EGY SZÓ AZ OLVASÓHOZ

Egy esméretlen küldötte hozzánk az ide beiktatott életefolytát és árnyékát azon személynek, akit ő Fanninak nevezett. Méltónak ítéltük, hogy azt közöljük olvasóinkkal, mert minket legalább megindított. Használjuk ezen alkalmatosságot avégre, hogy gondolatainkat kifejezzük itt az efféle kis biográfiákról.^[1]

Hibája az a históriának,^[2] hogy csak fényes cselekedeteket, híres téteményeket tartott fenn a maradéknak: és a titkos, együgyű,^[3] szemérmetes tökéletességet az idő fátyolával befedezte.

Nagy és felséges jelenés a természetben a nap világos és szúró tüze... a zuhogó és sziklákat szaggató erdei rohanó víz - mindkettő a lármás és magas virtus^[4] példája.

Ó! de szép és magához vonszó a hold éjféli ezüst világ is... s a mezőket termékenyítő, virágok alatt csendesen folydogáló csergeteg is, mindkettő a házi, titkos, magával megelégedő virtus példája.

Mindkettő megérdemli a mauzóleumot.^[5] Azt réz- és márványoszlopok nevezik^[6] - ennek egy könnyel áldoz itt-amott rejtekben a szív.

Minden rendben és állapotban talál az okos vizsgáló virtus. Nemcsak a világot ijesztő isten-vesszei, Attilák,^[7] Sándorok,^[8]vagy a világ gyönyörűségei, Titusok^[9] és Trajanok^[10] érdemlik meg, hogy legyen cselekedeteknek és dicséreteknek hirdetője.

Az emberszeretet, jóltévőség nemcsak akkor érdemel mauzóleumot, ha azt fejedelmekben találjuk, akiknél az leginkább kötelesség és legkönnyebb kötelesség. Minden embernek neve, aki azokkal a tulajdonságokkal bír, melyek a jó ember, jó polgár, jó atya, jó barát kötelességei, megérdemli, hogy a késő nyom nevezze.

Az asszonyi nemben is miért kellene csak Kleopátrák^[11] és Aspasiák^[12] emlékezetét fenntartani? - Azok a szeretetreméltók, akik elfelejtetnek, mert nem ültek királyi székben, vagy - nem szerettettek olyanoktul, akik trónusban ültek... mert jó szíveket nem bizonyíthatták meg királyi ajándékokkal... és nagy elméjeket nem trombitálták a világ előtt, de híven tűrtek, híven szerettek, férjeket és háznépeket boldoggá tették, szüleik örömei voltak, jó anyák, jó feleségek, jó leányok: miért nem érdemlenének ezek emlékezetoszlopot?

Ilyeneknek is szántunk mi helyet munkánkban. Bár használjunk szép példák mutatásával, és bár találjunk eleget hazánkban, kiket például mutathatunk!