{1} Nicholson, H.: The Knights Templar: A New History (Stroud, 2001), 1. o.

{2} Jól áttekinthető összefoglalását lásd in: Barber, M.: The New Knighthood: A History of the Order of the Temple (Cambridge, 1994), 315–18. o.

{3} Bronslow ford.: Saewulf (1102, 1103 AD) (London, 1892) A Saewulf zarándoklatát megörökítő memoár másik fordítását lásd: Wilkinson, J. szerk.: Jerusalem Pilgrimage 1099–1185 (London, 1988), 94–116. o.

{4} Uo. 7. o.

{5} A Szentföldről készített latin nyelvű beszámolójában Saewulf nem nevezi meg a születési helyét, és életéről a zarándoknaplójában foglaltakon kívül jóformán semmit sem tudunk. Ennek ellenére észszerű a föltételezés, miszerint hazája Anglia volt, hiszen sokat merített a nortthumbriai Szent Béda (Beda Venerabilis) munkáiból, és beszámolójának egyetlen középkori példánya Canterbury 16. századi érsekének, Mattthew Parkernek a könyvtárába került.

{6} Uo. 31. o. és „Introduction” vi. o.

{7} Uo. 31. o.

{8} Ezékiel 5:5.

{9} Jól példázza ezt az angliai Hereford városának katedrálisában őrzött Mappa Mundi. Ez az 1300 táján készült térkép tökéletesen illusztrálja Saewulf korának világról alkotott fölfogását és benne Jeruzsálem központi helyét. Az akkori útikönyvek tájékoztatása szerint a látogatók a világ közepét a „Kálvária-hegytől tizenhárom lépésnyire, nyugatra” találhatták meg.

{10} Wilkinson: Jerusalem Pilgrimage 1099–1185, 101. o.

{11} Uo. 102. o.

{12} Tudjuk meg Dániel Hégumenosz (Daniil Palomnik, Даниил Паломник) orosz zarándoktól, akinek Saewulf után néhány esztendővel tett jeruzsálemi utazásáról részletes beszámoló maradt ránk: Jerusalem Pilgrimage 1099–1185, 128. o.

{13} Korán 17:1 „Legyen Dicső Ő, ki elvezette az Ő szolgálóját éjjel a Sérthetetlen Szentélyből (Mekkában) a Távoli Szentélybe (az al-Aksza mecsetbe, Jeruzsálemben), melynek környéket mi megáldottuk, hogy láttassuk véle a Mi bizonyságainkat. Lám! Ő a Meghallgató, a Látó.” http://mek.oszk.hu/06500/06534/06534.pdf

{14} Ezt a kifejezést használta például Ali ibn Táhir asz-Szulami damaszkuszi tudós a Kitab al-Dzsihád (A dzsihád könyve) című munkájában. Lásd: Hillenbrand, C.: The Crusades: Islamic Perspectives (Edinburgh, 1999), 71. o. A Kitab al-Dzsihádból részletek olvashatók francia fordításban, Sivan, E. cikkében: La genèse de la contre-Croisade: un traité damasquin du début du XIIe siècle, Journal asiatique, 254 (1966), angolul pedig a következő címen: http://www.arts.cornell.edu/prh3/447/texts/Sulami.html

{15} Richards, D. S. szerk.: The Chronicle of Ibn al-Athir for the Crusading Period from al-Kamil fi’l Ta’rikh (Aldershot, 2006), 22. o.

{16} Chartres-i Foucher beszámolója szerint. Peters, E. szerk.: The First Crusade: The Chronicle of Fulcher of Chartres and Other Source Materials (Philadelphia, 1971), 77. o.

{17} Bouillon Gottfried és mások levele a pápához, 1099 szeptemberéből in: Peters, E.: The Chronicle of Fulcher of Chartres and Other Source Materials, 234. o.; Hillenbrand, C.: The Crusades: Islamic Perspectives; Jirkimish, the Seljuq lord of Mosul, idézi Cobb, P. M., The Race for Paradise: An Islamic History of the Crusades (Oxford, 2014), 107. o.

{18} Wilkinson: Jerusalem Pilgrimage 1099–1185, 104. o.

{19} Uo. 105. o.

{20} Uo. 100. o. A Dániel Hégumenoszként ismert zarándok a Jaffából Jeruzsálembe vezető utat „megerőltetőnek és félelmetesnek” írta le. Uo. 126. o.

{21} Uo. 100–1. o.

{22} Uo. 109. o.

{23} Uo. 110. o.

{24} Uo. 112. o.

{25} Uo. 110. o.

{26} Uo. 109. o.

{27} Uo. 112–13. o.

{28} Ryan, F. R. ford. – Fink, H. S. szerk.: Fulcher of Chartres: A History of the Expedition to Jerusalem 1095–1127 (Knoxville, 1969), 149. o.

{29} Wilkinson, J. szerk.: Jerusalem Pilgrimage 1099–1185, 126., 134., 156., 162–3. o.

{30} Ibn al-Khayyat: Diwan, Mardam Bek, H. (Damascus, 1958), idézi: Hillenbrand, C.: The Crusades: Islamic Perspectives, 70–1. o.

{31} Ali ibn Tahira al-Sulami: Kitab al-Jihad, f. 189 b, angolra fordította Christie, N., http://www.arts.cornell.edu/prh3/447/texts/Sulami.html

{32} Collins, B. ford. – Alta’I, M. H. rev.: Al-Muqaddasi: The Best Divisions for the Knowledge of the Regions (Reading, 2001), 141. o.

{33} E datálást Luttrel, A. javasolja, és meg is indokolja in: The Earliest Templars. In: Balard, M. szerk.: Autour de la première croisade (Paris, 1995), 195–6. o.; lásd még: Barber, M.: The New Knighthood: A History of the Order of the Temple (Cambridge, 1994), 8–9. o.

{34} A négy szerző, akinek műveiből a templomosok történetének legelső időszakára vonatkozó tényeket és anekdotákat merítjük, az 1180-as évek elején élő Türoszi Vilmos, Szíriai Mihály (1190-es évek), Walter Map (1181 és 1193 között), valamint egy beszámoló Ernoul/Kincstárnok Bernard történeti munkájából (1232). Paradox módon valójában e legkésőbbi beszámoló állhat legközelebb az eseményekhez, mivel az általa hivatkozott szerző egy 1129 előtt keletkezett forrással kapcsolatban fejti ki véleményét; lásd: Luttrel: The Earliest Templars, 194. o. Ugyanakkor ezek egyike sem egykorú a rend alapításával, és Türoszi Vilmos a templomosok egyszerű származását minden bizonnyal eltúlozza, hogy annál inkább szembetűnő legyen későbbi meggazdagodásuk, amelyet a krónikás egyértelműen elítélt.

{35} Ryan–Fink: Fulcher of Chartres: A History of the Expedition to Jerusalem 1095–1127, 208., 210., 218., 220–1. o.

{36} Uo. 150. o.

{37} Edington, S. B.: Albert of Aachen, Historia lerosolimitana: History of the Journey to Jerusalem (Oxford, 2007), 881. o. Aacheni Albert nem volt szemtanúja a Jeruzsálemi Királyságban történt eseményeknek, terjedelmes és igen részletes beszámolóját a keresztes hadjáratokban részt vett veteránok beszámolói alapján gyűjtötte össze Németországban.

{38} Az Artukidok egy szunnita török törzsből való dinasztia volt, amelyet az Artuk bej nevezetű, I. Máliksáh szultán hadvezéreként tevékenykedő katonaember alapított. Artuk leszármazottai Észak-Mezopotámiában, Észak-Szíriában és Kelet-Anatóliában egy önálló területet hasítottak ki maguknak.

{39} Edgington, S. B. – Asbridge, T. S. szerk. és ford.: Walter the Chancellor’s „The Antiochene Wars”: a translation and commentary (Aldershot, 2006), 88. o.; Asbridge, T.: The Crusades: The War for the Holy Land (London, 2010), 164–7. o.

{40} Gabrieli, F. szerk. – Costello, E. J. ford.: Arab Historians of the Crusades (London, 1969), 37–8. o.

{41} Edgington, S. B. – Asbridge, T. S.: Walter the Chancellor’s „The Antiochene Wars”, 132–5. o.

{42} Ryan–Fink: Fulcher of Chartres: A History of the Expedition to Jerusalem 1095–1127, 227. o.

{43} Meglehet ez szándékos utalás volt arra a Bibliában szereplő mezőre, ahova az idegeneket temették, és amelyet a jeruzsálemi vének vettek meg az Iskarióti Júdás öngyilkossága előtt visszaadott harminc ezüstpénzen. (Máté 27:6–8)

{44} Erre, valamint Bernát személyiségére és pályafutására nézve bővebben lásd: Edgington, S. B. – Asbridge, T. S.: Walter the Chancellor’s „The Antiochene Wars”, 34–42. o.

{45} Edgington, S. B. – Asbridge, T. S.: Walter the Chancellor’s „The Antiochene Wars”, 138. o.

{46} Uo. 139. o.

{47} Uo. 140. o.

{48} A szent háborúval kapcsolatos keresztény eszméket tárgyaló irodalom igen terjedelmes – ezeket foglalja tömören össze Smith, K. A.: War and the Making os Mediaeval Monastic Culture (Woodbridge, 2011), különösen 71–111. o.

{49} Máté 26:52.

{50} Az efézusbeliekhez 6:14–17.

{51} Sneddon, J.: Warrior Bishops int he Middle Ages. Medieval Warfare, 3. (2013), 7. o.

{52} Dennis, G. T.: Defenders of the Christian People: Holy War in Byzantium. In: Laiou, A. E. szerk.: The Crusades from the Perspective of Byzantium and the Muslim World (Washington, 2001), 31–3. o. Lásd például Sewter, E. R. A. ford. – Frankopan, P. rev.: Anna Komnene: The Alexiad (London, 2009), 39., 279. o.

{53} Ivo, chartres-i püspök 1114-ben ekként írta le Hugó champagne-i grófot. Migne, J. P. szerk.: Patrologia Latina: Patrologus Cursus Completus. Series Latina (Paris, 1844–64), CLXII, 251–3. o. A szövegkörnyezetet lásd: Nicholson: The Knights Templar, 22. o.

{54} Náblusznak (Nabalusz) egy jeruzsálemi muszlim arab által megörökített korabeli leírását lásd: Collins, B. – Alta’I, M. H.: Al-Muqaddasi: The Best Divisions Fort he Knowledge of the Regions (Reading, 2001), 146. o.

{55} Ezek latinul a következő helyen olvashatók: Kedar, B. Z.: On the Origins of the Earliest Laws of Frankish Jerusalem: The Canons of the Council of Nablus, 1120. Speculum, 74. (1999). A nábluszi tanácskozás politikai vonatkozásaival kapcsolatban lásd: Mayer. H. E.: The Concordat of Nablus. Journal of Ecclesiastical History, 33. (1982), 531–43. o.

{56} A templomos rend kezdeteiről szóló négy legfontosabb beszámoló – beleértve a Mihály krónikájából vett ezen részletet is – leginkább használható forrása: Barber, M. – Bate, K. szerk. és ford.: The Templars: Selected Sources (Manchester, 2002), 25–31. o.

{57} Szíriai Mihály szerint. Barber, M. – Bate, K.: The Templars: Selected Sources, 27. o.

{58} Ernoul/Kincstárnok Bernard szerint 1232-ben. Barber, M. – Bate, K.: The Templars: Selected Sources, 30. o.

{59} Forey, A.: The Emergence of the Military Order in the Twelfth Century. Journal of Ecclesiastical History, 36. (1985), 175–95. o.

{60} A számukat Türoszi Vilmos kilencre, Szíriai Mihály harmincra teszi.

{61} de Mas Latrie, L. szerk.: Chronique d’Ernoul et de Bernard le Trésorier (Paris, 1871), 7–9. o.

{62} d’Albon, Marquis szerk.: Cartulaire général de l’Ordre du Temple, 1119–1150. Recueil des chartes et des bulles relatives à l’Ordre du Temple (Paris, 1913), 99. o.

