TIZENHATODIK FEJEZET

Úgy látszott, a harci robot betölti az eget, mintegy valósággá vált rémálom. De hirtelen sisak-tornyocskájának áramkörei szétrepültek minden irányba, így képtelenné Vált a mozgásra, amint egy sugárnyaláb legsebezhetőbb pontján találta el. Hannák Volt még annyi lélekjelenléte, hogy hátralépjen, majdnem Csubakkára taposva ezzel, mikor a robot a lábai elé esett, mint egy kidőlt fa.

Talpra ugrott, és szétnézett a harcmezőn. Valahol a távolban egy alak integetett.

- Gallandro!

A mesterlövész szárazon vigyorgott, amiből Han nem sok mindent tudott kiolvasni. Han gondolkodás nélkül elindult, de eszébe jutott, hogy kimerült a fegyvere. Ekkor egy robot bukkant fel Gallandro mögött, szélesre tárt karokkal. Han sohasem cselekedett tudatosan, de most kiabálva és mutogatva figyelmeztette Gallandrót a veszélyre.

A mesterlövész túl messze volt ahhoz, hogy meghallja, de a mozdulatokat megértette. Ösztönösen megpördült, és leguggolt. A robot hatalmas erejű ütése alig tévesztette el a célt. A gyorsaság és a reflexek láthatatlan érzékeivel Gallandro belecsimpaszkodott a robot karjába, kihasználva egyensúlyvesztését hátrarántotta, és ezzel egyidőben két gyors lövést adott le a fejére. Ezután elengedvén a kart, ügyesen a földre huppant, még egy utolsót lőve az elterülő robotra.

Han meglepetten figyelte az eseményeket a távolból. Gallandro volt messze a legveszélyesebb ellenfél a csatatéren. A mesterlövész gúnyosan vigyorogva Han felé biccentett, majd eltűnt a csata forgatagában.

A levegő forró volt, amit csak tetézett a harc során felszabadult hatalmas energiamennyiség. Skynx és Badure segítségével Csubakka végre kiszabadult a robot alól, míg Hasti idegesen őrködött. Ahogy visszakapta fegyverét, a vuki tett egy gyors mozdulatot a robot felé, amelyik majdnem eltalálta Hant, és egy kérdést vakkantott.

- Igen, Gallandro volt az - mondta Han társának egy ötven, maximum hatvan méteres sugárnyaláb lehetett. A vuki zavarodottan rázta a fejét, sörénye vadul repkedett.

Az egyetlen hely, ahova mehettek, a tábor lakónegyede volt, a hídon túl.

- Abbahagynátok végre a társalgást és szíveskednétek elindulni? - szólt Hasti. - Ha nem sietünk, bekerítenek minket.

Elindultak a híd felé és bár minden erejűket összeszedve siettek, csak félsebességgel tudtak haladni, mindannyian tele voltak apró sérülésekkel. Gyűrűbe rendeződve haladtak. Badure ment az élen, kezében energiapisztolyaival, Hasti a jobb, Skynx a bal oldalán, Han és Csubakka haladt hátul. Egy fémes hang Hant szólította,

Egy megkönnyebbült sóhaj tört elő Kuka hangmodulátorából:

- Igazán örülünk, hogy mind biztonságban vannak. A Millennium Falcon sértetlen, legalábbis idáig, de nem tudom még meddig lesz az. Sajnos most nem lehet megközelíteni. Han tudni akarta, hogy ez pontosan mit jelent, de Kuka közbevágott: - Most nincs időnk erre. Van valamim, amivel megmenthetjük a helyzetünket, uram - mondta a pilótának, beüzemelve a jelzőberendezést, amit a pódiumról szerzett - de a híd távoli részébe kell jutniuk, mielőtt használnám.

- Gyerünk Kuka! Oké fiúk, húzzuk el a csíkot! Mindnyájan fedezékbe vonultak. A támadás még el sem érte a hidat mikor az ellenállás már felmorzsolódott.

Kuka megállt a hídfőnél. - Én itt maradok, uram. Maguknak át kell érniük.

Han körülnézett. - Mit akarsz csinálni, öngyilkosságra készülsz? Jobb, ha velünk maradsz, a fennsík egy magasabb részére megyünk.

A robot különös komolysággal válaszolt: - Köszönöm, hogy aggódik miattam, uram, ez hízelgő ránk nézve. De nincs szándékunkban megsemmisülni, erről biztosíthatom.

Han nevetségesnek érezte, hogy egy robottal vitatkozik, de folytatta: - Most nincs helye a nagylelkűségnek öregfiú.

