JEGYZETEK

 

¹ A „kuszán benőtt part” kifejezést Darwin használja A fajok eredete című könyvének utolsó bekezdésében a természet sokszínűségének érzékeltetésére. (A szerk. – a kiadvány jegyzeteiben A szerk. megjegyzései a magyar kiadás szerkesztőjétől származnak!)

² http://www.e-fabre.net Innen: virtual library/more hunting wasp/chap04.htm

³ G. C. Williams: Plan & Purpose in Nature (New York, Basic Books, 1996), 157. o.

⁴ http://www.apologeticspress.org/bibbul/2001/bb-01-75.htm

⁵ Anticipations of the reaction of mechanical and scientific progress upon human life and thought (London, Chapman and Hall, 1902).

⁶ J. Huxley: Essays of a Biologist (London, Chatto & Windus, 1926).

⁷ http://aleph0.clarku.edu/huxley/CE9/E-E.html

⁸ R. Dawkins: The Selfish Gene (Oxford, Oxford University Press, 1976; 2^nd edn 1989). R. Dawkins: The Blind Watchmaker (London, Longman, 1986; London, Penguin, 2000). Magyarul: Az önző gén (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1986). A vak órásmester (Akadémiai Kiadó – Mezőgazda Kiadó, Budapest, 1994).

⁹ Huxley (1926): i. m.

¹⁰ Garai Attila fordítása.

¹¹ J. Huxley: Essays of a Humanist (London, Penguin. 1966).

¹² Theodosius Dobzhansky: Changing Man, Science, 155 (1967. január 27.), 409. o.

¹³ A fajok eredete második kiadásában a „melyeket eredetileg néhány, vagy csak egy formába lehelt az Isten” megfogalmazás olvasható, feltehetően azért, hogy kedvezzen a vallásos érzékenységnek.

¹⁴ Megjegyzés a korrektúrapéldányon: Mikor a címet választottam, még nem tudtam, hogy a BBC is felhasználta Darwin „Ördög Káplánja” kifejezését egy nagyszerű életrajzi dokumentumfilm címeként, melyet Adrian Desmond és James Moore munkái alapján készítettek.

¹⁵ Először Hall of Mirrors címmel adták ki, Forbes ASAP, 2000. október 2.

¹⁶ Pope eredeti munkája csodálatos, de az aforizma életképtelen a szövegkörnyezetéből kiragadva.

¹⁷ Nagy-Britanniában Intellectual Impostures címmel adták ki (London, Profile Books, 1998). A könyvről írt recenziók a 67. oldalon olvashatók, A posztmodernizmus meztelen! címmel. Magyarul: Intellektuális imposztorok (Typotex, Budapest, 2000).

¹⁸ P. Gross and N. Levitt: Higher Superstition (Baltimore, The John Hopkins University Press, 1994).

¹⁹ D. Patai and N. Koertge: Professing Femimsm: Cautionary Tales from the Strange World of Women's Studies (New York, Basic Books, 1994).

²⁰ R. Dawkins: River Out of Eden (New York, Basic Books, 1995). Magyarul: Folyam az Edenkertből (2. kiadás,Vince, Budapest, 1999).

²¹ Az illúziók ezen interpretációját a ma élő legnagyobb szakértőjük, Richard Gregory nyomán alkalmaztam, Eye and Brain, 5^th edn (Oxford, Oxford University Press, 1998).

²² A médiumok és misztikusok, akik szívesen szerepelnek akár tudósok előtt is, gyakran fejfájásra hivatkoznak, és lemondják fellépésüket, ha megtudják, hogy professzionális bűvészek csoportja váltott jegyet az első sorba. Ugyanezen okból történt, hogy John Maddox, a Nature akkori szerkesztője, a „Bámulatos” James Randit vitte magával, amikor egy feltételezett homeopátiás csalás ügyében nyomozott. Ez akkoriban erős neheztelést váltott ki, pedig tökéletesen indokolt döntés volt. Egy valódi tudósnak semmi félnivalója nincs egy szkeptikus bűvésztől, aki a kezét figyeli.

²³ L.Wolpert: The Unnatural Nature of Science (London, Faber & Faber, 1993).

²⁴ P. Cavalieri és P. Singer által szerkesztett The Great Ape Project c. könyvből (London, Fourth Estate, 1993).

²⁵ E kifejezést (speciesist) Richard Ryder találta ki, és Péter Singer dobta be a köztudatba, a rasszizmus analógiájára.

²⁶ Szerencsére ma már nem ez a helyzet. Az apartheid rendszer a részekre szakadt gondolkodás zsarnokságának egyik történelmi emlékműve.

²⁷ Gilbert, Sir Humphrey, 1537?-1583, angol katona, hajós, felfedező. (A ford.)

²⁸ Megjegyzés az amerikai olvasóknak: Sir Donald Bradman (1908-2001) olyan krikettjátékos volt, akit Ausztrálián kívül is a valaha élt legjobb ütőjátékosnak tartottak.

²⁹ Hogy miért, azt kifejtettem az Observer 2000. május 21-i számában, Nyílt levél Károly hercegnek című írásomban, http://www.guardian.co.Uk/Archive/Article/0,4273,4020558,00.html – Lásd még az Observer 2000. szeptember 24-i számában megjelent cikkemet azzal kapcsolatban, hogy Lord Melchett elpusztított egy GM növénykísérletet http://www.guardian.co.uk/gmdebate/Story/0,2763,372528,00.html

³⁰ Azóta bejelentették a teljes emberi géntérkép elkészültét – pontosabban az emberi DNS nukleotidsorrendjének a megfejtését. (A szerk.)

³¹ Genetikai tudásunk gyors fejlődésének következményeiről részletesebben is szóltam A Moore-törvény gyermeke című írásomban (lásd: 143-153 oldal).

³² R. Dawkins: Unweaving the Rainbow (London, Allen Lane/Penguin Press, 1998). Magyarul: Szivárványbontás (Vince, Budapest, 2001).

³³ Kertész Balázs fordítása.

³⁴ Woody Guthrie folkénekes Huntington-kórban halt meg, egy szörnyű betegségben, amely kivárja, míg elérjük életünk korai középső szakaszát, és akkor öl meg. E betegséget egy domináns gén kódolja, így Woody gyerekei tudják, hogy pontosan 50% esélyük van arra, hogy ugyanez a rettentő sors vár rájuk. Vannak emberek, akik ismervén az esélyeiket, nem szeretnék emiatt kivizsgáltatni magukat. Addig nem akarnak tudni róla, amíg nem muszáj. A mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó orvosok ma már a frissen megtermékenyített zigótát is tesztelni tudják, és csak azt ültetik be, amelyből hiányzik ez a halálos gén. Ez nyilvánvalóan óriási előnyt jelent, mégis, sok tudatlan lobbista ellenzi, hogy „a tudósok Istent játsszanak”.