{63} 1Királyok könyve 6–8.

{64} Collins–Alta’I: Al-Muqaddasi: The Best Divisions For the Knowledge of the Regions, 143. o. A 691-ben elkészült Szikladómot Abd al-Malik Ommajád kalifa építtette arra a helyre, ahol a föltételezések szerint az első templomnak a szentek szentjét tartó alapköve feküdt.

{65} Le Strange, G. szerk. és ford.: Diary of a Journey through Syria and Palestine. By Nâsir-i-K’ husrau, in 1047 A.D. (London, 1888), I., 30. o.

{66} Richards, D. G.: Chronicle of Ibn al-Athir I., 21. o.

{67} Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 31. o.

{68} Uo. 26. o.

{69} Luttrel: The Earliest Templars, 198., 202. o.

{70} James, M. R. szerk. és ford. – Brooke, C. N. L. – Mynors, R. A. B. rev.: Walter Map: De Nugis Curialium, Courtier’s Trifles (Oxford, 1983), 54–5. o.

{71} Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 26. o.

{72} Ryan–Fink: Fulcher of Chartres: A History of the Expedition to Jerusalem 1095–1127, 118. o.

{73} Az 1128 és 1137 között írt, úgynevezett Work on Geography. Wilkinson: Jerusalem Pilgrimage 1099–1185, 200. o.

{74} Bernát életének jól áttekinthető összefoglalását lásd: Evans, G. R.: Bernard of Clairvaux (Oxford – New York, 2000), 5–21. o.

{75} Matarasso, P.: The Cistercian World: Monastic Writing of the Twelfth Century (London, 1993), 287–92. o.

{76} Az e mondatokat író Pettrus Venerabilis bencés apát volt, aki – Clairvaux-i Bernáthoz hasonlóan – királyokat és hercegeket számolhatott a barátai közé. Ő is elmélyülten foglalkozott a szerzetesség 12. században tapasztalható változó természetével. E fordítást lásd in: Constable, G.: The Reformation of the Twelfth Century (Cambridge, 1996), 45. o.

{77} Uo. 47. o.

{78} A levelet közli: d’Albon, Marquis: Cartulaire général de l’Ordre du Temple, 1119–1150, 1; A szerzőséget és a datálást illetően Barber javaslatát követem in: The New Knighthood, 337. o. 29. lj.

{79} d’Albon, Marquis: Cartulaire général de l’Ordre du Temple, 1119–1150, 1. o.

{80} Uo. Balduin a pápához küldendő két embert is megnevezte: André és Godemar (Gondemare).

{81} James, B. S. ford.: The Letters of St Bernard of Clairvaux (London, 1953), 357. o.

{82} Uo. 175–6. o.

{83} A datálást illetően lásd Barber: The New Knighthood, 12. o.

{84} Chibnall, M.: The Ecclesiastical History of Orderic Vitalis VI (Oxford, 1978), 310–11. o.

{85} Phillips, J.: Defenders of the Holy Land: Relations between the Latin East and the West, 1119–1187 (Oxford, 1996), 26. o. Fulkó nevezetes fiát, Geoffrey Plantagenet-t a Saint-Julien-katedrálisban temették el.

{86} A szétszabdalt Szeldzsuk Birodalomban több – párhuzamos politikai és katonai – tisztség is létezett. A szultán a királynak felelt meg. Az alatta álló emír egy adott várost vagy területi egységet kormányzott. Az atabég egyfajta régens volt, aki az uralkodásra – fiatal kora vagy gyöngesége miatt – alkalmatlan emír helyett vitte a helyi ügyeket.

{87} Uo. 23. o.

{88} Babcock, E. A. – Krey, A. C.: A History of Deeds Done Beyond the Sea: By William, archbishop of Tyre II. (New York, 1943), 27. o.

{89} Uo. I., 524. o.

{90} Az 1129-ben megtartott ttroyes-i zsinaton Hugó társaiként ezen öt személyt nevezték meg. Lásd Phillips: Defenders of the Holy Land, 36. o.

{91} Garmonsway, G. N. ford. és szerk.: The Anglo-Saxon Chronicle (London, új kiadás, 1972), 259. o.

{92} Ezt Türoszi Vilmos is megerősítette: „meggyőző szavai hatására sok nemesemberből összeálló csapat” határozta el magát az utazásra. Babcock– Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 40. o.

{93} Erre vonatkozóan lásd: Phillips, J.: Hugh of Payns and the 1129 Damascus Crusade. In: Barber, M. szerk.: The Military Orders I: Fighting for the Faith and Caring for the Sick (Aldershot, 1994), 141–17. o.

{94} Gibb, H. A. R.: The Damascus Chronicle of the Crusades: Extracted and Translated from the Chronicle of Ibn Al-Qalanisi (Első kiadás, London, 1932. Reprint, New York, 2000), 195. o.

{95} Peixoto, M. J.: Templar Communities in Medieval Champagne: Local Perspectives on a Global Organization. (PhD-dolgozat, New York University, 2013), 137. o.

{96} James: The Letters of St Bernard of Clairvaux, 65. o.

{97} Az egyedüli, nem közvetlenül a környékről való egyházi személy Máté legátus, valamint Beauvais, Orléans és Laon püspökei voltak. Peixoto: Templar Communities. 140. o. Blois-i Tibold, Champagne grófja a fönt említett Hugó gróf unokafivére és utódja volt.

{98} Upton-Ward, J. M. ford. és szerk.: The Rule of The Templars: The French Text of the Rule of the Order of the Knights Templar (Woodbridge, 1992), 19. o.

{99} Uo. 19–38. o.

{100} A fehér öltözet egyértelműen mutatja a cisztercieknek a templomos szabályzatra gyakorolt hatását. A híres vörös kereszt csak később, 1139-ben került a ruházatra.

{101} Uo. 24. o.; a korábbi öltözetre vonatkozóan lásd: Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea I., 524–7. o.

{102} Ennek ellenére a templomosok előnyben részesítették a napi divatnak megfelelő, különböző stílusú haj- és szakállviseletet: némely ábrázoláson teljes szakállal, vagy épp hosszú, hullámos hajjal láthatjuk őket. A 13. századból való följegyzésében Vitry Jakab borotvált fejű templomosokról tesz említést.

{103} A fordítást lásd: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources 54–9. o. (Magyarul: Az első és második keresztes háború korának forgásai. Szent István Társulat, Budapest, 1999., ford.: Veszprémy László, 167. o.)

{104} Greenia, M. C. ford. – Barber, M. W. bev.: Bernard of Clairvaux: In Praise of the New Knighthood (Cistercian Publications, Collegeville MN, 2000) 31. o. (Magyarul: Az első és második keresztes háború korának forrásai, 167. o.)

{105} Uo. 33. o. (Magyarul: i. m. 168–169. o.)

{106} Uo. 37–8., 46. o. (Magyarul: i. m. 173. o.)

{107} Uo. 40. o. (Magyarul: i. m. 175. o., majd: 180–181. o.)

{108} Evans: Bernard of Clairvaux, 30. o.

{109} Greenia–Barber: Bernard of Clairvaux: In Praise of the New Knighthood, 53. o. (Magyarul: i. m. 186. o.)

{110} Uo. 55. o. (Magyarul: i. m. 187. o.)

{111} Uo. 31. o. (Magyarul: i. m. 167–8. o.)

{112} Alfonso el Battalador ereklyéinek leírása a Cronica Adefonsiban olvasható, ennek angol fordítását lásd: Lipskey, G. E. szerk. és ford.: The Chronicle of Alfonso the Emperor: A Translation of the Chronica Adefonsi Imperatoris, with Study and Notes (Evanston, 1972), valamint http://libro.uca.edu/lipskey/chronicle.htm. A Szent Kereszt e darabkáját Alfonz a Sahagún melletti San Facundo y San Primitivo-kolostorból orozta el.

{113} Lásd: O’Banion, P. J.: What has Iberia to do with Jerusalem? Crusade and the Spanish Route to the Holy Land in the Twelfth Century. Journal of Medieval History, 34. (2008), 383–4. o.

{114} Uo. 387. o.

{115} Lipskey: The Chronicle of Alfonso the Emperor, 81. o.

{116} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir, 323. o.

{117} Chibnall: The Ecclesiastical History of Orderic Vitalis VI., 411. o.

{118} Lipskey: The Chronicle of Alfonso the Emperor 1., 81–2. o.

{119} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir I., 323. o.

{120} Lipskey: The Chronicle of Alfonso the Emperor, 82. o.

{121} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir I., 323. o.

{122} Alfonz végakaratát lásd: d’Albon, Marquis: Cartulaire général de l’Ordre du Temple, 1119–1150, 30. o. Angol fordítása in: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 161–3. o.

{123} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 40–1. o.

{124} Garmonsway: The Anglo-Saxon Chronicle, 259. o.

{125} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 103–5. o.

{126} Uo. 104. o.

{127} Lásd: Burgtorf, J.: The Central Convent of Hospitallers and Templars: History, Organization and Personnel (1099/1120–1310) (Leiden–Boston, 2008), 644–5. o.

{128} „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” (Jakab 1:17)

{129} Az Omne Datum Optimum angol fordítását lásd: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 59–64. o.

{130} Elliott, J. K.: The Apocryphal New Testament: A Collection of Apocryphal Christian Literature in an English Translation (Oxford, 1993) passim.

{131} Az interdictum a gyógyító büntetések közé tartozik, amely misetilalommal jár, és akkor alkalmazták, ha a helyi uralkodó összekülönbözött Rómával; kizárólag a pápa vagy közvetlen képviselői oldhatják föl.

{132} A Milites Templi és Militia Dei angol fordítását lásd: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 64–6. o.

{133} Gérard, P. G. – Magnou-Nortier, E. szerk.: Le cartulaire des Templiers de Douzens. In: Collection des documents inédits sur l’histoire de France III. (Paris, 1965), 50–1. o. Fordítása in: Joserand, P.: The Templars in France: Between History, Heritage and Memory. In: Mirabilia: Electronic Journal of Antiquity and Middle Ages, 21. (2015), 452. o.

{134} Nyomtatásban és fordításban in: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 134–60. o.

{135} A preceptórium vagy kommendatúra, akárcsak az ezeket irányító tisztviselőkre alkalmazott preceptor, illetve kommendátor kifejezés egymással fölcserélhetően használható. A preceptórium olyan adminisztratív egység, amelyet a tartományok fognak össze. Illetve a Templomos Lovagrend alárendeltebb közösségét vagy ennek házát és birtokát jelenti.

{136} Nicholson, H.: The Knights Templar: A New History (Stroud, 2001), 132–4. o.

{137} Barber: The New Knighthood, 20. o.

{138} Lees, B. A.: Records of the Templars in England in the Twelfth Century: The Inquest of 1185 with Illustrative Charters and Documents (Oxford, 1935), xxxviii–xxxix. o.

{139} Uo. 1. o. Lásd még: Brighton, S.: In Search of the Knights Templar: A Guide to the Sites of Britain (London, 2006), 86–9. o.

{140} Lásd a David, C. W. ford.: The Conquest of Lisbon: De Expugnatione Lyxbonensi (Második kiadás, New York, 2001) című munka előszavát, xiv–xv. o.

{141} Nyomtatásban és fordításban in: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 132. o.

{142} Lourie, E.: The Confraternity of Belchite, the Ribat, and the Temple. Viator. Medieval and Renaissance Studies, 13. (1982), 159–76. o.

{143} Forey, A.: The Military Orders: From the Twelfth to the Fourteenth Centuries (Basingstoke, 1992) 23–4; Forey A: The Templars in the Corona de Aragón (Oxford, 1973), 20–5. o.

{144} Nyomtatásban és fordításban in: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 95–7. o.

{145} Gibb: The Damascus Chronicle of the Crusades, 267. o.

{146} Uo. 266. o.; Babcock–Krey: A History of eeds Done Beyond the Sea II., 142. o.

