9.

Megcsókoltam J.J.-t, aki egy másodpercig se habozott: mohón átadta magát a csóknak, szája és keze követelőzőn nyomultak előre. Sokkal rámenősebb volt, mint Jade, ami egy pillanatra el is bizonytalanított, de aztán rájöttem, hogy nincs ezzel baj, átadtam magam a szenvedélynek. A kezem elszabadult, és felfedezőútra indult a testén, markoltam, simogattam, tapogattam a kék selyem alatt az idomokat. Puhaságra számítottam, de a legfantasztikusabb, legatletikusabb testet találtam. Egyszerre volt hihetetlenül törékeny és izmos. Lehet, hogy ha épp nem voltam ott, Jade döbbenetes harcos, de a teste lágy, az izmok a mélyben bújnak meg. J.J. ereje azonban a felszínen volt, és csak meleg, bársonyos bőr fedte.

Rózsaszín rúzsát az én vörösem kente szét, vagyis nyilván az enyém is épp ilyen vadul festett. Nem lett bohócképünk, hanem... mintha vadul smároltunk volna, olyan. De álljunk csak meg... hiszen vadul smároltunk.

Majdnem felkacagtam, és J.J. kérdőn meredt rám a hihetetlenül tiszta, kék szemével. De csak magamhoz húztam, és kezem bekúszott a kék selyem alá, hogy még közelebbről érezzem azokat az izmokat, azt a feszes bőrt. Halványan felderengett, hogy valaki más gondolatai költöztek az agyamba, hogy ez nem én vagyok. Nem valami gonosz szellem szállt meg hirtelen, csak Jean-Claude emlékei merültek a felszínre, márpedig az én vámpírkirályom régebb óta szerelmeskedik nőkkel, mint amióta Amerika Amerika. Valahol a mélységes múltban volt egy nője, akire J.J. emlékeztette, és a tényleges emlék nélkül megmerítkezhettem ebben a tüzes, boldog felismerésben. Klassz volt.

Ugyanakkor Jean-Claude emléke és öröme kevés lett volna, ha én nem vágyom J.J.-re. A saját akaratom ellenére nem leltem volna örömömet benne, márpedig nagyon is mohón tűrtem fel a kék selymet a testén, rángattam le róla, hogy lássam is, amit fogok. Már csak a kék csipkepántnyi tanga maradt rajta feszes csípején. Csakis arra vágytam, hogy ezt az izmos, női testet becézgessem. A melle annyira apró volt, mint egy férfinak, az izom dudorodása, de ahogy megfogtam, ahogy cirógatni, gyúrni kezdtem, lágyan mozdult, táncolt a tenyeremben. Megmarkoltam, ráhajoltam, és szopni kezdtem. Addig nyalogattam, szopogattam az édes kis mellét, míg fel nem nyögött:

– Istenem!

Ezen felbátorodtam, hevesebben faltam, mire jött is a figyelmeztetés:

– Ne harapj!

Elhúzódtam, és megnéztem a művemet: rózsaszín és vörös rúzsnyomok tarkították a mellét, mintha a számmal festettem volna meg. A szemem sarkából mozgásra lettem figyelmes, és ahogy arra fordultam, Jasont láttam, aki úgy kapaszkodott kifehéredő ujjakkal az egyik ágyvégbe, mint a fuldokló az utolsó deszkába a hánykolódó hullámokon. A tekintetében fájdalmas kifejezés lüktetett, hiszen ő inkább volt olyan, mint én. Ő se kukkolni szeretett, hanem cselekedni.

Most Nathanielre néztem, aki még mindig ki volt kötözve a hatalmas ágy közepén, hogy moccanni se tudott. A szeme egészen sötétlilába fordult, amilyen ritkán történt. Az ajka elnyílt, arcán a nyers kéjvágy remegett, farka pedig állt, mint a cövek, pusztán attól, hogy a két csajjal enyelegtem. Amikor csak Jade-del csináltam, nem jött ennyire lázba, neki is bejött J.J. problémamentes könnyedsége és készségessége.

Domino is közelebb húzódott az ágyhoz, ujjai az ágytakarót markolták. Majd belefeszült, hogy leplezze érzelmeit, vágyait, de nem jött össze neki. Nathaniel meg se próbálta rejtegetni, de ő pucér volt, és pasi, elég hamar lebukott volna még a legprofibb fapofával is. Domino az arcát majdnem tökéletesen uralta, de a farka annyira állt, hogy egészen eltolta a vörös selyemalsót a testétől. Szinte fájdalmas volt látni, legszívesebben odakúsztam volna, lerántom róla a selymet, és marokra fogom, úgy rántom be magunk közé.

