Éjfél után járt, amikor Jeff felébredt.

A kunyhóban sötét volt, de a holdfény beszűrődött az ajtón. Amikor Jeff megfordult, látta, hogy Marie ott áll a függőágya mellett. Anyaszült meztelen volt.

Haja hosszú, arany lángja megvilágította melle fehérségét, és szemében kis, fehér fényfoltok villogtak.

Jeff kitárta karjait, és a lány mosolyogva előrelépett.

Azután a kés lecsapott.

Jeff elkapta tekintetével a holdfény visszatükröződését az acélon, éppen annyi ideje maradt, hogy testét oldalra fordítsa. Érdes, hasító hang harsant, ahogy a dzsungelkés pengéje átvágta a függőágy vásznát.

A férfi dulakodni kezdett vele, kezei megcsúsztak a nő meleg, verejtékben fürdő testén. Marie torka mélyéből furcsa hangok törtek elő, és ismét a férfi felé sújtott. Jeff felordított, a dzsungelkés belemart a bokájába.

Ekkor sötét árnyék takarta el a holdfényt az ajtóban, előrelendült, és hátulról lefogta Marie-t.

– Senor, jól van?

– Azt hiszem. – Jeff kikecmergett a függőágyból, fölszisszent, ahogy a fájdalom belehasított a bokájába, megkereste a lámpát, és meggyújtotta.

Luiz úgy állt a lány háta mögött, hogy egyik kezével szinte odaszögezte a falhoz annak csuklóit. Csendben volt, egy apróka emberke, barna arcú, hosszú, fekete lófarkakkal, úgy nézett ki, mint egy fából faragott indián. Mint egy faragott indián, aki dzsungelkését a másik kezével Marie csupasz torkához szorította.

– Nos, senor?

– Nem! – motyogta Jeff. – Ne tedd!

Luiz vállat vont, leeresztette a dzsungelkést, de nem engedte el a lányt. Homályos barna szeme kifejezéstelen volt. Marie nyüszíteni kezdett.

– Esküszöm, meg foglak ölni, Jeff! Azt hitted, én nem tudok róla, de én tudom! Megérkezett a pénz, ugye? Nálad és Mike-nál van a pénz. Le fogtok lécelni vele, és engem itt hagytok, hogy dögöljek meg. De én ezt nem fogom hagyni! Előbb meg foglak ölni, megölle…

– Hé, mi történik itt?

Mike lépett be a kunyhóba, zihálva a létrán való kapaszkodástól. Rájuk meredt.

Jeff vállat vont. Nehezen tudta kinyögni, de kinyögte. – Marie! Bezsongott.

– Nocsak, dzsungelkéssel támadt rád?

– Úgy van. Azt hiszi, megkaptuk a dohányt és el akarjuk csórni.

– Talán lázas.

– Nézz rá – mondta Jeff.

Mike szemügyre vette Marie-t. Szemei forogtak, és nyál szivárgott a szája sarkából.

– Azt hiszem, igazad van. – Mike sóhajtott. – Ez nem láz. Most aztán mit csinálunk?

– Nem tudom. Állandóan figyelni kell őt. – Jeff odafordult Luizhoz.

– Nagy szerencse, hogy idejében érkeztél – mondta az indiánnak.

Luiz bólintott. – Én látni őt kijönni kunyhóból dzsungelkéssel, ezért mögötte menni. Ő nézni ki rosszul. Betegség a fejben, nem?

– Igen. Betegség a fejben. Vissza kell vinnünk a kunyhóba, és oda kell kötöznünk a priccséhez.

– Ezt kell tennünk – helyeselt Mike. – Jobb lesz, ha te a bokáddal törődsz. Csúnyán vérzik. Csak lenne itt egy orvos…

Jeff felhorkant. – A lánynak nagyobb szüksége van orvosra, mint nekem – mondta. – Hetek óta vártam, hogy ez bekövetkezzék. Ez nem hölgyeknek való hely. Nem csoda, hogy becsavarodott. Ha a dohány nem érkezik meg hamarosan, valamennyien bedilizünk.

Mike és Luiz kivitték Marie-t a kunyhóból, lecipelték a létrán. Jeff odabicegett a szekrényhez, pálinkát keresett. Fertőtleníteni akarta a sebet. A párás dzsungelben még egy karcolás is veszedelmessé válhat. Megtalálta a palackot, és éppen önteni akart belőle, amikor Luiz visszatért. Volt valami a kezében. A pecsétes rongydarab borogatás akart lenni.

