SШtжt testvжrisжg
* Valзszьnч, hogy sohasem tisztрzзdnak teljesen annak a rejtжlyes tчzesetnek az okai. amely a Washington жs Red Bridges kШzШtti gyжren lakott Seekonk parton pusztьtott el egy dombtetшn рllз, elhagyatott hрzat.
A rendшrsжget a szokott mennyisжgben rohantрk meg magyarрzatokat kьnрlз hзbortosok, de kШzШttЧk egy sem volt olyan makacs. mint Arthur Phillips. egy rжgi keleti parti csalрd leszрrmazottja. az Angell Street egykori lakзja. egy kissж konfЩzus. de lelkes fiatalember, aki beszрmolзt kжszьtett bizonyos csemжnyekrшl, amelyek szerinte elшidжztжk a tЧzet. Noha a rendшrШk mindenkit megkжrdeztek. akit szerepeltetett vagy жrintett Mr. Phillips beszрmolзja, senki sem erшsьtette meg az elhangzottakat. kivжve az Athenaeum KШnyvtрr egyik kШnyvtрrosрnak nyilatkozatрt, amely azonban csupрn azt tanЩsьtotta. hogy Mr. Phillips ott talрlkozott egyszer Miss Rose Dexterrel. Az alрbbiakban kШvetkezik a kжzirat.
I.
Aki жjszakрnkжnt jрrja a keleti part bрrmelyik vрrosрnak utcрit, tШbbszШrШs bepillantрst nyer a kЧlШnШsbe, a szШrnyчbe, a kьsжrtetiesbe жs az elrugaszkodottba, mert a sШtжtsжg elшcsalja a vрros repedжseibшl жs hasadжkaibзl, padlрsszobрibзl жs pincerejtekeibшl azokat az emberi lжnyeket, akik elfelejtett, sШtжt okok miatt szЧrke zugolyaik biztonsрgрba menekЧlnek a nappal elшl - a torzakat, magрnyosokat, betegeket, az elШregedetteket, az чzШtteket жs azokat a kрrhozott lelkeket, akik Шnmagukat keresik az жjszaka leple alatt, ami sokkal рldрsosabb rрjuk nжzve, mint a nappal hideg fжnye valaha is. Нk az жlet sebzettjei, megnyomorьtottjai, fжrfiak жs nшk, akik soha sem tudtрk feldolgozni gyermekkori sжrЧlжseiket, vagy akik szрndжkosan keresnek nem embernek szрnt жlmжnyeket. Bшvelkedik az ilyen lжnyekben minden hely, ahol az emberi tрrsadalom meghatрrozott ideig ШsszesчrчsШdШtt, noha csak a sШtжt зrрkban lрthatзk, Щgy bukkannak elш, mint az жjszakai lepkжk, hogy kШrbecsapongjрk szчkШs kШrnyezetЧket a nжhрny kurta зrрban, amely adatott nekik, mielшtt ismжt el kell menekЧlniЧk a nappali fжny elшl.
Magрnyos gyerek lжvжn, жs mivel nagyrжszt magamra voltam utalva, mert рllandз betegeskedжs volt osztрlyrжszem, mрr korрn rрszoktam, hogy жjszakрnkжnt az utcрkat rзjam, eleinte csak az Angell Street kШrnyжkжn, ahol жltem gyermekkorom legnagyobb rжszжben, azutрn egyre tрgulз kШrШkben jрrtam be szЧlшvрrosom, Providence utcрit. Nappal, ha az egжszsжgem engedte, a Seekonk folyз partjрn kзszрlva jutottam ki a vрrosbзl a szabadba, vagy amikor leginkрbb eltШltШtt az energia, nжhрny gondosan kivрlasztott tрrsammal egy “klubhрzban” jрtszottam, amelyet fрradsрgosan жpьtettЧnk az erdшben, nem messze a vрrostзl. Ugyancsak sokat olvastam, hosszЩ зrрkat tШltШttem nagyapрm hatalmas kШnyvtрrрban, vрlogatрs nжlkЧl olvastam, ily mзdon tekintжlyes tudрsra tettem szert a gШrШg filozзfusoktзl az angol kirрlysрg tШrtжnetжig, a rжgi alkimistрk titkaitзl Niels Bohr kьsжrleteiig, az egyiptomi papiruszok tanьtрsaitзl Thomas Hardy tanulmрnyaiig, mivel nagyapрmnak meglehetшsen рtfogз ьzlжse volt a kШnyvekkel kapcsolatban; nem зhajtott szakosodni, csak olyasmit vрsрrolt жs шrzШtt meg, amit jзnak tartott, vagyis ami lekШtШtte a gondolatait.
┴m vрltozatlanul az жjszakai vрros vonzott legjobban; a kзszрlрs volt kedvenc foglalatossрgom, mрr gyermeksжgem utolsз жveiben csavarogtam жjszakрnkжnt, жs ьgy tettem kamaszkoromban is, amelynek sorрn - mivel a kiЩjulз betegsжgek megakadрlyoztрk a rendszeres iskolalрtogatрst - egyre Шnрllзbb жs magрnyosabb lettem. Ma mрr nem tudnрm megmondani, mit kerestem olyan elszрntan az жjszakai vрrosban, mi vonzott a rosszul kivilрgьtott utcрkon, miжrt kerestem a hatalmas Providence-ben csaknem ismeretlenЧl elveszш, vжn Benefit Streetet жs a Poe Street рrnyait, mit remжltem talрlni a vрros sШtжt mellжkutcрiban жs sikрtoraiban, az жjszaka lopakodз жs зlрlkodз tШbbi vрndorрnak futзlag megpillantott arcрban, hacsak azt nem, hogy talрn elmenekЧlhetek a nappali fжny nyersebb realitрsa elшl, жs ez a vрgy pрrosult a vрrosi жlet csupрn жjszaka fШlfedezhetш titkait fЧrkжszш olthatatlan kьvрncsisрggal.
Amikor vжgЧl befejezett tжnnyж vрlt gimnрziumi жrettsжgim, Щgy lett volna logikus, hogy mрssal foglalkozzam; рm nem ьgy lett, mivel egжszsжgem tЩlsрgosan ingatag volt ahhoz, hogy megkockрztathassam a beiratkozрst a Brown Egyetemre, ahol pedig tanulmрnyaimat folytatni szerettem volna, жs ez a vesztesжg mжg inkрbb rрszorьtott magрnyos foglalatossрgaimra: megkettшztem az olvasрs зrрit, mжg tШbb idшt tШltШttem az utcрkon жjszakрnkжnt, a nappali зrрkat egyszerчen рtaludtam. ┴m egyжbkжnt kialakьtottam egy mрskЧlШnben normрlis жletvitelt; nem hagytam el Шzvegy anyрmat vagy nagynжnжimet, akikkel egyЧtt жltem, noha ifjЩsрgom tрrsai eltрvolodtak tшlem, viszont fШlfedeztem Rose Dextert, a Providence-be жrkezш egyik elsш angol csalрd fekete szemч sarjрt, egy feltчnшen kecses testalkatЩ, szжp arcЩ lрnyt, akit sikerЧlt rрbeszжlnem, hogy ossza meg velem жjszakai Щtjaimat.
Vжle egyЧtt Щjult lelkesedжssel folytattam az жjszakai Providence fШlderьtжsжt, жs buzgзn mutogattam Rose-nak, amit жn mрr fШlfedeztem a vрrosban жjjeli vрndorlрsaim sorрn. ElшszШr az зdon Athenaeumban talрlkoztunk, жs tovрbbra is ott jШttЧnk Шssze estжnkжnt, a bejрrat elшl indulva az жji kalandozрsokra. Amit Rose szeszжlybшl kezdett, abbзl hamarosan szenvedжly lett; az enyжmhez hasonlз buzgalommal. kutatta a rejtett sikрtorokat, hosszЩ, elhagyatott utcрkat, hamarosan жppen olyan otthonos volt az жjszakai vрrosban, mint жn. Nemigen hajlott az Чres fecsegжsre, amivel csodрlatosan kiegжszьtette szemжlyisжgemet.
Ilyen mзdon jрrtuk Providence-t nжhрny hзnapon рt, ,amikor egy жjjel megszзlьtott a Benefit Streeten egy Щriember, aki tжrdig жrш malaclopзt viselt gyчrШtt, elhanyagolt ruhрja fШlШtt. Nem messze tшlЧnk рllt a jрrdрn, amikor befordultunk az utcрba, akkor vettem жszre, amikor elhaladtunk mellette; kЧlШnШs mзdon nyugtalanьtott, bрr furcsamзd ismerшsnek talрltam bajuszos, sШtжt szemч arcрt, loboncos, fedetlen fejжt. Amint elhaladtunk mellette, nyomunkba szegшdШtt, vжgЧl utol is жrt, megжrintette a vрllamat жs ьgy szзlt:
- Uram! Meg tudnр mondani nekem, hogyan jutok el abba a temetшbe, ahol valamikor Poe sжtрlt?
Megmutattam, merre menjen, majd hirtelen Шtlettel felajрnlottam, hogy elkьsжrjЧk Щti cжljрig; szinte mжg fel se fogtam, mi tШrtжnik, жs mрris hрrman jрrtuk az utat. Szinte azonnal жszrevettem, hogy az illetш milyen szрmьtз arccal mжregeti tрrsamat, mжgis, esetleges neheztelжsemet elfojtotta a fШlismerжs, hogy az idegen жrdeklшdжse рrtalmatlan, sokkal inkрbb hчvШsen kritikus, mint szenvedжlyesen жrdeklшdш. ╔n is kihasznрltam az alkalmat, hogy gondosan megvizsgрljam, amennyire kжpes voltam az utcai lрmpрk fжnytзcsрjрban, amelyeken alkalmankжnt рthaladtunk, жs egyre jobban zavart a kьnzз meggyшzшdжs, hogy ismerem vagy ismertem.