{147} Richards: Chromicle of Ibn al-Athir I., 382–3. o.; Cobb, P. M. ford.: Usama ibn Munqidh: The Book of Contemplation: Islam and the Crusades (London, 2008), 202–3. o.

{148} Hillenbrand, C.: Abominable Acts: The Career of Zengi. In: Phillips, J. – Hoch, M. szerk.: The Second Crusade: Scope and Consequences (Manchester, 2001), 120–5. o.

{149} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 85., 407. o.

{150} Uo. 141. o. Edessza vegyes összetételű keresztény lakosságára vonatkozóan lásd: Segal, J. B.: Edessa: „The Blessed City” (Oxford, 1970), 238–42. o.

{151} Hillenbrand: The Crusades: Islamic Perspectives, 531–532. o.

{152} Segal: Edessa, 243–4.

{153} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 143. o.

{154} Gibb: The Damascus Chronicle of the Crusades, 268. o.

{155} Segal: Edessa, 246. o.

{156} Joserand: The Templars in France, 452. o.

{157} d’Albon, Marquis: Cartulaire général de l’Ordre du Temple, 1119–1150, 280. o.

{158} Erre vonatkozóan lásd: Phillips, J.: The Second Crusade: Extending the Frontiers of Christendom (New Haven – London, 2007), 122–3. o.

{159} A rómaiak királyaként is ismert Konrádot a Német Királyság félig önálló államainak nemesei és hercegei választották meg.

{160} A Quantum Praedecessores angol fordítását lásd: Riley-Smith, L. – J. S. C.: The Crusades: Idea and Reality 1095–1274 (London, 1981), 57–9. o.

{161} A kortársak becslései szerint a számuk csaknem egymillió, illetve a hihetőbb ötvenezer fő között ingadozott, a katonákat és a nem harcoló zarándokokat együttvéve. A sereg létszámára vonatkozóan lásd: Phillips: The Second Crusade, 168–9. o.

{162} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 171. o.

{163} Berry, V. G. ford. és szerk.: Odo of Deuil: De Profectione Ludovici VII in Orientem (New York, 1948), 58–9. o.

{164} Uo. 58–9., 87. o.

{165} Erre vonatkozóan, lásd: France, J.: Logistics and the Second Crusade. In: Pryor, J. H. szerk.: Logistics of Warfare in the Age of the Crusades: Proceedings of a Workshop Held at the Centre for Medieval Studies, University of Sydney (Aldershot, 2006), 82. o.

{166} Berry: Odo of Deuil, 66–7. o.

{167} A Kadmusz-hegységben történt katasztrófa hátborzongató részletekkel teli leírását lásd: Berry: Odo of Deuil, 102–23. o.; lásd még: Phillips: The Second Crusade, 199–201. o.

{168} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 177. o.

{169} Gibb: The Damascus Chronicle of the Crusades, 281. o.

{170} Berry: Odo of Deuil, 124–5. o.

{171} Upton-Ward: The Rule of The Templars, 29. o.

{172} A törökök taktikájára vonatkozóan lásd: Hillenbrand: The Crusades: Islamic Perspectives, 512–15. o. Türoszi Vilmos ugyanerről számol be, Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 171. o.

{173} A lovas íjászok kiképzéséről, taktikájáról és lovaglóművészetéről szóló összefoglalást lásd: Hyland, A.: The Medieval War Horse: From Byzantium to the Crusades (London, 1994), 118–19. o.

{174} Berry: Odo of Deuil, 124–5. o.

{175} Berry: Odo of Deuil című munkájában olvasható megállapítás (124. o. 6. jegyzet): „E parancsok alapfokot jelentő mivolta a seregben korábban uralkodó fejetlenséget nagyon is nyilvánvalóvá teszi.”

{176} Franciául: Bédier, J. – Aubry, P.: Les Chansons de croisade avec leurs mélodies (Paris, 1909), 8–11. o.

{177} Berry: Odo of Deuil, 127. o.

{178} Uo.

{179} Szent Simeon kikötőjét – a mai Samandag Törökországban – Freisingi Ottó adta meg Lajos partraszállási helyeként. Mierow, C. C. ford. – Emery, R.: The Deeds of Frederick Barbarossa by Otto of Freising and His Continuator, Rahewin (New York, 2004), 101. o.

{180} Angliában a márka pénzérmeként sosem volt forgalomban, csupán elszámolási egységként létezett. 19. századi források szerint a normann hódítást (1066) követően egy font sterling kétharmad részével, tehát ez esetben 1333,33 livre parisisszel volt egyenlő.

{181} Barber: The New Knighthood, 67–8. o.

{182} Luchaire, A.: Études sur les actes de Louis VII (Paris, 1885), 174. o.

{183} de Mas Latrie: Chronique d’Ernoul et de Bernard le Trésorier, 9. o.

{184} A Templom-hegy építészetét tárgyaló tanulmány olvasható in: Boas, A. J.: Archaeology of the Military Orders: A Survey of the Urban Centres, Rural Settlements and Castles of the Military Orders in the Latin East (c. 1120–1291) (Abingdon, 2006), 19–28. o.

{185} Cobb: Usama ibn Munqidh 147. o.; e részlet valamivel hosszabb változatát lásd: Gabrieli–Costello: Arab Historians of the Crusades, 79–80. o. (Magyarul lásd: U. Ibn Munqidz: Intelmek könyve. Corvina, Budapest, 2006.)

{186} Mierow–Emery: The Deeds of Frederick Barbarossa, 102. o.

{187} Uo. 102. o.

{188} Collins–Alta’I: Al-Muqaddasi: The Best Divisions For the Knowledge of the Regions, 133–6. o.; Broadhurst, R. J. C. ford.: The Travels of Ibn Jubayr (London, 1952), 272. o.

{189} Ibn al-Athír beszámolója szerint apja jelen volt Zangi halálánál: azért könyörgött, hogy minél gyorsabban távozhasson az e világi életből. Richards: Chronicle of Ibn al-Athir I., 382. o.

{190} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 222. o.

{191} A Damaszkuszra támadó keresztesek céljainak kimerítő és imponáló átértékelését lásd: Hoch, M.: The Choices of Damascus as the Objective of the Second Crusade: A Re-evaluation. In: Balard, M. szerk.: Autour de la première croisade (Paris, 1996), 359–69. o.

{192} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 186. o.

{193} Mierow–Emery: The Deeds of Frederick Barbarossa, 102. o.

{194} Broadhurst: The Travels of Ibn Jubayr, 271–2. o.

{195} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 188. o.

{196} Gibb: The Damascus Chronicle of the Crusades, 284. o.

{197} Uo. 285. o.

{198} A Damaszkusz ostrománál alkalmazott frank stratégiáról folytatott vitával kapcsolatban lásd: Phillips: The Second Crusade, 221–7. o.

{199} Babcock–Krey: A Histtory ofDeeds Done Beyond the Sea II., 192. o.

{200} Uo. 195. o.

{201} Gázáról elismerően szól al-Makdiszi: „egy nagy kiterjedésű város az Egyiptomba vezető főút mentén, […] egy szép mecset található benne”. Collins–Alta’I: Al-Muqaddasi: The Best Divisions For the Knowledge of the Regions, 146. o.

{202} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 202. o.

{203} al-Gázi 1129/30-ban hunyt el, verstöredékeit a krónikaíró Ibn al-Athír őrizte meg; Richards: Chronicle of Ibn al-Athir I., 285. o.

{204} Burgtorf: The Central Convent of Hospitallers and Templars, 481–2. o.

{205} András hangyával való rokonságára vonatkozóan lásd Clairvaux-i Bernát neki címzett válaszát in: James: The Letters of St Bernard of Clairvaux, 479. o.

{206} Táborozáskor a fekete-fehér zászló a sénéchal tartózkodási helyét jelölte. Az ütközetek alkalmával nem ő, hanem jobbára a marsall vitte és tartotta magasba a zászlót, amelynek védelmét is ő szervezte meg. Upton-Ward, J. M. (ford. és szerk.), The Rule of The Templars: The French Text of the Rule of the Order of the Knights Templar (Woodbridge, 1992) 44., 59–60. o.

{207} A besant nagy értékű – az arab dinár és a görög hyperpyron mintájára vert – aranypénz volt a keresztes királyságban.

{208} E levelet modern angol fordításban lásd in: Barber, M. – Bate, K.: Letters from the East: Crusaders, Pilgrims and Settlers in the 12th–13th Centuries (Farnham, 2013), 47–8. o.; a francia eredetit pedig in: Bouquet, M. szerk.: Recueil des historiens des Gaules et de la France XV (Paris, 1878), 540–1. o.

{209} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 203. o.

{210} Uo. 219. o.

{211} Bethgibelinre és a térségben található többi erődítményre vonatkozóan lásd: Kennedy, H.: Crusader Castles (Cambridge, 1994), 30–2. o., valamint Smail, R. C.: Crusaders’ Castles of the Twelfth Century. The Cambridge Historical Journal, 10. (1952), 140. o.

{212} Az Aszkalon ostromáról szóló egyetlen, részletes beszámoló Türoszi Vilmostól maradt fönn. Babcock-Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II, 217–34. o.

{213} James: The Letters of St Bernard of Clairvaux, 519., 521. o.

{214} Babcock-Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 221. o.

{215} Gibb: The Damascus Chronicle of the Crusades, 315. o.

{216} Amint ez kiderül az aszkaloni városfal áttörésekor – amikor a torony is ledőlt – elfoglalt helyzetükből. Gibb: The Damascus Chronicle of the Crusades, 227. o.

{217} Cobb: Usama ibn Munqidh, 25. o.

{218} Gibb: The Damascus Chronicle of the Crusades, 227. o.

{219} Babcock-Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 227. o.

{220} A Jeruzsálemben országló világi uralkodók tevékenységének stratégiai vonatkozásaival kapcsolatban lásd: Smail, R. C.: Crusading Warfare 1097–1193 (Második kiadás, Cambridge, 1995), 103–4. o.

{221} Naszr ad-Dín Kairóból történő meneküléséről szóló, valamint az azt siettető rendkívüli körülményeket bemutató részletes szemtanúi beszámolót lásd: Cobb: Usama ibn Munqidh, 26–36. o., valamint Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 67–8. o.

{222} Ez az állítás Richardstól származik: Chronicle of Ibn al-Athir II., 67. o.

{223} Babcock-Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 251. o.

{224} Cobb: Usama ibn Munqidh, 37–8. o. Uszáma a nyeregre megkülönböztetett figyelmet fordított, hiszen valójában az övé volt.

{225} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 68. o.

{226} James-Brooke-Mynors: Walter Map: De Nugis Curialium, Courtier’s Trifles, 62–7. o.

{227} Babcock-Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 253. o.

{228} Upton-Ward, The Rule of The Templars, 147–8. o.

{229} Babcock-Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 253. o.

{230} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 69. o.

{231} Babcock-Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 253. o.

{232} Delisle, L. szerk.: Recueil des historiens des Gaules et de la France XV (Paris, 1808), 681–2. o.

{233} Wilkinson: Jerusalem Pilgrimage 1099–1185, 293–4. o.

{234} Uo. 303. o.

{235} Boas: Archaeology of the Military Orders, 106., 111., 112. o.; Kennedy: Crusader Castles, 31., 55. o.

{236} Boas: Archaeology of the Military Orders, 111–12. o.

{237} Uo. 188. o.

{238} Wilkinson: Jerusalem Pilgrimage 1099–1185, 310. o.

{239} Uo. 312. o.

{240} Kennedy: Crusader Castles, 56. o.

{241} Uo. 57. o.

{242} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 300. o.

{243} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 172. o.

{244} Türoszi Vimos följegyezte, hogy „Balduin halála sok viszályra adott okot a királyság főurai között, akik különféleképpen értékelték a király személyében történt változást. A helyzet kis híján komoly veszekedéssé fajult, amely a szakadás veszélyét is magában hordozta”. Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 295. o.

{245} Barber–Bate: Letters from the East, 53. o.

{246} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 300. o.

{247} Gibb: The Damascus Chronicle of the Crusades, 336–7. o.

