AZ ÖZVEGY KARNYÓNÉ
S KÉT SZELEBURDIAK

 

 

 

VÍGJÁTÉK HÁROM FELVONÁSBAN

 

 

 

 

 

KÉSZÍTETTE

 

 

CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

(1799)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

GYULA, 2013

 

DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ

www.digi-book.hu

 

ISBN 978-963-364-272-6 PDF

ISBN 978-963-364-273-3 EPUB

JÁTSZÓ SZEMÉLLYEK

KARNYÓ egy idős kalmár - Gál Antal
KARNYÓNÉ felesége - Horvát József
SAMU ezeknek fiok, ki bolondos - Vas Gábor
BORIS szobaleány - Ujj János
LÁZÁR boltos legény - Veres András
LIPPTOPP szelepurdi - Mikolai József
LIPITTLOTTY szelepurdi - Csóbor Móses
KURUZS egy személyben doctor, borbély, alchimista, kéznéző chiromantista, zsibvásáros, drótvonó, poéta, kosárkötő - Gentsi István

A játék esik Kanizsán, a Karnyóné boltjában.

 

ELSŐ FELVONÁS

ELSŐ JELENÉS

Samu és Lázár.

SAMU
(lassan belopódzván a boltba, a Lázár háta megé, és a kalapja tele lévén körtvéllyel, eggyel hátba üti Lázárt, s azt mondja) Lázár Deák vigyázzon!

LÁZÁR
Üm, vigyázon az illen bolond ember, hogy vigyázon, csag mindég ezed nincs, csak Samu, no Samu, menyen pokol zsegibe, én csak olan bolond, mint ked nem bolond.

SAMU
No no, Lázár, isz az oskolába is csak így teszek én, egye meg Ked ezt a körtét, én nem haragszom. (nyújtja neki a körtét)

LÁZÁR
Én pedig haragszom, Samu csak mindég Samu, eszed nincs, kitákarodzon a botyábol, virga a gyereknek, osztán meg meg más.

SAMU
Kennek kezték, - a maga fiának mongya azt. - Azt mondta asszonyám, hogy adgyon a boltbúl cihát a kocsisnak, meg annak az úrnak, aki hozzánk jár. -

LÁZÁR
Melik az a hozzánkjár, - zördeg tugya azis hozánkjár, másik is hozánkjár, mind a világ csak hozzánk jár, mellik az a hozzánkjár zúr?

SAMU
Ha tudja, mér kérdi. - Azt mondta asszonyám, hogy a kocsisnak adjon 2 muselin köpegenyet, nyakra való keszkenőnek 8 rőf pukovai posztót, kalapra 20 rőf arany sujtást, nadrágra 1 bokor structollat, 1 pár nádmézet, 2 süveg narancsot. - Annak az úrnak pedig, aki hozzánk jár, adjon egy pár gatyára való béllést, ujjas pruszlinak való házi vásznat. Ezeket írja fel a jedzőkönyvbe. - Ezen kívül nékem adjon kantusnak való patyolatot; asszonyámnak pedig, minthogy kevés esze van, küldjön egy fabábot, meg egy magába felállót, hadd játszék vele a bolond.

LÁZÁR
Ha, ha, ha, Samu, mi a menkü, magába felálló, ha, ha, ha, az asszonnak, ha, ha, ha, fabáb kell, azzal lehet kicsin jádszani, hogy adhassam én neked, csak meny visza, meny visza, te kicsiny bolond, én nem kicsiny.

SAMU
Nem vagyok én olyan bolond, mint asszonyám - jön! (akkor jön az Anyja kapcát kötögetvén)

 

MÁSODIK JELENÉS

Karnyóné és az elébbiek.

KARNYÓNÉ
Júj bizon, tán a Kolompár Nánival mulatott a Lázár hogy olyan jó kedve van? Csoeto Lázár?

LÁZÁR
Csoeto, biz a tatár látott 8 réf posztobol nyakravalót. - A Samuka olan comisiót parancsolt az Asszonnak, hogy a’ bizon senem láttam, senem halottam, ha, ha, ha, csak kérdezed az asszony.

KARNYÓNÉ
Ej, te kis bohócska, most megint elment az eszecskéd, azt a kis commisiócskát se tudtad megmondani a Lázárocskának, micsoda az Istenért? egy nyakravalócskának 8 rőf posztócska. - Eredj fel, kis bohócska, a szobácskába, egyél, egyél almácskát, szilvácskát, könyvecskét, ha, ha, ha, bizony majd magamnak is félremegy az eszecském, - a könyvecskédet ne edd meg, hanem vedd a kezecskédbe, menj tanulni a több gyermecskékkel. (Samu elmegy) Hát Lázár, annak az Uracskának?

LÁZÁR
Mellik zuracskának, a’ csak mind uracska, gazdagnak, szegénynek, ifjúnak, eregnek, idegennek, városinak, a’ csak mind uracska.

KARNYÓNÉ
Ejnye, eb a lelke Lázárja! bizon még gazdává lesz a nyakamon, csak mérjen ki és írja fel a Lipittlotty úr számára.

LÁZÁR
Isdenem Uram! má megmeg a Lebettlotty úr számára. - Isdenutseg, majd mid is mondok, az a Lebettlotty egyszer az Aszonak lebettlotty. - Istenem Uram, csak a hordani, csak hordani, drága minden, soha pínz nem látni, se nem halani, most se pénz, mi lesz már ebből?

KARNYÓNÉ
Mi lesz? Kontócska. Kennek csak mindég jár a szája, írja be Ked a jedzőkönyvbe, mikor egyéb dolga nem lesz Kendnek, tegye fel a kontócskára.

LÁZÁR
Van itt már conto, lássad az Asszony, arra is csak a papirost vesztegetjük - több a conto, mint a netto; csak a tavalit olvasom el.

Konto azon bordikákrol, mellyeket Her Volfgang Lebettlotty de Gölöntsérdelek az Karnyóné Asszonyság botyábol elhordatott, come siéque.

Brimo Januarij farsangi maskarás bálba, egy ökör habitushoz, mindöszve Rhforint 63 xr. Idejött 2 ökörszarv, nad mind zenim, röhögésnek okáért Rhforint 1-1 1/2 xr. Egy fél viseltes ökörbika farka, a boldogult úré féle 7 xron. - Zekunda Februarii. Táncra egy pár porcellán sarkantyút 1 Rhforint - Detto: Egy mancseszter csizma grongoltt steklire, a legujjabb amsterdami múdi zerént 14 forint 6 xr. Harmadik Martii: Egy varópárna, melybe elöl egy fortepiano van becsinálva, varópárna facit 1.45 forint és 1/2 xr. a fortepiano, amint szokott 20 xr. 1mo Aprili: Világ szerént és mások mulatságára áprilisi bolond lévén az úr, eltört a boltba 7 pár Chinai porcelán findsát és egy kaposi vizes korsót, az úr elnevette magát, de azért csak feltetette 37 forint 59 xr.

19a Maji: Elvitt egy silkrod francia kalapot, a hozzá tartozó conductorral edgyütt (hogy a ménkű meg ne üsse) 16 forint 16 xr s a többi. Hiszen lássad az Asszony, csak magad lássad, így bizon, így bizon, nem győzi az ember csak konto, csak konto, osztán semmi sincs a netto.

KARNYÓNÉ
Ah, édes Lázárocskám! ha az az én szegény férjem, szép férjem, jó Férjem élne, az Isten nyugossza meg, most én nem így vólnék, Lázár! most a boltunkba sem férne a portéka, magam is az ölembe hordoznék egy kis portékácskát. De látja Isten, ember, a szegény asszonyka, vagy kell vagy nem, mindenhez támaszkodik, de hiszen bizon nem a legényecske után esenkedem ám, távol legyen, az Isten mentsen meg, hanem csak azért nos, hogy mégis a világ nyelve ne legyen az emberen, azt mondják, hogy a férjfi csak annyicska legyen ni (mutatja vastője hegyét) csak férjfi az a háznál, csak Isten áldásocskája. (látja, hogy jön Lipittlotty) De piszt, piszt, az Isten hozza, ah, majd kiugrom a bőröcskémböl, csak csendesen legyünk, mint a hal a varsába, juj, majd kiugrom a bőröcskémből, nézze csak, nézze, édes Lázárocskám jön a Lipittlottyocska. Ó, édes lelkem férjem, ha te most élnél, az Isten nyugosszon meg.

 

HARMADIK JELENÉS

Lipittlotty s Karnyóné.

LIPITTLOTTY
Jó reggelt kívánok az Asszonynak, én az Asszonyt szeretem, csak azt sajnállom, hogy ily félig-meddig való öltözetbe van ollyan félig-meddig szerencsém tisztelni. - Lássa az Asszony én csak első vagyok úgy-é? a legujabb pesti módik felvételébe, és pedig egyedül csak az Asszonyért, sőt, hogy kevesebbet mondjak, csak az Asszony szívéért.

KARNYÓNÉ
Jó reggelecskét kivánok, de még nem is láttam az Uracskát illyen furcsán öltözve, bizony szintúgy nevethetném, ha, ha, ha, de hol a menkőcskébe is vette azt a furcsa libériácskát, igazán hogy mi fiatalocskák csak akkor látjuk meg, mikor már az uracskák bele is bolondulnak, hogy ezzel a szócskával éljek.

LIPITTLOTTY
Fránya kis szócska, de csak úgy van az, aki az újabb pesti módit nem esmeri, Asszonyságtok gustusa igazgatja pedig még azt is, hogy hogy álljon a nadrág; de legalább a zsinórozást nem bizzuk rájuk. - Ez a legújabb pesti módi, már ebbe az Asszony csak becsülhet engem, az illyen ruha alatt szerelmes szív szokott lappangani.