Csaknem kizрrзlag feketжbe ШltШzШtt, nem szрmьtva fehжr ingжt жs a laza selyem csokornyakkendшt. Ruhрja gyчrШtt volt, mintha rжgen vasaltрk volna, mжgsem piszkos, amennyire megрllapьthattam. Homloka magas, csaknem kupolaszerч volt, alзla fekete szempрr nжzett borzongatзan, arca kicsiny, tompa рllban vжgzшdШtt. Haja hosszabb volt, mint ami korosztрlyomban megszokott, mжgis ugyanahhoz a nemzedжkhez tartozзnak tчnt, Шt жvnжl sem lehetett idшsebb nрlam. Ruhрzata azonban hatрrozottan nem az жn generрciзmhoz tartozott; noha Щjnak lрtszott, mintha szрmos korszakkal megelшzte volna a nuiжinket.
- Idegen Providence-ben? - kжrdeztem tЧstжnt.
- Lрtogatзban vagyok itt - felelte kurtрn.
- ╔rdekli Poe?
Biccentett.
- Mennyit tud rзla? - kжrdeztem ezutрn.
- Keveset - felelte. - Talрn mesжlhetne rзla?
Nem kellett kжtszer mondania, azonnal жletrajzi vрzlatot kжszьtettem a detektьvregжny atyjрrзl, a komor tШrtжnetek mesterжrшl, akinek munkрjрt mрr rжgen csodрltam, csak Mrs. Sarah Helen Whitmanhoz fчzшdш romantikus kapcsolatрt dolgoztam ki rжszletesebben, mert Poe Mrs. Whitmant lрtogatni jШtt el Providence temetшjжbe, ahovр жppen tartottunk. Lрttam, hogy szinte elbчvШlt figyelemmel hallgat, mindent megjegyezni lрtott, amit mondtam, de kifejezжstelen arcрrзl nem tudtam leolvasni, tetszжsжre vannak-e szavaim, vagy ellenkezшleg, жs azt sem tudtam meghatрrozni, mi tрplрlja kьvрncsisрgрt.
Rose a maga rжszжrшl tudatрban volt a fжrfi жrdeklшdжsжnek, ami azonban nem hozta zavarba, talрn mert жrezte, hogy nem szerelmi termжszetч. Amьg meg nem kжrdezte a lрny nevжt, nem tudatosodott bennem, hogy mi sem ismerjЧk az Шvжt. Akkor azt mondta, szзlьtsuk “Mr. Allannak mire Rose csaknem жszrevehetetlenЧl elmosolyodott; akkor vettem жszre futзlag, amikor elhaladtunk egy utcai lрmpa alatt.
Tрrsunkat, miutрn megtudta nevЧnket, Щgy tчnt, nem жrdekli mрs; csШndben жrtЧk el a temetшt. Azt gondoltam, Mr. Allan bemegy, de nem volt ilyen szрndжka; nyilvрnvalзan csak meg akarta tudni, hol van ez a hely, hogy nappal visszatжrjen, ami жrtelmes dШntжs volt, mivel - noha жn jзl ismertem a temetшt, жs alkalmankжnt жjszaka is vжgigsжtрltam rajta - kevжs lрtnivalзt nyЩjtott egy idegennek a sШtжt зrрkban.
Jз жjszakрt kьvрntunk neki a kapuban, жs tovрbbmentЧnk.
- Lрttam mрr valahol ezt a fickзt - mondtam Rose-nak, amikor kiжrtЧnk a fжrfi hallзtрvolsрgрbзl. - De nem tudom kitalрlni, hol. Talрn a kШnyvtрrban.
- Csakugyan ott lрthatta - felelte Rose jellegzetes torokhangЩ kuncogрsрval. - A falon egy kжpen.
- Ugyan mрr! - kiрltottam.
- Biztosan жszrevette a hasonlзsрgot! - vрlaszolta. - Mрr a nevжben is. ┌gy nжzett ki, mint Edgar Allan Poe.
Tжnyleg. Ahogy Rose megemlьtette, rрdШbbentem az erшs hasonlзsрgra, mжg a ruhрzatban is; Mr. Allan legott рtlжnyegЧlt Poe рrtalmatlan imрdзjрvр, aki annyira megszрllott, hogy mжg divatjamЩlt ruhрzatрban is tШrekszik a kЧlsш hasonlatossрgra - Щjabb kЧlШnШs csodabogara az emberisжgnek, aki a vрros жjszakai utcрit jрrja.
- Hрt ez a legfurcsрbb fickз, akivel talрlkoztunk, amiзta жjszaka mрszkрlunk - jegyeztem meg.
Rose szorosabban fogta a karomat. - Arthur, nem жrzett valamit… valami rosszat kШrЧlШtte?
- Hрt, azt hiszem, van annyira “rossz”, mint mindnyрjan, akik a sШtжtben jрrkрlunk - vрlaszoltam. - Talрn az, hogy valamilyen mзdon szeretnжnk sajрt valзsрgot teremteni magunknak.
De mikШzben vрlaszoltam, tisztрban voltam vele, mire gondol, nem kellett oly buzgзn magyarрznia az ezt kШvetш szзрradattal - volt itt rossz, abban az жrtelemben, hogy volt valami mжlysжgesen hamis Mr. Allanban. Most, hogy tudomрsul vettem a tжnyt, egyszerre meglрttam az aprзsрgokban, mindenekelшtt az arc kifejezжstelensжgжben; beszжde, bрrmily keveset szзlt, nжlkЧlШzte a modulрciзt, csaknem gжpiesnek tчnt; nem mosolygott, meg sem rezzent az arca; fogalmazрsрnak precizitрsa a legtШbb embertшl idegen,:jeges tрvolsрgtartрsra, kШzШmbШssжgre utalt. Mжg Rose irрnti жrdeklшdжse is leginkрbb klinikai jellegч volt. Kьvрncsisрgom fellobbant, рm egyben neheztelжs жbredt bennem, aminek kШvetkeztжben mрs tжmрkra tжrtem рt, жs hazakьsжrtem Rose-t.
II.
Feltжtelezem, elkerЧlhetetlen volt, hogy ismжt talрlkozzam Mr. Allannal, жs ez meg is tШrtжnt kжt жjszakрval kжsшbb, nem messze otthonomtзl. Talрn abszurdum ilyet gondolni, de nem tudtam szabadulni a benyomрstзl, hogy rрm vрrt, mert ugyanЩgy talрlkozni akart velem, mint жn шvele.
Kedжlyesen ЧdvШzШltem mint жjszakai tрrsamat, de rШgtШn жszrevettem, hogy noha hangja az жn jovialitрsomat mьmeli, egy fikarcnyi жrzelem sem lрtszott a fizimiskрjрn; tШkжletesen bжkжs volt - “szenvtelen”, ahogy a romantikus szerzшk ьrjрk, ajkрn nem lрtszott mosoly, sШtжt szemжben nem lobbant szikra. Most, hogy felhьvtрk rр a figyelmemet, lрttam, hogy feltчnшen hasonlьt Poe-ra, olyan feltчnшen, hogy mжg el is hittem volna, ha Mr. Allan a kШltш leszрrmazottjрnak рllьtja magрt.
KЧlШnШs egybeesжsnek vжltem, semmi tШbbnek, жs Mr. Allan ez alkalommal nem emlьtette Poe-t vagy bрrmifжle kapcsolatрt Providence-szel. Hamarosan kiderЧlt, hogy sokkal jobban figyel rрm; ugyanolyan szзfukar volt, mint elsш talрlkozрsunkkor, жs ugyanolyan furcsрn viselkedett - mintha most lрtnрnk egymрst elшszШr. De az is lehet, hogy csak kШzШs tжmрt keresett, жs amikor megemlьtettem, hogy heti rovatot vezetek a Providence Journalban a csillagрszatrзl, megindult a tрrsalgрs; ami jз nжhрny hрztШmbШn рt az жn monolзgom volt, az most pрrbeszжddж vрltozott.
Azonnal kiderЧlt, hogy Mr. Allan nem kezdш a csillagрszati tжmрkban. Bрrmennyire igyekezett egyetжrteni velem, bizonyos kжrdжsekben kЧlШnbШzш, helyenkжnt fШlШttжbb vitathatз nжzeteket vallott. Egykettшre kifejtette abbeli vжlemжnyжt, hogy nem csupрn lehetsжges a bolygзkШzi utazрs, жs nem csupрn naprendszerЧnk nжhрny bolygзjрn, de szрmtalan csillagon laknak.
- Emberi lжnyek? - hitetlenkedtem.
- SzЧksжges az? - vрgott vissza. - Az жlet egyedi, nem az ember. Mжg ezen a bolygзn is szрmos formрt Шlt az жlet.
Megkжrdeztem, olvasta-e Charles Fort munkрit.
Nem olvasta. Nem is hallott rзla, ьgy kжrжsжre nagy vonalakban ismertettem Fort nжhрny elmжletжt, жs az azokat alрtрmasztз tжnyeket. Sжta kШzben idшnkжnt lрttam, hogy tрrsam kurtрn biccent, noha egykedvч arca nem рrult el жrzelmeket, de mintha egyetжrtett volna. Egyszer meg is szзlalt:
- Igen, ьgy van. Ahogy Fort mondja.
