- Azt gyanítod, hogy Elisha az én vérem. Ez igaz. Ő az unokám. Amire eddig nem jöttél rá, az az apa kiléte.

Madeleine zavart, kábult volt. Nem tudta elhinni Rambam szavait.

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Ezra és Judith a legjobb tanítványaim. - Rambam hangja elfulladt az érzelmektől. - De ők a gyermekeim is. Rebekkah egy másik tanítványom volt. Ezra feleségül vette, majd néhány év múlva egy fiunak adott életet, Madeleine. Elishának. Röviddel ezután Rebekkah-t megölték. Ezra bosszútól fűtve nem volt képes felnevelni a gyermeket, ezért magamhoz vettem, hogy később a tanítványom lehessen. Elisha semmit sem tud szüleiről, vagy örökségéről.

Rambam Madeleine egyik jéghideg kezéért nyúlt és megfogta.

- Segíteni akarok nektek. Ezrát meg kell állítani, mielőtt kimondhatatlan károkat okozna, és káoszt hozna a világra. Le kell győzni, mielőtt megölne téged és a fiát - az unokámat. De az apja vagyok! Bár a gyalázatos gonoszt követi, nem tudom megölni a saját gyerekemet!

 

Huszadik fejezet

 

- Útirányunk alapján - mondta Sam Haine - néhány percen belül elérjük a Reynold's Rendházat. Keress egy kocsibehajtót. Gyanítom, hogy a birtok egy kissé beljebb van az úttól. A legtöbb mágus nem szereti reklámozni jelenlétét a helybélieknek, főleg akkor nem, amikor aktív résztvevői a Kiteljesedés Háborújának.

Tizenhetes óvatosan ellenőrizte az oldalsó visszapillantó tükröt. A Hajnal Árnyékát és Kallikost szállító furgon szorosan mögöttük haladt, ahogyan eddig is az egész országot átszelő útjuk alatt felső New York államból a napos Los Angelesig. Reggel hatkor nem volt forgalom a kihalt alsórendű úton néhány mérföldre délre az Angyalok Városától. Ez épp megfelelő volt Tizenhetesnek. Két korábbi csetepaté a Technokrácia ügynökeivel meggyőzte arról, hogy az üres utak jó jelek.

A fehérhajú férfi nevetett:

- Elég rossz, amikor a Technomanták azért jönnek, hogy látogatásukat tegyék, és harcba keverjenek. A dolgok gyorsan elromlanak, ha a szomszédaid azt látják, hogy villámló mennykőcsapásokat dobálsz, meg hasonlókat, és hitetlenségük Paradox helyzetet idéz elő. - Tizenhetesre pillantott, aki közvetlen mellette ült, hogy meggyőződjön, teljes mértékben figyele rá. - Az élet összekuszálódik, amikor azok a bizarr Paradox Lelkek megpróbálják a valóságot visszaalakítani az eredeti formájába. Ők erősebbek, mint a Tradíció mágusai, vagy Technomanták és kétszer makacsabbak. Kerüld el őket minden áron! A legjobb errefelé az, ha rejtve tartod mágikus képességeid. Vagy megbánod.

Tizenhetes bólogatott, tudván, ha nem jelzi, hogy megértette a tanácsot, újra és újra hallani fogja.

- Biztos vagy benne, hogy nem kellett volna telefonálnunk először?

- kérdezte már huszadszor, mióta nekiindultak a hosszú útnak három napja.

- Túl kockázatos lenne - ismételte ugyanazt a választ, mint eddig is.

- A Technokrácia figyeli az ország kommunikációs rendszerét, fiam. Sehogy sem lehetne kikerülni figyelmüket. Egyetlen szó rólad a telefonban, vagy az Interneten és perceken belül kiszúrnak, majd megsemmisítenek minket. A személyes érintkezés az egyetlen biztos és biztonságos módja, hogy az ember fia elmesélje a dolgokat, majd megnyerje segítségét a Szürke Begyűjtő elpusztításához. A Változó Ember folytatta:

- AbbóJ, amit barátunk még a Casey Páholynál mondott, Reynolds egy igencsak szívós ághoz tartozik. Én, te, Albert, Hajnal Árnyéka és Kallikos aligha számítunk, de akár az egész Horizonttartomány harcra hívhatjuk. Támogatásra van szükségünk, mégpedig gyorsan.

- Miért gondolod, hogy Hajnal Árnyéka és Kallikos a szövetségesünk? - kérdezte, és közben Tizenhetes ismét a visszapillantóba nézett. Hatodik érzéke közeli veszélyre figyelmeztette, de az út üres maradt.

- Fogalmam sincs! - mondta Sam. - Mr. Kallikos nem a beszéd embere azon kívül, hogy egy közelgő nagy csapást említett, csak igen csöndesen adta elő a dolgokat. Nem meglepő. Az Időmesterek nem szeretnek túl sokat beszélni. - Sam kuncogott. - Szerintem ez teszi titokzatossá megjelenésüket.

Albert, aki a furgon hátuljában nyúlt el, döbbenten felhorkantott: _r A Látók nagyon is tudatában vannak az idő folyékony természetének - mondta az óriás. - Nagyon vigyáznak arra, hogy ne zavarják meg a törékeny háló szerkezetét.

- Lehet, - mondta Sam - lehet. Ez a Kallikos nagyon igyekszik, hogy a történelem úgy alakuljon, ahogy ő akarja. Ez az igazi oka, hogy velünk tart. Az öreg nem ellenzi, hogy saját ízlése szerint keverje a kártyákat. Kérdezd csak meg Miss Hajnal Árnyékát, ha úgy gondolod, hogy hazudok. Fogadjunk, hogy meglepő hírt fog közölni veled.

Tizenhetes sóhajtott. Sam mindenben összeesküvést látott. Sajnos, ahogy azt Tizenhetes döbbenten megfigyelhette, rendszerint igaza volt.

- Kallikos nem olyan öreg - mondta Tizenhetes. - Talán ötven éves lehet, de nem több annál.

- Hidd el, hogy a szó szoros értelmében öreg fráter, fiam! - mondta Sam. - Mr. Kallikos sokkal öregebb, mint amennyinek kinéz. Ajjaj! Valami baj van előttünk. Azok az átkozott Feketeruhások végül mégiscsak felfedték úti célunkat.

Úgy százlábnyira előttük négy fekete Cadillac zárta el az utat. Többtucatnyi Feketeruhás állt az autók mögött, fegyverrel a kezükben. Tökéletes elhelyezkedés volt egy csapdához: a főút két sávra szűkült, és egy erdőn haladt át. Fák és bokrok sorakoztak mindkét oldalon, áthatolhatatlan zöld falat alkotva.

- Megállhatnánk és megfordulhatnánk, - mondta Sam - de van egy olyan érzésem, hogy az utat egy, vagy két mérföldre mögöttünk szintén lezárva találnánk. Elkaptak, mint poloskát a pokróccal.

- Döngöld le őket! - mondta Tizenhetes dühösen. - Nem azért jöttem ilyen messzire, hogy most megállítsanak. Sodord le kocsijaikat az útról!

Sam a fejét csóválta:

- Nem jó ötlet, fiam! A Feketeruhások ugyan nem okosak - főleg a klónok, akik alig tudnak gondolkodni - de a Szürkeruhások, akik az amalgámjaikat irányítják, azok. Akárki áll is az osztag élén, biztosan figyelembe vette azt, hogy megpróbálunk áttörni. Lehet, hogy erre számítanak és e szerint is állították fel ezt a csapdát, hogy ezt tesszük. Fogadni mernék, hogy az egyik kocsi tele van nitróval. Egyetlen koccanás és máris hárfán játszunk, ha érted mire gondolok. Feláldozni egy szakasz Feketeruhást olyan elsőrendű árucikkért, mint mi vagyunk, nagyszerű üzletnek tűnik a Szürkeruhások számára.

- Mit fogunk most csinálni? - kérdezte Tizenhetes.

- Nyitott vagyok a javaslatokra. Átkozott legyek, ha tudom! De, hacsak nem káprázik a szemem, nem úgy látszik, mintha gond lenne. A felmentő sereg megérkezett.

Miközben a Feketeruhások a két furgonra figyeltek, nem is vették észre, hogy megtámadták őket egészen addig, míg túl késő nem volt. A halál tudatlanná tette őket, amint a hat megtorló angyal lekaszálta őket hátulról. Nem is annyira csata, mint inkább kivégzés volt. Hang nélkül pusztítottak.

A támadók vegyes társaságot alkottak. Egy nagy fickó, aki egy focistára emlékeztetett; egy vékony keleti férfi, ikerpengékkel felfegyverezve, melyek nagyon hasonlítottak azokra, melyeket Hajnal Árnyéka hordott és négy kipingált arcú barna bőrű, ébenfekete hajú ember, akik bennszülött indiánoknak tűntek. Mindegyik farmernadrágot és sötétkék pólót viselt. A nagydarab férfi intett kezeivel, mintha azt jelezné, hogy minden rendben, majd társaival együtt eltűnt az út mellett. Tizenhetes épp meg akarta kérdezni Samet, vajon mi lehet a magyarázata a különös viselkedésnek, amikor a négy Cadillac látványosan felrobbant.

- Átlátszó csel! - mondta Sam. - Pont olyan, mint a kocsik a nyári napforduló ünnepén. Ez az UVR paranoid egy társaság. Egyiket se felejtsd el, Tizenhetes! Ezek a csúszó-mászók összeesküvést látnak mindenben. Senkiben sem bíznak. Ez egy olyan vonásuk, amit előnyöddé kovácsolhatsz, ha elkapnak. Csak mondj nekik egy csokornyi hazugságot, minél vadabb, annál jobb, majd figyeld a reakcióikat. Olyanok lesznek, mint a makk után rohangáló mókusok.

- Visszajött! - mondta Tizenhetes, a nagy férfira és társaira mutatva, amint feléjük sétáltak a fekete füstön keresztül. - Mit csináljunk?

- Legjobb, ha kiszállunk, és köszönetet mondunk - jelentette ki Sam Haine. - Meg merem kockáztatni, hogy ezek a fickók annak az embernek a barátai, akit keresel.

A nagydarab ember, akinek göndör barna haja és mogyorószínű szemei voltak, az az ember volt, akit keresett. Termetét meghazudtoló magas hangon mutatkozott be:

- Alvin Reynolds - és erős kezét nyújtotta, melyen az ujjak hot dog nagyságúak voltak. - Japán barátom, Kiyoshi Toda.

A vékony, kortalan arcú, barna szemű kardvívó, meghajtotta fejét üdvözlésképpen, de csendben maradt. Reynolds volt a csoport szóvivője. - Nem sorolom fel segítőim nevét, hiszen úgy sem tudnák kiejteni, hacsak nem beszélik a maja nyelvet. Isten hozta Önöket a Remény Karjainak Rendházában. A Technokrácia bármely ellenségét szívesen látott itt.

- Sam Haine - mondta mosolyogva Sam. - Ez az óriás mögöttem a barátom, Albert. Az a kettő a mögöttünk lévő furgonban Hajnal Árnyéka és Kallikos. Fiatal cimborámat az oldalamon Tizenhetesnek hívjuk. Hosszú utat tett meg, hogy megtaláljon téged.

Alvin Reynolds zavartnak látszott.

- Engem megtalálni? Miért?

- Nővéredet, Cindyt elkapta a Technokrácia, és fogva tartja azon a helyen, amit Szürke Begyűjtőnek hívnak - csúszott ki Tizenhetes száján. - Segített nekem megszökni, de ő még mindig be van börtönözve a komplexum szívében. Valami irtózatosan gonosz fog megtörténni ott.

- Cindy! - ismételte Alvin Reynolds, majd mély lélegzetet vett. Úgy tűnt, mint aki még nagyobbra nő, még tekintélyesebbé. - Végre! Tudtam, hogy valahogy üzenni fog nekem. Gyerünk! Semmi okunk, hogy itt kint álldogáljunk. Menjünk be és az egész történeted elmesélheted!

- Gyanítom, hogy még lehetnek mögöttünk Feketeruhások! -mondta Sam.

- Voltak - bólintott Alvin. - Egy mérfölddel visszafelé várakoztak a Szürkeruhásaikkal, de többé már nem fognak.

- Hatékony hadműveletet mutattatok be itt, Alvin! - mondta kuncogva Sam Haine. - Megdobogtatja a szívem, ha ilyen gyakorlatias emberekkel találkozom.

A következő órát az udvarház teraszán töltötték. Ez az épület szolgált a Remény Karjainak Rendházaként. Gyümölcslevet ittak és beszélgettek. Húsz yard fehér homok választotta el őket a .Csendes-óceán kék vizétől. A tiszta ég alatt és a ragyogó reggeli napsütésben Tizenhetes elismételte a Szürke Begyűjtőből való szökésének történetét.

Alvin Reynolds elragadtatott, majdnem gyermeki arckifejezéssel hallgatta. Tizenhetes gyanította, hogy a mágus nem féleszű. Az a néhány kérdés, amit Alvin feltett mindig célirányos volt és rendszerint olyan dolgokra vonatkozott, amikre Tizenhetes nem tudott válaszolni.

- Elképesztő kaland! - mondta a Virtuális Adeptus, amikor Tizenhetes befejezte. - Hálás vagyok, hogy megtartottad nővéremnek adott szavadat, Tizenhetes. A tisztesség embere vagy, és ezekben a zűrös időkben a tisztesség elég ritka. Becsülöm, amit eddig tettél, de ez ahhoz a kézenfekvő kérdéshez vezet, hogy mi következik ezután?

- Ezalatt mit értesz, fiam? - kérdezte Sam Haine.

- Azt tervezem, hogy megmentem Cindyt. Ráadásul akármit tervez a Technokrácia a mintázat-klónnal, az biztos, hogy nem húz hasznot belőle a Kilenc Tradíció. Jó ötletnek tűnik elpusztítani. Egyik feladat sem lesz könnyű. Abban reménykedem, hogy támogatást kapunk Vali Shallar mágusaitól. Azonban az ő támogatásukkal, vagy nélküle, azt tervezem, hogy lerohanom a Szürke Begyűjtő Horizont-tartományt, és komoly károkat okozok benne.

- Ez úgy hangzik, mint egy meghívás! - mondta Sam kuncogva. Egy rejtett zsebből szivart húzott elő. Leharapta a végét, mintegy előkészítve a végét a rágyújtáshoz. - Társakat keresel?

- Minél többen vagyunk, annál jobban szórakozunk! Elegen vagyunk egy harcra, hogy egyenlően szétoszoljunk és sokat tartalékoljunk - mondta Reynolds.

- A válasz a kilétemre a Szürke Begyűjtőben van - mondta Tizenhetes - és egyébként is megígértem a nővérednek, hogy visszatérek. Bár a múltam homályba vész, úgy érzem, az vagyok, akinek mondom magam. Számíthattok rám.

- Nagyon türelmetlen vagyok már, hogy megtudjam az igazságot Tizenhetesről, ráadásul ez a terv, amit az Örökítők és az Iteráció szövetsége főzött ki, zavar engem. Átkozott legyek, ha nem egy kíváncsi fattyú vagyok. Semmiképp sem beszélhetek Albert nevében, de én végig megyek az úton.

- Én is - mosolygott Albert. - Szeretem követni Samet. Senki más nincs a Tellúriában, aki olyan, mint ő.

- Hajnal Árnyéka és én veletek tartunk - mondta Kallikos. - Hív a sorsunk. Válaszolnunk kell.

Reynolds megvonta a vállát, majd mosolygott:

- Egy Sárkánykarom és egy Időmester szívesen látott erősítés bármilyen háborús mulatságban.

A testes férfi hangja komoly lett:

- Az egyetlen dolog, amit nem szabad elfelejteni: mivel a Technokrácia Horizont tartományában leszünk, a Tradíció mágusai megsértik a régió alapvető természetes törvényeit. Hatalmunk legkisebb használata, kivéve a Dót, természetellenes lesz abban a világban és a Paradox lelkek máris hemzsegni fognak körülöttünk. Szükségtelen mondani, hogy ez komoly hátrányt fog jelenteni a Technomantákkal szembeni küzdelemben, akik a legfejlettebb tudományok erejét hívhatják segítségül.

Tizenhetes összeszorította szemeit, majd kinyitotta. Felállt, arcán zavart kifejezés tükröződött.

- Várj egy percet, kérlek! Bár hallottam, hogy Sam és más mágusok a Horizonttartomány szót használják a Szürke Begyűjtő megnevezésére, be kell vallanom, hogy sohasem tudtam igazán ez mit jelent. Ez emlékezetem azon része, amely teljes homályban van. Mivel egy kamion hátuljában hagytam el a komplexumot, nem sokat láttam a tájból. Azt feltételeztem, hogy a labort valami hegy rejti, vagy egy rejtett völgyben van. Érzékeltem valami különöset, amikor a kamionok kigurultak, de nem sokat tulajdonítottam neki, egészen mostanáig.

