Ez igazán csinos – mondta Samantha – micsoda finom selyem.
Szeretem a harisnyákat – mondta Roger.
Én is inkább harisnyát viselek, mint láthatod – mondta Samantha. – Annyira szexis. És sokkal hozzáférhetőbb.
Gyere, ülj ide mellém az ágyra – mondta Roger, és Liliane engedelmeskedett. – Igazán nagyon csinos vagy – mondta, és megcirógatta Liliane térdét. Liliane feléje fordult, megsimogatta a férfi arcát, majd előrehajolt, és könnyedén szájon csókolta, kétszer egymás után. Ugyanakkor végigfuttatta ujját a férfi mellkasának sűrű szőrzetén.
Istenem, micsoda mellek – mondta Samantha. – Bárcsak az enyém is ilyen lenne.
Bámulatos – mormogta Roger, és rájuk meredt.

A fehér fűző feszes volt és mélyen kivágott, Liliane mellei kivillantak a csipkés felső részből. Roger keze megindult Liliane oldalán, végigsimította a drága selymet, majd megragadta Liliane jobb mellét, és finoman gyúrni kezdte a lágy húst. Másik karjával átölelte Liliane nyakát, és magához húzta, erősen megcsókolta a száját, nyelve kutatva a szájába bújt.

Liliane visszacsókolta, rászorította ajkait a férfiéra, és érezte, hogy felbuzog benne a szenvedély első árama. Ez a sok beszéd a szexről azt eredményezte, hogy megkívánta magát az aktust. Félrehúzta a lepedőt. Anélkül, hogy félbehagyta volna a csókot, megmarkolta a férfi hímtagját. Forró volt, és nagyon kemény. Liliane gyúrni kezdte, és Roger felnyögött, a nyögés Liliane csókjába fulladt.

A férfi Liliane combjai közé fúrta a kezét, ujjai a fűző selymének alsó részét bontogatták.

Szeretném végignyalogatni a tested minden kis porcikáját – lehelte, kissé elhúzva a száját. Nyelvét most beledugta Liliane fülének kanyarulataiba, és ujjait a szeméremtestébe fúrta. A kettős hatástól Liliane felsóhajtott.

A férfi szája most rátért a vállára. Kezével lehúzta Liliane válláról a fűző pántját, és ajkaival csókolgatta és majszolta a lágy bőrt, majd kiszabadította Liliane karját a fűzőből. Nyalogatni kezdte a torok finom ízületeit, szája forró volt és nedves. Liliane teste megremegett.

Roger most lehajtotta a másik vállpántot is, és Liliane másik karját is kisegítette a fűzőből. Liliane most hanyatt dőlt az ágyon, és a férfi fölé hajolt. Keze megragadta a fűző felső részét, és lassan lefelé hámozta a csipkés holmit, olyan lassan, hogy Liliane-nek az a benyomása támadt, mintha saját magát ingerelné így. Szeme mohón rátapadt Liliane melleire.

Gyönyörű – mondta mély meggyőződéssel, mikor a két cici végre napvilágra került. A fehér selyem kellemesen cirógatta Liliane bőrét. Érezte, hogy lecsúszik bal mellbimbójáról, és látta a férfi sóvár pillantását.
Milyen finom – duruzsolta Roger, előrehajolt, és kicsiny, bizsergető csókokkal borította el Liliane mellét. Mikor már az egész rendelkezésére álló felületet beborította velük, a mellbimbóra koncentrált, olyan erősen szívta be ajkai közé, hogy a körülöttük lévő puha felület is a szájába került. Kissé hátrahúzta a fejét, amitől Liliane melle felfelé húzódott, és feszes, piramis alakú húsidom lett belőle, miközben Liliane testét éles kéjhullám járta át.

Roger most a másik mellére tért át, és megismételte vele ugyanezt az eljárást, végigcsókolta a mell minden négyzetcentiméterét, majd bekapta a mellbimbót, és felfelé húzta az egészet. Bal kezének ujjai ugyanekkor szorosan megmarkolták Liliane bal mellét, és lágyan gyúrogatták, míg jobbjával változatlanul a szeméremtestét becézte, amelynek redői közé benyomult a selyem alsónemű.

Liliane teste reszketett. Érezte, hogy csiklója lüktet és hüvelyének izmai ritmikusan összehúzódnak. Ha eleinte voltak is benne kósza gátlások azért, amiért belement ebbe a szituációba, azok mindenesetre teljesen eltűntek, a pillanat heve felszippantotta őket.

Roger legyűrte a fehérneműt a dereka alá. Amint haladt lefelé, megcsókolta és megnyalogatta Liliane testének minden egyes négyzetcentiméterét, amely napvilágra került. Mikor a feszes fehér selyem Liliane csípőjéig csúszott, Liliane felemelte a fenekét, és hagyta, hogy a férfi lehúzza a holmit hasán és combjain át. Az ágyéki rész olyan mélyen belenyomódott Liliane szeméremajkai közé, hogy szinte ki kellett hámoznia közülük.

Roger most a hasát és a szeméremszőrzetét csókolgatta, azután a combjaira tért. Miközben kezével tovább csúsztatta a fehérneműt Liliane térdére, szája is lefelé haladt, bizsergető csókokkal látta el a harisnyák csipkés szegélyét és a sima nylonba burkolt bőrfelületet, egészen a lány bokájáig, ahol is végre teljesen levette a ruhadarabot, majd Liliane cipőjét is. Ezek után bekapta a lábujjait, és szopogatni kezdte, amitől újabb kéjhullám öntötte el Liliane testét.

Felnézett, hogy lássa, mit csinál a férfi. Roger ott térdelt az oldalánál, ágyékából bőszen meredezett felfelé erekciója. Már nedves volt saját előváladékától, amely szétkenődött a hasán, és egy kis nedves ösvényt eredményezett az ott sarjadó finom szőrzetben. Szájában tartotta Liliane harisnyás lábujjait. A helyzetben az volt a különös, hogy mintha valami titkos összeköttetés lett volna az ujjak és Liliane szeméremtestének idegpályái közt, mert mindkettőben elektromos ingerületek keletkeztek.

A férfi ajkai ismét rátértek Liliane bokájára, a harisnyán keresztül majszolgatta a bőrét. Liliane látta, hogy a szeme az ő meztelen ágyékára tapad. Felfelé haladt a térdéig, majd kezével széttárt a Liliane combjait és közibük térdelt, szemét a szeméremtestére függesztve.

Micsoda szerencsés fiú!

A hang egy pillanatra megzavarta Liliane-t. Annyira elmerült saját érzületeiben, hogy teljesen elfeledkezett Samantháról. Elfordította a fejét, és látta, hogy ott ül az ágy lábánál egy kis rózsaszín öltözőszéken. A lábát keresztbe tette, bal kezének ujjait jobb hónaljában tartotta, amitől az alkarja eltakarta melleit.

A két nő szeme egy pillanatra találkozott. Liliane testén átfutott az izgalom. Ha volt is valaha kétsége afelől, hogy Samantha jelenléte csak fokozza majd a helyzet pikantériáját, az mindenestől eltűnt. Samantha arcának kifejezése nem árult el ugyan semmit, ha felizgatta is a jelenet, nem látszott meg rajta. Szemét Liliane csupasz mellén legeltette, azután hosszú, karcsú combjain, amelyeket a harisnya csipkés szegélye díszített, és tekintete szinte kifejezéstelen volt.

Roger közben szintén a combjáig jutott. Liliane érezte, hogy a szája a fehér csipkéről áttér a meztelen bőrfelületre. Olyan közel volt Liliane öléhez, hogy punciján érezhette forró leheletét.

Milyen lágy – duruzsolta a férfi. – Mint a selyem.

Liliane még jobban széttette lábait, és érezte, hogy szeméremajkai kettéválnak. Nedves volt. Még azt is érezhette, ahogy nedvei megindulnak a hüvelyében, és biztosan tudta, hogy egész nyitott öle nedvektől fénylik.

A férfi most ajkával a másik térdére tért át, és ismét elkezdett felfelé haladni a másik combon. Jobb keze Liliane hasára csúszott, majd a szeméremszőrzetébe bújt. Úgy cirógatta, mintha egy macskát simogatna, elsimította a rakoncátlan fürtöket.

Ajkai Liliane húsát majszolták. Már a másik harisnya fölött járt, és sebesen közeledett ismét Liliane ágyéka felé. Csókolgatta a combhajlat ízületeit, azután a szeméremtest hasítékához ért. Kissé elidőzött a völgyecskében, azután ismét kerülgetni kezdte csókjaival, így ingerelte Liliane-t.

Ő már türelmetlenül vágyott a behatóbb kapcsolatra, és felfelé lökte ágyékát az ágyról. A férfi nyomban odanyomta száját a lába közéhez, és csókolgatni kezdte szeméremajkait, nyelvével kutatva köztük. Liliane hangosan sóhajtozni kezdett. A nyelv a csiklója felé haladt, el is érte a duzzadó, kemény rügyecskét, jobbra-balra löködte, és újabb és újabb kéjhullámokat indított el vele. Ugyanakkor ujjai Liliane combján haladtak felfelé. Megtalálták hüvelyének nyílását, és belényomultak. Liliane érzékelte, hogy milyen hosszúak a férfi ujjai, egészen mélyre hatoltak, és Liliane hüvelyének selymes falai készségesen kettéváltak előttük.

Liliane megadta magát a gyönyöröknek. Lehunyta a szemét, és testét át-meg átjárták a kéj hullámok. Még a férfi nyelvének érdességét is érzékelte, amint az a csiklóját dörzsölte. Roger szája életre keltette Liliane egész testét. Ahol csak járt, megelevenedett hús, bőr és idegszálak jelezték útját, új erogén zónákat alkottak egész testfelületén, és életre keltették egész érzékiségét. Liliane csiklója egyre vadabbul lüktetett az erősödő kéjhullámok alatt.

Liliane elélvezett. A férfi szakértő módon nyúlt hozzá. Liliane orgazmusa hullámokban érkezett, a csúcsokat hullámvölgyek követték, és a ritmus, amellyel a férfi nyelve ide-oda löködte kis kéjrügyét, tökéletesen követte a gyönyör hullámzását. Hosszú ujjai nem előre-hátra csúszkáltak benne, hanem szétnyitotta és összecsukta őket, mint egy ollót, amitől Liliane hüvelyének selymes, nedves húsa újabb gyönyörhullámok tanyájává vált.

Azt érezte, hogy mindezek a különálló érzületek összeolvadnak, eggyé válnak benne, olyan egészet alkotnak, amely sokkal hatalmasabb, mint egyes elemei. De nem csak a fizikai örömérzet hangolta fel ennyire. Az a tény, hogy tudta, Samantha végignézi az egészet, kék szemei rámerednek az ágyon elnyúló csupasz testére, újabb dimenzióval gazdagította gyönyörét, élesebbé és ízesebbé tette.

Küszködött, hogy kinyissa a szemét, hogy újra láthassa Samantha arcát, de már túl késő volt. Az orgazmus, amely a csiklójából eredt, elárasztotta a testét, és megakadályozta benne, hogy bármi egyebet tegyen, mint hogy érez. Minden idegszála megfeszült, felkészülve a megrázkódtatásra, azután teljesen elmerült az egymásra torlódó kéjhullámokban, amelyek mintha sohasem akartak volna véget érni.

De azért persze véget értek, és Liliane kinyitotta a szemét. Samantha még mindig ott ült a székben, de a szenvtelen kifejezés eltűnt arcáról, tekintete elhomályosult, agya mintha befelé összpontosított volna. Szétnyitotta keresztbe tett lábait, és ujjai féloldalra húzták fekete szatén kombidresszének alját. Liliane-nek úgy tűnt, mintha megpillantotta volna a szeméremajkait, és valamit, ami mintha beleágyazódott volna Samantha hüvelyébe.

De még mielőtt jobban szemügyre vehette volna, Roger arca jelent meg a szemei előtt, és egész testével fölébe került. Megcsókolta a száját, nyelvét betolta ajkai közé, meglendítette a csípőjét, és hímtagja behatolt Liliane nyitott, csuromvizes hüvelyébe. A Samanthával kapcsolatos összes gondolat kiszállt Liliane fejéből, amint nyársra húzták ezen a kemény húsdárdán. Hüvelye nyomban mohón rátapadt, és minden vágyteli érzés, orgazmusának minden különleges érzülete újjáéledt, és a sóvárgása – ha lehet – még erősebb lett, mint az imént.

Milyen finom... – susogta a férfi a fülébe. – Milyen selymes vagy...

Mozogni kezdett benne, ezúttal cseppet sem gyengéden. Mélyen belenyomta a hímtagját, azután csaknem teljesen kihúzta, jobb keze Liliane mellébe markolt. Miközben ki-be járt benne, ujjai a ráncos kis mellbimbóját gyömöszölték.

El tudnál élvezni újra? – kérdezte súgva.
Igen... – felelte Liliane.

Nem is kellett volna kérdeznie. Liliane egész teste tűzben égett, kinyújtózott alatta, mint valami képzeletbeli napozóágyon, és idegszálai máris megfeszültek. Minden lökés, amely a belsejét érte, gyönyörhullámokat fakasztott fel a zsigereiben. Másodpercek alatt eljutott oda, hogy csiklója rángani kezdett. Felemelte combjait, és lábát behajlított térdekkel hátrahúzta a testéhez, mire a férfi hímtagja még mélyebbre merült benne, felfelé fordított szeméremteste szinte elnyelte a fütyköst.

Ó, istenem... – Liliane jobbra-balra vetette a fejét, és érezte, hogy ismét rátör az orgazmus. Olyan volt, mintha minden, ami előzőleg történt, csak hozzáadott volna a kéjhez – ezúttal olyan erős gyönyört érzett, hogy sikoltozni kezdett tőle. Liliane egész világa, minden idegszála, minden érzülete abba a pontba koncentrálódott, ahol a férfi makkja nekiütődött méhének.

De érzületei ezúttal nem akartak elhalványulni, és a férfi nem is hagyta, hogy így legyen. Tovább döfölte, erőteljesen mozgatta a csípőjét, újra meg újra beledöfte hímtagját, és Liliane hüvelyének selymes nedvessége mindkettejük kéjét fokozta.

De Liliane most mást akart. – Forduljunk meg – mondta, leengedve lábait. – Én szeretnék felül lenni. Gyönyört akarok nyújtani neked.

Még szinte ki se ejtette a száján, máris érezte, hogy a férfi két keze a teste alá nyomul, és erősen megragadja. Roger a testéhez szorította Liliane testét, és egyetlen lendülettel hanyatt fordult, magával ragadva őt is. Liliane ott találta magát a férfi testén fekve anélkül, hogy Roger hímtagja kicsusszant volna a testéből.

Ügyes fiú! – dicsérte, és elmosolyodott.

Óvatosan felhúzta lábait, amíg csak meg nem nyergelte a férfi csípőjét – közben vigyázott, hogy egy pillanatra se eressze el. Ebben a testhelyzetben a férfi hímtagja még mélyebbre került, de Liliane volt az, aki irányíthatott. Leereszkedhetett rá, és ha szétterpesztette a lábait, a vonzó férfiszerszámnak minden milliméterét ő uralta.

Ezt akartad? – kérdezte Roger.
Igen. Olyan remek fütykösöd van...

Lovagolni kezdett a férfi hasán, lendületesen fel-alá mozgott az ágyon, és élvezte, ahogy a hímtag újra és újra elmerül a testében. Ránézett a férfi testére, amely elnyúlt alatta. Minden egyes mozdulattól a férfi arcán kissé összerándultak az izmok.

Liliane most azt akarta, hogy ő is gyönyörűséget szerezzen a férfinak, aki olyan különleges örömökben részesítette. Érezni akarta, mikor elélvez, amikor ondója a teste mélyére lövell. Ha minden igaz, testének ebben a hihetetlenül felajzott állapotában ettől ő is újra élvezni fog... Végigfuttatta kezét saját testén, és egyik ujját a szeméremajkai közé dugta. Csiklója megrándult, mikor az ujj megérintette.

Segíthetek?

Liliane már megint elfeledkezett Samantháról. A szék üres volt. Hátrafordult, és látta, hogy Samantha ott áll mögötte, szeme Liliane fenekére tapad, és azt nézi, ahogy a férje fütyköse eltűnik alatta. A szőke lány előrenyúlt, és Liliane vállára tette a kezét.

Mozdulata varázslatos volt. Közelebb lépett, és kezét lecsúsztatta Liliane mellére.

Nem! – kiáltotta hangosan Liliane. De a teste mást mondott. Amint Samantha keze hozzásúrlódott kemény mellbimbójához, újfajta érzések rohamától kezdett remegni a teste. Csiklója azonnal rángatózni kezdett ujja alatt, és amint leereszkedett Roger hímtagjára, életének eddigi leggyorsabb, villámszerű orgazmusa csapott le rá. Olyan erős és koncentrált volt, mint az első kettő, de Liliane tudta, hogy ezúttal nem Roger idézte elő. Nem akarta tovább gondolni a dolgot, de maga előtt sem tagadhatta, hogy Samantha volt az, aki most ebben az élményben részesítette.

Roger hangosan felnyögött. Liliane kinyitotta a szemét. Samantha ujjai, skarlátpirosra festett hosszú körmeivel, még mindig mellének húsába mélyedtek. De a szőke lány másik keze volt az, amelyik a nyögést előidézte. Liliane látta, hogy férje herezacskóját szorongatja, gyúrja, és Roger hímtagja megrándult odabent Liliane hüvelyének csúszós alagútjában, amely szorosan rátapadt. Erőteljes sugárban ondó tört elő belőle, amelyet egy másik követett, majd újabb és újabb. Liliane mindegyiket külön-külön megérezte. Samantha ujjai addig folytatták szakértő játékukat, míg ki nem sajtolták férje fütyköséből az utolsó cseppet is.


7. fejezet

Ne haragudj, hogy áthágtam a határokat.

Már odalent ültek a nappaliban ismét, vörösboros poharakkal az asztalon. Samantha fehér fürdőköpenybe burkolta fekete szaténba bújtatott testét. Roger éppen zuhanyozott odafent.

Nem kell bocsánatot kérned, Samantha. Igazán nem. – Liliane még nem igazán tudta, hogyan is érez azzal kapcsolatban, ami történt, de azt igen, hogy egyáltalán nem haragszik a szőke lányra. Tekintetbe véve, hogy önként ment bele ebbe a helyzetbe, enyhén szólva nevetséges lett volna, ha most megsértődik.
Még sohasem csináltam ilyet, Liliane. Igazán soha. De volt benned valami, ami... Nem tudtam ellenállni. Ha tudni akarod az igazat, rendkívüli erőfeszítésembe került, hogy ne vessem rád magamat.

Liliane nevetett, hogy feloldódjon a feszültség, azután kortyolt a borából. – És ilyet sem éreztél azelőtt?

Nem. De igen. Nem. Úgy értem, a nők némelyike igazán vonzó volt. De mégis könnyű volt kívül maradnom az eseményeken. De veled...
Igen?
Lehetek őszinte?
Azt hiszem.
Tebenned van valami, Liliane. Előfordult valaha, hogy... Nem baj, ha ilyet kérdezek? Voltál már együtt nővel?
Nem.
És nem is gondoltál rá? Nem szerepelt a fantáziáidban?
Te vagy a második ember egy héten belül, aki a fantáziáim iránt érdeklődik.
És?
Nekem valahogy nem nagyon voltak szexuális fantáziáim. És a közelmúltban meg annyi minden történt, hogy nem is volt szükségem rá.
Mire szoktál gondolni maszturbálás közben?
Azt se nagyon szoktam. Talán ezért van, hogy nem is nagyon értek hozzá.
Még sohasem képzelted el magadnak, milyen lenne, ha egy nő nyúlna hozzád?
Nem... – Liliane habozott.
Akkor miért ilyen tétován mondod?
Egy leszbikus nőtől is kaptam levelet. Ő többször eszembe jutott.
Hogyan?
Nem is tudom. Nem igazán erotikus módon. Úgy értem, sose képzeltem azt, hogy ott térdel az ágyamon egy műpénisszel a derekán.
De a levele felizgatott?

Liliane egy pillanatra eltöprengett. Nem tudta elválasztani gondolataiban a hosszú barna hajú nő személyét attól az erotikus közegtől, amelyben a levelével találkozott. Ha eszébe jutott a nő kérdő tekintete, erotikus kíváncsiságot érzett, de ez olyan helyzetben történt, amikor eleve erotikára vadászott. – Talán az érdeklődés lenne rá a legjobb szó. Mondjuk, hogy felkeltette az érdeklődésemet. Cserébe én is kérdezhetek valamit, ha már a témánál vagyunk?

Bármit.
Mit tartogatsz a fehérneműd alatt?

Most Samantha kezdett nevetni. – Szóval kiszúrtad? Hát, a kis barátocskáimat.

Barátocskáidat?
Elől is és hátul is. Hogy ne unatkozzunk.
Műpéniszek?
Kicsi, diszkrét darabok. Roger általában a szájával szedi ki őket, mielőtt saját magát dugná a helyükre. A kombidressz ideális viselet, mert biztonságosan benttartja mindkettőt, csinos és feszes. Néha napközben is magamban hordom őket, ha igazán fel vagyok hangolva.

Liliane ismét belekortyolt a borába. – Mi a véleményed, mit kellene tennem? – kérdezte. Volt valami Samanthában, amitől úgy érezte, hogy lehet őszinte hozzá.

Mivel kapcsolatban?
Azzal az érzéssel kapcsolatban, amit te idéztél fel bennem.
Amit én idéztem fel? Bocs’, de most nem bírlak követni.
Amikor megérintettél. Tudod, hogy elélveztem miattad.
Azt hittem, azt a férjem csinálta.
Nem. Te csináltad. – Liliane ellenállhatatlanul megborzongott, mikor eszébe jutott.
Ne aggódj emiatt. Aludd ki magad jól az éjszaka. Reggelre teljesen el fogsz feledkezni róla. Nagyon fel voltál ajzva. Lehet, hogy az volt az utolsó csepp a pohárban.

Ez igaz lehet – gondolta Liliane. Tényleg nagyon fel volt húzva. Talán csak kissé elszaladt vele a képzelete.

Lassan mennem kell – mondta. – Kösz mindent.
Részünkről a szerencse, Liliane. Azt hiszem, helyesen döntöttél. Jó volt veled.

Liliane felállt. – Most mit csináltok?

Samantha szélesen elmosolyodott. – Nem találod ki? – Végigfuttatta tenyerét a testén, és rászorította a szeméremdombjára.

Együtt mentek ki az ajtóhoz. Mikor Samantha kinyitotta, Roger jelent meg a lépcsősor tetején. Egy kis törülközőt viselt a dereka köré csavarva.

Viszlát, Liliane. Jó mulatság volt. Remélem, még viszontlátjuk egymást.
Viszlát.

Roger eltűnt a hálószobában.

Én is azt remélem, hogy eljössz még hozzánk – mondta Samantha.
Úgy lesz.
Ezt vehetem ígéretnek?
Igen. – Meglehetős önbizalommal Liliane előrehajolt, és megcsókolta Samantha arcát.

Amint Liliane kifelé sétált a kerti úton, hallotta, hogy csukódik a bejárati ajtó. Elképzelte Samanthát, amint egyenesen felsétál a hálószobába. Roger nyilván ott fekszik az ágyon meztelenül. Samantha odatérdel mellé az ágyon, majd a férfi vállai fölé helyezkedik, és kikapcsolja a fekete szatén kombidressz alján a kapcsokat. Előrearaszol, és szeméremtestét a férje szájához emeli...

Liliane ekkor szándékosan megálljt parancsolt kósza gondolatainak. Becsukta maga mögött a kertkaput, és ment, hogy megkeresse a kocsiját.

***

És akkor mit csináltál?
Természetesen beleegyeztem.
Molly! Hogy kerülhetsz bele ilyen helyzetekbe?
Természetadta tehetségem van hozzá.

Liliane ott ült Molly Anderson lakásának kicsiny teraszán, és a folyó déli partjára látott. A Chelsea-kikötő és a lenyugvó nap képe lélegzetelállítóan szép volt.

Még egy kis pezsgőt?
Üres gyomorra nem.
Mindjárt kész lesz az étel. Vörösboros marhasalátával.
Istenien hangzik.

Molly volt Liliane legrégebbi barátja. Ismerték egymást azóta, hogy mindketten alapfokú képzettséget szereztek a jogi egyetemen. Sajnos az utóbbi években egyre kevesebbet tudtak találkozni. Molly felhagyott a joggal, amikor férjhez ment, és habár a házasság nem tartott túl soká, a válási megállapodással olyan jól járt – többek közt övé lett a lakás és a Mercedes is a garázsban –, hogy talán soha többé nem kell kényszerből dolgoznia.

Tehát akkor mi is történt?

Liliane úgy érezte, muszáj beszélgetnie valakivel Így hát felhívta Mollyt, aki meghívta magához vacsorára szombat estére. A teraszon tanyáztak le. Rendkívüli forróság volt, az év eddigi legmelegebb napjait élték, és a Temze felől érkező hűs szellő enyhítette az esti levegőt, kellemessé tette a teraszon való üldögélést. Molly buzgón mesélte Liliane-nek kalandját, amelybe múlt héten bonyolódott egy férfival valami partin. A férfi meghívta őt egy igencsak költséges vacsorára, azután felhívta a lakására. Először itallal kínálta, majd megkérdezte, nem bújna-e ágyba vele pénzért. Mégpedig elég sok pénzért. Ötszáz fontért.

