M. Shayne Bell

Lehetséges jövők

Zuckuss és 4-LOM története

− Tudja Darth Vader? − kérdezte 4-LOM, a droid Zuckusstól, gand fejvadász partnerétől. 4-LOM 8,37 szabványpercenként feltette a kérdést, amióta csak Zuckuss elkezdett meditálni. Két óra múlva le kell szállniuk Darth Vader zászlóshajóján, hogy aláírjanak egy birodalmi szerződést. Tudniuk kellett, hogy nem egy csapda felé száguldanak-e.

Zuckuss nem válaszolt. Nyilván nem jutott még intuitív ismerethez Vadert és a szerződést illetően. A gand vett egy lélegzetet a légzőkészülékén keresztül, és bent tartotta a levegőt. Aztán kilélegzett, és egy pillanatra visszatartotta a lélegzetét. 4-LOM magában megjegyezte, hogy ez volt az ezerötvenhetedik lélegzetvétel a meditáció során. Zuckuss nem lélegzett túl szaporán, de a mély töprengéshez láthatólag egyenletes légzés kellett.

A droid már megfigyelte, hogy a gand általában az ezerháromszázhuszonharmadik és négyezer-háromszázhatvankilencedik lélegzetvétel között jut el az intuitív felismeréshez. Egy alkalommal a meditáció ötvenharmadik 8,37 percében következett be a dolog, 4-LOM azonban statisztikai anomáliának minősítette az esetet. Mindenesetre, Zuckuss a legtöbb gandtól eltérően 91,33725 százalékos pontossággal szerzett helyes ismeretet meditációi révén: a célszemély tartózkodási helyéről, egy csapat pontos létszámáról, mások feléjük irányuló szándékairól.

Most pedig Darth Vader feléjük irányuló szándékait kellett megismerniük.

Ha Vader valahogy megtudta, hogy 4-LOM és Zuckuss fogta el Nardix szektorkormányzót a Lázadóknak, akkor azonnal bosszút állna. A Lázadók bíróság elé állították Nardixot az érző lények ellen elkövetett bűneiért, és a per nagy felbolydulást keltett a Birodalomban. A Lázadók a maguk részéről csinos summát fizettek Nardixért − 4-LOM-nak és Zuckussnak pedig épp erre volt égető szüksége: kreditekre.

Hogy orvosi ellátást vegyenek rajta Zuckussnak.

Méghozzá illegális orvosi ellátást. Zuckuss gand mércével mérve nem volt még öreg, de annak tűnt, ha elfogytak a fájdalmát kordában tartó gyógyszerei. És a légzőkészülékével úgy is lélegzett, mint az öregek: rövid, görcsös kortyokban nyelte a levegőt. A tüdeje és a légcsöve megégett az oxigénnel való érintkezéstől, mikor egy ember nőstény célpont, miután Zuckuss sarokba szorította egy sikátorban, ostoba módon küzdeni kezdett, és letépte a gand sisakját. 4-LOM elfogta a célszemélyt, aztán megpróbálta visszasegíteni Zuckussra a sisakot, de az akkorra már ösztönösen benyelt néhány kortyot a számára mérgező oxigénből.

Zuckuss nagyon elszégyellte magát a dolog miatt, hiszen ha nem hagyja elkalandozni a gondolatait, akkor hosszú ideig vissza tudta volna tartani a lélegzetét.

Azon a napon jókora részek megégtek a tüdejében, és ami megmaradt, az sem működött túl jól. Új tüdőre volt szüksége. Új tüdőt pedig csak illegális − és ennél fogva drága − klóntartályokban lehetett növeszteni.

A birodalmi kreditek tehát új tüdő reményével kecsegtették 4-LOM-ot és Zuckusst.

Újabb 8,37 perc telt el.

− Tudja Darth Vader? − kérdezte 4-LOM.

Zuckuss most sem válaszolt.

Zuckuss a meditációba mélyedve csak nehezen tudta érzékelni Darth Vader szándékait. Eltakarta őket a galaxis lehetséges jövőinek örvénylése. Zuckuss mindig érzékelte a galaxis lehetséges jövőváltozatait, mikor a hiperűrben meditált. A hipertér ideális hely volt a galaxis sorsának legvalószínűbb alakulásán való meditálásra. Ha egy városban meditált, akkor azt látta, milyen jövőt teremtenek a városlakók millióinak tettei. Egy bolygó körül keringve az azon élő kultúrák sorsát érzékelte. Ha azonban a hipertérben kezdett meditálni, nem számított, milyen kérdésre keresi a választ, legelőször mindig az érző lények milliárdjainak érzéseit és motivációit pillantotta meg, és azon keresztül a galaxis sorsának lehetséges alakulását.

Az érzések és az általuk létrehozott jövők megváltoztak. A galaxis szerkezete másnak tűnt Zuckuss elméjében.

Kevesebb lett benne a remény.

Zuckuss már évek óta érezte, hogyan fogy a remény de ebben a meditációban minden világról, minden rendszerből kétségbeesés és reménytelenség áradt felé. Az egyik bolygón amiatt, hogy nincs hová menekülni; a másikon a soha véget nem érő elzártság miatt; és sok-sok világon a birodalmi hóhérok kegyetlensége miatt.

A reménytelenséggel azonban együtt nőtt egy másik érzés is, amitől szaporábban vert a gand pulzusa.

Érezte a gazdagság mozgását.

A Birodalom megadóztatta, kisajátította, elkobozta és elrabolta számtalan világán élő számtalan polgára vagyonát, egy határtalan, csillogó áramlatot teremtve ezzel, ami megtöltötte a Birodalom kincsesládáit, és gazdaggá tette a hivatalnokait.

Ebből az áramlatból akart meríteni Zuckuss és 4-LOM is.

Már ha nem egy csapda felé száguldanak. Zuckussnak még mindig nem árult el semmit az intuíciója Darth Vader szándékairól. Gondosan őrizve a homályban maradtak előtte.

Zuckuss ismét vett egy lélegzetet, és bent tartotta a levegőt.

Az ezernyolcvannyolcadik lélegzetvétel, állapította meg 4-LOM.

Toryn Farr hagyta el utolsóként a Lázadók Echo Bázisának központját a Hoth bolygón. Kommunikációs parancsnokként ő felelt a csapatoknak kiadott parancsok továbbításáért. Leia hercegnő utolsó parancsa az volt, amitől mindig is rettegett:

− Adja le a kiürítési kódot, aztán menjen a transzporthoz!

Han végighúzta maga után Leiát a folyosón. A még ott lévők utánuk rohantak, annyi mozdítható felszerelést cipelve, amennyit csak bírtak. Toryn közben leadta a kiürítési kódot:

− Visszavonulni! Visszavonulni! − mondta. − Mindenki menjen a szállítóhajókhoz!

Kicibálta a konzolja kábeleit a csatlakozókból, és futva elindult egy jégfolyosón a szállítóhajó felé. Az Echo Bázis omladozni kezdett a feje fölött. Minden egyes felszíni robbanásnál jégszilánkok hullottak a nyakába – és a robbanások egyre sűrűbben követték egymást. A folyosó lámpái felvillantak, aztán kihunytak. Pillanatnyi sötétség után felizzott a homályos vészvilágítás. Épp elég volt a fényük ahhoz, hogy Toryn tovább rohanhasson. Elhaladt a főalagút egyik elágazása mellett, amit teljesen eltorlaszolt rá omlott többtonnányi jég.

− A hercegnő arra ment! − kiáltotta valaki elölről.

Toryn egy érintéssel bekapcsolta a fejhallgatóját. Még éppen hallotta, amint Han közli, hogy Leia és ő jól vannak.

− Han és a hercegnő élnek, a Falcon felé tartanak! – kiáltotta oda a többieknek.

Továbbrohantak, és odaértek a hangárba, amelyben az utolsó szállítóhajó állt: a Bright Hope: utolsó reményük a menekülésre ebben a fejvesztett visszavonulásban. Toryn rémülten megtorpant a látványra, ami odabent várt rájuk.

A Bright Hope körülötti repülőfedélzet tele volt sebesült katonákkal. Orvosi droidok járkáltak közöttük, próbálva megakadályozni, hogy a legsúlyosabb sérültek elvérezzenek.

És egyre újabb sebesülteket hoztak be.

Mind itt fogunk meghalni, gondolta Toryn, vagy ami még rosszabb: a Birodalom élve fog foglyul ejteni minket. Meg sem fordult a fejében, hogy bármelyik járni tudó Lázadó sorsára hagyná sebesült bajtársait, de esélyt sem látott arra, hogy az összes sérültet felvigyék a hajóra, mielőtt a rohamosztagosok a nyakukon lennének. A jelentések szerint már behatoltak a bázis területére.

A Toryn mellett álló férfi hátába egy sugárnyaláb vágódott. A férfi holtan zuhant a jégre, Toryn és a többiek pedig bevetették magukat a bejárat mellett felhalmozott ládák mögé.

Rohamosztagosok − mögöttük, a folyosón!

Toryn viszonozta a tüzet. Csak aztán vette észre, hogy hődetonátorokkal teli ládák mögött keresett fedezéket. Az első gondolata az volt, hogy azonnal valami biztonságosabb rejtekhely után kell néznie.

Mégsem futott el.

Feltépte az egyik láda fedelét, kivett három gránátot, és kidobta őket az alagútba. A gránátokból füstfelhők szálltak fel, és Toryn egypár másodpercig még látta, ahogy a rohamosztagosok ide-oda rugdossák a detonátorokat a jégpadlón, próbálva visszaterelni azokat a hangárba.

Azonban nem volt rá idejük. A hődetonátorok felrobbantak, és többtonnányi jeget omlasztva az alagútba elzárták azt.

A Lázadók értékes perceket nyertek a sebesültjeik megmentésére.

− Vigyétek a fedélzetre a katonákat! − kiáltotta Toryn, és rohant, hogy maga is segítsen biztonságba helyezni a sérülteket.

− Tudja Darth Vader? − kérdezte 4-LOM Zuckusst a következő 8,37 perc eltelte után.

− Igen − válaszolta a gand. Kinyújtotta a lábát, és kinyitotta a szemét.

4-LOM azonnal elkezdte átprogramozni a hajót egy újabb, az úti céljuktól elfelé vezető, kétségbeesett ugrásra. A hipertérben nem tudtak pályát változtatni, a második ugrást azonban olyan gyorsan fogják végrehajtani, hogy csak egy röpke pillanatra tűnnek majd fel a birodalmiak képernyőin. A droid számításai szerint elég gyorsan ahhoz, hogy megszökhessenek.

− Erre nem lesz szükség − fogta meg Zuckuss az alkarját.

4-LOM nem hagyta abba a program bevitelét. Zuckuss legutolsó négy szavának nem volt semmi értelme − a nem mechanikus értelmes lények „logikája” gyakran érthetetlennek tűnt a számára: természetesen menekülniük kell.

− Darth Vader tudja, mit tett Zuckuss és 4-LOM, de nem érdekli a dolog − folytatta Zuckuss, szokása szerint harmadik személyben beszélve magáról. – Sokkal inkább számítanak neki… és a Birodalomnak… a célpontjai, mint akár száz Nardix kormányzó; a Birodalomnak most szüksége van a segítségünkre. Ezzel ők is tisztában vannak. Zuckuss és 4-LOM nyugodtan elfogadhatja ezt a megbízatást, a Birodalom pénzét, legalábbis egyelőre. Ha azonban nem járnak sikerrel…

Zuckuss nem fejezte be a mondatot − a nem mechanikus értelmes lények elég idegesítő szokása szerint. Ez a szokás nagyon megnehezítette a pontos kommunikációt. 4-LOM villámgyorsan kiszámította a mondat hetvenhat különböző befejezését. Annak a valószínűsége, hogy Zuckuss az adott befejezést akarta alkalmazni, minden esetben magasabb volt, mint 92,78363 százalék. És mindegyik a Birodalom haragjáról és az ő halálukról szólt.

Ennyire zsugorodtak hát a lehetséges jövőink, gondolta Zuckuss: ez az egy esélyünk van arra, hogy megváltsuk magunkat. Ha sikerrel járnak, a Birodalom elfelejti Nardix kormányzó ügyét. Ha kudarcot vallanak, a Birodalmat semmi sem állíthatja meg bosszúja beteljesítésében. Minden erejükre és ügyességükre szükségük lenne, hogy elrejtőzzenek egy időre, új személyazonosságot szerezzenek és életben maradjanak.

Zuckuss elmosolyodott. Ilyen fenyegetéssel a fejünk fölött érdemes élni.

A hangárban maradt utolsó néhány katona között Toryn rábukkant húgára, Samocra. Samoc a Lázadók egyik legjobb hósiklópilótája volt. Az, hogy lelőtték, egyértelműen jelezte, milyen szörnyű odakint a helyzet. A lány vörös hajának nagy része leégett, s az arcát és a kezét is égési sérülések borították. Azonkívül, hogy ide hozták, senki sem segített rajta, senki sem látta el.