Ebben a pillanatban жppen a Japрn kШzelжben, a tizenkilencedik szрzad kШzepe tрjрn lрtott azonosьtatlan repЧlш tрrgyakrзl beszжltem.
- Honnan tudja? - kiрltottam.
Azonnal hosszabb szзnoklatba kezdett, aminek az volt a lжnyege, hogy a csillagрszat minden modern tudзsa meg van gyшzшdve rзla, miszerint nem a FШld az egyetlen hely, ahol lжtezik az жlet, жs ebbшl arra lehet kШvetkeztetni, hogy ha egyes жgitesteken a miжnkжnжl alacsonyabb жletformрk fordulnak elш, akkor mрsokon magasabb formрk is lжtezhetnek, жs ha ezt a kШvetkeztetжst elfogadjuk, akkor tШkжletesen жsszerч feltжtelezni, hogy ezek a magasabb formрk ismerik a bolygзkШzi utazрst, жs sok жvtizednyi megfigyelжs utрn tШkжletesen ismerhetik a FШldet жs lakзit csakЩgy, mint testvжrbolygзit.
- De mi cжlbзl? - kжrdeztem. - Hogy hрborЩskodjanak velЧnk? Hogy megszрlljanak minket?
- Sokkal fejlettebb жletformрnak aligha van szЧksжge ilyen primitьv megoldрsra - mutatott rр. - Pontosan Щgy figyelnek minket, ahogyan mi figyeljЧk a Holdat жs hallgatjuk a bolygзk rрdiзjeleit - mi mжg a bolygзkШzi tрvkШzlжs legalacsonyabb fokрn рllunk, nem beszжlve az чrutazрsrзl, jзllehet mрs fajok tрvoli csillagokon mрr mindkettшt megteremtettжk.
- Hogyan beszжlhet errшl ilyen bizonyossрggal? - kжrdeztem ekkor.
- Mert meg vagyok gyшzшdve rзla. оnnek is biztosan szembe kell nжznie hasonlз kШvetkeztetжsekkel.
Ezt elismertem.
- ╔s nyitott maradt az elmжje?
Ezt is elismertem.
- Elжggж nyitott elmжjч ahhoz, hogy megvizsgрljon nжhрny bizonyьtжkot, amelyeket Шn elж tрrnak?
- Termжszetesen - feleltem, noha aligha titkolhattam szkepticizmusomat.
- Akkor jз - mondta. - Mert ha megengedi, testvжreim жs жn ellрtogatnрnk az Шn Angell Street-i otthonрba, hрtha meggyшzzЧk Шnt arrзl, hogy van жlet a vilрgчrben - nem olyan formрjЩ, mint az ember, de жlet, жs sokkal hatalmasabb жrtelemmel rendelkezik, mint a maguk emberisжgжnek legжrtelmesebb pжldрnyai.
Mulattatott рllьtрsрnak жs hitжnek nagyszabрsЩ volta, рm egyetlen jellel sem рrultam el magam. оnbizalmрt lрtvрn ismжt azon kellett gondolkodnom, milyen vжgtelenЧl sokfжle figurрval lehet talрlkozni Providence жjjeli baglyai kШzШtt; Mr. Allan nyilvрnvalзan olyan egyжnisжg, aki sajрtos hitжnek megszрllottja, жs mint a legtШbb ilyen ember, hajlik a tжrьtжsre, hogy mрsokkal is elhitesse igazрt.
- Amikor зhajtja - hьvtam meg. - De szeretnжm, ha inkрbb kжsшbb jШnnжnek, mint elшbb, hogy anyрmnak ideje legyen lefekЧdni. Minden kьsжrletfжle megzavarlnatnр шt.
- JШvш hжtfшn este megfelel?
- Rendben.
Nem emlьtette tШbbж a tжmрt. Igazsрg szerint meg se szзlalt, rрm hagyta a beszжlgetжst. Nem lehettem valami szзrakoztatз, mivel hрrom saroknyira, amikor egy kШzhШz жrtЧnk, Mr. Allan hirtelen jз жjszakрt kьvрnt, majd befordult a kШzbe, жs hamarosan elnyelte a sШtжtsжg.
Vajon itt lehet a hрza?, tчnшdtem. Ha nem, akkor mindenkжppen fШl kell bukkannia a kШz mрsik vжgжn. оsztШnszerч sietsжggel megkerЧltem a hрztШmbШt, жs a pрrhuzamos utcрban megрlltam a sШtжtsжg mжlyжn, ahol jзl el voltam rejtve, mжgis szemmel tudtam tartani a kШz bejрratрt.
Mжg ki se fЩjtam magam, amikor rржrшs lжptekkel megjelent Mr. Allan. Azt vрrtam, hogy megy tovрbb a kШzШn рt, de nem ezt tette; befordult az utcрba, жs lжpteit kissж felgyorsьtva ment tova. Most mрr a kьvрncsisрg hajtott, жs a nyomрba szegшdtem, annyira rejtшzve, amennyire lehet. De Mr. Allan sohasem nжzett kШrЧl; egyenesen elшre meredt, жs amennyire meg tudtam ьtжlni, pillantрst sem vetett sem jobbra, sem balra; жjfжl utрn egy зrрval nyilvрnvalзan abba az irрnyba tartott, amerre otthona lehetett.
Nem volt tЩlsрgosan nehжz kШvetni korрbbi tрrsamat, mivel jзl ismertem ezeket az utcрkat, gyermekkorom зta jрrtam шket. Mr. Allan a Seekonk felж haladt, жs tartotta az irрnyt minden kitжrш nжlkЧl, amьg el nem жrte Providence-nek egy kissж rozzant rжszжt. Itt fШlgyalogolt egy alacsony dombra, amelynek a tetejжn egy rжgзta elhagyatott hрz рllt. Bement, жs жn nem lрttam tШbbж. Vрrtam egy kis ideig, arra szрmьtottam, fжny gyЩl a hрzban, de semmi ilyesmi nem tШrtжnt, amibшl csak arra kШvetkeztethettem, hogy rШgtШn lefekЧdt.
Szerencsжre tovрbbra is рrnyжkban maradtam, mert Mr. Allan nem fekЧdt le. Nyilvрn рtment a hрzon, жs megkerЧlte a tШmbШt, mert hirtelen жszrevettem, hogy ismжt az жpЧlet felж tart, abbзl az irрnybзl, ahonnan jШttЧnk; ismжt vжgigment az utcрn, elhaladt rejtekhelyem mellett, belжpett a hрzba, жs ismжt nem kapcsolta be a vilрgьtрst.
Ez alkalommal bent is maradhatott. оt percig, sшt kicsivel tovрbb is vрrakoztam; majd megfordultam, жs elindultam Angell Street-i otthonom felж. Elжgedett voltam, mert amikor kШvettem Mr. Allant, csak azt tettem, amit ш elsш talрlkozрsunk жjszakрjрn; lрthatзlag szintжn kШvetett engem, mert mрr rжgen arra a kШvetkeztetжsre jutottam, hogy ma жjszakai talрlkozрsunk nem a vжletlen mчve volt, hanem elшre eltervezett esemжny.
Mindazonрltal jз nжhрny saroknyira Allan hрzрtзl dШbbentem vettem жszre, hogy imжnti tрrsam kШzeledik felжm a Benefit Street irрnyрbзl! ╔pp azon tШprengtem, mikжnt volt kжpes ismжt elhagyni a hрzat жs megkerЧlni engem, hogy ismжt felжm jШjjШn; hiрba prзbрltam magam elж kжpzelni a tжrkжpen olyan Щtvonalat, amelyen kжpes lett volna ezt megtenni, amikor ш elhaladt mellettem, de semmi jelжt sem adta a felismerжsnek.
Mindazonрltal tagadhatatlanul ш volt az - ugyanaz a Poe-kЧlsш, ami jзl megkЧlШnbШztette a tШbbi жjszakai vрndortзl. Megfordultam, utрna nжztem, kevжs hьjрn kiszaladt a neve a szрmon. Nem fordьtotta el a fejжt, hatрrozottan ment tovрbb, nyilvрnvalзan ugyanarra, ahonnan jШttem. Figyeltem, amьg eltчnik, kШzben mжg mindig azt az Щtvonalat prзbрltam - hiрbavalзan - megrajzolni az ismerшs utcрk, kШzШk жs sikрtorok hрlзzatрban, amelyeken ismжt szembekerЧlhetett velem.
Az Angell Streeten talрlkoztunk, vжgigmentЧnk a Benefiten, majd жszaknak tartottunk, жs visszafordultunk a folyзhoz. Csupрn ha lжlekszakadva rohan, akkor kerЧlhetett meg жs jШhetett ismжt szembe. De mi жrtelme lett volna ennek? HЧledezve mentem tovрbb, annрl is inkрbb, mivel a legkisebb jelжt sem adta a felismerжsnek, arckifejezжse azt sugallta, hogy teljes mжrtжkben idegenek vagyunk egymрsnak!
De ha meghШkkentettek az жjszaka esemжnyei, mжg jobban elkжpedtem, amikor kШvetkezш este az Athenaeumnрl talрlkoztam Rose-zal. Lрthatзan rрm vрrt, жs hozzрm sietett, amint megpillantott.
- Lрtta Mr. Allant? - kжrdezte.
- Tegnap este - feleltem, жs mрr жppen elmesжltem volna a kШrЧlmжnyeket, amikor ismжt megszзlalt.