Végül Jade-et kereste a tekintetem. Ő húzódott a legtávolabb, miközben a pasik mind közelítettek, amennyire tudtak. Az arca nagyon fegyelmezett volt, és a válla előrebukott, mint akit megvertek. Milyen ismerős látvány. És csak most értettem meg, hogy nekem se lenne ennyi gondom a leszbi szexszel, ha csak kicsit határozottabb lenne, ha magabiztosabban adná át magát nekem, és nem kellene folyton üldöznöm és meghódítanom, miközben egyik sem a természetem szerint való.

J.J. keze besiklott az én fekete selymem alá, és volt az érintésében valami követelő, a bizonytalankodás teljes hiánya, ami valahogy nagyon bejött nekem. Lehet, hogy Jade-del nem abból eredtek a bajaim, hogy ő is nő, hanem hogy annyira bizonytalan és elesett, és hogy folyton nekem kell udvarolni, tervezni, irányítani mindent, ahogy velem általában a pasiknak. J.J. viszont határozottan lökött hanyatt az ágyon, amiből rögtön tudhattam, hogy nem én leszek a helyzet ura, hogy nem nekem kell minden döntést meghoznom végre. Háromszoros hurrá!

Mit tesz az ember lánya, amikor épp próbálna közelebb kerülni a csajához, akiről akkor derül ki, mint derült égből a villám, hogy nem álmai nője?! Hát persze, hogy még közelebb húzza magához, mert egyszerűen elviselhetetlen az arcán az az óvatos szomorúság. Megfogtam hát Jade kezét, és közénk húztam, és a létező legragyogóbb mosolyt kaptam cserébe. Annyira elvarázsolt, hogy csak mosolyogni tudtam én is, de aztán J.J. lerángatta rólam a fekete selymet, és a szája rátapadt az egyik mellemre, és már csak nyöszörögni és élvezni tudtam.

Erre Jade is levette a ruháját, és a háta mögé hajította az ágyon. Fölülről hajolt a számra, és fejjel lefelé csókolt, míg J.J. a mellemet gyömöszölte a szájába, ami csiklandó nevetésre ingerelt volna, ha Jade épp nincs a számban, és fekete hajfüggönye nem zárja el előlem a külvilágot.

J.J. most szopni kezdte a mellemet, és el is ment a nevethetnékem. Jade áthajolt felettem, a melle az arcomat cirógatta, miközben a másik mellbimbómat kezdte nyalogatni. Én megmarkoltam az egyik mellét, és viszonoztam a szívességet. És aztán már mind a hárman szoptunk és nyaltunk egy mellet, jutott mindenkinek. Sőt, három még maradt is, és lett is volna három készséges száj a szobában. Imádtam volna, ha Jason és Domino is velünk játszhat, és a puszta gondolatra, hogy Nathaniel csak fekszik lekötözve mellettünk, és nem férhet hozzánk, összerándult az alhasam. Nem, mert őt ki akartam volna ebből zárni, hanem mert tudtam, mennyire felizgatja, hogy csak néznie szabad, pedig a teste annyira, de annyira készen állna a táncra. De ami a fantáziánkban működőképes, még nem biztos, hogy összejöhet a valóságban. Ha túl sok ember van az ágyban, az egy határon túl már nem erotikus, hanem egy életnagyságú Jenga. Még ha a másik két csajszi is benne lett volna, hogy jöjjenek a pasik is, túl sokan lettünk volna, mint valami internetes pornón. Az a szex már nem az élvezetről szól, hanem a látványról, és hogy megmutassuk, nálunk perverzebb nincs is a földön.

Kicsit jobban megharaptam Jade mellét, és ő megmerevedett, amiből rögtön tudtam, hogy túl sok volt. Kezdett bennem érni a felismerés, hogy a megfelelő nővel imádnék mellet harapdálni.

J.J. felemelte a fejét:

– A mellnél is bírod a keménységet? – kérdezte.

Egy pillanatra elengedtem Jade mellét, hogy válaszolni tudjak.

– Igen.

– Mekkorát haraphatok? – pillantott hátra J.J. Jasonre.

Jason egy pillanatra sem eresztette el az ágy végét. A hangja viszont nagyságrendekkel higgadtabb volt, mint arca dúltsága:

– Lassan harapj rá, úgy fokozd a nyomást. És Anita majd szól, ha már túl sok.

