HARMINCHÉT

Corran szégyenszemre azt fontolgatta, hogy megszegi a parancsot, és fedezi a Vezért. Ez a gondolat elég sokáig kísértette. Igaza van. Az üzemanyag tartalékod elveszett. Megkaptad a parancsot, és tejesítetted. Tűnj el és helyezd magad biztonságba.

– Füttyös, aktivizáld a szenzorjaimat! A lehető legteljesebb képet akarom. A veszélyforrásokkal együtt. Az asztromech droid boldogan fütyörészett. Az első listából kiderült, hogy e közelharcból három skubi került ki épen. Egy egész osztag sanda van a légtérben, de azok nem jelentenek különösebb veszélyt. Bár nem hagyhatja őket figyelmen kívül, a rendszerből való távozását nem akadályozhatják meg.

Két skubi azonosító jele villogni kezdett. Füttyös nyomban kiadta Corran monitorjára a taktikai ernyőt. A két gép kivált a kötelékből, és egy nem látható, a légkörben zuhanó célpont felé igyekezett. Füttyös adataiból kiolvashatta, hogy az objektum zuhanása irányított, s hogy a TIE-pilóták nyilván erre figyeltek fel.

– Füttyös, mi a véleményed, nem a mi egyik siklónkra mennek?

Rövid cirpelés után Füttyös közölte, hogy a Devonian az.

– Gondoltam. – Corran a melléhez szorította a botkormányt, és nyújtott orsóba kezdett. – Page, ezúttal sokat köszönhetsz nekem.

A droid mély hangon tülkölt.

– Igen, tudom, mit csinálok. Ha zuhanórepüléssel elérek odáig, marad elég üzemanyagom. – Visszahúzta a gyorsítót. – És nem, ezúttal nem akarok számolni az esélyekkel. Eddig sem kértem őket soha, és most sem fogom. Az esély latolgatása a hazárdjátékhoz kell, és ha Page embereinek a legcsekélyebb esélye is megvan, akkor ez nem hazárdjáték.

Corran zuhanórepüléssel magasan az interceptorok fölé és mögéjük került. A második sandára koncentrált. Nem kapcsolt át protontorpedóra, mert a célkövető jelzése figyelmeztette volna őket a veszélyre. Ha sikeres akar lenni, akkor gyorsan kell cselekednie, ami azt jelenti, hogy a másik interceptornak is az első rárepüléskor kell megsemmisülnie.

Egy kilométer távolságban Corran előrenyomta a gyorsítót, és pontosan egy vonalban a sandákkal szintbe hozta a gépet. Talán egy kicsit oldalról kellene, akkor egyszerre lőhetném ki mindkettőt. Átkapcsolt lézerre, és megpróbált egyszerre lőni velük. A szálkeresztet a hátulsó sandára vitte, és amikor az zöldre váltott, tüzelt.

Négy pár lézersugár szaggatta szét az interceptort.

Az első sugár levitte a jobb szárnyát, amitől a gép bukdácsolni kezdett és belesodródott a tűzvonalba.

Egyszerre négy sugár hatolt be a kerek fülkébe, és robbantotta fel azt. Corran gyorsan orsóba kezdett, hogy kikerülje a törmelékfelhőt. Visszanyerve eredeti irányát, keresni kezdte a másik gépet. Nem találta, és éppen azon gondolkodott, hogy netán azt is eltalálta, amikor lézerfény vágódott a hátsó pajzsára.

Óriási, más sem hiányzott, mint egy forróvérű sith-ivadék TIE-pilóta. Megerősítette a hátsó pajzsot és balra húzva igyekezett egy síkba kerülni az Interceptorral. Elöl és oldalt semerre nem látta, ezért függőleges hurokba kezdett.

Az interceptor a hátsó pásztázó holtterében bukkant fel, és megint zöld fénybe burkolta a hátsó pajzsát.

Ki ez a bohóc? Corran ráfordult a bal szárnyvégre, majd visszarántotta a gyorsítót, és hagyta, hogy a gépe a bolygó felé zuhanjon.

– Füttyös a komot kapcsold egy kilométeres körzetre! Közöld a szállítógéppel, hogy amint lehet, szálljon le! Ez a fickó itt nagyon jó, és helyre van szükségem a közelharchoz.

Méltatlankodó füttyögés volt a válasz. Egy kérdés jelent meg a monitoron.

– Hát persze hogy jobb vagyok. Csak eljátszadozom vele. Most erősítsd meg a pajzsokat és maradj csendben!

