Liliane még akkor is mosolygott, amikor becsukta maga mögött az irodája ajtaját, és letette irattáskáját az asztalára. Leült a forgószékébe, és kinyitotta a táskát. Kivette belőle a Daily Herald új, aznapi példányát, és kinyitotta a középső oldalpárnál. Már elhatározta, hogy mit fog tenni ma délelőtt. Ha igazán kézbe akarja venni sorsának irányítását, akkor nem lesz elegendő, ha hirdetésekre válaszolgat. Az üzenethagyós módszer azt jelenti, hogy a férfiak az ő üzenetére alapozva választhatják ki őt, ha akarják. De neki arra van szüksége, hogy ő adjon fel hirdetést. Ebben az esetben ő lesz az, aki választ.

Felvette a telefont, és tárcsázta a megfelelő számot.

Liliane eddig nem gondolt rá, hogy ilyen szolgáltatás is létezik, és most határozottan megtetszett neki. Úgy gondolta, több esély van rá, hogy megfelelőképpen dönt a jelöltek között, ha látja a leveleiket, és nem csak egy rövid üzenetet hall a telefonban. – Ó, igen. Ebben az esetben a postafiókot választom.

Liliane elővette a tárcáját, és megadta a szükséges információkat.

Liliane már az éjszaka közepén megfogalmazta a hirdetést. Le is írta, és fejben számtalanszor újraírta. Végül úgy döntött, hogy a lehető legegyszerűbben és legcélszerűbben fogalmaz. – Vonzó külsejű, karcsú, 32 éves barna nő szeretőket keres, nem barátokat. Tartós kapcsolat kizárva – mondta lassan.

A nő visszaolvasta neki a hirdetést, azután hozzátette: – Mi még beleírjuk, hogy „válaszokat az ilyen és ilyen számú postafiókba kérjük.” – Hányszor menjen a hirdetés?

Ilyen egyszerű volt az egész.

4. fejezet

A fényes fekete harisnyából kis tasakot formált, majd felemelte a lábát, és beleillesztette a lábujjait. Felhúzta. Az anyag szépen rásimult hosszú lábára, és a fényes nylon átalakította eleven húsát, karcsú, formás, uniformizált tárgyat csinált belőle. Egészen combjáig simította a harisnyát, és rákapcsolta a csipkés fekete harisnyatartó pántjára. A másikkal is így tett. A harisnyatartó húzása ívelt, feszes díszítést alakított ki combján a fekete, mintás harisnyaszegélyből.

Még sohasem viselt harisnyatartót, eddig nem is volt neki. Ma reggel indult el vásárolni, és hamarosan talált egy kis üzletet a Bond Streeten, amely elegáns La Perla és egyéb márkás, csábító fehérneműket árult. Több mint egy óra hosszat próbálgatta a különféle darabokat, míg végül két hatalmas csomaggal és egy hasonlóképpen tetemes számlával távozott az üzletből. A La Perla fűzőn kívül eddig valamennyi fehérneműjét a kényelem és a praktikum szempontjai alapján választotta ki. Most azonban egészen mást forgatott a fejében.

A harisnyatartó csupa csipke és selyem volt. Háromnegyedes, kivágott kosarú melltartó és mélyen felvágott szárú bugyi egészítette ki. A melltartó már rajta volt. Átfutott a fején, hogy egyáltalán nem vesz bugyit, de azután eszébe jutott, hogy sokkal izgalmasabb lesz, ha érzi, amikor lehámozzák róla a hosszú lábain keresztül.

Az órájára nézett. Sam tíz percen belül itt lesz. Gyorsan felhúzta a bugyiját, helyresimította, és megnézte frizuráját a tükörben. Kedvenc parfümjéből egy pár cseppet hintett a combjai és a melle közé, fehér szaténköpenybe rejtette ily módon felékesített testét – ezt is reggeli bevásárlókörútja során szerezte –, majd belebújt fehér, magas sarkú szaténpapucsába. Odalent a konyhában kinyitott egy üveg pezsgőt, és töltött magának egy pohárral. A Daily Herald kinyitva feküdt a konyhaasztalon. Ahogy előre jelezték, hirdetése már benne volt az új számban.

Fogta a pezsgőt és két poharat, és átment a nappaliba, leült a nagy piros kanapéra, szemben az ablakkal. Keresztbe tette a lábait. A harisnyák súrlódtak egymáson. Valamilyen okból ettől a kis nesztől megmerevedtek a mellbimbói.

Sam azt mondta neki, szombatig nincs a városban, így hát hagyott neki egy üzenetet a rögzítőjén, és megkérdezte, van-e kedve eljönni hozzá szombat este. Sam Manchesterből hívta fel azzal, hogy örömest meglátogatja. Semmiféle vacsoráról és egyéb enyhítő körülményről nem esett szó. Mindketten tudták, mi lesz a program.

Más körülmények között, gondolta Liliane, Sam kifejezetten úgynevezett „jó fogás” lehetne. Jóképű volt, jó modorú, és remek szerető. De Liliane most többre vágyott. Nem is annyira szexuális értelemben – önmagáról akart minél többet megtudni. Életének ez a területe önmaga előtt is felfedezetlen birodalom maradt, és úgy vélte, itt az ideje, hogy alaposan feltérképezze. Ha csak egyetlen férfival van viszonya, nem tudhat meg mindent. Pontosan tudni akarta, mire képes. Ezért döntött úgy, hogy feladja azt a hirdetést. Azt akarta, hogy legyen választása. Látni akarta, mi van még a lehetőségek listáján. Mindent meg akart ismerni, mielőtt végérvényesen eldönti – ha ugyan hoz ilyen döntést valaha is – hogy mi az, aminél hajlandó kikötni.

Egyelőre azonban nagyon örült, hogy Sam kéznél van.

A fehér szatén lecsúszott a térdéről, és Liliane lenézett saját combjára, amelyet kettéosztott a fekete harisnyaszegély, fölötte puhábbnak és fehérebbnek tűnt a hús, mint ahogy valaha is látta. A harisnya szimbólum. Azelőtt túlságosan frivolnak és kényelmetlennek találta ezt a viseletet. Most azon kapta magát, hogy nem csak tetszik neki, hanem határozottan máshogy is érzi magát tőle. Bujának, érzékinek, nőiesebbnek. Élvezte azt a sürgető szükséget, amelyet Daniellel is átélt, mikor semmi sem számít, csak az, hogy mielőbb megkapják egymást, de a szertartásosabb szex gondolata is vonzotta, amikor a megjelenés, a viselkedés, a ruházat éppoly nagy szerepet játszik az aktusban, mint a fizikai vágy és a kívánkozás.

Ott ült, olyan öltözékben, mint valami drága szajha, és ez határtalanul izgalmas volt számára. Akárcsak a gondolat, hogy Sam egy és csakis egy dolog miatt látogatja meg őt, és az a szex. Liliane eddig ahhoz szokott, hogy a szexet mindig valami másnak az álarcában kell elfogadtatnia önmagával, mint egy bonyolultabb kapcsolat részét. Most hihetetlenül üdítőnek és izgatónak találta, hogy minden mástól függetlenül, leplezetlenül élhet vele.

Eddig azzal töltötte az életét, hogy a karrierjére koncentrált. Mindegyre azon törte a fejét, milyen döntéseket kell hoznia, hogy előrejusson, hogyan szerezhet előkelő ügyfeleket, hogyan nyerhet meg fontos tárgyalásokat. Most eljött az ideje, hogy lénye másik oldalára is gondoljon.

A szíve megdobbant, mikor meglátta Sam alakját, aki a háza előtti hosszú fal mentén jött, majd ráfordult a kis előkertjében haladó ösvényre. Elnyomta magában a kísértést, hogy odarohanjon a bejárati ajtóhoz, és feltépje, még mielőtt megszólal a csengő.

Várakozott, olyan nyugodtan, ahogy csak bírt. Megszólalt a csengő. Felállt, visszasimított egy rakoncátlanul elszabadult fürtöt a gondosan megformált frizurájába, és kisétált a hallba, miközben érezte, ahogy a harisnyatartó pántjai ingerlően a húsába vágnak.

Liliane előrement a nappaliba. Nagy, négyszögletes helyiség volt, hatalmas ablakkal, amely az előkertre nézett. Volt benne egy kandalló, kovácsoltvas rácsozattal és réz tartókkal, melynek mindkét oldalán egy-egy falfülkében roskadásig teli könyvespolcok álltak. Egy másik fal előtt sztereókészülék helyezkedett el, üvegezett állványon.

Liliane kitöltötte a pezsgőt, és átnyújtotta Samnek a poharát. Csöndes üdvözlésképpen egymásra emelték poharukat. Sam szomjasan kortyolt.

Sam rámeredt a testére. Liliane látta, hogy a szeme onnét, ahol melltartója kivágásában kibukkant a lágy hús, lecsúszik oda, ahol a parányi bugyi és a harisnyák közt szabadon maradt a bőre. Megfordult száznyolcvan fokban, hagyta, hogy a férfi szemügyre vegye, amint a nadrágocska tapadós anyaga kiemelkedik fenekének mély vágatából, és apró háromszöget alkot fölötte, csupaszon hagyva gömbölyű hátsójának legnagyobb részét. Kinézett az ablakon. Szét volt húzva a függöny, tehát bárki beláthat a nappalijába, de cseppet se bánta. Sőt, a lehetőség perverz módon izgalomba hozta.

Mikor megfordult, Sam a szemébe nézett. – Igazam volt veled kapcsolatban, ugye?

Liliane odalépett hozzá, a karjaiba bújt. – Sam, én most nem vagyok abban a hangulatban, hogy társalogjak. Az ég szerelmére, hát nem látod, mit akarok? – Ujjait a férfi hajába fúrta, és hátrahajtotta a fejét, majd száját rátapasztotta az övére, és erősen megcsókolta, nyelvét bedugva a férfi fogai közé. Ajkai vonaglottak, amint teste megborzongott a vágytól. Hátrahúzta a férfi fejét. – Szent ég, annyira be vagyok indulva. – Újból megcsókolta Samet, és a férfi átölelte a testét, cirógatta szinte teljesen csupasz hátát.