– Biztosan? – meredt rám J.J. tágra nyílt szemmel.

– Biztosan – felelte helyettem Domino az ágy másik oldaláról. Már a két karjával karolta át magát, mintha önmagát kellene lefognia.

Erőhullám borzolta a bőrömet, Nathanielre kellett néznem. Alig egy méternyire feküdt tőlünk, a szeme mélyszürkére váltott. A leopárdjának a szeme volt. Soha még másik szürke szemű leopárdot nem láttam, mintha az állati szemének is különlegesnek kellene lennie.

J.J. a két kezével felfogta a mellemet, hogy a szájába vehesse. Aztán lassan, óvatosan harapni kezdett, de alig éreztem a nyomást.

– Erősebben.

Bizonytalanul sandított fel rám, de jobban összeharapta a mellem, és még két kérés után meg is érkeztünk a tartományba, ahol ma jól éreztem magam. Vannak éjszakák, amikor nem szeretem, ha harapnak, de ez a mai nem olyan volt.

– Erősebben – ziháltam.

Ismét felpillantott rám, a szemében sötétség lobogott, amilyet nő szemében még soha nem láttam, az oroszlán néz így a gazellára, mielőtt belemélyeszti a fogait. És J.J. is belém mélyesztette. Hátam megfeszült, dobáltam magam az ágyon, a kezem kapaszkodót keresett, elkaptam Jade kezét, de ő elrántotta, és csak az ágytakaró maradt, azt gyűrtem a markomba, azt téptem, míg J.J. a mellemet falta.

Már sikongtam az élvezettől, aztán végül lihegve leállítottam:

– Biztonsági szó, állj le, állj le!

Elengedte a mellemet, felegyenesedett. A jobb mellemen vörös fognyomok maradtak. A vérem nem serkent, de azért szép harapás volt.

– Fájdalmat okoztam? – kérdezte zihálva, rekedtesen.

– Dehogy – nevettem. – Dehogy!

Feljebb húzódott, hogy a feje egy vonalban legyen az enyémmel. Alaposan belenézett az arcomba, aztán elmosolyodott:

– Jó móka volt.

– Igen, az volt – helyeseltem elégedetten.

Halk zajra lettem figyelmes. De nem Domino volt, ő távolabb húzódott az ágytól. És nem is Nathaniel, aki összeszorított szemmel próbált uralkodni magán. Hanem Jade, az ágy végében, a párnák közt. Az arca tiszta könny volt.

Nagyot sóhajtottam, és egy pillanatig csak feküdtem még, mert nagyon nem akaródzott odamenni hozzá. Korábban is megesett már, hogy Dominóval vagy Nathaniellel kicsit durvábban csináltuk, esetleg elvadultunk az előjátékkal, és ez Jade-et megrémisztette. Az előző mestere annyit bántotta, hogy az erőszak legkisebb formája is rá emlékeztette, és sajnos a legtöbb olyan dologtól, ami nekem élvezetet okozott, nála beindult ez a mechanizmus.

J.J. rám nézett, és nem is próbáltam titkolni a gondolataimat.

– Bocs – mondtam neki.

– Semmi gond, nem a te hibád.

– Nem, hát nem – mondtam, és feltápászkodtam, hogy menjek vigasztalni a síró nőt. Pedig mennyire nagyon nem volt most ehhez indíttatásom!

Nem mintha nem éreztem volna együtt vele. Nagyon is. De már hosszú hónapok óta játszottuk ezt. Terápiába nem volt hajlandó menni, hacsak nem megyek vele én is. Erre persze először kerek perec nemet mondtam, mert egyrészt a terápia magányos program, az embernek egymaga kell megtalálnia az utat a saját lelkéhez, másrészt soha nem lehetsz teljességgel őszinte, ha valaki más is jelen van. Végül találtam egy szakembert, aki a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik, és el is mentem vele, de Jade csak arról beszélt, hogy mi nem működik közöttünk, így párterápiába fordult a dolog. Hiába próbáltam felhozni az előző mestere és az elszenvedett erőszak témáját, Jade csakis arra volt hajlandó koncentrálni, hogy velem hogyan működhetne jobban a kapcsolata. Végül kénytelen voltam azzal állni a terapeuta elé, hogy mivel már másik három pasival el vagyok jegyezve, nem igazán látom, hogy illeszthetnék be egy olyan barátnőt az életembe, aki nem bírja a pasikat. Elég ritka látvány a megdöbbent pszichiáter, de erre neki se volt válasza.