- Annál jobb! - mondta Alvin Reynolds és felállt. Intett a többieknek, hogy kövessék. - Gyere velem! Megmutatom.

Reynolds mélyen a palota belsejébe vezette őket, egy ablak nélküli szobába. Az egyik fal nagy részét egy nagyképernyős televízió fedte el. Egy tompított barna kanapé volt közvetlen vele szemben. A szoba alja fényezett sötét padló volt, amit nem vett észre Tizenhetes. Olyan síkos volt, hogy majdnem végigcsúszott rajta. Az ajtóval szemben egy hét láb magas piros és zöld szőttes faliszőnyeg volt. A drapéria egy többemeletes bizarr épületet ábrázolt a dzsungel közepén lévő tisztáson. A mű piros körvonalú volt a zöld háttérrel szemben. Csak további vizsgálódás után látta Tizenhetes, hogy sokkal összetettebb volt, mint gondolta. A részletek pontosak voltak, egészen a levelekig az erdő fáin.

- Gyönyörű! - suttogta Hajnal Árnyéka - Egy kézműves mester munkája.

Reynolds a homlokát ráncolta:

- Több annál: nagyon praktikus is. - Előrelépett, és kezével megnyomta a faliszőnyeg közepén lévő szokatlan építmény csúcsát, bajsza alatt egy rövid mondatot motyogott. A borítás alól egy mély, nem emberi hang dörmögött valamit egy ismeretlen nyelven. Reynolds ugyanazon a nyelven válaszolt, majd a hang egyetlen szót mondott.

- A kapu őre azt parancsolja, hogy lépj be! - Sam Haine felé intett -Először te, Sam. Tizenhetes a következő, majd Albert. Kallikos és Hajnal Árnyéka követi őket és én zárom a sort.

- Elmegyünk - kacsintott Sam Haine Tizenhetesre. Szapora léptekkel indult a zöld faliszőnyeg felé és el is tűnt benne.

- Folytasd csak! - bíztatta Reynolds, látván riadt arcát. - Nem más ez, csak a bejárat a Horizontba.

Tizenhetes a fejét rázva lépett előre. A faliszőnyeghez nyúlt és puhatolózóan a falba nyomta a lábát. Átcsúszott rajta, mintha csak sima levegő lett volna. Mély lélegzetet vett, majd folytatta. Az átlépés enyhe csengést idézett elő fülében, de semmi más figyelemre méltó hatása nem volt. Egy pillanattal ezelőtt még a TV-szobában volt, most pedig egy nagy kő teremben, amit számos ragyogó borítás és vastag plüss szőnyeg díszített. Egy számítógép volt az egyik sarokban és egy kis hűtő a másikban.

Sam Haine egy átlátszó külső falnál állt és kitekintett rajta. Anyaga hasonló volt az üveghez, de szerkezete sokkal kristályosabb volt. Tizenhetes odalépett és elragadta az, amit mögötte látott. Még csak meg sem

fordult, amikor Albert megjelent a teremben. A látvány osztatlanul megragadta figyelmét.

Egy torony belsejében álltak, ami egy kisvárosra nézett le, mely telis tele volt kőből és aranyból épült házakkal. A város mögött dzsungel terült el a távolban. Egy óriási, pompás zöld erdő gigantikus fákkal és élénk színű növényzettel. Mérföldekkel odébb alacsony dombok sorakoztak. Egy vulkán okádott füstöt a ragyogó kék égre és magasan a menybolton két nap volt.

A többiek Tizenhetes mellett tömörültek. Senki sem beszélt, nem volt szükség szavakra. A látvány földön kívüli volt, mégis barátságos. Az épületek emberi tervezésűek voltak és a növényzet felismerhetően földi nevelésű. A város utcáin tülekedő indiánok kifejezetten emberiek voltak. Mégsem volt a környezet földi.

- Isten hozott titeket az otthonomban - mondta Alvirt Reynolds. -Isten hozott titeket Vali Shallar Horizont-tartományában.

 

Huszonegyedik fejezet

 

- Nem lehetünk a földön! - mondta Tizenhetes - Két nap van az égen!

- Igen is meg nem is - mondta Alvin Reynolds mosolyogva. - A Horizonttartományban vagyunk. Pontosabban meghatározhatod, hogy ez mit jelent, miután elmesélek bizonyos dolgokat.

A két férfi egy kis tanácsteremben ült Vali Shallar nagy tornyának alján. Már bejelentkeztek, hogy hamarosan találkozzanak a Racharral, a Tartomány mágusainak uralkodó páholyával. Idegeneket vinni Vali Shallarba kétségkívül szigorúan tilos volt. Reynolds azt akarta, hogy Tizenhetes mondja el történetét a csoport négy tagjának. Nem mondta, miért.

Tizenhetes társai eltűntek egy gyorsan megszervezett túrán a dzsungelben. Töm Hó Pák, a Remény Karja Páholy másik tagja szolgált idegenvezetőjükként. Reynolds nem magyarázta el Tizenhetesnek a titokzatos vállalkozás célját. A pocakos mágus gyors döntéseket hozott, de nem szerette kifejteni okait. Tizenhetes szörnyen bosszantónak találta ezt a viselkedést, főleg amióta Sam és Kallikos ugyanilyen modorban viselkedett. Nyilvánvalóan ez a mágusok közös jellemzője volt: olyan biztosak voltak magukban, hogy nem látták szükségesnek megvitatni céljaikat.

- Az a világ, amit rendes körülmények között öt érzékünkkel felfogunk nem minden — kezdte Reynolds. —Van az anyagi valóság és van a pszichikai, anyagtalan világ. Ezeket így együtt hívjuk a Tellúriának. A föld, ahol az Alvók lakoznak, a Tellúria középpontja; ez a statikus valóság, a legerősebb. Az emberiség eredeti otthonaként ez a konszenzuális valóság a középpontja a Kilenc Tradíció és a Technokrácia közötti viszálynak, amit a Kiteljesedés Háborújának is nevezhetünk.

- Ez minden, amit tudok - mondta Tizenhetes. Türelmetlenül igyekezett, hogy minél többet megtudjon, mielőtt a Rachar megszakítaná Reynolds magyarázatát. - Mesélj nekem erről a helyről!

- Épp erre készülők - mondta Reynolds nyugodt, laza hangon. A nagy férfi lassan, megfontoltan beszélt, mintha minden szót pontosan mérlegelne, hogy helyese. - A föld szűk valóságán túl fekszik a Fátyol. Ez egy titokzatos sorompó, ami elválasztja világunkat a szellemi valóságtól. A Fátyolba lépéskor a halandó teste átalakul a fizikai valóságból szellemi valósággá. Mi még mindig létezünk, de más formában. Nincs ok az aggodalomra. Mikor visszatérünk Gaiához, szellemi testünk visszaalakul fizikai alakjába. A Fátyol szolgál sorompóként, hogy megakadályozza a nem mágusok belépését abba a szellemi tartományba, amit Közelumbraként ismerünk. Ez a hely ugyanott létezik, ahol a mi világunk. Úgy képzeld el, mint párhuzamos földi dimenziókat. A Közelumbra a statikus valóság visszatükröződése de sokkal szellemibb a természete. A legtöbb, ami létezik a földön létezik itt is, csak pszichikai formában. A garouk, azaz a farkasemberek a mi világunkból ide csatangolnak, mint ahogy sok más erős, mitikus lény. A Közelumbrában barangolni veszélyes, de szívderítő is. Most ez nem fontos.

- És a Horizont? - kérdezte Tizenhetes. - Térjünk rá erre! Reynolds bólintott.

- A Horizont egy másik mágikus sorompó, mely elválasztja a Közelumbrát a Mélyumbrától.

A Mélyumbra említésére Tizenhetes megborzongott. Egy árny suhant át elméjén, egy félig elfelejtett démoni alak csillogó ezüstpáncélban, amint vasszárnyú acélparipán lovagolt. Egyik kezében hatalmas fogazott kardot tartott, ami tüzesen izzott. Kéretlenül jött Tizenhetes nyelvére a szörny neve:

- Acél Úr, az Utálat Hercege.

Alvin Reynolds szemei elkerekedtek a meglepetéstől.

- Az egyik Maeljin Incarna. A legtöbb akaratmester nem tud a Sötét Urakról. Virtuális Adeptusként és az okkult tudományok tanulójaként én ismerem a Rontás tizenhárom Uralkodó Szellemét. Honnan ismered őket?

- É-én nem tudom. Néha egy szó, egy mondatrész kisüt egy biztosítékot az agyamban és máris felbukkan egy emlék, ami mélyen el van temetve a tudatalattimban. Egyszer, még mielőtt elvesztettem volna emlékezetemet, láttam az Acél Urat. De arra, hogy akkor mi történt, nem emlékszem.

- A Rontás Szellemei népesítik be a Mélyumbrát - mondta Reynolds. - Ezt teszik a névtelen szörnyek is, olyan idegen teremtmények, amik a legtöbb halandó számára felfoghatatlanok. A Mélyumbrában, messze a statikus valóságtól, a Nefandusoknak vannak rendházaik, olyan helyek, amiket ők Labirintusoknak hívnak. Itt laknak azok az őrült mágusok is, akiket Martalócokként smernek, és őrült terveket szövögetnek a hódításra. A Mélyumbra a határtalanságba nyúlik. Ez egy veszélyes hely, felfedezése kockázatos vállalkozás. Mégis, többen is vannak, akik ilyen kockázatvállalásokból húznak hasznot, köztük néhány közeli barátom.

- A Horizont szolgál korlátként, hogy visszatartsa a Mélyumbra rémeit a földtől - Tizenhetes kombinálta a logikát kósza gondolataival.

- Helyes - mondta Reynolds. - Azonban a Fátyoltól eltérően, ez egy egyedülálló világ a maga sajátosságaival, egyfajta demarkációs zóna a Közelumbra és a Mélyumbra között. Hatalmas mennyiségű földi kvintesszencia felhasználásával a mágusok képesek voltak egy mesterséges környezet kialakítására, amit ők Horizont-tartományoknak hívnak. A Szürke Begyűjtő, ahonnan megszöktél, az egyik ilyen volt. Vali Shallar egy másik. A Horizont-tartományokba általában a földről lépnek be, legtöbbször annál a forrásnál, amik kvinteszenciával látják el a tartományt. A kisebb tartományok csak néhány forrást igényelnek, ami ellátja őket misztikus energiával. A dél-amerikai ősi, kultikus helyek szolgálnak a kvintesszencia forrásaiként, melyek Vali Shallart táplálják. Remélhetően tapasztalataidat felhasználva képesek leszünk azonosítani az elsődleges csomópontot, ami a Szürke Begyűjtő kapujaként szolgál.

Tizenhetes nem tudta biztosan, hogy pontosan mit is ért ez alatt, így kicsúszott a megjegyzés a száján:

- Fejtsd ki nekem, amit korábban említettél a szabályokról, hogy a varázslatok nem egyformán működnek a tartományokban!

- Egyszerű - felelte Reynolds. - A Horizont-tartományok bizonyos értelemben kicsi, mesterséges, parányi univerzumok, amiket bizonyos meggyőződésű máguscsoportok teremtettek. Ők lehetnek Technomanták vagy a Kilenc Tradíció tagjai. Amikor megtervezik a tartományt, a teremtők megpróbálják a menedéket meggyőződésük tökéletes megjelenítésévé tenné. Elferdítik a kvinteszenciát olyan módon, hogy világszemléletük lesz a teremtés alapja. Eképpen egy Technomanták teremtette Horizonttartományban a varázslat alkotta tudományos eljárások használata a helyes és ez nem okoz Paradoxot. Azonban a Verbéna mágusok, vagy más varázslók igéi természetellenesek ott, és ez rögtön mérhetetlen mennyiségű paradoxot generálna, komoly gondot okozva a számukra.

- Jócskán belekavarodtam! - mondta Tizenhetes.

- Úgy fogd fel, - magyarázta türelmesen Alvín Reynolds - hogy építettünk egy házat, amit modem, időt megtakarító kényelmi berendezésekkel szerelünk fel. Ha főzni akarok valami ételt, kiveszem a mirelit vacsorát a mélyhűtőből, leveszem a fémfóliát, beteszem a mikrohullámú sütőbe és néhány percre állítom. Ezután kiveszem, hagyom kihűlni és megeszem. Ezt számomra könnyű megtenni. De nézzük, mi történik, ha valaki, aki a hegyek közt él és utálja a technikát, meglátogat. Nem ismeri a viselkedés szabályait. Beteszi az ételt a mikroba anélkül, hogy levenné a fémfóliát, majd az időzítőt tizenöt percre állítja. Katasztrófa a konyhában. A Tradíció egyik Horizont-tartományában a varázslat minden következmény nélkül működik. Ugyanez igaz a Technokrácia tudományára a Technokrata Horizont-tartományokban. Szárazon meg tudod úszni egy kis társasággal, mindkét helyen, de ez minden. Különben Paradox.

- Tanárnak kellene menned! - bólogatott elismerően Tizenhetes. -Azt hiszem, értem mit mondasz. Talán nem annyira, mint szeretném, de legalább van némi fogalmam az alapokról. Most kérlek magyarázd meg, miért van két nap az égen!

Reynolds vigyorgott:

- Ez egy kicsit nehezebb. Vali Shallart egy maja Álomjáró mágus teremtette évszázadokkal ezelőtt. A Mélyumbra egyik nagyhatalmú lényének segítségével képesek voltak egy olyan tartományt teremteni, ami hasonlít a maja mennyország elképzeléséhez. Ez magába foglalja a két napot az égen és két holdat éjszaka. Az eredeti...

A nagydarab ember gyorsan elhallgatott, amint négy varázsló lépett a terembe. Kettő maja volt, bőrük barna, hajuk sötét és hosszú, homlokuk lapos volt. A többiek karcsú, hajlékony keletiek voltak. Egyszerű tógába öltöztek, melyek az Akasha testvériség tagjaiként azonosították őket. Bár mindannyian úgy néztek ki, mintha ötvenes éveik közepén járnának, Reynolds elmondta Tizenhetesnek, hogy a Racharban senki sem volt fiatalabb öt évszázadnál. Ők voltak a Vali Shallar Horizonttartomány vezetői és szavuk maga volt a törvény.

A négy férfi minden ceremónia nélkül leült egy hosszú asztalnál, szemben Reynoldsszal és Tizenhetessel. Kíváncsian, de nem ellenségesen szemlélték Tizenhetest. Az egyik sólyomarcú maja szólt először. Zöld selyemtógát viselt és aranyozott amulettet a nyakában. A maják ősi nyelvén kérdések sorozatát tette fel Alvin Reynoldsnak.

A Virtuális Adeptus ugyanezen a nyelven válaszolt. Válasza, noha mindig rövid volt, a Rachar több tagját megmosolyogtatta. A maja, akinek a nyakában az arany dísz lógott, bólintott fejével, mintha egy kívánsággal értene egyet.

- Hagyjuk beszélni vendégünket! - szólalt fel a sólyomarcú férfi tökéletes angolsággal.

- Meséld el Ihuanocuatlonak a történetedet, Tizenhetes - utasította Alvin Reynolds. - Kezd a szökéseddel, és ne hagyj ki semmi fontos részletet! Beszélhetsz egyszerűen angolul. A Rachar minden tagja érti a nyelvet.

Bár Reynolds nem adott magyarázatot kívánságára, Tizenhetes úgy gondolta jobb, ha eleget tesz neki. Figyelmesen újra elmesélte a héten vele megesett kalandokat.

- Köszönjük - mondta Ihuanocuatlo, mikor Tizenhetes befejezte. -Ez egy lenyűgöző mese.

- De van bármi bizonyíték arra, hogy ez igaz? - kérdezte a Rachar két japán tagjának egyike. - Nem nevezem hazugnak vendégünket, de ez a történet elképesztő, még a mágusok között is! Milyen bizonyítékot tud felmutatni, hogy megjelenése Vali Shallarban nem egy alaposan kidolgozott hadművelet része, hogy betörjenek tartományunkba? Egyszer korábban a Technokrácia megpróbálta elpusztítani földünket. E férfi megjelenése egy másik kísérlet előjele lehet.

-Jó a felvetésed, Shi-Han! - mondta Ihuanocuatlo. Sötét szemeivel Tizenhetest nézte. - Van valami más bizonyítékod, mint a szavaid, hogy a történet, amit mondtál, nem egy szövevényes megtévesztés része?

Tizenhetes fejét kezdte csóválni, majd abbahagyta.

