HUSZONEGY
Amikor Corran kibukkant a hiperűrből, egy kék golyó lebegett előtte az űrben, amit fehér sávok és sötétzöld foltok tarkáztak: a Vladet.
– Ezt el kéne foglalni, és meg kéne tartani magunknak, Füttyös. Sokkal kellemesebbnek látszik, mint azok a ködös világok, ahol eddig megfordultam.
Az asztromech egyetértőn pityegett, majd megjelenítette Corran monitorján a taktikai képernyőt.
Corran egy pillantást vetett rá, majd bekapcsolta a komot.
– Hármas Egység, skubinak nyoma sincs. – Felnyúlt és a feje felett átváltott egy kapcsolót. – Szárnyakat támadóállásba.
– Vettem, Kilences. Készen állok.
– Irányítás, készen vagyunk. – Corran előtt a bolygó felé tartott a Védőszárny két Y szárnyú osztaga, mindegyiket egy-egy négytagú X-szárnyú osztag kísért. Mivel ezen a bevetésen két hajójuk hiányzott, Corrant és Oorylt a Gondnok Egységhez osztották be. A Bajnok Salm vezetésével haladt elöl egy Guardian egység kíséretében, hogy megkönnyítse az utat az egyébként gyenge védelemmel ellátott műszaki hajó előtt.
Az eligazításon Corran megtudta, hogy a Grand Isle támaszpontja nem jelent nehézséget a két osztag Y szárnyúnak. Az Y szárnyúak két lézerágyú mellett egy-egy iker-ionágyúval meg két protontorpedó-kilövővel is fel voltak szerelve. Mindegyik hajó nyolc torpedót vitt magával, és azok együttvéve elégnek tűntek ahhoz, hogy a buja zöld szigetet üszkös romhalmazzá változtassák.
– Zsivány Kilences, kövesse a Kettes Egységet, azután orbitáljon Angels 10K-nál!
– Ahogy parancsolja. Ha szükség van ránk, hívjanak!
– Úgy lesz. Irányítás kikapcsol.
Corran a saját zavartságát vélte visszatükröződni Tycho hangjából. A parancsot, amit az imént kaptak a Gondnok Osztag emberei Salm saját csatornáján keresztül kapták meg. A kettős parancslánc hivatott biztosítani a hadművelet során a kifogástalan kommunikációt, de Corran kétségbe vonta ennek hatékonyságát. A CorSecnél, amikor a Császári Hírszerzéssel
együtt hajtottunk végre páros akciót, a kettős parancslánc párbajt provokált, és egyébként sem működött úgy, ahogy kellett volna.
Az út a bolygó légkörén át meglehetősen döcögős volt, de a hajók irányítása a hiperűr hat óráig tartó tétlensége után legalább elfoglaltságot jelentett a pilóták számára. Corran tíz kilométeren szintbe hozta az X-szárnyút.
– Irányítás, a Hármas Egység a helyén. Tud adni taktikai képet a felszínről?
– Máris küldöm, Kilences. A Zsivány Vezértől... viszonzásul a szívességért.
Corran elvörösödött, mert visszagondolt a Folornál történtekre, amikor az ő szenzorjainak adataival repültek a többiek.
A Wedge X-szárnyúja által közvetített képen jól látta, amint négy Y szárnyú északról lecsap a kráterre. Egy kilométernyi távolságból mindkét lassújármű elengedett két-két torpedót, majd felszökött a magasba. A kék lövedékek a hegyoldalba csapódtak, és a víz által amúgy is lepusztult sziklákat tovább gyengítették.
A robbanássorozat nyomán füstfelhő és szikla meg égett növényzet záporozott a levegőben. A vizuális kép vektorálisra váltott, a zöld raszteren megjelent a füst miatt nem látható táj körvonala. Ahol korábban egy szelíd völgy húzódott, ott most tágas hasadék tátongott, mintha egy hatalmas légkalapács vágott volna rést a sziklába. Mialatt Corran nézte a képet, a hasadék egyre növekedett. Hirtelen rádöbbent, hogy ez amiatt van, mert Wedge közeledik feléje.
– Zárkózzon fel, Kettes! – Wedge X-szárnyúja eltűnt a füstben. – Mynock, kérd az Irányítástól a hasadék topo-scan képét!
A füst szinte abban a pillanatban eloszlott, és a gép két oldala mellett mintegy tíz méterre durván szabdalt vulkáni sziklafal látszott elsuhanni. Elég széles egy bombázónak, de nem szabad hibáznia. Előrenyomta a gyorsítót, és növelte a távolságot a nyomában haladó X-szárnyúakhoz képest. Gyorsabban bukkant ki a hasadékból, mint azt az ember egy elővigyázatos pilótától elvárná.