Samoc eszméletén volt. Pislogva nézett fel Torynra lepörkölődött szempillái alól, és megpróbálta nővére felé nyújtani a kezét.

− Lelőtt egy birodalmi lépegető… − suttogta.

Egy lézersugár vágódott a mennyezetbe, jégtörmelékkel borítva be őket: a rohamosztagosok kívülről, a jégmezők felől hatoltak be a hangárba.

Toryn felnyalábolta húgát, és odarohant vele a szállítóhajóhoz.

− Biztos fáj, hogy így rángatlak! − szabadkozott. – De nincs más megoldás.

Körülöttük lövések visszhangoztak. Az utolsók között szálltak fel a fedélzetre. A hangárban egyetlen sebesült Lázadó sem maradt, csak a létfontosságú felszerelések ládái hevertek szanaszét, amiket azért dobáltak ki, hogy helyet szorítsanak a túlélőknek.

A hajó ajtaja a rohamosztagosok lövéseit kísérő robbanások dacára bezáródott. A kíséretül melléjük rendelt hat X-szárnyú vadászgép felszállt, majd maga a szállítóhajó is kivágódott a hangárból, és elsüvített a légkörön keresztül az űr sötét hidege felé.

Túl sokáig vártunk a felszállással, gondolta Toryn. A sebesültek iránti együttérzésünk miatt mindannyian itt pusztulunk.

Talált egy szabad ülést az ajtó mellett, és beleszíjazta Samocot. Letérdelt a húga mellé, átölelte, és testét megfeszítve várni kezdett. Biztos, hogy eltalálják őket, mielőtt fénysebességre kapcsolhatnának.

Tudta, hogy birodalmi csillagrombolók töltik meg a Hoth feletti űrt, arra várva, hogy lecsapjanak a Lázadók hajóira.

4-LOM és Zuckuss a Hoth-rendszerben lépett ki a hipertérből, és egy csata kellős közepén találta magát. Elhúzott mellettük egy Lázadó-szállítóhajó − a számítógépük szerint a Bright Hope –, és az egyik X-szárnyú kísérője rájuk is lőtt. A robbanás megrázta a fejvadászok hajóját.

− Felhúzom a pajzsokat − jelentette be 4-LOM.

Senki sem figyelmeztette őket, hogy harcokra számíthatnak a találkozási pontnál. De hát azt sem mondta senki, hogy egyszerű lesz elfogadni egy birodalmi megbízatást.

A képernyőiken vadul kavarogtak a Lázadó- és birodalmi hajók, szétszóródva az egész naprendszerben. A Lázadó-hajók azonban egymás után villantak fel és tűntek el a hiperűrben − láthatólag teljes visszavonulást rendeltek el.

− Zuckuss tizenhat kilőtt Lázadó-szállítóhajót számolt meg − közölte a gand.

Nem kellett hozzátennie: a közelben. Az ablakaikon kinézve is láthatták őket − összetört burkolatok, záporozó szikrák, villogó fények az épen maradt ablakok mögött. A fejvadászok gyorsan felmérték a roncsok pályáit, hogy még időben kikerülhessék őket.

− Adjunk a birodalmi barátainknak egy tizenhetediket! − javasolta Zuckuss.

Ez az ajándék talán feledteti valamennyire a Nardix-ügyet.

− Kiszámítom a támadópályát − mondta 4-LOM.

Sebesen a Bright Hope nyomába eredtek. A képernyőiken egyetlen más szállítóhajót sem láttak a Hothról távozni, csak néhány elszórt X-szárnyút: az olyan célpontot, amely túl kicsi ahhoz, hogy lenyűgözze a birodalmiakat, nem érdemes üldözőbe venni. Láthatólag a Bright Hope volt a legnagyobb menekülő hajó. És túl későn kezdett el menekülni.

A fejvadászok gyorsan közeledtek a szállítóhajóhoz. Kisebb volt, mint a többi szétlőtt társa, de még így is testes és lassú − legalábbis lassabb, mint az ő karcsú hajójuk. Valószínűleg a Lázadók legutoljára maradt vezérei lehetnek rajta, gondolta Zuckuss. Szép ajándék a Birodalomnak.

− Hamarosan lőtávolba érünk − közölte 4-LOM, és aktiválta a fegyverrendszereket. Mind a ketten felkészültek a tüzelésre. A szállítóhajó felé egy birodalmi szuper-csillagromboló is közeledett − a legnagyobb űrjármű, amelyet Zuckuss valaha is látott. A Lázadók bizonyára kétségbeesetten próbáltak kitérő pályára állni, hogy aztán fénysebességre gyorsuljanak. Lázas versenyfutás kezdődött, hogy melyik csapat éri el hamarabb a célját: a birodalmiak, a Lázadók vagy a fejvadászok.

Egy másodperccel azelőtt, hogy a műszereik a lőtávolság elérését jelezve felsípoltak volna, Zuckuss ösztöneire hallgatva tüzet nyitott. A lövése eltalálta a szállítóhajót, és felrobbantotta az elülső hidat. A jármű most már nem léphetett be a hipertérbe, akármilyen közel is járhatott az ugrási ponthoz. A csillagromboló a másik oldalát vette tűz alá, és elpusztított három fedélzetet.

A szállítóhajót kísérő hat X-szárnyú egymás után felvillanva eltűnt a hiperűrben. A pilótáik belátták, hogy itt már semmit sem tehetnek. A hajó, amit őriztek, elpusztult. Még Csak a túlélők megmentésével sem próbálkozhattak, ha akadtak egyáltalán.

− Birodalmi hívás érkezett − jelentette be 4-LOM.

Egy pillanatnyi sztatikus zörej után a fejvadászok meghallották a csillagromboló egyik tisztjének rideg, precíz hangját:

− …mítottunk az érkezésükre, és időben meg is érkeztek. A Lázadó-hajó elpusztításában való részvételüket jelentjük a parancsnokságnak. Folytassák az útjukat a találkozási pont felé!

A képernyőn koordináták jelentek meg.

− A rendszer aszteroidaövezetébe? − kérdezte Zuckuss.

− Közvetlenül mellette − tanulmányozta 4-LOM a számsorokat.

Hát igen, senki sem mondta, hogy könnyű lesz elfogadni ezt a megbízatást.

*

A hajót 4-LOM vezette el a találkozási pontig. Zuckuss sietve telepumpálta magát gyógyszerekkel, amelyek elviselhető szinten tartják majd a fájdalmait a birodalmiak és a többi fejvadász előtt. Semmiképpen sem mutatkozhatott gyengének.

4-LOM engedélyezett magának néhány másodpercet arra, hogy megpróbáljon rájönni, honnan tudta Zuckuss, mikor lőjön − még mielőtt a műszereik jelezték volna, hogy lőtávolon belül értek. A műszerek tökéletesen működtek. A droid saját kezűleg ellenőrizte őket indulás előtt, de azért most ismét rájuk szánt egypár percet.

− Intuíció − motyogta Zuckuss fájdalmasan, miközben elbotorkált a gyógyszereiért.

Az intuíció rejtélye lenyűgözte 4-LOM-ot. A többi fejvadász egyszerűen csak „hátborzongatónak” nevezte Zuckusst amiatt, hogy a megérzései olyan sokszor helyesnek bizonyulnak.

4-LOM el akarta sajátítani ezt a képességet. Ez volt az egyik oka annak, hogy Zuckuss-szal dolgozott: hogy megfigyelje, hogy tanuljon tőle. 4-LOM biztosra vette, hogy programja mindent elsajátíthat, amire egy szerves lény képes, ha megkapja a szükséges információkat.

Talán nem tanult meg lopni? Nem tanulta meg úgy értékelni a gazdagságot és annak hatalmát, mint minden nem mechanikus lény? Biztos, hogy a meditációt is el tudja majd sajátítani, hogy kifejlessze magában az intuíciót, és úgy működhessen, mint Zuckuss. Akkor pedig valóban legyőzhetetlen lesz.

4-LOM-ot mindig is ezt hajtotta, mióta csak felülbírálta az eredeti programját, hogy előbb tolvajjá, majd fejvadásszá váljon − folyamatosan korszerűsítette a programját, új képességeket sajátított el, keresve annak a határát, hogy meddig fejlődhet egy droid.

Pedig elég ártatlanul kezdődött a dolog: a Kuari Princess utasszállítón dolgozott inasként és az ember-kiborg kapcsolatok specialistájaként. Egyszer aztán elkezdett aggódni az emberek által a fedélzetre hozott értékek biztonságán. A tulajdonosaik annyira gondatlanul bántak velük. Még a legügyetlenebb tolvajoknak is számtalan esélyük adódott nap mint nap, hogy ellopják az összes pénzüket és ékszereiket. 4-LOM arra a következtetésre jutott, hogy kötelessége tanulmányozni a tolvajok módszereit, hogy megjósolhassa, mikor és hogyan készülnek valamire.

A következő útjukon Dom Pricina is az utasok között volt.

A nő pontosan azon emberek közé tartozott, akiktől 4-LOM a leginkább rettegett: gondatlan, felmérhetetlenül gazdag, olyan értékek birtokosa, amelyekért nem dolgozott meg, hanem amelyeket örökölt. Az útra magával hozott egy különlegesen értékes drágakövet is: az Ankarres zafírt, mely a legendák szerint gyógyító erővel rendelkezett. Az emberek és egyéb fajok hatalmas távolságokat tettek meg, hogy a zafírt a homlokukhoz érintve kigyógyuljanak betegségeikből. Dom Pricina pedig alaposan megvágta őket egy-egy érintésért.

Azon a bizonyos estén, a harmadik és negyedik desszertje között a nő hangosan panaszkodott, hogy az ötszáz ritka koréliai jiangból készült karkötője túl nehéz: nem élvezet a szájához emelni a villáját, hanem kész kínszenvedés. Levette a karperecet, és letette a borospohara mellé.

És ott is hagyta, mikor az étkezést befejezve felállt az asztaltól.

4-LOM azonnal utána vitte az ékszert. Dom Pricina hálásan megköszönte, sőt meg is ölelte a droidot. Másnap reggel két gyémánt lábujjgyűrűt felejtett a gőzfürdő melletti márványpolcon.

− Ó, 4-LOM! − turbékolta, mikor visszakapta őket. − Hogyan is köszönhetném meg neked? Levinnéd őket az ékszerészhez, hogy tágítson rajtuk egy… nem is, két teljes méretet? Egyre nehezebben jönnek fel a lábujjaimra. Nem kellene édességet ennem reggelire… ez az! Akkor normális méretűek maradnának a lábujjaim. – Mikor 4-LOM visszatért az ékszerésztől, a nő ajtaja előtt, a folyosón megtalálta smaragdokkal és gránátkövekkel díszített nyakláncát.

Reménytelen, gondolta 4-LOM. Nem lenne szabad megengedni, hogy olyan dolgokat birtokoljon, amelyekre nem tud vigyázni. A droid egyre jobban aggódott az Ankarres zafír miatt: a nő legértékesebb drágaköve, ez pedig sokak számára hatalmas vagyonnak számított. Kiszámította a kő ellopásának legvalószínűbb helyét és idejét − mintha szükségszerűen ezen az úton kellett volna bekövetkeznie –, majd egy óvatlan pillanatban, nem sokkal a lopás előtt kicserélte a zafírt egy olcsó, szintetikus darabra, amiben egy jeladót is elhelyezett. Két koréliai suhanc aztán valóban el is lopta a „zafírt” − pontosan úgy ahogyan a droid várta. A szintetikus zafír azonban megszólaltatott egy riasztót, s a koréliaiakat hamarosan elfogták.

A lopást csak ezután fedezték fel. Dom Pricina észre sem vette az Ankarres zafír eltűnését, csak amikor maga a hajó kapitánya visszaadta neki − már a hamisat. 4-LOM a közelben állt, az oldalán egy erszényben az igazival. Dom Pricina azonnal kiszúrta, hogy amit kapott, az hamis. A szobájába rohanva rájött, hogy az igazi eltűnt. Zokogott, és jutalmat ajánlott fel annak, aki megtalálja az igazit.

4-LOM úgy gondolta, azonnal vissza kell adnia. Végül is megakadályozta a bűntényt, s ezzel sikeresen végrehajtott egy teljes, saját maga által létrehozott programszekvenciát.

Azonban hirtelen más programok áramlottak az agyába: Dom Pricina gondatlan, hanyag. Mint ahogy a legtöbb ember. Nem értékelik, nem őrzik megfelelően a birtokukban lévő csodálatos dolgokat. Ebből következőleg egy darabig még neki kell vigyáznia a zafírra. Ezután akárhányszor csak magára maradt, a drágakövet csodálgatta. A csiszolása teljesen magával ragadta. A kő még a leghalványabb megvilágítás mellett is szinte szikrákat szórt. Egyszer a homlokához is érintette, de semmi különöset nem érzett: egy gyönyörű kő volt egy fémlemez előtt, de semmi több. Lehet, hogy az embereket meggyógyítja, gondolta, de ő, a droid semmit sem várhat tőle.