{248} Sewell, R. C. szerk. és ford.: Gesta Stephani, Regis Anglorum et Ducis Normannorum (London, 1846), 38. o.

{249} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 306. o.

{250} Barber, M.: The Crusadeer States (New Haven – London, 2012), 241. o.

{251} Barber–Bate: Letters from the East, 61. o.

{252} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 317. o.

{253} Nábluszi Fülöp a rend egyik későbbi mestere volt, aki a tisztséget 1169 és 1171 között töltötte be.

{254} Uo. 312. o.

{255} Uo. 312. o.

{256} Uo. 330. o.

{257} Nicholson, H. J.: The Chronicle of the Third Crusade: The Itinerarium Peregrinorum et Gesta Regis Ricardi (Farnham, 1997), 28. o.

{258} Az idézetet és a palota ezt követő leírását lásd in: Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 319–21. o.

{259} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 351. o.

{260} Richards, D. S. ford.: The Rare and Excellent History of Saladin (Farnham, 2002), 26. o.

{261} Nicholson: Chronicle of the Third Crusade, 23. o.

{262} Gabrieli–Costello: Arab Historians of the Crusades, 146–7. o.

{263} Richards: Rare and Excellent History of Saladin, 45. o.

{264} Uo. 28. o.

{265} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 391. o.

{266} Bird, J., – Peters, E. – Powell, J. M. szerk.: Crusade and Christendom: Annotated Documents in Translation from Innocent III to the Fall of Acre, 1187–1291 (Philadelphia, 2013), 189. o.

{267} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 392. o.

{268} Barber: The New Knighthood, 103. o.

{269} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 392–3. o.

{270} Uo. 393. o.

{271} Uo. 394. o.

{272} A jeruzsálemi ispotály elhelyezkedésére vonatkozóan lásd: Pringle, D.: The Layout of the Jerusalem Hospital in the Twelfth Century: Further Thoughts and Suggestions. In: Upton-Ward: The Rule of The Templars, 91–110. o.

{273} Barber–Bate: Letters from the East, 72. o.

{274} A templomosok legfőbb mesterének jelölésére gyakorta használatos „nagymester” kifejezést (szembeállítva a regionális mesterekkel) Keleten általában nem használták, és ilyen hivatalos cím sem létezett. Lásd Burgtorf, J.: The Central Convent of Hospitallers and Templars: History, Organisation and Personnel (1099/1120–1310) (Leiden/Boston, 2008) 182. o.

{275} Lásd: Kedar, B. Z.: The Tractatus de locis et statu sancte terre ierosolimitane. In: France, K. – Zajac, W. G. szerk.: The Crusades and their Sources: Essays Presented to Bernard Hamilton (Aldershot, 1998).

{276} Károli Gáspár fordítása.

{277} Abu Shama: The Book of the Two Gardens. In: Recueil des historiens des croisades: Historiens orientaux Tome IV (Paris, 1898), 185. o.

{278} Uo. 185. o.

{279} Richards: Rare and Excellent History of Saladin, 54. o.

{280} Abu Shama: The Book of the Two Gardens, 185. o.

{281} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 431. o.

{282} Uo. 431. o.

{283} Richards: Rare and Excellent History of Saladin, 54. o.

{284} Barber–Bate: Letters from the East, 73. o.

{285} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 253. o.

{286} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 437. o.

{287} Teremtés könyve 32:10–32.

{288} Ellenblum, R.: Crusader Castles and Modern Histories (Cambridge, 2007), 264. o.

{289} Uo. 273., Abu Shama: The Book of the Two Gardens, 208. o.

{290} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 444. o.

{291} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 264. o.

{292} Uo. 266. o.

{293} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 440. o.

{294} Uo. 443. o., Jób könyvéből (27:3–4) idézve: „Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban; Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!”

{295} Uo. 443. o.

{296} Imad al-Din, in: Recueil des historiens des croisades: Historiens orientaux Tome IV (Paris, 1898), 200. o.

{297} Uo. 194. o.

{298} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 265. o.

{299} Uo. 265. o.

{300} Imad al-Din 205. o.; Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 266. o.

{301} Imad al-Din 205. o.

{302} Uo. 206–207. o.

{303} A 21. század elején a történész és régész Ronnie Ellenbaum ásatásokat végzett a helyszínen, és föltárt „legalább egy várvédő tetemét […] in situ, a várfalon keletkezett repedéssel szemben”. Ellenblum, R.: Crusader Castles and Modern Histories, (Cambridge, 2007), 273. o.

{304} Imad al-Din 203. o.

{305} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 266. o.

{306} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 444. o.

{307} A harmadik lateráni zsinat kánonjai angol fordításban a következő címen érhetők el: http://www.papalencyclicals.net/Councils/ecum11.htm.

{308} Phillips: Defenders of the Holy Land, 246–7. o.

{309} Burgtorf: The Central Convent of Hospitallers and Templars, 279. o.

{310} Lásd pl. Gargallo, Moya, A. szerk.: Cartulario del Temple de Huesca (Zaragoza, 1985), 44., 58. o.

{311} Burgtorf: The Central Convent of Hospitallers and Templars, 543. o.

{312} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 455–6. o.

{313} Uralkodása során – 1186-ig – a szultán mindössze tizenegy hónapon át harcolt aktívan a frankok csapatai ellen, miközben a muszlimokkal szemben indított hadjáratokra csaknem három esztendőt fordított. Asbridge: The Crusades, 335. o.

{314} Babcock–Krey: A History of Deeds Done Beyond the Sea II., 502. o.

{315} Burgtorf: The Central Convent of Hospitallers and Templars, 539–40. o. Lásd még: Barber, M.: The Reputation of Gerard of Ridefort. In: Upton-Ward, J.: The Military Orders: Volume 4, On Land and by Sea (Aldershot, 2008), 116–17. o.

{316} Nicholson: Chronicle of the Third Crusade, 79. o.

{317} de Mas Latrie: Chronique d’Ernoul et de Bernard le Trésorier, 161–2. o.

{318} A sír leírását – amelyből mára csupán néhány kőfaragvány töredéke maradt fönn – lásd: Jacoby, Z.: The Tomb of Baldwin V, King of Jerusalem (1185–1186), and the Workshop of the Temple Area. Gesta, 18. (1979), 3–14. o.

{319} Richards: Rare and Excellent History of Saladin, 68. o.

{320} Rideforti Gérard-nak a Cresson-forrás melletti ténykedésének ezen interpretációját illetően lásd: Tyerman, C.: God’s War: A New History of the Crusades (London, 2006), 367. o.

{321} A mai ’Ain Gozeh. Lásd Abel, P. F.: Géographie de la Palestine I. (Paris, 1938), 445. o.

{322} Hoogeweg, H.: Die Schriften des Kölner Domscholasters (Stuttgart, 1894), 142. o.

{323} Barber–Bate: Letters from the East, 76. o.

{324} Türoszi Vilmos munkájának folytatója szerint. Edbury, P. W.: The Conquest of Jerusalem and the Third Crusade (Farnham, 1998), 32. o.

{325} Stevenson, J.: Ralph of Coggeshall: Chronicon Anglicanum (London, 1875), 212. o.

{326} A templomos rend regulájának 659., 675. és 676. pontja. Upton-Ward: The Rule of The Templars, 170–1. o.

{327} Lásd I. Frigyes levelét in: Barber–Bate: Letters from the East, 76. o. Ez nagyjából megegyezik a templomosok Coggeshalli Ralfnál olvasható válaszával: „Akár élünk, akár halunk, Krisztus nevében mindig győzni fogunk!” Stevenson: Ralph of Coggeshall, 212. o.

{328} Bernát a Pálnak a rómabeliekhez írt leveléből idéz: 14:8. Greenia– Barber: Bernard of Clairvaux: In Praise of the New Knighthood, 34. o. A templomosoknak a vértanúsághoz való viszonyáról lásd: Rother, J.: Embracing Death, Celebrating Life: Reflections on the Concept of Martyrdom in the Order of the Knights Templar. Ordines Militares, 19. (2014).

{329} Bizonytalannak látszik, hogy mi lett Urs sorsa Cressonnál, ám minden valószínűség szerint megölték. A prozopográfiai evidencia összefoglalását lásd: Burgtorf: The Central Convent of Hospitallers and Templars, 666. o. Ami Moulins-i Roger sorsát illeti, Türoszi Vilmos munkájának folytatója szerint lefejezték. Edbury: The Conquest of Jerusalem, 32. o.

{330} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 319. o.

{331} Stevenson: Ralph of Coggeshall, 212. o.

{332} Nicholson: Chronicle of the Third Crusade, 25–6. o.

{333} Uo. 26. o.

{334} Gérard pápához írt levelének kivonatát angol fordításban lásd: Edbury: The Conquest of Jerusalem, 33. o.

{335} Stevenson: Ralph of Coggeshall, 218. o.

{336} de Mas Latrie: Chronique d’Ernoul et de Bernard le Trésorier, 457. o.

{337} Abu Shama: The Book of the Two Gardens, 264. o.

{338} Uo. 263. o.

{339} Nicholson: Chronicle of the Third Crusade, 31. o.

{340} Levél I. Frigyeshez, Barber–Bate: Letters from the East, 77. o.; de Mas Latrie: Chronique d’Ernoul et de Bernard le Trésorier, 460–1. o.

{341} de Mas Latrie: Chronique d’Ernoul et de Bernard le Trésorier, 461. o.

{342} Melville, C. P. – Lyons, M. C.: Saladin’s Hattin Letter. In: Kedar, B. Z. szerk.: The Horns of Hattin (Jerusalem, 1992), 210–11. o.

{343} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 321. o.

{344} Nicholson: Chronicle of the Third Crusade, 32. o.

{345} Melville–Lyons: Saladin’s Hattin Letter, 211. o.

{346} Az Eraclesben, amelynek a fordítását lásd in: Edbury: The Conquest of Jerusalem, 159. o.

{347} Barber–Bate: Letters from the East, 82. o.

{348} Uo. 78. o.

{349} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 322. o.

{350} Melville–Lyons: Saladin’s Hattin Letter, 211. o.

{351} Richards: Rare and Excellent History of Saladin, 74. o.

{352} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 323. o.

{353} Uo. 323. o.

{354} Melville–Lyons: Saladin’s Hattin Letter, 211–212. o.

{355} Richards: Rare and Excellent History of Saladin, 74. o.

{356} Levél az itáliai ispotályosok mesterének, angol fordításban lásd in: Edbury: The Conquest of Jerusalem, 161. o.

{357} Richards: Rare and Excellent History of Saladin, 75. o.

{358} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 324. o.

{359} Idézi Abu Shama: The Book of the Two Gardens, 277. o.

{360} Uo. 278. o.

{361} E történetet Türoszi Vilmos munkájának folytatója örökítette meg: Edbury: The Conquest of Jerusalem, 47. o.

{362} Idézi Abu Shama: The Book of the Two Gardens, 333. o.

{363} Edbury: The Conquest of Jerusalem, 64–5. o.

{364} Gabrieli–Costello: Arab Historians of the Crusades, 288. o.

{365} Burgtorf: The Central Convent of Hospitallers and Templars, 81. o.; Ailes ford.: The History of the Holy War: Ambroise’s Estoire de la guerre sainte (Woodbridge, 2003), 73. o.

{366} Upton-Ward: The Rule of The Templars, 169. o.

{367} Broadhurst: The Travels of Ibn Jubayr, 318. o.; Ibn Dzsubajr a Korán al-Rahman szúrájából idéz: 55:24.

{368} Teodorik in: Wilkinson: Jerusalem Pilgrimage 1099–1185, 310. o.; lásd még Ladislaus Mayrnak a templomosok romos házáról 1752-ben készült vázlatát, amelynek reprodukciója Boas: Archaeology of the Military Orders című munkája 30. oldalán látható.

{369} Upton-Ward: The Rule of The Templars, 49. o.

{370} Broadhurst: The Travels of Ibn Jubayr, 317. o.

{371} Boas: Archaeology of the Military Orders, 29. o.

{372} Imad al-Din, 296. o.