- ╔n is! Velem egyЧtt jШtt ki a kШnyvtрrbзl, azutрn hazakьsжrt.
Lenyeltem vрlaszomat, жs meghallgattam шt. Mr. Allan megvрrta, amьg Rose kijШn a kШnyvtрrbзl. ▄dvШzШlte, жs megkжrdezte, sжtрlhat-e vele, miutрn megbizonyosodott rзla, hogy жn nem vagyok ott. Egy зrрn рt sжtрltak, noha keveset beszжlgettek жs az is felЧletes tрrsalgрs volt - a vрros mчemlжkeirшl, bizonyos hрzak жpьtжszetжrшl жs hasonlз tжmрkrзl, amik olyanokat foglalkoztatnak, akik жrdeklшdnek Providence rжgebbi kЧlseje irрnt -, azutрn Mr. Allan hazakьsжrte. RШviden, Rose egyЧtt volt Mr. Allannal a vрros egyik rжszжben, mikШzben жn is vele voltam a vрros mрsik felжben; egyikЧnknek sem volt a legkisebb kжtsжge sem Щtitрrsaink szemжlyazonossрgрval kapcsolatban.
- ╔n жjfжl utрn lрttam - mondtam, ami hozzрtartozott az igazsрghoz, noha nem volt azonos a teljes igazsрggal.
E rendkьvЧli egybeesжsre valamilyen logikus magyarрzatot kellett talрlni, noha ezt nem akartam Rose-zal megbeszжlni, mжg kevжsbж szerettem volna megriasztani. Mr. Allan a “testvжreirшl” beszжlt; ezжrt teljes mжrtжkben elkжpzelhetш, hogy van nжhрny egypetжjч ikertestvжre. De mi lehet a magyarрzat egy ilyen nyilvрnvalз, elшre eltervezett csalрsra? Egyik Щtitрrsunk nem volt, nem lehetett azonos azzal a Mr. Allannal, akivel korрbban sжtрltunk. De melyik? ┌gy vжltem, az жn Щtitрrsam azonos volt azzal akivel kжt жjszakрval korрbban talрlkoztunk.
Olyan hanyagul, amennyire lehetett hasonlз kШrЧlmжnyek kШzШtt, kжrdжseket tettem fШl Rose-nak, amelyek arra szolgрltak, hogy azonosьthassam Щtitрrsрt; azt remжltem, hogy valahol beszжlgetжsЧnk kШzben fжny derЧl a hamis szemжlyazonossрgra. Rose semmifжle kжtsжget nem рrult el; рrtatlanul meg volt gyшzшdve rзla, hogy tрrsa ugyanaz a fжrfi, aki kжt жjszakрval korрbban velЧnk sжtрlt, mivel egyжrtelmчen utalt a korрbbi жjszakai sжtрra, жs Rose-t teljes mжrtжkben sikerЧlt meggyшznie szemжlyazonossрgрrзl. Azжrt sem volt oka kжtelkedni, mivel жn hallgattam; volt itt valami zavarba ejtш rejtжly, mert a testvжrek valami homрlyos okbзl жrdeklшdnek irрntunk - biztosan nem azжrt, mert шket is жrdeklik az жjszaka vрndorai, жs osztoznak kьvрncsisрgunkban az alkonyat utрn felbukkanз жs hajnalban a rejtekhelyжre visszavonulз жlet irрnt.
┴m az жn Щtitрrsam megbeszжlt velem egy Щjabb talрlkozзt, mьg Rose egy szзval sem emlьtette, hogy a fжrfi, aki elkьsжrte, ismжt talрlkozni szeretne vele. Egyрltalрn miжrt vрrta meg Rose-t? De a kutatрsnak ez a vonala жrdektelennж lett ahhoz a fШlismerжshez kжpest, hogy miutрn tрrsamat elшzш este hazakьsжrtem, a kжsшbbi talрlkozрsok sorрn felbukkanз fжrfi sem lehetett azonos azzal, aki Rose-zal sжtрlt, mivel a lрny tЩl messzire lakott attзl a helytшl, ahol talрlkoztam velЧk, ьgy lehetetlen volt, hogy odaжrjenek arra a helyre, ahol lрttam шket. Kьnos bizonytalansрg vett erшt rajtam. Talрn hрrom Allan - valamenynyi egypetжjч - lжtezik egyszerre? Vagy nжgy? De nem, a mрsodik, akivel talрlkoztam elшzш жjjel, azonos lehetett az elsшvel, mжg ha a harmadik nem is lehet ugyanaz.
Akрrmennyit gondolkodtam, a rejtvжny megoldatlan maradt. Kihьvз hangulatban vрrtam a hжtfш
esti talрlkozзt Mr. Allannel, noha addig mжg kжt nap volt hрtra.
Ennek ellenжre felkжszЧletlenЧl жrt Mr. Allannak жs testvжreinek lрtogatрsa a kШvetkezш hжtfш estжn. Negyed tizenegykor жrkeztek; anyрm жppen akkor ment fШl a hрlзszobрjрba. LegfШljebb hрrmukat vрrtam; heten voltak, жs olyan egyformрk, mint hжt tojрs, annyira, hogy nem is tudtam kitalрlni, melyikЧk az a Mr. Allan, akivel mрr kжtszer sжtрltam Providence жjszakai utcрin, noha feltжteleztem, hogy ш a csoport szзvivшje.
Besorjрztak a nappaliba, жs Mr. Allan testvжrei segьtsжgжvel azonnal fжlkШrbe рllьtotta a szжkeket, mikШzben valamit mormolt a “kьsжrlet termжszetжrшl” noha az igazat megvallva жn mжg mindig annyira meg voltam dШbbenve a hжt azonos ember lрtvрnyрtзl, akik valamennyien elkжpesztшen hasonlьtottak Edgar Allan Poe-ra, hogy nemigen fogtam fel, amit szзvivшjЧk mondott. EzenfelЧl a gрzlрng fжnyжben megрllapьtottam, hogy mind a heten viaszfehжrek, bрr nem olyan mжrtжkben, hogy kжtsжget жbresszenek hozzрm foghatзan hЩs-vжr voltuk irрnt; ez inkрbb valamilyen betegsжgre utalt, esetleg vжrszegжnysжgre, vagy valamilyen hasonlз kзrra, amely elvжrtelenьtette az arcukat; szemЧk nagyon sШtжt volt, merev pillantрsЩ, жs mintha mжgse lрtott volna semmit, pedig nem szenvedtek az жrzжkelжs hiрnyрban, csak talрn egy szрmomra жrzжkelhetetlen szervЧk volt hozzр. A bennem gomolygз жrzelemben nem a fжlelem uralkodott, inkрbb az elsШprш kьvрncsisрg, olyasmivel рtszьnezve, hogy amivel talрlkozom, nem csupрn a tapasztalataimhoz, de a lжtezжsemhez kжpest is idegen.
Eddig nem sok szз esett kШzШttЧnk, de most, hogy a fжlkШr kжszen рllt, lрtogatзim leЧltek, a szзvivш odaintett, жs arra a szжkre mutatott, amely a fжlkШr elшtt рll, szemben az Чlш fжrfiakkal.
- Helyet foglalna, Mr. Phillips? - kжrdezte.
Megtettem, amire kжrt, жs a szemek kereszttЧzжben talрltam magam, noha nem igazрn a fзkuszpontban. ┌gy tчnt, a hжt ember keresztЧlnжz rajtam.
- Az a szрndжkunk, Mr. Phillips - magyarрzta a szзvivш, akit жn a Benefit Streeten lрtott Щriemberrel azonosьtottam -, hogy bizonyos benyomрsokat keltsЧnk Шnben a fШldШn kьvЧli жletrшl. Ehhez csupрn az szЧksжges, hogy lazьtson, vрljжk fogжkonnyр.
- Kжszen рllok - mondtam.
Vрrtam, mikor kжr meg, hogy tompьtsam le a vilрgьtрst, ami szokрsos az ilyen szeрnsz jellegч ШsszejШveteleken, de nem tett ilyet. Nжmрn vрrakoztak, csak a faliзra ketyegжse, a vрros tрvoli zЩgрsa hallatszott, majd belekezdtek valamibe, amit csak жneklжskжnt ьrhatok le - halk, nem kellemetlen, csaknem bШlcsшdalszerч zЧmmШgжsbe, ami fШlerшsШdШtt, жs hangok tШrtжk meg; szavaknak vжltem шket, bрr egyet sem ismertem fШl. Az жnek, amelyet zЧmmШgtek, жs a mзd, ahogyan tettжk, rendkьvЧl kЧlШnШs volt; mollban жnekeltek, a hangkШzШk semmilyen рltalam ismert, fШldi zenei rendszerhez nem hasonlьtottak, noha sokkal inkрbb keletinek tчnt, mint nyugatiraak.
