Fang közönséges kisváros volt Csiang Mai északi tartományban. A Kok folyó partján fekszik, és így mindig is megfelelő megállóhelynek bizonyult a folyami kereskedők és utazók számára az év nagy részében. Néhány bárka, tutaj és időnként még egy-egy nagyobb vitorlás hajó is megszokott látvány volt Fang kikötőjében. De mindez rég volt, a Bajnokok Próbája meghirdetése előtt. Most viszont évente egyszer a folyó zsúfolásig megtelik csónakokkal, minthogy az emberek több száz kilométer távolságból is eljönnek, reménykedve, hogy tanúi lesznek egy régi hagyomány megtörésének, és hogy lássák a Bajnokok Próbájának győztesét.

Minden év Szelek hónap elsején harcosok és hősök jönnek Fangba, hogy kockára tegyék életüket. Kicsi az esélye annak, hogy túlélik, mégis sokan vállalják a kockázatot, mert a díj nagy: egy 10 000 arannyal teli láda és Csiang Mai szabadsága mindörökké. De Bajnokká lenni nem könnyű vállalkozás. Néhány évvel ezelőtt egy nagyhatalmú fangi báró, bizonyos Szukumvit elhatározta, hogy városát nevezetessé teszi. Meghirdette hát a küzdelmek küzdelmét. A helybéliek segítségével labirintust építtetett a város melletti hegy mélyén, amelynek mindössze egyetlen kijárata volt. A labirintust százféle agyafúrt, életveszélyes csapdával és gyűlöletes szörnyeteggel töltötte meg.

Szukumvit olyan aprólékos részletességgel tervezte meg a járatokat, hogy annak, aki a siker reményében akar szembenézni a kihívással, elméjét ugyanolyan jól kelljen használnia, mint a fegyverét. Amikor biztos volt abban, hogy minden tökéletes, kipróbálta labirintusát. Kiválasztotta tíz legjobb testőrét, és azok állig felfegyverkezve nekivágtak a föld alatti utaknak. Soha többé nem látták őket. A szerencsétlenül járt testőrök híre hamar elterjedt az országban. Ezt követően Szukumvit meghirdette az első Bajnokok Próbáját. Hírnökök és hirdetmények adták ország-világ tudtára a kihívást: Tízezer arany és Csiang Mai örökös szabadsága, ha valaki túléli a fangi labirintus szörnyűségeit. Az első évben tizenhét bátor harcos kísérelte meg a lehetetlent. Egyikük sem bukkant elő. Ahogy múltak az évek, a Bajnokok Próbája egyre több és több jelentkezőt és nézőt vonzott. Fang virágzott, és már hónapokkal előre készülődött a látványosságra, amelynek minden májusban házigazdája volt. A várost feldíszítették, sátrakat állítottak, étkezőcsarnokokat építettek, zenészeket, táncosokat, tűznyelőket, illuzionistákat és mindenfajta egyéb mutatványost fogadtak fel, és gyűjtötték a labirintusnak nekivágni szándékozó, reménykedő jelentkezők nevezését. Vetés hónap utolsó hetében Fang népe és az odalátogató idegenek már ünnepeltek. Mindenki énekelt, ivott, táncolt és nevetett, amíg el nem jött május első napja, amikor a város a labirintus kapujához vonult, hogy lássa, amint az első bátor vállalkozó előrelép, hogy induljon a Bajnokok Próbáján.

Miután megpillantottad Szukumvit egy fára szögezett felhívását, elhatározod, hogy ez évben te is megkísérled a Próbát. Öt éve vonz a gondolat, nem is a jutalom miatt, hanem azért, mert eddig senkinek sem sikerült megbirkóznia a labirintussal. Meggyőződésed, hogy ez lesz az az év, amelyben Bajnokot koronáznak. Összecsomagolva kevés holmidat, azonnal útra kelsz. Kétnapi gyaloglással eljutsz a nyugati parthoz, az elátkozott Feketehomok kikötőbe. Nem vesztegetsz időt erre a rablófészekre. Kellő pénzért fel jutsz egy kis hajóra, amely észak felé hajózik, oda, ahol a Kok folyó a tengerbe ömlik. Onnan, egy, a folyón fölfelé haladó tutajra szállsz, és négy nap múlva végül megérkezel Fangba.

A Próba három nap múlva kezdődik, és a város már szinte hisztérikus izgalomban van. Jelentkezel a hatóságoknál, és egy ibolyaszínű kendőt kapsz, amely a karodra kötve mindenkivel tudatja státusodat. Három napon keresztül élvezed Fang kitüntető vendég szeretetét, és szinte félistenként kezelnek. A nagy vidámság közepette csaknem elfelejted, miért is jöttél Fangba, de a Próba előtti este már a reád váró feladat nagysága foglalja el gondolataidat. Egy különleges vendégházba vezetnek, és megmutatják a szobádat. Kellemes baldachinos ágy van benne, szatén ágyneművel, hogy kipihenhesd magad. De nincs sok időd az alvásra.

Napfelkelte előtt trombitaszó ébreszt vad álmaidból, amelyekben lángoló vermeket és óriási fekete pókokat láttál. Percekkel később kopogtatnak az ajtón, és egy hang így szól: „Próbatételed hamarosan megkezdődik. Kérünk, légy kész tíz percen belül!” Felkelsz, az ablakhoz lépsz, és kinyitod a zsalugátert. Az utca már zsúfolásig tele emberekkel, akik csöndesen haladnak a hajnali ködben - kétségkívül nézők, akik úton vannak a labirintushoz, bizakodva, hogy jó helyet találnak maguknak, ahonnan láthatják a versenyzőket. Elfordulsz, és az asztalhoz lépsz, amelyen megbízható kardod fekszik. Felkapod, és egy erőteljeset suhintasz vele, azon gondolkodva, vajon milyen fenevaddal kell nemsokára éles pengéjének megbirkóznia. Aztán kinyitod a folyosóra vezető ajtót. Egy ferde szemű kis ember üdvözöl mély meghajlással, amikor kilépsz a hálószobádból. „Kövess, kérlek” - mondja. Balra fordul, és gyors léptekkel megindul a folyosó végén levő lépcsők felé.

A vendégházat elhagyva keskeny sikátorba tér, és igencsak szedned kell a lábad, hogy lépést tarts vele. Hamarosan egy széles, poros útra értek, amelyet éljenzők tömege határol. Amikor meglátják ibolyaszínű kendődet, még hangosabban éltetnek, és virágokat szórnak rád. Az elöl állók hosszú árnyéka egyre rövidebb lesz, ahogy a nap egyre magasabbra emelkedik a reggeli égen. Amint ott állsz a zajos és vibráló tömeggel szemben, idegenül és egyedül érzed magad, tudatában vagy annak, milyen megpróbáltatások várnak rád. Hirtelen valaki megrángatja az ingedet. Kis vezetőd az, aki sürgetve int, hogy kövesd. Magad előtt látod kirajzolódni a hegy körvonalait és a mélyébe vezető alagút sötét száját. Ahogy közelebb érsz, két hatalmas kőpillért pillantasz meg az alagút kapujának két oldalán. A pilléreket díszes faragások borítják: tekergő kígyók, démonok, istenségek, mind mintha csak némán figyelmeztetné a veszélyre mindazokat, akik elhaladnak mellettük.