1. fejezet
Szex és agy

 

Itt az áll: „Illesszük az A végződést a B nyílásba."

 

Szenvedély, szerelem, mámor, megszállottság, vágy, viszketegség - ezekkel a szavakkal írjuk le azt az önkívületet, eufóriát, révületet, gyönyört, amelyet így vagy úgy szinte mindenki átélt valamikor. Együtt jár velük a bánat, a keserűség, a fájdalom, a szenvedés, a gyötrelem és a gyász. A szakértők sok ezer éve próbálják meghatározni a szerelmet, nem sok sikerrel, és többnyire arra a következtetésre jutottak, hogy rajtunk kívül álló - misztikus, természetfölötti, spirituális - erők irányíthatják. Holott más emberi érzelmeket - például a depressziót, a szorongást, a rögeszmét és a félelmet - minden gond nélkül képesek vagyunk meghatározni.

Az 1970-es években az emberek elkezdtek éhezni a szeretetre és a szerelemre. Ezt a vágyakozást azoknak az évezredes múltra visszatekintő társadalmi struktúráknak az összeomlása idézte elő, amelyek meghitt, szoros kapcsolatokkal fűzték össze a barátokat, a rokonokat és a családtagokat . Olyan fajjá fejlődtünk, amely vigyázott a kicsinyeire, ahol kölcsönös védelem, szeretet, bizalom uralkodott az összetartó családokban. Az idősek törődtek a gyerekekkel, miközben a felnőttek vadásztak vagy gyűjtögettek. Esténként az idősek meséltek a gyerekeknek, tanították őket a csoport hagyományaira és az életre. Ez a családmodell ma már csak a természeti népeknél vagy a Közel-Kelet, Ázsia, a földközi-tengeri térség és a harmadik világ egyes pontjain létezik. Minél több ember marad egyedül, annál szélesebb lesz ez a kulturális szakadék. A társadalmak legalább egymillió éve vagy annál is régebben úgy strukturálódtak, hogy összehozzák a férfiakat és a nőket, míg a mai társadalmak épp ellenkezőleg, eltávolítják őket egymástól. A hagyományos családmodell felbomlásának az eredménye értékek pusztulása, apátlanul felnőtt gyerekek és érzelmi káosz lett.

 

 

Azonos célok, más feltételekkel

 

A férfiak és nők szexszel és szerelemmel kapcsolatos indítékai és elvárásai nagyon eltérőek. Mindezek mélyen gyökereznek az emberiség múltjában.

 

A rosszul végződött szerelmek áldozatai

megtöltik a pszichiáterek rendelőit

és az öngyilkososztályokat.

 

Rövidre fogva, a mai férfi a vizuális ingereket, a nő egészségének, termékenységének, fiatalságának jeleit, a nő a férfi hatalmának, társadalmi helyzetének, elkötelezettségének, vagyonának külső jegyeit találja izgatónak - ugyanúgy, mint őseik.

Szexuális vágyaink és indítékaink több százezer év alatt nem nagyon változtak. Lehet, hogy ez nem népszerű álláspont a politikailag korrekt világban, ahol divat azt mondani, hogy férfiak és nők ugyanazt akarják az élettől, azonosak a motivációik, a hajlandóságaik és a vágyaik, de ha ön tovább olvassa ezt a könyvet, be fogja látni, hogy ez nem igaz. Sőt, a szíve mélyén máris tudja, hogy nem az. Ezt a mítoszt azok tartják fent, akik mindenáron hatalmat akarnak: hivatalnokok, egyházi vezetők, feminista csoportok, és más, politikailag motivált személyek. Lehet politikailag korrekt azt állítani, hogy a férfiak és a nők egyformán gondolkoznak, és ugyanazokat a dolgokat akarják, ám aki volt már főnök, lakott és dolgozott együtt emberekkel, az tudni fogja, hogy ez nem így van.

 

 

A szerelem hatalma

 

David Buss, az austini Texas Egyetem pszichológiaprofesszora az emberi párválasztás fejlődésének kutatásával szerzett magának nemzetközi tekintélyt. Ő és munkatársai 147 kultúrában nyomoztak a szerelem jelei után, és meg is találták őket a barlangrajzokban, a kéziratokban, a versekben, énekben és prózában . Az emberek többsége csak a jó oldalát látja a szerelemnek. Forró pillantásokról, kézfogásokról, közösen dalolt szerelmi románcokról, szeretkezésről álmodoznak, andalító, meleg érzésekre gondolnak, mindenfélére, ami a „boldogan éltek, míg meg nem haltak" címkével összefoglalható, holott a szerelemnek van sötét oldala is. Buss és kutatói minden korban találkoztak szerelmi bájitalokkal, amulettekkel, igézésekkel, öngyilkossággal és gyilkossággal, amelyet az elnyert vagy elveszített szerelem miatt követtek el. Minden negyedik gyilkosságnak a rosszra fordult szerelem az oka. Hullanak a házastársak, az udvarlók, a vetélytársak, a fanatikus rajongók, az elhagyott szeretők. Szinte minden kultúrában van párhuzama Rómeó és Júlia történetének. A szerelmes ember ujjong, kétségbeesik, fél vagy bosszút forral - sokszor mindezt egyszerre.

 

A szerelem az agyban

lejátszódó, kémiai reakció.

 

Mivel pedig a szerelem általános, és minden kultúrában megtalálható, kell hogy legyen biológiai alapja. Más szavakkal: nem lehet egyszerűen csak kulturális hagyomány, mint a bálványimádás vagy a vallás. A szerelem hatalmas dolog, amelyet minden emberbe belekódoltak.

 

 

A szerelem biológiája

 

A szerelmesek agyát vizsgáló tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a párzásnak és a fajfenntartásnak - a nemi vágynak, a szerelemnek és a tartós vonzalomnak - három önálló agyi rendszere van.

Ezek a rendszerek meghatározott hormonális tevékenységhez kötődnek, amelyek különleges érzéseket és viselkedésbeli változásokat idéznek elő a szerelmeseknél. Ha ennek a három rendszernek a fényében vizsgáljuk a szerelmet, könnyebb lesz nyomon követnünk a másik ember lelkiállapotát, és jobban megértjük a tetteit.