Az interceptor egyre közelebb került Corran tatjához. Hátrahúzta a kormányt, mire a gép szintbe került, és a sanda elmaradt mögötte. A koréliai megvárta, amíg az interceptor ötszáz méterre megközelíti, akkor jobbra kisodródott. Rátaposott a bal vezérsík pedáljára, előretolta a gyorsítót, mire a gépe szembefordult a sandával.

Noha sokkal mozgékonyabb volt, mint függőleges szárnyú elődei, az interceptornak problémái támadtak a fordulóval. Túl lassan sodródott ki, és ezzel tökéletes célpontot nyújtott. Az első lövése két hatalmas lyukat égetett a jobb oldali szárnyba. A sanda forogni kezdett, Corran lőtt, de csak jobbról-balról kör belőtte a kerek fülkét.

A birodalmi pilóta megállította a forgást, és süllyedni kezdett. Corran ráfordult a jobb szárnyra, és utánahúzott. A TIE-pilóta kitérő manőverekkel próbálkozott, de a sérült szárny meggyorsította a gép mozdulatait, amikből egyre nehezebben tudott kikeveredni.

Corran rávitte a szálkeresztet, s amikor a sérült szárnyú interceptor jobbra húzott, lőtt. A lézer levitte a teljes jobb szárnyat. A sanda abban a pillanatban pörögni kezdett, de ebből már nem volt kiút. Corran nem várta meg a végét, felkapta a gépét, és eltűnt. Magában titkon remélte, hogy a pilótának van annyi esze, hogy katapultál.

A képernyőre pillantott, és a hajójával az osztag találkozási pontja felé fordult.

– Kilences a Zsivány Vezérnek, még itt vagyok.

Wedge válaszán túl számos méltatlankodó megjegyzést hallott a komban.

– Azt mondtam, távozzon, nem azt, hogy maradjon, Kilences.

– Vettem, Vezér. Én menni akartam, de két sanda rám akaszkodott.

– Tehát szembeszállt velük.

– Megbosszultam Kre'fey tábornokot. – Corran tudta, hogy Wedge megérti a célzást, és tudni fogja, hogy az interceptorok a szállítóhajót vették célba. Az üzemanyag-kijelzőre pillantott. – Vezér, baj van!

– Tudom, Kilences, az asztromech most válaszolt a kérdésemre.

A twi'lek hangja hallatszott a hangszóróból.

– Vezér, további tizenkét sanda szállt fel és tart egyenesen felénk.

– Vezér, itt Négyes. Maradjunk. Csak huszonketten vannak.

– Vezér, itt Ötös. Beszállok.

– Kösz, fiúk – mosolygott Corran.

– Csendet! Ez itt nem demokrácia, és hogy ki mit szeret, az nem számít. Parancsot teljesítünk, és a többiek sikere azon múlik, hogyan teljesítjük a parancsot. – Egy pillanatra statikus zörej hallatszott a hangszóróból, azután Wedge folytatta. – Már így is eltértünk a szabályzattól, amikor a parancsot teljesítettük. Változás a tervben. A napos oldalra kerülünk, és magunkkal csaljuk a birodalmiakat. Kilences, maga a sötét oldalon leszáll. Az atmoszféra ritka, de a létfenntartó rendszere majd kompenzálja. Ha végeztünk a sandákkal, magáért megyünk.

– Rendben lesz, Vezér – Corran felzárkózott a gépével az osztaghoz. – Négyes, hányat lőttél ki?

– Hatot. És te?

– Hármat, ha a kanyonban lévőt is számolom.

– Az is érvényes, Kilences. Nem mindennapos eset, de számít.

– Kösz, parancsnok.

Rhysati szállt be a társalgásba.

– Mit csináltál, Kilences?

– Bonyolult. Majd később elmesélem. – Mihelyt kiejtette az utolsó szót, kiszáradt a szája. – Nekem csak tizenhét trófeám van. Kettővel rám vertél, Négyes.

Majd beleszámolom azokat is, amiket a sötét oldalon lövök ki.

– Az kevés lesz, Kilences.

– Gavin áll az élen, Kilences – hallotta Nawara Ven hangját.

– Sosem kételkedtem benned, kölyök. Jól csinálod. – Feltűnt előtte a hold. – Isten hozott a csapatban!

– Tíz másodperc múlva elválunk, Zsiványok. Kilences, ne érezze úgy, hogy hősködnie kell!

