HÉT

- Ó! - mondta Corran, de nem veszítette el a lélekjelenlétét. - Ezek szerint te az anyádra hasonlítasz.

Látta, hogy Mirax mennyire élvezi a helyzetet, és látta a Gavin ábrázatán terebélyesedő vigyort is, mégis azt kívánta, bárcsak visszaszívhatná ezt az utolsó mondatot. Ennél ostobább megjegyzést aligha tehettem volna. Magában végiggondolt vagy egy tucat variációt, köztük olyat is, amelyik Booster kesseli üdülésére vonatkozott. Oké, lett volna durvább, de most hagyjuk.

Booster Terrik nevetése elhalt.

- Mirax, ki ez, és miért nem mutathatom meg neki, miért félnek tőlem az emberek?

Mirax kissé elmosolyodott, de a szeme határozottan villant.

- Ez Corran Horn.

- Horn? - Booster hangja mély basszusba fulladt. - Ez Hal Horn kölyke?

- Az vagyok - mondta Corran, és szembefordult Boosterrel.

Booster keze ökölbe szorult, mely akkora volt, mint Corran feje.

- Akkor semmi okom arra, hogy ne neki adjam meg a verést, amivel az apjának tartozom. Ha nem bánod, Huff.

Az idős Darklighter megrázta a fejét.

- Jobban szeretném, ha odakint intéznétek el. Egyébként megverheted.

Mirax gyorsan Corran mellé lépett.

- Van egy ok, amiért nem teheted, apám.

Booster egy pillanatra elképedt, majd felvonta a szemöldökét.

- Hallottam már ezt a hangnemet. Csak nem akarod kimenteni a karmaim közül? Csak nem akarod, hogy kedveljem is? Nincs a galaxisban olyasmi, amiért én megkedvelném őt.

- De igen, van.

- Ugyan miért kedvelném azt, akinek az apja a Kesselre küldött engem?

- Mert én is kedvelem.

- Micsoda?

Mirax Corran kezébe csúsztatta a kezét.

- Hallottad. Corran megmentette az életemet, én megmentettem az övét, és szeretjük egymást. Nagyon. - Megszorította Corran kezét. - Készülj, Corran, lehet, hogy ugranod kell!

- Nekem? Egész jól csinálod.

Booster arcán a kifejezés többször átrendeződött.

- Nem, nem, az én lányom ugyan nem. Ha anyád még élne, ez biztosan a sírba vinné, tudod, ugye? - Booster felhorkant, majd egyenesen Corran szemébe nézett. - És te! Hogy az apádat huttok gyalázták volna meg. Hogy a nagyapád tépte volna ki az összes haját. Egy Horn az én lányom társaságában! Ez hihetetlen!

Mirax arcára lassan ugyanaz a harag ült ki, amely az apjáén már rég ott virult.

- Egyáltalán nem hihetetlen! Különösen azok számára nem, akik egynél több következtetést is le tudnak vonni a dolgokból. Ébredj, apám! A Császár meghalt Ez egy másik galaxis!

Booster megrázta a fejét, majd Huffra pillantott.

- A Császár meghalt, és a dolgok természetes rendje felborult. Legközelebb meg esni fog a Tatuinon, te meg tengerparti panziót nyitsz a közelben.

Huff elmosolyodott.

- Valójában már ki is néztem a területet.

- Lefogadtam volna. - Booster megint a lányára pillantott. - Egy Horn! Hal Horn fia! A galaxis minden csillámdrogjáért sem megyek ebbe bele.

- Az, hogy te mit akarsz, és az, hogy én mit akarok, az már régen nem ugyanaz, apám. - Mirax elengedte Corran kezét, odament az apjához, átölelte és megcsókolta. - De azért örülök, hogy látlak.

Booster is megölelte a lányt, akinek a lába elemelkedett a talajtól. Booster hatalmas háta egy pillanatra teljesen eltakarta Miraxot Corran szeme elől. Corran nem hallotta, miről váltanak szót, de amikor szétváltak, mindkettejük arcán ott volt a mosoly, s ebből tudhatta, nem folytatódik a vérre menő vita.

Booster egyik súlyos tenyerét Mirax vállára fektette, a másik kezét pedig csípőre tette.

- Sajnálattal hallottam, hogy apád meghalt. Nem kedveltük egymást, de méltányoltam a kitartását.

- Ahogyan az apám a te leleményességedet. - Corran Boosterre mosolygott, és a mosolyt a hatalmas termetű férfi is viszonozta. Corran felemelte a tekintetét. - Hufftól hallottuk, hogy te is a birodalmi fegyverraktár maradékára alkuszol. Miraxtól hallottam, hogy visszavonultál, és csak pénzbeszedéssel foglalkozol.

- Nem is hinnéd, milyen jó ára van manapság a birodalmi portékának.