Az a helyzet, hogy pénz nélkül is lefeküdtem volna vele. Igazán vonzó pasi volt.
És?
Odaadta nekem a pénzt ötvenfontos bankjegyekben, csak úgy. Azután felvitt a hálószobájába, és azt mondta, hogy vetkőzzek le. Azt akarta, hogy harisnyatartót és harisnyákat viseljek. Tiszta új cuccokat szedett elő, még a csomagolópapír is rajtuk volt. Biztos elment vásárolni, direkt erre az alkalomra. Én egyáltalán nem bántam – egy csomó férfi van, aki kifejezetten bukik a harisnyákra. Szóval kiment a fürdőszobába, én meg levetkőztem, és felvettem ezeket a holmikat. A tűsarkú cipőm rajta volt a lábamon.
És aztán?
Nos, az ízlések és pofonok különbözők, ahogy mondani szokás. A pasas bejött egy fényes fekete műanyag esőkabáttal a kezében, és arra kért, hogy azt is vegyem fel. Gondoltam, a pokolba is, most már benne vagyok, és felvettem. Őrajta csak egy kis törülköző volt a dereka köré tekerve, és abban a pillanatban, amint belebújtam az esőkabátba, a farka felmeredt, mint az Eiffel-torony. Mondtam neki, hogy kotont kell viselnie. Miután felhúzta magára, odajött hozzám és mögém állt, átölelt, megtapogatta a melleimet az esőkabáton át, és egy mulatságos kis köhögő hang jött ki a torkán. A következő dolog, amit észleltem, az volt, hogy a pasas rohan a fürdőszobába. Másodpercekig tartott az egész. Nem egész két másodpercig. Atyavilág. Van egy pár fura alak a világon.
És mire költöd el azt a pénzt?
Lehet, hogy veszek egy új esőkabátot.

Mindketten nevetésben törtek ki. Molly elnézést kért, és kiment, hogy utánanézzen a konyhában az ételnek. A kis teraszon azért volt elég hely, hogy két kényelmes fonott széket helyezzenek el rajta egy kis kerek étkezőasztallal, amelyet Molly tarka vászonterítővel takart le. Molly nem volt különösebben szép nő. Kissé duci volt és alacsony, arca kerek és mosolygós, szőke haját merev fürtökbe göndörítette, de olyan sok életkedv és energia volt benne, hogy soha nem okozott neki gondot, hogy a férfiak tucatjait vonzza magához.

Pár perc múltán Molly visszajött egy tálcával, amelyen ennivalót hozott: egy illatozó jénai tálat a főfogással, kenyereskosarat, nagy tál üdezöld salátát és egy üveg vörösbort.

És te hogyan töltöd mostanság a napjaidat? Azt kell mondanom, hogy még életedben nem néztél ki ilyen jól.
Ó, mindenfélét csinálok. – Liliane kifejezetten azért jött el ma vacsorázni a barátnőjéhez, hogy beszámoljon neki az elmúlt hetek eseményeiről, de most mégsem tudta, hogyan fogjon hozzá.
Új pasid van? – Molly szerint csakis a férfiak lehettek az eredendő okai egy nő jó testi-lelki állapotának vagy a hiányának.
Nem is egy. – Ezzel mindenesetre igazat mondott.
Nem is egy? Ez nem vall rád.
Úgy döntöttem, hogy a munka nem minden.
És mik ezek, barátságok vagy szex?
Szex.
Sohasem hittem volna, hogy egyszer ezt fogom hallani tőled, Liliane. Mindig úgy gondoltam, hogy te a tartalmas, komoly kapcsolatok híve vagy.
Pont az a baj, hogy így is volt.
És most?
Most rájöttem, hogy a szex önmagában is lehet érdekes.
Konkrétan kik a szerencsés választottak?
Kezdtem egy ismerős jogásszal pár héttel ezelőtt.
Még csak ennyi ideje?

Molly közben levette a jénai tál fedelét, és felszállt a vörösboros marhahús fűszeres illata. Szedett belőle két tányérra, és az egyiket letette Liliane elé.

Igen. A tipikus hazug csirkefogó volt. Meghívott vacsorázni, azután a lakásába. Valószínűleg eltalálta egy gyenge pillanatomat, mert percek alatt levett a lábamról. Mielőtt észbe kaptam volna, már ágyba bújtam vele.
Hát, ez nem az igazi Liliane Woodstock – nem hiszem el.
És a pasi jó volt. Igazán jó. A legjobb, amit addigi életemben átéltem, igazság szerint. A többiek, akikkel addig voltam, mind amatőrnek tűntek mellette.
De kell, hogy legyen egy de.
Pontosan. Kiderült, hogy házasember, és mi a hitvesi ágyban szeretkeztünk.
Ó, a csirkefogó – mondta Molly vigyorogva. – Igazán prűd vagy, Liliane.
Szó sincs róla. Csak nem szeretem, ha hazudnak nekem. De azt kell, hogy mondjam, hálás vagyok neki. E miatt az eset miatt jöttem rá, hogy...
Hogy létezik egy számodra ismeretlen, színes birodalom, ami csakis a szexuálisan emancipált, felnőtt lányokra vár... És elindultál megkeresni az igazit.
Nem az igazit. Hanem egy jó numerát.
Istenem, Liliane, teljesen paff vagyok. – Molly látványosan kimutatta érzéseit. – És találtál hozzá embert?
Igen. – Liliane belekóstolt a marhasültbe. – Ez isteni!
És az ki volt?
Még a vezetéknevét se tudom. – Ez is igaz volt.
És?
És micsoda?
Többnek is kell lenni. Te mondtad, hogy nem is egy.
Olvastad már valaha a Daily Heraldot?
Nem mondod!
Mit nem mondok?
Ne mondd, hogy a Rokon Lelkekhez fordultál! Jézusom, Liliane, ezt sose gondoltam volna rólad. És mi történt? Mindent el kell mesélned! Ez aztán a jó sztori! ! Sokan válaszoltak neked? És miket küldtek, fényképet a farkukról és egy levelet, amiben leírják, hogy mi mindent tennének veled?
Olyan is volt.
Szóval mi történt? Érzéki ámokfutásba kezdtél?

Liliane elmosolyodott. Molly nem változott egy cseppet sem. Az élethez való viszonya üdítően egyszerű volt. Sose utasított el semmit, amit az élet tálcán kínált neki, a szórakozást, mulatságot, örömöket, és sohasem törte a fejét a következményeken.

Hát, azért nem egészen.
Juj, mondjad már! Tudni akarom az összes részletet. Biztos, hogy tudnál mesélni!
Kérdezhetek tőled valami egészen személyeset, Molly? – Liliane kiitta a borát, és a barátnőjére nézett.

A nap lement, és a maradék esti fény narancsszínű árnyalatot kapott, amely kiszínezte Molly kerekded arcát, amelyen a széles mosolytól két kis gödröcske keletkezett.

Nem muszáj válaszolnod.
Bökd már ki. – Molly is ivott, és szakított magának egy darab kenyeret, amivel elkezdte kimártogatni a marhasült szaftját.
Előfordult már veled, hogy... Csináltál már olyat, hogy... úgy értem, kipróbáltad valaha... vagyis, na, szeretkeztél már életedben nővel?

Molly harsányan nevetett.

Ez minden? Jaj, Liliane, azt hittem tudsz róla. Nem emlékszel Peggyre, tudod, a vörös hajú lányra a kollégiumban, aki mindig körülöttem lógott? Nem vetted észre, hogy leszbikus? Majd megveszett azért, hogy belebújhasson a bugyimba.
És te megengedted neki?
Olykor. Egész jó móka volt. Nagyon ügyesen csinálta.
És azóta?
Hiszen ismersz, Liliane, nem vagyok az az ember, aki bármit is visszautasít, ami szembejön vele és elég érdekes. Ne érts félre, nem keresem az ilyesmit. De ha valakitől ajánlatot kapok, általában elfogadom. Emlékszel Brandonra?
Az első munkahelyi főnököd?
Pontosan. A felesége olasz volt, igazi arisztokrata szépség, egy grófnő, vagy ilyesmi. Az utolsó karácsonyon, mielőtt eljöttem onnét, volt egy parti, ahol ajtót-ablakot szélesre tárt előttem. Valentino cuccokat hordott, márkás parfümöket és selyem fehérneműt – de valamilyen okból megtetszett neki az én kis malacka-fazonom. Addig mesterkedett, míg be nem keveredtünk a papíráruraktárba, és ott egyszerűen lerohant.
Tényleg?
Aha. Adriana ezek után állandóan hívogatott. Volt egy szép nagy házuk. A válásom után úgy döntöttem, szükségem van egy kis kikapcsolódásra, és elfogadtam a meghívását. Egy egész délutánt töltöttem el vele.
Ezt sose mesélted.
Azt gondoltam, nagyon megrázna téged.
És megtetted... úgy értem...
Azt hiszem, mindent megtettünk, amit két nő megtehet egymással. Igen. És nagyon jó volt. A szex minden körülmények közt élvezetes, nekem az a véleményem Az élet túl rövid ahhoz, hogy azon törd a fejed, honnét érkezik a gyönyör. Az égvilágon semmiben sem változtatta meg ez a kaland az életemet fő vonalakban. Nem ment el a kedvem a férfiaktól miatta, sőt csak hozzájárult az általános készenlétemhez. És olyan kényelmes Ha éppen nem találok egy kellemes fickót, akivel ágyba bújhatok, akkor ott van helyette egy nő. A nőkkel sokkal könnyebb kezdeményezni.
Még mindig találkozol Adrianával?
Olykor-olykor, ha megjön a gusztusom egy kis luxushoz. Selyem lepedőik vannak!

Liliane elszántan ette finom vacsoráját. Mikor befejezte, ő is tisztára törölte a tányérját a puha kenyérdarabokkal.

Hát, akkor most rajtad a sor – mondta Molly. – Miért ez a hirtelen támadt érdeklődés a nemi életem iránt?

Liliane ránézett a barátnőjére. A tekintetük találkozott, és Liliane ugyanazt a rokonszenvet érezte most is, amit a lány mindig felkeltett benne.

Azért, mert nem tudom, mit tegyek.
Csak nem arról van szó, hogy egy leszbi csaj próbál meg beférkőzni a bugyidba?
Nem egészen. – Liliane-ből egyszerre minden kitört, és Molly tátott szájjal bámult, míg a barátnője, akit mindig józannak és állhatatosnak ismert, beszámolt a Samanthával és Rogerrel közös szeretkezésről, valamint az érzésekről, amelyeket az esemény felkeltett benne. Liliane megemlítette azt a levelet is, amit a hosszú barna hajú nőtő1 kapott, és hogy minduntalan felmerül lelki szemei előtt az a tekintet, amellyel a nő néz rá a fényképéről.
Nohát, te akartad, vagy nem? – kérdezte Molly. Félretolta a tányérokat, és középre tette a salátástálat. – Egyél egy kis sajtot! – biztatta.
Igen, de mégsem tudom, mit kezdjek ezzel az egésszel. Megrémít.

Molly vigyorgott. Két nagy gyertyát tett az asztalra, és felkelt, hogy gyufával meggyújtsa őket. A kis lángok remegő fénye hajladozott a folyó felől érkező esti szellőben. Egy hatalmas vontató úszott a folyón, és két nagy uszályt húzott maga után.

Ki is mondta azt, hogy ha tanácsot kérsz olyanoktól, akiket ismersz, úgyis csak azt fogod hallani, amit akarsz? Érted, mire célzok, Liliane. Számomra egyszerű a dolog. Ha érdekel az ügy, vágj bele. Ha jól esik, csináld. Ha nem, felejtsd el. Nem is jöttél volna el hozzám, ha arra számítottál volna, hogy majd azt mondom, bűnös és erkölcstelen dolgokba fogtál.
Azt nem tudtam, hogy nőkkel is volt kapcsolatod.
Az mindegy. Ismered az életfilozófiámat: minden órádnak szakaszd le virágát.
Élvezd az életet, amíg teheted... – Mollynak igaza volt, természetesen. Ha Liliane elmondta volna ezeket a kalandokat a másik főiskolai barátnőjének, Patricia Holgersnek, aki férjnél volt, három gyereket szült és útban volt a negyedik, és vidéken éltek a gazdálkodó férjével – nos, aligha számíthatott volna megértésre. Patricia minden bizonnyal teljesen ledöbben, és azt mondja neki, óriási hibát követ el. Liliane valóban azért jött Molly otthonába, mert tudta, hogy Molly bátorítani fogja őt és nem ítéli el. Azért jött ide, mert tudta, hogy a barátnője azt mondja majd neki, amit hallani akar.
Rendben van – mondta, és három különböző szeletkét vágott az elébe tett sajtos tál választékából. – Ha már az őszinte vallomásoknál tartunk, légy szíves, mesélj el mindent erről az Adrianáról.

Molly hátradőlt a karosszékben. – Mit szeretnél tudni?

*

Liliane, Mr. McQuintire van a vonalban – mondta Sheila, mikor Liliane felvette az irodájában a telefont.
Mit akar?
Talán a testedet.
Akkor csatlakozhat a sorban állókhoz – mondta Liliane. – Kapcsold csak be.
Helló, Liliane, hogy van? – kezdte a férfi.
Jól, és ön?
Köszönöm, megvagyok. Azért hívom, mert az ellenfeleinktől kaptam egy ajánlatot.
Igazán? Azt hittem, az utolsó leheletükig küzdeni fognak.
Az ajánlat egészen jó. Meg kell mondanom, Freeman azt nyilatkozta, hogy nagy hatással volt rá az a teljesítmény, amit maga beletett. Köztünk szólva, szerintem ezen múlt a dolog. A maga összefoglalójában minden eshetőségről szó volt. Világossá vált előttük, hogy nem ugrálhatnak túl sokat.
Tehát, mi az ajánlat?
Kétmillió, plusz a költségek.
Te jó ég.
Biztos vagyok benne, hogy az ügyfelünk boldogan elfogadja majd.
Ez gyakorlatilag a teljes követelés. Kétlem, hogy ha pereskedtünk volna, megkapunk ennyit.
De nem ám. Most megyek, és veszek egy üveg pezsgőt a győzelem tiszteletére. Gondolom, nem jön el velem vacsorázni?
Nem, James, köszönöm – mondta Liliane határozottan.
Nos, gratulálok, Liliane. Remélem, hogy lesz még alkalmunk együtt dolgozni.

Liliane letette a telefont. Megkérte Sheilát, hívja fel neki Jacob Arnold Freemant, és mesélje el neki a jó híreket. A hivatalos beleegyezéséről készült iratot elfaxolják McQuintire-nek, aki elkészíti az iratokat a másik fél jogászaival.

A győzelem éppoly örömteli volt, mint amilyen váratlan. Ez jelentősen hozzájárul majd Liliane jövedelmének növekedéséhez, és újabb trófeát jelent a karrierjében. Igazán volt rá oka, hogy ünnepeljen, és más másodszor a héten. És akár az elsőnél, Liliane most is azt érezte, hogy a győzelem elsöpri minden más aggodalmát is.

Két napja magával hordta a levelet a táskájában. Legalább egy tucatszor elővette már, azután mindig újra visszatette. Most felvette a telefont. – Sheila, öt perc városi vonalat kérek, megszakítás nélkül. – Nem akarta, hogy Sheila épp a telefonbeszélgetés kellős közepén robogjon be.

Kinyitotta kézitáskáját, és kivette a levelet, azután felvette a telefont és megnyomta a gombokat. Mobiltelefon számát hívta.

Igen? – Úgy tűnt, a hang nagyon messze van. – Nos... Odette-tel beszélek?
Igen. – A hang közelebb jött. – Tartsa a vonalat, le kell parkolnom.

Liliane-nek úgy tűnt, egy autó motorjának brummogását hallja. Pár pillanat múlva megszűnt a zaj. – Na, most már jobb. Kivel beszélek?

A nőnek amerikai akcentusa volt.

Én vagyok a harmincnyolcas postafiók.
Helló, harmincnyolcas! Szent ég, már teljesen lemondtam rólad. Örülök, hogy hallom a hangodat. Hogy hívnak?
Liliane.
Szép klasszikus név.
Arra gondoltam, hogy találkozhatnánk.
Hát, az igazán érdekes lenne. Én most éppen vidéken vagyok, de holnap visszajövök a városba.
A holnap megfelel. Beülünk együtt egy italra valahová?
Hát, persze. A lakásomat éppen most renoválják, szétszedték és újra össze kell rakni, úgyhogy kénytelen voltam kiköltözni. A Hilton Szállóban lakom most, a park mellett. Ismered?
Igen.
Mi lenne, ha ott találkoznánk nyolckor, lent a bárban?
Nekem megfelel.
Nálad van a fényképem, igaz? Akkor fel fogsz ismerni.
Rendben.
Remek. Viszlát, szivi.

Liliane letette a telefont. Szíve hevesen vert, és a légkondicionáló ellenére verejtékcseppek gyöngyöztek a homlokán.

*

Egyre nagyobb lett a forróság. A tévében megszaporodtak a melegrekordról szóló híradások, az aggodalmas figyelmeztetések az általános felmelegedéssel és szárazsággal kapcsolatban. A vízügyi társaságok vízkorlátozást rendeltek el Dél-Anglia legnagyobb részében.

Az alváshoz is túl meleg volt. Vagy talán Liliane túl sok mindent forgatott a fejében. Korán lefeküdt, mivel hálószobája volt a ház leghűvösebb helyisége, és olvasni akart, de a szeme túl fáradt volt hozzá. Ennek ellenére, mikor letette a könyvet, az álom elkerülte őt.

Feküdt, és a másnap estére gondolt. Odette oldottnak és magabiztosnak tűnt. Liliane elképzelte, amint a lány ott ül a szállója bárjában, ugyanazzal a kifejezéssel az arcán, mint amit a fotón lehetett látni. Keresztbe teszi a lábát, és a tekintete egyszerre néz Liliane szemébe és lát át rajta.

Nem nagyon tudta kiverni a fejéből azt, ami Samantha és közötte történt. Megpróbálta elfogadni azt a magyarázatot, hogy azoknak az izgalmas élményeknek a kellős közepén, amelyekben éppen részesült, Samantha érintése nem jelentett túl sokat. De ahogy telt-múlt az idő, egyre inkább úgy érezte, hogy ez nem igaz.

Bármi is történt vele az utóbbi időben, azt a szexuális étvágyat, amelyet Daniel keltett fel benne, egyelőre semmi sem tudta kielégíteni. Felébresztett egy alvó oroszlánt, és az most felfalni készült Liliane életét.

Amit viszont Molly mondott neki, az megnyugató volt. Ha valaha is eszébe jutottak leszbikus nők, Liliane mindig férfiöltönyben képzelte el őket, zselével hátrasimított hajjal, leszorított mellekkel. Ez teljesen idegen volt tőle. De amikor Adrianára gondolt, akit a legelegánsabb és legkifinomultabb nőnek ismert, akivel valaha is találkozott, és elképzelte vele jó barátnőjét, Mollyt az ágyban, az sokkal elfogadhatóbbnak tűnt.

Liliane félrehajtotta az egy szál lepedőt, amivel takarózott. Meztelen volt. Valószínűleg telihold van odakint, mert elég fény szivárgott be a redőny résein át ahhoz, hogy lássa a testét. Végignézett magán. Melleit kétfelé húzta a súlyuk, és lapos hasa alatt szeméremszőrzete göndörödött hetykén. Azon túl láthatta ékességeit, két hosszú, karcsú lábát. Egy kis izgalom éledt a zsigereiben. Miközben nézte magát, a mellbimbói megmerevedtek.

Mintegy önkéntelenül megmarkolta a bal mellét, felfelé nyomta a ruganyos félgömböt a mellkasán. A mellbimbója lüktetni kezdett. Anélkül, hogy bármi többet is akart volna, mint kielégíteni a kíváncsiságát, a hüvelyk- és mutatóujja közé csípte ezt a mellbimbót, és megszorította. Még erősebben kezdett lüktetni, amire a másik mellbimbója is reagált.

Liliane jól emlékezett rá, hogyan nyalogatta és csókolgatta végig Roger a testét tetőtől-talpig, és arra is, milyen hatással volt rá. Másik kezével megragadta a jobb mellét, majd azt a mellbimbót is ujjai közé csípte, és most mindkettőt csavargatni kezdte. Olyan élvezetes volt, hogy felnyögött tőle.

Felemelte a fejét, és a kis kanapéra nézett. Elképzelte, hogy Samantha ül rajta. Látta maga előtt, amint a fekete szatén kombidressz testének hajlataihoz tapad, kicsiny mellei előredomborodnak, és hűvös, szenvtelen tekintete őt fürkészi. Emlékezett rá, hogyan húzta félre a szőke lány a trikó alját, és látta azt a valamit, amiről most már tudta, hogy egy kis vibrátor vége volt. Liliane, miközben még mindig azzal áltatta magát, hogy csak saját testét óhajtja felfedezni, jobb kezével végigsimított a testén, a hasáig. Szeméremszőrzete mintha villanyossággal telt volna meg, selymesen bizsergett. Félresimította, azután lejjebb csúsztatta a kezét, a két lába közé.

Nem akarom – mondta hangosan, és egyszerre elhúzta a kezét.

Megpróbált nyugodtan feküdni, mindkét kezével az oldala mellett, szorosan lehunyt szemmel, szinte vigyázzállásban. De már túl késő volt. A teste apró borzongásokkal életre kelt, különböző pontokon lüktetni kezdett, és a lüktetés sehogy sem akart abbamaradni.

Bosszankodott magára, amiért elkezdett valamit, amit nem akart befejezni, és hasra fordulva kinyitotta éjjeliszekrénye középső fiókját. Selyem nyaksálakat tartott benne. Kivette az elsőt, ami a keze ügyébe akadt, felült, és a kendőt takarosan összehajtogatta egy hosszú csíkba. A szemére tette, és hátul a feje hátulján szorosan megkötötte, olyan szorosan, hogy a selyem nekinyomódott a szemgolyóinak. Ettől az érzéstől lüktetni kezdett a szeméremteste.

Körbetapogatott a sötétben, és kinyitotta a legfelső fiókot. Ujjai rátaláltak a vibrátor eltéveszthetetlen formájára. Kivette.

Hanyatt feküdt az ágyon. Egész teste várakozón remegett, mellbimbói kemény kis kavicsokként meredtek felfelé. Egymáshoz dörzsölte combjait, és érezte, hogy szeméremajkai közül szivárog a nedvesség.

Agyának sötét képernyőjén, a kötés mögött, képek táncoltak és villództak. Látta Rogert feküdni a duplaágyon, és Williamet, amint felé közelít a kendővel. Maga előtt látta Sam ágaskodó fütykösét, amint a testébe hatol. Azután a gondolataiban Odette jelent meg, a színes fotóról nézett ki rá, és szemmel követte minden mozdulatát.

Liliane erősen megmarkolta a vibrátort, és térdben meghajlítva szétnyitotta lábait. Elfordította a vibrátor kapcsolóját, és hangos zümmögést hallott. A rezgés átterjedt a kezére és alsókarjára. Lassan felfelé futtatta vibrátor hegyét a combján, és bedugta a szeméremajk, közé. Egy kis kéjes kiáltást hallatott, amint a szerszám eltalálta a csiklóját.

Odette az ágy lábánál foglalt helyet. Ugyanaz a fekete szatén fehérnemű volt rajta, amit Samantha viselt, és ugyanaz a harisnyatartó. Hosszú haját hátrasimította a hátára. Mosolygott, de mosolya afféle kritikus, fanyar mosoly volt, és szeme Liliane ágyékára meredt.

Szóval ez az, amit látni akarsz? – kérdezte Lilian hangosan, kihívóan képzeletbeli látogatójától, és egész teste hevesen lüktetett a vágytól. Felemelte a csípőjét és lefelé tolta a vibrátort, míg szét nem nyitotta vele szeméremajkait. Másik kezével megmarkolta bal mellét, gyúrni kezdte a húst, olyan erősen, hogy elöntötte a fájdalom. A fájdalom, ahogy most már előre tudta, nyomban gyönyörré változott, túlfűtött élvezetté, ami nemrég ismert meg.

Most már nem voltak fenntartásai. Egész teste az orgazmusért folytatott küzdelem színterévé vált, minden idegszála felajzottan várakozott. De egyelőre visszatartotta a vibrátort, ingerelte saját magát.

Kinyitotta a szemét, de persze semmit se látott. Egy pillanatra átvillant az agyán William. Érezte a forró kemény péniszt, amint a feneke nyílásába hatol. A hüvelye összerándult, mintha csak magába akarná szívni a vibrátort.

Odette most lábra állt. Magas volt. Egyik lábát feltette az ágyra, és elkezdte legöngyölni a harisnyáját. Mindkettőt lehúzta és a padlóra hullatta. Könnyedén lebegtek lefelé, mint a tollak. Aztán a barna lány lehajolt, és meglazította a kombidressz alját. Liliane felemelkedett, hogy többet lásson. A lány ágyékát sűrű fekete szőrzet fedte.

