KILENCEDIK FEJEZET

- Ez megoldhatatlan helyzet, még a te számodra is - mondta Hasti. Han mereven bámult a szürkületbe, és azt kívánta, bárcsak mielőbb visszatérne Badure.

A szemerkélő eső az éjszaka folyamán dermesztően hideg felhőszakadássá vált, majd újra szemerkéléssé csitult. Han és a többiek, az öregemberre várva, egy viaszosvászon ponyva alatt találtak menedéket, egy halom rakomány mögött, egy faraktár-házban a dokkoknál. Takarékosan szürcsölgettek a flaskából, mely Han töltényövén függött az egész éjszakai akció alatt.

Vizesek, sárosak és elcsigázottak voltak. Han haja a fejére tapadt, csakúgy, mint Hastié. Skynx csapzott bundájából csepegett a víz, Csubakka irhája is elkezdte árasztani az ázott vukik jellegzetes testszagát. Han odanyúlt, és vigasztalásképpen megveregette barátja fejét. Azt kívánta, bárcsak tudna valamit tenni Kukáért és Kék Maxért. A két automata türelmesen várakozott, de aggódtak amiatt, hogy burkolatuk esetleg beázik.

- Nincs valami jó imádságod, ami most segítene? - tudakolta a lány.

Han egy nedves hajszálat söpört ki a homlokából.

- Akkor ne gyere. Majd csak felbukkan itt egy hajó az elkövetkező években…

Egy férfi tűnt fel, kopott köpönyegben, belegázolva a pocsolyákba, vállán egy batyuval. Han lézerpisztolyát éjszakai célzásra állította, ám ekkor felismerte Baduret. Az öregember odalapult melléjük a vászon alá. Miután egy csavargótól szerzett egy köpenyt, kieszelte, hogy vesz még négyet. Han és Hasti úgy találta, hogy kettő tűrhetően illik rájuk, még Kuka is magára húzott egyet, bár nem volt hozzászokva a ruhaviselés különös érzéséhez. Ám még a legnagyobb köpeny is alig tudta Csubakkát beborítani; bár csuklyája elfedte arcát az alkalmi kíváncsiskodók elől, bozontos karjai és lábai kilógtak.

- Becsomagolhatnánk valami drapériába, mintha bokszkesztyűt és lábszárvédőt viselne - javasolta Badure, aztán Skynxhez fordult. - Nem feledkeztem meg rólad sem, kedves professzorom!

Széles mozdulattal egy válltáskát vett elő, melyet hívogatóan kinyitott.

Skynx visszahúzódott, antennái rémületében táncot jártak. - Bizonyára nem azt akarod…. Ez elfogadhatatlan!

- Csak míg a városból kijutunk - győzködte Han.

- Nos, fiam - mondta Badure -, lehet, hogy jobb lenne most egy kicsit meghúznunk magunkat.

- Tégy, ahogy jónak látod; lehet; hogy keserves út elé nézünk. De lehet, hogy darabokra szedik a Falcom azon á bányatelepen.

- Akkor mi értelme odamennünk? - tiltakozott Hasti. - Pár száz kilométer az út. A hajód már darabokban lesz, Solo!

- Akkor én fogom újra összerakni! - Han majdnem ordított, de aztán lecsendesedett. - Apropó, hogy tudott J’uoch és bandája olyan hirtelen felbukkanni, hacsak nincs valami kapcsolatuk itt? Kiváló célpontok lennénk, nem is beszélve a helybeliek ellenszenvéről a külvilágiak iránt. Rövidesen a helyi ügyeskedők áldozataivá lennénk.

Badure rezignáltan bámult maga elé.

- Akkor számunkra csak egy megoldás van, a Sarok-lábujj Express.

Az eső elállt, az égbolt kitisztult. Han a komputer által kiírt térképet tanulmányozta. Úgy tűnt, az egész bolygó átnézeti térképe az, nagy pontosságú, és részletes.