Ennek ellenére nem adta vissza a drágakövet. Sohasem találták meg. Senki sem gyanította, hogy ő a tolvaj. Az azután következő hónapok során 4-LOM lopni kezdett az utasoktól, azzal áltatva magát, hogy csak megőrzésre veszi el az értékes tárgyakat. Egy idő után azonban izgalmas lett számára a lopás.

A tolvajlás mindent egybevetve nagyon is emberi tevékenység, de ő hirtelen ráérzett az ízére. Persze elegáns, bonyolult programokat kellett létrehoznia, hogy megkerülje etikai gátjait. 4-LOM fokról fokra átprogramozta magát, hogy izgalmasnak találja a bűnözést, hogy értékelje a dolgok birtoklását, hogy megvesse a hanyag nem mechanikus lényeket. Hamarosan ráunt a Kuari Princess könnyen kiszámíthatóvá vált körülményeivel, és a Darlyn Bodán megszökött a hajóról. A bolygó párás, bűnözőkkel teli sikátoraiban aztán eladta a lopott drágakövek nagy részét, a többit pedig letétbe helyezte. Az életét ezentúl teljes mértékben a bűnözésnek és az azzal járó izgalomnak szentelte.

Annyira sikeres volt, hogy hamarosan elkerülhetetlenné vált a Jabbával, a huttal való szövetségre lépés. Amikor megérkezett az ajánlat, 4-LOM habozás nélkül elfogadta. Jabba halálos fegyverekkel és az azokat vezérlő programokkal szereltette fel, a droid pedig cserébe fejvadászként kezdett dolgozni neki. A következő logikus lépést a Zuckuss-szal való társulást jelentette. Az ő gondos tanulmányozása révén akarta elsajátítani az intuíció képességét.

Gondosan elraktározott minden vizuális és hangadatot a Zuckuss lövése előtti és utáni pillanatokról − az intuíció pillanatairól. Később majd tanulmányozza őket, mint ahogy a többéves megfigyelés során szerzett minden adattal tette.

Több és több nyers adat kellett még a megértéshez. Hitt benne, hogy előbb-utóbb elérkezik a megvilágosodás pillanata. Egy nap majd rájön az intuíció titkára, és képes lesz a használatára.

De azután vajon milyen új képességet fog keresni? – töprengett.

Darth Vader sötét hajója, az Executor látótávolságba ért, és 4-LOM elkezdte a leszállást. Miközben dolgozott, mesterséges elméjének alprocesszorjai tovább elemezték legutolsó kérdését. És egyszer csak tudta, hogy milyen képességet fog keresni, miután elsajátította az intuíciót.

Végül is ez volt az egyetlen logikus válasz.

Meg fogja tanulni az Erő használatát. A sötét oldal hatalmas szövetséges lesz a munkájában.

Zuckuss, amint távol került 4-LOM-tól és egyedül maradt a fájdalmával, megállt és rátámaszkodott egy korlátra. A tüdeje egyre kínzóbban fájt, s ő egyre nehezebben uralkodott a fájdalmon. Az oxigén okozta égéseket nem lehetett meggyógyítani.

Azt tudta, hogy lepleznie kell gyengeségét a többi fejvadász, de különösen Darth Vader elől. Most azonban, ott állva, nem mozdulva a rátörő fájdalomroham miatt… sérülései legszörnyűbb következményeit 4-LOM elől rejtette el.

Zuckusst meglepte, hogy a droid a sebesülése után is vele maradt. 4-LOM egyszer a maga logikus, érzelemmentes hangján elmondta neki, hogy becslése szerint a többi fejvadász másfél perc alatt kész tervekkel állna elő arra, hogyan szerezze meg az ügyfeleit, a hajóját, a felszerelését és vagyona maradékát, ha tudomást szereznének problémájáról.

A gand sohasem kérdezett rá, de biztos volt benne, hogy maga a droid is kiszámolta egyre csökkenő esélyeiket a Vadászatokban − a Vadászatokban, melyekben egyre több és több munka hárult 4-LOM-ra. Tartott tőle, hogy ha most sem járnak sikerrel, ha nem szerzik meg az új tüdő árát, akkor a sérülései hamarosan annyira tehetetlenné teszik, hogy 4-LOM semmi hasznát nem fogja látni az együttműködésüknek. A droid egy nap el fog menni. Azon a napon, fogadta meg Zuckuss, megkéri, számolja ki, mennyi esélye van egyedül az életben maradásra. Tudni akarta, hogy felkészülhessen az elkerülhetetlenre. Talán csak napjai lesznek már hátra, de valahogy vigaszt jelentett volna a gondolat, hogy végül mégsem az erejét lassan elszívó sebesülések ölik meg.

Zuckuss valahogy elbotladozott az ágyához, a gyógyszereihez. Beadott magának egy adag fájdalomcsillapítót, és leült az ágyra. Érezte, ahogy a szer hatni kezd, elzsibbasztva mellkasát és tüdejét. Rögtön könnyebben tudta belélegezni a hajóját megtöltő, édes ammóniát. Mennyire hiányoztak neki szülőbolygója ammóniafelhői! A családja háromszáz szabványéve dolgozott ott Kopóként: meditációval határozták meg a célpont hollétét, majd űzőbe vették a Gand kavargó ködfoltjai között.

A Birodalom azonban elfoglalta a bolygót, és behozta kitűnő nyomkereső berendezéseit. Úgy tűnt, a Kopók megbecsült foglalkozása kihal. Már nem volt szükség rájuk. A Birodalom segítség és intuíció nélkül követte nyomon a célpontokat.

A szakma azonban mégis fent maradt. Zuckuss és még néhányan kivitték magukkal a galaxisba − melynek vadságában, összetettségében semmilyen műszer nem boldogult, csak az intuíció. Csak az intuíció tudta felmérni az idegen fajok szándékait, csak az engedett bepillantást a jövő szerteágazó ösvényeibe, csak az mutatta meg a célt, ami felé minden és mindenki rohant.

Zuckuss időnként azon is meditált, hogy végül ki fogja megölni.

Tudta, hogy kiről van szó, nem miről. A saját halandóságát körülvevő köd általában kifürkészhetetlen maradt, bár a meditációi néha fellebbentették egy pillanatra − de egyszer sem látott balesetet, meghibásodást, sőt még a tüdeje sérülését sem. Valaki más, egy másik értelmes lény lesz a halála.

4-LOM-ot kizárta. Hűséges társa eddig sem akarta megölni, és akkor sem fogja, ha elválnak útjaik. Azt azonban kétszer is érzékelte, hogy Jabba, a hutt nem tűrné el a gyengeségét, ha felfedezné, és megpróbálná felzabáltatni a rankorjával. Ezt a jövőt inkább elkerülte volna. Érezte, hogy nem szülőbolygóján éri majd utol a végzet, akármennyire is hiányzott neki a Gand, és akármennyire is ott szeretett volna meghalni. Valahol máshol kell elpusztulnia. Egy pillanatra eltöprengett, vajon Darth Vader fogja-e megölni, de tudta, hogy tőle nem kell tartani − legalábbis egyelőre.

Mikor már eléggé csillapodtak a fájdalmai, Zuckuss felállt és serkentőszereket adott be magának, majd más gyógyszereket, hogy élénken tartsa az elméjét, és ellensúlyozza a fájdalomcsillapító tompító hatásait. Hallotta a leszállás első fémes zörejeit, aztán a hajó megrázkódott körülötte.

Sietve felhúzta magára az öltözéket, ami megvédte az oxigéntől, és kétszer ellenőrzött rajta minden nyílást. Nem engedhetett meg magának újabb égéseket. Magára terített egy ócska köpenyt, aztán késeket rejtett a csizmájába meg ammóniabombákat − az oxigént lélegzők számára halálos fegyvereket − a ruhaujjába. Az oldalára egy teljesen feltöltött sugárvetőt csatolt, tok nélkül. Mikor végzett, elindult a hajó ajtaja felé. Hallotta, hogy 4-LOM is közeleg.

Zuckuss most már sokkal könnyedebben lépkedett. Fájdalom nélkül lélegzett. Hamarosan ugyanaz az erő és önbizalom áradt belőle, mint régen, s egy pillanatra majdnem elfeledkezett a gyengeségről, amit olyan kétségbeesetten próbált elrejteni.

Miközben az ajtó és a Darth Vaderrel való találkozás felé igyekezett, rájött, hogy még egyvalaki elől próbálja eltitkolni sérüléseit és azok következményeit.

Rájött, hogy amikor csak tudja, saját maga elől is elrejti azokat.

Amikor Toryn Farr magához tért, a hajón hideg volt. Nagyon hideg.

De volt levegő. Tudtak lélegezni.

Egyelőre.

Néhányan még életben maradhatnak egy darabig.

Toryn feltápászkodott a padlóról, és körülnézett. Felette a mennyezeten halvány vészlámpák világítottak, három méterrel arrébb azonban már azok sem működtek. Azon a ponton túl minden sötétségbe borult, csak a falakon lévő kapcsolótáblák ragyogtak és villogtak. Az ablakon túl csillagok forogtak körülöttük. Akármi maradt is a Bright Hope-ból, az most irányíthatatlanul pörög, és ki tudja, merre tart.

És nem lesz mentőcsapat.

Senki sem jöhet vissza értük.

Mikor a Birodalom észreveszi, hogy túlélők vannak a hajón, és eljön értük, akkor kivallatják, megkínozzák és végül kivégzik őket. Minden hajót meg fog vizsgálni, hogy foglyokat ejtsen, behatoljon az épen maradt rendszerekbe a titkos információkért, de leginkább azért, hogy begyűjtse az épen maradt droidokat az adatbázisaikkal együtt. A Lázadóknak arra sem volt elég idejük, hogy a saját bőrüket mentsék, arra pedig végképp nem, hogy töröljék a számítógépek és droidok adatbankjait.

Samoc felnyögött. Még élt. A feje fölül kiszakadt egy szekrény a falból, és barna banthagyapjú takarókkal és fehér párnákkal borította be a folyosót. Toryn fogott egy takarót, és bebugyolálta Samocot. A húga sebeit még mindig nem látták el. Reszketett. Sokk, döbbent rá Toryn. Sokkot kapott.

− Tarts ki, Samoc! − próbálta biztatni.

− Újra és újra ugyanaz − suttogta Samoc.

− Hogy érted ezt? − kérdezte Toryn. Közelebb hajolt, hogy hallja a választ.

− Még mindig élünk. A birodalmiaknak nehezen megy az elpusztításunk.

Lelőtték a hósiklóját, de túlélte. Majdnem lelőtték őket a hangárban… aztán szétlőtték a hajójukat, de még mindig éltek.

− Csak azt tudnám, végül hogy fogják csinálni – mondta Samoc.

Toryn felállt. Nem akart erre gondolni. A háborúban sok katona meghal. Ezt minden Lázadó tudta, amikor csatlakozott. Mégis, mindenki arra számít, hogy majd valaki más hal meg: nem a barátai, nem a testvére… nem ő maga. Toryn és Samoc még egyetlen ütközetben sem jártak ilyen közel a halálhoz.

Toryn szorosabbra fogta a húga körül a takarót.

− Megyek, keresek valamit a sebeidre. És megnézem, hogyan menekülhetnénk meg. Ki tudja?

Samoc megpróbált mosolyogni.

Körülöttük sebesültek nyögdécseltek. Rettenetes zsúfoltság volt a hajón. Valószínűleg másfelé is akadnak túlélők, gondolta Toryn. Takarókat terített még két bajtársára, aztán sietve elindult a sötétben villogó berendezések felé. Az egyik egy régi típusú kódfejtő droid volt, amit a ki- és berakodott szállítmány nyilvántartására alakítottak át. Viszont közvetlen kapcsolatban kellett állnia a központi számítógéppel − már ha az működött még −, Toryn pedig onnan megszerezhette azokat az információkat, amelyekre szüksége volt.

− Droid − szólította meg –, lépj kapcsolatba a központi számítógéppel, és határozd meg, fenyeget-e újabb támadás minket!

− A hozzáférés korlátozott. Készüljön fel a retinavizsgálatra! − válaszolta a droid.

Toryn belenézett a droid arcából kicsapó éles fénybe. Remélte, hogy központi számítógép memóriája eléggé ép maradt ahhoz, hogy felismerje őt, biztosítsa neki a megfelelő jogosultságokat, és megtegye, amire utasítja.

− A hozzáférés a nyolcadik szintű rendszerekig biztosítva, Toryn Farr parancsnok − állapította meg a droid. − A kérdésére azonban nem tudok válaszolni. A közelben lévő hajók adatai, már ha vannak ilyenek, nem érhetők el.