³⁵ Bővebben kifejtettem A szétdarabolt gondolat című írásban (33-40 oldal).

³⁶ Lásd: Dolly és a fafejüek (198-201 oldal).

³⁷ E két név a nagyközönség számára kitalált álnév, amelyet egy sziámiiker-párnak adtak, akik az idő tájt érkeztek Nagy-Britanniába, orvosi kezelésre. A hatóságok a szülők ellenében azt akarták, hogy egy maratoni operációval szétválasszák az ikreket, aminek eredményeképp Jodie tovább élhetett volna (valamiféle életet), de Mary biztosan meghalt volna. Operáció nélkül mindkét iker meghalt volna, mivel Mary, akinek több életfontosságú szerve – köztük egy működőképes agya – is hiányzott, parazita módján élt Jodie-n. Sok liberális gondolkodású ember úgy vélte, hogy felül kellene bírálni a szülők vallási meggyőződésből eredő vonakodását, hogy Jodie megmentése érdekében „megöljék” Maryt. Én azt hiszem, helyesen tették a szülők, hogy visszautasították az operációt (bár helytelen indokkal), és azt is gondolom, hogy kívánságuknak minden körülmények között helyt kellett adni, mivel ők azok, akiknek az életét valószínűleg alapjaiban változtatná meg a túlélő, súlyosan fogyatékos gyermek ellátása.

³⁸ A homeopátia esetében speciális problémák merülnek fel a kettős vak teszteknél. Erre John Diamond Snake Oil (Kígyóolaj) című könyvéhez írt előszóban térek ki (lásd: 229-238 oldal).

³⁹ Először a The Observerben jelent meg, 1997. november 16-án.

⁴⁰ Az angol bébiszittert, Woodwardot csecsemőgyilkossággal vádolták 1997-ben, és első fokon bűnösnek is találták. (A szerk.)

⁴¹ Először a Sunday Telegraphban jelent meg, 1988. október 18-án.

⁴² Jut eszembe, ha ön ezután meglátogat egy olyan „alternatív” terapeutát, aki azt állítja, hogy „kiegyensúlyozza az energiamezőinket”, kérdezze meg, hogy mit is ért ezen. A válasz maga a nagy semmi lesz.

⁴³ Úgy volt, hogy csak egy rövid előadást tart nekünk, de aztán minden jegyzet nélkül is három órán át szögezett bennünket a székünkhöz.

⁴⁴ Alan Sokal és Jean Bricmont: Intellectual Impostures (London, Profile Books, 1998.) c. könyvéről írt recenzó; az USA-ban Fashionable Nonsense címmel adták ki (NewYork, Picador USA, 1998). Magyarul: Intellektuális imposztorok: posztmodern értelmiségiek visszaélése a tudománnyal címmel jelent meg (Typotex, Budapest, 2000). Nature, 394 (1998. július 9.), 141-143. o.

⁴⁵ P. B. Medawar: Pluto's Republic (Oxford, Oxford University Press, 1982).

⁴⁶ Először megjelent: The Guardian, 2002. július 6.

⁴⁷ Advanced, vagyis emelt szintű záróvizsgák, melyeknek eredményétől függ a brit egyetemekre való bejutás. Az A-szintű vizsgák rendre traumatizálják a brit tinédzsereket, mivel oly sok minden múlik a kimenetelén. Az iskolák országos szinten versenyeznek egymással abban, hogy melyikük teljesít jobban az A-szintű vizsgák terén, és az ambiciózus iskolákról köztudott, hogy lebeszélik a gyengébb képességű diákokat arról, hogy ezzel a vizsgával próbálkozzanak, mivel attól tartanak, hogy a sikertelenség ártana az iskola hírnevének, az országos versengésben elért pozíciójuknak.

⁴⁸ Oundle 1556-ban a közép-angliai, Northamptonshire-ben alapított iskola.

⁴⁹ H. G. Wells: The Story of a Great Schoolmaster: being a plain account of the life and ideas of Sanderson of Oundle (London, Chatto & Windus, 1924).

⁵⁰ Sanderson of Oundle (London, Chatto & Windus, 1926).

⁵¹ A public schoolok, mint tudják, magániskolák! Csak a viszonylag tehetős szülők tudják megfizetni, akiket ez a tény a politikai paletta túloldalára helyez, a lehető legtávolabbra a kormányzat által pénzelt, ingyenes comprehensive iskoláktól (melyek Sanderson idejében még nem léteztek).

⁵² Joggal, hiszen a tusírozólemez egy precízen megmunkált sík felület, melyet a tárgyak felületi egyenletességének megítélésére használnak.

⁵³ Shakespeare: A vihar. IV. felvonás, 1. jelenet, Babits Mihály fordítása. (A ford.)

⁵⁴ Eredetileg The Descent of Man (Az ember származása) diákkönyvtári kiadásának előszavaként jelent meg (London, Gibson Square Books, 2002).

⁵⁵ Letter to Wallace, 26 february, 1867, in Francis Darwin (ed.): Life and Letters of Charles Darwin, vol. 3 (London, John Murray, 1888.), 95. o.

⁵⁶ H. Cronin: The Ant and the Peacock (Cambridge, Cambridge University Press, 1991).

⁵⁷ W D. Hamilton: Narrow Roads of Gene Land, vol. 2 (Oxford, Oxford University Press, 2001).

⁵⁸ A. Zahavi and A. Zahavi: The Handicap Principle: a missing piece of Darwins puzzle (Oxford, Oxford University Press, 1997).

⁵⁹ R. A. Fisher: The Genetical Theory of Natural Selection (Oxford, Clarendon Press, 1930).

⁶⁰ A vak órásmester 8. fejezetében én is kísérletet teszek arra, hogy ezt kifejtsem. Az ivari szelekció modern, hiteles kutatási eredményeit lásd M.Andersson: Sexual Selection (Princeton, Princeton University Press, 1994).

⁶¹ W. G. Eberhard: Sexual Selection and Animal Genitalia (Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1988).

⁶² D. Dennett: Darwin's Dangerous Idea (New York, Simon & Schuster, 1995). Magyarul: Darwin veszélyes ideája (Typotex, Budapest, 1998).

⁶³ M. Ghiselin: The Triumph of the Darwinian Method (Berkeley, University of California _ Press, 1969).

⁶⁴ R. Dawkins: Higher and Lower Animals: a Diatribe. In E. Fox-Keller and E. Lloyd (eds.): Keywords in evolutionary biology (Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1992).

⁶⁵ Charles Darwin: The Descent of Man, chapter XX of lst edn, chapter XIX of 2^nd edn. Magyarul: Az ember származása (Gondolat, Budapest, 1961).

