1962 telén Eric és öccse, - Joel, elbújtat egy otthonról megszökött tinédzserlányt a hóval borított hátsó kertjükben lévő rejtekhelyen.

A törékeny Grace, aki szinte eltűnt nagyobb méretű kabátjában, mindkét fiút rabul ejti nagy, barna mandulaszemével. Csakhogy a lány sebezhető, és az érkezése mindent megváltoztat - nem csupán a közelgő karácsonyt, de Eric további életét is.

A kis gyufaárus lány

(Hans Christian Andersen nyomán)

KARÁCSONYESTE VOLT. A város főterére néző fényesen kivilágított ablakokból az ünneplő emberek nevetése és karácsonyi énekek hangja szűrődött ki. A téren, a hóval borított utcákon nem volt más, csak egy szegény kis gyufaárus lány a befagyott szökőkút mellett. Rongyos ruhája, kopott kendője alig óvta a hidegtől.

Egyetlen doboz gyufát sem adott el aznap, és nem mert hazamenni, mert félt, hogy az apja megbünteti. Nagyon fázott. Csak legalább egy szál gyufát meggyújthatna, gondolta, de tudta, hogy az apja megverné ezért a tékozlásért.

Aztán amikor már elviselhetetlen lett a hideg, kivett a dobozból egy szál gyufát, és meggyújtotta. Csodák csodájára a fényénél meglátott egy kandallót, amelyben lobogva égett a tűz. Mellette asztal állt, megrakva finom ételekkel.

Amikor kinyújtotta a kezét az asztal felé, a gyufa lángja kihunyt, és a varázslat szertefoszlott. A kislány szeme megtelt könnyel.

Új gyufát gyújtott, és még csodásabb látomás tűnt fel. Karácsonyfa pompázott előtte, sok gyertya fénylett rajta, csillogtak a színes díszek.

- De gyönyörű! - kiáltott fel. A gyertyák lángja egyre magasabbra nyúlt, míg aztán az egyik gyertya leesett. - Valaki most meghalt - suttogta a kislány, mert emlékezett, hogy a nagymamája azt mondta: „Amikor egy csillag aláhull az égből, valakinek megszűnik a szíve dobogni.”

A kis gyufaárus lány új gyufát gyújtott. A nagymamája jelent meg.

- Nagyanyó, maradj velem! Fázom, és egyedül vagyok. - Egyik gyufát a másik után gyújtotta meg, hogy nagyanyó ne tűnjön el. Amikor az utolsó gyufaszálat is ellobbantotta, felkiáltott: - Nagyanyó, vigyél magaddal! -

Nagymamája elmosolyodott, és kitárta á karját a kislány felé.

Reggel a nap halvány fénye megvilágította a fagyos teret. Egy kislány

élettelen teste hevert a szökőkútnál, körülötte elégett gyufaszálak.

-

Szegény teremtés - sóhajtott egy járókelő. - Csak melegedni akart.

Addigra a kis gyufaárus lány már ott járt, ahol nincs hideg, éhség.

Egy