- A félrevezetés és becsapás fondorlatos világában nincs igazán kétségbevonhatatlan bizonyíték. A gondolatokat meg lehet másítani, a hitet manipulálni lehet. De én a legtöbb kétséget kizáróan bizonyítani tudom, hogy amit elmondtam, legalább részben igaz. Ez elegendő lesz?

- Add a késed, Alvin! - mondta Tizenhetes.

Száját megnyalva adta át Reynolds Tizenhetesnek a kését, amit övén viselt. Egyik kezében a kést tartva, Tizenhetes megragadta ingje elejét és széttépte. Gombok potyogtak a földre amint a ruhadarab darabokra foszlott, felfedve Tizenhetes mellkasát.

- Mit csinálsz? - Reynolds szemei elkerekedtek a meglepetéstől.

- Az Örökítők csináltak valamit a bőrömmel és a véremmel a Szürke Begyűjtőben - felelte Tizenhetes. - Azt hiszem arra használtak engem, hogy teszteljék adataikat, mielőtt beültették volna a változásokat a mintázat-klónba. Nézzék!

Tizenhetes mellkasának középpontjára helyezet a kést. Fogait összeszorította, kezét egy hüvelykkel előrerántotta, majd ugyanezzel a mozdulattal lefelé hasított. Élénkvörös vér lövellt a tátongó sebből.

A négy Rachar néma döbbenettel bámulta Tizenhetest. Alvin Reynolds átkozódott, mikor Tizenhetes vére a kőpadlóra ömlött, szája görcsberándult a sokktól. A Rachar semmit sem mondott, de egyaránt elképedtnek tűntek.

A seb szinte azonnal gyógyulni kezdett. Csak másodpercek múltak el, de a vérzés már elállt. Gyorsabban, mint a szem követni tudta volna, Tizenhetes bőre összeforrt és a vágás zárult.

- Vére áteszi magát a kövön! - mondta Shi-Han. Ez igaz volt. A kő Tizenhetes előtt, kis lyukaktól lett himlőhelyes.

- Tanácskoznunk kell! - mondta Ihuanocuatlo, felállt, a hátsó ajtó felé fordult és intett a páholy többi tagjainak. A kegyetlen arcú indián Tizenhetesre mosolygott, szemei csillogtak a mulatságtól. - Köszönjük bámulatos bizonyításodat. Kérlek, bocsáss meg nekünk! Néhány perc múlva visszatérünk.

- Ez átkozottul veszélyes volt! - mondta Alvin Reynolds, miközben visszatette tőrét a hüvelybe az után, hogy a Rachar négy tagja távozott. - akármilyen mechanizmus legyen is felelős hihetetlen gyógyulási képességedért, kétségtelenül Technomanta mágia táplálja. Ezzel a bemutatóval Paradox lelkek hordáit szabadíthattad volna magadra!

- Megérte a kockázatot - mondta vigyorogva Tizenhetes. - Csak a magam megvágása volt az egyetlen, amivel megmutathattam, hogy nem hazudok. Ezenkívül, testem megvágásához semmi más nem kell, mint idegzet. A varázslat csak a gyors gyógyulásban volt érintett. Nem tudom teljesen biztosan mit tettek az Örökítők a véremmel, de van valami homályos emlékem, hogy molekuláris szinten kezelték. A folyamat kombinálja a varázslatot és a tudományt, így kiszámítottam, hogy a Paradox előidézésének igen kicsi volt az esélye.

- Nanotechnológia - mondta Reynolds. -Ez a modern genetikai kutatások pereme. Mivel épségben megúsztad, nem lehetek túl dühös.

Ez egyfajta show volt.

- Egyébként miről szólt ez az ülés? - kérdezte Tizenhetes Reynolds nyitottságától felbátorodva. - Miért kérdőjelez meg minket a Rachar?

- Vali Shallar egy titkos Horizonttartomány. Mindig legendás hely volt. Egy maroknyi kívülállótól eltekintve létezéséről csak azok a mágusok tudnak, akik több, itteni központú páholyhoz tartoznak. A látogatók szigorúan ki vannak tiltva, kivéve, ha iszonyatos vészhelyzet van, és rendszerint kitörlik emlékezetüket, amikor távoznak. Remélem a Rachar megfontol egy másik lehetőséget a te esetedben.

Tizenhetes ökölbe szorította kezeit. A gondolat, hogy még többet veszít emlékezetéből nem volt az ínyére.

- Ha tudtad, hogy ez a helyzet, miért hoztál minket ide? - megpróbálta elfojtani hangjában a keserűséget.

- Bocsánatodat kérem - békitette Reynolds. - Ez olyan kockázat volt, amit vállalnom kellett. A nővérem megmentése nem lesz könnyű és meg vagyok győződve, hogy bármilyen gonoszságot forraljanak is a Szürke Begyűjtőben, meg kell állítani. Sajnos a legtöbb Akaratmester Vali Shallarban az elszigetelődési politika fanatikus híve és iszonyatosan idegengyűlölők. Gyűlölik a kívülállókat és a változásokat, amit magukkal hoznak. Ezek a tradicionalisták jobb szeretnének távol maradni a Kiteljesedés Háborújától. Mások, mint én, tudják, hogy ha a Technokráciát nem állítják meg, a varázslat, ahogy mi ismerjük, el fog tűnni. A Rachar kormányozza a tartományt, de ők egy keskeny vonalon járnak a két meggyőződés között. Ez esetben azért imádkozom, hogy az ősiek felismerjék küldetésünk fontosságát és engedélyezzék a folytatást, az elszigetelődés híveinek nézőpontja ellenére is.

- Nos, azt hiszem, ezt hamarosan megtudjuk. Itt jönnek - mondta Tizenhetes.

A Rachar négy tagja visszatért a terembe és. elfoglalták helyeiket. Ihuanocuatlo arca kegyetlen volt, hangja elcsigázott:

- Angolul fogok beszélni, így mindketten érteni fogjátok döntéseinket és azt, hogy miért hoztuk őket. A Rachar egyetért abban, hogy az események, amiket Tizenhetes ecsetelt, igen zavaróak és cselekvést követelnek. Azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül népünk kívánságát, főleg a Jabbi-yazerekét, akik tartományunk titkosságát őrzik, így a következő eredményre jutottunk. A Remény Karja Páholy és szövetségesei szabadok, hogy támadást intézzenek a Szürke Begyűjtő ellen. Az idegenek akaratát nem másítjuk meg. Azonban, hogy megvédjük Vali Shallar titkosságát, minden, a küldetésben érintett személy akaratát megbénítjuk, így képtelenek lesznek a tartományról beszélni, ha elfognák őket. Mivel komolyan úgy érezzük, hogy az Örökítők kísérletei fenyegetést jelentenek a Kilenc Tradícióra, a Rachar minden lehetséges segítséget biztosítani fog a Remény Karjának a kutatásban. Azonban, hogy megbékítsük azokat köztünk, akik félnek a felfedezéstől, Vali Shallar egyik mágusának sem engedélyezzük, hogy rész vegyen a portyán.

- Elfogadjuk - mondta Alvin Reynolds. - Meghajtok a Rachar bölcsessége előtt.

- Akkor menjetek! Társaitok már odakint várnak - mondta mosolyogva az öreg maja, Ihuanocuatlo. - Szemmel láthatóan vadásztak.

-Vadásztak? -kérdezte Tizenhetes Alvint, miután távoztak a tanácsteremből.

- A Tradíció varázslatait használni a Szürke Begyűjtő Horizonttartományban katasztrofális lenne. Mégis, Vali Shallarban van néhány meglepetés, melyek a hatalmas esőerdőben kószálnak. Érdekes helyek vannak a földön, melyeket a források kötnek a tartományokhoz, és ahol rég kihalt vadállatok élnek még mindig. Számos teremtmény az itteni dzsungelbe vándorolt a századok alatt. Amig benn voltunk a Racharral, addig társaink egy ritka példányra vadásztak. Azt hiszem, magunkkal visszük, amikor megtámadjuk a Technokraták búvóhelyét. Ez nem varázslatos, tehát a Paradox nem merülhet fel, de jelenléte jókora kavarodást okozhat.

- Nem dinoszauruszról beszélsz, ugye? - mondta Tizenhetes amint kiértek a délelőtt ragyogó napsütésébe. Barátaik az ajtónál várakoztak.

- Túl nehéz lenne szállítani - mondta komoly hangon Reynolds. -Az én kis meglepetésemet egy kicsit könnyebb irányítani. És ugyanilyen halálos.

- Hé, fiam! - mondta Sam Haine, amint csatlakoztak a többiekhez. - Kihagytál egy magával ragadó kirándulást a nagy sárban! Albert meglehetősen odavalónak tűnt.

- Sok dzsungelben jártam már életemben, - mondta az óriás és fejét csóválta ámulatában - de egyiket sem lehet Vali Shallarhoz hasonlítani.

Olyan növények vannak itt, amik nem léteznek már a földön. Nem is beszélve az elképesztő állatfajokról, amik itt találhatóak.

- Egy erős harcost fogtunk el - mondta az általában csendes Hajnal Árnyéka. A fiatal nő szemei az izgatottságtól csillogtak. - Ő halállal és pusztítással áll bosszút azokon, akik rabszolgasorba készülnek hajtani a Tradíciókat.

- A kicsi teljesen lecsillapodott és útra kész - mondta Reynolds barátja, Töm Hó Pák. A vékony koreai Hermész Rendjének varázslója volt.

- Beleegyeztek, hogy részt vegyek a küldetésben, de Vali Shallar segítsége nélkül, leszámítva a Remény Kezét - mondta Reynolds. - Ez volt a legtöbb, amit remélhettünk. Sokkal rosszabb is lehetett volna.

- Tehát készüljünk a támadásra - mondta Kallikos. - Nagyon jó! Mikor indulunk?

- El kell szállítanunk foglyunkat a földre, a lehető legjobban le kell csillapítanunk és egy teherautóra tennünk - felelte Reynolds. - Ezután adjatok egy órát nekem, digitális térképemnek és Tizenhetesnek. Ki kell számítanunk a Szürke Begyűjtő forrását, ahonnan felbukkant. Hosszú út lesz keresztül az országon, de ez az egyetlen bejárat a Horizonttartományba, amit ismerünk. Természetesen átjutni ezen a kapun egy újabb kihívás lesz.

- Hagyd csak ezt a gondot Sam Haine-re, a Változó Emberre - Sam lustán mosolygott. - Van néhány trükk a tarsolyomban, amit a számítógéped nem tud utánam csinálni! - Kuncogott: - Legalábbis még nem!

 

Huszonkettedik fejezet

 

- Ez az! - mondta Velma Wade és hátradőlt székében. Szinte becézgetve veregette meg a számítógép-terminált. - A végső kódokat bevittem. A növesztő ciklus elkezdődött. Ettől a perctől számítva húsz óra és a mintázat-klónunk teljesen életképes lesz. Holnap, ezernyolcszáz órakor a bébink életre kel.

Karjait a feje fölé emelte, majd lassan, mechanikusan elválasztotta őket, miközben dúdolt:

- Tikk, takk, tikk, takk. Ki tudja, hol jár az idő.

X344 felnézett laptop számítógépéről és az Örökítőt bámulta. Velma Wade az idegeire ment. Semmit sem vett komolyan. A kiborg számára, akinek az élete a korlátlan engedelmesség és tekintély körül forgott, a fiatal nő egy veszélyes őrült volt. X344-nek különös tervei voltak Velma Wade számára, hogy megtisztítsa a semmirekellő Örökítő helyét. Hónapok óta gúnyolta és gyötörte már, de a hosszú várakozásnak hamarosan vége. Holnap végre benyújtja a számlát kínzójának és ő lesz a kínzott.

- Számításaim 19 óra 54 percet jeleznek. Plusz-mínusz 16 másodperc - jelentette X344.

Wade nevetett:

- Meghajlok felsőbbrendű számítási képességei előtt, Nelson. Bár gyanítom, hogy húsz óra egész jó becslés a nagy pillanatig. Ez nem olyan, mint a mi fiúnk, aki rögtön felül és beszélni kezd. Elméje mentes minden intelligenciától. Ami még fontosabb, neki nincs lelke.

- Nincs olyan dolog, hogy lélek - felelte X344. - Ez csak a Tradíciók puszta kitalálása, hogy fennhatóságuk alatt rabszolgasorban tartsák az átlagos népességet, jól tudom. A Technokrácia hűséges tagjaként Önnek is így kellene gondolnia! - X344 horkantott a gyűlölettől. - Lelkek, avatárok, hívja úgy, ahogy akarja! Mind jelentés nélküli kifejezés. Vallásos képtelenségek a megvilágosulatlanoknak.

Velma Wade mosolygott:

- Senki sem vádolta ilyesmivel, Nelson! Ez a jó gépemberek egyik ismertetőjele. Ön az Iteráció büszkesége! Soha senki sem vádolná meg Ernest Nelsont, Mr. X344-et, hogy lelke van, ez biztos.

A szőkeség felállt székéből az acél akna irányító központjában, ahol a nevelőtartály volt elhelyezve.

- Most megyek, hogy elújságoljam Reed kutatási igazgatónak a jó híreket. Biztos vagyok benne, hogy Sharon pezsgővel akar ünnepelni ma este. - Szemei aljasul csillogtak. - Miért nem kapcsolódik össze Klair Számvevővel és pötyögi be neki az információt? Ketten megoszthatnának egy kanna nagy teherbírású kenőanyagot, vagy valamit, amit Önök, fiúk isznak, hogy kirúgjanak egy kicsit a hámból!

X344 remegett a dühtől. Arca céklavörös lett és fémes ujjai frusztráltan csattogtak. Sóvárgott azután, hogy összelapítsa az alakváltoztató értéktelen testét. De haragja nem volt akkora, hogy elborítsa agyát. Az Iteráció Technomantái sohasem engedték, hogy érzelmeik elárulják őket. A büntetés egy, a kutatócsoport tagjának a megöléséért a villamosszék volt: egy gép taszít halálba gépet. Bár utálta Wade-et, a kiborg nem merte megérinteni. Ezt tudta, és ami még rosszabb, a nő is tisztában volt vele.

- Kellemes estét! - mondta Velma Wade, megnyalta száját tehetetlen dühében. - Tiszteletem Mr. Klairnek.

- Úgy gondolkodj, mint egy gép! - mormogta magának X344, miután a nő ajkait sokatmondóan biggyesztve elballagott. - Úgy gondolkozz, mint egy gépi Hideg, hűvös, érzelem nélküli! Gondolkozz acélként! Gondolkozz acélként!

Legbelső énje lassan lecsillapította érzelmeit. Velma Wade egy szuka volt, de egy eszes szuka. X344 nem tehetett róla, titokban csodálta a nő képességeit, ahogyan manipulálni tudta érzéseit. Az Örökitők Technokratája pontosan tudta, mely szavak szükségesek ahhoz, hogy megtörje vasfegyelmét. Gyakran izgatta, vajon nem iskolázta-e be őt az Új Világrend. Wade nem volt annyira titkolódzó, mint Terrence Shade, de aljasságban felért a küldetés-specialistával. X344 saját kémjeitől tudta, hogy ugyanolyan alattomos, álnok volt. Az alakváltoztató nagyon halálos ellenség volt. De holnap után nagyon is halott lesz.

- Gondolkozz acélként! - mondta még egyszer utoljára magában, majd kommunikációs eszközét összekapcsolta Klair számvevőével.

- Mit akarsz, X344? - kérdezte Klair. Hangja harsányan, de tisztán átjött a kiborg jobb fülében lévő mikro-adóvevőn. - Számítógépes kódolásokkal vagyok elfoglalva!

- Jó hírek, számvevő! - jelentette X344 a torkába épített mikrofonon keresztül anélkül, hogy hallható hangot adott volna ki magából. Szorult .helyzetekben hasonló kommunikációs eszközt tudott használni, hogy Klair számvevővel, vagy az Iteráció más tagjaival tudjon kommunikálni anélkül, hogy bárki más okosabb lenne. - A nevelőtartály lassan kiürül. Holnap estére, ezernyolcszáz órakor a mintázat-klón teljesen életképes lesz.

- Kiváló! Találkozzunk tizenöt perc múlva az irodámban. Átprogramozom a Horizont kapujának biztonsági kódját. Beszélnünk kell! Meg fogjuk alkotni a végső tervünket!

- Úton vagyok - nyugtázta Nelson.

- Ja, és tégy meg nekem egy szívességet! - kérte Klair, mielőtt megszakította volna a kommunikációt. - Hívd fel Shade küldetés-specialistát és neki is mondd el a híreket! Igazán nem szeretnénk, hogy kövér ÚVR-es barátunk úgy érezze, megfeledkeztünk róla a nagy izgalomban.

- Wade nem zargatta - mondtaX344.

