HUSZONHÁROM

Corran Horn meglehetősen kimerült a rajtaütés során, de most, hazafelé tartva egyáltalán nem vonzotta a pihenést jelentő aprócska lakosztály, amit Miraxszal osztott meg. A Yag’Dhul felé visszaúton megkapta Mirax üzenetét, melyben közölte, hogy apjával újabb beszerzőútra ment, és csak három nap múlva tér vissza.

Tehát egyedül leszek most, amikor elkelne néhány vigasztaló szó és egy ölelés. Corran tudta, mi megy végbe benne, és küzdött ellene, de most Luke Skywalker eddig jól bevált légzőgyakorlatai sem tudták kimozdítani az érzelmi hullámvölgyből. Mintha egy tűzgolyóban repülnék. Csak reménykedhetem, hogy egyszer vége lesz, és épen jutok ki a túloldalon.

Apja halálának negyedik évfordulóján Corran Hornra rátörtek az emlékek, és csapdába ejtették. Rengeteg hélium alakult át hidrogénné a galaxis napjaiban az esemény óta, de az mégis oly elevenen élt Corranban, mintha csak pár perce tartotta volna apja tetemét a karjaiban. Még érezte apja testének a súlyát. A test mozdulatlansága, a vér illata, a megpörkölődött hús szaga, a kantinban lévők sikoltozása elemi erővel tört fel az emlékei közül.

Egy évvel ezelőtt nem érezte magát ennyire kutyául, de hát akkoriban csatlakozott a Zsiványkommandóhoz, és az események sikeresen elvonták a figyelmét. És persze megismerkedése Miraxszal és az apjával csak elmélyítette a fájdalmát. Noha szerette Miraxot, és semmi áron nem mondott volna le róla, valamelyest úgy érezte, Mirax iránti vonzalmával elárulja az apját. Biztos volt benne, hogy nem ellenezte volna a kapcsolatukat, de mert nem volt alkalma az áldását kémi, ez rendkívüli módon feszélyezte.

Az, hogy Mirax és Booster megint együtt vannak, csak bonyolítja a helyzetet. Örült neki, hogy Miraxnak itt az apja, mert kettejük szerelmét még egy szénbe fagyasztott vak givin is észrevenné. Legalább annyira örült Boosternek, mint Miraxnak. Corran szerette, ha Mirax boldog, és az apjával való kapcsolata folyton arra emlékeztette, amit ő elveszített. Azt hittem, a sebem be fog gyógyulni, de most megint felszakadt, és jobban vérzik, mint valaha.

Mindennek tetejébe a bactaháború kifejlete a tűrőképessége határára juttatta. Wedge-nek egyaránt vannak teamjei és kétfős egységei, akikkel zaklathatja a bactakartelleket. Az akciók lényege a gyors rajtaütés és a menekülés, ami eddig ragyogóan bevált. Mivel a Thyferra egy meghatározott terv szerint szállította a bactát, könnyű volt őket nyomon követni. A Zsiványok rákényszerítették a Csillagrombolókat, hogy küldjék rájuk a vadászaikat, azután kilőttek néhány protontorpedót, megsemmisítettek néhány TIE-vadászt, és eltűntek onnan. Jégszív embereit folyton érte veszteség, de egyetlen Zsivány sem sérült meg. Ez azonban Corran és Wedge emberei számára nem jelentett semmit.

Közvetlen harcba bonyolódni egy Victory osztályú Csillagrombolóval, mint amilyen a Corrupter, egyenlő az öngyilkossággal. A hatalmas Csillagrombolókról mindenki tudja, hogy nem képesek megvédeni önmagukat a gyors vadászgépekkel szemben - emiatt fejlesztették ki a Lancer osztályú fregattokat -, de ha véletlenül el is találnak egykét X-szárnyút, az óriási veszteség volna a Zsiványok számára. Másrészt viszont a protontorpedók nélkül az X-szárnyúak sem képesek megsebesíteni egy Csillagrombolót. Ha valamennyi X-szárnyú egyszerre zúdít össztüzet egy ekkora hajóra, akkor megsemmisítheti a pajzsát, csakhogy minden valamirevaló kapitány viszonozza is a tüzet, és nem várja meg a pajzsok megszűnését. És ha mégis meg kell érnie, akkor kiugrik a hiperűrbe, úgy kerüli el a torpedókat.