KARNYÓNÉ
Az Úr a maga legújjabb módija szerént vezérli az én tapasztalatlan szívemet a legújabb módikra. A’ bizon szép ruhácska, először a’ moldont is nevettük hogy kétszínű volt, de most már hozzászoktunk, s aki ellene szóll azt nevetjük, és azt mondjuk rólla: Az moldonabb aki a moldont megesméri. Az uracskák már most nem csak a színben, hanem a viseletben is kettőt mutatnak.

LIPITTLOTTY
A’ mind jól van - de van-é most az Asszonynál valami jóféle thea?

KARNYÓNÉ
Van, igenis, legjobb pedig, van császár thea, originális lapponiai.

LIPITTLOTTY
Megengedjen az Asszony magának, tám japponiai?

KARNYÓNÉ
Már, édes Lelkecském, mi özvegyecskék csak ollyan terminusocskával élünk, az Uracskák jobban tudhatják. -

LIPITTLOTTY
Most csak itt hagyom, hanem tétessen félre az Asszony valami fél felöntőre valót; mert tegnap, úgy tetszik, mintha egy bolhát vettem volna észre a szobámba, majd meglocsoltatom véle mindenütt, talám megöli. (veszi a kalapját)

KARNYÓNÉ
De ne menjen el még, Uracskám, bizony, ha az Úr nincs velem, olyan vagyok mint a szedetlen szöllő vagy szöllőcske. - Én nem tudom, mi Isten csudája, ha az Úr itt nincs, olyan nagy viszketegség van az egész testembe, hogy no, nem is gondolhatom, - de tám az idő okozza vagy mi.

LIPITTLOTTY
El kell mennem, édes, hallja, azt ugyan tudom, hogy nállam nélkül nem lehet el; de csak mégis el kell mennem, mert hijjába, úriember mindég bótba nem lehet.

KARNYÓNÉ
De vissza fog jönni az Úr, mert bizon - bizon csak visszajőjjön ám, úgy-é szívecském?

LIPITTLOTTY
Amint kedvem tartja.

 

NEGYEDIK JELENÉS

Tipptopp és Lipittlotty.

TIPPTOPP
Ah! alázatos szolgája az Úrnak, örvendek, hogy tisztelhetem az Urat éspedig vidám orcával, s éppen igen szép habitusba tisztelhetem az Urat.

LIPITTLOTTY
Jó szerencsét kivánok az Úrnak. - Mi a tatár? hol vette az Úr ennek a rendes módinak ideáléját, utseg ollyan, mint a Travestialt Virgilius, vagy amillyen világot az olasz mercatimagok hordoznak.

TIPPTOPP
Az igaz, hogy a legújjabb párizsi modi éppen ollyan. De nem is csuda; mert most az egész Paris csupa il mündo inverso. - Ez valóságos párizsi újj modi. - Lássa az Úr, már most illetlenségnek tartanák elöl begombolni a kaputrokot, hanem hátul szokás. (hátul volt a kaputrokja begombolva) A púderrel való hajfejérítés kiment a modiból, minthogy különben is szűk a gabona, hanem a fekete haj, a kinrusz púder kedves a párizsiak előtt, mert persze, a korom csak olcsóbb, mint a búza. (kinrusszal volt a haja meghintve)

LIPITTLOTTY
De hát azt a csizmát fótozni viszi a vargához, vagy mi? (fél csizmája a hóna alatt volt s mezitláb volt fél lábával)

TIPPTOPP
Ah! Talám hát még az Úr nem tudja? - A németek a kalapjokat a hónok alatt hordozzák, s hajadon fővel járnak, a franciák erre reáuntak, már mezitláb járván a csizmájukat így hordozzák. (mutatja a hóna alól) Más példa. A bécsiek csak az állokig szokták bétekerni a nyakokat, ez csekélység, noha a magyarok ezt is soknak tartják; a párizsi ujj modi nyakravalókötéshez egész lepedők kívántatnak. (abrosz volt a nyakravalója) Más példa. A németek az orrok környékét tubákozzák be; de a mai franciáknak csak a szemek csillámlik ki a tubák közül. (az ábrázatja be volt tubákolva)

LIPITTLOTTY
No, az ugyan rendes modi - ami engemet illet, én fél Versáliáért sem vállalnám fel a mai modi szerént a párizsi gavallérságot. - De hát ez a nagy átkozott kép mit keres az Úr mellyén, hiszen lám a járást is alig teheti tölle, tán amuletum vagy micsoda?

TIPPTOPP
Ördög sem amuletum, járatlan az Úr a párizsi ujj modiba. - A németek elkapták a galant franciáktol, hogy kedveseiknek mellyképét nyakokon és kebelekbe hordozzák. - De a franciák most már többre mentek. Kedveseik képét egész regálokra festetik, rámába csinál­tatják, s úgy hordozzák. Más példa. A franciák közt a férfiak is szoktak apró arany karikát a fülökön hordozni; de már most, ni, micsoda nagyokat hordoznak.

LIPITTLOTTY
Rendeseket kell hallani az embernek. Mi is csak modizunk, hányjuk-vetjük, egyfelé-másfelé ürgetjük-forgatjuk, de tán a párizsiak az agyvelejeket is fonákul fordították.

TIPPTOPP
Dehát még a dámákat látná az Úr, akkor csudálkozna és nevetne ám. Nem az a dáma, akinek legparányibb zsebbeli kutyája van, hanem akit legtöbb anglus szelindek kísér, ollyanok mint egy borjú. - Most etuis helyett egész sublatokat, toalettéhez való ainrittungokat hurcoltatnak magok után - ott már most minden órában újj köntösbe kell öltözni, ha az ember magát szóba kevertetni nem akarja.

LIPITTLOTTY
A’ mind meglehet, ha egyéb dolgok nincs. Hanem most már nekem is dolgom lévén, és igen fontos dolgom, hosszasabb professziót a párizsi újj modirol nem hallgathatok, magamat recomendálom.

TIPPTOPP
No de, kérem alássan, ha szabad kérdeznem, hova, hova?

LIPITTLOTTY
Majd megnézetem az inasommal, ha nem jöttek-é ki a számjaim a lotterián.

TIPPTOPP
Ugyan úgy-é? S az Úr is szokott játszani a lotterián?

LIPITTLOTTY
Külömben sem. - Volt is már rajta aprólékos nyereségem, de most feltettem már magamba, hogy vagy sokat, vagy semmit sem. -

TIPPTOPP
Azt tartom, az utolsót legkönnyebben megkapja az Úr, jobb biz, ami kis pénzecskéje van, megkímélli, s szükségeit pótolja véle.

LIPITTLOTTY
Úgy csak az urak beszélnek, de higgye el az Úr, hogy most ollyan bizonyos vagyok a 25 ezer forintok nyereségébe, mint ha már a tenyerembe volna.

TIPPTOPP
Isten szavával tudja az Úr?

LIPITTLOTTY
Gondolnám, mert amely számokat most feltettem, azokat úgy álmodtam meg, az álom pedig, kivált a lotteriára nézve, csalhatatlan. Ezeket a számokat álmodtam meg: 1, 2, 3, 20, 23.

TIPPTOPP
Már azok ugyan kuriózus számok. Lesz szerencsém hallani az álomlátást, mellybe azok a számok bejőnek?

LIPITTLOTTY
In compendio elmondom. - Azt álmodtam a mai éjjel, hogy én 2 macskát árultam. 3 dáma majd megveszett érte, úgy kérte 20 krajcáron. Valami vénasszony odajött, 23-at igért érte; már éppen neki akartam adni, de csak 1 poltra volt nálla. A macskákat felve­tettem a vállamra. (itt félbe szakasztja) Dejszen a többi nem is tartozik a lotteriára, csak azt akartam mondani, hogy én a számokat így álmodtam meg: 1 poltra 2 macska 3 dáma 20 krajcáron és ismét 23 krajcáron. - A macskákat csak cirokáltam csak cirokáltam, s egyszer felserkentem.

TIPPTOPP
Uram! a párizsi legújjabb álmoskönyvek is azt mondják: a macska paráznaságot jegyez.

LIPITTLOTTY
Eh! - Magamat rekomendálom. (megharagszik)

 

ÖTÖDIK JELENÉS

Tipptopp és Lázár.

TIPPTOPP
Jó reggelt kívánok Lázár Deák!

LÁZÁR
Isten hozta az Urat, Isten hozta, kérem alásan, tessék leülni, tessék.

TIPPTOPP
Köszönöm, Lázár Deák, köszönöm, hát mi újság van mostanába?

LÁZÁR
Az bizon most avelevel kevesel udvarolhadok, hanem inzsbicie most vala nállunk az a vasaros úr, kinek itt általelenbe van a botya, derek afelé úri ember, beszélle, hogy az a hires francia vezér, generál Laschi visszahozta a maga táborát, Málta városáig, és így már a franciak tul nyomattattak a Pisegri vizen, és hogy a török basa, Nelson a helvetiai hajós sereget egészen semmivé tette, neki privát levélbe irták, hogy a három hatalmas császár mellé társul állott a burkus császár is, és hogy már csak a genevai király tart frigyet a franciákkal.

TIPPTOPP
Hát Bonapartéról nem hallott-é valamit. Lázár?

LÁZÁR
Egyébként semmit sem, hanem egy francia katona beszéllé tegnap a botunkba, hogy már igen öreg ember lévén, letette a szolgálatot és bároságot kapott.

