Kötetünk két szovjet tudományos-fantasztikus regényt foglal egybe. A Titánok útja a messzi jövőbe, a tudomány által meghódított, emberlakta bolygó-világba vezet el. Bátor kutatók űrrakétájára ülteti az olvasót, s távoli tejútrendszerek ismeretlen embereivel szembesíti. A másik regény, A fekete oszlop, egy földtani katasztrófa tudományos megfékezésének izgalmas történetét eleveníti meg, szinte filmszerű látványossággal. Mindkét történet ezernyi meglepetéssel, lélegzetelállító feszültséggel bilincseli le az olvasót, s ad közben képzeletmozgató rajzot a jövőről s a jövő lehetetlent nem ismerő hőseiről.

Furcsa, de így van! Ma sokkal többet tudunk arról, hogy mi van fölöttünk több száz kilométer magasban, mint arról, hogy mi van húsz-harminc kilométernyire alattunk.
A világ tudósai összefognak, s megpróbálják kifürkészni a Föld mélyének titkait. Erről az érdekes kísérletről olvashatunk ebben a tudományos-fantasztikus regényben. A fúró el is jut ötven kilométer mélységbe, de ott megreked. Nem mozdul se előre, se hátra. Végre egy napon a fúrórúd magától megindul, egyre gyorsabb ütemben jön visszafelé, s utolsó darabja után egy több méter átmérőjű, ismeretlen anyagú fekete oszlop emelkedik a magasba. Hetek múlva eléri az ionoszférát, a Föld és az ionoszféra között rövidzárlatot okoz, ezáltal a Földön minden test elveszti mágneses tulajdonságát. Nincs lehetőség villamosenergia-termelésre, s a kozmikus sugarak is egyre mélyebben hatolnak a Föld légkörébe. Pusztulás fenyegeti az emberiséget.
A tudósok tehetetlenek. Hiába próbálnak mintát az oszlopból, hogy elemezzék összetételét, semmilyen módszerrel sem sikerül. A Földön már mindenütt petróleumlámpa ég, az autók nem közlekednek. Sok-sok töprengés és kísérletezés után végre úgy látszik, sikerül megoldást találni, megmenekül az emberiség.