Négy TIE-vadász ontotta rá a lézertüzet, mihelyt a pajzs kupolájának résén át besurrant a kráterbe. Azon nyomban ráfordult a támaszpontra. A szárnyak között fütyült a szél. Tett egy száznyolcvan fokos fordulatot, és hátrahúzta a kormányt.
Az asztromech veszettül visítani kezdett mögötte. – Tudom, két skubi van a nyomomban. – A világűr vákuumában gondot jelentett volna a jelenlétük, mivel jó manőverezőképességük miatt nehéz őket lerázni, ám nem éppen aerodinamikus felépítésük folytán a légtérben örvények alakulnak ki az ikerhajtóművekből kiáramló gázok miatt, ezért itt nehezebben kormányozhatók.
– Kettes, segíts!
– Megyek már – hallatszott Bror torz hangja Wedge sisakjában. – Hármas, közelíts! Megvannak.
Oké, legalább annyi időt adjatok, hogy az egyik skubit becserkésszem. Wedge a bal szárnyat mintegy negyvenfokos szögben megemelte, azután visszahúzta a gyorsító karját. Ennek eredményeként az X-szárnyú lelassult, ötvenméternyit süllyedt, és vagy húszméternyit jobbra sodródott. A TIE-vadász megpróbált a nyomában maradni, de hatszögletű szárnyai megakadályozták a kisodródását. A légellenállás jócskán lelassította, és sebesen süllyedni kezdett a kráter dzsungeltakarója felé. A pilóta egyetlen dolgot tehetett, hogy elkerülje a lezuhanást. Lejjebb merült és felgyorsított, ezáltal Wedge elé került. Wedge oldalt manőverezett, hogy helyet adjon neki, majd pontosan mögéje került. Nem mintha másként képzeltem volna el. Wedge rálépett a vezérsík pedáljára, ezzel a gép farát jobbra vitte. A gyorsítóval egyensúlyba hozta a gépet, és a TIE máris ott volt a szálkeresztben. Amint a célkereszt zöldre váltott, megnyomta a lézer gombját. A robbanás után a TIE darabjai szétszóródtak a Grand Isle felszínén.
– Egyet kilőttem.
Látta, amint a másik TIE füstölögve csapódik a hegyoldalnak.
– Tiszta az út, Vezér
– Kösz, Kettes. Hármas, jelentést!
Nawara Ven hangja nyugtalannak tetszett.
– Négyesre ráállt egy páros. A sziget eltűnt a képernyőmről.
– Zsivány Vezér az Irányításnak. Tiszta utat a Bajnoknak.
– Továbbítsátok az üzenetet! Kilences köszöni a támogatást.
Wedge elmosolyodott. Jobban szerette volna, ha Corran az akcióval foglalkozik. Ellenállásra kell számítaniuk és amíg nem találnak új pilótát Lujayne Forge helyére, addig ő is sebezhető, hiába Corran és Ooryl nagy tapasztalata. Salm azt tanácsolta, hogy a Hármas Egységet rendelje a Gondnok Egység, a Védőszárny legkevésbé gyakorlott osztaga melle. Nekik csak elméleti felkészültségük van, életveszélyes bevetésen még nem voltak.
– Irányítás Zsivány Vezérnek, Bajnok és Őrangyal megkezdte a támadást.
– Látom őket, Irányítás.
Az Y szárnyúak sorban megjelentek a hasadékban. Ezek nem valami szemrevaló gépek, a légköri manőverezési képességük is valahol a TIE-ké és egy sziklatömbé között van. Mindegyik Y szárnyú talajközelbe ereszkedett, onnan felgyorsulva és kissé tétován, de egyensúlyba kerülve máris lőni kezdték a célpontot.
Lehet, hogy lassúak és esetlenek, de Salm emberei értik a dolgukat!
– Irányítás Zsivány Vezérnek, probléma adódott.
– Hallgatom, Irányítás.
– Két hajó. Egy Carrack osztályú cirkáló és egy Lancer osztályú fregatt áll a menekülési útvonalban. Az Eridain megkezdte a visszavonulást.
Wedge érezte, hogy a gyomra összeszorul.
– Megerősítést kérek a Lancer osztályú fregattról. Ezek nagyon ritkák, biztosan tévedésről van szó. Bár csak tévedés volna.