TIPPTOPP
Ha, ha, ha, a’ bizon rendes, még azt nem hallottam. (félbe szakasztja Lázár)

LÁZÁR
Az a hír is foly, kedves Úr, nállunk, hogy a francia admirális, Tepocajab, Valentiára éjtszakának idején ráütött, de a várhoz a nagy kősziklák miatt nem férhetett. A’ bizony, kedves Úr, ránk nézve nem igen hasznos ujság, mert határos lévén Driestel Niderlandal és Greccel, ahonnan a császári fabrikákbol kapjuk a bordikákat, a kereskedésünk szenvedni fog, és még sokkal drágább lesz minden. Hanem ellenbe a török császár vezére Paszavandoglub, nyolcadfél száz lovas spahival a Rajna mellett Szant Domingoba beütött és 1200 francia képviselőt hadifogolyá tett. - Egy pesti corespondensem azt írja, hogy ott a kávéházakba... (félbeszakad, mivel jön Karnyóné)

 

HATODIK JELENÉS

Karnyóné s az elébbiek.

KARNYÓNÉ
De azt bizon nem köszönöm meg az Úrnak, hogy még csak fel sem jön hozzám, már egészen el is felejtettem az Úrnak a formáját.

TIPPTOPP
Legtisztább szívű szolgája az Asszonynak, énnekem az Asszonyt látni mindenkor fő szerencsém van, de az az egy világi baj ránk nézve, hogy gyakran a legkedvesebb szeren­csénkkel nem lehet élni. - Édes Kedves Asszonyság, szívem többet szóll, mint szám mondhatná.

KARNYÓNÉ
Alázatosan köszönöm! az Úr mindég vidám jeles és udvarias, mi ketten megegyezünk. - A Lipittlotty úrral nem jött öszve valahol az Úr, mi ketten könnyen megegyezünk.

TIPPTOPP
Másra kevés gondom szokott lenni, mi ketten könnyen megegyezünk.

KARNYÓNÉ
Lázár, az oberster úr most izent ide, hogy azt a kis kontócskát kifizeti, vigye el hozzája és becsülettel szóljon, s tisztelje nevecskémmel.

LÁZÁR
Ihen, Ihen, van alázatos szolgája.

TIPPTOPP
Igaz biz az, sajnálom, kedves Asszonyság, hogy kurta szerencsémet szívemnek nem kis fájdalmával félbe kell szakasztanom. - Parolám van a kastélyba. - Reménylem, két órára ismét gyönyörködhetem nagyon becsült személyében Kedves Asszonyságomnak. - Addig is csókolom kezeit.

KARNYÓNÉ
Tehát visszavárom ám az Urat, alázza meg magát nállam egy kis ebédecskére.

TIPPTOPP
Az ebédet nagyra becsülöm, mivel azáltal hosszasabban legeltethetem repeső szemeimet az én kedves tárgyamon, adiő.

KARNYÓNÉ
S Boris! (Boris felel a palotából) Parancsoljon! Jöszte, légy itt a bótba, míg a Lázár megjön. (ezzel a vénasszony felmegy a házba, Tipptopp is elmegy félre a bót mellé, hogy hallja, hogy Boriska lejön, s megvárja, s hozzámegyen)

 

HETEDIK JELENÉS

Boris és Tipptopp.

TIPPTOPP
Boriskám, jöszte, jöszte, valamit mondok.

BORIS
Jaj, be régen nem láttam az Urat, egész újság nállunk.

TIPPTOPP
Dejszen nem lennék én nállatok újság, édes Boriskám, csak te engem abba segítenél, amit már másszor is említettem néked, hogy csak az asszonyodat hozzám hajlandóbbá tennéd.

BORIS
Ő hajlandó az Úrhoz, de igy vegye fel az Úr: ő egy férjfit nem adna az egész világért, az Urat nem adná valamennyi férjfiért, Lipittlottyot nem adná 1000 ollyanért, mint az Úr.

TIPPTOPP
Hisz az a bezegje a dolognak, édes Boriskám, azt kellene éppen érettem véghezvinned, hogy én az asszonynál nagyobb gráciába jöhetnék, mint az a kótyomfitty Lipittlotty, azt te legjobban ki tudnád jádszani, ha engem igazán szeretnél, igazán szeretsz-é hát, édes Boriskám?

BORIS
Ah! bizony rendes, az Úr azt kívánja éntőllem, hogy szeressem, pedig éppen előttem vallja meg, hogy más szeret, sőt még engem kíván a más szeretetébe is eszközül felvenni. (kettőt lépvén hátra) Kisebb vagyok én, mintsem a Karnyóné asszonyság kedvesét bátorkodjam szeretni.

TIPPTOPP
Ah, be furcsa gyermek vagy te, édes Boriskám, be furcsa gyermek vagy, hát gondoltad-é, hogy én azt a vén bolondot szerethetném, átkozott szem volna az, aki azon kapna, arrol már elénekelhetnéd ám, édes Boriskám, hogy:

Szeme nem sír, mégis nedves;
  Képe ráncos; foga redves;
Horgas lába tittyen-tottyan;
  Sovány fara egyet lottyan.

Mégis, noha hidegvette,
  Legényes a szettevette:
Ó Uram! őrizz meg ettől
  A vasórú kísértettől.

Vén ugyan, vén a kurvanyja,
  De van ezüstje aranyja
Amellybe ha markolhatnék,
  Hozzá jobb kedvet mutatnék.

Csak pénzébe lennék vice,
  Megölelném historice.
Férje lennék az erszénynek,
  S a’ kén’ a szegény legénynek.

BORIS
De hol a manóba tudta az Úr ezt a furcsa nótát tanulni? Ugyan szépen kimegy!

TIPPTOPP
Régi párizsi nóta. - De féretévén a tréfát, az egész dolog arra megy ki, hogy én örömest el szeretném venni Karnyóné asszonyomat, de nem az őkegyelme becsületes személyéért ám; mert az a kankalékos ludvérc kapna az ollyan vázon, hanem azért az egy-két ezer forintocskáért, amit toldásba kapna az ember vele; mert amint egy elmés poétánk mondja: három a szükséges dolog: pénz, pénz, pénz.

BORIS
Tehát az Úr alkuba bocsátja a szerelmet, és az Úr szíve rá van nyomtatva a bankócédulákra.

TIPPTOPP
Szív! Szeretet! a mai világba ezt a kettőt mindennek árulják szóval, de a valóság csak ollyan kettővel köz, mint én és te, édes Boriskám.

BORIS
Az Úr csak mindég rávesz engem a szeretetre, az Úrért mindent megteszek az asszonynál, de annak a’ lesz a jutalma, hogy az Úr a mi asszonyunkkal öszvekelvén, meg fog, meg is tartozik vetni, és én akkor, szegény jószívű leányka, én akkor ah, kedves együgyű!!

TIPPTOPP
Ne félj, édes Boriskám, te leszel Karnyóné asszonyságnak, vagyis már akkori időhöz szólván madám Tipptoppnénak és így mosziő Tipptoppnak is belső szobaleánya, naturaliter az öregasszony sokat benn ül, sokat alszik, sokat betegeskedik, ki él akkor boldogabban, mint mi ketten? Hát még ha egyet mondok; vén már az asszonyod, mint a bűn, egyszer az Isten megkönnyebbíti ágya szalmáját, s miért ne lehetne az ő szobaleánya az ő férjének feleségévé.

No most, édes Boriskám, mit gondolsz?

BORIS
Ah, édes remények! parancsoljon velem az Úr mindent, Lipittlotytyot még ma legnagyobb ellenségévé teszem az asszonyunknak.

Duetto

TIPPTOPP

Semmi, csak rá tudjak ülni a banyára,
Ő mag nélkül fog kidűlni nemsokára.
Bezzeg úr lesz ám Tipptopp
És Tipptoppné hopp, hopp, hopp
                            Akkorára, akkorára.

BORIS

Akkor ám a cifra tálba igy piszkálok.
És az utszán módi sálba sérikálok.
Úriasszony lesz Boris,
És az Úrnak százszor is
                            Gratulálok, gratulálok.

TIPPTOPP
Ej de míg ráhűlne bőre, vigadozzunk.

BORIS
Házaspárképpen előre játszadozzunk.

TIPPTOPP
Én elveszlek, eb legyek (veri a mellyét)

BORIS
Én az Úrhoz elmegyek (alázatosan)

Repetitio.

TIPPTOPP
                            Alkudozzunk, alkudozzunk.

BORIS.
(egymás karjánál fogva kimennek)

 

MÁSODIK FELVONÁS

 

ELSŐ JELENÉS

Lipittlotty magába.

LIPITTLOTTY
Ha, ha, ha, csak látom én, hogy én szerencse fia vagyok, ihol míg szegény legény karakterrel kellett parádéznom, ez a vén bolond Karnyóné a bőségig tartott ruhával, pénzzel; azt gondolta a nyomorult vén banya, hogy én őtet szeretem, szerette pedig a lidérc, - egy illyen legény, aki az ifjába is válogathat, én egy ollyan világrúgtát, ha, ha, ha, boldog Isten! De meg tud az ember bolondulni a szeretet miatt, már hiszen ha valami érzékeny, virágjába lévő leánykán esne, annyira csak nem csudálnám, de a vén bolond Karnyóné, csak gondolja el már az ember, hisz egyidős a postaúttal, melegsége is csak annyi van, mint a nyári kályhának. - Hányan csalták meg már csak tudtomra is, mégis hitt nékem is a bolond, azt gondolta, hogy fenékig téjfel vagyok, pedig szakállamra mondom, inkább venném feleségül a kanizsai csonka tornyot. - De hiszen most megtanulhatja az én példámból, mennyit hihet akármely legénynek. - Ó, édes számjaim! 25 ezer forintot érő, édes, kedves számjaim! ti szabadítottatok meg engemet attól az alacsonyságtól, hogy én a vén Karnyónénak pénzéért hizelkedjem! - Áldott lottéria! áldott volt, aki fel is találta, nyugodjon békével még a haló földjében is. Ó, édes számjaim! Kedves számjaim! most mindjárt postára ülök, s megyek Budára, de hova megyek és miért? Ó, áldott szerencse! azért a szép 25 ezer forintért! De hát az a szép, az az édes kedves Karnyóné? - Ott üsse a guta, mostmár tyúkpásztoromnak sem venném be, ha, ha, ha, még előre nevetem, majd perel magában a vén tátos, de kukkanni sem mér a 25 ezer forintos Lipittlotty úr előtt.

