Kathy Tyers
A legszebb skalp
Bossk története
Csubakka és Solo csak egyszer jártak túl Bossk eszén. Soha többet.
A hüllőszerű trandoshi fejvadász egy pillanatra abbahagyta a kutatást, és maga elé képzelte, ahogy lenyúzza Csubakka skalpját. A gondolatra élvezettel csettintett egyet a nyelvével. Bossk, mint egy hivatásos, csúcsformában lévő harcos, elég erős volt ahhoz, hogy szembeszálljon egy vukival, ezt a játszmát azonban fortéllyal fogja megnyerni… vagy árulással, ha kell.
Bossk az Executor birodalmi csillagromboló egyik belső fedélzetén állt, sebtében tanulmányozva egy birodalmi adatkivetítőt. Hunyorogva hátravetette karabélyát − egy díszes bőrszíjon lógott le a nyakából a bal karja alá –, és közelebb tolta az arcát a képernyőhöz. A fedélzeti világítás bántotta érzékeny szemét, a képernyő pedig alig volt fényesebb, mint a folyosók. Alig tudta kivenni a betűket.
Feltűnt egy újabb lista.
Ismert haragosok:
Bunji, a Nagy, korábbi üzlettárs
Jabba, a hutt, korábbi megbízó
„Egyet fizet, kettőt kap” Ploovo, korábbi üzlettárs
Bossk nekifeszítette lábujjkarmait az Executor padlójának. Csubakka és Solo őrültek lennének, ha az ellenségeik között próbálnának elrejtőzni, Solo azonban híres volt az őrült trükkjeiről. Vader nagyúr szárnysegédjei rengeteg adatot szedtek össze a kiválasztott hat Vadásznak. Bossknak valahogyan meg kellett találnia azt a nyomot, amin elindulva ő kaphatja el Csubakkát.
És Solót. Ökölbe szorította a kezét, erős, hegyes karmai belevájtak a tenyerébe. Nem túl mozgékony de erős ujjait recés, felnőttpikkelyek borították. Már több mint hatvan szabványév óta vadászott vukikra. Amikor majd egy pisztoly vagy egy gránát végez vele, a halála több száz jagannath-pontot hoz majd istennőjének, a vérszomjas, örökkévaló Bírónak.
A Bíró higgadtan tekintett le a trandoshi Vadászok tetteire halvány szempilla nélküli szemeivel téren és időn túli létéből. Bármikor lenullázhatta Bossk pontjait, ha a fejvadász megszégyenült vagy fogságba esett. Viszont meg is duplázhatta azokat, ha egy különösen értékes skalppal tért haza. Csubakka megölése Bossk szent feladata volt.
Rácsapott egy másik billentyűre, és szemügyre vette Vader információit „Egyet fizet, kettőt kap” Ploovóról. A humanoid gengszter már rég vérdíjat tűzött ki Solo fejére. A képernyőn semmi más nem keltette fel Bossk érdeklődését, talán csak az a tény hogy a birodalmiak utoljára a Tatuinon látták Solót, Jabba, a hutt főhadiszállása közelében, közvetlenül azelőtt, hogy csatlakozott a Lázadók Szövetségéhez. Az a hülye Greedo nyilván elhibázta; Bossk jóval később látta még Solót az Ord Mantellen.
Bossk harcias népe már régen a Birodalom szövetségese volt. Az egyik trandoshi vezető kitalálta, hogy a hatalmas, erős vukikat − a Kashyyyk lakóit − inkább rabszolgaságba vessék, és ne pusztítsák el őket bolygójukkal együtt. A Birodalom kapva kapott az ötleten. A hitvány békeszerető vukikat hamarabb elkapták, mint hogy rájöhettek volna, mit is jelent igazából a rabszolgaság. Mára már nagyon kevés szabad vuki élt a Kashyyykon kívül.
Vader nagyúr „élve, egy darabban” akarta Solót, Csubakkát és a társaikat − ami garantálta, hogy kegyetlen bánásmódban lesz részük. És miután a Birodalom végzett Csubakka megbüntetésével, Bossk vissza fogja vásárolni tőlük a skalpját. Aztán hazaviszi és leteszi a Bíró véres oltárára.
Előtte azonban ennél jobb nyomokat kell találnia, gondolta. Solo és csapata az üldözés kellős közepén tűnt el, nyom nélkül. Látva a többi fejvadászt, Bossk egy pillanatig sem hitte, hogy könnyű verseny előtt áll.
Tinian I’att az egyik füle mögé simította vörösesszőke haját, majd lekuporodott, hogy a barna bundájú chadra-fan szemébe nézzen. Ebből a szögből nehéz lett volna nem észrevenni a lény négy orrlyukát és tekergő, felemelt ormányát, de a lány biztos akart lenni benne, hogy a gyáva kis teremtmény megértette.
− Kétszáz kredit − ismételte meg. − Csak annyit kell tenned, hogy bemutatsz engem és Csenlambeket Bossknak.
Tutti Snibit félrebillentette a fejét, és elnézett Tinian válla fölött. A lány mögött egy hatalmas vuki tornyosult. Mikor először találkoztak, Csenlambek Tiniant is megrémisztette. A többi Vadász szerint a vuki vérszomjas ragadozó volt, hajlamos arra, hogy dührohamai során törjön-zúzzon maga körül. Kizárólag „élve vagy halva” megbízatásokat fogadott el, és általában csak a gyilkosság bizonyítékaival tért vissza. Egy nehéz, hüllőbőrből készült fegyverövet viselt a felsőtestén átvetve, amin a nyílpuskatárak között ezüstkockák csillogtak díszítésként.
Ő volt Tinian Ng’rhr-ja. A saját nyelvén a kifejezés klánbeli nagybácsit jelentett, itt azonban arra utalt, hogy ő a mester Vadász, a lány pedig a tanítványa.
− A trandoshiak gyűlölik a vukikat − makogta Tutti. Korábban úgy mutatkozott be, mint aki szintén fejvadász, csak éppen Vader nem fogadta föl.
− De mi szintén Vadászok vagyunk − magyarázta Tinian. Későn érkeztek meg az Executor fedélzetére – szándékosan –, hogy Vader nagyúr elé járuljanak a zsíros megbízatás ügyében. − ígértesd meg Bosskkal, hogy betartja a Krédót! Aztán mutass be minket neki! − A Vadászok Krédója szerint egyetlen Vadász sem ölhetett meg egy másikat, mint ahogy nem zavarhatta a Vadászatát sem.
Tutti vonakodása egyébként is hamisnak tűnt. Tinian látta, amint néhány perccel korábban a komor kinézetű, páncélos Boba Fett-tel tárgyalt. Hallotta, ahogy felajánlotta a szolgálatait Fettnek… csekély ellenszolgáltatás fejében. A fejvadász pedig felfogadta, hogy olyan hamis nyomra terelje Bosskot, amit követve sohasem találja meg Han Solót.
Ő és Csen pedig örömmel segítenek ebben.
− Kettő-ötven? − sunyta le egyik nagy, kerek fülét Tutti.
Tinian hátrapillantott a válla fölött. Csen halkan felmordult.
− Kettő-tíz − fordult vissza Tuttihoz. − Ez az utolsó ajánlatunk.
Tutti Snibit kinyújtotta egyik hosszú, göcsörtös kezét.
− Miután bemutattál minket. És túléltük − mosolyodott el örömtelenül Tinian.
A chadra-fan elsietett.
− Nem tudom, Boba Fett mennyit fizet neki − egyenesedett föl Tinian –, de hányingerem van ettől a fickótól.
Csen halkan felhördült.
− Én készen állok − felelte a lány − És te?
A vuki összefonta a karjait a mellkasa előtt, és látszólag teljesen nyugodtan nekidőlt a folyosó falának.
− Persze hogy készen állsz − ismerte el a lány − Hiszen mindig készen állsz.
Azért szegődött Csenlambek tanítványául, hogy a lehető legtöbbet árthasson a Birodalomnak, mielőtt elkapják. A Birodalom tette tönkre az életét. Korábban egy fegyvergyár örököse volt. Mostanra semmije sem maradt.
Azonban Csenlambek sem tartozott a közönséges fejvadászok közé. Az „élve vagy halva” álcája alatt több „célpontjának” is segített átszökni a Lázadók Szövetségéhez. A kettős játék veszélyes volt, azonban elégtétellel töltötte el… és a zsebe sem maradt üresen. Ez lesz a harmadik akció, amiben a lány a tanítványaként részt vesz.
A folyosó kanyarulata mögül előloholt Tutti Snibit, kezeit összekulcsolva piszkos, barna köpenye előtt.
− Beleegyezett − lihegte a chadra-fan. − De legyetek óvatosak! Szeretném, ha életben maradnátok és kifizetnétek!
− Természetesen. − Tinian megrángatta magán az űrruháját, hogy egy kicsit kisimítsa. Azok a ruhák, amelyeknek elég hosszú volt a karjuk, mindig lötyögtek rajta. Semmilyen ékszert nem viselt, csak egy lazán felcsatolt ezüstövet és egy pisztolyt.
Amint befordultak a sarkon, megpillantották a trandoshit. Bossk legalább 190 cm magas volt, majdnem akkora, mint Csenlambek. Domború pikkelyei az egyik oldalán halvány narancssárgának tűntek, a teste többi részén azonban barnászölden csillogtak. A hüllő egy narancsszínű űrruhát viselt, melyet láthatóan rövidebb lábú emberekre terveztek, mivel a szárát a térdénél, ahol véget ért, egy pár töltényövvel szorította le. A nyakába vetett szíjról egy karabély lógott le hanyagul a bal karja alá.
Tutti Snibit tiszteletteljes távolságban megállt a trandoshitól. Lesunyt kerek füleivel sokkal inkább emlékeztetett egy egérre, mint egy gyíkra. Alig ért volna Bossk derekáig.