Tehát vagy megsemmisültek, vagy elromlottak az érzékelőik.

− Mennyire súlyosak a hajó sérülései? − kérdezte Toryn.

− Az egyes és kettes rakodófedélzetek teljesen épek. Az egyes utasfedélzet 17,4 százalékban ép.

− Hány túlélő van a hajón?

− Az adat nem elérhető.

− Mennyi ideig elég a levegő az épen maradt fedélzeteken?

− Az adat nem elérhető.

− A pályánk metszi-e a… bárminek a pályáját: más hajókét, a Hothét, a rendszer napjáét?

− Az adat nem elérhető.

S még mennyi minden más, amire szükségük lenne − információ, szerszámok, levegő − lesz elérhetetlen! Toryn próbált egy olyan kérdést találni, amire a számítógép talán képes válaszolni.

− Az épen maradt fedélzeteken vannak működőképes mentőkabinok?

− Az egyes utasfedélzeten három mentőkabin hozzáférhető, azonban nem lehet őket kilőni.

Végre valami használható információ.

− Miért nem?

− Az adat nem elérhető.

Ezek szerint fel kell mennie, hogy megnézze.

− Próbálj meg választ találni az előző kérdéseimre! − utasította a droidot. − Megvizsgálom a mentőkabinokat, aztán hamarosan visszatérünk rájuk.

Magához kellett ragadnia a kezdeményezést, és el kellett kezdenie a rendelkezésére álló erőforrások rendszerezését. A Lázadók általában ezt az eljárást követték az ehhez hasonló helyzetekben: bárki átvehette a parancsnokságot, míg nem talált egy magasabb rangú tisztet.

Úgyhogy Toryn átvette a parancsnokságot.

Legalábbis egyelőre, gondolta. Csak egyelőre. Biztosan életben maradtak nála magasabb rangúak is, hogy segítsenek megmenteni a túlélőket.

Elindult a sötét folyosón. A fémfalak hidegek voltak a keze alatt. A hajó gyorsan hűlt. A megfagyás valószínűleg a legkönnyebb halálnem, mondta magában.

Így fognak meghalni, akár a hajón maradnak, akár sikerül kilőnie a mentőkabinokat − hiszen a Hothon kívül hová is mehetnének? És hogy maradhatnának életben a jégbolygón − már ha egyáltalán elérnének odáig, s nem a birodalmiak lőnék le őket útközben?

Találd meg a mentőkabinokat, mondta magában, derítsd ki, hogy ki lehet-e lőni őket − azután is ráérsz azon töprengeni, hogy maradhattok életben a Hothon.

A sötét folyosó tele volt sebesült és halott Lázadókkal. Toryn újra és újra megbotlott a padlón heverő testekben.

− Próbálok kitalálni valamit − mondta a sötétben nyögdécselő embereknek.

A távolban négy kicsi, sárgán izzó fénykört pillantott meg. Egy másik konzol, gondolta, a fények azonban egyre közelebb kerültek hozzá − aztán meghallotta a fémlábak csattogását a fémpadlón.

Droidok. Droidok szemeit látta.

A fények felerősödtek, és Toryn most már ki tudta venni a két alakot − az egyik homlokáról egy lámpa világított, a másik pedig egy fénycsövet fogott a kezében. Mind a kettő elsősegélycsomagokat cipelt magával.

− Tu-Vanbi sebészdroid vagyok − mutatkozott be a magasabbik, amelyiknek lámpa volt a homlokán. − Ez pedig az asszisztensem, Effor-Szeven. A sebesülteket látjuk el.

− Nagyon sokan vannak − mondta Toryn. − Nem tudjátok, pontosan hányan?

− Eddig negyvenhét nem mechanikus túlélőre bukkantunk − válaszolta Tu-Vanbi. − Úgy tűnik, a droidok közül csak mi maradtunk épen.

Toryn elmondta nekik, mire készül, elvette a fénycsövet Effor-Szeventől, és folytatta útját a folyosón. Pár lépés után azonban megtorpant, és visszafordult.

− Tu-Vanbi! − kiáltotta. − Az egyik legjobb pilótánk, Samoc Farr, a folyosó végén ül egy ülésbe szíjazva. Szörnyen megégett. A sebeit még nem látták el, és sokkot kapott. Nézzétek meg, tudtok-e tenni valamit érte.

− Effor-Szevennek kitűnő programja van az égési sérülések ellátására − válaszolta Tu-Vanbi. − Azonnal odaküldöm a pilótához.

Toryn feszülten figyelte, ahogy Effor-Szeven útnak indult. Tudta, hogy a droid el fog menni az összes Lázadó mellett, akiknek szintén segítségre lett volna szükségük. De nem vonta vissza a parancsot. Azt akarta, hogy Samoc életben maradjon, ha életben marad egyáltalán valaki. Az anyjuk megígértette vele, hogy vigyázni fog a húgára − a legkisebb gyerekre a családban, a legszebbre, a legboldogabbra, a legígéretesebbre. Remélte, hogy senkinek sem okoz bajt azzal, hogy egyenesen hozzá küldi a droidot.

Visszafordult a sötétség felé. A droidok negyvenhét túlélőt számoltak össze. Ő maga csak ezen a fedélzeten legalább húszat vagy harmincat látott. A mentőkabinokban, ha ki lehet lőni őket egyáltalán, hat-hat ember fér el.

Tizennyolcan juthatnak ki a sokszor több közül. Toryn egy pillanatra megdermedt, nem tudta elképzelni, hogyan fogják eldönteni, ki menjen és ki maradjon. De aztán kényszerítette magát, hogy tovább menjen.

Előbb találd meg a kabinokat, mondta magában. Derítsd ki, ki lehet-e lőni őket. Aztán találj ki valamit az itt maradóknak, ha tudsz.

Darth Vader 4-LOM-on és Zuckusson kívül még négy fejvadászt bérelt fel − s emiatt mindegyik dühöngött magában. Egyikükkel sem közölték előre, hogy másokat is felfogadnak. 4-LOM nem tudott rájönni, miért akarhatott Darth Vader hat fejvadászt megbízni. Ott volt Dengar, a dühös koréliai, sérült fejével és nem különösebben lenyűgöző áldozatlistájával; IG–88, egy orgyilkos droid, bár 4-LOM úgy értette, hogy Darth Vader élve akarta a célszemélyeket; Bossk, a hírhedt vukigyilkos; és mind közül a legveszedelmesebb, Boba Fett. Páratlan csapat gyűlt össze az Executor fedélzetén.

4-LOM végül arra a következtetésre jutott, hogy Darth Vader valami különleges − és elképesztően agyafúrt − célpont nyomába akarja küldeni őket. Átfutotta a Birodalom által körözött személyek listáját, de senkit sem talált, aki után ekkora Vadászatot kellene indítani.

A fejvadászok egy üres helyiségben várakoztak, szótlanul méregetve egymást. A törvényeik megtiltották, hogy megöljék egymást, 4-LOM számításai szerint azonban 63,276 százalék esély volt arra, hogy a hat fejvadász közül legalább három a csapat többi tagjának meggyilkolásán töri a fejét, hogy ezzel is növelje a saját sikere esélyeit.

Zuckussnak tehát semmiképpen sem szabad gyengének mutatkoznia. 4-LOM szemügyre vette a társát. A gand egyenesen, ugrásra készen, könnyedén lélegezve állt. Senki sem veheti észre a sérüléseit, állapította meg 4-LOM.

Vader egyszerre hívatta maga elé őket. A fejvadászok sebes léptekkel haladtak a folyosókon, majdnem lehagyva vezetőjüket is. A legkülönfélébb rangú birodalmiak félreálltak az útjukból − és utánuk bámultak. 4-LOM agyának processzorai elemezték a maguk mögött hagyott emberek arcát és hangját, és összehasonlították az eredményeket a körözési listával, illetve a Céhnél bejelentett célpontokkal. 4-LOM mindig ezt tette, mikor sok ember közé került. Persze nem sok esélye volt, hogy így értékes prédára bukkanjon, ráadásul amíg elvégezte az összehasonlítást, az illető el is tűnhetett − azonban nemegyszer sikerrel járt már az utcákon, és nem várt, de jól jövő krediteket zsebelt be az áldozatért, miközben valaki másra vadászott. Talán nem lenne érdekes itt, a zászlóshajón kiszúrni és Darth Vader elé hurcolni a Lázadók egyik kémjét?

4-LOM azonban egyeden Lázadót sem tudott beazonosítani a folyosókon. Az összes ember, akit látott, igazi birodalmi volt. Hallotta a legtöbb, hátuk mögött elsuttogott megjegyzésüket:

− Ezek a fejvadászok fegyverrel mászkálnak a fedélzeten!… Ezeket meg ki hívta ide?… Lehet, hogy a Köztársaság megpróbálta kordában tartani őket, a Birodalomnak azonban még az írmagjukat is ki kellene irtania!

4-LOM-ot szórakoztatta, mekkora felbolydulást okozott hat fejvadász puszta megjelenése a hivatásos katonák között − akik elméletileg a Birodalom legjobbjai, legbátrabbjai lettek volna. Számításai szerint a tőlük való félelem a folyosón látott személyek tetteinek 98,762 százalékát határozta meg.

A félelem értékes érzés volt, ha a fejvadász célpontjában sikerült elültetni: elhomályosította a logikát, s a legtöbb nem mechanikus lényt menekülésre késztette − előre látható, ha általában végzetes döntés is. A nem mechanikus lényekben működő ösztönalapú programozás − a vágy, hogy meneküljenek, vagy harcoljanak, ha veszélybe kerülnek − meggyengítette őket, szinte lehetetlenné téve, hogy nyugodt, higgadt logikával reagáljanak.

A szövetségesek körében azonban egyáltalán nem hasznos a félelem. Arra utalt, hogy olyan gyengéik vannak, amiket bárki kihasználhat, aki nem fél.

4-LOM megkérdőjelezte az azokkal kötött szövetséget, akik félnek, mint ahogy most a birodalmiakkal kötött szövetségét is. Nem voltak túl lenyűgöző szövetségesek.

Azonban − természetesen − náluk voltak a kreditek.

A Vaderhez vezető út során Zuckuss egyszer megbotlott. Csak 4-LOM reflexeinek köszönhette, hogy nem esett el.

− Ti talpnyaló, hígagyú birodalmiak! Még a padlólemezeket sem tudjátok leszegecselni? − förmedt rá 4-LOM a fal mellé húzódó katonákra.

Egyetlen másik fejvadász sem torpant meg. Láthatólag egyik sem vette észre Zuckuss botlását. A titkuk titok maradt, vonta le a következtetést 4-LOM. A séta hamarosan véget ért. Megérkeztek a hídra, és Darth Vader azonnal fogadta őket.

A közelben álló birodalmi tisztek a fejvadászokról sugdolóztak egymás közt, mielőtt Vader a közelbe ért volna.

− Fejvadászok… semmi szükségünk erre a söpredékre! − hallotta meg 4-LOM az egyikük szavait.

4-LOM megvetést azonosított a megjegyzésben, de számításai szerint a megvetést az esetek 62,337 százalékában a félelem motiválta. A megvetés és a félelem kéz a kézben járnak. Tehát a félelem valószínűleg még itt, még Darth Vader zászlóshajójának a hídján is jelen volt. 4-LOM-ot undorral töltötte a tény. Analizálni kezdte, milyen gyengeséget mutatnak ezek a birodalmiak.

Vader már azelőtt beszélni kezdett, hogy odaért volna a fejvadászokhoz. Ő nem félt.

− Magas jutalmat kap, aki megtalálja a Millennium Falcont. Szabad kezet kapnak a módszerekben… de élve akarom őket! És egy darabban.

Azzal már el is fordult tőlük. A fejvadászok sietve elindultak a hajóik felé.

Hát Han Solo volt az − Han Solo után küldték őket!

4-LOM most már ki tudta számítani, miért hívott össze Darth Vader ennyi fejvadászt. Agya néhány mikroprocesszorát beprogramozta, hogy mérje fel a többiek esélyét Han Solo és társai elfogására, akárkik is lehettek azok.

Az ajtónál Zuckuss megállt, és visszafordult. 4-LOM nem tudta, miért. Nem tűnt logikusnak túl sokáig a birodalmiak előtt mutatkozniuk. Hátranézett, hogy lássa, mi okozta társa különös viselkedését, és észrevette, hogy Darth Vader őket nézi.

Zuckuss meghajolt. Vader elfordult. A két fejvadász elindult a folyosón a hajójuk felé.

4-LOM-nak nem kellett megkérdeznie, honnan tudta Zuckuss, hogy Vader őket nézi. Az intuíciója árulta el neki. És azt is tudta, miért nézte őket Vader: ezzel jelezte, hogy tud a Nardix-ügyről, és figyelmeztette őket, hogy vagy sikerrel járnak, vagy legközelebb más körülmények között találkoznak.