Liliane érezte a férfi forró leheletét a bugyija könnyű anyagán. Sam ujjai félrehúzták a selymet, és a férfi rátapasztotta ajkait Liliane szeméremajkaira. Máris érezhette, amint a nyelve felfelé halad a csiklója irányába. Rátalált a kicsiny idegcsomóra, és nagyon lassan körözni kezdett körülötte.

Sam ujjai alácsúsztak. Megtalálták szeméremteste hasítékát, és belebújtak, míg ujjai el nem érték a hüvelynyílást. Nem hatolt beljebb, csak körözött velük, kitágította a nyílást. Liliane teste erős kéj hullámokkal reagált az érintésre, amelyek különböztek a csiklójában keletkezett, ismerős érzületektől.

Liliane érezte, hogy egy ujj finoman megérinti fenekének lyukát. Hogy bátorítsa a kíváncsiskodót, előretolta hátsóját. Az ujj erősebben próbálkozott, nekifeszült az izomgyűrűnek, amely nem állt ellen túl soká, és az ujj belecsusszant Liliane fenekébe. Ugyanebben a pillanatban Sam két másik ujjával behatolt Liliane hüvelyébe.

Liliane lenézett a testére. Húsát felosztotta a fekete melltartó és bugyi, a harisnyatartó hosszú pántjai ott feszültek a combjai felett, feszesre húzták fényes nylonharisnyáit. Sam feje a szeméremdombja mögül bukkant elő. Liliane fején átvillant, vajon mit szólna James Winston McQuintire, ha most láthatná őt.

Sam ki-be tologatta ujjait a testében, míg nyelve a csiklójával játszott. Most már nem körözött rajta, hanem nyalogatta, fel-le tolta. Minden nyelvmozdulat érzületek tömegét indította el Liliane testében, amelyek egybehangzottak a többi, Sam ujjai által keltett érzésekkel.

Liliane lehunyta a szemét. A feketeségben minden egyes érzésre külön oda tudott figyelni. Érezte, hogy mellbimbói odadörzsölődnek melltartója selyméhez, és harisnyatartója szorosan feszül derekán, míg bugyija lágyan simul a bőrére. Érezte testében azt a vékony húsfalat, amely elválasztotta a férfi ujjait egymástól, miközben teste két különböző alagútjában kutattak. A húsa rájuk tapadt, selymesen és nedvesen. A csiklója a nyalogatás hatására hevesen lüktetett. Máris közeledett orgazmusa. A férfi pár perc alatt előcsalogatta belőle ezt a csodát.

A múltban – amely hihetetlen sebességgel kezdett ködös, homályos és feledhető régmúlttá válni onnantól, amikor Daniel és a köztük történtek radikálisan megváltoztatták életét –, szóval, a múltban, emlékezett Liliane, az orgazmusai gyakran nehezen megvívott, fárasztó küzdelem eredményei voltak. Most úgy tűnt, hogy hihetetlen könnyedséggel élvez el. Tudta, hogy miért. Azelőtt a szex csak egy kicsiny része volt a nagy egésznek. Most, hogy minden mástól különválasztotta, sokkal jobban tudott összpontosítani rá. Az a tény, hogy kifejezetten a szex kedvéért öltözött fel, hogy olyan sok időt szánt a megjelenésére, a fehérnemű és parfüm gondos kiválasztására, szintén hozzájárult a sikereihez. Már attól a pillanattól gyülekezett benne az izgalom, amikor bontogatni kezdte fantasztikus szerzeményeinek papírcsomagolását.

Orgazmusa most nem robbanásszerű és éles volt, inkább lassan terjedő, sugárzó élmény, amely fokozatosan erősödött, és úgy terjedt szét benne az elháríthatatlan kéj, mint valami elementáris hőhatás.

Liliane hosszan, lágyan sóhajtozott, sarka Sam hátába fúródott, kezével belemarkolt a heverő körülötte lévő párnáiba.

Sam felemelte a fejét. – Fordulj meg – mondta csendesen, és lábra állt.

Liliane kinyitotta a szemét. Sam jókora erekciója hevesen ágaskodott. Makkjának hasítékából egy fényes folyadékcsepp szivárgott ki.

Sam előrenyúlt, és megragadta a bugyi vékony tartópántját, majd lehúzta a fenekén át. A bugyi alja nehezen vált meg a szeméremréstől, egészen beletapadt, ki kellett rántani belőle. Liliane egyenként felemelte lábait, hogy Sam könnyedén megszabadíthassa a fekete alsóneműtől.

Hátranézett a válla felett. Sam a szeméremtestének nyílását nézte, feneke alatt a szeméremajkak úgy meredtek előre, mint egy éhes száj, egy vastag ajkakkal megáldott függőleges száj.

Sam előrelépett. Liliane teste megremegett a gyönyörűségtől, amint a férfi hímtagja az ölébe bújt.

Sam válasza abból állt, hogy hímtagját lejjebb engedte, Liliane hüvelyének bemenetéhez. Amint makkja belefúródott a nedves puhaságba, Liliane érezte, hogy a húsa mohón köré zárul, mint valami üdvözlő csókban.

Sam erőteljesen behatolt, fütykösének teljes hosszát benyomta Liliane zsigereinek mélyére, makkja Liliane méhének ütődött.

Liliane jobbra-balra ringatta csípőjét, és érezte, amint a jókora férfiszerszám mozog benne. Sam keze a fenekét becézte, majd szorosan megmarkolta kétfelől, és mintegy magára húzta a lányt, így növelve behatolása erejét. Liliane érezte, hogy hüvelye összeszorul a férfi hímtagján.

Liliane engedelmeskedett, és jobban szétnyitotta térdeit.

Érezte, hogy Sam jobb keze végigsimítja a csípőjét, majd rátér a hasára. Lecsúszott a szeméremdombjára, a szeméremajkak közé. Liliane nagyot nyelt, amint a férfi ujjai megérintették csiklóját. Mint előzőleg is, a férfi hímtagjának vastagságától szétfeszültek a szeméremajkai, és csiklója napvilágra került. Sam ujja most nekinyomta az érzékeny rügyecskét az alatta lévő szeméremcsontnak, amitől érzületek áradata indult el Liliane testében.

Sam mozgatni kezdte a csípőjét, kemény, forró hímtagja ki-be járt Liliane testében, miközben ujjával a csiklóját ingerelte, ide-oda mozgatta.

A kétféle érzület együtt elakasztotta Liliane lélegzetét. Teste ismét beleremegett a kettős támadás erejébe, idegei szinte elektromos vezetékekké váltak.

Sam hevesen döngette, felhasználta szerszáma teljes hosszát az előrenyomulásban, és hasa erőteljesen csapdosta Liliane hátsóját. Bal kezével előrenyúlt, és kinyitotta a melltartó kapcsát. Liliane mellei kiszabadultak a melltartó fogságából és előrelendültek, a férfikéz azonnal megragadta őket, egyiket a másik után, és könyörtelenül csipkedni kezdte a máris merev mellbimbókat.

A csípős fájdalom szinte azonnal éles gyönyörűséggé változott. A kéjérzet tovább terjedt, leszállt a szeméremtestébe, mivel, úgy látszik, összeköttetésben állt a csikló és hüvely idegvégződéseivel. És a gyönyörérzet egyszercsak megváltozott: már nem a kéjes érzületek egyszerű sorozata volt, hanem koncentrált, felfokozott, különleges minőségű élmény, ritmikus lüktetés, amely egy, csakis egyféle módon végződhetett. Minden egyes csúszós lökés, heves taszítás közelebb és közelebb hozta Liliane második orgazmusát, amely máris ellenállhatatlanul közeledett.

Hátranézett a válla felett, hogy lássa Samet. A férfi teste az övé fölé hajolt, hasának izmai megfeszültek, csípője kétoldalt bemélyedt farizmainak erőfeszítésétől, amellyel szerszámját mozgatta, szeme rátapadt Liliane fenekére.

Liliane testében valamennyi érzület, minden kéjes inger egyesült, és összegyűlt egyetlen pontban, a csiklója mögött. Amint a férfi hímtagja keményen nyomult a hüvelyébe, Liliane testét elárasztotta az orgazmus, robbanásszerűen tört rá, éles, hihetetlen kéjhullámokat lökött szét a legkisebb porcikájába is, minden izma, minden ízülete, minden idegszála pattanásig feszült. Hüvelye ritmikusan rángott, csiklója ugyanabban a ritmusban lüktetett.

Sam megállt, megvárta, amíg Liliane orgazmusa bejárja a maga útját.

Liliane oldalra húzódott, amitől a férfi hímtagja kicsúszott belőle. – Most én is szeretnék megtenni valamit neked – mondta. Megfordult a hosszú kanapén, és teljes hosszában elnyúlt rajta. – Állj csak fel.

A férfi engedelmeskedett. Liliane megragadta a fütykösét. Forró volt és csuromnedves. Ajkai közé csúsztatta, érezte rajta saját nedveinek ízét. – Szereted ezt? – kérdezte, amint ajkai a férfi makkján játszadoztak.

Válaszul a férfi a kanapéra térdelt, Liliane válla fölé, arcával a lábai felé fordulva úgy, hogy herezacskója Liliane állát érte. Ő mohón beszívta szájába a heréket, és hallotta, hogy a férfi felnyög. Végignyalogatta nyelvével mindkét elrejtőzött heregolyót, majd kezével felnyúlt, és lehúzta szájába az ágaskodó hímtagot. Beszopta, szinte lenyelte, érezte, hogy a kemény húsdorong a torka mélyéig hatol. Nyelvével nyalogatta egész hosszában, azután majdnem teljesen kihúzta, és erősen szopni kezdte a makkot.

Sam fütyköse vadul lüktetett. Nagyon régóta nem fordult elő, hogy egy férfi Liliane szájába élvezett volna, de most pontosan erre vágyott. Érezni akarta a férfi ondójának ízét, ki akart próbálni mindent, bármit. Izgatottabbnak és felhangoltabbnak érezte magát, mint valaha is évek óta, elevenebbnek, szebbnek. Valósággal új életre kelt. Testének minden idegszála bizsergett, és minden másodperc újabb és újabb gyönyörűséggel ajándékozta meg.

Fel-alá jártatta ajkait a hosszú, vastag hímtag törzsén, kezével morzsolgatta a herezacskót, és ujjaival csiklandozta a heregolyókat. Sam szerszáma vadul rángatózott.

