Zsiványkommandó Michael A Stackpole

CSATLAKOZZ A VILÁGŰR LEGELITEBB HARCOLÓ ALAKULATÁHOZ EGY OLYAN BEVETÉSEN, AMIT CSAK AZ X-SZÁRNYÚAK MERNEK ELVÁLLALNI! Karcsúak, gyorsak és halálosak: ezek az X-szárnyúak. A világűrben dúló csatákban az őket vezető férfiak és nők az életüket és gépeik biztonságát veszélyeztetik. A feladatuk: megvédeni a Lázadók Szövetségét a még mindig erős Birodalommal szemben a csillagok feletti uralomért folyó harcban. Már a nevük hallatán félelem költözik az ellenség szívébe. Amikor Wedge Antilles, a Lázadók legtapasztaltabb hőse újjáformálja a legendás Zsiványkommandót, a legjobbakat választja ki. Legbátrabb X-szárnyú pilótákat. Fárasztó kiképzéssel, veszélyes bevetésekkel válogatja ki az erőseket, és hoz létre egy ütőképes, meghalni is kész harcosokból álló csapatot. Antilles tudja a kíméletlen igazságot, hogy a legjobb X-szárnyú pilóták közül sem mindenki fogja túlélni az olykor öngyilkos bevetéseket. És amikor a Zsiványkommandót a Birodalom megerősített erődítménye, a Fekete Hold ellen vezénylik, még a legbátrabb pilótákban is felmerül a kérdés: életben marad-e közülük valaki...

Michael A. Stackpole

Star Wars – X-szárnyúak Zsiványkommandó

A fordítás a STAR WARS X-WING c. sorozatának 1. kötete alapján készült

Michael A. Stackpole: Rogue Squadron

Bantam Books, 1996

Cover Art by Paul Ybull

Fordította Nemes Ernő

Hungarian translation

Debrecen

/Kiadja LAP-ICS Könyvkiadó Kft./

ISBN: 963 434 318 X ö.

963 434 333 3 l.

AJÁNLÁS

George Lucasnak

Az univerzum, amelyet megteremtett, oly eleven és csodálatos, hogy ahhoz foghatót azóta sem láttam, hogy először végignéztem az előzetesét a moziban.

Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy írni fogok ebbe az univerzumba, azt mondom rá, megőrült. Ön, Mr Lucas, képes valóra váltani az álmokat.

KÖSZÖNET NYILVÁNÍTÁS

A szerző a következő személyeknek szeretne köszönetet mondani a könyvhöz nyújtott segítségéért:

Janna Silversteinnek, Tom Dupreenek és Ricia Mainhardtnak, amiért belelovaltak ebbe az egészbe;

Sue Rostoninak és Lucy Autrey Wilsonnak, amiért segítettek eligazodni ebben az univerzumban;

Kevin J. Andersonnak, Timothy Zahnnak, Kathy Tyersnek, Bill Smithnek, Bill Skavicseknek, Peter Schweighofernék, Michael Koggénak és Dave Wolvertonnak az általuk létrehozott anyagért és a tanácsaikért;

Lawrence Hollandnak és Edward Kilhamnek az X-szárnyú és TIE-vadász komputerjátékokért;

Chris Taylornak, amiért felhívta a figyelmemet a Star Wars VI: Return of the Jedi című kötetben szereplő Tycho gépekre;

a szüleimnek, Karen nővéremnek, Patrick bátyámnak és feleségének, Joynak a bátorításért (és a biztatásért, hogy olykor más könyveket is vegyek le a polcról);

Dennis L. McKiernannek, Jennifer Robertsonnak és különösen Elizabeth T. Danforthnek, amiért meghallgatták a készülő történet egyes részleteit, és elnéző mosollyal jutalmazták.

SZEREPLŐK

ZSIVÁNYKOMMANDÓ

WEDGE ANTILLES PARANCSNOK (ember hím a Koréliáról)

TYCHO CELCHU (ember hím az Alderaanról)

CORRAN HORN HADNAGY (ember hím a Koréliáról)

OORYL QRYGG (gand hím a Gandról)

NAWARA VEN (twi'lek hím a Rylothról)

RHYSATI YNR (ember nőstény a Bespinről)

BROR JACE (ember hím a Thyferráról)

ERISI DLARIT (ember nőstény a Thyferráról)

PESHK VRI'SYK (bothai hím a Bothawuiról)

GAVIN DARKLIGHTER (ember hím a Tatuinról)

RIV SHIEL (shistavanen hím az Uvena III-ról)

LUJAYNE FORGE (ember nőstény a Kesselről)

ANDOORNI HUI (rodiai nőstény a Rodiáról)

ZRAII (verpin hím a Roche G42-ről)

M-3PO (Emtri; protokoll- és szolgarobot)

FÜTTYÖS (Corran R2-D2-es asztromechanikus robotja)

MYNOCK (Wedge R5-D2-es asztromechanikus robotja)

ACKBAR ADMIRÁLIS (kalamári hím a Kalamáriról)

HORTON SALM TÁBORNOK (ember hím a Norvall II-ről)

LARYN KRE'FEY TÁBORNOK (bothai hím a Bothawuiról)

AFYON KAPITÁNY (ember hím az Alderaanról)

A PULSAR SKATE LEGÉNYSÉGE

MIRAY TERRIK (ember nőstény a Koréliáról)

LIAT TSAYV (sullustai hím a Sullustról)

CSÁSZÁRI ERŐK

YSANNE ISARD, A BIRODALMI HÍRSZERZÉS IGAZGATÓJA (ember nőstény a Coruscantról)

KIRTAN LOOR TITKOS ÜGYNÖK (ember hím a Churbáról)

EVIR DERRICOTE TÁBORNOK (ember hím a Kalláról)

EGY

Maga jó, Corran, de nem egy Luke Skywalker. Corran Horn még ma is elpirul, ha eszébe jut az az értékelés, amit Antilles parancsnok a legutóbbi szimulátorgyakorlat után mondott neki. Egyszerű kijelentés volt csupán, nem tartalmazott semmi kegyetlenséget, nem is bántóan hangzott el, Corranban mégis mély nyomot hagyott. Soha nem tettem úgy, mintha annyira jó pilóta volnék.

Megrázta a fejét. Nem, csak azt szeretted volna, hogy mindenki felfigyeljen rád. Kinyújtotta a kezét, és bekapcsolta az X-szárnyú szimulátor hajtóműveit.

– Zöld Egyes, négy hajtómű üzemben. – Körülötte számtalan kijelző, kapcsoló és műszer kelt életre. Primer és szekunder energia a maximumon.

Ooryl Qrygg, a jobb oldali gép pilótája vékony hangján hasonlóan sikeres startot jelentett:

– Zöld Kettes működik.

Azután a Zöld Hármas és a Zöld Négyes is bejelentkezett. Akkor végre kivilágosodtak a külső képernyők, és megjelent rajtuk az üres világűr képe.

– Füttyös, készen vagy a navigációs számításokkal? A Corran mögött ülő R2-es egység fütyülni kezdett, azután Corran képernyőjén megjelentek az adatok. Egy gombnyomással továbbította az adatokat a Zöld Osztag többi pilótájának.

– Kapcsoljatok fénysebességre, találkozunk a Redemptionnál!

Amikor Corran bekapcsolta az X-szárnyú hiperhajtását, az ablakon túl a csillagok hirtelen megnyúltak, fehér fénycsíkká torzultak, majd a gép fara felé kezdtek húzni. Egy fehér fényalagútban suhantak. Corran ellenállt a kísértésnek, hogy a botkormánnyal korrigálja a forgást. Az űrben azonban – különösen a hiperűrben – nincs értelme a fent és a lent fogalmának, ott minden relatív. Hogy miként mozog a gépe a hiperűrben, vajmi keveset számít – amíg a Füttyös által kikalkulált pályán az általa meghatározott sebességgel haladnak, biztos, hogy célhoz érnek.

Ennél egy fekete lyuk is csak jobb lehet. Mindenki rettegett a Redemptiontól. A forgatókönyv ugyanaz volt, mint az első Halálcsillag megsemmisítése előtt, amikor a Birodalom megtámadott egy kitelepítőhajót. Mialatt a Redemption arra várt, hogy három Medevac sikló meg a Korojov korvett dokkoljon, és a fedélzetre vegyék a sebesülteket, a birodalmiak Warspite fregattja körbetáncolta a rendszert, és TIE-vadászokkal meg bombázással nehezítette a kitelepítést.

A bombákkal megrakott gépek hatalmas pusztítást okoztak. A pilóták a Redemption forgatókönyvét egymás között csak Requiem forgatókönyvnek neveztek. A Warspite-ot mindössze négy csillagvadász és fél tucat bombázó támogatta – amiket a pilótanyelv találóan "skubinak" és "simlisnek" nevezett, de azok olyan jól együttműködtek, hogy a Koroljov megmentése lehetetlenné vált. A korvett ugyanis jó nagy célpontot jelentett a bombázóknak; szinte el sem tudták téveszteni.

A csillagok megint megnyúltak, és a vadászgép kibukkant a hiperűrből. Baloldalt Corran megpillantotta a Redemptiont. Másodpercekkel később Füttyös jelentette, hogy megérkezett a többi vadász és a három Medevac is. A vadászok bejelentkeztek, és az első sikló megkezdte a dokkolást a Redemptionba.

– Zöld Egyes, itt Zöld Négyes. – Hallom, Négyes.

– Ragaszkodjunk a könyvhöz, vagy improvizálhatunk is? Corran tétovázott, mielőtt válaszolt. A könyv szerint Nawara Ven bölcsen szervezte meg a manővert. Egy TIE-vadászt hagyott portyázni, míg a többieket hátul tartotta védelem gyanánt. Amíg a TIE-vadászok hátul voltak, a Warspite a Korojovtól biztonságos távolban bocsátotta ki a hajóit. Amikor előrehúztak, nyomban véres harc kezdődött.

A könyvvel az volt a baj, hogy nem a legjobb stratégiát alkalmazta. Aszerint egy pilótának kellett megküzdenie öt TIE-vadásszal – két skubival meg három sandával –, hogy azután öt másikkal találja szembe magát. Még ha azok ötös hullámokban jöttek is, nehéz ügy volt megbirkózni velük.

Másként cselekedni viszont egyenlő a katasztrófával: Azonkívül Korélia melyik lojális fiának volt valaha is bármilyen előnye?

– A könyv szerint. Őrizzétek a családi tűzhely melegét, és maradjatok a nyomomban!

– Meglesz. Sok szerencsét!

– Kösz – mondta Corran, és megtapogatta a nyakában lógó talizmánt. Noha vastag kesztyűjével a vastag ruhán keresztül nem érezte az érmét, a tudat, hogy az ott lapul a mellén, biztonsággal töltötte el. Neked is segített, apa, reméljük, maradt benne még némi varázserő.

Sosem titkolta, hogy nagymértékben a szerencséjének köszönheti, hogy a szövetségesek kötelékében eleddig sikeresen birkózott meg a nehézségekkel. A zsargont azonban csak nehezen tudta megtanulni. A TIE-vadászok "skubi", az elfogóvadászok "sanda" becenevét még úgy-ahogy megértette, de a legtöbbnek a logikája valahogy nem ragadt meg a képzeletében. Minden, a lázadás idején megszerzett tapasztalatát a korábbiakkal összehasonlítva csak nehezen tudta feldolgozni.

Ahogyan ezt a forgatókönyvét sikeresen befejezni.

Most materializálódott a Korojov, és a Redemption felé közelített, Corrannak tehát az utolsó ellenőrzésékre kellett koncentrálnia. Újra és újra elismételte magában a szcenáriumot. A korábbi gyakorlatok alkalmával, amikor a portyázó gépek fedezése volt a feladata, Füttyös mindig kielemezte a TIE-gépek sebességét, a manővereiket, a repülési stílusukat és a támadási szokásaikat. Mivel a szimulációk több mint felénél kadétok repülték a TIE-vadászokat, azok manővereit többnyire előre beprogramozták.

Füttyös csipogása figyelmeztette Corrant a Warspite megérkezésére.

– Tizenegy vonás tat felől. – Corran jobbra húzta a botkormányt, és széles fordulót vett az X-szárnyúval. Amikor a megfelelő szögbe ért, a maximumra állította a gyorsítót. Rácsapott egy kapcsolóra, s ezzel támadóhelyzetbe állította a szárnyakat. – Zöld Egyes kész.

– Másszunk rájuk, mint egy drúl a huttra – hallatszott Rhysati hangja a rádióból.

– Az lesz, Zöld Négyes – vigyorgott Corran, azzal visszaállt a Szövetség hajóínak alakzatába, és megindultak a Warspite felé. Füttyös szinte unott hangon jelentette a három TIE-bombázó közeledtét, és csak akkor emelte fel a hangját, amikor két TIE-vadász is csatlakozott hozzájuk.

– Füttyös, regisztráld a bombázókat egyes, kettes és hármas célpontként! – Amíg az R2-es a feladattal birkózott, Corran a védőpajzsot a hajó elejére koncentrálta, a lézercélzóprogramot pedig a középső képernyőre kapcsolta át. Bal kézzel finoman bekalibrálta az optikát. Nagyszerű, legalább két vonás térköz van a skubik és a bombázók között.

Corran jobb kézzel ismét megtapogatta a szerencseérmét. Mély lélegzetet vett, lassan kifújta a levegőt, majd megmarkolta a tűzvetőt, és ujjával a gomb fölött kezdett körözni. Amikor már csak két vonásra voltak az ellenségtől, a képernyőn az első TIE-vadász képét sárga keret vette körül. Ez pillanatokon belül zöldre változott, és a keretben megjelent a HUD célkeresztje. A pilótafülkét Füttyös üdvözült csiripelése töltötte meg. Corran háromszor gyorsan megnyomta a tűzvető gombját.

Az első célt tévesztett, a másik kettő viszont telibe találta a gömb alakú pilótafülkét. A hatszögletű napelemek leszakadtak és szanaszét repültek, az ionhajtómű pedig fehér gázfelhővé robbant szét.

Corran kilencven fokban felkapta az X-szárnyút, és belerepült az izzó gázfelhőbe. A másik vadász lézertüze vakítón villant az energiapajzsán, ettől rosszul látott, és nem tudta kivenni a TIE-hajót. Füttyös szűkölt félelmében, hogy célponttá válik. Corran vaktában lőtt, és tudta, hogy talált, de a TIE elsuhant mellette, és tovább folytatta útját a Koroljov felé.

Ideje új fejezetet írni a Requiem forgatókönyvéhez! Corran teljesen visszahúzta a gyorsító karját, mire az X-szárnyú drasztikusan lelassult.

– Füttyös, állj az egyes célpontra!

A TIE-bombázó képe betöltötte a képernyőt. Corran bekapcsolta a protontorpedó célkeresőjét. A HUD célkeresztje bevillant, és Füttyös megkezdte az adatok továbbítását a célzókomputer felé.

– Zöld Egyes, a sebességed egy százalék alá esett. Segítségre van szükséged?

– Negatív, Zöld Kettes.

– Corran, mit csinálsz?

– Átírom a forgatókönyvet. – Legalábbis remélem. A HUD vörösre váltott, és Füttyös sipítozása folyamatossá vált. Corran útjára indította az első torpedót.

– Kérem a kettes célpontot!

A HUD először sárgán villant, majd amikor vörös lett, Corran már küldte is a második lövedéket.

A célkövető számlálója a nulla felé pörgött. Két kilométernyire felrobbant az első TIE-bombázó. Másodpercekkel később a második torpedó is célba ért. A robbanás fénye egy nóva erejével ért fel, mikor elárasztotta a fülkét, azután megint minden sötét lett.

– Kérem a hármas célpontot!

De mire ezt kimondta, már tudta, hogy túl közel van a harmadik bombázóhoz.

– Hármas célpont törölve.

Corran megvárta, amíg az elsuhan mellette, azután fordulóba vitte a gépét. Visszakapcsolta a lézerirányzékot, és hátulról ráfordult a bombázóra.

Az ostoba pilóta megpróbált kitérni. Balra húzott, azután nyújtott jobbfordulóba kezdett, de Corran nem veszítette szem elől. Megállította a gépét, és úgy fordult, hogy a bombázó mindig előtte legyen. Amikor elhúzott előtte, utánafordult, és kétszer rálőtt: Füttyös felszíni sérüléseket jelentett.

A bombázó jobbra billentve szárnyát forgásba kezdett. Corran ugyanazt tette. Folyamatosan tüzelt, de a lézer elhúzott a bombázó két oldala mellett, némi haladékot adva a pilótának. Corran továbbra is a célkeresztben tartotta a bombázót, és kétszer tüzelt. A célpont szétrobbant.

Corran teljes sebességre kapcsolt, és az előbb otthagyott vadászgép után iramodott. Kétvonásnyira a Koroljov irányában megtalálta. A korvettből ugyanakkor öt másik TIE húzott ki, úgy tizennyolc kilométerre tőle. A francba, a bombázókat tovább tartott kinyírni, mint gondoltam!

Visszakérte a torpedó célzóprogramját, és ráállt a vadászgépre. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a HUD keresztje vörös lett, és feloldotta a tűzgomb reteszét. Corran elengedte a torpedót, még megnézte, hogyan csapódik bele a vadászba, azután figyelmét az új TIE-k felé fordította.

– Zöld Egyes, akarod, hogy beszálljunk?

Corran megrázta a fejét.

– Negatív, Kettes. A Warspite még itt van, és újabb bombázókat küldhet. – Sóhajtott. – Kapjátok el a vadászokat, de a Koroljovot egy vonásnál messzebbre ne hagyjátok el!

– Úgy lesz.

Jó, legalább lekötik a vadászokat, amíg én elporlasztom ezt az öt simlist.

Corran gyorsan átfutotta Füttyös navigációs adatait. A Korojov, a bombázók és az X szárnyú egy lapos háromszög-formációt alkotott. Ha egyenesen rárepül a bombázókra, az a tervezettnél több időbe kerül, és marad idejük megtámadni a korvettet. Ez tehát értelmetlen,

– Füttyös, adj egy elfogási pontot hat vonásra a Koroljovtól!

Az R2-es kajánul füttyentett, mintha a feladat olyan könnyű lett volna, hogy azt Corran akár fejből is kiszámolhatná. Corran tudta, hogy nem egészen egy perce van a bombázókra, azután a Koroljov a lőtávolukba kerül. Kevés az idő.

Corran a pajzs és a célzóberendezés energiáját egy gyors mozdulattal átirányította a hajtóművekre. A gépe abban a pillanatban meglódult, és ő belepréselődött az ülésbe. Na, így már jobb lesz!

– Zöld Egyes, a Warspite készül valamire. Foglalkozhatunk a vadászokkal?

– Rendben, Hármas. Másszatok rájuk!

Corran összevonta a szemöldökét, mert tudta, hogy a bajtársainak nem sok idejük marad a TIE-vadászokra. Nem bánná, ha meghazudtolnák, és legalább két TIE-gépet kilőnének a korvett mellől. Antilles parancsnok egymaga megcsinálná, de neki már két Halálcsillag van a fülkéjére pingálva.

– Füttyös, ezek lesznek a négyes, ötös és hatos célpontok. – A jelzések felvillantak a képernyőjén. – Add a négyest!

A célzókomputer szerint negyvenöt fokos szögben repül a célpontra, ami azt jelenti, hogy nincs a lősávban. Gyorsan visszakapcsolta az energiát a pajzsra és a lézerekre, azután felpörgette a négy 4L4 fúziós hajtóművet, hogy feltöltse a telepeket.

Ettől persze lelassult a gépe. Corran meghúzta a botkormányt, és lassan ráfordult a bombázókra. Bal kézzel megpöccintette a célzó gombját, mire a HUD ráállt az első simlisre.

A sárga keret gyorsan pirosra váltott, és Corran sem késlekedett, elengedte az első lövedéket.

– Add az ötöst! – A HUD megint gyorsan vörös lett, és Füttyös legnagyobb örömére a koréliai második lövése is talált. – Add a hatost!

Füttyös visítani kezdett.

Corran a képernyőre pillantva az előző találatok értékelése közé ágyazva egy jelzést talált a Zöld Kettesről.

– Zöld Kettes, jelentést! – Kilőttek, Egyes.

– Egy vadász kapta el?

– Nincs idő a cseve... – A twi'lek hangja statikus zörejbe fulladt.

– Rhysati?

– Kaptam egyet, de minden rendben.

– Tarts ki!

– Mindent elkövetek.

– Füttyös, kérem a hatost!

Az R2-es sziszegett. A harmadik bombázó már túl volt az elfogási ponton, és a Koroljov felé tartott. A pilóta lassan forgatta a széles építésű gépet, hogy nehéz célpontot nyújtson. A Koroljov viszont éppen elég nagy volt ahhoz, hogy még forgás közben is el lehessen találni.

Ha a célkeresője rááll, a Koroljovnak annyi. Corran visszakapcsolt lézerre, és felgyorsított. Noha még két vonás választotta el a célponttól, már tüzelt rá. Tudta, hogy ilyen távolságról nem tudja eltalálni a bombázót, de ha a pilóta megpillantja a fénycsíkokat, az talán elvonja a figyelmét. És akkor énrám fog figyelni, nem a korvettre.

Corran megint a hajtóművekre koncentrálta az összes energiát, és nekilendült. Két újabb lövéssel elbizonytalanította a TIE-vadászt, de továbbrohant a kor vett felé. Lelassult a forgása, ami azt is jelenthette, hogy célozni akar Corran utánaküldött néhány lövést, mire a bombázó hirtelen balra elszökött.

A koréliai összevonta a szemöldökét. Biztosan Bror Jace ül abban a gépben. És azt hiszi, ez visszajátszás. A másik pilóta, a thyferrai, Corran véleménye szerint a kiképzőosztag második legjobb pilótája. Ki fogja lőni a Koroljovot, és én azt nem fogom megérni. Hacsak...

Corran a pajzs teljes energiáját előrevonta, és a gép farát védtelenül hagyta. Jace után iramodva forgásba kezdett, és felgyorsított. Közelebb érve kilépett a forgásból, és rálőtt a bombázóra. Eltalálta az egyik szárnyát, de Jace sikeresen lebukott, és kikerült az X-szárnyú tüzének hatósugarából. Utána!

Corran a bombázó után fordult, de mert a sebessége legalább húsz százalékkal nagyobb volt Jace sebességénél, a gépe kisodródott. Mire befejezte a fordulót, Jace már visszafordult, és mögéje került.

Mielőtt a bombázó elengedhette volna a lövedékeit, Corran balra kapta a gépét és kihúzott Jace tűzvonalából. Standard manőver, standard válaszlépés. Corran még csak a műszereire sem pillantott, de Füttyös csipogására sem figyelt oda, csak a hajtóművek energiáját megint a telepek töltésére kapcsolta. Még egy másodperc.

Jace erre válaszképpen hirtelen lelassult, és felkapta a gépe orrát. Így rövid fordulót téve Corran fordulókörén belül tudott maradni. Amikor szintbe került, gyorsan elindult az X-szárnyú felé. Túl gyorsan jött ahhoz, hogy tüzelhessen – de nem egy lézerlövéshez.

A TIE-bombázó olyan közel húzott el az X-szárnyú mellett, hogy a vadászban megszólalt az ütközésveszélyt jelző klaxonkürt. Corran szinte érezte Jace félelmét. Tudta, hogy megpróbálkozik a tüzeléssel, és dühös lesz, ha nem találja el, viszont annál boldogabb, ha kilövi Corrant, mielőtt a Korojov ellen indul.

Az X-szárnyú pilótája egyetlen mozdulattal a hajó farára koncentrálta a védőpajzsot:

Az energiamező mintegy ötven méter átmérőjű félgömböt alkotott a vadász fara körül. Mind energia-, mind kinetikus fegyverek ellen védett, így Corran biztonságban volt a TIE ikerlézerével szemben. Ha nehéz lövedékkel lő rá, az szétverheti a pajzsot, de a gép akkor is biztonságban marad.

A TIE-bombázó nekirontott a pajzsnak – lévén a tömege jóval nagyobb, mint a bombáié –, szétzúzta azt, bár az X-szárnyúban nem tett kárt.

Ugyanez nem volt elmondható a pajzs nélküli bombázóról. A pajzsnak ütközve akkora erő hatott rá, mintha hatvan kilométeres sebességgel vasbeton falnak rohant volna. Ez egy földi járműben nem sok kárt tenne, az igaz, csakhogy a csillagvadászok ennél sokkal finomabb járművek. A bal oldali szárny egyszerűen rálapult a pilótafülkére. A gép maga annyira eltorzult, hogy a hajtóművei elmozdultak, és a gép irányíthatatlanná vált.

– Zöld Hármas, láttad ezt? Corran nem kapott választ.

– Füttyös, mi történt a Hármassal?

Az R2-es gyászos hangon felmordult.

A francba. Corran gyorsan kiegyenlítette az első és hátsó energiaviszonyokat.

– Hol van?

A képernyőjén egy magányos TIE-vadász bukkant fel, amint a Korojov hatalmas teste mellett húzva reménytelenül lőtte a korvettet. Ez ám a tökös legény. Corran elvigyorodott. Vagy csak arrogáns. Itt az ideje, hogy móresre tanítsam.

A koréliai aktiválta a torpedóvető célzóprogramját, és a TIE-re irányozta. Az megpróbált ellógni, de a Koroljov turbólézere éppen eltalálta. Corran szálkeresztje is vörösre váltott, és elküldte a torpedót.

– Na most skubizz, haver!

A torpedó egyenesen a vadásznak tartott, de Jace az utolsó pillanatban félrerántotta a gépét, és a lövedék elhúzott mellette. Ez szép volt! Corran megfordította az X-szárnyút, hogy a vadász hátába kerüljön, de amikor kiért a fordulóból, a TIE-gépet maga mögött találta. Gyorsan jobbra húzott, és felkapta a gépét, majd hirtelen balra vágott.

Egy lézertalálat rázta meg a szimulátor fülkéjét. Szerencsém van, hogy a faromat védi a pajzs! Corran kiegyenlítette az energiakülönbségeket. Jobbra-balra himbálta a gépet, hogy elkerülje a lézersugarakat, amik közelebb voltak, mint kellene.

Most már tudta, hogy Jace ül a gépben, és az egész csapatban egyedül Jace képes arra, hogy elkapja őt. Meg a parancsnok. Corran szélesen elvigyorodott. Lássuk, mennyire vagyok jó, Antilles parancsnok?

– Kapaszkodj, Füttyös, most kirándulunk egyet!

Corran nem hagyta, hogy az R2-es tiltakozása elvonja a figyelmét. Gyorsan megpörgette a gépét a bal szárnyvég körül. A TIE vele maradt, de a kisebb fordulóköre miatt közelebb is került hozzá. Corran újabb kilencven fokot fordult, és folytatta az emelkedést. Ezúttal az ő fordulata volt kisebb ívű, így a TIE hátába került.

Az X-szárnyú lézere elvétette a célt, és a TIE balra elhúzott. Corran teljes sebességre kapcsolt, és utánaeredt. Corran megcsavarta a gépet, ezzel sebességet nyert, és a TIE nyomában tudott maradni. Jace jobbra kitört, Corran pedig balra húzott.

Mintegy másfél kilométert távolodtak el egymástól, azután lelassítottak. Nagyszerű, szemtől szembe akarod? Nekem van pajzsom, neked meg nincs! Ha Antilles parancsnok azt kívánná tőle, hogy kövessen el öngyilkosságot, ő örömmel megtenné. Hirtelen maga felé rántotta a botkormányt, és ellentétes irányú fordulóba kezdett. Na gyere!

A két csillagvadász sebesen közeledett egymás felé. Corran a szálkereszt közelébe fogta az ellenfél gépét, de várt a lövéssel. Pajzs nélkül a TIE a biztos halálba rohan, Corran mégis ki akarta várni a kellő pillanatot. A HUD zölden villogott, amint megpróbálta befogni a TIE-gépet. Hamarosan megállapodott a fénye.

A TIE teljes erejével tüzelni kezdett, de ilyen távolságból nem tehetett kárt a pajzsában. Corran elgondolkodott, hogy a forgatókönyv szerint Wedge vajon miért vesztegette lövésre az energiáját. Aztán, amikor a HUD zöldje megint villogni kezdett, azonnal rájött. A találatok villózása a pajzson rontja a célzás pontosságát! Most kell lőni!

Corran ujja ráfeszült a tűzvető gombjára, és vörös lézertűkkel tűzdelte meg a közeledő bombázót. Nem tudta meg, hogy talált-e. Az X-szárnyú pilótafülkéjében vakító fény villant, Füttyös veszettül sipítozott, a képernyők elsötétedtek, a műszerek meghaltak, a pajzs szétfoszlott, a fegyverek hallgattak.

A pilóta jobbra-balra forgatta a fejét. – Merre van, Füttyös?

Az előtte lévő ernyő egyszeriben életre kelt, és adatsorok futottak rajta. Vörössel jelenítette meg a veszteségeket.

– A szkenner süket, a lézer süket, a pajzs süket, a hajtómű süket. Itt lógunk az űrben, mint egy felpüffedt hutt.

Szkenner hiányában az R2-es nem tudta lokalizálni a TIE pozícióját. Füttyös erről idétlen bégetéssel informálta Corrant.

– Nyugi, Füttyös, először is szerezzük vissza a pajzsot! Igyekezz! – Corran továbbra is a fejét forgatva igyekezett megpillantani a TIE-bombázót. Most nem figyelsz rám, ugye?! Elintézed a Korojovot, azután majd visszajössz értem. A pilóta a homlokát ráncolta és érezte, hogy végigfut a hideg a hátán. Igazad volt, nem vagyok egy Luke Skywalker. Örülök, hogy jónak tartasz, de én a legjobb akarok lenni!