Nem sokрig tчnшdhettem azonban a zene termжszetжn, mivel hamarosan igen kellemetlenЧl kezdtem жrezni magam, a hжt ember arca elmosзdott egyetlen lebegш arccр olvadt Шssze, az idш elviselhetetlenЧl hosszЩ eonjainak hullрmverжsжt жreztem рtcsapni magamon. Arra a kШvetkeztetжsre jutottam, hogy a hipnзzis valamilyen formрja felelшs рllapotomжrt, рm ez egyрltalрn nem aggasztott; nem жrdekelt, mert az жlmжny rendkьvЧl szokatlan volt, de egyрltalрn nem kьnos, noha rejtшzШtt benne valami kellemetlen mellжkzШnge, valami lopakodз gonoszsрg rжmlett a kellemes жrzжsek mШgШtt, amelyek elрrasztottak жs vжgigsШpШrtek rajtam. A lрmpрk, a falak, az elшttem Чlш emberek fokozatosan elhalvрnyodtak жs eltчntek, жs noha mжg mindig tudatрban voltam, hogy Angell Street-i otthonomban ЧlШk, ugyanakkor azt is fШlismertem, hogy valamilyen mзdon Щj kШrnyezetbe ragadtak; kezdtem riadozni az idegen kШrnyezettшl, жs ezzel egyЧtt undor жs zavarodottsрg is felbukkanat bennem. Mintha fжltem volna, hogy elvesztem az Шntudatom egy idegen helyen, anжlkЧl, hogy mзdom lenne visszatжrni a FШldre - fШldШn kьvЧli jelenetnek vрltam tanЩjрvр, amely mжreteiben hatalmas жs rendkьvЧli volt, szрmomra mжgis жrthetetlen.
Az чr hatalmas tрjkжpei Шrvжnylettek elшttem idegen kiterjedжsben, kШzжppontjukban gigрszi kockрk halmazрval, vonaglз, ibolyaszьn sugрrzрs Шble mentжn. ╔s mрs alakok is mozogtak kШzШttЧk: titрni, szivрrvрnylз, rЧcskШs kЩpok, alapjuk рtmжrшje csaknem hрrom mжter, magassрguk tШbb mint hрrom mжter; valamilyen redшs, pikkelyes, fжlig rugalmas anyagbзl voltak, csЩcsukbзl nжgy hajlжkony, henger alakЩ vжgtag meredezett, mindegyik legalрbb harminc centi vastag, az anyaguk is hasonlз, csak sokkal inkрbb hЩsszerчnek tчntek, mint maguk a kЩpok, amelyek feltжtelezhetшen a csЩcsukat koronрzз tagok testжt alkottрk, жs mint megfigyeltem, a karok kжpesek voltak ШsszehЩzзdni жs kinyЩlni, nжha olyan hosszЩak lettek, mint maguk a testek, amelyekhez tartoztak. Kжt kar hatalmas karmokban vжgzшdШtt, a harmadikrзl nжgy vШrШs, trombitaszerч fЧggelжk lзgott, mьg a negyedik termetes, sрrga, hatvan centi рtmжrшjч gШmbben vжgzшdШtt, жs ennek kШzжpvonalрban hрrom hatalmas, sШtжten opalizрlз szem Чlt, amelyek a nyЩlvрny ruganyossрga folytрn bрrmilyen irрnyban kжpesek voltak elfordulni. Ez a jelenet egжszen lebilincselt, ugyanakkor viszolyogtam is tШkжletes idegensжgжtшl, a megfejtжst kьnрlз, fжlelmetes kinyilatkoztatрsoktзl жs a lopakodз rettenettшl. Tovрbbр, amikor tisztрbban жs жlesebben lрttam a mozgз alakokat, amelyek mintha gondoztрk volna a nagy kockрkat, жszrevettem, hogy kЧlШnШs fejЧket virрgszerч fЧggelжkben vжgzшdш nжgy karcsЩ, szЧrke kocsрny is koronрzza, mьg alsзbb rжszЧkШn nyolc mohazШld szьnч, rugalmas csрp kьgyзzott, lрthatзlag folyamatos izgalmi рllapotban: hullрmzottak, kinyЩltak, ШsszehЩzзdtak, meghosszabbodtak, lerШvidЧltek, csapkodtak, mintha ezeknek a kЩpoknak az жlete a csрpok жlжnk mozgрsрtзl fЧggene. Az egжsz jelenet halvрny, vШrШs izzрsban fЧrdШtt, mintha valami haldoklз nap vilрgьtanр meg, amely cserbenhagyta bolygзjрt, жs a mрsodik helyre szorult az Шrvжny ibolyaszьn fжnye mellett.
A jelenet leьrhatatlan hatрssal volt rрm; mintha megengedtжk volna, hogy bepillantsak egy mрsik vilрgba, amely hihetetlenЧl hatalmasabb a miжnknжl teljes mжrtжkben az ellentжte, mрs жrtжkekkel жs жletformрkkal, tрvol tшlЧnk idшben жs tжrben; жs mikШzben e messzi vilрgot bрmultam, tudatрra жbredtem - ahogyan ez az жrtelem valamely pszichikai eszkШzzel rрm Шsszpontosьtott -, hogy egy haldoklз fajt lрtok, amelynek el kell menekЧlnie bolygзjрrзl, kЧlШnben vжge. Ekkor mintha ШsztШnШsen felismertem volna a fenyegetш gonosz csьrрit, mert gyors, heves erшfeszьtжssel kiszabadьtottam magam az igжzetbшl, tiltakozз kiрltрsban szakadt fШl belшlem a fжlelem, talpra ugrottam, mikШzben a szжk, amelyen Чltem, hangos koppanрssal eldшlt.
Azonnal eltчnt lelki szemem elшl a jelenet, ismжt a szobрban talрltam magam. Elшttem ott Чltek lрtogatзim, a hжt, Poe-hoz hasonlьtз Щriember, tжtlenЧl жs nжmрn, mert a zЧmmШgжs жs a kЧlШnШs, szavakra hasonlьtз hangok elhallgattak.
Lecsillapodtam, жrverжsem lassulni kezdett.
- Amit lрtott, Mr. Phillips, az jelenet volt egy mрsik, tрvoli csillag жletжbшl - szзlalt meg Mr. Allan. - Messze kint van az чrben, tulajdonkжppen egy mрsik csillagrendszerben. Meggyшztem Шnt?
- Eleget lрttam - kiрltottam.
Nem tudtam volna megmondani, hogy lрtogatзim mulatnak, vagy neheztelnek rрm; arckifejezжsЧk nem vрltozott, a szзvivшjЧkж sem, aki csupрn enyhжn megbiccentette a fejжt, жs azt mondta: - Engedelmжvel, most tрvozunk.
Nжmрn, egyenkжnt kisorjрztak az Angell Streetre.
A lehetш legnagyobb mжrtжkben fel voltam dЩlva. Semmi bizonyьtжkom sem volt rр, hogy egy mрsik vilрgot lрttam, de tanЩsьthattam, hogy rendkьvЧli жrzжkcsalзdрsban volt rжszem, kжtsжgtelenЧl hipnotikus behatрs kШvetkeztжben.
De mi жrtelme volt? Ezen tШprengtem, mikШzben rendbe raktam a nappali szobрt, de nem tudtam semmilyen жsszerч indokkal magyarрzni a bemutatзt, amelynek tanЩja voltam. Nem tagadhattam, hogy lрtogatзim rendkьvЧli kжpessжgek birtokosai - de mi ennek a cжlja? Azt is el kellett ismernem, hogy legalрbb annyira megdШbbentett a hжt azonos kЧlsejч ember, mint a hallucinрciзk, amelyeket рtжltem. оtШs ikrek csakugyan lжteznek - de ki hallott mрr hetes ikrekrшl? Ennyi egyforma kЧlsejч gyerek nem szokott szЧletni. Mжgis itt volt hжt ember, valamennyien egyidшsek, kЧlsшre egyformрk, lжtezжsЧkre pedig egy szikrрnyi magyarрzatom sincs.
Nem volt felfoghatзbb жrtelme a jelenetnek sem, amelyet lрttam. Azt valahogy megжrtettem, hogy a nagy kockрk жrtelmes lжnyek, amelyek szрmрra az ibolyрntЩli sugрrzрs jelenti az жletet; arra is rрjШttem hogy a kЩp alakЩ teremtmжnyek valamilyen mзdon a kockрkat szolgрljрk, de nem derЧlt ki, hogyan. Az egжsz lрtomрs жrtelmetlen volt; a jelenetet egy rendkьvЧl szervezett kжpzelet hozta lжtre, жs telepatikus Щton tovрbbьtotta olyan Шnkжntes cжlpontok felж, mint amilyen жn voltam. Nevetsжges, hogy ez bizonyьtanр a fШldШn kьvЧli жlet lжtezжsжt; semmi mрst nem jelentett, csak azt, hogy mestersжgesen keltett lрtomрs рldozatрvр vрltam.
De itt megint kШrbeжrtem. Ennek a lрtomрsnak nem volt semmi жrtelme.
Mжgsem tudtam menekЧlni az рllandз nyugtalansрgtзl, amely egжsz жjszaka kьnzott, naьg el nem aludtam vжgre.
IV.
KЧlШnШs mзdon a bizonytalansрgom mрsnap reggelre csak fokozзdott. Hozzрszoktam az emberi kЧlШncsжgekhez, a gyakran hihetetlen figurрkhoz, szokatlan lрtvрnyokhoz, providence-i жjszakai sжtрim kьsжrшjelensжgeihez, de a Poe-ra hasonlьtз Mr. Allannak жs testvжreinek esete annyira kЧlШnШs volt, hogy nem tudtam kiverni шket a fejembшl.
Aznap dжlutрn hirtelen Шtlettel eljШttem a munkрbзl, жs elmentem a Seekonk-parti domb tetejжn рllз hрzhoz, azzal a szрndжkkal, hogy megkeresem жjszakai. tрrsamat. De amikor odaжrtem, az жpЧlet a rendkьvЧli mжrtжkч elhagyatottsрg lжgkШrжt sugрrozta: nyчtt rolзi le voltak hЩzva az ablakpрrkрnyig, nжmelyik zsalu be volt csukva; a kШrnyжk maga volt az elhagyatottsрg.
