7.

Jade szívesen belement volna a hármas orál szexbe J.J.-vel, annak viszont nem látta szükségét, hogy a pasik is ott legyenek. De én határozottan kitartottam. Sírt, zokogott, azzal vádolt, hogy nem szeretem. Én meg hagytam, hogy átcsapjon a fejem felett az érzelmi vihar. És mivel én nem engedtem, végül engedett ő. Így hát J.J. második St. Louis-ban töltött éjszakáját az eddigi maximális számú nővel töltöm egy ágyban. Hipp, hipp, hurrá!

Jean-Claude átengedte nekünk a nagyágyat a hálószobájában. Hivatalosan is elnyerte rég az orgiaágy elnevezést, mert ez volt a létező leghatalmasabb fekvőalkalmatosság. Kifejezetten ide csináltattuk, a masszív ágyvégeken itt-ott kampók és rögzítőkarikák is voltak, hogy a szadomazó játékainkban legyen hová erősíteni a láncokat és köteleket. Ezen az ágyon tényleg kényelmesen elférhettünk mindannyian, már ha J.J. és Jade is kész mindenkit felengedni az ágyra. Ami persze nagy kérdőjel, de azért én csak megterveztem a szexuális eseményt, mintha valami vámpírvadászatot terveztem volna, felkészültem minden létező és képtelen eshetőségre. A jó terv segít túlélni még a legádázabb, veszett vámpírokat is, ahogy segít életben tartani a kapcsolatokat a szex után is, főleg, ha amolyan „adj bele apait, anyait!”, megkötözős ankétről van szó.

Az ágynemű és az ágy kárpitja időről időre új dizájnt kapott. Ma fehér ágytakaróhoz vörös és fekete párnák, nehéz vörös és fekete, felettük könnyű fehér tüllfüggönnyel dukált. Sőt, még egy lábtakaró is jutott ugyanezekben a színekben, méghozzá úgy, hogy a vörösfekete háttéren fehér virág díszelgett. Én somvirágnak néztem, de felvilágosítottak, hogy stilizált rózsa. De mindegy is, milyen virág, a lényeg, hogy csodaszép volt.

Az ágy fejénél ültem a halomba rakott párnákon, Jade mellettem kuporgott, és előttünk ott feküdt kiterítve, kötelekkel kifeszítve Nathaniel. Tényleg olyan hatalmas hely volt, hogy simán elfértünk ketten is a kötelek és a széttárt karok felett, és még csak kucorognunk sem kellett, Nathanielhez hozzá sem értünk. Aki egyébként teljes békességben feküdt, az ő tekintetét a legnyugalmasabb békességgel épp az töltötte meg, ha kiszolgáltatottan heverhetett megkötözve. A fekete, erős kenderkötél szigorú kontrasztot adott a fehér ágytakarón. Egyelőre csak ő volt meztelen, szépséges testét közszemlére téve várta, hogy mire jutunk a nagy egyezkedésben. A haját kibontottuk, és most vörös-gesztenye dicsfényként övezte meztelenségét. Így, a fehér háttéren még vörösebbnek hatott. Talán nem ártott volna levenni az ágytakarót, mielőtt kikötözzük, mert így nagy eséllyel nem a lepedőt foguk összekoszolni hajnalra, és akadnak szennyeződések, amelyekkel még a tisztító sem boldogul.

Jade vörös selyem hálóruhában volt, szinte tökéletesen olyanban, mint J.J.-é, csak az övé kék. Úgy fest, kedveli a kéket. Én a változatosság kedvéért megint feketében voltam, de nem átlátszóban. Tény, hogy belementem a szexbe, vagyis az éjszaka adott pillanatában már úgyis lekerül rólam a textil, szóval elég oktalanságnak tűnik, hogy így elzárkóztam attól, hogy már most látszódjanak belőlem dolgok. De néha nem az észről és logikáról szólnak ezek a választások, hanem a pillanatnyi kényelemről. Márpedig egyelőre kényelmetlenül éreztem volna magam, ha mindent megmutatok. És a ma éjjel épp elég kényelmetlenséget ígért enélkül is.

Jade éjfekete haja selyemzuhatagként omlott alá a derekáig, egészen meghökkentően hatott a vörös selyem felett. Hűvös volt, kicsiny, kemény mellén a bimbók meredeztek, kifeszítették az anyagot. A kezemet szorongatta. Körmét feketére lakkozta, az enyém vörös volt, és a szánkon ugyanolyan égővörös rúzs, épp olyan, mint a párnák alattunk. Szinte mintha az ágyhoz dizájnoltuk volna magunkat. Nagy, mandulaszeme narancsos-sárgás tűzben égett. A fekete tigrisek klánjában mindenkinek lángszeme van. És a vörös selyem meg a fekete szemceruza csak még kontrasztosabbá tette az amúgy is földöntúli látványt. Kerestem azt a pillantást, amelyről Jason és Nathaniel beszélt, és amitől egyikük halálosan megrémült, a másikuk pedig izgalomba jött, de be kell valljam, csakis azt láttam benne, amit eddig is mindig: a szépséges áldozatot.