- Legalább annyi szerencsénk van, hogy ezt megszereztük.

Hasti szipogott.

- Ti űrkalandorok, hajósok, és pilóták mind egyformák vagytok: vallásotok nincs, de rengeteg babonában hisztek. Mindig készek vagytok segítségül hívni a szerencsét.

Hogy elejét vegye egy újabb szópárbajnak, Badure közbeszólt.

- Az első teendőnk átjutni a tavon; a déli parttal nincs semmi összeköttetés. Légi járat nincs errefelé, de valahol arra találunk földi közlekedési eszközöket. Az egyetlen út a tavon át egy kompjárat, melyet az őslakók, az Úszók üzemeltetnek. Féltékenyen őrzik felségterületüket, és borsos árat kérnek szolgáltatásukért.

Han nem volt biztos benne, hogy egy szauropteroidon akar utazni, Dellalt Úszó Népének egyik hírhedett tutaján.

- Talán körbegyalogolhatnánk a tavat - javasolta.

- Az öt, vagy hat nappal hosszabbítaná meg az utat, hacsak nem tudunk keríteni valami járművet, vagy elkapni valami meglovagolható állatot.

- Nézzük inkább a kompjáratot! Mi lesz az élelemmel és a felszerelésünkkel?

Badure ferde szemmel nézett rá.

- Na és a gyönyörű nőkkel, meg á meleg kajával? Lesznek települések az úton; improvizálnunk kell.

Kifújta a levegőt a tüdejéből; a nedvesség apró kristályok formájában tüstént kicsapódott.

- Jössz vagy maradsz? - kérdezte Han Hastit. A lány leforrázó pillantást vetett rá.

- Még kérded? Addig erőszakoskodsz, míg nem marad az ember számára más választás.

A Skynx által elképzelt meglehetősen biztonságos és kényelmes kaland valóságos harccá vált a túlélésért, de a ruuriai gyakorlatiasság egyszerűen eldöntötte a kérdést.

- Én veled maradok, kapitány - mondta. Han majdnem felnevetett, de Skynx egyszerű hangja, mely belenyugvást és a túlélés utáni vágyat tükrözte, újabb jó ponttal emelte a ruuríairól alkotott véleményét.

- Örülök, hogy velem tartasz, Rendben van; induljunk le a dokkokhoz, aztán át a tavon.

Skynx kénytelen-kelletlen bemászott a táskába, melyet Csubakka a vállára vett. Szorosan egymás mellett haladtak, Baduréval az élen. Hasti meg Han az oldalvédet alkotta. A vuki és Kuka a csoport közepén haladt, remélve, hogy a gyenge világításban és az esőben embereknek nézik majd őket: egyikük magas, a másik kiesi, hordóhasú.

Skynx kidugta fejét a táskából, antennái vibráltak.

- Kapitány, itt borzasztó büdös van, és a hely is szűk.

Han visszadugta, aztán gondolt egye. es beadta neki a flaskát is.

A dokkok környéke és a lehorgonyzott tutajok már zsúfolásig teltek. A többieket egy halom rakomány menedékében hagyva Han és Badure elindult, hogy érdeklődjön az átkelés felől.

Bár a dokkokban rengeteg hely volt a vontatók számára, melyeket a dellalti őslakos szauropteroidok használtak, csak a középső részen volt nyüzsgés. Felmérve a terepet, Han egy magányos tutajt vett észre jobb oldalon. Bár Badure mesélt már az Úszókról, Han riasztónak találta őket.

Emberek rakodtak a vontatható tutajokra, melyek az úszóstégekhez voltak horgonyozva. Tutajsorok és kantárok lebegtek a vízen, míg a vontatók várakoztak. Mögöttük körülbelül húsz szauropteroid lustálkodott, körözve és a vizet taposva uszonyaik óriási erejű csapásaival. Hosszuk tíz és tizenöt méter között lehetett, fejüket hosszú, izmos nyakuk magasan a tó tükre fölé emelte. Bőrük árnyalata világosszürkétől sötét zöldes-feketéig változott; hiányzó orrlyukalkat hosszú koponyájuk tetején levő szelelőnyílás pótolta. Henyéltek, arra várva, hogy a parton lévő emberek befejezzék a rakodást.