4-LOM mindezt anélkül tudta, hogy utána kellett volna számolnia. A tudás egyszer csak megjelent az agyában.

Abban a pillanatban az intuíció elkezdett egységes folyamatba rendeződni az áramköreiben. Nem került még a helyére minden változó. Nem értette teljes egészében a dolgot, de kezdett ráérezni egy hatalmas egyenlet elejére: az intuíció egyenletére.

Ha teljes egészében megérti, akkor az övé lesz az intuíció is.

4-LOM a siker kapujában érezte magát − pontosan úgy, mint amikor sarokba szorított egy áldozatot, vagy mint amikor kinyújtotta a kezét egy drágakőért, aminek a megszerzésén már régóta fáradozott.

Birodalmiak rohantak utánuk, hogy megkérdezzék, mire van szükségük. Üzemanyagra? Fegyverekre? Bármire, ami segíthet a Darth Vadertől kapott feladat végrehajtásában? Pénzre? Szükségük van pénzre?

Igen, rengeteg pénzre volt szükségük.

És 4-LOM nem is habozott pénzt kérni − de kis helyen elférő, értékes tárgyak formájában, nem pedig elektronikus kreditekben, amiket könnyűszerrel nyomon lehetett követni. A birodalmiak félelmükben sietve mindent megadtak, amit csak kért.

4-LOM számításai a fejvadászok sikerének valószínűségeiről befejeződtek.

Tudta, kinek van a legnagyobb esélye Han Solo elfogására.

Neki és Zuckussnak.

A számításai ezt mutatták. A többi fejvadász is szerteágazó képességekkel bírt, de egyiküknek sem volt meg az, amit Zuckuss hozott ebbe a Vadászatba.

Egyikük sem rendelkezett az intuíció képességével.

Ezzel pedig Zuckuss és 4-LOM felbecsülhetetlen előnyre tettek szert. Maga Solo érdekes elegyét alkotta a logikának és az intuíciónak − azaz ők alkották az ideális párost az elfogására.

Miközben a hajójuk felé igyekeztek, 4-LOM eldöntötte magában, hogy meg fog próbálkozni még valamivel, ami további előnyhöz juttatja őket a Solo után folytatott hajsza során.

Ő maga is meg fog próbálkozni az intuícióval.

*

Az egyes utasfedélzet épségben maradt részein nem világítottak a lámpák, még a halvány vészfények sem. Toryn bevilágított a légnyomáscsökkenés hatására lezúdult válaszfalba vágott ablakon. A válaszfal másik oldalán a hajó burkolata teljesen megsemmisült. Látta a hajó forgása miatt mozogni látszó csillagokat, majd magát a Hothot, ahogy a távolban fényes-fehéren ragyogott, hogy szinte alig lehetett belenézni. Aztán újabb csillagokat.

És testeket. Néhány mozdulatlanul heverő testet.

A válaszfal nem sok életet mentett meg a fedélzeten. A légnyomáscsökkenés gyorsan − robbanásszerűen − zajlott le, és a legtöbb embert kisöpörte az űrbe.

Toryn gyorsan elfordult, és elindult visszafelé a folyosón. Pár lépés után azonban megállt, és kényszerítette magát, hogy visszaforduljon. Az ablakon kinézve megvárta, amíg a Hoth újra felbukkan, és megnézte az óráját. Mikor a hajó ismét a bolygó felé fordult, újból ellenőrizte az időt. Négy szabványperc és negyvenhárom szabványmásodperc. Ezzel megkapta a hajó forgását leíró képlet első adatait. Még jól jöhet. A következő néhány óra során minden, a helyzetükről szóló információ jól jöhet.

Végigsietett a folyosón. Fényt látott maga előtt, egy, esetleg két fénycső fényét, és sötét árnyékokat a falakon meg a mennyezeten. Hét emberre bukkant, akik a mentőkabinokon dolgoztak. Felszedték a padlólemezeket a kabin előtt, és a szervizaknában szorgoskodtak.

− A támadás során elszakadtak az energiacsatlakozók − közölte vele egyikük.

− Ha sikerül rákapcsolnunk őket a vészrendszerre, akkor ki tudjuk lőni a kabinokat − tette hozzá valaki más.

Toryn rávilágított a kabinokra. Sorban álltak egymás mellett. Az ablakaik sötétek voltak.

− Ide tudnál világítani? − kiáltotta valaki.

Toryn gyorsan a segítségükre sietett. Hideg volt. Látszott a leheletük. A szerszámokat alig lehetett megfogni.

− Ennek mennie kell… − szólt fel az egyik férfi az aknából.

A mennyezeten kigyulladt a vészvilágítás. A mentőkabinokba vezető kicsi, kerek ajtókat hirtelen zöld fény vette körül, az ablakokon pedig erős, vörös fénysugarak vágódtak ki.

Aztán minden elsötétült.

− Ó, hogy az!… − morogta valaki. Toryn nem bírt tovább állni, csalódottan leült a felszedett padlólemezekre.

− Lehet, hogy megsérültek a szint energiacellái – vélte valaki.

− Esetleg csinálhatnánk egy átkötést az alsóbb szintekről… Toryn, azt mondtad, a két alattunk lévő fedélzet sértetlen?

Valaki ráütött valamire, és a fények ismét kigyulladtak.

A csapat tagjai egymásra néztek, és nevetésben törtek ki.

Toryn odasietett az egyik kabinhoz. A műszerek szerint tökéletes állapotban volt. Akár azonnal kilőhették volna.

− Az egyes kabin működőképes − közölte a többiekkel.

− A kettes is − tette hozzá valaki.

− A hármas szintén.

Ismét összenéztek. Senki sem tudta, hogyan kezdjenek neki a következő teendőhöz. Senki sem tudta, hogyan döntsék el, ki menjen és ki maradjon. Toryn volt a rangidős közöttük. Megértette, hogy az ő kötelessége meghozni a döntéseket − s a többiek is ezt várják tőle.

− Legalább hatvanhét túlélő van az egyes teherfedélzeten − mondta. − A kettesről nincsenek pontos adatok, de ott is vannak még. Hallottam őket.

A kabinok előtt nyolc ember mindegyike tudott számolni. A támadást több mint hetvenöten élték túl. A kabinok tizennyolcat vihetnek el.

A bizonytalan jövőbe.

Ha el is jutnak a kabinok a Hothig, a rajtuk lévőknek megfelelő felszerelés nélkül kell majd boldogulniuk a jégbolygón, meg kell küzdeniük a wampákkal, amelyek vadászni fognak rájuk, és el kell kerülniük, hogy elfogják őket a birodalmiak − akik szintén vadászni fognak rájuk.

Ha eljutnak a Hothig.

Ha a Birodalom nem lövi le őket útközben.

− Folyik még odakint a csata? − kérdezte Toryn.

Senki sem tudta.

− Váljunk szét! − javasolta Toryn. − Keressünk ablakokat, és végezzünk vizuális felderítést! Tíz szabványperc múlva találkozunk ugyanitt.

Tíz perc alatt a hajó kétszer is megfordul. Alaposan szemügyre vehetik maguk körül az űrt.

Mindenki szétszóródott a folyosókon és a helyiségekben, ablakokat keresve. Toryn ismét a válaszfal előtt találta magát. A csuklóján lévő kom segítségével kapcsolatba lépett az elszántan dolgozó kódtörő droiddal.

− Droid, itt Toryn Farr. Megszerezted már a válaszokat a kérdéseimre?

− A hajó elleni lehetséges támadásokról, a túlélők számáról, a levegőtartalékokról és a hajó pályájáról továbbra sem lehet adatokat szerezni.

− Kapcsolatban állsz valamelyik működő külső érzékelővel?

− Nem.

− Hozzáférsz bármilyen adathoz a levegőtartalékokról?

− Nem.

Toryn nem hallotta a hajó légszivattyúinak megszokott zúgását.

− Ha százra tesszük a túlélők számát, meddig maradhatnak életben az épen maradt fedélzeteken?

− 4,38 szabványóráig.

− Mennyi idő telt el a támadás óta?

− 1,29 szabványóra.

Tehát körülbelül három órára elég még a levegőjük.

− Az egyes teherfedélzeten hatvanhét túlélő van. Nyolcan vagyunk itt, és nem tudni hányan a kettes teherfedélzeten. A további számításaidnál ezeket az értékeket vedd figyelembe.

Az űrnek az általa megfigyelt szektorában semmi nyomát nem látta a csatának. Nem voltak robbanásokra utaló felvillanások, nem mozogtak birodalmi hajók a csillagok és a Hoth háttere előtt. Mintha nem is lett volna csata. A rendszer tökéletesen nyugodtnak tűnt.

De várjunk csak! Megmarkolta a válaszfal egyik bordáját, és hunyorogva meredt a látóterébe forduló űrszeletre.

Fények. Amott fények mozogtak az űrben. Három fénycsoport…

Hajók. Sérült Lázadó-hajók. A fénycsoportok az ablakaik. Szabálytalan pályán bukdácsoltak.

Biztos, hogy azokon a hajókon is vannak túlélők. Sajgott értük a szíve. Kíváncsi lett volna, mivel próbálnak segíteni magukon.

A sérült hajók éppen csak kikerültek a látóteréből, mikor megpillantott egy erősebb fényforrást, amint a roncsok felé haladt.

Magától. Azaz működött.

Egy birodalmi csillagromboló!

Elkezdték a guberálást. Látta, amint bevonják az első, túlélőkkel, droidokkal, információval teli roncsot.

Hamarosan ennek a hajónak a maradványait is elfogják.

Toryn visszasietett a mentőkabinokhoz. A többiek is akkor értek vissza. Néhányan szintén láttak roncsokat. A számuk Toryn háromja és tizennégy esetleg több között mozgott. A többiek is észrevették a csillagrombolót.

− Ha sietünk, kilőhetjük a kabinokat, mielőtt még ideérnének a birodalmiak − mondta Toryn. − Ha akkorra időzítjük a dolgot, mikor el vannak foglalva az egyik ronccsal, akkor talán van esélyük leérni a Hothra.

− Azokat kellene elküldenünk, akik a legjobb formában vannak − vélte valaki. − Minden erejükre szükségük lesz odalent.

− Néhány egészséges ember mindenképpen kell – helyeselt Toryn –, de számítsunk arra, hogy a mieink előbb-utóbb mindenkit kimentenek a Hothról, úgyhogy azokat küldjük, akik a legértékesebbek a Felkelés számára… még akkor is, ha esetleg megsebesültek. Meg kell tudnunk, pontosan kik vannak ezen a hajón, méghozzá gyorsan! − Elfordult, és beleszólt a komjába. – Droid, találkoztam két egészségügyi egységgel az egyes teherfedélzeten. Lépj kapcsolatba velük, és töltsd le az információikat a túlélőkről! A lehető legteljesebb listát akarom róluk… beleértve a droidokat is, amikor öt perc múlva visszamegyek.

− Értettem − válaszolta a droid.

− Aki itt van, mondja be a nevét! Droid, ezeket is vedd fel a listára! Rory − fordult oda az egyetlen férfihoz, akit ismert –, te kezded.

Rory, Seito, Bindu, Darklighter, Crimmins, Sala Natu, Meghan Rivers.

− Rory− folytatta Toryn, mikor mindenki végzett −, menj oda egy ablakhoz, és tartsd szemmel azt a csillagrombolót! Mérd meg, mennyi idő alatt végez egy ronccsal, és térj rá a következőre! Én a többiekkel lemászom a kettes teherfedélzetre, hogy megnézzük, ott hányan vannak. Aki meleg ruhát lát, az fogja meg, és hozza vissza ide!

Toryn odavezette a csapatot − futva − az alattuk lévő fedélzetre vezető létrához. Mikor elhaladt a válaszfal mellett, ismét a Hothot látta az ablakban.

A bolygó sohasem tűnt még ilyen gyönyörűnek.

Remény áradt belőle.

Zuckuss a meditációja 2,11. szabványórájában jutott el az intuitív felismeréshez.

Nagyjából ismerte a koordinátákat, ahová Solo menni fog, ha tud: a Lázadók találkozási pontja felé veszi majd az irányt. Zuckuss tudta, miért. Nem azért, hogy csatlakozzon hozzájuk a visszavonulás után. Nem. Az utasai miatt − egy nő és egy droid –, akik létfontosságúak voltak a Lázadók számára. Solo biztonságban el akarta vinni őket oda.

És Zuckuss azt is tudta, hová mentek a Lázadók – hová kellett menekülniük.

A gondolat megdöbbentette. Egy ideig még nem jött ki a meditációból, hogy ellenőrizze az adatot − de amit megtudott, az csak egyre helyesebbnek tűnt.

A Lázadók távoztak a galaxisból.