Még nálam is alacsonyabb és törékenyebb volt, ha álltunk, kényelmesen elfért a karom alatt, ahogy én a pasijaimmal.

A hüvelykujjammal megnyugtatón dörzsölgettem a kézfejét. Ez talán mindkettőnkre jó hatással volt. Kereste az érintésemet, igazából mindig próbált valahogyan hozzámérni, de csak passzívan, amíg szexelni nem kezdtünk, soha nem cselekedett, nem simogatott, csak hozzám simult, érintkezett velem. Egyszer rá is kérdeztem erre, és kiderült, hogy a régi mestere nem szerette, ha cirógatja, piszkálgatja, és ismerve a módszereit, nem is csoda, ha leszokott róla. Amikor elszakítottam tőle Jade-et, mármint metafizikailag megtörtem köztük a kapcsot, sajnos nem végeztem vele. Azóta is bánom, hogy nem öltem meg. De az embereink vadásznak rá. Megtanultam, hogy ha az ember lánya királynő lesz, már nem mehet maga az ellenség után, mert nem kockáztathatja a királysága sorsát, ha esetleg neki baja esnék. Mert lehet, hogy utána egy görény szerzi meg a trónt, és akkor az egész bosszú nem érte meg. Épp elég, hogy rendőrbíróként vásárra viszem a bőrömet, privát bosszúkra és vendettákra már igazán nem vállalkozhatok.

Nekem már az a dolgom, hogy Jade mellett maradjak, és biztonságban legyen. Hogy vigyázzak rá. Kínzóját majd az embereink elkapják, és elintézik, hiszen vámpírok ők maguk is, ráadásul nálam ezerszer jobban ismerik őt.

J.J. az ágy mellett állt, Jason kezét fogta.

– Ha tapsikolni és nevetgélni kezdek nagy boldogságomban, akkor megharagszanak? – kérdezte.

– Én biztos nem, én csak azt sajnálom, hogy nem vehetek ebben részt – ingatta szomorkásán a fejét Jason. – Nekem jobban bejön a magamutogatás, mint a kukkolás.

– Úgy sajnálom, malackám.

– Átérzem a fájdalmadat – szólalt meg az ágy másik oldalán Domino.

J.J. belement, hogy ő is egy szál selyemalsóra vetkőzzön, mint Jason. Ez így volt igazságos, és hátha mégis kaphatok egy pasit a szex közben, akkor mindketten készen állnak. Vagy épp J.J.-nek és Jade-nek is juthat férfi, ha úgy akarják. Jason alsója egyébként épp olyan kék volt, mint J.J. ruhája, Dominóé pedig Jade vöröséhez passzolt, ami viszont nem meglepő, mert mindketten tőlem kapták, kifejezetten egyszerre választottam őket, Jean-Claude segítségével, hogy biztosan passzoljon a szín.

– Tudom, tesó – emelte a magasba az öklét testvériesen Jason, Domino pedig a túlfélről viszonozta a gesztust. Nem kell mondanom, hogy ha lehet, egyből helyet cseréltem volna bármelyikükkel, annyira nem fűlött a fogam ehhez a felálláshoz. Bizonyos szempontból a végtelenül alárendelődő Jade uralta a kapcsolatunkat, alulról irányított. Ami nem is ritka jelenség, hiába, hogy a dominánsról hiszi mindig mindenki, hogy irányít.

Jó, gyakorlatilag persze mondhattam volna neki, hogy márpedig az van, amit mondok, és ha én Jasont akarom az ágyba, akkor Jason itt lesz az ágyban. De az alárendeltnek is ugyanolyan értékű a szavazata. Persze ha egyszer én Jasont akarom, ő meg nem, az miért is jelenti feltétlenül azt, hogy Jason nem kerülhet a képbe? Mert őszintén szólva, nem voltam meggyőződve, hogy tényleg annyira vágyom Jason jelenlétére, mint amennyire nem vágyom Jade-re és J.J.-re. Olyan messzire lökődtem a komfortzónámból, hogy már gőzöm se volt, mit akarok és mit nem. Hajótörött voltam a nyílt tengeren, de eltökéltem, hogy átvészelem a vihart, még ha selyem és hús formájában csap is le rám. Másként tenni gyávaság lenne, márpedig én nem vagyok gyáva és pont. Pláne olyan kérdésben, ahol a szeretteim érintettek. Túlságosan fontos kérdés volt ez, nem hagyhattam annyiban, nem menekülhettem előle. Nem maradhattam alul. És rég nem az volt a lényeg, hogy most Jade irányíthat-e alulról, hanem az, hogy rájöjjek végre, hogy miért zavar annyira, hogy eggyel több csajjal együtt bújok ágyba.