Hirtelen előrebukott, és beletemette arcát Liliane ágyékába. Egy pillanat múlva forró nyelve már ott járt Liliane csiklóján. Ő előzőleg nem így képzelte, önzetlenül szerette volna kielégíteni a partnerét. De most ráébredt, hogy igazából ezt a helyzetet kívánta. Amint a férfi nyelvének hegye ingerelni kezdte az idegek kicsiny csomóját, olyan volt, mintha bezárult volna egy elektromos áramkör. Minden, amit a férfi a fütykösében érzett, áttevődött Liliane csiklójára, minden lüktetés, minden kéjhullám visszhangot vert benne, és szorosabbra zárta az érzületek áramkörét.

Érezte, amint a hímtag megdagad és remegni kezd a szájában, pontosan akkor, amikor az ő csiklója is lüktetni kezdett a kéjtől. Tudta, hogy a férfi mindjárt elélvez. De a különös az volt, hogy azt is érezte, ő maga is el fog élvezni mindjárt. Küzdenie kellett az egyre fokozódó szenvedéllyel azért, hogy ezúttal a férfi örömére koncentrálhasson. Mélyen a torkába szívta a hímtagot, és nyelvével körbejárta a makk peremét, miközben finoman gyúrta a herezacskót.

A hímtag hevesen lüktetett. Sam fojtottan felnyögött, és ajkai közül forró levegő tört ki, ami Liliane csiklóját érte, és még közelebb vitte az orgazmushoz, amit megpróbált elhalasztani. A hímtag megrándult a szájában, majd egy hosszú pillanatra mintha teljesen megdermedt volna, és most először a férfi nyelve is abbahagyta táncát Liliane csiklóján. Azután a hímtag hirtelen visszafelé rándult, és Liliane érezte, hogy forró ondósugár lövell a torkába. Már előzőleg is érzékelte, hogy szája és hüvelye közvetlen kapcsolatban áll egymással, de most a hatás felfokozódott, a férfiból kirobbanó ondósugarak sűrű egymásutánjában Liliane hüvelye ugyancsak reagálni kezdett, mintha benne történne mindez. Hüvelyizmai ugyanolyan hevesen kezdtek lüktetni, mint Sam fütyköse, és alig telt bele két másodperc, Liliane teste megmerevedett, combjai szorosan összepréselték a férfi fejét, és egy harmadik, éles, erőteljes, nyers orgazmus rohant át Liliane érzékein.

Hosszú-hosszú ideig tartott, míg testük végre eltávolodott egymástól.

Liliane boldogan nyelte le a férfi ondóját. Egy kevés kicsordult a szája szélén. Ujjával törölte le, azután bekapta az ujját és szopogatta.

Szeme sarkából úgy látta, mintha az ablak előtt elsuhant volna egy árnyék. Lehet, hogy valaki megleste őket? Liliane azon kapta magát, hogy egyáltalán nem érdekli.

*

Megszólalt a kapucsengő.

Liliane épp az emeleti fürdőszobában volt. Felkapta a fürdőköpenyét, és lerobogott ajtót nyitni.

Kedd reggel volt, és Liliane máris késett a munkából. Gyorsan bement a konyhába, és lehajította a csomagot a konyhaasztalra, majd bekapcsolta a kávéfőzőt, és töltött magának egy pohár reggeli narancslét.

Míg a kávéfőző kellemesen duruzsolt, leült az asztalhoz, és kinyitotta a csomagot. Egy egész halom boríték ömlött az asztalra. Felvette az egyiket, egy könnyű halványkéket, amelyre takaros nagybetűkkel írták rá a címzést, vagyis: Daily Herald, 18 Blake Rd, London EC. A postafiókszáma, 38, a bal felső sarokban szerepelt.

Ez volt az első adag válaszlevél a hirdetésére. Legalább harmincan írtak neki. Sohasem gondolta volna, hogy ennyi választ fog kapni. Feltépte a kék borítékot. Egyetlen papírlap és egy színes fénykép volt benne. Megnézte a fotót. Egy karcsú, meglehetősen komoly kinézetű férfiember nézett vele szembe, nagy tömegű barna hajjal a fején. A levél így szólt: Kedves 38-as! A hirdetését vonzónak találtam. Szeretem a barna lányokat. Én magam is szeretőt keresek, és pillanatnyilag nincs több barátra szükségem. Harmincéves vagyok, egyedülálló, és ha gondolja, hívjon fel a jelzett telefonszámon. Mellékelem a fotómat. Remélem, hallani fogok önről. Úgy hiszem, meg tudnám adni önnek azt, amit keres.

Jerry.

A kávéfőző befejezte áldásos ténykedését. Liliane kávét töltött a bögréjébe, és visszatért az asztalhoz. Felvette a következő borítékot, ezúttal egy fehéret, amelyet széles, már-már olvashatatlan kézírással címeztek meg. Szerencsére a levelet magát géppel írták.

Helló, kis 38-as! A hirdetésed igazán elragadóan hangzik, szivi. Komolyan mondom. Úgyhogy készséggel lennék a szeretőd. Én eléggé odavagyok a szexért. De még mennyire. Van is hozzá megfelelő felszerelésem, és tudok is vele mit kezdeni, szivi. Semmi értelme a szerénykedésnek, igaz? Igazán a mennyekbe tudok röpíteni egy nőt. Szedj fel magadnak, szivi, és menjünk együtt a mennyekbe. Hívjál bármikor, ha ráérsz. Várni fogom.

Dodi.

A borítékból kihullott egy fotó, és képpel lefelé a konyhaasztalra esett. Liliane felvette. A színes képen, teljes életnagyságban, egy bőszen ágaskodó fütykös volt látható. A makkja valamivel vastagabb volt, mint a törzse. A fütykös tövét egy nyilvánvalóan női kéz markolta éppen, élénkpirosra lakkozott körmökkel, egyik ujján gyémántgyűrűvel. A férfi ágyékszőrzete vöröses volt, és a fütykös egy meglehetősen kerekded has alól meredezett fölfelé.

Liliane az órájára nézett. Sürgősen fel kellene öltöznie, hogy dolgozni menjen. Ehelyett felvett egy újabb levelet.

Helló, ismeretlen! Figyelj, tudom, hogy a hirdetésedet az egyedülálló heteroszexuálisok rovatába tetted, de tudod, olykor történnek hibák, sőt nemcsak hibák, hanem végzetes tévedések is. Néhány nő, aki férfiembert keres, hogy boldoggá tegye őt, csak azért csinálja, mert még életében nem tette boldoggá amúgy istenigazából egyetlen férfi sem. Vagyis még egy férfitól sem kapta meg azt, amit igazán szeretett volna. De sokan nem jönnek rá, hogy ez nem azért van, mert még nem találták meg a megfelelő partnert, hanem azért, mert nem a megfelelő neműek között keresgélnek. Nem jut eszedbe erről valami? Nem gondoltál még rá, hogy esetleg épp egy nő adhatja meg neked azt, amit keresel? Nos, én most azért írok neked, mert szívesen próbálkoznék nálad. Lehet, hogy én leszek a megfelelő válasz a kérdéseidre, szivi, tényleg lehet. Megérintenélek lágyan, kedves, és megcsókolnálak olyan édesen, ahogy még senki. El se tudod képzelni, mi mindent tudnék nyújtani neked. Ha éppen kísérletező kedvedben vagy, itt vagyok neked, kedves, csak fel kell venned a telefont.

Odette.

Ehhez a levélhez is csatoltak egy fényképet. Liliane rábámult. Egy barna nő szerepelt rajta, hosszú, a vállai mögé simított hajjal. Harmincas évei közepén járhatott. Egy kényelmes karosszékben ült a képen, keresztbe tett lábakkal, csinos fekete kiskosztümben, fehér blúzban. Kérdő kifejezés ült az arcán, egyik szemöldökét felhúzta, sötétbarna szemével egyenesen a fényképezőgépbe nézett. Tekintete mintha egyenesen Liliane szemébe mélyedt volna.

Liliane visszaejtette a fotót az asztalra, és felrobogott a hálószobájába. Tízkor már volt egy megbeszélése, és nem akarta a kliensét megvárakoztatni.

A nap ólomlábakon vánszorgott előre. Tizenegyre véget ért a találkozója, és temérdek tennivalója akadt, de képtelenség volt elfeledkezni arról a nagy halom levélről, ami most a konyhaasztalán hever. Még az is megfordult a fejében, hogy magával hozza a leveleket az irodába, magára zárja az ajtót, és egyenként végigolvassa az összeset ebédidőben, egy szendvics felett. De eddig még sohasem zárta magára az irodája ajtaját, és nem volt kedve Sheilának magyarázkodni, hogy miért pont most kezdi el.

Ehelyett megpróbált a munkájára összpontosítani, és remélte, hogy valami izgalmasabb esemény majd felgyorsítja az órák folyását. Gyakran előfordult, hogy valamelyik ügyfél egy sürgősen megoldandó problémával jelentkezett, munkahelyi balesettel vagy biztosítási panasszal, ami miatt azonnal akcióba kellett lendülnie. De ma nem történt semmi ilyesmi. A nap tökéletes érdektelenségben telt el.

Négy óra harminckor azt mondta Sheilának, hogy hazamegy és megpróbálja behozni lemaradásait az aktaolvasás terén. Iratokat tömött a táskájába, hogy hihetőbbé tegye a sztoriját, de igazából azt remélte, hogy az estéje ennél sokkal izgalmasabban alakul majd.

Amint hazafelé autózott BMW-jén a délutáni forgalomban, amely a korai órának köszönhetően szerencsés módon kisebb volt a szokásosnál, folyton maga előtt látta a hosszú barna hajú nőnek a képét. A nő bizonyára jól sejtette, hogy ha más nők évek óta szenvednek cseppet sem kielégítő heteroszexuális élményektől, akkor jó esélye van rá, hogy a levele kiválthat némi visszhangot a Rokon Lelkek heteroszexuális hirdetői között is. De Liliane vajon ebbe a megcélzott kategóriába tartozónak érzi magát? Daniellel és Sammel szerzett tapasztalatai előtt talán így gondolta volna. Töprengett, vajon Odette hány nőnek írhatott, és hányat sikerült elcsábítania. Mikor erre gondolt, beleborzongott.

