Epilógus:

             Melkor betartotta a szavát, olyan helyre vitt, ahol igazi turistának érezhettük magunkat. Rio de Janeiro nem csak a napfényes, zsúfolt strandjairól híres, de lenyűgöző a zsongó éjszakai élet is. A forróvérű brazilok remek vendéglátók, és mi nem szenvedtünk hiányt semmiben.

             És hogyan tovább?

             Csak azt tudom, hogy az alapszabályok nem változtak. Bárhová vessen is a sors, vámpír vagyok, és vér kell, hogy életben tartsam magam, én pedig megszerzem. Sosem tudhatjátok, melyik sötét sikátorból, vagy árnyas kapualjból bukkanunk fel. De abban biztosak lehettek, hogy ott vagyunk és figyelünk, türelemmel várakozunk a megfelelő pillanatra.

             A szkeptikusok, akik csak lazán legyintenek a létezésünket firtató kérdésekre, miszerint csak mese az egész, nos, ők csak bátran aludjanak kitárt ablaknál.

             Mi előbb-utóbb megtaláljuk őket.

             Van időnk.

2009.

Ashley Carrigan