TIZENKETTŐ

Fliry Vorru legyűrte magában a rövid és lenge öltözéke miatti meztelenségérzését, és felkészült Ysanne Isard tirádáira.

- Igen, a konvoj eltérítését több forrásból is megerősítették. De nem olyan nagy a veszteség, mert Antilles nem tartotta meg a tankereket, hanem visszaküldte őket.

- Visszaküldte, igen, hogy megtöltsük őket, s ő megint elvehesse a szállítmányt. - Isard vörösen izzó tekintete tornádóként pásztázta körbe Vorrut. - Számíthatott ilyesfajta csapásra, és megtehette volna az ellenintézkedéseket.

Vorru elutasította a feltételezést.

- Számítottam rá, de úgy döntöttem, nem foglalkozom vele. Az elveszett bacta mennyisége elenyésző a készleteinkhez képest. Valójában még az előnyünkre is válhat, mert erre hivatkozva emelhetjük a bacta árát... vagyis növelhetjük a profitunkat. Tizenhét- és harmincmillió kredit közé becsülöm a veszteségeinket, ezt a hónap végére be tudom hozni.

- Bah! Nemcsak a bactát veszítettük el, amikor Antilles megtámadta a konvojunkat. De a presztízsünket is elveszítettük. - Ujjával az ég felé mutatott. - Odakint emberek milliói nevetnek rajtunk, amiért egy tucat kivénhedt vadászgép el tudta venni tőlünk a szállítmányt.

Vorru lehalkította a hangját, amikor látta, hogy Isard idegesen járkálni kezd tágas irodájában.

- A veszteségünk jelentéktelen, és lehetőséget nyújt ahhoz, hogy Antillest elvágjuk az utánpótlásától. Mert az ellopott bactát a számára fontos vílágoknak ajándékozta.

- Hát éppen ez az. És ezzel megnyerte a jóindulatukat.

- Majd elveszíti, ha nem tudja megismételni a gesztust. - Vorru széttárt ujjait ökölbe szorította. - Először is csökkentjük a klienseinknek adott kedvezményeket, hogy csökkentsük a veszteséget. Másodszor, késleltetjük a szállítást azokra a világokra, amelyek bactát fogadtak el Antillestől, és harmadszor, ellenszolgáltatást követelünk tőlük, mintha Antilles a mi nevünkben adta volna nekik a bactát. És a késedelmes számlakifizetések miatt nem kötünk velük újabb üzletet.

Isard szemében harag lobbant.

- Maga itt könyvvitelről fecseg. Én pedig vért akarok.

Hát persze hogy azt. Vorru vonásai megkeményedtek. Amíg Isard a Császári Központban tartózkodott, a hatalom központjához volt kötve, még ha rejtve is maradhatott a Lázadók előtt. Türelmes volt és titokzatos. Itt, a Thyferrán, ahol a buja növényzet és a henye életmód a Coruscanton tapasztaltak gyökeres ellentéte volt, Isard is türelmetlennek mutatkozott.

- Kérem, igazgató asszony, vegye észre, hogy jelen helyzetünk mennyire tükrözi azt a tényt, hogy a Császár halálának legfőbb okozója maga a Birodalom volt! A Lázadók támadásai akkoriban is jelentéktelennek tűntek, még ha mindennaposak is voltak, csakhogy éppen a presztízsünket, az imázsunkat ásták alá. Éppen ön szokta mondogatni, hogy a Lázadók megsemmisítése meg kell hogy előzze a Birodalom visszaállítását, és ezzel éppen a probléma lényegére mutatott rá. És ezzel a problémával ma is szembenézünk, mert Antilles ellenünk harcol. Meg kell tehát semmisíteni. - Vorru széttárta a karját. - Most pedig elérkezett az ideje a leszámolásnak. De nem tudjuk, merre bujkál, ezért nem tudunk lecsapni rá.

Isard karba fonta a kezét.

- Akkor lássunk neki a felkutatásához.

- Természetesen. Máris eljuttattam az információt a legtöbb csempészszervezethez és bűnbandához, hogy busás jutalmat kap, aki jelenti a mozgásukat. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan kapunk híreket felőlük. - Vorru megengedett magának egy halvány mosolyt. - Addig is manipulálunk a bactaszállítmányokkal meg az árakkal, hogy megbüntessük azokat, akik elfogadták az adományait. Ezzel bemocskoljuk a nevét, és elvágjuk az utánpótlásait. Az ellenünk vívott harcához szövetségesekre, felszerelésre lesz szüksége. Ha Antilles nem az volna, aki, nem tekinthetnénk többnek egy kalóznál.