⁶⁶ http://members.shaw.ca/mcfetridge/darwin.html

⁶⁷ http://www.workersliberty.org/wlmags/wI61/dawkins.htm

⁶⁸ Valójában ennél jóval korábban, de 1930-ban tette közzé korszakos jelentőségű munkáját.

⁶⁹ Fisher (1930): i.. m.

⁷⁰ A levél „Kedd, 1866. február” dátumozású. Megjelent: James Marchant: Alfred Russel Wallace: Letters and Reminiscences, vol. 1 (London. Cassell, 1916). A másolatot a British Library jóvoltából közölhetem, köszönet érte dr.Jeremy Johnnak.

⁷¹ Fisher (1930): i. m.

⁷² W. D. Hamilton: Extraordinary Sex Ratios (1966). Újra megjelent: Hamilton: Narrow Roads of Gene Land, vol. 1 (Oxford, w. H. Freeman, 1996).

⁷³ E. L. Charnov: The Theory of Sex Allocation (Princeton, Princeton University Press, 1982).

⁷⁴ A.W. F. Edwards: Natural Selection and the Sex Ratio: Fisher's Sources, American Naturalist, 151 (1998), 564-569. o.

⁷⁵ R. L. Trivers: Parental investment and sexual selection. In B. Campbell (ed.): Sexual Selection and the Descent of Man (Chicago, Aldine, 1972), 136-179. o.

⁷⁶ R. Leakey: The Origin of Humankind (London, Weidenfeld & Nicolson, 1994).

⁷⁷ S. Pinker: The Language Instinct (London, Penguin, 1994).

⁷⁸ S. J. Gould: Ontogeny and Phylogeny (Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1977).

⁷⁹ J. Diamond: The Rise and Fall of the Third Chimpanzee (London, Radius, 1991).

⁸⁰ D. Morris: Dogs.The ultimate dictionary of over 1000 dog breeds (London, Ebury Press, 2001).

⁸¹ C. Vilá, J. E. Maldonado and R. K.Wayne: Phylogenetic Relationships, Evolution, and Genetic Diversity of the Domestic Dog, Journal of Heredity, 90 (1999), 11-71. o.

⁸² G. Miller: The Mating Mind (London, Heinemann, 2000).

⁸³ M. H. Robinson and L.Tiger (eds.): Man and Beast Revisited könyvéből (Washington, Smithsonian Institution Press, 1991).

⁸⁴ R. Dawkins: Universal Darwinism. In D. S. Bendall (ed.): Evolution from Molecules to Men (Cambridge, Cambridge University Press, 1983), 403-425. o. R. Dawkins: The Blind Watchmaker [A vak órásmester] (New York, WW. Norton, 1986), 11. fejezet.

⁸⁵ C. Singer: A Short History of Biology (Oxford, Clarendon Press, 1931).

⁸⁶ W. Bateson-idézet E. Mayr.The Growth of Biological Thught: Diversity, Evolution, and Inheritance c. könyvéből (Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1982).

⁸⁷ Lásd Fény derül majd (87-106 old.)

⁸⁸ A két közszájon forgó Huxley-történet közül nekem ez sokkal jobban tetszik, mint a másik, amelyet Oxford püspökével, Sam Wilberforce-szal folytatott vitájaként szoktak emlegetni. Van valami csodálatosan őszinte Huxley bosszankodásában, amiért nem gondolt egy ilyen egyszerű dologra. Én már régóta töröm rajta a fejem, hogy miért kellett várni egészen a tizenkilencedik századig ezzel a felfedezéssel. Arkhimédész és Newton felfedezései sokkal bonyolultabbnak tűnnek. Ám az a tény, hogy senki sem gondolt a természetes szelekcióra a tizenkilencedik század előtt, azt mutatja, nincs igazam. Mint ahogy az is erre utal, hogy oly sok ember még ma is képtelen elfogadni.

⁸⁹ G. C. Williams: Adaptation and Natural Selection (Princeton, Princeton University Press, 1966).

⁹⁰ R. A. Fisher: The Genetical Theory of Natural Selection (Oxford, Clarendon Press, 1930).

⁹¹ Az evolúcióról való gondolkodás nagyon jól használható eszközének tartom ezt a képet, amelyet egy igen tisztelt amerikai populációgenetikustól, Sewall Wrighttól vettem át némi módosítással. Először A vak órásmesterben alkalmaztam, a A Valószínűtlenség Hegyének meghódítása című munkámban pedig két fejezetet szenteltem ennek, ahol az összes lehetséges állat múzeumaként emlegettem. A múzeum látszólag jobb kifejezés, mint a tájkép, mert az háromdimenziós, bár tulajdonképpen általában háromnál jóval több dimenzióval dolgozunk. Dániel Dennett verziója a Darwin veszélyes ideája egy könyvtár, amelyet érzékletesen „Mendel könyvtárának” nevezett.

⁹² Dawkins: The Blind Watchmaker [A vak órásmester] 31. o.

⁹³ A káoszt itt az eredeti és társalgási, és nem a mostanában definiált technikai értelmében említik.

⁹⁴ Az élet funkcionális komplexitásáról, vagy „információs tartalmáról”.

⁹⁵ Peter Atkins: The Second Law (New York, Scientific American Books, 1984) és Galileo's Finger (Oxford, Oxford University Press, 2003) könyvei jellemzően világosak.

⁹⁶ Ő egy mikroszkóp képének élesre állítását használta analógiaként. A tárgylencse igen kis elmozdulása esetén 50 százalék az esélye annak, hogy jó irányba mozdult (ami élesebbé teszi a képet). A nagy mozgás inkább csak ront a helyzeten, még akkor is, ha jó irányba történt, mert túllő a célon.)

⁹⁷ A makromutációk vagy szaltációk nagymértékű mutációk. A gyümölcslegyek esetében híres példa erre az antennapedia, amikor a mutáns legyek lábat növesztenek ott, ahol a csápjuknak kellene lennie.

⁹⁸ A „ragaszkodik” szó lehet, hogy egy kicsit túl erős. Most, hogy Kimura professzor már meghalt, idézhetek egy nagyon kedves történetet, amelyet John Maynard Smith-től hallottam. Való igaz, hogy Kimura könyvében benne van az az állítás is, hogy a természetes szelekció részt vesz az adaptív evolúcióban, de ahogy Maynard Smith mondja, Kimura képtelen volt leírni ezt a mondatot, ezért megkérte barátját, egy kiváló amerikai genetikust,James Crow-t, hogy írja le helyette. A szóban forgó könyv M. Kimura: The Neutral Theory of Molecular Evolution (Cambridge, Cambridge University Press, 1983).

⁹⁹ R. Dawkins: Climbing Mount Improbable (London, Penguin, 1996). Magyarul: A Valószínűtlenség Hegyének meghódítása (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2001), 3. fejezet.

¹⁰⁰ E. Mayr: The Growth of Biological Thught: Diversity, Evolution, and Inheritance (Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1982).