Ó, istenem... – Liliane teste megremegett az éles kéjhullám alatt. Elengedte a mellét, és kezét a csiklójára tette. Amilyen könnyedén csak tudta, ujja hegyével megérintette a kis idegcsomót, amitől kéjes érzületek futottak szét a testében. Hüvelye ismét összerándult, mint egy erős marok, figyelmet követelve. Csuromnedves volt. Liliane érezte, hogy a nedvesség apró patakokban csordogál a szeméremajkain. Elképzelte, amint Odette odatérdel az ágyra őmellé, lehajtja a fejét, és ajkai alig pár centiméterre kerülnek Liliane mellétől. Kinyújtja a nyelvét, és megcélozza vele Liliane mellbimbóját, miközben keze megindul Liliane hasán.
Nem! – kiáltotta Liliane hangosan. De a kéz nem állt meg. Hozzásúrlódott szeméremszőrzetéhez, azután lefelé araszolt, és rázárult szeméremdombjára.
Ó, istenem... – Liliane ujjai ott táncoltak a csiklóján. Egész sor kéjhullám fakadt fel benne, és még sürgetőbbé tette szükségét. Érezte, hogy a szeméremajkai nyílnak és csukódnak, mint egy mohó száj, de még mindig kívül tartotta a vibrátort, és érezte, hogy a rezgések kívülről szétáradnak az ágyékában.
Ó, kérlek – mondta hangosan képzeletbeli szeretőjének.

Az érzések egyre fokozódtak, egész teste kinyúlt a mohó sóvárgástól, és agyműködése is felélénkült, a fantáziája elszabadult. Minden idegszála pattanásig feszült, és orgazmus a sebesen közeledett, most úgy, hogy Odette képzeletbeli alakja legalább annyira fokozta izgalmát, mint a fizikai ingerlés.

Keze már olyan gyorsan mozgott, hogy szinte belefájdult. A kettős hatás következtében, amit ficánkoló ujjai és a vibrátor rezgései keltettek, a csiklója erőteljesen rángani kezdett. Liliane hátravetette a fejét, annyira, hogy torka szinte egy magasságba került állával. A rezgések a feneke lyukára is kiterjedtek, és a záróizmok összehúzódtak.

Kérlek... – rimánkodott a láthatatlan személynek, aki a gyönyörét irányította, de közben pontosan tudta, mit kíván. Ezúttal gyötrést és ingerlést kívánt. Valahol agyának egy zugában, amely még mindig képes volt logikusan gondolkodni, azon csodálkozott, hogy is élhette eddigi életét úgy, hogy nem részesült ezekben a csodálatos élményekben, amelyeket most átélt.

Azután a teste nem bírta tovább. Mint amikor túl szorosra feszítenek egy rugalmas húrt, végül elpattant. Érezte, hogy rátör az orgazmus, kiindulva a csiklójából, és az utolsó töredékmásodpercben, még mielőtt teljesen elárasztotta volna, gyorsan beletaszította a vibrátort a hüvelyébe, olyan mélyre, hogy a kapcsolós töve szinte eltűnt a testében. Összeszorította a lábait, hogy bent tartsa, és a rezgések hatására azon nyomban másodszor is elélvezett, éppoly hevesen, mint először. Az orgazmus fergeteges kéjhullámokkal száguldott át egész testén, és olyan heves érzéseket eredményezett, hogy Liliane hallotta a saját hangját, amint folyamatosan nyögdécsel, míg csak az érzületek el nem kezdtek lassacskán csöndesedni.

Háton fektében elnyúlt, és hagyta, hogy a lába ernyedten szétnyíljon. Érezte, hogy a vibrátor magától kicsusszan a hüvelyéből. Mikor az ágyra pottyant, még egy utolsó gyönyörhullámot érzett, azután az oldalára fordult, és labdává gömbölyödött, mint egy elégedett macska. Egy perc múlva már mélyen aludt.


8. fejezet

A Hilton Hotel bárja fényes volt és modern. Fekete szőnyeg és fekete, kocka alakú bőr- és krómnikkel fotelek jellemezték, közöttük négyszögletes üvegasztalok álltak. Maga a bárpult S alakú, rozsdamentes acélból készült szerkezet volt, amelynek egész hosszában krómnikkel bárszékek nyújtózkodtak felfelé.

Miben lehetek a segítségére, hölgyem? – Egy lófarokba kötött hajú főpincér lépett hozzá, amikor Liliane megállt a bár ajtajában.
Találkozóm lesz az egyik szállóvendégükkel.
Értem, hölgyem. Asztalt szeretne, vagy inkább a bárpultnál kíván helyet foglalni?
Asztalt kérek.
Erre tessék. – A pincér átment előtte a jókora helyiségen, és egy sarokasztalhoz vezette Liliane-t. A bár másik végében egy háromtagú jazz-zenekar andalító melódiákat játszott.
Hozhatok önnek egy italt?
Egy pohár pezsgőt, legyen szíves.
Máris, asszonyom. – A pincér odébbállt.

Liliane körülnézett. A bár tömve volt, a legtöbb asztalnál férfiak ültek, olykor egy-egy nő társaságában. A falakon ügyesen elhelyezett tükrök függtek, és a bennük visszaverődő képek ismétlődtek szerte a teremben.

Egy fehér lenvászon kabátos, aranyparolis pincér magas, karcsú pezsgőspoharat hozott, amelyen kicsapódott a pára. Kicsiny papírterítőre tette, amelyen a szálloda emblémája szerepelt, és mellétett egy kis ezüst tálkát pisztáciával.

Köszönöm – mondta Liliane.
Kérem –felelte a pincér.

Liliane utána nézett, amint a férfi visszatért a bárpulthoz. Tíz perc múlva nyolc. Liliane kifejezetten korán akart ideérni. Azt akarta, hogy először ő pillants meg Odette-et, és ha nézheti, amint áthalad a helyiségen, akkor jól szemügyre veszi. Ha valamilyen okból nem tetszik neki, amit lát, ha az a fotó csak ügyes, előnyös szögből készített hamis ábrázolás, vagy egyszerűen csak megérzi azokat a tudat alatti figyelmeztető jeleket, amelyek közlik vele, hogy rossz úton jár, akkor van egy kis ideje másképp határozni. Vagy felemeli kezét és int a nőnek, vagy annyiban hagyja a dolgot, kiissza a pezsgőjét és szépen hazasétál.

Belekortyolt az aranyló pezsgőbe. Tőle balra két nő ült egy asztalnál, és mélyen elmerülve sutyorogtak egymással, a fejük szinte összeért. Mindketten fekete kosztümöt viseltek, és úgy festettek, mintha egyenes munkából jöttek volna.

Liliane megpróbált ellazulni. Nyújtogatta, forgatta nyakát, mivel észrevette, hogy vállában megfeszülnek az izmok. Azután hátradőlt székében, és igyekezett az a látszatot kelteni, mintha egészen oldott lenne. Tapadós piros jersey-ruhát viselt, amit két napja vásárolt. Mélyen kivágott felső része és combközépig érő szoknyarésze volt, talán ez lehetett a legkihívóbb ruhadarab, amit valaha is vett magának. Úgy érezte, ma este ez lesz a legmegfelelőbb. A legcsekélyebb elképzelése sem volt arról, mi tetszhet egy nőnek egy másik nőn, de amikor ezt a ruhát viselte, felizgult tőle, tehát úgy gondolta, ugyanezt a hatást fogja gyakorolni Odette-re is.

Vajon tényleg ezt akarja? Igaz lenne, hogy itt ül ebben a bárban, és találkozni készül egy nővel, aki le akarja fektetni? Ha három héttel ezelőtt valaki azt mondja neki, hogy ilyesmit fog csinálni, azt hiszi, hogy az illető teljesen megőrült.

Fura módon cseppet sem volt ideges. Azok a kavargó érzések, amelyekkel Roger és Samantha háza felé sétált, most teljesen hiányoztak, kivéve az izgalmat. De még az izgalom is más volt. Olyan izgalom, amelyen uralkodott a felfedező elme kíváncsisága. Ezúttal az agya volt az, amely ezt a kirándulást szervezte az ismeretlenbe, nem a teste. Legalábbis Liliane ezt akarta hinni.

Ha megbocsát...

Liliane felnézett. Egy férfi jött át a helyiségen és állt meg előtte. Remekbe szabott tengerészkék öltöny, fehér selyeming, kék mintás selyem nyakkendő volt rajta. Ragyogóan fényes, fekete cipője úgy festett, mintha kézzel varrták volna.

Igen?
Kegyed Amaryllis Hawthorne?
Nem, nem én vagyok – mondta hűvösen Liliane. A férfinek sűrű szőke hajzata és jégkék szeme volt.
Ó, de kár! Igazán azt reméltem, hogy maga az – mondta a férfi.
Sajnálom. Igazán nem tehetek róla.
Nem, persze, hogy nem. – A férfi habozott, majd félig elfordult. – Nos, úgy hiszem... – visszafordult. – Nem lenne kedve meginni velem egy pohár akármit?
Várok valakit. És úgy látszik, maga is.
Igen. Ez igaz. Csak úgy gondoltam...
Talán majd máskor.
Hát, az igazán jó lenne. Tessék. – A férfi kivette a tárcáját, elővett belőle egy kis fehér kártyát, és Liliane elé tette.
Köszönöm – mondta Liliane gúnyos hangon.
Maga istenien néz ki, tudja? Komolyan.
Ó, igazán?

A férfi megpillantotta az egyik tükörben valakinek a tükörképét, mire bátortalanul rámosolygott Liliane-re, és elindult egy lány felé, aki most jött be az ajtón. Liliane nézte, amint a férfi megragadja a lány könyökét, és odakormányozza a bárpulthoz. Ahogy a lány felmászott egy székre, a szoknyája jócskán felcsúszott. A férfi rámeredt formás combjaira.

Liliane rá se nézett a névjegykártyára. Az elektromos órát figyelte, amely a falon függött: üres, rozsdamentes kerek acéllap volt, két fekete ponttal, amely a tizenkettes és a hatos szám szokásos helyét jelölte, két egyenes fekete pálca mozgott rajta. A mutatók nyolc órát mutattak.

Liliane a bejáratot felé sandított. Öt perccel később megérkezett Odette. Nem lehetett eltéveszteni. Hosszú, szénfekete haja ráhullott csupasz vállaira. Szűk fekete ruhát viselt, amely teljes egészében csipkéből készült, valamint sima, fényes fekete harisnyát. A csipkeruha alatt apró fekete szaténmelltartót lehetett látni, és még apróbb bugyit, amely alig fedte a lány szemérmét. Magassarkú bokacsizmát viselt, amelynek sarkát fényes ezüst fóliába burkolták.

Az amerikai lány három lépést tett a bár belseje felé. A főpincér három lépéssel ott termett mellette. Együtt néztek körül a bárban.

Liliane habozás nélkül felemelte a kezét és integetett. – Helló!

Figyelte, amint Odette odajön az asztalához. Karcsú teste atlétikus benyomást keltett. Magas volt, hosszú lábú, keskeny csípője és feszes, nem túl nagy feneke volt.

Helló! – Odette előrehajolt, és arcon csókolta Liliane-t, mintha régóta a legjobb barátnők volnának. – Sose tudom, hogy mi Európában a szokás: kettő puszit adnak vagy csak egyet? – kérdezte mosolyogva. Nagy szájában feltűnően fehér és szabályos fogak villogtak.
Franciaországban hármat.
Tényleg?
Hozhatok önnek egy italt, hölgyem? – kérdezte a főpincér, aki követte Odette-et az asztalhoz.
Ugyanazt – mondta Odette, és Liliane pohara felé intett. – És a hölgynek is még egyet.

A copfos férfi bólintott, és a bárpult felé sétált.

Figyelj, bocs’, hogy nem voltam túl beszédes a telefonban. Utálom a mobilt, különösen, ha úton vagyok. De muszáj, hogy legyen nálam.
Mivel foglalkozol?
A Portobellónak vásárolok divatcuccokat.
Milyen érdekes. – Liliane tudta, hogy a Portobello egy divatos, méregdrága butikláncolat, amelynek lerakatai vannak Londonban, Rómában, Párizsban és New Yorkban. A lány munkája némi magyarázattal szolgált az őrületes ruházatra, amelyet viselt.
És te?
Jogász vagyok.
Az igazán menő szakma.

A pincér megérkezett a pezsgővel.

Hát, akkor isten hozott – mondta Odette. Összekoccintották a poharukat. – Remélem, nem baj, hogy írtam. Nem túl sűrűn csinálom. De volt valami a hirdetésedben, ami megfogott – a „szeretőt, nem barátot” kifejezés nem mindennapos. És azt is gondolom, amit írtam. Sokszor egy nő nem azért nem tud elélvezni, mert nem a megfelelő férfivel van, hanem azért, mert férfivel van és nem nővel.
Velem nem éppen ez a helyzet – mondta Liliane, gondosan megválogatva szavait.
Nem? Hát, akkor mi hozott ide?
A kíváncsiság.

Odette elvigyorodott, ismét kivillantva fogait. – Hé, sose tudhatod, hogy mire képes a kíváncsiság.

És te? Feltehetem én is ugyanazt a kérdést? Téged mi hozott ide?

Odette hátradőlt székében. Ha Liliane odapillantott, láthatta, ahogy fekete szatén bugyija belevág az ágyékába. – Nos, én egyszerűen leszbikus vagyok. Engem nem érdekelnek a férfiak. Egy kicsikét sem. A női testrészektől eltekintve csakis műanyag kerülhet bele a micsodámba. Nem bánom, ha fütyi formája van, de holtbiztos, hogy nem lehet fütyi. Én a nőket szeretem. De válogatós is vagyok. Nem bírom a férfias jellegű női homokosokat, akik szőrösek, ormótlanok és közönségesen viselkednek. Semmi ilyesmi nem vonz. – Előrehajolt, és felemelte a pezsgőspoharát. Keze vékony volt és formás. Körmeit sötétkékre festette. A szemfesték is sötétkék volt a szemén, már-már fekete. – Ami igazán érdekel, amit a legjobban szeretek, ha olyan csinos lányokra találok, akik még nem próbálták ezt a műfajt. Az az, ami igazán lázba hoz.

És ezért írsz ilyen leveleket.
Mint mondtam, csak néha. Legtöbbször közös barátokon keresztül ismerkedem. Tudod, az emberben kifejlődik egy hatodik érzék bizonyos nők iránt. Meg lennél lepve, milyen jól működik. Nem mondom, hogy túl sok olyan nő van, aki titokban leszbi, és pont arra vár, hogy én húzzam elő a bokorból, ahol rejtőzködik, de sok olyan van, akinek eszébe jut... hogy is mondjam... belekóstolni, hogy mi van még a világban. Kíváncsiságból, ahogy te mondanád. Hé, ez itt micsoda? – Felkapta a névjegyet, ami ott hevert az asztalon.
Egy pasas fel akart szedni, pont mielőtt te jöttél.
Tényleg? Atyám, hát sehol sincs biztonságban az ember? De nem csodálom, bomba jól festesz. És téged érdekelt?
Nem.
Ha jól értettem, ez neked az első ilyen alkalom?
Igen.
És miért pont most? Úgy értem, miért pont most lettél ilyen kíváncsi?
Mert csak nemrégiben kezdett el igazán érdekelni maga a szex, azt hiszem.
És most minden lehetségeset kipróbálsz? – Odette felnevetett.
Úgy is mondhatjuk. – Liliane rokonszenvesnek találta az amerikai lányt. Úgy tűnt, ugyanaz az életkedv vibrál benne, ami olyan vonzóvá tette Mollyt.
Nos, rendben, szivi. Az én gusztusomnak megfelelsz. Akkor hát két választásunk van. Az egyik: elmegyünk vacsorázni az itteni nem túl vacak étterembe, és eszünk egy jó kis vacsorát, majd elköszönünk egymástól. A másik: felviszlek téged a szobámba, és rendelünk kaját a szobaszolgálattól.

Most először az este folyamán Liliane kissé megbántódott ezen a kurta-furcsa ajánlaton. – De nekem ez az első alkalom!

Elhiszem. Figyelj, ha szeretnél hazamenni, és inkább felhívsz egy pár nap múlva, nekem nem gond.

Liliane nyugtalanul beleivott a pezsgőjébe. Odette keresztbe tette a lábait. Az amerikai lány pontosan ugyanúgy nézett most rá, ahogy a fényképen, egyik dús, fekete szemöldökét kérdőn magasra húzta.

A szobaszolgálatot választom – mondta Liliane eltökélten, és letette a poharát.

*

Lifttel mentek fel a hetedik emeletre egy házaspár társaságában, akik végig a kerti bútorok áráról beszéltek. Odette Liliane-nel végigment egy hosszú, sötétzöld szőnyeggel burkolt folyosón, kivett a kis fekete kézitáskájából egy kártyát, és beleillesztette az egyik ajtó zárszerkezetébe. Az ajtó kitárult.

Parancsolj – mondta, és előreengedte Liliane-t.

Liliane egy kis előtérben találta magát, amelyet tojáshéjszínű márványkockákkal köveztek. Szárnyas ajtó vezetett be a nagy nappaliba, amelynek ablakaiból pazar kilátás nyílt a Hyde Parkra. A szoba igazán fényűző volt. Úgy látszik, a Portobello rendesen megfizeti az üzletkötőit.

Micsoda kilátás! – mondta Liliane.
Ez aztán valami, ugye?

Liliane odament az ablakhoz, és kinézett rajta. Az emberek éppen hazafelé szállingóztak a parkból, bár néhányan még mindig ernyedten heverésztek a füvön vagy napozóágyakon. Odette odajött, és Liliane mellé állt.

Mikor lesz kész a lakásod? – kérdezte Liliane, aki egyszercsak kissé feszélyezve érezte magát. Úgy találta, pontosan olyan az egész, mintha egy férfival lenne: át kell hidalni azt a távolságot, ami a szavak és a cselekedetek közt van, ugyanaz a kínos kis szünet, amíg valósággá válik az elhatározás, hogy ágyba bújnak egymással.
Talán egy hónap.
Merrefelé van?
Nem messze innen, a szálló háta mögött.
Jó környék.
Hé, tudom, mi jár a fejedben, az nem véletlen, hogy a Portobello olyan drága, igaz? De ennek semmi köze hozzá. Én egyszerűen gazdag vagyok. A papám hatalmas vagyont keresett a tőzsdén, és szerencsére nagyvonalú fickó.
Igazán?

Odette rátette a kezét Liliane tarkójára. Ujjai hűvösek voltak, és Liliane libabőrös lett. A kéz puhán végigfutott a hátán, egészen fenekének hajlatáig. – Szép segged van – mondta Odette könnyedén. – Gyere, hadd legyek az idegenvezetőd.

Elvette a kezét, és elsétált. Liliane követte. Odette visszafelé ment az előtérbe, amelyből egy másik ajtó is nyílt. Kinyitotta. – Hálószoba – mondta, és ezúttal ő ment be elsőnek. – Fürdőszoba. – Egy kisebb ajtó mellett állt, amely a nagy duplaágytól balra helyezkedett el, és fehér márvány fürdőszobába vezetett.

Nagyon szép – lehelte Liliane. A hálószoba is tetszett neki, a puha, fodros függönyeivel, az ugyanolyan ágytakaróval és az oszlopos ágy felett feszülő ágymennyezettel. Egy külön fülkében két szekrénysor állt, az ajtókat teknőcmintásra pácolt fából készítették, akárcsak az éjjeliszekrényeket és egy nagy fiókos szekrényt.

Odette mosolygott. Két lépést tett Liliane felé, és egyenesen a szemébe nézett. – Ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy sarkon fordulj és elrohanj – mondta.

Liliane is elmosolyodott. Szíve úgy vert, mint egy gőzkalapács, de a legkevésbé sem érezte úgy, hogy el szeretne szaladni. Azért volt ott, mert ott akart lenni. Nem könnyen jutott arra az elhatározásra, hogy felhívja Odette-et. Nagyon sok dolognak kellett egybevágnia ehhez. De az a nyugalom és józanság, amely odalent a bárban jellemezte várakozás közben, még mindig vele volt annak ellenére, hogy izgult. Ez mind csak egy tudományos kísérlet – gondolta makacsul.

Mintha felülről látta volna magát és Odette-et ebben a fényűző hálószobában, mintha igazi énje jelen sem lett volna ott, csak kívülről nézné, mint valami pártatlan megfigyelő, hogy mi megy végbe köztük. – Nem áll szándékomban elfutni – mondta.

Helyes.

Harminc centi volt köztük. Odette tett egy lépést, és áthidalta a távolságot. Felemelte a kezét, és megérintette Liliane arcát, azután előrehajolt, amíg ajkuk épp összeért. Keze Liliane nyakára kúszott, megfogta a tarkóját, és magához húzta, amitől ajkuk erősebben egymáshoz préselődött.

Liliane magához akarta ragadni a kezdeményezést. Átkarolta Odette-et, és szájába dugta a nyelvét. Megdöbbentette, milyen más érzés, mint férfival csókolózni. Odette teste nem csak készségesebbnek és lágyabbnak tűnt a karjaiban, mint egy férfitest, de szája is olvadékonyabb és puhább volt, szinte összeforrt vele. Máris érezte, hogy Odette nyelve visszatolja az övét, a két nyelv viaskodott és táncolt egymással. Mikor előretolta a testét, érezte, hogy az amerikai lány kemény melle az övéhez nyomódik, mellbimbói belenyomódtak a lágy húsba, mint két kis kemény kavics – éppúgy, ahogy az övéi. De ami a legjobban megdöbbentette és a legjobban felizgatta, az volt, hogy mikor előretolta a testét, nem érezhette a hasán egy ágaskodó hím tag sajátos nyomását, csak egy másik lapos hasat, és egy másik szeméremcsont kemény dombocskáját.

Liliane felemelte a combját, és Odette lábai közé nyomult vele.

Hé, lassabban egy kicsit – mondta Odette. – Hadd legyen szép és finom, bébi.
Nem gondoltam, hogy ennyire másmilyen érzés – mondta Liliane.
Miért nem helyezkedünk el kényelmesen? Kinyitnád a cipzáromat, szivi?

Odette háttal fordult Liliane felé. Liliane megfogta a hosszú cipzár nyelvét, és végig lecsúsztatta a fekete csipkeruha hátán. Az amerikai lány egyenként kihúzta karjait a ruha ujjaiból, és hagyta, hogy a földre hulljon. Napbarnította, sima bőre volt. A háta mögé nyúlt, és kikapcsolta a melltartóját, levette, majd félrelökte. Minden zavar nélkül megfordult, és megmutatta magát Liliane-nek. A melle kicsi volt, de kemény és kerek, mindkét cseresznye nagyságú mellbimbója körül jókora bimbóudvarral. A bimbóudvar és a mellbimbók egyaránt sötét pirosas barna színben pompáztak.

Liliane nem is emlékezett, mikor látta utoljára egy másik nő mellét. Sohasem sportolt, sose járt szépségszalonokba, így nemigen találkozott zuhanyozó nőkkel, és olyasféle ruhaüzletekbe se járt, amelyekben nagy, közös öltözőhelyiségek vannak a nők számára.

Odette feltette egyik lábát az ágyra, kinyitotta bokacsizmája kapcsát, majd félrerúgta, és a másikkal ugyanígy tett. Azután beleakasztotta hüvelykujját a fényes fekete harisnyanadrágja szélébe, és lehúzta a térdéig. Leült az ágy szélére, és lehámozta a harisnyát a lábujjairól.

Most rajtad a sor, szivi – mondta, és egy mozdulattal lerántotta az ágytakarót és az ágynemű zömét a padlóra az ágy lábánál.

Liliane megfogta jersey-ruhája alját, és kígyózó mozdulatokkal a csípője fölé húzta, majd a dereka fölé, végül keresztülhúzta a fején. Testszínű harisnyanadrágot viselt, fehér pamutbugyit és hozzáillő melltartót, amely elől kapcsolódott. A ruha olyan szűk volt, hogy a fehérnemű körvonalait jól ki lehetett venni alatta, de mivel Liliane éppen hogy kihívó akart lenni, ez csak fokozta a vágyott hatást.

Odette lefeküdt az ágy közepére.

No, és most mit vársz tőlem? – kérdezte.
Hogy mit várok? – kérdezte értetlenül Liliane, miközben levette a tűsarkú cipőjét.
Akarod, hogy felkössek egy műpéniszt, és megkeféljelek vele?

Liliane elnevette magát. – Miért, ezt szoktad csinálni? – Leült az ágy szélére, és a melltartója kapcsával küszködött, sehogy se akart kinyílni.

Majd én – mondta Odette. Felült, és odatelepedett Liliane mellé. Ujjait rutinosan beakasztotta a melltartó eleje alá, mire a kapocs szétpattant. Liliane súlyos mellei előrelendültek.
Mmm, igazán szépek – mondta Odette, lehajtotta a fejét, és megnyalta Liliane bal mellét, nyelvének egész felületével, mint amikor egy gyerek fagylaltot nyal. Amint az érdes felület kapcsolatba került Liliane mellbimbójával, átnyilallt rajta a kéj.