– Megerősítve, Lancer osztályú fregatt. Parancs? A Lancer osztályú fregattokat a Birodalmi Haditengerészet a légköri vadászok és a parancsnoki hajók ellen szokta bevetni. A 250 méter hosszú, szögletes ha ókon legalább húsz lövegtorony sorakozik, mindegyiken egy Seinar rendszerű, négycsövű lézerágyú. A nagy testéhez képest gyors Lancer ilyen fegyverekkel akkora pusztítást képes véghezvinni, mint egy megvadult nertcsorda. Az Eridain turbólézere ugyan meg tudna vele birkózni, de itt van a Carrack osztályú cirkáló, amely zárótűzzel szabad utat tud biztosítani a Lancernek.
Az X-szárnyúak elég gyorsak ahhoz, hogy hatástalanná tegyék a Lancert, de pillanatnyilag túl messze vannak tőle: A Lancer egyetlen ágyúja nyolcvan TIE-vadász tűzerejével rendelkezik. Wedge az üzemanyagkijelzőjére pillantott. Már nincs annyi energiája, hogy a Lancer után eredjen és még haza is repüljön. Annyi üzemanyagom sincs, hogy elengedjem az Eridaint, hogy segítsége hozzon. Az egyetlen, amit az X-szárnyúak megtehetnek, hogy addig támadják a Lancert, amíg az erejükből telik.
Mielőtt még válaszolhatott volna Tycho kérdésére Salm tábornok hangja szólalt meg a sisakjában.
– Zsivány Vezér, szedje össze a Gondnok és Őrangyal Egységeket, és hozza ki onnan! Bajnok majd elvonja a figyelmüket.
– Negatív, tábornok. Ez esetben a Bajnok odavész a Zsiványok pedig szintén odaveszhetnek, ha a Lancer megtámadása közben ön beavatkozik.
– Antilles, ez parancs volt!
– A Zsiványkommandó Ackbar admirálistól kapja a parancsokat, tábornok.
– Zsivány Vezér, itt Kilences.
– Most ne, Kilences.
– Parancsnok, tudom, hogyan kaphatnám el a Lancert. Legrosszabb esetben is csak egy hajót veszíthetünk.
– Miről hablatyol ez?
– Nyugalom, tábornok. Folytassa, Kilences!
– Két és fél vonásnyira megközelítjük a Lancert, onnan biztos a találat a torpedókkal. Az Y szárnyúak is felzárkóznak. Egy X-szárnyú berepül, és visszajelzi a céladatokat az Y szárnyúaknak. Pontosan, ahogy Celchu kapitány tette a Forbiddennel a Chorax rendszerben. A protontorpedók harminc másodperc alatt érnek célba, az azt jelenti, hogy mi addigra tizennégy és fél vonásnyira lehetünk tőle. Így nem eshet bajunk, amikor a Lancer felrobban.
Wedge alaposan átgondolta Corran tervét.
Egy fürge X szárnyú valóban megközelítheti a Lancert.
Salm tábornok Antillesszel egy időben értette meg a terv lényegét.
– Egy magányos X-szárnyú nem képes ennyi idő alatt rögzíteni a céladatokat, Antilles. Ez baromság.
Corran hangja határozottan közbevágott.
– Az X-szárnyúnak nem kell rögzíteni a célzárat, elég, ha közel kerül. A célzást az Y szárnyúak végzik, biztos távolból. Van rá elég ideje, és az X-szárnyúak támogatásával máris leírhatunk egy Lancert.
– Ez jól hangzik. – Wedge maga felé húzta a botkormányt, és elindult a birodalmi hajó felé. – Rárepülök.
– Negatív, Antilles.
– Tábornok...
– Zsivány Vezér, itt Kilences. Leváltam, küldje utánam a Gondnok Egységet!
Salm hangja sistergett a komban.
– Semmilyen körülmények között ne tegye! Álljon meg, Zsivány Kilences!
– Jöhet az egység. Leváltam, magamra vonom a Lancer figyelmét.
– Ez árulás, Kilences. – Salm hangja remegett a dühtől. – Le fogom lövetni!
– Ha a Gondnok Egység fog lelőni, hát nem bánom. Kilences kikapcsol.
– Antilles, csináljon valamit!
– Már megvan a szükséges sebessége, tábornok. És a bátorsága is. Wedge nagyot sóhajtott. – Gondnok Egység, induljon. A Bajnok Egység pedig zárkózzon fel mögém arra az esetre, ha nem sikerül neki.
Corran megnyomta a kom gombját.
– Oké, fiúk, most válunk hősökké. Kettesével küldjétek a torpedókat! Ha jelzek, tüzeljetek! Nagyon fontos az időzítés, ha korán lőtök, nem találtok el semmit. Ha későn, nekem... szóval ne késsetek! Tízes, maradj velük, és ne engedd őket nyolc és fél vonásnál közelebb hozzám! De messzebb se legyenek. A 312.43-on fogom közölni a céladatokat. Kapcsoljatok át!