Jade zokogott, próbált visszacipelni a terapeutához, de nem álltam kötélnek még egyszer. És mivel nem fogtam a kezét, ő se ment vissza hozzá többet. Egyszerűen nem áll még készen rá, hogy szembenézzen a múltjával. Annyit bántalmazták, de nem ez az igazi probléma. Nathanielt is bántalmazták, ő is tönkre volt vágva, amikor megismertem. Ő azonban ki akart kászálódni a veremből, amibe került, változni akart, megoldást találni. Jade nem akart változni, csak belém akart csimpaszkodni meg kicsit Dominóba, és szépen rettegni tovább. Ha szerelmes lettem volna belé, talán türelmesebb lettem volna vele, de ha egyszer nem voltam szerelmes! Azért csak odamásztam hozzá, hogy felszárogassam a könnyeit, és próbáltam nem mutatni, mit is érzek.

Nathaniel halkan nyögött egyet, ahogy a fejéhez értem. Lepillantottam rá.

– Szeretlek – suttogta.

– Én jobban szeredek.

– Én szeretlek a legeslegjobban.

Rámosolyogtam, és megcsókoltam. Meglepett, hogy még most is került egy kevés rúzs a szájára, hogy még mindig maradt belőle...

Megsimogattam a haját, az arcát, és ő belesimította az arcát a tenyerembe, mint egy macska, hogy rajtam hagyja a szagát. Mert az övé vagyok, ő pedig az enyém. De Jade-é is vagyok, vagy legalábbis ő azt szeretné. Még mindig ott kuporgott az ágy végében, és sírdogált. Hagytam hát a csodás pasimat későbbre, és mentem válságot kezelni.

Sajgott a mellem, ahogy másztam, de ez kellemes fájdalom volt, J.J. szájára emlékeztetett. Ahogy aztán Jade hozzám bújt, a boldogsághormonok hamar elillantak. Össze kellett szednem magam, hogy ne akarjak tőle elhúzódni, hogy ne legyek rá dühös. Beszéltem már róla a saját terapeutámmal, de persze vele csak a saját érzelmeimről beszélhetek. Jade nem volt hajlandó senkivel se beszélni magáról, csak velem, Envyvel meg még néhányakkal, de mi a szeretői vagyunk és a barátai, nekünk nem feladatunk, és nem is tudjuk megoldani az ő bajait. Ő olyan lelki károkat szenvedett, amelyekre már csak szakemberek tudják a gyógyírt.

J.J. is a segítségemre sietett, ráadásul ő érzelmileg nem volt érintett, ezért sokkal hatékonyabban tudta nyugtatgatni Jade-et. Ketten együtt végül megvigasztaltuk, lecsitítottuk. Én a magam részéről valószínűleg feladtam volna, és hagyom, hogy úgy szexeljünk, ahogy Jade-nek tetszik, még ha nekem nincs is úgy ínyemre, de J.J. segített megszülni a kompromisszumot.

Nathaniel teste lett a „párna”, amire felpolcoltuk Jade-et az orálhoz. A vörös felsőjét ugyan visszavette, de azért így is nagy bátorság volt a részéről, hogy a szinte pucér altestével hozzáérjen Nathaniel ágyékához. Cserébe viszont nem egy, hanem két nő nyalta ki, ami azért nem rossz kompromisszum.

Jade csak úgy érezte jól magát, ha Domino felé fordulhat, ez viszont, gondoltam, majd biztosan a szintén meztelen J.J.-nek okoz gondot. De ő nem akadékoskodott.

– Néha szinte meztelenül táncolok. Az ember vagy feldolgozza az ilyen kihívásokat, vagy lőttek az előadásnak – fejtette ki olyan határozottan és közönyösen, hogy rögtön levettem, részéről ugyan semmi se fenyegetheti az előadás hibátlanságát.

Így aztán Dominónak háttal helyezkedett el az ágyon. Ha zavarta is, hogy egy idegen pasas totál panorámát kap az intim testtájaira, hát nem látszott rajta. Azért ezt díjaztam.

Aztán két kézzel megkapaszkodott Jade csípőjében, és az arcát olyan rutinos kényelemmel nyomta a lába közé, hogy szabályosan irigyeltem érte. Nem hiszem, hogy valaha is ilyen otthonosan viszonyuljak egy másik nőhöz. Annyi pasi van az életemben, akik minden további nélkül osztoznak rajtam más pasikkal, sőt néha egymással is összebújnak közben, hogy kezdtem jellemhibának érezni, hogy én képtelen vagyok ennyire könnyedén venni a szexet. Ha ez furán hangzik, hát furán hangzik, én akkor is így éreztem.