¹⁰¹ F. H. C. Crick: Life itself (London, Macdonald, 1982). Magyarul: Az élet mikéntje (Gondolat Könykiadó, Budapest, 1987).

¹⁰² R. Dawkins: The Extended Phenotype (San Francisco, W. H. Freeman, 1982. Oxford, Oxford University Press, 1999) 174-176. o. Magyarul: A hódító gén (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1989). Lásd még a 36-os végjegyzetet és Dawkins: The Blind Watchmaker [A vak órásmester] 11. fejezetét.

¹⁰³ Elsőként a Skeptic 18. számában jelent meg, No. 4, 1998. december (Sydney, Australia).

¹⁰⁴ Lásd Befejezetlen levelezés egy nehézsúlyú darwinistával (280-286 oldal).

¹⁰⁵ A producerek nem méltóztattak egyetlen kópiát sem küldeni nekem. Teljesen megfeledkeztem az egészről, míg egy amerikai kollégám fel nem hívta rá a figyelmemet.

¹⁰⁶ Lásd Barry Williams: Creationist deception exposed, the Skeptic, 18 (1998), 3,7-10. oldal, beszámolóját arról, hogy a hosszú szünet (miközben azon gondolkodtam, hogy vajon kidobjam-e őket) hogyan keltette azt a látszatot, hogy képtelen vagyok a válaszra, majd hogyan adtam kitérő választ egy teljesen más kérdésre.

¹⁰⁷ Senki se vádolja Shannont azért, mert szóbeli és intuitív módon megpróbálom kifejezni azt, amit elképzelései lényegének gondolok. A matematikához értő olvasók inkább forduljanak közvetlenül hozzá, C. Shannon és W. Weaver: The Mathematical Theory of Communication (University of Illinois Press, 1949). Claude Shannonnak egyébként igen fantáziadús humora volt. Egyszer készített egy dobozt, amelynek oldalán csak egyetlen kapcsoló volt. Ha ezt felkapcsolták, a doboz teteje lassan kinyílt, és egy mechanikus kéz nyúlt ki belőle, amely lenyúlva kikapcsolta a dobozt. A kéz aztán szépen visszahúzódott a dobozba, és a tető lecsukódott. Ahogy Arthur C. Clarke mondta, „Van abban valami kimondhatatlanul ördögi, hogy egy gép semmit, de abszolút semmit nem csinál, csak kikapcsolja magát.”

¹⁰⁸ Ezek a kerek számok mind decimális közelítések. A számítógépek világában a standard metrikus előtagokat, mint a kilo-, a giga- stb., csak kölcsönveszik, és a 2-es szám hozzájuk legközelebb álló hatványát értik alattuk. Így a kilobájt nem 1000 bájt, hanem 2¹⁰, azaz 1024 bájt, a megabájt nem egymillió bájt, hanem 2²⁰, vagyis 1 048 576 bájt. Ha nem tíz, hanem nyolc vagy tizenhat ujjal fejlődtünk volna ki, lehet, hogy a számítógépet már egy évszázaddal ezelőtt feltalálták volna. Elvben most is eldönthetnénk, hogy minden gyereket nyolcas számrendszerben tanítunk számolni, és nem tízesben. Én boldogan zöld utat adnék ennek, de józanul gondolkodva nyilvánvaló, hogy az átállás mérhetetlenül nagy költségei rövid távon elhomályosítanák a változtatás kétségtelen hosszú távú előnyeit. Kezdetként például mindnyájunknak újra kellene tanulnunk a szorzótáblát.

¹⁰⁹ Ennek az információs elméletnek egy szép alkalmazása Horace Barlow elmélete, amely szerint az érzékszerveink úgy épülnek fel, hogy kiszűrjék a nagy mennyiségű redundanciát, mielőtt az üzenetet továbbítanák az agyba. Az egyik módja ennek az, hogy csak a világban beállott változásokat jelzik (amit a matematikusok differenciálásnak neveznek), és nem számolnak be folyamatosan az adott helyzetről (ami nagyon redundáns lenne, mivel a világ nem változik állandóan és véletlenszerűen). Barlow elméletét a Szivárványbontásban tárgyaltam (Budapest, 2001,Vince Kiadó), 254-279. oldal.

¹¹⁰ Egy vegyész a legtermészetesebb módon kérdezné: „Ez egy pirimidin?” Ám az én szempontomból ez rossz kérdés lenne, mert az csak mellékesen igaz, hogy a DNS-ábécé négy betűje két kémiai vegyületcsaládhoz, a purinokhoz és a pirimidinekhez tartozik.

¹¹¹ Az ökológusok szintén használják ezt a formulát, a diverzitás indexeként.

¹¹² Az én megoldásom (The Selfish Gene, 1976) az, hogy a felesleges DNS élősködő, amit később mások is átvettek és továbbfejlesztettek, és „önző DNS” gyűjtőnéven emlegetik. Lásd Az önző gén (Gondolat, 1986) 62-63. o., valamint az angol eredeti második kiadását (Oxford University Press, 1989) 44-45. és 275. o.

¹¹³ Lásd A humán sovinizmus és az evolúciós fejlődés (265-279. oldal).

¹¹⁴ Először a Daily Telegraphban jelent meg, 1993. július 17-én Don't panic, take comfort, it's not all in the genes (Nyugalom, ne essenek kétségbe, a génekben nincs minden meghatározva) címmel.

¹¹⁵ D. H. Hamer et al: A linkage between DNA markers on the X chromosome and male sexual orientation, Science, 261 (1993), 321-327. o.

¹¹⁶ Mivel a férfiaknak csak egy X-kromoszómájuk van, amelyet szükségszerűen az anyjuktól örököltek. A nőknek két X-kromoszómájuk van, mindegyik szülőtől egy. A férfiak az X-kromoszómájuk génjeiben az anyai nagybátyjukkal osztoznak, de az apaival nem.

¹¹⁷ Ezt a megkülönböztetést használtam A győzedelmes Darwinban is (107-122. oldal.).

¹¹⁸ Először a J. Brockman által szerkesztett The Next Fifty Yearsben jelent meg (New York, Vintage Books, 2002). Magyarul: A következő ötven év (Vince, Budapest, 2003).

¹¹⁹ Lásd Tudomány, genetika és etika. Feljegyzés Tony Blair részére (41-54. oldal).

¹²⁰ Noha az eredetiben nem szerepel a „phi” e bakteriofágnak ez a pontos neve. (A szerk.)

