ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

Nem azért ítélem el feleségemet, hogy sokszor megcsalt, és végül mástól gyermeket szült (módja lett volna a magzattól megszabadulni - mint máskor, kb. 8-szor tette). Természettudós és bölcsész vagyok. Tehát a hús és a vágy jogait meg tudom érteni. Ismerem az emberi természetet, hogy bármily jól és boldogok vagyunk - az örömből minél többet óhajtunk.

Ellenben megbocsáthatatlan dolgok a következők:

1.) Az esküvő előtt azt mondta (másoknak), vagy elveszem, vagy megöl engem. Ehhez szajhának nincs joga, csak szerelmes nőnek, aki egy férfiért él-hal.

2.) A házasság első heteit megkeserítette folytonos kínzásaival, melynek célja csak a figyelem elterelése volt, mert akkor is mástól volt teherben.

3.) Tudta magáról, hogy hűtlen természet, s látta a szanatóriumban, hogy mennyire szenvedek ennek a sejtelme miatt, mégse egyezett a válásba.

4.) Megakadályozta, hogy Szabadkán telepedjek le (ahol a legjobb existenciám lett volna) - mert Pestre akart menni. (Nem akart a családom ellenőrzése alatt lenni.)

5.) Elidegenített öcsémtől.

6.) Mikor észrevette testi és szellemi hanyatlásomat, nem vitt orvoshoz, nem mozgatott meg minden követ, hogy segítsen rajtam, hanem hagyott, hogy menjek a pusztulásba. Én nem láttam magam, nem figyelhettem magam. - Neki kellett látni. Neki lett volna (és családjának) kötelessége, de mind tették magukat, hogy észre nem vesznek semmit rajtam. (S ezt akkor én el is hittem.)

7) Meggyalázott, mert utóbb mindenkivel összeadta magát, és alig titkolta ocsmány szajhaságát.

8) Regőczén a legerősebb, legkimerítőbb munkára hajtott, űzött, kényszerített, holott tudta már, mi a bajom (az orvosi rendelet is kíméletes életmódot parancsolt), elhitette velem, hogy képzelt beteg vagyok, és én dolgoztam rogyásig. (Spanyolbetegség közben kényszerített, hogy felkeljek, és tanyára menjek.)

9) Engedte, hogy berendezkedjünk, hogy a jövő ábrándjainak átadjam magam, amikor ő már tudta, hogy micsoda rémes katastrophát készít nekem. Ismerve engem: neki kötelessége lett volna: bármily módon a szülés előtt elválni. Ő tudta volna a módját, hogy lehetett volna ezt nálam keresztülvinni, mert akkor még lehetett volna.

10.) Engedte, hogy a gyermek-ügyben kutassak, ide-oda járjak, nevetségessé tegyem magam (amikor becsületes ember létemre biztos adatokat kerestem, nem akarván kidobni egy nőt a gyanú alapján), hurcolt ide-oda, megőrjített mindenféle rémes machinációkkal, utaztatott Szabadkára, Bajára stb. stb. Tönkretette munkakedvemet, az életben való örömömet, híremet. Addig senki se sejtette, hogy morfinista vagyok. A végén az egész megye arról beszélt, hogy megőrültem. És valóban a bolondokházába juttatott.

11.) Amikor hazaszöktem - igen zavart volt, nem szívesen fogadott. Még azon az éjjel kétszer is halkan kopogtak a hálószobaablakon. Azt hiszem, a süket patikus volt az ő legújabb barátja, akivel azért kezdett ki, mert vőlegény volt. Ez izgatta őt.

12.) Mindjárt másnap mindent elkövetett, hogy felizgasson. A kisgyereket - állandóan kis szeretőmnek nevezte. A haját úgy fésülte, mint a gyanúsított apa viseli. Családomat szidta, hogy az ő pénzét (az én keresetemet), amit apámnak odaadtam megőrzés végett - ellopják.

13.) A legborzasztóbb azonban ez volt. A cselédet kérdezem, hogy mikor vette ő észre, hogy rossz lett a járásom. A lány azt feleli. Csak az utolsó időben. Erre ő nekem támad, és veszekszik, hogy miért kérdezősködöm a cselédtől. Láttam, hogy bűnösnek érzi magát ebben, és nem akarja, hogy tovább fűzzem a gondolatot. Hogy micsoda alávaló, piszok nő az, aki észreveszi férje tabesét, nem szól, hanem tovább bosszantja: öli, hogy a bajt súlyosbítsa.