Az amerikai lány letérdelt, lehúzta Liliane válláról és karjairól a melltartó pántjait, majd félrelökte. Liliane mögé került, és mindkét kezével előrenyúlt és megmarkolta a melleit, szorongatta és a bordákhoz nyomta őket.

Remek cicik – suttogta Liliane fülébe. – Ölni tudnék az ilyen mellekért.

Ujjai rátaláltak Liliane mellbimbóira. Nem csípte meg őket, hanem hengergetni kezdte két ujja között. Közben a száját Liliane vállára tapasztotta, és majszolta, szopogatta a lágy bőrt.

Liliane megborzongott, reflexszerűen hátrahajtotta a fejét. Az amerikai lány szája már a fülénél járt, és nyelve kutatva belemélyedt a füljáratokba. Megcsókolta a füle mögött, a hajvonal tövénél, és ujjai egyre gyúrogatták Liliane mellbimbóit, mintha papírgalacsint pödörgetnének.

Liliane kéjes érzületei egyre fokozódtak. Ismerős kéjhullámok kezdtek sarjadni a zsigereiben. Megfordult, letépte melléről Odette kezeit, hanyatt lökte a lányt az ágyon, ráfeküdt a testére, és hevesen szájon csókolta, nyelvét bedugta a fogai közé. Ahogy feküdt rajta és rászorította a száját, a testét is odadörzsölte a másik lányéhoz. Élvezte azt az olvadékonyságot és lágyságot, amit eddig még nem tapasztalt. A két női test mintha egybeolvadt volna, és eltűnt volna közülük a kétféle bőr határvonala.

Nagyon be vagyok indulva – zihálta anélkül, hogy száját elvette volna Odette szájáról.
Azt látom – mondta az amerikai lány, felemelte egyik lábát, és Liliane combjai közé nyomta. Addig tolta felfelé, míg oda nem dörzsölhette Liliane szeméremtestéhez, és Liliane érezte, hogy szivárgó nedvei szétkenődnek Odette combjának bőrén.

Ismét csókolóztak, egyre hosszabban és hevesebben, testük egymáshoz tapadt, Odette combja Liliane hasához szorult. Mellük ellapult egymáson és oldalra tolódott, mellbimbóik bizseregtek a kéjtől. Liliane megdöbbent, hogy teste milyen készségesen reagál ezekre az új élményekre. Azt várta volna, hogy fizikai reakciói tompák és lassúak lesznek, amíg csak agya meg nem barátkozik a helyzettel, a tabuk megtörésével, és időbe telik majd, amíg félreteheti az előítéleteit és teljesen átadja magát a gyönyörnek. De kitűnt, hogy nincsenek ilyen akadályok. A heteroszexuális berögződések másodpercek alatt a semmibe tűntek. Sőt Liliane rájött, hogy csak még jobban fokozza izgalmát az a körülmény, hogy mindeddig afféle tiltott zónának, tabunak tekintette a dolgot.

Odette leengedte a lábát, és hanyatt fordította Liliane-t. Elvette száját az övéről, és rátapasztotta a bal mellére, mohón beszopva a mellbimbóját, míg keze a jobb mellét szorongatta. Mindkettőt egyszerre csipkedte, az egyiket a fogaival, a másikat a sötétre lakkozott körmeivel, dupla fájdalmat okozva így, amit elkerülhetetlenül követett a kivételes gyönyörűség ikerhulláma.

A száj most lejjebb szállt. Nedves nyomot hagyott maga után Liliane bőrén, amint az amerikai lány nyelvével haladt célja felé. Mikor ágyékának közelébe ért, Liliane pulzusa felgyorsult. Széttárta combjait, és önkéntelenül feldomborította ágyékát.

Odette kezei Liliane combjai alá nyúltak, megragadták a bugyija anyagát alul, és félrehúzták. Felemelte a fejét, és megnézte magának Liliane szeméremtestét. Gyöngéden, ujjai hegyével szétválasztotta Liliane szeméremajkait, amitől a szeméremrés bíbor hasítéka napvilágra került, és csiklójának rózsaszín kis rügyecskéje előbukkant rejtekhelyéről.

Liliane felnyögött. Érezte Odette forró leheletét finom húsán. Felemelte a fejét, és megnézte a másik lányt. Lüktető izgalmat érzett, mikor látta, hogy Odette épp az ő ölét nézi. Még sohasem engedte meg egyetlen nőnek sem, hogy azt lássa, amit most Odette lát.

Azután Odette lehajtotta a fejét, és Liliane nézte, amint ajkai szétválnak, és kibújik a nyelve, egyenesen a csiklója irányába. Mikor megérintette, gyönyör cikázott át a testén, mint valami elektromos kisülés. Liliane hátra ejtette a fejét és lehunyta a szemét. A rákövetkező kéjhullám még erősebb volt. Nem tudta biztosan, mit is csinál Odette, de az érzületei olyan élesek és nyersek voltak, mintha a lány nyelve egyenest a csiklója belsejébe hatolt volna. Már számtalanszor csinálták vele ezt különböző férfiak, de sohasem érezte azt, amit most.

Az a józanság, a felfedezés higgadt kíváncsisága, amit korábban érzett, most már nyomtalanul eltűnt. Másodpercek alatt a teste egyetlen gyönyörbombává alakult, amelynek gyújtópontja a csiklójában rejlett. Hüvelyében furcsa érzés keletkezett – nem összeszorult, ahogy szokott, hanem épp ellenkezőleg, megnyílt odabent, és belső izmai ellazultak, ellágyultak. Liliane máris érezte, hogy orgazmusa közeleg, és rátört a tiszta gyönyörűség, amelybe egész teste beleremegett. Hátrafeszítette fejét, és hosszú-hosszú kéjes nyögés tört ki a torkából.

Odette nem hagyta abba. A nyelve mintha nem is rajta mozgott volna Liliane csiklóján, hanem eggyé vált volna vele, együtt rángott és lüktetett Liliane testének ritmusával. Nem körözött körülötte, nem tologatta jobbra-balra, csak tartotta a nyelvével, hátrafelé nyomta a szeméremcsonthoz, amitől felerősödött a lüktetés. Liliane szinte azonnal elélvezett másodszor is, most nem olyan élesen, a kéj inkább olyan volt, mintha egy rejtelmes középpontból hő sugárzott volna szét a tagjaiban.

Küszködött, hogy valamennyire megőrizze az önuralmát. Felemelte a fejét. – Most te is... – mondta elakadó lélegzettel.

Odette-nek nem kellett megkérdeznie, mit jelent az ajánlat. Felült, és nyomban lehúzta csípőjéről a fekete szaténbugyit. Megemelte a fenekét, és levette a kis ruhadarabot. Liliane látta, hogy sűrű fekete bozont fedi az ágyékát. Odette megragadta Liliane bugyijának szélét, és azt is lehúzta, majd mindkettőt a lepedőre dobta.

Liliane arcába nézett. Arckifejezése már nem volt kérdő, mint korábban, hanem teljesen elragadtatott, szeme mint két keskeny ablak, amelyen át egy vágyteli lélekre látni.

Egy másodpercig nem tett semmit, hagyta, hogy növekedjék köztük a feszültség. Azután ajkai szögletében bujkáló mosollyal meglendítette egyik lábát, és átvetette Liliane testén, meglovagolta a mellkasát, szélesen szétterpesztve a lábait, amitől szeméremteste teljesen kinyílt.

Liliane csak nézte. Életében először azon kapta magát, hogy egy másik nő kitárt punciját bámulja közvetlen közelről. A sajátját sohasem láthatta így. Odette szőrzete buján tenyészett, göndör fekete fürtjei mindenfelé nőttek a lába között, és befedték szeméremajkai, a combjai közét, a feneke két félgömbjének belső oldalát egészen a feneke lyukáig. Szeméremajkai keskenyek voltak, de nyitottak, mint egy csókra éhes száj, és saját nedveitől csatakosan rájuk tapadt a szőr.

Liliane felemelte a kezét. Nagyon gyöngéden, mintha attól tartana, hogy megsebezheti, rátapasztotta tenyerét az amerikai lány szeméremdombjára. A forrósága és nedvessége megdöbbentette, elakadt tőle a lélegzete. Puhatolózva szétnyitotta ujjait, amitől a szeméremajkak is szétnyíltak, és azon kapta magát, hogy egy hüvelynyílás selymes, ragacsos bíbor belsejébe bámul.

Rátette kezeit Odette combjára hátulról, és lefelé húzta a lányt. Odette lassan ereszkedett fölé. Liliane türelmetlenül felemelte a fejét, és rátapasztotta ajkait a másik lány ölére, majd hevesen megcsókolta, és nyelvét bedugta a szeméremajkak közé. Legnagyobb örömére érezte, hogy Odette teste megremeg, mikor nyelve hegye eléri a csikló kitüremkedő, eltéveszthetetlen kis kupoláját.

Most azonban Liliane-nek a legcsekélyebb elképzelése sem volt arról, hogy mihez kezdjen. Mindez teljesen új volt számára. Lehet, hogy nem lesz könnyű, de szerette volna, ha ugyanúgy kielégítheti Odette-et, ahogy Odette kielégítette őt, így hát megpróbált visszaemlékezni rá, mi volt az, amit férfiszeretői csináltak ebben a helyzetben, és mi esett jól neki. Emlékei alapján hátratolta a csiklót a szeméremcsonthoz, azután körözni kezdett rajta a nyelve hegyével.

Odette előrehajolt, kezével éppen elérte az éjjeliszekrényt. Kinyitotta a fiókot, és elővett két kisméretű műpéniszt. Liliane mellé helyezte őket az ágyra, majd két kezét a combjai alá fúrta, és ismét lehajtotta a fejét. Már másodszor temette arcát Liliane ágyékába.

Liliane felnyögött. Hirtelen minden megváltozott. Mintha bezárult volna egy elektromos áramkör, amely mindkettejüket magába foglalja, és mindent áthat. Minden mozdulatra egy ugyanolyan mozdulat felelt. Ahogy Liliane igyekezett Odette gyönyörére összpontosítani, és nyelvével körözött a csiklóján, érezte, hogy Odette is ugyanazt teszi vele. Attól, hogy egyszerre érezte ingerléseinek hatását a másik nőn, és ugyanakkor önmagán is, megduplázódott a gyönyöre. Minden remegés, minden érzület megkettőződött, visszhangra talált a másikban. De szemben a visszhanggal, ezek nem halványultak el. Ehelyett egyre fokozódott a szenvedélyük és a gyönyörük.

Olyan volt, mintha nem lenne elválasztó vonal kettejük teste között, mintha eggyé váltak volna. Amint Liliane nyelvével izgatta Odette csiklóját, úgy érezte, mintha a sajátját izgatná.

Mi több, orgazmusuk is összehangolódott. Mikor Liliane teste eljutott a fordulópontig, érezte, hogy Odette ugyanúgy reagál, ő is közelebb jut a gyönyörhöz ezen a láthatatlan emelkedőn. Hamarosan mindketten az orgazmus határán jártak, nyögdécseltek, levegő után kapkodtak, beleolvadtak egymás gyönyörébe, mintha a magukéba merülnének el. Ha volt egy töredékmásodpercnyi különbség a között, ahogy egyik is, másik is elveszítette önuralmát, és átadta magát az orgazmus viharainak, Odette lehetett az első. De még mielőtt Liliane igazából észlelhette volna a kitörő kéjt, amelytől az amerikai lány teste minden porcikájában megrázkódott, már saját orgazmusát élte át, és a két nő kéjes testvériségben kapaszkodott egymásba, amint elmerültek a közös gyönyör óceánjában.

De ez még nem volt a vég, csupán a kezdet. Szinte azonnal, még mielőtt a kicsiny remegések és reszketések teljesen elültek volna, Liliane érezte, hogy újabb kéjforrás lépett az aktusba. Valami hideg és kemény nyomult a hüvelyébe. Ugyanakkor érezte, hogy Odette keze hátrafelé tapogat, és mikor megtalálja az ő kezét, a markába nyom valamit. Nem tartott túl soká, míg rájött, hogy mi az.

Ismét helyreállt a szimmetria. Liliane felemelte a kicsiny szerszámot, és miközben nyelve újból ingerelni kezdte Odette csiklóját, belenyomta hüvelyébe a játékszert. Elbűvölve nézte, ahogy az amerikai lány szeméremajkai maguk közé fogadják a szerszámot, köré zárulnak, mint egy kicsike száj, ahogy nyomul befelé.

Odette bekapcsolta a vibrátort. Fojtott zümmögés töltötte be a levegőt, és Liliane érezte, hogy az ágyéka átveszi a rezgéseket. ő is bekapcsolta a nála lévő eszközt, mire újabb zümmögés csatlakozott az előzőhöz. Megint csak olyan volt, mintha Liliane egyszerre érezné azt a hatást, amit Odette él át, és saját hasonló élményeit. Megint csak tökéletes összhangba került a testük. Liliane újból felvette a küzdelmet saját elsöprő érzéseivel, hogy ugyanabban a ritmusban körözhessen nyelvével Odette csiklóján, ahogy ki-be mozgatja benne a vibrátort, mert Odette is ezt tette vele. És ismét együtt érték el az orgazmust, habár ezúttal talán Liliane járt előrébb egy hajszálnyival.

Szenvedélyes gyönyör árasztotta el mindkettejük testét. Mintha örökké tartott volna, akár egy vihar, amely magas hegyek közt esett csapdába és csak körbe-körbe forog, villámlás és mennydörgés egymás nyomába hág, fizikai ingerület és kéj szoros egymásutánban követte egymást, elválaszthatatlanul. Lassacskán, fokozatosan azért mégis alábbhagyott a vihar, és elültek a páratlan érzések.

Odette zihálva oldalára fordult. – Jól vagy? – kérdezte, miközben megfordult és borzas fekete fejét odatámasztotta Liliane vállához.

Még remegek – mondta Liliane. Ismét kívülről látta magát, mint külső megfigyelőt, amint lefelé néz saját testére, amely ott fekszik az ágyon meztelenül egy másik meztelen nő mellett, bugyijuk egymásba csavarodva hever a lepedőn a lábuknál, és ott van mellettük két ügyes kis vibrátor is, csuromnedvesen a testük nedveitől. Úgy érezte, mintha a testét elektromos áramütés érte volna, reszketett és megbénult egyszerre. – És van még valami más is – mondta fennhangon.
Micsoda? – kérdezte Odette.
Menten éhen halok – vigyorgott Liliane.

Odette felült. Átnyúlt Liliane lábai fölött, miközben mellei súrolták a combját, és sikerült elkapnia a telefont.

A szobaszolgálatot kérem! – mondta. Tenyerével eltakarta a kagylót, és ránézett. – Mit ennél?


9. fejezet

Muszáj, hogy találkozzunk.
Mikor akarod?
Most azonnal.
Éjfél van!
Számít az valamit? Még mindig ausztrál idő szerint élsz, vagy nem.
De.
Mi a címed?
Ja, persze. Elfelejtettem, hogy még nem voltál nálam. Burrow Street, Meadows Lane, négyes lakás. A domb aljában.
Ismerem.

Anélkül, hogy még egy szót szólt volna, lenyomta a beszélgetés végét jelző gombot az autója telefonján, és elindult, áldva szerencséjét, hogy a Medows Lane nevű városrész olyan közel esik Odette szállójához. A Hyde Park környékén még most, éjfélkor is volt forgalom, de a céljához vezető főútvonal szinte üres volt, és Liliane úgy száguldott, hogy jócskán átlépte a megengedett sebességhatárt.

Tíz perc alatt ott volt. Szerencsés módon közvetlenül a ház előtt talált egy parkolóhelyet, és máris futott ahhoz a modern háztömbhöz, amelyet Burrow Village-nek hívtak, és a betonfalait díszítő levélminták tették jellegzetessé.

Megnyomta a kaputelefon gombját. Az ajtó szinte azonnal felberregett, és Liliane belökte. A négyes számú lakás a folyosó végén volt a földszinten. Futva tette meg a távolságot, és öklével dörömbölni kezdett az ajtón.

Helló! – Sam fekete lenvászon kimonót viselt.

Liliane mindkét kezével megragadta a férfi arcát, és teljes erőből szájon csókolta, bedugva nyelvét az ajkai közé. Visszatolta Samet az előszobába, és lábával berúgta maga mögött az ajtót. Előrenyomult, és csapdába ejtette a férfit a falnál, erősen hozzádörzsölte a testét úgy, ahogyan a száját szorította az övére.

Hé, mi ütött beléd? – érdeklődött Sam.
Az isten szerelmére, Sam, azonnal meg kell kefélned – követelte Liliane, mielőtt újból rátapasztotta száját a férfiéra, és testét jobbra-balra riszálta. Végigfuttatta kezét a férfi testén, megragadta a csuklóját, és kettejük teste közé fúrta, felfelé húzta a jersey-ruha alatt. Az ágyéka olyan volt, mint a forró, olvadt láva, lágy és tüzes.
Meg kell kefélned, Sam, kérlek! – Még életében nem kívánt így férfit. Soha életében. Akkor kezdődött, amikor eljött Odette-től. Első együttlétük után a két lány jól megvacsorázott a szobaszolgálat jóvoltából, megittak egy üveg vörösbort, megettek egy csomó szendvicset, azután visszazuhantak az ágyba, és megismételtek mindent, amit először csináltak, ugyanakkora szenvedéllyel. De amint búcsúcsókot váltottak, és Liliane a liftbe lépett, rátört egy olyan szükséglet, amit Odette nem tudott kielégíteni. Ennek a női szeretkezésnek a lágysága és harmóniája után Liliane egy férfi erejét és keménységét kívánta.

Sam volt az egyetlen lehetőség. Liliane nem akart most William komplikált játékaiba bonyolódni, és nem akarta megzavarni Roger és Samantha éjszakai nyugalmát. Természetesen ahhoz sem volt kedve, hogy Danielt hívja, akár otthon van a felesége, akár nem. Szerencsére Sam kedden visszaérkezett ausztráliai körútjáról.

Szóval mi bújt beléd? – kérdezte Sam, miután sikerült száját kiszabadítani Liliane támadásából.
Semmi. Hiszen épp ez a baj.

Liliane visszalökte Samet a falhoz, azután megragadta a ruhája alját, és lehúzta az egészet a fején keresztül. Harisnyáját és bugyiját az autóban hagyta. A melltartója rajta volt, de mikor a ruháját ledobta, nyomban a kapocshoz nyúlt, és ezúttal sikerült is kinyitnia. A melltartó is lekerült, és Liliane mellei előreszökkentek.

Látta, hogy Sam a csupasz testére mered. Akármennyire is meglepődött ettől a hirtelen rohamtól, a férfiassága nem látta kárát. Szemében a vágy kicsiny szikrája gyorsan lobogó lánggá növekedett.

Liliane térdre hullott, megragadta a kimonó övét, és kikötötte a férfi ágyéka felett, amely már majd kibökte a könnyű anyagot. Félrehúzta a köntöst, és száját rátapasztotta az ismerős hímtagra, beszívta az egészet, mélyen a torkában akarta érezni.

Úristen – nyögte Sam, mikor Liliane olyan erősen kezdte szívni, hogy két orcája belapult az erőfeszítéstől. Liliane végigfuttatta kezeit a férfi lábán és megragadta a herezacskóját. Olyan erősen gyúrta, hogy a hímtag rángatózni kezdett.

Liliane még sosem érzett ilyet. Már meg sem tudta számolni, hány orgazmust élt át Odette ágyában, az amerikai lány finom ujjainak, fürge nyelvének és ügyes kis vibrátorának hatására, de most úgy érezte, mintha minden élvezet csak előjátékul szolgált volna a főfogáshoz. Ami egy férfi.

Istenem, de forró a szád – zihálta Sam.

Így is volt. A közvetlen kapcsolat Liliane szája és ágyéka között ismét nyilvánvaló lett. Mindkettő ugyanabból az okból hevült fel.

Liliane hátrahúzta a fejét, míg a makk pereme egészen az ajkáig került, azután ismét előrenyomult, és olyan mélyen engedte torkába a hímtagot, hogy el kellett fojtania öklendezési reflexét. Sam húsát ott érezte a torka mélyén.

Csak könnyedén! – intette a férfi, megragadta Liliane vállait, és megpróbálta felállítani.

Liliane hagyta, hogy a hímtag kicsússzon ajkai közül, és felállt, repült a férfi karjaiba. Az felkapta, és ő összekucorodott, mint egy kisbaba. Sam belökött egy ajtót az előszoba végén, és bevitte Liliane-t a hálószobába. Kisméretű, fakeretes franciaágy volt benne. Sam ráejtette Liliane-t, de mivel a lány belekapaszkodott, ő is vele zuhant.

Liliane szétnyitotta a lábait, és összefonta őket Sam hátán. Cipője sarka a köntösbe fúródott, ágyékát felemelte úgy, hogy szeméremajkai közrefogták a férfi hímtagját. Nyomban minden erejével magába húzta, és érezte, hogy a forró, kőkemény húsdárda behatol olvadékony testébe.

És elélvezett. Ott, azonnal, úgy, hogy a férfi hímtagja még el sem merült benne teljes hosszában. Liliane egész teste remegett, ráfeszült a kőkemény férfiszervre, minden idegszála és porcikája arra az egyetlen érzésre összpontosult, ahogy a hímtag hátralévő része is beléhatolt. Sam teljesen betöltötte őt. Liliane rátapadt, és kisajtolt magából minden csepp érzést, hüvelyizmaival szorongatta a férfit, mintha csak össze akarná morzsolni.

Mikor orgazmusának utórezgései elhaltak, kikulcsolta a lábait, és hanyatt fordította a férfit. Sam hímtagja átmenetileg napvilágra került, de nem sokáig. Liliane megragadta, gyorsan a férfi fölébe térdelt, és magába igazította a szerszámot, ráereszkedett, míg azt nem érezte, hogy a férfi szeméremdombja az övéhez szorul.

Ó, istenem, Sam...

Jobbra-balra riszálta csípőjét, érezte, hogy duzzadt csiklója kettejük teste közé szorult. Felemelkedett, hogy szinte teljesen kikerült belőle a hímvessző, azután ismét teljes súlyával beleült. Háromszor vagy négyszer megismételte ezt, és minden alkalommal erősebb érzések árasztották el, mindegyik közelebb vitte őt az újabb orgazmushoz. Még egyszer, utoljára ráereszkedett, utolsó erejével hozzádörzsölődött, azután újból rátört az orgazmus, és Liliane előrezuhant, gyönyöre olyan erős és vad volt, hogy szinte letaglózta.

Samet annyira meglepte ez az ellenállhatatlan roham, hogy képtelen volt védekezni. Hímtagja foglyul esett Liliane hüvelyének lüktető, kavargó, kéjes örvényében, a forróság és a nedvesség szinte magába olvasztotta. Mikor Liliane megállt, ő kezdett el mozogni, minden erejével belényomult, ritmikusan fellökdöste Liliane fenekét az ágyról, őrá is átterjedt a sürgető szükség, amelyet Liliane érzett.

Liliane érezte, hogy a hímtag erőteljesen megrándul benne. – Te is elélvezel? – susogta, és felemelkedett.

Igen – zihálta a férfi.

Liliane érezni akarta magában az ejakulációt. Hüvelyizmai erősen megragadták a hímtagot. Ez olyan heves kéjhullámot okozott mindkettejüknek, hogy Liliane nem volt képes tartani magát, és sóhajtva ismét előrehullott.

Sam átvette a kezdeményezést. Átölelte Liliane testét, és gyorsan maga alá fordította, majd erőteljesebben és gyorsabb ütemben kezdett mozogni benne.

Liliane a levegőbe emelte lábait, térdben meghajlította és visszahúzta az oldalához, be akarta fogadni magába a férfit olyan mélyen, ahogy csak tudta, tökéletesen megnyílt neki, minden izma ellazult és utat engedett testének mélységeibe. Kezébe fogta a férfi fejét, és szájon csókolta, ajkai közé dugta a nyelvét. Sam hímtagja erősen megrándult a testében, és Liliane érezte, hogy erős sugárban előtör belőle az ondó. Majd újabb és újabb sugarak követték, mire a harmadik ondósugár is kilövellt, Liliane ismét elélvezett, orgazmusa a férfi makkjánál keletkezett, bent Liliane teste mélyén, és hüvelye teljes hosszában megragadta a hímtagot, mint egy erős kéz, mintha minden cseppet ki akarna sajtolni belőle.

Te jó ég, mitől lettél ilyen... vulkanikus? – tette fel harmadszor is Sam azt a kérdést, amellyel Liliane első rohamát fogadta, mikor kissé magához tért.
Tőled – hazudta Liliane.

*

Sheila kettőt kopogott Liliane irodájának ajtaján, azután bejött anélkül, hogy hívták volna.

Stephen látni akar téged, mégpedig sürgősen.

Stephen Donald volt a rangidős tulajdonosa és igazgatója a Donald & Bronstein cégnek amelyet vaskézzel, vasfegyelemmel irányított. Ha valakit magához hívott, azt azonnal teljesíteni kellett.

Most? – A munkanap végére járt. – Miről van szó?