- Sok a fegyvergyűjtő odakint, igaz?

Booster vállat vont.

- Mindenki úgy gondolja, hogy ti, Lázadók összeütközésbe kerültök majd a kormánnyal. Az emberek felkészülnek.

- Te meg szállítasz nekik.

Booster elmosolyodott.

- Én csak közvetítő vagyok.

Huff a kezét dörzsölgette.

- Akár tarthatnánk egy aukciót. Most.

Corran a fejét rázta.

- Nem licitálok. Nekem kell, amid van. És elviszem.

Booster meglepetten pislogott.

- Szükséged van rá? Neked? Nem a Korélián vagy, Horn! Itt nincs jogod ehhez. Hogy neked mi kell, az itt nem számít.

Mirax kibújt apja tenyere alól.

- Nem Corrannak kell a portéka, hanem Wedge-nek.

Az idősebb Darklighter egyre szélesebben mosolygott. - Nagyszerű. Akkor hívjuk ide Antillest, és kezdődhet az aukció.

- Wedge-nek, mi? - Booster Miraxra pillantott, majd Huff felé fordult. - Add nekik!

- Rendben van, ha neked nem kell, eladom másnak. - Huff elkomolyodott, és Corranra pillantott. - Amim van, az kétmillió kreditbe kerül. Négybe, ha melléje azt is akarod, hogy az új Köztársaság híve legyek.

Booster kinyújtotta a kezét, és Huff vállára csapott.

- Azt mondtam, add nekik!

- Azt teszem.

- Nem, te alkudozol, én meg azt mondtam, hogy adj!

Huff egy percig értetlenül nézett. Corrannak egyre jobban tetszett a helyzet.

- Azt akarod, hogy ingyen nekik adjam? - kérdezte Huff.

Booster bólintott.

- Ha nem, akkor néhány tranzakciódról ki fog derülni, hogy a palpatinistákkal szimpatizálsz.

- Ez zsarolás.

- Nem, csak egyezkedem veled. Nekem van valamim, ami neked kell... a hallgatásom... neked meg olyasmid, ami nekem kell: a fegyverek Wedge számára. Cseréljünk, és mindketten elégedettek leszünk.

Mirax gyorsan az apja és Huff közé állt.

- Akár zsarolás, akár egyezkedés, nem érdekel. Most nem veszekedni jöttünk. Ha kompenzáció nélkül visszük el a portékát, nem vagyunk jobbak a Birodalomnál. Ha uzsoraárat fizetünk érte, olyan ostobák vagyunk, mint a birodalmiak. Egyik sem fog megtörténni, fair üzletet kötünk.

Ujjával Huffra mutatott.

- Állítsa össze a listát! Mi átnézzük, kiválasztjuk, ami kell, és találomra ellenőrizzük a tételeket. Az apám majd megállapítja az egyes tételek árát. Valamennyivel kevesebbet fogunk fizetni, mint a feketepiaci ár, mert azt úgysem hinné el senki, hogy Biggs Darklighter apja nyerészkedni akar Gavin bajtársain. Egyébként is olyasmit veszünk, aminek itt a Tatuinon nem sok hasznát veszi. Az összeg felét most fizetjük, a másik felét átvételkor.

Huff ajka remegett, és megrázta a fejét.

- Ötven százalékkal többet kérek, mint a folyó...

Mirax feltartotta a kezét.

- Állj! Azt mondtam, fair üzletet kötünk, nem azt, hogy tárgyalunk. Ha mindenáron tárgyalni akar, akkor kezdjük az apám módszerével, aminek az lesz a vége, hogy még maga fog fizetni nekünk, hogy elvigyük innen a portékáját.

Huff Darklighter alig kapott levegőt.

- Tudod te, lányom, mit kívánsz?

Mirax kedvesen rámosolygott.

- Fair üzletet.

Gavin elnevette magát.

- Valld be, Huff bácsi, hogy el kell fogadnod az ajánlatot, mert ennél jobbat úgysem kapsz!

- Igen, elfogadom - bólintott Huff lassan. - Figyeljen rám, ifjú hölgy! Ha bármikor biztos állásra lesz szüksége, keressen meg. Maga igazán tehetséges.

Huff Darklighter meghívta őket, hogy lakjanak nála, amíg a Tatuinon tartózkodnak. Elfogadták, de nemcsak azért, mert a felajánlott szállás ezerszer jobb volt, mint amit Mos Eisleyban találtak, hanem mert itt Gavin családja is meglátogathatta őket. Boosterrel és a kibővült Darklighter-klánnal a látogatás egy hatalmas családi ünneppé nőtt.