Ennek a fejezetnek a célja, hogy megértsük azokat az alapvető agyi funkciókat, amelyek a nemi vágyat, a szerelmet és a tartós vonzalmat irányítják. Megpróbáltuk a lehető legegyszerűbbre és legrövidebbre fogni ezeket a magyarázatokat. Ha az agy területeiről beszélünk, ne feledjük, hogy ezeket nem szabad különválasztani az agy egészétől. Itt köszönjük meg Graeme Jacksonnak, a Melbourne-i Agykutató Intézet professzorának a tanácsait. A hallottakat leegyszerűsítettük, hogy könnyebben érthetők legyenek, ugyanakkor tisztában vagyunk vele, hogy nem tanácsos agyonegyszerűsíteni ezeket a gondolatokat és elképzeléseket. Ezeknek a tudományos eredményeknek az ismerete elengedhetetlen, mert a könyvben végig hivatkozunk rájuk. Tudományosabb beállítottságú olvasóink kedvéért használunk orvosi szakszavakat, de ezeket csak annyiban szükséges megérteni, amennyiben kapcsolatban állnak az önök szerelmi életével. Az általános, a többségre érvényes elveket vizsgáljuk meg, nem a kisebbségek vagy a kivételek viselkedését .

Bebizonyosodott, hogy a szerelem a meghatározott agytartományokra ható meghatározott vegyületcsoport tevékenységének következménye. Egyszerű tudományos nyelvezettel élve a szerelem ugyanazoknak a vegyületeknek - többek között a dopaminnak, az oxitocinnak, a tesztoszteronnak, az ösztrogénnek és a norepinefrinnek - a műve, amelyek társkeresésre ösztönzik a többi emlőst. Miután agyunk bizonyos kritériumok alapján - amelyek ismertetésére később kerítünk sort - azonosította a megfelelő partnert, gyorsított üzemmódban állítja elő a kiválasztott, számára vonzó környezethez szükséges vegyületeket.

A történelem során a házasságokat sokáig a rokonok hozták össze, figyelembe véve a vagyont, a rangot, a családi-törzsi viszálykodásokat és a politikát. Mára ez, mondhatni, nyomtalanul kiveszett a nyugati világból, ahol a legtöbb ember szerelemből házasodik.

A válogatásnál az emberek egyetlen személyre összpontosítanak: ez különbözteti meg őket az állatoktól. Az udvaroló hím galamb felfújja magát, és annyi tojónak szalad utána, ahányat csak bír energiával. Az embereknek általában van egy gyorslistájuk a jelöltekről, de csak egynél dobnak be mindent.

 

 

Szerelem első látásra

 

Tudományosan bebizonyították, hogy létezik „szerelem első látásra". Számos állatfajnál nagyjából ugyanúgy megvan, mint az embernél.

 

Ray a szupermarketben vásárolt, amikor átnézett a kukoricapelyhes dobozok között a cukorkás gondolára, és attól, amit ott látott, olyan mámor öntötte el, mintha berúgott volna. Ott állt egy nő, aki egyszerűen rabul ejtette a szívét. Nem volt gyönyörű a szó hétköznapi értelmében, de volt valami egyedülálló a megjelenésében és a mozgásában. Ray csak annyit tudott, hogy úgy vonzza őt, akár a mágnes. Repesett a szíve, és ujjongott már attól, hogy láthatja.

De a túláradó boldogság mélységes bánattal párosult, mert tudta, hogy sohasem kaphatja meg ezt a nőt.

 

Ha ön valaha is átélte a szerelmet első látásra, akkor az agya hatalmas mennyiségben állította elő a dopamint és a norepinefrint. Ezeknek majdnem olyan a hatásuk, mint a drogoknak. Ugyanez az állatoknál is megtörténik. Vegyük például a préripatkányt. Ha a nősténnyel akár csak mikroszkopikus mennyiségben megszagoltatják a hím vizeletét, a nőstény ugyanazt a vegyi reakciót mutatja, mint az ember: elönti az agyát a dopamin és a norepinefrin. Egy tanulmány megállapította, hogy ha berregő nőstény juhoknak képeket mutattak kosokról, az állatok agyában megugrott a norepinefrin szintje. Míg ez a hatás az állatoknál másodpercekig vagy percekig tart, az embereknél hónapokig vagy évekig is eltarthat.

A mai tudósok egyetértenek abban, hogy az első látásra fellobbanó szerelem létező jelenség. Az ezzel foglalkozó kutatók abban is egyetértenek, hogy egy stabil társadalomban, ahol nem fenyeget erőszakos halál vagy háború, a nemi vágy, a szerelem és a tartós vonzalom lenne a legjobb és leghatékonyabb záloga az emberi faj túlélésének.

 

 

Darwin miatt van az egész!

 

A nemi vágyat a nagy mennyiségben termelődő nemi hormonok, például a tesztoszteron és az ösztrogén idézik elő. Ezek a hormonok váratlan és azonnali kielégülést sürgetnek. A nemi vágy két kulcsfontosságú agyterületet aktivál: ősi ösztöneinket, amilyen az éhséget és a szomjúságot irányító hipotalamusz, valamint az amigdalát, a nemi vágy központját. A nemi vágynál fokozott mennyiségű a dopamin kiválasztása, ami beindítja a szexuális vonzalmat előidéző tesztoszteron termelését. Ez történik akkor, ha meglátunk valakit, és úgy érezzük, hogy márpedig ezt a valakit „meg kell kapnunk".

Egy tanulmány szerint, amelyet 2006-ban folytattak a chicagói egyetemen, a férfiak egyharmadának még egy vadidegen nővel folytatott felületes csevegéstől is magasba szökött a tesztoszteronszintje. Minél fokozottabb ez a hormonális reakció, annál feltűnőbbek a változások a férfi viselkedésében. A tanulmány azt is megállapította, hogy nős férfiaknál és apáknál a tesztoszteronszint jelentősen alacsonyabb, mint az egyedülálló, „szabad" férfiaknál, mert az apák átmentek az eltartó és a gyámolító szerepébe, ezért az oxitocinszintjük magasabb, mint az egyedülálló férfiaké, akik még mindig keresnek valakit, hogy átörökíthessék a génjeiket.