Mindazonрltal kopogtattam жs vрrtam.
Senki sem nyitott ajtзt. Ismжt kopogtattam.
Semmilyen hangot sem hallottam a hрzbзl.
Most mрr a kьvрncsisрg hajtott. Kinyitottam az ajtзt. Az elsш жrintжsnek engedelmeskedett. Mжg mindig haboztam, kШrЧlnжztem. Senkit sem lрttam, a szomszжdban legalрbb kжt hрz рllt lakatlanul, жs ha figyeltek is, ennek semmi nyoma sem lрtszott.
Kinyitottam az ajtзt, belжptem, nжhрny pillanatig рlltam, hрtam az ajtзnak tрmasztva, hogy szemem hozzрszokjon a szobрt betШltш fжlhomрlyhoz. Azutрn зvatosan belжptem a kis elшszobрbзl a szomszжdba, amely legalрbb hЩszжves kрrpitozott bЩtorokkal szegжnyesen berendezett szalon volt. Semmi jele annak, hogy itt emberi lжny жlne, noha lрthatзan nemrжgen jрrt erre valaki, nyomai ott maradtak a szшnyeg nжlkЧli padlз porрban. KeresztЧlvрgtam a szobрn, belжptem egy kis ebжdlшbe, azon is рtmentem, ьgy a konyhрban talрltam magam, amely a tШbbi helyisжghez hasonlзan vajmi kevжs jelжt mutatta hasznрlatnak, semmifжle жlelmet nem lрttam, az asztal Щgy festett, mint amelyet жvek зta nem hasznрltak. Mindazonрltal itt is szрmos lрbnyom tanЩsьtotta, hogy laknak a hрzban. A lжpcsш is рllandз hasznрlatrзl tanЩskodott.
De a hрz hрtsз felжben talрlkoztam a leginkрbb zavarba ejtш fШlfedezжsekkel. Az жpЧletinek ebben a rжszжben egyetlen nagymжretч szoba volt, noha azonnal lрtszott, hogy valamikor hрrom szobрt жpьtettek, de a vрlaszfalakat azonban eltрvolьtottрk, anжlkЧl hogy helyrehoztрk volna a kЧlsш fal vonalрban keletkezett egyenetlensжgeket. Mindezt egy futз pillantрssal vжgignжztem, mivel a szoba kШzepжben volt valami, ami azonnal magрra vonta megbabonрzott жrdeklшdжsemet. A szoba ibolyaszьn fжnyben fЧrdШtt, a lрgy izzрs egy hosszЩ, Чvegezett hasрbbзl рradt, amely mellett egy mрsik hasonlз, de kivilрgьtatlan Чveglрda hevert, kШrЧlvжve olyan gжpezetekkel, amelyekhez hasonlзt legfШljebb рlmaimban lрttam.
Мvatosan belжptem a szobрba, figyelve, nem akarja-e valaki megakadрlyozni behatolрsomat. Senki жs semmi sem mozdult. KШzelebb жrtem az ibolyaszьnч Чvegtartрlyhoz, жs жszrevettem, hogy valami fekszik benne, noha elшszШr nem fogtam fШl, mit lрtok, mert azt figyeltem, ainin fekszik, жs az nem volt mрs, mint Edgar Allan Poe жletnagysрgЩ mрsolata, amelyet, mint minden mрst, ugyanaz a lЧktetш ibolyaszьnч fжny vilрgьtott meg, amelynek forrрsрt nem tudtam meghatрrozni, csupрn azt, hogy az Чvegszerч anyagbзl kжszЧlt lрdрbзl sugрrzik. De amikor vжgЧl rneglрttam, mi fekszik a Poe mрsolaton, csaknem fШlkiрltottam ijedt dШbbenetemben, mivel miniatчr, noha pontos mрsolata volt azoknak a rрncos kЩpoknak, amelyeket elшzш жjszaka az Angell Streeten lрttam, az idegenek рltal keltett kрprрzatban! A feje kШrЧli - legalрbbis жn azt tekintettem a fejжnek - tapogatзk kьgyзzз mozgрsa kжtsжgtelenЧl bizonyьtotta, hogy жl!
Sietve hрtrрltam, csak egy pillantрst vetve a mрsik lрdрra, жs lрttam, hogy Чres, nincs benne semmi, noha szрmos fжmcsш kapcsolta a mellette heverш megvilрgьtott fЧlkжhez; ezutрn elmenekЧltem, olyan zajtalanul, ahogy tudtam, mivel meg voltam gyшzшdve rзla, hogy az жjszakai testvжrisжg odafШnt alszik, жn pedig nem kьvрntam talрlkozni senkivel, mert ez a megmagyarрzhatatlan kinyilatkoztatрs egжszen mрs megvilрgьtрsba helyezte elшzш napi lрtomрsomat. ╔szrevжtlenЧl tрvoztam a hрzbзl, bрr mintha egy Poe-ra emlжkeztetш arcot lрttam volna felvillanni az egyik emeleti ablakban. Vжgigfutottam az Щton, vissza az utcрkon, amelyek ШsszekШtШttжk a Seekonkot a Providence folyзval, sok sarkon fordultam be, mьg vжgЧl lassьtottam, mert mрr kezdtem fШlhьvni magamra a figyelmet fejvesztett menekЧlжsemmel.
Jрrрs kШzben igyekeztem rendbe tenni zчrzavaros gondolataimat. Nem talрltam magyarрzatot arra, ami lрttam, de azt ШsztШnszerчen tudtam, hogy valami fenyegetшen gonosz dologra bukkantam, amely tЩlsрgosan sШtжt жs tilalmas, жs talрn tЩlsрgosan hatalmas ahhoz, hogy felfoghassam. ╔rtelmet kerestem benne, de nem talрltam; sohasem volt tЩlsрgosan tudomрnykШzpontЩ a gondolkodрsom, a vegytant жs a csillagрszatot leszрmьtva, ьgy hрt nem tudtam mire vжlni a hрzban lрtott nagy masinрk feladatрt, amelyek hozzр voltak kapcsolva az ibolyaszьnben izzз Чveglрdрhoz, amelyben az a rрncos test hevert a meleg, жletadз sugрrzрsban, mжg felfogni sem vo1ta kжpes a szerkezetet, mert csak tрvolrзl emlжkeztetett valaha lрtott tрrgyakra - жs azok dinamзk voltak egy рramtelepen. Valamikжnt kapcsolatban рlltak a kжt hasрbbal жs az шket borьtз Чveggel - mрr ha az az anyag Чveg volt -, a vilрgossal жs a kivilрgьtatlan sШtжttel, mert a kettшt csШvek kШtШttжk Шssze.
Ahhoz azonban eleget lрttam, hogy elhiggyem, a sШtжtbe ШltШzШtt testvжrisжgnek, amely Providence utcрit rзja жjszakрnkжnt Edgar Allan Poe рlruhрjрban, egжszen mрs cжljai vannak, mint nekem, amikor ugyanazt cselekszem; az Шvжk nem egyszerч kьvрncsisрg az жjszakрban jрrз kЧlШncШk irрnt. Talрn a sШtжtsжg a termжszetes elemЧk, ahogy embertрrsaik tШbbsжgжnek a nappali fжny; de afelшl nem voltak kжtsжgeim, hogy cжljaik ijesztшek. Ugyanakkor fogalmam sem volt rзla, mire kжszЧlhetnek.
VжgЧl elindultam a kШnyvtрr felж abban a bizonytalan remжnyben, hogy valamit talрlok, amely жrtelmes fogзdzkodзt jelent, megжrthetem mindazt, amit lрttam.
De semmit sem talрltam. Kereshettem, ahogy akartam, nem leltem kulcsot, nyomot, noha minden elkжpzelhetш utalрst vжgigkutattam - mжg azokat a kШnyveket is levettem a polcrзl, amelyek Poe-nak Providence-ben tШltШtt idejжrшl szзltak, de a nap vжgжn ugyanolyan tudatlanul hagytam el a kШnyvtрrat, ahogyan belжptem.
Talрn elkerЧlhetetlen volt, hogy ismжt talрlkozzam Mr. Allannal aznap жjjel. Nem tudhattam, жrtesЧlt-e arrзl, hogy meglрtogattam otthonрt, bрr menekЧlжsem kШzben mintha megpillantottam volna egy arcot az egyik emeleti ablakban, жppen ezжrt bizonyos izgalommal fogadtam. Azonban nyilvрnvalзan alaptalan volt fжlelmem, mivel, amikor talрlkoztam vele a Benefit Streeten, semmi sem volt a modorрban vagy a szavaiban, ami arra utalt volna, hogy bрrmifжle vрltozрs рllt be a viselkedжsжben, ahogyan akkor lett volna vрrhatз, ha tudomрsрra jut betШrжsem. Mжgis tisztрban voltam vele, mennyire kжpes eltitkolni жrzelmeit - jзkedv, undor, akрr harag vagy bosszЩsрg is idegen volt az arcрnak, amely sohasem vetette le Poe-жra emlжkeztetш, tШprengш kifejezesжt.
- Bьzom benne, hogy magрhoz tжrt a kьsжrletЧnk utрn, Mr. Phillips - mondta, miutрn befejeztЧk a szokрsos nyрjaskodрst.
- TШkжletesen - feleltem, noha nem ez volt az igazsрg. Hozzрtettem valamit holmi rШvid ideig tartз szжdЧlжsrшl, hogy megmagyarрzzam, miжrt vetettem olyan sebesen vжget a dolognak.