Bossk adatkonzolja egy tágas, nyílt terület egyik szélén helyezkedett el, nem messze az Executor felszállásirányító központjától. A Vadászok rémálma volt − három oldalról is meg lehetett közelíteni. A falakon és a mennyezeten vaskos kábelvezetékek futottak szét minden irányba.
− Ha-hatalmas Bossk − dadogta Tutti –, ez itt Csenlambek, a híres Vadász. Ő pedig a tanítványa, Tinian.
Bossk egy szisszenés kíséretében a karabélya felé emelte jobb kezét.
− A Krédó! − visította Tütti. − Semmi lövöldözés! Csubakkáról kell beszélnetek!
− Csenlambek! − horkant fel Bossk. − Egy vuki, aki kilóg gyáva népéből! − A basicje úgy csengett Tinian fülében, mintha a trandoshit fojtogatta volna valaki.
Csen a mellkasára csapott egyik öklével, és felmordult.
Tinian előrelépett. Mindkét Vadász föléje tornyosult.
− Azt mondja, hogy téged is megelőz a híred. Tucatnyi fajtársát ölted már meg.
− Több százat − helyesbített Bossk.
Csenlambek ismét felmordult. Tinian ez alkalommal inkább nem fordította le, mit mondott.
Tutti Snibit körbe-körbe nézelődött, valószínűleg kapaszkodókat keresett a falakon.
− Ez most mindegy − szólt közbe gyorsan. − Bossk megkapta a munkát, Csenlambeknek viszont információi vannak egy csodálatos nyomról. Úgy gondoltam, teszek nektek egy szívességet… és összehozlak benneteket! − Lemondóan legyintett szőrös karjaival.
Bossk morgott valamit egy Tinian számára ismeretlen nyelven.
− Kérlek, hallgass meg, Bossk! − folytatta Tutti. – Csenlambek túl későn ért ide, hogy megkaphassa a megbízást…
− Vader nagyúr élve akarja a prédát − vágott a szavába Bossk. − És egy darabban. Ezt egyértelműen leszögezte.
− Igen, igen − nyüszítette Tutti –, de figyelj! Csenlambek hajlandó eltekinteni a mészárlástól… ez alkalommal… ha te, hatalmas Bossk, együtt tudsz működni egy vukival.
− És egy emberrel. − Bossk lehajtotta pikkelyes fejét, és sziszegett valamit. − Egy kicsi, gyenge emberrel.
Csenlambek dühös morgással válaszolt.
Tinian összefonta a karjait.
− Csen azt mondja: „A lány eddig is hasznos volt, mikor basicre kellett fordítani a szavaimat.” Egyébként pedig már majdnem megvan a teljes jogú Vadász státusom.
Bossk elengedte a karabélyát.
− Chadra-fan, mégsem ölöm meg őket. Beszélni akarok velük, úgyhogy tűnj el!
Tutti behátrált a sarok mögé. Tinian szinte irigyelte. A hat fejvadász közül legalább öt üres zsebbel fogja befejezni a Millennium Falcon utáni hajszát, ő és Csen is kudarcot vallhat, Tutti Snibit viszont elég kreditet gyűjtött be ahhoz, hogy három-négy hétig − sőt talán egész életében − kényelmesen eléldegéljen. Már ha nem veri el azonnal.
Bossk egy intéssel kikapcsolta a terminálját, majd hátával nekitámaszkodott a falnak. Jobban látott hátrafelé, mint a vukik vagy az emberek, azonban nem bízott ebben a párosban.
− Nos? − mordult fel. − Várom az ajánlatotokat. De ne feledjétek, semmivel sem tartozom nektek azért, mert megkerestetek!
A vuki sötétbarna, helyenként ezüstös bundáján egy fekete, apró pikkelyes hüllő bőréből készült töltényövet viselt. Lehet, hogy szándékosan meg akarta sérteni. A trandoshiak a préda bőrét tartották legértékesebb részének. Bossk sohasem viselt volna hüllőbőrt, mint ahogy hüllőhúst sem evett volna. A tény hogy a vukik − és az emberek − megették más emlősök húsát is, ékes bizonyságul szolgált vadállatiságukra.
Csenlambek nekitámaszkodott a szemben lévő falnak, kettejük között hagyva a törékeny embert. Bossk nem érezte a félelem szagát a lányon.
Csenlambek huhogni kezdett, mint egy felhőmajom. A tanítványa néhány mondat után felemelt kézzel csendre intette.
− A Ng’rhr-omnak vannak kapcsolatai az űrjáró vukik között − kezdte fordítani mestere szavait.
− Nem bízom a bűnözőktől származó információkban! − csattant fel Bossk. − Abból, hogy ismered a nyelvüket, egyértelműen látszik, hogy a bűntársuk vagy. Az ő dolguk a hallgatás, nem a beszéd.
Tinian csípőre tette ökölbe szorított kezét.
− A családom rabszolgaként tartotta a vukikat. Úgy lehetett a legjobban irányítani őket, ha megtanultuk a nyelvüket. Értve vagyok?
A trandoshi azonban nem hagyta lesöpörni magát.
− Most viszont a mesterednek nevezed.
− Már megbocsáss, de én csak fordítok! Csenlambek megkért, hogy közöljem: vannak kapcsolatai az űrjáró vukik között. − A bal füle mögé sepert egy szőrtincset, felfedve annak furcsa, rózsaszín redőit. − Az egyikük a Millennium Falcon utolsó ismert pályája alapján meghatározta a valószínű úti célját.
Szemtanúk? Információk a vukihálózattól? Bossk komolyabban kezdett odafigyelni. Felajánlotta volna a jobb karját a Bírónak, hogy behatolhasson abba a hálózatba (sőt mind a kettőt − úgyis visszanőnek). Azzal egy életre megszerezhetné magának a gazdagságot és biztonságot.
− Folytasd! − parancsolta. − Hová mentek?
A hatalmas vuki ismét huhogott valamit.
− Azt mondja − fordította Tinian –, ha el akarsz kapni valakit, akinek egy vuki a másodpilótája, akkor fogadj fel te is egy vukit.
− Hová mentek? − Bossknak sikerült nyugalmat erőltetnie a hangjára.
− Előbb beszéljük meg az együttműködésünk részleteit.
− Ha segítetek elkapni Csubakkát és a gazdáját, akkor fontolóra veszem, hogy nektek adom a jutalmam húsz százalékát.
Az ember összehúzta a szemét.
− Te amatőröknek nézel minket − állapította meg. – Ötven százalék a szokás. Még így is több marad neked annál, amit a segítségünk nélkül szereznél.
Alkudozni merészel?
Bossk azonban tudta, hogyan nyerhet az üzleten. Csenlambek ragyogó skalpja legalább annyit ért, mint Csubakkáé. Az ezüstszínt okozó gének ritkák és recesszívek.
És pontosan ilyen útmutatás után kutatott. Elhitette a párossal, hogy harminc százalékot fizet nekik, ha elvezetik Csubakkához.
− Hogyan tett az ellenségévé egy másik vukit a hatalmas Csubakka? − kérdezte aztán halkan Tiniantól.
Csenlambek hátravetette a fejét, és gyászosan vakkantott egyet.
− Elmondhatatlan a bűne − válaszolta Tinian. − Csen nem szokott a múltjáról beszélni − tette hozzá. − Nekem legalábbis nem. Szerintem neked sem fog.
A múlt nem számított. Akár megtalálja a Falcont, akár nem, Bossk haszna garantálva lesz, amint sikerül a hajója fedélzetére csalni Csenlambeket.
Valószínűleg az embert is körözték valahol. Ha pedig nem, a rabszolga-kereskedők időnként átvettek tüzes ember nőstényeket is…
Ami pedig a Vadászok Krédóját illeti, egy fejvadász csak akkor árulna el egy másikat, ha az előbb eltérne a Krédótól. Bossk azonban máskor is megszegte már a Krédót, és érezte, hogy a Bíró ilyenkor rámosolygott. Az istennő szerette az okos árulásokat.
− Most pedig halljam: hová mentek?
− Keressünk valami biztonságosabb helyet, ahol beszélhetünk.
− Ilyesmire most nincs idő − felelte Bossk halk, fenyegető hangon. Azt akarta, hogy azt higgyék, rájuk akar ijeszteni. − A többi Vadász már elindult a hajójára.
− Akkor itt fogunk beszélgetni − nézett végig a folyosón Tinian. Egy barna egyenruhás birodalmi talpnyaló közeledett feléjük. Csizmái csattogtak a fényesre törölt fémpadlón. Bossk megfogta a karabélyát.
A talpnyaló befordult az egyik sarkon, és eltűnt egy másik túlzottan kivilágított folyosón. Bossk látta, hogy Tinian a tekintetével követi a birodalmit. A trandoshi érezte a félelem szagát a lányon − és a megkönnyebbülését, mikor a birodalmi elment. A birodalmiaktól láthatóan ideges lett ez a puha kis ember nőstény.
Pedig nem is a folyosókon kellett volna keresnie az ellenségeit. A legveszélyesebb ott állt előtte.
Az Executor úgy zúgott Csenlambek körül, mint egy hatalmas szörnyeteg. Örömmel kikeveredett volna már a gyomrából, és csak sajnálattal tudott gondolni a birodalmi férgekre, akik egész életüket ezeken a folyosókon töltötték el.
Beszélt, aztán meghallgatta, ahogy Tinian lefordítja basicre.
− Bizonyos vukiforrások − magyarázta a lány, és Csennek nagyon tetszett a leereszkedő hangnem, amit a szavainak adott − látták Solo hajóját a Lomabu-rendszer felé tartani. Ott egy renegát vukikból álló csoport egy új, biztonságos világot készít elő. Hallottunk róla, hogy a pályafutásod kezdetén már rajtaütöttél egy ilyen bolygón.
