Alvin Moffet számára az Élet Lényegét egy sor bőrkötésű könyv jelentette a könyvtár ritkaságtárában. Alvin egy emelettel lejjebb, az olvasószolgálatnál dolgozott, de minden szabad percét odafent töltötte és az Arthur király halálát vagy az Őrjöngő Lórántot böngészte. Mikor a diákok áradata íróasztalához kötötte - általában vizsgaidőszakokban -, beérte az Üdv néked, Arthur, nagy király olcsó kiadásával és saját csillogó álmaival. És bár csodálta az előbbi látomásait, mégis az utóbbit tartotta hűségesebbnek a régi klasszikusok szelleméhez.

Egyik délben a Roland-ének mellett lebegő gyöngyházfényű gömböt pillantott meg.

- Alvin Moffet? - kérdezte kurtán a gömb. - Alvin Bergen Moffet?

Alvin a megdöbbenéstől megnémulva bólintott.

A gömb felragyogott.

- Kitűnő! Messziről jöttem, hogy találkozzak veled.

Ebben a pillanatban Alvin tisztán érezte, hogy egy tökéletesen idegen létforma szól hozzá, ettől megrémült és zavartan felkiáltott: - Hohohonnan?

Szerencsére a gömb így is megértette, és közölte, hogy ő nem más, mint Continua Gvárdiánja és azért jött, hogy halaszthatatlanul sürgős ügyben Alvin segítségét kérje.

- De hát mit tehetek én?

- Segíthetsz Iftán távoli világán, amely most nagy veszedelemben forog. - Alvin sosem hallott Iftánról, ezért a Gvárdián gyorsan hozzátette: - Vizuális úton bemutatom, a te érzékszerveidhez alkalmas módon. Figyeld meg jól, aztán gyerünk!

Alvin körül alakot öltöttek Iftán valahonnét ismerősnek tűnő tájai. Zöld tisztások és erdőségek; lágyan hullámzó rétek; és a távolban csillogó várkastély. A felhúzott kapurácson magányos lovag merészkedett ki és óvatosan lovagolt a szörnyű, sárkányszerű lény felé, amely a letarolt, feldúlt mezőn lapult. Egy magas toronyból varázsos szépségű, hollóhajú nő kiáltott szenvedélyes biztató szavakat hősének, aki paripáját sarkantyúzva közeledett a sárkányhoz. A nap arany fényében kard villant… és a kép lassan elhomályosult.

- Amint láthattad - folytatta a gömb -, ezek a förtelmes szörnyek Iftánt ostromolják. Harcosaink gyengék, hogy ellenálljanak az egyre fokozódó rohamoknak. Csak egy bátor idegen szállhat szembe a természetfeletti erővel.

- És rám gondoltak?

- Feltétlenül. - A gömb alighanem olvasott Alvin gondolataiban, mert hozzátette: - Ne félj, az emberi erőt, amelyet kevésnek érzel, megfelelően felfokozzuk, amennyiben úgy döntesz, hogy velem jössz. Nos, elvállalod ezt a csodálatos megbízatást?

Hiszen ez az, amiről mindig álmodtam, amit reméltem - gondolta Alvin és szinte nem mert levegőt venni. Döntött.

- Hol kell aláírni?

- Elég a szavad, Alvin Moffet!

A tér hirtelen kifordult, és Alvin Moffet ott találta magát a várkastély mellett, azon a réten, melyet az előbb látott. A levegő csodálatosan friss és dús volt, és Alvinból boldog kiáltás tört ki, amely azonban megszakadt, mikor megpillantotta, hogy szájából narancsvörös lángok törnek elő. Növekvő rémülettel nézett végig magán és látta, hogy bőre bíbor pikkelyekké változott, ujjai fűrészes karmokká zsugorodtak és lábai helyébe torz oszlopok nőttek.

- Erről nem volt szó! - ordított fel és korbácsként csapkodott súlyos, hegyes farkával.

- Óvatosan! - figyelmeztette a gömb aggodalmas hangon. - Várd meg a jeladást!

A torony körül lassan egész tömeg gyűlt össze, Alvin felé kiabáltak és integettek. Mikor a vár kapuján kivágtatott egy tollbokrétás, hatalmas termetű lovag, a tömeg extázisban tört ki. A lovag Alvinra szegezte lándzsáját, a tömeg pedig magánkívül üvöltött.

Az események ilyetén alakulásától elborzadva Alvin sírni szeretett volna. De a hüllőknek nincs könnyzacskójuk. Csak egy szemrehányó nyögés tört ki belőle:

- Nem… nem is tudom mit gondoljak erről az egészről… és rólad!

- Tekints a menedzserednek. Most pedig jól figyelj, fiacskám - mondta a gömb rekedt és izgatott hangon. - Ha megszólal a gong, nagyon szeretném, ha összeszednéd magadat és küzdenél!

Veres Mihály fordítása (Népszava Kalendárium 1984)