Látva a harci robotok közeledését, Kuka folytatta: - Ragaszkodnom kell hozzá, hogy induljanak, uram. Alapprogramom nem engedi meg, hogy végignézzük, Max meg én, hogy ön megsérül.

Kelletlenül indultak el. Hasti a fáradt Skynx előtt lépkedett. Badure megveregette a robot kemény vállát, és vánszorogva elindult, Csubakka a mancsát lengette.

- Vigyázz Maxra - mondta Han - és vigyázz a bőrödre, öreg cimbora.

Kuka figyelte, ahogy távolodnak, majd egy búvóhely után nézett a sziklák között a híd végénél. Hanék fáradtan vánszorogtak át a hídon másokkal együtt, akik túlélték a robotok vérengzését és most az utolsó biztonságos helyre vonultak vissza. Félúton egy bányásztechnikus holttestébe botlottak, aki meghalt, mielőtt átérhetett volna a hídon. Egy Trinn volt, akinek fényes szőre megégett a harcban. Han finoman kivett a Trinn mancsai közül egy rakétavetőt, a tár még félig tele volt rakétákkal Éppen felemelkedett, amikor a visszavonuló bányászok közül kivált egy alak, és egy üres tűsugárral működő sugárvetőt lengetve rátámadt.

- Gyilkos! - sikította J’uoch és az első ütése horzsolta a pilóta fülét, még mielőtt feleszmélt volna.

- Megölted a bátyámat! Ezért meghalsz, te mocskos állat!

Szédelegve eltolta magától a nőt és felemelte a karját, hogy megvédje magát a rázúduló ütésektől. Csubakka megszabadította volna barátját a hisztérikus nőtől, de ugyanabban a pillanatban egy erős kar hátulról fejbe vágta. A vuki térdre esett, és elejtette fegyverét, amint a hatalmas tömeg rázúdult. Egome Fass volt, a kegyetlen. A két hatalmas lény birkózva, egymást ráncigálva gurult a földön. A visszavonuló bányászok körbeállták őket, de nem avatkoztak be, saját életükért aggódtak.

A harctól elgyengült Badure bizonytalanul emelte fel energiapisztolyát, és J’uochra irányította. De mielőtt lőhetett volna, Hasti rávetette magát. J’uoch gyilkolta meg húgát, Lannit. Egymást rugdosva, karmolva verekedtek, a kölcsönös gyűlölködésből merítve az erőt.

Badure felemelte Hant a földről, éppen akkor, amikor J’uoch keze Hasti nyakára fonódott. Hasti lerázta magáról a fojtogató kezet, a földre vetette magát, majd felugorva fejével és vállával a másik gyomrának rontott. J’uochhátratántorodott és Hasti ezt kihasználva a híd korlátjának lökte. J’uochátesett a korláton és sikítva lezuhant. A heves mozdulattól Hasti is majdnem átesett a korláton.

Badure éppen időben ért oda, hogy a ruhájánál fogva visszarántsa. Hasti levegő után kapkodott, a szíve majd kiugrott. Azután rájött, hogy nem a füle zúg, hanem valóban morgást hallott. Csubakka és Egome Fass továbbra is küzdött.

J’uochfőembere már másodszor csapott le hátulról a vukira. A Falcon elsőtisztje enyhén szólva felháborodott. Han leintette Baduret, aki le akarta lőni Egome Fasst. Han a korlátnak dőlve figyelte a férfias harcot.

- Nem segítenél neki? - lihegte Hasti, arcán saját küzdelmének nyomaival.

- Csubi nem igazán értékelné - válaszolta Han fél szemmel a híd végében gyülekező robotokra figyelve. Mindenesetre kiemelt egy pisztolyt Badure övéből, hátha nem a megfelelő fordulatot veszi a meccs.

Egome Fass Csubakkát fojtogatta. A vuki ahelyett, hogy kibújt volna a szorításból, vagy belement tolna egy belharcba, két kezét ellenfele karjára fonva, nyers erővel akarta eldönteni a küzdelmet. Egome Fass testesebb, Csubakka fürgébb volt, de hogy ki az erősebb, az még nem dőlt el. A karjuk remegett, megfeszített hátaikon ugráltak az izmok.

Lassanként Csubakka lefejtette a torkát szorító kezet.

A vuki diadalmasan villantotta ki szemfogait és kiszabadult a szorításból. Egome Fass azonban nem adta fel. Rávetette magát ellenfelére, hogy egy halálos öleléssel végezzen vele. Csubakka elfogadta a harcmodort.