− Igen! − csattant fel Bossk. A Gandalo IV-en valóban lemészárolt néhány tucat szökött vuki rabszolgát, akik egy biztonságos kikötőt próbáltak felépíteni. Már csak egy hajszál választotta el attól, hogy elkapja a maradékot… köztük a híres Csubakkát, mikor Solo kapitány váratlanul visszatért. Látva a kialakult helyzetet, Solo ágyútűz alá vette a fejvadászt és csapatát. Azok visszavonultak nagyobb, jobban felfegyverzett hajójukba. Solo erre leszállt a Millennium Falconnal a tetejére, összetörve a leszállólábaikat. A hidraulikájukból szivárogni kezdett a gőz. A belső robbanások tönkretették a hajtóművüket.
Solo és Csubakka életben hagyta ugyan Bosskot, de megalázva, csapdába esve a saját hajója fedélzetén… legalábbis így szólt a fáma. Csenlambek bátyja első kézből mesélte el a történetet. Közvetlenül Csubakka mellett állt, és szemtanúja volt annak, ahogy a kétségbeesett vuki félelme reménykedéssé, aztán őrjöngő dühvé változik.
Csen szinte érezte Bossk izzó haragját az emlék felelevenítése után. Ismét megszólalt, emlékeztetve Tiniant a fedősztorijuk néhány részletére. Az egészet azelőtt találták ki, hogy leszálltak volna az Executoron.
A lány komoran bólintott, majd visszafordult a hatalmas, visszataszító hüllőhöz.
− Úgy gondoljuk, most, hogy a Hothról kifüstölték őket, a Lázadók Szövetsége megpróbál felállítani egy támaszpontot a Lomabu-rendszerben, a vukik kikötője mellett. Ez alátámasztaná az információt, hogy a Falcont arra látták, a fedélzetén több Lázadó-vezetővel. Még a Lázadók flottájának megérkezése előtt besurranhatnánk, elkaphatnánk a célpontunkat, és lelécelhetnénk, mielőtt a birodalmiak is odaérnek. A foglyainkat egyenes Vader nagyúrnak adnánk át.
Bossk bólintott.
− Még nem hallottam a Lomabu-rendszerről. Merrefelé van az innen?
− Nos… most ugyebár az Anoat mellett vagyunk. A Lomabu…
Csen feszülten figyelte Bosskot. Tinian most fogja elhúzni az orra előtt a csalit.
− Nem tudjuk pontosan, hol van − ismerte be a lány.
Bossk rámeredt Tinianra, aztán Csenre, majd ismét Tinianra. A torka mélyéről reszelős trandoshi szavak törtek fel, hogy aztán újra basic nyelven kezdjen hörögni.
− Az információtok semmit sem ér! Ti sem értek semmit! Jobban tenném…
Csen dühösen felvakkantott.
− Nyugalom, uraim! − csitította őket Tinian. − Nem tudjuk, hol van, de tudjuk, merre keressük. El kell mennünk a vukihálózat egyik csomópontjába.
Amennyire Csen tudta, ez életbevágóan fontos igazság volt, amit a csalétek megédesítésére vettek be a történetükbe. Bossk biztos szeretné…
− A hálózat − ismételte meg a hüllő lassan. A nyelve elővillant a szájából.
Kitűnő. Szeretné.
− Veszélyes lesz! − figyelmeztette Tinian. − Különösen neked és nekem, Bossk. A vukik komolyan gondolják, hogy minden nem vukit el kell némítani, aki a koordináták után szimatol.
Bossk megigazította a karabélya szíját.
− Csak a saját hajómon vagyok hajlandó utazni. Egy vukivadászatra átalakított, YV–666 könnyű teherhajóm van. Ti hajlandóak vagytok azon jönni?
Csen kivillantotta agyarait, és kitérően morgott valamit. Könnyen el tudták volna kapni Bosskot, ha rá tudják venni, hogy felszálljon az ő hajójukra. Bossk azonban túl okos volt ahhoz, hogy belesétáljon ebbe a csapdába.
− Csen igen − fordította Tinian. − És én is, ha így megszerezhetem a Csubakka fejére kitűzött vérdíjat.
Bossk hüllőarca végre fagyos mosolyra húzódott.
− Figyelmeztetlek bennetek: ha bármelyik fedélzeti rendszeremhez hozzányúltok, a Hound’s Tooth meg fog büntetni.
Hát persze. Nyilván többszörös védelemmel is ellátta a vukik erejével szemben.
Megmondta Tiniannak, hogy közölje Bosskkal: örömmel vele tartanak, hiszen így csökkennek a költségeik, és egyébként is fejenként csak tizenöt százalék jut nekik a vérdíjból. Miközben a lány fordított, Csen beleszimatolt a levegőbe. Bossk keserű bűzt árasztott magából, de egyáltalán nem viselkedett óvatosan. Ebből Csen arra következtetett, hogy Bossk már eldöntötte, hogy elárulja őket. Azért nem fáj a feje a zsákmány harminc százaléka miatt, mert nem áll szándékában kifizetni az összeget.
És ez jól is van így Ha minden rendben megy, Bossk egyetlen árva kreditet sem fog kapni. Csen ismerte a trandoshiak vallását. Bossknak sokkal többet árthat a jagannath-pontjai lenullázásával, mint azzal, ha megöli.
Már alig várta a pillanatot.
*
Tinian úgy látta, Bossk kezdi elveszíteni a türelmét: a hüllő ritmikusan megfeszítette és elernyesztette karmait, és időnként elnézett a folyosón.
− És elvárom, hogy kifizessétek az üzemanyagom felét − közölte a fejvadász.
Tinian a Csen mellett töltött három év során elkényeztetett, de komoly, gazdag kislányból tapasztalt szabadságharcossá vált. Érezte, hogy Bossk csak próbára teszi.
− Tíz százalék! − vágott vissza. − Nélkülünk is megtennéd az utat, ha tudnád, hová menj.
Bossk a homlokát ráncolta.
− Húsz. Át kell programoznom a fedélzeti rendszereket, hogy figyeljenek titeket, pedig az alatt az idő alatt is Csubakkát üldözhetném.
− Akkor ne programozd át őket! − csattant fel a lány
A hüllő elvigyorodott, és felszisszent.
Tinian hallott róla, hogy a trandoshiak megvetették a könyörületet, engedékenységet és a többi gyengeséget.
− Tíz − ismételte meg –, és akkor még nagylelkű voltam.
− Miért léptél be a Céhbe, ember? A te fajtádnak általában nincs gyomra hozzá.
Tinian összehúzta a szemét, tudva, hogy a trandoshiak megértik ezt a gesztust.
− Az érzelgősség három éve kihalt belőlem. A nagyszüleimet és a szerelmemet meggyilkolták, az otthonomat elpusztították, úgyhogy a régi életemnek vége lett. Szívesen vásárra viszem a bőröm, ha jól kereshetek vele.
Bossk rámeredt, láthatólag elgondolkodott a hallottakon. A trandoshiaknak nem voltak szerelmeik. Akárhányszor visszatértek a Trandoshira, mindig párosodtak egy tojásrakó nősténnyel, aki kielégítette a vágyukat, aztán visszatértek a munkájukhoz.
Tiniannak azonban volt szeretője. Vőlegénye. A lány megpróbálta nem maga elé képzelni Daye Azur-Jamint. Daye nemes vonású, intelligens arcú férfi volt, az egyik szemöldökén egy különös, ezüstös sávval. Érezte magában az Erőt, és remekül fel tudta mérni az emberek jellemét. És keményen dolgozott. És mindhalálig hűséges volt. Daye az életét áldozta azért, hogy segítsen megszökni Tiniannak, mikor a Birodalom elfoglalta nagyszülei fegyvergyárait. A lány azóta a Birodalom elpusztításának szentelte az életét. Minél hamarabb meghal, annyival hamarabb viszontláthatja Dayét.
Addig azonban akadt még egy-két feladata.
− Tizenöt százalék − nyújtotta előre karmokban végződő alkarját Bossk.
Tinian érezte, hogy ennél többet nem tud kicsikarni Bosskból. Előrenyúlt, és megérintette a pikkelyeket. A trandoshi meglendítette a karját, és a falhoz szorította a lány kezét. Csenlambek kinyújtotta a mancsát, és ugyanez történt vele is: Bossk magának követelte a parancsnokságot kettejük… és a hajója fölött. Az esélyek neki kedveztek.
− Most pedig lássuk, mink van! − mondta a trandoshi. Elkezdte felsorolni a Hound’s Tooth fegyvereinek listáját. Mielőtt befejezhette volna, Csenlambek toppantott egyet, és még Tinian is ideges lett, pedig gyakorlatilag a nagyszülei fegyvergyáraiban nőtt fel. Amióta eljött a Druckenwellről, még többet megtudott a fegyverekről, robbanószerekről és páncélokról. A tudással egyenlítette ki kis termetét és korlátozott testi erejét. Csenlambek pedig a „bűnöző” vukik hálózatával való kapcsolatával járult hozzá a hármashoz, nem beszélve a hírnevéről, amit még Bossk sem kérdőjelezett meg.
A tervezés többi része pillanatnyilag még elég egyszerű volt. A vukicsomópont meglátogatása után egy gyorsan mozgó aszteroida pályáján, kikapcsolt rendszerekkel be fognak sodródni a Lomabu-rendszerbe. Bossk kis leszállóegységével felderítik a terepet, megkeresik a szökött vukik kolóniáját, majd csapdába ejtik Solót és társait. A részletekkel várhatnak, amíg oda nem érnek a Lomabu-rendszerbe.
Tinian nem tett említést a saját terveikről.
− Amíg meg nem találjuk a Lumabut − tette hozzá Bossk –, addig a kabinotokban fogtok maradni.
Tinian vállat vont. Eszében sem volt bárhol ott maradni, ahová Bossk parancsolta, a Lomabu III pedig egyáltalán nem volt biztonságos világ.
− Háromszáz kiló a poggyászunk. Melyik hangárban áll a hajód?
Bossk szaporán pislogott. Tinian sejtette, hogy azon töpreng, mire kell nekik háromszáz kilónyi csomag.