{373} Gérard akkor sem vigasztalódott volna meg igazán, ha azt látja, hogy az ispotályosok házát a benne lévő lakásokkal, templommal és kórteremmel egyetemben, Szaladin iskolává alakította át.

{374} Edbury: The Conquest of Jerusalem, 80. o.

{375} Nicholson, Chronicle of the Third Crusade, 7. o.

{376} Egy korabeli költemény szerint, amelyet Prutz, H. adott közzé in: Ein Zeitgenössisches Gedicht über die Belagerung Accons. Forschungen zur Deutschen Geschichte, 21. (1881), 478. o.

{377} Geoffrey Morin életrajzi összefoglalóját lásd in: Burgtorf: The Central Convent of Hospitallers and Templars, 534–5. o.

{378} Upton-Ward: The Rule of The Templars, 59–60. o.

{379} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 367. o.; Richards: Rare and Excellent History of Saladin, 102. o.

{380} Úgy látszik, ez az értelmezés mindegyik forrással összeegyeztethető: Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 367. o.; Richards: Rare and Excellent History of Saladin, 102. o. és Nicholson: Chronicle of the Third Crusade, 79. o.

{381} Nicholson: Chronicle of the Third Crusade, 78–9. o.

{382} Uo. 79. o.

{383} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 368. o.

{384} Nicholson: Chronicle of the Third Crusade, 79. o.

{385} Uo. 80. o.

{386} Ez talán magyarázatot ad a két időpont közti résre: a nagy hajó ellen intézett támadás, amelyet a források többsége június 7-re tesz, valamint a Szaladin elleni roham között, amely Ibn Saddád és az Itinerarium Pregrinorum szerzője egyetértő véleménye szerint június 11-én történt. Richards: Rare and Excellent History of Saladin, 151. o.; Nicholson: Chronicle of the Third Crusade, 199. o. Ibn Saddád egészen bizonyosan téved, amikor a tengeri csata időpontját június 11-re teszi.

{387} Richards: Rare and Excellent History of Saladin, 150. o.

{388} Uo. 145. o.

{389} Uo. 146. o.

{390} II. Henrik 1189. július 6-án nyomorúságosan és elhagyatva távozott az élők sorából, hiszen mindkét fia föllázadt ellene.

{391} Burgtorf: The Central Convent of Hospitallers and Templars, 79–80. o.

{392} Barber: The New Knighthood, 119. o.

{393} Burgtorf: The Central Convent of Hospitallers and Templars, 523–7. o.

{394} Richards: Rare and Excellent History of Saladin, 158. o.

{395} Nicholson: Chronicle of the Third Crusade, 209. o.

{396} Richards: Rare and Excellent History of Saladin, 162. o.

{397} Nicholson: Chronicle of the Third Crusade, 237. o.; vö. Asbridge: The Crusades, 461. o.

{398} Nicholson: Chronicle of the Third Crusade, 245. o.

{399} Uo. 245. o.

{400} Az arszufi ütközet szemtanúja és résztvevője, Ibn Saddád az eseményekről kevésbé fellengzős és kevésbé szokványos elbeszélésben számol be, mint az Itinerarium Peregrinorum szerzője. Richards: Rare and Excellent History of Saladin, 174–6. o.

{401} Nicholson: Chronicle of the Third Crusade, 258. o.

{402} Richards: Rare and Excellent History of Saladin, 178. o.

{403} Uo. 186–8. o.

{404} Nicholson: Chronicle of the Third Crusade, 278. o.

{405} de Mas Latrie: Chronique d’Ernoul et de Bernard le Trésorier, 296–7. o.

{406} Joinville-i János tudósítása szerint. Giles, J. A. szerk.: Chronicles of the Crusades: Being Contemporary Narratives of the Crusade of Richard Coeur de Lion, by Richard of Devizes and Geoffrey de Vinsauf; and of the Crusade of Saint Louis, by Lord John de Joinville (London – New York, 1892), 495. o.

{407} A templomosok rövid ciprusi kalandjának tömör összefoglalását lásd: Hill, G. F.: A History of Cyprus II: The Frankish Period, 1192–1432 (Cambridge, 1948), 34–8. o.; illetve egy alaposabb és újabb keletű tanulmány: Edbury, P.: The Templars in Cyprus. In: Barber: Fighting for the Faith, 189–95. o.

{408} Hódító Vilmos utasítására húsz évvel a normann hódítás után, 1086-ban elkészült Domesday Book (Ítéletnapi könyv) Anglia és Wales birtokainak, valamint lakosságának összeírását tartalmazta.

{409} E könyvet jelenleg a UK National Archives Kew-ban őrzik (E.164/16), angolra fordított szövege tájékoztató bevezetéssel a következő munkában olvasható: Lees: Records of the Templars in England in the Twelfth Century, 139–41. o.

{410} Holden, A. J. – Gregory, S. – Crouch, D. szerk. és ford.: History of William Marshal (London, 2002–6) II., 419–21. o.

{411} Gervers, M.: Pro defensione Terre Sancte: the Development and Exploitation of the Hospitallers’ Landed Estate in Essex. In: Barber: Fighting for the Faith, 5. o.

{412} Ez volt az a követség, amely 1184-ben indult útnak Jeruzsálemből, és amelynek során Torrojai Arnold mester elhalálozott.

{413} Lees: Records of the Templars in England in the Twelfth Century, 139–40. o.

{414} Az 1215. évi Magna Charta legújabb kiadását és angol fordítását lásd: http://magnacarta.cmp.uea.ac.uk/

{415} James–Brooke–Mynors: Walter Map: De Nugis Curialium, Courtier’s Trifles, 54–5. o.

{416} Uo. 60–1. o.

{417} Borchardt, K.: The Military–Religious Orders in the Crusader West. In: Boas, A. J. szerk.: The Crusader World (London – New York, 2016), 111–128. o.

{418} I. Richárdnak a templomosokat jogaikban megerősítő intézkedéseit illetően lásd: Lees, Records of the Templars in England in the Twelfth Century, 142. o.

{419} James–Brooke–Mynors: Walter Map: De Nugis Curialium, Courtier’s Trifles, 60–1. o.

{420} Salisburyi János templomosokkal kapcsolatos álláspontját, valamint Polycraticus című műve angol fordítását illetően lásd: Barber: The New Knighthood, 59–61. o. (Magyarul: John of Salisbury: Policraticus. Atlantisz, Budapest, 1999.)

{421} Uo. 61. o.

{422} Bellomo, E.: The Templar Order in North-West Italy (1142–c. 1330) (Boston–Leiden, 2008 ), 34–5. o. A pápa a többi jelentős katonai rend – az ispotályosok és a Német Lovagrend – segítségét is igénybe vette.

{423} De la Torre, I.: The London and Paris Temples: A Comparative Analysis of their Financial Services for the Kings during the Thirteenth Century. In: Upton-Ward: The Military Orders: Volume 4, 122. o.

{424} Barber: The New Knighthood, 262–3. o.

{425} Gargallo Moya: Cartulario del Temple de Huesca, 85., 87., 94. o.

{426} Smith, D. J. – Buffery, H. szerk.: The Book of Deeds of James I of Aragón: A Translation of the Medieval Catalan Llibre dels Fets (Farnham, 2003), 26–8. o.

{427} Forey: The Templars in the Corona de Aragón, 34–5. o.

{428} Richards: Rare and Excellent History of Saladin, 240–5. o.

{429} Lásd a Post miserabile kezdetű pápai bulla angol fordítását in: Bird–Peters–Powell: Crusade and Christendom, 28–37. o.

{430} A Château Pèlerint gyakran ’Atlit néven is emlegetik. A maradványairól elkészített újabb tanulmányok részleteit lásd in: Kennedy: Crusader Castles, 124–7. o.; Boas: Archaeology of the Military Orders, 32–8. o.

{431} Upton-Ward: The Rule of The Templars, 155–6., 153–4., 148. o.

{432} Hagyományosan – és minden bizonnyal tévesen – Vitry Jakab akkoni püspöknek tulajdonított levél, amelynek angol fordítása Barber–Bate: Letters from the East című művének 110. oldalán olvasható.

{433} János meglehetősen tekervényes úton jutott el a királyságig: I. Amalrik egyik unokáját, Jeruzsálemi Máriát vette el feleségül, aki 1212-ben elhunyt, nem sokkal azután, hogy Izabellát világra hozta, a régensi címet így Jánosra hagyva.

{434} A hajók típusát Vitry Jakab határozta meg. Lefordított levelét lásd in: Barber–Bate: Letters from the East, 112. o.

{435} Két másik, Cipruson élő Montaigu fivér is magas egyházi méltóságra emelkedett. Montaigui Eustorgius Nicosia érseki, míg Montaigui Fulkó Limasszol püspöki méltóságát töltötte be.

{436} Conedera, S. Z.: Ecclesiastical Knights: The Military Orders in Castile, 1150–1330 (New York, 2015), 87. o.

{437} O’Callaghan, J. F.: A History of Medieval Spain (Ithaca–London, 1975), 243–9. o.

{438} Alcácer do Sal ostromára vonatkozóan lásd: O’Callaghan, J. F.: Reconquest and Crusade in Medieval Spain (Philadelphia, 2002), 78–80. o.

{439} A hivatkozások Paderborni Olivér Damietta bevétele című krónikájának J. J. Gavigan által 1948-ban készített angol fordításából valók, amelynek leginkább hozzáférhető kiadása: Bird–Peters–Powell: Crusade and Christendom, 158–225. o. Ezen idézet uo., 165–6. o.

{440} Uo. 187. o.

{441} Uo. 194. o.

{442} Murray, A. V.: The place of Egypt in the Military Strategy of the Crusades, 1099–1221. In: Mylod, E. J. – Perry, G. – Smith, T. W. – Vandeburie, J. szerk.: The Fifth Crusade in Context: The Crusading Movement in the Early Thirteenth Century (London – New York, 2017), 13–131. o.

{443} A 12. század végén egy adózási kézikönyvet összeállító arab vámtisztviselő fölsorolta az egyiptomi kikötőkön keresztüláramló áruféleségeket, megjegyezve, hogy Damietta különösen nagy forgalmat bonyolított le baromfiból, gabonából és timsóból, amely a nyugati keresztény világban a textilgyártás elengedhetetlen kellékének számított. Egyiptom volt a lelőhelye az ókori fáraók sírjaiból elrabolt egzotikus kincseknek is: a világ azon kevés helyei közét tartozott, ahol az arany és a drágakövek mellett a patikaszer-kereskedők az egyes középkori gyógyszerek értékes összetevőjeként használatos múmiaporhoz is hozzájuthattak. Lásd Abulafia, D.: The Great Sea: A Human History of the Mediterranean (London, 2011), 297. o.

{444} Honoriusznak a keresztes háborúban játszott szerepéről, illetve annak a III. Ince pápáétól való különbözéségéről lásd: Smith, T. W.: The Role of Pope Honorius III in the Fifth Crusade. In: Mylod–Perry– Smith– Vandeburie: The Fifth Crusade in Context, 15–26. o.

{445} A levelet idézi Claverie, P. V.: „Totius populi Christiani negotium” The crusading conception of Pope Honorius III, 1216–21. In: Mylod–Perry –Smith–Vandeburie: The Fifth Crusade in Context, 34. o.

{446} Delisle, L szerk.: Recueil des historiens des Gaules et de la France XIX (Paris, 1880), 640. o.

{447} Brienne-i János levele II. Hohenstaufen Frigyeshez in: Mylod–Perry–Smith–Vandeburie: The Fifth Crusade in Context, 43–5. o.

{448} Erről több krónikás is beszámolt, közöttük Ibn al-Athír, aki a következőket írta: „E torony meg a láncok híján senki sem tudta volna az ellenséges hajókat megakadályozni abban, hogy Egyiptom bármelyik – közeli vagy távoli – részére eljussanak.” Richards: Chronicle of Ibn al-Athir III., 176. o.

{449} Bird–Peters–Powell: Crusade and Christendom, 168–9. o.

{450} Uo. 168–9. o.