Az emberek egyike, egy nagydarab fickó, fél fülében köves fülbevalóval, szakállában a reggeli maradványaival és nektárcseppekkel, épp egyeztette a rakományt a jegyzékkel. Miközben Badure elmagyarázta, mire lenne szükségük, tollával játszadozva hallgatta.

- A pénzt a Legfőbb Bikával kell megbeszélnie - világosította fel őket olyan vigyorral, mely nem tetszett Hannák, aztán elkiáltotta magát: - Hé, Kasarax! Ketten át akarnak kelni!

Aztán folytatta munkáját, mintha a két ember nem is létezne.

Han és Badure a dokk széléhez sétált, és rálépett az úszóstégre. Néhány uszonycsapással egy szauropteroid közeledett. Han titokban közelebb csúsztatta kezét elrejtett lézerpisztolyához. Nem volt számára megnyugtató látvány Kasarax mérete és erős, keskeny feje, egy emberi alkarnál hosszabb tépőfogakkal.

Kasarax a stég mellett taposta a vizet. Mikor beszélt, hangjának és halszagú leheletének kiáramlásától mindkét férfi egy kicsit hátratántorodott. Kiejtése idegenszerű volt, de érthető.

- Az átkelés negyven driit - jelentette ki a teremtmény, mely összeg igen tetemes volt dellalti pénzben - fejenként. És ne próbáljatok alkudozni; azt nem díjazzuk itt a dokkoknál.

Kasarax sűrű permetet fújt fején lévő szelelőlyukán át, ezzel zárva le a vitát.

- Na és a többiek? - mormolta Han Badurenak, a többi szauropteroidra célozva.

De Kasarax meghallotta Han érdeklődését, és felszisszent, mint egy fojtószelep.

- Ők azt teszik, amit én mondok! És én azt mondom, hogy ti negyven driitért fogtok átkelni!

Támadást színlelt, mintha kígyó módjára lecsapni akarna, és az áramlat erősen megingatta a stéget. Han és Badure visszaküszködték magukat a partra - az ott álló emberek harsányan nevettek.

A férfi a hajórakományról szóló jegyzékkel odaért.

- Én vagyok Kasarax parti legénységének a főnöke; nekem fizethettek.

Han elvörösödött, egyre mérgesebb lett az erőszakos eljárás miatt. De Badure, a távolban veszteglő magányos tutajra mutatva megkérdezte: - Na és ő?

Egy magányos Úszó volt ott, egy nagy, harcedzett öreg bika, csendesen figyelve az eseményeket. A parti legénység főnöke abbahagyta a nevetést.

- Ha szerettek élni, hagyjátok őt ki a játékból! Csak Kasarax csoportja dolgozik a tónak ezen a szakaszán!

Még mindig füstölögve, Han hosszú léptekkel elindult a dokkon. Badure pillanatnyi tétovázás után követte. A parti legénység főnöke utánuk kiáltott:

- Én figyelmeztettelek titeket, idegenek!

Az öreg bika egy kicsit felegyenesedett, amint közeledtek felé. Olyan méretű volt, mint Kasarax, bőre fekete, sebhelyekkel szabdalt. Bal szeme hiányzott, egy régmúlt csata során veszítette el, uszonyait vágások és harapások nyomai éktelenítették. De mikor kinyitotta a száját, óriási tépőfogai, mint kiélesített fegyverek ragyogtak.

- Új arcok vagytok itt a dokkoknál - mondta fütyörésző hangon.

- Át akarunk kelni a tavon - kezdte Han. - De Kasaraxékat nem tudjuk megfizetni.