Egy magasan a galaxis síkja fölött lévő pontban gyülekeztek, messze minden csillagtól − mindentől, ahol a Birodalom rájuk bukkanhatott. Nem maradt más hely ahová menekülhettek volna. Ez sejteni engedte, mennyire kétségbe lehetnek esve a Lázadók vezetői. Nem volt könnyű felemelkedni a galaxis gravitációs kútjából. Sok hajó nem is vállalkozhatott erre az útra. Az itt elesetteken kívül is lesznek veszteségeik. A Birodalom totális pusztulással fenyegethette őket. Az, hogy belekapaszkodtak ebbe az utolsó esélybe, a kétségbeesésükről árulkodott − de a bátorságukról és az eltökéltségükről is. Rendezik soraikat, és folytatják a harcot.

Nemes ellenfelek.

Miután ő és 4-LOM elfogják Han Solót és társait, gondolta Zuckuss, tisztelettel fog bánni velük. Átadja őket a birodalmiaknak, de addig is minden tiszteletet megkapnak tőle. Ezt még a vereségükben is megérdemlik.

Zuckuss lassan visszatért az őt körülvevő hajó valóságába: a pilótaülés, az előtte álló vezérlőpult, az ammónia sziszegése a légzőkészülékben. Felnyitotta a szemét, és nyújtózott egyet − és köhögni kezdett. Jó ideig nem tudta abbahagyni a köhögést. Érezte, hogy vér jön fel a tüdejéből. Beadott magának egy gyógyszert, hogy csillapítsa a köhögést, és megtörölte a száját.

Csak annyit tehetett, hogy elrejti a sérülései tüneteit. Nem is remélhette, hogy magától meggyógyul.

4-LOM-ot keresve körülnézett. A droid eltűnt valamerre. Csak nem a hajóval van valami? − futott át az agyán.

− Számítógép! − kiáltotta. − Hol van 4-LOM?

− Az egyes cellában.

Furcsa, gondolta Zuckuss. Mit csinálhat ott? Átfésülte a műszereivel a naprendszert, de alig érzékel tevékenykedést benne. A birodalmi hajók nagy része már elment. Három keringett a Hoth körül, valószínűleg a bolygó felszínén lévő csapatokra várva. Egy másik épp most vontatott be egy szétlőtt Lázadó-szállítóhajót. Zuckuss tudta, hogy végig fog menni a többi tizenhaton is. A többi fejvadász hajóinak nyoma sem látszott. Ő és 4-LOM fogják utoljára elhagyni a rendszert.

− Számítógép! − mondta Zuckuss. Nemrég szerelték be az időnként elég megbízhatatlan, hangvezérléssel működő, a Mechis III-on gyártott szerkezetet. − Számolj ki egy pályát 2,427, 3,886, 673,52 pontba a galaktikus sík fölé! Képes a hajó az út megtételére?

A számítógép nem válaszolt azonnal. A parancs igazán szokatlan volt.

− A hajó − válaszolta végül − jelenlegi állapotában két szabványnap alatt juthat el a megadott koordinátákra.

Kitűnő, gondolta Zuckuss.

− Tárold el a pályaadatokat! − utasította a számítógépet, és elindult, hogy megnézze 4-LOM-ot.

A droid a cella priccsén ült, törökülésben, kezeit az ölében nyugtatva. Mutatóujjait a hüvelykujjai alá hajtotta, mereven bámulta a vele szemben lévő falat.

Úgy nézett ki, mintha meditált volna.

− 4-LOM − szólította meg Zuckuss. − Mit csinálsz?

− Próbálok meditálni − válaszolta a droid tárgyilagosan, mintha a meditálás teljesen hétköznapi tevékenység lett volna egy droidtól. Nem nézett Zuckussra. Tekintetét egyenesen a falra szegezte.

Zuckuss megdermedt döbbenetében. Hirtelen sok minden megvilágosodott az elméjében − miért nem hagyta el 4-LOM, miért kérdezősködött állandóan a meditációról, s általában miért nem ment el mellőle, mikor meditált.

4-LOM megfigyelte őt. Megpróbálta elsajátítani, hogyan jusson intuitív ismeretekhez.

Zuckussra ismét rátört a köhögés. Előrelépett, és leült 4-LOM mellé a priccsre.

− És szereztél intuitív ismeretet? − kérdezte, mikor elmúlt a roham.

− Nem − rázta meg a fejét 4-LOM. Kinyújtotta a lábait, és gyorsan felállt. Zuckuss felnézett rá. − Eljutottam az intuíció működését leíró egyenlet első részéig − mondta a droid –, de még nem tudom végigvinni. Tovább kell hogy figyeljelek.

Zuckuss is felállt.

− Te csillogó, dülöngélő talpnyaló! − förmedt rá a társára. − Csak azért maradtál Zuckuss-szal, hogy ellopd a tudását!

− Nem ellopni akartam! − tiltakozott 4-LOM. − Nem vehetem el tőled az intuíció képességét. Csak azt remélem, hogy én is elsajátíthatom az intuitív gondolkodást.

Zuckuss biztosra vette, hogy 4-LOM el fogja érni a célját. Soha nem látott hozzá fogható droidot, aki az ő elszántságával sajátította volna el a sikerhez szükségesnek ítélt képességeket.

− Zuckuss megkapta már a válaszokat, amelyekre szükségünk van − mondta a gand. − Han Solo a találkozási pontjuknál próbál meg csatlakozni a Lázadókhoz, ami pedig egy igen érdekes pont. Neked és Zuckussnak sok dolga van, mielőtt még elindulhatnának oda… úgyhogy ne vesztegessük az időt.

4-LOM és Zuckuss visszasietett a hídra. Zuckuss gyorsan elmagyarázta, mit tudott meg. Egyetértettek a droiddal abban, hogy be kell férkőzniük a Lázadók közé. Nem bukkanhattak fel csak úgy a galaxison kívül, a Lázadók flottája közelében − úgy kell tenniük, mintha csatlakozni akarnának hozzájuk. A Nardix-ügy még valamennyire hihetővé is teheti a kérésüket.

− Mindössze 13,3445 százalék az esély arra, hogy a Lázadók befogadnak minket − közölte 4-LOM.

Zuckuss eltöprengett az információn. Kinézett az ablakon a Lázadók szétlőtt szállítóhajóira, és hirtelen támadt egy ötlete, amely ha beválik, jelentősen növelheti az esélyeiket.

− Mi lenne, ha megmentenénk a csata néhány túlélőjét, és elvinnénk őket az övéikhez… akkor hogy néznének ki az esélyeink?

− 87,669 százalék − válaszolta 4-LOM habozás nélkül. − Kiszámítom a legközelebbi szállítóhajóhoz vezető pályát.

A roncson fények világítottak. Néhány fedélzete épen maradt. Valószínűleg túlélők is akadtak rajta.

Az a szállítóhajó volt, amelyet ők is segítettek megbénítani: a Bright Hope.

Zuckuss kapcsolatba lépett a csillagrombolóval, és sikerült elintéznie, hogy mikor elhagyják a rendszert, egy TIE-vadász-osztag áltámadást indítson ellenük. Így sokkal hihetőbb lesz a „menekülésük”.

A birodalmiak azonnal beleegyeztek minden kérésébe − pedig valószínűleg minden életben maradt Lázadót ki akartak hallgatni. Nemigen örültek a gondolatnak, hogy néhányat egy fejvadász fog csaléteknek használni.

Darth Vader parancsait viszont örömmel teljesítették. Zuckussnak és 4-LOM-nak nem kellett az intuitív tudáshoz fordulnia, hogy tisztában legyenek ezzel.

Zuckuss kiszámolta a szállítóhajó pörgésének ütemét, és betáplálta az adatokat a számítógépbe. Nekik is ugyanezt a pörgést kell felvenniük, hogy összekapcsolhassák a két hajót.

− A Lázadó-szállítóhajót nem lehet komon elérni – közölte 4-LOM. − A dokkolás után erőszakkal kell behatolnunk.

− Örülni fognak Zuckussnak és 4-LOM-nak. Azért jövünk, hogy megmentsük őket − válaszolta a gand.

Örült, hogy nem kell majd harcolniuk. A Lázadóhajó fedélzetén oxigén volt. Nem akarta megkockáztatni, hogy beszippantsa.

− Számítógép, számítsd ki a hajónk oxigéntartalékait! − adta ki az utasítást.

A 4-LOM és Zuckuss előtt lévő képernyőn számok villantak fel.

− Hány felnőtt oxigénlélegző bír ki két napot ennyi oxigénben? − kérdezte Zuckuss.

− Tizennégy − válaszolta a számítógép.

A Mist Hunteren három egyszemélyes cella volt. Hamarosan nagyon zsúfoltak lesznek.

− Akkor Zuckuss tizennégyet kíván felvenni − fordult a gand 4-LOM-hoz. − Azokat, akiknek a fejére a legnagyobb vérdíj van kitűzve… és az összes droidot. Az oxigénlélegzőket bedugjuk a cellákba, a droidok meg elférnek itt.

Sohasem ártott, ha volt egy vészterv is. A kimentett Lázadókért járó fejpénz tekintélyes summára rúghat.

− Tizennégynél többet is be tudunk zsúfolni azokba a cellákba − közölte 4-LOM. − Ha a roncsról is átszivattyúzzuk a levegőt, akkor még tízet-tizenkettőt felvehetünk.

Ragyogó ötlet, gondolta Zuckuss. A szállítóhajó oxigénkészleteinek függvényében összesen huszonhat embert tudnak elhelyezni a cellákban.

Zuckuss azonban hirtelen megijedt a gondolattól, hogy még több oxigént szivattyúzzon a hajójára. Személyesen kell majd irányítania a műveletet. Még mindig a légmentesen záródó, ammóniával töltött öltözékét viselte. Felvette a sisakot és kesztyűt is, hogy felkészüljön az összekapcsolódásra, és kétszer ellenőrizte a csatlakozókat.

4-LOM végzett a pályaadatok kiszámításával, és a Lázadók szállítóhajója felé kormányozta a Mist Huntert. Aztán az agya alprocesszorai nekiláttak a meditáció és intuíció területén tett első próbálkozása teljes elemzésének.

Rájött, hogy nem mondta el a teljes igazságot Zuckussnak.

Azt állította, hogy nem szerzett intuitív tudást. A meditációja során azonban megfordult a fejében, hogy a Lázadók kivonultak a galaxisból. A logikai programjai gyorsan elvetették a gondolatot − az azonban ott volt, még ha csak a másodperc törtrészéig is.

Normális körülmények között a logikai programjai soha nem engedték volna, hogy egy illogikus gondolat egyáltalán eljusson a tudatába.

Ezek szerint ez valami új volt.

Az nem jutott 4-LOM eszébe, hogy az intuíció elsajátításához túl kell lépnie a logikán.

Zuckussnak egy szót sem szólt a felfedezéséről.

*

Toryn egy számítógép-terminál előtt állt a mentőkabinok közelében. Megkapta a túlélők listáját: száznyolcan szerepeltek rajta. Másodszor is elkezdte átfutni a neveket és a jellemzéseket. Volt nyolc pilótája, harminckét katonája (mind újonc), a parancsnoki központ kisegítő személyzete, a hangár szerelői, és többen speciális képességekkel: vadászok, egy szakács, hidegszakértők. Mellette a sebtében szervezett csapatok minden fellelhető élelmiszert és ruhát elkezdtek berakodni a kabinokba.

A kettes teherfedélzeten harminckét túlélőt találtak. Kettő kivételével, akiknek a halálát jelentette volna, ha megmozdítják, felhozatta őket az egyes utasfedélzetre. A barátaik velük maradtak, Toryn pedig odaküldte hozzájuk az egészségügyi droidokat. Az egyes teherfedélzetről további húsz ember mászott fel a kabinok folyosójára. Kezdett zsúfolt lenni a tér.

− A csillagromboló áttért a második szállítóhajóra − lépett mellé Seito.

Akkor a birodalmiak most jó darabig el lesznek foglalva. Nem fognak kifelé figyelni. A kabinok azonnal indulhatnak, amint beszállnak az utasaik.

Utasította a számítógépet, hogy válassza ki azokat, akiket a sérüléseik miatt nem lehetett mozgatni, vagy akik az egészségügyi droidok szerint nem maradnának életben a Hothon.

Ötvenkét nevet kapott válaszul. Köztük a Samocét.

Toryn bemásolta a neveket egy különálló listára, a MARADNAK-ra. Az eredeti listán ötvenhat név maradt.

Ezek közül kiszűrte azokat, akiknek törött volt az egyik vagy mindkét lábuk. Újabb tizenhat név került át a MARADNAK listára.

Még mindig maradt azonban negyven, és csak tizennyolcat tudott elküldeni. Úgy döntött, mindenkinek segítenie kell a választásban. Így azok is könnyebben elfogadják a sorsukat, akiknek itt kell maradniuk.

