KILENC

Corran zöld szeme összeszűkült.

– Nem hiszem, hogy a parancsnok túl lazára fogná a gyeplőt, uram.

Tycho feltartotta a kezét.

– Bocsásson meg, Mr Horn, lehet, hogy nem jól fogalmaztam. A CorSec aktájából ítélve meg abból, ahogyan a magányos repüléseit végzi, az az érzésem, hogy egy magányos farkassal állok szemben. Azok pedig nem szeretnek csapatban dolgozni.

De én nem ilyen vagyok. Vagy igen? Corran összevonta a szemöldökét.

– Tudok együttműködni másokkal, de azt is tudom, hogy ha baj van, csak magamra számíthatok. Erről nem tehetek, ez tartott életben a nehéz időkben is.

Tycho a Folor bázisának mélye felé intett, elindult, és Corran felvette a lépést.

– Az a baj ezzel a magatartással, Corran, hogy távol tartja vele a többieket. Megnehezíti a számukra a segítségnyújtást, ha úgy hozza a szükség. És elbizonytalanítja őket, hogy vajon maga segítene-e nekik, ha bajba kerülnek.

– Hé, én sosem hagytam bajban a haverjaimat!

– Ezt nem vonom kétségbe, csakhogy a haverjait a saját szempontjai szerint válogatja meg. Vannak, akik nem tekintik magukat a barátjának. – A magas férfi összeszorította az ajkát. – Tudom, hogy a maga számára nem könnyű az ittlét.

Ez alaptalan feltételezés. Én is ugyanúgy viselkedem, mint a többiek.

Corran oldalvást Tychóra pillantott.

– Miből gondolja mindezt, uram?

– Maga a Koréliai Biztonsági Erőknél szolgált, és nem kevés időt töltött azzal, hogy olyan embereket ölt meg, akik most a szövetségesei. Ez nem olyasmi, amit egy éjszaka meg lehet emészteni.

– Önnek sem lehet könnyebb, uram. Ön birodalmi pilóta volt.

Tycho nem válaszolt nyomban, és Corran megérezte, hogy sebezhető pontjára tapintott rá. Ezt teljes bizonyossággal tudta. Ki akarta használni a lehetőséget, és belemarni a kapitányba, de az arcán átfutó fájdalmas kifejezés megfontolásra késztette.

– Maradjunk annyiban, hogy az én helyzetem merőben más, mint a magáé. – Tycho arca kifejezéstelen maszkká változott. – Más idők voltak, más körülmények.

Corran érezte, hogy őszintén beszél, ezért lemondott a szándékáról. Ez az őszinteség lerombolta benne a falakat, amikről nem is tudta, hogy léteznek.

– Igaza lehet, uram. Ha itt körülnézek, azokat a csempészeket látom, akik megölték apámat. Mégsem kiálthatom világgá a fájdalmamat. Elég körbepillantani, és eszembe jut, hogy ezt a helyet a csempészek használták, mielőtt a Szövetség ide költözött. Ha akkoriban tudom azt, amit most tudok...

– Még inkább meg lett volna győződve arról, hogy a Lázadók rosszat cselekedtek.

– Igen, azt hiszem, úgy lett volna. Emlékszem, akkoriban jártam a CorSec Akadémiára, amikor a császár körözést adott ki Han Solo és Chewbacca ellen. Tarkin nagymoff meggyilkolásával vádolták őket, a Halálcsillagról természetesen szó sem esett. Ha akkor a CorSecnél vagyok, biztosan elkapom Solót. Úgy tartottam, foltot ejtett Korélia becsületén.

Halvány mosoly bujkált Tycho szája szögletében. – És még ma is így gondolja.

Corran összerezzent.

– Fűszert csempészett egy huttnak. Megértem, ha olykor olyan döntéseket hozott, amik megosztották a lényét. Csak együtt tudok érezni vele, amiért felszabadította a vuki rabszolgákat. A Korélián senkinek nem tetszett a rabszolgaság ötlete. De apám azután egyre mélyebbre süllyedt.

Tycho bólintott.

– Csak mert maga nem süllyedt olyan mélyre, amikor tönkrement az élete, neki sem kellett volna?