- Az ő hibája! - mondta Klair. - Shade biztosan jelenteni akarja sikerünket a Belső Tanácsnak. Jobb szeretném, ha az Iterációt úgy említené, hogy teljes mértékben együttműködött a terv végső szakaszában. Semmi oka, hogy az utolsó pillanatban bepiszkítsuk a hírnevünket.

- Ön dönt - mondta Nelson. - Én csak végrehajtom a parancsait. Hamarosan látjuk egymást.

A kiborg megszakította a kapcsolatot Klairrel, majd a Begyűjtő belső telefonrendszerén hívta Shade-et. Mint mindig, a küldetés-specialista a háló és iroda kombinációjából álló lakosztályában volt, mivel munkájában nem volt semmi, ami a tényleges mitázat-klónnal volt kapcsolatos. Ritkán látták azon a szinten. Pusztán összekötőként szolgált... és kémként. X344 nem szerette Shade-et, de nem is gyűlölte. A férfi csak a feladatát végezte, megvédte a Technokrácia mind az öt ágának az érdekeit. Az egyetlen hibája az volt, hogy elutasította annak beismerését, hogy az Iteráció ösvénye volt az egyetlen út a megváltáshoz. A gépeké a jövő.

- Mr. Shade! - mondta X344 megtartva magának a gondolatait. - A kutatás a végső fázisba lépett. Klair számvevő utasított, hogy értesítsem Önt a jó hírről. Holnap ezernyolcszáz órára a mintázat-klón teljesen életképes lesz. Az AW kutatás közelít a befejezéshez.

- Milyen csodálatos hírek! - Shade hangja mennydörgőit a telefonban. - Hosszú idő után siker! És semmi jele a deviánsok beavatkozásának. Úgy tűnik aggodalmaink alaptalanok voltak. Méltányolom hívását, Mr. Nelson.

- Örülök, hogy a szolgálatára állhattam, küldetés-specialista! Meg kell szakítanom a,kapcsolatot, mivel be kell fejeznem néhány folyamatot. Feltételezem, látni fogjuk a laborban holnap este.

- A világ minden pénzéért sem szalasztanám el ezt az alkalmat! -mondta Shade. - Értesítem a Belső Tanácsot, hogy a végső visszaszámlálás elkezdődött. Nagyon elégedettek lesznek, ebben biztos vagyok.

- Ebben biztos vagyok - ismételte X344, igyekezett nem szarkasztikusnak hangzani. Mintha foglalkozott volna azzal, mit gondolnak a Szimpózium vezetői. - Jó éjszakát, Uram!

- Jó éjszakát Önnek is, Nelson! - mondta Shade derűsen. - Ez egy nagyon jó éjszaka.

- Átkozott féleszű! - dörmögte a kiborg az orra alatt, miután megszakította a kapcsolatot. - Nem is jött rá, hogy itt holnap este ki fog törni a háború Klair számvevő és Reed igazgatónő között? Ez a hely egy vágóhídra fog emlékeztetni, még mielőtt a vérengzés véget érne. A világ minden pénze és kémtalálmánya sem tudja biztonságos helyre elbújtatni.

Miután megbizonyosodott, hogy terminálja be van csukva és le van zárva, Nelson átvágott a laboratóriumon, Klair magánirodája felé tartott. Bár a Számvevő tizenöt percet mondott, X344 azonban már megtanulta, hogy mindig adjon hozzá pár percet becsült érkezéséhez. Ilyen módon a Számvevő mindig korábban érkezett a megbeszélt találkozókra.

Miközben a kiborg felgördült a második emeletre vezető feljárón, Shade látszólagos nemtörődömsége foglalkoztatta a közelgő konfrontációval kapcsolatban. Mivel ő volt az a személy, aki leggyakrabban szolgált döntőbíróként Klair és Reed között, különösnek tűnt, hogy a küldetés-specialista nem tesz semmi többet, hogy biztosítsa, holnap nem lesz semmiféle ellenségeskedés. Terrence Shade sok minden volt, aminek X344 tartotta, de kifejezetten nem volt naiv.

Csak amikor Klair irodájának bejáratához ért esett le a kiborgnak, hogy talán Shade nagyon is tudatában van a két rend között érlelődő háborúnak. Figyelmének hiánya valójában hideg, kikalkulált erőfeszítés lehet részéről és az Új Világrend részéről. Oszd meg és uralkodj. Ez a mondás villant X344 agyába és nem akart eltűnni. Kopogtatott a bejárati elemen Klair magánszobájánál.

- Azonosítás! - jött a számvevő hangja belülről. Ahogy számította: korán érkezett.

- Technomania X344, Klair számvevő! - A kiborg tudta, hogy videó-és hang érzékelők analizálják hangját és megjelenését, összevetik az adattárukban lévő mintával. Klair számvevő módfelett óvatos volt, hogy kit enged be irodájába. Inkább elkerülte a meglepetéseket.

Az ajtó kinyílt, amint a számítógép igazolta és megerősítette X344 személyazonosságát. Klair egy nagy, fekete fémasztal mögött ült. Feje két keze között pihent, könyökei az asztal lapján voltak. A számvevő a homlokát ráncolta:

- Késtél! - mondta a kiborgnak, miközben az begördült a helyiségbe.

- Nem - felelte X344 - Ön jött korán. Beállítottam egy belső órát a hívására. Tizenöt percet mondott. Eddig a pillanatig tizennégy perc és negyvenkettő másodperc telt el.

Klair halványan mosolygott, bár arca a gondolatok homályába merült.

- Azt hiszem okosabbnak kellene lennem már annál, semmint hogy vitát nyissak a tényekről Technomania adottságaid ellen, X344. Mi bosszant? Azt hittem majd kiugrasz a bőréből, most hogy ilyen közel vagyunk a küldetés befejezéséhez! Oly sok idő után nem kell többé foglalkoznunk az Örökítőkkel. Ehelyett zaklatottnak tűnsz!

- Terrence Shade - morogta a kiborg. - Mindig azt hittem, ő tartja fenn a békét közösségünk és az Örökltők között. Sohasem tűnt fel nekem, hogy épp az ellenkezőjét tette. Az a kígyó titokban mindkét csoportot manipulálta, fenntartotta, hogy egymás torkának essünk, így megtarthatta a teljes ellenőrzést a kutatás felett.

- Természetesen - mondta Klair, a meglepetés legcsekélyebb jele nélkül. - Kevesebbet vártál az Új Világrend vezetőjétől? Hónapok óta tudok Shade megosztó taktikájáról. Biztos vagyok benne, hogy Reed is tudott erről. Ez nem gond. Csak egy bosszúság, amit holnap elintézünk.

A kiborg gyanakvóan körbetekintett. Rendes körülmények között főnöke nem beszélt ilyen nyíltan terveiről.

- Átfésülte az egész szobát lehallgató készülékek után? - kérdezte.

- Az egész Szürke Begyűjtőt behálózzák Mr. Shade kémfelszerelései. - Klair hangjában valami elégedettség csengett, amikor beszélt. - Gyerekjáték volt bemérni őket. Hogy eloszlassam gyanúját, békében hagytam őket hónapokig: Ma, hívásod után bekapcsoltam az interferenciahullám-generátort, amit röviddel a komplexumba érkezésem után szereltem össze. Ahogy azt te is jól tudod, az Iteráció sohasem látja el a rendek egyikét sem találmánnyal, hacsak nincs egy ellene eszköz a birtokunkban. Mr. Shade hálózatfigyelése többé nem működik. Semmi sincs amit tehetne ez ellen az elkövetkező húsz órában. Talán igencsak dühös és kíváncsi arra, mit terveznek az ő tudta nélkül. Holnapra a teljes idegösszeomláshoz közeli állapotban kell lennie.

- Milyen kár - mondta X344- - Lehet, hogy néhány dolgot ripityára tör ahelyett, hogy aludna ma este. Mi fog történni a kövér emberrel holnap?

- Csatlakozik a tudományos előrehaladás mártírjaihoz Sharon Reed, Velma Wade és minden szerencsétlen féleszű nyomában, akik téves útjukat járják a megváltás felé.

A kiborg füttyentett:

- Semmi túlélő, he? - Tudta, hogy Reed és Wade rászolgáltak a pusztulásra. Túl sokat tudtak a kutatás alaptermészetéről, hogy életben hagyják ókét. De még akkor sem számított arra, hogy az egész Örökítő hadat felszámolják a Szürke Begyűjtőben.

- A döntést nem én hoztam! - rázta a fejét Klair. Nem látszott boldognak. A számvevő nem volt gyilkos. - A parancsok a legmagasabb hatalomtól jöttek.

A számvevő tétovázott, mintha következő szavait latolgatná.

- Ha egyszer a mintázat-klón teljesen életképes lesz, egy osztag Hit Mark lép be a Begyűjtőbe és végeznek mindenkivel, aki nem a mi csoportunkhoz tartozik. Elrendeztem a dolgokat már hónapokkal ezelőtt. Te állsz a hadművelet élére!

X344-nek leesett az álla:

- Én? Egy egész egység HIT Markot vezéreljek? - Nevetett az örömtől. - Nem tudom elhinni. Micsoda lehetőség!

Klair bólintott:

- Gondoltam, hogy elégedett leszel. Tégy, amit kívánsz, csak légy következetes! Semmi fölösleges vérontás, még akkor sem, ha némileg korlátoznod kell magad Velma Wade-del! Azt akarom, minél gyorsabban és hatékonyabban fejezzük be ezt a munkát! Elvégre gépek vagyunk! Nem az érzelmek, hanem a logika kell, hogy vezesse tetteinket.

- Ahogy mondja, Uram! - mondta X344-Nem szándékozott szakszerűségről vitatkozni Klairrel. Velma Wade az elképzelhető legfájdalmasabb módon fog meghalni. Utána a számvevő már szinte semmit sem tehet. Egyébként a kiborg biztos volt afelől, hogy Klair nem fog szörnyen megharagudni tettére főleg, ha Sharon Reed is szenvedne. - Mi a pontos terv? - kérdezte, a bosszú gondolatát most száműzte agyából. -Hol vannak a HIT Markok és hogyan juttatjuk őket a laborba a megfelelő időben?

- Ez az, amiért ide hívtalak."

A számvevő kabátja belső zsebébe nyúlt és egy rövid csövet húzott ki belőle. Talán öt hüvelyk hosszú és egy hüvelyk lehetett az átmérője. Az eszköz jelzőfény csövére emlékeztette X344-et, bár nyílván egy felismerhetetlen fém készülék volt, mely ezüstösen csillogott.

- Ez az egyedülálló eszköz a te felelősséged! - Klair átadta a tárgyat az asztal felett a kiborgnak. - Egy pillanatra se téveszd szem elől! Életbevágó, a holnapi történések szempontjából!

- Mi ez? - kérdezte a kiborg és minden felfokozott érzékével tüzetesen megvizsgálta a tárgyat. Próbálta, ahogy tudta, de semmi perem, vagy kupak nem volt a csövön.

- Egy jelzőtűz az Univerzum mélyéből - mondta Klair. - Ha egyszer működni kezd, hajszálpontosan megmutatja helyzetünket a Horizonttartományban, horgonyként szolgál majd, hogy egy ideiglenes hidat létesítsen a föld és a Szürke Begyűjtő között, valamint megengedi a HIT Markoknak, hogy azonnal belépjenek a laboratóriumba. Amint megérkeznek, te állsz az élükön!

- Nem fogom cserbenhagyni az Iterációt - mondta X344 büszkeségtől dagadó mellel. Megtiszteltetés volt, hogy őt választották egy ilyen fontos feladatra, bár véleménye szerint ő volt a kézenfekvő választás. Lehet, hogy Klair az ész, de nem bír a szükséges kegyetlenséggel. Csak egy szakmai tapasztalatokkal rendelkező végrehajtó, mint X344 elég erős és szívós egy ilyen megbízáshoz. - Hogyan aktiválom a jelzőfényt?

- Csavard el a két végét! - Klair hangja remegett az izgatottságtól. -Csak olyan valaki teheti ezt meg, aki a te hihetetlen fizikai erőddel rendelkezik. - Klair kis szünetet tartott, majd folytatta. - Miután befejezted a cső kinyitását, X344, én a Helyedben olyan messze dobnám magamtól, amennyire csak lehetséges. Ezt azonnal tedd meg! Ez az eszköz még kísérleti szakaszban van. Gyanítom, hogy a külön óvatosság jó ötlet. Egy szerfelett jó ötlet!

- Nem aggódom - mondta a kiborg, a csövet egyik mancsából a másikba dobálgatva. - De bolond sem vagyok! Egy átjáró megnyitása egy Horizonttartomány és a föld között biztosan sok pszichikus energiát igényel. Semmimet sem tervezem bevonni a kísérletbe, történjen bármi.

- Nagyon jó! - Klair rendszerint kemény hangja ellágyult egy pillanatra: - Sok mindenen keresztülmentünk már együtt, barátom. Nem szeretnélek elveszteni legnagyobb diadalunk pillanatában.

A kiborg nevetett:

- Azért engem sem lehet olyan könnyen megölni, számvevő! Az a gyári baleset, ami megcsonkította kezeimet és lábaimat, végzett volna egy átlagos emberrel, de velem nem. Ehelyett még jobb lettem: részben ember, részben gép. Megvan az akaratom, hogy túlélő legyek. Semmi sincs, ami végezhetne X344-el. Emellett, szeretném látni Velma Wade arcát, amikor rájön, hogy a levegőben terjedő vírusa nem működik.

Klair mosolygott:

- A féleszűek! Azok a naiv, balga féleszűek! Tényleg azt gondolták, hogy kikerülhetik kémrendszerünket azzal, hogy az alagsorba rejtőznek? Genetikus renegátok? Micsoda bolondság! Megjegyzéseidből azt szűröm le, hogy megtetted a megfelelő óvintézkedéseket.

- Abban a pillanatban, hogy a levegőbe engedi a vírust, levegőtisztítóink a legnagyobb fokozatra kapcsolnak. Biztonságban vagyunk. Az egyetlen dolog, amire vigyáznunk kell az a valami, amit a tartályban nevelnek. Akármi legyen is az, veszélyesnek hangzik.

- El tudunk bánni vele - mondta Klair önelégülten. - Az ő tudományuk semmi a miénkhez képest.

- Az pokolian biztos, hogy a holnapi nap számukra rengeteg meglepetést tartogat - mondta X344.

Klair furcsa kifejezéssel az arcán bólogatott.

 

Huszonharmadik fejezet

 

Terrence Shade nevetett. Egy mindennapos rendszerriadó hangzott el néhány másodperccel korábban, ami azt jelezte, hogy gond van az eszközökkel.

Lefuttatott egy gyors ellenőrzést a hálózaton, ami felfedte, hogy a Szürke Begyűjtőben az összes készülék felmondta a szolgálatot tizennyolc perce. Igen mulatságos volt. Biztos volt benne, hogy a hirtelen zárlat közvetlen következménye volt az AW kutatás végső visszaszámlálását közlő bejelentésének. Semmi kétség, hogy Charles Klair volt a felelős érte. A számvevő kiváló tudós, elsőrendű Technomania és egy ember, akinek semmi képzelőereje vagy ravaszsága nincs.

Ha Shade lett volna a figyelőrendszer szabotálásáért a felelős, akkor pusztán csak máshová irányította volna a jeleket, így a képek és hangok csak hiányosan érkeztek volna meg, ezért nem lehetett volna megfejteni őket. Az általános rendszerhibák a Technokrácia Horizont-tartományában ritkák voltak, de néha előfordultak. Teljes összeomlás sohasem volt még. A legjobb kémrendszerek kételyeket keltettek, nem bizonyosságokat.

- Klairből hiányzik minden körmönfontság - mormogta halkan. Amíg a riadó abba nem maradt, egy könnyű plüss fotelban ült és kedvenc könyvét, Machiavelli A fejedelem című könyvét olvasta. Nem számított, hányadszor olvasta már a kötetet, Shade mindig erősítőnek és tanulságosnak találta. Sokkal szórakoztatóbb volt a regényeknél. És sokkal hasznosabb is.

- Ellensúlya, Sharon Reed a türelemnek van hiányában - állapította meg. Visszasétált a fotelhoz és becsukta a könyveli Később lesz még idő olvasni. Most néhány előkészületet életbe kell még léptetnie. Lustán nyújtózott. Kémrendszere elhallgattatása ellenére remek hangulat-ban volt Munkája majdnem teljesen kész volt.