Corrannak esze ágában sem volt egy Csillagromboló elleni támadásban meghalni, de azt a gyors rajtaütést és menekülést olyan... bűnös dolognak tartotta. Tudta, hogy ez ostobaság, de ezt csak azért érezte így, mert Wedge nem határozta meg az időpontot, hogy mikor lép a háború a végső szakaszába - abba a szakaszba, amikor Jégszív elhagyja a Thyferrát, és a bactakartellek összeomlanak. Ha tudnám, mennyi ideig tart ez a játék, kihasználhatnám a taktikai előnyeit. Most úgy tűnik, csak játszadozunk, de nem készülünk semmire.

Rájött, hogy nem akar egyedül lenni, ezért elindult a Rarestar nevű kávézó felé. Remélte, hogy talál ott valakit az osztagból, bár ennek igen csekély volt a valószínűsége. Ooryl minden idejét a ruetsavii társaságában töltötte. Nawara Ven és Rhysati, meg Gavin és Asyr Sei'lar érthető módon egymás társaságát keresték. Tycho és Wedge éppen bevetésen voltak, vagy egy bevetést készítettek elő. Bror Jace és Corran sosem kerültek közel egymáshoz. Inyri Forge és a sullustai Aril Nunb kapitány pedig éppen felfedezte egy hazárdjáték szépségeit, ami lényegében a szabakk és a kétlapos fendoc ötvözete volt. Pilóta létükre olyan jó érzékkel szabadították meg a többi játékost a kreditjeiktől, hogy az osztag egyre gyarapodó hajóállománya újabb teherhajókkal nőtt a kártyaadósságok fejében.

Corran elmosolyodott, amint belépett a Flarestar félhomályos helyiségébe. Inyri nővére, Lujayne most azt mondaná, hogy ha ismerném a bent lévőket, visszafordulnék, csakhogy a helyzet nem ilyen egyszerű. Éppen csak a legközelebbi barátaim - Mirax, Iella, Ooryl - nincsenek itt, és nekem eszem ágában sincs új barátságokat kötni.

- Corran! Corran Horn, gyere ide!

Corran elmosolyodott, amikor megismerte a hangot.

- Pash? Mit keresel te itt? - Megkerülte az asztalokat, odalépett a magas, karcsú férfihoz, és barátságosan átölelte. - Te olyan gyorsan szoktad átszelni a rendszert az A-szárnyúddal, hogy nem is feltételeztem, észre tudsz venni minket.

Pash széket húzott ki Corrannak, majd az asztalnál ülő kvartett egyik tagjára mutatott.

- Linna egyik motorja bedöglött, amint a Yag’Dhul atmoszféráját elhagytuk. Mentést kértünk, és erre az állomásra hoztak minket. Zraii azt mondta, meg tudja javítani, csak egy mikrometeorit szelte át az alluviális kompresszort.

Corran bólintott.

- És ettől csökken a nyomás a rektorkamrában, és a hajtómű kiesik a szinkronból. Az X-szárnyúakat kiegyenlítő rendszer védi ettől.

A szőke, valószerűtlenül széles szájú Lirina felhorkant.

- Na igen, csakhogy én nem muzeális géppel repülök. A pilóta biztonsága a gyorsaság, és az A-szárnyú gyors gép.

Corran Pashre pillantott.

- Te hagyod, hogy a pilótáid így beszéljenek?

A vörös hajú férfi vállat vont.

- Gyerek még. Mit tehetnék vele?

- Elmagyarázhatnád neki, hogy ha gyors, az még nem jelenti azt, hogy jó pilóta.

Linna meg a másik három pilóta úgy nézett Corranra, mintha az éppen hűségfogadalmat tett volna a Császár mellett.

- Ha nem vagy ura a sebességnek, pilóta sem vagy - mondta Linna.

Corran a fejét rázta..

