HARMINC

Corran nekidőlt a szimulátor oldalának, és Wedge-re mosolygott.

– Sikerült időn belül, főnök, még ha szűkösen is.

– Ez az utolsó forduló túl éles. Nagyon be kell dőlni, de azután gyorsan ki kell jutni belőle, hogy célozni tudjunk.

A fiatalabb tiszt bólintott. Az első alkalommal, amikor a gépet a vezérsíkkal akarta megdönteni, kisodródott, és a sziklafalnak csapódott. Ezt a fordulót a hajtóművek finomabb manővereivel kell bevennie. Megtehette volna elsőre is, de időbe telt, mire egyenesbe hozta a gépet, s addigra a cél elsuhant alatta.

– Tetszik az ötlet, hogy az utolsó kanyar előtt felkapjam a gépet, és siklóban repüljek a célra, de ezzel felhívnám magamra a TIE-pilóták figyelmét.

– Szerintem is jó volna kijönni a kanyonból az utolsó forduló előtt, de mielőtt ezt eldöntenénk, nézzük meg a többiek eredményét. Mr Jace és Mr Ven döntse el maga, hogy a kanyonban megy végig, vagy az utolsó fordulónál kibukkan belőle.

Bror Jace éppen előbukkant a szimulátor mögül a társa kíséretében.

– A völgyet választom, feltéve hogy az üzemanyag mennyiségének kiszámításakor közelharcot nem vettek figyelembe.

Corran feléje kacsintott.

– Ne aggódj, majd mi távol tartjuk őket, amíg te megkeresed az alagutat!

– Akkor megcsinálom.

A twi'lek Bror vállára tette a kezét.

– Megcsináljuk.

Wedge elmosolyodott.

– De csak mert a mi első rohamunk megijeszti őket.

– Hát persze, parancsnok. – Bror Corranra pillantott. – Csak a pontos lövés képes ionizálni a levegőt, és pusztulást okozni.

A koréliai hadnagy lelépett a szimulátor létrájáról.

– Nekem akkor is több találatom van, mint neked.

Gavin és Rhysati csatlakozott a csoporthoz.

– Szerintem Corran máris megnyerte a versenyt, Bror.

A thyferrai elengedte a füle mellett a megjegyzést.

– Corrannak eggyel több találata van, mint nekem. Ha ez a szimuláció korrekt, hárommal meg fogom előzni.

– Csak te meg én, fej fej mellett?

Bror lepillantott Corranra.

– Csak te meg én. Fej fej mellett. Mint mindig.

Wedge közéjük lépett.

– Nyugalom, uraim! Hadd emlékeztessem magukat két dologra! Először is, Gavin a legjobb a kanyonban, ami azt jelenti, hogy a második repülése nem jól sikerült. Másodszor pedig: az alagút a célpont, nem a körülötte lebzselő sandák és skubik. – Kezét a két férfi vállára tette. – Nem akarok senkit lebeszélni a versenyről, mert azt már nem lehet abbahagyni. Ez legalább egészséges versengésre készteti magukat, ami jó dolog... nem hagyják nyugodni egymást, és nem unatkoznak. Az unatkozó pilóta elkényelmesedik, figyelmetlenné válik, és nagyon gyorsan halottá. És a küldetés komolysága és nehézsége ellenére sem akarok senkit sem holtan látni.

Wedge hátralépett, és karba fonta a kezét. Egy röpke pillanatra sokkal idősebbnek látszott, mint huszonhét évesnek, amennyi valójában volt. Corran a ráncait a halál ujjlenyomatának látta. A halál nem ragadja el Wedge-et, de a keze nyomát rajta hagyja. A Zsiványkommandó megsemmisülése minden pilóta rémálma, és szerintem ő sokkal többször gondol erre, mint bár ki más.

Az osztag parancsnoka mosolyt erőltetett az arcára.

– Amikor első ízben köszöntöttem magukat ebben az alakulatban, azt mondtam, a pilóták többsége az első öt bevetésen hal meg. Mi az első hármat szerencsésen megúsztuk, de a Fekete Hold visszamenőleg is megszedte az áldozatait. Ezt szem előtt tartva nem hiszem, hogy a mostani bevetés sokkal jobb átlagot hozna.

Corran bólintott, és érezte, hogy a gerince is beleborzong. Az első alkalommal tizenegy hajóval mentek a Fekete Hold ellen, és két osztaggal találták szembe magukat. Nyilván most is ilyesmire számíthatnak, csakhogy ők most kevesebben vannak, és az üzemanyaggal is okosabban kell gazdálkodniuk.