 

MÁSODIK JELENÉS

Lipittlotty, Lázár és Samu.

LIPITTLOTTY
Jó napot, Lázár!

LÁZÁR
Isten hozta az Urat, Isten hozta, tessék leülni, most épen szép újságot halodám.

LIPITTLOTTY
Mit, Lázár?

LÁZÁR
Gibraltár fővezére Sampiónét várát ostrommal megvette, és hogy mi mostanába igen nagyon megvertük az anglusokat.

LIPITTLOTTY
Az elég örvendetes újság, hanem Lázár, itthon van-é az asszony?

LÁZÁR
Szolgalatjára az Úrnak, meg most ebédnél is frissen volt, hanem ebéd után valami nehézségét érzette - a szokott nyavalyája jött rá.

LIPITTLOTTY
Micsoda szokott nyavalyája?

LÁZÁR
Aval nem szolgálhatok, aztartom aranyér.

LIPITTLOTTY
Bizony, nagyon sajnálom. (félreszóllal) Eb sajnálja a vén dögöt, hanem Samuka ezt a levelet vinnéd el Boriskának, hanem meg ne mutasd asszonyádnak. Asszonyádnak pedig mondd meg, hogy én egy kevéssé felfordulok Budára, mihelyt onnét megjövök, így mondd, mindjárt gyűrűt váltok vele.

SAMU
Értem, értem, az Úr mindjárt gyűrűt ád ezért a levélért?

LIPITTLOTTY
Nem, nem, szegény Samuka, a levelet vidd a Boriskának, én meg asszonyádnak gyűrűt hozok.

SAMU
Értem, értem, de hát nekem mit hoz az Úr?

LIPITTLOTTY
Ej, csak eredj sietve, mert én nem késhetem - neked fa pénzt hozok.

SAMU
Jó lesz biz a’, köszönöm az Úrnak, mindjárt visszajövök érte.

LIPITTLOTTY
Siess hamar. (Samu elmegy)

LÁZÁR
Akarom mondani, hogy az anglusokat igen megvertük, 600 fregat elesett, másik 600 rabbá esett, minden órán várjuk őket ide Kanizsára, reménylem az Úr többet hallott felőle.

LIPITTLOTTY
Azt tudom hogy mostanába sok fogoly francia tiszteket hoztak erre lefelé, Istennek légyen hálá, és hogy még többeket is küldenek győzedelmes seregeink; de hogy anglus fregatákat is hoznának Kanizsára, az még előttem esmeretlen újság. Hanem Lázár, énnekem most el kell sietnem, az asszonyságot tisztelje nevemmel, most annyi időm nincs, hogy elbucsuzzam tőlle, ha Budáról hazajövök, fogok neki újsággal kedveskedni és pedig ollyannal, millyet nem látott, nem is hallott.

LÁZÁR
Magam is kikérem, kedves Úr, ha valami újságot méltóztatik halani, legyen szerencsém magamnak is, ott inkább van szerencséje az embernek afélékhez, inspecie ben van-é meg Egyiptomba generál Telegrafus, és hogy igaz-é, hogy a franciák csakugyan feltalálták már azt a meszi lüvö levelet, mely szerént a levelet, ha postán küldik, mikor az ellenség felszakasztja a kopertabol, egymást éri, úgy omlik ki a sok bombi... (félbeszakasztja)

 

HARMADIK JELENÉS

Karnyóné és az elébbiek.

KARNYÓNÉ
Ezt érdemlettem én az Úrtól? Ezzel jutalmaztatja meg az én sok szívességemet? el kell-é hinnem, hogy az Úr csalárd, álnok és hitetlen lelkű?

LIPITTLOTTY
Mit?

KARNYÓNÉ
Azt, hogy az Úr színnel-mézzel angyal, valósággal pedig egy megtestesült kan ördög, ezt érdemlettem én az Úrtól, ezt? Az Úr majd mit is mondok.

LIPITTLOTTY
Mi háboríttotta úgy meg az Asszonyt, nem illik az egy ollyan személyhez, az Asszony akar engem vádolni és azáltal érdemtelenné tészi magát arra, hogy én szerettem, mégpedig olly igen szerettem, mint most.

KARNYÓNÉ
Mit keres hát ez a levél?

LIPITTLOTTY
Levél? az a levél? hogy mit keres már, hogy az a levél mit keres? Isz az a levél csak levél.

LÁZÁR
De még elfelejtettem mondani, hogy a franciákra a gallusok is rátámadtak, aminthogy már szinte... (félbeszakasztja Karnyóné)

KARNYÓNÉ
Ördög vigye el a Kend franciáit, Lázár! Lipittlotty! így kellett engem a magam szolgálói előtt gyalázatba keverni, szolgáló előtt, phü szégyen, gyalázat, szép ember osztán az Úr, félig magyar, félig német, mégis tetszik, hogy kívánhatja azt tőllem hogy azt elszenvedjem? Az Úr embertelen, érti-é? Ah! mert ha most valamit nem néznék... fizesse le az Úr a kontóját, fizesse, most mindjárt, egyszeribe, ebbe a nyomba, huncfuttság nem emberség, fizesse le az Úr, és ha nem, majd tudom, mit csinálok, disznóság, az Úr egy cudar ember volt, én tenyeremen hordoztam, most mutatja meg, micsoda levél ez? Az Úr nem szóll, szóllok hát én, fizesse le az Úr a kontót, térjen vissza a maga cudarságába, és ne merje olly vakmerő lenni, hogy megcsúfolt nevemről többé emlékezzen. Lázár! hol az a kontó?

LÁZÁR
Idd van, nad mint 8 curens, bizon jobb is fizetni.

LIPITTLOTTY
Hisz az a kontó csak hadd maradjon, nállam mindég megtalálni, amivel tartozom, hiszen csak nem szököm el, de hogy is szökném én el, egy olly kedves személytől, mint amillyenért az Asszonyságba élni és halni szerencsém van.

KARNYÓNÉ
Előttem az ollyan csapodár szók még elárulják az embert. Csak a kontót fizesse ki, Lipittlotty, és azután se éljen, se haljon érettem. Én az Urat mindég szerettem, azt nem tagadhatja, szeretem még most is, ah! jobban szeretem mindeneknél, de hogy az én szeretetemnek hasznát vegye, már arra magát érdemetlenné tette.

LIPITTLOTTY
Kedves Asszony! - Az Asszonynak a szobaleánya hűségtelen, és azt régen észre vettem, és nagyon sajnálom, mert olybá tartottam, mint ha magamat sértett volna meg, régen is akartam már mondani az Asszonynak; de hogy meghitt cselédjét fundamentum nélkül gyanúba ne ejtsem, alkalmatosságra várakoztam. - Tudja-é az Asszony, hogy ő azzal a mézesmázos Tipptoppal nagyon öszveszűrte a levet, ha nem tudta, tudja meg most, - észrevettem, hogy a leány kész akármelly legényért az Asszonyt elárulni, hogy ezt saját próbám által tapasztaljam, azért küldöttem hozzá ezt a levelet. - Legyen az Asszony nyugodtan, és higgye el, hogy az Asszonyt jobban Lipittlottynál senki nem szereti, és hogy az ő ígéretei szentek az Asszony eránt, mégis az Asszony a kontóról beszéll. Eb az anyja kontója! hát a mi szeretetünk tiszta napfényét kontó fellegek is ködösíthetik? Én, ha az Asszonynak volnék, most elszégyenleném magamat.

KARNYÓNÉ
Édes Angyalom! megengedj gondolatlan bosszúságomnak, megbántottalak goromba gyanúmmal. Egy huncut leány! Ah! a méreg is forr bennem. De hiszen ha nem szerettelek volna, nem is aggódtam volna érted, a szerelem aggsággal jár, megengedj, szeretlek, ah! igen nagyon szeretlek, és ha te is szeretsz, vedd kedvesen tőllem ezt a 3 xxx-et. Kitörli a kontót. Neked többé nincs kontód, nincs nállam egyéb kontód a szerelem édes kontóján kívül.

LÁZÁR
De mit is csinál az Aszony, zeb a lelke, ki fizeti, meg kell vizetni, magunk is adosak vagyunk a Becsbe.

KARNYÓNÉ
Hallgasson, Lázár, az Úrnak többé nincs contója.

LIPITTLOTTY
És tehát többé nekem nincs contóm - köszönöm az Asszonynak, egy szó hát annyi, mint száz, én felmegyek Budára, és azontúl engemet soha nem lát.

KARNYÓNÉ
Isten őrizzen! én soha se látnám az Urat - ojje mit gondol az Úr?

LIPITTLOTTY
Igenis, én azt gondolom, hogy én az Asszony kontójára semmi számot nem tartok már, az asszony se tartson már semmit az én szívem kontójára.

KARNYÓNÉ
És én szegény özvegy... (félbeszakasztja Lipittlotty)

LIPITTLOTTY
És a szegény özvegy marad özvegy, mint eddig volt, gondolkodjon a koporsóról s menjen idvezült férje után az örökkévalóságra: mi, ifjak még egy kevéssé itt akarunk mulatni a siralom völgyén, adiő.

