1

Az űrkomp kilövése a történelem addigi legnagyobb eseményeként emlegették. Világszerte hat milliárd ember (a Föld lakosságának csaknem kétharmada) követte lélegzetvisszafojtva, ahogy a formás jármű felemelkedett a vologlostoki orosz-amerikai bázisról.

Példátlan összefogás és huszonnégy év előkészület után indulhatott útjára az emberiség legnagyobb missziója, a Százötven Éves Utazás egy másik, lakható bolygóra, az Elise-re. Az Elise a Gleise-katalógus legígéretesebb bolygója. Akkor kapta saját nevét, amikor a küldetést tervezni kezdték, addig csak egy kóddal jelölték, ahogy a többi planétát is.

Az utat egy kisebb városnyi méretű csillaghajó, a Sanborn–1 hivatott teljesíteni, egyetlen fős legénységével, akit több tízezer jelentkezőből választottak ki egy többéves és sokfordulós procedúra után. Az ember, aki erre az útra elindult, a hetvenkét éves dr. Neron Olden professzor lett.

Számtalan kutatás és felmérés után jutottak a tudósok arra az eredményre, hogy a legjobb megoldás ilyen hosszú útra egyetlen embert küldeni, elejét véve mindenféle csoporton belül kialakulható problémának, rangokból eredő összetűzéseknek. Dr. Olden veterán űrhajós volt, még aktív mérnök és elméleti fizikus, valamint a virtuális építészet egyik úttörője. Többek között részt vett a csillaghajó tervezésében is, amit nyolcszáz kilométer magasan építettek össze tizenkét év alatt.

Olden Svédországban született, húsz éve elvált. Egyetlen fia negyvenegy éves, és egy svéd autógyárban épített magának szép karriert. Olden természetesen önként jelentkezett, és kezdetektől fogva tisztában volt a küldetés jelentőségével, és az utazása körülményeivel: a kiválasztott űrhajós egy android testben utazik, elméjét egy mesterséges agyba töltik fel, amit programok óvnak meg a paranoiától, a honvágytól, a klausztrofóbiától és a túlfejlődéstől. Ez utóbbi fogalmat a mesterséges intelligenciák korlátozására találták ki, hogy ne lehessenek egy bizonyos szintnél okosabbak. Anélkül Olden elméje beláthatatlan fejlődésen mehetne keresztül utazása százötven éve alatt.

Maga az agy nem egy számítógép, még csak nem is digitális, hanem egy analóg, mesterséges agyszövet. Az emberi agy tökéletes másolata speciális fémekből, grafén, holográn, bioplasztik anyagokból és axonokat utánzó nanorobotokból, melyek tökéletes összhangban működnek egy teljes értékű agyat alkotva, de összeköttetésben a számítógépes rendszerrel, ami a hajót is irányította.

A technológia nem új, de teljes elmét még sosem töltöttek fel nanotech agyra, és szintén dr. Olden lett az első ember, aki teljes egészében android testet kapott, jól lehet már valamennyi mesterséges testrészt és szervet implantálták korábban szerte a világon.

Sokan attól féltek, hogy az elme feltöltése nem jár sikerrel vagy a feltöltés helyett csak lemásolják a tudós agyának tartalmát. Ez utóbbi esetben Olden beleegyezett, hogy az android útnak indulhasson "nélküle" is. De nem így történt, Olden a feltöltést követően nem tért többet magához emberi testében, viszont felébredt a mesterségesben, és azt mondta a körülötte álló tudósoknak: "Uraim, újjászülettem." Az androidtest irányítását egy évig tanulta és gyakorolta, újabb egy év volt a csillaghajó szimulációja, míg végül elérkezett az indulás időpontja.

Az űrkomp felvitte Oldent a Sanborn-re, a dokkolást követően elbúcsúzott a kísérőitől, majd beindította a csillaghajót és megkezdte útját a világűrben. A hajónak nyolcféle meghajtása volt, és ugyanennyi energiaforrása, de az utazás lényege nem a sebesség, hanem az útvonal volt. Egy japán csillagászcsapat fedezte fel, azokat a féregjáratokat, amik az egész univerzumban jelen vannak, és megfelelő útvonalon haladva hatalmas távolságok tehetők meg töredék idők alatt. A felfedezés nem a járatok ténye volt, hiszen azokat Einstein is meghatározta, hanem az, hogy mennyire sok ilyen járat van, hogyan lehet lokalizálni azok kijáratait, és ez alapján útvonalat tervezni távoli naprendszerekbe.

Amikor a felfedezést bejelentették, a csoport vezetője, Toshio professzor az erdei sétához hasonlította az űrutazást. Mint mondta, ha az erdőben légvonalban haladnánk, nem jutnánk messzire, akármekkora sebességgel is mennénk előre, de ha a kijelölt ösvényen sétálunk, lassabb tempóban is messzire jutunk. Egy évtizednyi számítás és tervezés eredményeképpen született meg a Sanborn–1 csillaghajó útvonala, ami több féregjáraton át százötven év alatt elérhetővé tette az Elise bolygót. Ez a távolság egyenes vonalban, ugyanezzel a hajtóművel hozzávetőlegesen kétszázezer év lenne.

A kockázat természetesen óriási volt, de a küldetés fontosságát nem sokan vonták kétségbe. A Föld ökoszisztémáját sikerült stabilizálni, a globális felmelegedést régen megállították, és a túlnépesedés sem probléma az okos városok elterjedésének köszönhetően. Azonban a faj fennmaradásának elengedhetetlen feltétele, hogy több bolygón is jelen legyen, hiszen a Föld ideje véges, addig pedig egyaránt fenyegetik az aszteroidák és a Nap szeszélye.

A Mars terraformálása tíz éve tart, de kevés eredménnyel, és, mivel ugyanabban a naprendszerben kering, mint a Föld, nem oldja meg a felsorolt problémák egy részét.

Most viszont, hogy a Sanborn–1 elindult, új távlatok nyíltak, még akkor is, ha addigra senki sem fog élni azok közül, akik búcsút intettek Oldennak.