A napló szöveggenezise
és a szöveggondozás elvei
(A NAPLÓ VEZETÉSÉNEK TÖRTÉNETE) Gyarmati Fanni 1935. február 10-én, fél évvel azelőtt nyitotta meg naplóját, hogy augusztus 11-én házasságot kötött Radnóti Miklóssal. A naplóírásnak, mint legelső bejegyzésében leírja, esetleges, külső oka volt. Egy keménytáblás határidőnaplót kaptak ajándékba bátyjától, Gyarmati Lászlótól. „Mik kéri feljegyzésekre, de a pontos dátum csábít a naplóírásra. Végül is ez lesz belőle. Én kapom a megbízást vezetésére.” A megbízást közel tizenkét éven át lelkiismeretesen teljesítette. A feljegyzéseket gyorsírással készítette. Az utolsót 1946. szeptember 9-én, két évvel férje halála és három héttel augusztus 14-i újratemetése után. 1935 és 1946 között tíz alkalommal is rituálisan január elsején írta az elsőt, hét alkalommal december 31-én (egyszer pedig karácsonykor) az utolsót. Ettől csak akkor tért el, ha fizikailag lehetetlen volt, hogy írjon.
1943-ig, ha nem is azonos intenzitással (az 1936-os év bejegyzései az átlagos terjedelemnek mintegy a felét, az 1937-es évé viszont a másfélszeresét teszik ki), de egész éven át folyamatosan vezette a naplót. 1943 augusztus elején ismeretlen okból megszakította, abban az évben már nem írt többet. 1944-ben Gyarmati Fanni naplója szakaszossá vált, a folyamatos írást hosszabb-rövidebb szünetek szakították meg. 1945-ben januártól októberig folyamatosan, de nem napi, hanem heti vagy havi rendszerességgel írt. 1946-ban pedig csupán augusztusban és szeptemberben, összesen négy napon készített feljegyzéseket.
(A GYORSÍRÁSOS NAPLÓK) A gyorsírásos naplók kilenc keménytáblás határidőnaplóban, egy keménytáblás és négy puhafedelű füzetben maradtak fenn.{512} Gyarmati László ajándéka a Magyar Pharma Gyógyáru Rt.-nek a Bayer Gyógyszergyár emblémájával ellátott, sötétzöld keménytáblás határidőnaplója volt. Gyarmati Fanni 1936-ban egy piros-fehér-zöld madzaggal összefűzött barna keménytáblás könyvet, 1937. és 1942. között a Linum Taussig textilkereskedő cég keménytáblás, szürkésfehér vászonkötésű határidőnaplóit, 1943-ban a Dunakalászi Textilművek Klinger Henrik R.T. feliratú, sötétzöld keménytáblás határidőnaplóját, 1944-ben a Linum Lenfonó- és Szövőipari R.T. szürke vászonkötésű határidőnaplóját használta. Az 1945-ös naplót három különböző, szürke, pepita és fehér puhafedelű, az 1946-os naplót pedig egy pepita puhafedelű iskolai füzetben vezette.
Az 1937. június 20-tól július 14-ig tartó párizsi útjuk során készített napló-bejegyzések gyorsírásos eredetijét, amely a határidőnaplóban nem szerepel, és következésképp külön lapokra vagy füzetbe készült, nem sikerült azonosítani a hagyatékban. Erről csak gépirat áll rendelkezésre. Az 1939-es naplóban külön borítékban öt darab vonalas füzetlap és egy négyzetrácsos notesz tartalmazza a július 12-tól augusztus 6-ig tartó párizsi útjukon készült feljegyzéseket.
Ezek a kötetek és füzetek műtárgyként is jelentősek, és nemcsak a beavatatlanok számára különösnek tűnő gyorsírásos jelek, hanem történetük miatt is. A kötetek közül az aktuális mindig Gyarmati Fanni keze ügyében volt. Amikor 1944-ben menekülnie kellett, az addigi köteteket közeli barátja, Salamon András vegyész Zsigmond téri lakásában helyezte el, amint ez a napló 1945. február 21-i bejegyzéséből kiderül. A Budán átvészelt ostrom után, amint csak lehetett, megpróbált átjutni Pestre, Pozsonyi úti otthonába. Útközben megkönnyebbülve látta, hogy áll a ház: „talán a szerelmes leveleink Miklóssal és a naplóim valahol megmaradtak benne.”