Hirtelen visszatért a csillagos ég, és a szimulátor ajtaja sziszegve kinyílt. Nevetés hallatszott odakintről. Corran nyomban leeresztette sisakjának fényvédő ernyőjét, nehogy a barátai észrevegyék, hogy elvörösödött. Na ne, ez rosszabb, mint egy büntetés!

Felállt, levette a sisakját, és megrázta a fejét.

– Legalább vége van.

A twi'lek Nawara Ven összecsapta a kezét. – Micsoda szerénység, Corran!

– He?

A twi'lek mellett álló szőke nő feléje hajolt. – Megnyerted a csatát.

– Micsoda?

A szürkészöld gand megrázta a fejét, és a sisakját Corran szimulátorának az orrára tette.

– Kilencet kilőttél. Jace nem túl boldog.

– Kösz a jó hírt, Ooryl, de engem is kilőttek. – Corran leugrott a szimulátor fülkéjéből. – A pilóta, aki elkapott titeket, Antilles parancsnok, engem is kilőtt.

A twi'lek vállat vont.

– Ő már sokkal régebb óta csinálja ezt, ezért nem csodálkozom, ha elkapott.

Rhysati megrázta a fejét, szőke haja a vállára omlott.

– Az viszont meglepő, hogy ilyen sokáig tartott neki. Biztos vagy benne, hogy eltalált?

Corran összevonta a szemöldökét.

– Nem emlékszem, hogy kaptam volna "Küldetés vége" üzenetet.

– Nyilván nem sokszor haltál meg ezekben a szimulátorokban, Corran – nevetett halkan Rhysati. – Lehet, hogy eltalált, de nem haltál meg. Életben maradtál, és győztél.

Corran pislantott egyet, majd elmosolyodott.

– És elkaptam Brort, mielőtt nekiment volna a Koroljovnak. Megcsináltam.

– Ami azt illeti, igen. – Egy barna hajú, kék szemű férfi furakodott Ooryl és Nawara közé. – Maga kivételesen jó pilóta.

– Köszönöm, uram.

A férfi kezet nyújtott Corrannak.

– Már azt hittem, elkapom, de kilőtte a hajtóműveimet. Szép munka volt.

Corran tétován megszorította a férfi kezét. Amaz fekete repülősöltözéket viselt, amin nem volt sem rangjelzés, sem névtábla, bár a bal karjára fel volt varrva mind a Hoth, mind az Endor és a Bakura harci jelvénye.

– Nagyon ügyesen vezeti a TIE-gépeket.

– Jó ezt hallani magától, Mr. Horn. Már egy kissé berozsdásodtam, de ezt a futamot nagyon élveztem. – Elengedte Corran kezét. – Szívesen harcolnék magával még néhány menetet.

Egy hadnagyi egyenruhát viselő nő megérintette a TIE-pilóta karját.

– Ackbar admirális várja, uram. Kérem, kövessen! A TIE-pilóta bólintott a négy X-szárnyú-pilóta felé. – Jó repülést, uraim! És gratulálok a győzelemhez. Corran a távozó hátát nézte.

– Tudtam, hogy Antilles parancsnok van abban a TIE-ben. Úgy értem, csak egy ász lehet, aki titeket kilő.

Nawara Ven csápja megrezdült. – Igen, ő van annyira jó.

– Engem körberöpködött – mondta Rhysati.

– Te legalább láttad őt – mondta a gand, és három ujjával megkocogtatta Corran szimulátorának oldalát. – Oorylt akkor kapta el, amikor ráragadt az egyik kísérőjére. Ooryl annyi volt neki, mint hidrogén a levegőben. Ez az ember nagyon jó.

– Jó, jó, de ki ő? – ráncolta a homlokát Corran. – Nem egy Luke Skywalker, az biztos, de ott volt a Bakurán a Zsiványkommandóval, és túlélte az Endort is.

A twi'lek vörös szeme megvillant.

– Az Endor-jelvény közepén fekete folt is volt... ez azt jelenti, hogy túlélte a Halálcsillag elleni támadást is. Rhysati átölelte Corran nyakát, és kezével megemelte az állát.

– Mit számít az, hogy ki ő?

– Rhys, ez az ember kilőtte a három legjobb pilótánkat, engem is elkapott, és azt mondta, be van rozsdásodva! Tudni akarom, kicsoda, mert roppant veszélyes!

– Igen, az, de ma nem ő volt a legveszélyesebb. Hanem te. Úgyhogy, Corran, felejtsd el, hogy biztonsági tiszt vagy, te meg Nawara, felejtsd el, hogy ügyvéd vagy! Mostantól mindannyian pilóták vagyunk, és egy csapatban játszunk. – Kedvesen elmosolyodott. És aki megnyerte a Redemption forgatókönyvét, beválthatja az ígéretét: meghívhat bennünket arra a vacsorára, amit a győztes csapatnak ígért.

KETTŐ

Wedge Antilles szalutált Ackbar admirálisnak, és addig nem mozdult, amíg a kalamári nem viszonozta.

– Köszönöm, hogy fogadott, uram!

– Önt látni mindig öröm, Antilles parancsnok. – Ackbar a fejét nem mozdította, csak a szemével intett a helyiségben tartózkodó másik férfi felé. – Salm tábornokkal éppen annak a lehetőségeit fontolgatjuk, hogy vissza kellene illeszteni a Flottába a Zsiványkommandót. Az egység névsora igen hatásos.

A barna hajú vadászpilóta bólintott.

– Igen, uram. Ha megengedi, volna egy megjegyzésem a névsorral kapcsolatban! – Wedge észrevette, hogy Salm felkapja a fejét. – A megkérdezésem nélkül megváltoztatták a beosztásokat.

Salm elfordult a sarokban lassan forgó kék gömbtől, és a háta mögött összekulcsolta a kezét.

– Vannak körülmények, amelyekről ön nem tudhat, Antilles parancsnok, és amik szükségessé tehetik a változtatást.

– Ezzel tisztában vagyok, uram. Hobbie Kilvan és Wes Janson hadnagyok önállóan is el tudtak volna vezetni egy köteléket. – Én nem akartam elveszíteni őket, de az a csata nagyon régen volt. – És azt is megértem, hogy embereim felét politikai megfontolásból veszítettem el...

– Csak éppen nem ért vele egyet – kapta fel a fejét Ackbar admirális.

Wedge élesen visszavágott:

– Admirális, én már két és fél éve szolgáltam a Szövetséget, azóta, hogy a császár meghalt, amikor valakinek eszébe jutott, hogy új szövetségeseink elé hősöket kell állítani... hogy mi nem banditák vagyunk, amiknek a Birodalom lefestett minket. Beszédeket tartottam, csecsemőket csókolgattam, megvan már az összes valaha élt politikus holoképe... sokról azt sem tudtam, hogy léteztek. Ott voltam, amikor a propagandagépezet létrehozta a Zsiványkommandót, és neki tulajdonította a Halálcsillag nevű luftballon kilyukasztását.

A folori vadászpilóta-kiképző parancsnoka ridegen elmosolyodott.

– Akkor bizonyára azt is megérti, miért van szükség arra, hogy a szövetségeseink képviseltessék magukat a tiszteletreméltó flottában!

– Igen, de tudom azt is, mi a különbség egy igazi kötelék és azon szörnyeteg között, amivé maguk a Zsivanykommandót tették. A Birodalom nem fogja megadni magát pusztán azért, mert egy tucat hajó előbukkan a hiperűrből.

– Természetesen, nem.

– Csakhogy, tábornok, a mi diplomatáink ezt sugallják. A bothaiak is akarnak egy pilótát küldeni a kötelékbe, mert ők bukkantak rá a második Halálcsillagra, minek köszönhetően mi megsemmisíthettük azt. És azt is megértem, hogy miért van szükség két thyferraira... hogy ezek az őskövületek megbirkózzanak a bacták gépeivel...

Ackbar feltartotta a kezét.

– Parancsnok, most az a kérdés, hogy a pilóták a kadétok legjobbjai közül kerültek-e ki?

– Nem, uram, de... – De?

Wedge nagyot sóhajtott, és lassan engedte ki a levegőt. Luke most azt mondaná, a harag rossz tanácsadó. És igaza volna, mert a harag még sosem vitt közelebb a célomhoz.

– Admirális, én egy harci alakulat parancsnoka vagyok. Elit osztag vagyunk, és én csak egyetlen dologban akarok változást: a túlélések számában. Ön hagyta, hogy kiválogassam a pilóták legjobbjait, és én egy csodás csapatot hoztam össze. Azt hiszem, olyan egységet faraghatok belőlük, hogy a Birodalom tényleg rettegni fog tőlük. És – tette hozzá Salm tábornok felé fordulva –, egyetértek a névsorral, kivéve a Zsivány Ötöst és az osztag vezetőjét.

– Deegan hadnagy ragyogó pilóta.

– Ez igaz, tábornok, de koréliai, mint én. És Corran Horn. Szerintem politikailag nem előnyös, ha Korélia több fővel képviseli magát a Zsiványkommandóban.

Ackbar admirális felvonta egyik szemöldökét. – Tud esetleg javasolni valakit a helyére?

– Igen, Gavin Darklightert – bólintott Antilles. Salm megrázta a fejét.

– Ő csak egy földműves a Tatuinról, aki azt hiszi, mert homoksiklóval buckapatkányokra lövöldözött, attól már hőssé is vált.

– Már megbocsásson, uram, de Luke Skywalker is a Tatuinon élt, és homoksiklóról buckapatkányokra lövöldözött, és hős lett belőle.

A tábornok felhorkant Wedge riposztjára.

– De azt ugye nem akarja mondani, hogy az a Darklighter is ura az Erőnek, mint Luke Skywalker? – Erről nincs tudomásom, de azt igenis tudom, hogy

Gavin szíve ugyanúgy dobog, mint Luke-é. – Wedge a kalamári felé fordult. – Gavinnak van egy unokatestvére, Biggs, aki Luke-kal harcolt a Yavinnál. Luke-kal maradt, amikor elrendeltem a visszavonulást. Biggs ott halt meg. És Gavin eljött hozzám, és megkért, hogy csatlakozhasson az én osztagomhoz.

– Amit Antilles parancsnok még nem árult el, admirális, az, hogy Gavin Darklighter még csak tizenhat éves. Egy gyerek.

– Külsőre senki nem mondja meg róla. Ackbar halbajusza megrezzent.

– Már megbocsásson, uram, de az ember életkorát a külseje után megítélni véleményem szerint meddő próbálkozás. Salm tábornok észrevétele mindazonáltal helytálló. Ez a Darklighter még gyerek.

– Azt akarja mondani ezzel, admirális, hogy valaki valahol a Szövetségből kifogást emelne, ha Gavint beültetném a pilótafülkébe? Nem hiszem, hogy Varth parancsnoknak ellenvetése volna vele szemben!

– Ez így lehet, Antilles parancsnok, de ha Varth parancsnok tiltakozna, eredményesebben óvhatná a pilótái életét. – Ackbar igyekezett visszafogni a hangját. – És igen, azt is tudom, hogy Varth parancsnoknak nem kellett szembenéznie a Halálcsillaggal.

A Zsiványkommandó vezére összevonta a szemöldökét.

– Uram, Gavin azért jött hozzám, mert Biggs meg én barátok voltunk. Tartozom ezzel neki! Azt még Salm tábornok is elismerheti, hogy Gavin teszteredményei messze kimagaslóak. Három nap alatt megbirkózott a Redemption-forgatókönyvvel, és kiváló eredményt ért el. Én a shistavanen Shiellel párosítanám. Ők ketten sokra volnának képesek. – Széttárta a karját. – Gavin egyedül van, és új hazát keres. Hagyjuk, hogy megtelepedjen a Zsiványkommandóban!

Ackbar Salmra pillantott.

– Eltekintve az életkorától, van még valami kifogása ellene?

Salm Wedge-re nézett, majd bólintott.

– Ebben az esetben – tekintettel a Redemptionnal elért eredményére –, azt hiszem, ráhagyhatjuk Antilles parancsnokra a döntést.

Ami azt jelenti, hogy nem tetszik neki a másodtisztre vonatkozó javaslatom, nem mintha másra számítottam volna.

– Nagyon kedves öntől, tábornok.

Ackbar kitátotta a száját, ami a kalamáriknál a mosoly jele volt.

– A válasza Solo tábornok kétkedő stílusát idézi fel bennem.

– Sajnálom, uram – mosolyodott el Wedge. – Reméltem, hogy a tábornok beleegyezik, hogy én válasszam meg a másodtisztemet.

A tábornok a vadászpilótára pillantott. – Ki most a másodtisztje?

– Aril Nunb, Nien Nunbnak, egy másik endori hősnek a nővére. Mindent tud, amit a bátyja, együtt dolgozott vele annak csempész korszakában. Sullustot is támogatja, és hogy bekerült a Zsiványkommandóba, azzal a SoroSuub kormány támogatását is megnyertük.

– Parancsnok, önnek kétségei vannak a döntésünkkel szemben?

– Nem, uram – felelte Wedge a fejét rázva. – Akkor mi a probléma?

– Kiváló pilóta, admirális, és szívesen látom a kötelékben, de nem mint a másodtisztemet. Arra a posztra olyasvalaki kell, aki segít nekem a pilóták kiképzésében. Amit Aril tesz, vagy amit a bátyja tett, az ösztönzőleg hat rájuk, de Aril nem tudja tanítani őket. Ha ő frusztrált, a pilótáim is azok, és akkor nekem a káosszal is meg kell birkóznom.

– És ezért új jelöltet talált a helyére?

– Igen, uram – felelte Wedge, és Salmra pillantva várta a reakcióját. – Tycho Celchut akarom.

– Szó sem lehet róla! – Wedge pontosan ezt a reakciót várta Salmtól. – Ackbar admirális semmilyen körülmények között nem menne bele abba, hogy Celchu vezető pozícióba kerüljön. Csak mert éppen nincs börtönben, még nem ok árra, hogy kinevezze.

– Börtönben! – tátotta el Wedge a száját. – Az az ember nem követett el semmit, amiért be kellene zárni.

– Nem megbízható. – Szerintem igen.

– Nézze, Antilles, maga is tudja, min ment át!

– Én, tábornok, csak annyit tudok: Tycho Celchu egy hős, sokkal nagyobb hős, mint én vagyok. A Hothnál ugyanúgy küzdött, mint bárki más, az Endornál pedig egy A-szárnyúval vezetett egy TIE-vadász-különítményt a Halálcsillag ellen. Ő volt a hátvédünk, amikor Landóval felrobbantottuk a reaktort. Ott volt a Bakuránál is, több küldetésben részt vett, és egy zsákmányolt TIE-vadászgéppel önként, tábornok, önként jelentkezett egy titkos küldetésre a Coruscantnál. Elfogták. Megszökött. Ennyi.

– Maga csak ennyit lát belőle? – Hogy érti ezt?

– Maga azt mondta, megszökött. –, Salm arcára acélkemény maszk terült. – Mi van, ha úgy engedték el?

– Hát persze, mint az Endornál – mondta Wedge, és grimaszt vágott, hogy elrejtse mögé egyre növekvő dühét. – Tábornok, maga szellemeket hajszol!

– Igen, az lehet – bólintott Salm. – És azért küzdök velük, hogy megmentsem magát meg az embereit attól, hogy szellemekké váljanak.

– Nos, én is azt teszem, amikor azt akarom, hogy Tycho képezze ki az embereimet, és ezáltal több esélyt adjon nekik a túlélésre.

Salm a magasba emelte a kezét, és Ackbar admirálisra pillantott.

– Látja, admirális, nem hallgat a jó szóra! Tudja, hogy Tycho veszélyt jelent, de nem akarja bevallani. – Én meghallgatok minden érvet, uram, és meg is fogadom, ha azt értelmesnek tartom. Ackbar felemelte a kezét.

– Uraim, kérem! Antilles parancsnok vallja be, hogy Salm tábornok érvei helytállóak! Talán ha némelyiket figyelmen kívül hagyhatnánk, megegyezésre juthatnánk.

– Én is így gondolom, uram, és már beszéltem is Celchu kapitánnyal. A tréning során elfogadta a feltételeimet, és a Z-95-ös Fejvadászt inaktív lézerrel vezette, ami csak megjelöli a célpontot, de nem tesz kárt benne. És a megsemmisítőszerkezet beépítését is elfogadta, amivel bármikor megsemmisíthettük volna, ha letér a kijelölt pályáról vagy eltéved. És elfogadta a házi őrizetet is, amely korlátozza a szabad mozgását. Szó nélkül alávetette magát a kihallgatásoknak, beleegyezett a nyilvános kihallgatásba, és abba, hogy aktát készítsünk róla. Amiatt sem tiltakozna, ha megszabnám neki, mikor, hol és mit ehet.

Salm Wedge és a kalamári admirális közé állt.

– Ez mind szép és jó, és lehet, hogy hatásos, de akkor sem vállalhatjuk a kockázatot.

Ackbar lassan pislantott halszemével.

– Celchu százados elfogadta ezeket a feltételeket?

Wedge bólintott.

– Ő sem különbözik öntől, admirális. Ő is harcos. Amit tud, amire meg tud tanítani bennünket, az megóvja az embereim életét. Az pedig lehetetlen, hogy Salm tábornok soha többé ne engedje ütközetbe.

– Azért igencsak meg kell küzdenie.

– Mint az instruktoromnak, nyílhatna rá alkalma. Meg kell adnia neki ezt a lehetőséget!

Ackbar bekapcsolta a ruhája hajtókájára tűzött apró komlinket.

– Filla hadnagy, kérem, keresse meg Celchu századost, és vezesse hozzám! -A kalamári Wedge-re pillantott. – Merre lehet most?

– Nyilván a szimulátoroknál.

– Hol? – kapta fel a fejét Salm, és elvörösödött.

– A szimulátoroknál megtalálja, hadnagy. Azonnal hozza ide! – Ackbar kikapcsolta a komlinket. – A szimulátoroknál van?

– Éppen Hornra került a sor a Redemption-gyakorlatnál. Tycho mindenkinél jobban tudja, hogyan kell repülni egy TIE-vadásszal, ezért hagytam, hogy ő legyen Horn ellenfele.

Ackbar halbajusza megremegett.

– Úgy tűnik, máris éppen elég szabad kezet adott Celchu századosnak, parancsnok.

– Igen, de mindent el is követek, hogy az én pilótáim legyenek a legjobbak. Nem hiszem, hogy elővigyázatlan volnék.

– Még elővigyázatosabb lehetne, ha nemcsak a saját emberei biztonságára ügyelne, hanem a többiekre is, és nem engedné Tychót a szimulátorok közelébe! – Salm karba tette a kezét. – Ön lehet az Új Köztársaság egyik legnagyobb hőse, de az még nem hatalmazza fel a biztonsági előírások megszegésére.

– Belátom, hibáztam. Talán túl korai volt Tychót repülni hagyni. – Wedge bűnbánón lesütötte a szemét. A Wedge bocsánatkérését követő kényelmetlen csendet Ackbar törte meg.

– Ami történt, megtörtént. Celchu bevonása a forgatókönyvbe csak nehezítette a feladatot, ugye?

Wedge arcára visszalopózott a mosoly.

– Igen, uram. És éppen ez volt a célom. Horn jó, nagyon jó pilóta, és a kötelékében repült három társa sem rossz. Akárhogy is vesszük, Horn és a thyferrai Bror Jace a legjobbak a csapatban. Jace arrogáns, ami Hornt még jobb munkára ösztönzi. Horn másrészt türelmetlen. Ez a halálát okozhatja, és erről csak akkor tudom leszoktatni, ha a szimulátorban öletem meg valakivel. És Tycho erre képes.

Kinyílt az ajtó, és a Lázadók egyik fiatal női tisztje bevezetett egy fekete repülősoverallba öltözött alakot.

– Admirális, ez itt Celchu százados.

– Parancsára megjelentem, uram – mondta Tycho katonásan.

– Pihenj, Mr. Celchu!

Wedge bátorítólag a nála magasabb férfira mosolygott.

Az admirális felállt.

– Távozhat, hadnagy! – A kalamári megvárta, amíg becsukódik az ajtó, azután Wedge felé bólintott. Tycho kapitány, Antilles parancsnok azt mondja, ön számos, a személyes szabadságát korlátozó megszorítást elfogadott. Igaz ez?

– Igen, uram – felelte Tycho.

– Tisztában volt vele, hogy hatástalan bombát visz és hogy nincs semmilyen szabad mozgása?

– Igen, uram.

A kalamári becsukta a száját, és a pilóta kék szemébe nézett.

– Magával sem bántak különbül, mint énvelem, amikor Tarkin nagymoff rabszolgája voltam. De itt még rosszabb sors vár magára, mert Salm tábornok úgy véli, ön fenyegetést jelent az Új Köztársaságra. Miért egyezett bele ilyen bánásmódba?

Tycho vállat vont.

– Ez már a kötelességem, uram. Úgy döntöttem, hogy csatlakozom a Lázadókhoz. Vállaltam, hogy ott fagyok meg a Hothon. Követtem a többieket a Halálcsillagra. Önként vállaltam olyan küldetéseket, amik életveszélybe sodortak. Mindezt pedig azért, mert annak idején úgy döntöttem; hogy csatlakozom a Lázadókhoz. – Lehajtotta a fejét. – Meg aztán önök nem tehetnek velem annál rosszabbat, amit a birodalmiak fogságában kellene átélnem.

Salm homloka verejtéktől gyöngyözött, amint Tychóra mutatott.

– Ez mind nagyon tiszteletreméltó és nemes, de ebben a pozícióban vajon várhatnánk-e el ennél kevesebbet.

– Nem, tábornok, ahogyan Alderaan nemes fiaitól sem várhatunk el kevesebbet. – A kalamári felemelte az adattábláját. – Azonnal szignálom a parancsot, amely Celchu századost a Zsiványkommandó másodtisztjévé nevezi ki, Gavin Darklightert pedig az osztag kötelékébe rendeli.

Wedge látta Salm savanyú ábrázatát, s igyekezett elnyomni a saját mosolyát. De azért Tychóra kacsintott. Két bevetés, két győzelem.

Ackbar még ellenőrizte az adattábla megjelenítőjét, azután felpillantott.

– Antilles parancsnok, elvárom, hogy jelentsen minden szabálytalanságot, ami az alakulatánál előfordul! A jelentések elkészítésének megkönnyítésére egy M-3PO protokollrobotot utalok ki az irodája számára. Használja!

A koréliai az ég felé emelte a szemét.

– Ahogy óhajtja, uram, de véleményem szerint annak a robotnak másutt több hasznát vehetném.

– Ebben biztos vagyok, parancsnok, csakhogy ezt a döntést olyanok hozták, akik rendszeresen nem dobják vissza az előléptetési parancsokat.

Wedge feltartotta a kezét.

– Igen, uram. Megadom magam, de nem hagyom, hogy bolondot csináljon belőlem, admirális. Hadi helyzetben ugyanazt csinálja ön is, mint én, csak amíg ön a nagy hajókat kedveli, én a fürgéket.

– Jól van, örülök, hogy megértettük egymást! – Ackbar az ajtó felé intett. – Távozhatnak. Gondolom még sok a tennivalójuk.

– Igen, uram. – Még valami.

Wedge felpillantott, mire Tycho is az admirális felé fordult.

– Igen? – kérdezték szinte egyszerre.

– Mi a véleményük a Redemption-gyakorlat pilótáiról?

Wedge a másodtisztjére pillantott.

– Elkaptad Hornt?

Tycho elpirult.

– Ó, igen, elkaptam Hornt, de nem úgy, ahogyan szerettem volna. – Büszkén mosolyogva hozzátette – Admirális, ha a Zsiványkommandó többi pilótája is ennyire jó, akkor néhány hónap múlva verhetetlenek leszünk, és a Birodalom a nyomunkba sem érhet.

HÁROM

Kirtan Loor megpróbálta szigorú arckifejezésének romjait egy önelégültnek tűnő mosoly mögé rejteni. Kérlelhetetlennek szeretett volna látszani. Muszáj, hogy könyörtelennek higgyék.

Tartott tőle, hogy ez nem sikerül, de a nemezis végül segített neki győzedelmeskedni. A kartonján, ha vannak még sötét foltok, azok most el fognak tűnni. Mi több, azok, akik kinevették, most megtudják, mennyire alábecsülték őt. A sorsuk már megpecsételődött.

Magasra emelt fejjel lépkedett végig az Expeditious kabinsora előtt. A Carrack osztályú könnyűcirkáló szálláshelyei nem emberek számára készültek, emiatt ügyelnie kellett, nehogy beverje a fejét a mennyezetbe. Egy óvatosabb ember kissé begörbítené a hátát, és a nyaka közé húzná a fejét. De mert valaki azt találta neki mondani, hogy olyan, mint Tarkin nagymoff, csak valamivel magasabb kiadásban, hát mindent elkövetett, hogy ezt a hasonlóságot kihangsúlyozza.

Noha Tarkin immár hét éve halott, a hasonlóságból fakadóan számos előnyt élvezhetett. Egy ilyen birodalmi hajón nem sok szükség volt hírszerző tisztre, ezért Kirtan jószerivel azzal foglalta el magát, amivel éppen tudta. A Birodalom nem szívesen járult hozzá, hogy a kormány a császár korábbi hírszerző tisztjeit alkalmazza.

Kirtan lehajtotta a fejét, és belépett az Expeditious brigg előterébe.

– Szeretném kihallgatni a Starwindről átszállított foglyot! Az ügyeletes hadnagy felpillantott az adattáblájából.

– Épp most tért vissza a gyengélkedőről.

– Tudom, olvastam a jelentést – mondta Kirtan, és a fogdák felé vezető folyosóra pillantott. – Még nem közölték vele a vizsgálatok eredményét?

A katona ábrázata elkomorodott.

– Nekem semmit nem mondtak erről. Ha fertőzése van, jobban szeretném minél előbb ki...

A hírszerző felemelte a kezét.

– Higgadjon le, és vegye ki a zsebéből a rangjelzését!

A hadnagy felemelte a karját, hogy ellenőrizze a rangjelzését, és amikor azt a helyén találta, elpirult.

– Szórakozzon a lázadókkal, ne énvelem! Nekem komoly munkám van itt.

– Hát persze, hadnagy – mondta Kirtan, és a mosolya inkább volt egy ragadozóé, mint egy bajtársé. A folyosó felé intett. – Melyik?

– Hármas cella. Várjon, hívok kísérőt! – Nincs rá szükségem.

– Lehet, hogy azt hiszi, de a barátunk a Veszélyességi Index szerint negyedik fokozatú. Eszerint a kihallgató tiszt mellé két kísérőt kell rendelni.

Kirtan lassan megrázta a fejét.

– Tudom, én adtam neki azt a fokozatot. Tudok bánni vele.

– Emlékezzen rá, hogy a bactafürdőben elmosódnak az ujjlenyomatai.

– Majd észben tartom. – Kirtan hátra tett kézzel elindult a folyosón. Fekete csizmája keményen koppant a fémpadlón, amint katonásan ritmikus lépteivel Végigment a cellák előtt.

A hármas cella zsilipje halk szisszenéssel nyílt ki. Sárga fény ömlött ki a folyosóra, és Kirtan kétrét görnyedt, hogy beférjen a nyíláson. Odabent megállt, és felegyenesedett. Szemét résnyire húzta össze, úgy gondolta, ezzel jobb benyomást kelt. Mindig azt mondta, olyan a szemem, mintha a fájdalomtól rángatózna.

Az idősebb, nagy testű férfi maga alá húzta a lábát, és felült.

– Kirtan Loor, gondoltam, hogy te vagy az.

– Valóban? – mondta Kirtan némi gúnyt csempészve a hangjába, hogy azzal palástolja meglepetését. – Hogy lehet az?

Az öregember felvonta a vállát. – Úgy, hogy erre számítottam.

Micsoda? Horkant fel magában a nyomozótiszt.

– Úgy gondoltad, hogy csakis én vizsgálhatom ki az ügyedet?

– Nem, úgy gondoltam, csak te tudod kideríteni, hol találhatsz meg.

Kirtan hátrahőkölt a fogoly szemtelenségét hallva, még a fejét is beverte a zsilip tetejébe. Nem erre számítottam. Összevonva a szemöldökét lepillantott az öregre.

– Gil Bastra, te meg fogsz halni.

– Erre már akkor rájöttem, amikor a TIE-géped lőni kezdett rám.

Kirtan lassan karba tette a kezét.

– Nem, neked fogalmad sincs, milyen kétségbeejtő helyzetben vagy. Azt hitted, átverheted a Birodalmat meg engem. Elővigyázatos voltál ugyan, de nem eléggé. Máris halott vagy.

Bastra bozontos szemöldöke középen összeért. – Miről beszélsz?

– Miután elkaptuk a Starwindet, orvosi vizsgálatra küldtelek. Elfelejtetted, hogy én mindent megjegyzek, amit látok és hallok. Lehet, hogy te elfelejtetted, hogyan tettél nevetségessé, amikor skirtopanolt használtál egy a Lázadóknak dolgozó csempész kihallgatásánál, de én nem. Azt mondtad nekem, hogy a fickó meghalt a kihallgatás során, mert a főnökük, Billey, lotiraminnal kezelte az embereit. Az pedig hatástalanítja az igazságszérumot, sőt amnéziát, egyes esetekben pedig halált okoz. – Kirtan jeges mosolyt küldött Bastra felé. – Az orvosi vizsgálat nagy adag lotiramint mutatott ki a véredben.