¹²¹ Ennek abszurditását azon a látomásszerű képen is lemérhetjük, amely az egyik legelső állattankönyvben, Ralph Buchsbaum Animals without Backbones (University of Chicago Press) című munkájában volt olvasható, és amelyet sohasem fogok elfelejteni. „Ha a fonálférgek kivételével az univerzum minden dolgát elsöpörné valami, homályosan még mindig fel lehetne ismerni világunkat... a fonálférgek által megismerhetnénk a hegyeket, dombokat, völgyeket, folyókat, tavakat és óceánokat... A fák kísérteties sorokban állnának a néhai országutak mentén. Meglátnánk, hogy hol helyezkedtek el a különféle növények és állatok, és ha tudásunk elegendő lenne, sokszor még a fajukat is meg tudnánk állapítani egykori fonálféreg-parazitákból.” A fonálférgeknek valószínűleg több mint félmillió faja van, ami jóval több, mint az összes gerinces faj együttvéve.

¹²² A DNS-analízis már ma is izgalmas eszköze a történelmi kutatásoknak. Példaként lásd Bryan Skyers: The Seven Daughters of Eve (London, Bantam Press, 2001) és S. Wells: The Journey of Man: A Genetic Odyssey (London, Allen Lane, 2002).

¹²³ Sydney Brenner 2002-ben megkapta az orvosi Nobel-díjat.

¹²⁴ S. Brenner: Theoretical Biology in the Third Millennium, Phil.Trans. Roy. Soc. B, 354 (1999), 1963-1965. o.

¹²⁵ Új keletű szó, a görög mimémából (utánzás) származik. Olyan gondolatot, viselkedést, stílust, módot jelent, amely egy kultúrán belül emberről emberre terjed. (A ford.)

¹²⁶ D. Dennett: Consciousness Explained (Boston, Little Brown, 1990). D. Dennett: Darwin's Dangerous Idea (New York, Simon & Schuster, 1995). Magyarul: Darwin veszélyes ideája (Typotex Elektronikus Kiadó Kft., Budapest, 1998).

¹²⁷ Lásd a 169. oldalt, valamint Nicholas Humphrey briliáns Amnesty-előadását, melynek címe What shall we tell the children? (Mit mondjunk a gyerekeknek?). Az írás eredetileg a W. Williams által szerkesztett The Values of Science: The Oxford Amnesty Lectures 1997-ben (Boulder, Westview Press, 1999) jelent meg, és most Humphrey összegyűjtött esszéinek új kiadásában, a The Mind Made Flesh-ben is (Oxford, Oxford University Press, 2002).

¹²⁸ Ami nem jelenti azt, hogy a vírusteória egymagában elégséges lenne a vallás jelenségének leírásához. Két olyan komoly könyvet ismerek, amelyek biológiai és pszichológiai szemszögből is vizsgálják a kérdést: Robert Hinde: Why Gods Persist (London, Routledge, 1999), és Pascal Boyer: Religion Explained (London, Heinemann, 2001).

¹²⁹ Előszó S. Blackmore: The Meme Machine (Oxford, Oxford University Press, 1999). c. könyvéhez. Magyarul: A mémgépezet (Magyar Könyvklub, Budapest, 2001).

¹³⁰ D. Delius:The Nature of Culture, megjelent M. S. Dawkins, T. R. Halliday and R. Dawkins (eds.): The Tinbergen Legacy (London, Chapman & Hall, 1991).

¹³¹ A „kultúrgén” fogalmának bevezetését C. J. Lumsden és E. O. Wilson javasolták a Genes, Mind and Culture (Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1981) c. könyvükben. Mikor én 1976-ban először használtam a „mém” szót, nem tudtam róla, hogy Richard Semon német biológus már írt egy könyvet, Die Mneme címmel, [angol kiadás: The Mneme (London, Allen & Unwin, 1921)], amelyben átvette egy osztrák fiziológus, Edald Hering, 1870-óta használt „mneme” kifejezését. Először Peter Medawar Az önző génről írt recenziójában olvastam erről, aki a „mneme” szót mint a tudatos etimológiai tisztaság példáját említette.

¹³² Susan Blackmore A mémgépezet cimű könyvén túl, íme, még néhány, amelyek hangsúlyosan alkalmazzák a mém fogalmát: R. Brodie: Virus of the Mind: the New Science of the Meme (Seattle, Integral Press, 1996) (ne keverjék össze az én esszémmel – lásd következő fejezet –, amelyet három évvel korábban jelentettem meg); A. Lynch: Thought Contagion: How Belief Spreads Through Society (New York, Basic Books, 1998); J. M. Balkin: Cultural Software (New Haven,Yale University Press, 1998); H. Bloom: The Lucifer Principle (Sydney, Allén & Unwin, 1995); Robert Augner: The Electric Meme (New York, Simon & Schuster, 2002); Kevin Laland és Gillian Brown: Sense and Nonsense (Oxford, Oxford University Press, 2002); és Stephen Shennan: Genes, Memes and Human History (London,Thames Hudson, 2002). A mém sorsában fordulópontot jelentett, hogy Daniel Dennett magáévá tette, és az elme evolúciójának sarokköveként elméletének központjába helyezte, különösen két könyvében, a Consciousness Explained-ben (Boston, Little Brown, 1991), és a Darwin's Dangerous Idea-ban (New York, Simon & Schuster, 1995 – magyarul Darwin veszélyes ideája. Budapest.Typotex, 1998).

¹³³ Első megjelenés: B. Dahlbom (ed.): Dennett and His Critics: Demystifying Mind (Oxford, Blackwell, 1993).

¹³⁴ D. Dennett: Consciousness Explained (Boston, Little Brown, 1990), 207. o.

¹³⁵ H.Thimbleby: Can viruses ever be useful? Komputers and Security, 10 (1991), 111-114. o.

¹³⁶ Ez, és még sok ehhez kapcsolódó gondolat, Douglas Hofstadter mindig termékeny agyában született meg (Metamagical Themas, London, Penguin, 1985).

¹³⁷ Sir Thomas Browne, Religio Medici (1635), 1, 9.

¹³⁸ A. Zahavi: Mate selection – a selection for a handicap. Joumal of Theoretical Biology, 53 (1975), 205-214. o.

¹³⁹ A. Grafen: Sexual selection unhandicapped by the Fisher process. Joumal of Theoretical Biology, 144 (1990), 473-516. o. A. Grafen: Biological signals as handicaps. Joumal of Theoretical Biology, 144 (1990), 517-546. o.

¹⁴⁰ M. Kilduff and R. Javers: The Suicide Cult (New York, Bantam, 1978).

¹⁴¹ A. Kenny: A Path from Rome (Oxford, Oxford University Press, 1986).

¹⁴² Először Snake Oil and Holy Water címmel a Forbes ASAP-ban jelent meg, 1999. október 4-én.

¹⁴³ U. Goodenough: The Sacred Depths of Nature (New York, Oxford University Press Inc., 1999).

¹⁴⁴ C. Sagan: Pale Blue Dot: A Vision of the Human Future in Space (New York, Ballantine, 1997).