(A GÉPIRATOK) Gyarmati Fanni a gyorsírásos köteteket és füzeteket valamikor az 1970-es években elkezdte legépelni. Nem tudni pontosan, mikor. A munka talán az 1980-as évek második feléig is eltartott. Erről sem áll rendelkezésre adat. A gépelést felváltva az egykori Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának szigligeti alkotóházában és saját leányfalui nyaralójában végezte. Az alkotóházba nem íróözvegyi, hanem saját jogon, naplóírásra kért beutalót. A gépelésben segítette egykori Jurányi utcai közgazdasági technikumi tanítványa, Popolf Mihályné Árkos Sarolta.{513}
A gépirat indigóval, két példányban készült. A gépeléshez legalább kétféle mechanikus írógépet és az utolsó években villanyírógépet, valamint többféle, éppen rendelkezésre álló A4-es papírt használt: silány minőségű, mára elsárgult és jobb famentes papírt, valamint olykor vékony átütőpapírt is. Többnyire kettes, olykor egyes, a villanyírógéppel készült oldalakon hármas sorközt használt. A teljes gép-irat egy példánya (az újragépelt szövegváltozatokkal együtt) 1319 oldal.
A gépirat első és másodpéldánya valamikor összekeveredett. Az egyik példány (a továbbiakban A-példány) túlnyomó része első, a másiké (a továbbiakban B-példány) túlnyomórészt indigós másodpéldány. Az A-példányt tartalmazó iratcsomó egyetlen kötegben, iratfedél nélkül került elő. A B-példány évenkénti osztásban különböző színű, használt karton iratgyűjtőkbe volt rendezve.
A lapok számozása évenként újrakezdődik, azon belül általában folyamatos. Kivétel az 1937-es év, itt a számozás többször is újrakezdődik. Az 1937-es évben a gépelt lapszámok át vannak húzva, és több kéztől származó írással, golyóstollal át számozva. A lapszámok az oldal Idején középen vagy oldalt helyezkednek el. Az 1944-1945-ös évben a két év számozása folyamatos.
(SZÖVEGVÁLTOZATOK) Az 1937. június 20-tól július 17-ig tartó párizsi útról készített feljegyzések három különböző gépelésben maradtak fenn: egy nyolc-, egy (villanyírógéppel készüli) tizennégy és egy Párizsi naplóm 1937 címmel ellátott hatoldalas változatban, amely azonban nem teljes, a június 30-i bejegyzéssel félbeszakad.
Az 1957. július 19-től 26-ig terjedő időszakról ismeretlen okból két eltérő szövegű bejegyzés készült, mindkettő szerepel a gyorsírásos füzeiben is. Valószínűsíthető, hogy Párizsból hazatérve július helyett tévedésből június 19-én folytatta a naplót, majd ezt észlelve valami okból a júliusi napokhoz is készített feljegyzéseket, de már más megfogalmazásban, ugyanazokról a napi eseményekről.
Az 1939-es párizsi útról szóló feljegyzések is három gépelésben maradtak fenn, a folyamatos számozású napló szövegén kívül van egy külön három- és egy (villanyírógéppel készült) négyoldalas átirat is.
Az 1944. január 1-jei bejegyzésnek a folyamatosan számozott gépirattól eltérő gépeléssel kél külön lapon is fennmaradt az átirata. A március 22-től május 2-ig terjedő résznek is készült új számozással külön gépirata. A május 2-i bejegyzés a i(i. lap alján mondat közben megszakad, ennek a gépiratnak a folytatása nem került elő. A március 22-i és 25-i bejegyzés ezenkívül egy külön kétoldalas gépiratban is fennmaradt.
Az 1945. január 13. és 24. közötti időszak bejegyzéseiről 49 számozott lapon, a február 3. és 9. közötti részről 21 számozott lapon villanyírógéppel is készült gépirat.