KARNYÓNÉ
Igen érzékenyen tréfál az Úr - ebbe a materiába nem örömest hallom a tréfát.

LIPITTLOTTY
Ne csalja meg magát Asszonyságod, én nem tréfálok. - Értse meg a tréfát. - Én 25 ezer forintnak a lottéria által urává lettem; Asszonyságod pedig egy köz kalmárné. Én egy fiatal gavallér vagyok, akin minden kap, asszonyságod pedig egy ollyan 60 esztendős ütött-kopott vén hasadt hegedű, akit a sátán se tudna már kanforiázni, én eszemmel tudok élni, az Asszony pedig egy vén bolond.

KARNYÓNÉ
Hitetlen bestia! még azon feljül csúfolódsz is. - Ó, édes szegény férjem! ha te most élnél, az Isten nyugosszon meg! boldog Egek! miket is kell szenvedni az embernek és kiktől és mikor. Te koldus kutya! aki az én korpámon tanultál meg ugatni, te hetyke kakas! ki az én szemetemen taréjodtál meg. -

LIPITTLOTTY
Kukorékó!

KARNYÓNÉ
Te hitetlen! Te kényes disznó! Te világ sepredékje! Te cigány! úh, Lázár Deák, adja azt a vas rőfőt, hadd verjem ki még a fogát is a kurvakergetőnek, - uh, te akasztófára való, ki a bótómból. Elesik.

LIPITTLOTTY
Ej, kérem az Asszonyt, moderálja magát, csak illyen az, aki az indulatoktol megrészegedik, az Asszony a harag miatt is elesik [a szerelem miatt is elesik], én megmondom egy szóval, hogy az Asszonynak valamint eddig sem volt esze, úgy ezután se lesz - nem várom vissza a komplimentet, adiő!

KARNYÓNÉ
Jaj jaj, te ördögök edénye, jaj, férjem! jaj vékonyom! jaj, jaj, szegény férjem, az Isten nyugosszon meg, akasztófáravaló.

LÁZÁR
Lám megmondtam! no most kontó, jaj fejem! jaj vállam! a kontó! sem egesség, sem pénz, se legény, se kontó, lássad most az Asszony, pedig én is elmegyek a botyábol. (elmegy)

 

NEGYEDIK JELENÉS

KARNYÓNÉ
(magába) Jaj, átkozottak! bizony mind elhagynak, bizony kétségbe kell esnem. - Ó! édes, szegény férjem, ha te most élnél, az Isten nyugosszon meg, ehol biz úgy maradok, mint a felmagzott soláta közt az ijjesztő. - Én nem tudom, mit néznek bennem, hogy ollyan vénnek tartanak. - Isz az Isten sokakat megáld tartós ifjúsággal, én legalább nem vagyok olyan megvetésre méltó, iszen ha nem hiszik, próbálnák meg, de a világ tele van balítélettel. - Ó, te állhatatlan hitszegő! be nem tettem volna fel felőled, jól van jól! az özvegyek édes gyámola bészedi az én könyhullatásimat a maga tömlőjébe, és te, környülmetéletlen szívű, elnyered még méltó jutalmadat, engemet elhagytál, engemet megcsúfoltál, az Ég büntessen meg tégedet és kellete korán vágjon ki az élők sorából! De mit mondok hirtelen, élj te, élj! mert én téged most is szeretlek, én inkább meghalok, - meg, vesszek el, ha meg nem halok. Ó, Uram! Hozd el az én utolsó órámat, ennyire meg vagyok csúfolva, és én mégis... (félbeszakasztja)

 

ÖTÖDIK JELENÉS

Samu és Karnyóné.

SAMU
Asszonyám! lovazzunk, lovazzunk Asszonyám, nó!

KARNYÓNÉ
Eredj, te kis bohócska! hogy lovazzak én?

SAMU
Ejnye, azt se tudja Asszonyám, vegye a lába közé azt a vasrőföt, osztán csak így ni!

KARNYÓNÉ
Ah, édes fiam! csak te ne volnál, majd lovaznék én messze, messze, a másvilág mellé.

SAMU
Elmegy asszonyám az Óperenciás tengerig, jaj, vigyen el engemet is, majd úgy meglovazzunk a tengeren, hogy!

KARNYÓNÉ
Gyermek! gyermek! jobb volna biz, az árvák édes Attyához fohászkodnál, én úgyis meghalok! -

SAMU
Jaj, édes asszonyám, ne haljon meg, - ha meghal, bizon maga is megbánja.

KARNYÓNÉ
Az igaz, fiam, hogy megbánom, de hogy élek, még jobban bánom, azt pedig, hogy éltem, mindenek felett bánom. Lásd, a szegény atyád is mindég ollyan beteges vólt. - Ó Istenem! ami legkeservesebb, menyecske koromba ollyan petyhüdt vólt a szegényke, ó, édes, szegény férjem hát ha most is élnél! az Isten nyugosszon meg!

SAMU
Én is sírok, édes Asszonyám, én is siratom az én szegény petyhüdt férjemet, ó, édes, szegény petyhüdt férjem, ó, ó, ó!

KARNYÓNÉ
Ó, kis bohó, ó, ó! - édes szülöttem magzatom, menj a patikába, mintha rosszul érezném magamat, aminthogy rosszul is érzem, hozzál egy kis alkörmöst, osztán meg egy kis - dejszen csak ezt a papirost mutasd - csak Gotliktól, a legénytől kérj, ha pedig a gazda be talál jönni, és kérdeni találja, minek? csak azt mondd, fiam, hogy az egereket vesztjük el vele - érted?

SAMU
Értem, értem.

KARNYÓNÉ
Mit mondasz hát?

SAMU
Azt hogy: Adjon Isten jó napot a Patikás Uramnak: asszonyám kotylik, az egerek pedig rosszul vannak, ha a gazda nem talál jönni, el akarjuk veszteni, adjon nekem az állomra körmöst; osztán ezt a papirost mutassa meg.

KARNYÓNÉ
Jaj, bolond csinálta kis fattya! (félre szollal) Nem merem másra bizni, nesze, csak vidd el azt a papirost - semmit se szóllj. - Amit adnak, hozd el.

SAMU
Adjon hát asszonyám egy krajcárt, hadd vegyek siflit ott a patikásnál.

KARNYÓNÉ
No, azt is megadom, csak siess. Samu elmegy. Egek, sohase hittem, hogy az ember reáunhasson az életre, most érzem, hogy terhemre van az élet, ó, te hitetlen! csak a fiamnak volna, ennek az egy rossz kölöknek, csak ennek volna elégséges elélni való esze, úgy tetszik, könnyebben válnék meg a világtól!!!

 

HATODIK JELENÉS

Tipptopp és Samu.

TIPPTOPP
Hova, hova Samu?

SAMU
A patikáshoz. - Asszonyám rosszul érzi magát, mert körmöstől evesztek az egerek, azt nézem meg, otthon van-é a gazda vagy pedig csak kotylik, papirost küld néki asszonyám.

TIPPTOPP
Had lám azt a papirost!

SAMU
De othon van-é hát a gazda?, mert ha otthon nincs, azt mondta asszonyám, hogy ne is mutassam.

TIPPTOPP
Otthon van, otthon, no, csak adsza. - Mordiő, mit látok! csupa arzenikum, valóságos egérkő, ez nem jónak a jele, no csak eredj Samu. -

SAMU
Adjon hát az úr 1 krajcárt medvecukorra.

 

HETEDIK JELENÉS

Kuruzs, Tipptopp és Boris.

TIPPTOPP
(magába) Már gyanítom, mibe van az egész dolog, bizonyosan Lipittlotty rútul bánt a kalmárnéval, ő, a bolond, Budára ment, az asszony pedig kétségbe esett. Bizonyosan úgy kell lenni. - Lipittlotty meglátta a kitett számokat és elhitte, hogy valósággal azok jöttek ki a lottérián, igaz, hogy mondta is az expeditor, hogy jó szómért és pénzemért éppen azokat tette ki a táblára, és azután, mintha csak tévedésből esett volna, úgy rakta ki ismét a valósággal kijött számokat. - Csakugyan elértem hát célomat, és Lipittlotty bolonddá lett, eddig Veszprém fele jár és amint az ő kevély lelkét esmérem, rútul vált meg a kalmárnétól, melly miatt a’ talán ámborába is jött. - Könnyen meglehet, most nékem vigyáznom kell, ha az asszony magát meg­ölné, odalenne minden plánumom. - Majd megyek cirkálni, valamit tán ki­tanulhatok. - A Boriskát is majd körülveszem, tanácsokat adok néki, és veszek tőlle. - De ha! ha! éppen Boriska.

BORIS
(danol)

Csurgói kincsem, hallod-é?
  Kanizsán lakom, tudod-é?
  Hajts Kanizsára, gyere be,
  Csókba feresztlek idebe.

Öszvehoz tán még Szent Egyed
  Hogy fejed ölembe tegyed.
  Béfogad engem a major
  Majd mikor érik a bajor.

TIPPTOPP
Otthon-é az asszony, Boriska?

BORIS
A bótba van.

TIPPTOPP
Teveled akarok szóllani.

BORIS
Tessék ide feljönni, csak magam vagyok.