Nyilvánvalóan a nemi vágy vezetett a nemzéshez meg a fajfenntartáshoz, és szükség is van rá rendkívül szélsőséges helyzetekben, amikor nincs idő az ábrándozásra. Az ember nősténye évente csak egy utódot hozhat a világra, vagyis ha nem létezne a nemi vágy, kipusztulás fenyegetné az emberiséget. Mivel lassan szaporodunk, a természettől lelkes étvágyat kaptunk a nemzésre. Veszélyes, félelmetes időkben, például háborúban, vadidegenek is váratlan kedvet kaphatnak egymásra. Ha az életük forog veszélyben, azonnal tovább kell adniuk a génjeiket.

Röviden: a nemi vágy, az első látásra fellobbanó szerelem és a korai szerelem rögeszmés céltudatossága olyan viselkedésformák, amelyek azért alakulta k ki, hogy felgyorsítsák a párzást, és jobb esélyt teremtsenek a sikeres emberi reprodukcióhoz.

 

 

Összebújás

 

A nemi vágy főhormonja a tesztoszteron, amiből a férfiaknak tízszer-hússzor több jut, mint a nőknek. Ezért olyan erős és türelmetlen bennük a nemi ösztön. A férfiak a tesztoszterontól szőrösebbek, nagyobbak, erősebbek, agresszívabbak és fickósabbak a nőknél. Ám a férfiakban feltűnően kevesebb az oxitocin, mint a nőkben. Az oxitocin, az „összebújós hormon" nagy mennyiségben szabadul fel a férfiakban és a nőkben orgazmus közben. Amint azonban bekövetkezik az ejakuláció, a férfiból kiürül az oxitocin, ezért ne vonzza őt annyira a szex utáni összebújás, ami annyira fontos  a nőknek.

Rebecca Turner, a San Franciscó-i Alliant International Egyetem szervezetpszichológiai tanszékének professzora egy 2006-os tanulmány keretében bebizonyította, hogy az oxitocin az emberi kapcsolatok ragasztóanyaga. Amikor az emberek összeállnak párba - vagy „egymásba szeretnek", ahogy mondani szokás -, magas bennük az oxitocin szintje. Ez a hormon ajándékoz meg azzal a kellemesen meleg érzéssel, hogy megkaptuk, akire vágytunk. Mivel a nőkben magasabb az oxitocin szintje, ezért mélyebben élik át a szerelmet egy új kapcsolat kezdetén. Minél több oxitocin szabadul fel bennük, annál gyöngédebbek lesznek, annál komolyabban veszik a kapcsolatot. Elég kiejteni előttük a szerelmük nevét, elég ábrándozniuk róla, elég megérezniük vagy meghallaniuk a szeretett férfihoz kapcsolható szagot vagy dallamot, máris megemelkedik bennük az oxitocinszint. A drága ruha, a tökéletes smink, a rengeteg ékszer és az új sportkocsi sem álcázhatja a nő érzelmi állapotát. Ha úgy érzi, szeretik és imádják, az arca kipirul -„ragyog" - a hormonoktól, és sugárzik belőle a melegség. Ugyanígy meglátszik rajta, ha úgy érzi, hogy nem szeretik.

 

Mi a különbség a férfiak és a nők között?

A nő azt akarja, hogy egy férfi

elégítse ki minden apró szeszélyét.

A férfi azt akarja, hogy minden

nő elégítse ki egyetlen apró szeszélyét.

 

David Buss tanulmányai kimutatták, hogy a „beleszeretés" szakaszában a férfiak tesztoszteronszintje csökken, viszont az oxitocinszintjük nő, hogy felgyorsuljon a kötődés. Ettől a férfiak szelídebbek, gyöngédebbek, alkalmazkodóbbak lesznek. Ugyanebben az időszakban a nők tesztoszteronszintje megnő a kezdődő új kapcsolat izgalmától, amely fokozza önbizalmukat. A megnőtt tesztoszteronszint rámenősebbé teszi a nőket: ez adja a párnak azt az illúziót, hogy a férfiak és a nők nemi vágya nem is különbözhet. Mihelyst a maratoni kefélések ideje lejár, ami körülbelül három-kilenc hónap egy új kapcsolatban, visszaáll az alapértelmezés. A férfi ekkortól képzeli azt, hogy a nő frigid, a nőben ekkor alakul ki a meggyőződés, hogy a férfi szexmániás. És sok kapcsolatnak ekkor szakad vége.

 

 

Miért őrülnek meg egymásért a szerelmesek?

 

Josephine, a 33 éves, egyedülálló anya, annak szentelte egész életét, hogy önállóan is fölnevelje a gyerekeit. Hat hónapja dolgozott egy új helyen, amikor vállalata karácsonyi ünnepségének keretében elment egy sétahajózásra, mely a sydneyi kikötőből indult. Elragadó volt , amikor megérkezett a hajóhoz: sok bókot és elismerő pillantást kapott a fér fiaktól . Ettől gyönyörűnek érezte magát, ami növelte az önbizalmát. Míg a hajó szelte a holdfényes vizet,Jose phine-t összeismertették Rickkel, a melbourne-i iroda új és jóképű vezetőjével. Josephine szíve megdobbant , amikor megszorították egymás kezét. Rick magas volt,fekete, sármos, szórakoztató, és láthatólag ugyanolyan vonzónak találta Josephine-t, mint az őt. Vacsorával, táncolással telt a csodálatos este, ami után hajnalig beszélgettek, majd együtt töltötték a következő napot és estét is. Josephine úgy érezte, elvarázsolták.