− A hatosban − hörögte végül a trandoshi.
− Húsz perc múlva ott leszünk − biccentett a lány.
Csenlambek Tinian előtt ballagott a folyosón, örülve, hogy végre maguk mögött tudhatják Bossk orrfacsaró bűzét. A kashyyyk nemcsak azért szólította fel erre a munkára, hogy segítsen Csubakkának megmenekülni, hanem azért is, hogy vessen véget Bossk tevékenységének. Csenlambek tudta, hogy a trandoshi fejvadász lelkén több száz vuki halála szárad. Ő maga csalogatta ki Bosskból a számot. A hüllő szemében izzó lángtól felforrt Csenlambek vére.
Miután többsaroknyira eltávolodtak a trandoshitól, Csen lassított a léptein.
− Elégedett vagy? − kérdezte Tinian.
Csenlambek nem egy testvérével végeztek trandoshi fejvadászok. Megmondta a lánynak, hogy ez még csak a kezdet.
− Izgalmas volt − ismerte el Tinian. − Egypár percig egészen úgy éreztem magam, mintha élnék.
Csenlambek megveregette a lány vállát. Tinian elég jól ismerte a vukik nyelvét és gesztusait, beleértve a teljes egyetértést jelentő vállveregetést is.
− Gondoltam, hogy valószínűleg te is − válaszolta vigyorogva.
Csen magában számolta a kereszteződéseket és kanyarokat, amelyeken átmentek, aztán befordult egy homályos oldaljáratba. Húsz hosszú lépés után megállt egy panel előtt. Tinian meglazította a pisztolyát a tokjában, és őrködni kezdett.
Csen leguggolt egy energiacsatlakozó előtt. Az egyik karmával kipiszkált a csatlakozóból egy ezüstszínű kockát, amely megszólalásig hasonlított a töltényöve díszeire. A kocka akár Tinian markába is belefért volna.
− Épp ideje! − visított az fel magas, női hangon. – Már azt hittem…
Csen rácsukta az öklét a parányi pozitronikus processzorra. Ahhoz túl kicsi volt, hogy droidnak lehessen nevezni, ahhoz viszont túl értelmes, hogy másnak. A markába rejtve Flörtöt felpillantott.
− Minden rendben. − Tinian mozdulatlanul állt, kezét a pisztolyán nyugtatta.
Csen felerősítette Flörtöt a töltényövére, nem messze a csípőjétől.
− Rengeteg hasznos adatot találtam! − csiripelte Flört. − Akartok bizalmas információkat hallani a Millennium Falconról? Képzeljétek el…
− Nem megyünk a Falcon után − állította le Tinian.
− Óóó! − nyüszítette Flört. − Szerettem volna…
Csen figyelmeztetően rámordult. Flört azonnal elhallgatott. Így, némán, pontosan ugyanúgy nézett ki, mint a többi díszkocka. Csen kifejezetten az ő elrejtésére készíttette a töltényövet.
Elindultak kifelé. Még mást is be kellett gyűjteniük, mielőtt felszálltak volna Bossk hajójára.
Bossk sietve átment egy másik terminálhoz az Executor felszíni egységeinek részlegében. Gyorsan lekért minden elérhető információt Csenlambekről. Sajnálatos módon a vuki Vadász-engedélyével minden rendben volt. Az eddigi áldozatainak listája a „Dühöngő Vuki” becenév alatt lenyűgöző volt. Nem baj, ezért csak még több jagannath-pont jár a skalpja után.
Bossk most a hiányos „Tinian” nevet adta meg, mivel a lány nem említette a vezetéknevét. A számítógép pár másodperces tétovázás után két körözést hozott le válaszul. Az egyik teljesen ráillett a humánra, még a testhőmérséklete is egyezett. Erre az apróságra nem sok más faj figyelt oda. Többek között emiatt lehettek a trandoshiak a legjobb Vadászok.
A lány elfogásáért szerény jutalmat ajánlott fel egy ipari bolygó, a Druckenwell birodalmi kormányzója. Tinian azzal, hogy egy teljes jogú Vadász tanítványául szegődött, ideiglenesen sérthetetlenné vált − a kisstílű bűnözők gyakran csúsztak így ki a törvény karmai közül –, azonban miután Csenlambek felkerül Bossk nyúzóasztalára, szabad préda lesz. A fejére kitűzött vérdíj elég alacsony volt ahhoz, hogy ne kelljen tartani a képességeitől, de elég magas ahhoz, hogy fedezze a Vadászat üzemanyagköltségeit.
Mindössze arra kell rávennie őket, hogy felmenjenek a Hound’s Tooth fedélzetére.
Az első számú célpontja azonban továbbra is Csubakka maradt. Egy másodpercre sem feledkezett el a hatalmas fejpénzről… és a Gandolo IV-en történt megaláztatásáról.
Lement a hatos hangárba, ahol az éles fényekkel megvilágított Hound’s Toothot birodalmi rohamosztagosok őrizték. Három másik fejvadász hajója már elindult. A Hound csillogott-villogott, még nem vonta be a karcolások, horpadások és hegesztések patinája. A trandoshi a rohamosztagosok tekintetétől kísérve odamasírozott a rámpához.
− Bossk − jelentette be. − Nyisd ki az ajtót!
A Hound nem egészen egy másodperc alatt ellenőrizte a hangmintát.
− Jóváhagyva − felelte egy fémes bariton. Bossk szerette, ha a hajója tudott beszélni. Elég sokat fizetett a programért. A Hound’s Tooth leeresztette oldalsó rámpáját.
Bossk felsietett a pilótafülkébe. Gyorsan ellenőrizte a biztonsági rendszereket, különös tekintettel a bal oldali hálófülkére.
Elégedetten végigment egy kanyargós folyosón a hátsó raktérbe. Az utasainak hely kell a háromszáz kiló… minek is? A kérdésen töprengve megnyalta a száját. Akármit hozzanak is magukkal, a Hound hamarosan azonosítani fogja, és nemsokára már úgyis az övé lesz.
Megállt a Hound’s Tooth főzsilipjében, és várakozni kezdett az utasaira.
Pár perc múlva felbukkant Tinian az Executor tükörsima fedélzetén. A bal kezével egy antigravitációs ládát húzott maga mögött, jobb kezét az oldalán lógó pisztoly agyán tartotta. A bal vállán egy fekete tengerészzsák lógott.
− Üdvözöllek a Hound’s Tooth fedélzetén − köszöntötte Bossk. − A bal oldali kabin lesz a tiétek. Nyitva hagytam nektek. Menj egyenesen oda, és pakolj le! Hamarosan én is megyek.
A lány eltűnt a hajó kellemes félhomályában.
Bossk most a sokkal érdekesebb látványt nyújtó Csenlambek felé fordította a tekintetét. A fején egy fegyverládát egyensúlyozó vukit két birodalmi rakodó-droid követte, egy-egy nagy konténert cipelve.
− Mi van abban? − intett Bossk az egyik lánctalpas droid felé intve.
Csenlambek érthetetlenül morgott valamit. A trandoshi sejtette, hogy melegebb éghajlatra küldte el. Válaszul elővillantotta a nyelvét, és ellökte magát a faltól.
− Gyere utánam!
Hátrafelé vette az irányt, elment az utasfülke mellett, és megállt a kisebbik rakterénél, ahol sikerült néhány köbméternyi helyet felszabadítania.
− Ide leteheted. Semmi máshoz ne nyúlj!
Csenlambek ráüvöltött a droidokra. Azok letették terhüket, megfordultak a lánctalpaikon, és elindultak vissza, az Executor droidgarázsába.
Bossk hatalmas, vörös és bronzszínű X10-D rakodó-droidja előgurult a helyéről. Csenlambek hátrahőkölt, és elővillantotta agyarait.
− ExTen-Di majd rögzíti a csomagokat… − Bossk hirtelen megérezte, hogy valaki áll a háta mögött. Megpördült, és automatikusan célzásra emelte a karabélyát.
− Nyugi, Bossk! − sétált be a raktérbe Tinian mindkét kezét magasra emelve. − Mi ez a szörnyeteg?
− Azt mondtam, menj a kabinodba! − engedte el Bossk a karabélyát. Az X10-D droid nem volt szörnyeteg, de az emberek és vukik szemében, akiknek rengeteg fény kellett ahhoz, hogy lássanak, valóban hatalmasnak tűnhetett. − A rakodó-droidom.
Tinian körbejárta a csillogó, vörös robotot. A nagyjából a trandoshiak testfelépítését utánozó X10-D teleszkópos karjait akár három méterre is kinyújthatta, és masszív, henger alakú testét önjáró görgők mozgatták.
− Sejtettem, hogy szükség lesz a tolmácsolásomra, hogy minden a helyére kerüljön − mondta. − De lehet, hogy tévedtem − tette hozzá, megérintve az X10-D fényes mellkasát.
− Megmutatom a társadnak, hová tegye a ládáit, ExTen-Di pedig majd rögzíti azokat – válaszolta Bossk. − Ezen a hajón a vukiknak és a droidoknak hallgatniuk kell, nem beszélniük.
Csenlambek torkát morgással vegyes ugatás hagyta el.
− Ezek érzékeny műszerek − fordította Tinian. − Vannak feszítőkábeleid?
− A droid majd rögzíti a csomagokat.
Csenlambek felüvöltött.
− Szemmel akarjuk tartani − közölte Tinian.
− Felőlem − vont vállat Bossk.
Egy óráig tartott, míg elhelyezték a páros poggyászát.
− Ne feledd, miben állapodtunk meg! − mondta Tinian, miután az X10-D visszagurult a helyére, a hátsó fal mellé. − Mi nem nyúlunk a hajódhoz, te nem nyúlsz a dolgainkhoz.
− Te pedig ott maradsz, ahol mondom − mutatott a lányra Bossk.
Csenlambek megrázta szőrös mancsát, és üvöltött valamit.
− Természetesen nem, Ng’rhr − nézett fel a vukira Tinian. − Most nem.