– Én elintézni, muy bueno… nagyon jó! – mondotta.

– Mi ez, valamilyen bennszülött zagyvalékod?

Egy pillanatig szemrehányás suhant át a homályos szemeken. – Én nem vagyok bennszülött, senor. Én spanyol vagyok, nem?

– Persze, spanyol vagy. – Jeff visszafeküdt a függőágyba, és Luiz bekötötte a bokáját. A borogatás égetett.

– Marie rendben van? – kérdezte.

– Senor Mike szorosan lekötözte – válaszolt Luiz. Egy pillanatig habozott. – Miért nem engedi megölni őt? Ő akarni megölni téged.

– Azért, mert nem tudta, hogy mit csinál. Nincs magánál.

– De bántani téged. Én nem hagyni senkit bántani senort! Ő az én jefe… gazdám.

– Rendben van, Luiz. Jó fiú vagy. – Jeff felsóhajtott. – Most menj el, és hagyj pihenni.

Az indián elment, és Jeff zaklatott álomba merült. A délután közepe táján Mike felkapaszkodott a létrán kunyhójába. Amikor Jeff felébredt, ott állt mellette.

– Hogy van a lány? – kérdezte.

Mike felhorkant. – Figyelj, innét is hallanod kellene, ahogy sikoltozik.

– Nocsak, ennyire rosszul van?

– Nagyon rosszul. Kiüvölti a tüdejét a dohányról. Ha ezek az indiánok értenének angolul, benne lennénk a pácban. Gyorsan orvoshoz kell vinnünk.

Jeff felült, agyoncsapott egy szúnyogot. – Nem tudok utazni ilyen lábbal. Amellett itt kell megvárnunk a dohányt. Utána lemehetünk a partra, elkaphatunk egy Belém felé tartó teherhajót. Az nagyváros, ott találunk pszichiátert.

– Úgy gondolod, Marie-nak agymosóra van szüksége?

– Úgy van. – Jeff felsóhajtott.

Mike ránézett. – Kíváncsi vagyok, meddig fog tartani, amíg a lábad rendbe jön. Talán az lenne a megoldás, ha most vinnénk el. Amennyire tudjuk, a dohány akár még egy hónapig sem érkezik meg. Csak nem tarthatjuk egész idő alatt lekötözve?

– Már mondtam neked, most nem tudok útnak indulni.

– Neked nem is kell – válaszolt Mike. – Luiz és én elvihetjük Belémbe.

– És itt hagynátok engem egyedül?

– Valakinek mindenképpen maradnia kell, hogy átvegye a dohányt, amikor megérkezik.

Jeff a társára nézett. – Megbíznál bennem?

– Persze, miért ne? – Mike elmosolyodott. – Cimborák vagyunk, nem? Együtt végeztük el a munkát, vagy nem? Persze hogy megbízom benned a pénzzel kapcsolatban, te talán nem bíztál bennem Marie-val kapcsolatban? – Letörölte homlokáról a verejtéket. – Szóval, csináljuk így. Luiz és én levisszük Marie-t a csónakon Santarémig. Ott elkaphatunk egy Belémbe tartó alkalmi teherhajót. Még van dugiban egy ezresünk, és ennyi elég lesz. Odanyomok pár dolcsit a kapitánynak, és senki nem fog odafigyelni Marie-ra, akármit ordítozik összevissza. Belémben keresek egy jó agymosót, rendbe hozatom a lányt. Egy olyan magánkórházra gondolok. Mire megkapod a lóvét, már rendbe is jön. Ugye, így akarod te is, Jeff?

Jeff felsóhajtott. – Igen. Így akarom én is.

Így is történt. Mike, Marié és Luiz másnap reggel útnak indultak. Luiz nem értette meg teljesen, hogy miről van szó, de nagyon figyelmesen meghallgatta Jeff utasításait, és megígérte, olyan gyorsan visszatér jelentéstételre, ahogy csak lehet.

– Te pihenni – mondotta komoran Jeff-nek. – Én mondani asszonyoknak, gondoskodni rólad, kezelni lábat. Nem izgulni semmiért!

Jeff bólintott, indulásuk után elszunnyadt.