¹⁴⁵ Valóban, Einstein maga is felháborodott erre a felvetésre: „Az természetesen hazugság, amit ön az én vallásos meggyőződésemről olvasott, hazugság, amelyet szisztematikusan ismételgetnek. Nem hiszek semmilyen személyes Istenben, és ezt sohasem tagadtam, sőt világosan ki is fejtettem. Ha mégis van bennem valami vallásos érzés, akkor az a mérhetetlen csodálat, amivel a világ felépítését szemlélem, már amennyire a tudomány képes volt ezt mostanáig feltárni.” Idézet a H. Dukas és B. Hoffman által szerkesztett, Albert Einstein, The Human Side című könyvből (Princeton, Princeton University Press, 1981). Ezt a hazugságot ma is szisztematikusan terjesztik, attól a makacs vágytól vezérelve, hogy Einstein tekintélyét felhasználva másokat is e mémkészlet bűvkörébe vonjanak.

¹⁴⁶ V. J. Stenger: The Unconscious Quantum (Buffalo, NY, Prometheus Books, 1996).

¹⁴⁷ Ez a pápának a kétértelműség előnyét nyújtotta. Az üzenet kulcsfontosságú szakaszának eredeti francia verziója így szól: „Aujourd'hui... de nouvelles connaissances conduisent a reconnaitre dans la théorie de l'évolution plus qu'une hypothese.” A hivatalos angol fordításban a „plus qu'une hypothese” kifejezés „több, mint egyetlen hipotézis”-ként szerepel. Az „une” szó jelentése itt nem egyértelmű a franciában, ezért mások jószándékúan úgy állították be a dolgot, mintha a pápa azt akarta volna mondani, hogy az evolúció „több, mint egy puszta hipotézis”. Még ha a hivatalos angol fordítás félrevezető is, ez az üzenet a legjobb esetben is a hozzá nem értésről tesz látványos tanúbizonyságot. Mindez nyilvánvalóan isteni ajándék volt az evolúció egyházon belüli ellenzőinek. A Catholic World Report mohón vetette rá magát a „több, mint egyetlen hipotézisre”, hogy aztán oda lyukadjon ki, hogy „ezzel kapcsolatban a tudományos közösség sem tudott egyetérteni”. A hivatalos Vatikán ma a „több, mint egy puszta hipotézis” értelmezést favorizálja, és szerencsére a média is ebben a formában vette ezt át. Másrészt a pápa üzenetének egy későbbi passzusa arra utal, hogy a hivatalos angol fordítás mégiscsak jó lehetett: „Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az evolúció számos elméletéről kell beszélnünk.” Lehet, hogy a pápa egyszerűen összekeverte a dolgokat, és nem tudta, hogy mit is akart mondani.

¹⁴⁸ A szó maga a pápa üzenetének hivatalos angol fordításában „Az evolúció, és az Egyház magisztériuma” című fejezetben bukkan fel, ám az eredeti francia verzióban, amelynek nincsenek fejezetcímei, nem fordul elő. A Pápa üzenetére adott válaszok, az enyémet is beleértve, valamint maga az üzenet szövege, elolvashatók a Quarterly Review of Biology 72 (1992), 4-ben.

¹⁴⁹ A „különálló magisztériumok” tézisét S. J. Gould ateista létére is támogatta, jóval lelkesebben, mint ahogy azt a kötelező tapintat megkívánta volna, a Rocks of Ages: science and religion in the fullness of life (New York, Ballantine, 1999) c. könyvében.

¹⁵⁰ Először a The Independent, 1997. március 8-i számában jelent meg.

¹⁵¹ Elsőként a Freelhought Todayben jelent meg, (Madison, Wis.), 18: 8 (2001) (http://www.ffrf.org/). A szöveget később a The New Humanist egy speciális „Manhattan után” kiadáshoz igazítottam (2001. tél).

¹⁵² Tony Blair is azok közé tartozik, akik valami ehhez hasonló dolgot nyilatkoztak, mert úgy gondolta – rosszul –, hogy a kereszténységet vádolni az észak-írországi eseményekért magától értetődő módon abszurd dolog.

¹⁵³ http://www.biota.org/people/douglasadams/mdex.html

¹⁵⁴ Lásd még Polly Toynbee ragyogó cikkét a The Guardian 2001. október 5-i számában, http://guardian.co.uk/Columnist5/Column/0,5673,563618,00.html

¹⁵⁵ http://www.guardian.co.uk/Archive/Article/0,4273,4257777,00.html

¹⁵⁶ „Keresztény érzületem Uramat és Megváltómat harcosként mutatja meg nekem. Olyan embert látok magam előtt, aki egykor elhagyatva élt, és csak néhány követője volt, de felismerte, hogy milyenek is a zsidók, és felszólította az embereket, hogy harcoljanak ellenük, és aki – isteni igazság! – nem szenvedőként, hanem harcosként volt a legnagyobb! Határtalan keresztényi és emberi szeretetben olvastam el azt a passzust, amely arról szól, hogy az Úr végül hogyan mutatta meg hatalmát, és egy ostorral hogyan kergette ki a Templomból a viperafajzatokat. Milyen nagyszerű volt a zsidó métely ellen, a világért vívott harca! Ma, kétezer évvel később, a legnagyobb megindultsággal ismerem föl, még inkább, mint eddig bármikor, azt a tényt, hogy ez volt az, amiért a vérét kellett ontania a keresztfán. Mint keresztény, nem hagyhatom, hogy megcsaljanak, hanem az a dolgom, hogy harcoljak az igazságért. És mint férfinak, az a dolgom, hogy gondoskodjak arról, az emberi társadalom nem szenvedi el ugyanazt a katasztrofális összeomlást, mint amit az ősi világ civilizációjának kellett elszenvednie majd kétezer évvel ezelőtt – annak a civilizációnak, amelynek vesztét ugyanezek a zsidók okozták.” Adolf Hitler beszéde 1922. április 12-én Münchenben. Norman H. Baynes (ed.): Speeches of Adolf Hitler, April 1922 – August 1939 (2 kötet, Oxford, Oxford University Press, 1942) 1. kötet, 19-20. o. Lásd még http://www.secularhumanism.org/library/ft/murphy_19_2.html; http://www.nobeliefs.com/speeches.htm

¹⁵⁷ „Mondták nekem, Heraclitus, mondták nekem, hogy meghaltál” – idézet William Johnson Cory (1823-1892) Heraclitus című verséből. (A szerk.)

¹⁵⁸ W. D. Hamilton: Narrow Roads of Gene Land, vol. 2 (Oxford, Oxford University Press, 2001).

¹⁵⁹ John Diamond: C: Because cowards get cancer too (London,Vermilion, 1998).

¹⁶⁰ Megjelent a The Guardian 2001. május 14-i számában.

¹⁶¹ Mások természetesen életének más vonatkozásairól szóltak.