– Valahogy úgy. – Corran megállt a hangár folyosójának ajtaja előtt. – Ezzel most az én véleményemet értékelte, vagy Solót, amiért hozzá hasonlóan kilépett a császár szolgálatából?

Tycho mosolya szélesebb lett.

– Érdekes ráérzés. Azt hiszem, volt idő, amikor Solo, aki a dicsőségért szolgálta a császárt, elfelejtette, hogy a Birodalmon kívül is létezik dicsőség. Ez helytelen felfogás volt, amit korrigálnia kellett.

– És a korrekció hírnevet, dicsőséget hozott a számára... és Organa hercegnőt.

– Igaz, de ennél fontosabb, hogy rájött, a becsület önmagában lakozik, és onnan sugárzik kifelé. Ami odakint történik, az nem változtatja meg, és nem öli ki a becsületet az emberből, csak ha lemond róla. És túl sokan mondtak le róla, hogy azután a szívükben támadt űrt betöltendő, bármit elvállaltak. – Tycho megrázta a fejét. – Bocsásson meg ezért a kis előadásért! Borzasztóan sok időm volt ilyen dolgokról elmélkedni.

Két szövetséges biztonsági tiszt közeledett feléjük. A női hadnagy halk, kimért hangon szólalt meg:

– Celchu kapitány, készen áll visszatérni a szállására?

A magas férfi egyszerre rendkívül fáradtnak tetszett, és azt a benyomást keltette, mintha a csontjai – lévén egy számmal kisebbek – nem bírják el az izmókat. – Igen, azt hiszem. Köszönöm a társalgást, Mr Horn.

– Örömömre szolgált, uram.

Tycho a nőre mosolygott. – Csak ön után.

– Nem, uram – felelte amaz. – Ön után.

A hangsúlyból Corran megérezte, hogy valami nincs rendben. Először azt gondolta, a nő felajánlotta a kíséretét, de a hanglejtéséből úgy érződött, inkább parancsot ad neki. Miért kényszerítik, hogy visszatérjen a szállására? Úgy bánnak vele, mint egy bűnözővel.

Utánuk bámult, figyelte a biztonságiak mozdulatait, készen arra, hogy ha kell, védelmébe vegye a kapitányt. Nem ismert senkit a szövetségesek között, aki irigyelte volna Tycho tetteit, amiket a Lázadókhoz történt csatlakozása előtt vitt véghez. Azzal, hogy a Lázadók közé állt, mintha új életet akart volna kezdeni. Tabula rasa. Solóval kapcsolatban pedig akkor is fenntartásaim vannak. Őt mindenesetre nem akartam megölni, így nemigen van szüksége védelemre.

Azon kapta magát, hogy az okait keresi annak, vajon miért kísérték el Tychót a fegyveres őrök. És az egyetlen kézenfekvő magyarázat az volt, hogy valamilyen módon bizonyára fenyegetést jelent a Szövetségre. De hiszen a Fejvadászok kiképzője.

– Megvagy hát.

Corran felkapta a fejét a női hangra. Egy nála valamivel magasabb, karcsú, formás lábú nő állt a folyosó végén, és meredt rá. Corran megfordult, hogy lássa nem valaki másnak beszél. Amikor visszafordult, a nő ott állt közvetlenül előtte.

– Kíváncsi voltam, merre lehetsz.

– Mármint én? – vonta fel a szemöldökét Corran. Biztos vagy benne, hogy engem keresel, Erisi?

A lány magabiztosan bólintott. A szeméből együttérzés sugárzott.

– Elküldtek, hogy keresselek meg. A többiek már a DownTime-ban, vagyis az Állásidőben vannak, és javában tárgyalják a kinti eseményeket.

– És nincs már min nevetnetek, azért kellek én? Megrázta a fejét. – Kösz, inkább majd máskor

– Nem, most. – Erisi határozottan megragadta a könyökét. – Szeretnénk, ha jönnél. Bocsánatot akarunk kérni.

Corran a meglepetését határozatlansággal igyekezett palástolni. A lány őszintének hangzott, csakhogy a Thyferráról származott, és folyton Bror Jace társaságában forgolódott. Azon gondolkodott, vajon fel akarják-e ültetni, de a szemét nem tudta levenni a lány tarkóig érő rövid hajáról, és elbizonytalanodott. – Nem hiszem, hogy jó társaság leszek.