Isard felemelte az öklét.

- Addig is megpróbálom elkapni. Kíséretet adok a konvojok mellé.

Vorru felszisszent, mintha darázs csípte volna meg. - Csak óvatosan, madam!

- Maga figyelmeztet engem? Ne lépje túl a határt, Vorru, mert megüti a bokáját!

- Emlékszem jól, mi lett a sorsa Kirtan Loornak, madam, és semmi kedvem a Lusankyán végezni. - Vorru széttárta a karját. - Csak arra akartam rámutatni, hogy ha teljes felelősséget vállalunk a szállítmányainkért, akkor már csak Antilles marad az egyedüli problémánk. Ez azt jelenti, hogy ha szétszórjuk az erőinket, nem marad akkora haderőnk, hogy legyőzhessük őt.

Isard felemelte a fejét.

- Van más javaslata?

- Persze. Követeljük meg a vevőinktől, hogy ők adjanak védelmet a szállítmány mellé, máskülönben veszélyesnek nyilvánítjuk a világaikat. Csak egy bizonyos pontig visszük el a szállítmányt, onnan a vevő viszi tovább. Ha Antilles azután csap le a konvojra, hogy az már nem a mi védelmünk alatt áll, rövid úton szerez magának ellenségeket. A Zsiványoknak akkor nem a mi pilótáinkkal kell megküzdeniük, mi pedig embert és felszerelést kímélünk meg, amiknek így is híjával vagyunk.

Isard érdeklődve vonta fel a szemöldökét.

- Ezzel megtakarítjuk a szállítási költségeket is, ami megint csak pluszprofitot jelent.

- Így van. És lehetőségünk nyílik arra, hogy csapdát állítsunk a Zsiványoknak, akkor és ott, amikor és ahol nekünk tetszik. Erre azonban csak azután kerülhet sor, ha időt adunk Antillesnek, hogy romba döntse a saját reputációját. Legyen teljesen elszigetelt, amikor lecsapunk rá.

Isard lebiggyesztette az ajkát, úgy fontolgatta Vorru javaslatát, s ezzel máris több jelét mutatta ki érzelmeinek, mint egyébként szokta.

- Tetszik az ötlet, de a várakozás aggaszt engem. Ha türelmetlen vagyok, az még jobban aggaszt. Antilles élhet és virulhat, miközben én már régen megsemmisíthettem volna. Horn meglógott a Lusankyáról. Ők ketten a többiekkel együtt úgy döntöttek, hogy nyíltan és közvetlenül szállnak szembe velem. Ezzel megfosztottak attól a közönytől, amivel mint Lázadókat kezelhettem őket a Birodalom idejében.

Vorru érdeklődéssel hallgatta ezt az önelemzést. Utál saját magáról vagy a helyzetéről fantáziálni, mindegy mennyire vonzó is lehet az ilyesmi. Nem veszítette el az eszét... Hogy fogja-e vagy sem, az más kérdés.

Isard elnézett Vorru feje felett.

- A tény, miszerint a Zsiványkommandó életben maradt, s a Lázadók még léteznek, ékes bizonyítéka annak, hogy meg tudnak birkózni minden kihívással, amit eddig rájuk küldtem. A Derra IV és a Hoth óta nem lehet legyőzni őket. Hozzászoktak a győzelemhez, és az efölött érzett büszkeségüket kell felhasználnom ellenük. - Bólintott, majd Vorrura pillantott. - Folytassa, Vorru, folytassa, hallgatom! Hozzászoktatom őket ahhoz, amit maga kitervel, és ha lecsapok rájuk, a puszta meglepetés végezni fog velük.

Wedge felállt, amikor Booster Terrik robusztus termete betöltötte az állomás igazgatói szobájának ajtónyílását.

- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan itt termettél, Booster. Tudom, hogy szeretnél még egy kis időt eltölteni Terrikkel, mielőtt elindulna.

Az öreg vállat vont.

- Most éppen ennek a Hornnak segít összepakolni. Már több jutott a fiúból, mint amennyit el tudok viselni. Szerintem Terrik csak azért jött össze vele, hogy engem bosszantson - mondta Booster, és helyet foglalt az egyik csőszéken.

Wedge felnevetett, és hátradőlt.

- Tudom, hogy ez az érzésed, de azt hiszem, ennél többről van szó.

