HUSZONÖT

Hogy Derricote tábornok ódzkodott a Borleias párás klímájától, az egyáltalán nem lepte meg Kirtan Loort. A jó tábornokot az ügynök véleménye szerint varangytermészete óvta meg eddig is attól, hogy szétolvadjon a párás levegőben. A Birodalom pyriai erőinek dagadt, hájas parancsnoka mosolyfélét erőltetett az ábrázatára. Szájának kunkori íve egyszeriben kettészelte puffadt arcát.

– Örülök, hogy látom, Loor ügynök, s hogy az itt töltött másfél hét nem viselte meg túlságosan. – Dagadt ujjaival az íróasztalra támaszkodott. – Minden eszköz a rendelkezésére áll a védelmünkre?

Kirtan bólintott, azután egy percig rezzenéstelen tekintettel nézett a császári tisztre. Türelmesen kivárta, amíg a férfi szája remegni kezd.

– A biztonsági ellenőrzés kielégítőnek tűnik. Minden úgy működik, ahogy kell. A pajzsgenerátorok jó karban vannak, a két osztag TIE-vadász megfelelő készültségi fokot tud felmutatni, és a tréning is megfelelőképpen leköti az embereket. A jó felkészültség az éberség záloga, Loor ügynök. – Derricote hangja blazírt maradt, de bárgyú, barna szemével a normálisnál gyorsabban pislogott. – Mi azért vagyunk itt, hogy megállítsuk a Lázadókat, és erre fel kell készülnünk.

Kirtan könnyedén elmosolyodott, azután előrehajolt.

– És maga persze felkészült. Jól megszervezte a támaszpont biztonságát, a számítógépei jobban védettek, mint a Császári Központban lévők. Maga keményebben dolgozik, mint bármelyik tiszt, akit a császár halála után láttam.

– Én a Birodalmat szolgálom.

– Maga csak önmagával törődik. – Kirtan az asztalba épített adattáblára csapott. – Vettem a bátorságot, és ellátogattam az irodájába, amíg távol volt, és belenéztem a titkos feljegyzéseibe. Maga valóban művész. Megduplázta a biztonsági felszerelést, rafinált járőrútvonalakat talált ki, és felesleges, de fontosnak feltüntetett küldetéseket rendelt el. Annyi üzemanyagot igényelt, amennyi négy osztag TIE-vadásznak elegendő. Mivel itt csak két osztagot találtam, feltételezem, a másik kettő az Alderaani Biotikai Intézetben van.

– Nem tudom, miről beszél.

– Ezt őszintén kétlem, tábornok. Olvastam az aktáját. A Birodalmi Haditengerészeti Akadémián tanult, de a biológiai és botanikai tárgyakra koncentrált. Miközben a katonai támaszpontok telepítését tanulmányozta, valójában a biotikai kutatások kötötték le. Kirtan elmosolyodott. – És jó pénz van benne?

Derricote arca hamuszürkére váltott, de a mosolya azért nem hervadt le az arcáról.

– Nem feltétlenül. De vannak tartalékaim.

Kirtan kihúzta magát, és viszonozta Derricote pillantását.

– Ez nem lep meg, tábornok. Az Alderaani Biotikai Intézet hidroponikus telepe az anyavállalatnak az előtt is csak az adóterhet jelentette, mielőtt megváltoztatták az adótörvényt. Akkor a karbantartó robotok gondjaira bízták, és ezzel gyakorlatilag lemondtak róla. Csakhogy az Alderaant sújtó büntetés fellendítette az onnan származó áruk keresletét. Tizenkét hónappal ezelőtti adatokkal végezve a becslést, két év alatt meg lehet keresni kétmillió kreditet.

– Mi tizenöt hónapon át termeltünk teljes kapacitással, és az alacsony rezsinek köszönhetően 2,75 millió kreditet hoztunk össze, mégpedig többnyire automata üzemeltetésű telepeinken.

– Azért volt alacsony a rezsijük, mert a Birodalom támogatta a vállalkozásukat:

– Vegyük úgy, hogy a mi vállalkozásunkat.

– Úgy is vehetem, hogy az én vállalkozásom volt, tábornok – mondta Kirtan, és összefonta a kezét a mellén. – Mindazonáltal nem sokáig tudom folytatni. A biztonsági rendszerüket átvizsgálva rájöttem, hogy a Szövetség belenyúlt a holonetüzenetekbe.

Derricote szeme összeszűkült. Előrehajolt a székén. – A bothaiak. Azok szokták lehallgatni a holonetcsatornákat. Ha teletömöm őket információkkal, akkor boldogok.

A férfi hangjának éle meglepte Kirtant, nem kevésbé fizikai átalakulása. Pusztán azzal, hogy kiegyenesedett a székén, gerinctelen talpnyalóból egy hatalmas mezőgazdasági vállalkozás irányítójává változott. Most végre megmutatta magát, tehát alábecsültem.

Derricote megérintette az adattábláját.

– Az adások frekvenciáját és terjedelmét tekintve vegyem úgy, hogy azok összefüggnek a maga látogatásával, vagy tekintsem úgy, hogy a Birodalom és a Szövetség érdeklődése kicsiny otthonom iránt pusztán a véletlen műve?

Kirtan összevonta a szemöldökét.

– A Pyria rendszer egyike azoknak, amelyek betölthetik az összekötő kapocs szerepét a Szövetség számára a Mag felé vezető úton.

– Ezt elhiszem, ugyanis nem ismerik a védelmünk erejét.

– Még két TIE-egység sem jelentene nekik akadályt.

– Ó, tehát van néhány dolog, amit nem tud a borleaiakról. Gondolhattam volna – mosolyodott el Derricote. – Tudja mit, fiam: maga szépen itt hagyja a védelmet nekem; maga hírszerző tiszt, nem katonai zseni.

Kirtan a tábornok privát adattáblájára mutatott.

– Én abban semmi olyat nem láttam, ami azt sugallná, hogy ön az.

Derricote az ujjával megkocogtatta a halántékát.

– Mert megtanultam, hogy az információ tárolásának egyetlen biztos helye itt van. Amióta csak létezik a Biotikai Állomás, én elleneztem a Borleias elleni lépéseket, és eszerint is cselekedtem.

A hírszerző tiszt magabiztosságot érzett a férfi hangjából, és még egy másik tónust is megfigyelt. Türelmetlenséget.

– Már nagyon várja, ugye?

– Lehet, hogy most éppen itt van dolgom, Loor ügynök, de azért a Birodalom hűséges fia maradtam. Vállat vont. – Azonkívül ott voltam a Derra IV-nél. Megtanultam, milyen öröm lázadókat ölni, és a tapasztalataimat felhasználva a borleaiakat a Szövetség halálos ellenségeivé képeztem ki.

– A Derra IV-nél egy egész konvoj veszett ott, tábornok. Dicséretes esemény, csakhogy nem katonai akció volt. – Kirtan megrázta a fejét. – Itt a legjobbakat kaphatja el, köztük a Zsiványkommandót, efelől semmi kétség.

– A legjobbjaikat, vagy a legrosszabbjaikat, egyre

megy – mosolyodott el Derricote tábornok könnyeden. – Gyertyalángra fognak számítani a Borleiason, de amikor ideérnek, nóvaként fognak égni.