– Jönnöd kell. – Gyengéden a folyosó felé tuszkolta. – Nézd, mindannyian a te adataidat használtuk, mert Antilles parancsnok azt mondta, gyakoroljuk a te módszeredet. És csak a végén árulta el... hogy mit tett veled. Megparancsolta, hogy semmit ne mondjunk neked, csak közöljük veled az eredményünket. Egyikünk sem volt túl boldog attól, ami történt, és szeretnénk, ha ezt tudomásul vennéd.

Corran bólintott, és lassan elindult.

– És milyen érzés volt eljönni értem? A legalacsonyabb értékű szabakk lapot húztad?

Erisi elmosolyodott, a szeme ragyogott szép vonású arcán.

– Önként jelentkeztem. Nawara Ven és Rhysati Ynr összeveszett Bror miatt, így jobbnak láttam, ha eljövök.

– Magára hagytad thyferrai barátodat, hogy egy twi'lek jogásszal vitázzon?

Nevetése halkan visszhangzott a folyosó falairól. A padló és a falak találkozásánál világító csík futott végig a folyosó hosszában, amely éppen annyi fényt adott, amennyi a közlekedéshez elegendő volt, de a közelükben haladóknak csak a sziluettjét engedte látni.

– Bror Jace olyan családból származik, amelynek a Zaltin birtokainak zöme a tulajdonában van. Dölyfös fajta az, nem holmi lármás népség.

– Nem úgy vettem észre.

– Jobb megfigyelőnek tartottalak – mondta a lány, és megszorította a könyökét. – Azonkívül Bror felfigyelt rád. Vezető pozícióra törekvő riválisának tart.

– Elfeledkezik a parancsnokról és Celchu kapitányról.

Erisi megrázta a fejét.

– Nem, dehogy. Csak éppen nem foglalkozik velük. Antilles parancsnok szerint azok, akik egykor a Zsiványkommandónál szolgáltak, ma legendák, és Bror úgy tartja, egy legendát nem lehet csak úgy eltörölni. Egy lehet közülük, igen, de jobb náluk soha.

– Erisi, méltányolom a szókimondásodat, de nem hittem volna, hogy ilyen tiszteletlenül nyilatkozol egy barátodról.

– Nem értem, miből gondolod, hogy barátok vagyunk?

– Talán abból, hogy figyelemre méltóan sok időt töltesz a társaságában.

– Ó, értem. – Erisi udvariasan kuncogott. – Jobb egy ismerős moff, mint egy új birodalmi nagykövet. Sosem lennék barátja olyasvalakinek, aki a Zaltin túlszabályozott kultúrájában nőtt fel. Az én barátaim a Xucphrán vannak, a bactatermelés és -finomítás vezető szakemberei. A nagybátyám fedezte fel a Lot ZX1449F adalékaként használt asern fertőzöttségét.

– Tényleg?

A nő oldalvást rásandított, a mosoly egy pillanatra az arcára fagyott, de azután elnevette magát, és barátian megveregette Corran vállát.

– Te! Tudom, hogy a thyferrai üzleti politika unalmas dolog, de az az én fajtám éltető ereje. Noha rajtuk kívül vratixok ezrei termesztenek alazhit és finomítanak bactát, mégiscsak az emberek tízezrei azok, akik a bactát elterjesztik az egész galaxisban. És mivel mi kis nép vagyunk, és beismerem, jelentéktelenek, valamennyi rokonunkat bevesszük a vállalkozásba.

Corran bólintott, és mindketten beléptek egy felvonóba, amely néhány emelettel lejjebb vitte őket a Folor felszíne alá.

– És ahol ti ott vagytok, a dolgok simábban mennek?

– Természetesen, erről van szó – kacsintott rá Erisi. – Legtöbbünket, úgy vélem, küldenek, de a Szövetségbe, azt hiszem, még nem küldtek senkit. Vezetőinket természetesen a jóindulat vezérli a döntéseknél.

Hát persze, ha két végén égeti a Bacta Kartell a gyertyát, több profitra tesz szert.

– De te olyannyira szimpatizáltál a Lázadókkal, hogy közéjük álltál.

– Vannak esetek, amikor az ember a magasabb elveket a személyes biztonsága elé helyezi.

