BEVEZETÉS

Amikor 1896-ban, a magyar honfoglalás ezredik évfordulóján felállították a Hősök terén ma is látható, lovas szoborcsoportot, a hét vezér alakjának megformálásában a magyar történelem legősibb forrásainak számító krónikák híradásait vették alapul. Ezekben maradt fenn, hogy a magyarok megtelepedése mai hazájuk területén (pontosabban még az 1920 előtti határokat jelentő történelmi ország területén, a Kárpát-medencében), a IX. század végén, 896 körül történt. Itt olvasható az is, hogy a magyarok nemzeti szervezete ekkor egy hét törzsre oszló szövetségből állt. Ezek között a legelőkelőbb és legtekintélyesebb a nemzetnek nevet adó Megyer, illetve Magyar törzs főnöke, Álmos volt, akit mindnyájan vezérlő fejedelmükké választottak. A krónikák egyes szövegeiben azonban az a feljegyzés is szerepel, hogy: „Álmos apát Erdélyben megölték, ő ugyanis nem mehetett be Pannóniába”. Utána pedig arról adnak hírt a szövegek, hogy Álmos halála után fiát, Árpádot választották meg fejedelemmé, akinek mindenki engedelmeskedett, és akinek vezérlete alatt az új haza teljes elfoglalása megtörtént.

Ennek ellenére az ezredéves emlékmű szoborcsoportját megszemlélve, a hét vezér között hiába keressük Álmost, akit éppen az egyik legfontosabb forrás, Anonymus szerint a többi törzsfő vérszerződéssel választott meg vezérlő fejedelemmé. Helyette csupán fia, a teljes honfoglalást végrehajtó Árpád lovas alakja látható a talapzaton.

Mi az oka, hogy az első magyar fejedelem, Álmos alakja teljesen kiszorult a honfoglalás emlékművéről? Súlyosan esett a latba egy kívülálló, külföldi forrás megemlékezése. VII. Konstantin bizánci császár ugyanis néhány évtizeddel a honfoglalás után, 948-ban vendégül látott udvarában két magas rangú magyar követet. Az egyik Tormás volt, Árpád fejedelem dédunokája. A másik Bulcsú vezér, a magyaroknak akkor rangban a harmadik méltósága. A velük való beszélgetés tanulságait a császár belefoglalta ismert művébe, „A birodalom kormányzása” című munkájába. Ebben, más népek mellett, hosszabban megemlékezik a magyarokról is. ír a hét törzsről, ír a magyarok fejedelmeiről, és részletesen elmondja, hogy a magyarok első fejedelme Árpád volt. Igaz – írja –, hogy már ennek apját, Álmost is ajánlották fejedelemmé választásra, de ő már öreg volt és „jobbnak tartották”, ha a „tekintélyesebb” Árpád lesz a legfőbb méltóság birtokosa. Mindez még az előző hazában, Etelközben történt, ahol a magyarok a kazár kagán fennhatósága alatt laktak, és a kazár kagán pártfogása alatt lett Árpád első fejedelemmé. A kazár függés pedig csak akkor szűnt meg, amikor a besenyők megtámadták a magyarokat, elűzték őket Etelközből, és ezek új hazát keresve rátaláltak a Kárpát-medencére.

A tárgyilagos megfigyelő szerepében fellépő, írásműveket alkotó, tudós uralkodó szavai mindenképpen hitelesebbnek tűntek a tudomány előtt, mint a magyar krónikák eltérő szövegei, hiszen ezekben bőven lehetett gyanítani megbízhatatlan, mondái elemeket. Mivel pedig ez a bizánci elbeszélés egyenesen „alkalmatlannak” mondta Álmost az uralkodásra, teljessé vált az indokolás, hogy személyéről felesleges külön is megemlékezni a honfoglalás emlékművén.