Az egyes változatok szövege csak a központozásban tér el egymástól. Egyetlen kivétel az 1944. március 22-i bejegyzés első mondata. Ez a t(i oldalas részletben (és az első két napról készült kétoldalas gépiratában) így szól: „Szerda, megjövünk haza. Folynak a lefogások, az összes listák a kezeikben vannak. Ott alszunk, Anyuska is nyugodtabb így.” A folyamatos gépiratban azonban ez olvasható: „Nem jövünk haza. Folynak a lefogások, az összes veszélyes listák a kezükben vannak. Anyuskánál alszunk, mert ő is nyugodtabb így.” A szövegösszefüggés egyértelművé teszi, hogy a „Nem jövünk haza” a helyes olvasat.
A B-példány gépiratán fekete grafitceruzával szerkesztői javítások vannak. A javítások kivétel nélkül stiláris és nem tartalmi jellegűek. Az 1939-es év után teljesen megszűnnek, azaz a szöveg szerkesztését nem sikerült befejezni. A javítások sűrűsége és mértéke változó. A kézírás mindenütt azonosíthatóan Popolf Mihálynéé. Ennek valószínű oka az, hogy mire Gyarmati Fanni az 1980-as években végzett a begépeléssel, látása már megromlott. A napló szövegét Popolf Mihályné talán hangosan felolvasta, és Gyarmati Fanni szóbeli észrevételeit bevezette a szövegbe. Ezt a feltételezést támasztja alá az is, hogy a javítások nem mindenütt javítanak a szöveg minőségén vagy érthetőségén, olykor egyeztetési vagy más problémák merülnek fel a módosítások nyomán.
Az A-példány szövegében nincsenek javítások. Búr a B-példány javításai nem Gyarmati Fanni kezétől származnak, autentikusnak fogadtam el őket. Kettőjük viszonyát ismerve Popolf Mihályné részéről nem képzelhető el, hogy önállóan ilyen mértékű változtatást hajtott volna végre a szövegben. Másrészről pedig Gyarmati Fanninak a naplóhoz fűződő viszonyát ismerve sem elképzelhető, hogy engedélyt adott volna önálló javításokra.
Gyarmati Fanni 2010-ben felkérte Dóra Lászlóné gyorsírót,{514} aki az általa használt Gabelsberger-féle gyorsírási rendszer elismert szakértője volt, hogy a gyorsírásos naplók szövegét vesse egybe a gépirattal, és ahol hiányzó vagy tévesen kiolvasott szövegrészeket talál, írja be.
A B-példány 2008 óta Gyarmati Fanni rendelkezésének megfelelően az MTA Kézirattárában van. A gyorsírásos naplókat és az A-példányt azonban otthon tartotta. Dóra Lászlóné közel egy éven át rendszeresen bejárt a kézirattár kutatótermébe, hogy a B-példány szövegét egybevesse a gyorsírásos naplókéval, amelyeket kötetenként kapott kölcsön a kézirattár. A javításokat és pótlásokat külön lapokon, kézírással vezette. Mivel 2008-ban a hagyaték átadásakor – valószínűleg véletlenül – az 1946-os napló mindkét példánya a lakásban maradt, ezeket Dóráné nem tudta egybevetni a gyorsírásos kézirattal. 98 oldalnyi jegyzékét a kézirattár őrzi. A naplónak tehát négy szövegváltozata van.
(1) Az eredeti, Gabelsberger-féle gyorsírással készült változat. Ezt még azok sem tudják teljes biztonsággal olvasni, akik ismerik ezt a gyorsírási rendszert, hiszen mint minden gyakorlott gyorsírónak, Gyarmati Fanninak is voltak egyéni jelölései, amelyeket csak azok tudnak megfejteni, akik hozzászoktak gyorsírásának olvasásához. Dóra Lászlóné halálával valószínűleg nem maradt más ilyen személy.
(2) Az A-példány, a gyorsírásos naplókból készített gépirat javítatlan példánya. Ez azonban már szerkesztett változatnak tekinthető, hiszen az áttétel során Gyarmati Fanni igazított a szövegen. Ezt Dóra Lászlóné jegyzetei bizonyítják, amelyek a gépelés előtti szövegváltozatot adják meg.