- Ember, én átvontatlak a tavon olyan gyorsan, ahogy kívánod, és óvatosan, fejenként nyolc driitért.

Han már majdnem igent mondott, mikor a teremtmény közbevágott.

- De ma ingyen átvontatlak.

- Miért? - kérdezte Han és Badure egyszerre. A bika mormogó hangot hallatott, melyet nevetésnek vettek, és vízsugarat lőtt ki szel előnyílásán.

- Én, Shazeen megfogadtam, megmutatom Kasaraxnak, hogy az Úszók Népének bármely tagja szabadon dolgozhat ennél a dokknál, éppúgy, mint a többinél, De utasokra van szükségem, és azokat Kasarax parti legénysége távol tartja.

A parti legénység tanácskozásra gyűlt össze. Lehettek vagy húszan; gyilkos pillantásokat vetettek Hanra, Badurera és Shazeenre.

- Tudnál velünk találkozni valahol lejjebb a parton? - kérdezte Han a dellaltitól.

Shazeen felágaskodott, víz folyt le fekete hátán - úgy nézett ki, mint egy primitív háborús istenség.

- Az egésznek az a lényege, hogy itt, a dokknál szálljatok be! Tegyétek meg ezt, a többit bízzátok rám; az Úszók Népének egyetlen tagja sem fog belétek kötni. Netfik Shazeennel kell elintézniük a dolgot, ez a Törvény, melyet még Kasarax sem mer semmibe venni.

Badure gondolataiba mélyedve húzgálta alsó ajkát.

- Körbesétálhatnánk a tavat: Han megrázta a fejét.

- Hány nap alatt? - Shazeenhez fordult. - Van még egy pár utas. Rögtön visszajövünk velük.

- Ha a dokkoknál az emberek megfenyegetnek, nem tudok közbeavatkozni - figyelmeztette őket Shazeen. - Ez a Törvény. De nem mernek majd fegyvert használnia hacsak ti nem használtok, mert félnek a- többi embertől, akiket elbocsátottak állásukból. Ez jó ok lenne egy kis csetepatéra.

Badure megveregette Han vállát.

- Tudnék most mit kezdeni egy kis cirkálóval, Penge!

Han bánatosan rámosolygott; elindultak visszafelé.

A többiek ott álltak, ahol hagyták őket. Hasti egy nagy, tölcsér alakú műanyag edényt tartott, benne csomós, tésztaszerű fánkkal, melyet ő és Csubakka kézzel ettek. Megkínálta Baduret és Hant is.

- Éhesek vagyunk. Ezt egy árustól vettem. Mi a terv?

Badure elmagyarázta, miközben elosztották a fánkszerű eledelt. Kemény és ragacsos volt, de az íze jó, akár a dióbélé.

- Tehát - fejezte be Han - nem lövünk, amíg nem feltétlenül szükséges. Hogy van Skynx?

A vuki kuncogva nyitotta lei a válltáskát. A ruuriai majdnem kör alakba tekeredve feküdt, a flaskát szorítva. Mikor meglátta Hant, összetett piros szemei, melyek ködösek voltak, vadul megcsillantak, Skynx csuklott egyet, aztán csiripelni kezdett:

- Öreg kalóz! Hol voltál?

Egyik antennájával gyengén Han orrára koppintott, aztán csipogó nevetéssel elalélt.

- Óriási, - mondta Han - olyan merev, mint egy skalpbőr…

Megpróbálta visszaszerezni a flaskát, de Skynx labdává gömbölyödött, és négy végtagpárral markolta az üveget.

- Azt mondta, eddig még soha nem metabolizált ennyi etanolt - mondta Hasti, jól mulatva. - Pontosan ezekkel a szavakkal mondta.

- Akkor tartsd meg - mondta Han Skynxnek. - De maradj ott, most egy nagyobb útra megyünk!

Skynx tompa hangja hallatszott a válltáskából:

- Nagyszerű ötlet!