Megérkezve kiszálltak a felvonóból, és egy kisebb kamrán át egy nagyobb helyiségbe jutottak, amit a könnyen fejthető kőből vájtak ki. Egy széles galériára jutottak, ahol nem volt semmiféle világítótest, leszámítva néhány vibráló neonfeliratot. De ide ennyi is elégnek tűnt. Tucatnyi idegen torok ontotta a hangzavart felettük és alattuk, az emberi beszédet teljesen elnyomva. A nehéz, párás levegő bűzlött az izzadságszagtól, a fanyar füsttől és a számtalan szövetséges és birodalmi világról való teremtmény egyedi zamatú testi kipárolgásától.

Corran megállt a Lázadók körében oly népszerű DownTime-nak, azaz Állásidőnek elnevezett kávézó ajtajában. Ha még a CorSecnél volnék, biztos, hogy erősítés nélkül nem mernék belépni ide.

Erisi megfogta a kezét, és beljebb kísérte. Mintha olyasmit is meglátna, amit Corran nem, olyan magabiztossággal vezette el a holojátékok sora mellett a pilóták asztalához. Hátul, a sarokban egy holoprojektort állítottak fel. Éppen egy sporteseményt közvetített a Commenorról, de a különös mezbe öltözött, fura külsejű játékosok meg az általuk ide-oda dobált tüskés labda Corrant semmilyen ismertjátékra nem emlékeztette. Eltekintve négy ugnafttól, akik a holokör szélén gubbasztva meredtek fel a játékosokra, a közvetítés senkit nem érdekelt.

A Zsiványkommandó tagjai a kávézó egyik eldugott sarkában telepedtek le. Corran Gavint pillantotta meg elsőnek – egyrészt kis termete, másrészt szemmel látható nyugtalansága miatt. A kölyök úgy bámult a számtalan idegen alakra, mintha életében még nem látott volna ilyesmit. Ez meglepte, mert tudván, hogy Mos Eisley is a Tatuinon van, úgy gondolta, Gavinnak már elege lehet az idegenekből. Ezek szerint a suhanc nem sok időt tölthetett ott. Zöldfülű még, és gyenge, mint a lomün sör habja.

Tőle jobbra Bror Jace és Nawara látszólag elmerültek a beszélgetésben. Shiel elsuhanva Corran mellett valami gőzölgő, édes illatú italt adott Gavinnak. Lujayne Corrant megpillantva elmosolyodott, és megragadta az asztalon előtte álló korsó fülét.

– Ide, Corran!

A bothai reakciója meglehetősen egykedvűnek tűnt, de a többiek láthatóan örültek Corrannak. A twi'lek fejcsápjával Corran felé intett, mire Bror Jace megengedett magának egy kényszeredett vigyort. A thyferrai pilóta előrelépett, és kezet nyújtott Corrannak.

– Szeretném, ha tudnád, a te adataid nélkül nem tudtam volna ilyen jól repülni. Én leszek az első, aki aláírja a Salm tábornoknak szánt tiltakozó levelet.

– Tiltakozó levelet?

Nawara kissé ingerültnek látszott.

– Néhányan úgy gondolják, panaszt kell tenni Antilles parancsnok veled szemben tanúsított bánásmódja miatt.

Corran Nawara szemébe nézett. – Te nem úgy gondolod?

A twi'lek lassan megrázta a fejét.

– Őszintén szólva azt hiszem, nincs értelme. Ennek az incidensnek nincs jelentősége.

Corran elmosolyodott.

– Örülök, hogy van köztünk valaki, aki nem veszítette el a jövőbe vetett hitét.

Bror szeme összeszűkült.

– Mit akarsz ezzel mondani?

– Azt, barátom, hogy mi egy olyan katonai egység része vagyunk, amely gyakorlatilag felkelést szít a galaxis bolygóinak többségét ellenőrző kormány ellen. Mi valamennyien önként vagyunk itt, és azért jöttünk ide, mert reméljük, hogy a kormány ellenében kivívhatjuk az értelmes fajok szabadságát. Vajon tiltakozni akarunk amiatt, ahogyan nagyra becsült vezetőink a kiképzésünket irányítják? Nem hiszem.