Bossk keresztbe fonta a karjait maga előtt, és elmosolyodott. A két emlős között láthatólag voltak feszültségek.
Nyugodtan megígérhette, hogy nem nyúl a csomagjaikhoz. A Hound’s Tooth biztonsági érzékelőinek és fedélzeti számítógépének az egész galaxisban nem akadt párja.
Az X10-D egységen kívül nem volt szüksége legénységre. A hajó intelligenciája segített legyűrnie a trandoshiak egyetlen igazi fogyatékosságát: nevezetesen, hogy a más fajok technológiája nem az ő kezükhöz készült. Néha még a hajó különleges megoldásai sem bizonyultak tökéletesnek.
Bossk visszakísérte a párost a Hound zsilipjéhez. Ahogy az sziszegve lezárult, és ezzel a fedélzetre rekesztette az utasait, a trandoshi magában hálaimát mormolt a Bírónak. Amint nem lesz szüksége erre a kettőre, megszabadul tőlük, de addig felhasználja őket.
Aztán pedig kezdődhet a nyúzás.
− Amint készen álltok, felszállunk − közölte velük. − A nagyobbik raktérben találtok gyorsulási üléseket.
− Attól tartok, nem bízom a te gyorsulási üléseidben − biggyesztette le az ajkát Tinian.
Bossk harsányan felnevetett.
− Ha majd a skalpotokat akarom, akkor elveszem… de csak azután, hogy megtaláltuk a Lomabu III-at. Mindannyian Csubakkára és Solóra vadászunk. Együtt elkaphatjuk őket.
Tinian végignézett a keskeny folyosón, de nem sok mindent látott. Tudta, hogy a trandoshiak képesek érzékelni az infravörös tartományban is, neki azonban sohasem volt még infravörös szemüvege.
− Hol van ez a csomópont? − csörtetett utána Bossk. − Most már tudni akarom a koordinátákat.
Csen elhuhogott egy sor számot, Tinian pedig megismételte azokat.
− Be van programozva, hogy elpusztítson minden nem vukit, aki megközelíti − tette hozzá. − Amint kiléptünk a hipertérből, a Hound’s Tooth összes érzékelőjét ki kell kapcsolni, és maximálisan le kell árnyékolni a hajót. Csak Csen lehet az árnyékolt területen kívül.
− Értem − villantotta elő Bossk a nyelvét. − Megmutassam, hol vannak a gyorsulási ülések?
− Inkább az ágyban maradunk − igazította meg a lány vállára vetett zsákot.
− Ahogy gondoljátok − vont vállat Bossk. − De ne engem hibáztassatok, ha összevissza verődtök!
Tinian visszabújt a hálófülkébe. A körülbelül háromszor négy méteres helyiségben olyan sötét volt, hogy odabent minden szürkének látszott. Az utána benyomuló Csen is csak egy termetes fekete árnynak tűnt. Bossk pikkelyes háta már a főfolyosó felé távolodott.
Tinian elővett egy zseblámpát, és körbevilágított. Priccsek, szekrények… egy kis mosdófülke. Neki kényelmes lesz, de hát ő eltörpült egy vuki vagy egy trandoshi mellett…
Egy energiacsatlakozót keresve végigfuttatta a lámpa fénykörét az egyik falon.
− Itt van − mondta. Vállmagasságban talált rá, láthatóan egy Bossk vagy Csen méretű utasra gondolva helyezték el. Csenlambek közben begyömöszölte a zsákját az egyik szekrénybe.
− Ez már döfi! − csiripelte Flört a töltényövről. – Láttátok azt a nagy droidot? Micsoda alak!
Hirtelen egyenletes, halk zúgás töltötte be a kabint.
− Jól beállított hajtóművek − nézett fel Tinian komoran Csenre.
A vuki kurtán válaszolt. A lány tudta, mennyire szereti kicsi, csészealj alakú hajóját, a Wroshyrt, még ha kezdett is megviselt állapotba kerülni. Biztos nem szívesen hagyta ott az Executor hangárjában. Ráadásul minden egyes nap után fizetnie kell majd a birodalmiaknak…
− Ha minden jól sikerül, akár ötvenévi parkolást is kifizethetünk. Ha nem, akkor meg úgyis mindegy. Ne idegeskedj, Ng’rhr! − Belemarkolt Csen bundájába, és erősen megcibálta. A vukik szőre sokkal puhább volt, mint amilyennek látszott.
Csen levette Flörtöt a töltényövéről. Egyik hatalmas mancsába fogva utasította, hogy a kabin biztonságára koncentráljon.
− És azonnal − tette hozzá Tinian. − Bossk el akar jutni ahhoz a csomóponthoz, de nem fogja hagyni, hogy kedvünkre kószáljunk a hajóján.
− Akkor csatlakoztassatok már be! − kiáltotta Flört. Boldogan felsikoltott, ahogy Csen bedugta az energiacsatlakozóba. Aztán zümmögni kezdett, a maga elektronikus módján kifejezve elégedettségét.
Csen egy meggyilkolt vadásztársától örökölte Flörtöt. A másik vuki − Csen sohasem árulta el a nevét Tiniannak − fejlesztette ki az illegális droidot, és programozta be egy intelligens számítógép elcsábítására. Flört képes volt belekukkantani az adatforgalomba, kikapcsolni a biztonsági rendszereket és a gazdája parancsaival helyettesíteni az operátoréit… és ehhez még csak egy szabványos adataljzatba sem kellett bedugni. Az elektromos hálózat bármelyik pontja megfelelt neki. Titániumból készült burkolatán belül az első centimétert érzékelő és jeladó áramkörökkel zsúfolták teli.
Viszont nem volt megbízható. Egyes feladatok, melyeket Tinian nagyon egyszerűeknek tartott, órákig lekötötték Flörtöt. Ezért is készítettek elő három vésztervet…
− Elégedettnek tűnik. − Tinian felmászott a felső ágyra, és becsatolta magát a súlyos hálóba, ami szürkének tűnt a félhomályban. Ha szemei még most sem szokták meg a sötétséget, akkor valószínűleg már nem is fogják. Egyszerűen túl kevés volt a fény az emberi szem számára. − Remélem, igyekszik.
Csen megállt a két keskeny ágy mellett, és karjait kinyújtva kifeszítette testét a padló és a mennyezet között, hogy felfogja a lány zuhanását, ha esetleg legördülne az ágyáról. Fennhangon megkérdezte, hogy vajon Bossk egyedül vezeti-e a Hound’s Tooth-t.
− Ha igen, akkor a fedélzeti számítógépének nagyobb a teljesítménye, mint amit valaha is láttam − fordult az oldalára Tinian, hogy egy pillantást vessen Flörtre.
Csen morgott valamit.
− Pikkelyes barátunknak valószínűleg jók az összeköttetései a hajóépítő cégekkel. − És valószínűleg le is hallgatja őket. − Jól néz ki ez a járgány − tette hozzá.
Csen elvigyorodott, kivillantva agyarait. Elmormogott néhány sértést.
− Valószínűleg egy tolmácsprogramja is akad − vigyorgott vissza Tinian.
Csen közölte, mit csinálhat Bossk a tolmácsprogramjával. Flört úgy kuporgott a falon, mint egy szárnyaszegett mynock, miközben bemutatkozott a legnagyobb teljesítményű fedélzeti számítógépnek, amivel valaha is találkozott. Tinian sejtette, hogy a Hound túl intelligens hajó ahhoz, hogy egyszerűen csak átverjék.
Pedig Flört jobban teszi, ha sikerrel jár, mielőtt még odaérnek a csomóponthoz. Az összes tervük arra épült, hogy maguknál lesznek az ugrás után.
A hajó meglódult. Tinian lába nekicsapódott a falnak. Korábban megtanult egypár morgó-ugató szót shyriiwookul, ami szó szerint azt jelentette, hogy a „Fák Népének Nyelve”. Csodálatos nyelv az undor kifejezésére! Elüvöltötte magát, majd basicül hozzátette:
− Nem sokat gatyázik!
Csen csak horkant egyet.
Tinian az egyik karjával a falnak, a másikkal Csen széles hátának támaszkodott. A vuki vette át az apja helyét, akit a lány csak fantaziálásaiból ismerve erősnek és rettenthetetlennek képzelt el. Tinian először a Silver Stationön mentette meg Csen életét, ahogy bosszúszomjas − azonban hülye − ranatok megpróbáltak lyukat robbantani a hajójuk burkolatába, hogy mindenkit elküldjenek a Végső Ugrásra. Tinian a JL-12-F nevű robbanószer szaga alapján leplezte le őket, amit a I’att Fegyverművek egyik riválisa gyártott.
Aztán a Kline-kolónián is megmentette, ahol egy Lázadó „célpont” nem akart részt venni Csen sajátos szöktetési tervében. Utána pedig kölcsönösen megmentették egymás életét egy rosszul sikerült küldetés során, az Ookbat nedves nyomornegyedeiben.
A gyorsulás egyre fokozódott. A hátsó fal lassan kezdte átvenni a padló szerepét. Tinian bekuporodott a fal mellé. Már napok óta nem aludt jól. Egy kis szundikálás talán…
Valami megszúrta a vastag matracon keresztül.
− Siker! − nyalta meg Bossk a száját. Mind a kettő elkábult. − Hound! − kiáltotta. − Nyisd ki az összes kabinajtót!
− Nyugtázva − válaszolta a hajó baritonja.
A trandoshi végigcsörtetett a folyosón, és beütött egy kódot a saját kabinja zárján, kikapcsolva azzal néhány további biztonsági rendszert. Amikor átalakította a Houndot vukivadászatra, akkor beszerelt néhány dolgot, melyek a fedélzeten is megvédhették egy esetleges vukitámadástól. Többek között a saját kabinjából is képes lett volna irányítani a hajót.
Ennek ellenére jobban szerette látni a híd képernyőin az előtte elterülő űrt. A szűrői természetesen az infravörös tartományban is működtek.