Visszatértek a dokkhoz. Kasarax parti legénységének emberei elálltak az útjukat az úszóstég felé. Mások is megjelentek, nem a legénység tagjai, és a falaknak, vagy rakománykupacoknak dőltek, kezükben sorozatlövőkkel, tűzfegyverekkel és házilag tákolt egyéb fegyverekkel. Han emlékezett arra, amit Shazeen mondott: ezek az emberek rákényszerültek, hogy Kasarax tisztességtelen üzelmeinek árnyékában éljenek. Egyikük sem volt hajlandó Shazeennel utazni, de biztosítani akarták, hogy senki sem akadályozza meg fegyverrel Hant és csoportját abban, hogy ők ezt megtegyék. A parti legénység többi felfegyverzett tagja a dokk körül őgyelgett. Han megértette, hogy egyetlen lövés általános vérfürdőt okozna, de minden egyéb eszköz megengedett volt.

Mikor Han már csak néhány lépésnyire járt tőle, a parti legénység főnöke megszólította.

- Túl közel jöttél.

Emberei egymás között pusmogtak, a bebugyolált és csuklyával leborított Csubakka méreteit nézegetve.

Han közelebb lépett, egy sor szívélyes üdvözlést sorolva. Olyan érzése volt, hogy ez az ember igen lobbanékony lehet, ezért azt gondolta: Először a győzelem, aztán a kérdezősködés! A főnök előrelépett, és hátralökte Hant figyelmeztetés képpen.

- Nem mondom még egyszer, idegen!

Milyen igaz, értett egyet Han szótlanul. Káprázatos gyorsasággal előreugrott, és fegyverével fejbe kólintotta a főnököt. A férfi egy pillanatra megtántorodott, majd meglepett arccal elesett. Hannák volt ideje, hogy egy másik fickót egy jól irányzott fonák ütéssel leterítsen, aztán a parti legénység főnőkén taszított keményet. Mindezzel nagy megdöbbenést keltett. Ekkor le kellett buknia egy gumibot elől, és már el is szabadult a pokol.

A parti legénység egyik fiatal tagja egy erős egy-kettes kombinációval ütötte meg Kukát, egy rövid felütéssel és egy hosszú horogütéssel, mely egy embernek jelentős sérüléseket okozott volna. De a fiatalember ökle visszapattant a droid kemény mellkasáról és megerősített arclemezéről. Amint a fiú fájdalmában felordított, Hasti odalépett Kuka mellé, és fegyverének csövét a droid fején támasztotta meg.

Egy újabb parti fickó támadott Hanra, aki már egy másikkal volt elfoglalva. Ezért Badure állította meg a támadót egy alkarblokkal, majd egy magas, kemény rúgással tette ártalmatlanná. Ellenfele elterült. Eddig elég jól álltak, de most a parti legénység többi tagja is bosszúszomjasan vetette bele magát a csatába:

Ekkor Csubakka is csatlakozott a verekedéshez.

A vuki hátralépett, hogy letegye a válltáskát - így. védve meg Skynxet a veszélytől - és hogy letegye nyílpuskaszerű lézervetőjét is. Még mindig csuklyával a fején, kiválasztott két embert. Alaposan megrázta, majd felkapta és kétfelé hajította őket. A hosszú kartól származó ütés egy másik embert lesodort a dokkról; Csubakka az ellenkező irányba rúgott, eltalálva egy férfit, aki Hastire támadott. A férfi oldalra repült, kétszer megpördült, és teljes hosszában végignyúlt a földön.

Két fickó vette közre a vukit. ő azonban nem foglalkozott velük, lábai szilárdak voltak, akár az oszlopok. Szétcsapott maga körül. Minden ütését elhulló ellenfelek jelezték.