- Pash, te arra számítottál, hogy besétálok ide, igaz?

Pash felnevetett.

- Valójában Wedge-et és Tychót vártam, de rájöttem, hogy te is ráharapsz a dologra. Én tudom, hogy tisztában vagy azzal, hogy a sebesség nem mindig segít.

- Olykor még akadályt is jelent - bólintott Corran.

- Hát persze, majd még el is hiszem. - Linna felkapta a korsóját, és ivott egy kis lominsört. - A sebesség sosem akadály.

- Ó, ártatlanság, ifjúság. Hadd áruljam el, hogy most éppen egy Lancer osztályú fregattot fogunk megtámadni! Ha A-szárnyúval mennénk, többen vesznénk oda, mint ahányan Isard börtönében meghaltak...

Bár Fliry Vorru tudta, hogy a hírek, amiket Ysanne Isardnak hoz, örömet fognak okozni neki, efölötti elégedettségét nem mutatta ki, amikor belépett az irodába. Meg akarta lepni, ezért kordában tartotta arcizmait. Az időjárás egyre forróbb lett, és a mindennapos, kora délutáni zivatarokat még elviselhetetlenebbé tették az Ashern sztrájkjai, amik rendszerint ugyanebben az időben sújtottak le - Isard legnagyobb bánatára.

Antilles rajtaütései tovább bonyolították a helyzetet. A gyors akciók aláásták a kartell hitelét és presztízsét. Minden alkalommal elveszítettek egy-két TIE-vadászt, ami valójában nem nagy veszteség, ha az embernek van egy saját hajógyára. A Sienar flottarendszereket gyártó cégnek mindenfelé voltak üzemei, de a Thyferra valahogy kimaradt a szórásból. Ennek eredményeképpen a kartell kénytelen lett olyan személyekkel kereskedni, mint Harssk legfőbb hadúr vagy Teradoc főadmirális. Ők hálásan elfogadták a bactát cserébe a vadászgépekért, de a megvetés, ami minden egyes szállítmányukat kísérte, egyre növelte Isard hisztériáját.

Amikor Isard végre feléje fordult, Vorru úgy érezte, egy jeges kígyó kúszik fel a gerincén.

- Ah, Vorru miniszter, jöjjön be! Éppen arra gondoltam, hogy beszélgetnünk kellene, s lám, megjelenik, mielőtt magáért küldenék.

Vorru örült, hogy nem kellett felvezetnie a látogatását, és Isardra mosolyogva bólintott.

- Információim vannak, amiket remélem, hasznosnak fog ítélni.

Isard vörös szeme megvillant, amint leült magas támlájú székébe.

- A jó híreket mindig örömmel fogadom, Vorru miniszter. Nem foglal helyet? Valami frissítőt?

Nem értem, mi ez? Talán megmérgezte az Ashern?

- Előfordulhat, hogy meggondolja az ajánlatát, madam direktor, ha előadom a mondandómat.

Isard szeme elkerekedett.

- Netán annyira szeszélyesnek tart, hogy visszavonom a felkínált frissítőt, ha úgy érzem, túlértékelte az információit? - Egy kézmozdulattal elhárította a választ, mielőtt Vorru még szóra nyithatta volna a száját. - Az én híreim elég jók ahhoz, hogy meghívjam magát egy italra. Mondja el, amit akar, azután elmondom én is, aztán majd eldönti, iszik-e velem!

Számítottam rá, hogy egyikünk meg fog lepődni, de arra nem, hogy éppen én leszek az. Lassan bólintott.

- Ahogy óhajtja, madam direktor. A legfőbb problémánk az, hogy Antilles mint a villám, lecsap ránk, azután eltűnik, mielőtt visszavághatnánk. Nincsenek érdekeltségeik azokban a rendszerekben, ahol megtámadnak minket. Mi odamegyünk, ők megjelennek, megszórnak minket torpedóval, és a robbanások repeszdarabjaival együtt szétszóródnak az űrben.

Isard bólintott, de a mosolya egy milliméternyit sem kisebbedett.

- Pillanatnyilag ez a helyzet, igen. Remélem, talált valamilyen megoldást?

