HUSZONNÉGY

Wedge igen rossz érzésekkel indult a Home One fedélzetén tartandó eligazításra, és érzései egyre mélyültek. Nem volt ideje arra, hogy félrevonva Ackbar admirálist és Salm tábornokot, kompromisszumot ajánljon Corran ügyében. Ha felfüggesztik, azzal nagyobb kárt okoznak, mintha megfenyítenék. Tekintettel, hogy az admirálist roppant mód zavarta maga a tárgyalás ténye, Wedge nem számíthatott rá, hogy Corran mellé áll.

Noha ő volt a parancsnok, a tárgyaláson mint legfiatalabb tiszt vett részt. Más tiszteket is látott Ackbar és Salm oldalán, de aligha tudta megmondani, melyikük hol szolgál. Látott négy bothait – egy tábornokot, két ezredest meg egy fregattkapitányt –, de névről nem ismerte őket. Biztosan ők tartják az eligazítást, gondolta Wedge, ami igaznak is bizonyult, mert később néhány fiatalabb tiszt adattáblákat rakott elébük.

A bothai tábornok fellépett az emelvényre, és a teremben elhalványultak a fények. Ettől a bothai fehér gereznája szikrázni látszott, aranysárga szeme pedig úgy csillogott, mint az olvadt fém. Szövetségi egyenruhát viselt, és kezében összecsukható mutatópálcát tartott. Halk, de erőteljes hangon beszélt.

– Laryn Kre'fey tábornok vagyok, és röviden ismertetni szeretném a hadműveletet, amely bátor harcosaink előtt megnyitja az utat a Coruscantra. Ha egy pillantást vetnek az adattábláikra, láthatják, hogy a fontosabb részleteket már betápláltuk. Nem kell tudniuk, pontosan hol van a támaszpontunk, elég, ha annyit tudnak, hogy onnan könnyedén elérhető a Birodalom szíve.

Wedge mindent elkövetett, hogy figyelje az eligazítást. A szóban forgó világ – a Fekete Hold kódnevet kapta – normális és lakható bolygó volt, de nem olyan, mint az Endor, és az ewokokhoz hasonló lények sem lakták. A Régi Köztársaság felderítői szerint a bolygó szegényes ásványkinccsel és egyéb kiaknázható javakkal rendelkezik. Egy kisebb támaszpont létesült rajta, hogy kapocs legyen a külső világok felé, de komolyabb forgalom nem alakult ki arrafelé. Történtek már kísérletek a fejlesztésére, de a Birodalom adórendszere ezeket nem tette gazdaságossá. A Birodalom továbbfejlesztette a támaszpontot, de az így sem vált a Lázadók célpontjává, noha onnan könnyen elérhették volna a Magot.

A tábornok széttárta a karját.

– A támaszponton négy lézerágyú van, pajzs, és két osztag TIE-vadász befogadására alkalmas hely. Wedge a szemöldökét ráncolta. Ennyi védelem felesleges egy mindentől távol eső bolygóra, ahhoz képest pedig kevés, hogy közel van a Coruscanthoz. A Vladeten, a szektor főhadiszállásán is csak négy TIE-vadász, két ionágyú és egy pajzs van, és az energia sem elég ahhoz, hogy mindent egyszerre ellásson. Wedge nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy a Fekete Hold egy birodalmi csapda lesz, de ezt elhessegette azzal, hogy a Birodalom nyilván nem fog a felszínen harcba bocsátkozni, hiszen addig sem tudná tartani magát, amíg a szomszédból megérkezik a segítség.

A bothai tábornok a támadás tervével folytatta. Ehhez az Emancipatort vennék igénybe – az Endornál zsákmányolt két csillagromboló egyikét. Ez át tudná törni a pajzsot, és Salm tábornok Védőszárnya előtt megnyílná az út a Birodalom védelmi támaszpontjai felé. A Zsiványkommandó feladata pedig a TIE-vadászok távoltartása lenne. Amint a felszínen meggyengül a védelem, leszállhatnak a Szövetség csapatai, és befejezhetik a világ meghódítását.

– A hadműveletet két héten belül szeretnénk elindítani, és mától számított tizenöt standard nap múlva befejezni – mondta végül Kre'fey tábornok.

Salm tábornok Ackbar admirálisra pillantott.

– Ezt a tervet már elfogadták?

Ackbar, aki egy másik kalamári admirális – az Emancipator parancsnoka – mellett ült, fáradt arckifejezéssel válaszolt.

– Igen, Salm tábornok, ezt a tervet...

– Megbocsásson, Ackbar admirális – szakította félbe Kre'fey –, de erre a kérdésre én is megadhatom a választ. – A bothai bal kezével elsimította a fehér szőrt az arcán. – Igen, tábornok, az Ideiglenes Hivatal elfogadta ezt a tervet. Netán kétségbe vonja a kompetenhét felkészülés nagyon kevés:

– Ha az ön pilótái nem állnak készen, akkor majd az X-szárnyúakra támaszkodunk.