Sheila tanácstalanul megrázta a fejét. Kék miniruha volt rajta, pántos tűsarkú szandál, és rövid, de formás lábait fehér harisnyába bújtatta. A ruha kerek nyakkivágása látni engedte kicsi, hetyke melleit, amelyeket fehér melltartóba dugott. Bőre egészségtől és ifjúságtól sugárzott. Érzéki, duzzogó ajkai voltak. Liliane azon kapta magát, hogy egészen máshogy néz a lányra, mint eddig. Átfutott az agyán, milyen lenne, ha...

Liliane? – Sheila aggodalmas arckifejezéssel szólította.
Ja, bocs’, egész máshol járt a fejem. – Liliane felállt. – Jobb lesz, ha megyek, és szembenézek az elkerülhetetlennel.
Nem hinném, hogy rosszat jelent a dolog, ugye? – mondta Sheila változatlan aggodalommal.

Liliane vállat vont. Visszament Sheilával a fő irodahelyiségbe, majd lifttel ment a felettük levő emeletre, ahol Stephen irodája volt. A férfi titkárnője egy kis helyiségben ült a nagy rózsafa ajtó mellett. – Menjen csak be egyenesen – mondta fülig érő mosollyal.

Liliane kopogott.

Tessék!

Kinyitotta az ajtót.

Liliane, Liliane ... Jöjjön be, drágám. Csücsüljön le.

Stephen Donald irodája az épület sarkában volt, és legalább négyszer akkora területet foglalt el, mint Liliane-é. A helyiség egyik sarkában tölgyfa tárgyalóasztal terpeszkedett, körülötte hat szék. A modern íróasztal egyetlen széles, csiszolt szilfa lapból állott, amelyet fényesre lakkoztak és egymásra rakott, tenyérnyi, négyszögletes üveglapokból álló lábakra helyeztek. Eltekintve a komputer képernyőjétől és a billentyűzettől, valamint egy fehér telefontól, az asztal teljesen üres volt.

Liliane letelepedett a bőr forgószékbe a férfi asztala előtt. A szék, ellentétben az íróasztallal, mintha a történelem egy másik korszakából származott volna.

Nézze, térjünk egyenesen a tárgyra... Gratulálok önnek a Freeman-féle megállapodásban nyújtott teljesítményéhez. Kiváló munkát végzett. Elsőrangú munkát. – Az igazgató előrehajolt, rákönyökölt az asztalára. – És történetesen múlt héten együtt ebédeltem Gerard Ferlingtonnal. Nem volt nagyon boldog, ami szintén a maga érdeme.
Köszönöm – mondta Liliane, és töprengett, hova akar kilyukadni a férfi.
Mint talán tudja, David Bronstein egy ideje fontolgatja, hogy visszavonul. Mindazon eredmények után, amelyeket maga a közelmúltban elért, logikus, ha magát jelöljük a helyére. Mi a bizottságban már megtárgyaltuk a témát. Bizottsági tagságot kínálunk önnek, amellyel természetesen együtt jár, hogy sokkal nagyobb mértékben vehet részt a döntéseinkben és jövőbeni terveink kialakításában. Más előnyei is vannak természetesen. Választhat egy új autót, és több szabadság jár önnek. A megfelelő időben tájékoztatni fogjuk az összes részletről. Két év múlva pedig, ha minden jól megy, a nevét belevesszük a cég nevébe. Donald, Bronstein & Woodstock. Nem hangzik rosszul, igaz?

Liliane erősen igyekezett, hogy ne maradjon tátva a szája. Bízott benne, hogy előbb-utóbb bizottsági tag lehet belőle a jó munkája révén, de álmában sem gondolta volna, hogy ilyen hamar. – Hát, ez igazán... – Nem találta a szavakat. – Úgy értem... nos, nagyon boldog vagyok.

Helyes, helyes. Mint mondtam, mindent írásba foglalunk önnek. Talán a jövő héten szakíthatunk magunknak rá időt, és elmehetnénk valahova vacsorázni, hármasban.
Az igazán remek lenne.
Majd utasítom a titkárnőmet, hogy mondjon el mindent Sheilának. Gratulálok, drágám. Úgy vélem, a maga hathatós segítségével Donald, Bronstein és Woodstock virágzó jövőre számíthat az új évezredben.

Liliane-nek sikerült baj nélkül visszaérkeznie az irodájába, habár nem is emlékezett rá, hogy történt. Agyában úgy nyüzsögtek a gondolatok, hogy azt se tudta, lifttel ment vagy gyalog. Amit Stephen mondott, az komoly következményekkel jár a jövőjére nézve!

Nos? – kérdezte várakozóan Sheila, és követte az irodájába.
Nagyon úgy fest, hogy hamarosan az egyik bizottsági tag titkárnője leszel – mondta Liliane.
Igazán? De hiszen ez remek! Több pénz is jár vele?
Igen, mindkettőnknek.
Isteni. Ez igen. Vajon akkor meg kell változtatnom az öltözködésemet? – kérdezte Sheila aggódva, és végigpillantott aprócska szoknyáján.
Nem – mondta Liliane, és mosolygott, mikor a lány ruhájára nézett. – Eszedbe ne jusson.

*

Helló! Itt Liliane.
Liliane! Hogy vagy?
Jól. Sőt nagyon jól. Nagy újság van.

Tudta, hogy kissé furcsa a dolog. Rengeteg lehetőség közül választhatott, ha ünnepelni akart. Felhívhatta volna Samet. Vagy Odette-et. Az amerikai lány félreérthetetlenül tudatta vele, hogy bármikor boldogan áll a rendelkezésére, ha meg akarja ismételni a műsort. Sőt Mollyt is felhívhatta volna, hogy menjenek be együtt a városba mulatni, de amikor hazafelé autózott, eszébe ötlött, hogy mivel is ünnepelné meg legszívesebben az előléptetését.

Milyen nagy újság?
Előléptettek, Bizottsági tag leszek a cégnél.
Ez remekül hangzik!
Figyelj, tudom, hogy későn szólok, de vettem egy pár üveg isteni finom elsőrangú pezsgőt, és szívesen innék veletek egy kortyot. Már ha ráértek, persze.
Jól hangzik. Gyere csak!
Megyek!

Liliane letette a telefont, és felrohant a lépcsőn, kettesével szedve a lépcsőfokokat. Az előléptetés miatti elragadtatottsága a magánéletével kapcsolatos újszerű elégedettséggel párosult. Vállalt egy csomó kockázatot. Komoly kockázatot. Érzelmileg alaposan kirúgott a hámból, de úgy tűnik, megérte. Felszabadította önmagát a konvenciók alól, amelyek gúzsba kötötték. Legalábbis úgy érezte, hogy tényleg felszabadult, ami gyakorlatilag ugyanazt jelenti.

A szex most már az élete részévé vált. Csupán elegendő teret kellett biztosítania rá. Azelőtt, noha élvezte, mégis a háttérbe szorította, és csak csekély időt és energiát szánt rá. Most elsőrendű helyen szerepelt a gondolataiban. Az a könnyedség és lazaság, amellyel a legmegrendítőbb érzéki élményeket is képes volt befogadni és élvezni, őt magát is lenyűgözte. Kalandozásai nem csak a szó szoros értelmében vett fizikai szinten elégítették ki, hanem intellektuálisan is, mivel tudatosan, saját erotikus erejét és elszántságát latba vetve jutott el idáig. Habár csak egy véletlennel kezdődött, de Liliane felismerte a történtekben azt az esélyt, hogy kiteljesítse az életét, és jól élt a lehetőséggel, megformálta a maga számára, uralkodott rajta, utánajárt a változatoknak.

Igazán látványos eredményekhez jutott. Sohasem hitte volna magáról, hogy képes lesz ilyen gyönyörűségekre, hogy elég magabiztos lesz új utakon járni, és csakis szexuális alapon partnert választani. Azelőtt a szex mindig valami mással összefüggésben jelent meg az életében, érzelmi szövevények között, amelyhez hozzátartozott a szerelem vagy a kölcsönös vállalás érzése. Most már tudta, hogy a szex, ha elég eszes és figyelmes hozzá, ezek nélkül is része lehet az életének.

Mi több, a felfedezések, amelyeket önmagával kapcsolatban tett, a gátlások teljes hiánya valahogy visszahatott a szakmai teljesítményére is, ebben biztos volt. Sokkal magabiztosabb, és ennél fogva sokkal sikeresebb lett. Igazán kiérdemelte az előléptetést.

Kissé kevésbé könnyen tudta elrendezni magában érzéseit Odette-et és a köztük történteket illetően. Nem voltak ugyan ellenérzései azzal kapcsolatban, amit tett, és úgy gondolta, máskor is megtenné, de valahol az agya egy távoli zugában mégis maradtak kételyei. Nem akart leszbikussá változni. Igaz, éppen a leszbikus kalandja által felébresztett elementáris sóvárgás a férfinem után bizonyította be, hogy nem kell ettől tartania. Csakhogy az a végtelen kedvesség, ami Odette érintéséből sugárzott, a hihetetlen érzések, amelyek a testében keletkeztek, figyelmeztették, hogy ez az élmény könnyen kicsúszhat az irányítása alól.

Egyelőre azonban boldogan sodortatta magát az eseményekkel, és hagyta, hogy a teste döntse el helyette, mit tegyen. Remélte, hogy elég józan és megfontolt lesz megálljt parancsolni magának, ha a testi élmények életének rendjét fenyegetik. Sőt biztos volt benne, hogy egy napon így is kell majd lennie. Ez a fékevesztett kalandkeresés egyszer majd abbamarad. De annak ellenére, hogy látta a szükségszerű befejezést, most, a gyakorlatban, élete legizgalmasabb periódusának csúcsán, úgy érezte, hogy az bizony még odébb van.

Liliane kibújt ruháiból, és belépett a zuhanyozóba. Állt az erős vízsugarak alatt, és úgy állította be a csapot, hogy épp hogy csak meleg legyen.

Már törülközött, amikor meghallotta, hogy cseng a telefon.

Tessék – mondta, és leült az ágya szélére.
Liliane, te vagy?
Igen. – Nem ismerte fel a hangot.
Itt William.
William, hogy vagy? – Liliane nem emlékezett rá, hogy megadta volna Williamnek a telefonszámát.
Remélem, nem baj, hogy felhívtalak.
Honnan tudod a telefonszámomat?
Igazi véletlen egybeesés. Stephen Donald régi jó barátom. Ma együtt ebédeltünk a városban. Úgyhogy azt hiszem, illik gratulálnom.
Még mindig nem értem.
Stephen lelkendezve elmesélte, hogy milyen remek új munkatársa van. Megemlítette a nevedet, és én megkértem, hogy írja le a külsődet. Nos, a dolog egyértelmű volt. Mellesleg nincs is olyan sok Woodstock a telefonkönyvben. Nem baj, ugye?
Nem. – Liliane nem volt ebben olyan biztos.
Figyelj, más oka is van, amiért hívlak. Van egy jóbarátom, aki a hét végén partyt rendez a házában. Válogatott társaság lesz, a ház remek, nagy úszómedence van benne. Csakis a legjobb ételek és italok. Gondoltam, ha van kedved, eljöhetnél. Szombat este. Talán szeretnél ünnepelni is egy kicsit, igazán megvan rá az okod.
Hát...
Ne aggódj, Stephent nem hívtam meg. Ígérem, remek szórakozás lesz.
Ha te egyszer azt mondod, szórakozás, William...
A képzeletedre bízom, drágám, amelyről tudom, hogy élénk és rugalmas.

Hát persze, hogy az volt. Liliane maga előtt látta az úszómedencét, amelyben bélyeg nagyságú bikinit viselő csinibabák pancsikolnak.

Kapok egy kis gondolkodási időt?
Természetesen. És ha szeretnél magaddal hozni egy jóbarátot, semmi akadálya, minél többen, annál vígabban leszünk. Hívj fel holnap.
Rendben.

Elköszöntek egymástól. Liliane besétált az öltözőszobájába. William hangja mindenféle emlékeket ébresztett fel benne. Ismerős lüktetést érzett, amibe beleborzongott.

Mivel ismerte William érdeklődését, valószínű volt, hogy a party minden lesz, csak hagyományos nem. De most nem akart ezzel foglalkozni. Egyéb dolgokat forgatott a fejében.

Kinyitotta a beépített szekrények egyikének fiókját, és kivett egy fekete fűzőt. A ruhadarab egyike volt azoknak, amelyeket nagy bevásárlókörútján szerzeményezett a belvárosban. Tüllből készült, és halcsontok merevítették, amitől a deréknál erősen bemélyedt.

Liliane a teste köré csavarta, és beakasztotta az apró horgokat a kis hurkokba, a három állás közül a legszorosabbat választotta a hátul végig lefelé futó kapcsok sorából. A fűző elejét cikk-cakkmintás vörös csipke díszítette, és hosszú, finoman fodrozott piros szatén harisnyatartó pántok csüngtek le az aljáról Liliane combjára. A ruhadarab alulról megemelte Liliane melleit, de nem takarta el őket, alsó széle, amelyet szintén csipke díszített, a csípőcsontjáig ért.

Liliane elővett egy pár fekete harisnyát, leakasztott egy élénkpiros selyemruhát a vállfáról, és előhúzott egy pár fekete tűsarkú cipőt. Visszasétált a hálószobába, leült az ágyra, és felgöngyölítette lábán a harisnyákat, majd belekapcsolta a fűző harisnyatartójába. A kis fémgyűrűket és gumigombokat piros szatén szalagocska takarta.

Felállt, és belelépett a cipőbe. Széttárt karokkal a tükör elé állt, és nézte, hogyan alakította át a speciális fehérnemű a testét. A fűző szegélye, a hosszú piros harisnyatartó pántok és a fényes fekete harisnya csinos keretbe foglalták hasát és ágyékszőrzetének függőleges csíkját, mintegy ráirányítva a figyelmet ölére. Érezte, hogy csiklója hevesen lüktet, és ellenállt a kísértésnek, hogy a lába közé nyúljon. Megfordult, és átnézett a válla fölött. A tűsarkú cipő még formásabbá és izmosabbá tette lábait, feneke feszesen gömbölyödött combjai felett, lábikrája erős volt és kemény, bokáján erősen kirajzolódott a vékony Achilles-ín. Pontosan úgy nézett ki, mint egy drága szajha, aki nagyvonalú ügyfélre vár.

A gondolatra jókedvűen elmosolyodott.

Felvette a ruhát. Ujjatlan, de magas nyakú darab volt, a derekáig a testéhez simult, csípőtől lefelé könnyedén lebegett. A szoknyarész épp csak hogy eltakarta a fekete harisnyák szegélyét.

Liliane visszament az öltözőszobába, és elkezdte gondosan kikészíteni az arcát.

***

Szia!
Szia! – Liliane felemelte a két üveg Mumm pezsgőt, amit az ismerős borszaküzletben vett, mikor a munkahelyéről hazafelé tartott.
Gyere be! Micsoda szexi szerelés!
Kösz. Azt is akartam, hogy szexi legyen.

Samantha elvette tőle a pezsgőket, és bementek a nappaliba. Három karcsú pezsgőspohár állt egy tálcán a dohányzóasztalon, és egy ezüst vödör, tele jéggel. Samantha beledugta az egyik pezsgősüveget.

Gondoltam, jobb lesz, ha felkészülök – mondta Samantha, és elkezdte kicsavargatni a másik üveg drótozatát. – Ez isteni!
Te is meglehetősen szexin nézel ki – mondta Liliane. Samantha rövid krémszínű ruhát viselt, ami úgy lengedezett körülötte, mintha saját elképzelései lennének. Nem volt rajta se harisnya, se cipő, és hosszú szőke haját is szabadon eresztette, hullámokban göndörödött a vállán.
Köszönöm. – A dugó halk pukkanással kijött. Samantha kitöltötte a gyöngyöző italt két pohárba, és az egyiket átnyújtotta Liliane-nek. Összekoccintották a poharukat, és belekortyoltak a pezsgőbe.
Az előléptetésedre! – mosolygott Samantha. – Hol van Roger?
Épp most szólt haza telefonon, hogy egy kicsit késni fog. Valami üzleti ügy.
Még azt se tudom, mivel foglalkozik – mondta Liliane hangosan gondolkodva.
Reklámszakember. Néhány ügyfélnek kell bemutatnia egy új kampány terveit. Hirtelen kellett megváltoztatni az egészet. De nem tarthat túl soká. Szóval mit is jelent a változás a munkádban pontosan?
Pénzt, pozíciót, autót, hatalmat. Efféle apróságokat. És a nevem szerepelni fog a cég megnevezésében.
Vagyis?
Donald, Bronstein és Woodstock.
Ebből melyik vagy te?

Liliane rájött, hogy eddig még sose mondta meg a vezetéknevét. – Woodstock.

De nem ez az egyetlen ok, amiért eljöttél hozzánk. – Samantha mondata nem kérdés volt, hanem állítás. A kanapé sarkába telepedett, és szokása szerint maga alá húzta a lábát. Ahelyett, hogy a szemben lévő kanapét választotta volna, Liliane leült mellé.
Nem, nem csak ez.
Hanem?
Mennyire kell komolyan venni az őszinteségi szabályokat? – Samantha ruhájának eleje laza volt, és be lehetett látni rajta. Nem viselt melltartót. Ha Liliane odanézett, megpillanthatta a szőke lány rózsaszín mellbimbóit.
Mivel kapcsolatban? – Samantha előrehajolt, és felvette a pezsgőspoharát. Liliane most látta mindkét, mellét, ahogy a ruha kivágása előrehullott.
Mikor te együtt vagy egy nővel.
Nagyon komolyan vesszük. Különben olyan lenne, mintha viszonyom volna valakivel és megcsalnám Rogert.
És ha olyan nőről van szó, akivel Roger már lefeküdt?
Az még sohasem fordult elő.
És ha előfordulna?

Samantha zavartnak és értetlennek látszott. – Nem egészen értem, mire célzol.

Liliane letette a poharát. Megfordult, és szembenézett Samanthával, egyik kezét rátette a térdére, a másikat az arcára, és könnyedén szájon csókolta. Samantha arcán döbbenet tükröződött. Liliane ismét megcsókolta, és ezúttal nyelvét is kidugta, megnyalta Samantha alsó ajkát, miközben kezével a szoknyája alá nyúlt és becézni kezdte a combját.

Mi ütött beléd?

Liliane már mintha hallotta volna ezt a kérdést. – Mondjuk, hogy kísérletező kedvemben vagyok.

Samantha kikulcsolta lábait és felegyenesedett. – Velem kísérleteznél?

Igen. – Liliane előrehajolt. – Ellenszenves neked a gondolat?
A gondolat rokonszenves – jelentette ki Samantha.
Hát akkor? – mondta Liliane, és megveregette Samantha combját. – De persze nem akarom áthágni a szabályaitokat.
Ez még sohasem történt meg.
Mikorra várható haza Roger?
Nem tudom. Hadd hívjam fel a mobilján.
Remek ötlet.

Liliane nézte, amint Samantha áthalad a szobán. Az italszekrénykén volt egy telefonkészülék a nagy étkezőasztal mellett. Samantha felvette a kagylót, és beütötte a számot.

Liliane felkelt, és odament a szőkéhez. Rámosolygott, azután lehajolt és szájon csókolta, nekiszorította az asztalnak. Most erősebben csókolta meg, és érezte, hogy Samantha visszacsókolja. Amint Liliane nyelve az ajkai közé hatolt, Samantha nyelve küzdeni kezdett vele. Egy kéjes kis nyögést hallatott, amint Liliane teste odanyomódott az övéhez.

Liliane lejjebb engedte a száját, és Samantha nyakára tért. Hallotta a kagylóban, hogy Roger telefonja kicseng. Szopogatta a finom bőrt Samantha nyakán, miközben kezével megragadta a bal mellét. Kicsi volt, de abból ítélve, ahogy Samantha teste megremegett, nagyon érzékeny. Liliane erősen megcsípte a mellbimbót, és szájával a kulcscsont körül motoszkált. Azután félrehúzta a ruha bő anyagát, és éppen elérte a jobb mellbimbót. Az egész kicsi mell befért a szájába.

Kezét lejjebb engedte a ruha aljáig, és felhúzta Samantha derekára. A szőke lány fehér pamutbugyit viselt.

Mit csinálsz? – sziszegte Samantha, habár eléggé nyilvánvaló lehetett.

Liliane nem felelt. Két kezét Samantha combjai alá tette, és könnyedén felemelte a kistermetű nőt, majd az asztal szélére ültette. Azután szétnyitotta a lábait. Letérdelt közéjük, és megcsókolta a bugyi közepét ott, ahol Samantha szeméremdombja rejlett alatta.

Igen? – Roger hangja valahonnan távolról hallatszott.

Samantha hangosan felnyögött, amint Liliane hozzádörzsölte a száját a szeméremtestéhez. Hátradőlt az asztalon, kezében a telefonnal, amelyet még mindig a füléhez szorított.

Halló! Ki az?
Roger...
Ki beszél?

Samantha hangja fátyolos volt és rekedt, Liliane nem csodálkozott, hogy a férfi nem ismerte fel. Felemelte a kezét, és félrehúzta a bugyi alját. Meglepődve látta, hogy Samantha szemérme szinte teljesen szőrtelen, az egész területet simára borotválta, csak egy egészen kicsi szőke háromszöget hagyott a szeméremdombján, amelynek alsó csúcsa pont a szeméremrésből kikandikáló csiklóra mutatott. A szeméremajkak keskenyek voltak, hihetetlenül finomak és nedvesek, mintha valami különösen finom, illatos kenőccsel kenegetné őket. Liliane rászorította a száját a nyílásra, és nyelvével elkezdett fel-alá kutatni benne.

Jaj, ne... – nyöszörgött Samantha, és szabad kezével megpróbálta eltolni magától Liliane-t, de csak erőtlenül ellenkezett.

Liliane ismét meghallotta a kagylóban Roger hangját. – Ki beszél? Választ kérek! Mi a franc történik?

Roger, én vagyok – mondta Samantha elhaló hangon. Liliane rászorította száját Samantha szeméremtestére, és szétválasztotta szeméremajkait. Nyelvével elérte a szőke lány csiklóját, és érezte, hogy lüktetni kezd.
Kedves, te vagy? Mi van veled? Nincs semmi baj? Olyan furcsa a hangod.
Itt van Liliane – nyögte Samantha.

Liliane dörgölte Samantha csiklóját, nyelvéből kicsi kalapácsot alakított és verdeste vele. Samantha teste reszketni kezdett. Liliane két kezét Samantha feneke alá tette, és ujjait bedugta a szeméremtest alsó részébe. Számításba véve, hogy mindez új volt neki, örült a saját leleményességének.

Szóval mi a baj?
Arra gondoltunk... Jaj, istenem...

Az utóbbi nyögés Liliane ujjainak műve volt, mivel beledugta őket Samantha hüvelyébe. Forróságot és ragadós nedvességet érzett. Liliane érezte, hogy az ő testén is átfut az izgalom hulláma.

Mi van veled, kedves? – A vonal jobb lett, és Roger hangján világosan érződött az idegesség.
Mikor jössz haza, Roger? – kérdezte Samantha, és megpróbált arra figyelni, amit mond.
Mondd el, hogy mi a baj, kedves!
Liliane. A szabályaink. Tudod, amikor... Óóó...

Liliane-nek sikerült ujjait egy újabb centiméterrel beljebb tolnia, és kezének ízületei nekinyomódtak Samantha csúszós szeméremajkainak. Ugyanakkor nyelvével hátrafeszítette Samantha csiklóját a szeméremcsonthoz, és jobbra-balra tologatni kezdte.

Mi van Liliane-nel? – Roger hangja most már bosszús volt.
Liliane ágyba akar bújni...
Azt sejtem...
De velem, Roger... Ó, az isten szerelmére, gyere már haza, olyan jó...
Mit csináltok?
Liliane felrakott engem az étkezőasztalra. A csiklómat nyalogatja. Atyaúristen, csupa tűz vagyok.
Hamarosan hazamegyek!
Jaj, ne...

Liliane most ujjával helyettesítette a nyelvét. Ugyanabban az ütemben dörzsölte vele Samantha csiklóját, mint eddig, de közben másik kezének ujjait kihúzta a hüvelyéből, és helyettük a nyelvét dugta be. Kiegyenesítette, és behatolt vele, amennyire tudott. Samantha nedveinek édeskés íze volt.

Mondd el – szólt bele Roger fojtottan a kagylóba – mondd el, hogy mit csinál veled.
Az ujjával dörzsöli a csiklómat, és a nyelvét bedugta a hüvelyembe. Atyaisten, Roger, ettől el fogok élvezni.
Hagyd csak – mondta biztatóan, rekedtes hangon a férfi – hagyd, hadd történjen meg.

Liliane körben táncoltatta a nyelvét, kitágította Samantha hüvelyének nyílását. Érezte, hogy Samantha csiklója erősen lüktet az ujja alatt, és tudta, hogy mindjárt elélvez.

A telefon elhallgatott. Samantha leejtette az asztalra. Liliane érezte, hogy a lány két combja megszorítja az arcát, amint testében növekszik a feszültség.

