Borges különös és egyedülálló író. Világa is
különös; elképzelt világmindenségét fiktív nyelvvel, anyagokkal,
tudománnyal, számrendszerrel tölti meg. Hol a térbeli végtelen
átfogására vállalkozik, mint novelláskötetének egyik legjobb
darabjában, Az Alefban; hol az időbeli végtelent próbálja átfogni,
mint a Funes, az emlékezőben; hol a célszerű rendetlenség és az
oktalan rend dialektikáját fogalmazza meg, mint a Bábeli
Könyvtárban; hol zseniális művelődéstörténeti és
társadalombölcseleti karikatúrát rajzol, mint A babiloni
sorsjátékban. A mindenség, sors, végtelenség jellemezte borgesi
világban szüntelenül jelenvaló a fantasztikum, legfeljebb az a
szokatlan benne, hogy a tudomány nem a természettudomány vagy a
műszaki tudományok valamelyik ága, hanem a társadalomtudományoké:
történelemből, irodalomtörténetből kap az olvasó egy-egy ízes
morzsát.
Borges különös és egyedülálló író. Világa is különös; elképzelt világmindenségét fiktív nyelvvel, anyagokkal, tudománnyal, számrendszerrel tölti meg. Hol a térbeli végtelen átfogására vállalkozik, mint novelláskötetének egyik legjobb darabjában, Az Alefban; hol az időbeli végtelent próbálja átfogni, mint a Funes, az emlékezőben; hol a célszerű rendetlenség és az oktalan rend dialektikáját fogalmazza meg, mint a Bábeli Könyvtárban; hol zseniális művelődéstörténeti és társadalombölcseleti karikatúrát rajzol, mint A babiloni sorsjátékban. A mindenség, sors, végtelenség jellemezte borgesi világban szüntelenül jelenvaló a fantasztikum, legfeljebb az a szokatlan benne, hogy a tudomány nem a természettudomány vagy a műszaki tudományok valamelyik ága, hanem a társadalomtudományoké: történelemből, irodalomtörténetből kap az olvasó egy-egy ízes morzsát.