[Elaine Cunningham – Ezüst árnyak] (t)

A kopók csaholása most már közelebbről hallatszott – annyira közelről, hogy a menekülő elfek szinte érezték bundájuk bűzét és az őrjöngő dühüket. Olyanok voltak, akár az emberek: nem élelemre és a túlélés érdekében vadásztak, hanem a gyilkolás hitvány élvezetéért. Hatalmas mancsaik hangosan dübbentek az aljnövényzeten, és holdtól őrült farkasokként acsarogtak, ahogy egyre közelebb jutottak zsákmányukhoz.
Az elf vezér komor pillantást vetett a háta mögé. Hamarosan már látni is fogják a vérebeket... és az emberek sem lehetnek messze.