Mindjárt elélvezek... – sóhajtotta Samantha. Hirtelen egész teste megrándult, mintha villám csapott volna belé. Felívelt az asztalról, minden izma megfeszült és megmerevedett, aztán, mintha lassított filmen történne, visszasüppedt. Csiklója vadul rángatózott, és Liliane érezte, hogy nedvességpatak csordul ki a hüvelyéből, mintha ő is ejakulált volna, mint egy férfi. Combjai elernyedtek, szorítása meglazult Liliane fején.
Nos, mit szólt Roger? – kérdezte Liliane, és lábra állt. Szája Samantha nedveitől fénylett.
Azt mondta, elkezdhetjük nélküle.
Már el is kezdtük – dünnyögte Liliane.

Most Samanthán volt a kezdeményezés sora. Legördült az asztalról, és fején keresztül lehúzta krémszín ruháját. Legyűrte magáról a bugyit és félredobta.

Borotválod? – kérdezte Liliane, és Samantha ágyéka felé intett, a kis szőrháromszög felé. Samantha szemérme kifelé fordult, és Liliane láthatta a szeméremajkak belsejének lágy, fényes felszínét.
Igen. Minden áldott nap. Különben nagyon elvadulna. Be is szoktam olajozni. Te jó ég, de felhúztál. Nem erre számítottam. – Egy lépést előrelépett, egyik karjával átkarolta Liliane derekát, és szájon csókolta, saját nedveit nyalogatva le róla nagy lelkesedéssel. – Érzem a saját ízemet. Ez olyan izgató... Hé, mi van rajtad? – kérdezte, amint ujjai körbetapogatták Liliane derekát.
Olyan kurvásan éreztem magamat... – mondta Liliane. – Nyisd ki a cipzárt.

Samantha mögé került, és lehúzta a cipzárt, azután letolta a ruhát Liliane vállain. Mikor Liliane kihúzta belőle mindkét karját, a ruha a földre hullott. Samantha rámeredt a fekete fűzőre, és a hosszú, fodros harisnyatartókra. – Atyaisten... Roger oda fog élvezni a padlóra, ha meglát ebben téged.

Szóval tetszik? – Az egyik harisnya kissé begyűrődött a térdén, Liliane feltette a lábát egy székre, és mindkét tenyerével helyére simította a nylont, majd megigazította a pántokat, hogy feszesebbre húzza.
Elmondod, hogy minek köszönhetem mindezt? – kérdezte Samantha. Amint kimondta, a keze máris megmozdult és megragadta Liliane mellét. Finoman dédelgette, tenyerével dörzsölte a mellbimbót. – Atyám, de szeretném, ha nekem is ilyen mellem lenne!

A szőke lány lehajtotta a fejét. Ujjai közé fogta a finom húst, és szájába vette a mellbimbót. Most ő volt az, aki hátralökte Liliane-t az asztal széléig. Liliane testét megrohanták az érzületek, amint Samantha fogai harapdálták a mellbimbóját. Azután ajkai közé fogta és kiszívta, nyálával nedvesítette meg. Majd áttért a másik mellére, és megismételte az eljárást, de most, miután kiszívta a mellbimbót, a nyelvével visszanyomta a helyére, belepréselte a környező húsba, amíg csak Liliane bordáinak nem nyomódott.

Mi lesz Rogerrel? – kérdezte Liliane rekedten. Samantha felemelte a fejét és szájon csókolta Liliane-t, majd visszanyomta az asztalra. Liliane érezte a fa asztallap hűvösét a bőrén. Samantha felmászott mellé, és ő is elnyúlt az asztalon.

A szőke lány ajkai Liliane nyakán és torkán vándoroltak felfelé a füléig. Forró levegőt fújt a belső járatok tekervényeibe. – Te jó ég, mennyire felhúztál. Még sosem történt velem ilyen. És nem hiszem el, hogy most megtörténik. Annyira kívántalak, miközben láttalak Rogerrel. És mikor elmentél, ő is olyan volt, mint egy vadember, eszeveszetten szeretkeztünk, de mégsem tudtalak kiverni a fejemből.

A keze lefelé vándorolt a fekete tüll fűzőn. Liliane már a hasán érezte. A finom női ujjak összezárultak a szeméremdombján, a forró, nedves hajlatok fölött. – Ezt akarod? – susogta Samantha, és középső ujjával benyomult a csúszós szeméremajkak közé. Megtalálta a csiklót, és dörzsölgetni kezdte.

Liliane hangosan felsóhajtott. Amióta beült az autójába és elindult hazafelé, csakis erről álmodozott. Jelenlegi életében az volt a fantasztikus, hogy nemcsak pontosan tudta már, hogy mikor, mire vágyik, hanem meg is kaphatta azt – szinte azonnal.

Samantha lecsúszott az asztalról anélkül, hogy elvette volna a kezét. Miközben ujjai Liliane csiklójának súrlódtak, és ide-oda mozgatták, szétterpesztette Liliane lábait és közibük térdelt. Kijjebb húzta Liliane testét az asztalon, amíg csak feneke félig a levegőbe nem lógott, és szeméremteste szabad nem lett. Samantha most Liliane combjai alá helyezte a vállait, és az ölére meredt. A nedves fekete szőrzet Liliane lába között már semmit sem takart el.

Szóval ezt akarod? – kérdezte ismét.
Ó, te jóságos ég, igen...

Még ha nem válaszol, Samantha akkor is biztosan tudhatja, milyen szörnyen felajzott, gondolta Liliane. A puncija nedvekben ázott. Érezte, hogy a bőséges nedvesség lefelé csordogál a fenekén.

Tehát ezt...

Samantha ujjai szétnyíltak, és Liliane szeméremajkait is szétnyitották. Liliane érezte, hogy forró levegő éri érzékeny belső hajlatait, amint a szőke lány ajkai felé közeledtek. Azután rátapadtak a mohó ajkak, és a nyelv kígyózva elindult a csikló felé.

Liliane teste megremegett, hatalmas kéjhullám árasztotta el. Valahonnan távolról hallotta egy ajtó halk nyílását és csukódását, de olyannyira elmerült gyönyöreiben, hogy nem is figyelt rá. Samantha ajkainak hatására a szeme lecsukódott, és fizikai képtelenség volt számára, hogy ismét kinyissa őket. Tudta, hogy mindjárt elélvez, és ez volt az egyetlen, ami pillanatnyilag érdekelte.

Nehogy abbahagyd... – rimánkodott erőtlenül.

Samantha nem hagyta abba. Nyelve állhatatos, ritmikus táncba fogott, fel-le mozgott, a csikló minden kis idegszálát megborzongatta, mindegyiket reakcióra késztette. Ezerféle kéjes érzület keletkezett benne, amelyek kezdtek összeolvadni.

Újabb neszt hallott, hangosabbat, közelebbről.

Liliane odafordította a fejét, de mielőtt kinyithatta volna a szemét, újabb kéjhullám rohant rá, és elfeledkezett róla.

Ó, istenem! – Liliane élvezett. Kinyújtotta karjait az asztalon, belekapaszkodott a szélébe kétfelől, ujjai szorosan megmarkolták, miközben lüktetve eláradt testében a gyönyör. Érezte, hogy a hüvelye összehúzódik, de épp ahogy az orgazmus határán egyensúlyozott, hajszálnyira a kitöréstől, hirtelen azt érezte, hogy Samantha nyelvének mozgása megváltozik, és szája más szögben tapad az ölére, noha ugyanolyan mohón majszolja őt.

Liliane nagy nehezen kinyitotta a szemét. Roger ott állt a felesége háta mögött, ingének szárnyai alól jókora erekció meredezett, nadrágját letolta a térdéig. Felhúzta Samanthát a guggolásból, hogy csípője pont megfelelő magasságba kerüljön, és Samantha feneke most egyenesen felé domborodott.

Szóval ezzel foglalatoskodsz, amikor én nem vagyok itthon – mondta fogcsikorgatva, megragadta a felesége csupasz hátsóját, és belényomult. Liliane nyomban érezte, hogy forró levegő éri a lába közét, amint Samantha néma sikolya tanúskodott férje könyörtelen behatolásáról. Azután, amint Roger döngetni kezdte Samanthát, a nyelv ismét mozgásba lendült Liliane csiklóján.

Szinte félelmetes gyönyörűség volt. Mintha érezte volna Roger hímtagjának vad lökéseit Samantha testén keresztül. Minden mozdulat, amit tett, megremegtette Samantha nyelvét is, és feljebb csúsztatta forró száját. Hihetetlenül gyönyörűséges volt. Roger megjelenésének hirtelen döbbenete és az erotikus színjáték, amelyet produkált, csak fokozta Liliane érzületeit, és szinte beletaszította az orgazmusba. Teste felívelt az asztalról, minden ízülete, minden idegszála kéjtől feszült. Felsikoltott, olyan eszeveszetten, hogy maga se ismerte meg a hangját, ezt a túlvilági, furcsán eltorzult muzsikát.

Te öltöztetted így fel? – hallotta Roger hangját, még mielőtt visszanyerte volna az erejét, hogy megmoccanjon.
Nem. A saját ötlete volt.

Liliane érezte, hogy Samantha szája eltávolodik. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy a szőke lány most az oldalához áll. Szája nedvesen fénylett. Megnyalta a nyelvével, majd lehajolt és finoman megcsókolta Liliane-t.

Ez nagyon jó volt – mondta ő halkan.
Tudom...
No, és ez milyen? – kérdezte hangosan Roger, Liliane combjai alá tette a két kezét, széttárta és felemelte őket, majd közibük lépett, és egyetlen sima mozdulattal belenyomta jókora fütykösét Liliane csuromnedves hüvelyébe.

Mindannak ellenére, amit Liliane az utóbbi hetekben átélt, úgy hitte, hogy még életében nem érzett ehhez foghatót. A férfi hímtagja tűzforró volt, mint amikor túl soká hagynak a lángok közt egy kandallóvasat, és nagyon nagy – sokkal nagyobb és még keményebb, mint legutóbb. Amit látott, a végsőkig fokozta szenvedélyét. Tiszta erőből döfködte Liliane testét, hihetetlen energiával járt benne ki-be, makkja a méhe száját döngölte, szeméremcsontja ritmikusan nekiütődött Liliane már amúgy is túlérzékeny csiklójának. Liliane úgy érezte, még azt a lüktetést is érzékeli, ahogy az ondóváladék felfelé pumpálódik a hímvesszőben, kitörésre készen.

Pontosan ezért akart velük lenni ma éjjel. Az Odette-tel kapcsolatos tapasztalatok nyomán ráébredt, hogy ez lesz számára a tökéletes megoldás, mivel a női szeretkezés után olyan eszeveszett vágy támadt benne egy férfi iránt! Samantha ajkának csodálatos lágysága után, egy nő finomsága és ügyessége után a férfiúi keménység és erő utáni vágyakozása nyomban kielégülhetett. Mindkettőt akarta. És jelenlegi életében kezdte megszokni, hogy mindig meg is kaphatja, amit akar.

A teste szinte lángolt, ezerféle érzés száguldott át rajta, hüvelye minden irányba kitágult a belé plántált férfiszerv hihetetlen méreteitől. De most agya is őrült táncba kezdett, fantáziája elszabadult, számos kép villant át rajta arról, hogy mit fognak még csinálni vele. Ez még csak a kezdet volt, végül is, az előjáték. A szexhez öltözött fel. Mutogatni akarta magát nekik, provokálni akarta őket, mindkettejükkel csókolózni, mindkettejüket leszopni, megmutatni nekik, hogy hogyan maszturbál, hagyni, hogy tegyenek vele, amit akarnak, hagyni, hogy a házaspár kivételesen megosztozzon egy női testen.

Felnézett Samanthára. A szőke lány lehajolt, és szájon csókolta. Egyik kezét Liliane mellére csúsztatta, a másikat lefelé a hasán, a szeméremajkak közé, amelyeket a férje úgy szétfeszített. Elérte a csiklóját. A lehető legfinomabb érintéssel cirógatni kezdte.

Liliane felnyögött. Érezte, hogy hüvelye szorosan megmarkolja a hatalmas péniszt, amely belényomul, és csiklója rángatózni kezd Samantha ujjai alatt. Érezte, hogy mellbimbóját valaki felhúzza és belecsíp, amitől a melle is felhúzódik. Azután Roger maga felé húzta őt, és minden erejével mégegyszer, utoljára beléhatolt, de már nem húzódott vissza: hímtagja heves lüktetésbe kezdett, és ondója forró sugarakban előtört, bele Liliane testének mélységeibe. Egyetlen hosszú pillanatig Liliane teste mintha megbénult volna, mintha túl sok élményt kellene feldolgoznia, de azután érezte, hogy hüvelye rátapad a kőkemény hímtagra és együtt lüktet vele, elélvezett nagy, gyönyörteli hullámokban, mintha az orgazmusa a másik ejakulációjára válaszolna, kéj a kéjre, és a férfiszerszám minden rángására ugyanolyan kéjes rándulással felelt a saját teste.


10. fejezet

Szóval, milyen a pasas?
Egy kicsit furcsa.
Furcsa? Mi az, amit nem mondtál el nekem?
Igyál még egy kis bort.
Nem. Nem akarok berúgni, még mielőtt odaérünk. Bármelyik percben itt lehet. – Liliane felállt, és az ablakhoz sétált. Tíz perc múlva nyolc.
Ne beszélj mellé, milyen a pasas?
Ó, igazán elbűvölő és fantáziadús.
Akkor mi benne a furcsa?
Szeret mindenféle játékokat játszani.
Milyen játékokat? Szexuális játszmákat?

Liliane azt kívánta, bárcsak ne lett volna ilyen őszinte. – Igen.

És te úgy gondolod, hogy ez a party afféle...
Nem lehetetlen.
Ó, ez istenien hangzik. Imádom az ilyet.
Tényleg?
Mmm! – Ahelyett, hogy megpróbálta volna elrejteni kövérkés alakját, Molly egy borzasztón szűk ruhába préselődött, amely minden hajlatára rátapadt. Pántnélküli ruha volt mély kivágással, és rövid szoknyával, amely látni engedte vaskos combjait. Élénk rózsaszín, rugalmas anyagból készült, amelybe apró rózsaszín hímzések ezreit szőtték. Testszínű harisnyanadrágot és bokapántos, rózsaszín tűsarkú cipőt viselt hozzá, amely jócskán megnövelte testmagasságát, és feltűnő sminket tett fel, már-már skarlátszínű szemhéjfestéket. – Figyelj, ti ketten együtt vagytok?
Együtt?
Összetartoztok?
Nem, a legkevésbé sem. Csak érezd magad szabadnak.
Ebben az esetben azt fogom tenni. Úgy hangzik, mintha a pasas nekem való eset lenne.

Liliane elhatározta, hogy ha el is fogadja William meghívását a partyra, nem egyedül megy. Mikor péntek reggel szóról szóra előadta Mollynak, amit William kilátásba helyezett a partyról, a lány hallatlanul izgalomba jött, és habozás nélkül rá állt, hogy vele menjen. William roppantul örült a jó hímrnek, és felajánlotta, hogy értük megy nyolc órakor.

Liliane a legfeltűnőbb estélyi öltözékét választotta ez alkalomra, egy mandarin nyakú, ujjatlan aranylamé ruhát, amely hátul a derekáig ki volt vágva, és nem lehetett melltartót venni hozzá. Szűk, bokáig érő szoknyája volt hátul egy kis hasítékkal, hogy lépni lehessen benne, és az aranyszín kelme szorosan rátapadt fenekének, combjainak és csípőjének minden görbületére. Aranyszínű tűsarkú szandált vett hozzá, és fekete harisnyát, amelyet aranyszálak szőttek át. Még egy kis arany csillámot is talált arcfesték-készletében, amit a szemhéjára simíthatott. Haját már a tegnapi ebédidő alatt tökéletesre vágatta, így hát tudta, hogy a lehető legjobban néz ki.

És úgy is érezte magát. Lehetett volna kimerült is a Rogerrel és Samanthával töltött éjszaka után, de épp ellenkezőleg, az élmények felvillanyozták. Ez volt számára mindennek a netovábbja. Nyilvánvaló volt, hogy a nőkkel való szeretkezés, a szex Odette-tel vagy Samanthával mindig egészen másmilyen lesz, mintha férfival bújik ágyba, de sose gondolta volna, hogy ennyire más. A női érintés gyöngédsége, a két hasonló szerkezetű test egymásba olvadó lágysága, az a sajátosság, hogy nemcsak a saját érzületeit éli át, amit a lányoktól kap, de azt is, amit ő maga szerez nekik, egészen új dimenziókat nyitott a szex birodalmában. De arra is jó volt az élmény, hogy még valamire ráébredjen. Még Odette-tel is, aki műpéniszt használt, Liliane úgy érezte, hogy a hüvelye kimarad a buliból, el van hanyagolva, valahogy nem nyer kellő figyelmet. Emiatt történt, hogy olyan vágy ébredt benne a férfinem iránt. Ha mind a kettőben részesülhet, ha egy nő hozzáértő kedveskedését egy férfi keménysége és ereje követi, akkor az a gyönyörök netovábbja számára. Mikor Roger belenyomta remek hímtagját a testébe, amelyet Samantha olyan csodálatosan előkészített és felajzott, Liliane megismerkedett az extázis szó valódi értelmével. Mikor megitták az első üveg Mumm pezsgőt, a másodikat felvitték magukkal a hálószobába, és csakhamar kiderült, hogy az aktust ugyanazzal a szenvedéllyel még egyszer megismételhetik.

Mire gondolsz? – kérdezte Molly.

Liliane változatlanul az ablakon bámult kifelé. – Ó, semmire.

Végül is belevágtál?
Mibe?
Emlékszel a beszélgetésünkre? Azon törted a fejedet, hogy ágyba bújsz egy nővel, nem igaz?

Liliane megfordult és szemügyre vette a barátnőjét. Molly kerek arcát széthúzta a mosoly. – Itt van! – Mire eldöntötte, mit feleljen, éppen oda suhant a ház elé a ragyogóan fényesre suvickolt Rolls-Royce, és megállt egy másik autó mellett. A szőke sofőr kipattant, és hátrament, hogy kinyissa az ajtót Williamnek. A férfi kiszállt. Elegáns szmokingot és fekete csokornyakkendőt viselt. Fellépdelt a lépcsőkön, és becsengetett.

Molly elfintorodott. – Most megmentett a csengő. De ne hidd, hogy később nem szedem ki belőled!

Liliane mosolygott. – Rendben. Én is el szeretném neked mondani. – Kiment a hallba, és ajtót nyitott Williamnek.

Hűha, az áldóját – mondta William kitágult szemmel. – Istenien nézel ki. Raymond el lesz tőled ragadtatva.
Igazán kedves vagy. Gyere be egy percre. – Bevezette Williamet a nappaliba. – Ez itt a barátnőm, Molly. Molly, ez itt William.
El vagyok bűvölve, drágám. – Úgy is nézett ki, William nyilvánvaló tetszéssel legeltette szemét Molly gömbölyded formáin.

Molly felállt. Mikor William kétfelől arcon csókolta, Molly rákacsintott Liliane-re a válla fölött, és ajkai azt a szót formálták, hogy „pompás”.

Milyen jó kis autó – mondta Molly.
Mindketten falrengetően néztek ki. Jobb lesz, ha máris útnak indulunk.
Hát persze. – Liliane felkapta kis aranyszínű estélyi táskáját, és kinyitotta a bejárati ajtót. Beállította a riasztót, majd mikor vendégei kiléptek és William beterelte Mollyt az autóba, Liliane bezárta az ajtót, és táskájába tette kulcsait.

A szőke sofőr nyitva tartotta az utasülés ajtaját. Amint Liliane közeledett, arca rezzenéstelen maradt, semmit sem árult el abból, amit tudhatott. Liliane az autó hátuljához lépett, és közben egyenesen belenézett a fiú szemébe. Ha ott is volt William furcsa szobájában, ha valóban ő volt, aki olyan intim módon került kapcsolatba vele, mindenesetre nem adta semmi jelét.

Egy tövis két gyönyörű rózsa között – mondta William, mikor Liliane is beült mellé. Molly már ott ült a másik oldalán.
Szóval ki ez a Raymond? - kérdezte Liliane, miközben a sofőr beült a kormány mögé, és az autó halkan tovább suhant az utca mentén.
Raymond Tetley, Nottingham grófja, már egészen biztosan hallottál felőle.
Szóval az a Raymond – mondta Liliane. Persze, hogy hallott róla. Alig telt el nap, hogy Nottingham grófja ne szerepelt volna a lapok pletykarovatában a fotókon, általában valami hiányosan öltözött szépség társaságában. Egy évvel ezelőtt a fiatal, csodálatosan szép felesége elvált tőle egy nagy nyilvános érdeklődést keltett per kíséretében, amely sokáig szerepelt az újságok címlapján. Az asszonyka elmondta, hogy bevásárlókörútjáról tért vissza, mikor ágyban találta a férjét két nővel, akik közül az egyik egy grófnő volt, a másik egy prostituált. Arra is bizonyítékokkal szolgált, hogy férje gyakran kényszerítette olyasmikre, amiket ő kicsapongó szexuális magatartásnak tekintett, és sokszor akarta rávenni, hogy ágyát más nőkkel is megossza.
Nem kell ám mindent elhinni, amit az újságok írnak – mondta William, mintha csak olvasna Liliane gondolataiban.
Miféle party lesz ez, William? – kérdezte Molly.
Majd meglátjátok – felelte William, és megdörzsölte az orrát az ujja hegyével.
Úgy hangzik, mintha jó mulatság készülne – mondta Molly, és megszorította William térdét.
Jól fogsz mulatni, azt garantálom – mondta a férfi.

Liliane egyáltalán nem volt benne biztos, hogy miután megtudta, pontosan hova mennek, izgalmat érez vagy némi visszatetszést. Kétségtelen, egy pár héttel ezelőtt még azt követelte volna, hogy William azonnal vigye haza. De most már másképpen gondolkodott. Többé nem félt a saját szexualitásától. Sőt mi több, kíváncsi volt erre a Raymond Tetley-re. Fényképeiből ítélve vonzó férfi volt, és ezt a vonzerőt sokan méltányolták számos női hódolója közül. Arról is híres volt, hogy rendkívül fényűző partikat ad, és természetesen érdekes lesz belepillantani abba, hogy hogyan is élnek az igazán gazdagok.

Az autó nyugat felé haladt, lágy rugózása és halk motorja szinte álomszerűvé tette az utat. William láthatólag teljesen beleesett Mollyba, végeláthatatlan kérdésekkel ostromolta az életét illetően, és idejének nagy részét annak szentelte, hogy belebámuljon a kivágásába – a lány mellei és combjai szinte hipnotikus hatást gyakoroltak rá.

Egy pár mérföld után az autó lekanyarodott a főútról, és egy keskeny mellékútra tért. Tíz vagy tizenöt perccel később megérkezett egy hosszú, ősréginek tűnő vörös téglafalba illesztett nagy, kétszárnyú kovácsoltvas kapuhoz, amelyet téglaoszlopok tartottak. Piros felöltős fiatalember állt a kapu előtt. Egy kis táblát tartott a kezében.

William leengedte az ablaküveget és kiszólt. – William Manners, harmadmagával – mondta.

A fiú megnézte a tábláját, amelyen egy papírlap feküdt egy névsorral, egy jelet tett rá a tollával, majd gondosan megvizsgálta az autó belsejét, talán azt nézte, nincs-e potyautas. Miután látta, hogy minden rendben, elégedetten bólintott. – Köszönöm, uram – mondta, majd odament a baloldali téglaoszlopba épített kis digitális szerkezethez, és beütött négy számot. A vaskapu feltárult. Mikor keresztülhajtottak rajta, ismét becsukódott.

Raymond kényes a magánélete diszkréciójára – mondta William. – Tudjátok, mire képes a sajtó manapság.

Az autó kavicsos felhajtón haladt a ház felé. A kertet gyönyörűen karbantartották, néhány ősöreg cédrus és tölgy állt benne, és magas bokrok, amelyeket teljesen körülvett a téglafal. Egy Anna királynő korabeli, pompás ház előtt álltak meg. Az autófeljáró előtt nagy szökőkút lövellte az égnek csillogó sugarait. Mikor a Rolls megállt, Liliane egy csomó más méregdrága kocsit pillantott meg: egy Ferrarit, két Mercedest, egy Porschét, és még legalább három másik Rolls-Royce-t, amelyek a ház oldalánál parkoltak egy nagy, kavicsos területen.

A sofőr kiszállt, és kinyitotta nekik az ajtót.

Liliane szállt ki először. A nagy, fatáblás bejárati ajtó előtt egy vonzó szőkeség ácsorgott. Hihetetlenül szűk, pánt nélküli fehér szatén halcsontos kombidresszt viselt, olyan magasra felvágva oldalt, hogy kilátszott ágyékának hajlata, és a fűző merevített felső része felfelé nyomta és kidomborította a melleit. Hosszú, karcsú lábait fehér neccharisnyába bújtatta, és hozzá félhosszú, magas sarkú fehér fűzős csizmát viselt.

Mr. Manners, jó estét – mondta szélesen mosolyogva a szőke nő.
Jó estét, Diana. Gyönyörűen néz ki, mint mindig.
Köszönöm, uram. Parancsoljon erre fáradni.