Shade véleménye szerint Reed és Klair egy csodálatos csapatot alkottak. Hízelgő személyiségük volt, de nem a szeretet, hanem a gyűlölet vezette őket. Fokozott versengésük a végsőkig vitte őket, így sokkal gyorsabban fejezték be a munkát, mint ha barátok lettek volna, vagy szövetségesek. Kellőjüket felhasználni ehhez a tervhez zseniális ötlet volt. Legalábbis Shade úgy gondolta, hogy ez a helyzet. Az egyetlen tulajdonság, amit nem hiányolt - és ő ezt elsőként ismerte el - a szerénység volt. Ő volt az a tudományos munkatárs, aki kifejezetten őket kérte az AW kutatáshoz. Mások hitelt követelhettek, de Terrence Shade volt a közvetlen felelős a Szürke Begyűjtő sikeréért.

Bár ez nem az első diadala volt Shade-nek, de egyértelműen a legnagyobb. Ha vallásos ember lett volna, azt mondhatta volna, hogy ez az ő végzete.

Egész életében üzér volt. Ez a vérében, az Örökitők hitvallása szerint a génjeiben volt. Az Új Világrend elsőként fedezte fel tehetségét. Még középiskolába járt, amikor beszervezték. Megtanították neki, hogyan hasznosítsa adottságait, kitanították az aprólékos, bonyolult agykontrolt és beléültették azt a tudást, hogy a vége mindig igazolja a jelentést. Cserébe számtalanszor visszafizette ezt a Rendnek.

Shade gyorsan a Rend küldetés-specialista rangjába emelkedett, sok tervet fejlesztett ki az ÚVR igazgatótanácsának felügyelete alatt és közvetlenül a Szimpóziumnak jelentett. Mostanában olyan mendemondák terjengtek, hogy be kellene venni a Belső Tanácsba. Ezek mind csak pletykák voltak, melynek legtöbbje magától Shade-től eredt. Nem látta okát, hogy ne léptesse előre saját érdekeit. A Technokrácia egyik vezetőjévé válni nagy üzlet lenne Shade számára. Ami még fontosabb, megörvendeztetné titkos tanítóját, tanácsadóját is.

Shade egész teste megborzongott az örömtől. A Technokrácia technikusai mind olyan naivak, olyan megbízóak. A féleszűek tényleg azt gondolják, hogy hű idealista, gyámkodó hitükhöz. Ezt ő jobban tudta. A hűség, behódolás és engedelmesség csak megragadó szavak voltak a tömegek számára. Terrence Shade semmi másban nem hitt, mint saját érdekeiben. A hatalom volt a végső célja és ő megadta volna a végső árat, hogy elérje.

Lakosztálya kis alkóvjához ment, ahol íróasztala fali polcai és a telefonkészülékek voltak. Leült az asztalhoz, felvette a kagylót és egy bonyolult számsort tárcsázott. A távközlő készülék közvetlen kapcsolatot biztosított az Új Világrend földi főhadiszállásához. Nem mintha azok az üzenetek a valóság legcsekélyebb látszatát is tartalmazták volna. Közlései a Szimpóziummal és azok feltételezett utasításai a Szürke Begyűjtőben elsősorban az ő kitalációi voltak. Elég tárgyilagosságot tartalmaztak, hogy hihetően hangozzanak. Az egész kutatást szinte a kezdetektől fogva más hatalom irányította, mint a Technokrácia Belső Tanácsa. A földön senkinek sem volt tényleges elképzelése arról, hogy a titkos küldetés milyen közel jár a befejezéshez. Pontosan ez volt ár, amit Shade akart.

Háromszor csengett ki a telefon. Harmadszorra mindig válaszoltak. A hang a vonal másik végén nem emberi volt, de nagyon hasonlított Shade-ére. A hang pártfogó démonához tartozott, aki a Vágy Úrnője, a Malfeasként ismert tartomány császárnője, Aliara volt.

- Tehát? - tért a lényegre a démon. Nem volt az a típus, aki kedvességekbe, vagy felesleges csevegésbe bocsátkozik. Tudta, hogy Shade az. Senki másnak nem volt telefonvonala az Univerzum Mélyébe. - Hol tart a kísérlet?

- A végső visszaszámlálás megkezdődött - felelte Shade. - Úgy húsz óra múlva a mintázat-klón teljesen életképes lesz.

-Kiváló! -mondta Aliara némi izgatottsággal a hangjában. -Nagyon örülök híreidnek. A diadal közeleg. Gyanítják Technokrata társaid, hogy kettős játékot játszol?

- Talán - felelte a küldetés-specialista. - De ez várható volt. Amióta ez a terv elkezdődött a két csoport vezetője rögtön cselt szőtt egymás ellen. Engem csak egy kis bosszantó tényezőnek tekintenek. Egyikük sem fél az Új Világrendtől. Biztos vagyok benne, hogy az Iteráció és.az Örökítők is célpontnak tartanak a végső leszámolásban. Hogy gyanítják-e, hogy sokkal veszélyesebb lehetek, mint amilyennek látszom? Ezt őszintén kétlem.

- Ezt egyébként rövidesen megtudják - nevetett a Sötét Úrnő furcsa, természetellenes hangon.

- Holnap a legvadabb álmodat is felülmúló hatalom lesz a jutalmad. Törlesztem adósságomat, Shade. A Maeljin Incarna mindig érdemei szerint jutalmazza meg szolgáit.

- Sohasem kételkedtem szándékaidban - mondta Shade. - Egész életemet a te szolgálatodban töltöttem.

- A gyengéket a világosság vonzza. Az erősek, akik tudják, mit akarnak és hajlandóak megfizetni az árát, a sötétséget szolgálják. Helyesen választottál, pedig még gyerek voltál akkor. Azok, aki felkarolják saját szabad akaratukat, egy napon uralni fogják a Földet.

- Most elfoglalom egy kis részét. A teljes uralom az Új Világrend felett, miután birtokodba veszed az új testet, azt hiszem az az ár, amiben megegyeztünk.

- Kívánságod teljesül, amint földi, fizikai formát öltök - mondta Aliara. - Végtelen hatalmammal, elmémmel ebben az egyedülálló testben és leszek a leghatalmasabb lény a világon. Semmi sem lesz lehetetlen számomra.

-Jó érzés a nyerő oldalon lenni - mondta Shade. - Olyan nyomasztó a vesztés. Mit akarsz, mit tegyek holnap?

- Mikor a Szürke Begyűjtőt először formázták meg az ősi erőből, - felelte Aliara - módosíttattam veled a terveket és egy menekülő járatot építtettem az erődbe, ami közvetlen a Horizonttartományba vezet. Számos prímiumzár tartja zárva; csak belülről lehet kinyitni. Az instrukciók a kijáratra meglehetősen értelemszerűek voltak. Az ajtót csak végszükség esetén szabad használni, amikor minden útvonal a föld irányába elpusztul, és az állomás teljes megsemmisüléssel néz szembe.

- Emlékszem - mondta Shade. - Az építők nem örültek, amikor a Horizontba kellett nyitniuk egy kaput. Elméletileg lehetővé tette volna, hogy az Univerzum Mélyének lakói behatoljanak a Begyűjtőbe. Némi protekciót kellett igénybe vennem, hogy a vészkijárat meglegyen.

- Az építőknek igazuk volt. Ha félig tárva marad az ajtó, umbrai formámban léphetek be a komplexumba. Míg a földön nem. tudok fizikai formában megjelenni, addig ez a korlátozás nem érvényes a Horizontra. Pontosan ez az, amit holnap estére tervezek.

- Aliara császárnő a Szürke Begyűjtő folyosóin barangol... - mondta Shade. - Milyen cseles!

- Az enyém lesz az a test, Shade! - Aliara hangja éles lett a telefonban. - Más hatalmas lények is akarják, de én leszek az egyetlen, aki birtokolni fogja.

- Feltételezem, azt akarod, hogy nyissam ki a kaput?

- A zárak olyanok, hogy nem lehet kívülről megbabrálni őket. Másképpen az állomást már hónapokkal korábban elárasztották volna a Mélyumbra bennszülöttei. Több itteni lakos is az emberi élet esszenciájából kíván lakomázni. Emiatt az ajtót csukva tartó reteszeket belülről kell zárni. Ez az utolsó feladat, amit teljesítened kell jutalmadért. Nincsenek bonyolult számítógépes kódok, amiket meg kell tudni, vagy jelszó, amit mondani kell. A zárak ódivatú eszközök, prímiumból készültek, kemények és ellenállóak a fémes erőhatásokra. Hét ilyen alkalmatosság van. Mindegyiket kulcsok nyitják. A kulcsokat egy kis őrszobában tartják, közvetlen a kijárattal szemben. Még kell semmisítened az őrt és meg kell szerezned a kulcsokat. Ha beengedtél a komplexumba, visszazárjuk az ajtókat, hogy biztosítsuk, senki sem követ. -Aliara tétovázott: - Rettenetes életformák léteznek a Mélyumbrában. Őket beengedni a Horizonttartományba szörnyű hiba lenne.

- Óvatos leszek! - mondta Shade. - Nem lennék ebben a pozícióban, ha nem vagyok elég óvatos. Mikor akarsz megjelenni a laboratóriumban?

- Amikor a visszaszámlálás az utolsó szakaszba lép és az előkészületek megkezdődnek a mintázat-klón tényleges életre keltéséhez, szabadkozz és távozz! Minden figyelem arra az életformára fog irányulni. Épp azután akarok ott lenni, hogy életre keltették, elméje még teljesen üres minden személyiségtől. Az időzítés nagy pontosságot igényel.

- Még ma este feltérképezem az utat a vészkijárathoz és pontosan.lemérem, mennyi ideig tart odajutnom. Ha az események kellemetlen fordulatot vesznek a laborban, szükségem lesz néhány plusz másodpercre.

- Az őrök? - kérdezte Aliara.

- Nem gond. Elvégre az irányító triumvirátus tagja vagyok. Jogom van bárhová menni a Begyűjtőben hivatalos ügyben. Te is tudod, hogy ha szükséges, képes vagyok a legerőszakosabb tettekre is célom érdekében. Nem fogok kudarcot vallani.

- Minden bizalmam benned van - mondta Aliara. - Te vagy a leghűségesebb alattvalóm. Jutalmad méltó lesz szolgálatodhoz. Holnap tengernyi vérrel fogjuk megünnepelni diadalunkat.

Ezzel a dermesztő jóslattal Aliara megszűntette a kapcsolatot. Shade sóhajtott. A Sötét Úrnő a korrupció és erőszak teremtménye volt, mindenre a halál és pusztítás kifejezésekkel gondolt. Shade jobban szerette a szükséges elrendezéseket a statikus valóságnál. Alirara lénye azonban nem zavarta, az eredmény volt az, ami számított. Kevesebb, mint egy nap múlva nagyobb hatalma lesz, mint legvadabb álmaiban. Ezért minden árat megadna.

Egy kis fémdoboz pihent a hátsó polcon, mely akkora volt, mint egy hordozható rádió. Vékony porréteg fedte, nyilván hónapok óta nem nyúltak hozzá. Shade kuncogva vette egyik kövér kezébe. Kémmonitorához ment és a doboz hátulját egy csatlakozóval hozzákötötte. Bekapcsolta számítógépét és egy rövid kódsorozatot gépelt be. A gép zümmögve válaszolt, a kép a videó-monitoron felvillant. Egy második, számokból álló kódsor következett. A zümmögés hangosabb lett, majd eltűnt.

A monitor Klair számvevő irodájának belsejét mutatta, ahol a számvevő és asszisztense, a kiborg, Ernest Nelson ültek. Beállította a hangerő-szabályozót, így minden szavukat hallhatta.

A kövér férfi kuncogott. Klaír felmorzsolta az erőd fő kémrendszerét, az egyetlent, aminek létezését feltételezte. Azonban nem tudott egy másodlagos rendszerről, amit nem az Iteráció fedezett fel. Ahogy várta, az eszköz tökéletesen működött. Nem voltak titkok az Új Világrend előtt. Tekintete mindenhová elért.

 

Huszonnegyedik fejezet

 

Enzo Giovanni area kedélyesen ragyogott, felállt, megkerülte az asztalt és megölelte unokafivére vállát.

- Montifloro! - hangja tele volt a boldogságtól. - Jó látni ennyi év után!

Enzo áttekintett unokafivére válla felett és pillantása találkozott Ms. Hargroves szemeivel, aki bekísérte vendégét az irodába. A legfinomabb mozdulattal bólintott. Titkárnője pontosan tudta mit tegyen. Csöndben távozott, hogy végrehajtsa az utasításokat.

- Ugyanolyan elegáns vagy, mint mindig! - kuncogott Enzo miközben ujjaival végig simította rokona öltönyének drága szövetét. - Az egész családban senki sem öltözik olyan jól, mint te. Hogy van Cesare? Ő nem jött veled?

- Nem - felelte Montifloro, nyílván zavarban volt a meleg fogadtatástól. - Ő belebonyolódott a szabadpiaci tárgyalásokba Európában. Magam vagyok itt.

- De kár! - Enzo egy magas támlájú fekete bőrszéket mutatott unokafivérének, majd visszatért asztala mögötti bársony trónusához. - Újra együtt mi hárman. Micsoda öröm lenne!

Montifloro szemmel láthatóan kényelmetlenül érezte magát.

- Tudod miért vagyok itt? A probléma apró, de a Velencében ülőknek bosszantó. A klán vénei aggódnak, mivel nem kommunikálsz velük. Engem küldtek, hogy figyeljem tevékenységedet. Teljes jelentést kérnek a közelmúltbéli tetteidről.

Enzo a fejét csóválta. Magában nevetett, bár arca továbbra is aggódó maradt.

- A Giovannik vezérei? Vagy Pietro, a mauzóleum ura?

- Természetesen Pietro kért meg ana, hogy ideutazzak. A Tanács elnökeként ő képviseli a család érdekeit. A klán vénjei nevében beszél.

- Igen? - vágott vissza Enzo, elvetve a kétely első csíráit. Nagyfokú óvatossággal kellett eljárnia. Montifloro szörnyen dörzsölt volt. Nyílt, bocsánatkérő közeledése csak álca volt. Azért volt itt, hogy kémkedjen, hogy megnézze, milyen szennyest tud kiteregetni. A megfelelő irányba terelni őt egy lassú, ármányos folyamat lenne. A túl sok túl gyorsan felhívná figyelmét hazugságaira. - Néha olyan érzésem támad, hogy Pietro összekeveri a saját érdekeit, a klánéival. Montifloro nevetett.

- Mardosó irigységet érzek a hangodban, Enzo. Emlékszem, hogy évekkel ezelőtt is hasonló kijelentéseket tettél. Mindegyikünk azt hiszi, hogy ő jobban tudná intézni a klán ügyeit. Pietro bírja a klán vénjeinek a bizalmát. Én pedig elfogadom ezt.

- Azért jöttél, hogy ellenőrizd üzleti ügyeimet - Enzo témát váltott. A vádaskodás ideje lejárt. Most bizalmat kellett kialakítania. - Nem vagyok meglepve. Az elmúlt néhány hónapban annyira elfoglalt voltam, hogy megszilárdítsam pozíciómat itt, az Everwell Chemicalsnél, hogy nem volt idő megtartani beszámolóimat. Azonban úgy gondolom, elégedett leszel az eredményekkel.

Enzo hangja suttogássá halkult:

- Klánunk annak a peremén áll, hogy vezető érdekeltséget szerezzen a világ legnagyobb vegyipari vállalatában. A munka legnagyobb részét titokban végeztem, nehogy az egész ügy romba dőljön. Az egész teher az én vállamon volt. Senkinek sem mondhattam el minden részletét a műveletnek: a kommunikáció az otthoniakkal túl kockázatos volt. Túl sok hatalomra törő és más multinacionális vállalatcsoport törekszik ugyanerre és mindent megtennének, hogy megakadályozzák az üzletet. - Enzo mosolygott. - Legalábbis most, hogy a probléma megoldódott.

- Megoldódott? - kérdezet Montifloro. - Hogyan?

- Úgy, hogy te megérkeztél - felelte Enzo szívből jövő nevetéssel. -Végre valaki, akiről tudom, hogy tisztességes. Valaki, akiben megbízhatok anélkül, hogy az árulás miatt aggódnom kellene.

Enzo asztalán akkor kezdett berregni az interkomm, amikor Montifloro leült, megdöbbenve szavai jelentésén.

- Igen?

- Ms. Hope, van itt, Mr. Giovanni - mondta Ms. Hargroves. - A heti jelentéseket hozta. Most akarja látni őket, vagy mondjam meg neki, hogy térjen vissza később.

- A heti jelentés? - ismételte Enzo, mintha egy fontos döntésen töprengene. Ezt az egész parádét már napok óta tervezték, amióta megtudta Montifloro esedékes érkezését. Ms. Hargroves egy tehetséges drámaszínésznek bizonyult. - Adjon nekem egy másodpercet.

Enzo előrehajolt asztala felett.