Nagyon jó volt hazatérni a srácokhoz, de ő csakis Rickre és az együtt töltött időre tudott gondolni. Azon töprengett, vajon ő is annyira hiányzik-e Ricknek, mint a fér fi neki. A következő napokban elkezdett fogyni, és nem bírt enni, mert egész életét betöltötte Rick emléke. Rákapott, hogy óránként felhívja a fér fit, mert el kellett mondania neki, hogy mindig csak rá gondol. Hajnalonként SM S-eket küldözgetett neki. Ajándékokat vásárolt Ricknek, ezzel bizonyítva, mennyire fontos számára a fér fi. A gyerekek kezdték úgy érezni, hogy anyjuk nem törődik velük, és meglehetősen elkanászodtak, ám Jose phine-t ez sem érdekelte. Lemondta a fia fogászati kezelését, a félretett pénzből repülőjegyet vásárolt, hogy elutazhasson Rickhez. Azzal érvelt, hogy ideje már magára is gondolnia. Neki nem lehet saját élete?

 

A szerelem olyan változásokat idéz elő a viselkedésben, amelyek az elmezavarra hasonlítanak; biokémiai szempontból a szenvedély nagyon emlékeztet a bedrogozott állapotra. Dr. John Marsden, a Brit Országos Addiktológiai Központ vezetője úgy találta, hogy a szerelemre ugyanúgy rá lehet kapni, mint a kokainra vagy a szpídre. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a szerelem olyan, mint a csapda: célja az, hogy a partnereket együtt tartsa annyi ideig, amíg kialakul közöttük a kötés. Dr. Helen Fisher antropológus, A szerelem anatómiája című könyv szerzője azt írta a szerelem kezdetéről, hogy az „az elmebetegséget előidéző kémiai reakciókhoz hasonló agyi események meghatározott sorozata". Dr. Fisher szerint a szerelmesben ugyanazok az agyi áramkörök gyulladnak fel, mint a kokainistában, és ugyanazt a részeg örömet érzi, mint ha bedrogozott volna. A kutatók a szerelmet azokkal a biológiai folyamatokkal hozták kapcsolatba, amelyek az eufóriához, a farkaséhséghez és az addikcióhoz szorosan kapcsolódó dopamin ingerületátvivő hormon kiválasztását kísérik.

 

 

Végigfutott rajtam a hideg!

 

A vegyületek, amelyeket az agy a szerelem korai szakaszában termel, különböző érzéseket és reakciókat keltenek. A szerelmesek kb. 90%-a állítja, hogy ők is megismerték az álmatlanságot, az étvágytalanságot, az ujjongást, a félszegséget, az eufóriát, a heves szívdobogást; izgultak, kapkodták a levegőt, elgyengült a térdük, izzadt a tenyerük, és dadogtak. Azért reagálunk így, mert félünk a szeretett lény visszautasításától. Kétarcú élmény ez, amelynél kéz a kézben jár a lelkesedés és a félelem. Ebben a korai szakaszban a szerelmesek mindig egymás arcát fürkészik, keresve a viszonzás jeleit.

1970-es dalában Carole King tökéletesen összefoglalta ezeket a kémiai reakciókat: „Érzem, hogy megindul a föld a lábam alatt!" Ebből a dalból megtudjuk, hogy az énekes egyszerre érzett hideget-meleget, nem bírt uralkodni a felindulásán, a szíve remegett, és az ég is megnyílt a feje fölött, ha meglátta imádottját. Ezek a reakciók a kábítószer-függőségre is jellemzők.

A szerelem fantasztikus utazás lehet a hullámvasúton, és a legtöbb emberre váratlanul csap le. Nem jelenti be az érkezését, és nem tűri, hogy parancsoljanak neki. Az érzések az agy ősi, primitív részéből, a szürkeállományból törnek elő, amely ilyenkor legyűri a gondolkodó, racionális elmét. A szerelmesek ugyanolyan ésszerűtlenül viselkednek, mint az, aki egy oroszlánnal szembekerülve eszeveszetten rohanni kezd, ahelyett hogy higgadtan kidolgozná a menekülési tervet.

Gyönyörű, borzongató dallamokra, megrendítő versekre ihlet a szerelem önkívülete, ám vannak, akiket féltékenységbe és üldözési mániába hajszol. A közelmúlt tudományos kutatásai bebizonyították, hogy ugrásszerűen javíthatja az egészséget, sőt egyes tanulmányok arra mutatnak, hogy képes kigyógyítani a rákból vagy más betegségekből. A szerelem egyeseket még arra is rábír, hogy olyan brutális alakokkal éljenek együtt, akik veszélyeztetik a testi épségüket.

 

 

Nem bírok aludni, nem bírok enni

 

Az emberek a kezdet kezdetén valósággal belebetegszenek a szerelembe. Panaszkodnak, hogy nem bírnak enni, rosszul alszanak, és rögeszmésen viselkednek, például naponta 20-30 alkalommal felhívják az imádott lényt. Ma már tudjuk, hogy ennek a viselkedésnek az alacsony szerotonin- és a magas oxitocinszinthez van köze. A szerotonin az a neurotranszmitter (ingerületátvivő anyag), amelynek hatására fokozott tudatossággal érzékeljük önmagunkat, környezetünket, és általában jól érezzük magunkat.

A depressziót és az étvágytalanságot ugyancsak kapcsolatba hozzák a szerotonin alacsony szintjével. Az antidepresszáns gyógyszerek ezt a szintet vannak hivatva emelni. A nők oxitocinszintje kb. 30%-kal magasabb a férfiakénál; ha ehhez hozzávesszük az alacsony szerotoninszintet, megkapjuk a magyarázatot arra, miért hajlamosabbak a nők „belehabarodni", sőt „beleháborodni" valakibe.

 

„A szerelem csak egy mocskos

trükk, hogy fenntartsuk a fajt."

W. SOMERSET MAUGHAM

 

 

2007-ben Serge Brand és munkatársai a bázeli pszichiátriai klinikán interjút készítettek 113 személlyel, akik valamennyien 17 évesek voltak. Közülük 65-en elmondták, hogy nem sokkal korábban lettek szerelmesek. Brandék úgy találták, hogy ezek a szerelmes kamaszok kevesebbet aludtak, gyakrabban viselkedtek kényszeresen, „rengeteg alkotó energiájuk és őrült elképzelésük volt". Hajlamosabbak voltak például kockáztatni: életveszélyesen vezettek, gumikötéllel ugráltak. Brand rámutatott, hogy a szenvedélyesen szerelmes tizenévesek nem különböznek a hipomániás betegektől. Más szavakkal: nehéz megkülönböztetni a szerelmes kamaszokat azoktól, akiket általában bolondnak nézünk.