– Szeretném, ha tudnák, én a Szövetség legjobbjaival repültem együtt. Luke, Biggs, Porkins, Janson, Tycho, mind a társaim voltak. De itt nem érzem a hiányukat. Ez most nem a Halálcsillag, és az a küldetés nem életbevágóan sürgős. Mert akkor bizony a lázadás életben maradásáért harcoltunk... Az viszont tény, hogy ez a küldetés legalább annyira fontos, mint a Halálcsillag megsemmisítése volt. – Wedge lepillantott a kezére, majd ismét felemelte a fejét. – Ezúttal a lázadás jövőjéért indulunk harcba, és minden emberért, aki meg akar szabadulni a Birodalom igájától. Ez jóllehet nem olyan közvetlen cél, mint amiért a régi időkben küzdöttünk, mindazonáltal nemesebb.

Corran akarata ellenére is elmosolyodott. A kétség és a végzet érzése, ami belül mardosta, nem múlt el, de most másképpen viszonyult hozzá. Wedge szavai megnyugtatták. A félelem és a bizonytalanság őbenne van, márpedig másokért kell harcolnia. Olyan kedves emberek jövőjét kell neki biztosítania, mint amilyen Iella Wessiri és a férje, meg Gus Bastra és a családja. És még olyanokért is, mint Booster Terrik.

Még annak felismerése sem keserítette meg az akció ízét, hogy ezzel a Birodalomra mért csapással a Terrik apjához és nagyapjához hasonló bűnözők életét is megkönnyíti. Nem hitt az "erkölcsös bandita" mítoszában, aminek álarcát a legtöbb bűnöző felvette, amikor állítása szerint a nélkülözőkhöz juttatták el a másutt bőven csordogáló javakat – amire persze sosem volt bizonyíték. Az olyan emberek, mint Han Solo és Mirax Terrik azonban kétségtelenül hasznára voltak a Szövetségnek. És hogyan mérhető egy hutt gonoszsága a kormányokéhoz, akik egész flottákat vonultatnák fel egy bolygó elpusztításához.

Ha elzárhatnánk a bűn forrását, és eltakaríthatnánk mindazt, amit maguk után hagytak, minden sokkal könnyebb volna.

Wedge végighordozta tekintetét a pilótákon.

– Nem lesz könnyű dolgunk, de megtudjuk csinálni.

Corran feléje bólintott.

– Ha könnyű volna, nem kellene hozzá a Zsiványkommandó.

– És ha nem a Zsiványkommandó végezné el, nem is volna tökéletes a végrehajtás – tette hozzá Bror Jace.

– Amíg megvan a pajzsuk, sebezhetetlenek – mondta Wedge. – Tizenkét órájuk van a bevetés előtt. Ne igyanak, és ha lehet aludjanak! Bizonyos biztonsági okokból használhatják a holonetet, de ha üzenetet akarnak küldeni valakinek, inkább Emtrit vegyék igénybe. Most menjenek, 08.00 órakor találkozunk!

– Ott leszünk, parancsnok – mondta Corran, és tisztelgett. – Ideges vagyok, mint egy sith ivadék a jedi fénykardját látva, de felkészültem minden meglepetésre, amit a Birodalom rejteget a számunkra.

Wedge elnézte a távozó pilótákat. Shiel és Erisi is velük ment. Megfordult, és Tychóra mosolygott.

– Szépen repültél a szimulátorban. Sosem kaptál volna el, ha az a nehéz tartály nem lassít le.

Az alderaani pilóta vállat vont.

– Ötödször is szerencsém volt.

Wedge a távozó pilóták után intett.

– Őket talán kölyköknek tartod? Akik nem szívvel lélekkel harcolnak?

– Gavint igen... meg Oorylt a visszahúzódó életmódja miatt. A többiek legfeljebb egy évvel vannak lemaradva mögöttünk.

– Tudom, de úgy tűnik a császár halála egy korszakot zárt le. Ők már az Új Köztársaság megalakulása után léptek a színre. Mi addig számkivetettek voltunk, akik a legitim kormány ellen harcoltunk. Most egy olyan mozgalom része vagyunk, amely szabadságot ad számtalan világnak. – Wedge megrázta a fejét. – Olykor azt hiszem, csak a lázadás romantikája miatt csatlakoztak hozzánk, azért, mert jó kaland csapást mérni a Birodalomra. Legyőzni Darth Vadert, megölni a császárt, megsemmisíteni a Halálcsillagot.

Tycho elsimított egy hajtincset a homlokából.

– Remélem, nem hiszed komolyan, hogy nem tudják, minek a részesei! Pontosan ugyanezt hitték az új pilótákról, akik Endor előtt csatlakoztak az alakulathoz. Akkoriban úgy tartották, a Halálcsillag megsemmisítése egy korszak végét jelentette.

Wedge magában felidézte az emlékeket.

– Igen, azt hiszem, akkoriban nem gondolkoztam el ezen. De akkor más volt a helyzet.