- Ez csupрn egyetlen kinti vilрg, amelyet lрtott, Mr. Phillips - folytatta Mr. Allan. - Sok ilyen van. TШbb mint szрzezer-Az жlet nem csupрn a FШld kivрltsрga. Mint ahogyan nem csak emberi formрban lжtezhet. Szрmos alakot Шlt mрs bolygзkon, tрvoli csillagokon, olyan alakokat, amelyek bizarrnak tчnnek az, ember szemжben, ahogyan az emberi жlet is furcsa mрs жletformрk szрmрra.
Mr. Allan ez alkalommal kЧlШnШsen kШzlжkenynek bizonyult, жn pedig keveset szзltam. Az vilрgos volt, hogy akрr hallucinрciзnak tartottam amit lрttam, akрr nem - mжg annak fжnyжben is, amit tрrsam hрzрban fШlfedeztem - ш nyilvрnvalзan hitt abban, amit mondott. Sok vilрgrзl Щgy mesжlt, mintha ismernж шket. Nжha szinte tisztelettel beszжlt bizonyos жletformрkrзl, kЧlШnШsen azokrзl, amelyek meglepш kжpessжget mutattak mрs bolygзk жletжhez valз alkalmazkodрsban, mikШzben szЧntelenЧl kutattрk a lжtЧkhШz szЧksжges feltжteleket.
- A csillag, amit lрttam - szakьtottam fжlbe - haldoklik.
- Igen - felelte nyьltan.
- оn lрtta?
- Lрttam, Mr. Phillips.
MegkШnnyebbЧlve hallgattam. Mivel nyilvрnvalзan lehetetlen, hogy ember kШzelrшl lрssa a vilрgчrben levш жletet, annit жn tapasztaltam, nem volt mрs, mint a Mr. Allan жs testvжrei рltal gerjesztett kШzШs hallucinрciз. Biztosan telepatikus kommunikрciз, amelyet megerшsьtett a hipnзzis valamely, korрbban mжg nem tapasztalt formрja. Mжgsem tudtam szabadulni az жjszakai tрrsamat kШrЧllengш gonosz lжgkШr hatрsрtзl, attзl a kьnos жrzжstшl, hogy a magyarрzat, amelyet olyan kжszsжgesen elfogadok, szрnalmasan tartalmatlan.
Ezutрn amint az illem megengedte, bocsрnatot kжrtem Mr. Allantзl, жs otthagytam. Egyenesen az Athenaeumba siettem, abban a remжnyben, hogy ott talрlom Rose Dextert, de mжg ha volt is ott, mрr elment. Az жpЧlet nyilvрnos telefonjрhoz lжptem, жs fШlhьvtam otthon.
Rose fШlvette a kagylзt. Bevallom, jзlesш жrzжs tШltШtt el.
- Lрtta ma este Mr. Allant? - kжrdeztem.
- Igen - vрlaszolta. - De csak nжhрny percig. ╔ppen Щtban voltam a kШnyvtрrba.
- ╔n is lрttam.
- Megkжrdezte, nem mennжk-e el az otthonрba, hogy megfigyeljek egy kьsжrletet - folytatta a lрny.
- Ne menjen - vрgtam rр azonnal.
A vonal mрsik vжgжn pillanatnyi szЧnet рllt be.
Azutрn Rose azt kжrdezte: - Miжrt ne? - Sajnos nem ismertem fШl az ingerЧlt жlt a hangjрban.
- Jobb, ha nem teszi - feleltem olyan szilрrdan, ahogy csak tudtam.
- Nem gondolja, Mr. Phillips, hogy ezt жn jobban meg tudom ьtжlni?
Sietve biztosьtottam, hogy nem kьvрnom megszabni, mit cselekedjжk, csak arra cжloztam, hogy veszжlyes lehet, ha elmegy
- Ugyan miжrt?
- Ezt nem moradhatom el telefonon - feleltem annak tudatрban, milyen ostobрn hangzik mindez. Azzal is tisztрban voltam, hogy nem Шnthetem szavakba szШrnyч gyanЩmat, amely жppen most formрlзdik agvamban, mert az olyan fantasztikus, olyan tЩlzott, hogy senkitшl sem vрrhattam az elfogadрsрt.
- Majd meggondolom - felelte жlesen.
- Igyekszem elmagyarрzni? ha talрlkozunk - ьgжrtem.
Jз жjszakрt kьvрnt, жs olyan ingerЧlten tette le a kagylзt, ami nem sok jзt ьgжrt, engem pedig otthagyott mжlysжges felindultsрgban.
V.
Most жrtem el a vжgsш, apokaliptikus esemжnyekhez Mr. Allannal жs az elfelejtett dombon рllз hрzat Шvezш rejtжllyel kapcsolatban. Mжg most is habozom, hogy beszрmoljak-e rзluk, mert tisztрban vagyok vele, hogy csak sЩlyosbьtjрk az ellenem felhozott vрdakat, mivel kжrdжsessж teszik elmжm жpsжgжt. Mжgsincs vрlasztрsom. Az emberisжg jШvшje, az рltalunk civilizрciзnak nevezetett egжsz folyamat mЩlik azon, amit ьrok vagy nem ьrok. A Rose Dexterrel folytatott kьnos tрrsalgрsunk utрn gyorsan жs termжszetesen tetшztek az esemжnyek.
Munkрval tШltШtt fрrasztз жs kellemetlen nap utрn arra a kШvetkeztetжsre jutottam, hogy жrthetш magyarрzatot kell adnom Rose-nak. ╔ppen ezжrt mрsnap este korрbban mentem be abba a kШnyvtрrba, ahol talрlkozni szoktunk, жs leЧltem egy olyan helyen, ahonnan szemmel tarthattam a fшbejрratot. TШbb mint egy зrрn рt vрrakoztam, mielшtt eszembe jutott, hogy talрn nem is jШn el aznap este a kШnyvtрrba.
A telefonhoz lжptem, azzal a szрndжkkal, hogy megkжrdezzem, eljШn-e, жs elmagyarрzza neki tegnap esti kжrжsemet.
De hьvрsomra nem Rose vette fШl a kagylзt, hanem a sзgornшje.
Rose elment hazulrзl. - Egy Щriember hьvta el.
- Ismeri? - kжrdeztem.
- Nem, Mr. Phillips.
- Hallotta a nevжt?
Nem hallotta. Igazрbзl csak egy pillantрst vethetett rр, amikor Rose kisietett hozzр, de kitartз faggatрsomra annyit elismert, hogy az illetш bajuszt viselt.
Mr. Allan! Nem kellett tovрbb kжrdezшskШdnШm.
Nжhрny pillanattal kжsшbb letettem a kagylзt; de nem tudtam, mit tegyek. Lehet, hogy Rose жs Mr. Allan csupрn vжgigsжtрl a Benefit Streeten. De az is lehet, hogy elmennek ama rejtelmes hрzba. Mрr maga a gondolat is olyan aggodalommal tШltШtt el, hogy elvesztettem a fejem.
Kirohantam a kШnyvtрrbзl, жs hazasiettem. Tьz зra volt, mire elжrtem az Angell Street-i hрzat. Szerencsжre anyрm mрr visszavonult; ьgy megkereshettem apрm pisztolyрt anжlkЧl, hogy шt megzavartam volna. ═gy fШlfegyverkezve ismжt vжgigsiettem az жjszakai Providence-on, egyik sarkot a mрsik utрn hagyva magam mШgШtt, futottam a Seekonk partja felж a dombhoz, amelyen ott рllt Mr. Allan kЧlШnШs hрza. Nem fogtam fel, milyen hatрst kelt meggondolatlan sietsжgem a tШbbi жjszakai jрrзkelшben, de nem is tШrшdtem vele, mivel talрn Rose жlete forgott kockрn - ezen tЩl pedig bizonytalanul megжreztem a sokkal nagyobb жs ocsmрnyabb gonoszsрgot.
Odaжrtem a hрzhoz, amelyben Mr. Allan eltчnt, жs megdШbbentшen kihaltnak, sШtжtnek talрltam. Lihegtem, haboztam, vajon tovрbbmenjek-e, жs Щgy egy percet vрrtam, amьg kifЩjtam magamat, жs az жrverжsem is lassult. Azutрn az рrnyжkban maradva nжmрn elindultam a hрz felж, lesve, nem lрtok-e valahol fжnyt.
Elosontam a hрz elшtt, befordultam a sarkрnрl. A legkisebb fжnysugрr sem lрtszott. ┴mde halk zЧmmШgжs vibrрlt жrzжkelшkжpessжgemnek жpphogy a hatрrрn, olyan volt, mint amikor a villanyvezetжk zЩg a szжlben. A hрz hрtsз vжgжhez жrtem, жs ott fжnyt pillantottam meg, nem a bent жgш lрmpa sрrga vilрgossрgрt, hanem sрpadt levendulaszьnч sugрrzрst, amely olyan volt, mintha maga a fal izzana halvрnyan, nagyon halvрnyan.
HрtrahшkШltem, nagyon jзl emlжkeztem rр, mit lрttam a hрzban.
Most azonban nem lehettem passzьv. Tudnom kellett, Rose bent van-e az elsШtжtьtett hрzban - talрn abban a szobрban, amelyben az ismeretlen masinрk рllnak, meg az ibolyaszьnben sugрrzз ЧvegfЧlke, benne a szШrnyeteggel.