– Akkor azt hiszem, a régi jó módszerrel kell megölnöd engem – mosolyodott el Bastra, kivillantva fogait. – De mert Darth Vader volt az utolsó jedi, úgy vélem, neked magadnak kell bemocskolnod a kezed.

– Aligha.

– Te még nem sok mindent tettél a Koréliáért, ugye, Loor? – Bastra a falnak vetette a hátát. – Szerintem ha megpróbálnád, se sikerülne! Te mindig is saját magad legnagyobb ellensége voltál.

– Nem is akarom megpróbálni. Te a koréliai biztonságiak embere voltál, engem mint birodalmi hírszerzőt rendeltek melléd. – Kirtan megpróbált lehiggadni, és kinyújtotta ökölbe szorított ujjait. – És most te vagy saját magad legnagyobb ellensége. Gyorsított blastronecrosisod van.

– Micsoda? Hazudsz.

– Nem, dehogy hazudok. – Kirtan egy kis szánalommal színezte gúnyos hangját. – A lotiramin igen hevesen száll szembe a betegséggel küzdő enzimekkel. Ennek a hajónak az orvosi felszerelése sokkal fejlettebb, mint a Lázadók bármely hajójáé. Már kivontuk belőled az enzimeket.

Gil Bastra válla láthatóan beesett, lehajtotta szürke fejét. Kezével megtapogatta a gyomrát.

– Kimerült vagyok és étvágytalan. Azt hittem, az öregség jele.

– Azé. És meg fogsz halni. – A hírszerző tiszt hosszú ujjaival lassan megvakarta az állát. – Az elsővel nem tudok mit kezdeni, de a blastronecrosist lehet kezelni.

– Csak fel kell adjam a barátaimat, igaz?

Kirtan a szürke férfira pillantva emlékezett rá, hogy mindig is félt attól, hogy Gil Bastra túlságosan jól ítéli meg őt és a munkáját. Bastra sosem volt a felettese, de őt vezényelték melléje, és Bastra a segítségére küldött emberein keresztül fejezte ki iránta érzett ellenszenvét. Valahányszor megkísérelte, hogy ellenőrizze Bastrát, az mindannyiszor nevetségessé tette és megalázta.

Most is ez történik vajon? Kirtan gyorsan összeszedte magát, és bólintott.

– Nagyobb küzdelem dúl benned, mint szeretnéd, hogy higgyem. Tudom, hogy milyen jól beilleszkedtél az új környezetedbe, és hogy milyen jó munkát végzel. Tudtam, hogy előbb-utóbb szerzel egy teherhajót, amivel kedvedre bebarangolhatod a galaxist. Ahhoz túl öreg voltál, hogy teljesen megváltoztasd az életmódodat, hogy eltűnhess. Hazárdjátékba kezdtél, és most veszítettél.

Az öreg lassan felemelte a fejét. Kirtan jól látta a kék szemekben izzó tüzet.

– Tőlem nem kapsz semmit.

– Nem, hát persze hogy nem – nevetett fel a hírszerző tiszt. – De elfelejted, hogy a kihallgatás módszereit igen kiváló emberektől tanultam, köztük tőled is. Megkapom tőled a kért információt. És ha megkaptam, márpedig meg fogom, akkor Corran Horn, Iella Wessiri és a férje az enyém lesz. Ez nem történhet másként.

– Túlbecsülöd a képességeidet, és alábecsülsz engem!

– Tényleg? Nem hiszem. Tudom, hogy te is tisztában vagy vele, nagy nyomás alatt összeroppansz. El tudlak vinni, és el is viszlek tűrőképességed határára, azután bactafürdőbe teszlek, hogy megint kihallgatható legyél. – Kirtan ismét karba tette a kezét. – Noha te csak egy közvetítő vagy a rendszerben, el fogsz vezetni a többiekhez. Corran Horn túlságosan izgága ahhoz, hogy sokáig észrevétlenül maradjon, bármilyen szerepet is kreáltál a számára. És azt is tudom, hogy az a szerep túl szűkre szabott.

Bastra mellkasa lassan emelkedett, nagyot sóhajtott. – No és honnan tudod te ezt?

Kirtan megkocogtatta a halántékát a hüvelykujjával. – Azt hiszed, elfelejtettem, hogyan bánsz az embereiddel? Csak azért döntöttél úgy, hogy megmented, mert a kezdeteknél az apja volt a társad, csakhogy te bosszúszomjas ember vagy, Bastra. Bármi szerepet is találtál ki Corrannak, az minden napját megfogja szenvedni, hogy emlékezzen rá, olyan embernek köszönheti az életét, akit gyűlölt.

A fogoly hája megremegett a szürke kezeslábas alatt, amint felnevetett.

– Tényleg ismersz engem. – Úgy ám.

– De nem eléggé – vigyorgott rá Bastra elégedetten. – Bosszúszomjas vagyok, olyannyira, hogy képes voltam elintézni, hogy egy kegyvesztett hírszerző tiszt az egész életét arra szentelhesse, hogy felkutasson három embert, akivel valaha együtt dolgozott. Három embert, aki megszökött a zsarnoksága elől, mégpedig azért, mert az olyan magasan hordta az orrát, hogy nem vette észre még a legnyilvánvalóbb hibáit sem.

Kirtan megvetés mögé rejtette meglepődését. – Téged elkaptalak, nem?

– Az is jó két évedbe telt, nem? És tudod, miért? Felfigyeltél-e arra, hogy valahányszor közel érezted a célt, mindig felbukkant egy újabb nyom? – Bastra nagy nehezen felállt. Bár Kirtan vagy harminc centiméterrel magasabb volt nála, törpének érezte magát a jelenlétében. – Mert azt akartam, hogy a nyomomba szegődj. Minden pillanatban, amelyben az én nyomomat követted, minden percben, amikor azt hitted, hozzám közelebb jutottál, mint a többiekhez, tudtam, hogy engem fogsz hajszolni. És amíg ezt tetted, békén hagytad a többieket.

Kirtan remegő ujjával az öreg felé mutatott.

– Ez mit sem számít, mert te meg fogsz törni. És tőled megtudom a többiek tartózkodási helyét.

– Tévedsz, Kirtan. Én egy fekete lyuk vagyok, amely magába szívja a te egész karrieredet. – Bastra visszaült a padlóra. – Emlékezz erre, majd ha már meghaltam, mert egy örökkévalóságon át fogok nevetni rajtad.

Ennek véget kell vetni. Többé nem szabad, hogy megalázzon!

– Majd emlékezni fogok rá, Gil Bastra, de messze még az idő, amikor nevethetsz. Az egyetlen örökkévalóság, amire számíthatsz, a te kihallgatásod lesz, és garantálom, személyesen garantálom, hogy addig nem fekszel a sírodba, amíg el nem árulod azokat, akik a legjobban bíznak benned.

NÉGY

Corran hiába kapott a hidrokulcs után, az kicsúszott a kezéből, és lecsúszott az X-szárnyú burkolatán. Az ujjai még érintették a kulcs végét, amitől pörögni, majd zuhanni kezdett a hangár szénbeton padlója felé. Fél pillanattal később, amikor a térde is megcsúszott a

burkolaton, rájött, hogy nem is a kulcs elvesztése a legnagyobb problémája. Bal kézzel a nyitott motorház peremébe akart kapaszkodni, de elkésett, és fejjel lefelé csúszni kezdett a hidrokulcs után.

Lélekben felkészült a fájdalmakra, amit a szilánkos koponyatörés fog okozni, ezért meglepődött, amikor a fájdalom testének másik végében hasított belé. Mielőtt kitalálhatta volna, hogy mi történt, bal keze megkapaszkodott az egyik létrafokon, amit az előbb elvétett, így nem zuhant tovább. Gyorsan visszahúzta magát a szárnyra, és egy percig ott hasalva azon elmélkedett, milyen szerencsésnek mondhatja magát.

Ahogy a fájdalom enyhült, Füttyös dorgálása egyre nagyobb hangerővel zúdult rá. Kézfejével megtörölve az arcát nevetve látta, hogy az űrruha ujja elrepedt.

– Igen, Füttyös, tényleg szerencsés vagyok, de azért legközelebb inkább a ruhámat ragadd meg, ne engem!

Füttyös disszonáns trillával válaszolt, amit Corran jobbnak látott figyelmen kívül hagyni.

A pilóta visszamászott a fülkébe, és hátrafordulva megkérdezte:

– Most kell még az a kulcs, vagy jó a beállítás?

A robot olyan hangsort hallatott, amivel talán a sóhajtást akarta utánozni.

– Nem, hát persze hogy szükségem van rá – vonta össze Corran a szemöldökét. – Inkább azt kaptad volna el, Füttyös, mint engem. Én vissza tudtam volna mászni magamtól. A kulcs meg nem tud. – Mialatt ezt mondta, elindult lefelé, és eszébe jutott, hogy nem hallotta a kulcsot a hangár padlóján koppanni. Különös.

Átlesett a szárny pereme fölött, és egy barna hajú nőt pillantott meg, aki felnyújtott kezében tartotta a hidrokulcsot, és mosolygott.

– Ez a tiéd, ugye?

– Igen. Köszönöm – mondta Corran.

A nő átadta a kulcsot, azután fellépett a szerelőkocsira, amit Corran is létra gyanánt használt.

– Nincs szükséged segítségre?

– Nem, egészen jól elboldogulok azzal szemben, amit a droid karattyol.

– Ó – mondta a nő, és kezet nyújtott. – A nevem Lujayne Forge.

– Igen, tudom, már láttalak a hangárban sétálni. – Azért annál többet is tettem. Te egy simlist vezettél ellenem a Redemption-gyakorlat során. – Karcsú testével nekitámaszkodott a vadászgép oldalának, és félig eltakarta a táblát, amely mindenkinek a tudtára adta, hogy az X-szárnyú a CorSec, a Koréliai Biztonsági Erők tulajdonát képezi. – Zsebre vágtad a Koroljovot.

Corran a centrifugális roncskiemelő primer rögzítő karmára helyezte a hidrokulcsot, és lassan forgatni kezdte.

– Szerencsém volt. Nawara Ven már szétrombolta a pajzsot, mire odaértem. Inkább az ő érdeme, mint az enyém. Te viszont tényleg jól csináltad.

A nő barna szeme kissé összeszűkült.

– Igen, azt hiszem. És volna egy kérdésem.

– Ki vele – mondta Corran felegyenesedve.

– Ahogyan azt a bombázót rám küldted, azt csak a gyakorlat részeként tetted, vagy ennél többről volt szó?

– Ennél többről?

Lujayne tétovázott, majd bólintott.

– Kíváncsi vagyok, hogy vajon azért választottál engem, mert a Kesselről jöttem?

Corran meglepetten pislantott.

– Miért jelentene az bármit is a számomra?

Felnevetett, és ujjával a CorSec emblémájára mutatott.

– Te a CorSecnek dolgoztál. Embereket küldtél a Kesselre. Ha érdekel, a Kesselen mindenki vagy rab, vagy csempész, akit börtönbe kéne vetni. És akár a rabok, akár a csempészek szabadítják fel azt a bolygót, mit sem számít, igaz?

Corran biztos helyre tette a hidrokulcsot, és feltartotta a kezét.

– Várj, azt hiszem, kimaradt néhány láncszem!

– Lehet, de csak annyit mondj, tudtad, hogy a Kesselről jöttem?

– Igen, tudtam.

– És ez nem jelentett a számodra különbséget?

– Őszintén, nem.

– Tudtam.

Határozott tekintete, és ahogyan karba fonta a kezét, egyértelművé tette Corran számára, hogy nem hisz neki. A nő hangjából jó adag harag érződött, de nem kevés fájdalom is. A haragjával meg tud birkózni – nincs az a bűnöző vagy csempész, aki Corran jelenlétében haragot tudna tartani. A fájdalom azonban szokatlan volt a számára, és ettől Corran nyugtalanná vált.

– Miből gondolod, hogy ellened fordítottam annak ismeretét, hogy honnan való vagy?

– Abból, ahogyan viselkedsz. – Lujayne arca kissé megenyhült, mintha a haragja elpárolgott volna, de ettől csak a fájdalma vált még jobban érzékelhetővé. A szavaiból is érződött. – Ahogyan nem eresztesz közel magadhoz senkit. Nem érintkezel senkivel, csak a pilóták egy szűkebb körével, akiket a legkiválóbbaknak tartasz. Mindig figyelsz és hallgatózol, mérlegelsz és ítélkezel. Már mások is észrevették.

– Ms. Lujayne Forge, te a bolhából is elefántot csinálsz!

– Nem hiszem, és nem akarom, hogy olyasmi alapján ítélj meg, amihez nem értek. – A szeme szikrát vetett. – Az apám önként ment a Kesselre a Régi Köztársaság egyik programja keretében, hogy megtanítsa a bolygólakókat, hogyan kell társadalomba szerveződni. Anyám az egyik tanítványa volt. Egymásba szerettek, és a Kesselen maradtak, még most is ott élnek számos testvéremmel együtt. Ők mindannyian jó emberek, és amit a bolygólakókkal tesznek, az a te munkádat is megkönnyíti, mert munkát ad a rabok kezébe, és nem engedi őket visszatérni a bűnözéshez.

Corran felsóhajtott, a válla megereszkedett.

– Ezt nagyszerűnek tartom, komolyan. Bárcsak sok ezer olyán ember volna még, mint a szüleid meg a rokonaid, akik ezt a munkát végzik. A lényeg az, hogy mindezek után mégis a nyomodba kellett erednem a gyakorlat során.

– Ó, tehát kesseli származásomnak semmi köze a dologhoz?

Corran el akarta ereszteni a füle mellett a kérdést, de észrevette a nő hangjában a bizonytalanságot.

– Talán igen, talán nem. Valamilyen mértékig hatással lehetett a repülésemre. Talán az juthatott az eszembe, hogy mivel a Kesselről való vagy és repülsz, biztosan csempész vagy, és nekem jobban kell repülnöm nálad.

A nő egyszer bólintott, de arckifejezése nem árulkodott csempészbüszkeségről, ahogyan azt remélte.

– Ezt elhiszem, és meg is értem. De azért ennél több is volt a dologban, ugye?

– Nézd, nagyon sajnálom, ha amit tettem, helytelennek tűnik a szemedben, de most nincs időm erről csevegni!

– Nincs időd, vagy nincs kedved?

Füttyös mindehhez visszafogottan hozzáfűzte a megjegyzését.

– Te maradj ki ebből! – Corran zavarában ökölbe szorította a kezét. – Ugye nem akarod ezt folytatni, Ms. Forge?

A nő lassan elmosolyodott, és megrázta a fejét.

– Ha te idáig jutnál egy kihallgatásban, abbahagynád?

– Nem – nevetett fel Corran. – Akkor adj magyarázatot!

Corran egyszeriben érezte a hanghordozásából, hogy nemcsak a Redemption-gyakorlat alatt tanúsított viselkedésére vár magyarázatot. Egy pillanatra felvillant előtte a CorSecnél eltöltött idő, amikor a társa, Iella Wessiri ugyanezt követelte tőle. Wessiri amolyan békéltető volt – mindig ő simította el az egység tagjai közt felmerült súrlódásokat. Pontosan ezt csinálta akkor is, amikor néhány pilótát megpróbáltam elriasztani, amikor azok be akartak jutni a csapatba.

– Visszatérve a gyakorlatra, tényleg csak azt akartam megállapítani, hogy mennyire vagy ügyes. Néhány pilótával kapcsolatban meg tudom állapítani, hányadán állok velük, de téged nem ismerlek. Tudod, egészen jó voltál.

– De még nem tartozom Bror Jace kategóriájába.

Corran hirtelen elmosolyodott, de gyorsan összekapta magát, és összevonta a szemöldökét.

– Ez így van, de akkor is kemény legény vagy. Szeretném bizton tudni, hogy a csapat többi tagja is legalább ennyire kemény. A holnapi gyakorlatra is a Gimbel gyereket akartam beállítani, de Jace már jelentkezett rá.

– Gavin a neve.

– Akkor Gavin.

– Gavin Darklighter

– És te nem akarsz Jace után menni?

– Hát te?

Lujayne elmosolyodott.

– Ha volna választásom, hát inkább nem. Utánad ő legelvonultabb fickó a csapatban.

Corran legbelül nyugtalan lett.

– Én azért nem vagyok annyira rossz, mint ő.

– Nem? Ő legalább néha leereszkedik közénk, és jön velünk szórakozni. Hozzád képest ő egy nyitott könyv.

Corran oldalt fordult, és az asztromechanikus robotra mutatott. – Még csak eszedbe se jusson megszólalni.

Lujayne felvonta a szemöldökét.

– Szóval a droidod is azt hiszi, hogy nyíltabbnak kéne

Corran torkából félig nyögés, félig morgás tört fel, de semmi esetre se tűnt fenyegetésnek.

– Tudod, Füttyösben néha ellenállhatatlan vágy ébred, hogy zsémbeljen. Az az ő baja, hogy amióta otthagytam a CorSecet, folyton vigyáznom kell magamra. Sok olyan helyen fordultam meg azóta, ahol jobb volt

nem feltárulkoznom az emberek előtt. Legutóbb például bizalmas állást töltöttem be egy inkompetens birodalmi hivatalnok mellett a Peremvidéken. Elég lett volna egy halvány gyanú, egy elhibázott lépés, és lebukom. És amikor az ember hozzászokik ahhoz, hogy senkiben ne bízzon, nos...

– Értem.

– Kösz. – Corran hálásan rámosolygott. – Mindezek tetejébe itt rengeteg új dolgot tanultam meg, és megpróbálok arra koncentrálni, hogy jó pilóta váljék belőlem. Ez nem könnyű; rengeteg új szakkifejezést tanultam meg mindenféle idegen lényektől, ráadásul velük együtt kell élnem a szálláson.

– Az nem könnyű, az én szobatársam egy rodiai.

– Ez durva volt, de fogadok, akkor sem tesz túl az én szobatársamon. – Corran odafüttyentett a hangárba éppen belépő gand felé. – Ooryl, idejönnél, kérlek!

A pilóta szürkészöld bőre elütött a pilótaöltözék narancssárga színétől, és exocsontvázának rejtélyes kinövései a legfurcsább helyeken dudorodtak ki a ruha alól, amint feléjük lépkedett.

– Ooryl segíteni fog neked?

– Amióta egy szobába helyeztek minket, szeretnék megtudni valamit, de mostanáig eszembe se jutott, hogy megkérdezzem. – Ugye nem bánod... személyes célzásnak vehetnéd, ámbár nem akarlak zavarba hozni vele...

A gand csak nézett többfazettás szemével.

– Qrygg reméli, hogy nem jön zavarba, de azért kérdezz tőle!

Corran bólintott, reménye szerint barátságosan.

– Miért beszélsz magadról harmadik személyben?

– Qrygg zavarban van, amiért nem érti a kérdést.

Lujayne elmosolyodott.

– Úgy látom, nem tudja önmagára alkalmazni az én névmást.

– Ezért átalakítod a neveket, amiket használsz.

A gand eltátotta a száját, s Corran szerint ez csakis a mosoly gand megfelelője lehetett.

– Ooryl érti.

– És?

Ooryl keresztbe tette a karját, és mindhárom ujját a mellvértje háromszögletű pikkelyeire helyezte.

– A gandok azt tartják, hogy a név nagyon fontos dolog. Minden olyan gandot, aki még nem ért el semmit, gandnak hívnak. Mielőtt Ooryl az Ooryl nevet kapta, Oorylt is gandnak nevezték. De amikor Ooryl nyomot hagyott a világban, Ooryl a Qrygg előnevet kapta. Amikor pedig megtanulta az asztronavigáció mesterségét, Ooryl jogot nyert az Ooryl név viselésére.

A nő a szemöldökét ráncolta.

– Ez még nem magyarázza meg azt, hogy miért nem használsz önmagadra vonatkozó személyes névmást! – Qrygg bocsánatot kér A Gandon csak azok használhatnak önmeghatározó névmást, akik valami nagy dolgot vittek véghez. Az önmeghatározó névmás használatának az a lényege, hogy aki használja, az olyan nagy ember, hogy a tettei okán mindenki ismeri, és pusztán a névmás használatából tudják, mi a neve.

Corran ezt az érvelést érdekesnek tartotta, mégis elfogadhatónak. Mindig az volt az érzésem, hogy éppen azok, akik az én névmást használják, vannak a legkevésbé tisztában önmaguk kilétével. És lám, a gandok törvényesítették a rendszert, amivel mi oly régóta szenvedünk.

– Vagyis az Ooryl a Corran megfelelője, és a Qrygg ugyanaz, mint nálam a Horn?

– Pontosan.

– Akkor miért van az, hogy néha a családneveden, máskor a keresztneveden említed magad?

A gand egy ideig gondolkodott, még a szájnyílása is összezárult.

– Amikor egy gandnak segítséget nyújtanak, vagy szégyenbe kerül, az közömbösíti az életben elért eredményeit. A névelvonás a vezeklés, a bocsánatkérés jele. Ooryl szeretné azt hinni, hogy Oorylt gyakran hívják Qryggnek, de Qrygg tudja, hogy ennek igen csekély a valószínűsége.

Füttyös fesztelenül Corran felé dudált.

– Az emberek kezdettől fogva tudják, hogy a nevem Corran. És ha egy droid meg akarja tartani a nevét, elég ha lefuttat egy diagnosztikai programot, és megmondhatja, hogy az az olajszivattyú működik-e van nem.

Lujayne oldalvást rápillantott.

– Valami baj van a motorral?

– Nem lényeges. Már régen ki kellett volna cserélnem az olajpergetőt, de már ötven parszek óta ugyanazt az olajat használom.

Lujayne bólintott.

– Vagyis a tömítésekkel foglalkoztál ahelyett, hogy a tengely hézagolását ellenőrizted volna!

– Értesz az ilyen szerkentyűkhöz?

A nő vállat vont.

– A homoksiklók szerelése volt az első dolog, amire apám megtanított. A T-47-es szűrője ugyanezen az elven működik. Amit te csináltál vele, az is használ, de akkor hat hónap múlva megint be kell állítani. Ha kívánod, megmérem, mekkora hézagoló kell, és ha szükséges, egy óra alatt be is csiszolom.

– Valóban?

– Igen, ha elfogadod a segítségemet.

Corran a homlokát ráncolta.

– Miért ne fogadnám el?

– Szívességet teszek neked, bíznod kell bennem.

Megbízni egy idegenben, az elég fura ötletnek tűnt a szemében, de nem annyira, hogy ne tenné meg.

– Elfogadom az érvelésed. Ettől függetlenül is meg bízom benned.

– Akkor megegyeztünk.

Ooryl Lujayne-ra pillantott.

– Hézagolóra és lézerkaliberre lesz szüksége. Ooryl idehozza, ha akarod.

– Kérem!

Corran a gép oldalának dőlt.

– Méltányolom a segítségedet.

A nő félénken elpirult.

– Remélem, azután is ezt fogod gondolni, ha megmondom, mit kérek cserébe!

– Éspedig?

– Miután megjavítottuk az X szárnyút, lejössz velem az Állásidőbe, és megismerkedsz a többiekkel, akik szeretnének bekerülni a csapatba! Egészen jó mókákat szoktunk kieszelni. Gavin nagy zsugás, de Bror Jace szerint csal. Némelyikünk épphogy a szint alatt teljesít, de mindenki reménykedik, hogy egyszer eléri a szükséges szintet. Egyszóval mesélgetünk, próbáljuk megismerni egymást. Mivel te kétségkívül bekerülsz a csapatba, köztünk a helyed.

Corran bólintott.

– Oké, megteszem, de nemcsak ennyivel tartozom neked.

– Ha te is úgy gondolod!

– Határozottan – mosolyodott el Corran. – Többért tartozom, mint ennek a motornak a megjavításáért. És az, hogy barátkozzam olyanokkal, akikkel már régen össze kellett volna barátkoznom, nem szívesség, azt magamtól is megtenném. Egyvalamit azért hadd kérdezzek: ugye nem Bror Jace-szel kell összebarátkoznom?

– Miért, te volnál az első?

– Na jó.

Amint Ooryl visszatért az alkatrésszel és a szerszámmal, Corran Lujayne-ra kacsintott.

– Akkor hát javítsuk meg ezt a motort, azután nézzük, megjavítható-e a viszonyom a Zsiványkommandó többi tagjával.

ÖT

Corran Horn megpróbálta palástolni a mosolyát, amikor belépett a fehér falú eligazítóba, de azután megpillantotta a többieket mindenki önfeledten vigyorgott. Nem tűnnek olyan idegesnek, mint máskor. Az adattábláján talált első üzenet szerint ma reggeli után rövid eligazításon kell megjelennie a Zsiványkommandóval együtt. Az üzenet maga semmitmondó, rutinszöveg volt, egyedül talán az volt furcsa benne, hogy a megjegyzés szerint az első tiszt tartja.

Jó oka volt feltételezni, hogy ő fogja tartani, de mert a többi jelölttől nem hallott erre vonatkozó jóslatot, magában sem hitte igazán, hogy úgy lesz. A múltban sokszor megégette magát, amikor megalapozatlan jóslatokba bocsátkozott. Végül mégis ezeknek a jóslatoknak köszönhette, hogy a Lázadók között kötött ki, ami végeredményben nem volt rossz dolog, csak nagyon messze esett attól, amit ő az élete további szakaszára elképzelt.

Mindamellett nem engedte meg magának a luxust, hogy higgyen a bejutásban, most mégis büszke rá, hogy a kiválasztottak között lehet. Corran sosem fogta vissza magát. A középiskola után azonnal a Koréliai Biztonsági Erők Akadémiájára ment, és folytatta a Horn-dinasztia hagyományait. Az akadémia évkönyvében a családról szóló utolsó bejegyzés az apjára vonatkozott: Hal húsz éve végzett és döntötte meg az ő apjának, Halnak a rekordját.

Én meg most Lázadó vagyok, egy törvényen kívüli. Mit gondolna rólam apám vagy a nagyapám? A gondolatra libabőrös lett a háta. Akárhogy is, nem olyan rosszakat, mintha a birodalmiakhoz szegődtem volna.

Rhysati Ynr odaintett Corrannak.

– Megcsináltuk, végül megcsináltuk!

– Nagyszerű, hogy Antilles parancsnok elfogadta a csoport konszenzusát. – Corran odament Rhysatihoz, és leült melléje. – Most már sínen vagyunk.

A mögöttük ülő gand előrehajolt.

– Ooryl megtudta, hogy a te eredményed volt az eddigi legmagasabb a Redemption-gyakorlatnál. Corran rávigyorgott a gandra, és annak vigyorából még valamit kiolvasott.

– Ki lett a második? Fogadok, hogy Bror Jace. A gand megrázta a fejét.

– Gavin Darklighter lekörözte a thyferrait.

– A kölyök legyőzte Jace-t? – Corran a Tatuinról való barna hajú, magas kölyökre pillantott, aki éppen a fekete szőrű shistavanen farkasemberrel, Shiellel beszélgetett. Corran, aki már megjárta a galaxis szinte valamennyi kikötőjét, jó szemmel megállapította, hogy a kölyök a termetéhez képest is nagyon fiatal. Látszik a szemén – no nem az évek tapasztalata, de a repülés szeretete.

A twi'lek leült Ooryl mellé, és agynyúlványát a vállára fektette.

– Jace már csak azért is nem boldog a vereség miatt, mert tőled kapott ki. Önként vállalta, hogy TIE-vadásszal repül Gavin gyakorlata során, és egész sor belövést kapott. Még csak lehetősége sem volt visszalőni.

Corran csak bólintott, és a terem vége felé pillantott, ahol Bror Jace állt. A magas, karcsú, jóképű, szőke hajú, kék szemű pilóta igazán tudása legjavát adta a válogató gyakorlatok során. A koréliai úgy vélte, talán még meg is tudná kedvelni Jace-t, ha annak nem volna akkora és olyan halálos egója, mint egy Halálcsillag. De Corran még CorSec-es korában megtanulta, hogy ami nagy lánggal ég, az hamar elhamvad. Idővel az ember elérkezik ahhoz a ponthoz, amikor megtanul higgadtan gondolkodni és könnyedén lemondani.

Corran Jace felé mosolygott, és válaszképpen egy bólintást kasszírozott attól a fekete hajú nőtől, akivel Jace éppen beszélt.

– Ooryl, Erisi Dlarit hogy teljesítette a gyakorlatokat?

– A középmezőnyben Nawara Ven mögött és Ooryl előtt. Mögötte a többiek, a sort Lujayne Forge zárja. Az eredmények nagyon jók, kemény verseny volt.

Wedge Antilles lépett a helyiségbe, és odasétált a mechanikus gombára emlékeztető holografikus pulpitushoz. Nyomában Corran megpillantotta az előző nap titokzatos pilótáját és három, nem szabványos fejű 3PO droidot. Kagylóra emlékeztető fejtetőjük, melyen elöl csak egy résnyi arcnyílás volt, arra engedett következtetni, hogy ezek repülésirányító droidok. A szokatlan konstrukció érdekesnek tűnt, s a kijelzők és egyéb szerkezeti részek hiánya alapján valószínűleg egyenesen az osztag számára készülhettek. Szagittalis – nyílszerűen hegyes – fejformájuk félelmetessé tette őket.

– Emberek, én Wedge Antilles vagyok, a Zsiványkommandó parancsnoka. – Wedge zöld szeme valósággal ragyogott. – Üdvözlöm önöket, és gratulálok ahhoz, hogy a Zsiványcsapat tagjaivá lettek! Most szeretném, ha együtt átvennénk a kiválasztás szempontjait, és azt, hogy kinek mit kell a további gyakorlatok során erősítenie!