(3) A B-példány, a gépirat (Popolf Mihályné kézírásával) ceruzaírásos szövegjavításokat tartalmazó másodpéldánya. Ez tehát a Gyarmati Fanni által részlegesen megszerkesztett változat.
(4) A gyorsírásos eredeti és a javított gépirat egybevetésekor Dóra Lászlóné által készített jegyzék alapján rekonstruálható teljes, kihagyások nélküli szöveg-változat. A jegyzék számos helyen a javítatlan gépirattól és a gépirat szerkesztett változatától is eltérd szöveget tartalmaz.
A kézirat és a gépiratok története azt mutatja, hogy Gyarmati Fanni hosszú megszakításokkal ugyan, de egész életén át dolgozott a naplón. 1946. után mintegy negyedszázadon át, majd a szöveg legépelése és 2003. között nincs nyoma, hogy foglalkozott volna vele. 2003-ban kérésére rendszereztem Radnóti Miklós irodalmi hagyatékát és az ő személyes iratait. Ennek során került elő a napló gépiratából egy körülbelül 30 oldalnyi részlet, mindenféle cím, jelzés vagy fedőlap nélkül. Megengedte, hogy az előkerült részletet elolvassam, de hozzátette, hogy a teljes naplót csak halála után olvashatom el. Ezt mondta Radnóti Miklós, valamint saját, ugyanekkor előkerült leveleiről is. Később azonban megváltoztatta véleményét, és 2004 során előbb a leveleket, majd a naplót is rendelkezésemre bocsátotta, sőt, hozzájárult, hogy a Radnótiról írt kritikai életrajzban idézzek belőlük. A könyv megjelenése után, 2006-ban segített a naplóban előforduló nevek és egyéb utalások azonosításában. Megegyezésünk szerint ez már egy majdani kiadás előkészítése volt. Dóra Lászlóné megbízása végérvényessé tette szándékát, hogy a napló szövegét minél jobb állapotban hagyja hátra.
(A JELEN KIADÁS TARTALMA) A kiadás tartalmazza a napló teljes szövegét. Abban az esetben, ha a napló valamelyik részlete több gépiratban is fennmaradt, a tisztázatnak minősülő változatot fogadtam el, mint például az 1937-es párizsi út során készített feljegyzések esetében. A pótlólagosan adott címet elhagytam. Az 1937. július 19-től 26-ig terjedő időszakról készült mindkét bejegyzést közlöm.
A gyorsírásos kötetekben azonban van két olyan önálló szöveg, amely nem tartozik szorosan a napló szövegéhez, nem tekinthető a napló részének. Az első 1939-ből a párizsi utazás élményeinek egyes szám harmadik személyben megkezdett, majd első személyben záruló novellisztikus feldolgozása. Műfaji mássága és vázlatossága miatt szerepeltetése nem indokolt. Ugyanez a helyzet az 1943-as év végére illesztett, unokahúgához, Milch Herminához írt és Levél Hermihez címmel ellátott fogalmazvánnyal is. Ebben a magánlevélben egy olyan, kettőjük kapcsolatát érintő eseményről fejti ki véleményét, amelynek közlését szintén nem láttam indokoltnak.
(A SZÖVEGGONDOZÁS) A szöveggondozás során a B-példányt, a ceruzajavításos gépiratot tekintettem alapszövegnek. Ha a ceruzajavítás értelmezhetetlen volt, a javítatlan A-példányt vettem figyelembe. Dóra Lászlóné kézírásos kiegészítéseiből mindenütt átvettem és betoldottam a gépiratokból hiányzó szövegrészeket. Ahol a kiegészítése nem hiányzó szövegrészt pótol, hanem a B-példánytól eltérő változatot közöl, minden esetben egyedileg mérlegeltem, melyik változatot fogadjam el, azaz szükséges-e visszatérni a Gyarmati Fanni szerkesztői javításait megelőző szövegállapothoz.