A harc Csubakka körül tombolt. Cséphadaróként járt a karja, mert elszánt falka rajzott körülötte. Mióta Egome Fass alattomos támadása a földre kényszerítette, a vuki alig várta, hogy valakivel megküzdhessen. Ténykedése során testek röpködtek felfelé, hátrafelé és oldalra. De a Millennium Falcon elsőtisztje így is fékezte magát, hogy elkerülje a felesleges vérontást. Társai a kavargó embertömegen kívül találták magukat, időnként asszisztálva a vukinak egy-egy fejbekólintással, taszítással, vagy figyelmeztető kiáltással.

Csubakka úgy találta, itt az ideje, hogy megmozgassa elgémberedett lábait, és ezzel a beléjük csimpaszkodókat lazán felrúgta. Akik talpon maradtak, most tervszerű támadást indítottak. A vuki kinyújtotta karjait, mindhármukat elcsípte, és odavágta őket a dokkhoz. Egyikőjük, a legénység főnöke, aki épp feltápászkodott Han ütése után, és újra belevetetté magát a harcba, most energiatőrt húzott elő az alkarjához rögzített tokból.

Han pontos célzásra törekedett, bármi legyen is a ,következménye. De Csubakka észrevette a főnök mozdulatát. A vuki hátravetette a fejét, csuklyája hátrabukott, először a csata során, majd teli torokból a parti főnök képébe üvöltött, hátrahúzva ajkait kiálló tépőfogairól. A főnök teljesen elfehéredett, szemei kidülledtek, és csak egy kis nyöszörgést tudott kipréselni magából. Energiatőre kihullott erőtlen ujjai közül. A fogát vicsorgató vuki a földre kényszerítette a férfit, mutatóujját annak mellkasához nyomta. A főnök hanyatt esett, és levegő után kapkodott.

Hasti felkapta Csubakka nyílpuskaszerű lézervetőjét, és eldobott fánkos tölcsérét; Badure felvette a Skynxet rejtő zsákot, melyből jókedvű csicsergés szűrődött ki. Han megragadta partnere karját.

- A kikötőhíd már emelkedik felfelé!

Az úszóstégre siettek, onnan egyenként ugráltak át a tutajra. Shazeen, aki látta az egész, hajcihőt, most vízsugarat lőtt ki szelelőnyílásán át. Pislogó-hártyáját szemére zárva lemerült a vízbe, hogy aztán újra előemelkedjen, fejét a vontatókantárba illesztve. Kiadta a parancsot:

- Indulás!

Badure, utolsóként ugorva a tutajra, eloldotta a hajókötelet.

Azt hitték, hogy Shazeen gyorsan el fogja hagyni a kikötőt, de az Úszó lassan kezdte el vontatni a tutajt. Mikor vagy százméternyire jutott a dokktól, lemerült a víz alá, és kicsusszant a tutaj vontatókantárjából, majd újra előemelkedve sziklaszerű ormányának gyenge taszításával megállította azt.

- Hát ez óriási volt! - kiáltotta. Fejét hátravetve oszcilláló hívó hangot hallatott, mely tovaterjedt a vízben. - Shazeen üdvözöl - mondta.

- Ó, kosz - felelte Han bizonytalanul. - Van valami akadálya, hogy folytassuk az utat?

- Kasaraxra várunk - felelte Shazeen nyugodtan. Han kitörését egy másik szauropteroid feltűnése akadályozta meg, aki Shazeennel szemben füttyögött és sziszegett a szájával és szelelőnyílásával. - Használd az ő nyelvűket, asszony - korholta Shazeen az újonnan jövőt, aki kisebb és világosabb bőrű volt, de majdnem ugyanolyan harcedzett, mint az öreg bika. - Ezek itt Shazeen barátai. Az a kis jelentéktelen, szőrös képű figura igazán jól tud verekedni! A nőstény szabvány-nyelvre váltott.

- Tényleg szembe akartok szállni Kasarax-szal?

- Senki ne mondja meg Shazeennek, hogy hol úszhat, és hol nem - felelte a másik.

- Akkor mi mögötted állunk! - ígérte a nőstény. - Kasarax híveit feltartjuk!

A tó vize örvénylett, amint feje lemerülj.