Wedge lepillantott a gyülekezetre, és Corran hátán végigfutott a hideg, amikor pillantásuk találkozott. Látja az éveket – többet lát a szeme, mint kellene. Corran ismerte Wedge múltját, mert Hal Horn azok között volt akik megölték Wedge családját a Gus Tretán. Hal Wedge-en tartotta a szemét, és vesztesnek tartotta miután fegyvereket kezdett csempészni a Lázadók számára.

Wedge lassan beszélt.

– Mindannyian ismerik az osztag történetét. Még mielőtt hivatalosan is megalakultunk volna, a mi feladatunk volt megsemmisíteni az első Halálcsillagot. Megtettük, és nagyon sok kiváló pilótát veszítettünk el, Valamennyiük a Lázadók hőse volt vagy az ma is. Idővel mindannyian éppoly híresek lesznek, mint a legendás jedilovagok. A Zsiványkommandó sok bevetésen vett részt, egyaránt ellátta konvojok kíséretét, és üldözött birodalmi hajókat. Végrehajtotta a Hoth kitelepítését, harcolt a Gallnál, évekkel később az Endornál, ahol megsemmisítette a második Halálcsillagot is. Azután a Bakuránál megverte a ssi-ruukokat.

Hétévi folyamatos küzdelem után az Új Köztársaság vezetése elhatározta, hogy megújítja az egységet. Bölcs döntés volt ez, mert mi, az öregek sok új pilótát láttunk meghalni a kötelékben. Wedge ekkor a titokzatos pilótára pillantott.

– Minden veterán óhaja, hogy újra együtt lássa az osztagot, mégpedig olyan pilótákkal, akik megtanulták a túlélést.

A TIE-pilóta egyetértőn bólintott. Wedge ismét a hallgatóság felé fordult.

– Egy évvel ezelőtt Ackbar admirális az Ideiglenes Tanács nevében beavatott engem a Zsiványkommandó megújításának tervébe. A Zsiványkommandó mostanra a Lázadók jelképévé vált. Muszáj, hogy túlélje a legendákat, és ismét a pilóták elit csapatává váljon, és képes legyen megküzdeni a leglehetetlenebb feladatokkal is. Mint tudják, számos pilótát leteszteltünk, mintegy százat. És csak tizenkét helyünk van... Azért mondom el mindezt, mert valamivel tisztában kell lenniük a kiválasztás módszerével kapcsolatban. Maguk elit pilóták, sőt ennél is többek, de nem számít, kicsodák, és mennyire jók, mert sosem lehetnek olyan jók, mint Biggs Darklighter vagy Jek Porkins, vagy a többiek voltak, akik a Zsiványkommandó szolgálatában veszítették életüket. Ők legendák, ez a csapat legenda, és egyikünk sem lehet nagyobb őnáluk.

Csak egy olyan, mint ön, parancsnok, aki máris több őnáluk. Széles vigyor terült szét Corran arcán. Ugye álmodom?

Wedge széttárta a karját.

– Az igazat megvallva, maguk többnyire jobb pilóták, mint sok társuk, aki a kötelékben szolgálva halt meg, kettejüket a Birodalom már azelőtt körözte, hogy a csapathoz szegődtek. De most megtanulják, kik csatlakoztak még ehhez a csapathoz. Magukat repülési eredményeik és egyéb felmutatott képességeik alapján válogattuk ki, mert Ackbar admirális olyan egységet akart létrehozni, amely több mint harcoló egység. Azt akarja, hogy ha szükséges, önállóan is cselekedni tudjanak, és végrehajtsanak olyan feladatokat, amiket egyébként sokkal nagyobb létszámú alakulattal lehet végrehajtani.

Rhysati Corranhoz hajolt.

– Odahaza Calrissian bárónak saját kommandósegysége van. Jó ötletnek tartom, még ha egy Darth Vaderrel nem is tudják felvenni a harcot.

Corran bólintott.

– A CorSecnek is volt egy saját Taktikai Csapásmérő Teamje. A kiválasztás szinte ugyanolyan elvek alapján történt, mint a Zsiványkommandónál. – Corran kíváncsi lett, Gavin vajon milyen pluszképességgel járul hozzá a csapat munkájához, de inkább várt a válaszra mintsem feltételezze, hogy semmilyennel.

A parancsnok folytatta az eligazítást.

– Az elkövetkező hónapokban igen intenzív tréningben lesz részük. Ezt Celchu százados fogja irányítani. Aki esetleg nem ismerné őt, bemutatom. Tycho Celchu százados a Birodalmi Tengerészeti Akadémián végzett, és TIE-pilótaként szolgált. Otthonának, az Alderaannak elpusztítása után elhagyta a császári erőket. Miután csatlakozott az alakulathoz, részt vett a Hoth kitelepítésében, és harcolt a Halálcsillag ellen és az Endornál. Nagyszerű pilóta, azt már néhányan tapasztalhatták. Amit ő tanítani tud maguknak, az a túlélés.

Wedge a droid felé bólintott.

– Emtri a mi katonai protokolldroidunk. Az ő gondja a felszerelés, a vezénylés és más adminisztrációs munka elvégzése. A tréninget egy elkülönített komplexumban fogják végezni. Emtri tudja a szálláshelyek elosztását és a gépek vezénylését, az eligazítás után megkapják tőle... Maguk tehát mostantól a Zsiványkommandó tagjai. A jövőben a következőkre számíthatnak: végtelen unalom és borzalmakkal fűszerezett rutinok sora. Bármennyire is jók, a statisztika szerint az első öt gyakorlat alkalmával meg fognak halni. Noha azután az életben maradások aránya növekedni fog, lényegében az egész Birodalom megsemmisítése vár magukra. Ez azért szükséges, hogy a veszélyes szituációkat mind, kivétel nélkül átéljék. A Zsiványkommandónál kemény feladatok várnak magukra, és elvárjuk azok teljesítését pusztán azért, mert mi vagyunk a legjobbak.

Wedge csípőre tette a kezét.

– Most ennyi, hacsak nincs valakinek kérdése!

Jace felállt.

– A gyakorlatokat szimulátorban végezzük, vagy igazi X-szárnyúakkal?

– Ez jogos kérdés. Emtri elmondta, hogy a csapat számára tizenkét X-szárnyút biztosítanak. Pillanatnyilag tízzel rendelkezünk, kettő még e héten megérkezik. Ha ideérnek, azokkal gyakorolunk. Addig is, lévén ez a kiképzés alapja, továbbra is a szimulátorban dolgozunk. – A parancsnok elmosolyodott. – Igen, kaphattunk volna A-szárnyúakat vagy B-szárnyúakat is

de mi X-szárnyúakat kaptunk. Egymás közt megvitathatják az egyes gépek előnyeit, hátrányait. De a Zsiványkommandó mindig is X-szárnyú alakulat volt és az is marad. Van még kérdés? Nincs? Akkor holnap reggel 8.00 óráig szabadok. Abban az időpontban ugyanitt találkozunk, és megkezdjük a kiképzést.

Corran felállt, hogy kifejezze köszönetét Wedge-nek amiért beválogatta a csapatba, de Jace előbb ért oda a parancsnokhoz, és Corran igyekezett elkerülni még a látszatát is annak, hogy Jace-t utánozza. Majd később megköszönöm neki.

Nawara Ven megvakarta az állát, és elgondolkozva kérdezte:

– Szóval kettőnket máris köröznek. Kíváncsi volnék kik azok?

Rhysati a könyökével oldalba bökte.

– Ezzel azt akarod mondani, hogy nem te vagy az egyik, Nawara? Végül is ügyvéd vagy.

– Igen, és a Kesselen tudok is néhány klienst, aki szívfájdalom nélkül kinyírna. De arról nem tudok, hogy rajta volnék a halállistán. – Összevonta vörös szemöldökét. -A shistavanen kemény gyereknek látszik. Róla el tudom képzelni, hogy körözi a Birodalom.

A szőke fickó a szemöldökét ráncolta.

– Ezt elfogadom. De mi a véleményed Andoorni Huiról? Ő rodiai, és azok hajlamosak együttműködni a Birodalommal. Netán felbosszantotta a munkaadóit?

Ooryl pislantott hatalmas, összetett szemével.

– Nem hiszem. A rodiánok vadászok, akik a dicsőség kedvéért halnak meg. Andoorni egy vadásznő, aki úgy gondolta, hogy ha csatlakozik a világ legelitebb vadászcsapatához, azzal nagymértékben növelheti a reputációját. Ooryl nem hiszi, hogy olyasmit tett, amivel a fejére vonta egykori patrónusainak haragját.

Rhysati Corranra pillantott: – Neked mi a véleményed?

– Nekem? Nem tudom. Nem emlékszem rá, hogy CorSec-es koromban belebotlottam volna, és alig tudom megkülönböztetni az egyik rodiait a másiktól. A nyelvüket sem beszélem. Nem tudom, hogy rajta volt-e az általam látott valamelyik elfogási listán, de hogy addig nem körözték, amíg elhagytam a céget, az biztos. – Vállat vont. – Shiel viszont rajta lehet a halállistán. A császár rendelkezése értelmében a legtöbb farkasembert elbocsátották a szolgálatból. Némelyikük a Lázadókhoz állt, és kifogta valamelyik mennyországot: a Dantuint vagy a Yavint. És nem hiszem, hogy a Birodalom örülne az ilyesminek.

– Az igazság az, Mr Horn, hogy Riv Shiel azért van a halállistán, mert lemészárolt egy egész rohamcsapatot, amelyik üldözőbe vette, mert azt hitte róla, hogy ő Lak Sivrak csatlakozott hozzájuk a fekete protokolldroid. – Bocsássanak meg, amiért közbeszóltam! Hadd mutatkozzam be: Emtri vagyok, az ember-cyborg kapcsolatok és a katonai szabályzatok szakértője. Folyékonyan beszélek hatmillió nyelven, és ugyanilyen mennyiségű katonai szabályzatot, doktrinát, kódot és protokollszabályt ismerek.

A twí'lek agynyúlványa megrezdült.

– És persze ismered az osztag minden tagjának kartonját is.

– Igen. – Sárga fény villant a droid fején. – Elsődleges feladatom az ilyen adatok tárolása. Anélkül...

Nawara feltartotta a kezét.

– Vagyis meg tudod mondani, kinek a neve szerepel a halállistán?

– Igen – mondta Emtri, és a feje oldalt billent. Shiel nem tagadja ezt a tényt, de a másik személy nem szívesen nyilatkozik róla. Bölcs dolog volna felfedni a kilétét, Mr Horn?

Corran vállát vont.

– Én már abbahagytam a jog gyakorlását, így nem tudom megmondani, hogy az információ kiszivárogtatása megsérti-e a törvényt. Ven kancellár meg tudná mondani.

A twi'lek behunyta a szemét.

– Erről szó sincs. A körözés tényét a Birodalom mindig is nyilvánosságra hozta. És ez a tény ebben a csapatban nem feltétlenül jelent kegyvesztettséget.

– Ki az? – kérdezte Rhysati.

– Nawarának igaza van, az ilyesmi itt inkább tiszteletet kelt, mint megvetést. – Corran karba tette a kezét. – Gyerünk, Emtri, lássuk, mit tudsz?

A droid óvatosan végigmérte Corrant.

– Biztos benne, hogy tudni akarja, uram?

– Hát persze. – Minek kérdezősködik ez annyit?

– Na jó – mondta a droid, és megint oldalt billentette a fejét. – A másik halálra ítélt, brutálisan meggyilkolt és élve boncolt fél tucat embert.

Corran összeborzadt. – Ki volt az?

A droid szeme vörösen villant.

– Ön volt az, uram. Önt körözik a Drallon, a Koréliai Szektorban hat csempész meggyilkolásáért.

HAT

Corran a hasát fogta, úgy nevetett. Kénytelen volt leülni. Le is csúszott a padról, és Emtri lábánál landolt.

– Hát erről van szó – mondta, és a könnyeit törölgette. – Már meg is feledkeztem róla.

A gand feléje fordult.

– Ooryl nem hiszi, hogy a halál ilyen mulatságos.

– Nem is az – tette hozzá Nawara Ven, és karba fonta a kezét.

Rhysati hátralépett, és hagyta, hogy Emtri közéjük álljon.

Rádöbbent, hogy egy szempillantás alatt lerombolt mindent, amit a társasághoz való közeledés során elért. Feltápászkodott, és összeszedte magát.

– Meg tudom magyarázni.

A twi'lekjogász feléje lendítette agynyúlványát. – Én már ismerem a történetet.

– Igen, de nyilván nem az igazságot – mondta Corran, és a droidra pillantott. – Innen bele tudsz nyúlni az aktákba?

– Teljes mértékben képes vagyok bármilyen információt elérni.

– Jól van. Akkor nézd meg az áldozatok halálozási dátumait, és vesd össze a születési adataikkal.

Amikor a droid szeme villogni kezdett, Corran a társai felé fordult. – A rövidebb verzió így hangzik: a CorSecnél volt egy birodalmi összekötő tiszt, aki éppen elég ambíciót talált magában ahhoz, hogy nagymoff akarjon lenni, és úgy képzelte, meg tudja oldani a legtöbb bürokratikus problémát. Rá akart venni bennünket, hogy szorítsuk vissza a csempészetet, különösen azt a fajtát, amely közvetlenül veszélyezteti a lakosság épségét, glitcsempészetet meg ilyesmit. Loor, mert így hívták a hírszerző tisztet, azzal fenyegetett, hogy a Lázadók parancsnoksága alá rendel minket. A császár halála után a Birodalom kiadott egy Diktátumot, miszerint a birodalmi tisztek kötelesek visszavonni minden korábbi fenyegetésüket... Az én főnököm, Gil Bastra, elhatározta, hogy új személyazonosságot szerez magának, Iella Wessirinek, a férjének, Diricnek, és nekem. Tudta, hogy Loor idővel gyanút fogna: Gil meg én megcsináltuk azoknak a csempészeknek a kartonját, mintha tényleg léteztek volna, és rávezettük, hogy meggyilkolták őket. Loor elolvasta a jelentéseinket, és vizsgálatot rendelt el. Egy megrendezett jelenet során az irodában Gil megvádolt engem azzal, hogy kivégeztem a csempészeket, mire én kijelentettem, hogy úgysem tudja bizonyítani. Nyilvánosan kirúgtak bennünket, és Loor meg volt győződve róla, hogy soha az életben nem találkozunk egymással azután. Mi pedig úgy intéztük a dolgainkat, hogy minél távolabb kerüljünk a Birodalomtól.

Corran felsóhajtott.

– Loor és én nem is akadtunk össze. Megígérte, hogy felvesz a halállistára, ha még egyszer felbukkanok. Amikor pedig előkerültem, a nyomomra akadt, de nem tudott megölni. Így kerültem a körözöttek listájára.

A twi'lek kinyitotta a szemét, és a droidra pillantott. – Megvannak a feljegyzések, Emtri?

– Igen. A születési adatok is.

– Gil jó munkát végzett. A születési időpontjukat átkonvertálta katonai időre. Olvasd visszafelé a perceket és órákat, azután hasonlítsd össze a névsorban következő személy születési idejével, természetesen Basicben csináld.

A droid oldalt hajtotta a fejét.

– Progressziót látok. Az egyik alak születési perce és órája a másiknak a napjával és hónapjával egyezik meg. De ez a séma nem vezethető végig.

– De igen, ha összeadod az én születési adataimat – mosolygott Corran. – És mindezek tetejébe a kórház sem létezik, ahol születtek, de még csak a város sem.

Rhysati előlépett a droid mögül, és megveregette Corran vállát.

– Örülök, hogy ártatlan vagy, de nem tudtál volna mást kitalálni, amivel bolondot csinálsz a birodalmiakból?

– Nos, ha valaki a CorSecnél dolgozik, éppen elég halált lát ahhoz, hogy könnyedén tréfálkozzon vele. Azonkívül Loor ábrázata sem volt semmi, amikor a hamis jelentéseket olvasta.

– Akkor talán a Gil Bastra haláláról szóló jelentésnek is örülne, nem?

– Hogyan? – esett le Corran álla.

A droid feje megint egyenesbe került.

– Van egy jelentés Bastra haláláról. Akkor kaptam, amikor a személyi adatokat gyűjtöttem be.

– Az nem lehet.

– Ó, attól félek az, uram. – Emtri feje ezúttal balra billent. – A birodalmi holoneten érkezett A34920121 szám alatt.

A pilóta megrázta a fejét, és azt kívánta, bárcsak ne érezné az űrt a gyomrában. Gil meghalt?

– Nem, ezt nem hiszem el. Gil nem halhatott meg. A twi'lek a padhoz támogatta Corrant.

– Mennyire megbízható az a halotti jelentés?

A droid szeme egy ideig villogott.

– A válasz megegyezhet a hírszerzés jelentéseiben szereplő adatokkal.

– Mi a különbség, Nawara? – kérdezte Corran az arcát dörzsölve. – Annyira azért megbízható volt az információ, hogy rákerülhetett a holonetre.

Nawara óvatosan elmosolyodott, de ék alakú fogai fenyegető jelleget kölcsönöztek neki.

– Nem, Corran, a hír kiment a holonetre. Ez a jelentés alapjául szolgáló információ megbízhatóságát illetően semmit nem jelent. Származhat olyasvalamiből is, amit a te Gil barátod tett, vagy olyasmiből, amit Loor tett veled.

Igaza van.

– Igazi jogász módjára deríted fel a következetlenségeket.

A twi'lek vállon veregette Corrant.

– Nagyon utálnál engem, ha megpróbálnád befeketíteni valamelyik kliensemet, akár ártatlan az illető, akár nem. Szóval, Emtri, mennyire megbízható az a jelentés? Más jelentések nem erősítették meg?

– Nincsenek erre vonatkozó más jelentések.

– Ha volna, sem lenne jelentősége, legalábbis akkor, ha a CorSectől szerzed be. Gilnek teljes hozzáférési joga volt a fájlokhoz. Ugyanúgy, ahogy új személyazonosságot kreált a társamnak, a férjének, magának és nekem, önmagát is jobb színben tüntethette fel. Mindent el tud érni, nekünk is ideiglenes személyazonosságot kreált, amivel szabadon mozoghatunk a világban. Legutóbb például a helyi Katonai Prefektúrán dolgoztam.

Rhysati mandulaszemével Corranra meredt.

– Csak nem azt akarod mondani, hogy nem te vagy Corran Horn?

– Nem, én Corran Horn vagyok. Amikor menekültem, a Gil által kreált személyazonosságot használtam, de a Lázadókhoz én csatlakoztam. – Corran nagyot sóhajtott. – Nézd, amit magamról mondtam, az igaz, de nem mondtam el mindent. Nem mintha nem bíznék benned, de sok minden van, amiről nem akarok beszélni, és...

A szőke nő kinyújtotta a kezét, és megszorította a vállát.

– Hé, mindannyiunknak vannak kellemetlen emlékeink.

– Kösz, Rhys! – mondta Corran, és érezte, hogy csökken a bensőjében érzett nyomás. – Volt néhány súrlódás köztem és Loor között, és amikor már tudtam, hogy kilépek, kezdtem szembeszállni vele. Elhatározta, hogy leszámol velem. Utolsó bevetésemre egy zsákmányolt X-szárnyúval indultam el. Az volt a feladatom, hogy meglepetésszerű ellenőrzéssel nyomást gyakoroljak a szektorban megjelent kisstílű csempészekre. Füttyös és én felkészültünk. Az R2-esben már benne volt minden Gil által kreált információ, én pedig jó előre beletömtem jó néhány hiperugrás adatait, mert úgy terveztem, hogy őt is magammal viszem... Azon a helyen, ahol a csempészeknek lenniük kellett volna, csak törmeléket találtam meg két TIE-vadászt, akik a bajt keresték maguknak. Kifestettem őket a lézeremmel, azután kiugrottam. Akkor kezdődött az a hosszú történet, amelynek a végén itt találtam magamat.

Emtri lenézett rá, szeme csillagként világított fekete fejében.

– Uram, van másolata a Mr Bastra által készített személyi lapokról?

– Nincs. Egyedül Gilnek volt komplett gyűjteménye, és én biztosra veszem, hogy megsemmisítette őket. Csak az enyém van meg, ott találod Füttyös memóriájában.

– Talán ha megengedné, hogy megnézzem az ön kartonját, az adatbázisból ki tudnám deríteni, hogy a többi fájl közül melyek készültek ugyanazzal a módszerrel. Így Bastra nyomára bukkanhatnék.

– Ooryl ezt okos ötletnek tartja.

Corran a válla fölött a gandra mosolygott.

– Én is. Nem tudtam, hogy ennyire meg fog rázni a dolog.

– Uram, akkor ha megengedi, kikérdezem az R2-est!

Corran bólintott.

– Tedd, amit tenned kell!

– Igen, uram. – A droid kiosztott a pilótáknak egy-egy kártyát, aminek hátlapján mágnescsík húzódott. – Itt vannak a szobakártyáik. Mr. Corran továbbra is Mr Qryggel marad, Mr Ven Mr Jace-szel, Ynr kisasszony pedig Dlarit kisasszonnyal kerül egy szobába.

A koréliai a gandra pillantott.

– Rólad legalább tudom, hogy nem horkolsz. – A francba, még azt sem tudom, hogyan veszel levegőt.

Ooryl szája lassan pulzálni kezdett.

– Ooryl reméli, te sem fogsz. Ooryl másképpen alszik, mint a többiek, ezért az esetenként kiadott különös hang nem okoz neki problémát. Ooryl valójában nyugtatónak tartja.

– Most először hallom, hogy a horkolás hangja valakit megnyugtat – pirult el Corran, és felállva megveregette a twi'lek vállát. – És nem hiszem, hogy a te szobatársadról el lehetne mondani, hogy bármi, amit csinál, nyugtatólag hat.

Nawara vörös szeme összeszűkült.

– Azt hiszem, Jace-szel nem fogok azon veszekedni, hogy melyikünk páváskodjon a tükör előtt, úgyhogy nem lesznek konfliktusaink. Szerintem nyugtunk lesz egymástól. Rhysatinak mindazonáltal sok baja lesz a másik thyferraival.

– Miért? Csak nem gondolod, hogy jó benyomást akarok tenni bármelyikőtökre is? Erről szó sincs. – Rhysati karba tette a kezét. – Én azzal fogom tölteni az időmet, hogy a legjobb pilóta váljék belőlem, ezért a románc nálam valahol a lista végén szerepel.

Corran elmosolyodott.

– Mindamellett nem sokat kell tenned azért, hogy gyönyörű légy, Rhys.

– Hát persze. Ez majd akkor jusson eszedbe, amikor szarrá lövöm az X-szárnyúdat.

– Ó, remélem, nem teszi meg, Ynr kisasszony! – mondta Emtri panaszos hangon, a karjával hadonászva. – El sem tudja képzelni, mennyi nyomtatványt kell kitöltenem, ha alkatrészt kell rendelnem a roncs javításához.

– Nyugi, Emtri, csak viccelt!

– Ah, ó, igen. Persze. – A fekete droid leeresztette a karját. – Ha itt már nincs szükség rám, akkor megkeresném a maga Füttyösét, Mr Horn, és megnézném, mit tudok kideríteni a barátja sorsáról.

– Köszönöm, Emtri – mondta Corran mosolyogva, miközben a droid apró lépteivel elindult a kijárat felé. – Nawara, ügyvédi praxisod alatt protokolldroidokkal is volt dolgod?

A twi'lek fejcsápjai megrezdültek.

– Paralegális tanúként megjelenhetnek a bíróság előtt, de csak mozgáskorlátozóval. Egyszer az egyik bíró megkötöztetett egy droidot.

– Gondolom, nem a tiédet.

– Nem, engem nem láttak szívesen a birodalmi bíróságokon, így az én robotjaim be sem léphettek oda.

Rhysati a szemöldökét ráncolta.

– De akkor a védencednek felajánlott védelem korántsem volt olyan teljes, mint lehetett volna. Ez nem igazságos.

– A törvény és az igazság nem mindig találkozik egymással – vont vállat Nawara. – Az igazság keresése mindannyiunkat a Szövetséghez vezet vissza, nem? Rhys, te is igazságot követeltél, amikor a családodat a Birodalom kitelepítette, ugye? Sokszor olyan igazságot hajszoltam a klienseim számára, amik nem is léteztek. Corrannak is megtagadták az igazságot, amikor a birodalmi tisztek által igazságtalanul elnyomott emberek érdekében szólt.

Nawara megállt, és a gand felé fordult.

– És te, barátom, te miféle igazságot keresel?

Ooryl pikkelyes szemhéja egy pillanatra eltakarta összetett szemét:

– Ooryl nem hiszi, hogy tökéletesen megértenéd, mi az, amit Ooryl keres. Hogy Oorylt itt befogadják, az nagy megkönnyebbülést jelent a számára. Ez beteljesíti Ooryl igazságát.

– Ez valóban nemes cél, Ooryl – ismerte el Nawara.

Corran kivezette a társaságot az eligazítóból. Az új szállásukhoz vezető út egy alagúton át vezetett, melynek két oldalán kisebb szálláshelyek sorakoztak. A Lázadók bázisa valamikor a Commenor legnagyobb holdján, a Foloron volt, egy elhagyott bányában. Azért a Commenort választották, mert viszonylag forgalmas helyen volt, és közel is esett mind a Koréliához, mind a Mag világaihoz.

Corran kinyújtotta a kezét, és végigsimította az alagút sziklafalát.

– Mi tényleg az igazságot hajszoljuk, Nawara, vagy csak bosszút akarunk állni?

– Ez esetben talán az igazság keresése és a bosszú vajon nem ugyanazt jelenti? Mi mindannyian részt vettünk a Birodalom megbuktatásában. A császár halála segített meggyorsítani a folyamatot, de nem azt a végeredményt hozta, amire mi számítottunk. Tízből három világ nyíltan fellázadt, újabb húsz százalék névlegesen támogatta a harcunkat, de a világok fele határozottan ellenünk volt. Amikor a császár feloszlatta a Szenátust, a moffok kezébe adta a provinciák irányítását. Bár hiszem, hogy Palpatine ezt nem úgy tekintette, mint a katasztrófa megakadályozására tett lépést, valójában az lett belőle.

– Igen. Ha a moffok nem kezdtek volna hatalmi versengésbe, aligha tudtunk volna elmenekülni a Magból. – A koréliai összevonta a szemöldökét. – Azután amikor már Palpatine és Darth Vader is halottak voltak, és a Halálcsillagok sem léteztek már, kíváncsi lettem, vajon mennyi tűz maradt a Lázadókban.

– Igen, ez így volt – Rhysati a társaság elé lépett és szembe nézett velük.

– Vader egy jelkép volt, ahogyan a császár is, és amikor ők meghaltak, a megkönnyebbülés tapintható volt. Szerintem nagyon sokan vélik úgy, hogy a Lázadók akkor győztek. A Zsiványkommandó felélesztése számomra azt sugallja, hogy legalább Antilles parancsnok és Ackbar admirális nem osztozik ebben a hitben.

A twi'lek a vállára vetette egyik agynyúlványát.

– Azzal, hogy a Lázadók az Endornál megverték a császárt, ők lettek a galaxis urai. Endor után egy hónappal a Szövetség Ideiglenes Hivatala kikiáltotta az Új Köztársaságot. A lázadókból kormánytagok lettek noha nem túlságosan értettek a kormányzáshoz. Lényegében a Birodalom egy újabb változatát hozták létre. Az Új Köztársasághoz csatlakozó világok a saját érdekeiket akarták érvényesíteni, és a velük folytatott tárgyalások nem éppen örömtelik voltak. A császár elpusztítása számos nemzetet hozott össze, többnyire és elsődlegesen azokat, amelyek a legjobban szenvedtek az elnyomástól.

Corran elgondolkodott.

– Azt akarod mondani, hogy az endori győzelem egy katonai lázadást politikai hatalommá alakított át?

– Nem egészen, de közel jár hozzá. A politika mindig is része volt a lázadásnak, jóllehet, amíg folytak a harcok, háttérbe szorult. A császár halála után megnőtt a jelentősége, mert segítségével katonai hódítás nélkül tudtak világokat terelni az Új Köztársaság kötelékébe. – Nawara a háta mögé bökött az ujjával. Antilles parancsnok győzelemhadjárata mutatja, milyen fontos volt a politika, és az még ma is a Lázadók számára. Egy vezető katonatiszt ki tudott emelkedni a szolgálatból, hogy diplomáciai feladatokat lásson el.

– És hallottam arról is, hogy Luke Skywalker újjá akarja szervezni a jedilovagokat – mosolygott Rhysati. – Noha a jedik eltűntek, mire én megszülettem, de a nagyanyám mesélt róluk és a klónok háborújáról.

– Az én nagyapám harcolt a klónok háborújában.

A twi'lek Corranra pillantott.

– A nagyapád jedi volt?

– Nem, csak a CorSec egyik tisztje, ahogyan az apám meg én is. Ismert jó néhány jedit, és harcolt az oldalukon a Korélia mellett, de ő maga nem volt jedi. A legjobb barátja is jedi volt, ott halt meg abban a háborúban, de nagyapa nem beszélt róla. – Corran lehajtotta a fejét. – Amikor Vader a jedik nyomába eredt, a CorSec feladata volt felkutatni őket, és ez a nagyapámnak nagyon nem tetszett... Pontosan az ilyen birodalmi akciók miatt alakult ki az az ellenszenv az emberekben, amely megkönnyítette a világok szövetségbe szervezését. Organa hercegnő és a Szövetségnek dolgozó diplomaták többet tettek az Új Köztársaság megerősítéséért, mint amennyit egy egész Katana-flotta tudott volna tenni. És a diplomaták keze még így is meg volt kötve.