A szöveggondozás során arra törekedtem, hogy megőrizzem Gyarmati Fanni prózastílusát és írásmódját. A feljegyzéseket, ahogyan erről maga a szöveg tanúskodik, többnyire későn este, elalvás előtt, az ágyban vetette papírra. A mondatokat ezért gyakran úgy írta le, ahogyan tudatában először megképződtek: kevéssé ellenőrzötten, néha töredezetten. A napló szövege így a nyelvi megformálás folyamatát is látni engedi. Nyelvtanilag szorosan összetartozó szószerkezetek és tagmondatok olykor távol kerülnek egymástól, és közéjük ékelődik egy asszociatív, ám nyelvtanilag vagy logikailag nem szorosan odaillő elem. Ez az olvasást olykor lelassítja, esetenként megnehezíti, de a szöveg végig jól érthető. A kifejezés alakulását szabálytalanul és egyéni módon érzékeltető szövegformálás a napló hitelességének és a hang közvetlenségének eszközévé vált.
A szövegen nem végeztem sem nyelvtani, sem stilisztikai javításokat. Ha minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a szövegből hiba folytán kimaradt egy jól azonosítható (többnyire grammatikai) szó, azt szögletes zárójelben pótoltam. Ha a mondatból szórendileg jól meghatározható helyen hiányzik egy szó vagy kifejezés, pótlásukra nem tettem kísérletet, hanem szögletes zárójelben jelzem, hogy [hiányzó szövegrész], nagyobb szövegegység esetén pedig, hogy [hiányos szöveg].
A nyilvánvaló félreütéseket javítottam. A tulajdonnevek esetében is javítottam a pontatlanságokat, elírásokat. Három évtized távolságából egy-egy név írásmódjának emléke elmosódhatott, és a gyorsírásos szöveg áttétele során hibás alakban kerülhetett a gépiratba.
A szövegben szereplő idézetek pontatlanságait nem javítottam, hanem lábjegyzetben adtam meg a helyes változatot. Ennek az az oka, hogy a tévesztésnek az adott helyzetben jelentősége lehet; továbbá a javítás miatt olykor olyan mértékű változtatást kellett volna végrehajtani a szövegen, ami ellentmondott volna a szöveggondozás alapelvének.
A központozást és a helyesírást olvashatósági szempontok figyelembevételével közelítettem a ma elfogadott szabályokhoz. Ha azonban a központozás elmaradásának indulati többletértéke van, meghagytam az eredeti írásmódot. A szavak helyesírásában, különösen a kötőjeles alkalmi összetételek esetében szintén a javított gépiratot követtem, akkor is, ha az eltér az akadémiai helyesírástól.
A szövegben előforduló utalásokat, hivatkozásokat művekre, eseményekre, helyszínekre, továbbá mindazt, ami az adott szöveghely megértéséhez közvetlenül szükséges, lábjegyzetben adom meg. A napló végén található jegyzetek a szövegben hivatkozott személyek rövid életrajzát, valamint (főleg többször ismétlődő) intézmények, szervezetek, periodikák rövid ismertetését tartalmazzák. A kétféle szempont azonban olykor nem volt világosan szétválasztható, előfordulnak átmeneti és nem egyértelműen kategorizálható esetek. Ilyenkor azt a megoldást választottam, amely az olvasás folyamatosságát segíti. A helyszínek megadásában nem törekedtem teljességre, azoknak az intézményeknek, kávéházaknak, éttermeknek, épületeknek adtam meg a pontos címét, amelyek a Radnóti házaspár mindennapjaiban fontos szerepet játszottak, és segíthetnek életük földrajzi feltérképezésében.
A napló dátumozásában helyenként előfordulnak pontatlanságok vagy nehezen értelmezhető utalások. Ennek oka az, hogy bár a gyorsírással vezetett határidő-naplóban Gyarmati Fanni mindig az adott naphoz írta az aznapi feljegyzéseket, a szövegből kikövetkeztethető módon ezeket olykor visszamenőleg készítette. Ha eltévesztette a napot, lábjegyzetben kiigazítom a pontatlanságot. Ha azonban az időpont nem téves, csak az utólagos bejegyzés idejéből tekint vissza korábbi eseményekre, nem jeleztem, hiszen a szöveg alapján biztonsággal megállapítható a helyes kronológia.