- A hadműveleti titkárom van itt az elmúlt hét nap üzleti jelentéseivel. Visszahozassam őket inkább később? Vagy érdekelnének és áttekintenéd őket? - Kuncogott és felhúzta egyik szemöldökét. - Ms. Hope igen vonzó, Montifloro! Ragyogó szemei és olyan sötét haja van, mint az éjszaka.

-Semmi szükség, hogy jelenlétem miatt megváltoztasd a szabályokat, Enzo! - mondta Montifloro. Enzo nem kevesebbre számított. - Az üzlet az üzlet. Nem sietek. Engedd csak be a fiatal hölgyet!

A roppant csinos üzletasszony konzervatív fekete szoknyát és keményített fehér blúzt viselt, alig emlékeztetett az egy hete felfedezett csiszolatlan szépséghez. Ms. Hope a szobán keresztül Enzo asztalához ment. Magas cipősarkai szaggatottan kopogtak a fényezett padlón. Csak lazán lebiggyesztett ajkai emlékeztették közeli múltjára. Hangja mély, perzselő volt, a legcsekélyebb spanyol akcentussal.

- Itt vannak a jelentések, Mr. Giovanni. Az üzlet tovább fejlődik. Rekordokat döntő negyedévben vagyunk.

Enzo bólogatott:

- Ahogy vártam, de a jó hír mindig szívesen látott. - Montiflorora mutatott, aki felemelkedett székéből. - Miss Hope, ő az unokafivérem, megbízott tanácsadóm, Montifloro Giovanni. Azért küldték ide, hogy az Everwell Chemicals napi tevékenységét tanulmányozza. Kérem, teljes mértékben működjön vele együtt!

- Örülök a találkozásnak - mondta Remény és kezét nyújtotta Montifloronak. Perzselő hangja lágy volt és csábító. - Boldoggá tesz, hogy körbevezethetem gyárunkban, Mr. Giovanni. Bármikor segítségül hívhat, ha szükségét érzi.

- Ez egy olyan ajánlat, amit nem tudok elutasítani! - mondta Montifloro. Elegánsan meghajolt és megcsókolta Ms. Hope vékony ujjait. Sötét szemei csillogtak, mikor a fiatal nőre tekintett. Montifloronak az egzotikus, barna, hosszú, hajú nők voltak a gyengéi.

Enzo pedig csak mosolygott, mert tudta, hogy győzött.

 

Huszonötödik fejezet

 

- A térkép szerint néhány mérföldön belül a Rollins borgazdasághoz kell érkeznünk. - Tizenhetes az ölébe fektette a térképet. - Biztos vagy benne, hogy ez a jó hely?

- Határozottan! - mondta Alvin Reynolds mosolyogva. - Semmi varázslat nem szükségeltetik ahhoz, hogy valaki használni tudja az útvonaltervezőt és a térképkészítőt.

A testes Férfi vezette a teherautót, melynek oldalára az Everwell Chemicals feliratot festették és rochesteri rendszámtáblája volt. Ha kamionok szállították az anyagot az Everwellnek, akkor valószínűnek tűnik, hogy ez a rakomány is a Szürke Begyűjtőből jön. Remélhetőleg a külső elég időt biztosít, hogy lendületbe hozzák terveiket.

Tizenhetes az első fülkében, Reynolds mellett ült, az ablak mellett pedig Sam Haine. Hajnal Árnyéka, Kallikos és Albert a teherautó hátuljában utazott, akik kiváló, Vali Shallarból származó foglyukat gondozták. Kora este volt és ismét New York államban voltak, néhány órára Rochestertől, a borvidék szívében. Naples városánál jártak, ahonnan már nem volt messze New York. A 26-os úton voltak, egy állami főútvonalon, ami erdőkön és mezőkön vágott át, többnyire elkerülte a lakott területeket. Az elmúlt néhány órában alig láttak néhány kocsit.

- Minden információt, amit utadról adtál, betápláltam a számítógépbe és módszeresen átkutattam a régiót. Számításba véve az útirányt, a főutat, ahol Sam megtalált, és az utazás hosszát, a térképészeti program egy félkörre szűkítette a lehetséges helyeket Rochestertől délre. Ez után az alapján kezdtem a keresést, hogy a Szürke Begyűjtő több mint valószínű, egy Technokrata csomóponttal kötődik a földhöz. Ez azt jelenti, hogy a helynek valamilyen összefüggésben kell lennie varázslattal kapcsolatos filozófiájukkal. Az utolsó körben egyetlen lehetséges hely maradt: a Rollins borgazdaság.

- Mi olyan egyedi ebben a helyben? - kérdezte Tizenhetes.

- Az első bortermelő üzem a keleti parton, ahol gépileg címkézték és palackozták terméküket. Ez egy fontos lépés volt a bortermelés futószalagra történő átállításához. - válaszolta meg magának Tizenhetes. - Az olyan alkalmak, mint ez megteremtik a kvintesszenciát és új pszichikai energiaforrásokat formálnak. Egy fő csomópont van a domb oldalában, már érzem. Ez biztos a borüzem.

- Igen, Uram! - mondta Sam Haine, aki szokatlanul csendes volt, az utazás legutóbbi szakaszában. - Érzem az erőt a csontjaimban. Nem csoda, hogy ilyen bámulatos kísérletet tudtak összehozni..

A kamion a dombtetőre ért. Mivel nem volt forgalom az úton, lelassította a teherautót, éppen csak gurult. Egy enyhe lejtő alján néhány száz láb távolságra egy masszív, téglából és fából készült épület állt. Egy hatalmas tábla hirdette, hogy ez a Rollins borgazdaság. Tizenkét láb magas drótkerítés övezte az üzemet. A rövid kocsibejárót egy magányos kapu és egy valóságos gerendaház zárta.

- Jól megtervezett biztonsági rendszer egy olyan helynek, ahol szőlőt préselnek. - Sam Haine undorodva fintorgott. - Fogadok, hogy egy csomó adalékot tesznek a borba. Talán a Pentex Chemicals-szal üzletelnek. Madarat tolláról, ezt mind a hitványságról...

- Hogyan jutunk be? - kérdezte Tizenhetes. - Nincs semmi szállítólevelünk. Nem tudom elképzelni, hogy az őrök csak intenek majd, hogy menjünk tovább.

- Miért ne? - vonta meg vállát Alvin Reynolds. - Lássuk, hogy tudnak ellenállni hat nagyon elszánt mágus akaraterejének.

Két túlsúlyos biztonságiőr szolgált a gerendaházban. Nagyon elfoglalta őket egy hoki meccs a TV-ben, amikor a teherautó begördült a sorompóhoz. A nagyobbik férfi hallható káromkodással a fülke vezető felőli oldalához poroszkált. Határozottan nem mágus volt.

- Mi a frászt csinálnak itt? - morogta az őr, és Reynoldsot bámulta. - A fuvartáblázat szerint holnap délutánig nem várható szállítmány.

- Megváltoztatták az időpontokat. - Reynolds egy teljesen üres papírlapot adott át az őrnek. - Nézze meg maga! Ne kérdezze, miért! Én csak vezetem ezeket a gépeket.

Az őr figyelmesen tanulmányozta a fehér lapot.

-Ja! Tudom hogyan érti! Úgy látszik minden rendben. Továbbmehetnek! Használják a kettes csarnokot az épület másik oldalán. Csak egyetlen brigád van szolgálatban ma este. Ők az egyetlenek, akik kezelhetik ezt a speciális rakományt.

- Köszönöm! - mondta Reynolds és visszavette a papírt. - Élvezze a játékot!

-Ja, meg ami kimaradt!

A kövér férfi visszament a gerendaházba és megnyomott egy gombot. Zörgő, csikorgó hanggal nyílt ki a nagy acélkapu. Reynolds köszönetet intett és az üzem területére kormányozta a teherautót.

- Nem tudom elhinni, hogy átlagos embereknek engedik meg egy ilyen művelet ellenőrzését - mondta Tizenhetes, miközben Reynolds a rakományt lassan az üzemet megkerülő aszfaltozott úton kormányozta.

- Ennek semmi értelme.

- Ne legyél balga, Tizenhetes! - mondta Sam Haine. - A Technokrácia nem számít rá, hogy ez a hely felkelti valakinek a figyelmét és egy Látó személyzet őrként dolgozva szintén ezt tenné. A védelem sokkal szorosabb, mint gondolnád. Csak nem látható a puszta szemnek. Belső látásodra van szükséged, hogy érzékelhesd. Én és Albert semlegesítettük a csapdákat. - A fehér hajú férfi vigyorgott. - Anélkül tettük, hogy sokat gondolkodtunk volna rajta. Egyfajta hobbink beszivárogni a Technokrata létesítményekbe.

- Itt van az igazi kihívás! - biccentett Alvin Reynolds a szemben lévő nyitott rakodó felé. Három férfi cigarettázott a jobboldali fal melletti hat láb széles betonnyúlványon. Mellettük egy hosszú fémrámpa volt, ami egy enyhe lejtőn felvezetett egy betonfalig. Az egyetlen látható ajtó egy szűk nyílás volt a beton peron végében.

A három férfi nem érdeklődéssel, és nem is lelkesedéssel bámult a teherautóra. A "speciális legénység" az őr szerint. ' - Nem kérdéses, az egész hátsófal a Horizont kapujaként szolgál. Érzem az innen az Umbrába folyó kvintesszenciát. Mindössze annyit kell tennünk, hogy beléphessünk a Szürke Begyűjtőbe, hogy kinyitjuk a kaput és felgördülünk a rámpán - mondta Reynolds.

Ez a trió sokkal kevésbé ártalmatlan, mint az őrök odakint - mondta Sam. - Nézd, milyen egyformán néznek ki! Klónok, talán mind az Örökítők nevelőtartályaiból, ugyanabból a szövetmintából. Őrállomány, különös készségekkel beprogramozva és gerinctelen személyiséggel. Nézz rájuk! Azt hiszem, kemény ellenfelek lennének egy csatában.

- Nevetett. - Nem mintha elég bolond lennék, hogy genetikusán tervezett orgyilkosokkal kezdjek.

Megfordult az ülésen és hátrakopogtatott a mögötte lévő ablakon. Az rögtön kinyílt.

- Mi az? - kérdezte Kallikos.

- Egy kis probléma - felelte Sam Haine. - Három őr vár ránk. Örökítő klónok, talán utcai harcos típusok. Oda megyek és beszélek velük, megfelelően megzavarom őket, de Hajnal Árnyékának kell majd befejeznie a munkát. Nem hagyhatjuk meg őket, ha a Horizontba akarunk menni.

- Elintézve! - válaszolta Kallikos. - Gyorsítanunk kell. Érzem, hogy a sors pillanata gyorsan közelít.

Sam becsukta az ablakot.

- Mi a fenét értett ez alatt? - Kíváncsian ráncolta homlokát. - No mindegy, nincs időnk kitalálni. Inkább magam intézkedek. Húzódj közel a peronhoz ezzel a járgánnyal, fiam! Aztán nézd az öreg Samet, hogy végzi dolgát!

A kabinban láthatatlan erő hullámzott. Nem volt biztos benne mi történik, ezért Tizenhetes Samhez fordult. Már hűlt helye volt. Helyén Klair számvevő ült.

- Mi a pokol? - kiáltotta Tizenhetes, szemei elkerekedtek az elképedéstől.

- Meglepődtél, fiam? - mondta Klair. Hangja pont olyan volt, mint amilyenre Tizenhetes emlékezett: kemény és hideg, majdnem fémes. A számvevő metsző tekintetű szemei ugyanolyan intenzitással ragyogtak rá. - Néhány éve összefutottam Mr. Klairrel és sohasem fogom elfelejteni az arcát, vagy a személyiségét.

~De.de...

- Sam Haine, a Változó Ember - mondta a Klair másolat. - Az élet tele van meglepetésekkel, fiam! Most pedig bocsáss meg, beleültetem ezekbe a lógósokba a Technokrata Szövetségtől való félelmet!

Sam Haine kinyitotta a fülke ajtaját és lemászott a fülkéből. A három őr nyomban felfigyelt. Alvin Reynolds kuncogott: -Bámulatos!

- Mit jelentsen ez a hanyagság? - kérte számon Klair érzelmetlen hangján. Miért nem dolgoztok? Ki a vezetője ennek a kócerájnak? Azonnali magyarázatot kérek viselkedésetekre!

A három klón meghökkent, kerek szemekkel meredt férfira, akit ők Klair számvevőnek hittek.

- Semmilyen szállítmányt sem vártunk holnap reggelig - mondta a középső férfi és egy maroknyi kártyát ejtett kezéből a betonra. - A táblázat...

- Képtelenség! - mondta a Klair utánzat. - Ezt a szállítmány egy héttel ezelőtt felírták a táblázatra. Utolsó pillanatban kellő szállítmány a tervhez. Elkísértem, hogy biztos legyek benne, semmi hiba nem csúszik közbe. Ellenőrizzétek a CPU-itokat. A kaput azonnal ki kell nyitni!

- Igenis Uram! - mondta a leghátul álló férfi. Mindhárom őr pontosan egyformán nézett ki, képtelenség volt megkülönböztetni őket egymástól. Egy kis monitor és billentyűzet felé intett, melyek a rakodó jobb falába voltak beépítve. - Nem tudjuk kinyitni a kaput a helyes kód megadása nélkül. -

- Rendben, - mondta követelőzőén Sam - essünk túl rajta!

- Biztos furcsának tűnik önnek, de semmi ilyen nem volt feltüntetve - mondta a trió egyike, miközben a másik a géphez fordult. - Tegnap ellenőriztem a fuvarjegyzéket. Mára semmilyen szállítmányt nem jelzett. Ez biztos.

- Megkérdőjelezed a hatalmamat? - kérdezte a Klair másolat mély, vészjósló hangon.

- Nem szoktam tévedni... - kezdte a klón, azután hirtelen, meglepetten fordította el a fejét. Hajnal Árnyéka mögötte állt. Kezei gyorsabban sújtottak le, mint szem követni tudta volna. Egy letaglózó ökölcsapás után a férfi eszméletlenül terült el a földön.

- Mi a fene? - kiáltotta a számítógépnél a férfi.

Mindössze egy második kiáltásra lett volna szüksége ahhoz, hogy az egész üzemet riadóztassa. A fiatal nő teljes erejéből megütötte az őrt, aki keresztül repült a peronon. Csonttörő erővel csapódott egy rakás dobozba a távoli fal mellett. Nyöszörögve próbált lábra állni, nem sok sikerrel.

A harmadik férfinak volt elég ideje, hogy előhúzzon egy kést csizmájából. Tizenhetes miközben ezt nézte a teherautó fülkéjéből arra gondolt, a futás lenne a legbölcsebb választás. Azonban az olyan őröket, mint ezt a hármat, agresszív természetük és nem intelligenciájuk miatt alkalmazták.

Hajnal Árnyéka nem törődött azzal, hogy kardját kihúzza a hüvelyből. Szembeállt az őrrel, egyik kezével, a penge markolatával sújtott le. Egy ökölcsapás az őr állkapcsára meg is tántorította. Egy ugró forgórúgás a földre küldte: eszméletlenül, vérezve terült el.

- Ez is kiesett - mondta a Klair másolat és lábával a dobozok közt heverő férfi fejébe rúgott. - Szép volt és gyors. És senki sem halt meg. Micsoda szemléletváltozás ezekben a durva időkben!

- Csak a feladatukat végezték! - hallotta Tizenhetes Hajnal Árnyékát, miközben lemászott a fülkéből. - A klónok csak ritkán olyan kitartóak, mint amilyennek kinéznek. Egy igazi harcos nem öl ok nélkül.

- Te, kedvesem - mondta Sam Haine, aki már nem nézett ki Charles Klairnek, - nemes lélek vagy, korod ellenére. Csak remélem, hogy egy nap nem fog majd megölni nagylelkűséged.

Hajnal Árnyéka mosolygott:

'- Ha a helyzet úgy hozza, tudok kegyetlen is lenni.

- A fortyogó pokol sem olyan dühödt, mint egy kigúnyolt nő! -mondta Albert, aki előbukkant a teherautó hátuljából, Kallikosszal az oldalán. - Utasunk kezd nyugtalan lenni. Csökkentettem a nyugtató-adagját. A macska rövidesen felébred.

Az óriás mindenkinek egy kis fiolát adott, amiben volt valami folyadék.

- Kenjétek be ezzel a lével a bőrötöket! Töm Hó Pák adta ezeket Vali Shallarban. Ez a folyadék egy olyan növényből származik, ami mérgező a bestia számára. A legtöbb esetben, leszámítva a legszélsőségesebbeket, a szaga megvéd minket a macska támadásától.