 

Ha valaha is mondtad, hogy a „bolondja"

vagy valakinek, akkor bolond is voltál.

 

 

Mit mutatnak az agyi képalkotó eljárások?

 

Az agyletapogatás technikái, mint a funkcionális mágneses rezonanciavizsgálat (fMRI) és a mágneses encefalográfia új fejezetet nyitottak az emberi szervezet felfedezésében, mert a kutatók oly módon vizsgálhatták a működő agyat, hogy közben nem tettek kárt a páciensben.

A szerelem és a szex tanulmányozása 2002-ben kapott lendületet, miután Andreas Bartels és Semir Zeki, a londoni egyetem neurobiológusai olyan fiatal férfiak és nők bevonásával folytattak kísérletsorozatot, akik éppen egy új kapcsolat elején tartottak, és „őrülten szerelmesnek" mondták magukat. Agytevékenységük mintája feltűnően különbözött, amikor a szerelmük, illetve egy jó barátjuk képét nézték. Az encefalogram kimutatta, hogy a szerelem az agynak azokat a tartományait aktiválta, amelyekben nagy koncentrációban találhatók dopaminreceptorok. A dopamin, ha még nem felejtettük el, az a neurotranszmitter, ismert nevén „boldogsághormon", amely az örömöt és a motiváltságot befolyásolja. A magas dopamin- és norepinefrinszint fokozza a figyelmet, erősíti a rövid távú memóriát, hiperaktivitást, álmatlanságot és céltudatos viselkedést eredményez. Ha két ember egymásba szeret, gyakran mutatkoznak rajtuk a megemelkedett dopaminszint jelei: megnő az energiájuk, kevesebb alvásra és evésre van szükségük, nagyon tudnak összpontosítani, és mérhetetlen örömüket lelik kapcsolatuk legapróbb részleteiben. Bartels és Zeki összehasonlították a nemi vágy, a boldogság és a kokainos eufória különböző érzelmi szakaszaiban készült encefalogramokat, és megállapították, hogy csaknem azonosak.

 

 

A szerelem mint narkó

 

Ezeken a képeken jól látható, hogy az „őrült szerelem" ugyanazt az agytartományt aktiválja, mint a kokain.

 

A bal oldali elektroencefalogram (EEG) az „őrülten szerelmes" emberekben aktivált agytartományt mutatja . A jobb oldali képen a kokainhasználat által aktivált agyi régió látható.

 

Tehát aki halálosan szerelmes, körülbelül ugyanazt érzi, mint aki elszállt. Az encefalogramok azt is feltárták, hogy az anyákban, akik a csecsemőjüket nézték, ugyanaz az agyi tevékenység játszódott le, mint azokban, akik a szerelmüket nézték. Bartels és Zeki arra következtetett ebből, hogy a szerelem és az anyai szeretet a fajfenntartáshoz kötődik, mert a szeretők és a kisbabák azt az ígéretet hordozzák, hogy a DNS-ünk folytatódik.

 

 

A szex és a szerelem földrajza az agyban

 

2005-ben dr. Lucy Brown, a New York-i Albert Einstein Orvostudományi Egyetem idegtudomány-professzora és dr. Helen Fisher, a Rutgers Egyetem világhírű biológiai antropológusa közös encefalogramos vizsgálatokat folytattak 17 fiatal férfi és nő bevonásával. Az összes vizsgált személy éppen egy új kapcsolat kezdetén volt, és „őrülten szerelmesnek" mondták magukat, vagyis ott tartottak, amikor még nagyon friss a vágy vagy a szerelem. Az encefalogramos kutatások kimutatták, milyen élettani okokra vezethetők vissza a kezdődő szerelemben átélt érzések - hogy miért olyan hatalmas a szerelem, miért olyan fájdalmas és lehangoló a visszautasítás.

 

 

 

Az emberi agy keresztmetszete

 

 

Brown és Fisher tanulmányozták a farkaséhséghez, az emlékezéshez, az érzelemhez és a figyelemhez társított nucleus caudalis nevű agytartományt, és a ventralis tegmentalis areát, amely átfecskendezi a dopamint az agy többi részébe. Ezek a területek aktiválódtak az encefalogramokon, valahányszor a vizsgálatba bevont személyek ránéztek a szerelmük képére. Brown és Fisher összehasonlították az elektroencefalogramos adatokat más tanulmányokkal, amelyekben azt vizsgálták, hogyan befolyásolják nőkről készült fotók a férfiak erekcióját, továbbá elemezték olyan párok (emberek, állatok) viselkedését, amelyek huzamosabb ideje voltak együtt. Kiderült, hogy amikor az ember beleszeret valakibe, a ventralis tegmentalis area elárasztja dopaminnal a nucleus caudalist. Ekkor a nucleus caudalis jelzi, hogy még több dopamint igényel; minél több a dopamin, annál nagyobb a boldogság . Fisher és Brown azt is megerősítette, hogy az „őrült szerelem" a hormontevékenység miatt a drogozáshoz hasonló érzést kelt.

Brown és Fisher felfedezték, hogy a nucleus caudalis az agynak az a része, amely a szerelemhez kapcsolódik. A tartós vonzalom központjai az agy elején és alján, a ventralis putamenben és a pallidumban találhatók. A vágy és a nemi izgalom tartományai más területeken, főleg az agy bal oldalán vannak. Ennek a kutatásnak az a lényege, hogy megfosztja a szerelmet titokzatosságától, és lehetővé teszi tárgyilagosabb vizsgálatát.

 

A szerelem a boldogságdrogok

kémiai koktélja. Akik erre a koktélra

rákapnak, azok a „szexisták".

 

 

Miért látják másképp a szerelmet a férfiak és a nők?