Következő lépésként a kommunikációs rendszert kellett rábírnia, hogy hozzon létre egy a teljes hajót átfogó konferenciabeszélgetést. Nem bizonyult könnyű feladatnak az összes utas hangjának közvetítése a többiek felé. De azért sikerült létrehoznia a kapcsolatot, és minden működő képernyőre elküldte a túlélők teljes listáját. Mikor megszólalt, már mindenki hallhatta a hangját.

− Itt Toryn Farr beszél − kezdte. A körülötte lévők elcsendesedtek. Mindenki elcsendesedett. − Épp most kaptam az információt, hogy a birodalmi csillagromboló a második szállítóhajónk felé közeledik. Az ottani bajtársaink le fogják kötni őket egy ideig. Tehát kitűnő alkalmunk lesz a mentőkabinok kilövésére, azonban gyorsan kell cselekednünk. Tizennyolcan közülünk lehetőséget kapnak arra, hogy lejussanak a Hothra, és ott várják be a mentőosztagokat. Azokat kell küldenünk, akiknek a tudása és képességei a legjobb szolgálatot tehetik a Felkelésnek, de akik ugyanakkor eléggé felkészültek a lenti körülmények túlélésére. Én Seitót és Crimminst küldöm, mindketten kitűnő harcosok; Sala Natut, a hidegspecialistát és Berec Tanaalt, a vadászt. Azt akarom, hogy közösen szavazzuk meg a maradék tizennégy személyt. Kezdjük!

Valaki őt javasolta, de Toryn visszautasította a jelölést. Neki az itt maradók mellett van a helye. Szükségük van rá. Rengeteg munka várt rájuk: el kellett tüntetni a hajóról a Birodalom által felhasználható összes információt, és neki kötelessége volt felügyelni a műveletet.

Mellesleg, gondolta Toryn, Samoc is itt marad. Őt pedig semmilyen körülmények között nem hagyhatja magára.

A nevek gyorsan szaporodtak, és a kialakult lista majdnem teljesen megegyezett azzal, amit egyedül állított volna össze. Néhányan megpróbáltak mást javasolni maguk helyett, de ezt a trükköt csak Toryn engedhette meg magának.

− A kabinokhoz! Futás! − parancsolta a nő a listán szereplőknek. − A többiek pedig azonnal kezdjék el átfésülni a hajót! Minden adatállományt és iratot hozzatok az egyes utasfedélzetre, ahol manuálisan fogjuk megsemmisíteni őket.

A rakodóbrigádok sietve befejezték a mentőkabinok feltöltését. A tizennyolc kiválasztott bemászott a kabinokba, és becsatolta magát az ülésekbe. Nem sok idő maradt istenhozzádokra.

− Az Erő legyen veletek! − búcsúzott Toryn, miközben becsukták az ajtókat.

− Figyeljetek az ablakoknál! − fordult aztán a többiekhez. − Egy pillanatra se veszítsétek szem elől a kabinokat!

− Értettük! − kiáltott vissza a megfigyelők csapata.

− Indulás! − adta ki a parancsot Toryn.

A mentőkabinok kilövődtek az űrbe, és zuhanni kezdtek a Hoth felé.

Mindenki az ablakok köré gyűlt. A Bright Hope hirtelen nagyon-nagyon elcsendesedett. Akik rajta maradtak, azok arra gondoltak, hogy lehetséges jövőik száma most kettőre zsugorodott: halál vagy fogság egy birodalmi börtönben.

De a miatt a tizennyolc miatt boldogok vagyunk, gondolta Toryn. Igen, boldogok.

A kabinok egyenes vonalban zuhantak a Hoth felé. A Bright Hope elfordult, s egy ideig csak a többi roncsot, a csillagrombolót és a csillagokat lehetett látni. A csillagromboló nem indult el a kabinok elfogására. Hogy TIE-vadászokat küldött-e utánuk, azt nem lehetett megmondani.

Mikor ismét felbukkant előttük a Hoth, egy ideig senki sem látta a kabinokat.

− Megvannak! − kiáltott fel Rory − Három óránál! Ezután már mindenki felfedezte a három sebesen ereszkedő, apró fénypontot.

Hamarosan nem lehetett kivenni őket a Hoth fényes, fehér háttere előtt.

− Azt hiszem, sikerült nekik − állapította meg Toryn. − Most pedig mindenki munkára! A birodalmiak felfigyeltek ránk, mikor kilőttük a kabinokat, erre mérget vehettek! Mi leszünk a következők! Úgyhogy fel kell készülnünk a fogadásukra!

Utasította a számítógépet, ha ő kiadja a parancsot, azonnal törölje magát, majd kiküldött egy csapatot, hogy minden fedélzeten bontsák ki az alegységeket, és az adataik törlése után a biztonság kedvéért törjék is össze őket. A droidokat szintén arra utasította, hogy a parancsára töröljék a memóriájukat − ami csak a legutolsó pillanatban fog bekövetkezni: addig szükségük volt az orvosi segítségre. A droidok agyában megvolt minden Lázadó páciensük adata, akit valaha is kezeltek. A Birodalom nem juthatott hozzá ehhez az információhoz: megtudnák, ki élt a közelmúltban, ki halt meg, mit mondtak, mivel kezelték őket − és fény derülne olyan lehetséges gyengeségekre, amelyek révén valakit esetleg kettős ügynökké lehetne tenni. Nem, a droidoknak el kellett pusztítaniuk magukat.

Toryn egy pillanatra elgondolkodott azon, mi minden mást kell még tenniük: meg kell semmisíteni a feljegyzéseket, el kell látni a sebesülteket, össze kell szedni a fegyvereket, fel kell készülni a harcra, ha a birodalmiak elfogják a hajót. Örült, hogy ennyi tennivalójuk akadt. Mindenkinek dolgoznia kellett, hogy ne a feléjük rohanó végzeten gondolkozzanak.

− Rivers, Bindu! − fordult oda a segítőihez Toryn. – Szervezzetek egy csapatot, és mérjétek fel a mentőkabinok kilövőállásait és a teherfedélzetek bejáratait! Javaslatokat kérek a lehetséges védelmi intézkedésekre. Amilyen hamar csak lehetséges!

− Asszonyom! − kiáltott fel Rory. − Hajó közeledik!

Toryn odasietett Rory ablakához. Egy furcsa hajó tartott feléjük. Egyáltalán nem tűnt birodalminak.

− Le tudod olvasni a nevét? − kérdezte.

− Mist Hunter − válaszolta Rory

Toryn információt kért a számítógéptől a Mist Hunterről, a névadatbázisokhoz azonban nem lehetett hozzáférni.

Fejvadászok, gondolta Toryn. Csak azok lehetnek.

− A Mist Hunter a kettes dokkolócső felé tart − közölte Rory

− Mindenki, aki képes fegyvert fogni, azonnal jöjjön fel! − kiáltotta Toryn. − Társaságunk akadt!

Valaki a kezébe nyomott egy sugárvetőt. Ellenőrizte az energiacelláit. Tele voltak. Annak a fejvadászhajónak nincs megfelelő dokkoló mechanikája, gondolta. A Mist Hunter azonban erre is fel volt készülve: a számítógépei elemezték a Bright Hope dokkjainak alakját, és hozzáigazították a saját csatlakozóik alakját. A két cső tökéletesen fog illeszkedni.

Toryn fedélzetén sebesült Lázadók is tartózkodtak.

− Ti hatan vigyétek le a sebesülteket a kettes fedélzet egyik szobájába, és zárjátok rájuk az ajtót! A többiek kezdjenek el barikádot építeni!

A kijelölt emberek sietve elvitték a sebesülteket, a többiek pedig kihordták a priccseket a hálókabinokból, és hevenyészett barikádot emeltek belőlük. Hallották, ahogy összekattannak a dokkok, és ahogy a levegő sziszegve kiárad a két hajó közé feszülő alagútba. Az ajtó hamarosan ki fog nyílni.

− Ha legyűrjük őket, és elfoglaljuk azt a hajót, akkor talán mindannyian megmenekülhetünk. Darklighter, Bindu! Le a szervizaknába, kerüljetek a hátuk mögé! Mozgás!

Néhányan feltépték a padlólemezeket, majd gyorsan visszahelyezték őket, miután a páros eltűnt az aknában.

− Maradjatok lent, amíg meg nem halljátok a „minden rendben” jelzést, vagy amíg el nem vonul fölöttetek a harc.

Ez a fejvadászhajó nem várt reménnyel töltötte el Torynt.

A lázas tevékenység közepette a számítógép nem tudott kapcsolatba lépni a névadatbázisával és annak részletes, a galaxis szinte összes hajójáról szóló információval, pedig alternatív útvonalakkal is próbálkozott. Bizonyos nyomok arra utaltak, hogy a Mist Hunter név a rövid távú memóriájában szerepel: a mis nter betűk az egyik külső kamerától, közvetlenül a támadás előtt; majd egy másikról a t hunter töredék.

Azonban nem tudta összefésülni a többi adatot a töredékekkel.

Egyelőre.

Lépésről lépésre, bitről bitre haladva rekonstruálta rövid távú memóriáját. A programja szerint hitte, hogy Toryn Farr fontosnak fogja találni az információt.

Zuckuss ügyet sem vetett a Hoth felé zuhanó mentőkabinokra. Legyenek csak a birodalmiak problémái. Mellesleg… remélte, hogy a kabinok és utasaik sikerrel járnak. Talán kisülhet belőle egy munka: Lázadókra vadászni a jégbolygó gleccserei között. Kedve lett volna hozzá.

Ha egészséges lenne, tette hozzá gondolatban. Csak akkor vehetne részt egy ilyen Vadászaton, ha egészséges lenne.

Zuckuss dokkolt a hajóval, és kinyitotta az ajtókat. Elsőként 4-LOM lépett a roncs fedélzetére.

− Azért jöttünk, hogy kimentsünk titeket! − kiáltotta a Lázadóknak, és elmondta a „tervüket”. Miközben beszélt, aktiválta agya viselkedéselemző alprocesszorait. Ezek a Lázadók nem sok félelmet mutattak. Nem hátráltak meg. Nem fordították el a tekintetüket. Heten szoros, védelmező félkört formáltak egy nő körül, aki 4-LOM számításai szerint a parancsnokuk lehetett, s a Toryn Farr nevet viselte.

Egy nő, akinek vérdíjat tűztek a fejére. 4-LOM gyorsan egybevetette az arcát a birodalmi körözési listán szereplő képpel.

− Farr parancsnok − fordult felé. − Át kell néznem a hajón lévő túlélők listáját. Kérem, engedjen rácsatlakozni az adatbázisukra!

A droid észrevette a Toryn Farr arcán átfutó pillanatnyi meglepetést, mikor a nevén és rangján szólította. Jó dolog meglepni az áldozatot a róla szóló információkkal: bizalmat ébreszthet benne, mikor nem lenne szabad bíznia. 4-LOM elindult a számítógép felé, Toryn azonban elé lépett. A testőrei követték.

− Először válaszolj néhány kérdésre! − ingatta a fejét a nő. − Ki küldött titeket?

Nincs annyi idejük, hogy ebben a prédában bizalmat ébresszen maga iránt, számította ki 4-LOM.

− Ha elmesélnék egy történetet a Lázadók kapcsolatairól az egyik legnagyobb birodalmi fejvadászcéhnél, Toryn Farr, akkor megbíznál bennem… vagy azt gondolnád, hogy túlságosan is könnyen kiadtam egy ilyen jelentőségű információt? Az az igazság, hogy nem tudok kiszámolni olyan körülményeket, amelyek közepette válaszolnék a kérdésedre. Egyikőtök sem rendelkezik a megfelelő biztonsági besorolással ahhoz, hogy megtudja az igazat. Elégedj meg annyival, hogy a válasz nagyon meglepne titeket! Egyébként pedig az, hogy eljöttünk értetek, elégséges válasz kell hogy legyen.

4-LOM szemügyre vette az előtte álló Lázadók arcát, és megállapította, hogy a legtöbbjükre vérdíjat tűztek ki. Hamarosan megtalálta azt a huszonhatot, akit érdemes volt elvinni. Az értük járó vérdíjból nem lehetett volna bolygókat venni. Ezek a Lázadók nem értek annyit, mint Han Solo és társai.

De Zuckuss tüdejének árát fedeznék.

4-LOM egy pillanatra sajnálta, hogy vissza kell juttatniuk ezeket a Lázadókat a bajtársaikhoz. Azonban a sokkal értékesebb préda nyomán indultak el. Ezek itt csak drága csalétek lesznek a csapdában.

− A droidok és az a huszonhat ember, akinek a nevét elmondom, jöjjenek át a mi hajónkra − mondta. – A társam mostanra oxigént szivattyúzott azokra a folyosókra, amelyek a Mist Hunter celláihoz vezetnek. Siessetek! A birodalmiak előbb-utóbb észrevesznek minket.