– Nem, dehogyis volt az. Nézd, Wedge, egyikünk sem ment át mindazon, amin te! Én a Yavin után csatlakoztam, tehát én is régóta itt vagyok, de a számomra Biggs, Porkins meg a többiek akkor is legendák. Neked emlékek, barátok, akiket elveszítettél. – Tycho egyik kezét Wedge vállára tette. – Ezek a srácok elveszítettek már barátot. Nincs köztük egy sem, aki ne volna tisztában ennek a bevetésnek az esélyeivel...

Wedge feltartotta a kezét.

– Ne latolgasd az esélyeket! Tudod, hogy a koréliaiak nem tűrik a fogadásokat.

– Ezért szeretsz te is szabakkot játszani.

– És amiatt csatlakoztunk olyan sokan a Szövetséghez.

Mindketten hangosan felnevettek, és Wedge érezte, hogy a feszültség valamelyest oldódik benne. Miközben a könnyeit törölgette, észrevette, hogy a Biztonsági Szolgálat egyik hadnagya közeledik feléje.

– Igen, hadnagy?

– Elnézést a tolakodásért, uram, csupán Celchu kapitányt szeretném figyelmeztetni, hogy az a terület tiltott a számára, ha nem vesz részt a gyakorlatokban!

– Rendben van, hadnagy, velem van.

– Igen, uram – mondta a hadnagy, és nyugtalan pillantást vetett az ajtó felé. – Odakint várok.

– Személyesen fogok jelentkezni magánál, hadnagy.

Wedge a szemöldökét ráncolta.

– Személyes felelősséget vállalok Celchu kapitányért. Távozhat.

– Uram, én Salm tábornoktól kaptam parancsot.

– Tudom. Közölje vele, hogy tiltakoztunk!

– Igen, uram.

Wedge elfordult a hadnagytól, és látta, hogy Tycho arca elkomorul.

– Mi a baj? – A távozó biztonsági tiszt felé fordult, majd megint a barátjára pillantott. – Csak nem estél bele ebbe a lányba? Rátapintottam a lényegre?

Tycho a fejét rázta.

– Nem, szó sincs ilyesmiről. Nagyon csinos, és sokáig az Alderaanon élt, és sokat beszélgettem vele olyan helyekről, amiket soha nem láthatunk újra. És két sorállományúval dolgozott, akik közül az egyik engem figyelt. Jó lett volna vele viszonyt kezdeni, de én nem szoktam új kapcsolatokat létrehozni, amíg a meglévőt be nem fejezem.

Ezt megértem. – Wedge még emlékezett a lányra, akivel Tycho pár évvel azelőtt összejött. A lány a Szövetségi Prokuratúrán dolgozott, és többnyire bizalmas feladatokat hajtott végre olyan bolygókon, amik feltételezhetően nyersanyagforrásokat rejtegettek a Birodalom elől. A munkája fontossága és kifinomultsága miatt a Hírszerzéstől jóformán semmit nem lehetett megtudni róla, és Tychónak is csak magas beosztása révén sikerült.

Tycho egyik ujjával Wedge mellére bökött.

– Szerintem te is megváltoztattad a véleményedet.

Wedge felvonta a szemöldökét.

– Éspedig miben?

– Abban, hogy félsz, hogy megöregszel. Mindig is azt tartottad, hogy az a fiatalok játéka.

– Ha tényleg ezt hiszed, akkor annyi eszed van, mint egy gamorreainak két kupa lum után. – A koréliai a homlokát ráncolta. – Különben is, egy évvel idősebb vagy, mint én.

– Csak kilenc hónappal.

– És az majdnem egy év, barátom.

– Ez igaz, de az időt nemcsak évekkel lehet mérni – mondta Tycho, és megérintette Wedge rangjelzését. – Te parancsnok vagy, Luke pedig tábornokként szerelt le. Han Solo és Lando Calrissian is tábornok. A legtöbben azok közül, akikkel együtt harcoltál a Szövetségben, mostanra legalább ezredesek.

– Te csak kapitány vagy, Tycho.

– És ha Salmtól függ, az is maradok.

– Nos, ha a véleményemet akarod hallani a rangomról, én elégedett vagyok vele. Szeretem vezetni ezt az osztagot.

– Tudom. – Az alderaani vállat vont, és karba tette a kezét. – Csak az isten tudja, helyes dolog volt-e visszautasítani azokat az előléptetéseket.

– Így van – mondta Wedge a barátjára pillantva. Tehát túl öreg vagyok erre a feladatra?

– Wedge, az elmúlt néhány hónapban mindenfajta pilóta ellen repültem, akiket az osztagba hoztál. És te is. – Tycho halkan kuncogott. – Ha te túl öreg vagy ehhez, akkor az Új Köztársaság jobb, ha már most feladja. A te vezetéseddel jobbak vagyunk, mint egy hadosztály jedilovag. Lehet, hogy ettől nem hatódsz meg, de odakint nem egy birodalmi pilóta van, aki álmatlanul forgolódik az ágyán, mert attól tart, hogy veled akad össze.