 

Fisher és Brown önállóan és együtt is elemezték több mint 3000 egyetemista encefalogramját. Ezek akkor készültek, amikor az „őrülten szerelmes" fiatalok ránéztek a szerelmük képére. Kiderült, hogy a tanulmányban részt vevő nőknél aktívabb lett a nucleus caudalis - mint említettük, ez az emlékezéshez, az érzelemhez és a figyelemhez társított agyi tartomány -, a septum, másik nevén 11gyönyörközpont", valamint a gondolati képek alkotásában és a felidézésben részt vevő posterior parietalis cortex. A megvizsgált férfiaknál tevékenyebb lett a vizuális cortex és a képfeldolgozó területek, köztük a nemi izgalom központja. Bartels és Zeki ugyanerre a következtetésre jutott.

Az alábbi encefalogram dr. Brown kutatási anyagából származik. Azt szemlélteti, hol fészkel az agyban a szerelem, és miért gondolkodnak róla annyira eltérően a nők és a férfiak. Ezek az encefalogramok olyan férfiakról és nőkről készültek, akik az imádott személy képét nézték.

 

A szerelem képei. Amikor férfiak és nők a szerelmük képét nézik. A fehér foltok az aktív területek.

 

Láthatjuk, hogy a férfiak agyában kevesebb a világos folt, mint a nőkében, de ha ezek a képek színesek lennének, megmutatnák, hogy a férfiak világos pontjai harsányabb színűek, mint a nők nagyobb, de kevésbé aktív foltjai. A nőknél nemcsak hogy több terület aktiválódik, de ezek egészen másutt is találhatók, mint a férfiaké. Ez magyarázza, hogy a férfiak és a nők miért látják eltérően a szerelmet.

Egy másik tanulmányban erotikus fotókat mutattak a vizsgálatba bevont személyeknek szkennelés közben, ám az agyban mégsem aktiválódtak a fenti encefalogramokon látható,

„szerelmes" tartományok. Brown és Fisher aktív régiókat találtak az éhséghez és a szomjúsághoz hasonló ingereket szabályozó hipotalamuszban és az amigdalában, amely a nemi izgalom központja. A lényeg, hogy a szerelmes agy és a felgerjedt agy nem hasonlít egymásra, mert más-más rendszer szerint működnek.

Vagyis a tudósok bebizonyították, hogy a szerelem korai szakaszában egészen más eljárásokkal értékelik a felek az ellenkező nemet. A férfiak elsődleges eszköze a látás, amellyel felbecsülik a nőket, mint szexuális lehetőséget; a nőké az emlékezet, amellyel azt értékelik, hogy a férfi alkalmas-e tartós kapcsolatra . Az agyban a nemi vágy másutt található, mint a szerelem, mert a kettő nem ugyanaz.

 

 

Hogyan értékeli a férfi agya a nő vonzerejét?

 

Amikor Bartel és Zeki szép nők képeit mutatták férfiaknak, úgy találták, hogy a férfiak agyában két területen volt tapasztalható fokozottabb aktivitás: abban, amelyik a vizuális ingerekhez, és abban, amely a merevedéshez társul. A férfiak többsége vizuális típus: folyton lesi a nőket, ábrándozik róluk, szívesen néz pornót, úgyhogy ez nem túlságosan meglepő. A kutatók megállapították, hogy ha ezek a pontok a férfiak agyában kigyúlnak, a racionális döntéshozás területei összezsugorodnak.

 

A hároméves kisfiú fürdés közben a heréjét nézegeti.

- Anyúúú! - mondja. - Ez az agyam?

- Még nem - feleli a mama.

 

Az utolsó egymillió évben azért fejlődött ki a férfiak agyában a vizuális háló, mert nézniük kellett a nőket, hogy eldönthessék, melyik képes egészséges csecsemőkkel szavatolni a faj fennmaradását. Ha a nő fiatal és egészséges volt, felizgatta a férfit, aki rögtön neki is látott a párzásnak. A férfiak azért lesznek gyorsabban szerelmesek, mint a nők, mert erősebb bennük a vizuális motiváció. A közvetlen vizuális jelzések azonnal üzenetet küldenek az agynak, amely abban a pillanatban reagál a megfelelő hormonok kiválasztásával. Egyébként ez arra is magyarázat, hogy a férfiaknál miért gyakoribb a szerelem első látásra.

A férfiak tehát elsősorban a szemükkel becsülik fel a nőket. Ha izgalomba jönnek, felhevülnek a hormonoktól, és merevedésük lesz. Ezek a hormonok felülírhatják az ésszerű gondolkodást, ezért a férfiak olyan döntéseket hozhatnak, amik nem válnak éppen előnyükre, ugyanis az erekció parancsol az észnek. Azok a nők, akiknek van tapasztalatuk a férfiakról, most aligha kezdenek el hüledezni. Az encefalogramok és David Buss kutatásai egyaránt azt bizonyítják, hogy ez a viselkedés általánosan jellemző minden kultúrára.

 

 „Isten péniszt és agyat adott a férfinak, de csak

annyi vért, hogy egyszerre csak az egyik működhessen."

ROBIN WILLIAMS

 

 

Hogyan értékeli a nő agya a férfi vonzerejét?

 

A nők agyáról készült encefalogramok egészen mást mutatnak. Amikor a férfi vonzerejét kellett értékelni, a nőknél az emlékek felidézéséhez kapcsolódó agytartományok aktiválódtak. Evolúciós szemszögből nézve ez alkalmazkodási stratégia, amelynek az a célja, hogy megjegyezze a férfi viselkedésének összes részletét.