- Igen, kettőt is - emelte fel a fejét Vorru. - A kémhálózatom szivárogtatni kezdte az információkat. Már csak azt kell kiderítenem, hol van Antilles bázisa. Ő és az emberei rendkívül óvatosak, de remélem, előbb-utóbb a nyomukra bukkanunk. Addig is, szereztem két igen fontos információt: hogy hol szerzik be a muníciót, és ami ennél is fontosabb, hogy hová viszik a következő zsákmányolt bactaszállítmányt.

- Valóban?

A hangjából érződő gúny nem kerülte el Vorru figyelmét, de pillanatnyilag nem tulajdonított neki jelentőséget.

- Igen, madam direktor. Talon Karrde egyik női alkalmazottja korábban Jabbának dolgozott. Gazdája halála után néhány évig a Tatuinon nyomorgott. Karrde felkarolta, és segített neki talpra állni, de a nőt ez nem elégítette ki. Karrde megbízta, hogy legyen az összekötője az Antillescsoporttal... pontosabban régi, kesseli barátunkkal, Booster Terrikkel.

- Nagyszerű. Karrde neve ismeretlen előttem, ezért nem gondoltam volna, hogy a szervezete megfelel Antilles igényeinek.

- Carniss elmondása szerint Karrde üzlete nagyobb, mint azt bárki is feltételezné. Karrde inkább a kis profitot válaszfia, mintsem összeütközésbe kerüljön a hatóságokkal. Booster Terrik nagy mennyiségű muníciót és felszerelést rendelt nála. Karrde egy megbeszélt találkozási pontra szállítja a portékát, ahonnan Terrik viszi tovább Antilles főhadiszállására.

Isard előredőlt a széken.

- Carniss tudja, hol van az?

- Nem, de a randevú helyét elárulta. Az Alderaan rendszerben bonyolítják le az átadást.

- Netán valamilyen misztikus erőt akarnak meríteni az Alderaan pusztulásának helyén?

- Meglehet, madam direktor. A lényeg azonban az, hogy Antillesnek vannak vadászgépei, és azok ott lesznek. Ha oda tudjuk vezényelni a hadihajóinkat, csapdába csalhatjuk Antillest.

Isard elgondolkodott, de a mosolya nem hervadt le, s ez zavarta Vorrut.

- Nem, Vorru miniszter, nem küldöm oda minden hajómat. Nem mintha nem bíznék az információ helyességében, de előfordulhat, hogy Antilles megtudja a szándékomat, és úgy dönt, nem megy oda. Ezzel megint csak nevetségessé tenne minket. Nem, ezt nem vállalom. - Feltartotta a jobb mutatóujját. - De tudom, mit fogok tenni. Odaküldöm Convariont és a Corruptert. Ő egyszer már tőrbe csalta őket, most megteheti még egyszer.

Vorru a fejét rázta.

- De ha csak a Corruptert küldi oda, Antilles emberei megint meglógnak. Ezzel nem érünk el semmit.

- Dehogy, Vorru, ezzel mindent elérünk. - Isard hangosan, győzedelmesem nevetett. - Amíg maga a kémhálózatát építgette, én annak néztem utána, hogyan lehetne Antillest megölni. Tizenkét óra múlva itt lesz, és csatlakozni fog Convarionhoz, hogy elvégezze a feladatot.

- Nem értem - vonta össze a szemöldökét Vorru.

- Pedig egyszerű, Vorru miniszter. - Isard mosolya fagyossá vált. - Jó pénzért kölcsönvettem Teradoc főadmirális hajóját, az Aggregatort.

- Egy Interdictor osztályú cirkálót? - esett le Vorru álla.

- Pontosan. Ha megérkezik az Alderaan rendszerbe és felállítja a gravitációs projektorát, Antilles csapata csapdába esik. Újabb áldozatot mutatunk be az Alderaannál... és a Birodalom ismét ünnepelhet egy győzelmet. Ehhez mit szól?

- Azt, madam direktor, hogy elfogadom az italt - mosolygott Vorru -, és iszom a győzelmünkre.