Corran örült, hogy megismerhette Gavin szüleit. Az apja, Jula, nagyon hasonlított Huffra, a meglévő kis különbséget csupán a Jula arcáról hiányzó bajusz hangsúlyozta. És mert Jula egy hidroponikus kertészetben dolgozott, keményebb felépítésűnek látszott tehetősebb rokonánál. Gyengédséggel viseltettek egymás iránt, de Huff folyton csipkelődött, és igyekezett fitogtatni Jula előtt a gazdagságát.

Jula ugyanakkor végtelenül visszafogottan viselkedett, és rezignáltan tűrte bátyja modortalanságait. Corran csak a fejét csóválta. Ha velem így bánna a testvérem, a sógornőm már régen özvegy volna. Jula válaszai udvariasak voltak, és ez gyakran jobban ingerelte Huffot, mintha keményen visszavágott volna.

Gavin anyja, Silya, akár Lanal Darklighter ikertestvére is lehetett volna. Gavin iránti aggodalma minden kérdését, megjegyzését átszőtte, és csak egy-két esetben tudta megállni könnyek nélkül. A pillantásban, amellyel Gavinre tekintett, Corran az anyja arcán látott kifejezést vélte felismerni, amit a Koréliai Biztonsági Erők Akadémiájának diplomaosztó ünnepségén látott. Utoljára. Büszkeség és aggodalom - amikor megvalósul egy anya vágya és rémálma. Gavin gyorsan a társaság középpontjává vált. Fiatal kuzinjait történetekkel szórakoztatta. Arról mesélt nekik, hogy milyen kalandokat élt át, mi mindent látott. Corran észrevette, hogy a Talaseánál történtekről visszafogottan beszél. Ez Corrant nem lepte meg, de tisztában volt vele, hogy Jula az el nem mondott részletekkel is tisztában van. Minden kérdést, minden megjegyzést Biggs halálának emléke szőtt át.

Magukban összehasonlítást tesznek Gavin és Biggs között, és ennek fényében értékelik a meséit. Kétségtelen, hogy Biggs hős volt, és hősként is cselekedett. Az ő halála tette lehetővé a Yavinnál Luke Skywalkernek, hogy kilőhesse a Halálcsillagot. Halála jól kifejezte a szituáció veszélyességét, és a körülményeket tekintve nem is volt váratlan esemény. Az események, amiket Gavin átélt, aligha voltak kevésbé veszélyesek, de ő legalább túlélte azokat. Corran megítélése szerint Gavin szülei jobbnak tarthatják őt Biggsnél, annak ellenére, hogy Huff igyekszik elültetni bennük a kétkedést, és folyton azt hangsúlyozza, hogy az ő fia a nagyobb hős.

Corran egyetlen gyermeke volt szintén egykeként nevelkedett szüleinek, s a Darklighterek családi összejövetele most kiválóan láttatta vele egy másik család életvitelének különbözőségét. Mivel sok olyan gyerek nyüzsgött körülötte, akiknek kényszerűen meg kellett osztozniuk mindenen, a saját határait, a gondolatait, de még a személyes tárgyait is szegényesnek érezte. A fiatal kölykök a felnőtteket a család tagjának tekintették, akihez bátran odamehettek, ha kérni akartak valamit.

Corran ettől először megijedt. Részben az áttekinthetetlen káosz miatt, de többnyire azért, mert a kis gyerekek felelősséggel rábízták magukat. Látva, hogy a Darklighter család mit sem törődik a gyerekekkel - legalábbis, amíg azok nem zavarják őket, vagy nem viselkednek illetlenül -, el kellett fogadnia ezt a bizalmat. A család nyíltsága is vonzotta, érezte, hogy elfogadják őt, de nem volt biztos abban, hogy engedhet-e a hívásnak?

Mirax és az apja, a meglévő kontraszt miatt is külön szigetet alkottak a felnőttek között. Visszafogott hangú társalgásuk, halk nevetésük és könnyed viselkedésük Corrant az apjával való kapcsolatra emlékeztette. Hal Horn egyszerre volt barát és bizalmas, szülő és bajtárs. Corran mindig olyannak képzelte el a családot, ahol bátran kimondhatja a véleményét, és nem nevetik ki, vagy helyesbítik. A közös vér olyan szövetség alapja, amelyet semmilyen nézeteltérés nem bonthat fel. Ő és az apja számos dologban nem értettek egyet, de ez sokkal inkább összekovácsolta, mintsem szétválasztotta őket.

Bár mindenki azon volt, hogy Corrant is bevonja a családi társalgásba, ő egyre inkább félrevonult, és hagyta, hogy elhatalmasodjon rajta az apja halála miatt érzett melankólia. Túl könnyen ide tudta képzelni az apját, ebbe a társaságba, szinte hallotta a nevetését, és maga előtt látta a többiek arcát, amint hallgatják Hal Horn történeteit. Biztosan megkedvelték volna. És neki is tetszett volna a társaság.