KURUZS
Sok ezerjókkal, mint megannyi karbunkulusokkal körülkoszorúzott jó napokat kívánok és komprekálok úri kegyes gráciájának. Nincsen-é valami belső nyavalyája az Úrnak? vagy nem akar-é eret vágatni? vagy mostanába köppölyt hányatni úri tagjaira? vagy magát trepanáltatni? vagy akármijét arannyá változtatni, inspecie azt a botját? vagy nem akarja-é jövendő sorsát hallani? mikor házasodik meg, lesz-é szép felesége? hány fia lesz, hány leánya, mellyik szabóval varrat legszebb nadrágot? makk adutba nyér-é többet vagy a tökbe? elvész-é az a szümölcs az orráról, vagy több is nő hozzá s a többi. Akar-é valami avult ruhát adni vagy venni, ezüst gombot, félviseltes gatyamadzagot, elvásott lakatot, beírott papirossat, maradék gánicát, vagy akar-é az Úr fazékat drótoztatni, pipát köttetni, rostát korrigáltatni, vagy pedig, ami ehez hasonló mesterség, névnapi köszöntőt, halotti búcsúztatót, paszit vagy lakodalombeli salutatiot, vagy más ehez hasonló kupec poézist parancsolni, vagy, nó, kosarat is köttetni s több aféle eius modi?

TIPPTOPP.
Ki tudna már olyan sok közzül választani? Csak egy szóval mondja meg Kend, micsoda ember? mi a Ked mestersége?

KURUZS
Ó édes dominatiom,
Nagysok az én professiom
Professiom hat, hét féle,
Melly kell, szolgálhatok véle.
Pénzért mindennek szolgálok,
Sok s nagy csudát produkálok.
Esmernek kicsinyek nagyok,
Hallja meg az Úr, ki vagyok.
Doktor, borbély, alchimista,
Kéznéző chiromantista,
Zsibvásáros és drótvonó,
Poéta és kosárfonó.
Ez már mind egyre megyen ki,
Hozzá jobban nem tud senki.
Exclusive, inclusive,
Úr is vagyok respective.
Mit tetszik hát demandálni,
Nálam mindent feltalálni.
S megmutatom, hogy bolondok,
Akik engem... majd mit mondok.

TIPPTOPP
Bizony, sokféle tudomány egy caputba, de mégis, miért hogy ollyan rongyos?

KURUZS
Jaj lássa az Úr ezeket
A méla mesterségeket
Noha rongyba mutogatják,
Még az ebek sem ugatják.

TIPPTOPP
Nohát, produkáljon belőlök egyet, valamellyiket, tőllem is kap Kend tán valamit.

BORIS
Csak verset mondasson az Úr vele, már én hallottam tőlle, ollyan szépen kimegy, mintha tőre szednék.

KURUZS
Az is meglehet, mért nem? Éppen ma írtam egyet Szent Egyed napjára, hiszen ha tetszik, elolvasom.

TIPPTOPP, BORIS
Egyszerre. Halljuk, Kuruzs Uram, halljuk.

KURUZS
(keresi a csizma szárába) S ejnye, nó, ha ráakadnék, no, mi a tatár. Köszöntő versek komma mellyek punctum írattattak nagy B. Becsületes, Bizodalmas az is nagy B. Jámbor NB. a bor csak kis b Keresztyén tény-é? vagy tyén? - régen pörölnek rajta. Felebarátunknak Goráblás Martiny Jánosnak, helységünknek már sok időktől fogva közjóban fáradozó nagy G. Gonosz bírájának, nékem különös jóakaró Kedves Komám Uramnak. A capite. Tisztességes és nagyra becsülendő nevének tiszteletére, és egyúttal az én Komámnak, az ő hites élete párjának s kedves csimotáinak e jeles napon származandó örvendezésére, nékem pedig egy kis collatio végett való áldomási béfordulásra írattattak. Nemes Somogy Vármegyébe helyheztetett Csurgó mezővárosban 1ső szeptemberbe. Anno itt csak úgy irtam, hogy Ao de ez ellipsis, és azt teszi, hogy anno sietve édes Komám Uramnak a Darunál lévő vendégfogadóba írtam K. R. Kuruzs Péter.

1ső vers.  Szomorúság, háborúság tőlem távol állnak
               Mert víg napra, úgy mint mára
               Hajnalkorra, víg órára
               Eljutottunk, felvirradtunk Szent Egyed napjára.

2dik vers.  Azért nékem zengő nyelvem ékes nótával zeng,
               Párnázusnak Héliconnak hegye vígsággal reng.
               Piros hajnalnak szépsége,
               Hajnalcsillag ékessége,
               Mosolygással, pirossággal derült fényessége.

3dik vers.  Gondolkodna, ha szólhatna Orveus nótája.
               Ha pénghetne és zenghetne Clio muzsikája.
               Most vidámságát mutatná,
               Hárfáján újját futtatná,
               Úgy mint a Szent Egyed napját hogy vígan mulatná.

4dik vers.  Múljanak el, húljanak el bánátid napjai,
               Derüljenek, terüljenek rád áldás árjai,
               Ellenségid hátráljanak
               Szent angyalok vigyázzanak,
               Az Úr Isten úgy éltessen, hogy sok számos Egyed napját
                                                                   Ked, Komám tölthessen.

5dik vers. A kerék ég örömmel ég emberek vígságán,
              A szép csillag vígan villog az ég karikáján,
              Mennyi fűszál a földön áll,
              Kedvet annál többet talál,
              Kit a halál le nem kaszál, ez nap illy rendbe áll.
              Dixi, duxi, Darótzi,
              Boris Húgom, kapard ki.

BORIS
Ejnye, Kuruzs Uram de szép, ejnye no, de furcsa no: dehát nekem tudna-é valami szép rigmust írni, ollyan leánynak valót?

KURUZS
Már mér ne tudnék, tudom én már, millyen kell az ollyan leányoknak, éppen pünköstkor vittek el tőlem egyet a compactorok, azt tartom a’ legjobb lesz, így megy ki a teketoriája.

1.  Hármat ellett a fürjecske fű rendén csipke,
     Ó, te csók gyérére nyenyenye retyetye repetitio

2.  Gyűjj be hozzám, rózsám, feküdj az ágyamba,
     Oldozgasd meg csecsfűződet, kösd a dolmányomra,
     Ó, te csók s a többi, repetitio

3.  Gyűj bé hozzám, rózsám, egy tál borsos lére,
     Megborsoltam, sáfrányoltam, készen vagyok véle.
     Ó, te csók gyerere s a többi, repetitio

4.  Akit adtam jeggyűrűcskét, tédd a kisujjodba,
     Ha kimégy is, ha bemégy is,
     Megemlegetsz rolla.
     Ó, te csók... repetitio
         Ó, be szép teketoria!
         Csak legyen kanaforia.
         Ez egy pótrás istoria
         Hozott a compactoria.

 

NYOLCADIK JELENÉS

Samu és Tipptopp.

SAMU
Hallya az Úr! hallya az Úr!

TIPPTOPP
No, ki az?

SAMU
Vettem ám medvecúkort, vettem bizony, meg siflit is.

TIPPTOPP
Te vagy, Samu, gyöszte csak gyöszte, hát egyebet vettél-é?

SAMU
Vettem ám asszonyámnak egy katuját, meg egy üveget ni.

TIPPTOPP
Hadd lám, Samu, hadd lám - tökélletes arzenikum, valóságos egérkő, ejnye, ejnye, mire nem megy az ember, no.

SAMU
De meg ne egye ám az Úr, mert azután hogy veszi be asszonyám?

TIPPTOPP
(félre szóllal) Elcserélem, ne, Samu, vidd el asszonyádnak. (Samu elmegy) Most már örülök, csak jó vége lenne ezen cserének, majd a Lipittlotty szállására megyek, megnézem, s megtudakozom, micsoda móddal ment el Kanizsáról, visszajön-é? vagy csak Budán fog élni abból a 20-25 ezer forintból, ha, ha, ha.

 

KILENCEDIK JELENÉS

Karnyóné és Samu.

KARNYÓNÉ
Samu! mit csinálsz? Siess, nékem most minden minuta egy esztendőt tesz.

SAMU
No, Asszonyám! van ám orvosság, csak egér legyen, úgy-e, egérrel eszi meg Asszonyám? nekem is adjon ám belőle, sülve lesz-é vagy főzve?

KARNYÓNÉ
Adce, édes fiam! Ah! csak téged ne látnálak, könnyebben venném bé ezt a halálos port, de hiszen az Isten gondot visel rólad, édes fiacskám, veszne inkább a jószágom csak az eszemet hagyhatnám neked testamentumba - édes fiam, te már engemet holnap nem látsz!

SAMU
Hát osztán hónap mit eszem én?

KARNYÓNÉ
Toros kábosztát, édes fiam! azt is az anyád torjába eredj csak, végy magadnak egy pár vajas kiflit. (Samu elmegy) Fiam! Fiam! Isten hozzád, már te engemet többet nem látsz, Isten hozzád!!!

Én nem tudom, mi az oka...

(keservesen danol)

Ó, dugába dült remények!
Ó, Legények ó, Legények!
Ó Lipittlotty! szívem kínja
Gonosz mindnyájatok csínja.

Én meghalok, hitetlenek!
  Mindjárt Karnyóm után menek,
Mindjárt nem lesz most egy dáma
  S hibít rabjaitok száma.
Nem szántok-e? hitetlenek!
  Mindjárt Karnyóm után menek.

Gyertek, még egy kicsit várok,
  Míg a bótajtóig járok. (integet legényeket)
Jaj, nem jön szavamra senki,
  Nohát lelkem, csak innen ki.
Mégis egy-két percet várok,
Míg a nyoszolyáig járok. (integet legényeket)

Jaj, nem jön szavamra senki,
  No hát lelkem, csak innen ki.
Majd jó szívvel látnak mára
  Pilátushoz vacsorára.

A mérget kezébe veszi

Ó, irtóztató nagy kétség!
  Ó, másvilági setétség!
Hunyjatok el, szép csillagok!
  Én csak setétbe ballagok.
Párkák! Lidércek! Fúriák!
  Republicanus franciák!
Megtestesült kan angyalok!
  Fogjatok el, mert meghalok! (megitta)

(repetálja ez utolsó sort rekedezve)

Következik a némajáték.