Visszalopakodtam a homlokzati oldalra, жs fШlmentem a lжpcsшn a bejрrathoz.
Most sem volt bezрrva. Engedett a kezem nyomрsрnak. Csak annyi idшre рlltam meg, hogy megmarkoljam a tШltШtt fegyvert, azutрn kinyitottam az ajtзt, жs belжptem az elшszobрba. Egy pillanatig vрrakoztam, hogy a szemem hozzрszokjon a sШtжtsжghez; ott рllva mжg inkрbb tudatosult bennem az imжnt hallott zЧmmШgжs, illetve tШbb volt annрl, ugyanaz a fajta жnek, amely hipnotikus рllapotba hozott, amikor rжszem volt a mрsik vilрg жletжt bemutatз dШbbenetes lрtomрsban.
Azonnal elfogott a riadalom. Rose ott lehet Mr. Allannal жs testvжreivel, hogy hasonlз kьsжrletet hajtsanak vжgre!
Bрr csupрn errшl lett volna szз жs nem tШbbrшl!
De mikor berontottam a hрz hрtsз rжszжben levш nagy szobрba, olyasmit lрttam, ami kitШrШlhetetlenЧl beleжgett az elmжmbe. Az ЧvegfЧlkжbшl рradз sugрrzрs fжnyжben ott volt Mr. Allan жs valamennyi egypetжjч ikertestvжre, valamennyien a fШldШn hevertek a kжt Чveglрda kШrЧl жs kрntрltak. MШgШttЧk, a hрtsз falnрl fжlrelШkve hevert Poe hasonmрsa, amelyet mрr lрttam a kЧlШnШs teremtmжny alatt az ЧvegfЧlkжt fЧrdetш ibolyaszьn sugрrzрsban. De nem Mr. Allan жs testvжrei lрtvрnya rendьtett meg жs undorьtott olyannyira, hanem az, amit az Чvegdobozokban lрttam!
Az egyikben, amely vadul lЧktetш, ibolyaszьn fжnybe vonta a szobрt, Rose Dexter fekЧdt, valзszьnчleg hipnзzis hatрsa alatt - rajta pedig ott hevert erшsen megnyЩlva, vadul csapkodз tapogatзkkal a rрncos, kЩp alakЩ test, amelyet akkor lрttam utoljрra, amikor Poe hasonmрsрn fekЧdt. A hozzр kapcsolt, szomszжdos Чveglрdрban pedig - mжg most is alig tudom elviselni az emlжket - ott nyЩlt el Rose minden rжszletжben tШkжletes mрsa!
Ami ezutрn tШrtжnt, az zavarosan maradt meg az emlжkezetemben. Tudom, hogy elvesztettem a nyugalmamat, vakon tЧzeltem az Чvegdobozokra, hogy szжtzЩzzam шket. Biztosan eltalрltam az egyiket, vagy mindkettшt, mivel a becsapзdрstзl a sugрrzрs eltчnt, a szoba teljes sШtжtsжgbe borult, Mr. Allan жs testvжrei a fжlelem жs riadalom kiрltрsait hallattрk, a gжpezetben sorozatos robbanрsok tШrtжntek, жn pedig elшretШrtem, жs fШlkaptam Rose Dextert.
Valahogy sikerЧlt vele kijutnom az utcрra.
Visszanжzve lрttam, hogy lрngok csapnak ki az elрtkozott hрz ablakain, azutрn minden рtmenet nжlkЧl Шsszeomlott a hрz жszaki fala, жs valami - egy tрrgy, amelyet nem tudtam azonosьtani - kirobbant az жgш hрzbзl, жs eltчnt az жgen. ╔n elmenekЧltem, karomban Rose-zal.
Amikor visszanyerte жp жrzжkeit, Rose hisztжrikus rohamot kapott, de sikerЧlt megnyugtatnom. VжgЧl elhallgatott, жs egy szзt sem szзlt tШbbж-Nжmрn, de biztonsрgban hazavittem, tudvрn, milyen rжmьtш жlmжnyeken mehetett keresztЧl, жs nyilvрn Щgy dШntШtt, egy szзt sem fog szзlni, amьg teljesen magрhoz nem tжr.
.Az ezt kШvetш hжten elmentem, hogy megnжzzem mi maradt a dombon рllз hрzbзl. De a gyЩjtogatрs vрdja - ezt rзttрk a terhemre, valami sokkal komolyabb helyett, mivel a pisztolyt bent felejtettem az жgш hрzban - annyira elvakьtotta a rendшrsжget, hogy csak a legkШzШnsжgesebb Чgyekkel volt kжpes foglalkozni. Igyekeztem tрrgyalni velЧk, ragaszkodtam hozzр, hogy hallgassрk meg Rose Dextert, ha elжg jзl lesz ahhoz, hogy beszжlhessen, amennyiben hajlandз lesz rр. Nem tudtam megжrtetni velЧk, amit жn most mрr nagyon is vilрgosan lрttam. A tжnyeket
mжgsem lehet kikerЧlni.
Azt mondjрk, a hрzban talрlt жgett hЩs tШbbnyire nem emberi jellegч. De hрt mi mрst vрrtak? Hжt embert, akik Poe-ra hasonlьtanak? Bizonyрra rnegжrtik, akрrmi vo1t is abban a hрzban, az egy mрsik vilрgbзl жrkezett, egy haldoklз vilрgbзl, жs az volt a cжlja, hogy megszрllja жs vжgleg az uralma alр hajtsa a FШldet, miutрn emberi formрban sokszorosьtja sajрt magрt. Azt csak tudniuk kell, hogy a puszta vжletlensжgbшl elkжszьtett elsш modellt azжrt vрlasztottрk, mert nem tudtрk, hogy a kШltш egyрltalрn nem az рtlagembert kжpviseli. Azt csak tudniuk kell, mint жn is tudom, hogy a rрncos-csрpos kЩp az ibolyaszьn sugрrzрsban az ш anyagi mрsuk forrрsa volt, hogy a gжpezetet жs a csШveket - amelyek рllьtзlag azonosьthatatlanul tШnkrementek a tчzben, mintha bizony kжpesek lennжnek a szerepжt megьtжlni, ha жpen marad! - hЩsra emlжkeztetш anyagbзl kжszьtettжk, hogy az ibolya fжnyч, kЩpos teremtmжny a segьtsжgЧkkel fabrikрlta a Poe-ra hasonlьtз fжrfiakat!
Maga “Mr. Allan” adta meg nekem a kulcsot, noha akkor ezt nem tudtam, amikor megkжrdeztem tшle, miжrt tрrgya az emberisжg a bolygзkШzi kutatрsnak - Hogy hрborЩskodjanak velЧnk? Hogy megszрlljanak rninket? -, ш pedig ezt vрlaszolta. - Egy sokkal fejlettebb жletformрnak aligha van szЧksжge ilyen primitьv mзdszerekre. - Lehet ennжl vilрgosabb magyarрzat a Seekonk menti lakatlan hрz megszрllрsрra? Most mрr nyilvрnvalз, hogy “Mr. Allan” жs egypetжjч ikertestvжrei kockрktзl жs rрncos kЩpoktзl lakott tulajdon vilрgukba engedtek bepillantanom, amikor eljШttek a hрzamba.
VжgЧl, ami biztosan a legszШrnyчbb - az elfogulatlan szemlжlш szрmрra nyilvрnvalз, miжrt volt szЧksжgЧk Rose-ra. Szaporьtani akartрk a fajtрjukat fжrfinak жs asszonynak рlcрzva, hogy ьgy kШzжnk keveredhessenek, hogy ne fogjunk gyanЩt, hogy ne fedezhessЧk fШl шket, жs lassankжnt, жvtizedek, talрn szрzadok alatt, mikШzben bolygзjuk meghal, fШlkжszЧlhessenek a FШld megszerzжsжre, ahol шk kШvetkeznek utрnunk.
EgyedЧl Isten tudja, hрnyan lehetnek mрr most is kШzШttЧnk!
Kжsшbb. Mostanрig, ma estig nem tudtam talрlkozni Rose-zal, жs haboztam fШlhьvni шt. Valami elviselhetetlenЧl szШrnyч dolog tШrtжnt velem. Borzalmas kжtsжg marcangol. Akkor nem jutott eszembe a fжlelmetes felfordulрsban, ami lШvжseimet kШvette az ibolyaszьnч fжnnyel megvilрgьtott szobрban. Most viszont gondolkodni kezdtem, szorongрsom зrрrзl-зrрra nшtt, vжgЧl elviselhetetlennж fokozзdott. Hogyan lehetek biztos benne, hogy abban az шrЧlt pillanatban a valзdi Rose Dextert mentettem meg? Ha ez a helyzet, akkor ma este be fogja nekem bizonyьtani. Ha nem - az Isten tudja, mit szabadьtottam rр Providence-re жs a vilрgra!
Providence Journal, jЩlius 17.
EGY HELYB╔LI LE┴NY MEGоLTE T┴MADМJ┴T
Rose Dexter, Mr. жs Mrs. Elisha Dexter lрnya, Henevolent Street 127. szрm alatti lakos, tegnap este Шsszeverekedett majd megШlte az рllьtзlag шt megtрmadз fiatalembert. Miss Dextert akkor tartзztattрk fel, amikor hisztжrikus рllapotban vжgigfutott a Benefit Streeten, a Szent Jрnos szжkesegyhрz kШzelжben nem messze a temetшtшl, ahol a tрmadрs tШrtжnt.
Tрmadзjрban egy ismerшsжt, Arthur Phillipset ismerte fШl…