Nathaniel a hajzuhataga közepén hevert a kép origójában, a haja vörösen ragyogott a fehér ágytakarón. Hármuk meztelensége úgy fehérlett rajta, mintha valami perverz csipkén hevernének. J.J. feküdt a peremen, meztelen teste, mint márványból faragott műremek, ahol a kő nem kő, hanem izom. De épp olyan kitartással és szeretettel faragta és alakította remekművé, mint a nagy művészek vésővel és kezük munkájával a márványt. Szőke haja sárgás esőként hullott a vállára, és elrejtette Jade altestét a szoba elől. Jade keresztbe feküdt Nathanielen, testét a meghökkentően vörös hálóing takarta, haja éjfekete hollószárnyként terült el alatta a fehér ágyon. Döbbenetes színkontrasztokat teremtett a sápadt bőrével. Egyikük se barnult még le, de így egymás mellett látszott, hogy Nathaniel mennyivel sötétebb mind a két lánynál. Jade, az évszázados napfényszegény életmódtól volt sápadt, de még nála is fehérebb volt a tejfehér bőrű, szőke, kék szemű J.J. Sajnos a szőkesége most mindent eltakart, csak Jade reakcióiból láttam, hogy valamit csinál, pontosabban hogy mindig valami mást csinál, de hogy mit, azt még mellettük térdeltemben se láttam.

Azt tudtam, hogy haladunk, mert Jade légzése felgyorsult, és a tekintete is ellágyult, szétcsusszant. Nathaniel csukott szemmel hevert alatta, a kötelei megfeszültek, és csak most esett le, hogy talán attól elélvez, hogy egy könnyű selyembe bújt női test vonaglik rajta, miközben egy másik, meztelen épp kinyalja. Ezzel nem számoltunk, mert nagyon tudta uralni magát, csakhogy a helyzet neki is új volt, és néha az újdonság extra izgató faktort hoz, és a reakció kiszámíthatatlan.

Kicsit meghasonlottam, hogy J.J.-t nézzem és tanuljak, vagy Nathaniellel foglalkozzam, hogy épp hogy áll, mindjárt elmegy-e. Végül közelebb húzódtam a fejéhez, megsimogattam az arcát, és ő felnézett rám. A szeme emberi szem volt megint, de alig tudott rám fókuszálni.

– Mindjárt elmész?

Megrázta a fejét, de a következő pillanatban már le is csukta a szemét, és a nyaka hátrahajolt. Keze a kötélbe feszült, a teste vonaglott. A csajokra néztem: Jade félig feküdt, félig ült, mint aki hasprést csinál, az arcán a végtelen élvezet és a fájdalom váltakozott. Figyeltem, ahogy a teste remeg, az érzelmei táncot járnak az arcán, de egyetlen hang se jött ki a torkán. Soha nem adott ki hangot, miközben nyaltam, így csak a teste rángásaiból következtethettem, hogy eljutott-e már a csúcsra.

– Nem, még bírom – nyögte Nathaniel a háttérben.

– Az ég szerelmére, hogy bírod? – lihegte kínlódva Domino.

– Csatlakozom az előttem szólóhoz – panaszolta Jason is. Közben félig megkerülte az ágyat, hogy ne csak a csajok fejét lássa, hanem legalább oldalról mozizhasson.

J.J. felemelte a fejét, a szája és az álla fénylett a lámpafényben.

– Az valahogy meg se fordult a fejemben, hogy Nathaniel ennyitől elmegy. Bírja még, vagy rendeződjünk át?

– Kizárt – zihálta rekedtes hangon Jade. A visszafojtott kiáltások ott lüktettek ebben a mély sóhajban.

– Maradj – mondta tisztán érthetően, bár kissé álomszerű hangon Nathaniel.

– Legyen – biccentett J.J., majd rám nézett: – Láttál valamit abból, amit csináltam?

– Nem sokat – ráztam meg a fejemet.

– Akkor húzódj ide mellém.

– Parancs – vágtam rá, de közben csupa bizonytalanság voltam. Aztán arra gondoltam, hogy másképpen soha nem tanulom meg. Szóval basszus, fűzzük be azt az oktatófilmet.