{451} A relikvia eredetét Vitry Jakab adta meg: Barber–Bate: Letters from the East, 112. o.

{452} Uo. 114. o.

{453} Bird–Peters–Powell: Crusade and Christendom, 173. o.

{454} Uo. 173. o.

{455} Uo. 175. o.

{456} A rend történetébe való bevezetésként lásd: Arnold, U.: Eight Hundred Years of the Teutonic Order. In: Barber: Fighting for the Faith, 223–35. o.

{457} Bird–Peters–Powell: Crusade and Christendom, 182. o.

{458} Máté 10:8–11.

{459} Assisi a szülővárosa volt, és a ’kis francia’ jelentésű Francesco nevet állítólag az apjától kapta gyermekkorában.

{460} Upton-Ward: The Rule of The Templars, 40–1. o.

{461} A nyomtatott és angolra fordított levelet lásd: Barber–Bate: Letters from the East, 123. o. Assisi Ferenc és al-Kámil találkozása a keresztény vallásos művészetet évszázadokon át megihlette, erről lásd: Tolan, J. V.: Saint Francis and the Sultan: The Curious History of a Christian–Muslim Encounter (Oxford, 2009).

{462} Bird–Peters–Powell: Crusade and Christendom, 184. o.

{463} Uo. 185. o.

{464} Uo. 187. o.

{465} Barber–Bate: Letters from the East, 120. o.

{466} Bird–Peters–Powell: Crusade and Christendom, 200. o.

{467} Powell, J. M.: Anatomy of a Crusade, 1213–1221 (Philadelphia, 1986), 92–3. o.

{468} A levél szövege olvasható in: Rodenburg, C. szerk.: Monumenta Germaniae Historica, Epistolae I. (Berlin, 1883), 89–91. o., vagy angol fordításban in: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 203–7. o.

{469} Honoriusz november 24-én kelt levele a szicíliai prelátusokhoz, a fordítását lásd in: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 230–2. o.

{470} Barber: The New Knighthood, 129. o.

{471} E levél Wendoveri Roger angol krónikásnál maradt fönn. Giles, J. A. szerk. és ford.: Roger of Wendover’s Flowers of History II. (London, 1844), 433–5. o.

{472} Uo. 433–5. o.

{473} Uo. 436–9. o., valamint a következő műben lefordítva: Barber–Bate: Letters from the East, 123–5. o.

{474} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir III., 180. o.

{475} Barber–Bate: Letters from the East, 124. o.

{476} Giles: Roger of Wendover’s Flowers of History II., 511. o.; La Monte, J. R. – Hubert, M. J. szerk. és ford.: The Wars of Frederick II Against The Ibelins in Syria and Cyprus by Philip De Novare (New York, 1936), 88. o.

{477} Baird, J. L. – Baglivi, G. – Kane, J. R. szerk. és ford.: The Chronicle of Salimbene de Adam (Binghamton, 1986).

{478} Franke, D. P.: Crusade, Empire and the Process of War in Staufen Germany, 1180–1220. In: Boas: The Crusader World, 132. o.

{479} de Mas Latrie: Chronique d’Ernoul et de Bernard le Trésorier, 437. o.

{480} Arnold, U.: Eight Hundred Years of the Teutonic Order. In: Barber: Fighting for the Faith, 225. o.

{481} Giles: Roger of Wendover’s Flowers of History II., 502. o.

{482} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir III., 285. o.

{483} Frigyes világi örömök iránti vonzalmával kapcsolatban lásd Lausanne-i Gerold pátriárka IX. Gergelyhez intézett levelét angol fordításban in: Barber–Bate: Letters from the East, 127–33. o.

{484} Montaigui Guerin 1228. március elseje előtt hunyt el Szidónban.

{485} Az erőd „castiel del Temple” – vagyis a „Templom vára” elnevezésre, valamint az itt említett epizódra vonatkozóan lásd: de Mas Latrie: Chronique d’Ernoul et de Bernard le Trésorier, 462. o.

{486} de Mas Latrie: Chronique d’Ernoul et de Bernard le Trésorier, 462. o.

{487} Barber–Bate: Letters from the East, 129. o.

{488} Giles: Roger of Wendover’s Flowers of History II., 522–4. o., újabb kiadásban lásd in: Allen, S. J. – Amt, E.: The Crusades: A Reader (Toronto, 2010), 287–90. o.

{489} Idézi Van Cleve, T. C.: The Emperor Frederick II of Hohenstaufen, Immutator Mundi (Oxford, 1972), 220. o.

{490} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir III., 293. o.

{491} Richards: Chronicle of Ibn al-Athir II., 334. o.

{492} Barber–Bate: Letters from the East, 129. o.

{493} Huillard-Bréholles, J. L. A.: Historia diplomatica Friderici Secundi III. (Paris, 1852), 89. o.

{494} Jackson, P.: The Crusades of 1239–41 and Their Aftermath. Bulletin of the School of Oriental and African Studies, University of London, 50. (1987).

{495} Barber–Bate: Letters from the East, 126–7. o.

{496} La Monte–Hubert: The Wars of Frederick II., 89. o.

{497} Huillard-Bréholles, J. L. A.: Historia diplomatica Friderici Secundi III (Paris, 1852), 135–40., és angol fordításban: Peters, E. szerk.: Christian Society and the Crusades 1198–1229: Sources in Translation including the Capture of Damietta by Oliver of Paderborn (Philadelphia, 1948), 165–70. o.

{498} La Monte–Hubert: The Wars of Frederick II., 91. o.

{499} Peters: Christian Society and the Crusades 1198–1229, 168. o.

{500} Uo. 169. o.

{501} La Monte–Hubert: The Wars of Frederick II., 91. o.

{502} Ezen újabb keresztes műveleteket tárgyaló legújabb tanulmány: Lower, M.: The Barons’ Crusade: A Call to Arms and its Consequences (Philadelphia, 2005).

{503} A levelet Matthew Paris őrizte meg; lásd: Luard, H. R.: Matthaei Parisiensis, Monachi Sancti Albani Chronica Majora IV (London, 1876), 288–91. o., vagy angol fordítását in: Barber–Bate: Letters from the East, 140–2. o.

{504} Luard: Matthaei Parisiensis, Monachi Sancti Albani Chronica majora III., 535. o., angol fordításban lásd in: Giles, J. A. ford.: Matthew Paris’s English History: From the Year 1235 to 1273 I. (London, 1852), 168–9. o.

{505} Minderre még ma is részletekben és anekdotákban gazdag forrásként szolgál: Delisle, L.: Mémoire sur les opérations financières des Templiers (Paris, 1889), amelyből a továbbiakban sokat merítettünk. Lásd még: Piquet, J.: Des banquiers au Moyen Age: les Templiers. Etude de leurs opérations financières (Paris, 1939). Könnyen hozzáférhető (francia nyelvű) rövid összefoglaló: http://www.templiers.net/leopold-delisle

{506} Ez történt az angol János király és a francia II. Fülöp Ágost között a 13. század elején vívott háború során: János La Rochelle körül összegyűlt szövetségesei nem bíztak abban, hogy a király kifizeti nekik a háborúban tanúsított hűségük fejében ígért pénzt. Az ügyet oly módon intézték el, hogy a kérdéses összeget a templomosok La Rochelle-i házában helyezték letétbe, hogy annak szétosztásáról ők gondoskodjanak. Uralkodása alatt János király nagy összegű készpénzkölcsönöket is vett föl a templáriusoktól, amelyek fedezetét a kölcsönnel egyenlő értékű aranykincs képezte. Valójában a koronaékszereit zálogosította el.

{507} Lásd: Webster, P.: The Military Orders at the Court of King John. In: Edbury, P. W. szerk.: The Military Orders: Volume 5, Politics and Power (Farnham, 2012), 209–19. o.

{508} Lyons, U. – Lyons, M. C. ford. – Riley-Smith, J. S. C. bev.:, Ayyubids, Mamlukes and Crusaders: Selections from Tarikh al-duwal wa’l-Muluk II (Cambridge, 1971), 1–2. o.

{509} Giles: Matthew Paris’s English History I., 497–500. o.

{510} A jeruzsálemi pátriárka in: Barber–Bate: Letters from the East, 140–2. o.

{511} Az elesettek száma a különböző becslések szerint: 312 in: Morgan, M.R.: La continuation de Guillaume de Tyr (1184–1197) (Paris, 1982), 564. o.; 296 Hohenstaufen Frigyes szerint in: Giles: Matthew Paris’s English History I., 491–2. o.; 296 a jeruzsálemi pátriárka szerint, amely Matthew Parisnél is fönnmaradt, és legutóbb nyomtatásban is közreadta: Barber–Bate: Letters from the East, 140–2. o.

{512} A jeruzsálemi pátriárka, Barber–Bate: Letters from the East, 140–2. o.

{513} Uo. 140–2. o.

{514} II. Hohenstaufen Frigyes Richárdhoz, Cornwall grófjához intézett levele, angol fordítását lásd in: Giles: Matthew Paris’s English History I., 491–2. o.

{515} IX. Lajos keresztes hadjáratának legéletszerűbb leírása (amelyből ez az anekdota is való): Jean de Joinville: Vie de Saint Louis című munkája. Számos angol fordítása olvasható, én a következőt használtam: Giles: Chronicles of the Crusades: Contemporary Narratives. Magyarul lásd: Jean de Joinville: Szent Lajos élete és bölcs mondásai. Közzéteszi: Csernus Sándor. In: A középkori francia történeti irodalom remekei. Balassi, Budapest, 2015.

{516} Le Goff, J.: Saint Louis (Notre Dame, 2009), 94–101. o.

{517} Barber: The New Knighthood 267. o.

{518} A középkori Európa adózási rendszerében központi szerepet játszó ingó javakat a legszorosabb értelemben kell venni. Minden olyan ingóságot beleértettek, amelyet fizikailag egyik helyről a másikra el lehetett szállítani, tehát idetartozott az élelmiszer, a bútorzat és a szövetáru, az épületek és a föld viszont nem.

{519} Sayous, A.: Les Mandats de Saint Louis sur son trésor et le mouvement international des capitaux pendant la Septième Croisade (1248–1254). Revue Historique, 167. (1931), 255. o.

{520} Burgtorf: The Central Convent of Hospitallers and Templars, 126. o.

{521} Giles. Chronicles of the Crusades: Contemporary Narratives, 388. o.

{522} Uo. 389. o.

{523} Jean Sarrasin, Franciaország kamarásának június 23-án kelt levele Damiettából in: Beer, J. M. A.: The Letter of John Sarrasin, Crusader. In. Sargent-Baur, B. N. szerk.: Journeys Towards God: Pilgrimage and Crusade (Kalamazoo, 1992), 136–45. o.

{524} Giles: Chronicles of the Crusades: Contemporary Narratives, 400. o.

{525} E levelet lásd (latinul): Luard: Matthaei Parisiensis, monachi Sancti Albani Chronica majora VI., 162. o.

{526} Giles: Chronicles of the Crusades: Contemporary Narratives, 407. o.

{527} Uo. 410. o.

{528} Giles: Matthew Paris’s English History II., 367. o.

{529} Uo. 368. o.

{530} Uo. 369. o.

{531} Uo. 369. o.

{532} Giles: Chronicles of the Crusades: Contemporary Narratives, 423. o.

{533} Uo. 425–6. o.

{534} Följegyezte Ibn Vászil. In: The Dissipator of Anxieties Concerning the History of the Ayyubids. Egy rövid részlet az itt idézett verssel együtt a következő helyen olvasható: Bird–Peters–Powell: Crusade and Christendom, 361. o.

{535} Giles: Matthew Paris’s English History II., 374. o.

{536} Giles: Chronicles of the Crusades: Contemporary Narratives, 455. o.

{537} Rajnald pályafutására vonatkozó referenciákat illetően lásd: Burgtorf: The Central Convent of Hospitallers and Templars, 636–40. o.

{538} Giles: Chronicles of the Crusades: Contemporary Narratives, 455–6. o. (Vö.: Jean de Joinville: Szent Lajos élete és bölcs mondásai, ford.: Csernus S. és Tóth A., Balassi, Budapest, 2015., 145. o.)