– Nem-e? Zsivány vagyok, nem? Azt hittem, a dicsőség vele jár

– Hát persze, Kilences. Szétválunk.

Corran balra elhúzott, az osztag pedig továbbment jobbra, és hamarosan megjelent a koréliai hátsó monitorján.

– Később találkozunk, barátaim.

Ha volt is válasz, a horizonton túlról már nem ért el hozzá.

Corran lelassított, és megközelítette a hold felszínét. Kikapcsolta a komot, és a szenzorokat passzív üzemmódba helyezte.

– Oké, Füttyös, egyedül maradtunk. Keressünk egy lyukat, ahol meghúzhatjuk magunkat! Nem, nem bújunk el, csak álcázzuk magunkat. A parancsnok is tudja, hogy a trükkjüket nem mindegyik birodalmi pilóta fogja bevenni. El fognak jönni értünk. Semmi kedvem egyedül meghalni, de ha magammal vihetek néhányat, akkor semmi gond.

Biztosan, mint az adó, és lassan, mint a papírmunka, de eljönnek. Corran egy kráter oldalsó űregében megbújva figyelte, amint az interceptorok nyomok után kutatva elhúznak felette. Bizonyára teljes energiával működtetik a szenzorjaikat, és ha csak lefelé irányítják, megtalálják őt, hiába passzívak a receptorai.

Füttyös feltérképezte a szenzorok különböző energiajegyeit, és tizenkét interceptort különböztetett meg. Ez azt jelenti, hogy tíz nem tért vissza az üldözésből. Ha beszámítom, hogy a Zsiványoknak ötvenpercnyi idejük van, ez nem is olyan rossz.

Felnyúlt és megérintette az üvegacél fülketetőt.

– Füttyös, ezek már fél órája kutatnak itt. Van valami terved?

Füttyös gúnyosan fütyörészett.

– Jól van, csak kérdeztem. – Corran beindította a hajtóműveket, és az energiát a fegyverekre kapcsolta. Beélesített két torpedót. – Szólj, ha kész vagy!

A konzolján megjelent a visszaszámláló óra, és lassan peregni kezdett visszafelé. A sandák tovább folytatták kereső manővereiket, és egyre közelebb értek hozzá. Abban a pillanatban, hogy meglátta őket, utasította Füttyöst, hogy elemezze a mozgásukat. Kiderült, hogy állandó sebességgel és szabályos fordulókban haladnak. Ez azt igazolta, amit Corran sejtett: a pilóták betáplálták a keresésparancsot, és a többit az autopilótára bízták.

Ez azt jelenti, hogy tudjuk, pontosan hol lesznek harmincöt perc és harminc másodperc múlva. Elvigyorodott. Én halott leszek, de nem sokára ti is meghaltok, és az egész ettől számít győzelemnek.

Corran rájött, hogy dühös, amiért meg fog halni. Ez az érzés logikusnak tűnt, noha az érzések többnyire nem azok. Ha valaki most megkérdezné tőle, hogy mit érez, azt válaszolná, hogy halálra van rémülve amiért észnél van. Valójában azonban a haragja elnyomja a félelmét.

Mélyet sóhajtott, és igyekezett relaxálni. Félelemnek és haragnak itt nincs helye. Tudta, hogy előbújni és leszedni néhány interceptort csak azért, hogy magával ragadjon néhányat a halálba, nem okos dolog. Nem tudta, hogy a pilótáik klónok, önkéntesek, sorállományúak vagy zsoldosok – de hogy kik, az nem is igazán számít. Most ugyanazért fog szembeszállni velük, amiért odalent Borleiason is megtette.

Meg kell akadályozni, hogy a Birodalom további életeket oltson ki. Én nem bosszút állok; én másokat védelmezek. Elmosolyodott. Most értelmet nyert az, hogy ő, aki olyan emberek fia és unokája, akik a CorSecnél életeket mentettek meg, szintén a CorSec kötelékébe lépett, most pedig itt van, a Lázadók között. Az élete, az apja élete, a nagyapja élete mások életének oltalmazására szenteltetett. Most pedig Salm felszínen tartózkodó embereit és a bombázóit védelmezem. A számláló elért a nullához. Corran meghúzta a ravaszt.

A protontorpedók kiröppentek az X-szárnyú két oldalán elhelyezett vetőcsövekből. Mivel úgy voltak beprogramozva, hogy adott időpontban adott helyen legyenek, nem kellett célzárat használnia. Egy kilométer választotta el őket a célponttól, amit harminc másodperc múlva el is érnek.