Következő lépésként ellenőrizte az utasait. A vuki a padlón hevert, alig lélegzett. Az ember nem reagált, mikor megrázta a vállát.
A gyógyszergyárak kitűnő altatókat állítottak elő.
Rövidre zárta a pisztolyaik energiacelláit, majd átkutatta a szekrényeiket. Csen számszeríja felett tétovázva megállt. Szerette volna megtartani, aztán inkább elkezdte kiszerelni belőle a lőszertovábbító rugót. Mikor végzett, otthagyta a mélyen alvó párost.
− Azonnal jelentsd, ha mozgást érzékelsz a folyosókon! − utasította a Hound’s Tooth-t.
A Hound szerint az Aida-rendszer pereme felé tartottak. Logikus helynek tűnt egy vukicsomópont számára. Az Aidát szilárdan tartották a birodalmiak, azonban nagyon ritkán lakott naprendszer volt.
Mikor Tinian felébredt, farkaséhesnek érezte magát. Csen nyöszörögve hajolt fölé, aggodalom áradt a hangjából.
− Ébren vagyok! − nyögte a lány. − Nagyon mélyen aludhattam…
A vuki felmordult.
− Elkábított? − kiáltott fel Tinian. Felült, örülve, hogy egyáltalán életben maradt. − Flörtnek valami gondja akadt?
− Most már biztonságban vagytok − sipította halkan Flört.
Tinian lecsusszant a priccséről. A lába teljesen elzsibbadt.
− Mi történt? − kérdezte a miniatűr droidtól.
− Tűk a matracok és a padló alatt. A Hound mind a kettőtök testsúlyát ismerte. Három és fél napig feküdtetek.
Nem csoda, hogy Tinian teljesen elveszítette az időérzékét.
Csen megkérdezte Flörtöt, be tudott-e hatolni a Hound biztonsági rendszerébe.
− Nem mondhatnám, hogy behatoltam − ismerte el Flört halkan. − Elfogadta a jelenlétemet, de nem sok mindent enged csinálnom. − De azért − vidult fel a hangja − biztosítottam a kabinotokat, és felkapcsoltam világítást. Ez is valami.
A falak tompa szürkeségének helyét acélkék csillogás vette át, és Csen ezüstös bundája is felragyogott. Tinian most már látta, hogy a Hound helyiségei magasak és keskenyek.
− Hol van Bossk?
− A raktérben próbálja letapogatni a fegyverládátokat.
Csen ékes fenyegetéseket üvöltött.
− A csomagjaitok pillanatnyilag biztonságban vannak. Mint ahogy ti is.
Azt a ládát egyébként is csak álcázásból hozták magukkal. Tinian megdörzsölte az arcát, és becsusszant a mosdófülkébe. Nagyon remélte, hogy Csen dobozba zárt kis szirénje nem pont most akad méltó ellenfelére. Ha Flört még a következő ugrás előtt be tudna jutni a Hound biztonsági rendszerébe, akkor Csennel Bossk fölé kerekedhetnének, elfoghatnák, aztán elvihetnék oda, ahol a legtöbbet kapnák érte.
Az Egyes Számú Terv azonban teljes mértékben Flörtre épült. Tinian pedig még csak egyetlen olyan vadászaton vett részt, amely zökkenőmentesen zajlott.
− Csenlambek, Tinian! − reccsent fel Bossk rekedt hangja a falból. − Nemsokára ott leszek, hogy beszéljek veletek.
− És mi lesz az ebéddel? − kiáltott vissza Tinian.
Nem kapott választ. Csen aggódva nyüszített.
− Nem fogok elájulni − nyugtatta meg a lány –, neked viszont már kopoghat a szemed az éhségtől.
− Bossk épp most programozta be a konyhát egy kiadós étkezésre − közölte Flört.
− Jobb lenne, ha lekapcsolnád a fényt − javasolta Tinian. − Még gyanút fog.
A falak ismét szürkébe borultak.
− Merjünk enni? − kérdezte Tinian Flörtöt. − És egyébként hol vagyunk?
− Csak pár foknyira a csomóponttól − válaszolta Flört. − Az ételetekbe pedig nem tett semmit.
Tinian ellenőrizte a pisztolya telepeit.
− Hajaj! − sóhajtott fel. − Lemerítette az átkozott! A tiédet is?
Csen elővette a pisztolyát, aztán megnézte a számszeríját is. Felszisszent és rámutatott. Kiszerelték belőle a lőszertovábbító rugót.
Félrecsúszott az ajtó.
− Gyertek enni! − reccsent rájuk Bossk hangja, a trandoshit azonban nem lehetett látni. A folyosón még a kabinnál is sötétebb volt.
Tinian kiviharzott a kabinból, és az orrára bízva magát elindult a konyha felé. Bossk az egyik asztalnál ült, egy vonagló, vörös kukacokkal teli tál előtt. A karabélya nem lógott a nyakában. A halovány fényben szürkésbarnának tűntek a pikkelyei.
− Egyetek! − intett a sajátjától tisztes távolságban elhelyezett két tányér felé. − Undorít az ételetek.
− Ez kölcsönös − morogta Tinian, de akármit is készített neki Bossk, csodálatosnak érezte az illatát.
Másfelől viszont, jelen állapotában még a motorolajjal leöntött hajtóműburkolatot sem utasította volna vissza. Csen még le sem ült, mikor Tinian már lapátolni kezdte az ételt a szájába. Bossk nyelve kivágódott a saját tálja felé, majd egy kukaccal együtt eltűnt a szájában. Tinian úgy döntött, inkább nem nézi tovább.
− Hol vagyunk? − kérdezte pár perccel és tányérral később.
− Nem messze az Aida-rendszertől és a csomópontotoktól. Most már szükségem lesz a szőrös mester-Vadászod segítségére.
Csenlambek jó ideig folyamatosan hörgött, megkérdőjelezve Bossk szakértelmét, ízlését az ételek terén és a tojás minőségét illetően, amiből előbújt.
− Miért nem azokon a koordinátákon léptünk ki a hipertérből, amelyeket megadtam? − „fordította” Tinian.
− Hogy elkerüljem az esetleges csapdát, természetesen − villant elő ismét Bossk nyelve.
Csenlambek tovább morgott. Tinian várt egy darabig, majd megszólalt:
− Azt mondja, hogy neked és nekem el kell rejtőznünk egy leárnyékolt kabinban, amíg felveszi a kapcsolatot.
− A túszom leszel, ha esetleg készülne valamire! – vigyorodott el Bossk.
Csen ez alkalommal olyasvalamit mondott, amit valóban le kellett fordítani.
− Meg kell majd mutatnod neki, hogy működnek a hajód műszerei.
− Nem, nem lesz rá szükség. A kabinom tökéletesen le van árnyékolva, és onnan is tudom irányítani a Houndot.
− Menni fog így is? − fordult oda Tinian Csenhez. Egyáltalán nem rajongott az ötletért, hogy a trandoshi túsza legyen egy leárnyékolt kabinban.
Csen azt mondta, igen. Pár perc múlva már egyedül ült a Hound hídján. Bossk az összes kezelőszervet lezárta, Csen azonban ennek ellenére belefektette alkarjait a műszerfalon lévő mély vájatokba, és elmélyülten tanulmányozni kezdte a kijelzőket. Bossk láthatólag a vájatokra gyakorolt nyomáson keresztül kormányozta a hajót. A jobb oldali karmok elé tett kampók bizonyára a fő lézerágyúkat vezérlik. A pajzs kezelőszerveit nem találta, de azokat egyébként is Flörtnek kell majd megkeresnie.
A navigációs számítógép alá dugta be a parányi droidot. Mostanra már bizonyára nyeli az adatokat, felülírva a régieket a memóriájában, hogy helyet csináljon az újaknak.
Az érzékelők szerint egy meghatározhatatlan alakú tárgy lebegett előttük az űrben.
Ez biztosan a csomópont. A kashyyyki kapcsolata jobbnak látta, ha nem árulja el neki a Lomabu III koordinátáit − késleltető taktika, hogy Flörtnek legyen elég ideje átvenni az uralmat a Hound rendszerei fölött.
Csen nagyon remélte, hogy Flört hamarosan sikerről számol be. Az Egyes Számú Terv eleganciája az egyszerűségben rejlett.
A különös tárgy egyre nőtt, és kettéosztódott a két trapéz alakú elülső képernyőn. A sodródó fémcsomó leginkább egy elhagyatott hajóroncsra hasonlított. Csillogó, mikroszkopikus méretű szemcsékből álló törmelék keringett körülötte őrült sebességgel. Az objektum szinte kérte, hogy irányítsa rájuk a műszereit.
Mielőtt még bármihez hozzányúlhatott volna, bekapcsolódtak az érzékelők. A különös tárgy közelebbről nézve is csak egy hajóroncsnak látszott. Nem ez volt a csomópont: az eredetit a rajta villogó halvány, de kivehető színes fényekről lehetett felismerni. Gondolhatta volna, hogy a kashyyyk nem fogja megkockáztatni, hogy egy trandoshi lássa a hálózat kódjának azonosítóját.
Neki viszont megígérték, hogy valami olyasmit talál, amit meg fog érteni.
Belemorgott a mikrofonba: Bossk irányítsa az érzékelők sugarait a törmelékre, és változtatgassa a mélységet, amíg valami értelmeset nem találnak.
A parányi részecskék minden mélységben keringő szemétnek tűntek. A hidat kísérteties üvöltés töltötte be.
Csen egyszer csak meglepetten felhorkant. Valami lángeszű földalatti operátor úgy programozta be a törmelék keringését, hogy a hangfrekvenciás tartományban érthető szavakat sugározzon. Olyan volt, mintha több száz vuki énekelt volna egyszerre egy elképesztően bonyolult kánont. Minden hang egy-egy számsort ismételgetett. Csen kiválasztott egy hangot, és megpróbált csak arra figyelni a többi között. Nyilvánvalóan koordinátákat hallott; de hol kezdődött és hol végződött a számsor?