{539} Abu Sáma szerint, aki Damaszkuszban látta a köpenyt viselet közben. Fordítását lásd: Holt, P. M.: The Age of the Crusades: The Near East from the Eleventh Century to 1517 (London – New York, 1986), 83. o.

{540} Upton-Ward: The Rule of The Templars, 36. o.

{541} Chibnall: The Ecclesiastical History of Orderic Vitalis VI., 314–15. o. Cf Gawain and the Green Knight, line 499, „The forme to the finishment foldez ful selden.”

{542} Sadeque, S. F.: Baybars I of Egypt (Karachi, 1956), 92–4. o.

{543} Az idézet az-Záhir krónikástársától, Siháb ad-Dín an-Nuvairitól való. Muhanna, E. szerk. és ford.: Shihab Al-Din Al-Nuwayri, The Ultimate Ambition in the Arts of Erudition (New York, 2016), 253–4. o.

{544} Giles: Matthew Paris’s English History I., 523. o.

{545} A levél a burtoni apátság évkönyveiben maradt fönn. Luard, H. R. szerk.: Annales Monastici (London, 1864), 491–5. o.

{546} „János pap” 13. században elterjedt legendája egy nesztoriánus hitű, egzotikus királyról szólt, akinek a szaracénok elleni háborúba való belépése rövid időn belül várható.

{547} Lásd: Amitai-Preiss, R.: Mamluk Perceptions of the Mongol–Frankish rapprochement. Mediterranean History Review, 7. (1992), 50–65. o.

{548} Kiadta: Meyvaert, P.: An Unknown Letter of Hulagu, Il-Khan of Persia, to King Louis IX of France. Viator, 11. (1980), 252–9. o.

{549} A katasztrófa méretére vonatkozóan lásd: Jackson, P.: The Crisis in the Holy Land in 1260. English Historical Review, 95. (1980), 481–513. o.

{550} Muhanna: Shihab Al-Din Al-Nuwayri, 251. o.

{551} Az Akkonban, valamint a környékbeli területeken és vizeken vívott, úgynevezett Szent Szabaszi háború 1256 és 1270 között tizennégy éven át tartott.

{552} Erre vonatkozóan lásd: Amitai, R.: The Early Mamluks and the end of the crusader presence in Syria (1250–1291). In: Boas, A. J. szerk.: The Crusader World, 337. o.

{553} Lásd: Thorau, P. – Holt, P. M. ford.: The Lion of Egypt: Sultan Baybars I and the Near East in the Thirteenth Century (London–New York, 1992), 144. o.

{554} A Szafed építéséről szóló, De Constructione Castri Saphet címmel ismert híres latin szöveg angol fordításban Kennedy: Crusader Castles című munkájának 190–8. oldalán olvasható.

{555} De Constructione Castri Saphet, in: Kennedy: Crusader Castles, 197. o.

{556} Lyons–Lyons–Riley-Smith: Ayyubids, Mamlukes and Crusaders, 89. o.

{557} A Türoszi Templomosnak nevezett történetíró, akinek krónikája értékes és tárgyát kedvező színben föltüntető beszámolóval szolgál a rend keleti tevékenységének utolsó éveiről, nem fölesküdött testvér, hanem a rend szolgálatában álló írástudó volt.

{558} Crawford, P. F. szerk.: The „Templar of Tyre”, Part III of the Deeds of the Cypriots (Aldershot, 2003), 50. o.

{559} Uo. 50. o.

{560} Uo. 50. o.

{561} Uo. 50. o.; jóllehet a történészek vitatják e beszámolót, amelyet egyéb források nem erősítenek meg; elképzelhető, hogy magát Leó testvért is rászedték. Lásd: Thorau–Holt: The Lion of Egypt, 170. o.

{562} Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 232–4. o.

{563} Hillenbrand: The Crusades: Islamic Perspectives, 437. o. Összehasonlításképpen lásd: Bennett, M.: La Règle du Temple as a Military Manual, or How to Deliver a Cavalry Charge. In: Upton-Ward: The Rule of The Templars, 175–88. o.

{564} A levelet lásd in: Jordan, E. szerk.: Les Registres de Clément IV (1265–1268) (Paris, 1893), 326–7. o., e fordítást pedig in: Barber, M.: The Trial of the Templars (Második kiadás, Cambridge, 2006), 17. o.

{565} Burgtorf: The Central Convent of Hospitallers and Templars, 593–4. o.

{566} Crawford: The „Templar of Tyre”, 59. o.

{567} A fordítást lásd in: Upton-Ward, J.: The Surrender of Gaston and the Rule of the Templars. In: Barber: Fighting for the Faith, 181. o.

{568} Lásd: Upton-Ward, J.: The Catalan Rule of the Templars (Woodbridge, 2003), 81–7. o.

{569} Bird–Peters–Powell: Crusade and Christendom, 361. o.

{570} Giles: Matthew Paris’s English History II., 389–93. o.

{571} Akkon és Montmusard jól használható térképét lásd: Boas: Archaeology of the Military Orders, 30. o.

{572} A Türoszi Templomos saját szemével látta e levelet, amelyet Beaujeu-i Vilmos részére arabról fordított le franciára. Crawford: The „Templar of Tyre” 104. o.; a „két tenger” a Földközi- és a Vörös-tenger; a „két zarándokhely” pedig Mekka és Medina.

{573} Akkon védműrendszerében nehéz a kapuk pontos helyét meghatározni, ám a szemtanú Türoszi Templomos beszámolójából az látszik, hogy a Szent Antal-kapu a belső falhoz tartozott, és Akkon óvárosát kötötte össze Montmusard-ral, tehát nem az egész várost övező, kettős fal részét képezte.

{574} Crawford: The „Templar of Tyre”, 111. o.

{575} Little, D. P.: The Fall of Akka in 1291: the Muslim version. In: Sharon, M. szerk.: Studies in Islamic History and Civilisation in Honour of Professor David Ayalon (Jerusalem, 1986), 175. o.

{576} Uo. 176. o.

{577} Molay-i Jakab pályafutása fontosabb eseményeit szemléletesen foglalja össze: Barber, M.: James of Molay, the last Grand Master of the Order of the Temple. Studia Monastica, 14. (1972), 91–124. o., amely tanulmány a következő kötetben is olvasható: Barber, M.. Crusaders and Heretics, Twelfth to Fourteenth Centuries (Farnham, 1995).

{578} Crawford: The „Templar of Tyre”, 119. o.

{579} Molay-i Jakab 1307 őszén zajló perében tett vallomása szerint. Lizerand, G. szerk.: Dossier de l’affaire des Templiers (Paris, 1923), 35. o.

{580} A Keleten tartózkodó templomosok életkorára vonatkozóan lásd: Forey, A.: Towards a Profile of the Templars in the Early Fourteenth Century. In: Barber: Fighting for the Faith, 196–204. és különösen 198. o.

{581} Lizerand: Dossier de l’affaire des Templiers, 169–71. o.

{582} Burgtorf: The Central Convent of Hospitallers and Templars, 665. o. Forey, A.: Letters of the Last Two Templar Masters. Nottingham Medieval Studies, 45. (2001), 155. o.

{583} Crawford: The „Templar of Tyre”, 179. o.

{584} Barber–Bate: Letters from the East, 165. o.

{585} Langlois, E. szerk.: Registres de Nicholas IV: recueil des bulles de ce pape II (Paris, 1891), 903. o. Lásd még: Schein, S.: Fideles Crucis: The Papacy, The West and The Recovery of the Holy Land 1274–1314 (Oxford, 1991), 74–76. o.

{586} Langlois: Registres de Nicholas IV., 903. o.

{587} Luard, H. R. szerk.: Annales Monastici III. (London, 1866), 366. o.

{588} Limmasolra és Nicosiára vonatkozóan lásd: Burgtorf: The Central Convent of Hospitallers and Templars, 133–6. o.

{589} Potthast, A. szerk.: Regesta Pontificum Romanorum II. (Berlin, 1875), 1791. o. Megemlítendő, hogy a feddést kibocsátó IV. Márton pápa – francia nemzetiségű lévén – ugyancsak Károlyt támogatta Hugóval szemben a jeruzsálemi trónra.

{590} Nicholson, H.: Templars, Hospitallers and Teutonic Knights: Images of the Military Orders, 1128–1291 (Leicester, 1993), 126. o.

{591} Housley, N.: Documents on the Later Crusades (Basingstoke, 1996), 36. o.

{592} Uo. 37. o.

{593} Celesztin szeretett volna visszavonulni és remeteként élni újra a hegyekben, ám ebbéli törekvésében megakadályozták. Attól tartottak, hogy az új pápát, VIII. Bonifác ellenlábasai esetleg ellenpápaként fogják felhasználni. Ezért a remeteség helyett az utóda börtönbe vetette, ahol még a celláját sem választhatta meg. Végül 1296-ban hunyt el.

{594} Lizerand: Dossier de l’affaire des Templiers, 4–5. o.

{595} Digard, G. szerk.: Les registres de Boniface VIII: recueil des bulles de ce pape (Paris, 1881), 169–70. o.

{596} Barber: James of Molay, the last Grand Master, 94–5. o.

{597} Schein: Fideles Crucis, 135–8. o.

{598} Forey: The Templars in the Corona de Aragón, 137. o.

{599} Menache, S.: Clement V (Cambridge, 1998), 32–3. o.

{600} Uo. 18. o., Napoleone Orsini egy 1314-ben írt leveléből idézve.

{601} Uo. 17. o.

{602} Uo. 19. o.

{603} Crawford: The „Templar of Tyre”, 164. o.

{604} Kelemen koronázására vonatkozóan lásd: Dollin Du Fresnel, M.: Clément V (1264–1314) Le Pape gascon et les Templiers (Bordeaux, 2009), 13–14. o.

{605} Schein: Fideles Crucis, 182., 197–8. o.

{606} A ránk maradt levél Villareti Fulkónak szól, ám nincs okunk föltételezni, hogy a Molay-i Jakabnak küldött párja ettől érdemben eltérne. Regestum Clementis Papae V (Rome, 1885), 190–1. o.

{607} Forey, A.: Towards a Profile of the Templars in the Early Fourteenth Century. In: Barber: Fighting for the Faith, 198. o.

{608} Demurger, A.: The Last Templar: The Tragedy of Jacques de Molay, Last Grand Master of the Temple (London, 2004), 117–18. o.

{609} Az eredeti levelet lásd in: Baluze, E. – Mollat, G. szerk.: Vitae Paparum Avenionensium III. (Paris, Letouzey/Ané: 1921), 145–9. o. Angol fordítása a következő helyen olvasható: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 105–9. o.

{610} Angol fordításban in: Housley: Documents on the Later Crusades, 40–7. o.

{611} Molay-i Jakabnak a rendek összevonásával szembeni ellenállásáról lásd: Lizerand: Dossier de l’affaire des Templiers, 2–15. o. és angol fordításban in: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 234–8. o.

{612} Brandt, W. I. szerk. – Pierre Dubois ford.: The Recovery of the Holy Land (New York, 1956), 81. o.

{613} A bulla kezdő szavai után – „Egy szent, katolikus és apostoli egyházban…” – kapta az elnevezését.

{614} Bettenson, H.: Documents of the Christian Church, 159–61. o. (Magyarul lásd: Középkori egyetemes történeti szöveggyűjtemény, szerk.: Sz. Jónás Ilona, Osiris, Budapest, 1999, 339–341. o.)

{615} A legendát, miszerint a pápa úgy halt volna meg, hogy előtte lerágta volna a két kezét, holttestének 1605-ban történt exhumálásakor megcáfolták.

{616} Woodacre, E.: Queens Regnant of Navarre: Succession, Politics and Partnership, 1274–1512 (New York, 2013), 37–8. o.