¹⁶² Beszédének teljes szövege elolvasható a http://www.biota.org/people/douglasadams/index.html címen.

¹⁶³ Vagyis most indították újra, mint a számítógépet. (A ford.)

¹⁶⁴ Azaz DNS – angolul. (A ford.)

¹⁶⁵ http://www.americanatheist.org/win98-99/T2/silverman.html

¹⁶⁶ Break the Science Barrier with Richard Dawkins, Channel 4, Equinox sorozat, 1996.

¹⁶⁷ Ez igaz, és e történet felidézésével nem is áll szándékomban Stephen Bartz munkáját becsmérelni. Bill Hamilton tudta, jobban mint mások, hogy egy papírfecnire firkantott elképzelés nem ugyanaz, mint egy kidolgozott modell.

¹⁶⁸ Times Literary Supplement, 1992. szeptember 11. Eredetileg japánul Tervezett temetésem és annak miértje címmel jelent meg, Insectarium, 28 (1991), 238-247 o. Ugyanezen cím alatt (My Intended Burial and Why) kiadták angolul az Ethology, Ecology & Evolutionban, 12 (2000), 111-122. o.

¹⁶⁹ Az emlékmisén maga Luisa olvasta fel mindkét passzust. A második szakaszt felvésték egy padra, a sírja mellett, amelyet Hamilton nővére, dr. Mary Bliss állított az emlékére.

¹⁷⁰ W. D. Hamilton: Innate social aptitudes of man: an approach from evolutionary genetics. In R. Fox (ed.): Biosodal Anthropology (London, Malaby Press, 1975).

¹⁷¹ A Rózsaszín párduc filmsorozat kétbalkezes felügyelője. (A szerk.)

¹⁷² W. D. Hamilton: Narrow Roads of Gene Land, vol. 1: Evolution of Social Behaviour (Oxford, W. H. Freeman and Stockton Press, 1996). A 2. kötet (Evolution of Sex) mostanában jelent meg (Oxford, Oxford University Press, 2001), és eulógiám előszóként szerepel benne.

¹⁷³ A búcsúztatáson Ruth Hamilton olvasta fel.

¹⁷⁴ John Diamond: Snake Oil and Other Preoccupations (London,Vintage, 2001).

¹⁷⁵ K. Sterelny: Dawkins vs Gould: Survival of the Fittest (Cambridge, leon Books, 2001).

¹⁷⁶ A. Brown: The Darwin Wars: How Stupid Genes Became Selfish Gods (London, Pocket Books, 2000).

¹⁷⁷ Ballada az ősi Rómáról.

¹⁷⁸ S. J. Gould: Self-help for a hedgehog stuck on a molehill (recenzió R. Dawkins: Climbing Mount Improbable c. könyvéről), Evolution, 51 (1997), 1020-1023. o.

¹⁷⁹ S. J. Gould: The Pattern of Life's History. In: J. Brockman (ed.): The Third Culture (New York, Simon & Schuster, 1995), 64. o.

¹⁸⁰ P. B. Medawar: The Art of the Soluble (London, Penguin, 1969).

¹⁸¹ Recenzió S. J. Gould: Ever Since Darwin: Reflections in Natural History (London, André Deutsch, 1978) c. könyvéről. Először a Nature, 276. (1978. november 9.) számában jelent meg, 121-123. o.

¹⁸² Amerikai karikaturista, † 1970. Az egyszerű dolgokat rendkívül bonyolult módon megvalósító „találmányairól” híres. (A ford.)

¹⁸³ American Association for the Advancement of Science (Amerikai Tudományfejlesztési Társaság). (A szerk.)

¹⁸⁴ E. O. Wilson professzorra oldalról egy pohár vizet öntöttek (később különféle túlzó beszámolók láttak napvilágot, például „egy kancsó jeges vízről”, amellyel nyakon öntötték).

¹⁸⁵ Végül tíz kötet jelent meg, az utolsó, az I have landed (Földet értem), a halála idején.

¹⁸⁶ Caring Groups and Selfish Genes címmel megjelent S.J. Gould: The Panda's Thumb (New York, W.W. Norton, 1980) c. könyvében.

¹⁸⁷ G. C. Williams: Adaptation and Natural Selection (Princeton, Princeton University Press, 1966), 22-25. és 56-57. o.

¹⁸⁸ P. B. Medawar: Pluto's Republic (New York, Oxford University Press Inc., 1982).

¹⁸⁹ S. J. Gould: Hen's Teeth and Horse's Toes (New York, W.W. Norton, 1983).

¹⁹⁰ P. B. Medawar: The Hope of Progress (London, Methuen, 1972).

¹⁹¹ Lásd Örvendezés a természet sokszínűségén (243-248. oldal).

¹⁹² Bár a magyar szövegből nem derül ki egyértelműen, nőnemű volt az illető. (A ford.)

¹⁹³ „Mivel mi javasoltuk a megszakított egyensúly fogalmának bevezetését a trendek magyarázatához, dühítő, hogy a kreacionisták erre állandóan úgy hivatkoznak – szándékosan, vagy ostobaságból, azt nem tudom –, mint annak beismerésére, hogy a fosszíliák közt nincsenek átmeneti formák. A fajok szintjén az átmeneti csoportok általában hiányoznak, de egy-egy nagyobb csoportban mindig szép számmal vannak.” Idézet az Evolution as Fact and Theory (Evolúció – tények és elméletek) című esszéből, Hen's Teeth and Horse's Toes, (A tyúk fogai és a ló lábujjai), 260. oldal.

¹⁹⁴ R. Dawkins: The Selfish Gene [Az önző gén], 2. kiadás (Oxford, Oxford University Press, 1989), 271-272. o. Lásd még R. Dawkins: The Extended Phenotype [A hódító gén] (Oxford University Press, 1999), 116-117., 239-247. o.

¹⁹⁵ Ezt a doktrínát újabban „nem csökkenthető komplexitás” néven élesztették újra, azt a hamis benyomást keltve, hogy új gondolat.

¹⁹⁶ Shakespeare:Vízkereszt, vagy amit akartok. II. felv. 3. szín. Radnóti Miklós és Rónay György fordítása. (A ford.)

¹⁹⁷ Recenzió S. J. Gould: Wonderful Life (London, Hutchinson Radius, 1989) c. könyvéről. Megjelent a Sunday Telegraph 1990. február 25-i számában.

¹⁹⁸ Nevelési elmélet, mely szerint egy kultúra alapvető elveit és ismereteit mindenkinek egyformán kell megtanulnia, jól bevált módszerek segítségével. (Webster's Ninth New Collegiate Diaionary. – A ford.)

¹⁹⁹ Daily Telegraph, 1990. január 22.

²⁰⁰ Recenzió S. J. Gould: Full House (New York, Harmony Books, 1996) c. könyvéről, amely az Egyesült Királyságban Life's Grandeur címmel jelent meg (London, Jonathan Cape, 1996). Evolution, 51:3 június 1997),1015-1020 o.