Előre-hátra tántorogtak, hol egyikük, hol másikuk lába csúszott le a hídról. Mindketten félelmetes erővel szorították egymást. A vuki, bundája alatt pattanásig feszült izmokkal felemelte Egome Fasst a levegőbe. A kegyetlen ereje lassan elfogyott. Félelem tükröződött mozdulataiból. Egy roppanás hallatszott, és Egome Fass teste elernyedt. Csubakka elengedte, és az élettelen test elterült a hídon. A vuki a híd egyik pillérének támaszkodott, hogy kifújja magát.

Han odaimbolygott, vállán a rakétavetővel.

- Mi az, végelgyengülésben szenvedsz, hogy csak másodszorra tudsz elintézni egy ilyen bunkót? - nevetett Han, és szeretettel megveregette a vuki vállát.

- Elég már - tiltakozott Skynx, Han nadrágját ráncigálva - a robotok készen állnak a támadásra. Kuka azt mondta, hogy át kell érnünk a hídon.

Han nem tudta, hogy mennyi esélye van a munkarobotnak arra, hogy megállítsa az acélhordát, de a többiekkel együtt hallgatott Skynxre. Nem számíthattak senkire, aki melléjük állna a hídnak ezen a végén. Azok a bányászok, akik átértek, vagy a házakban barikádozták el magukat, vagy a sziklák között kerestek menedéket

Han megállt, ahogy lelépett a hídról, leült a földre, és visszanézett a hídon át. - Akár itt is szembeszállhatunk velük.

Senki sem tiltakozott. Badure Hastinak nyújtotta az egyik pisztolyát, Csubakka pedig új tárat helyezett a nyílpuskaszerű sugárvetőbe. Hasti egyik karjával átölelte Hant és megcsókolta az arcát.

- Ez a próbálkozásért jár - magyarázta.

Kuka a híd túlsó végénél levő sziklatömbök között lapult. A bánya területe földig volt rombolva. A gépek elégtek, a házak összedőltek, életnek semmi nyoma sem volt. A Hadtestparancsnok magas frekvenciájú jelekkel sorakoztatta a robotokat. Minden ellenállást felszámoltak, már csak a barakkok voltak hátra. Kuka csak várt, és meg sem próbált beavatkozni. Tudta; hogy nem sok értelme lenne, hiszen nem sokban különbözőt; tőlük. A gépek százával gyülekeztek a Hadtestparancsnok körül, aki hosszú karjával mutatta az utat. A halál szobrának játszott a kék-fehér fényben. Nehéz léptekkel a híd felé indult, félelmetes serege mögötte hömpölygött. Ahogy a sereg Kuka elé ért, készen arra, hogy átkeljenek a hídon, a robot ismét elkezdte sugározni a megszerzett jelzésrendszerrel saját mondanivalóját.

Amint a parancsnok vette a jeleket, menetelni kezdett. Nem kérdőjelezte meg az utasításokat, reakciója katonás, automatikus volt. A beleégetett program mind a habozást, mind a kételkedést kizárta. A mögötte lépkedd robotok hasonlóan reagáltak a jelre. Tízes sorokba rendeződve felvették parancsnokuk menetelésének ütemét. Teljes szélességében kitöltötték a hidat. Lábaik egyszerre csapódtak, fémkarjaik egyszerre lendültek.

- Fog ez menni? - kérdezte Kuka barátjától.

Kék Max, aki érzékelőivel intenzíven figyelt, figyelmeztette, hogy ne zavarja ilyen kritikus pillanatban. Max utasítására Kuka megváltoztatta a menetelés tempóját, hogy az egybeessen a híd saját rezgésének frekvenciájával, erős rezonanciát keltve ezzel. A harci robotok tovább masíroztak, hogy egy nemzedékek óta halott úr csatáját vívják meg. A híd remegni kezdett, és a felszálló por kavargott az egyszerre dobbanó lábak nyomán. A híd gerendái meghajoltak, az illesztékek megfeszültek, az egyszerre csapódó fémlábak egy hihetetlen erejű kalapács ütéseiként zúdultak a hídra. Még többen léptek fel a hídra, vették fel az ütemet, és erősítették a rezgést.

Végül, mikor Max megtalálta a megfelelő ütemet, már az egész híd rengett alattuk. Az összes robot a hídon volt. Nem gondolkoztak, csak azt tudták, hogy át kell érniük a túloldalra, és meg kell támadniuk az ellenséget. Han és a többiek felálltak, várva hogy mi történik.