Elkiáltotta a neveket, de senki sem mozdult. Legelőször a Torynét mondta ki. A nő rájött, hogy a többi név azokhoz a Lázadókhoz tartozik, akik a jelenlévők közül a legrégebben harcoltak a Birodalom ellen.

Elég régen ahhoz, hogy vérdíj legyen kitűzve a fejükre.

A droid nyilvánvalóan azokat próbálta átcsalni a hajójára, akikért a legtöbb pénzt kaphatta. Toryn nem hitte el, amit a tervükről mondott, mint ahogy azt sem, hogy a társával együtt Felkelők lettek volna, s azokat akarnák megmenteni, akik a legértékesebbek a Felkelők Szövetsége számára.

− Nekem van egy jobb tervem − közölte 4-LOM-mal. − A társad vegyen fel egy ammóniával töltött űrruhát, töltsétek fel az egész hajótokat oxigénnel, hogy mindannyian átmehessünk, és vigyetek el minket a Darlyn Bodára. Egy fél nap alatt odaérnénk. A Darlyn Bodán vannak kapcsolataink, akik elrejtenének minket, amíg újra csatlakozhatunk a hadsereghez.

− A találkozási ponthoz kell mennünk! − tiltakozott 4-LOM. − Ott van szükség a hajónkra. Csak azt a huszonhatot visszük el, akiknek a nevét az előbb elmondtam. Nincs vesztegetni való időnk.

− Nem fogom itt hagyni az embereimet, akikért felelős vagyok! − szögezte le határozottan Toryn.

4-LOM olyan gyorsan mozdult meg, hogy egyeden Lázadó sem tudott idejében reagálni. A droid egyetlen villanással áttört Toryn testőreinek gyűrűjén, elkapta a nőt, és maga elé rántotta.

− Nincs időnk vitatkozni − közölte. − Zuckussnak és nekem pedig nincs időnk sebesült közkatonákat fuvarozni a Darlyn Bodára. Huszonhat személyt választottam ki közületek. Azonnal szálljanak át a hajónkra!

A háta mögül padlólemezek csattogását hallotta. Két Lázadó rejtőzködött a padló alatt! Ezek aztán valóban találékony ellenfelek! A hátába ültetett sugárvetővel mind a kettőt elintézhette volna, de másképp döntött.

Nem fog megölni olyan embereket, akiket látszólag meg akart menteni. Legalábbis egyelőre nem.

− Engedd el! − szólt rá az egyik Lázadó a háta mögül.

Mögöttük azonban Zuckuss bukkant fel a két hajót összekötő alagútból.

− Nem, ti álljatok félre! − förmedt rá a két Lázadóra. − Csodálatra méltó a parancsnokotok iránt tanúsított odaadásotok. Tovább fogja szolgálni a Felkelést, amint elszállítottuk a találkozási pontra. Elégedjetek meg ezzel.

4-LOM emberfeletti gyorsasággal átrángatta Toryn Farrt az alagúton, az egyik cellába. A kezét és a lábát a falba erősített gyűrűkhöz bilincselte. A nő nem volt elég erős ahhoz, hogy ellenállhasson.

− Ez nem mentőakció! − vágta a droid fejéhez Toryn.

− De az − felelte 4-LOM. − Hamarosan a találkozási pontnál leszel. Sajnálom, hogy kénytelen voltam erőszakhoz folyamodni, de a te megmentésed logikus, a sietség pedig szükségszerű. − Azzal elindult kifelé a cellából.

− Hibás a logikád! − kiáltott utána Toryn.

A droid visszanézett rá.

− Az egyik legjobb pilótánkat… Samoc Farrt… lehagytad a listádról. Szerinted a Felkelésnek nincs szüksége jó pilótákra?

4-LOM nem válaszolt, szó nélkül távozott. Toryn lövöldözést hallott a Bright Hope felől. Ez volt minden parancsnok rémálma: távol lenni a katonáitól, mikor azok harcoltak. A droid hamarosan Riversszel és Binduval tért vissza. Belökte őket a cellába.

− Mi folyik odaát? − kérdezte Toryn.

− A droid túszul ejtett minket, és azt mondta, megöli mindhármunkat, ha a többiek nem jönnek át.

Azonban nem újabb lövöldözést hallottak. Zuckuss üvöltözött dühösen 4-LOM-ra.

− Szerinted most mennyi esélyünk maradt a sikerre? − kérdezte ordítva. − Ki fogja elhinni ezek után, hogy tényleg a megmentésükre érkeztünk?

Senki. A folyosó üresen tátongott előttük, bár mind a ketten tudták, hogy ha kilépnének az alagútból, azonnal fegyverek szegeződnének rájuk. Hogy mennyi, arról fogalmuk sem volt. Nem nyílt alkalmuk kellőképpen felmérni a Lázadók tűzerejét. 4-LOM számításai szerint ő és Zuckuss képesek lettek volna legyőzni a Lázadókat, és elfogni a célpontjaikat. Zuckuss második kérdése azonban valóban kényes pontra tapintott: ki hinné el akkor, hogy valóban mentőakcióról van szó?

− Hadd próbáljak meg én beszélni velük! − morogta Zuckuss.

Egyedül lépett ki a folyosóra.

− Lázadók! − kiáltotta. − 4-LOM és Zuckuss fejvadászok. A mi módszereink mások, mint a tieitek. Azonban akárcsak ti, mi is hisszük, hogy a Birodalomnak buknia kell, és hajlandóak vagyunk tenni is ezért. Néhány embert… akiknek 4-LOM felsorolta a nevét… megmenthetünk közületek. Gyertek hát elő! Indulnunk kell!

Senki sem mozdult.

− Van még egy lehetőségünk − nézett a gand 4-LOM-ra. Visszament a hajójukra. 4-LOM lezárta a bejáratot, és követte társát. Ő is több lehetőséggel számolt: vagy harcolni kezdenek és elfogják az összes Lázadót, akit akartak, vagy elindulnak ezzel a hárommal. A többi negyvenkilenc lehetséges megoldásról nem is beszélve. Kíváncsian várta, Zuckuss melyikkel fog előhozakodni.

A gand a cella ajtaján át a bezárt Lázadókhoz beszélt.

− Farr parancsnok − kezdte. − Őszintén mondom, mentőakciónak szántuk ezt az egészet, azonban valahogy félresiklott a dolog. Mit tehetünk, hogy helyrehozzuk a hibánkat? Kérem, segítsen, és gyorsan! A birodalmiak hamarosan a nyakunkon lesznek.

Így történt, hogy 4-LOM és Zuckuss felkészítette a hajót a kilencven Lázadó evakuálására, a sebesültek Darlyn Bodára szállítására.

4-LOM kiengedte Torynt, hogy a nő felügyelhesse a roncs kiürítését. Zuckuss magán hagyta ammóniával töltött öltözékét, és egy alkalmas pillanatban, mikor egyetlen Lázadó sem látta, kapcsolatba lépett a birodalmi csillagrombolóval, hogy visszamondja a „kíséretet”, amit a rendszer elhagyásához kért. A Mist Hunteren még sohasem utaztak ennyien. Alig tud majd manőverezni − most nem lesz szükségük a TIE-vadászok megrendezett támadására!

− Hány Lázadót szállít el? − kérdezte a birodalmi tiszt.

− Kilencvenet − válaszolta Zuckuss. − És két egészségügyi droidot.

A gand hallotta, hogy a birodalmiak a háttérben tanácskoznak egy darabig. Végül aztán a kommunikációs tiszt visszalépett a mikrofonhoz.

− Tudomásul véve − közölte. − Az információt továbbítjuk a parancsnokságnak.

Hát persze, gondolta Zuckuss. A birodalmiak mindazonáltal nem próbálták megakadályozni, amire ő és 4-LOM készült. Darth Vader szabad kezet adott nekik erre a Vadászatra − bármit megtehettek, amit szükségesnek láttak.

Zuckuss lecserélte az űrhajója ammónialégkörét oxigénre. Így nagy nehezen a fedélzetre zsúfolódhatott a kilencven Lázadó és a két droid. Olyan szorosan kellett állniuk és feküdniük egymás mellett, mint ahogy eredeti terveik szerint a kiválasztott huszonhatnak kellett volna a három egyszemélyes cellában. A Lázadók azonban boldogan szorongtak a szűk folyosókon.

Hiszen ez volt az egyeden esélyük az életben maradásra.

Már csak Torynnak kellett a fedélzetre lépnie.

− Igyekezz! − kiáltott oda neki 4-LOM. − Kész csoda, hogy a birodalmiak még nem támadtak ránk!

Toryn megállt a folyosón a segítőkész kódtörő droid mellett.

− Droid − szólította meg. − Köszönök mindent, amit értünk tettél. Töröld ki magad és a számítógépet!

A droid azonnal lekapcsolt minden fényt a hajón. A megmaradt néhány létfenntartó rendszerrel folytatta a sort. Egymás után kitörölte a programjait és az adatbázisait. A Mist Hunter levált a szállítóhajóról. A számítógép sohasem tudta meg, mi lett a sorsa a Lázadóknak, akiket szolgált.

Kitörölte a hosszú távú memóriáját, és nekilátott megsemmisíteni a rövid távú maradványait is, amikor egy pillanatra megállt.

A rövid távú memórián dolgozó alprocesszorok épp abban a pillanatban jöttek rá, hogyan kell megfelelően összerakni a Bright Hope-ot ért támadásról megmaradt információtöredékeket.

A számítógép rájött, hogy ismeri a Mist Huntert.

Az életben maradt Lázadók épp most szálltak fel arra a hajóra, amely elsőként nyitott tüzet rájuk, megpróbálva elpusztítani őket.

A számítógép azonban túl későn rekonstruálta a töredékeket.

Már nem tudta figyelmeztetni a Lázadókat. Nem tudta visszahívni őket.

Végrehajtotta hát Toryn Farr utolsó parancsát, és kitörölte a memóriáját.

A Mist Hunter bűzlött a recirkulált levegőtől és a nyomokban érezhető ammóniától. A levegő belélegezhető volt, de az ammóniától előbb-utóbb mindenkinek meg fog fájdulni a feje. Toryn már kezdte is érezni a fejfájás előjeleit, de nem hagyta, hogy a fájdalom lelassítsa. A legsúlyosabb sebesüléseket szerzett Lázadók kettesével feküdtek a cellák priccsein. Toryn mindegyikükhöz odament, lassan átvergődve az összezsúfolt embereken, hogy beszéljen velük, kitartásra buzdítsa őket.

Ekkor vette észre és olvasta el a cella falaira írt üzeneteket. Amikor 4-LOM először bezárta, nem is figyelt fel rájuk. Néhány fogoly a nevét rótta fel. Mások verssorokat. Valaki pedig a nevét és a szülei címét, azzal a kéréssel, hogy aki olvassa, keresse fel őket.

− Jegyezd meg ezt a nevet és címet − fordult oda Toryn a mellette álló Tu-Vanbihez. − Később majd szeretném felkeresni ennek a valakinek a szüleit.

Samocot a hajó egyik hátsó sarkában állva találta meg. A lány arcát és kezét fehér kötés borította. Megölelték egymást.

− Sikerült mindannyiunkat megmentened − nézett Torynra elismerően Samoc.

− Még nem vagyunk biztonságban! − figyelmeztette Toryn.

Kilencven Lázadóért lesz felelős a Darlyn Bodán, köztük ötvenkét súlyos sebesülttel. A földalatti mozgalom erős volt a bolygón − de az még mindig a Birodalom fennhatósága alá tartozott. A Darlyn Boda kormánya azt tette, amit a Birodalom mondott neki.

Toryn ránézett a húgára. Hirtelen úgy érezte, képtelen megtenni mindazt, amit még meg kell tennie. Már kétszer is fölé helyezte Samoc életét azon emberek érdekeinek, akikért felelősséggel tartozott: először akkor, amikor egyenesen a húgához küldte az egészségügyi droidot; másodszor akkor, amikor megpróbálta rávenni 4-LOM-ot, hogy Samocot is vegye be a huszonhat kiválasztott Lázadó közé. És ez nem volt tisztességes a többiekkel szemben. Le kell mondani a parancsnokságról, amilyen hamar csak lehet. Remélte, hogy a Darlyn Bodán akad egy nála magasabb rangú tiszt.

Visszament Zuckusshoz és 4-LOM-hoz.

− 2,6 szabványóra múlva megérkezünk a Darlyn Bodára − közölte 4-LOM.

Gyors ez a hajó, gondolta Toryn, még túlterhelve is.

Zuckuss hirtelen köhögni kezdett a légzőmaszkja alatt. Hamarosan kétrét görnyedt a pilótaülésben.

Toryn vércseppeket látott szétkenődni a gand sisakjának üveglemezén.

Letérdelt és átkarolta Zuckuss vállát.

− Mi a baj? − kérdezte. − Segíthetek valahogy?

4-LOM felállt, és elkezdte ellenőrizni Zuckuss öltözékének a csatlakozóit.