²⁰¹ A magyar kiadásban megmaradt az eredeti cím – George C. Williams: A pónihal lámpása. Budapest, Kulturtrade. 1997. (A szerk.)

²⁰² Egy teljes cikket szenteltem annak, hogy a fejlődés ilyen értelmezését támadjam: R. Dawkins: Progress, megjelent E. Fox Keller and E. Lloyd (eds.): Keywords in evolutionary biology (Cambridge, Mass., Harvard University Press, 1992), 263-272. o.

²⁰³ J. Maynard Smith: Time in the Evolutionary Process, Studium Generale, 23 (1970), 266-272. o.

²⁰⁴ D. W. McShea: Metazoan complexity and evolution: is there a trend? Evolution, 50 (1996), 477-492. o.

²⁰⁵ J. W. S. Pringle: On the parallel between learning and evolution. Behaviour, 3 (1951), 90-110. o.

²⁰⁶ J. Huxley: The Individual in the Animal Kingdom (Cambridge, Cambridge University Press, 1912).

²⁰⁷ Lásd Az információs kihívás (123-138. oldal).

²⁰⁸ J. Huxley: Essays of a Biologist (London, Chatto & Windus, 1926).

²⁰⁹ S. Pinker: The Language Instinct (London,Viking, 1994).

²¹⁰ Ez a szemérmes célzás a A Valószínűtlenség Hegyének meghódítása című könyvemre itt helyénvalónak látszik, mivel – ahogy már elmondtam e fejezet elején – az Evolution szerkesztője párhuzamosan dr. Gouldot is megbízta a könyvről szóló recenzió megírásával.

²¹¹ M. Ridley: Coadaptation and the inadequacy of natural selection. Brit.J. Hist. Sci., 15 (1982), 45-68. o.

²¹² R. Dawkins and J. R. Krebs:Arms races between and within species. Proc. Roy. Soc. Lond. B, 205 (1979), 489-511. o.

²¹³ H. Jerison: Evolution of the brain and intelligence (New York, Academic. Press, 1973).

²¹⁴ J. Maynard Smith: Genes, Memes and Minds. New York Rewiew of Books, 30 (1995. november 30.). Recenzió D. Dennett: Darwin's Dangerous Idea [Darwin veszélyes ideája] c. könyvéről.

²¹⁵ R. Leakey and R. Lewin: The Sixth Extinction (London, Weidenfeld & Nicolson, 1996).

²¹⁶ G. A. Wray, J. S. Levinton and L. H. Shapiro: Molecular Evidence for Deep Precambrian Divergences Among Metazoan Phyla. Science, 274 (1996), 568. o.

²¹⁷ Ezt az elképzelést vettem át a The Evolution of Evolvability-ben (Az evolúciós képesség evolúciója) (in C. Langton ed.: Artificial Life. Santa Fe, Addison Wesley, 1982), és Maynard Smith és Szathmáry egy könyvet is írtak róla (J. Maynard Smith – E. Szathmáry: The Major Transitions in Evolution. Oxford, W. H. Freeman/Spektrum, 1995. Magyarul: Az evolúció nagy lépései. Budapest, Scientia, 1997).

²¹⁸ Nyerő ütés a baseballban. (A szak.)

²¹⁹ http://www.arn.org/docs/pjweekly/pj_weekly_011202.htm

²²⁰ Darwinizmus: Miért szereztem meg a második Ph. D.-met? címmel számol be Jonathan Wells életének nagy fordulópontjáról: „Az Atya szavai, a tanulmányaim és az imáim meggyőztek arról, hogy életemet a darwinizmus lerombolásának kell szentelnem, mint ahogy oly sok Egységesített társam szentelte életét a marxizmus lerombolásának. Mikor az Atya 1978-ban kiválasztott (vagy egy tucat végzős szeminaristával együtt), hogy részt vegyek a Ph. D.-programban, én is örömmel fogadtam el a lehetőséget, hogy felkészüljek a csatára.” (Az „Atya” alatt természetesen Moon tiszteletest kell értenünk, ahogy őt a moonisták nevezik.) http://www.tparents.org/Library/Unification/Talks/Wells/DARWIN.htm

²²¹ S. J. Gould: The Structure of Evolutionary Theory (Cambridge, Mass., Harvard University Press, 2002).

²²² D. Barash: Grappling with the Ghost of Gould. Human Nature Review, 2 (2002. július 9.), 283-292.0.

²²³ ...tipegve / Vánszorog létünk a kimért idő / Végső szótagjáig, s tegnapjaink / Csak bolondok utilámpása voltak / A por halálba. Shakespeare: Machbeth. V. felv. 5. szín, Szabó Lőrinc fordítása.

²²⁴ Előszó H. Croze and J. Reader: Pyramids of Life c. könyvéhez (London, Harvill Press, 2000).

²²⁵ Eredetileg a Financial Times 1998. május 9-i számában jelent meg, E. Huxley: Red Strangers (London, Chatto, 1964) c. könyvével kapcsolatban, később az újabb Penguin Books kiadás (1999) előszava lett.

²²⁶ Most már igen!

²²⁷ Ez először a Financial Timesban jelent meg. Örömmel mondhatom, hogy a Penguin Books válaszolt erre a kihívásra, és kiadta a könyvet, és a Financial Timesban megjelent cikkemet itt előszóként használta fel.

²²⁸ Angus, Maisie and Travers McNeice: The Lion Children (London, Orion Books, 2001).

²²⁹ Clive Staples Lewis. Szent István Társulat, Budapest, 1988. (A szerk.)

²³⁰ Travers, Angus és Maisie 16, 14 és 12 évesek voltak, mikor a könyvet befejezték.

²³¹ Először All Our Yesterdays címmel jelent meg a Sunday Times 1995. december 31-i számában.

²³² R. Leakey: The Origin of Humankind (London, Weidenfeld & Nicolson, 1994). Magyarul: Az emberiség eredete (Kulturtrade, Budapest, 1995, 1997).

²³³ I. Douglas-Hamilton and O. Douglas-Hamilton: Among the Elephants (London, Viking, 1975). I. Douglas-Hamilton and O. Douglas-Hamilton: Battle for the Elephants (London, Doubleday, 1992).

²³⁴ P. Matthiessen: The Tree where Man was Born (London, Harvill Press, 1998).

²³⁵ Azóta még ennél is régebbi maradványokat is találtak.

²³⁶ Megjelent a J. Brockman and K. Matson által szerkesztett How Things Are kötetben (New York, Morrow, 1995).

²³⁷ A Salman Rushdie elleni fatváról (vallási állásfoglalás, amellyel a hit meggyalázásáért halálra ítélték az írót) sokat írtak az újságok egy időben.