Bólintott és szunyókált, szunyókált és bólintott, a napok pedig repültek. Az asszonyok felhordták a faluból az ennivalóját. Kitisztították a kunyhóját, és levelekkel legyezték a hőségben, kicserélték a borogatást a bokáján.

Valami azonban nem volt rendben a sebbel, mert a láz visszatért. Jeff feküdt a függőágyban, hallgatta az eső dobolását, és azt próbálta elképzelni, hogy mindez nem igaz.

Mégis minden igaz volt, igaznak kellett lennie.

Egy évig tervezed a páncélozott pénzszállító melót, te és Mike, és érzitek, hogy minden klassz lesz. Kieszelitek valamennyi figurát, és tudjátok, megszerezhetitek a dohányt – de mi van utána?

Ha dörzsölt vagy, megcsinálsz egy nagy melót és nem kapnak el. Tulajdonképpen utána kezdődik a balhé, amikor megpróbálsz szabadulni a zsákmánytól. Nyomoznak a forgalomba hozott bankjegyek után, és elkaphatnak.

Végre kidolgozod a tervet. Kapcsolatba lépsz egy Gonzalez nevű pasassal Kolumbiában. Ő fogja elsütni a körözött dollár bankjegyeket, és pezót ad értük, az értékük egyharmadáért. Időközben el kell rejtőznötök. Nem Kolumbiában és nem városban, mert valami rosszra fordulhat. Szóval, átgondolod a dolgot, és úgy döntesz, hogy begubózol valami félreeső fészekben. Valami olyan helyen, ahova senki nem megy, ha van esze és pénze. Brazília egy istenverte, civilizálatlan zugában, a dzsungelben. Várni fogsz, amíg Gonzalez elküldi a dohányt.

Szóval, végrehajtod sikeresen a munkát, ámbár le kell lőnöd a teherautó egyik őrét. Megszerzed a hamis útleveleket. Elcsípsz egy teherhajót. Partra szállsz Porto de Mozban.

Szerencséd van. Összetalálkozol a parton egy Luiz nevű, fából faragott indiánnal, aki marhára bír téged. A szolgád akar lenni, mert te vetted meg neki élete első pár cipőjét. Úgy kezeled, mint egy spanyolt, nem pedig úgy, mint egy indiánt, és az egész életére rabszolgáddá teszi. Azt mondja, elvisz téged, fel a folyón, a falujába. A csónakján visz benneteket, és roppant büszke, hogy három észak-amerikaival tér haza. Most ő itt a fejes. Elszállásol benneteket a kunyhókban, és mindössze annyi a teendő, hogy vársz a küldöncre, aki elhozza a dohányt. Ez eddig logikus.

De miért hoztad magaddal Marie-t?

Azért, mert jönni akart, te meg őt akartad. Elsősorban Marie-ért hajtottad végre a melót. Kívántad őt, és a tied kellett hogy legyen, mert ő a világ legszebb asszonya. Nem valamilyen olcsó kis csaj, hanem menő tv-énekes, igazi első osztályú áru. Nem szennyezte be a kezét balfácánokkal. Komoly stekszbe került, hogy melléd álljon és rendesen viselkedjék.

Elmesélted neki a melót, és mindent megígértél neki, amit csak akart. Odalent Dél-Amerikában úgy élhet a zsákmányból, mint egy királynő. Azért hoztad magaddal, mert nem akartál várni és később küldeni elérte. Ezért hoztad el magaddal is.

Ide, ahol egész idő alatt esik és szúnyogok gyilkolnak. Ide, ahol a kunyhók olajoshordóba helyezett cölöpökön állnak a hangyák távol tartása céljából. Ezzel együtt a hangyák elérnek és megmarnak. A folyami halak is harapnak, úgy, hogy nem is tudsz fürödni. Éjszaka pedig az indiánok dobolnak és furulyáznak. Verejtékezel a hőségtől, és dideregsz a láztól, kecskehúst eszel, pálinkát iszol, és vársz. Luiz igyekezett jó szolga lenni, de hát csak egy fából faragott indián, még akkor is, ha beszél egy keveset angolul. Ugyanúgy eliramodik a dzsungelbe, mint a többi, talán még vért is iszik, és mérgezett nyilat használ.