Talált egy üres parkolóhelyet majdnem pont a háza előtt, majd sietve kinyitotta a ház ajtaját. A levelek most is ott hevertek egy kupacban a konyhaasztalon, és a merev fütykösről készült fénykép egyenesen rá bámult a kupac tetején. Átfutott a fején, hogy fel kellene menni zuhanyozni, de a levelek úgy vonzották magukhoz, mint a mágnes.

Kihozott a nappaliból egy kis papírkosarat, és leült az asztalhoz. A fütyköst ábrázoló fotót és a hozzá tartozó levelet máris beledobta a kosárba.

Felvett egy fehér borítékot, és kinyitotta.

Drágám! Érdeklődéssel olvastam hirdetését. Mint maga, én is szeretek különbséget tenni szeretők és barátok között, és magam sem vágyakozom hosszú távú ismeretségre. A számomra legfontosabb állítás, amit szexről valaha is olvastam, az a mondat volt, hogy a test legnagyobb szexuális szerve az agy. Számomra tehát a szex legalább annyira az elme műve, mint a testé. Ha érti, mire gondolok, talán érdekli annyira a dolog, hogy felhívjon telefonon.

William.

Egy kis mellképet tettek a levélhez a borítékba. Negyvenes évei végén járó férfi képe volt, nagyon elegáns öltönyben, hófehér ingben és sötétkék nyakkendőben. Jóképű férfi volt, rövid, kifogástalanul nyírt frizurával.

Ismét egy fehér boríték következett.

Helló, 38-as!

Figyelj, szivi, jó a dumád. Hívjál fel. Nem akarom csépelni a szót, mellékelek neked egy fotót, ami elárulja neked, amit rólam tudni kell. Ha érdekel, amit látsz; akkor felhívsz.

Blaise.

Liliane kivette a fényképet a borítékból. Egy fiatalember feküdt a hátán a képen, csinos szőke nő emelkedett fölé térden állva, meztelenül, háttal a kamerának. A fiú ágaskodó fütyköse a nő combjai között volt látható, ő maga felemelt fejjel egyenesen a kamerába nézett, és szélesen vigyorgott.

Liliane még további öt olyan borítékot nyitott ki, amelyet férfiak írtak, levelükhöz olyan képet mellékelve, amelyen meztelenül leledzettek, a szexuális felhangoltság állapotában. A levelekből kitűnt, hogy mind azt képzelik, a fotó maga elegendő lesz megtekintőjének ahhoz, hogy nyomban a telefonhoz fusson. De Liliane esetében a képek éppen ellenkező hatást váltottak ki. Sem a férfiak, sem a nemi szervük nem vonzották egy cseppet sem.

Volt hét olyan levél is, amely láthatólag nagyon magányos emberektől származott. Szomorú arccal néztek rá a fényképről, és udvarias, de teljesen érdektelen levelet mellékeltek hozzá. Liliane mindet a papírkosárba seperte.

Végül maradt hat vagy hét olvasatlan levél. Liliane kiválasztott egy rózsaszínt, amely valószínűleg a legdrágább levélpapírra íródott a kupacban. A borítékban levelet talált, de fényképet nem.

Szia!

Lehet, hogy abban a pillanatban, amikor meglátod, hogy ezt a levelet nem egy egyedülálló férfi írta, hanem egy házaspár, szeretnéd rögtön kidobni a szemétbe. De várj még vele. Engem Samanthának hívnak, a férjemet Rogernek. Én biszexuális vagyok. Mikor összeházasodtunk, még nem tudtam, hogy vonzanak a nők, de azután volt egy kalandom egy leszbikus lánnyal, és rájöttem, hogy nem tudok meglenni a nélkül az izgalom nélkül. De a férjemet sem szeretném elveszíteni. Hogy megmentsük a házasságunkat, kötöttünk egy kompromisszumot. Csak akkor találkozom más nőkkel, ha Roger is jelen van.

Mivel a legtöbb nő, aki tetszett, nem volt biszexuális, a dolog igazságtalan volt Rogerrel szemben. Ezért úgy döntöttünk, hogy ő is választhat lányokat magának, szintén úgy, hogy én jelen vagyok. Így, habár a szó szoros értelmében mindketten hűtlenkedünk, nincsenek hazugságok és becsapások, amelyek a mi szemünkben a házasság igazi ellenségei. A rendszer, amit kitaláltunk, remekül működik. Sikeresen használjuk a „Rokon Lelkek” rovatát partnerek keresésére mindkettőnk számára. Mivel a te hirdetésed a hetero rovatban jelent meg, szeretnénk meghívni, hogy ismerkedj meg Rogerrel. Előzékeny és fantáziadús szerető. Mivel te szemmel láthatólag nem keresel kötödést, talán szívesen bocsátkozol kalandba a férjemmel. Én természetesen jelen leszek, de csak nagyon diszkréten és szótlanul.

Mindannyiunk számára remek kaland lehet!

Roger és Samantha

Liliane kétszer is elolvasta ezt a levelet. Felállt az asztaltól, és töltött magának egy pohárral a hűtőbe tartott fehér borból. Szomjasan belekortyolt, és vissz, ment az asztalhoz. Letette a poharat, és kinyitott egy újabb levelet.

Helló, 38-as! Szeretném elképzelni, mi mindent tennék veled. Jobb lesz, ha magaddal viszed ezt a levelet az ágyba – és legyél teljesen meztelen. Feküdj hanyatt. Megtetted? Most nézd meg a fényképemet. Az ágyad felé sétálok, és kezemmel markolom a farkamat. De még nem lehet a tiéd. Először hozzá fogom dörzsölni a tested minden kis porcikájához. Azután szopogatni kezdem a cicijeidet. Azután lecsúsztatom a számat a combod közé, és nyalogatni kezdem a kicsike csiklódat, azután a feneked lyukát és belenyomom a nyelvemet a puncidba. Csak amikor már mindezt megtettem, és te már rimánkodsz érte, akkor fogom megadni neked azt, amit igazán szeretnél. Csak akkor fogom a nagy, duzzadt farkamat lassan végtelenül lassan belenyomni a szoros kicsi puncidba.

Felhúzódtál, szivi? Játszadozol magaddal csupán attól, hogy belegondoltál? Igen?

Gondolj arra, mennyire szeretnéd, hogy beléd élvezzek, mélyen a testedbe, vagy akár a hasadra. Vagy ha jobban szeretnéd, a szádba. Hívj fel, szivi, ne kínozd magadat.

Pietro.

A fotón egy körülbelül harmincéves férfit lehetett látni, sötét hajjal, barna bőrrel, feszes olasz öltönyben. Úgy festett, mintha egy napja nem borotválkozott volna, az álla borostától sötétlett.

Annak ellenére, hogy a pasas pimaszsága jól feldühítette, Liliane mégis lángra gyúlt a levél olvastán. Sorra felnyitogatta a megmaradt borítékokat, és kidobott közülük még ötöt. Abból, amit megtartott, kis kupacot csinált, azután felment, hogy lezuhanyozzék.

Levette a blúzát és a szoknyáját, majd a háta mögé nyúlt, hogy kikapcsolja a melltartóját. Amint mellei kiszökkentek a melltartó kosaraiból, látta a fürdőszobai tükörben, hogy mellbimbói megkeményedtek és kipirultak. Nem volt meglepő – mint ahogy az sem, hogy bugyijának ágyéki része és combjai köze csuromvizes lett.

Úgy fogalmazta meg hirdetését, hogy világos legyen, nem férjet keres. Szexet akart, és a Sammel való élmények csak megsokszorozták étvágyát. A levelek az erotikus élmények széles skálájával kecsegtették, csak ki kell választania közülük azt, amelyiket a legvonzóbbnak találja.

Átfutott az agyán, hogy talán az lenne a legokosabb, ha lemenne a konyhába, beleseperné az összes levelet a papírkosárba, helyreállítaná az élete rendjét úgy, ahogyan akkor volt, még mielőtt Daniel meghívta volna vacsorázni. Azután bemászhatna a zuhany alá, és hagyhatná, hogy a forró víz kimossa belőle az izgalmat, a vágyat és a kíváncsiságot.

De tudta, hogy esze ágában sincs ezt tenni. Egyelőre legalábbis biztosan nem.

5. fejezet

London egyik legdrágább éttermében vacsoráztak. Boltozatos mennyezete volt, és a hatalmas, redőzött, bojtos függönyökkel díszített ablakok egy gyönyörű, kertre néztek, amelyben a lenyugvó nap fényét gondosan elhelyezett kerti lámpákkal helyettesítették, hogy a vacsorázók kellő megvilágításban gyönyörködhessenek a virágzó növényzetben. Rózsaszín lenvászon terítővel terítették meg az asztalokat, amelyeknek a közepén György-korabeli gyertyatartó és egy csokor hófehér Neil Marshall rózsa díszlett. A gyertyák villódzó fénye visszatükröződött a ragyogóra suvickolt ezüst evőeszközökön, és kicsiny fényprizmákat alkotott a kristálypoharakon.

A férfi Dom Perignon pezsgőt rendelt. A márkás ital ínycsiklandozó falatkák kíséretében érkezett: ezüsttányéron három apró szendvics ékeskedett, egy kanálnyi beluga-kaviárral díszített apró sós croissant, egy kis kosárka leveles tésztából, benne fürjtojással, és egy szeletke libamáj kerek brióson. Mindketten kaptak egy-egy ilyen kistányért.

A pezsgő mennyei volt.

Liliane elégedetten nyugtázta, hogy ösztöneire hallgatva a lehető legelegánsabban öltözött fel. Mikor a férfi azt javasolta, hogy itt, az Aranyoroszlánban találkozzanak, tudta, hogy a legdrágább öltözékét kell majd viselnie, és örült, hogy van megfelelő darabja. A körülöttük vacsorázó nők mind St. Laurent, Lagerfeld és Chanel modellekben pompáztak, de Liliane sima, fekete Guccija sem maradt le mögöttük. Aszimmetrikus nyakvonala szabadon hagyta finom vonalú vállát, és úgy tapadt a testéhez, mint valami második bőr. Szoknyarésze hosszú volt, de combközépig felhasított, így láthatóvá váltak figyelemre méltó lábai. Fekete, magas sarkú antilop cipőt viselt, ezüst kendőt, és a lehető legsötétebb árnyalatú piros rúzst, amit a készletében talált.