– Az embereim készen állnak.

Ezek bizony nem kedvelik egymást. Wedge feltartotta a kezét.

– Ha lehetséges, volna néhány kérdésem a hadművelettel kapcsolatban.

A bothai széttárta a karját.

– Kérem, adja elő, parancsnok!

– A védőpajzsok a jelentése szerint csak akkor sebezhetők, ha a hatósugaruk ki van terjesztve a felszínközeli szatellitekre is. Mi van, ha a parancsnok úgy dönt, csak a legszükségesebb objektumokat védi?

– Az nem számít. Egyszerűen nincs akkora energiaforrásuk, ami a pajzsot sebezhetetlenné tenné.

– Akkor sem, ha az ionágyúk nincsenek feltöltve? A kérdést egy percnyi tétova csend követte.

– Az sem jelent problémát.

Wedge-nek azonban nem tetszett a válasz, mert nem tartotta elég magabiztosnak. A hadművelet sorsa függ a pajzs hatástalanításától. Közel sem tartotta Kre'feyt ostobának, de az nyilvánvaló, hogy az űrbeli bombázások tekintetében igen szűk látókörű. Ha a bombázás valamikor is hatásos volt, akkor az a Hothon volt. Az ionágyúk jelenléte miatt azt is számításba kell venni, hogy a bombázást megszakíthatják, ezzel lelassul a végrehajtás, és az ellenségnek lesz ideje összeszedni az erejét, megvárni a segítséget, és visszaverni a támadást.

Ismét feltartotta a kezét.

– Igen, Antilles parancsnok.

– Nem ismerem a Fekete Hold TIE-gépeinek típusait. Simlisek, sandák, skubik vagy suhanók vannak ott?

A bothai szeme fennakadt.

– Megbocsát?

Salm lefordította neki.

– Azt szeretné tudni, hogy TIE-vadászokra, interceptorokra, bombázókra vagy újabb modellekre számítson-e?

– Ah, értem. Többnyire vadászok vannak meg néhány másik. – Kre'fey körülnézett, hogy van-e még kérdés, de mindenki hallgatott. -A hadművelet biztonsága érdekében a célkoordinátákat csak indulás után kapják meg. A szimulációs csomag minden egyéb információt tartalmaz. Ysanne Isard mozgósította a hír szerzőit ellenünk, ennek lehet, hogy a küldetés látja kárát.

Meglepetés nélkül is mi látjuk a kárát ennek az egésznek. Wedge a fejét rázta.

– Nekem ez nem tetszik.

A bothai tábornok szeme arany félholddá szűkült. – Hogy magának mi tetszik és mi nem, az másodrendű kérdés, parancsnok. Az Ideiglenes Tanács elfogadta a tervet, ennyi legyen elég.

A koréliai pilóta ezt nem tudta válasz nélkül hagyni.

– Lehet, hogy ők elfogadták, de nem ők fognak repülni, tábornok.

– De én is ott leszek, parancsnok, mégpedig az első transzportban. Én fogom mutatni az utat a Fekete Holdig. – Kre'fey orrlikai kitágultak. – Remélem, nem kételkedik a bothaiak bátorságában?

Hogyan is kételkedhetnék, amikor a bothaiak nem engedik elfelejteni, hogy ők fedezték fel a második Halálcsillagot, és adták meg a koordinátáit?

– Nem, uram, szó sincs róla. És remélem, ön sem kételkedik az embereim bátorságában! Végrehajtják a feladatot, de az a gyanúm, az én feladatom marad, hogy vissza is hozzam őket onnan.

Kre'fey ajka gúnyosan lebiggyedt.

– Ezt a feladatot a múltban is nagyszerűen megoldotta, Antilles parancsnok.

Wedge úgy érezte, egy kéz markol a szívébe. Valamennyi elveszített bajtársa képe felvillant előtte. Keserűen gondolt arra, hogy csak posztumusz hősök lehettek, mégpedig éppen az ilyen idióták miatt, mint amilyen Kre'fey, aki csak arra jó, hogy még több lázadóból csináljon posztumusz hőst. A halottak névsora végtelen, és az emlékük táplálta Wedge szívében a tüzet.

Ackbar gyorsan felállt.

– Azt hiszem, Kre'fey tábornok, hogy Antilles parancsnok aggályai jogosak. Ön meglepő hírszerzői pontossággal dolgozta ki a támadás tervét. Csakhogy mi ennél tovább is akarunk látni, ugyanilyen precizitással akarjuk tudni a további lépéseket. Ön képes ezeket kidolgozni, és ki is fogja dolgozni.