A szőkeség kinyitotta az ajtót, és bevezette őket egy nagy előcsarnokba. Jobbra kanyargós lépcsősor vezetett fel az első emeleti lépcsőfordulóba, a pillért címerpajzs díszítette. A lány kinyitott egy ajtót a baloldalon, és intett, hogy lépjenek be.

Liliane nem azt találta, amire számított. Azt hitte, hatalmas party lesz több száz vendéggel. Ehelyett csak mintegy kéttucatnyian álldogáltak egy hosszúkás nappaliban, többnyire pezsgőspohárral a kezükben, amit három ugyanolyan öltözékű lány szolgált fel, mint az, aki kint fogadta őket. Csak öt nő volt a vendégek között, akik a legújabb Versace-, St Laurent-, Lagerfeld-estélyiket viselték, de a többi vendég mind fekete frakkba és szmokingba öltözött férfi volt.

Willy, öregfiú, de örülök, hogy eljöttél.

Raymond Tetley, ha lehet, még vonzóbb volt, mint a fényképein. Magas volt, karcsú, a haja nagyon sötét, egy vastag fürt minduntalan a homlokára hullott, és mindig fejének egy rándításával terelte vissza a fejére. A szeme olyan sötét barna, hogy már-már feketének hatott. Magas, kiemelkedő járomcsontja volt, egyenes orra, és húsos, érzéki szája, amely mintha nem lett volna teljesen összhangban azzal, amit mondott.

Raymond, ez itt Molly és Liliane.

Raymond szertartásosan megcsókolta kétfelől Molly arcát. Azután Liliane-hez fordult, és ugyanúgy tett. – Ez a ruha istenien áll önnek – mondta, és szeme végigpásztázta a csillámló aranyszín anyagot a nyakától a bokájáig, közben megpihent a hóna alatt, ahol Liliane keblei kivillantak oldalt, a ruha drámai kivágásának szélénél, mely a derekáig futott le hátrafelé.

Köszönöm – mondta Liliane.

Raymond szintén szmokingot viselt, mint William, csak fehéret, és hozzá piros csokornyakkendőt kötött.

Igazán boldog vagyok, hogy itt van. – A férfi szeme belemélyedt Liliane szemébe. Olyan érzése támadt, mintha ő lenne az egyetlen nő a szobában, mintha a férfi minden figyelmét őrá összpontosítaná. – William említette, hogy ön jogász. Mi a közelebbi szakterülete?
Főként a biztosítások.
Ez igazán érdekes. Tessék, parancsoljon pezsgőt.

Az egyik lány odaérkezett hozzájuk egy tálcával, amelyen pezsgőspoharak álltak, és Raymond megkínálta vendégeit. Két újabb férfi vált ki a tömegből, és jött oda hozzájuk, ők is bemutatkoztak. Láthatólag mindkettőt teljesen lenyűgözte Molly dekoltázsa, akárcsak Williamet.

Hadd vezessem önöket a svédasztalokhoz – mondta Raymond, finoman megfogta Liliane könyökét, és a helyiség másik végébe kormányozta. Három hosszú asztal roskadozott az ételek súlya alatt, mindegyiken másféle fogások sorakoztak. Az elsőn előételek: saláták, kaviár, osztriga, rákfélék, pármai sonka díszes tálakon, spárga, füstölt lazac és szalámi, különböző méretű tányérok, szalvéta és ezüst evőeszközök társaságában. A középső asztalon hideg lazacsült, homár és többféle sült és főtt, forró húsféle szerepelt mély, fedeles ezüst tálakban, változatos körítéssel. A harmadikon sütemények, gyümölcsök, hideg üdítők és válogatott sajtok díszlettek. Két szakács állt az asztaloknál magas sipkában, és segítettek a vendégeknek, hogy telerakhassák tányérjaikat.
Ha még képesek rá, hogy meg fékezzék étvágyukat, szívesen megmutatnám önöknek az úszómedencét.
És én szívesen meg is nézem – mondta Liliane. Bármit is írtak az újságok a grófról, a személyes varázsát nem említették, és Liliane azon kapta magát, hogy élénken reagál rá.

A férfi kivezette egy sor franciaablak egyikén át egy kövezett teraszra, amelyen nagy terrakotta agyagedények díszlettek virágzó cserjékkel. A teraszon túl hatalmas, négyszögletes úszómedence vonta magára a figyelmet. Egyik végét vízeséshez hasonlatosan alakították ki, a víz egy növényzettel sűrűn beültetett magaslatról zuhogott alá. Két leányzó tempózott kényelmesen a medence vizében, és egyik sem bajlódott azzal, hogy fürdőruhát húzzon magára.

Igazán gyönyörű – mondta Liliane.
Most jöjjön, bemutatom egy pár embernek.

Visszasétáltak a társalgóba. Raymond odavitte Liliane-t egy csoport férfihoz és bemutatta, azután ragaszkodott hozzá, hogy visszakísérje a svédasztalhoz. Megmutatta neki, hogy mi az, amit feltétlenül érdemes megkóstolnia. A beluga-kaviárt mindenképpen. Liliane szabadkozott, de a férfi hatalmas adagot halmozott a tányérjára. Vendégek jöttek-mentek körülöttük, mosolyogtak, beszélgettek. Raymond elnézését kérte, míg bemutatkozott egy másik vendégnek, egy egyedülálló úrnak, és Liliane azon kapta magát, hogy javában beszélget egy másik hölgyvendéggel.

Ugye, milyen elbűvölő ember? – csevegett a nő. – Engem különben Mandynek hívnak. – Természetes vörös haja volt, földig érő, hát nélküli, állógalléros smaragdzöld ruhát viselt, és egy nagy smaragd kitűző ragyogott eléggé kicsiny mellei fölött.
Liliane vagyok, és egyetértek. Tényleg kedves ember.
Még nem voltál itt, ugye?
Még nem.
Kivel jöttél?
Williammel. – Rámutatott a férfira, aki éppen Mollynak segédkezett, hogy kiválassza az első adag harapnivalót.
Ó, Willy. Ő mindig eljön. Boszorkányos fantáziája van, azt hiszem, ezért hívja meg Raymond minden alkalommal.
Elnézést – mondta Raymond, és újból megjelent Liliane könyöke mellett. – Ezek már az utolsó érkező vendégek.
Azt hittem, többen lesznek – mondta Liliane.
Tényleg? Jöjjön, vegyen magának egy kis homárt.

Megették a főfogást, és beszélgettek más vendégekkel. Liliane megpillantotta Mollyt a terem másik oldalán Williammel, és rákacsintott. A szőke lány visszakacsintott, és ajkával szavakat formált a levegőben, de Liliane nem értette. A pezsgő helyett most vörös és fehér bort szolgáltak fel, mindkettő elsőrendű óbor.

Egészen addig, amíg a legtöbb vendég be nem fejezte az étkezést, és a tányérokat és evőeszközöket el nem takarították az útból, Liliane nem vett észre semmi rendkívülit. Raymond bemutatta őt egy magas, nyakigláb férfinak, aki a reklámszakmában dolgozott, és hármasban beszélgettek a teraszon, a francia ablakokon kívül. Balzsamos, meleg nyáréjszaka volt, az egész területet tompa fény árasztotta el most, hogy a nap lement, és az úszómedence víz alatti világítása és a ház fényei egybevegyültek. Egy férfi úszott most egyedül a medencében, csapásai nyomán felfröccsent a víz, és csillagszóróként sziporkázott a fénysugarak alatt.

A teraszon szerte számos kényelmes nap ágyat és karosszéket helyeztek el, és Liliane szeme megakadt egy férfin, aki épp az egyik napágyon heverészett. Egy pincérlány pezsgővel kínálta, mire ő felnyúlt, és lehúzta a lányt maga mellé az ágyra a csuklójánál fogva, majd beledugta kezét a szoros fűző kivágásába, a lány mellei közé. A lányt láthatólag cseppet sem ejtette zavarba ez a támadás, még a tálca sem billent meg a kezében.

Kér kávét, vagy valami egyéb innivalót? – kérdezte Raymond, aki egész este ott állt Liliane mellett, és készséggel teljesítette valamennyi kívánságát. – Igen, kávét – felelte Liliane, és visszaléptek a teraszról a társalgóba.

Két hosszú asztalról már eltakarították az ennivalót, és a szakácsok eltűntek. Egy melegített tálcán ezüst csészékben kávé állott.

Feketén iszom – mondta Liliane, és elvett egy kis csészét.

Körülnézett, Mollyt kereste, de sehol sem látta, a lány egyszerűen eltűnt. Eltűnt William is, és vele együtt a vendégeknek legalább a fele. A sarokban Diana ült, az a lány, aki az ajtónál fogadta őket, egy kis vajszínű kereveten. Miközben Liliane nézte, egy férfi lépett mögé kibomlott csokornyakkendővel és nyitott ingnyakkal. Végigfuttatta kezét Diana csupasz vállán, majd lefelé csúsztatta a mellén, és benyúlt a merevített melltartóba. Miközben így cselekedett, egy másik, kopaszodó és pocakos úr lépett oda hozzájuk, és letérdelt Diana elé. A lány felemelte fehér csizmás lábait, és a férfi vállára tette. Liliane látta, hogy mond is valamit, de túl messze volt ahhoz, hogy hallhassa. A férfi nyomban lehajtotta a fejét, és nyalogatni kezdte a fehér szatén kombidressz alját, amely feszesre húzódott a lány lába között.

Raymond követte Liliane tekintetét. – Gyönyörű lány, nemde? – kérdezte könnyedén, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne a látvány, a lány, akit két férfi ily módon becéz nyilvánosan. – De hát valamennyien azok, nem gondolja?

De igen – mondta Liliane szórakozottan, fogalma sem volt, mit kellene mondania.
Látom, Willy már odébbállt. Maga mióta ismeri?
Nem régóta.

A hölgyvendégek egyike, egy hosszú hajú szőkeség, aki magas nyakú, hosszú ujjú, bokáig érő fekete ruhát viselt, önfeledten társalgott egy férfival és egy másik nővel, aki rövid, redőzött, mélykivágású fehér ruhában volt. Megint csak túl messze voltak ahhoz, hogy Liliane hallhassa őket, de a férfi mintha rámutatott volna a szőke nő mellkasára. Erre a másik nő felemelte a kezét, és könnyedén megmarkolta a szőke bal mellét. A férfi közben a szőke mögé került, lehúzta ruháján a cipzárt, majd lehámozta a ruhát a vállairól és a karjáról. A ruha a földre hullt. A szőke kilépett belőle. Fekete csipkefűzőt viselt és fekete harisnyát, de nem volt rajta bugyi. Liliane azon kapta magát, hogy döbbenten bámulja a nő sűrű ágyékszőrzetét. A férfi végigfuttatta kezét a nő hasán, és cirógatni kezdte, a másik nő pedig előrelépett, és szájon csókolta a szőkeséget.

Liliane most már nem kételkedett benne, hogy ezek a jelenetek korántsem a fékezhetetlen vágy véletlenszerű, egyedi megnyilvánulásai, hanem előre eltervezett és rutinszerű események ezen a partyn. Az étel és az ital csak előzetes étvágygerjesztő volt az este lényegét alkotó fő tevékenységhez.

Végül is gyanított valami effélét, miután William felhívta telefonon. Az autóút alatt a gyanúja csak még inkább megerősödött. De most, mikor szembe kellett néznie a valósággal, az érzései kevésbé voltak ellentmondóak a dologgal kapcsolatban. Talán Raymond miatt és a hatás miatt, amit a férfi gyakorolt rá, talán azért, mert a szex már elsőrendű helyre került érdeklődésének homlokterében, és könnyű volt erotikus étvágyát, illetve kíváncsiságát felkelteni. Vagy az hatott rá, ahogy a fekete fűzős szőkeség szenvedélyesen csókolózott a fehér ruhás másik nővel, mert ettől megelevenedtek emlékei Odette-tel és Samanthával töltött éjszakáiról. Akár ezért, akár azért, de Liliane azt tapasztalta, hogy az eseményekre a teste sürgető, elementáris izgalommal reagál.

Hirtelen észrevette, hogy bármerre néz, mindenütt hasonló jelenetek zajlanak. Tőle jobbra, csupán pár lépésnyire, az egyik pincérlány térdelt egy meglehetősen kövér hímnemű vendég előtt, éppen lehúzta sliccén a cipzárt, és elővette az illető úr péniszét, majd a szájába vette. Mandy, a vörös hajú nő, ott állt mellettük.

Felvisszük magunkkal ezt? – kérdezte a férfitól, és fejével a térdelő lány felé intett.
Azt hittem, őt akarod – mondta a férfi, és ő viszont Liliane felé intett a fejével.

Mandy egyenesen Liliane szemébe nézett. – Ő még új. Azt hiszem, Raymondot illeti meg az első éjszaka joga. – Felemelte a hangját, hogy Raymond mindenképpen meghallja. – Nem így van, Raymond?

De bizony – mondta Raymond. Megragadta Liliane karját, és odahajolt hozzá. – Nagyon birtokló természetem van – súgta a fülébe.

Liliane igyekezett nyugodt maradni és egyenletes hangon beszélni. – Szóval a pincérlányok...

A vendégek rendelkezésére állnak – mondta a férfi. – Személyesen választom ki mindegyiket. – Pontosan úgy vigyorgott, mint egy kisfiú, akit csínytevésen értek. Liliane most már értette, miért van kevesebb nő, mint férfi. – És én találtam ki a mundérjukat is.
És én vagyok az ön partnere ma éjszakára? – kérdezte Liliane.
William elmagyarázta, vagy talán nem? – kérdezte Raymond, és enyhén idegesnek látszott.
Mit kellett volna elmagyaráznia?
Mindent. Azt, hogy hogy működik a mi kis... csoportunk.
Ja, igen – hazudta Liliane.
Akkor jó. Már aggódtam. Menjünk fel mi is. Azt kell mondanom, William mindig a létező leggyönyörűbb nőkkel hozakodik elő. Fogalmam sincs, hogy csinálja.

Liliane tudta. A Rokon Lelkek hasábjain keresztül.

Raymond átment vele az előcsarnokba. A pincér lányok egyike a lépcsősor közepén térdelt. Valószínűleg a magasan felvágott fehér kombidresszből kigömbölyödő fenekének elbűvölő látványa tette, hogy a vele foglalkozó úr többé nem tudott uralkodni magán. Megragadta, lehúzta hátul a ruhadarab cipzárját, és lehámozta róla a combjáig, hogy hozzáférjen az ágyékához. Most éppen avval volt elfoglalva, hogy jókora erekcióját betolja a kínálkozó nyíláson. Mikor elmentek mellettük a lépcsőn, Liliane odapillantott, és látta, hogy a fehér neccharisnyának nincs közepe, a lábak közt nyílás található, mely bebocsátást biztosít az olyan sürgős esetekben, amilyen ez is.

Erre – mondta Raymond, és megfogta a kezét.

Az első emeleten hosszú folyosó húzódott, melynek mindkét oldalán ajtók nyíltak. Némelyik nyitva állt, némelyik csukva volt.

Csak nézzen körül bátran, ráérünk – mondta Raymond. – A csukott ajtó azt jelenti, hogy a bent lévők egy kis diszkréciót óhajtanak. A nyitott ajtó szabad belépést jelent.

Liliane megtorpant már az első nyitott ajtó előtt, mert megismerte az ágyon térdeplő szőke nő bondor frizuráját. Molly volt az. Ruhájának elejét lehúzták, a szoknyáját pedig felhajtották. Egy nagydarab, izmos férfi lendületesen kefélte hátulról. Közben ott térdelt előtte William, és hímtagja Molly szájába hatolt, a lány pedig fel-le csúsztatta rajta ajkait. Mellei ritmikusan nekiütődtek a mellkasának, egész teste rázkódott a hátul lévő férfi kemény lökései alatt.

Raymond megfogta Liliane kezét, és továbbvezette. A következő ajtó csukva volt, de Liliane-nek úgy rémlett, furcsa csattanó zajt hall, amit fájdalomkiáltás követ.

A következő ajtó ismét csukva volt, de a negyedik nyitva, és Liliane érezte, hogy a pulzusa felgyorsul, mikor megpillantotta az ágyon zajló jelenetet. Az egyik pincérlány feküdt hanyatt az ágyon, a fehér szatén fűző nélkül, ám a roppant praktikusan megalkotott hálós harisnya a helyén maradt. Arcát teljesen eltakarta annak a nőnek az ágyéka, aki fölébe magasodott, és szeméremtestét hozzádörzsölte a lány szájához.

Raymond, angyalom – mondta, mikor megpillantotta őket. – Éppen ilyet írt fel nekem az orvos!
Látom, hogy jól mulatsz, Catherine – mondta a férfi.
Ó, Raymond, gyere és csatlakozz hozzánk! – Raymond megrázta a fejét, de nem mondható, hogy Liliane megkönnyebbült ettől, mert neki a látott jelenettől vadul lüktetni kezdett a csiklója.

Catherine előrehajolt, szétterpesztette kezeivel a pincérnő lábait, és nyalogatni kezdte a szemérmét fentről lefelé. Egy perc után figyelmét a felső régiókra összpontosította, és nyelve célba vette a csiklót. Liliane kénytelen volt elfojtani egy sóhajt, mert élénken felidéződött emlékezetében az, amikor ő részesült mindeme gyönyörűségekben.

Raymond ismét tovább vezette. – Ez az én szobám – mondta, és kinyitott egy ajtót a folyosó legvégén. Behúzta magával Liliane-t, megfordult, a karjaiba vonta, és erősen szájon csókolta. Liliane azonnal reagált rá. Ha volt is benne némi neheztelés Williammel szemben, amiért nem mondta el neki pontosan, mire számíthat, és amiért feltálalta őt Raymondnak mint afféle „új nőt”, mindenesetre nem ez volt az a pillanat, amikor kifejezhette. Visszacsókolta Raymondot, és testével hozzá simult. A férfi keze a cipzárja után kutatott a hátán. Liliane hallotta a surrogást, amint lefutott a fenekéig. Anélkül, hogy megtörte volna a csókot, Raymond lehámozta róla a ruhadarabot. Liliane közben bíbelődni kezdett a férfi ingének gombjaival, és agya lázasan pörgött. Nagyon hosszú utat tett meg szexuálisan, és nagyon rövid idő alatt, de még sohasem találkozott ezzel a pőre, nyilvános bujasággal, ami mindenütt zajlott körülötte. Egy hang azt súgta neki a fejében, hogy ez mind nagyon csúf dolog, de Liliane könnyűszerrel elhessegette.

Raymond most hátrahúzódott. Letépte magáról szmokingját, kikötötte csokornyakkendőjét, lerúgta a cipőjét, és közben nézte a ruhájából kilépő Liliane-t, aki már szintén lehúzta cipőjét és harisnyáját.

Egyszerűen tökéletes – mondta a férfi. Leült az ágy szélére, lehúzta a zokniját, azután felállt, és levette a nadrágját. Jókora erekciója kibukkant boxeralsójának nyílásán.

Liliane előrelépett, és megragadta a kezével, erősen megszorította. A hímtag megrándult, és ő érezte, hogy testét elárasztja a szenvedély. Térdre ereszkedett, átmenetileg elengedte a hímtagot, és lehúzta a férfiról a fehér alsónadrágot a bokájáig, majd ismét megragadta a férfi fütykösét. Vissza tűrte rajta a bőrt, olyan hevesen, hogy Raymond felszisszent, majd becsúsztatta szájába a makkot. Azután előrenyomult, amíg csak az egész férfiszerv el nem tűnt a szájában, és érezte, hogy nekiütődik a torkának. Kezével megragadta a herezacskót, és gyömöszölni kezdte, ujjaival táncoltatta a heregolyókat.

Az izgalma tetőfokára hágott. Behunyta a szemét. Maga előtt Molly meztelen képét látta, mintha az elméjébe égették volna, vagy belenézett volna a napba. Látta a kövérkés, elégedett testet, a ritmikusan himbálódzó melleket, a hátát, amely hidat formált a két férfi között, akik teste két végén helyezkedtek el. Még sohasem látta meztelenül a barátnőjét, nemhogy szexuális aktus közben. Töprengett, milyen lenne, ha kezét belesüllyesztené abba a készséges húsba, és csiklója rettentő lüktetésbe fogott szeméremajkai közt.

Igyekezett Raymondra összpontosítani, előre-hátra mozgatta a fejét, nyalogatta a hímtag alját, nyálában fürdette, azután ismét mélyre szívta, amilyen mélyre csak tudta. Érezte, hogy lüktet.

Nem – mondta most a férfi mély, rekedtes hangon –, ne így!

Megfogta Liliane vállait, és lábra állította, kihúzva hímtagját a szájából. Azután ismét szájon csókolta, megfordította, és leültette úgy, hogy most mindketten az ágy szélén ültek. Azután felemelte a kezeit, és megragadta Liliane melleit, majd megcsípte a mellbimbóit.

Liliane hagyta, hogy hanyatt fektesse. A férfi az ágyra térdelt Liliane mellé, megfogta apró fekete bugyijának szélét, és lehúzta róla hosszú lábain keresztül. Mikor a bokájáig ért, kisegítette belőle lábait, és csókolni kezdte bal lábának lábikráját. Felfelé haladt a térdéig, közben le sem vette a szemét Liliane ágyékáról.

Liliane kiszabadította a lábát, és az ágy közepére tornászta magát. Tudta, hogy a férfi változatlanul a szemérmére függeszti a szemét. Szétterpesztette a lábait. – Nézz csak – mondta hangosan. A szavak éppen annyira felizgatták, mint a férfit, akinek a hímtagja látványosan megrándult.

Liliane mindkét kezét végig futtatta a lába közt. Széthúzta duzzadt szeméremajkait, hagyta, hogy a férfi belenézzen nedves, fénylő, csuszamlós ölébe, azután egyik ujját rátette a csiklójára, amely máris megdagadt. Mikor megérintette, lüktetni kezdett. Odaszorította a testéhez, majd jobbra-balra mozgatta. Nyomban megérezte, hogy idegszálai nagyobb sebességre kapcsolnak, és felkészülnek arra, ami most már elkerülhetetlenül közeledett.

Szeretem nézni – mormolta a férfi kimeredt szemmel. Kezébe vette a szerszámát, és finoman mozgatni kezdte öklét fel-le. Liliane növelte mozdulatainak sebességét, és riszálni kezdte a csípőjét. Semmit sem tervezett el előre. Amióta gyanakvása beigazolódott odalent, ösztönösen cselekedett, hagyta, hogy teste átvegye az uralmat a józan esze fölött. Nem akart belegondolni, mit is jelent mindez, nem akarta, hogy erkölcsi megfontolások irányítsák. Csak az számított, amit érzett. Nem tudta, miért akarja, hogy a férfi lássa őt így elélvezni, de azt akarta, mégpedig nagyon.
Ó, igen... – motyogta, érzületei fokozódtak, még erősebbek lettek, orgazmus a közeledett, és a sokatmondó előjelektől bizseregni kezdett a teste.

Belenézett Raymond szemébe. Tökéletesen idegen volt számára, és ő úgy viselkedett vele, mint egy szajha, minden régi tabutól megszabadulva. És pontosan ez izgatta fel, legalább annyira, mint a fizikai ingerek. Az, hogy eljött erre a partyra, és látta, amit látott, újabb mérföldkő volt önismereti körútján.

Érezte, hogy kéjes érzületek áradnak szét a csiklója körül. Felemelte fenekét az ágyról, szinte megcélozta ölével a férfit, és érezte, amint ebben a pillanatban rátör az orgazmus.

De szinte még azelőtt, mielőtt észrevehette volna, mi történik, a férfi rajta volt. A szó szoros értelmében rávetette magát, kezével megragadta a csuklóit, combjait a lábai közé préselte, és nagy hímtagja máris utat talált a combja közt. Egyetlen hosszú mozdulattal betöltötte egész hüvelyét, a gyönyörök cseppfolyós barlangját. Hogy ettől a villámgyors aktustól megnyúlt-e, kiteljesedett-e orgazmusa, amit maga indított el, vagy egy új orgazmus virágzott ki az előző hullámain, Liliane meg nem tudta volna mondani, de újabb erős kéjhullámot érzett, amitől hangosan felnyögött, és lélegzet után kapkodott, mert a szenvedély felemésztette a levegőjét.

Raymond szorosan átkarolta, majd a hátára fordult, és őt is magával vitte. Hímtagja kiszökkent Liliane testéből, de amint Liliane térdre állt a teste két oldalán, visszatolta a hüvelyébe. Egy metronóm egyenletes ritmusával mozgott benne ki-be, egész teste olyan erős és kemény volt, mint a hímtagja. Talán csak percekig tartott, de mintha órákig mozogtak volna így összefonódva, megosztva egymással minden érzületet. Liliane éppúgy érezte a férfi gyönyörűségét, mint a magáét, tudta, hogy mindjárt elélvez, és a férfi is vele együtt.