Sok-sok százezer éven át a nők feladata volt addig nevelni a gyerekeket, amíg azok meg tudnak állnia maguk lábán. Az anyaság bonyolult munka, ami az ember nőnemű egyedeinek sokkal nehezebben megy, mint az állatok nőstényeinek, mert nekik támogatásra és védelemre van szükségük az utódok táplálásához és gondozásához . Ha az őskorban meghalt a férfi, a társ nélkül maradt asszonynak iszonyú energiájába került, hogy találjon helyette egy másikat. A férfi a vizuális megközelítéssel egy szempillantás alatt képes felmérni a másik nemet; viszont ha a nő ránéz a férfira, abból még nem tudhatja, hogy becsületes-e, megbízható-e, eltalálja-e 50 méterró1kővel a mozgó zebrát, vagy, hogy hajlandó lesz-e megosztani vele a húst. Ugyanehhez az értékelési módszerhez folyamodik korunk asszonya, aki észben tartja, mit mondott a férfi az előző napon, mit mondott három hete, három hónapja, hogyan viselkedik a gyerekekkel, emberséges-e, kedves-e, hogyan bánik az anyjával, hány munkahelye volt, hogy áll anyagilag. Ezeknek az alapján becsüli fel, hogy milyen társ lenne belőle. Ha egy nő ránéz egy férfi fotójára, felidézi hasonló arcú ismerőseit, és végiggondolja, hogy azoknak milyen tulajdonságaik vannak, majd a képből következtet az arc tulajdonosának jellemére . Olyan ez, mintha sok más férfi adatbázisának segítségével állítana össze egy szellemi kirakóst. Ez nem jelenti azt, hogy nem tévedhet: csak annyit jelent, hogy az ismerős férfiakból szerkeszt meg egy képet. Míg a nők agya több férfi adataira támaszkodva méri fel, milyen társ lenne egy adott férfiból, a férfiak csak megbámulják a nőket, hosszasan és sokatmondóan. Most már talán érthető, hogy miért nem felejt soha a nő, és miért meregetik a szemüket a férfiak.

 

A házasságot tervező pároknak kb. 79%-a

él együtt az esküvő előtt, ám ezeknek a

házasságoknak csak 18%-a tart tíz évnél tovább.

 

 

Miért nem tartós a nemi vágy?

 

Donatella Marazziti, a pisai egyetem pszichiátere kényszerbetegeknél vizsgálta a hormonális változásokat, különös tekintettel a szerotoninra, arra a kémiai vegyületre, amely megnyugtató hatással van az agyra. A túlságosan alacsony szerotoninszint agressziót, rögeszméket, depressziót és szorongást eredményez. Ezek ellen a Prozac-csoport gyógyszereivel lehet fölvenni a harcot, amelyek megemelik az agyban a szerotonin szintjét. Marazziti doktornőt meglepte, hogy a kényszerbetegek és a szerelmesek egyaránt képesek órákon keresztül koncentrálni valamilyen tárgyra vagy személyre, továbbá mindkét csoport gyakran tisztában van vele, hogy megszállottságuk ugyan esztelenség, de nem uralkodhatnak fölötte. Marazziti megmérte 20 kényszerbeteg és 20 „őrülten szerelmes" szerotoninszintjét, majd adataikat összehasonlította 20 olyan személyével, akik nem voltak sem kényszerbetegek, sem szerelmesek. A „normális" vizsgálati alanyoknak normális volt a szerotoninszintje, a kényszerbetegeké és a szerelmeseké 40%-kal alacsonyabb. A különbséget a tudósok a vérlemezkékben található szerotonin-transzmitter fehérjének tulajdonítják. A kísérlet megmagyarázhatja, miért fajul sokszor megszállottsággá a szerelem.

Marazziti 12-24 hónappal később újra megvizsgálta korábbi kísérletsorozatának résztvevőit, és nyomát sem találta a nemi vágynak tulajdonítható hormonális eltéréseknek; a szerotoninszint attól függetlenül állt vissza a normális szintre, hogy a párok együtt maradtak-e vagy sem. A szerelmesek minden időben esküdözni fognak egymásnak, hogy sohasem fognak megváltozni az érzéseik, ám a hormonok másról árulkodnak. A természet nagyon ravasz: csak annyi időre változtatja meg a hormonszintet, amennyi az utódok létrehozásához kell.

2005-ben a paviai egyetemen Enzo Emanuele és munkatársai ugyancsak önként jelentkezők bevonásával vizsgálták, hogy van-e szerepük a szerelemben a neurotrofinoknak, ezeknek a kémiai üzenetvivőknek. Megállapították, hogy a szerelmeseknél magasabb volt a vérben a neurotrofin koncentrációja, és úgy lett egyre magasabb, minél hevesebben lángolt a szenvedély. Marazzitihez hasonlóan Emanuele és csapata is úgy találta, hogy egy-két évvel később akkor is elpárolognak a szerelem vegyszerei, ha a párok együtt maradnak. Vagyis sem a szerelem kezdeti tüze, sem a neurotrofin koncentrációja nem jósolhatja meg, hogy tartós lesz-e egy kapcsolat.

Dr. Arthur Aron kutatócsoportja 2008-ban a New York-i Stony Brook Egyetemen olyan párokon végzett elektroencefalogramos vizsgálatot, akik már húsz éve együtt voltak, és összehasonlította a vizsgálati eredményt olyan párokéval, akiknél még új volt a szerelem. A tartós párkapcsolatok kb. 10%-ában ugyanolyan kémiai reakciókat, ugyanolyan agyi területek aktiválódását váltotta ki a szeretett társ képe, mint a friss szerelmeseknél. Úgy tűnik, akadnak olyanok, akiknél még van remény.

 

Az emberek 90%-ánál a kezdeti hormongejzír

mellett más tényezőkre is szükség van

a kapcsolat hosszú távú fenntartásához.

 

Abdulla Badaway, a Whitechurch Kórház biokémikusa a walesi Cardiffban kimutatta, hogy az alkohol ugyancsak csökkenti az agyban a szerotonin szintjét. Az alacsony szerotoninszint feloldja a gátlásokat, és olyan illúziókat teremt, hogy a bárpult másik végében az az átlagos külsejű egyén ellenállhatatlanul vonzó!

Mindezek a kutatások félreérthetetlenül üzenik azoknak, akik maradandó kapcsolatra vágynak: várjanak két évet, mielőtt tartósan elköteleznék magukat érzelmileg vagy anyagilag - és jól nézzék meg, milyen bárokba járnak.

Ám ha a szerelem alkímiája két év alatt elkopik, mi az a ragasztó, ami sokáig együtt tart egyes párokat? Erre majd a későbbi fejezetekben térünk ki.

 

 

Mi történik, ha ejtenek?