- Horgonyt le! - kiáltotta Han. - Vedd vissza a gőzt! Az út le van fújva! Nem említetted, hogy összecsapásra készülsz!

- Csak egy verseny, merő formalitás - győzködte Shazeen. - Kasaraxnak most azt a látszatot kell keltenie, hogy ez egy elsőbbséget élvező vitás kérdés, így alkalmazkodik a Törvényhez.

- Ha sikerül neki utasokat kerítenie - vetette közbe Hasti. - Nézzétek!

Kasaraxnak nehézségei voltak, mert parti legénységének tagjai nem akartak felszállni a tutajára. A dokknál történt összecsapás kételyeket ébresztett bennük; semmi kedvük nem volt hozzá, hogy az

Úszók vitájába beleavatkozzanak. Még főnökük is bizonytalan volt.

Kasarax elvesztette a türelmét, és keresztülvetette magát tutaján, félig a dokk felszínére. Az emberek hátrahőköltek a hatalmas hústömeg és a gőzölgő, tátongó száj elől. Kasarax rárivallt a főnökre.

- Azt teszed, amit én mondok! Sehova sem tudsz elbújni előlem, még a házad alá épített búvóhelyre sem. Ha kényszerítesz, én kiáslak onnan, mint egy kagylót a tó fenekéről. És egész idő alatt hallani fogod, hogy jövök!

A főnök idegei felmondták a szolgálatot. Elfehéredett arccal sietett fel a tutajra, magával ragadva néhány húzódozó emberét, másokat erőszakkal térített jobb belátásra.

- Hatalmas rábeszélőképességű legény az én unokaöcsém! - jegyezte meg Shazeen.

- Az unokaöcséd? - tört ki Hasti.

- így van. Hosszú éveken át legyőztem mindenkit, aki kihívott, de végül belefáradtam abba, hogy Legfőbb Bika legyek. Északnak vettem az irányt, ahol meleg van, a halak pedig kövérek és ízletesek. Kasarax azonban túl messzire ment; ez részben az én hibám. Azt hiszem, a parti emberek ültették fülébe a bolhát erről a szállítási monopóliumról.

- A fejlődés újabb vívmánya - motyogta Badure. Kasarax közvetlenül Shazeen tutaja mellé állította le sajátját.

- Bármi is lesz, ne izguljatok - mondta nekik Shazeen. - Az Úszók Népének tagjai nem fognak megtámadni titeket, de ne használjátok a fegyvereiteket, mert akkor halálos veszélybe kerültök. Ez a Törvény.

- Na és mi a helyzet az emberekkel? - kérdezte Han, de túl későn: Shazeen már elment, hogy szembeszálljon Kasarax-szal. A parti legénység tagjai magukkal hozták szigonypuskáikat, és egyéb kikötői eszközeiket.

A két bika habbá verte a vizet, egymásra trombitálva. Shazeen átváltott emberi beszédre.

- El az utamból!

- Neked kell eltűnnöd! - vágott vissza Kasarax. Mindketten gyors tempóban szelni kezdték a vizet tutajuk felé, uszonyukkal teljes erővel csapkodtak, és forgó hullámokat vertek, amint vontatókantárjaik felé igyekeztek. Mikor újra kiemelkedtek a vízből, fejük a kantárban volt, és nekifeszültek a vontatóköteleknek. A vontatókötelek nyikorogtak, megfeszültek, a víz kifacsarodott belőlük. Víz csapott át a tutajok tompa orrán, permetté és habbá válva. Mind a két tutajon mindenki a fedélzetre zuhant, kétségbeesetten kutatva valami kapaszkodó után.

Kasarax és Shazeen nyakukkal szelték a vizet, kihívásokat kiáltozva egymásnak. Han azt latolgatta, vajon a tó körüli gyalogtúra nem lett volna-e mégis jobb ötlet. Miért van az, hogy nekem mindig túl későn jutnak eszembe az ilyen igazságok?