– Ezért kell megújítani a Zsiványkommandót. – Én is azt hiszem, Corran.

Rhysati a szemöldökét ráncolta. – Mit hagytam ki?

Corran Nawara felé fordította a fejét.

– – Azt akarja mondani, hogy a diplomaták leszedtek minden gyümölcsöt, amit csak elértek. Amelyik világ csatlakozni akart, megtette; amelyik nem akart, az nem; akik pedig tétováztak, azokat meg kell győzni. A Thyferra például, ahol a bacta kilencvenöt százaléka található. Nekik most már természetes joguk, hogy mindkét féllel kereskedjenek, és hatalmas profitot zsebeljenek be. De mi jobban szeretnénk, ha a mi táborunkban tudhatnánk őket. Azzal, hogy két thyferrai került az osztagba, jelezni kívánták a Thyferrának, mennyire fontosak a számunkra. Ugyanilyen okból van köztünk két bothai is.

– És a csapatot egy koréliai vezeti, mindamellett egy koréliai pilóta is van benne – csapott a mellére Nawara. – Mindamellett jelképesen twi'lek, és twi'lek jogász is vagyok.

Rhysati elnevette magát.

– Akkor én jelképesen menekült vagyok.

Ooryl három ujjával a személyi kártyájára koppintott.

– Ooryl pedig jelképes gand.

– Nos, ha ez a csapat jelkép, és tele van jelképekkel, akkor feltételezhetően az lesz a dolgunk, hogy valami olyan nagyon jelképeset cselekedjünk, amitől csapatostul fognak csatlakozni a világok az Új Köztársasághoz. – Corran elmosolyodott. – És ameddig ez azt jelenti, hogy igazságot szolgáltathatok néhány birodalmi pilótának, akkor én benne vagyok.

– Ó, azt hiszem, meg lesz rá az alkalmad, Corran! A twi'lek vörös szeme most az alvadt vér színére sötétült. – Azt hiszem, egyedül a Zsiványkommandónak nyílik alkalma ilyesmire.

– Netán tudod, hogy mi lesz a következő célpontunk, Nawara?

– Csak következtetni tudok, Corran. – A twi'lek mindkét agynyúlványa egyszerre rezdült meg. – Hamarosan minden idők legnagyobb szimbóluma ellen megyünk. Reméljük, hogy jól kiképeznek bennünket, mert a Zsiványkommandó hamarosan a hegye lesz annak a dárdának, amit a Szövetség a Birodalom szívébe készül döfni.

Corran gerincén végigfutott a borzongás. – A Coruscant?

– Minél előbb elesik, annál előbb van vége a Birodalomnak.

– Sosem akartam a Coruscantra menni – vigyorgott a koréliai pilóta. – De ha mennem kell, akkor egy X-szárnyú pilótafülkéjében megyek, hogy minél emlékezetesebbé tegyem a kirándulásomat.

HÉT

Wedge Antilles arcáról eltűnt a büszke mosoly, miközben körbejárta az X-szárnyút. Kezével megsimogatta a gép kúpos orrát.

– Újonnan fényezett. Nagyszerű. – Elismerésének egy fejbólintással adott nyomatékot, hogy azok is tudják, mi a véleménye, akik nem hallották a megjegyzését.

A hatalmas hangárban lelassult a munka tempója, amikor megjelent, hogy ellenőrizze a gépét. Az osztag már elment, most a Folor árnyékos oldalán várják, hogy befejezze a vizsgálódását. Az övén kívül még három X-szárnyún dolgoztak a hangárban, de a munka most nemigen kötötte le a szerelők figyelmét. Miközben lassan rendezgették a szerszámaikat, a szemük sarkából figyelték a parancsnokot, hogy miként reagál a munkájukra.

Végigment a gép bal oldala mentén, és megjegyezte magában, milyen makulátlanul tiszta a torpedóállás. Ismét bólintott. A beszélgetés mögötte egyre hangosabbá vált, de nem törődött vele, tovább folytatta a vizsgálódást.

Wedge mindig egy tucatnyi okot talált a próbarepülés előtti ellenőrzésre, és azok mindegyike katonai szempontból megalapozott volt. Ez a csillagvadász már hét évet szolgált vele együtt, részt vett a legélesebb csatákban, és csak igen ritkán hibásodott meg. A vizsgálat során minden tenyérnyi helyet átvizsgált, ami hibalehetőséget nyújthat odakint az űrben. És ezzel megkíméli magát attól, hogy órákon át kellene a hidegben a mentőosztagra várakoznia.

Ennél is fontosabb azonban, hogy ezzel az alapos átvizsgálással példát mutat az osztag többi tagjának. Nem akarja, hogy az emberei azt higgyék, hogy amiért ők egy elit csapathoz tartoznak, ezáltal mentesülnek minden olyan feladattól, amit a közönséges mezei pilótáknak el kell végezniük. A legtöbb embere természetesen nem ilyen, de nem szeretné, ha egy is akadna, aki úgy istenigazából belelazítana a dolgokba, mert azzal példát mutatna a többieknek. Igaz, most nincsenek itt, és nem látják, mivel foglalkozik, de afelől biztos lehetett, hogy ennek a híre eljut a pilótáihoz. És ha látják az eredményét, sajnálni fogják, hogy nem voltak jelen.

Megállt egy pillanatra, és végignézett a hajó oldalára festett X-szárnyúak és bombázók során. A kisebb hajók hosszú sorának két végét Halálcsillagok zárták le. Közvetlenül a géptörzsön végighúzódó vörös csíknál pedig ssi-ruuk vadászok képei sorakoztak. Hosszú harc volt. És a java még hátravan.

Wedge a háta mögül meghallotta Emtri csiripelését.

– Zraii mester elnézését kéri, amiért a trófeák számát nem festette fel a pilótafülkére. Mindazonáltal a pirossal jelölt hajók egy osztagot kívánnak szimbolizálni... azaz szám szerint tizenkettőt.

Wedge a szemöldökét ráncolva a droid felé fordult. – Tudod, azért van némi elképzelésem arról, hogy hány hajó van egy osztagban.

– Igen, persze, uram. Ezt tudom, de ha arra gondolok, hogy a verpinek hatos számrendszerben gondolkodnak, az emberek meg tízesben, akkor a tizenkettő, ami a verpineknél "négyökölnyit" jelent, az embereknél is zavart okozhat.

– Az ember akkor tartja fel a kezét, amikor megadja magát. Egyébként én azt sem bánom, ha nagytucatban számolnak.

– Nagytucatban, uram?

– Igen. Az tizenkétszer tizenkettő, Emtri. – Száznegyvennégy?

– Igen. Negyvennyolc verpin ököl. – Emtri zavartan elfordította a tekintetét.

– Uram, ha tudom, hogy ön folyékonyan beszéli a verpint...

– Elég, Tri! Nem beszélem a verpint, de van némi fogalmam a matematikáról. Hagyd, hogy befejezzem az ellenőrzést!

Wedge nagyot sóhajtott, és lassan engedte ki a levegőt. Beszélnem kell Luke Skywalkerrel, tőle megtudhatom, hogyan kell boldogulni egy 3PO-egységgel. De nem jó... nekem nincs nővérem, aki a nyakamba varrja ezt a droidot.

Visszament a jobb oldali hajtóművekhez, és megvizsgálta a hűtőrendszert, nincs-e benne törmeléklerakódás. Ezek után a deflektorpajzs lencséit nézte meg, és úgy találta, hogy újakat szereltek fel. A TIE-vadászokkal szemben az X-szárnyúak legnagyobb előnye a pajzs, ami lényegesen megnyújtja a hajó élettartamát. Noha a lézerek telepei a gyakorlatok miatt nem voltak feltöltve, magának az ágyúnak az állapota megelégedéssel töltötte el.

Külön figyelmet szentelt a stabilizátorszárnyak végére szerelt ikerlézerekre. Kihúzta az alsót, és érezte, hogy annak csekély holtjátéka van. Ez jó: hosszabb holtjáték esetén megnő a lézer találati pontatlansága.

– Emtri, kérdezd meg Zraiit, milyen hatótávolságra lőtte be a lézert?

Rövid kattogás, csipogás kezdődött a technikus és a droid között.

– Azt mondja, 250 méterre, parancsnok.

– Jól van. – Amikor a Halálcsillag ellen mentek, az X-szárnyúakat átkonfigurálták, hogy a lézerek zérópontja, az a pont, ahol a négy sugár koncentráltan találkozik, fél kilométerre kalibrálták be. Ezáltal nagyon pontosan tudtak becélozni felszíni objektumokat. Az űrben azonban nagyobb hasznát veszik a rövidebb fókusznak, mert az ottani célpontok meglehetősen gyorsan mozognak. Ezek az ágyúk több mint egy kilométerre elhordanak, de rövid távon, úgymond belharcban, sokkal nagyobb tűzerőt képviselnek.

Az ágyú csöve, a visszacsúszás-csillapítók, az önvezérlő frekvenciaváltók, az állítható sugártorkolat mind nagyon jó állapotban voltak. Az ágyúk alatt végigbújva a hajó faránál kötött ki. Az energiakapcsolók, a deflektorgenerátorok, a kipufogónyílások, az energiaszintindikátorok is rendben voltak. A hátsó szárnyfelületen és az ágyúkon javítások nyomait látta, de csak az ő gyakorlott szeme vette észre őket.

A vizsgálatot befejezve visszament a hajó orrához, és meghajolt a verpin technikus előtt.

– Olyan, mint az új, ha nem jobb annál.

Emtri fordított, és a verpin zümmögni kezdett. Wedge nem tudta, mit mond, de amikor a bogárember ízelt karjával megveregette a vállát, abból rajongást és hálát olvasott ki.

– Emtri, mit mondtál neki?

– Hogy ön szerint, uram, ez a gép szuper állapotban van ahhoz képest, hogy már régen be kellett volna olvasztani. Ezt nagyra értékeli. Ő azt mondta, hogy nagyon szeret régiségeket helyrepofozni, és vette a bátorságot, és apróbb igazításokat végzett a gépen, amivel megnövelte a hatékonyságát.

– Ó, ez csodálatos – mondta Wedge, és elmosolyodott. A verpinek rendkívüli technikai adottságaikkal és azon képességükkel, hogy ráéreznek a legapróbb részletekre is, mint mondjuk egy feszültséggyűjtő góc okozta potenciális veszélyre, a galaxis legkiválóbb technikusaivá tette őket. És az a hír járja róluk, hogy megbütykölik a gondjaikra bízott hajót. Wedge-nek még nem volt velük gondja, de hallott már olyasmiről, hogy rekonfigurálták a hajók beállításait, mit sem törődve azzal, hogy a pilóták nem rendelkeznek mikroszkopikus látással, vagy nincsenek otthon a hatos számrendszerben.

Wedge továbbra is mosolyogva felmászott a létrán a pilótafülkéhez. Behajolva a fülkébe az asztromechanikus robotra pillantott. Első pillantásra nem is vette észre, hogy ez egy virágcserépfejű R5-ös modell. Noha az R5-ösök újabbak, Wedge jobban szerette a régi, félgömbfejű R2-est, amit Luke Skywalker is használt, már csak azért is, mert kisebb termetük miatt rosszabb célpontot nyújtottak az ellenség számára.

– No, akkor te leszel az, akit előbb eltalálnak, mint a pilótafülkét, mi?

A droid rémült tülkölése mosolyt csalt az arcára. – Ne aggódj, még nem kezdtek tüzelni ránk. Wedge belehuppant a pilótaülésbe, és kellemes meglepetés érte. Zraii egyik pluszszolgáltatása az volt, hogy átszabta az ülés párnázatát. Ettől még kényelmesebbé válnak a hiperugrások. Beszíjazta magát, azután sorra felélesztette a rendszereket. A monitorok, az indikátorok életre keltek, ahogy az várható volt.

– Fegyverek zöldek.

Az R5 jelentette a navigációs adatokat és közölte, hogy az irányító rendszerek üzemkészek. Wedge felvette a sisakot, és bekapcsolta a komót.

– Zsivány Vezér felszállási engedélyt kér Folor Forgalomirányítástól.

– Zsivány Egyes, engedélyt megadom. Jó utat, parancsnok!

– Köszönöm, irányító.

Egy mozdulattal bekapcsolta a repulzorgenerátorokat, és határozott mozdulattal felemelte a hajót a hangár padlójáról. A pedálokkal kiegyenlítette a hajó billegését. Meg akarta mutatni a jelenlévőknek, milyen biztos kézzel uralja a járművet. Jól tudta, hogy a bemutatójának híre megy, és a bázis pletykahálózata addig le se száll a témáról, amíg valami nagyobb eseményről nem szerez tudomást.

Ráadta a torlóerőt, és gépével ráállt a magnetikus mezőre, és annak oltalmában kilibbent az űrbe. Kiérve bekapcsolta az Incom 4L4 fúziós torlóműveket, és szédítő sebességgel eltávolodott a szürke holdfelszíntől. Megpörgette a hajót, majd felkapta az orrát, és nyújtott íven a horizont felé iramodott.

A műszerfal kijelzői szerint a hajtóművek 105 százalékos hatékonysággal üzemeltek – ezt is a verpin technikusnak köszönhette. Levette a torlóerőt 70, majd 65 százalékra, és felnyúlt a feje fölé. Egy kattintás, és a szárnyak X alakban szétváltak – innen kapta a gép a nevét.

A képernyő bal felső sarkára pillantott, ahol felvillant az R5 megjegyzése: "Mynock".

– Azért neveznek Mynocknak, mert túl sok energiát fogyasztasz?

Az egymást gyorsan követő sípolások, tülkölések a képernyő felső felén lefordítva jelentek meg:

– Egy pilóta egyszer azt mondta, hogy csatában úgy sikoltozom, mint egy mynock. Ez gyalázat, parancsnok.

– Megértelek. Senki nem szereti, ha egy űrpatkányhoz hasonlítják. – Wedge megrázta a fejét. – Állítsd vissza a gyorsítókompenzátort! Öt ezrelék gravitációt akarok.

Az asztromech droid végrehajtotta Wedge parancsát, aki egyszeriben jobban kezdte érezni magát. A vadászgépnek a harc közbeni gyorsulásokból és lassulásokból adódó gravitációingadozását egy kompenzátor semlegesítette, amely egyenletes nehézkedést biztosít mind a hajó, mind a pilóta számára. Ezzel megoldódnak a pilóta keringési problémái, és a medikusokat sem rémisztgetik a vörös kijelzők, de Wedge-nek ettől olyan érzése támadt, mintha megszűnne a kapcsolat közte és a gép között.

Teljes gravitációban repülni olyan volt, mintha vastag kesztyűben akarná felszedni a kiszóródott sószemcséket. Természetesen ez kivitelezhető, de kesztyű nélkül sokkal könnyebb. A repülés sokkal könnyebb, ha az ember teljesen ura valamennyi érzékének, és a kompenzátor bizonyos fokig tompította a kinetikai érzékelést.

Ez a pilóta halála: Wedge meg volt győződve arról, hogy számos pilóta csak azért halt meg, mert nem úgy érzékelte a mozgást, ahogy kellett volna. Jek Porkins, egy nagydarab srác, aki mindig a maximumra srófolta fel a kompenzátorát, egyszerűen belerohant az első Halálcsillagba, miközben megpróbálta kihúzni a gépét a zuhanásból. Folyamatos kiáltozása, hogy "Meg tudom tartani, meg tudom tartani!", statikus zajba fulladt, amikor X-szárnyúja belecsapódott a császárjátékszerébe. Ha nem használja a kompenzátort, érzi, hogy nem emelkedik, és akkor eszébe jut valami mentőötlet.

Teljes kompenzáció nélkül repülni – ez az egyik feladat, amire meg kell tanítanunk az újoncokat – gondolta Wedge. Magában nevetett. Gavint leszámítva az egész csapat az ő korosztályából került ki. Csupán azért tekintette őket kölyköknek, mert nekik nem voltak olyan tapasztalataik, amilyeneket ő és Tycho átéltek. És azzal, amit most megtanítunk nekik, tovább életben maradnak, mint közülünk nagyon sokan.

Wedge megint csinált egy csavart, amikor elérte a terminátorvonalat, és a nappal egy szempillantás alatt éjszakába váltott. A konzolon megnyomott egy gombot, mire a képernyője taktikai szkennerre váltott, és egyszeriben vagy tucatnyi más gépet pillantott meg. Tizenegy X-szárnyú és egy Z-95XT gyakorlógép – az X-szárnyú egy szelídebb változata – nyüzsgött körülötte az űrben.

A komot átkapcsolta a taktikai frekvenciára, amin keresztül Tychóval tarthatta a kapcsolatot.

– Minden rendben és működik, Tycho?

– Megerősítve. A rendszerek hibátlanok. Csak a disznók miatt zúgolódtak.

– Ezen nem csodálkozom. Kapcsolj Tak Egyre.

– Vettem.

Amikor átkapcsoltak az egység közös frekvenciájára, Wedge éppen elkapta Zsivány Kilenc, vagyis Corran Horn egy megjegyzését.

– ...vak, lomha, zabáló disznók.

– Biztos vagyok benne, Zsivány Kilences, hogy a társai, akik Y szárnyúval is repülnek, örülni fognak a megjegyzésének.

– Sajnálom, uram.

– Jó.

Az egységparancsnok visszavette a sebességet, és a repulzorgenerátorral kiegyenlítette a hold gravitációját. Ami az Y szárnyúakat illeti, még a Birodalom elleni háború korai szakaszában, a Lázadók táborában hallott róla, milyen lassúak, és mennyire gyengék a szenzorjaik. Lényegében a B-szárnyúak voltak hivatva leváltani őket, és átvenni a feladatukat, de mind a mai napig nem tudtak eleget gyártani belőle, ezért számos Y szárnyú maradt szolgálatban.

"Zabáló disznóknak" tartották őket, ezért a Folor tüzérsége által lebombázott terület a "dagonya" nevet kapta. A Szövetség mindamellett "Vizesárok"-nak nevezte, talán éppen a Halálcsillag mesterséges kanyonjának állítva így emléket. A pilóták mindazonáltal nem kívántak emlékezni rá. Az Y szárnyúak a hold kanyonjaiban, a dagonyákban gyakorolták a fordulatokat, bombázó manővereket. Ezalatt az X-szárnyúak inkább a hold körüli szatellitmezőben gyakorolták sokkal kifinomultabb trükkjeiket.

– Ma néhány alapgyakorlatot végzünk a tüzérségi g zónában. Lézercélpontok szolgálnak majd mozgó céltárgyként, Az értékelést a gyorsaság és a pontosság alapján végezzük, ha találatot kapnak, pontot veszítenek. Géphiba esetén azonnal kiállnak, és a javítás után a következő turnusban újra indulnak. Nem akarunk sem pilótát, sem gépet veszíteni, ezért ne csináljanak ostobaságot. Van kérdés?

Horn hangja reccsent a sisak hangszórójában.

– Uram, a lézereink 25 méterre vannak belőve, ez roppant kevés felszíni célpont ellen.

– Ezek szerint nagyon pontosnak és nagyon gyorsnak kell lennie, ugye, Mr Horn.?

– Igen, uram.

Wedge elmosolyodott.

– Jól van, akkor talán maga induljon elsőnek. Mr Qrygg lesz a társa.

– Igen, uram. – Horn lelkesedése mintha átragadt volna a gépére, gyors orsóba kezdett. – Felszíni támadásra felkészülni.

– Sok szerencsét, Mr Horn! – mondta Wedge, és kikapcsolta a komot.

– Mynock, kérem Horn R2-esének szenzorjait add Celchu kapitány vonalára a Tak Hármasra. A komját átkapcsolta Tak Kettesre.

– Kapitány, adatbevitel Zsivány Kilencestől.

– Na, ezt szívesen megnézem. Biztosan érdekes lesz.

– Bizony, Tycho, ez az lesz. Olyan minősítést akar a fiú, amit a többiek nem tudnak elérni. – Wedge lassan bólintott. – Ezért ma egy kissé nehezebb feladatot találtam ki neki. Lássunk hozzá...

NYOLC

Corran kiemelte a gépet a zuhanásból, és a Folor felszíne felett kezdett siklani. A két hegy között nyíló hasadékszerű völgy előtt felkapta a gép orrát. Sorban vörös fények villantak fel és aludtak ki a hegygerinceken és a fennsíkokon. A csipkézett hegylánc sebesen

suhant tova alatta.

– Kilences, itt Tízes. Elülső pajzzsal repüljek?

– Negatív, Tízes. Nyilván hátulról kapjuk a célpontot. – Corran a képernyőjére pillantott. – Füttyös, nem tudnád kissé fokozni az első szenzorokat? És a hátsók adatait is tedd a képernyőre. Igen, igen, először foglalkozz csak a kommunikációs csatornáiddal, ez utána is ráér, csak csináld már. Kösz.

Pár másodperc elteltével az asztromech droid teljesítette a parancsot, és a képernyő tartalma nyomban megváltozott. Az elülső hegylánc halványzöld foltként jelent meg, a villogó fénypontok pedig vörös karikákként, amikre Wedge akár már lőhetett is volna. Korábbi tapasztalataiból tudta, hogy Füttyös automatikusan rombusszá konvertálja a köröket, ha azok ellenségesnek bizonyulnak.

A vadászgép berontott a völgybe. Kétoldalt magas és meredek sziklafalak vették körbe. Ellentétben a folyók által vájt kanyonokkal, ennek a fala csipkézett és tagolt volt, és pillanatok alatt porrá zúzhatta volna a hajót. Olyan ez, mintha őrlőfogak között repülnék.

Kissé feljebb vitte a gépét, majd amikor két vörös kör rombusszá változott, lejjebb ereszkedett. Az ő lézerágyúja balra pásztázott, és éppen befogta az első célpontot, amikor a gand elkapta a másodikat.

– Szép lövés volt, Tízes.

– Ooryl félt. Ooryl a jövőben csak a tiszta célpontra fog koncentrálni.

– Szó sem lehet róla. Két újabb célpontunk van. Elkapjuk őket. – Corran a gépével jobbra húzott. – Ha elvétem, a tiéd.

– Ahogy parancsolod.

Corran hátrahúzta a kormányt, mire a gépe meredek ívben felfelé tartott, egyenesen az első célpont felé. Mielőtt az még becélozhatta volna, Wedge már tüzelt. Abban a pillanatban balra kapta a gépét, a kanyon közepe felé, és miután kiért az orsóból, máris ott volt a második célpont előtt. Kapott tőle egy belövést is, de nem tett kárt a pajzsában.

Corran kissé felemelte a gépét, és jobbra döntve követte a kanyon ívét. Enyhén felfelé tartott, hogy a szenzorjai fel tudják mérni a völgyet, amikor mintegy kilométernyi távolságból, egy bunkerből tűz zúdult rá.

Hirtelen előrenyomta a kormányt, és lement a völgy talajáig. Onnan lassú emelkedésbe kezdett.

– Én elkapom a bal oldalit, a tiéd a jobb.

Rövid, érthetetlen hangzavar jelezte, hogy Ooryl vette az üzenetet.

Az X-szárnyú a sziklaperem magasságába szökkent, és már tüzelt is a bal oldali célpontra. Azután gyorsan alább ereszkedett, hogy megismételje az alábbi manővert, csakhogy Füttyös veszett csipogásba kezdett. Hátulról fenyegető jelek érkeztek.

– Teljes pajzsot hátra, Füttyös!

Épphogy balra tudta kapni a gépét, máris lézersugarak suhantak el mellette. Gyorsan megbillentette a bal vezérsíkot, mire a gépe enyhén balra húzott. Ezzel kivitte a gépet a két ágyú célvonalából, ő azonban továbbra is rajta maradt a célon. Négyszer tüzelt, ebből a második és a harmadik talált.

Gépét megdöntve annak hasát mutatta a sziklafalnak, amely az ellenséget rejtette, majd bekapcsolta a repulzorliftet. A hirtelen támadt erőtér ellökte a gépet a sziklafaltól, és a kanyon közepe felé penderítette. Ott visszabillentette az X-szárnyút, kikapcsolta a repulzív lebegtető generátorait, és felgyorsított. Ooryl alatt találta magát. A lézerlövedékek továbbra is elsuhantak mellette.

Füttyös sebtében végigpásztázta a völgyet, és megmutatta Corrannak. A szemközti sziklafal tüzelőállásokat rejtett. Ha Corran az első lövések után nem ereszkedik lejjebb, a szenzorjai észreveszik az állásokat.

Feljebb kellett volna szállnom, lecsapni rá, és egy orsóval rámenni a jobb oldali célpontra. Ooryl ugyanezt megtehette volna a másikkal, és már túl is lennénk rajta.

– Elülső képet, Füttyös.

A célpontok elhelyezkedését látva Corran visszavette a sebességét, így több ideje maradt a célpontok befogására.

– Kezd sűrűsödni.

Füttyös sípolt valamit arról, hogy Corran alábecsüli.

Minél beljebb hatoltak a völgybe, a célpontok annál gyorsabban bukkantak fel. Corran megérintette a talizmánját, és minden erejével a feladatra koncentrált. Gyorsan kielemezte a célpontok elhelyezkedését, keresve a legmegfelelőbb támadási szöget. Eközben forogva, jobbra-balra lendülve kerülgette az ellenség tüzét. Nem mindegyik célt találta el, de őt még kevesebben tudták becélozni.

A völgy kétharmadánál Wedge és Ooryl az előző, tüzelőállásokkal teli sziklaperemhez hasonló hegyláncot talált.

– Maradj le, Tízes. Magamra vonom a tüzet, te meg leszeded őket, rendben?

Éles sípolás volt a válasz. Corran a hegygerinc magasságába szökkent, és tüzelni kezdett a bal oldali lőállásokra. Széles, bal ívű fordulattal elkerülte az alulról jövő áldást.

– Középtájon, lefelé, Tízes.

Nem várta meg a választ, dugóhúzóba vitte az X-szárnyút, és lőni kezdte a jobb oldali célpontot. Balról még mindig tüzelték rá, de gyorsan a tűzvonal alá bukott, és tovasuhant a kanyonban.

– Ooryl elkapta, Kilences.

– Gratulálok, Tízes.

Egy enyhébb kanyar után Corran látta, hogy a kanyon alja összeszűkül. A szoros felett négy jól elhelyezett tüzelőállás próbálta megakadályozni, hogy a völgyből akár egy X-szárnyú is ki tudjon jutni. Helyzetükből ítélve a hasadékba viszont nem tudnak tüzelni.

– Füttyös, add meg a hasadék szélességét.

A droid jelentése szerint átlag tizenöt méter volt, a legszűkebb pontján 12,3 méter

– Helyes. A sziklafal majd fedez. – Mögötte Ooryl megértve, mire gondol, máris megbillentette a gépét. Corran elmosolyodott, és besurrant a szűkületbe. Igyekezett a talajjal párhuzamosan maradni.

– Kilences, perdülnöd kellene.

– Negatív, Tízes. Elég széles – legalább egy méter marad mindkét oldalon.

– Ha középen akarsz meghalni...

– Ha nem tenném, akkor halnék meg. – Corran mély lélegzetet vett, és a gépe orra előtt tízméternyire lévő képzeletbeli pontra koncentrált. Kezét lazán a botkormányon tartotta, és finoman kormányozta a gépet.

Igyekezett a hasadék közepén maradni, csak néha libbent jobbra vagy balra, ahogy a sziklafal kiszögellései azt megkívánták.

Egyre szűkebb lett. Nyugi, nyugi. Félméternyit balra húzott, és a szűkület máris mögötte maradt. És még csak meg sem karcolta a gépe szárnyát. A hasadék fala sebesen rohant el mellette, szürke és kék színei egybeolvadtak. Corran azon kapta magát, hogy minden nehézség nélkül kormányozza a gépét. Tudta, ha teljes sebességgel haladna, akkor sem érhetné baj.

Mintha kilométerek volnának mindkét oldalon, nem csupán méterek. A hasadék végét jelző világos vonal szinte berobbant a képernyőre. Most pedig lássuk a célpontokat.

Kihúzva a kanyonból, az X-szárnyú felszökkent a magasba, és a hajtóművei tüzet kezdtek okádni. A legalacsonyabb célponttal kezdte, szinte váratlanul lőtt rá majd egy orsóval a magasba szökkent, és jobbra felhúzott. Meglőtte a másodikat, és fél fordulatot vett.

Fejtetőn állva lőtte szét a harmadik lőállást. A negyedikkel a hurok közepén elsuhanó Ooryl végzett.

Corran kijött a hurokból, egyenesbe állt, és Ooryl után iramodott. Hátrarántva a kormányt felkapta az X-szárnyú orrát, és eltávolodott a Folortól. Nyújtott orsóval megközelítette Ooryl gépét, és a Folortól tisztes távolban együtt húztak a csapat többi, orbitáló gépe felé.

Corran sisakját Antilles parancsnok hangja töltötte be. – Ez roppant hatásos volt, Mr Corran. A pontszáma 3250 az elérhető 5000-ből. Egészen jó.

Corran szélesen elvigyorodott.

– Hallod ezt, Füttyös? Zsivány Vezér el van ragadtatva. – Bekapcsolta komegységét. – Köszönöm, uram.

– Most visszamehet a bázisra, Mr Horn. Az ön szerepe itt véget ért. A nap hátralévő részében kedvére pihenhet.

– Igen, uram. Zsivány Kilences hazafelé tart.