Az egész egyszerűen őrjítő, nem csoda, hogy Marie becsavarodott. Várni a pénzes küldöncre, heteken és heteken keresztül. Az eső pedig kopog a tetőn, kopog a koponyádon, órákon át, napokon át, éjszakákon át. Hol az az átkozott küldönc? Hol van Luiz? Hol van Marie?

A láz végre csillapodott, és Jeff már emlékezett arra, hol van Marie. Belémben van Mike-kal és Luizzal. Remélte, hogy találtak neki egy jó elmeorvost és rendbe jön. Ha egyszer már kijutott innen a dzsungelból, hamarosan rendbe jön. Egyszerűen arról van szó, hogy a dzsungel nem megfelelő hely egy nő számára. Furcsa, de egyáltalán nem haragudott rá azért, mert rácsapott a dzsungelkéssel. Ha valaki bedilizik, nem felelős semmiért.

Jeff azt is tudta, ő maga is bedilizik, ha nem kapja meg hamarosan a dohányt. Most, hogy a bokája rendbe jött, minden idejét a kunyhó ajtajában töltötte a folyóra bámulva. A várakozás rettenetes volt. Nem volt mit tenni, nem tudott senkivel beszélni, és már csak egy palack pálinkája maradt.

Végül eljött az az este, amikor úgy érezte, hogy összeroppan. Elhatározta, hogy nekilát a pálinkának. Már egy hete nem aludt rendesen, és talán a pálinka segíteni fog. Ha nem, holnap elindul egyedül a tengerpartra. Nem bírja ki tovább.

A pálinka égetett, mint a tűz. Úgy hallotta, mintha dobok szólnának a tisztáson. Jeff nagyon berúgott, olyan részeg volt, hogy megint elfelejtette Marie, Mike és Luiz elmenetelét. Nem találta a cipőit, és a kunyhó padlóján csúszkált, hogy megkeresse őket. Luiz rakhatta el valahová a cipőit. Ordítani kezdett: „Luiz, Luiz!” Egyszerre csak Luiz ott volt.

Luiz megjelent, és minden rendbe jött. Jeff imbolyogva felállt, és rámeredt a homályos szemű, apró, barna férfira. Derék öreg Luiz, a tökéletes szolga. Most, hogy visszajött, mindenről gondoskodni fog…

Visszajött!

Jeff kijózanodott, és mindenre emlékezett.

– Mi történt? – motyogta.

Luiz vállat vont.

– Nagyon rossz dolog, senor.

– Marie, valami történt Marie-val? – Jeff az asztal szélébe kapaszkodott.

– Ő rendben van – mondta Luiz.

Jeff megnyugodott. – Akkor minden rendben van. Azt hiszem, bármi mást el tudok viselni. Mi történt, Gonzalez becsapott bennünket a pénzzel?

– Nem, a pénz megérkezett, senor.

– Nálad van?

– Nem, Senor Mike-nál volt a csónakban. Ők azt hinni, én aludni, de én látni őt, amint számolni pénzt, mialatt menni lefelé a folyón. Ő mondja nődnek, küldönc meghozni, mielőtt elindulni. Most ő elmenni nőddel, miután megöl engem.

– Nocsak, a mocskos, büdös patkány…

– Kérem, senor, nem izgatni magát. Senor Mike akkor felém csúszott a késével, hogy megölni. Én azonban ébren lenni, és várni rá saját dzsungelkéssel. Küzdünk. A pénz beleesik a folyóba, peches dolog, ugye? Az ön becsülete azonban megmentve, mert én nagyon megölni senor Mike-ot.

Jeff verejtékezni kezdett. – Értem. A dohánynak vége, álnok társamnak vége, és Marie…

– Ő jól van. Én azt tenni, amit maga mondani nekem.

– Egyedül elvitted Belémbe?

Luiz vállat vont. – Kérem, senor. Én vagyok egyszerű ember. Nem lenni elég okos ahhoz, hogy egyedül menni Belémbe. Ehelyett megkötözni a nődet, és visszahozni a folyón a barátaimhoz. Itt megtalálni az agymosót.

– A dzsungelben? De…

– Nézni. – Luiz kigöngyölte a vállán levő csomagot, és valami előregördült az asztalon. – Jobb, mint amit Belémben kapni. Jó munka, mi? – Jeff rámeredt az asztalon levő tárgyra. Valóban jó munka volt. Marie feje nem volt nagyobb egy narancsnál.