Itt megiván Karnyóné a mérget s azzal a nyoszolya fele botorkázván megholt elnyujtózva. - A fia, Samu, egy tálba tejet evett s azzal kínálta megholt anyját. Boriska, Lázár körülfogták NB. Lázár nem hagyta el örökösen a Karnyónét, mikor mondta, hogy otthagyja, csak ijjesztette az asszonyát. - Bemegy Tipptopp, s kérdi intve, mi baja az asszonynak, s Boris int, hogy mérget vett bé, s megholt. Lázár mindjárt a Kuruzsért megy, kit nagy sokára előhozott egy vén ludverc formába. Lámpással kísértetett Kuruzs, aminthogy setét is volt. Kuruzs egész borbélyt készülettel jött, és ugy is, mint egy élhetetlen borbély, aki is mindig kuruzsolta a vén dögöt; de csakugyan későre lett reménység feltámadása felöl. Ezen idő alatt sem tudta feltámasztani az asszonyt. Ezenbe jön Lipittlotty a némajátékosokhoz s sírókhoz.

LIPITTLOTTY
(nagy fúriával) Itt van, csakugyan itt van az a huncfut, halál és bosszúállás, a te tökélletlen vén kurvádnak vérén keresztül akarnék rohanni utolsó veszedelmedre. Te voltál, aki engemet gyalázatba, kárba és kéttségbe dűtöttél? Te hamisítottad meg azt a lottériát? Szólj, reszkess, halj meg! (mellybe lövi. A mellybe lövés így esett meg: Lipittlotty nagy méreggel beszélt, s nagy hangon, melly a más szobába általhallott, s mikor azt mondta, hogy halj meg, Lipittlotty egy pisztolyt tartott a Tipptopp mellyének, mely csak porozva volt fel, s abba a szempillantásba, más házból, más személy valósággal megtöltött pisztolyt lőtt el, s éppen azt gondolták volna, hogy Lipittlotty lőtte agyon Tipptoppot)

TIPPTOPP
Uram irgalmazz, oda vagyok, ó, jaj! Ledől.

BORIS
Ah, Jézus!

SAMU
Jaj tejem, jaj tálam! (mert készakarva el kellett törni egy személynek ráhágással a tejes tálat)

LÁZÁR
De a’ bizon rútságos dolog!

KURUZS
Rettenetes gyilkosság!
                  Merő azon pihóság.

LIPITTLOTTY
Megérdemelte a gazember, csak gondoljátok meg: az expeditort megvesztegette, hogy az én elámíttatásomra tegye ki két óráig az én számjaimat, azután mintha csak confusioból esett volna, a valósággal kijött számokat rakja ki, és így, lássátok, engemet millyen rettenetes galibába kevert, mind magamra, mind erre az asszonyságra nézve. - Sümegen vettem észre megcsalattatásomat, ott a statión ujj póstalovakat akartam váltani, - s hát látom, hogy egészen más számok vagynak kitéve, azonnal visszafordultam, s hát látom, hogy itthon is már azok a számok vagynak kitéve. Már minden tudva van előttem, megérdemlette a halált - mégegyszer agyon lövöm. - De hát az asszony aluszik vagy csak tetteti?

SAMU
Az egereket akarja elveszteni.

BORIS
Jaj, Uram, a mi asszonyunk oda van, az Úr ölte meg. -

LIPITTLOTTY
Micsoda? én öltem meg?

BORIS
Az Úr bizon, de az Isten meg is veri az Urat, mert az Úr gyilkos, az asszonyunkkal is úgy bánt, szegény, az Isten irgalmazzon bűnös lelkének, mérget vett bé; már most az is halva fekszik, az Isten megveri az Urat, verje is meg.

KURUZS
Uram! hadd nézzek az Úr tenyerébe, én probált ember vagyok. Ez az ér erre megy, ez a szív ere, ez a vége itt így megy, a másik meg erre megy. Én, Uram, sok ember tenyerét néztem már, jártas-költés chiromantista vagyok, de az Úr - hanem meg ne haragudjon ezért - titkos mesterségemre esküszöm, soha el nem kerüli, - bocsánatot kérek - az akasztófát. -

LIPITTLOTTY
Eh! - -

KURUZS
Kérem, kérem, mindjárt megmutatom: ez a húzás középbe az Urat jelenti, ez a hosszan nyúló húzás mi volna egyéb egy kötélnél, ez pedig mathematice is egy valóságos akasztófa. No, most mit tud rá az Úr felelni.

LIPITTLOTTY
Bolond!

KURUZS

Illy szép úrral virágzó fa
Lön egyszer az akasztófa, (dejszen semmi).

Terád pedig, édes lányom,
A sorsvetést ím így hányom,
Hogy a szíved igen ledér,
Magad pedig hasadt vedér.
Róllad rosszat mond csizió
Jeled vagy bak vagy skorpió,
S amint mutatja a tenyér
Nállad mindennapi kenyér.
A te utad [nem] kövecses,
Nállad a szép legény becses, (de megálljunk).

Látja, édes Lipittlotty Úr,
Az asszony már tajtékot túr,
S ha más bele kristélyt nem szúr,
Elszakad benne a bélhúr.
Májját a méreg ellepte,
Melly ellen hasznos recepte:
Keresetlen fát találni
S azzal a talpát piszkálni.
Az is jeles historia
Hogy a vesicatoria,
Ha rá teszik az orrára,
Feltámasztja két órára.
De ez az úr, ki itt fekszik,
Már a sírtól nem menekszik.
Már ennek a praescriptió
Csak az egy végső adió.

Hanem annyit mégis teszek
Adják ide, ha van eszek,
Egyetmássa nem vész kárba,
Eladom a zsibvásárba.
Úgyis sok úri személlyek,
Kik szegények de kevélyek,
Ősök javát utoljára
Küldik hezzám zsibvásárra.

LIPITTLOTTY
Százezer ördögök! Iszonyodjam-é magamtól? szerencsétlen asszony! szerencsétlen ifjú! kegyetlen áldozatim! Itt a bűnös, itt a bíró, itt a bosszúálló, elégedjetek meg, ez az óra, másvilág, fogadj be engemet. (mellybe lövi magát, az [a] megírt mód szerént esett)

KURUZS
No felsültél, akasztófa,
Hazudott a másik strófa.

LÁZÁR
De már a’ bizon sok, a’ is puff, e’ is puff.

SAMU
Osztán Lázár megmeg puff?

LÁZÁR
Puff bizony Sámuka, másik is puff.

BORIS
Ah, Jézus! én itthagyom ezt a házat - a világért sem mernék az éjtszaka itt hálni, ó, Jézus!

KURUZS
Ah, per Deum immortalem!
Jerusálem! Jerusálem!

 

TIZEDIK JELENÉS

Karnyó és az elébbiek.

KARNYÓ
Jó estét, édes gyerekeim! hát hogy vagytok, az Isten áldjon meg benneteket - jaj, bizony azt gondoltam, sohasem érkezek el idáig, sohasem juthatok el, azt gondoltam, hogy csak nem láthatom meg már Kanizsát. - De hát ti nem is szóltok, fiaim! talám bizony nem is esmertek.

LÁZÁR
Micsoda zember ked zillen zeste, bazus?

BORIS
Csak menjen Ked ki, istenadta, beteg van a háznál.

KURUZS
De nékem mintha rémlene,
Hogy ez az úr ki a fene.

SAMU
Jaj, édes Atyám Uram! édes Atyám Uram! be régen nem láttam édes Uram Atyámat. Ni, édes asszonyám beteg - hozott-é nekem valamit a vásárról?

KARNYÓ
Hoztam, édes fiam, nesze, ez az utolsó kenyeremnek a maradéka - ezt megbecsüld, mert a te apádnak az aranyaknál is becsesebb volt - piskóta gyanánt edd azt - - -. Édes fiam! te valál, aki legelőször megesmértél, te, ki magadat is alig esmered, mások pedig okosabb létekre, ehol, három esztendők alatt egészen elfelejtettek. - Csak édes fiam! nem tagadhatja meg magát a Természet! - A’ vagyok én, akinek te gondolsz, ennek a háznak ura - én, én, a szerencsétlen Karnyó!!!

BORIS
Ó, Jézus! hol jára mi jó Urunk, bizony talán az égből szállott le erre a szomorú napra!

KURUZS
Igaz, hogy ez szomorú nap
Im kell doktor, hóhér és pap.

KARNYÓ
Az igaz, édes Boriskám, az égből szállottam hozzátok, mert az vezérlett engem minden útaimba. Jól tudhatjátok, hogy én most három esztendeje lesz, kereskedés végett Grécbe kimentem, és akkor Gréc és Triest közt az akkori időbe az ottan kóborló franciáktól (ó! még most is előttem a vért szopó tigrisek képe) elfogattattam! Mindenemet feldúlták, még a rajtamvalót is lehúzták; csak egy fillért sem hagytak nállam. Én mint aféle kereskedő eleget protestálgattam nekiek, de azokba az emberiségét levetkezett emberekbe semmi indulat, semmi indulat nem találkozik, én a kétségbeesés miatt öszve találtam [kapni] tisztesekkel aki csak annyiba külömbözött a tartományt pusztító harambasátol, hogy selyem posztóból volt a kaputja; szóról szóra ment a dolog, már akkor bilincsre voltam téve, úgy bánnak ezek a hatalmokba esett jámborral, engemet a kétségbeesés és a méltatlan velem való bánás sokra vitt, nemzetjeket, vad erkölcsöket, sőt neveket is kárhoztattam. Mit nyertem vele, a vezér quartelyára behurcoltak, engem anarchistának, arisztokratának, rojalistának, a köz csendesség megháborítójának, emigránsok barátjának, az egyenlőség ellenségének, a nemzeti jussok felforgatójának, az emberiség mocskának, és még Isten tudná előszámlálni, minek is neveztek, és engemet minden mentségem nélkül fogságba Mantuaba küldöttek, abba a várba, amellyet ők az ő kevély lelkekhez képest győzhetetlennek tartottak.