Igen, ez a szabadság. A megalázottak szabadsága. Corran rágóizmai megfeszültek, a fogát csikorgatta. Most várhat a hangárban, mire a többiek visszaérnek, hogy megtudja a gyakorlat végeredményét. Tudta, hogy fogadnia kell majd a gratulációkat, és azt is, hogy nem Bror Jace öntelt modorában kell tennie. Nem akarja túlszárnyalni a többieket, de azt tudni akarja, hogy jónak tartják-e.

A többiek párokban érkeztek vissza, és ő, ha tehette, kerülte őket. Először Lujayne Forge és Andoorni Hui tért vissza. Amikor megpillantotta a gépüket, a mosoly szétterült az arcán. Tudta, hogy őket mindenképpen felülmúlta. Jó pilóták, de én igazán nagyot repültem. Ma nem érhetett utol senki.

Andoorni csendben maradt, nyilván komor gondolatok gyötörték – de hát ki tudhatja egy rodiainál? Lujayne valósággal mentegetőzött.

– 3300-at értem el, Corran. Andoorni meg 3750-et.

– Micsoda?

Lujayne tétovázott, és sután húzogatta az egyik hajtincsét.

– Ez a mi napunk volt. És te is fellelkesítettél bennünket.

– Ez így van. – A rodiai felé fordult, majd eltávozott. Lujayné együtt érzőn mosolygott rá.

– Nem jössz le a DownTime-ba? Enni kéne valamit. – A hangjából érződött, hogy ki akarja mozdítani, hogy felkészítse a rá váró eseményekre.

A ki nem mondott figyelmeztetés ellenére megrázta a fejét.

– Kösz. Talán később majd találkozunk a kávézóban. – Corran tovább várta az osztag visszatérő tagjait.

Peshk Vri'syk és Ooryl együtt jöttek. A vörös szőrű bothai széles vigyorral újságolta, hogy 4200 pontot ért el. A gand sokáig magába szállva hallgatott, végül kibökte:

– Qrygg 4050 pontot kapott.

Corran ebből sejtette, hogy itt valami különös dolog megy végbe. Azzal, hogy a gand a családi nevén nevezi magát, a szégyenét fejezi ki. Márpedig ő a csillagokig ugrana örömében. Abból, hogy Ooryl egyszerűen nem akart szóba állni vele, és csak nagy nehezen oldódott fel, tudta, hogy Ooryl szégyenének őhozzá van köze.

A csoport többi tagja sem volt túl bőbeszédű, mindössze az eredményüket közölték. Mindenki Corran előtt végzett, a többség több mint 1000 ponttal előzte meg.

Ezt Corran nem akarta elhinni. Tudta, hogy nagyon jól repült. Később tudok majd ennél jobbat is, de előszörre nem megy. Ez lehetetlenség. Hacsak...

Corran gyorsan a töltőhelyre sietett, ahol Füttyös éppen a telepeit töltögette.

– Füttyös, a repülés kezdetén valakivel felvetted a kapcsolatot. Kivel?

A droid holoprojektora izzani kezdett. Corran előtt megjelent Wedge Antilles miniatűr mása.

– Elküldted neki a szenzorjaim adatait?

Fülsértő sípolás formájában érkezett a helyeslés.

– Tudom, hogy nem tiltottam meg.

A rövid brekkenésre Corran összerezzent.

– De, Füttyös, helyeslem, amit tettél. De mostantól fogva az engedélyem nélkül semmilyen adatot ne adj ki, megértetted?

A droid higgadtan tülkölt, majd halk fuvolázásba kezdett, amit olyankor szokott, ha Loor lépett a kávézóba. Corran megfordult és látta, hogy a Fejvadász Kiképző a Zsivány Vezérrel a sarkában belép a vonósugár körébe. Nézte, hogyan landolnak.

– Ideje választ kérni néhány kérdésre.

Corran érezte, hogy valami a lábához ér Lepillantva látta, hogy Füttyös húzogatja a nadrágja szárát.

– Ma már egyszer elárultál. Ne bonyolítsd a helyzetet.

A droid hangja még idejében átváltott valamilyen gyászzenébe, amint Corran odasietett Wedge gépéhez. Amint a parancsnok lefelé mászott a létrán, előbújt a szárny alatti rejtekéből. Dühösen szalutált, és addig nem mozdult, amíg Wedge nem viszonozta a köszöntést.

– Valamit mondani akar, Mr Horn?

– Igen, uram.

– Nos? – Wedge lehúzta a kesztyűjét.

– Kérek engedélyt őszintén szólni, uram!

– Ha ez magának jó, Mr Horn.

Corran keze ökölbe szorult.

– Mindenkinek megadta a célpontokra vonatkozó adataimat. A lelkemet is beleadtam ebbe a repülésbe, nálam senki nem csinálta volna jobban elsőre. Átadta a többieknek az adatokat, hogy arra alapozva jobbat tudjanak produkálni. A többiek az én eredményemre alapozva tudtak lekörözni engem.

Wedge szeme sem rebbent, úgy állta Corran pillantását.

– És?

– És? Ez nem fair, uram. Én ennek az osztagnak a legjobb pilótája vagyok, ön pedig úgy állít be, mintha a legrosszabb volnék. A többiek nem jobbak nálam. Ön meglopott engem.

– Értem. Befejezte?

– Nem.

– Nos, fejezze be, mert különben nem lesz rá alkalma. Megértett?

Wedge hangja jeges tűként hatolt a gerincébe.

– Igen, uram.

Távoztában Wedge még odavetette neki:

– Gondolkodjon el azon, hogy miért van itt, Mr Horn! Maga egy csapat tagja, és eszerint kell viselkednie. Ha nekem arra van szükségem, hogy maga berepülje a dagonyát, hogy az adatokat akár az Y szárnyúaknak továbbíthassam, akkor maga azt fogja tenni. Hogy maga mennyire jó, az mit sem számít, ha a csapat többi tagja odaveszik. Maga lehet az osztag legjobb pilótája, de az osztag csak olyan jó, mint a legrosszabb pilótája.

Ma a többiek megtanulták, hogyan kell egy felderítő adatait felhasználni ahhoz, hogy épen átjussanak egy halálos területen. Maga pedig megtanulta, hogy csak azért, mert tehetséges pilóta, semmivel sem fontosabb a csapat többi tagjánál. Örülök, hogy ezt megtaníthattam az embereimmel. Ha ön ezzel nem ért egyet, van más osztag is, amely szívesen lát a Zsiványoktól kiszuperált pilótákat is.

Corran elvörösödött, és a gyomra émelyegni kezdett. Igaza van – ugyanúgy látja a dolgokat, ahogyan Lujayne. Tudja, mennyire komoly a helyzet. Hülye voltam. Nagyot nyelt.

– Igen, uram.

– Igen, mi, Mr Horn?

– Örülök, hogy megtanulhattam a leckét, uram. Az osztaggal akarok maradni.

Wedge lassan bólintott.

– Rendben. Nem akarom elveszíteni magát. Mindent elkövet, hogy szuperpilóta váljék magából. De még nem tart ott. Van gyakorlata, de ennél több kell ahhoz, hogy az egész osztag jó legyen. A maga kiképzése némileg különbözni fog a többiekétől, de magának is sokat kell tanulnia. Megértett?

Corran bólintott.

– Igen, uram. Köszönöm, uram.

Wedge átnyújtotta a sisakját és a kesztyűjét egy asztrotechnek.

– És hogy tudja, most teljes joggal dühös. De jusson eszébe, hogy ez a fajta düh egy ütközetben a halálát jelentheti. És azt hiszem, azt maga sem akarja jobban, mint én. – Az osztag parancsnoka katonásan tisztelgett. – Leléphet, Mr Horn.

Corran viszonozta, és egy hátraarc után merev léptekkel elvonult a hangár belsejébe. Alvajáróként kerülgette a hajókat, lépdelt át a kábelkötegeken. Szándékosan kerülte a helyet, ahol Füttyös töltötte magát mindamellett meghallotta "Ugye megmondtam" jelentésű füttyögését. Corran rádöbbent, hogy ezt az apja halála óta egyre gyakrabban hallja.

– Mr Horn.

Corran megállt, és kilesett komor emlékeinek gyülekező felhői alól. Karja tisztelgésre lendült.

– Celchu kapitány.

A kék szemű férfi viszonozta a köszöntést, azután karba fonta a kezét.

– Még mindig itt sétafikál?

– Uram?

– Most vagy Antilles parancsnok nem törődik eléggé az embereivel, vagy maga keményebb dió, mint gondoltam.

KILENC

Corran zöld szeme összeszűkült.

– Nem hiszem, hogy a parancsnok túl lazára fogná a gyeplőt, uram.

Tycho feltartotta a kezét.

– Bocsásson meg, Mr Horn, lehet, hogy nem jól fogalmaztam. A CorSec aktájából ítélve meg abból, ahogyan a magányos repüléseit végzi, az az érzésem, hogy egy magányos farkassal állok szemben. Azok pedig nem szeretnek csapatban dolgozni.

De én nem ilyen vagyok. Vagy igen? Corran összevonta a szemöldökét.

– Tudok együttműködni másokkal, de azt is tudom, hogy ha baj van, csak magamra számíthatok. Erről nem tehetek, ez tartott életben a nehéz időkben is.

Tycho a Folor bázisának mélye felé intett, elindult, és Corran felvette a lépést.

– Az a baj ezzel a magatartással, Corran, hogy távol tartja vele a többieket. Megnehezíti a számukra a segítségnyújtást, ha úgy hozza a szükség. És elbizonytalanítja őket, hogy vajon maga segítene-e nekik, ha bajba kerülnek.

– Hé, én sosem hagytam bajban a haverjaimat!

– Ezt nem vonom kétségbe, csakhogy a haverjait a saját szempontjai szerint válogatja meg. Vannak, akik nem tekintik magukat a barátjának. – A magas férfi összeszorította az ajkát. – Tudom, hogy a maga számára nem könnyű az ittlét.

Ez alaptalan feltételezés. Én is ugyanúgy viselkedem, mint a többiek.

Corran oldalvást Tychóra pillantott.

– Miből gondolja mindezt, uram?

– Maga a Koréliai Biztonsági Erőknél szolgált, és nem kevés időt töltött azzal, hogy olyan embereket ölt meg, akik most a szövetségesei. Ez nem olyasmi, amit egy éjszaka meg lehet emészteni.

– Önnek sem lehet könnyebb, uram. Ön birodalmi pilóta volt.

Tycho nem válaszolt nyomban, és Corran megérezte, hogy sebezhető pontjára tapintott rá. Ezt teljes bizonyossággal tudta. Ki akarta használni a lehetőséget, és belemarni a kapitányba, de az arcán átfutó fájdalmas kifejezés megfontolásra késztette.

– Maradjunk annyiban, hogy az én helyzetem merőben más, mint a magáé. – Tycho arca kifejezéstelen maszkká változott. – Más idők voltak, más körülmények.

Corran érezte, hogy őszintén beszél, ezért lemondott a szándékáról. Ez az őszinteség lerombolta benne a falakat, amikről nem is tudta, hogy léteznek.

– Igaza lehet, uram. Ha itt körülnézek, azokat a csempészeket látom, akik megölték apámat. Mégsem kiálthatom világgá a fájdalmamat. Elég körbepillantani, és eszembe jut, hogy ezt a helyet a csempészek használták, mielőtt a Szövetség ide költözött. Ha akkoriban tudom azt, amit most tudok...

– Még inkább meg lett volna győződve arról, hogy a Lázadók rosszat cselekedtek.

– Igen, azt hiszem, úgy lett volna. Emlékszem, akkoriban jártam a CorSec Akadémiára, amikor a császár körözést adott ki Han Solo és Chewbacca ellen. Tarkin nagymoff meggyilkolásával vádolták őket, a Halálcsillagról természetesen szó sem esett. Ha akkor a CorSecnél vagyok, biztosan elkapom Solót. Úgy tartottam, foltot ejtett Korélia becsületén.

Halvány mosoly bujkált Tycho szája szögletében. – És még ma is így gondolja.

Corran összerezzent.

– Fűszert csempészett egy huttnak. Megértem, ha olykor olyan döntéseket hozott, amik megosztották a lényét. Csak együtt tudok érezni vele, amiért felszabadította a vuki rabszolgákat. A Korélián senkinek nem tetszett a rabszolgaság ötlete. De apám azután egyre mélyebbre süllyedt.

Tycho bólintott.

– Csak mert maga nem süllyedt olyan mélyre, amikor tönkrement az élete, neki sem kellett volna?

– Valahogy úgy. – Corran megállt a hangár folyosójának ajtaja előtt. – Ezzel most az én véleményemet értékelte, vagy Solót, amiért hozzá hasonlóan kilépett a császár szolgálatából?

Tycho mosolya szélesebb lett.

– Érdekes ráérzés. Azt hiszem, volt idő, amikor Solo, aki a dicsőségért szolgálta a császárt, elfelejtette, hogy a Birodalmon kívül is létezik dicsőség. Ez helytelen felfogás volt, amit korrigálnia kellett.

– És a korrekció hírnevet, dicsőséget hozott a számára... és Organa hercegnőt.

– Igaz, de ennél fontosabb, hogy rájött, a becsület önmagában lakozik, és onnan sugárzik kifelé. Ami odakint történik, az nem változtatja meg, és nem öli ki a becsületet az emberből, csak ha lemond róla. És túl sokan mondtak le róla, hogy azután a szívükben támadt űrt betöltendő, bármit elvállaltak. – Tycho megrázta a fejét. – Bocsásson meg ezért a kis előadásért! Borzasztóan sok időm volt ilyen dolgokról elmélkedni.

Két szövetséges biztonsági tiszt közeledett feléjük. A női hadnagy halk, kimért hangon szólalt meg:

– Celchu kapitány, készen áll visszatérni a szállására?

A magas férfi egyszerre rendkívül fáradtnak tetszett, és azt a benyomást keltette, mintha a csontjai – lévén egy számmal kisebbek – nem bírják el az izmókat. – Igen, azt hiszem. Köszönöm a társalgást, Mr Horn.

– Örömömre szolgált, uram.

Tycho a nőre mosolygott. – Csak ön után.

– Nem, uram – felelte amaz. – Ön után.

A hangsúlyból Corran megérezte, hogy valami nincs rendben. Először azt gondolta, a nő felajánlotta a kíséretét, de a hanglejtéséből úgy érződött, inkább parancsot ad neki. Miért kényszerítik, hogy visszatérjen a szállására? Úgy bánnak vele, mint egy bűnözővel.

Utánuk bámult, figyelte a biztonságiak mozdulatait, készen arra, hogy ha kell, védelmébe vegye a kapitányt. Nem ismert senkit a szövetségesek között, aki irigyelte volna Tycho tetteit, amiket a Lázadókhoz történt csatlakozása előtt vitt véghez. Azzal, hogy a Lázadók közé állt, mintha új életet akart volna kezdeni. Tabula rasa. Solóval kapcsolatban pedig akkor is fenntartásaim vannak. Őt mindenesetre nem akartam megölni, így nemigen van szüksége védelemre.

Azon kapta magát, hogy az okait keresi annak, vajon miért kísérték el Tychót a fegyveres őrök. És az egyetlen kézenfekvő magyarázat az volt, hogy valamilyen módon bizonyára fenyegetést jelent a Szövetségre. De hiszen a Fejvadászok kiképzője.

– Megvagy hát.

Corran felkapta a fejét a női hangra. Egy nála valamivel magasabb, karcsú, formás lábú nő állt a folyosó végén, és meredt rá. Corran megfordult, hogy lássa nem valaki másnak beszél. Amikor visszafordult, a nő ott állt közvetlenül előtte.

– Kíváncsi voltam, merre lehetsz.

– Mármint én? – vonta fel a szemöldökét Corran. Biztos vagy benne, hogy engem keresel, Erisi?

A lány magabiztosan bólintott. A szeméből együttérzés sugárzott.

– Elküldtek, hogy keresselek meg. A többiek már a DownTime-ban, vagyis az Állásidőben vannak, és javában tárgyalják a kinti eseményeket.

– És nincs már min nevetnetek, azért kellek én? Megrázta a fejét. – Kösz, inkább majd máskor

– Nem, most. – Erisi határozottan megragadta a könyökét. – Szeretnénk, ha jönnél. Bocsánatot akarunk kérni.

Corran a meglepetését határozatlansággal igyekezett palástolni. A lány őszintének hangzott, csakhogy a Thyferráról származott, és folyton Bror Jace társaságában forgolódott. Azon gondolkodott, vajon fel akarják-e ültetni, de a szemét nem tudta levenni a lány tarkóig érő rövid hajáról, és elbizonytalanodott. – Nem hiszem, hogy jó társaság leszek.

– Jönnöd kell. – Gyengéden a folyosó felé tuszkolta. – Nézd, mindannyian a te adataidat használtuk, mert Antilles parancsnok azt mondta, gyakoroljuk a te módszeredet. És csak a végén árulta el... hogy mit tett veled. Megparancsolta, hogy semmit ne mondjunk neked, csak közöljük veled az eredményünket. Egyikünk sem volt túl boldog attól, ami történt, és szeretnénk, ha ezt tudomásul vennéd.

Corran bólintott, és lassan elindult.

– És milyen érzés volt eljönni értem? A legalacsonyabb értékű szabakk lapot húztad?

Erisi elmosolyodott, a szeme ragyogott szép vonású arcán.

– Önként jelentkeztem. Nawara Ven és Rhysati Ynr összeveszett Bror miatt, így jobbnak láttam, ha eljövök.

– Magára hagytad thyferrai barátodat, hogy egy twi'lek jogásszal vitázzon?

Nevetése halkan visszhangzott a folyosó falairól. A padló és a falak találkozásánál világító csík futott végig a folyosó hosszában, amely éppen annyi fényt adott, amennyi a közlekedéshez elegendő volt, de a közelükben haladóknak csak a sziluettjét engedte látni.

– Bror Jace olyan családból származik, amelynek a Zaltin birtokainak zöme a tulajdonában van. Dölyfös fajta az, nem holmi lármás népség.

– Nem úgy vettem észre.

– Jobb megfigyelőnek tartottalak – mondta a lány, és megszorította a könyökét. – Azonkívül Bror felfigyelt rád. Vezető pozícióra törekvő riválisának tart.

– Elfeledkezik a parancsnokról és Celchu kapitányról.

Erisi megrázta a fejét.

– Nem, dehogy. Csak éppen nem foglalkozik velük. Antilles parancsnok szerint azok, akik egykor a Zsiványkommandónál szolgáltak, ma legendák, és Bror úgy tartja, egy legendát nem lehet csak úgy eltörölni. Egy lehet közülük, igen, de jobb náluk soha.

– Erisi, méltányolom a szókimondásodat, de nem hittem volna, hogy ilyen tiszteletlenül nyilatkozol egy barátodról.

– Nem értem, miből gondolod, hogy barátok vagyunk?

– Talán abból, hogy figyelemre méltóan sok időt töltesz a társaságában.

– Ó, értem. – Erisi udvariasan kuncogott. – Jobb egy ismerős moff, mint egy új birodalmi nagykövet. Sosem lennék barátja olyasvalakinek, aki a Zaltin túlszabályozott kultúrájában nőtt fel. Az én barátaim a Xucphrán vannak, a bactatermelés és -finomítás vezető szakemberei. A nagybátyám fedezte fel a Lot ZX1449F adalékaként használt asern fertőzöttségét.

– Tényleg?

A nő oldalvást rásandított, a mosoly egy pillanatra az arcára fagyott, de azután elnevette magát, és barátian megveregette Corran vállát.

– Te! Tudom, hogy a thyferrai üzleti politika unalmas dolog, de az az én fajtám éltető ereje. Noha rajtuk kívül vratixok ezrei termesztenek alazhit és finomítanak bactát, mégiscsak az emberek tízezrei azok, akik a bactát elterjesztik az egész galaxisban. És mivel mi kis nép vagyunk, és beismerem, jelentéktelenek, valamennyi rokonunkat bevesszük a vállalkozásba.

Corran bólintott, és mindketten beléptek egy felvonóba, amely néhány emelettel lejjebb vitte őket a Folor felszíne alá.

– És ahol ti ott vagytok, a dolgok simábban mennek?

– Természetesen, erről van szó – kacsintott rá Erisi. – Legtöbbünket, úgy vélem, küldenek, de a Szövetségbe, azt hiszem, még nem küldtek senkit. Vezetőinket természetesen a jóindulat vezérli a döntéseknél.

Hát persze, ha két végén égeti a Bacta Kartell a gyertyát, több profitra tesz szert.

– De te olyannyira szimpatizáltál a Lázadókkal, hogy közéjük álltál.

– Vannak esetek, amikor az ember a magasabb elveket a személyes biztonsága elé helyezi.

Megérkezve kiszálltak a felvonóból, és egy kisebb kamrán át egy nagyobb helyiségbe jutottak, amit a könnyen fejthető kőből vájtak ki. Egy széles galériára jutottak, ahol nem volt semmiféle világítótest, leszámítva néhány vibráló neonfeliratot. De ide ennyi is elégnek tűnt. Tucatnyi idegen torok ontotta a hangzavart felettük és alattuk, az emberi beszédet teljesen elnyomva. A nehéz, párás levegő bűzlött az izzadságszagtól, a fanyar füsttől és a számtalan szövetséges és birodalmi világról való teremtmény egyedi zamatú testi kipárolgásától.

Corran megállt a Lázadók körében oly népszerű DownTime-nak, azaz Állásidőnek elnevezett kávézó ajtajában. Ha még a CorSecnél volnék, biztos, hogy erősítés nélkül nem mernék belépni ide.

Erisi megfogta a kezét, és beljebb kísérte. Mintha olyasmit is meglátna, amit Corran nem, olyan magabiztossággal vezette el a holojátékok sora mellett a pilóták asztalához. Hátul, a sarokban egy holoprojektort állítottak fel. Éppen egy sporteseményt közvetített a Commenorról, de a különös mezbe öltözött, fura külsejű játékosok meg az általuk ide-oda dobált tüskés labda Corrant semmilyen ismertjátékra nem emlékeztette. Eltekintve négy ugnafttól, akik a holokör szélén gubbasztva meredtek fel a játékosokra, a közvetítés senkit nem érdekelt.

A Zsiványkommandó tagjai a kávézó egyik eldugott sarkában telepedtek le. Corran Gavint pillantotta meg elsőnek – egyrészt kis termete, másrészt szemmel látható nyugtalansága miatt. A kölyök úgy bámult a számtalan idegen alakra, mintha életében még nem látott volna ilyesmit. Ez meglepte, mert tudván, hogy Mos Eisley is a Tatuinon van, úgy gondolta, Gavinnak már elege lehet az idegenekből. Ezek szerint a suhanc nem sok időt tölthetett ott. Zöldfülű még, és gyenge, mint a lomün sör habja.

Tőle jobbra Bror Jace és Nawara látszólag elmerültek a beszélgetésben. Shiel elsuhanva Corran mellett valami gőzölgő, édes illatú italt adott Gavinnak. Lujayne Corrant megpillantva elmosolyodott, és megragadta az asztalon előtte álló korsó fülét.

– Ide, Corran!

A bothai reakciója meglehetősen egykedvűnek tűnt, de a többiek láthatóan örültek Corrannak. A twi'lek fejcsápjával Corran felé intett, mire Bror Jace megengedett magának egy kényszeredett vigyort. A thyferrai pilóta előrelépett, és kezet nyújtott Corrannak.

– Szeretném, ha tudnád, a te adataid nélkül nem tudtam volna ilyen jól repülni. Én leszek az első, aki aláírja a Salm tábornoknak szánt tiltakozó levelet.

– Tiltakozó levelet?

Nawara kissé ingerültnek látszott.

– Néhányan úgy gondolják, panaszt kell tenni Antilles parancsnok veled szemben tanúsított bánásmódja miatt.

Corran Nawara szemébe nézett. – Te nem úgy gondolod?

A twi'lek lassan megrázta a fejét.

– Őszintén szólva azt hiszem, nincs értelme. Ennek az incidensnek nincs jelentősége.

Corran elmosolyodott.

– Örülök, hogy van köztünk valaki, aki nem veszítette el a jövőbe vetett hitét.

Bror szeme összeszűkült.

– Mit akarsz ezzel mondani?

– Azt, barátom, hogy mi egy olyan katonai egység része vagyunk, amely gyakorlatilag felkelést szít a galaxis bolygóinak többségét ellenőrző kormány ellen. Mi valamennyien önként vagyunk itt, és azért jöttünk ide, mert reméljük, hogy a kormány ellenében kivívhatjuk az értelmes fajok szabadságát. Vajon tiltakozni akarunk amiatt, ahogyan nagyra becsült vezetőink a kiképzésünket irányítják? Nem hiszem.

Gavin meglehetősen zavart pillantást vetett Corranra. – És mi van, ha amit veled tett, ahhoz nem volt joga? Visszataszító, rideg és tisztességtelen volt.

– Ebben egyetértek, de nekem nem okozott vele fájdalmat. – Körbepillantott a többieken. – Antilles parancsnoknak célja volt velem. És veletek is. Abból, hogy most itt vagytok, hogy kényelmetlenül érzitek magatokat a történtek miatt, és tiltakozni akartok miatta, a biztosítékot jelenti számomra, hogy legközelebb számíthatok rátok, ha a szükség úgy hozza. És tudjátok, hogy ha én meg akarom tenni azt, amit meg kell tennem, akkor az osztag is elvégzi a feladatát. Tehát ha arról van szó, hogy egyedül vagy akár Ooryllal kell elmennem, hogy megszerezzek bizonyos információkat, akkor megteszem. Egyvalamit ne felejtsetek el: Antilles parancsnok nem tehet velünk annál rosszabbat, mint amit a Birodalom tett meg több száz világgal. Elpusztították az Alderaant. Elpusztították a jediket, és elpusztítanának bennünket is, ha képesek lennének rá. Mert abból, amit ma tett, Antilles parancsnok megtudta, hogy számíthat rám, és én ugyanezt remélem tőletek.

Erisi Corran bal kezét a feje fölé emelte.

– Azt hiszem, Corrannak igaza van. Lehet, hogy nem ő volt a mai nap legjobb pilótája, de minden bizonnyal, ő tanulta ma a legtöbbet.

Lujayne felállt, és magához ölelte Corrant.

– Mint a mai nap második legrosszabb pilótája, köszönöm neked, mind a kinti rátermettségedet, mind az itteni bölcs szavaidat.

Corran enyhén elvörösödött, kezét kiszabadította Erisi szorításából, és kibontakozott Lujayne öleléséből.

– Köszönöm mindegyikőtöknek, de be kell vallanom nem mindig szemléltem ilyen higgadtan a dolgokat. Elbeszélgettem Antilles parancsnokkal, és számomra is ő világosította meg tettének lényegét.

– Üvöltöztetek? Verekedtetek? – kérdezte a farkasnő halkan.

– Nem. Csak nyíltan és őszintén elbeszélgettünk.

Shiel csak kivillantotta a fogait, Gavin viszont harsányan felnevetett. Lujayne belekotort a zsebébe, és előhúzott néhány különös formájú kreditérmét. A twi'lek felé nyújtotta, aki mohón a markába zárta. Szabadon maradt ujjaival pattintott, majd felpillantott. Megdermedt, mintha gyilkosságon kapták volna.

Corran összekulcsolta az ujjait, és kezét a derékszíja csatján nyugtatta.

– Ezt miért kaptad?

– Mert megnyertem a fogadást – mondta Nawara, és gyorsan a zsebébe csúsztatta a krediteket. – Azt mondtam, megbízható vagy.

Rhysati a könyökével oldalba bökte.

– Elég szépen zsebeltél, csak mert a legjobbra fogadtál.

– Én megtartom a véleményem magamnak, és arra nem fogadok.

Corran felnevetett.

– És arra vajon fogadnátok-e, ha valaki kihívná Antilles parancsnokot egy halálos X-szárnyú párbajra?

Nawara máris a levegőbe emelte a kezét. – Az volna ám csak a fogadás.

– Nawara nyert, mert arra fogadott, ami az agyamban van, de te arra fogadnál, ami a szívemben van. Corran a bár felé intett. – Ráérzésed jutalmául meghívlak bármire, ami a te szíved vágya.

Erisi megint megfogta Corran kezét. – És ha azt nem lehet megfizetni?

– Akkor veszek neked egy italt, és megbeszéljük, hogyan másképpen tehetnélek boldoggá.

Bror Jace Erisi felé hajolt.

– Őt úgy teheted boldoggá, hogy a családjának egy jobban profitáló bactaüzletet szerzel.

– Ez persze azzal jár, hogy könnyebben jutnék bactához, ugye? – Széttárta a karját a többiek felé. – És mert a Birodalom bactát vásárol, és mert mi amúgy is a pilótáikra lövöldözünk, ez sem jelentene problémát.

TÍZ

A sikló pilótája hátrapillantott a válla fölött.

– Loor ügynök, nyilván be szeretné szíjazni magát. Hamarosan kiérünk a hiperűrből.

Kirtan ügyetlenül matatni kezdett a hevederekkel, majd zavartan felkapta a fejét, attól tartva, hogy tehetetlensége elárulja őt.

– Köszönöm, hadnagy, de már számtalan alkalommal utaztam így!

– Igen, uram – érkezett a pilóta udvarias válasza, de lefogadom, hogy a Birodalmi Központban most jár először.

Kirtan legszívesebben valamilyen sértő, kemény riposzttal vágott volna vissza, de a katasztrófa előérzete lemondatta ebbéli szándékáról. Két teljes hetet várt mire jelentette a feletteseinek Gil Bastra halálát. Ez idő alatt dühösen elemezgette Bastra kihallgatásának minden lehetséges szálát, de valamennyi zsákutcába vezette. Mindamellett jól tudta – csak tudta hogy további türelemmel biztosan Corran Horn nyomára bukkant volna.