 

Többek között azért olyan szívszorító a friss szerelem, mert fennáll a lehetőség, és mindig félni kell tőle, hogy az érzés nem talál kellő viszonzásra, és az álom hirtelen félbeszakad. Egy másik kísérletben Fisher, Brown és Aron 40 olyan fiatal férfin és nőn végeztek szkenneléses vizsgálatot, akikkel a közelmúltban szakított a partnerük. Hasonlóan Brown és Fisher 2007-es vizsgálatához, most is két fénykép alapján nyert adatokat vetettek össze. Az egyik kép a vizsgálati alanyok jó barátját, a másik a régi szerelmet ábrázolta. Az eredményekből azt a következtetést vonták le, hogy a hűtlen szerető képének látványa egyszerre aktiválja a testi szenvedés, a rögeszmés-kényszeres viselkedés, a kockázatvállalás és az indulaton uralkodó önfegyelem agytartományait. Sőt szakítás után ezek a tartományok a szokottnál fokozottabb aktivitást mutatnak - mintha az agy, menekülni akarván a szakítás sebétől, még egy utolsó kísérletet tenne a szerető figyelmének fölkeltésére. Annál, aki végre belenyugszik a szakításba, és hajlandó felhagyni a tagadással, a reménytelenséghez társított agytartományok aktiválódnak.

 

Szakítás után az agy még erélyesebben biztat,

hogy hajtsunk rá a régi szerelmünkre.

 

Amikor a vizsgálat résztvevői ránéztek a régi szerelmük képére, az élmény bekapcsolta az agyban ugyanazt a dopaminrendszert, amelyet az örömhöz és a kábítószerfüggéshez társítanak. Ez nem történt meg, ha a barátjuk képét nézték. A szakítás szenvedő alanyairól készült encefalogramok megmagyarázzák, miért okozhat súlyos egészségügyi problémákat egy kapcsolat vége. Ha valaki túljut a tagadáson, és kiürülnek belőle a dopaminhoz hasonló boldogsághormonok, olyan vegyületek lépnek a helyükre, amelyek gyengíthetik az immunrendszert, depresszióhoz, betegségekhez vezethetnek. Általában egy lezárult kapcsolat minden évére egy hónapot kell számítani, hogy érzelmileg kivethessük a szervezetünkből a régi partnert, és hormonszintünk visszatérhessen a régi, normális, stresszmentes szintre. Ha egy kapcsolat, mondjuk, két évig tartott, két hónap kell, hogy túltehessük magunkat rajta. Ha tehát egy öregember 50 évi házasság után veszíti el életének társát, talán sose épülhet fel abból, amire a köznyelv azt mondja, hogy

„megtört a szíve".

 

 

Összefoglalás

 

Hogy rövidre fogjuk: a nemi vágyat különböző vegyületekből kevert koktél gerjeszti, amelyeket az agy juttat a véráramba. A nemi vágy fokozza a hormonok, mindenekelőtt a tesztoszteron és az ösztrogén kiválasztását. A körülmények ugyancsak serkenthetik az agyban ezeknek a hormonoknak a termelődését, például egy meghatározott dallam, egy illat vagy egy arc. Ezeknek a hormonoknak, főleg a tesztoszteronnak a szintje a kor előrehaladtával csökken. Ma már mindennapos, hogy tesztoszteroninjekciókat kapnak azok a koros férfiak és nők, akikben csökken a nemi vágy. Erre még kitérünk, de addig is fontos megértenünk, hogy az összes romantikus eszmény, szerelmi lángolás és az új kapcsolatok érzelmi hullámvasútja megmagyarázható kémiailag, tehát korántsem a lelkeknek arról a mágikus-misztikus találkozásáról van szó, aminek sokan szeretnék hinni.

A tudomány végre meg tudja magyarázni a szerelmet, a nemi vágyat, a szexet és a kötődést, amelyeket évezredekig titokzatosság és misztikum vett körül. Ez a tudomány a szerelemnek olyan, mint a GPS. Vannak, akiket ez megriaszt, mert, mondják, az ilyen kutatások megfosztják a szerelmet a csodáktól és az izgalomtól. Szó sincs róla! Ha megértjük, miért választunk úgy, ahogy, ha tudomásul vesszük, hogy a szerelem korántsem titokzatos erő, mert tudományos-biológiai alapja van, jobban kézben tarthatjuk választásainkat, és ösztöneink programozása ellenére is javíthatjuk esélyeinket a párválasztásban . Ahelyett, hogy arra hivatkoznánk:

„A hormonjaim bírtak rá!", kézbe vehetjük a kormányt, és magunk dönthetjük el, hová akarunk menni. Persze a biológia mellett szerepet játszanak más erők is, amelyek fölött ugyancsak uralkodhatunk, mint erről meg is győződhetünk a következő fejezetekben.

 

Ha nem vesszük tudomásul, hogy a

szerelem kémiai reakciók sorozata,

kiszolgáltathatjuk magunkat

minden szerelmi kalandornak.

 

Amikor a BMW bevezette a GPS-t, voltak, akik tiltakoztak, mondván, hogy ez elvesz a vezetésből minden szórakozást: odalesz a felfedezések izgalma. Holott a GPS épp hogy a csalódásoktól és a mérgelődéstől kímélte meg az embereket, akik nem fecsérelték az idejüket többé arra, hogy zsákutcákból tolassanak ki vagy rossz sarkokon forduljanak be. Időnként érdekes élmény eltévedni, ám az új technológiáknak köszönhetően mindig lesz a zsebünkben vagy a retikülünkben egy visszavonulási terv. Erről szólnak a következő fejezetek.

 

• Nemi vágyaink gyakorlatilag több százezer éve nem változtak.

• A szerelem, a nemi vágy és a romantika az agy kémiai reakciói.

• A tudomány bebizonyította, hogy a férfiak és a nők másképp látják a szerelmet, mert az agyukban egészen másutt van a szerelem központja.

• Ha megértjük, hogy vágyainkat és érzelmeinket az agy kémiai reakciói irányítják, ahelyett, hogy szembemennénk, megtanulhatunk együtt dolgozni velük.