Ifjú tanítványa az egyik munkájuk során zenésznek álcázta magát. Csen belemordult a mikrofonba.
A lány pár másodperc múlva vukinyelven válaszolt.
− Figyelj! − huhogta furcsán magas hangon. Egy pillanatra elhallgatott. − Most! − vakkant fel.
Csen sebesen beütötte a számokat a Hound navigációs számítógépébe. Amint a végére ért egy szabályos koordinátának, a képernyőn felvillant egy pályagörbe. Egy nagyon rövid pályagörbe.
A Lomabu-rendszer az Aida közvetlen szomszédságában volt.
Csen suttogva megkérdezte Flörtöt, elkészült-e már?
− Még nem − válaszolta a droid. − Sajnálom.
Akkor jöhet a Kettes Számú Terv. A kashyyyk üzenete szerint a birodalmi erők tőrbe akarták csalni a Lázadók flottáját, pár száz vuki rabszolgát használva csaliként. A vukikat a Lomabu III-ra szállították. A bolygó lakosait nemrég elpusztították a Birodalom elleni lázadásuk miatt. Az Aida birodalmi kormányzója, Io Desnand, be akart hajózni pár tucat nőstényt és kölyköt is, hogy aztán látszólag támadást indítson ellenük. A Lázadók hajói valószínűleg megpróbálják majd kimenteni a vukikat, Desnand kormányzó pedig az egész flottájukat csapdába ejtheti. Desnand nyilván az előléptetésre hajtott.
A Kettes Számú Terv szerint ki kellett szabadítani a Lomabu III foglyait, és el kellett fogni Bosskot. Csen (Flört és Tinian támogatásával) még ebben a változatban is előnyben lenne Bosskkal szemben (akit viszont nem támogatna a Hound’s Tooth). Amint Flört sikerrel jár, Csen és Tinian rátámad a hatalmas trandoshira. Azután a vuki már úgy intézhet támadást a fogolytábor ellen, hogy nem kell tartani a hátba támadástól.
A Hármas Számú Terv természetesen még ennél is bonyolultabb volt. Eszerint Io Desnand birodalmi kormányzót kellett Bossknak ugrasztani, és minden a megfelelő időzítésen múlott.
Csen lázadó barátai, aki a „csomópontot” építették, valószínűleg nem voltak túl messze. Az érzékelőik talán ebben a pillanatban is a Houndra szegeződnek.
Csen felemelt kézzel üdvözölte őket.
Tinian ott ült, ahová leültették, pár méterre Bossktól a tágas kabinban. Bossk egy megdöntött konzol fölé görnyedt. Narancssárga űrruhája jobban állt rajta, mikor ült; ha felállt, meggyűrődött a hátán. Hosszú, zöld alkarjai egy-egy mély, lekerekített vájatban nyugodtak. Alig mozdult, mégis elég elfoglaltnak tűnt ahhoz képest, hogy elméletileg csak egy pályagörbét kellett beállítania. Valószínűleg lázasan fürkészte a műszereivel azt a „csomópontot”.
Tinian már rájött, hogy csak egy hamisítványt látnak. Bossk biztos nagyon csalódott… de közben azt hiszi, hogy a Millennium Falcon már csak karnyújtásnyira van tőle. Valószínűleg még egyszer ellenőrzi majd ezt a csomópontot, miután végzett a küldetésével.
Csak éppen addigra az már nemigen lesz itt.
Tinian felkuncogott.
− Mi az? − követelte Bossk. − Mi olyan mulatságos?
− Az, hogy már majdnem ott vagyunk − hazudta a lány − Azok a vukik pont egy birodalmi kormányzó orra előtt próbálják felépíteni a menedéküket.
− Aha. Menj vissza a kabinotokba! − morogta Bossk. − Amint átfésültem a Lomabu-rendszert, megbeszéljük a stratégiánkat.
− De most semmiféle altató ne legyen! − figyelmeztette Tinian szárazon.
A gyorsulástól alig tudtak befordulni a kabinjukba. A lány odasimult a falhoz, amíg Csen is be nem csusszant mögötte.
− Gyorsan! − sürgette a vukit. Csen már le is vette Flörtöt a töltényövéről, és bedugta a csatlakozóba.
− Biztosítsd a kabint! − sziszegte a lány a parányi droidnak. − Igyekezz!
Tinian az egyre növekvő gyorsulástól elsötétülő tekintettel hallotta Flört válaszát:
− Kész!
A lány felküzdötte magát az ágyára, és nekitámasztotta a lábát a hátsó falnak. Csen felnyúlt, és rácsatolta a hálót.
− Kösz! − préselte ki magából Tinian. Aztán becsukta a szemét, és várni kezdte, hogy belépjenek a hipertérbe.
Bossk a homlokát ráncolva meredt a képernyőire. A Hound sikeresen végrehajtotta az ugrást − körülbelül kétórás utazásra számíthattak –, az egyik belső monitor azonban hirtelen elsötétült. Nem jutott volna energia a bal oldali kabinba?
− Aktiváld a megfigyelőrendszereket az utasok kabinjában! − adta ki az utasítást.
− A bal oldali kabinban minden megfigyelőegység működik − érkezett pár másodperc tétovázás után a Hound válasza. − Kíván képet kapni a jobb oldali kabinról?
Szuperintelligens számítógép létére időnként úgy beszélt, mint egy idióta. Hiába, ezzel jár, ha valaki új hajót vesz. Bossk haragosan sziszegett.
− Parancs törölve! − vicsorgott.
Szinte ugyanebben a pillanatban Csenlambek bukkant fel a híd bejáratánál. Vakkantott valamit, és rámutatott a vezérlőpulton húzódó mélyedésekre.
Bossk úgy döntött, hogy majd később visszatér arra a hibás áramkörre. A tolmácsprogram lefordította Csenlambek szavait, mielőtt a trandoshi még kikapcsolhatta volna, hogy a vuki ne tudjon a létezéséről.
− Akar ülni híd − közölte tört basic nyelven. − Te csinál minket alszik. Én kell itt fent. Lomabu lenni túlerő.
− Az én másodpilótám a Hound’s Tooth − mérte végig Bossk a vuki csillogó bundáját. − Nincs szükségem rád.
Csenlambek felmordult.
− Nincs szükség − közölte a tolmácsprogram. − De te vagy főnök. Akar segít.
Bossk a fogát szívta. Szórakoztató lenne együtt dolgozni a vukival, akit hamarosan meg fog nyúzni.
− Ülj le! − szólt rá Csenlambekre. − A Hound hamarabb mozgásképtelenné tesz, mint ahogy elérnél. És bármikor megölhetem a társadat. − Megpöccintette a kamerák kapcsolóját. A képernyőn feltűnt a bal oldali kabin. Tinian az egyik fal előtt guggolt, s a körmeivel próbálta felfeszíteni az egyik fémlapot. − Ha bármi őrültséget csinálsz − mondta Csenlambeknek –, azonnal megölöm a lányt.
Csenlambek hümmögött valamit.
− Túl sötét itt − fordította a Hound.
− Pont elég fény van − nyugtatta meg Bossk. − Ülj le!
Csenlambek pedig leült.
− Megint figyelnek − visította Flört –, Bossk legalábbis azt hiszi.
− Épp ideje! − ugrott le Tinian az ágyáról. − Szemét egy számítógép lehet!
− Nem szemét − válaszolta Flört sértődötten. − Csak kötelességtudó. Szeretem a kihívásokat.
− Csak meg ne öljenek minket, amíg rád várunk, édes − simított végig a ruháján Tinian. − Nyugodtan átkutathatom a hátsó raktereket?
− Ha magaddal viszel. Bossk azt hiszi, hogy épp egy fémlapot próbálsz kitépni a falból.
− Ötletes − biccentett a lány. Megigazította az övét a derekán. A pisztolya mellett néhány szerszám is lógott rajta, melyekre szüksége lehetett a kiruccanása során. − Ez rövid ugrás lesz. Jobb, ha sietünk. Nyisd ki az ajtót!
Az ajtó felsiklott.
− Egy hurkot tettem a megfigyelőprogramjába – magyarázta Flört. − Végig fogja nézni, ahogy több fémlapot is megpróbálsz lecibálni a körmeiddel.
Tinian ugyan rövidre vágta a körmeit, de a hatalmas karmokkal felfegyverzett hüllő számára lesz értelme a képnek.
− Hogy haladsz a Hounddal?
− Hát − kezdte Flört kitérően –, nem olyan jól, mint szeretném. Elvakult, megvesztegethetetlen típus. A hídról sokkal sebezhetőbb volt. Amíg itt vagyok, addig erre a kabinra kell koncentrálnom. Egyébként jutottam volna már valamire.
Csen azért hagyta Flörtöt Tiniannal, hogy a droid vigyázzon a lányra. Mindenképpen sikerülnie kellett a farba tett látogatásnak.
− Kösz − mondta Tinian. − Ügyelj rá, hogy ne vegye észre, mit csinálok!
− Nyugodt lehetsz!
Tinian megmarkolta a kis kockát, és óvatosan elfordította. Flört a falról a tenyerébe pottyant. Tinian várt néhány másodpercet, hátha megszólal egy vészcsengő.
− Nem bízol bennem? − kérdezte Flört.
− Senkiben sem bízom. − Tinian becsúsztatta a droidot az övén lógó erszénybe, és kisurrant a folyosóra.
Teljes sötétség vette körül. Az infravörösben is látó Bossk nyilván azt akarta, hogy utasai a lehető legkevesebbet lássanak a hajójából. Tinian elővett egy apró zseblámpát, és a feje fölé emelte. A szegecselt fémfalak mindkét irányban elkanyarodtak, a mennyezeten csúcsukkal lefelé mutató, piramis alakú tárgyak lógtak. Hőlámpáknak tűntek.
− Szólj, ha valami veszélyes felé közeledem! − suttogta Tinian.