- A CorSecnél elvárták, hogy az ember úgy raboljon magának asszonyt.

Wedge felvonta a szemöldökét.

- Te megszabhatod, hogy milyennek szeretnéd Corrant látni, de valld be, ebben a lányod jobb nálad. Booster elgondolkodott.

- Biztosan a jedivarázslataival nyűgözte le a lányomat.

- Az egyetlen ember a világon, akit nyomaszt a jediörökség, az Corran - rázta meg a fejét Wedge. - Luke még némi anyagot is küldött neki a jedikről, hátha meggondolja magát és beáll jedinek, de Corrant pillanatnyilag jobban foglalkoztatja Isard és a foglyok kiszabadítása. Mindig is megszállott volt... te pedig csak tudod, milyen az ilyen?!

Booster a szék karfájára tette hatalmas kezét.

- Ha meg akartál dorgálni, amiért nem tetszik a férfi, akit a lányom választott, akkor vettem az adást. Van még valami?

- Nem ez volt a szándékom... azzal vihart támasztottam volna. És akkor vagy neked veszik a fejedet, vagy te kerekedsz felül, de ez utóbbi eshetőség sem tűnik rózsásnak. - Wedge összeborzadt. - Valójában azért hívtalak, mert rád szeretném bízni a Mimban Cloudridert a Thyferra elleni hadjáratban.

Booster hátradőlt, és jobb keze ujjaival az állát kezdte simogatni. A Mimban Cloudrider az egyik thyferrai tanker volt. Wedge eltávolította a legénységét, és Booster segítségével különféle álneveken Miraxot, Corrant, Elscolt, Sixtust és Iella Wessirit tette a helyükre. A Thyferra mellett orbitálva már csak a felszínre kell jutniuk egy siklóval, hogy felvegyék a kapcsolatot az Ashernnel. Már csak egy vezető kell, aki irányítja az akciót, és Wedge véleménye szerint Booster a kitűnő megérzéseivel a legalkalmasabb volna a feladatra.

Booster levette a kezét a karfáról.

- Nem.

- Nem? De hát lehetnél a gardedám a lányod mellett.

- Tud ő vigyázni magára.

- Megint hajót vezethetnél.

Booster elmosolyodott, és a teste megremegett egy csendes nevetéstől.

- Langyos, de még nem az igazi. A Cloudrider túl kicsi, nem éri meg vesződni vele.

- Na várjunk egy percet - mondta Wedge. - Amikor én megkaptam a teherhajómat, és szállítani kezdtem vele, nem te mondtad véletlenül, hogy az a legfontosabb, hogy az ember a saját hajójának és sorsának ura lehessen?

Booster bólintott, és hátradőlt a széken.

- De igen, csakhogy az még a Kessel előtt volt. A fűszerbányákban eltöltött öt év alatt megváltoztam.

- Annyi idő mindenkit megváltoztatna. Csak azt ne mondd, hogy a Kessel megtörte a lelkedet is, mert azt egyszerűen nem hiszem el.

Booster búgó nevetése betöltötte az irodát.

- Megtörni engem? Ahhoz, hogy Booster Terrik megtörjön, légüres térben kell dolgoztatni ennyi ideig. A bánya megtörheti azokat a politikai foglyokat, akiket a Birodalom küldött oda. Az én fajtámnak csak a megfelelő időt kell kivárnia. Fliry Vorru például rendkívül türelmes volt, ez tette őt veszélyessé. Tudtuk, hogy a Birodalom sosem engedné szabadon, de ő reménykedett, hogy egyszer kikerül onnan. Én is tudtam, hogy kiszabadulok, de az ott eltöltött idő így is kikezdett.

A halántékán megkeményedtek az izmok, s a szemében izzó vörös tűz lézerként sütött a félhomályban.

- A Kesselen eltöltött idő borzalmasan unalmas volt, Wedge. Monoton. Nap mint nap ugyanaz történt meg minden emberrel. Nem volt nappal, sem éjszaka, csak munka és munka és munka. A rabok jöttek-mentek, ez volt minden. Az ember a fájdalmat leküzdi, no de az unalmat? Az volt az igazi ellenség, az az ember húsába mart.

Wedge összerezzent.

- El sem tudnám képzelni... - Voltak időszakok, amikor Wedge is kevesebb izgalmat szeretett volna, no de nem évekig tartón. Én biztosan beleőrültem volna.

