118.
Bár körötted mindenütt cseppkövek törnek,
sértetlenül átérsz a boltíven. Hátranézel, és látod Thromot, amint
egyik karját védekezőn a feje fölé tartva száguld feléd. Beront
melléd az alagútba, és zihálva a hideg falnak dől. Elnézésedet
kéri, hogy elindította a sziklazuhatagot, és a kezét nyújtja. Talán
kézjelekkel beszélhetnétek, mondod Thromnak, még a nevetés helyett
is mutogatnotok kéne. Mindketten elmosolyodtok, és megint keletnek
indultok tovább. Lapozz a 60-ra.