William láthatólag el volt ragadtatva. Osztrigát rendeltek, utána naphalat rákmártásban, amely a hely egyik specialitása volt.

William pontosan úgy festett, mint a fényképén. Jóvágású volt és elegáns, az öltönye kifogástalan, az inge tiszta selyem, a cipője kézi varrású. Márkás karórát viselt, és bal keze kisujján cseppet sem hivalkodó, egyszerű arany pecsétgyűrűt.

Liliane hatkor hívta fel a férfit, és két órával későbbre beszéltek meg randevút. Liliane tíz percet késett. – Ó, igen.

Liliane rámosolygott a férfira. – Nem szabad. De azért elmondom. A munkámban nagyon sikeres vagyok, de a házasságom kudarcba fulladt. Az életemet – eddig a munka töltötte ki. Most úgy döntöttem, ideje örömforrások után néznem, de minden kötöttség nélkül.

Megérkeztek az osztrigák nagy fehér tányérokon, héjastul, tört jégbe ágyazva.

Liliane bekapott két osztrigát gyors egymásutánban. Nagyon ízlett neki. Kettőbe hajtott egy vékony szelet barna kenyeret is, amit hozzá adtak, és bekapta.

Elfogyasztották az osztrigákat, és a továbbiakban semmi különösebb témáról nem beszéltek, míg a naphalat ették. Csak mikor azzal is végeztek, és Liliane nem kért desszertet, akkor hajolt át William az asztalon, hogy kezét Liliane kezére tegye. – Maga, drágám, igazán gyönyörű nő.

Liliane egy pillanatig elgondolkodott ezen. Furcsa módon eszébe ötlött a hosszú hajú barna nő fényképe. Elhessegette. – Nem igazán.

A pincér kihozta nekik a kávét apró fehér porceláncsészékben, és mellé egy ezüsttányérkán aprósüteményeket.

William elmosolyodott. – Drágám, azt hiszem, most megdöbbentettem magát. De beszélnie kellene a pincérekkel. Elmondanák, hogy viszonylag gyakran előfordul ilyesmi. Természetesen nekik nem szabad észrevenniük, de rendszerint azzal végződik az ügy, hogy jókora borravalót kapnak. Legtöbbször persze, csak kölcsönös cirógatásokról van szó az asztalterítő rejtekében. De úgy, hiszem, találtak már párocskákat teljesen... összefonódva is.

Liliane azt érezte, hogy a szemérme lüktetni kezd. Elképzelte, amint William becsúsztatja a kezét a szoknyája alá, miközben ő megpróbálja fenntartani a diszkrét látszatot. Felajzotta a gondolat. Szinte érezte a férfi ujjait, amint előrehatolnak a szeméremajkai között, a csiklója irányába...

Most Liliane feladata volt, hogy megfogja William kezét. – Hát, az igazán szégyen lenne – Ahhoz az erős fizikai vonzalomhoz képest, amely Sam esetében megmozgatta, Liliane most nem érzett magában testi reakciókat. De a férfinak sikerült felkeltenie az érdeklődését, személyével ugyanúgy, mint a levelével.

Liliane megrázta a fejét, és egy kortyintással lenyelte az erős kávét. – Kész vagyok – jelentette ki. Hogy mire, az már más kérdés volt.

*

Amint az ajtónálló kitárta előttük a nagy bejárati üvegajtót, és lelkesen jó estét kívánt, egy vörösborszínű Rolls-Royce gördült a járdához, és megállt. Egyenruhás sofőr sietett kiszállni a volán mögül, és megkerülte az autót, hogy kinyissa az utasülés ajtaját.

A sofőr visszaült a volán mögé. Habár ellenzős sapkát viselt, Liliane egy szőke hajtincset látott kunkorodni a nyakán. Azt is észrevette, hogy a fiú mohó szemekkel vizsgálgatja őt a visszapillantó tükörben. Laza mozdulattal keresztbe tette a lábát, amitől szoknyája hasítékjában megjelent nylonharisnyás lábának legnagyobb része. Nagyon sima, nagyon fényes harisnyát viselt. Elégedetten észlelte, hogy a sofőr megigazítja a visszapillantó tükröt.

Az autó elejét és az utasteret mozgatható üvegablak választotta el egymástól. Williams megnyomott egy gombot egy kis kapcsolótáblán az ülése karfáján, és az ablak felsiklott, majd halk kattanással helyére csusszant.

Rövid út volt. Pár perc múlva az autó egy hatalmas különálló ház elé kanyarodott, egy széles úton. A ház szimmetrikus homlokzatával, talán György-korabeli lehet, vélte Liliane. Virágok és cserepes növények díszlettek mindenütt, balkonládákban és függő kosarakban, a dupla fuksziák mályvaszínben és bíborvörösbe pompáztak, mikor rájuk esett a kigyulladó őrlámpa erős fénye.

A sofőr ismét sietve megkerülte a kocsit, és kinyitotta Liliane ajtaját. Az épület egyik oldalán nagy garázst lehetett látni.

William elővette kulcsait, és a bejárati ajtóhoz vezette Liliane-t. – Üdvözlöm szerény otthonomban – mondta, mikor kitárta az ajtót.

A hall padlója cirmos tölgyfából készült, mint az ajtók és minden egyéb fából való berendezés is. A falakat sötétzöldre festették. Lépcsősor vezetett a galériaszerűen kialakított lépcsőfordulóba, és mindenütt festmények díszlettek a falakon, egyenként megvilágítva kis sárgaréz lámpákkal. Liliane felismerte egyik-másik neves festőt. Más körülmények között kedvét lelte volna abban, hogy szobáról szobára végigjárja és felfedezze a házat, és megcsodálja a kétségtelenül ritka műkincseket. William láthatólag megengedhette magának a legjobbat mindenből. De Liliane érdeklődésének homlokterében most egészet más szerepelt.

A férfi mosolygott. – Hát ilyen benyomást tesz rád?

William megfogta a kezét és csókot lehelt rá, közben egyenesen Liliane szemébe nézett. – Igazán ezt akarod?

A férfi felvezette az emeletre. Itt egy hosszú folyosó húzódott, rajta szárnyas ajtóval, amely minden bizonnyal a fő hálószobába nyílt. De a férfi elment mellette, és egy másik ajtóhoz irányította Liliane-t, a folyosó végében. Ismét elővette kulcsait, és kinyitotta ezt az ajtót.

Liliane bement. Egy kis, négyzetes szobába lépett, amelynek fehér szőnyege volt és egyszerű, szürkére festett falai. Sem képek, sem bútorzat nem volt a szobában, csak egy nagy duplaágy, amelyet a szoba közepén helyeztek el, és egy kis fém szekrényke, amely az ágy mellett állt, és különböző méretű fiókokkal rendelkezett. Az ágyat fehér lepedő fedte.

A férfi kinyitotta a fém szekrényke legfelső fiókját, és kivett belőle egy széles fekete selyemkendőt. – Először is bekötöm a szemedet.

Valamilyen okból ezek a szavak az izgalom borzongását idézték elő Liliane testében, amitől megremegett, de egy pillanatra sem merült fel benne, hogy tiltakozzék. – Miért?

A férfi nem felelt. Kifeszítette a kendőt a két keze között, azután ráillesztette Liliane szemére. Az anyag elég széles volt ahhoz, hogy Liliane orrát is részben elfedje. Mikor William szorosan megkötötte a kendőt a tarkóján, Liliane pulzusa sebesen vágtázni kezdett.

Így, hogy megfosztották egyik érzékétől, Liliane azon nyomban felfedezte, hogy a többi érzékszerv működése élesebb lett. Hallotta, hogy William átmegy a szobán, az ajtóhoz. Most először érzékelte a férfi borotválkozás utáni arcszeszének illatát, édes, virágillatú aromát. A férfi hallhatóan levette a zakóját. Liliane még azt is hallani vélte, amint kiköti a nyakkendőjét, mert suhogott a selyem, mikor megrántotta a csomót.

Liliane engedelmeskedett. Tapintóérzéke szintén kiélesedett. Megrezzent, mikor William megérintette csupasz vállát. A kéz végigfutott a kulcscsontján, lefelé a melléig. A ruha ferde kivágása miatt Liliane nem viselhetett melltartót. Érezte, hogy a férfi ujjai fürkészve bejárják puha húsát, mellbimbói máris megmerevedtek. Már akkor érezte, hogy összehúzódnak, amikor William bekötötte a szemét.

A kezek megfordították Liliane-t. Érezte az ujjakat a cipzárján, amely a lapockák közétől a fenekéig futott, és most zümmögve szétvált. A férfi lehámozta Liliane testéről az anyagot, leengedte a csípőjén, és hagyta, hogy a földre hulljon.

Liliane oldalt lépett. Hallotta, hogy a férfi felszedi a ruhát a földről. Egy vadidegen szobában állt egy emberrel, akit alig három órája ismert, harisnyában és bugyiban, fekete selyemkendővel a szemén. Ez volt a létező legbizarrabb helyzet, amit valaha is megtapasztalt, és hallatlanul izgalmasnak találta. Mindenféle különbség az elme és a test izgalmai között tökéletesen eltűnt. Egész teste remegett a láztól és a várakozástól.

Liliane bugyija fekete szatén volt és icipici. Nem állt másból, csak két parányi háromszögből, amelyek közül az egyik a szeméremdombját fedte, a másik fent csücsült a feneke vágatában. Liliane érezte, hogy a férfi elől-hátul cirógatja a kis anyagot. – Most ülj le megint.

Liliane megérezte a matrac szélét a vádlija hátulján, és leült.

Liliane hallotta, hogy lépések haladnak át a szobán, az ajtóig. Az ajtó kinyílt, majd ismét becsukódott. Feszülten figyelt, megpróbálta kideríteni, hogy a férfi a szobában van-e még.

Valami könnyedén végigsimított a testén. Liliane megrezzent tőle. A valami lefelé lebegett a vállain át a melléig, majd cirógatni kezdte a mellbimbóit. Selymes érintés volt. Mellbimbói még jobban megmerevedtek. Olyan kemények lettek, hogy szinte hidegnek érezte őket.