- Figyelembe véve fogainak a méretét, - közben Sam Haine szétkente a folyadékot arcán és kezein - azt hiszem, így is tisztes távolságot tartok a macskától. Nem mintha kételkednék Töm szavaiban, de különösen idegenkedem attól, hogy felfaljanak.

- Sietnünk kell - figyelmeztetett Kallikos, miközben mindannyian bekenték magukat a különös lével. Hangja sürgető volt. - Érzem, hogy a mintázat-klón életre kel ma este. El kell pusztítanunk azt az irtózatót, mielőtt túl késő lenne!

Hajnal Árnyéka szemében különös tekintet csillant.

- Egy szörnyű gonosz készül elszabadulni. Hív a végzetem!

- Akármit mondjatok is, - mondta Alvin Reynolds, miközben Kallikosra, majd Hajnal Árnyékára pillantott - az egyetlen dolog, amit tennünk kell, hogy kinyitjuk a kaput a Szürke Begyűjtőhöz. Az őrök nem tehetik meg helyettünk ilyen állapotban.

- Csökönyös bolondok! - vágott közbe Sam Haine. - Sohasem számíthatok a segítségükre. Tizenhetes meg fogja csinálni.

— Én? - kérdezte meglepetten Tizenhetes.

- Bizony! - mondta Sam Haine. - Az Iteráció számos Horizont-tartományában jártam már. Ez a társaság sohasem mutat semmi képzelőerőt. A kapukat mindig ugyanaz a típusú őr védi: egy számítógép. Csak begépeled a helyes kódot, és az átjáró megnyílik. Egyszerű, ha tudod a megfelelő kombinációt. Azonban abból, amit elmondtál, nincs számítógép előtted, legyen az mágikus, vagy sem, ami biztonságos lenne veled szemben.

- Gyorsan! -mondta Kallikos.

Egy dühöngő állat ordítása rázta meg a teherautó rakterét.

- Úgy hangzik, a cicánk felébredt! - mondta Reynolds. - Nincs Teherautó a földön, ami sokáig visszatartana egy olyan szörnyet, mint ez. Mikor ez kitör, jobb, ha a Szürke Begyűjtőben vagyunk.

Tizenhetes óvatosan a billentyűzetre tette kezét. Már egy hete, szökése óta nem érintkezett CPU-val. Tudta, hogy az egész mentőakció az ő gépet vezérlő képességein múlik, ezért ideges lett. Ha ereje csak a Szürke Begyűjtőben működik, akkor bajban vannak.

Nem kellett aggódnia. Abban a pillanatban, hogy ujjai megérintették a billentyűket, önbizalma visszatért. Anélkül, hogy tudatosan gondolkozott volna, agya egyé olvadt a számítógéppel, és teljes irányítást nyert felette. Egy pillanatra a monitor villogott Tizenhetes előtt, majd elsötétült.

- Mi,a baj? - kérdezte Alvin Reynolds.

- Semmi - felelte Tizenhetes. - Egy kellemeset beszélgettem ezzel a CPU-val. Megmondtam neki, hogy tartsa tisztán a környéket az éjszaka hátralévő részében. Ellenőriztem a vidék minden Akaratmesterének a státuszát, és felfedeztem, hogy egyikük sem tartózkodik a környéken. Majd kinyitottam a kaput.

A rámpa végén levő falra mutatott. A beton eltűnt, helyette a sötétség függönye libegett. A Szürke Begyűjtő bejárata rájuk várt. A vadállat a teherautón ismét elbődült.

- Mindenki szálljon be a fülkébe! - mondta Alvin Reynolds, mikor a jármű oldalai billegni kezdtek. - Jó kis zsúfoltság lesz, de nem megyünk messzire.

- Átkozott legyek, ha ez nem izgalmas - mondta Sam Haine, miközben bekászálódtak. - Én és Albert belekeveredtünk már néhány igen izgalmas kalandba, de eddig ez a kirándulás viszi a pálmát. Ez egy olyan történet lesz, amit az ük-ük-ükunokáimnak is mesélni fogok.

- Feltéve, ha élve visszatérünk, hogy elmondjuk a mesét! - mondta Alvin szárazon. - egyetlen módja van, hogy megtudjuk.

Sebességbe tette a nagy teherautót és a gázra lépett. A nagy gép nekilódult a Horizontnak.

 

Huszonhatodik fejezet

 

- Tíz perc és visszaszámlálás - jelentette Velma Wade. - Minden kisegítőrendszer kiiktatva. A feltétlen reflexek tesztelése hamarosan megkezdődik. Minden rendben tűnik.

- Tartsa a szemét a szívmonitoron! - Sharon Reed hangja feszült és izgatott volt. - Hamarosan figyelnünk kell.

Velma bólintott, de nem említette, hogy már számtalanszor elvégzett hasonló műveletet a múltban. Ez az ébresztés más volt. Az egész AW kutatás érkezett el az utolsó pillanatokhoz. Egy évnyi kutatás, kísérletezés és kemény munka hozta meg gyümölcsét. Velma magában mosolygott. Az eredmények azonban egészen mások voltak, mint amire bárki számított, beleértve Sharon Reedet is. Felismerve a leleplező esemény jelentősségét, Velma ismét megváltoztatta külsejét. Most egy fiatal, talán tizennyolc éves nő volt. Hosszú lobogó haja még mindig szőke volt, szeme kék, arca rózsásra színezett. Alacsony és karcsú volt, hosszú kék ruhát viselt, mely illett szeme színéhez és rózsaszín virággal díszítette.

- A szívverés harminc másodperc múlva megkezdődik - jelentette Wade - Az ingerről most gondoskodom, miközben beszélek.

Ő, Sharon Reed, Klair számvevő és a kiborg, Ernest Nelson fém székeken ültek az irányítópulttal szemben. Mindegyiküknek megvolt a saját feladata, monitorokat, képernyőket kellett ellenőrizniük. Tucatnyi lábra tőlük egy teljesen automatizált újraélesztő ágy volt az akna közepén ott, ahol valaha a nevelőtartály állt. Az alkalmatosság egy nagy, üveges fémkoporsóra emlékeztetett. Belül, egy műtőasztalon tucatnyi robotkéz fogta le a meztelen mintázat-klónt. Már nem volt rákötve semmilyen cső sem és nem ázott tápoldatban. Teste egészségtől és életerőtől ragyogott. Szemei csukva voltak, de már úgy nézett ki, mintha csak aludna, és arra várna, hogy felébresszék.

- Az inger síkeres - jelentette Velma. - Van szívverés. Szép és erős, ahogy vártuk. - Még nyolc perc a teljes életre keltésig.

- Egyre fülledtebb itt, hogy az egész stáb itt van - mondta Sharon, miközben szemével végigfutott a Szürke Begyűjtő teljes legénységén. A személyzet az aknát körülvevő korlát mellett csevegett, és várakozóan figyeltek. Senki sem akarta lekésni a felébredést. - Kérem Velma, kapcsolja a légkondicionálót a legnagyobb fokozatra!

- Igen, Igazgatónő! - felelte Velma, és billentyűzetéhez nyúlt. Ez a mondat volt a jel, amiben megegyeztek. Most bocsátják szabadon a mutáns vírust. - Egy percen belül sokkal kényelmesebb lesz itt.

Ernest Nelson gyanús pillantást vetett rá. Velma kedvesen mosolygott és megnyomta a kapcsolót. Nelson hordozható monitorára nézett és bólogatott. Ezután megfordult és ismét Velmát bámulta. Mosolygott.

A legrosszabbat sejtve Velma megütögette Sharon Reed vállát.

- Ennyi ember mellett a szobában beletelhet néhány percbe, mire a labor lehűl. - Ezzel adta tudtul, hogy a vírusterv befuccsolt.

- Semmi gond! - közölte az igazgatónő, közben számítógépe billentyűzetén megnyomta azt a gombot, amely szabadon engedi Szemokot a tartályából. Velma gépe órájára pillantott. Még öt perc az ébredésig. Nagyjából pont ennyi idő, míg a mutáns rém átmászik a laborhoz vezető folyosón. Izgalmas pillanat lesz.

- A vírust a levegőbe engedték, de semlegesítettük - mondta hangtalanul X344 Klair számvevőnek. - Nem kell többé aggódnunk az átkozott csíráik miatt.

- Kiváló! - Klair az előtte lévő számítógép monitorát nézte, lehetetlen lett volna megállapítani, hogy ő és asszisztense csendes beszélgetést folytat. - Öt perc a tényleges életre kelésig. Készen áll az Univerzum Mélyéből származó jelzőtűz?

- Biztos helyen van - felelte Nelson. - Bal kezem egyik rejtett rekeszében van. Mikor akarja aktiválni?

- Addig nem, ,amíg a mintázat-klón nem funkcionál teljes egészében. Azonban,, nem kellene megkockáztatnunk, hogy túl sokáig várjunk az után. Kapcsold be a szerkentyűt, amint az AW lélegezni kezd. Biztos vagyok benne, hogy Reednek van egy tartalék terve. Ezen felül Shade-et is figyelembe kell venni. Biztos vagyok benne, hogy a küldetés-specialista tervezi, hogy valahogy irányítást nyer a klón felett. Apropó, hol van Shade?

- Nem láttam az elmúlt öt percben - felelte X344. - Körülöttem szöszmötölt, keselyűként ellenőrizte a kimenő adatokat, majd eltűnt. Egy szóval sem mondta hova megy.

- Vissza fog jönni - mondta Klair. - Erre mérget vennék. Nem akar lekésni az életre kelésről. Vissza fog jönni!

- Még mindig nem értem igazán, miért akarja ellenőrizni a zárakat -mondta az őr némi gyanúval a hangjában. - Sohasem volt még gond velük ezen a helyen.

- De még sohasem fejeztünk be egy ilyen fontosságú tervet - magyarázta mosolyogva Terrence Shade. - Csak módfelett elővigyázatos vagyok, Mr. Lorris. Kevesebb, mint öt percen belül a mintázat-klón az első lélegzetét veszi. Biztos akarok lenni, teljesen biztos, hogy nem kell tartanunk egy rajtaütésszerű támadástól az Univerzum Mélye felől. Minden figyelem a központi laboratóriumra irányul, tökéletes időpont lenne számukra, hogy rohamot indítsanak.

Az őr megvonta a vállát:

- Bármit mond is, ezt a Triumvirátus tagjaként Önnek jobban kell tudnia. De még mindig azt gondolom, hogy ez időpocsékolás.

Lorris íróasztalához fordult és kivett belőle egy kulcscsomót. Ez volt az utolsó dolog, amit tett. Shade hidegvérrel előhúzta 357-es Magnumát, csövét hátulról az őr fejériek szegezte és meghúzta a ravaszt. Senki sem hallotta a lövést, vagy látta az iroda falára fröccsenő vért.

Shade kicsavarta a halott férfi ujjai közül a kulcscsomót. Órájára nézett. Még négy perc az életre keltésig. Szorította az idő. Kilépett a kis őr-szobából, és átsietett az előtéren a masszív prímiumacélból készült ajtóhoz, mely egyenesen az Univerzum Mélyére nyílt. A földi bejáratokkal ellentétben, ezt nem őrizték.

Hét kulcs volt. -Shade remegő kezekkel nyitotta ki velük a zárakat, egyiket a másik után. Mire végzett, egy perce maradt. Teljes erejéből megfeszülve nyomta a kapu keresztrúdját, ami zárva tartotta a bejáratot Végül a kapu kinyílt.

Egy pillanatra fél szemével a tengernyi szlnkavalkádot figyelte. Hatalmas vörös, zöld és kék hullámok söpörtek át a nyíláson. Láthatatlan erővonalakat érzékelt, erő hullámzott az energia óceánjában, mint az elektromosság. A sorozatnak jelentése volt, de még sohasem fejtette meg Technomanta őket úgy, hogy épelméjű maradt volna. Csontszénszínű, hajszálcsíkos öltönyben, élénkzöld nyakkendővel és hozzáillő kendővel a zsebében egy alak lépett a kapun keresztül a Begyűjtő acélpadlójára. Az öt lábnál pár hüvelykkel magasabb karcsú, szinte nemtelen, vagy inkább kétnemű vonásokkal rendelkező lénynek a nyakkendője színével egyező élénkzöldre festett, rövidre nyírt haja volt. Embertelen arca természetellenes életerőtől ragyogott. Szemei zölden égtek és gúnyos mosoly hullámzott ajkain.

- Csukd be az ajtót, majd reteszeld be! Minél kisebb társaság, annál jobb! - mondta Aliara császárnő.

Shade úgy tett, ahogy a lény parancsolta. Bár vízióin keresztült sokszor beszélt Aliarával, sohasem számolt a Maeljin Incarna fizikai valójával. A császárnő vágyat sugárzott. A küldetés-specialista megnyalta ajkait, tenyere izzadt, miközben bezárta a zárakat. Még sohasem tapasztalt lázas, állati vágyat érzett, ami természetellenes szorításában tartotta. Sokkal jobban akarta Aliarát, mint bármely más nőt valaha.

Idegen hangon nevetett. Vékony ujjaival megérintette az arcát. Simogatása forró vasként égette bőrét. Pirospozsgás arca sercegett és megégett, feketévé vált. Shade irtózatos fájdalommal hátrált volna, de helyben megdermedt, képtelen volt mozdulni, teste a Vágy Úrnője fogságában volt.

- Hamarosan, kedvesem - süvítette - begyűjtheted jutalmadat, melyek túlszárnyalják legvadabb vágyaidat is. Azonban, először nekem kell megszereznem az új testemet. Azután viszonzom neked.

Aliara lezárta a társalgást, majd végigment a központi laboratóriumhoz vezető folyosón. Távozásával a Shade-et mozdulatlanul fogva tartó varázs is eltűnt.

A küldetés-specialista ordított a fájdalomtól, kezeit égett bőrére szorította. Szörnyű nyögések közepette rogyott térdére. Szemei elkerekedtek a sokktól, amikor ráismert a rá váró szörnyű sorsra, ha a Sötét Úrnő visszatér. De nem őrült meg. Aliara sohasem engedte áldozatait az őrületbe menekülni.

- Ott! - mondta Tizenhetes és a rakodó peronra mutatott, mely száz láb távolságban volt előttük. Egy hosszú sötét alagúton keresztül jutottak át a kapun a rakodó dokkba. A hely kihalt volt. - Az a folyosó egyenesen a laborba vezet.

- Elég könnyű - mondta Alvin Reynolds, miközben* a kormányt forgatta. - Elég hely van, hogy valamelyik dokkhoz tolassak a géppel. Utána ereszd el a macskát és kövesd!

- Remélhetőleg a vadállat megjelenése elég nagy meglepetést okoz majd, és a teljes káoszba kergeti a Technokratákat - mondta Kallikos. -A kavarodásban én és Hajnal Árnyéka elpusztítjuk a mintázat-klónt. Neked, Tizenhetesnek, Samnek és Albertnek ki kell szabadítanotok a foglyokat.

- Nem valami nagy terv, - mondta Sam Haine - de néha a legjobb tervek a legegyszerűbbek. Csak a fülünkre hagyatkozunk és kihasználjuk a helyzet előnyét. Én mindig ezt csinálom.

Alvin Reynolds óvatosan a rakodódokkba kormányozta a teherautót.

- Mindenki maradjon a fülkében! Felmegyek a tetőre ezzel a robbanószerrel. Amint lyukat ütöttem a labor bejáratába, nyomd meg a kapcsolót, ami a raktér ajtaját nyitja, Tizenhetes! Figyelembe véve utasunk hangulatát, nem fog néhány másodpercnél tovább tartani neki, míg megtalálja az utat oda. Néhány pillanattal később követjük. Mindenki készüljön!

Senki sem szólt egy szót se. Reynolds mély levegőt vett, kinyitotta a teherautó ajtaját és a tetőre húzta magát. Tizenhetes lehúzta az ablakot, hogy biztosan meghallja a robbanást. Ez nem okozhatott gondot. A robbanószer hangja az egész rakodóban zengett. Tizenhetes abban a pillanatban megnyomta a teherautó hátsó ajtaját vezérlő gombot. Velőtrázó vadállati ordítással termett kinn a jármű hátuljából a Vali Shallar erdeiből származó rémség. Tizenhetes a visszapillantóból figyelte a teremtményt. Lehetett úgy tizenöt láb hosszú, marjánál nagyjából hat láb magas. Súlya több mint ezer font volt, barna csíkos homokszínű bundájával egy bengáli tigrisre emlékeztetett. Már tízezer éve nem élt ilyen erős felépítésű vadállat a Földön és egyiknek sem voltak olyan kardszerű agyarai, melyek hét hüvelykkel az alsó állkapcsa alatt értek véget. A kardfogú tigris csillogó sárga szemeit és fejét forgatva kereste prédáját. Észrevette a bezúzott ajtót és máris egy gőzmozdony erejével ugrott felé. Nagyobbra nyitotta hatalmas száját, mint ahogy lehetségesnek tűnt és kihívóan ordjtott a világba, majd eltűnt a laborban.

