A szabad szellem

Fordította:

Képes Géza

Búcsú

A varjúraj

a város felé húz tova;

hó lesz hamar -

boldog, kinek van otthona!

Csak állsz, s szemed

a visszautat kémleli.

Úgy kell neked;

bolond, ki ősszel vág neki!

Lásd, a világ:

kapu, száz pusztát rejteget!

Hol várna rád

nyugalom?! Végleg elveszett.

Állsz sápatag -

A tél sorsűzte vándora,

mint füst kutat

hideg egeket s száll tova.

Rikoltsd, madár,

pusztát-fölkárogó dalod! -

Szived, ha fáj,

jégbe-gúnyba burkolhatod.

A varjúraj

a város felé húz tova;

hó lesz hamar -

jaj, akinek nincs otthona!

Válasz

Hogy?! Istenem!

Hogy visszavágyom, azt hiszi,

hogy fáj szivem;

német langymeleg kell neki!

Tévedsz s nagyon!

A részvét az, mi visszaránt:

a szánalom

német fonák elméd iránt!