– Különben? – kérdezte a bothai felvont szemöldökkel.

– Különben lefújom a hadműveletet.

– De a Tanács jóváhagyta.

– A Tanács egy politikai testület, amely politikai döntéseket hoz. Amíg egy csata végkifejlete nem látható tisztán, addig a politikai döntés mit sem ér A Tanács úgy döntött, hogy elindulunk a Coruscant ellen, és megadta önnek a szükséges paramétereket. Csakhogy ez nem jelenti azt, hogy ez az egyetlen terv létezik.

– Megtudhatjuk, mi lesz a támadás végkifejlete, admirális. Kiosztottam a szimulátorprogramokat, a pilótái begyakorolhatják.

A kalamári csípőre tette a kezét.

– Vagy kidolgozza a további lépéseket, vagy a saját kezemmel semmisítem meg a programjait.

A bothainak leesett az álla, azután bólintott.

– Rendben, megadom az információkat, amennyiben be tudom szerezni őket. – Valami parancsfélét mondott bothai nyelven a szárnysegédeinek, azután kivonultak a teremből. A többiek is viszonylag gyorsan távoztak, és Ackbar, Salm meg Antilles magukra maradtak a megvilágított pódium előtt. A kalamári lehajtotta a fejét, és Wedge-re pillantott.

– Együtt érzek magával. De ezt nem kellett volna. Wedge úgy érezte, mintha hasba lőtték volna.

– Miért mindenki a bothaiak érdemének könyveli el a második Halálcsillag felfedezését, s az információt, hogy a császár rajta van? Mindenki elfeledkezik arról, hogy a császár bennünket akart megsemmisíteni az Endoron. A bothaiak is tudták, ők mégis profitáltak belőle.

A kalamári lassan bólintott.

– Mások véleményét hallom az ön szájából, azokét, akik a Tanácsban ülnek, és magukat a bothaiak és valamilyen felsőbb hatalom közé képzelik. A bothaiak csak azután tudták megmondani mindezt, hogy rájöttek a csapdára, s miután az információ gyanússá kezdett válni. Mi is csak a császártól tudjuk, hogy tőrbe csalta a bothaiakat, és ahogy Luke-ról nem feltételezem, hogy hazudna, úgy nem hiszek a császár szavának sem.

Wedge előredőlt, és megvakarta az állát.

– Tudom, hogy igaza van, admirális. De a kételyt, úgy vélem, a bothaiak féktelen elbizakodottsága szította bennem. Lehet, hogy a bothaiaknak igazuk volt a Halálcsillaggal, és Kre'feynek igaza van a Fekete Holddal kapcsolatban, de ha téved, az sok ember életébe fog kerülni.

– Megértem az aggodalmát, parancsnok. Meg fogja kapni az információkat.

A koréliai bólintott.

– Meg tudja mondani, egyáltalán merre van az a Fekete Hold?

Ackbar tétovázott.

– Jelen pillanatban még nem kell tudnia, parancsnok. Mielőtt elindulnak, megkapják a koordinátákat. A Fekete Hold egy viszonylag sűrű, de kis forgalommal rendelkező rendszerben van. Az asztronavigáció könnyű lesz, mert nem túl sok megoldás van. Könnyű lesz a rejtőzés is, de az információkat csak akkor kapja meg, amikor szüksége lesz rá, nem akkor, amikor akarja.

Wedge ezt elengedte a füle mellett és bólintott.

– Megértem, hogy fontos a biztonság. Nem túlságosan kedvelem a megszorításokat, de megértem őket.

A kalamári halkan kuncogott.

– Na de haladjunk! Most elköltöznek egy Noquivzor nevű világra, és ott várják a parancsot. Több más alakulat is fog csatlakozni magukhoz, többek között a Védőszárny is. – Ackbar összekulcsolta a kezét. – Gondolom, meg szeretné beszélni Salm tábornokkal a Corran Horn ellen felhozott vádat?

Wedge felegyenesedett a széken.

– Ha együtt kell dolgoznunk, azt hiszem, ez volna a helyes. Egyetért, tábornok?

Salm bólintott.

– Egyetértek. Oldjuk meg a problémát! A vádat pedig felejtsük el!

– Megbocsát?

A kopaszodó vadászpilóta felemelte a kezét.

– Ha most a bíróság elé viszem a dolgot, magamat, nevetségessé teszem, Corran Horn pedig nem vehet részt a Fekete Hold elleni hadműveletben. – Salm ábrázata jól kifejezte elégedetlenségét. – Az a gyanúm, hogy a Fekete Holdnál rosszra fordulhatnak a dolgok. És csak Corran Horn meg a Zsiványkommandó képes megakadályozni, hogy a csata után hetekig rémalmok gyötörjenek.