Gavin meglehetősen zavart pillantást vetett Corranra. – És mi van, ha amit veled tett, ahhoz nem volt joga? Visszataszító, rideg és tisztességtelen volt.

– Ebben egyetértek, de nekem nem okozott vele fájdalmat. – Körbepillantott a többieken. – Antilles parancsnoknak célja volt velem. És veletek is. Abból, hogy most itt vagytok, hogy kényelmetlenül érzitek magatokat a történtek miatt, és tiltakozni akartok miatta, a biztosítékot jelenti számomra, hogy legközelebb számíthatok rátok, ha a szükség úgy hozza. És tudjátok, hogy ha én meg akarom tenni azt, amit meg kell tennem, akkor az osztag is elvégzi a feladatát. Tehát ha arról van szó, hogy egyedül vagy akár Ooryllal kell elmennem, hogy megszerezzek bizonyos információkat, akkor megteszem. Egyvalamit ne felejtsetek el: Antilles parancsnok nem tehet velünk annál rosszabbat, mint amit a Birodalom tett meg több száz világgal. Elpusztították az Alderaant. Elpusztították a jediket, és elpusztítanának bennünket is, ha képesek lennének rá. Mert abból, amit ma tett, Antilles parancsnok megtudta, hogy számíthat rám, és én ugyanezt remélem tőletek.

Erisi Corran bal kezét a feje fölé emelte.

– Azt hiszem, Corrannak igaza van. Lehet, hogy nem ő volt a mai nap legjobb pilótája, de minden bizonnyal, ő tanulta ma a legtöbbet.

Lujayne felállt, és magához ölelte Corrant.

– Mint a mai nap második legrosszabb pilótája, köszönöm neked, mind a kinti rátermettségedet, mind az itteni bölcs szavaidat.

Corran enyhén elvörösödött, kezét kiszabadította Erisi szorításából, és kibontakozott Lujayne öleléséből.

– Köszönöm mindegyikőtöknek, de be kell vallanom nem mindig szemléltem ilyen higgadtan a dolgokat. Elbeszélgettem Antilles parancsnokkal, és számomra is ő világosította meg tettének lényegét.

– Üvöltöztetek? Verekedtetek? – kérdezte a farkasnő halkan.

– Nem. Csak nyíltan és őszintén elbeszélgettünk.

Shiel csak kivillantotta a fogait, Gavin viszont harsányan felnevetett. Lujayne belekotort a zsebébe, és előhúzott néhány különös formájú kreditérmét. A twi'lek felé nyújtotta, aki mohón a markába zárta. Szabadon maradt ujjaival pattintott, majd felpillantott. Megdermedt, mintha gyilkosságon kapták volna.

Corran összekulcsolta az ujjait, és kezét a derékszíja csatján nyugtatta.

– Ezt miért kaptad?

– Mert megnyertem a fogadást – mondta Nawara, és gyorsan a zsebébe csúsztatta a krediteket. – Azt mondtam, megbízható vagy.

Rhysati a könyökével oldalba bökte.

– Elég szépen zsebeltél, csak mert a legjobbra fogadtál.

– Én megtartom a véleményem magamnak, és arra nem fogadok.

Corran felnevetett.

– És arra vajon fogadnátok-e, ha valaki kihívná Antilles parancsnokot egy halálos X-szárnyú párbajra?

Nawara máris a levegőbe emelte a kezét. – Az volna ám csak a fogadás.

– Nawara nyert, mert arra fogadott, ami az agyamban van, de te arra fogadnál, ami a szívemben van. Corran a bár felé intett. – Ráérzésed jutalmául meghívlak bármire, ami a te szíved vágya.

Erisi megint megfogta Corran kezét. – És ha azt nem lehet megfizetni?

– Akkor veszek neked egy italt, és megbeszéljük, hogyan másképpen tehetnélek boldoggá.

Bror Jace Erisi felé hajolt.

– Őt úgy teheted boldoggá, hogy a családjának egy jobban profitáló bactaüzletet szerzel.

– Ez persze azzal jár, hogy könnyebben jutnék bactához, ugye? – Széttárta a karját a többiek felé. – És mert a Birodalom bactát vásárol, és mert mi amúgy is a pilótáikra lövöldözünk, ez sem jelentene problémát.