A selyem megcirógatta a hasát és a szeméremszőrzetét, majd lefelé araszolt a combjára. Liliane szétnyitotta a lábait, a szeméremajkain akarta érezni a selymet. Az lecsúszott a bal lábán, egészen a bokájáig, majd visszafelé haladt a jobb lábán, a belső combok mentén, felfelé. Liliane bugyijának anyaga csak egy vékony kis pánt volt a lába között, teljesen eltűnt szeméremtestének hasítékában, és fedetlenül hagyta a szeméremajkait. Mikor a selyem hozzáért ott, felnyögött. Sohasem hitte volna, hogy egy ilyen pihekönnyű érintés ilyen pikáns élvezetet okozhat. Felemelte a szemérmét, és odakínálta ennek az érintésnek, de az elszökött előle.

Érezte, hogy ismét ránehezedik a súly az ágyra a közelében. – Mivel azt mondod, nincsenek saját erotikus fantáziáid, én most kitalálok neked egyet.

Liliane nem felelt.

Liliane megint csak nem felelt. De William most sem hagyta annyiban. – El tudod?

Liliane érezte, hogy a súly felemelkedik az ágyról. – Ugye, milyen vastag szeméremajkai vannak, Paul?

Liliane visszatartotta a lélegzetét. Eddig nem jutott eszébe, hogy bárki bejött volna a szobába, de nem lehetett benne biztos. A kötés mögött teljes sötétség honolt.

Liliane csiklója vadul lüktetett. A képzelete készült kitörni burkából.

Hallotta, hogy az egyik fémfiók kinyílik, azután a bal kezébe nyomtak egy tárgyat. Nem tartott túl soká, míg kitalálta, mi az. A sima műanyag pénisz nagyobb volt, mint amit ő birtokolt otthon.

Liliane bal kezével lehámozta csípőjéről a nadrágocskát. A számára leírt helyzet olyan erővel hatott rá, hogy úgy érezte, hallja a másik férfi lélegzetét. De így is akarta. A gondolat, hogy két férfi, ráadásul két meztelen férfi nézi, hihetetlenül felajzotta. Még sohasem ötlött fel benne életében, hogy ilyesfajta erotikus ingerekre is fogékony lehet – ilyen vad és boszorkányos dolgokra –, de úgy látszik, igenis az. Joggal várhatta volna el önmagától, hogy legalább valahol az agya hátsó részében motoszkáljon némi szégyenérzet, miközben ott fekszik meztelenül az ágyon egy idegen szobában, és engedelmeskedik egy merőben ismeretlen valaki utasításainak, de nem talált magában semmiféle gátlást. Ez volt az igazság!

Szélesen széttárta lábait, és felfelé domborította szeméremtestét, azt akarta, hogy nézői jól lássanak minden részletet. Egyik kezét végigfuttatta a hasán a lába közéig, elfedte a szeméremdombját, majd azután ujjaival szétnyitotta szeméremajkait. Nedves volt, mégpedig csuromnedves. Másik kezével oda illesztette a szerszám hegyét a csiklójához.

Súly nehezült az ágyra. Megpróbálta emlékezetébe idézni, hogy nézett ki a sofőr. Alacsony, köpcös, rendkívül széles mellkassal, de igen fiatal. Emlékezett rá, hogy a szeme mohón pásztázta végig őt. Elképzelte, hogy a fiú keze odanyúl, és bekapcsolja a vibrátort.

Zümmögés töltötte be a levegőt. Liliane felnyögött, mikor a rezgések át járták a csiklóját.

Képzeletében két férfi jelent meg élénken, részletekbe menően, nagy, ágaskodó hímtagjuk mereven előreugrott a hasuk alól, szemük az ő ágyékára tapadt. Fura módon ő is látta saját magát, elnyúlva az ágyon, a vibrátorral a lába között. Egy másodpercre, egy egészen apró töredékmásodpercre valami mást is látott lelki szemeivel: a hosszú hajú barna nőt a fotón, amint állhatatosan néz a fényképezőgép lencséjébe.

Azután hátravetette a fejét a lepedőn, és elélvezett, a teste reszketett, torkából hang tört elő, amely inkább a fájdalom zokogására emlékeztetett, semmint a gyönyör kiáltására.

Érezte, hogy egy test kerül a lábai közé. Egy kéz elvette tőle a szerszámot. Ujjak nyúltak hozzá, cirógatták a mellét, gyúrták a puha húst. Mikor megérintették mellbimbóját, olyan éles kéjhullám tört rá, hogy hangosan felkiáltott.

A kéz a hasára tért. Nyomában olyan heves érzületek ébredtek, mintha belekarmolta volna útját a bőrébe. Egy kicsit elidőzött a szeméremszőrzetében, simogatta a dombocska sűrű fürtjeit. Liliane csiklója megrándult.

Liliane lényének egyik része szerette volna letépni szeméről a kötést, és véget vetni ennek a színjátéknak, de másik része, a nagyobbik, túlságosan felajzott és begerjedt volt ahhoz, hogy abbahagyja. Williamnek igaza volt. Liliane képzelete lángra lobbantotta az érzékeit is.

Érezte, hogy a kéz a szeméremajkai közé hatol. A csiklóját kereste. A sötétségben minden élmény megsokszorozódott, és ez sem volt kivétel. Liliane csiklója úgy remegett. mint egy hangvilla, amelyet épp most ütöttek meg. Az ujj gyúrogatta, azután körözni kezdett körülötte. Liliane nyögdécselt és sóhajtozott, még jobban elnyúlt az ágyon. Vajon a sofőr nézte őt, vagy talán ő volt az, aki hozzányúlt?

A kéz eltávolodott. Liliane hallotta, hogy ismét kinyílik a fém szekrényke egy fiókja.

Liliane agya valahogy nem működött igazán jól. Nem tudta kitalálni, mire gondolhat a férfi. Csak mikor két kéz ragadta meg a csípőjét, és oldalra hengerítette, akkor értette meg, mit kívánnak tőle. Hasra fordult.

Egy kéz becézte Liliane fenekének feszes félgömbjeit.

Liliane gépiesen engedelmeskedett, mintha csak a férfinak ajándékozta volna az akaraterejét. Érezte, hogy kezek húzzák szét a fenekét, azután valami hideg, csúszós anyagot kentek a feneke lyukába. Egy ujj behatolt, és odabent is bekente a kenőccsel.

Liliane teste megmerevedett. Vajon tényleg két férfi van vele? Vajon tényleg ketten egyszerre akarják a magukévá tenni? Mivel képzeletében maga előtt látta a képet, és mivel valójában nem hitte, hogy ketten lennének, nagyon izgatónak találta a dolgot.

Kezek markolták meg erősen a fenekét. Érezte, hogy egy ágaskodó hímtag összetéveszthetetlen forrósága és keménysége ütközik a combjának. Felfelé mozdult, kikerülte a hüvelyét, és elhelyezkedett a fölötte levő kerek kis nyílás előtt.

A férfi előrenyúlt, hogy megragadja elszabadult melleit az egyik kezével, megpróbálta mindkettőt a mellkasához szorítani, míg másik kezével valahol a combjánál matatott. Hirtelen megérezte a vibrátor hegyét a combjai között.

Liliane most már tudta, miben mesterkedik a férfi, és hevesen kívánta az élményt. Hátrafelé nyomult a férfi ölébe, mélyebbre kényszerítve magába a hímtagját, és újabb, fájdalommal vegyes kéjhullámot sajtolt ki belőle. Hüvelye összeszorult, mint egy kéz, amely szeretne megmarkolni valamit.

A szerszám hegye most behatolt Liliane szeméremajkai közé, és zümmögni kezdett. Liliane hangosan nyögdécselt, hátravetette a fejét. Testén eluralkodtak az érzületek. Érezte, hogy a vibrátor lejjebb csúszik, keresgéli a hüvelybemenetét. A férfi most már teljesen beletemetkezett a fenekébe, és ágyékszőrzete Liliane combjához súrlódott, de Liliane fura módon mégis üresnek érezte magát. Szerencsére nem sokáig. A torpedó formájú vibrátor megtalálta, amit keresett, és egyetlen sima mozdulattal belemélyedt a hüvelyébe, egyenesen a zsigerei közé, míg csak a hegye ott nem rezgett a méhe szájánál.

A vibrátor erőteljes rezgései kihatottak a szomszédságában lévő hímtagra is. A két fütykös egészen közel haladt egymáshoz Liliane testének alagútjaiban, csak egy keskeny választófal volt köztük. A csiklója ugyanazt a jelenséget érzékelte, és ritmikusan lüktetett.

Liliane úgy vélte, akkor élvezett el, amikor a vibrátor belehatolt. Úgy vélte, néhány másodperccel később megint elélvezett, amint a rezgések szétterjedtek erotikus idegpályáin, de képtelenség lett volna pontosan megmondani. Érzései olyan rendkívüliek voltak, hogy meg sem tudta volna mondani, mikor végződött az egyik orgazmus, és mikor kezdődött a másik. Csak annyit tudott, hogy gyakorlatilag folytonosan orgazmusa volt, teste szinte felduzzadt a gyönyörtől.

És ezt nem csak a fizikai hatásoknak köszönhette. Agya is részt vett az élvezetben, a selyem, amely szemére simult, emlékeztette rá, milyen szokatlanul viselkedik. A fantáziájában korábban felhalmozódott képzetek, a két férfi, akik figyelik, miközben maszturbál, sehogy sem akartak eltűnni. Ilyen lenne tehát, ha egyszerre két férfi hatolt volna a testébe? A gondolat csak fokozta izgalmát.

Hirtelen érezte, hogy fenekében megdagad és lüktetni kezd a hímvessző. Ez újabb hatalmas kéjhullámot indított el a testében. A hímtag megrándult a szűk húsalagútban, és kitört, több heves sugárban ejakulált, amitől Liliane orgazmusa újabb magasságokba emelkedett, és teste minden egyes rándulásra újabb gyönyörrel felelt.

A férfi nem mozdult egy darabig, és Liliane hallotta, hogy hevesen zihál, levegő után kapkod. Alighanem eleresztette a vibrátort, mert az lassan kicsúszott Liliane testéből, saját súlyánál és Liliane testének nedvességénél fogva. Mikor végül a lepedőre pottyant, Liliane felnyögött, hüvelye összezárult, és végsőkig ajzott idegszálai még egy utolsó kéjhullámmal ajándékozták meg. A férfi fütyköse lassan elernyedt és szintén kicsúszott, de Liliane teste erre már képtelen volt reagálni.