LÁZÁR
S Mantujába volt az Úr, Brincibalis Uram! halotam ez erös város, od szakad a Nilus a Mozelaba, de nem tudom melik országba van, azt bizon nem tudom.

KURUZS
Hüm, Mantuja az Mantuja,
Non procul a Genuja,
Scit jam Dominatio tuja,
Mere nyílik kapuja.

SAMU
Hahaha, alleluja!!!

KARNYÓ
Itt voltam én fogva, édes fiaim, sok ollyan érdemes emberekkel, akik az ott uralkodó eszelősségnek baráti nem voltak, sok józan életű, józan erkölcsű emberekkel szenvedtem én együtt, akiket a világgal játszó franciák az emberiség pártfogása mellett az emberiség ellen üldöznek és sanyargatnak. - De hálá légyen a mindeneket bölcsen vezérlő Istennek, eljött valahára az az idő, amellybe a világnak három hatalmas császárja az Oceanusnak megtántoríthatatlan monarchájával felkölt az emberiségnek köz ügye mellett, a neki-bizakodott gonoszságot valahára megtanította a hadnak, az igazságnak s emberiségnek erejét, hatalmát, méltóságát rettegni, tisztelni és istenleni.

SAMU
Kuruzs Uram, ni, találja ki! mit eszem én ma?

KURUZS
Halgass gyerek, mert rádverek,
Kukkert eszel, halgass gyerek,
Samuka légy kuka.

KARNYÓ
Eljött valahára az az idő, hogy a mi hatalmas seregeink megreszkettették a franciák alatt az Alpeseket és a Padus partjait, és Szuvarov Mantuát megvette. Szuvarov - ama hadban őszült vitéz vezér, ki csak a szótárokból esméri a félelmet. Ez a történet nekünk olly kedves volt, olly örvendetes, mint amillyen szomorú a franciáknak. Mi mindnyájan kiszabadultunk, passust nyertünk, magam pedig útiköltséget is némely jószivü hadi tisztektől, kik itt Kanizsán szegény házamnál megfordultak. Az Isten éltesse Kedves Fejedelmünket a több hatalmasságokkal. Éljen a vitéz Szuvarov, Mantua meggyőzője. Éljenek - mindnyájan legyenek szerencsések. - - - De édes fiaim! a sok szóbeszéd közbe majd el is felejtkezem az öreg anyátokról, hát az él-é, vagy hal az istenadta?

BORIS
Megholt!!

KARNYÓ
Meg! - - az Isten nyugossza meg; hány hónapja vagy esztendeje?

LÁZÁR
Most hal epen az asszony, éppen most van halott.

KURUZS
Megholt, megholt, és miatta
Már az ördög elragadta
E két urat is magához,
Jó lábot a stafétához.

BORIS
Az asszony arzenikumot vett bé!!

LÁZÁR
Ez az úr agyonlüte a másikat, nagy harag volt, egyéb zsemi zsem.

SAMU
Dejszen nem haragudt, mert magát is agyonlőtte.

KARNYÓ
Istenem, Uram! Miért is vezérlettél haza? Tömlöcből kriptába jöttem, ó szomorú este! ó halálos padimentom!. (elájul)

 

TIZENEGYEDIK JELENÉS

TÜNDÉR
A János pap országába, hol nincs semmi aggodalom,
Tündérek szép királynéja, gyémánt palotába lakom.
Legtöbb csudát, karakallát az éjjeli ágyba teszek -
Bámul az emberi szem. Példa ez a furcsa gyerek.

TÜNDÉRFI
Tündérek szép királynéja
Imé léteit szerze nekem.

TÜNDÉR
A szem látja, de nem tudja,
Hogy származtál szép gyermekem.

TÜNDÉRFI
Mit parancsolsz?

TÜNDÉR
Minek is szólsz?
Már tudhatod mit cselekedj,
Ha tündér vagy, tudnod kell
Mégis itt állsz, huncfut, eredj.

TÜNDÉRFI
Mit parancsolsz?

TÜNDÉR
Minek is szólsz?
Már tudhatod, mit cselekedj.

TÜNDÉRFI
Hogy azt a négy?

TÜNDÉR
Fantasztákat.

TÜNDÉRFI
Észre hozzam?

TÜNDÉR
Észre hozzad, huncfut, eredj.

TÜNDÉRFI
Az asszonyhoz a varázsló vesszővel hozzáüt

Vén lant! még meg nem gebedtél,
Álompor volt, amit ettél,
Kelj fel frissen, mert majd adnak,
Főzz vacsorát az uradnak
Fálelilela - Fálelilela.

Tipptopphoz. Be bolond vagy, hogy megholtál!

Lipittlottyhoz. De te még bolondabb vóltál.

Kettőjükhöz

Kopófing, majd mit is mondok,
Keljetek fel, vén bolondok
Fálelilela - Fálelilela.

Kamyóhoz

Kelj fel verj rá a banyára,
Mért nem várt jó vacsorára.

A többiekhez

Ti is itten mit strázsáltok,
Sertifurti kurvanyátok
Fálelilela Fálelilela.

Egyszerre felugranak és öszvefogóznak. Karnyó Karnyónéval, Lipittlotty Tipptoppal, Boris Lázárral, Samu Kuruzzsal, s illyen nótával mennek ki a theatrumból.

KARNYÓ
Ehetném ám, kincsem!
KARNYÓNÉ
Van egy izé.

LIPITTLOTTY
Haragszik-é az Úr?

TIPPTOPP
Haragszom-é?

BORIS
Légyünk mi egy testek.

LÁZÁR
Viat, viat, fiat, fiat.

SAMU
Jóllakjunk lencsével.

KURUZS
De lesz-é hát?

Vége

 

ZÁRÓBESZÉD

Sárközi Albert feláll mint volt auditor, de azonba tanuló.

Urak! s Asszonyságok!

E’ bizon meglehetős volt második próbára. - Adjon Isten nekik több erőt. - Aki többet várna, menjen a londoni theatrumba. Ott már nem deákok játszanak, akiknek csak a tanulás fő céljok és foglalatosságok. - Én pedig ezzel mutatom meg, hogy nékem ez is tetszett s örülök neki. Egy erszény pénzt vetett az asztalra. Kiváltképpen nékem a’ tetszett, hogy ők sem felejtkeztek el hazafiúi kötelességekről; és részt vettek abba az örömbe, amelly Felséges Királyunknak az egyesült hatalmasságok győzedelmén származhatik az igazságnak köz ellensége ellen. - Boldog hérósok! Szerencsés vitézek, kik e nevezetes háborúba hírt, pálmakoszorút s halhatatlanságot szerezhettek magatoknak megbocsássatok az én elein érő buzgóságomnak - én irigyetek vagyok. Sokszor, midőn képeiteket látom lefestve, vagy olvasom vitéz történeteiteket, felsóhajtok, mint az ifjú Caesar a Nagy Sándor oszlopánál, és könnyeket, vetélkedő könnyeket hullatok szemeimből. Tűrhetetlenül várom azt az időt hogy én felnőjjek s elhúnyt magyar őseimnek árnyékitól a bíztató Fiam szót megérdemeljem. Zúgolódom, hogy lelkemet mért nem tudják utolérni esztendeim! Felséges Királyom! Dicső Hazám! s nemzetem! vajha ti mind meghallanátok, hogy a magyarok földjének szélső csúccsán, itt az esmeretlen csurgói dombokon egy nemes származású Ganimedes karját, kardját, utolsó csepp vérét a ti szolgálatotokra, illy érdemes sokaság előtt is jó eleve felszenteli! Éljen második Ferenc császár, kegyelmes királyunk!!! Éljen első Pál muszka cár!! Éljen második Selim Nagy Zultán! Éljen harmadik György, a világ öt részének birtokossa! Éljen a vitéz Kray! és e nagy hérósnak Virgiliussa légyen maga a Virgilius hazája!!! Éljetek ti is, rettenthetetlen magyar seregek! s jövendőbe, hogyha én a mértéket megütöm (mert lelkem ugyan lelketekkel mérkőzik), hogyha az én testem a mértéket megüti, akkor lobogó zászlótok alá trombita és dobszó között fogadjatok bé engemet. - De hova ragadsz engemet, nemes tűz!? Várakozzatok, ohajtott idők! majd el is felejtkezem magamról, hogy én nem a vad Mars, hanem a szelíd Apollónak vagyok rekrutája. A tudatlan katonát soha nem tudtam becsülni: tanulnom kell, hogy én a bölcsesség fegyveres istenasszonyát mind kézzel, mind ésszel’ szolgálhassam. - Leoldlak hát most kis kardom! nagyra nőjj te is kis gazdáddal együtt. - Az Urak pedig éljenek! és tapsoljanak!!!

 

 

 

A SOROZATBORÍTÓT A MERCURIUS KFT. TERVEZTE

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A KIADÁSÉRT FELEL A DIGI-BOOK MAGYARORSZÁG KIADÓ IGAZGATÓJA. MŰSZAKI SZERKESZTŐ DR. BUJTOR LÁSZLÓ. KÉSZÜLT BOOK ANTIQUA BETŰTÍPUSSAL, ELEKTRONIKUS FORMÁTUMBAN

 

E-MAIL: INFO@DIGI-BOOK.HU

 

ISBN 978-963-364-272-6 PDF

ISBN 978-963-364-273-3 EPUB