Az első torpedó telibe kapta az első interceptort és felrobbant. A sanda atomjaira hullott szét. A második lényegében elvétette a célt, de a beprogramozott helyen felrobbant, és levitte a sanda jobb oldali szárnyát. Az interceptor pörögve rázuhant egy bazaltmonolitra, és felrobbant.

Corran előretolta a gyorsítót, és gépével kirontott a lávaüregből. Amint kiért, hátrahúzta a botkormányt, és felszökött az égre. Látta, hogy az interceptorok felbontják a kereső alakzatot, de egyikük sem indult el feléje. A szenzorjaik továbbra is a felszínre vannak irányítva.

Átkapcsolt lézerre, és összekapcsolta a négy ágyút. Ettől le fog lassulni a tűzsebessége, de majd gondosabban céloz. Megfordítva a gépét szemügyre vette az interceptorokat, és elhúzott a vulkáni kráter mellett. Látva, hogy két másik sanda közeledik az előbbi kettő kilövésének helyére, a jobb szárnyvégen megfordult, és hosszú ívbe kezdett.

Lejjebb szállt, és elbújt egy kis völgyben egy vulkáni és egy meteorkráter között. A hasadék végén kibukkanva a holdi síkság fölé felemelte a gép orrát, és két lövést eresztett az egyik sanda hasára. A vadászgép pajzsa megóvta a folyékony fémesőtől, ami a két gép felrobbanását követve a felszínre záporozott.

Füttyös büszkén fütyörészett.

– Eltaláltad, a Horn gyerek egy gondolattal megelőzte a bacta-fiúkat. – Dugóhúzóval igyekezett kikerülni a sanda társának válaszát. Egy pillanatra szintbe hozta a gépet, majd hirtelen jobbra szökkent. Kilencven fokra az eredeti irányától megint szintbejött, majd egy balos ívvel visszafordult az interceptor felé, ami igyekezett mögötte maradni. Corran megperdült, lőtt, majd megint jobbra húzott.

Füttyős kérdésére megrázta a fejét.

– Nem, nem hiszem, hogy meghalt. Csak megpörköltem egy kicsit.

Corran megfordult a géppel, és a vezérsíkkal visszaállt az eredeti röppályára. A hold gyér légkörét zöld lézertények szabdalták, amint az üldözői megpróbálták kilőni. Füttyös mind a kilencet megjelenítette a képernyőn, és a legközelebbit vörösen villogtatta. Corran a sisakjában hallotta a statikus zajt, valahányszor egy lövés meggyengítette a pajzsát. A generátorok azonban gyorsan helyreállították az energia-egyensúlyt.

Az üzemanyag-kijelzőjére pillantott.

– Ha meg akarjuk őket tanítani a repülés néhány fortélyára, ideje felrúgnunk egy-két szabályt. – Balra kitört, feljebb szállt, és megfordítva a gépét a vulkáni kráter felé fordult. – Na lássuk, hogyan viselkednek a nehézfiúk olyan helyzetben amelyben a nehézfiúk is elhányják magukat!

Az asztromech droid üzenetet küldött a képernyőre.

– Igen, becsaljuk őket a kalderába, ez jó ötlet. A zárt hely jobban rájuk ijeszt majd, mint az én támadásom. Wedge is ezt tette a TIE-kkel a Rachuknál. Corran levitte a vadászgépet a kráter közepére, és leállította a torlóműveket. Bekapcsolta a repulzorliftet, és mozdulatlanul lebegett a vulkáni üveg aréna felett.

Amikor a gépe orrát az ég felé fordította, hallotta Füttyös válaszát egy korábbi megjegyzésére.

– Hát igen, a kilenc az egyhez elég tisztességtelen arány.

Az X-szárnyú vadul rázkódott, mintha egy óriás rázta volna a kezei között. Füttyös aggodalmasan huhogott, Corran pedig úgy érezte, kifordul a gyomra. Vonósugár! Mindennek vége.

Az asztromech droid szánalomra méltón vinnyogott. Corran elolvasta az üzenetet és megrázta a fejét.

– Hé, ez nem a te hibád. Te mondtad, hogy az esély mit sem számít. – Amikor az első interceptor felbukkant a kráter pereme fölött, bekapcsolta a torpedók vezérlését.

– Szenzorokat előre, Füttyös! Tanítsuk meg, hogy egy csapdába ejtett Zsivány még nem halott, de halálos!