A jelentésében igyekezett a pozitívumokra fektetni a hangsúlyt, de alig pár órával azután, hogy elküldte azt, máris megkapta az idézést a Birodalmi Központba, a korábbi Coruscantra. Utasították, hogy amilyen gyorsan csak tud, jelenjen meg a birodalmi fővárosban. Szerencséjére – amiért nem éppen volt hálás az útja simán telt, a csatlakozások időben érkeztek, és semmi fennakadást nem tapasztalt. Ez az utolsó jármű, az Agressor egyik siklója pedig most szédítő sebességgel repíti a végzete felé.

Amint kibukkantak a hiperűrből, a hajó ablakán túli egyenletes fény milliónyi apró fénypontba tömörült. A Birodalmi Központ a maga szürke valójában, Golan védelmi sávokkal körülvéve még megközelíthetetlenebbnek tűnt, mint azt Kirtan elképzelte. Azt remélte, hogy a várost élettelennek és hidegnek fogja találni, mint amilyen maga a császár is volt. Ehelyett a bolygó felszínét fehéren cikázó villámokkal szabdalt kavargó felhők takarták – ahogyan az ő jövőjét is.

– Birodalmi Központ, itt az Objurium sikló. Leszállási vektorokat kérek a Palota légifolyosóján.

– Közölje az útvonalkódját, Objurium sikló!

– Azonnal küldöm. – A pilóta hátrafordult. – Ajánlom, hogy jó legyen a kód. Éppen két Golan állomás között vagyunk.

– Jó lesz – mondta

Kirtan falfehéren. – Ezt a kódot a paranccsal együtt kaptam meg. – Tovább is magyarázta volna a dolgot, de észrevette, hogy a pilóta és a másodpilóta összekacsint, és ebből tudta, hogy csak ugratták.

– Ne aggódjon, Loor ügynök, azok az idők már elmúltak, amikor szétlőttek egy siklót, csak mert hírszerző ügynök tartózkodott rajta. Ma már vigyáznak a hajóikra, ezért mi is biztonságban vagyunk.

Kirtan igyekezett némi gúnyt csempészni a hangjába: – És mi van akkor, ha én azért vagyok itt, hogy a maga viselkedését figyeljem?

– Nem maga az első, akit a kivégzésére szállítok, Loor ügynök.

– Objurium sikló – károgta a kom. – Engedély megadva. Kövesse a 784432 jelzőbója jeleit.

– Értve, repülésirányítás, Objurium kikapcsol. – A pilóta beütötte a bója kódját a navigációs komputerbe, majd szomorú pillantást vetett a másodpilótára.

– Micsoda? – Kirtan gyorsan lenyelte a kikívánkozó kérdést, hogy elkerülje a pilóta újabb gúnyolódását.

– A 78-as torony felé tartunk, a 443-as szintre, a 2-es dokkba.

– És?

Kirtan hátulról jól látta, hogy a pilóta ádámcsutkája le-fel ugrál.

– Uram, ezt a vektort utoljára akkor kaptam meg, amikor Vader nagyurat szállítottam a császár színe elé. Ez a Yavin katasztrófája után volt.

Kirtan érezte, hogy jeges borzongás indul el a gerincén felfelé.

Vajon Vader nagyúr is ugyanúgy félt a megtorlástól, mint most én? Lehet, hogy a császár meg akarta ölni őt, és csak azért nem tette, mert Vader hírt vitt neki egy másik, még élő jedilovagról? Kirtan öklével a térdére csapott. Bárcsak volna még időm, kitalálhatnék valami kiutat.

A sikló előtt hirtelen fehér villanás szökkent fel a felhők között az égre. Egy hatszögletű terület vált láthatóvá a fényében.

– Ez mi?

– Védőpajzs. – A pilóta megnyomott néhány gombot a műszerfalon. A pilóta és az utas között egy apró bolygó képe materializálódott. Köréje két, hatszögletű hálóból álló gömb terült. A két gömb ellentétes irányban forgott egymás fölött. – A Birodalmi Központnak érthető okokból igen kifinomult védelmi rendszere van. Most áthaladunk az egyik szekcióján, s miután az mögöttünk bezárul, akkor mehetünk csak át a következőn.

– Ezen nem sokan jutnak át.

– De ki sem – bólintott a pilóta. – A Lázadók nem egy ügynöke próbálkozott meg azzal, hogy kilógjon, miközben egy hajó éppen befelé tartott, de nem jártak sikerrel. Olyan hazárdjáték ez, aminek nagy a tétje.

A másodpilóta megnyomott egy világító gombot.

– Átjutottunk az első pajzson.

– A következő két fokra északra, és négy fokra délre lesz.

– Beállítva, uram:

– Most már sima utunk lesz a dokkig. Baj csak akkor lehet, ha egy felhő kisülése folytán a felső pajzs energiája át akar jutni az alsó pajzs nyílásán.

– És ez megeshet?

– Olykor előfordul.

– Gyakran?

A pilóta vállat vont.

– Ez a jelenség meglehetősen sok atomot ionizál, így a villám sebesebb a megszokottnál. Mindazonáltal a számunkra megnyitott ösvényt energiamező védi, így azután biztonságban vagyunk.

Amint beértek a felhősávba, turbulencia rázkódtatta meg a hajót. Kirtan szorosabbra húzta a biztonsági övét, majd két kézzel a pilóta ülésének támlájába kapaszkodott. Megpróbálta legyűrni a sikló ingadozása miatt érzett émelygését, noha jól tudta, gyengeségének nem egyedül az az oka. A felhők alatti világ lesz az utolsó, amit életemben látni fogok.

A sikló áttörte a bolygót borító párakérget. A pilóta elvigyorodott.

– Isten hozta a Birodalmi Központban, Loor ügynök.

Kirtan Loor a félelmét leküzdve pillantott az eléje táruló komor panorámára. A Birodalmi Palota vulkánszerűen magasba törő építménye uralta a Coruscant egyik kontinensét teljes egészében elfoglaló metropolist. Számtalan torony szegélyezte, mint koronát a csúcsai, és ezernyi színpompás fényforrás ragyogott sziklafelszínén. Alatta jelentéktelenné törpülve állt a

Szenátus-domb. Apró épületei – melyeket a Régi Köztársaság dicsőségére emeltek –, mintha a félelemtől dermedtek volna mozdulatlanságba, attól tartva, hogy a Palota eltapossa őket.

A Palota középpontjától kiindulva színes neonfények láncai cikáztak oda-vissza, mintha egy idegrendszer információáramlásait kívánnák megjeleníteni. Kirtan a szemével követte az egyik fénysugarat, amint az vörösből zöldbe, majd aranyból kékbe váltott, mielőtt eltűnt a horizont messzeségében. Lejjebb ereszkedtek, s Kirtan már kivehette a fényáramlatokat, amik fokozatosan utcákra és kanyinokra váltak szét. Tudta, hogy a fények nem érnek a legalsó szintig, s képzelete a lenti világot fekete szakadékokkal és rémálomba illő teremtményekkel – egyszóval halálos veszedelmekkel népesítette be.

Csakhogy az igazi halálos veszedelem ezek felett lakozik.

Mialatt a dokkoláshoz a sikló felemelte az orrát, Kirtan hátradőlt az ülésben. A pilóta lassan kiegyensúlyozta az Objuriumot, a másodpilóta ezalatt a feje feletti gombokat nyomogatta. Előttük vörös négyzet jelent meg a tornyok között. A villogó fények által jelzett nyílás túl kicsinek tűnt egy sikló számára, még összecsukott szárnyakkal is.

– Ott nem dokkolhatunk. Most hová megyünk?

– Azért látszik kicsinek, Loor ügynök, mert még három kilométerre van.

Kirtan eltátotta a száját, miközben igyekezett a helyére tenni a perspektívát és az arányokat. A lenti utcák, amiket szűk csapásoknak látott, ezek szerint széles sugárutak. A tornyok pedig nem holmi karcsú, tűszerű minaretek, hanem masszív, robusztus építmények, melyeknek minden szintjén emberek százezrei laknak. És a felszíni építmények imigyen acélbeton rétegeikkel védik magát a bolygót.

Kirtan összeborzadt, amikor elképzelte, milyen mélységbe nyúlhatnak Császárváros szintjei. De abban biztos volt, hogy a Coruscant felszínére ember évszázadok óta nem tette a lábát.

Lehetetlennek tűnt előtte, hogy egyetlen város ennyi embernek adjon helyet, de hát ez itt a Coruscant: a Birodalom szíve, millió lakott világ büszkesége. Ha mindegyik világ problémáival csak ezer ember foglalkozik, akkor is kétmilliárd ember lakik itt. Ami a kiszolgálásukat illeti, további milliárdok dolgoznak, főznek, takarítanak rájuk.

Azután már nem azon csodálkozott, hogyan férhet ennyi ember, hanem azon, hogyan képes ennyi ember megbirkózni a Birodalom irányításával. Vagy azzal, ami megmaradt belőle.

Az Objurium közelebb siklott a toronyhoz. A nyílás most hatalmas fekete toroknak tetszett, amely elnyelni készül a siklót, benne őt, hogy leszopogassa a csontjairól az utolsó atomnyi húst is. Noha a józan ész ellen szólt az, hogy nem éri meg az ide utaztatás költségeit, ha csak kivégezni akarják, a Halál mégis ott lebegett körülötte. Hibázott, és a Birodalom keményen megfizet az ilyesmiért.

Kirtan a gallérja mögé dugta az ujját, hogy meglazítsa azt. Amikor a halál ellen szóló érveket keresgélte, az utaztatás költségei mellett másvalami is eszébe ötlött, noha az jóval nevetségesebbnek tűnt mindennél. Az egyetlen módja az életben maradásának, ha a hivatalnok, aki ki fogja hallgatni, valami használható motívumot talál. De ő csak egy személy. Az egyetlen, amiben különbözik a többi, Coruscanton élő embertől, hogy neki nincsenek másolatai – belőle csak egy van. Csak ez az egy van, amiben különbözöm tőlük.

A nyílás már elég közel volt ahhoz, hogy Kirtan alakokat pillanthasson meg a benti félhomályban. A pilóta megnyomott egy gombot a műszerfalon. A szárnyak felemelkedtek és összezárultak, ugyanakkor a leszállótalpak kinyúltak. A sikló előresodródott, lassan lelassult a hangárban, majd leült a leszállópadra. Alig érezhető koppanással érintette a padozatot, Kirtan idegei azonban ezt oly mértékben felerősítették, hogy úgy érezte, vibroszablya vágta nyakszirten.

Felkészülve a legrosszabbra, Kirtan rácsapott a heveder csatjára, és kiszabadította magát a hámból.

– Köszönöm, hadnagy, amit értem tett.

A pilóta egy percig csak nézett rá, azután bólintott. – Sok szerencsét, uram.

Kirtan elővette fekete bőrkesztyűjét, és felhúzta.

– Zökkenőmentes utat kívánok vissza, az Agressorra. A hírszerző tiszt lassan felállt, megvárta, míg a lába hozzászokik a bolygó gravitációjához, azután a pilótafülkéből hátrament a rámpához. A rámpa alsó végén négy, tündöklő skarlátvörös uniformist viselő birodalmi gárdista várta. Amikor közéjük lépett, egyszerre fordultak, és kísérték a hangár legtávolabbi pontján lévő ajtó felé.

Az a néhány ember, akit Kirtan a hangárban látott, rá sem emelte a tekintetét. Még amikor hátrafordult, hogy elkapja valamelyikük lopott pillantását, sem járt eredménnyel. Vajon annyi embert láttak már ily módon megérkezni, hogy már nem is érdekli őket az ilyesmi? Vagy netán attól tartanak, hogy ha csak rám pillantanak, a sorsomra jutnak?

Magas termetű lévén ellátott a gárdisták vörös sisakja felett. Amennyire meg tudta ítélni, a négy gárdista termetre, testalkatra tökéletesen egyforma volt, csupán az egyenruhájuk tért el egymástól apró részletekben. Külső megjelenésükben csupán egyetlen tekintetben tértek el a Birodalmi Gárda tisztjeiről készült hologramoktól. Zubbonyukat fekete szalag keretezte. A félhomályban ezt azonban nehéz volt észrevenni. Egyébként is oly különös módon lépkedtek, mintha pár centivel a padló felett jártak volna. A hivatalos gyászév tavaly lejárt – kivéve persze azokon a világokon, ahová a halál híre csak késve érkezett meg, vagy ahol a hír nyílt lázadást szított. Itt, a Coruscanton azonban mindennek nem volt jelentősége, így Kirtan a jelenséget az őrök önkéntes áldozatának vélte mészáros uruk iránt.

Beléptek egy ajtón, és egy folyosóra jutottak, ami látszólag a végtelenbe tartott. Kirtan úgy vélte, enyhe ívet lát a folyosóban, és a gyenge remegés azt sugallta neki, hogy a torony és a Palota közti egyik átjáróban vannak. A folyosó falán nem volt sem ablak, sem dekoráció, csupán egyhangú, fekete brokátdrapéria.

A folyosó túlsó végén, egy ajtónál másik két gárdista várt rájuk. A kísérői megálltak, megvárták, míg két társuk kinyitja az ajtót. Kirtan belépett, s egy tágas helyiségbe jutott, melynek szemközti fala egyetlen hatalmas ablak volt. Az ablak előtt egy magas, karcsú nő állt, a bolygók fénye vörös aurát vont sziluettje köré.

– Maga Kirtan Loor – Ez nem kérdésként, sokkal inkább kijelentésként hangzott el.

– A parancs szerint megjelentem. – Kirtan igyekezett nyugodtnak és határozottnak tűnni, de nem sikerült neki. Ideges tónus érződött a hangjában. – Meg tudom magyarázni a jelentésemet.

– Loor ügynök, ha a jelentésére akarnék magyarázatot, megbíztam volna a feletteseit, hogy kínvallatással szerezzék azt meg. – Lassan megfordult: – Van valami elképzelése, hogy ki lehetek én?

Kirtan szája egyszeriben kiszáradt. – Nem, asszonyom.

– Ysanne Isard vagyok. Én vagyok a Birodalmi Hírszerzés. – Széttárta a karját. – Itt én vagyok az úr, és elhatároztam, hogy szétzúzom a Lázadókat. És remélem, a segítségemre lesz ebben.

Kirtan nagyot nyelt.

– Én?

– Maga. – Leeresztette a karját. – Remélem, nem csalódom magában! Mert ha igen, akkor feleslegesen hozattam ide ilyen költségek árán. A számlát ki kell egyenlíteni, és én nem hiszem, hogy volna más módja megfizetnie a tartozását.

TIZENEGY

Wedge Antilles elmosolyodott, amint Ackbar admirális bólintott.

– Gondolom látja, uram, milyen jó eredményeket ért el az osztag.

A kalamári felpillantott az adattáblájából.

– A gyakorlatok eredményei önmagukért beszélnek. A maga emberei jobbak, mint az operatív alakulatok pilótái.

– Köszönöm, uram.

– Ha a fegyelmi szintjüket is figyelembe vennénk, nem tartoznának ebbe a kategóriába, admirális.

Wedge Salm tábornokra pillantott. A kis ember hangjából érződő idegesség jól ellenpontozta savanyú ábrázatát. Mivel Salm maga is egy Y szárnyú osztag parancsnoka volt, nem vette jó néven, hogy a Zsiványok az Y szárnyúak elleni hadviselést gyakorolták. Noha annak idején helyeselte az effajta kiképzést, most, az eredményeket látva nem volt túl boldog. A Zsiványok négy gépet veszítettek, ő viszont elbúcsúzhatott mind a hat bombázójától. Salm egyike volt a túlélőknek, amit Wedge jó dolognak tartott, noha előre megmondta a pilótáinak, hogy kíméljék meg Salmot. Ennek ellenére a nyolc az egyhez veszteségarány több volt, mint amire maga Wedge is számított, és ez roppant mód feldühítette Salmot.

– Méltányolom a tábornok értékelését az osztagomról, de ezek akkor is elit pilóták. Úgy gondolom, ha engedményeket teszek nekik, azzal nagyobb eredményekre sarkallom őket. – Wedge büszkén kihúzta magát. – Az embereim beváltották a hozzájuk fűzött reményeket...

– Mostanáig éppen kiköszörülték az osztag nevén esett csorbát – horkant fel Salm.

– Már megbocsát, tábornok úr, de úgy vélem, túl keményen ítéli meg a Zsiványkommandót. – Mégpedig azért, mert a te Oltalmazó, Gondoskodó és Bajnok osztagaidból Béna, Gyenge és Halott osztagokat csináltunk. A vadászpilóta Ackbarra pillantott. – Uram, nem voltak incidensek, eltekintve attól a gyakorlattól, amelyben Salm tábornok személyesen kívánt részt venni, és amelyben emiatt a Zsiványkommandó bármely akciója sérelmesnek számíthatott.

A kalamári katonai vezető letette az adattáblát.

– Azt hiszem, Salm tábornok jogosan aggódik a módosított komputerkód miatt, amivel letölthetik az Y szárnyúak adatállományát. Megértem, ha az osztag jelvénye megjelenik a primer monitorjukon, miután lelőtték őket.

Salm majd szétrobbant a haragtól, Wedge pedig alig bírta visszatartani a nevetést. A jelvényt Gavin Darklighter szerkesztette, és Zraii segítségével minden kommunikációs csomag elejére odabiggyesztették annak digitalizált változatát. A címer egy tizenkét ágú vörös csillagot ábrázolt, közepén a Lázadók kékjelvényével, a csillag tizenkét csúcsán pedig egy-egy X-szárnyúval. Noha a címert nem szentesítette a Szövetség, az asztrotech robotok máris felfestették az osztag X-szárnyúinak fülkéjére, és Emtri is nyilvántartásba vette.

Wedge nem jött rá, hogy Corran, Nawara, Shiel, Rhysati vagy ezek bármely összetételű kombinációja beszélte rá a vezető verpin technikust, hogy a jelvényt írja bele a Támadás Megelőző és Elhárító Szoftvercsomagba, de abban biztos volt, hogy Corran R2-esének köze van a dologhoz. Amikor a szoftver értesíti a találatot szenvedett gépet a gyakorlat eredményéről, a képernyőn megjelenik a Zsiványok címere is.

– Kivizsgáltatom az ügyet, uram, és korlátozni fogom embereim szabadidős tevékenységét mindaddig, amíg rá nem jövök, ki tette ezt.

Salm érezte, hogy gúnyolódnak vele.

– Ön túl nagy szabadságot ad a beosztottjainak. Több időt töltenek a tornateremben, mint eddigi életükben valaha. Az osztag eligazítója kényelmesebb, mint a tiszti szálláshely. Lujayne Forge pedig többet foglalkozik az osztag ügyeinek intézésével, mint a kiképzéssel.

– Tábornok, én egy olyan osztagot hoztam létre, amely nehéz feladatokat képes megoldani. Muszáj, hogy ezek az emberek megbízzanak egymásban. Ha ez azzal jár, hogy kialakul bennük a klikkszellem, ám legyen.

Ackbar felállt, és odalépett a repulzorlift ketrecében forgó kék vízgömbhöz. A szerkezet mit sem törődve a gravitációval, tökéletes gömbbé formálta a vizet. Benne apró kék-arany csíkozású halraj úszkált. A kalamári egy ideig nézte a halakat, majd Salm felé fordult.

– Nem lep meg, tábornok, hogy a szoftver átalakítása ráirányította a figyelmét arra, miként töltik a Zsiványok a szabadidejüket.

– Nem erről van szó, uram, hanem arról, hogy milyen sok problémát okoz a Zsiványok kiképzése. Nekem itt három bombázó osztagot meg két vadászalakulatot kell kiképeznem. Igen nagy mértékben rontja az embereim morálját, ha látják, amint a Zsiványok elismerést kapnak azért, hogy figyelmen kívül hagyják a hadműveleti szabályokat.

Ackbar Salmra emelte halszemét.

– Különösen a szoftver miatt emel panaszt, ugye?

Salm barna szeme szinte parázslott.

– A Zsiványkommandó azzal, hogy megváltoztatja a szigorúan titkos szoftvereket, megszegi a biztonsági előírásokat! Különösen azért tartom veszélyesnek a dolgot, mivel az egység parancsnoka e pillanatban Tycho Celchu.

Wedge álla leesett.

– Admirális, Tychónak semmi köze az incidenshez, mindazonáltal Tycho nem tenne semmit, amivel veszélybe sodorná magát.

Ackbar összekulcsolta a háta mögött a kezét.

– Mindkettejük szempontjait megértem, de maga Horn elismeri Salm tábornok aggályainak jogosságát?

A parancsnok látszólag tétovázott, sosem vallotta volna be, hogy már várta a kérdést. Noha sosem vonta kétségbe Tycho lojalitását, ezt a kockázat vállalását nem tartotta bölcs dolognak.

– Igen, uram.

– Akkor jó, mert éppen egy különleges kéréssel akarok magához fordulni.

– Igen, uram.

– Egy héten belül hadrendbe akarom állítani a Zsiványkommandót.

– Hogyan? – Wedge úgy érezte magát, mintha egy stokhli hálócsapdába esett volna. – Alig egy hónapja, hogy elkezdtük a kiképzést. A haladó tréning hat hetet vesz igénybe, négyet, ha igyekszünk. Még nem állunk készen.

Ackbar visszalépett az asztalához és megérintette az adattábláját.

– A kiképzési adatok nem erről tanúskodnak.

– Admirális, ön is jól tudja, hogy az osztag felkészülése nem csupán a kiképzési adatokból áll. Több időre van szükségünk.

Salm karba tette a kezét.

– A Zsiványkommandónak akkoriban minden felkészülés nélkül kellett csatába indulnia.

– Igen, és emiatt rengeteg férfit és nőt veszítettünk. – Széttárta a karját, és Ackbar felé fordult. – Admirális, még nem is végeztünk hiperugrási gyakorlatokat.

– Ó, igen, de biztos vagyok benne, hogy a pilótái az asztronavigációs tanfolyamon megtanulták, hogyan kell.

– Meg, de... – Wedge éppen azt akarta mondani, hogy Gavin Darklighternek mindenképpen gyakorolnia kell a hiperugrást, de eszébe jutott, hogy Lujayne már tanítgatta, és elmondása szerint a kölyök született zseni. Mint az unokaöccsei. A francba, nem tetszik ez nekem. – Jobban szeretném, ha még tréningezhetnének.

– Mindannyian szeretnénk ezt a luxust, parancsnok, de nem adatik meg – ráncolta a szemöldökét Salm. Az Y szárnyúimat, amiket maga olyan szépen levadászott, két héten belül hadrendbe állítom.

Wedge elhallgatott. Az én embereim sokkal felkészültebbek, mint Salméi. Mint mindig, a lázadás érdekei most is fontosabbak az embereinknél – de hát tudtuk, hogy ez így megy.

– Admirális, legalább utoljára tarthatnék egy kis hipertérgyakorlatot az embereimnek?

– Természetesen, parancsnok. Teljességgel felhatalmazom a hátralévő idő kihasználását illetően. – Ackbar néhány helyen megérintette az adattábláját, mire a helyiség elsötétült. A szobát, mennyezettől a padlóig keringő bolygók töltötték meg. Lassan kiélesedett a kép, majd egy zöld fényforrás a Mag közelében kijelölte a Commenort. – Áttelepítem a Zsiványkommandót a Talaseára, a Morobe rendszerbe.

Mielőtt egy újabb zöld fény kijelölte volna a célpontot, Wedge összevonta a szemöldökét.

– Az a Mag felé van.

Ackbar bólintott.

– Az Ideiglenes Tanács sokat vitatkozott arról, hogyan kerülhetnénk el a háborút a Birodalommal. Minden vitapont nyilvánosságra került, a polgárok, a Lázadók, a birodalmiak mind tudtak róluk.

– Csak nem a Coruscant ellen megyünk? A Birodalmi Központ ellen?

Ackbar halbajusza megrezdült.

– Ha szét akarjuk zúzni a Birodalom maradványait, akkor bizony nem sok választásunk marad, bár ezt a célt lehet, hogy csak generációk múlva tudjuk elérni. A legtöbb moff várakozó álláspontra helyezkedett az Új Köztársaságot illetően. Mások, mint Zsinj, hadúrnak kiáltották ki magukat, és minden eszközzel igyekszenek megerősíteni az állásaikat gyenge szomszédaik között. Ezen hadurak bármelyike bár mikor elindulhat a Coruscant ellen, és ha sikerül elfoglalnia, minden további nélkül beleülhet Palpatine éppen üres trónszékébe.

– Vagyis nekünk kell előbb odaérnünk.

– Vagy legalábbis a környéken mutatkoznunk, hogy ráijesszünk a vérmesebb szándékúakra, és elbátortalanítsuk azokat, akik netán a helyünkre pályáznak. – Salm igyekezett nyugodtnak tetszeni, ám a vágy, hogy a Lázadókat erőseknek lássa, remegőssé változtatta a hangját. – A színlelők most megtanulják, hogy nálunk nem tart olyan sokáig a felkészülés, hogy nekik elegendő idejük maradhasson a galaxis kifosztására.

Wedge osztozott a tábornok lelkesedésében, de azt is tudta, hogy a Coruscant lerohanása és elfoglalása nem egy rutinfeladat.

– Szerintem célravezető alternatíva volna, ha néhány moffot hagynánk akcióba lépni, azután a többit Jégszívre bíznánk.

– A Tanácsban ez a vélemény is elhangzott. Úgy határoztunk, hogy ha bárkit is az ő gyengéd kegyelmére bíznánk, az merénylet volna a nagy többség ellen.

Ysanne Isard máris felemelkedett, hogy kitöltse a hatalmi vákuumot, ami Palpatine halála után keletkezett. Palpatine Belső Biztonsági Igazgatójának leánya a császár udvarában cseperedett fel. Keringtek pletykák arról, hogy a császár szeretője volt, de ezt senki nem erősítette meg. Csak annyi volt biztos róla, hogy elárulta a császárnak a saját apját, mondván, hogy el akarja árulni az uralkodót. Az apját nyomban kivégezték, és az a szóbeszéd járja, hogy a saját kezével húzta meg a ravaszt. A császár az apja pozíciójába emelte Isardot, aki az uralkodó távollétében figyelemre méltó módon tartotta egyben a Birodalom magvát.

A kalamári harcos a galaxis térképére mutatott.

– A Talaseáról a Zsiványkommandó kíséretet tud adni az egyre mélyebbre hatoló hajók számára. El kell kezdenünk a biztonságos bolygók felderítését, és az állásaink kiépítését. Mindemellett fel kell deríteniük a birodalmi védelmi rendszer erejét.

– Vagyis tudni akarják, Jégszív milyen keményen tud visszavágni. Sok függ a gyorsaságon, és a visszavágás mikéntjén.

– Igen, és ki kell építeni a hadtápútvonalakat is egy esetleges szakadás esetére.

Wedge tökéletesen átérezte a lényeget. Noha az űrben végtelen számú út kínálkozik egyik ponttól a másikig, vannak bizonyos szabályok, melyek szerint a hajók közlekednek. Egy hajónak fel kell gyorsulnia, mielőtt a hiperűrbe lép, ott pedig meg kell tartania azt. Egy megfelelően nagy sebességgel haladó hajó ki tud kerülni akár egy fekete lyukat is, és biztonságban tud átszelni parszeknyi távolságokat is.

Mert a nagy tömegű objektumok – csillagok, fekete lyukak és birodalmi, Interdictor osztályú cirkálók – hatást gyakorolnak a hipertérre. Ezeket ki kell kerülni. A jelenlétük miatt lehet, hogy el kell halasztani egy hiperűrbeli utat. Fekete lyuk vagy csillag esetében pedig nagy a katasztrófaveszély. A hiperűrön át tartó utat gondosan kell kikalkulálni, megfelelőképpen kell kihasználni a hajó sebességét és manőverezőképességét.

Mivel a navigáció nehézségei lényegesen lecsökkentik a lehetséges útvonalak számát, a kereskedelem jobbára a kitaposott ösvényeken folyik. És mivel a csillagközi közlekedés nem kerül túl sokba, a kereskedők szívesen választanak olyan útvonalat, amely gazdag, nagy profittal kecsegtető rendszerek mellett haladnak el. És ezen útvonalak mellett alakultak ki azok a csomópontok, ahol a hiperűrbeli útvonalak összetalálkoznak. Mindebből következően ezek a területek a kalózkodás bölcsőivé váltak.

A birodalmi kereskedelmi útvonalak szétzilálása a Lázadók egyik célja. Csakhogy ezzel nemcsak a birodalmi garnizonok, de a Lázadók táborainak ellátása is veszélybe kerülhet. Noha az Új Köztársaság és a Birodalom másmilyen vadászgépeket és zászlóshajókat használ, mindazonáltal a fegyvereket, élelmiszereket és bactakészleteket mindkét félnek jól el lehet adni.

Wedge elgondolkodva vakargatta borostás állát.

– Megértem a küldetés lényegét, és méltányolom a sürgősségét. Mindazonáltal volna egy kérdésem.

Ackbar bólintott.

– Kérem, parancsnok.

– A Zsiványkommandó elvégzi a feladatot, de tudni szeretném, vajon azért mi kapjuk a feladatot, mert alkalmasak vagyunk rá, vagy azért, mert szimbólum vagyunk.