- Azt hiszem, Kukának nem jött be a terve - szólt Han.

A csillogó vezér nyomában menetelő első sor már közel ért.

- Hátrébb kell vonulnunk.

- Nem nagyon van hova - emlékeztette szomorúan Hasti. Han nem tudott mit mondani.

- Odanézzetek! - kiáltott fel hirtelen Skynx. Han odanézett és a talpa alatt érezte az erősödő remegést. A híd a menetelés ütemében rázkódott. Minden ízében recsegett-ropogott, ezt a terhelést már nem bírta. A robotok dübörgő léptekkel masíroztak tovább.

Egy hatalmas roppanás hallatszott, a híd legterheltebb része nem bírta tovább. Egy gerenda meghajlott, és kifordult a helyéről, és mivel a tartóágy nem engedett, a gerenda megcsavarodott és kettéhasadt. A hídnak azon a részén mindegyik támasztóelem kettétört. A gerendatartó lemezek elöregedett szegecsei pattogtak, a robotok elektronikus sikolyai hallatszottak. Egy pillanatra a pusztulásra ítélt híd a robotokkal együtt mintha megállt volna a levegőben, majd hatalmas csattanással zuhant a szakadék mélyére. Porfelhő és füst szállt fel egy olyan robajjal együtt, ami visszahúzódásra kényszerítette Hant a szakadék széléről.

Szeméből a port törölgetve lassan visszamerészkedett ismét. A szakadék mélyén a híd gerendái, behorpadt páncélok csillogása, rövidre záródott áramkörök szikrázása, elszakadt vezetékek látszottak. Hirtelen Kuka jelent meg a szakadék túloldalán, mereven integetve. Han nevetve visszaintegetett. Ettől kezdve ők ketten is teljes jogú tagjai a legénységnek.

Egy másik hangra felfigyelve Han csodálkozva körülnézett és koréliai szitkokat szórt. A Millennium Falcon felemelkedett, és a szakadék fölé suhant. Han és Csubakka kétségbeesve nézte, hogy minden erőfeszítésük ellenére hajójukat valaki megszerezte.

A hajó a szakadék feléjük eső széléhez szállt. Ajtaja kicsapódott, a pilótafülke mögül leereszkedett a feljáró, és a fedélzeti nyílásban megjelent Gallandro. Egy mosollyal üdvözölte őket, fegyvere az oldalán függött. Divatos ruhája és gyönyörű sálja mocskos volt, Han szerint pont úgy nézett ki, mintha egy sereg roboton küzdötte volna magát keresztül.

A mesterlövész gúnyosan biccentett:

- Halottnak tettettem magam a pusztítás ideje alatt. Nem jutottam addig a hajóhoz, amíg az összes robot el nem ment. Solo, a droidjaid felbecsülhetetlenek.

Arcáról eltűnt a mosoly.

- És Xim kincse? A változatosság kedvéért mindent feltéttél a magas tétre, elismerésem.

- Végig a nyomomban voltál, egészen a Szövetségi Szektortól, hogy ezt közöld velem? Csubakka nyílpuskaszerű sugárvetőjével megcélozta Gallandrót, de Han tudta, hogy a mesterlövész biztos keze elől még így sincs menekvés.

A mesterlövész elhúzta a száját: - Eredetileg nem. Meglehetősen mérges voltam az ottani találkozásunk miatt. De én a józan ész híve vagyok, és hajlandó vagyok ezt az előre látható nagy Összeg fejében elfelejteni. Adjatok nekem is egy egész részt, és az incidens el van felejtve. Ráadásul a hajódat is visszakapod, hát nem egy jó üzlet?

Han gyanakvó maradt.

- Ilyen könnyen kibékülnél?

- A kincs, Solo, a kincs. Xim vagyonával mindenki szeretetét meg lehet vásárolni. Minden egyéb másodrangú, a te szemléleted szerint is, igaz?

Han zavarban volt. Hasti Han mögé állt, úgy mondta:

- Ne higgy neki.

Gallandro a lányra emelte égszínkék szemeit: - Ah, ifjú hölgy. Ha Solo nem fogadja el az ajánlatomat, ön is nehéz helyzetbe kerül, ezek a fedélzeti fegyverek jól működnek.

Hangja hideg lett, abbahagyta a szívélyeskedést.

- Dönts! - utasította Hant éles hangon.

A táborlakók kezdtek előszivárogni a barakkokból, amint látták, ahogy a híd összeomlott, és egy hajó szállt le. A következő pillanatban már sokkal nehezebb lett volna a menekülés. Han kinyúlt Csubakka fegyveréért, és tüzelni kezdett.