Corran gerincén végigfutott a hideg. A család közvetlensége vibroszablyaként hasított belé. Az apja, Hal Horn ismerte az ő apját, a jedilovag Neeja Halcyont. Hal soha nem mesélt neki Neejáról. Tudom, hogy ezzel csak engem akart védeni, de azt is tudom, hogy mennyire büszke volt az apjára. Amikor panaszkodtam neki, hogy mekkora terhet érzek a vállamon, és ő azt válaszolta, meg kell tanulnom cipelni a terhet, már tudta, hogy a jediörökség nyomja a vállamat. Ilyen mértékletesen fejezte ki a büszkeségét, noha a hallgatás kényszere belülről bizonyára mardosta. Lehet, hogy később, a Birodalom bukása után szándékában állt elmondani mindezt, de azt az időt már nem érte meg.

Corran kimentette magát a család előtt, és a lépcsőn felment a bolygó felszínére. A két nap már lenyugodott, de a melege még nem távozott el a talajból. Mindamellett a sivatagra telepedő hideg már egy-egy fuvallat erejéig éreztette közelségét. Jól passzolt ahhoz a hűvös érzéshez, amit Corran a bensőjében érzett.

- Bocsásson meg, Horn hadnagy, nem akarok tolakodó lenni!

Corran megfordult, és Jula Darklighter sziluettjét pillantotta meg az üregből szivárgó fényben.

- Nem zavar, uram. Én kis családból származom, és engem fáraszt ez a nyüzsgés.

- Én nagy családból származom, de engem is fáraszt. - Jula a földre pillantott, és odébb rúgott egy kődarabot. - Szeretnék köszönetet mondani azért, hogy a gondját viseli a fiamnak odakint.

Corran elmosolyodott, de a fejét rázta. - Gavin tud magára vigyázni.

- Azt mondta, maga megbízott benne, és megvédte egy másik pilótával szemben. Nem éppen így fejezte ki magát, de nem nehéz Gavin szavai mögé látni.

Corran könnyedén felnevetett.

- Nem, a maga fia hajlamos leegyszerűsíteni az érzelmeket. A szóban forgó esetben az történt, hogy nekem nézeteltérésem támadt Bror Jace-szel, és Gavin a vita közepén találta magát. Örülök neki, hogy ő akkor a bizalom jeleként könyvelte el azt, hogy a védelmembe vettem, de az igazság az, hogy akkoriban még nem bíztam a tapasztalatában, és csak azt néztem, hogy védelemre van szüksége. Büszke lehet a fiára.

Jula elmosolyodott, bólintott, és egyenesen Corran szemébe nézett.

- Már majdnem felnőtt Biggshez, ugye?

- Mi mindannyian felnőttünk már Biggshez, uram. A Birodalom eltűnőben van, de még mindig akadnak, akik készek harcolni érte. - Corran felemelte a kezét, és önkéntelenül is megtapogatta a jediérmét. - Gavin megsérült, és majdnem bele is halt, de elég erős volt ahhoz, hogy túlélje. Pilótaként egyre jobb és jobb lett, és igencsak nagy károkat okozott az ellenség soraiban. Bátor, de nem ostoba. Ő az a fajta ember, aki a Lázadás gerincét alkotja, éppen ezért képes folyton győzni.

- Amit mond, Horn hadnagy, az büszkeséggel tölt el - sóhajtott fel Jula. - És ez segít elviselnem a rosszat. Gondolom, a maga szülei egyformán aggódnak és büszkék.

- Az én szüleim meghaltak, uram.

- Sajnálom.

- Köszönöm.

Jula hüvelykujjával a mulatozó társaság felé bökött.

- Gondolom, nem könnyű elviselnie őket?

Corran vállat vont.

- Összehasonlítva egy birodalmi börtönnel, nem is olyan rossz. A lényeg az, hogy ott a gondolataim folyton a rossz emberek körül jártak: azok körül, akik oda juttattak. Itt nincsenek negatív gondolataim.

- Lehet, hogy ez azt jelenti, hogy végérvényesen elfogytak a negatív gondolatai. - Jula megveregette a vállát. - Nincs rosszabb érzés, mint a bánat és a fájdalom, Horn hadnagy. Az ő bűnük, hogy börtönbe került. Menjünk vissza, lássuk, mit tehetünk, hogy felvidítsuk magát!

Igaza van. Okom van szomorkodni, de nem itt és nem most. Corran elmosolyodott.

- Köszönöm. Azt hiszem, csatlakozom a társasághoz. A Birodalom elleni harc során oly gyakran volt részem becsmérlő fogadtatásban, hogy most az egyszer azt is elviselem, hogy örülnek nekem.

- Ezt örömmel hallom - mondta Jula, és karon ragadva a fény felé vezette Corrant. - A Darklighterek mindig barátként kezelték a családtagokat, és családtagként a barátokat. És mindig örültünk, ha gyarapodtunk egy újabb taggal.