– Vettük, Kilences.
– Irányítás, itt Kilences. Készülj fel, hogy a Gondnokokat kitérőpozícióba szétszórhasd, ha a Lancer a torpedók becsapódása előtt támadásba lendülne.
– Meglesz, Kilences. Sok szerencsét!
Corran megsimogatta a medaliont.
– Kösz, Irányítás. Kilences kikapcsol. Oké, Füttyös, lássunk neki. – A pilóta a hajtóművek energiáját teljes mértékben a torlóművekre koncentrálta. A pajzsokat mind előretolta. – Megpróbálok ráragadni arra a szörnyetegre. Azt akarom, hogy a botkormányomat minden irányban plusz-mínusz öt fokon belül randomizáld! Ne engedd a Lancert a gépem orra elől húsz foknál nagyobb mértékben kitérni! Én viszont ezen a kúpon belül szabadon akarok mozogni, érthető?
A droid éles füttyel nyugtázta a parancsot.
– És a Lancer mellé érve irányt váltunk, és a hajótesthez tapadva megkerüljük, majd kilencvenfokos szögben távozunk a Vladet irányába. Ha eljutunk odáig! – sóhajtott Corran.
Füttyös rosszallóan csiripelt.
– Sajnálom, hogy belehajszoltalak. – Corran bekapcsolta a droid katapultrendszerét. – A következő pilótád talán épeszű lesz.
A kapcsoló feletti zöld fény kialudt. Corran még egyszer megnyomta.
– És a következő hajód talán kifogástalanul fog működni.
A fény ismét kialudt.
A pilóta megfordult és a droidra pillantott.
– Netán felébredt a halálvágyad?
A droid valami szamárbőgéshez hasonló hangot hallatott.
– Én nem a dicsőséget hajszolom. – Corran nagyot nyelt. – Kösz, hogy mellém állsz. Az apám egyedül halt meg. Nem szívesen követném a példáját.
A droid korholón sípolt egyet.
– Oké, végezd a dolgod, akkor biztosan nem hagyjuk itt a fogunkat. – Corran a képernyőre pillantott. A szenzorok szerint tizennyolc vonásnyira voltak a hajótól, Füttyös, ellenőrizd a számításokat! Teljes sebességgel hatvonásnyit haladok, mire a lövedékek eltalálnak. Ez azt jelenti, hogy akkor kell rám lőniük, amikor hat vonásra vagyok tőlük. Addigra a többieknek tizenöt vonáson belül kell lenniük a Lancertől. Úgy tűnik, minden készen áll.
A droid győzelmes füttyjelet hallatott, majd elindította a visszaszámlálást.
– Kilences a Gondnokoknak. Négy-négy-nulla másodperc az indításig. Füttyös, amint két és fél vonásnyira vagyok a célponttól, kapcsold be a randomizert! – A Lancer fegyverzete, mivel TIE-bombázókról szerelték át őket, ugyanazokkal a korlátokkal rendelkeztek, mint a TIE-vadászokéi. – Figyeld a lövegtornyok működését, és jelentsd vissza az Irányításnak és a Zsivány Vezérnek! Ha a Lancernek nincs gyenge pontja, nem árt, ha tudják, melyik tornyok nem működnek jól.
A számláló már tíz másodpercnél járt. Corran még egyszer megtapogatta az érmét, azután megragadta a botkormányt, és elmosolyodott.
– Itt jön a Zsivány Kilences, arcán az egység hagyományainak megfelelően a halálba indulók mosolyával. Gondnokok, figyeljék a jelemet! Öt. Négy. Három. Kettő. Egy. Most. Torpedókat elengedni!
A kom megelevenedett, egyszerre öt jelentés futott be rajta. Corran semmit nem értett a hangzavarból, csak az utolsót tudta kivenni.
– Gondnok Három, torpedó elindult.
Az időmérőre pillantott, amely tovább számlálta a másodperceket. Két másodpercet késtek. Talán nem lesz belőle baj.
– Füttyös, nem akarod kikapcsolni a lövedékzár figyelmeztető szirénáját? Biztos vagyok benne, hogy vijjogni fog.
A fülkében csend lett. Corran nézte, hogyan változnak a számok a számlálón. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a fele utat megtette a Lancerig. A zöld lézersugarak azonban egyre sűrűbben röpködtek feléje. Meglehetős összevisszaságban érkeztek, ami arról árulkodott, hogy vaktában tüzelnek rá. Túl közel volt már ahhoz, hogy pontosan becélozzák.