- Mindenki a fedélzetre, mégis üzletet kötünk.

Abban a pillanatban, ahogy Han irányításával felemelkedtek, dühösen átkozódni kezdtek. A technikusokat szidták, akik a hajónapló diszkjét keresve szétszedték a hajót, és nem hozzáértőén rakták össze.

- Egyébként is miért javíttatta meg J’uoch a hajót? - kérdezte Badure.

- Vagy magának akarta megtartani, vagy eladta volna - magyarázta Gallandro. - Egy gyenge kis történetet próbált beadni nekem a veletek való nézeteltéréséről, de végiggondolva, amiket megtudtam rólatok, nem volt nehéz rájönni arra, hogy mi az igazság.

Han a tábor fölött lebegett a hajóval. - És mi lesz azokkal a bányászokkal, akik életben maradtak? - kérdezte Hasti.

- Van élelmük, fegyverük, felszereléseik - felelte Badure - kihúzzák addig, amíg jön erre egy hajó, vagy elvergődnek a városig.

Han a szakadék másik oldalán szállt le a Falconnal. Egy csillogó fém alak várt rájuk. Csubakka a hajó hátuljába ment, hogy felengedje Kukát a fedélzetre.

- Ahogy említetted - Han azon vette észre magát, hogy védekezik Gallandro előtt - értékes robotok.

- Én azt mondtam, megfizethetetlenek - javította ki

Gallandro - most, hogy társak vagyunk, soha sem bántanálak meg azzal, hogy gyengének tételezlek fel. Megkérdezhetném, hogy most mit fogunk csinálni?

- Adatok közvetlen kikérése - jelentette ki Han, miközben ismét felemelkedtek - beavatott személy taktikai célú kikérdezése. Egy kicsit megizzasztjuk a helyieket, hogy megtudjuk, mi volt ez az egész.

A Túlélők, akik mozgósították a harci robotokat, elhatározták, hogy egy nagy légitutajon menekülnek el, mintsem hogy többfelé oszoljanak szét. A Falcon az alján lévő fegyverekből leadott néhány lövést, és egy sortűzzel megállították a Túlélőket. Azok eldobták fegyvereiket és vártak.

Han Csubakkára hagyta a hajó irányítását. A többiekkel együtt újratöltött fegyverekkel álltak a Túlélők előtt. Először Hasti jött le a feljárón, fegyverét rájuk szegezve, elkiáltotta magát és egyiküket lerángatta a tutajról. Hannák és Badurenak kellett őt leszedniük a férfiról, amit Gallandro csodálkozva, Skynx pedig zavarodottan nézett.

- Ő az, biztos vagyok benne - kiabálta Hasti, igyekezve ismét a rémült férfi után menni - felismerem a fehér tincset a hajában. Ő a kincstárnok helyettese.

- De hát ha mindjárt fejbe csapjuk, az nem segít - mutatott rá Han és a férfihez fordult.

- Jobb, ha bevallód, különben rád eresztem a lányt.

A helyettes megnyalta száraz ajkait.

- Nem mondhatok semmit, esküszöm. Már kiskorunkban belénk nevelték, hogy nem árulhatjuk el a Túlélők titkait.

- Elég régimódi hipnotizációs kondicionálással - vetette ellen Han - hidd el, bármit le tudsz győzni, ha eléggé megijesztünk.

Gallandro előrelépett fagyos mosolygással, egy könnyed mozdulattal elővette pisztolyát, és fél kézzel célzott. Egy kis energiájú, de nagy felbontású sugárnyaláb csapódott a földbe a helyettes lábai előtt, összeégetve a füvet a becsapódás helyén. A férfi elsápadt.

Kuka jött elő nyitott mellkaslemezekkel.

- Van egy jobb ötletem - ajánlotta Kék Max - saját módszerükkel győzhetjük le őket. Imitáljuk azokat a körülményeket, melyek között a hipnotizációs kondicionálás történt, és így mindent megtudhatunk, amit akarunk. Felállítunk egy stroboszkópot, és olyan fénymintázatra állítjuk, amelyet a Túlélők használtak a kondicionálás során.

Gallandro bizonytalan volt: - Kérdés, komputer, hogy pontosan le tudod-e másolni a Túlélők által használt fényimpulzusokat.

- Pont úgy beszélsz velem, mint valami készülékkel - morogta Max.

- Bocsánat - mondta udvariasan Gallandro - mindig elfelejtem. Folytathatjuk?