{617} A gros devalválására irányuló politikai akaratot fokozta az érmék kibocsátásához szükséges ezüst súlyos hiánya. Mechoulan, S.: The Expulsion of the Jews from France in 1306: A Modern Fiscal Analysis. Journal of European Economic History, 33. (2006), 555–84. o.; de la Torre, I.: The Monetary Fluctuations in Philip IV’s kingdom of France and Their Relevance to the Arrests of the Templars. In: Burgtorf, J. –Crawford, P. F. – Nicholson, H. szerk.: The Debate on the Trial of the Templars (1307–1314) (Farnham, 2010), 57–68. o.

{618} A zsidók 1306. évi kiűzésének hátteréről lásd: Jordan, W. C.: The French Monarchy and the Jews: From Philip Augustus to the Last Capetians (Philadelphia, 1989), 178–99. o.

{619} A franciaországi zsidók magas száma (amelyet Jordan, W. C.: The French Monarchy and the Jews: From Philip Augustus to the Last Capetians – Philadelphia, 1989, 203–204. o. – című művében 40 ezer és 140 ezer közöttire becsült) a más országokból való kiűzetésükből adódott. Az európai zsidók ugyanis a francia királyi birtokokon kerestek menedéket.

{620} de la Torre, I.: The Monetary Fluctuations, 66. o.

{621} Ama csekélység, hogy Bonifác már három esztendeje elhunyt, nem számított akadálynak. Egy pápai tetemet korában legalább már egy alkalommal bepereltek, amikor 897-ben Formózusz (Formosus) pápát exhumálták, holttestét hamis tanúzásért felelősségre vonták, majd bűnösnek találták. Pápaságát, intézkedéseit és szenteléseit érvénytelennek nyilvánították, mintha csak törölték volna a nyilvántartásból.

{622} A fordítást lásd in: Demurger: The Last Templar: The Tragedy of Jacques de Molay, 163. o.

{623} Forey: Letters of the Last Two Templar Masters, 166–7. o.

{624} Uo. 170. o.

{625} A Türoszi Templomos krónikájában találni egy különös és problematikus történetet, amely azt sugallja, hogy a király és a Temple közötti viszály forrása egy hatalmas összegű, Jean de Tour által a királynak nyújtott kölcsön volt, amelyet Molay-i Jakab feltételezhetően nem hagyott jóvá. E beszámoló szerint Molay-i Jakab menesztette a kincstárnokot, és később az uralkodó kérésére sem volt hajlandó visszavenni, tűzbe vetette a pápa közvetítésével érkezett királyi levelet. Csak kevés történész ad hitelt e történetnek, amely inkább a Jakab ellen szóló előítéletes, tájékozatlanságon alapuló és meghamisított mendemondának tűnik, és éles ellentétben áll a Türoszi Templomos Akkon 1291-ben történt elestéről adott nagyszerű, szemtanúként lejegyzett beszámolójával. Crawford, P. (szerk.): The „Templar of Tyre”, Part III of the Deeds of the Cypriots (Aldershot, 2003), 179–180. o.

{626} Upton-Ward: The Rule of The Templars, 172. o.

{627} Uo. 172. o.

{628} Uo. 112., 148. o.

{629} Plaisians-i Vilmos ezen állítást tartalmazó levelét lásd in: Finke, H.: Papsttum und Untergang des Templerordens II. (Berlin, 1907), 143. o.

{630} Demurger: The Last Templar: The Tragedy of Jacques de Molay, 171. o.

{631} Az eredeti szöveget lásd in: Lizerand: Dossier de l’affaire des Templiers, 16–25. o.; angol fordítását pedig in: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 244–7. o.

{632} Lizerand: Dossier de L’affaire des Templiers, 16–25. o.; angol fordítása in: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 244–7. o.

{633} Lizerand: Dossier de L’affaire des Templiers, 24–9. o.; angol fordítása in: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 247–8. o.

{634} Barber: The Trial of the Templars, 69. o.

{635} Schenk, J.: Aspects of Non-Noble Family Involvement in the Order of the Temple. In: Upton-Ward, J. szerk.: The Military Orders: Volume 4, On Land and by Sea (Aldershot, 2008), 157. o.

{636} Forey, A.: Towards a Profile of the Templars in the Early Fourteenth Century. In: Barber: Fighting for the Faith, 197–8. o.

{637} Egy 1309-ben tett tanúvallomás szerint. Michelet, J.: Procès des Templiers I. (Paris, 1841), 36–9. o.; angol fordítását lásd in: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 289–92. o.

{638} Moore, R. I.: The War on Heresy: Faith and Power in Medieval Europe (London, 2012), 6. o.

{639} Közli: Michelet: Procès des Templiers II.; angol fordítása in: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 247–8.

{640} Michelet: Procès des Templiers II., 295–6. o.; angol fordítása in: Barber– Bate: The Templars: Selected Sources, 251–2. o.

{641} Michelet: Procès des Templiers II., 361–3. o.; angol fordítása in: Barber– Bate: The Templars: Selected Sources, 247–8. o.

{642} Lásd: Dossier de l’affaire des Templiers, 24–9. o.; angol fordítása in: Barber– Bate: The Templars: Selected Sources, 251–2. o.

{643} Életrajzának nevezetesebb eseményeit lásd in: Burgtorf: The Central Convent of Hospitallers and Templars, 625–8. o.

{644} Michelet: Procès des Templiers II., 374–5. o.

{645} Az 1307–1308-ban kihallgatottak életkorára és foglalkozására vonatkozóan lásd: Barber: The Trial of the Templars, 73. o.

{646} Finke: Papsttum und Untergang des Templerordens II., 51. o.; angol fordítása in: Barber: The Trial of the Templars, 85. o.

{647} Angol fordítása in: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 249–50. o.

{648} Az Eduárd angol királynak eljuttatott bulla szövegét lásd in: Rymer, T.: Foedera, conventiones, litterae et cujuscunque generis acta publica inter reges Angliae 1. (The Hague, 1744), pt 4, 99–100. o.

{649} Schottmüller, K.: Der Untergang des Templer-Ordens (Berlin, 1887), 656. o.

{650} Lizerand: Dossier de l’affaire des Templiers, 62–71. o. és angolul in: Barber– Bate: The Templars: Selected Sources, 260–3. o.

{651} Szó szerint idézve az aragóniai királyhoz írt egyik levélből in: Finke: Papsttum und Untergang des Templerordens IL, 140–50. o., angol fordítása in: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 263–72. o.

{652} Barber: The Trial of the Templars; Finke: Papsttum und Untergang des Templerordens II., 334–7. o. alapján. Barber fölveti, hogy Payens-i Hugó feje valójában a fejet rejtő ereklyetartó lehetett, noha a Troyes-i István vallomásának primitív hangneméből kiindulva enyhe túlzásnak tűnik bármiféle értelmet belemagyarázni.

{653} Ezt a vatikáni levéltárban hosszú időn át eltűntnek hitt, úgynevezett „chinoni pergament” 2001-ben fedezte föl Barbara Frale. 2007-ben nyolcszáz fakszimilét készítettek belőle, amelyek magánkézbe, illetve a világ különböző könyvtáraiba kerültek. Processus contra Templarios (Vatican City, 2007).

{654} Barber: The Trial of the Templars, 135. o.

{655} A helyi vizsgálatokról készített legtöbb följegyzés elsikkadt, ám az auvergne-i Clermont-ban – ahol 1309 nyarán mindössze egy hét leforgása alatt hatvankilenc templomost fogtak vallatóra – a jegyzékek megmaradtak. Lásd: Sève, R. – Chagny-Sève, A. M. szerk.: Le Procès des Templiers d’Auvergne (1309–1311): édition de l’interrogatoire de juin 1309 (Paris, 1987).

{656} Krämer, T.: Terror, Torture and the Truth: The Testimonies of the Templars Revisited. In: Burgtorf–Crawford–Nicholson: The Debate on the Trial of the Templars, 83. o.

{657} Michelet: Procès des Templiers I., 32–5. o.; angol fordítása in: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 286–9. o.

{658} Michelet: Procès des Templiers I., 42–5. o.; angol fordítása in: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 292–5. o.

{659} Michelet: Procès des Templiers I., 87–8. o.; angol fordítása in: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 296–301. o.

{660} Barber: The Trial of the Templars, 172. o.

{661} Hamilton, J. S.: King Edward II of England and the Templars. In: Burgtorf–Crawford–Nicholson: The Debate on the Trial of the Templars, 217. o.

{662} Ramos, L.: The Extinction of the Order of the Temple in the Kingdom of Valencia and Early Montesa 1307–30: A Case of Transition from Universalist to Territorialized Military Orders. In: Burgtorf–Crawford–Nicholson: The Debate on the Trial of the Templars, 203–5. o.

{663} Barber: The Trial of the Templars, 229–37. o.; lásd még: Forey: The Templars in the Corona de Aragón, 356–64. o.

{664} Bellomo, E.: The Templar Order in North-Western Italy: A General Picture. In: Mallia-Milanes, V.: The Military Orders: Vol. 3, History and Heritage (Aldershot, 2008), 105. o.; Gilmour-Bryson A.: A Look Through The Keyhole: Templars in Italy from the Trial Testimony. In: Uo. 123–30. o.

{665} Toomaspoeg, K.: The Templars and their Trial in Sicily. In: Burgtorf– Crawford–Nicholson: The Debate on the Trial of the Templars, 281. o.

{666} Nicholson, H.: The Knights Templar (Stroud, 2001), 130–1. o.

{667} Az időpontra, valamint arra a megoldatlan kérdésre vonatkozóan, hogy Cipruson vajon két per volt-e, lásd: Gilmour-Bryson A.: The Trial of the Templars in Cyprus: A Complete English Edition (Leiden, 1998), 24–30. o.

{668} Gilmour-Bryson: The Trial of the Templars in Cyprus, 428. o.

{669} Gilmour-Bryson: The Trial of the Templars in Cyprus, 407. o.

{670} A pápai bulla angol szövegét lásd in: Barber–Bate: The Templars: Selected Sources, 309–18. o.

{671} Barber: The New Knighthood, 1. o.

{672} „Adjudicati sunt muro et carceri perpetuo retrudendi”; Géraud, H. szerk.: Chronique latine de Guillaume de Nangis de 1113 à 1300 (Paris, 1843), 402. o.

{673} Uo. 403. o.

{674} Crawford: The „Templar of Tyre”, 180. o.

{675} Géraud, H.: Chronique latine de Guillaume de Nangis, 403. o.

{676} Crawford: The „Templar of Tyre”, 180. o.

{677} „Seingnors, dit il, sachiez, sans tère, Que tous celz qui nous sont contrère, Por nous en aront à souffrir, En ceste foy veil-je mourir”; Buchon, J. A. szerk.: Chronique métrique de Godefroy de Paris (Paris, 1827), 220. o.

{678} Dante: Pokol XIX, 83–7. (fordította: Nádasdy Ádám).

{679} Housley: Documents on the Later Crusades, 51. o.

{680} A teljes tervet angol fordításban lásd in: Lock, P. szerk. és ford.: Marino Sanudo Torsello: The Book of the Secrets of the Faithful of the Cross (Farnham, 2011).

{681} Housley: Documents on the Later Crusades, 55. o.

{682} Uo. 178. o.

{683} Uo. 180. o.

{684} A Szent Grál – jóllehet sok esetben tekintik az utolsó vacsoráról származó, valós fizikai tárgynak – valójában a késő középkori Artúr király mondaköréből származó lelemény, mégpedig Chrétien de Troyes 1180-as években alkotott Perceval, avagy a Szent Grál története című műve nyomán.

{685} Az eredetit a londoni British Library őrzi, BL Royal 14 E V f.492v.

{686} Villegas, P.: Mexico: Police Kill a Gang Leader in The New York Times (2014. április 2.)

{687} Soha nem koronázták meg; a „Szent Sír Védelmezője” címet használta.

{688} A hatalmat 1243-ig II. Hohenstaufen Frigyes, később további régensek gyakorolták.

{689} 1291-től csak címzetes.

{690} Vagy más néven Burgundi Róbert.

{691} A halála időpontja. A templomos rendet az 1311-ben megtarott vienne-i zsinaton oszlatták föl.