- Légzés egyenletes - jelentette idegesen Sharon Reed. Két perc múlva a mintázat-klón teljesen életképes lesz. Nagyjából ebben a pillanatban lesz esedékes a borzalom kitörése. Amint Szemok belép, a pusztítás és a rombolás lesz az úr. A szauroidokat utasította, hogy ekkor kezdjék meg a támadást a fémfejűek ellen. A kavarodásban ő és Velma Wade szövetmintát vesznek a mintázat-klónból és megsemmisítik a prototípust, majd elmenekülnek a Szürke Begyűjtőből. Több, mint valószínű, hogy a kutatócsoport többi tagját megölik a vérengzésben, de semmit sem tehetett, hogy megmentse őket. A Rend céljai fontosabbak voltak a Technokraták puszta életénél. Egy mérőműszer váratlan rezgése ragadta meg figyelmét. A jelzőnek azon a monitoron nem lett volna szabad mozdulnia.

- Mi történik az agyhullám monitorán? - kérdezte asszisztensére nézve. - A mintázat-klónnak semmi személyisége, vagy intelligenciája nincs.

, - Biztos valami hiba történt. - tekintetét hirtelen a labor távoli ajtajára szegezte. Fém koppant, mintha valami hatalmas dolog csapódott volna bele. A lábasfejű korán érkezett. - Akarja, hogy átfuttassak egy gyors ellenőrzést?

- Most nem! - hozta meg sietősen a döntést. - A visszaszámlálás már majdnem teljes, nem késlekedhetünk az utolsó életre keltő szakasz aktiválásával!

- Valami baj van! - szakította félbe Klair számvevő hangja a beszélgetésüket, - A monitorom erős agyhullámokat jelez a mintázat-klónnál. Kizárt a meghibásodás lehetősége, a jelek túl erősek. Ez az elme aktív és nem átlagos. Valami birtokába vette a klónt. És éledezik.

- Az élesztő folyamatot leállítani! - követelte Sharon, majd erőteljesen megnyomta a kapcsolókat maga előtt. Semmi sem történt.

Tucatnyi ember sikított, mikor az acélajtó a földre zuhant. Rengeteg óriási csáp kígyózott a laboratóriumba. Sharonnak elállt a lélegzete, mikor megpillantotta Szemokot, amint a szobába vonszolja magát. A szörnyeteg nagyobb volt és rémisztőbb, mint gondolta volna. Hatalmas csőre hangosan csattogott miközben áldozatokat keresett, hogy darabokra tépje őket.

- A billentyűzet nem jelez vissza! - mondta Ernest Nelson, aki teljesen az előtte lévő számítógépre koncentrált. Ordított tehetetlen dühében:

- A jó életbe! Ki vagyunk kapcsolva! Egy felülíró program átvette az irányítást a CPU felett. Semmi esély, hogy visszaszerezzük, még mielőtt a végső adatok életbe lépnének.

A kiborg felállt székéről, körülnézett és megpillantotta az alig tíz méternyi távolságban a Technokraták közt vérengző teremtményt. Gépi pontossággal mozogva hengerszerű lábain Sharon elé gurult. Egyik kezében egy csövet tartott, ami jelzőfényre emlékeztetett, két lencsével a végén. Arcát elöntötte a harag, a tárgyat meglóbálta az igazgatónő előtt.

- Ezzel sehogy sem bánsz el, átkozott áruló.

Acél visított, mikor a rakodódokkokhoz vezető ajtó felrobbant. A fémdarabok miniatűr gránátokként repültek a rémült tömegbe. Egy csorba szilánk Nelson védtelen hátába csapódott és kibillentette egyensúlyából. Arccal előre esett a földre. Kezei önkéntelenül is kinyíltak és a titokzatos cső az egyik laboratóriumi asztal alá gurult.

- Az ég szerelmére, mi ez? - fuldoklóit Velma, mikor egy irtózatos üvöltés rázta meg a laboratóriumot.

Gigantikus alak töltötte be a bezúzott ajtót. A vadállat ismét elbődült, felfedve agyarszerű fogait. Kitört a pánik, a bejárathoz legközelebbi Technokraták rémülten sikoltoztak, mikor az agyaras gyilkos közéjük ugrott. Másodperceken belül friss és alvadt vér borította a falakat. Az óriási lábasfejű és a kardfogú tigris közt csapdába esett laboratóriumi munkások sorsa menthetetlenül meg volt pecsételve.

Klair számvevő kipattant székéből, négykézláb mászott a földön, kétségbeesetten kereste a csövet, amit asszisztense elejtett. Sharon tudta, hogy az eszköz veszélyes, de nem volt ideje az Iteráció tervei miatt aggódni. Szemok elszabadult a laborban, csakúgy, mint a történelem előtti szörnyeteg, mely mindenhol kihalt már. Tizenöt másodperc múlva a valaha létrehozott legerősebb mintázat-klón életre kel, amit egy ismeretlen személyiség irányít, hacsak nem tudja megállítani.

- Húzza be az inkubátor fedelét! - parancsolta Velma Wade-nek, figyelmen kívül hagyva a szobát betöltő pusztító orgiát. - Vagy az sem működik?

- A fedő visszahúzódik, tíz másodperc múlva teljesen kinyílik. -Wade hangja kimért és nyugodt volt.

- Tökéletes - mondta Sharon, szemeit a zárvány belsejében az asztalon fekvő meztelen testre szegezte. Nem engedte, nem is tudta volna engedni, hogy a körülötte zajló borzalom magával ragadja. - Ez pont elég idő arra, hogy kimondjam az önpusztító kódot a klónnak.

- Attól tartok nem! - mondta Sharonnak Velma - Ezt nem engedhetem meg!

A kutatási igazgató fájdalomtól meglepett hangon nyögött fel, amikor asszisztense egy jégcsákányt döfött a hátába. Vér buggyant ki ajkain, feje a számítógépes állványra bukott. Mintha ezer mérföld távolról hallaná Szemok rémisztő rikácsolását, ahogy mániákusán őrjöngve csak gyilkolt és gyilkolt. Sharon hasztalan próbált hátranyúlni, hogy kihúzza a fegyver pengéjét lapockái közül. Ujjaiban nem volt erő.

Uvegesedő szemekkel meredt asszisztensére. Velma Wade megvonta vállát, majd elmosolyodott:

- Ez örömömre szolgált, igazgatónő! Nagyszerű csapatot alkottunk, de hív a kötelesség.

Képtelen volt megmozdulni, gyámoltalan kétségbeeséssel nézte, hogy a szőke alakváltó átugrik az acélkorláton és az inkubátorhoz, a mintázat-klónhoz tart.

X344 hason fekve kotorászott karjaival a 'munkapad alatt, kétségbeesetten próbálta megragadni az Univerzum Mélyéből származó jelzőfényt, mely alig egy leheletnyire hevert ujjaitól. Fájdalom lüktetett fejében, vér ködösítette el látását. Az eséstől eltört az orra, teljesen az arcára lapult. A vér és epe egyvelegétől nehezen tudott lélegezni, de ez nem számított. Semmi sem számított, csak az az átkozott cső.

- Kapd már fel, te idióta! - rikoltotta Klair számvevő a munkapad másik oldaláról. A Számvevő irányította X344 mozdulatait, ő mondta meg, merre mozdítsa kezét. A cső beékelődött egy hosszú munkapad jobb lába alá. Rendes körülmények között nem okozott volna problémát a kiborgnak elmozdítani az asztalt a helyéről. Megrongált állapotában arra is alig volt képes, hogy ne veszítse el eszméletét. - Kezed épp a jelző végét érinti! Zárd össze az ujjaid és máris a tiéd.

X344 vért köpött, majd fogait összeszorítva koncentrált arra, hogy becsukhassa kezét. Nem tudta, hogy sikerült-e, vagy sem, de kihúzta karját a pad alól. Nem érzett többé semmit, így az acélt sem kezeiben. A fémdarab, mely a hátába fúródott, nyilvánvalóan károsította a gerincvelőt. Felállnia képtelenség lett volna. Kezeit mozgatni minden pillanatban egyre nehezebb volt. Egész testét tompának érezte. Bizonytalanul nézett kezére. Az Univerzum Mélyéből származó jelzőfény ott volt az ujjai között.

- Csavard el a kapszulát! - üvöltötte Klair. A zaj a laborban süketttő volt. Valami morgott és csattogó zaj is hallatszott. Emberek sikoltoztak esztelen félelmükben. Feje is megsérült és képtelen volt tisztán gondolkodni. - Gondolkodj acélként! - mormolta szinte imádkozva - Gondolkodj acélként! Csavard el a kapszulát, te eszement kretén! -ordította a számvevő a pad túloldaláról. X344 különösnek találta, hogy Klair semmi erőfeszítést sem tesz, hogy maga fejezze be a munkát. A kiborg mégis hűséges volt az Iterációhoz. Összeszedte minden erejét és elcsavarta a jelző két végét. Nyomban ezután átdobta a pad felett Klair számvevőhöz. X344 a Technokráciának szentelte magát, de nem volt bolond.

-Neeeee... -ordította a számvevő. Hangja hirtelen elhallgatott, mikor egy sötét fai jött létre egy dobbanással. A kapu tíz láb magas és tíz láb széles volt, míg vastagsága .csupán molekulányi. A belsejében valami ezüstösen fémes mozgott és egyre nagyobb lett, kezdte betölteni a nyílást.

Tizenhetes a bejárati ajtó roncsánál állt és a poklot tanulmányozta. Kevesebb, mint egy perc alatt az egész terem egy kriptává vált. Halottak és haldoklók voltak mindenhol. A falak és a mennyezet tele volt spriccelve vérrel. Nők, férfiak és szauroidok szétmarcangolt teste borította a földet, mintha összetört játék babák lettek volna.

A bejárattól nem messze állt a kardfogü tigris, és olyan hangon morgott, mint ha kétszer akkora lenne. Tizenhetes hitetlenül csóválta fejét. Ilyen teremtmények nem valószínű, hogy léteznének a Földön. Amikor a másik szörny egyik hatalmas csápját a tigris testére fonta, Tizenhetesnek eszébe jutott, hogy nem is a Földön van.

A tigris elbődült, dühös ordítása megrázta az épületet. Vadul előreugrott, egyenesen az oktopoid szörny közepének és megpróbálta összepréselni. A hatalmas állkapcsok satuként préselték a lény fejét és úgy hasította át a gumiszerű bőrt, mint olló a papírt. A polip magas hangon visított a fájdalomtól, amitől Tizenhetesnek még a hátán is felállította a szőrt. A lény hangja majdnem emberi volt.

Fél tucat csáp csavarodott a tigris testére, hogy megpróbálják lehúzni a polip fejéről. A történelem előtti vadállat mérhetetlen agyarai azonban túl mélyen fúródtak a lábasfejű koponyájának lágy közepébe, így nem lehetett őket kihúzni. A két óriási szörny a küzdelemben előre, hátra hempergett a laborban és mindent összetörtek, ami az útjukba került.

- A francba! - átkozódott Alvin Reynolds. A nagydarab férfi nem is nézte a küzdelmet. Tőlük tizenkét lábra egy teljesen sötét lap állt. - Egy átjáró a tartományok között!

A misztikus kapu előtt egy maroknyi ezüstösen fémes robot roncsolt alakja tornyosult. Egy vékony alak állt a roncsok tetején, aki férfiöltönyt és élénkzöld hajat viselt. Teste pszichikus energiától lüktetett. Vihogva tépte szét éppen az egyik gép fejét. A sötét függöny mélyébe nézett, mintha még több gépet várna.

- Ez az átkozott hely olyan, mint egy háromporondos cirkusz! - suttogta Sam Maine és egy óvatos lépést tett előre. - Ez Aliara, a Fájdalom Úrnője, a Maeljin Incarnák egyike. Fogadok, hogy nem azért jött ide, hogy azokkal a bádogkatonákkal játszadozzon. - Néhány lassú lépést tett előre ismét. - Kíváncsi vagyok, hogy mi van annak az átjárónak a másik oldalán. Fogadok, hogy az a hely nincs Aliara ínyére.

Mielőtt bárki ráeszmélhetett volna, hogy mire készül, nekirontott a karcsú figurának. Ő az utolsó pillanatban elfordult, mintha megérezte volna jelenlétét, de ekkor már túl késő volt. A Változó Ember keményen gyomron vágta a Sötét Úrnőt, így az forogni kezdett a sötét örvényben. Képtelen volt visszanyerni egyensúlyát, egy pillanatig a titokzatos kapu peremén egyensúlyozott. Ekkor egy hatalmas kéz nyúlt feléje, megragadta a vállánál, majd lehúzta a szélről.

- Legközelebb szólj, ha ilyesmire készülsz! - mormogta Albert. Kallikos úgy tűnt, teljesen megfeledkezett a teremben történt vérengzésről. Az időmester gondosan átnézte a területet, választ keresett.

- Ott! - Hangja érzelmekkel telve remegett. A labor közepén lévő acél aknára mutatott. - Ahogy évszázadokkal ezelőtt láttam. Az átkozott visszatért.

Tizenhetes szeme elkerekedett a meglepetéstől. Az acél és üveg inkubátor tetején két alak állt. Az egyik a mintázat-klón volt. Sokkal jobban lüktetett a mágikus erőtől, mint a Maeljin Incarna. A klón tökéletes alakú volt, mégis teljesen nemtelen volt. Neki voltak a legkifejezőbb és legszebb vonásai, amit Tizenhetes valaha látott. A mintázat-klónnak angyali arca volt - vagy inkább ördögi.

A mesterséges lény oldalán Jenni Smith állt, vagy legalábbis a mása. Csak egy rövidke pillanatig látta, ezért Tizenhetes nem lehetett biztos benne.

A mintázat-klón érzékelte jelenlétüket, elfordította a fejét és az ajtó felé nézett. A lény észrevette Kallikost és bólintott, mintha üdvözölné.

- Old meg! -parancsolta Kallikos Hajnal Árnyékának. - Pusztítsd el a gonoszt, mielőtt káoszt hoz a világra.

Hajnal Árnyéka a fény sebességével rontott neki, mindkét kezével katanáját, Suttogót markolta. Hangtalanul ugrott a levegőbe, tucatnyi lépésre a titokzatos pártól. Tüzesen ragyogva sújtott le a az acélpenge oda, ahol egy pillanattal korábban még a mintázat-klón állt. Túl késő volt. Mind a mintázat-klón, mind az oldalán lévő lány eltűnt.

A Horizont-háború elkezdődött.

A Horizont szélén nyolc Árnyék Tartomány volt. Ezek csak a Töredék Valóságok tükröződései, árnyai, melyek a Mélyumbra zabolázatlan energiáinak a vidékei. Az Árnyék Tartományok közül a legveszélyesebb az Erő Árnyék Tartomány. Itt, ebben a Horizonttartományban található Doissetep, a legnagyobb, legerősebb minden tradíciós rendház között.

Tengernyi óriási szikla között, a legnagyobb hegy tetején húzódik meg Doissetep, az ősi hely. A több ezer éves labirintuskastély eredete a történelem homályába vész. Hatalmas tornyok nyúlnak a fekete égbe és irtózatos szikla vízköpők őrzik kapuit. Tíz mágus páholy nevezi otthonának azt, ahol a Kiteljesedés nem több puszta szónál. Itt pusztán a hatalom számít. Doissetep cselszövés és sötét ügyletek helyszíne.

Legnagyobb akaratmestere az Igazság Keresői Páholy, a fellegvár legerősebb máguscsoportjának a vezetője. Porthosnak hívják és több, mint ötszáz éves. Porthos magányos figura, az ősi kastély legmagasabb tornyában lakik. Néhányan úgy vélik, hogy már nem épelméjű.

Gonosz gondolatok szövik álmát ma este. Szörnyű események készülődnek. A világa készül megváltozni. Az ő élete és magának Doissetepnek a létezése van veszélyben. Porthos vonásai gyötrelmesebbekké válnak, ahogy rémálma egyre rosszabb és rosszabb lesz. Egy arc ég gondolatában. Felismeri, hiszen egy olyan arc ez, amiről remélte, hogy soha többé nem fogja látni.

Rémülettől kiáltva ébred. Élményei elevenek maradnak emlékezetében. Felesleges tagadni, hogy a vész a Doissetep és a Kilenc Tradíció valós létét fenyegeti. Cserepes öreg ajkai suttogják legbelsőbb félelmeit:

- A temérdek ismét eggyé vált. A kör bezárult. Az istenek óvjanak minket!