Noha Liliane hüvelye teljes hosszában rátapadt a férfi hímtagjára, mint valami bársonykesztyű, amelyet a kőkemény húsdárdára húztak, méhe szájánál Liliane mégis azt érezte, hogy megnyílik neki, mint egy virág, beengedi magába, helyet készít az élvezete számára. És tudta, hogy pontosan ez az az érzés, amelytől a férfi elélvez majd. Érezte, hogy Raymond lökései lelassulnak, teste megmerevedik, izmai megfeszülnek, amíg csak egész teste olyan nem lett, mint az acél, és teljesen mozdulatlanná vált, Liliane testének középpontjába temetett hímtagjával, amely így új helyet csinált magának. Azután a hímtag hirtelen rángatózni kezdett Liliane hüvelyének nedves, selymes, forró falai közt, és a férfi ejakulált, forró ondósugarak lövelltek a testébe, mire Liliane is elélvezett, teljes erőből lefelé szorította magát a férfi testére, elszántan, hogy minden csepp érzést kisajtol belőle éppúgy, ahogy önmagából.

Azután a hangulat egy pillanat alatt megváltozott – olyan drámaian, mintha elfordítottak volna egy kapcsolót. Hirtelen sötét felhők tornyosultak az égen, és a fényes napsütésnek vége szakadt.

Mikor Liliane kinyitotta a szemét, érezte, hogy súly nehezedik az ágyra. Hátrapillantott a válla fölött, és azt látta, hogy egy meztelen férfi térdel a teste fölött. Kezében tartotta merev péniszét, és éppen valami kenőcsöt nyomott rá valami tubusból, majd bekente vele. Félredobta a tubust, és Liliane fenekének félgömbjei közé nyomta a péniszét.

Nem! – sikoltotta Liliane. De az volt a baj, hogy nem gondolta komolyan. És a férfi tudta ezt.

Liliane érezte, hogy a végbélnyílása előbb ellenáll, majd enged. Amit olyan élénken elképzelt William házában, a fekete kötéssel a szemén, az most megtörtént vele. Egész teste beleremegett, amint a férfi belenyomult a fenekébe. Raymond még mindig elég merev volt ahhoz, hogy érezze, amint a két hímtag egymás mellett fészkel a testében, csak egy kis fallal elválasztva.

Ó, istenem...

A férfi visszahúzódott, majd megint előrenyomult. Mire másodszor is megtette, a szinte hihetetlen fizikai élvezettől és annak sokkoló felismerésétől, hogy mi is történik vele voltaképp, Liliane ismét az orgazmus határára került. De nem ettől élvezett el. Miközben azon kapta magát, hogy vonagló csípővel hátrafelé tolat az ismeretlen férfi hímtagján, egy férfién, akit emlékezete szerint még soha életében nem látott, azt érezte, hogy Raymond fütyköse megmoccan a belsejében. Másodpercek alatt új életre kelt, újra kőkemény lett, és ismét mozogni kezdett a hüvelyében. Ez okozta azt az éles, szinte fájdalmas orgazmust, amely elárasztotta a testét, amelybe minden porcikája beleremegett, és a tudat, hogy éppen két férfi teste közé préselődik, csak hozzájárult a szokatlan gyönyörökhöz, amelyek birtokba vették a testét.

De ezzel még mindig nem volt vége. Mikor ismét felnézett, meglátta azt az embert, aki Mandyvel volt az előcsarnokban. Éppen az ágyra mászott. Meztelen volt, a hímtagja kicsi, de nagyon vastag, és mereven előreállt hatalmas pocakja alól. Raymond feje mellé helyezkedett az ágyon, felemelte Liliane fejét, és belenyomta a szájába a hímtagját. Liliane mélyen a torkába szívta. Előbb még két hímtag volt benne, most már három.

Nohát, ez aztán tényleg nem semmi. – Ez egy nő hangja volt. Mivel Liliane nem nagyon tudta megmozdítani a fejét, csak a szemét forgatta körbe, hogy lássa, ki az. Megpillantotta Mandyt, aki az ágy mellett állt. Kicipzározta zöld ruháját, és az a földre hullott. Alatta semmi mást nem viselt, csak egy pár fehér öntapadós harisnyát. Melle kicsi volt és feszes, szeméremdombja teljesen szőrtelen. Liliane látta, hogy szeméremdombja és a szeméremajkak hasítéka csuromnedves.
Most én következem, Raymond, megígérted.

Kinyitotta az éjjeliszekrény fiókját, és kivett egy hatalmas vörös műanyag péniszt, amely a megszólalásig hasonlított egy ágaskodó férfitagra. Ő is feltérdelt az ágyra négyük mellé, és belenyomta a szerszámot a saját hüvelyébe. Láthatólag nem talált ellenállásra.

Raymond hímtagja ismét teljes merevségében pompázott. Liliane érezte, amint erőteljesen ki-be jár benne. A másik férfi és ő kitaláltak egy ritmust, amikor az egyik előrenyomult, a másik hátrahúzódott. Az, aki hátul volt, éppen élvezni készült. Liliane érezte, hogy a hímtagja lüktet és megdagad, fájdalmasan szétfeszíti a fenekét. Felnyögött, ám a hangot elfojtotta a harmadik darab hús a szájában. Mikor megérezte, hogy a kettes számú fütykös vadul rángatózni kezd a hátuljában, a szájában levő is rángani kezdett. A két férfi szinte egyszerre élvezett el, és forró ondót lövelltek belé kétfelől.

De még mindig nem volt vége. Mikor a két férfi visszavonult, ismét Raymondot hagyva egyeduralkodóként a terepen, Liliane érezte, hogy Mandy lejjebb helyezkedik az ágyon. Most már el tudta fordítani a fejét, és láthatta, hogy a vörös nő a combjai közé dugja a fejét. Érezte Mandy ajkának lágy mozgását a combjai belső felén, majd a nő Raymond hímtagjának tövét kezdte nyalogatni, amitől az összerándult, és Raymond felnyögött. Habár csak pár perccel azelőtt élvezett el, a hímtagja lüktetni kezdett. Mandy beszívta szájába a heréit, szopogatta őket, nyelvével hengergette ide-oda.

Mandy nyelvének közelsége Liliane-re is hatást gyakorolt. A figyelmeztető hang a fejében ismét megszólalt, és most már hangosabban közölte vele, hogy nem szabadna ennyire élveznie ezt az egészet, de Liliane nem tudta elnyomni fizikai reakcióit. Érezte Mandy combját, amint az övéhez dörgölődzik, és forró lehelete a szeméremajkait éri. Azt is érezte, hogy Raymond hímtagja hevesen megrándul a testében. És akkor megint elélvezett, zsinórban negyedszer, átsöpört rajta a gyönyör, és minden mást kitörölt az agyából, az egész világmindenség leszűkült a hüvelyére, amely eszelősen szorongatta Raymond kemény hímtagját.

Valószínűleg a férfi is elélvezett, mert kéjesen nyögött, de Liliane már nem érezte. Semmi mást sem érzett. Egyáltalán semmit.

Mikor kinyitotta a szemét, a hátán feküdt, és Mandy hevert mellette. Legnagyobb megdöbbenésére William és Molly is ott állt az ágy mellett Raymond és a két másik férfi társaságában. Mindannyian meztelenek voltak.

Gyerünk! – biztatta William Mollyt.

Liliane látta, hogy Molly szeme szinte lángol, eszelős izgalom tüzes szikrái táncolnak az íriszén. Molly felmászott az ágyra. Minden tétovázás nélkül megnyergelte Mandy vállait, és ágyékát rászorította a szájára. Előrehajolt, megragadta a vörös műanyag falloszt, ami még mindig bele volt ágyazódva Mandy hüvelyébe, kihúzta, azután lehajtotta a fejét és csókolgatni kezdte a szőrtelen szeméremajkakat. Mindkét nő egyszerre sóhajtozni kezdett, a testük remegett. Azután rátaláltak egy közös ritmusra, majszolták és nyalták egymás szemérmét, és kölcsönös orgazmusuk közeledett.

Liliane azonban semmit sem érzett ennek láttán. Lassan felkelt az ágyról. A férfiak az új látványosságra figyeltek, és senki sem állította meg őt. Liliane felszedte ruháját a földről és belebújt, megtalálta a cipőjét, bugyiját és harisnyáját. Összeszedte őket és kiment velük a folyosóra.

A szemben lévő nyitott ajtón át a szokásos duplaágyra látott, amelyen egy nagy kövér férfi feküdt. A pincérlányok egyike, még mindig a fehér szatén dresszében, az arcán ült, és oda dörzsölte a férfi szájához az ágyékát, míg egy másik csinos, meztelen nő a férfi testén ült, fel-le ugrándozott a csípőjén, mint valami rodeólovas, és ingerelte magát a férfi fütykösével.

Liliane felhúzta a cipőjét. Felvette a bugyiját, felhúzta a ruha cipzárját. A harisnyát a markába gyűrte. A kézitáskáját biztosan lent hagyta az előcsarnokban vagy a társalgóban, bár nem emlékezett rá, hogy hol. Amint végigment a folyosón, mindenfelől az extázis sikolyait, a gyönyör nyögéseit, a fájdalom sóhajtásait hallotta, de nem törődött velük, egyenesen előre nézett. Egyik hang sem ébresztett semmiféle rezonanciát a testében. A teste teljesen megsüketült.

Lement a földszintre, be a társalgóba. Simán megtalálta a kézitáskáját egy szék támláján. A fekete fűzős szőke nő a padlón feküdt, alatta átellenben a rövid fehér ruhás nő teste hevert. Mindkettejük ruhája fel volt tűrve a derekukon, és szájukat egymás combközére tapasztották. Közben egy férfi, egy hatalmas termetű férfi akkora kezekkel, mint egy péklapát, és akkora fejjel, mint egy hordó, a szőke mögé térdelt, és hátrafelé rángatta a csípőjét, hogy hüvelyét nevetségesen kicsiny, de annál hetykébb péniszére húzza.

Liliane levette kézitáskáját a szék támlájáról. Valami elpattant benne. A sétálás már nem segített rajta, futni kezdett. Kirohant az előcsarnokba, majd a bejárati ajtónak rontott. Kitaszította, és kifutott a kavicsos sétányra. Nem volt nála pénz, és nem tudta, hogyan jut haza, de nem bánta. Muszáj volt eltűnnie onnét.

Rohanni kezdett a kocsifeljárón. Megbotlott és elesett, eltépte a ruháját, és a kavicsok felsértették a térdét. Talpra ugrott, és ismét futni kezdett, de kibicsaklott a bokája, és a fájdalom lelassította. Tudta, hogy őrültséget csinál. Az út csak egy vidéki bekötőút volt odakint, és veszélybe sodorhatja magát, ha megpróbál leállítani egy kocsit ebben a ruhában, hogy vigye haza. De képtelen volt most a józan ész szavára hallgatni. El kellett tűnnie onnét.

Hallotta, hogy egy autó közeledik mögötte. Félrelépett a fűbe. Az autó egy méterrel előrébb megállt. William Rolls-Royce-a volt.

Hé, jól van?

A szőke sofőr kiszállt az autóból. Elébe állt, és az arcát nézte.

Kérem... – mondta Liliane, és megpróbálta kikerülni bal felől.

A fiú olyan gyorsan állta el az útját, hogy Liliane beleütközött. – Mi baj van? – kérdezte a fiú, kedves és gyöngéd hangon.

Kérem, haza tudna vinni? Kérem!

A fiú nem szólt egy szót sem. Átkarolta Liliane vállát, odavezette az autóhoz, és kinyitotta neki az utasülés ajtaját. Liliane bekecmergett a hátsó ülésre, összehúzta magát a sarokban, mint egy kislány, és sírni kezdett.

Van brandy a beépített italszekrényben – mondta a fiú csöndesen, és beszállt a volán mögé.
Hazavisz engem? – kérdezte Liliane, félve, hogy a fiú megfordul a kocsival és visszaviszi őt ahhoz a házhoz.

Válaszképpen a fiú indított. A nagy kocsi előrelendült. A kovácsoltvas kapu automatikusan kinyílt. Liliane egy óra múlva otthon volt.


11.fejezet

Vasárnap reggel Liliane későn ébredt. Pocsékul aludt, álmában rémálmok gyötörték, amelyek olyan közel álltak a valósághoz, ahhoz, ami valóban megtörtént vele, hogy jóformán nem tudott különbséget tenni a kettő között. Azt álmodta, hogy ott van a hálószobában, Raymond és a többiek társaságában. Eleinte úgy volt, mint igazából, hogy Raymond és a másik férfi közrefogták őt a testük között. De azután érzékletes képszerűséggel azt álmodta, hogy nem Mandy, hanem ő volt az, akit Molly megnyergelt. Mintha álmában is érezte volna Molly puha húsát, amint ránehezedik, és a szája belesüllyed a szeméremtestébe. Miközben a többiek tovább ösztökélték, Molly nyelve felfedezőutat tett Liliane szeméremrésében. Mikor rátalált a csiklójára, Liliane szinte sokkoló kéjt érzett, és felriadt. Tágranyílt szemmel ült az ágyban, és érezte, hogy a csiklója hevesen lüktet, mintha csak valóság lett volna, nem álom.

Minden porcikája sajgott. Azelőtt, a szeretkezései után büszke volt erre a sajgásra, úgy viselte, mint győzelmei zálogát. Most elgyötört teste vereségének érezte. Mikor végre kimászott az ágyból, és bement a fürdőszobába zuhanyozni, úgy érezte, testének minden centimétere sebzett és összetört. Ám eltekintve az ágyéka és feneke körüli valódi sajgástól, mindez csak a képzeletének műve volt. A tükörben nem látszottak nyomok sehol a testén. A sebeket az önérzete kapta.

Megszárogatta magát, felvette fürdőköpenyét, és lement a konyhába. Most igazán szüksége volt egy nagy bödön forró kávéra. Kinyitotta a bejárati ajtót, felvette az újságot a lábtörlőről, közben megcsapta az új nap friss levegője. Míg a kávéfőző bugyborékolt, leült a konyhaasztalhoz. Újabb csodálatos délelőtt ígérkezett, az erős napsütés felélénkítette a kertben pompázó tarka virágok színeit.

Túlságosan elgyötört volt még ahhoz is, hogy megnézze az újságot. Az igazság az, hogy túl messzire ment, ilyen egyszerű az egész. Hagyta, hogy újonnan felfedezett lelkesedése veszélybe sodorja, és senkit sem hibáztathatott ezért, csakis saját magát. Még ha tudta volna is, hogy hogyan végződik a parti – de ha őszinte akart lenni magához, be kell vallania, hogy első pillanattól tudta, már akkor, mikor William felhívta telefonon –, szóval bármikor megtagadhatta volna a részvételt. Senki sem kényszerítette erőszakkal semmire. Csakis önmagának tehetett szemrehányást.

Mikor a kávéfőző befejezte áldásos ténykedését, Liliane feltápászkodott, hogy töltsön magának, de megszólalt a kapucsengő. Az órájára nézett. Döbbenten látta, hogy már dél van.

Helló! – mondta Molly vidáman, mikor Liliane kinyitotta az ajtót.
Szent isten, te aztán abnormálisan energikusnak látszol – motyogta Liliane. – Pont kész a kávé. Gyere be.

Bementek a konyhába. Liliane elővett két bögrét, és mindkettejüknek kávét töltött. Molly letelepedett a konyhaasztalhoz.

Hú, de nyúzott vagy – mondta, mikor szemügyre vette Liliane-t.
Kösz szépen. Te meg persze nem.

Molly élénkzöld trikót és élénksárga, lenge nadrágot viselt. A szemében csak úgy szikrázott az élet.

Liliane letette a kávésbögrét, és leült a barátnőjével szemben.

Szóval mi történt veled tegnap éjszaka? – kérdezte Molly.
Megszöktem. A szó szoros értelmében elfutottam.
Tényleg?
Szerencsére William sofőrje hazahozott.
Nem is említette.
Te mikor jöttél el?
Későn. Nagyon későn. Vagy inkább korán. Kettőkor vagy háromkor. Nem is tudom. Úristen, micsoda éjszaka volt. Azt hiszem, még soha életemben nem volt ennyi orgazmusom.
Légy szíves, ne beszélj róla.
Miért ne? Úgy tűnt, az egész a te ötleted.
Eredetileg az is volt. Csak épp... csakhogy én... – Liliane hirtelen azt érezte, hogy menten kitör belőle a sírás.
Jól van, jól van, szegénykém – mondta Molly, és simogatta a barátnője kezét.

Liliane összeszedte magát. – Azt hiszem, egyszerűen túl sok lett nekem. Minden nagyon rövid idő alatt zajlott. Kezdetben még valahogy tudtam, hogy mit csinálok. Úgy értem, igazán jól szórakoztam. De ami tegnap történt, az nekem már túl sok. Lassabban kell haladnom. És én akarom eldönteni, hogy mit csinálok és kivel. – Ha egyáltalán még csinálok bármit is, gondolta magában, de ezt nem mondta ki. Ahogyan most érezte magát, nem volt benne biztos, hogy valaha az életben még egyszer le akar feküdni valakivel. – De te viszont – folytatta, és Molly szemébe nézett – úgy festesz, mint aki bálban volt, és közben megütötte a főnyereményt.

Az biztos – mondta Molly. – William teljesen belém habarodott. Meghívott a házába vasárnapi ebédre mára. Azért ugrottam be, hogy felszedjem a kocsimat. – Molly Mercedese még ott parkolt a ház előtt. – És...
És?
William tudni szeretné, nincs-e kedved neked is eljönni.

Liliane elnevette magát. – Ő aztán sosem adja fel, igaz? Miben reménykedik, talán közös mutatványt szeretne, azt, hogy mi ketten etyepetyéljünk egymással?

Valami olyasmit.

Liliane észrevett valamit a barátnője tekintetében, ami azt sugallta, hogy nem csak William reménykedik ebben. – Sajnálom, Molly.

Ó, semmi gond, csak tudod, azt mondtam neki, hogy megkérdezem tőled. Hát, akkor megyek. Máris késésben vagyok.
Mulass jól.
Mindenekelőtt köszönöm neked, hogy meghívtál erre a partyra – mondta Molly, és felállt, a kávéját otthagyva. – Holnap felhívlak, elmesélem, hogy mi történt.

Az ajtóban Molly megfogta Liliane mindkét vállát, és arcon csókolta. Mikor Liliane már mozdult volna, Molly még erősen tartotta egy pillanatig, és könnyű puszit lehelt a szájára is. Azután elvigyorodott úgy, mint egy iskoláslány, akit rajtakaptak, hogy cigarettázik a bokrok között.

Bármikor, amit akarsz, Liliane – mondta sejtelmesen, és már szaladt is az autójához.

Liliane pontosan el tudta képzelni, mi vár a lányra William házában. A furcsa kis szoba, a fémből való szekrényke. Vajon a szőke sofőr szolgálatban lesz ma, és készséggel teljesíti a gazdája parancsait?

Liliane komoly elhatározások közepette ment vissza az emeletre. Fogta a fehér műanyag hulladékgyűjtőt, amit a fürdőszobában tartott, kivette éjjeliszekrénye felső fiókjából a vibrátort és beledobta. Utána szórta az összes levelet, amit még megőrzött a Rokon Lelkekben megjelent hirdetésére érkezett válaszok közül. Nem akarta látni a telefonszámokat. Nem akarta többé felhívni Odette-et, vagy Rogert vagy Samanthát. Még Sammel sem akart beszélni. Mindannyian ugyanahhoz a csapathoz tartoztak, egy olyan szertartás részesei voltak, amelyben Liliane nem akart részt venni többet, mert számára elveszítette az értelmét.

Még nem tudta, mihez fog kezdeni. Mindenesetre itt vannak a szakmai eredmények, az elnyert bizottsági tagság, a siker. Az előléptetés azt jelenti, hogy sokkal több lesz a pénze. Vehet magának egy új, elegáns autót. Gondolhat arra is, hogy új házba költözik.

Érezte, hogy elönti tagjait a fáradtság. Lefeküdt az ágyra és lecsukta a szemét. Ám a sötétségben képzetek rohanták meg, hirtelen maga előtt látta Raymond meztelen testét, Molly húsát. A szeméremteste lüktetett, a sajgó érzések csak fokozták a bizsergést.

Ingerülten felült, dühösen önmagára, amiért még mindig ilyenekre gondol. Mindennek egyszer s mindenkorra véget kell vetni, és ezt jobb, ha mielőbb tudomásul veszi. Ismét felállt, és megfogta a szeméttartót. Szombat reggel még érkezett egy adag levél a Daily Heraldtól. Akkor túlságosan lefoglalták a party előkészületei, és nem nézte meg őket. Most azokat is kidobhatja.

A leveleket korábban a kenyérpirító mögé gyömöszölte a konyhában, a fehér munkapulton, az összes rezsiszámlával együtt. Kivette a köteget. Négy levél volt benne. Beledobta őket a szemetesbe, azután újratöltötte kávésbögréjét.

Miközben itta a kávét, a kidobott leveleket bámulta a szeméttartóban. Egyet kihúzott, egy fehéret, amelyet takaros nagybetűkkel címeztek meg. Visszadobta. Azután megint kivette, és felnyitotta a borítékot. Kihullott belőle egy fénykép. Egy fiatal férfi volt rajta a harmincas éveiben, sűrű barna hajjal. Ropogós kék ing és tengerészkék farmer volt rajta.

Liliane kinyitotta a levelet, de nem akarta elolvasni. Így hát összegyűrte, és a szemétbe dobta. De szinte azonnal kivette ismét, és kisimította a papírt. Elolvasta a rajta lévő szöveget.

Kedves 38-as! Mint te, én is szeretőt keresek. Szeretkezni szeretnék. Küldök egy fotót. Van humorérzékem, szeretek mulatni, és általában tudom, hogy mit akarok. A hirdetésed tónusából úgy érzem, te is ilyen vagy. Ez a lényeg, igaz? A szex arról szól, hogy az ember tudja, mit szeretne, és elindul megkeresni. Nincs kötelező program. Ha érdekel a dolog, jöjjünk össze egy kis beszélgetésre vagy egy italra. Csak ennyi. Ki tudhatja előre, hogy a beszélgetés hova vezet?

Jonathan

Liliane ismét összegyűrte a levelet, és ismét beledobta a szemétbe, azután kivitte az egészet a ház háta mögé, a kukába. Mikor kilépett a napfénybe, egyszerre jobban érezte magát. Észrevette, hogy éhes lett, ami jó jel.

Tetszett neki Jonathan levelének tónusa. Tetszett az, ahogy hozzá állt a dologhoz. A fiúnak igaza van. Ő is azt érezte az elmúlt hetekben, hogy tudja, mit akar, és most elmegy megkeresni. De a keresés számára véget ért.

Visszament a konyhába, és kinyitotta a hűtőszekrényt. Talált egy kis salátát, paradicsomot és felvágottat. Mást nem. Elmehetne a szupermarketbe, és bevásárolhatna, vagy pedig elmehet a közeli olasz étterembe. De nem szeretett egyedül enni.

Rápillantott a konyhaasztalra, és csöndben átkozta magát. Elfelejtette kidobni Jonathan fényképét is a többivel. Felvette. A kép hátulján ott volt a telefonszám. Fura módon ugyanaz a körzet, mint az övé. Itt lakhat valahol a környéken.

Nem akart egyedül enni, és éhes volt. Attól még nem lesz semmi baja, ha felhívja ezt a fiút, és azt javasolja, hogy ebédeljenek együtt, igaz? Nem kell ágyba bújnia vele, és elhatározását, hogy új, mértékletes és józan életbe kezd, nem fenyegeti semmi veszély.

Felvette a telefont, és tárcsázott.

Egy óra múlva ott ült a La Genoa étteremben. Fehér La Perla alsóneműje fölött csinos nyári ruhát viselt, alatta testszínű öntapadós harisnyát. Ez a viselet sokkal kényelmesebb és hűvösebb egy ilyen meleg napon, mint a harisnyanadrág, magyarázta magának. Elhatározta, hogy nyáron sose hord többé harisnyanadrágot. Fehérneműinek kiválasztásában csakis a józan ész szempontjai vezérelték, mondogatta gondolatban. És már-már el is hitte.

A fiú öt percet késett. Látta, amint bejött. Az rögtön intett neki. Világoskék, nyitott nyakú ing volt rajta, drapp nadrág. Az arca napbarnított. Nagy, enyhén mélyen ülő kék szemei voltak, erős, előreugró álla és sűrű szemöldöke. Eléggé férfias benyomást keltett.

A fiú odajött az asztalához. – Helló! – mondta. – Jonathan vagyok.

Én meg Liliane.

Helyesen döntöttem, gondolta Liliane. Utált egyedül enni. Kellemesen megebédelnek, és jól elbeszélgetnek ezzel a fiúval, közben ő belenézhet azokba a kék szemekbe, és tanakodhat, milyen lenne hozzá bújni ahhoz a karcsú testhez, megcsókolni azt az eléggé kicsi szájat, és kezébe fogni a fiú növekedni kezdő péniszét. Nem mintha bármit is szándékában állna megtenni ezekből, szó sincs róla. ő már elhatározta magát. A szexet ismét visszaszorította megérdemelt helyére, a hátsó sorokba. Egy lépéssel túlment a határon. Ezt a hibát nem követi el még egyszer. Semmi esetre sem. Nem fogja hagyni, hogy a fiú elcsábítsa őt. És ő sem fogja elcsábítani a fiút.

Legalábbis, nem ebéd előtt.

VÉGE