- Amikor kiszabadultam, tettem egy utat a Pulsar Skate-tel, de a hiperűr igencsak a Kesselre emlékeztetett. Amiatt vonultam vissza, és adtam a hajót Miraxnak. Most csak utazgatok, ezt-azt elintézek az embereknek, közben tárgyalok, megismerkedem új alakokkal, megtudok egyet s mást, meg ilyesmi. Megpróbálom betömni az űrt, amit a Kessel hagyott bennem, és erre a Cloudrider parancsnoksága nem a legalkalmasabb.

Wedge bólintott.

- Megértem, bár szeretném, ha nem így volna. Te olyasmihez értesz, amivel a segítségemre lehetnél. - Hátradőlt a székén. - Kellene valaki, akiben feltétlenül megbízom, hogy elvégezzen egy munkát, amivel nagyon sokat segítene nekem.

Booster arcán lassan szétterült a mosoly.

- Van egy ötletem, ami mindkettőnk problémáját megoldaná.

- Mire gondolsz?

- Add át ennek az állomásnak a vezetését.

- Micsoda?

- Nézd, itt van ez az állomás, ami már régóta kereskedelmi központnak számít. Elhitetted a Köztársasággal, hogy romokban hever, következésképpen a birodalmiak is azt hiszik róla. Csakhogy a hajók továbbra is itt haladnak el mellette, és látják, hogy itt van. Nem tudsz mindenkit bolonddá tenni, és akik itt dekkoltak, azok előbb-utóbb megfognak haragudni rád. Vagyis hamarosan akad valaki, aki kiszolgáltat téged Jégszívnek.

- Már gondoltam erre.

- Nos hát akkor gondolj arra is, hogy nemsokára senki nem akar kereskedni a Thyferrával. Tedd lehetetlenné Vorrut! Neki az egyetlen feladata, hogy beszüntesse a bactaszállításokat azokra a világokra, amelyek megegyeztek veled. Ha egyszer sikerül neki, te halott vagy. - Booster összekulcsolta a kezét. - Másrészt azonban, ha megnyitjuk az állomást a kereskedelem előtt, akkor ez lesz a központ, és az emberek ide hozzák a portékájukat meg az információikat. Szerzünk támogatókat, akik ingyen használhatják az állomást... ebből következően nem akarnak majd elárulni minket, és ide hordják mindazt, amire szükségünk lesz, vagyis nem kell nekünk érte menni.

- És az állomás vezetése nem hagy téged unatkozni.

- Erről van szó.

Wedge lehunyta a szemét, és egy percig elgondolkodott. Tudta, hogy az állomás helye nemsokára kitudódik, de Booster ötletével, hogy a csempészek és kereskedők értékes, titkos központjává tegyék, ezt az időpontot jócskán ki lehet tolni. A Birodalom bárhol keres is minket, az üzletfeleink biztosan nem szolgáltatják ki a hollétünket. És ami Vorrut illeti, benne is ugyanez a vélemény fogalmazódott meg Vorru feladatát illetően. Wedge hazardírozott, amikor az ingyenbactával akarta megnyitni a kereskedelmi csatornákat, de ha a profitszerzés motívumát is beleszövi a tervébe, lényegesen többet nyerhet.

Kinyitotta a szemét.

- Oké, tetszik az ötlet. És mi lesz a mese, miért titkos az állomás egyik fele?

Booster vállat vont.

- Számít az? Akármit elterjeszthetünk, kezdve attól, hogy ki akarod nyírni Zsinj hadurat, hogy felépítsd a magad kis birodalmát, vagy hogy hadat toborzol, mert el akarod szakítani Koréliát a Diktumtól, addig, hogy versenyre keltél Isarddal, ki tudja magasabbra srófolni a bacta árát? Minél több sztorit elterjesztesz, az emberek annál komolyabban fogják venni, ugyanakkor annál jobban fedezed az igazságot, ráadásul az ellenfél készülődéséről annál szavahihetőbb információkat szerzel. Amíg itt minden a misztikum homályába merül és az emberek profitot szimatolnak benne, addig mi rejtve maradhatunk.

Wedge elgondolkozva bólintott.

- Feltételezem, ezen a poszton megásod Vorru sírját, és átveszed a bacta- és információkereskedelem irányítását?

- És ez egyáltalán nem lesz unalmas elfoglaltság. - Booster arcán szétterült a vigyor. - Ez óriási móka lesz.

- Remélem, igazad lesz. - Wedge felállt az állomás igazgatói székéből. - Booster Terrik, ez az állomás mindenestül a tiéd. Az Erő legyen veled!