Még húsz és negyed másodperc a torpedók becsapódásáig. Füttyös bekapcsolta a randomizert, és Corran érezte, hogy a kezében ficánkolni kezd a botkormány Egy múló pillanatra megrettent, az az érzése támadt, hogy elvesztette a kontrollt a hajó felett. Azután eszébe jutott a Talaseán töltött utolsó éjszaka. Akkor nem haltam meg. Talán most sem fogok. Talán...
Balra és hátrafelé húzva a kormányt enyhe fordulóba kezdett. Halálosnak tűnő, zöld lézersugarak röppentek felé, de ügyesen kikerülte őket. Olykor vakító fény villant az elülső pajzsán, de még csak le sem lassította az X-szárnyút.
Nem is tudta volna eltéveszteni a célpontot. A Lancer osztályú fregatt – ami Füttyös szerint a Ravager volt szögletes hajótestével, felfelé ívelő orrával és hólyagszerű generátoraival könnyű célpontot jelentett. Hajtóművei zöld ellenfénnyel keretezték a hajó fehér testét. Corran egyenesbe hozta az X-szárnyút; és éppen egy vonalba került a középső fedélzettel, amikor a gépe kiesett az irányítása alól.
Korábbi instrukcióinak megfelelően Füttyös erősen jobbra húzott a géppel. A botkormány valósággal a fülke oldalához préselte Corran kezét. Mielőtt azonban feljajdulhatott volna, a bot kiugrott a kezéből, és mellbe vágta. Ettől hátrahanyatlott az ülésben, és felpillantva már csak annyit látott, hogy a Ravager hajóteste szédítő sebességgel húz el felette.
A torpedók fél másodpercnyire voltak az X-szárnyútól, amikor Füttyös ellibbent előlük, hogy megkerülje a Ravagert. Jóllehet a torpedók képesek voltak követni az X-szárnyú manővereit, nagyobb sebességük miatt azonban több helyre volt szükségük a fordulóhoz. Hiába fordulták tehát Corran után, nekicsapódtak a Lancernek. És felrobbantak.
Az első fél tucat robbanás nagyobb energiát képviselt, mint amennyit a pajzsok fel tudtak emészteni.
A pajzs léket kapott, és ezzel szabaddá vált az út a többi torpedó számára. Acéllemezek és üvegacél szilánkok röpködtek az űrben. A hajótest titánlemezei megolvadva váltak le és formálódtak gömbbé, hogy néhány másodpercen belül szilárddá fagyjanak az űr dermesztő hidegében. Beszakadtak a fedélzetek, és a hajótest belsejében gyorsan növekvő tűzgömb pillanatok alatt elemésztette a benti levegőt, a felszerelést és a személyzetet. Két torpedó kivételével valamennyi a hajó belsejében robbant fel, tovább táplálva a pokoli tüzet. A hajó kettévált, a hídján megszűnt a kontrollkapcsolat, elapadt az energia, a hajtóművek leálltak. Az automata vészkapcsolók nyomban leállították a hajtóműveket. A Ravager lézerágyúi elhallgattak, a fregatt lassan az oldalára fordult. Rövid kötélhúzás kezdődött a bolygóval, amit a gravitáció nyert meg, s a hajó lassan zuhanni kezdett a bolygó felszíne felé.
Corran az X-szárnyúval éppen elfelé húzott a birodalmi hajótól, így semmit nem látott a pusztulásból. Ehelyett a monitorján figyelte, amint sorban kiíródnak a felrobbant torpedók számai. Az őt követő torpedók közül huszonkettő robbant fel.
Huszonkettő? De hiszen huszonnégynek kellene lenni. Megragadta a mellének nyomódott botkormányt.
– Füttyös, hol van a maradék két torpedó?
A szenzor képe elcsúszott. A két torpedó elhúzott a Lancer hasa alatt, újra ráragadt a célpontra, és sebesen közeledett. Mindjárt itt vannak. Csak ezt ússzam meg!
A botkormány szabadon járta saját táncát. Corran gerincén jeges rémület futott végig.
– Füttyös, kapcsold ki!
A bot továbbra is ficánkolt, és Corran fájdalmasan döbbent rá, hogy a parancsában nem határozta meg a mondat tárgyát, minek következtében az elülső pajzsai is kioltódtak. Gyorsan korrigálni akarta a hibát, de a távolságmérő indikátor félreérthetetlenül jelezte Gondnok Három torpedóinak helyzetét. Kifutott az időből.