És ekkor történt. Újból érezte, hogy a súly felemelkedik az ágyról, és amint megfordult, hogy tehermentesítse elgyötört térdeit, karja beleütközött egy sima, izmos férficomb ruganyos húsába. Valamiért az a benyomása támadt, bár aligha tudta volna megmagyarázni, miért, hogy a testrész nem tartozik Williamhez.

Liliane ült az ágy szélén, és szíve megújult izgalommal dobogott. Lehet, hogy William tényleg a sofőrjét vitte hozzá? Azután hallotta, hogy nyílik az ajtó. Ha tudni akarja az igazat, gyorsan le kell tépnie szeméről a kendőt, mielőtt be is csukódik. De Liliane ehelyett mozdulatlanul ült tovább.

Beletelt egy pár perc, mielőtt újra nyílt az ajtó.

Léptek közeledtek hozzá, és fürge ujjak kioldották a szemét eltakaró fekete selyemkendőt. Liliane megdörzsölte a szemét és felnézett. William állt előtte sötétkék fürdőköpenyben, erekció nélkül. És persze kettesben voltak.

A férfi rámosolygott, leült mellé és szájon csókolta. Csak most vette észre Liliane, hogy ez volt az első csókjuk.

6. fejezet

A napi posta éppen akkor pottyant be a levélrésen, amikor Liliane lement reggel a konyhába. Ez is barna boríték volt, de nem olyan vastag, mint az első. Felvette, és a konyhába vitte.

A Williammel töltött éjszaka teljesen kiszikkasztotta. Másnap reggel olyasféle érzések közt ment be dolgozni, mintha másnapos lenne – nem a túlfogyasztott alkohol, hanem a túlfokozott kéj következtében, ami ugyanazzal az eredménnyel járt. Mikor munka után hazaért, olyan fáradt volt, hogy a tévé előtt aludt el este kilenc órakor. Mikor feleszmélt, nagy nehezen az ágyba vonszolta magát, és tíz órát aludt egyhuzamban. Csak az ébresztőóra csörömpölésére riadt fel. A rákövetkező nap pontosan ugyanez történt, de ezúttal már sikerült felébrednie valamivel az ébresztőóra jelzése előtt, és most először érezte azt, hogy végre kipihente magát.

A péntek mozgalmas napnak ígérkezett. Az egész délelőttöt tárgyalásokkal töltötte, utána találkozója volt egy biztosítótársaság képviselőjével, akivel egy szerződést kellett megbeszélnie.

Ahogy készítette a kávéját, a boríték rámeredt a konyha asztalról. Elhatározta, hogy ezúttal figyelmen kívül hagyja. Muszáj volt a munkájára összpontosítania, és nem akarta, hogy bármi elterelje a figyelmét.

Ami William és őközötte történt, nagyon izgalmas volt, kár lenne tagadni. De zavarba ejtő is volt. Minél többet gondolkodott rajta, annál inkább meggyőzte magát, hogy William sofőrje volt az, és nem William, aki olyan erőteljesen szeretkezett vele, William pedig nézte őket. Hogy ő maga hogyan jutott el a saját kielégüléséhez, ha eljutott, arról sejtelme sem volt.

Nem arról volt szó, hogy Liliane-nek mindez ellenére lett volna. Igazán nem panaszkodhatott. Nem ugratták be, nem erőszakoskodott vele senki. Bármelyik pillanatban letéphette volna szeméről a kötést, hogy kiderítse az igazságot. Inkább az nyugtalanította, hogy annyira belekeveredett a fantáziába, amelyet William alkotott meg a számára, hogy egyetlen percre sem jutott eszébe leállítani. Ez volt az, ami aggasztotta.

Abból, amit a férfi még az étteremben mondott neki, és abból, ahogyan a kis „kéjszoba” elő volt készítve, nyilvánvaló lett számára, hogy a férfi számtalanszor csinált már ilyet. Úgy gondolta, hogy a többi nő, aki odakerült, bizonyára rámenősebb és fantáziadúsabb lehetett, és magától álltak elő fantáziáikkal. Vajon hányat kefélt meg közülük a szőke sofőr, vagy mindkét férfi úgy, hogy bekötötték a szemét? Vajon még miféle titkokat rejt a kis fémszekrényke?

A gondolatba beleborzongott. Kivette a hűtőből a narancslét, és két nagy kortyot ivott belőle. Azután fogott egy bögre kávét, és leült vele a konyhaasztalhoz. Félretolta a borítékot. Úgy festett, mintha öt vagy hat levél lenne benne.

Megitta a kávéját, és felment a hálóba. A szokásos módon finoman kikészítette arcát a munkához, azután bement az öltözőszobába, hogy megfelelő üzleti öltözéket válasszon. Egy tengerészkék kosztüm mellett döntött. Kibújt a köntöséből, és öltözködni kezdett.

A szexuális kalandok iránti kíváncsisága nem múlt el, ebben biztos volt. De most egy kis pihenőre volt szüksége. Valahogy úgy érezte magát, mint aki túl sokat evett. El kell telnie egy kis időnek, mielőtt újból az evésre gondol.

Habár William beszélt neki az ő kis „játékairól”, fogalma sem volt róla, mit várhat tőle. Mivel azelőtt olyan keveset törte a fejét az erotikán, és száműzte a témát a mellékes dolgok közé, valósággal sokkolta, hogy olyan emberekkel találkozhat, akik ennek épp az ellenkezőjét teszik, és kifinomult, bonyolult utakon-módokon valósítják meg erotikus elképzeléseiket. Amint ezen töprengett, rájött, hogy találkozott már ilyesmivel. Elsőrendű példa az, amikor rajtakapta a férjét, Johannt azzal a transzvesztitával. A fiú nem is fejezhette volna ki jobban erotikus lényének titkait – nőnek öltözött, leborotválta a lábait, megtanulta, hogyan kell parókát és kozmetikai szereket használni.

Liliane úgy érezte, az ő erotikus kívánságai ehhez képest nagyon kezdetleges állapotban vannak. És pontosan azért, mert olyan keveset foglalkozott vele, hogy mi is hozhatja lázba igazán. Ami eddig történt vele kalandozásai során, mind izgalmas és érdekes volt, de egyik élményét sem élvezte jobban vagy kevésbé a másiknál – szó sincs róla, hogy abba kellene hagynia a kísérletezést. Tudni akarta, hogy mi minden van még a palettán.

Felvette kosztümkabátját, és még egyszer a tükörbe pillantott. Az elmúlt két napban a szeme fáradt volt és fénytelen. De most visszatért belé a fény.

***

Már az ajtónál járt, mikor a másik utána vakkantott: – Negyven.

A biztosítási alkudozás olyan pókerjátékra hasonlított, amelyben látni lehet a lapokat. De Liliane kiválóan értett a blöffölés mesterségéhez. Kinyitotta az ajtót, és nyugodtan kisétált az irodából a zsúfolt külső terembe. És csak ment.

Gerard hatalmas pocakja már mögötte imbolygott. – Negyvenöt!

Liliane odaért a lifthez, és megnyomta a hívógombot. Azután megfordult és ránézett a férfira. – Már megmondtam önnek utolsó ajánlatomat, Gerard. Vagy elfogadja, vagy nem. Alku nincs.

A férfi szeme híven tükrözte dühét. – Rendben, a fene egye meg. Elfogadom. Küldjön egy hivatalos levelet a megállapodásról, és én aláírom.

Liliane elmosolyodott, és kinyújtotta a kezét. – Igazán öröm önnel üzletet kötni, Gerard – mondta, amint kezet ráztak. Olyan volt, mintha egy nedves halat rázogatna.

A mosoly sokáig nem is hagyta el az ajkát. Úgy indult el a találkozóra, hogy az ügyfele azt mondta, megelégszik huszonötezer fonttal. De Liliane megduplázta ezt az összeget.

Rápillantott az autója műszerfalán lévő digitális órára. Öt óra volt, már nincs értelme visszamenni az irodába. Ehelyett elővette a mobiltelefonját, elmondta ügyfelének a jó hírt, aztán hazament.

Igazán ünnepi hangulatba került. Sajnos az egyetlen ember, akivel szívesen ünnepelt volna együtt, nem volt elérhető. Sam azt mondta neki, hogy egy hétre Ausztráliába kell mennie borvásárló körútra. Csütörtökön ment el. Igazán nagy kár. Három vagy négy óra, amit az ágyban töltene vele, megfelelő jutalom lenne fáradozásaiért. Érezte, hogy a szeméremteste lüktet, mikor eszébe jut utolsó találkozásuk.

Úgy látszik, az étvágya visszatért.

Leállította a kocsiját, és bement a házba. A konyhában elővett egy poharat, és kinyitott egy újabb üveg fehér bort, majd felköszöntötte önmagát a sikeréért.

A barna boríték csöndben szemezett vele a konyhaasztalról. Felvette és feltépte, tartalmát a konyhaasztalra ürítve. Öt levél volt benne.

Leült és kinyitotta az elsőt. Újabb magányos szív, egy férfi, aki társat keres magának élete hátralévő részére. A második levél ugyanaz volt. A fénykép kis, kopasz embert ábrázolt kellemetlen mosollyal.

Liliane kortyolt a borából. Kinyitotta a harmadik levelet.

Helló, 38-as! Kezdjük az elején! Mi egy házaspár vagyunk. Igen, tudjuk, hogy nem párokat keresel, de arra gondoltunk, megírjuk neked, hogy nem tudod, mit mulasztasz. Azt írod, szeretőt keresel – nos, én vagyok az a szerető. Meg tudom adni neked azt, amire szükséged van, és a feleségem még többet tud nyújtani. Sokkal, de sokkal többet! Ha azt hiszed, hogy mostanság remek erotikus élményekben van részed, csak várj, amíg ágyba nem bújsz velünk kettőnkkel! Egészen más élmény. OK, tudom, hogy először kicsit ijesztően hangzik, de hát az élet nem színjáték, igaz? Hívj fel minket, és megélheted életed legizgalmasabb napját.

Adam és Sarah.

A levélhez mellékelt fényképen magas, szőke lányt lehetett látni apró piros bikiniben, amelynek melltartója alig bírta a két hatalmas cici terhét. Sötét hajú férfi állt mögötte vigyorogva, jobb kezének ujjait a bikini nadrágjának elejébe dugva, amitől az anyag kidudorodott.