Alig ért oda az első oldalajtóhoz, mikor Flört felcsipogott. Tinian megdermedt. Óvatosan elővette a droidot az erszényéből. Felemelte a fémkockát a szájához.
− Mi az? − suttogta.
− Mozgásérzékelő − suttogta a droid alig hallhatóan. − Még egy lépés, és belekerülsz a hatósugarába.
− Vissza tudok menni?
− Azt hiszem.
Tinian hátracsúsztatta az egyik lábát, aztán a másikat.
− Állj! − szisszent fel Flört.
− Mi van már megint? − dermedt meg Tinian ismét.
− Azt hiszem, egy nyomásérzékelő van a padlóban, pont mögötted. Ne mozdítsd meg egyik lábadat sem.
Tinian a testtartásán nem változtatva körbelengette maga körül Flörtöt. Óvatosan beleszimatolt a levegőbe. A robbanószerekre kifinomult orra nem sokat segíthet rajta, ha a Hound biztonsági rendszerei mind elektronikusak.
− Oké − suttogta Flört. − A mozgásérzékelő most másfelé néz.
Miközben Tinian előreszökkent, észrevett egy parányi, forgó szemet az egyik falon, amely épp az ellenkező irányba fordult. Amikor az érzékelő elkezdett visszafelé lendülni, gyorsan átcsusszant alatta. Aztán hátravetette magát, szorosan nekisimulva a falnak. Végül odaért két nagy, egymás mellett álló ajtóhoz.
− Ezek le vannak zárva − közölte Flörttel. − Hogy akarsz bejuttatni?
− Lenni kell a közelben egy energiacsatlakozónak.
Tinian felemelte a zseblámpáját. A szemben lévő fal, eltekintve a hegesztésektől és szegecsektől, teljesen simának látszott.
− Hol?
− Vigyél át!
Tinian átszökkent a folyosón. A csatlakozónak szembeötlőnek kell lennie, hiszen a trandoshiak ujjai nagyon ügyetlenek.
Aztán észrevette az egyik sarokban megbúvó aljzatot. Beledugta Flörtöt.
− Siess! − suttogta. − Szinte meztelennek érzem magam idekint.
Flört nem válaszolt. Úgy csipogott, mint egy miniatűr zenélő doboz.
Tinian mögött kinyílt egy ajtó.
A lány megpördült, és ösztönösen előrántotta a pisztolyát. Semmi sem történt. Természetesen akkor sem történt volna semmi, ha megpróbált volna lőni a lemerített fegyverrel. Utálkozva csúsztatta vissza a tokjába.
− Tessék, bent vagy − közölte Flört.
Tinian kihúzta a droidot a csatlakozóból.
− Legközelebb figyelmeztethetnél − morogta.
Besurrant a raktérbe, nyitva hagyta maga mögött az ajtót.
A ládáikat nem ebben a helyiségben tárolták. Az egyik fal mellett szalagokkal és kötelekkel rögzítve, de egyébként teljesen közszemlére téve különböző fegyverek álltak: sugárlándzsák, gonosz kinézetű diszruptorok, kések, karabélyok, hálóvetők. Mind a vukik vadászatára szolgált, akik pedig csak azt szerették volna, hogy hagyják őket békében élni.
Tinian megfordult, és megpillantott egy hosszú, csillogó asztalt. Magasra emelte lámpáját, és közelebb lépett. A fény az asztal lapjáról visszaverődött a másik falra. Az asztallap peremén egy keskeny csatorna futott végig, egy tartály felé lejtve. Az asztal végében egy forgóhorog állt, ami felett egy bonyolult gépezet lógott le a mennyezetről.
Bossk azokkal a hosszú, merev, karmos kezeivel nem bánhatott túl ügyesen a nyúzókéssel. Ezért aztán az automata gépezetet használta a vukiholttestek megnyúzására.
Tinian megrázkódott, és lábujjhegyen elsuhant egy cserzőtartály mellett.
A gyorsulási üléseknek, amelyekről Bossk azt állította, hogy itt vannak hátul, nyoma sem volt, a hátsó falnál azonban észrevett öt falifülkét: mélyhűtő rekeszek. A minimális létfenntartó rendszerrel ellátott fülkék megszokott berendezésnek számítottak a Vadászok hajóin − a Wroshyron is volt kettő –, bennük tárolták az élve elfogott célpontokat. Ezek itt a padlótól a mennyezetig értek. Vukiméret.
Bossk simán bele fog férni az egyikbe.
Tinian letérdelt a legközelebbi előtt, belenyúlt az övén lógó legnagyobb zacskóba, és elővett egy maroknyi szerszámot. A térerőmérője segítségével rábukkant egy erőtér-generátorra a fülke alján. Valószínűleg mozgásérzékelők aktiválták, hogy odabent tartsa az esetleg ellenálló áldozatot. Tinian szerette volna felnyitni a tárolókat, de legalább az egyiket…
Hirtelen félelem öntötte el.
− Történik valami? − kérdezte Flörttől.
− Bossk a hídon ügyel. Biztonságban vagy…
− Nem érzem magam biztonságban! − Tiniant még most is kísértette álmaiban a Druckenwellről való szökése. Csak futott, csak futott és futott, s közben arra várt, hogy a testhőmérséklete alapján észrevegyék és lelőjék az infravörös látókészülékeket viselő birodalmiak. Biztos volt benne, hogy Bossk azonnal megölné, ha észrevenné, hogy a hajójával babrál. És a trandoshi látókészülék nélkül is látott az infravörös tartományban.
Tinian felpattant, és begyömöszölte a szerszámokat a zacskóba.
− Vissza kell mennünk!
− Nem szükséges. Majd szólok, ha…
− Még a másik raktérbe is be kell mennem. Valószínűleg ki fogunk futni az időből. − Tinian kisietett az ajtón, és átvágott a folyosón. Beillesztette Flörtöt a csatlakozóba.
− Ezt az ajtót zárd be, a másikat pedig nyisd ki!
Zárak kattantak mögötte.
Tinian kitépte Flörtöt a falból, és ismét átcsusszant a folyosón. Zseblámpájával végigpásztázta a másik raktér falát, keresett egy csatlakozót Flörtnek, és ismét bedugta a droidot. Aztán egy másik fal felé fordította a lámpát. Ott voltak a ládáik…
Megmoccant egy árny. Tinian vére jéggé dermedt.
Bossk hatalmas, vörös és bronzszínű droidja gördült elő. Megállt, visszafordult és visszament a helyére.
− Minden rendben − közölte Flört gyászos hangon. − A droid teljesen eszetlen.
− Tessék? − suttogta Tinian az X10-D-re meredve.
− A nyomorult csak a Hound’s Tooth egyik végtagja − magyarázta Flört. − Nincs saját programja. Milyen kár, egy ilyen testtel…
− Flört! − pirított rá Tinian a droidra. − Csennek szüksége van egy adatchipre a kettes ládából. Szedd elő… de gyorsan!
Tíz perccel később Flört már visszafelé vezette a folyosón.
− Szörnyű − csiripelte a parányi droid, miközben megálltak az egyik mozgásérzékelő alatt.
− Mi az? − dermedt meg Tinian.
− Az a gyönyörű fémtest, agy nélkül…
− Flört! − csikorgatta a fogát Tinian. A tarkójára mintha képzeletbeli tekintetek tapadtak volna. − Vigyél vissza a kabinba! Azonnal!
Amint biztonságban tudta magát, visszadugta Flörtöt a csatlakozójába.
− Törölj minden felvételt arról, hogy kimentünk a kabinból! − utasította.
− Ne légy már ennyire ideges! − fütyülte Flört. – Tökéletes biztonságban voltál.
Bossk oldalra nézett. Egy vészjelzést látott volna felvillanni? Lehet, de aztán ki is kapcsolt, úgyhogy akár vakriasztás is lehetett. A Houndnak volt még egy-két hibája, mint például az időnkénti idióta beszéde.
Csenlambeket azonban láthatólag így is lenyűgözte, Bossk pedig élvezettel tartott neki egy kis bemutatót.
Kikapcsolta a szimulátort, és újra aktiválta a műszereket.
− Vissza a kabinodba! − mordult fel. Látva, hogy a vuki nem engedelmeskedik azonnal, megérintett egy kapcsolót, mire két elektróda bújt elő a másodpilóta üléséből.
Csenlambek üvöltve pattant fel.
− Fáj − közölte a Hound tolmácsa. − Fáj.
− A kabinba − emelte meg Bossk az oldalán lógó karabélyt.
A vuki egész úton csak cammogott, nyilván az időt akarta húzni. Amikor azonban Bossk benézett a bal oldali kabinba, az ember nőstény az ágya szélén ült, és vékony, semmire sem jó körmeit piszkálta.
− Hol voltál? − mordult rá a trandoshi. A falakat kapargattad?
− Itt − nézett fel rá üres, értetlen tekintettel a lány − Hol lettem volna?
Bossk mintha a nyúzószoba szagát érezte volna a ruháján. Kihátrált az ajtón, és lezárta azt. Mit csinálhatott ott hátul? Ment egy kört a főfolyosón, s közben benézett mind a két raktérbe. Egyetlen érzékelőt sem piszkáltak meg. A hídra visszatérve lefuttatott még egy ellenőrzést a biztonsági rendszereken. Ez is tisztának mutatott mindent.
Talán tévedett.
De mi van, ha nem?
További részleteket kért a biztonsági programról. A Hound’s Tooth érzékelői rögtön azután pásztázni kezdték az utasai ládáit, hogy felszálltak az Executorról. A vizsgálat csak a fegyverládában jelzett fémet. Utasította a rendszert, hogy próbálkozzon meg még egyszer a ládákkal. Akármit is hoztak magukkal, ha nem fegyver volt, akkor elemeznie kellett.
A második vizsgálat eredménye is ugyanolyan semmitmondó lett: a biokémiai adatok élelmiszerre és ruházatra utaltak.