Csak ültem ott, és egyre jobban dörzsölgettem Jade kézfejét, mintha valami varázskő lenne, amelyből, ha elég hosszasan dörgölöm, kipattan az igazság, és megvilágosodom végre, hogy mi a fenétől érzem ilyen végtelenül kényelmetlenül magamat.

Vannak barátnőim, akiket ugyanígy megrémít a több pasival egy ágyban lehetősége, mintha az már erőszakot jelentene. Nekem a pasik maga a biztonság. Engem a nők rémisztenek halálra, de hogy miért... Csak azt tudtam, hogy nem hagyom, hogy felülkerekedjen rajtam ez a félelem, ahogy a sötétben, állig felfegyverkezve se hagyom, hogy eluralkodjon rajtam, amikor tudom, hogy a nagy, gonosz vámpír valahol les rám, és el kell kapnom. Nem számít, mi a forrása, a félelem mindig ugyanaz – vagy legyőz, vagy te győzöd le. És nekem nem műfajom a vereség, még önmagammal szemben sem maradhatok alul. Legfőképpen önmagammal szemben nem.

Úgy döntöttem, hogy bármikor bedobhatom a törölközőt, és csak dörzsölgettem tovább Jade kezét.

– Jól vagy, Anita? – hajolt a fülemhez.

Igazság szerint nagyon nem, de...

– Persze – vágtam rá.

Rám nézett, és ha most leengedjük a pajzsunkat, érezhette volna, mekkorát hazudtam. Ahogy én is éreztem volna az ő gondolatait. De Dominóét, Jasonét és Nathanielét is, hiszen a hívóállataim: a fekete-, a fekete-fehér tigrisem, a farkasom és a leopárdom voltak. Ők voltak az én állati feleim, a Moitié Bête, és ebben a felállásban az embernek arra kell koncentrálnia, hogy ne érezzen mindig mindent, amit a másik is.

Jó, nyilván már az lebuktatott, ahogy szorongattam a kezét. Nem kell ahhoz nagy pszichés érzékenység és tehetség, hogy az egyértelmű jeleket levegye az ember.

– Anita – nézett rám Jason.

Felpillantottam rá és J.J.-re.

– Minden oké?

– Asszem, ilyen bonyolult megkötözős szexben Asher és Jean-Claude nélkül még nem volt részem – vontam meg a vállamat. – Olyan, mintha nélkülük meglenne ugyan bennünk a lehetőség, csak épp senki se tudná, hogy most akkor ki legyen felül, ki diktáljon.

Egyébként tényleg ez volt a helyzet, nem csak kifogásokat kerestem. Persze, nem ez volt épp a legnagyobb bajom, de ezt se ártott volna rendezni. Na és persze így legalább nem piszkálnak tovább, hogy mi bajom van.

– Én Asherrel nem csinálom – tiltakozott rögtön Jade.

– Nem is ezt akarom – ráztam meg gyorsan a fejemet. – Csak zavarban vagyok, hogy nélküle ki irányítson.

– Korábban is szeretkeztünk már nélküle Nathaniellel – felelte különös, duruzsolóan éneklő hangon. Nem mindig csengett így a hangja, csak olyankor, amikor meg akart győzni valamiről, egyszerűbben, amikor manipulálni próbált. Egyszer kérdeztem tőle, hogy tanult-e színjátszást, de nem is értette a kérdést, ezért ejtettem az egészet. Jade-del gyakran voltam így, hogy ha valamivel zavarba hozott, akkor inkább nem erőltettem tovább a témát. Még nem láttam tisztán, hogy ez most azt mutatja-e, hogy kezdek felnőni, vagy hogy ő maradt felül.

– Te vagy a főnök, Anita – mondta Domino. – Akkor irányíts. Mit szeretnél.

Elsőre egyből az jutott eszembe, hogy elmenni innen. Lehet, hogy az arcomra volt írva?

– Csináld, amit élvezel, és Jade mindenben engedelmeskedni fog – próbált megnyugtatni.

Jade bólogatott.

– Ez komoly? – néztem rá.

– Persze.

– Jó, hát azt tudom, mit szeretnék.

– Én megteszem, amit csak akarsz.

Ezt mondta, és ez persze igaz is volt, meg nem is. Egy ideig teszi majd, amit akarok, de amikor már elmegy tőle a kedve, vagy épp túlságosan kényelmetlenül érzi majd magát, akkor már azt teszi majd, amihez neki van kedve, és persze valahogyan mégis én tehetek majd mindenről. Kezdtem hirtelen mélységesen együtt érezni a pasijaimmal, akik velem kénytelenek járni.