Liliane félredobta a levelet. Határozottan nem ez volt az, amire vágyott. De a levélről eszébe jutott a másik hasonló, amit egy házaspártól kapott az első csomagban. Felment a hálószobába. Azokat a leveleket, amelyeket megtartott, az éjjeliszekrénye felső fiókjába tette. Leült az ágyra, kivette az előző házaspár levelét, és gondosan újra elolvasta.

Azt mondta Williamnek, hogy neki nincsenek erotikus fantáziái, és ez tökéletesen igaz is volt. De most behunyta a szemét, és hanyatt feküdt az ágyon, megpróbálta elképzelni, milyen lenne elmenni annak a házaspárnak az otthonába, csakis abból az egyetlen okból, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen a férjjel, miközben a feleség nézi őket. Milyen lenne úgy vetkőzni le, hogy közben mindketten nézik? Elképzelte, hogy ott fekszik egy ágyon az ismeretlen férfival, aki becézgeti a testét, miközben a feleség minden mozdulatukat követi a tekintetével. Vajon ő is meztelen lenne?

Liliane észlelte, hogy az érverése felgyorsul. Felült. Még egy érdekes levelet tett félre a fiókba. Most kivette. A hosszú barna hajú nő ránézett a fényképről, változatlanul kérdő tekintettel.

Felvette a telefonkagylót, és tárcsázta Samantha és Roger számát. Gyorsan csinálta, mielőtt még meggondolhatná magát.

Liliane szíve olyan hevesen vert, hogy alig bírt lélegzetet venni. – Ó, helló, én vagyok a harmincnyolcas postafiók gazdája. Írtak nekem.

Liliane vett egy mély lélegzetet. A nő hangja kedves és értelmes volt, és egy hosszú hétvégének néztek elébe. Liliane úgy érezte, a Gerard Ferlington felett aratott győzelme szinte mindenre képessé teszi. – Mit szólnátok a ma estéhez? – kérdezte, és a szíve a torkában dobogott.

Liliane letette a telefont. A keze remegett, egész teste lázban égett. Egyáltalán nem volt benne biztos, hogy miért is tette, amit tett. Ez is csupán egy újabb lépés volt a szexuális egyenrangúsága felé vezető úton. Remélte, hogy nem repíti túlságosan messzire.

***

A ház különálló, modern épület volt, amely egy saroktelken épült, és meglepően nagy kert vette körül ahhoz képest, hogy a környéken milyen kis területek jutottak a többi háznak.

Nem volt egyszerű dolog parkolóhelyet találni errefelé, a járdaszegély zsúfolásig telt autókkal, de végül is Liliane-nek sikerült befurakodnia valahová nem túl messze a saroktól. Bezárta az autót, és visszafelé sétált a ház irányába. Hihetetlenül bizonytalannak érezte magát, hevesen vert a szíve. Olyasféle érzés volt, amellyel a fogorvoshoz megy az ember, eltekintve attól, hogy most idegessége beteges izgalommal párosult.

Piros nyári ruhát viselt négyszögletes nyakkivágással, a fehér La Perla fűzőt, a fehér csipkés öntapadós harisnyáját, és szívdöglesztő piros tűsarkú cipőt. Éppen olyan soká tartott, míg eldöntötte, hogy milyen alsóneműt vegyen fel, mint amilyen soká válogatott a ruhái között.

A sűrű sövényben egy kis fakapu látszott, és hosszú ösvény vezetett a bejárati ajtóhoz. Megnyomta a csengőgombot. Valahol odabent megszólalt a csengő.

Az ajtót alacsony, karcsú szőke nő nyitotta ki. Térdig érő, fekete vászonruhát viselt mandaringallérral, szűkített derékkal és egyenes szoknyával. Eléggé kerek, de nagyon csinos arca volt, hatalmas, kék szemekkel, kicsi, pisze orral, és érzéki, húsos szája. Hosszú szőke haját lófarokba kötötte. Kezet nyújtott. – Samantha vagyok. Te pedig Liliane, igaz? Ugye, milyen fura helyzet?

Samantha bevezette Liliane-t a ház tágas, négyszögletes nappalijába. Nem volt benne kandalló, salaktégla padlózata és fehérre festett falai, amelyen drámai színekben pompázó festmények lógtak, élénk ellentétet alkottak. A helyiség közepén két egyforma, sötétzöld kanapé állt egymással szemközt, köztük kis négyszögletes dohányzóasztallal, amelynek tetejét kétujjnyi vastag üveglap alkotta. A nappali hátsó részében étkezőasztalt és körülötte székeket lehetett látni, valamint franciaablakokat, amelyek a kertre nyíltak.

Egy magas, karcsú férfi ült az egyik kanapé sarkában. Habár nem lehetett több harmincöt évesnél, sűrű haja teljesen fehér volt. Farmerkék inget és fehér nadrágot viselt. Az ing nyaka nyitva volt, és Liliane láthatta, hogy mellkasát szőrzet díszíti, amely nagyobbrészt szintén fehér. Hosszúkás arca, kiugró járomcsontja és élénk, zöld szemei voltak. Elmosolyodott, amitől két kisfiús gödröcske jelent meg az arcán.

Egy üveg bor állt az asztalon három pohárral.

Egy táncos laza könnyedségével állt fel. Hosszú ujjai és ápolt körmei voltak, keze fejét szőke szőrzet borította. Állhatatosan vizsgálta Liliane arcát. Liliane-nek az a kényelmetlen érzése támadt, hogy a férfi máris mindent tud róla, amit tudni érdemes, mintha titkai nyomban napvilágra kerültek volna. Az a fajta férfi volt, aki olyan benyomást keltett, mintha minden létező helyzetben feltalálná magát, megtalálná a módját, hogy megoldja a felmerülő problémákat, kiismerné a lehetőségeket. Olyan könnyedséget és magabiztosságot sugárzott, amit Liliane hihetetlenül vonzónak talált. Mivel nem kapott választ, elmosolyodott, és kiment a folyosóra, borospoharával a kezében. Becsukta maga mögött az ajtót, és Liliane hallotta, hogy felmegy a lépcsőn.

Liliane belekortyolt a borába. – Milyen értelemben? – kérdezte.

Samantha felnevetett meleg, mély csengésű hangon.

Samantha ismét jóízűen nevetett. – Meghiszem azt! Figyelj, én igazán örülök, hogy telefonáltál.

Liliane örömmel észlelte, hogy idegessége teljesen eltűnt. Feszélyezettségét növekvő izgalom váltotta fel. – Mindig ilyen könnyű? – kérdezte.

Samantha mosolygott. – Nem az én érdemem. Ez egy spontán jelenség, ami vagy kialakul magától, vagy nem.

Liliane érezte, hogy a szíve verdesni kezd. Nagy különbség van a között, hogy beszélgetünk valamiről és a között, hogy meg is tesszük. Talán megjelenhetett az arcán egy kis riadalom, mert Samantha megkérdezte: – Nem akarsz hazamenni és átgondolni, és esetleg felhívni minket a jövő héten?

Samantha elmosolyodott. – Nagyon elszánt nő vagy.

Felállt és az órájára pillantott. Háromnegyed kilenc volt. Odament az ablakhoz, és kinézett a kertet körbevevő díszsövényre. Habár a szíve olyan hevesen vert, hogy a dobhártyáján is hallotta a ritmusát, mégis tökéletesen nyugodtnak érezte magát. Emlékezett rá, hogyan érezte magát Sammel az első alkalommal – milyen volt, mikor ő tartotta kézben az eseményeket, ő dönthette el, mit szándékszik tenni. Most is ő tartotta kézben saját életét, és ezt nagyon izgalmasnak találta. Töprengett, vajon ez volt-e az, amit annyira hiányolt régebben a szexuális életéből, amikor mindig meg kellett várnia, hogy a férfiak kezdeményezzenek. Most semmi mást nem kellett tennie, csak felsétálni a lépcsőn. Szabadon választhatott.

Az órájára pillantott. Már majdnem kilenc óra volt. Ha őszinte magához, be kell vallania, hogy már az első percben eldöntötte, maradni fog – abban a minutumban, amikor megpillantotta Rogert. Úgy vélte, lehetnének különféle gátlásai amiatt, hogy Samantha is ott lesz a szobában velük, de nem tudott felfedezni magában egyet sem.

Liliane kinyitotta a nappali szoba ajtaját, kiment a hallba, és elindult felfelé a lépcsőkön. A lépcsőtől balra eső második ajtó az emeleten nyitva állt. A nappali világosság már átadta helyét az esti fényeknek, és Liliane éppen most láthatta a nap utolsó sugarait egy nagy ablakon át, amely a kertre nézett. Még jobban kitárta az ajtót.

A hálószoba aránylag kicsi volt. Rózsamintás tapéta díszítette. Az ágytakarót levették az ágyról, és takarosan összehajtva egy székre tették. A tapétához illő ablakfüggönyöket behúzták, és az ágy két oldalán két kis éjjeli lámpa égett, amely vöröses fényével rózsaszínű ragyogásba vonta a szobát.

Roger az ágyon feküdt, fejét két párnával támasztotta fel. Meztelen volt, de alsótestét eltakarta egy rózsaszín lepedő. Samantha mellette ült. Ő is levette magáról a ruháját, és most csak egy szoros, fekete szatén kombidressz volt rajta. A fényes hússzínű harisnya, amelyet viselt, öntapadós volt, és keskeny gumírozása belevágott a combjába. Éppen férje ágaskodó hímtagját cirógatta, amely kirajzolódott a lepedő alatt.

Egy pillanatig nem történt semmi, mintha mindannyiuk fején átfutottak volna annak következményei, hogy Liliane besétált az ajtón.

Liliane becsukta maga mögött a hálószoba ajtaját. – Nem – mondta. – De lehúzhatnád a cipzáromat.

Liliane hátat fordított neki, és érezte, amint a cipzárja kettéválik Samantha ténykedése nyomán. Azon gondolkodott, vajon hányszor csinálta már ezt a házaspár.

Hagyta, hogy ruhája a padlóra hulljon, majd kilépett belőle. Samantha felkapta, és ráhajtotta az ágy támlájára.