Shakespeare szonettjeiből.

I.

A szégyen is mily szép lesz, hogy  t i é d!
mely, mint a hernyó rózsaillatot,
szennyezi bimbós neved örömét!
s bünöd mily édességbe iktatod!
A nyelv, ha, napjaid sorát kisérve,
trágár hireknek szórja fűszerét,
nem tud gáncsolni úgy, hogy ne dicsérne,
neveddel megszentelve rosszhirét.
Óh mily csodás lakása lett a boldog
bűnnek, hogy benned lett vidám lakó,
hol szépség fátyla fedi el a foltot,
s minden gyönyör lesz, ami látható!
   Ügyelj, szivem, mert nagy jogod jele:
   s tompul a tőr, ha félrevágsz vele!