– Őszinte kérdés – mondta a kalamári, és kopoltyúfedője rózsaszínre váltott. – Én tiltakoztam az ellen, hogy ilyen gyorsan bevessék önöket, de azzal érveltek, hogy ha nem tesszük most, akkor nem járunk eredménnyel. A Zsiványkommandó egy szimbólum a Szövetségen belül, és amikor magukat helyezzük a Birodalom elleni támadás élére, azzal mindenkit elkötelezünk a Birodalom liberalizálása mellett.

Wedge szája kiszáradt.

– De ha szimbólumként akar felhasználni minket, ahhoz kellő nyilvánosságot is kell biztosítania És a nyilvánosság nem fogja szolgálni azt a célt, hogy elrettentsük a hadurakat.

Ackbar láthatóan elkomorodott.

– A szavai felidézik bennem a Tanáccsal folytatott vitámat. Borsk Fey'lya egészen meggyőzően beszélt, márpedig ő sok tekintetben Mon Mothma szószólója.

Wedge Salmra pillantott.

– És attól tart, hogy Tycho rizikót jelent.

– Tycho Celchu nem kockáztatta az életét, hogy tudassa a Szövetséggel a második Halálcsillag hollétét.

– Nem, ő csak a Halálcsillag megsemmisítéséért kockáztatta az életét.

Ackbar az alárendeltjei közé lépett.

– Uraim, ha veszekedést akarok hallani, beülök egy tanácsülésre. Fontos, hogy orvosolják a sérelmeiket, de azt nem hagyom, hogy újra és újra megvívják ugyanazt a csatát.

– Sajnálom, uram. Elnézést, tábornok!

– Rendben van, parancsnok. Bocsánat, admirális!

Ackbar lassan bólintott.

– Antilles parancsnok, hogy a nyilvánosság miatt a legkevesebb hátrányt szenvedjék, a küldetésük célpontját titokban tartjuk. Ez azt jelenti, hogy a pilótái sem tudják meg állomáshelyük hollétét, és azt mondjuk nekik, hogy gyakorlaton vesznek részt. A logisztikusok és a szolgálatvezetők írják össze, mi az a felszerelés, amit egy gyakorlatra nem vihetnek magukkal a pilóták. Ezeket Celchu kapitány fogja maguk után vinni egy külön siklóval.

– És a navigációs adatokat csak közvetlenül az ugrás előtt kapjuk meg, igaz?

– Pontosan. Annyi lehetséges útvonalat ajánl fel a pilótáinak, amennyit csak akar, de a megfelelőt csak közvetlenül az ugrás előtt közölheti velük. – A kalamári a Talasea mására mutatott. – A Morobe rendszer egy vörös-sárga kettős csillag, a Talasea a sárga primer negyedik bolygója. Hideg, nyirkos világ, tele rovarokkal meg hüllőkkel. Emlősök is vannak, az első telepesek által behurcolt állatok elvadult leszármazottai. A bázis az egyik kontinens nagyságú szigeten lesz. Sűrű atmoszféra, vastag köd, amúgy biztonságos.

– Mi lett a telepesekkel?

– Az évszázadok során a leszármazottaik kivándoroltak olyan világokra, ahol kevesebb munkából is meg tudtak élni, és ahonnan eljutottak a csillagokba. Az utolsó csoport elkövette azt a hibát, hogy a klónháború után jedit bújtatott. Vader nagyúr példát statuált, és lemészárolta őket. A telepek romjai még ott vannak a szigeten, de a felderítőink szerint más semmi érdekes nem maradt ott.

– Otthon, édes otthon – vigyorodott el Wedge. Mikor vesszük birtokba az állomáshelyet?

– Egy hét múlva.

– Az nem sok idő.

– Tudom – vonta fel a vállát Ackbar – Ez minden, amit nyújtani tudok. Az Erő legyen magukkal, Antilles parancsnok! Remélem, nem lesz rá szükségük.

TIZENKETTŐ

Kirtan Loor a háta mögött összekulcsolta a kezét, hogy elejét vegye a remegésének.

– Lekötelezettje vagyok, igazgatónő. Állok szolgálatára.

– Milyen kedves öntől, hogy ezt mondja, Loor ügynök.

Ysanne Isard megnyomott egy gombot. A helyiség kivilágosodott, és az ablak elé lassan leereszkedett egy redőny. Az egyre nagyobb fényben feltárulkozott a helyiség magas mennyezete, a hatalmas fagerendák, melyek a mennyezet középpontjában futottak össze.

A falak és a szőnyeg ugyanabban a mélykék színben pompáztak. A helyiséget a falak mellett a Birodalmi Gárda vörösében pompázó futószőnyeg keretezte. Kirtan a helyiség távolabbi részében asztalt és székeket pillantott meg, melyek elegánsak voltak, ha nem is túl díszesek – jól illettek a szoba spártai egyszerűségéhez.

Megdöbbentette, hogy a hatalmas szoba, noha szinte üres volt, mennyire a dekadens fényűzést sugallta. Az egyetlen, amiből itt bőviben volt, az a tér. Ez nagy hatást tett rá. Egy ilyen zsúfolt világon, ahol ennyi ember él, egy ekkora teret elherdálni, valóban mérhetetlen luxus.

Isard ragadozószerű járása vonta magára Kirtan figyelmét. Admirálisi egyenruhát viselt, ami csizmából, lovaglónadrágból és rövidke zubbonyból állt. Minden darab vörös színű volt. Bal felkarján fekete szalagot viselt, ezen kívül azonban semmilyen rangjelzés nem volt rajta. Azonban minden külső hatalmi jelvény nélkül is a puszta megjelenéséből, a mozdulataiból sugárzott az erő, a hatalom.

Noha legalább egy tucat évvel idősebb volt nála, Kirtan vonzónak találta. Magas volt és karcsú. A halántékánál a hosszú, fekete hajába simuló fehér fürtök inkább érdekessé, mint idősebbé tették. Az arca klasszikusan szépnek tetszett a számára. Erős áll, határozott járomcsont, magas homlok, bájosan kicsiny orr és hatalmas szem: ezek jellemzik az olyan asszonyokat, akik gyilkolni tudnak a hatalomért – vagy akik meg tudják fizetni azt.

Noha alaposan feltérképezte a nő minden porcikáját, ami nemi vágyat gerjeszthetett benne – a lényét körüllengő aura szinte varázslatosnak tűnt –, a félelem legyűrte a gondolatait. Amikor a pillantása találkozott a fekete szemekkel, Kirtan tudta, hol rejtőzik benne a veszedelem. Az egyik szeme kék, mint a jég – hideg, mint a Hoth, és kegyetlen, mint egy hutt. A másik szeme, a bal, izzó vörös, benne aranyló lángnyelvek cikáznak. A bal szem azt sugallta, hogy az, aki nem teljes odaadással szolgálja őt, könnyen szembetalálhatja magát a bal szem ígérte véres valósággal.

Kirtan összeborzadt, és elmosolyodott.

– Kirtan ügynök, a maga aktája néhány igen figyelemreméltó feljegyzést tartalmaz. Többek között százszázalékos vizuális memóriával rendelkezik.

Kirtan bólintott.

– Amit olvasok vagy hallok, azt meg is jegyzem.

– Ez hasznos lehet, ha megfelelő módon használjuk ki. – Isard vonásai láthatóan megenyhültek, noha Kirtan ettől vajmi kevéssé érezte magát nagyobb biztonságban. – A Bastráról szóló jelentésekben azt írja, hogy nem használt skirtopanolt a kihallgatása során, mert Bastra lotiramint szedett. Ezt azért tette, mert egy korábbi, koréliai esetnél negatív tapasztalatai voltak a szerrel, ugye?

– Csak tartottam tőle.

– A jelentése szerint arra alapozott, hogy a lotiramin a háttérbe szorította a blastonecrosist, így Bastra szembekerült önnön halandóságával. Amikor ez nem bizonyult hatásosnak, hagyományos módszerekhez folyamodott.

Kirtan bólintott.

– Alvászavar, proteinéhség, kényszeres holografikus és auditív látomások gyötörték, amennyire meg tudtam állapítani. Minden nagyon jól indult, amíg a blastonecrosis mérgezni nem kezdte a szervezetet. Akkor kezdtem el az állapotnak megfelelő kezelést.

– És ez meg is ölte. -A szeme kihívón összeszűkült. – Tudja-e, miért?

– A bactakezelésekre is különös módon szokott reagálni.

– Tudja, miért?

Kirtan már azon volt, hogy elmondja neki Emdi-öt Bastra halálával kapcsolatban tett elemzését, de tudta, úgysem fogadná el.

– Nem.

Isard tétovázott egy pillanatig, és Kirtan tudta, őszinteségének köszönhetően most megúszta a büntetést. – Az YX1449F mond magának valamit?

A számot azonnal felismerte, de a válasszal várt, amíg magában gyorsan összeillesztette a részleteket.

– Ez a tételszáma annak a bactaszállítmánynak, amit az ashern lázadók megmérgeztek a Thyferrán. Miután eljutott a Birodalmi Központba, megfertőzött kétmillió katonát és civilt. Az emberek allergiásak lettek tőle a bactára.

Kirtan összevonta a szemöldökét.

– Csakhogy Gil Bastra sosem járt a Birodalmi Központban.

– Azt maga nem tudhatja. Lehet, hogy ott volt Isard lassan megrázta a fejét. – De ez mit sem számít, hiszen bárhol összeakadhatott azzal a bactaszállítmánnyal. A parancs szerint széles körben kellett terjeszteni, és ebbe belevonták a feketepiacot is. Ennek azonban nincs jelentősége. Csak egy a fontos: a blastonecrosis mindössze két százalékát fertőzte meg annak a rengeteg embernek, aki e borzalmas mennyiségű bactával kapcsolatba került. Egy Emdi droid könnyedén fel tudja deríteni bárkiről, hogy az elmúlt két évben kapott-e bactakezelést.

– És mert nem tulajdonítottam jelentőséget a fertőzésnek, Bastra meghalt.

– Nem! – Isard szeme megvillant. – Gil Bastra öngyilkos lett.

– Hogy?

– Négy dossziét töltenek ki a magáról készített jelentései. A maga droidja kitörölhette a feljegyzéseket a koréliai nyilvántartásból, de az enyémeket nem tudta. Az embert legjobban az ellensége tudja jellemezni.

Kirtan gyomra egyre határozottabban összeszorult. – Feltételezem, az értékelése jócskán ellenem szól.

– Lehetséges, noha Bastra meglehetősen érzékeny alkat volt. Azt írta, hogy maga túlságosan is bízik a saját memóriájában, mondván, az információk megjegyzése mentesíti a felesleges elemzésektől. Hogy maga nagyon sokat tud. Például azt is tudta, hogy milyen végzetes egymásra hatása van a lotiraminnak és a skirtopanolnak. És éppen emiatt nem nézett mélyebbre Bastra védelmi rendszere mögé. Máskülönben észrevette volna a bactaallergiáját, és akkor Bastra most is köztünk volna.

Isard lassan sóhajtott, és a zubbonya hajtókáját húzogatta.

– Bastra ismerte magát annyira, hogy tisztában volt vele, meg fog halni. Ez erőt adott neki ahhoz, hogy haszontalan információkkal tömje meg magát. Kitartott, amíg az erejéből telt, hogy időt adjon a cimboráinak.

A hírszerző ügynök lassan rájött, hogy az Expeditiouson, az első találkozásukkor tanúsított bátorsága nem hamis máz volt csupán. Kirtan elvörösödött. Magában szóról szóra elismételte Bastra akkori szavait, és ezúttal nyilvánvalóvá vált előtte hangjának gúnyos volta. Amit mint gyakorlott kihallgató, nagy nehezen kiszedtem belőle, az mind csupán játék volt az én kifinomult érzékeimmel. Az orromnál fogva vezetett, mint a nerf az áldozatát. Két éven át csinált bolondot belőlem.

A reveláció annyira megrázta, hogy valósággal remegni kezdett.

– Bolondot csinált belőlem már akkor, amikor a nyomába eredtem, igaz?

– Nagyon jó, Loor ügynök. – Isard vonásai annyira megenyhültek, hogy Kirtan már már azt hitte, elmosolyodik. – A kudarca miatti felelősség nem egyedül magát terheli. A mi tréningünknek része az, hogy elhitessük az ügynökökkel, mennyire csalhatatlanok. Ez hátrányosnak bizonyult a Birodalom szempontjából. De nem egyedül maga esett ennek áldozatául, a néhai császárnak is voltak fehér foltjai.

Kirtan nem vette a lapot, hogy megkérdezze, mi volt a császár gyengéje, helyette inkább az előbbi gondolatmenetet folytatta.

– Bastra és Horn valójában nem "estek áldozatul". Ennek, gondolom, valami egyszerű oka volt. Én úgy hittem, túl ostobák voltak ahhoz, hogy ez megtörténjen velük.

– Egyre jobb, Loor ügynök.

– Úgy érzem, most, hogy tudom, mennyire kihasználtak, mélyebbre látok.

– Igen, megvilágosodott egy homályos folt, és már tisztábban látja a maga körül zajló eseményeket.

Isard a mutatóujjával végigsimított az állán. – Ha elolvassa Bastra magáról írt jelentéseit, nem pedig elpusztítja azokat, hamarabb megvilágosodik.

Kirtan egyetértőn bólintott.

– És a hasznukat vettem volna.

– Így is nagyon jól csinálta. – Isard feléje vicsorított. – Nehogy visszaessen.

– Sajnálom – vörösödött el Kirtan.

– Ott tartotta magát jobbnak, ahol nem volt az. – Isard karba fonta a kezét. – A császár hasonlóképpen azt hitte, hogy ha elpusztítja az összes jedilovagot, az ő jedilovagja meg néhány, az erő használatára kiképzett ügynök elegendő lesz a galaxis irányításához. Nem fogta fel, noha én megpróbáltam figyelmeztetni, hogy a jedik kiirtása nem feltétlenül jelenti azt, hogy megszabadult tőlük. Jedimegszállottsága annyira elvakította, hogy nem vette észre az ellenség soraiban felnövő ellenfeleket, akik többnyire nem voltak intelligensebbek magánál sem, Loor ügynök. Ennek eredményeként a Birodalom összeomlott, a Lázadók pedig lerakták az Új Köztársaság alapjait.

Kirtan bólintott.

– Maga pedig most vissza akarja állítani a Birodalmat.

– Nem. – A tagadás oly rideg volt, mint amilyen dermesztő a karbonit. – Az én célom a lázadás leverése. A részleges restauráció is csak azután lehetséges, hogy levertük a Lázadókat, megsemmisítettük a katonai potenciáljukat, tönkrevertük az adminisztrációjukat és szétromboltuk a szellemüket. Ezek a célok összefonódnak, és ehhez kellenek nekem olyan vezérek, amilyen maga is. Meg tud birkózni egy ekkora küldetés súlyával?

Kirtan lassan bólintott.

– Meg. Miben állhatok a szolgálatára?

Isard ezúttal valóban elmosolyodott, de Kirtan azt kívánta, bárcsak ne tette volna.

– A maga célja az, hogy a Lázadók szívébe márthassa a tőrét. A maga dolga lesz a Zsiványkommandó elpusztítása.

Hogyan? – vonta össze a szemöldökét Kirtan, úgy vélte, nem jól hall. – Én nem vagyok vadászpilóta. Én semmit nem tudok a Zsiványkommandóról.

– Viszont rendelkezik olyan tapasztalatokkal, amikre nekem szükségem van. A Korélián szolgált, márpedig az osztagot egy koréliai vezeti.

– Wedge Antilles, igen, tudom. De ez nem jelenti azt, hogy ismerem is. Nem ismerem. És az osztagról sem tudok semmit.

– Majd megismeri őket.

– Igen, majd megismerkedem velük.

Isard lassan bólintott, majd hirtelen felemelte a fejét. – És rá fog jönni, hogy személyes kockázata is van ebben az ügyben.

– Igen? – Kirtan összerezzent.

– A beépített emberünk jelentése szerint a maga barátja az osztag egyik kiemelkedő harcosa.

Isard egy korábbi mondata villant fel Kirtan emlékezetében. Az embert legjobban az ellensége tudja jellemezni.

– Corran Horn.

– Látja, máris többet tud róluk, mint azt gondoltam. Akar a Zsiványkommandó végzete lenni?

– Örömmel, igazgatónő. – Kirtan mosolygott magában. – Mégpedig a legnagyobb örömmel.

TIZENHÁROM

Corran megpróbált relaxálni. Noha Antilles parancsnok asztronavigációs gyakorlatnak állította be ezt a kirándulást, a hiperugrás nagy távolságából ítélve azonban sejthető volt, hogy ennél azért többről van szó. Biztos volt benne, hogy ha hagyományos felderítő- vagy kísérőfeladat állna előttük, azt Antilles elárulta volna. Valójában azonban még annyit sem mondott, hogy milyen személyes felszerelést készítsenek össze az útra. Corran ebből arra következtetett, hogy többről van szó, mint egyszerű gyakorlatról.

Az eredményei alapján Corrant hadnaggyá léptették elő, és kinevezték a Hármas Egység parancsnokává. Tisztként joggal elvárhatta, hogy Wedge beavassa a bizalmába, és elmondja a küldetés lényegét. De a parancsnok ennél is többre tartotta a biztonságot, és lakatot tett a szájára.

Végeredményben nem számít. Egyedül a gyakorlat, ami fontos. Távolodóban a Folor sebhelyes, szürke felszínétől, Corran a Zsiványkommandó Hármas Egységének élén repült. Jobb oldalán Ooryl, bal felől pedig egymás mögött Lujayne és Andoorni követték. Az egységen belül ők voltak a Zsivány Kilencestől a Tizenkettesig terjedő kódszámúak, noha ennél a gyakorlatnál a szokásosnál több szabad kezet kaptak.

– Hármas Egység, maradjunk együtt. Füttyös mindenkivel közli az ugrás irány- és sebességkoordinátáit. Mindenki ellenőrizze az R2-esét, erről visszajelzést kérek. – Az ernyőn ellenőrizte a többiek helyzetét. A két másik egység előttük haladt, a sort pedig Tycho Celchu zárta le a Forbidden nevű, zsákmányolt, Lambda osztályú siklóval. – Az első szakaszban az Egyes Egység után haladunk, azután a Kettes után, végül mi állunk az élre. Eszerint tessék felkészülni!

Az egység tagjai visszajelezték, hogy készen állnak az ugrásra, így Corran átkapcsolt a parancsnoki frekvenciára.

– Zsivány Egyes, a Hármas Egység ugrásra készen áll.

– Rendben. Minden egység, öt másodperc.

Wedge válaszát hallva Füttyös elkezdte a visszaszámlálást öt másodperctől. Corran figyelte, hogyan fogynak a számjegyek. Amikor a képernyőn megjelent a 00:00, megnyomta a hiperhajtás gombját, és az ülésben hátradőlve figyelte, hogyan nyúlnak meg a csillagok. Amikor már szinte elviselhetetlenné vált a fény, működésbe lépett a moderátor.

Az út első szakasza úgy egy óra hosszat tartott, és gyakorlatilag átvezette őket a galaxis külső síkján. Ezzel csak kissé kerültek közelebb a Maghoz, ami navigációs szempontból kedvezőbb volt, mintha egyenesen a Magnak tartottak volna.

És ott van a Coruscant.

Corran tudta, hogy nem a birodalmi főváros a céljuk – legalábbis ezen a bevetésen –, de tisztában volt vele; hogy előbb-utóbb oda is eljutnak. Mindazonáltal az út harmadik szakasza miatt aggódott a legjobban. A végső célt nem ismerte, Antilles parancsnok csupán tizenkét lehetséges kezdő- és végpontot adott meg neki. Ebből kellett kikalkulálnia a lehető legjobb ugrást. Az irányból, a sebességből és az első szakasz által megtett útból következően leszűkíthette a célpont körét két lehetséges pontra, ami nagyban megkönnyítette számára a további kalkulációkat.

Az első lehetséges útvonal még mindig a galaxis külső területein haladt át, és tele volt fekete lyukakkal, ami igen megnehezítheti a haladásukat. Többször is átnézte, de egy idő után már nem tudott mit finomítani rajta.

– Füttyös, mutasd a Morobe rendszerbe vezető utat.

Az asztromech droid huhogott egy sort, azután megtöltötte a képernyőt számoszlopokkal meg grafikonokkal.

– Igen, tudom, hogy minden tőled telhetőt megteszel. De most dugulj be! – Ujjával a képernyőre bökött. – Eszerint a Chorax rendszert 2,5 parszeknyire kerüljük el. Ennek csak planetáris tömege van, és a napja sem túl nagy. Ha a Chorax rendszer a mi szakaszunkban valamivel előbb bukkanna fel, és ha te legalább egytized parszekkel közelebb vinnél hozzá, elég közel bukkanhatnánk ki a Morobe rendszer lakott bolygóihoz, és akkor nem kellene rendszeren belüli ugrásokat végeznünk, hogy gravitációs mezőt találjunk magunknak.

Az asztromech feljajdult. Corran nevetett.

– Igazad van, az általad megadott pozíció helyes, de csak azért nem elég precíz, mert a kereskedelmi adatokat vetted figyelembe, azok pedig rátartással működnek a kalózok és csempészek miatt. Mi viszont egy X-szárnyú kötelék vagyunk. Nekünk nincs mitől aggódnunk.

A hiperűr navigációja nem egyszerű feladat. Az útvonalak igen gyakran kereszteznek lakott területeket, ahol sok esetben antiszociális vagy nem kívánatos egyedek laknak. Nem mindegy tehát, hogy egy esetleges hajtómű-meghibásodás, vagy két ugrás közti pályamódosítás esetén kitől kérhet segítséget az arra rászoruló pilóta. Egy rosszul kalkulált ugrás után pedig a galaxisban megtalálni a szerencsétlenül járt hajót a lehetetlen után a második legrosszabb esélyű vállalkozás – ahogyan azt a Katana flotta esete is bizonyította.

Az út első szakasza eseménytelenül telt el. A Kettes Egység Rhysati parancsnoksága alatt átvette az Egyestől a vezetést, és meghatározta az új irányt. Csak miután végrehajtották a következő ugrást, közölte Antilles parancsnok Corrannal a harmadik ugrás végcélját.

– Tehát a Morobe. – Corran még egyszer lekérte a már kész repülési tervet, és mit sem törődve Füttyös méltatlankodó csicsergésével, még egyszer végigfutotta. Az útvonal a lehető legtökéletesebb, tekintettel az X-szárnyúak képességeire. Jóllehet, egy gyorsabb jármű még közelebb bukkanhatna ki a Chorax rendszerhez. A nagyobb sebesség pedig ellensúlyozná a csillag tömegének hiperűrre gyakorolt árnyékhatását. E nélkül a hajó egyszerűen berobban a valós űrbe, ami miatt képtelen elszakadni a nap gravitációs szorításától.

– Szerencsére az X-szárnyúak elegendő energiával rendelkeznek ahhoz, hogy átjussanak. – Corran a reaktor energiaszintjének kijelzőjére pillantott. Míg a hiperhajtás alig fogyaszt energiát, a fénysebesség alatti repülés valósággal zabálja azt. A fénysebesség elérése is tekintélyes mennyiségű üzemanyagot emészt fel, de korántsem annyit, amennyit egy közelharc. És a vadászok sosem tudnak ehhez elegendő energiát magukkal vinni.

Mire eljutunk az ugrásig, a készletünk nyolcvanhét százaléka marad meg. Ez bőven elég a Morobe rendszerig, és a visszaútra is.

Az osztag kiugrott a hiperűrből, és Corran máris balra húzta a botkormányt.

– Osztag pozíciója 230 fok, depresszió 12 fok. Továbbiak a repülési terv szerint. – Teljesen előrenyomta a kart, mire a gép orra lesüllyedt. – Öt másodperc múlva fénysebesség.

A hipertérből való kiugrás ezúttal sokkal simábbnak és könnyebbnek bizonyult, mint az előző két alkalommal. Tudta, hogy ez csupán képzelődés, és ezen el is gondolkodott néhány percig. Úgy tűnt neki, azért volt olyan könnyű az ugrás, mert alaposan ellenőrizte a számításokat. A hiperugrás kiszámításakor a legkisebb tévedés is fatálisnak bizonyulhat, és Corran sosem bízott meg másokban annyira, hogy az életét rájuk bízta volna.

– E miatt az ugrás miatt nincs mit aggódnom, hiszen én magam végeztem a számításokat. – Éles visítás jelezte az asztromech méltatlankodását. – Na jó. Te végezted a számításokat, én nem is segítettem neked.

Füttyös egyre türelmetlenebbül tülkölt. A képernyőre vetítette a szenzorok adatait, de a sebesen rohanó számoszlopok Corrannak nem sok mindent mondtak.

– Van egy másik sztelláris tömeg a Chorax rendszerben. Ez lehetetlen, hacsak...

Mielőtt még figyelmeztethette volna az egység többi tagját, bekattant az automata biztonsági rendszer kioldója, és a hajó egy vakítóan fehér függönyön át a külső űrből berobbant a Chorax rendszerbe.

Egy csata kellős közepébe.

Corran gyorsan balra rántotta a kormányt, és teljesen előretolta.

– Zsivány Tizenegy, felfelé tarts! – Remélte, hogy Ooryl követve a példáját balra lefelé húz el, hogy helyet adjon az osztag többi tagjának. – Szárnyakat támadóállásba!

Jobb kézzel felnyúlt, és átbillentette a kapcsolót. – Füttyös, azonosítottad már azokat a hajókat? A kis droid türelmetlenül csipogott vissza.

– Mindent közölj, amit csak meg tudsz állapítani! A nagy hajó – Corran magától is tudta –, a birodalmi Interdictor cirkáló volt. Négy gravitációs projektora miatt tűnt úgy, hogy egy közepes méretű csillag tömege terheli a rendszer egyensúlyát. Az Interdictorok kiválóan alkalmasak a csempészek és kalózok csapdába ejtésére, s ezért egyáltalán nem volt meglepő, hogy közülük egy a maga hatszáz méteres valójában itt lebzsel a Chorax rendszerben.

Mindenesetre nem őrájuk lesett. Füttyös jelzése szerint éppen a Black Asp nevű, módosított, Baudo osztályú csillagjacht igyekezett meglógni előle. Az X-szárnyúaknál mintegy háromszor nagyobb jacht durván háromszögletű testét csak a karcsú szárnyak ívelt vonala tette áramvonalassá. Sokkal inkább organikus eredetűnek tűnt, ahogy iker ionhajtóműveivel méltóságteljesen úszott az űrben.

Corran a CorSecnél eltöltött ideje alatt számos módosított jachtot látott, és ez valahogy ismerősnek tűnt a számára. A jachtokat legtöbbször csempészhajóvá alakítják át. És ha Corran nem kedvelte a csempészeket, akkor a Birodalmat még kevésbé. Ellenségem ellensége a jó barátom.

Füttyös éles hangon kotyogni kezdett. Corran a képernyőre pillantott, majd megnyomta a kom gombját.

– TIE-gépek. Sandák... úgy értem interceptorok. Egy tucat van belőlük. – Kipillantott a fülke ablakán, és meghűlt benne a vér, amikor a saját szemével is megpillantotta azt, amit addig csak a képernyő rideg raszterén látott. – Zsivány Egyes, mi a parancs?

Wedge hangja rideg nyugalmat árasztott.

– Támadja meg őket, de ügyeljen a cirkáló ágyúira.

– Vettem. Zsivány Tízes, utánam!

Ooryl kétszer rákattintott a kom gombjára, jelezve, hogy értette Corran parancsát. Ez a reakció, akárcsak Antilles parancsa, mentesnek látszott minden nyugtalanságtól. A Corran torkát szorongató keserűség annál inkább különösnek tűnt, hiszen számtalan valóságos és szimulált, Birodalom elleni bevetésen részt vett már. Még sosem érzett ilyesmit – igen, ideges, ha még nem is veszélyes mértékben.

Szedd össze magad, Corran! Keze felkúszott a mellén, és megtapogatta a talizmánt. A társaid számítanak rád.

Mivel a megérkezésük miatt le kellett lassítaniuk, az Interdictornak és a TIE-knek maradt elég idejük, hogy közelebb kerüljenek. Corran visszahúzta a botkormányt, és az összes energiát az elülső pajzsokra koncentrálta.

– Minden energiát az elülső pajzsokra, protontorpedókat készenlétbe!

Megjelent a célkereszt a képernyőn, és Corran úgy irányította a hajóját, hogy a vezér interceptor a kereszt közepére kerüljön. Ahogy az X-szárnyú egyre közelebb került a cirkálóhoz, a pásztázó folyamatosan ontotta a számadatokat.

Nyugi, nyugi. Csak nyugodtan, mintha a szimulátorban volnál. A botkormányt erősen markolva igyekezett a szálkereszt közepén tartani az interceptort. A keret most vörösre váltott, és a fülkét fülsiketítő vijjogás töltötte meg. Corran az indítógombra csapott, és elindította az első torpedót.

Mellette egy másik torpedó húzott el egy másik interceptor irányába. Mindkét birodalmi hajót találat érte, de amíg Ooryl célpontja láng és füstfelhőbe burkolózott, Corran lövedéke nem a kívánt ponton csapódott be, ezért visszakapcsolt a lézerre.

– Jó lövés volt, Tízes. Egy sandával kevesebb. – Corran megint végigsimította az ujjával a mellére simuló érmét, azután bekapcsolta a komot. – Fedezz! Elkapom az enyémet.

Corran a maximumra állította a torlóműveket, felvonta a stabilizátorokat, azután egy hirtelen dugóhúzóval az interceptor mögé szökkent. Mindeközben két oldalsó lézerrel is lőtt az interceptorra, s bár megpörkölte az ívelt szárnyakat, komolyabb kárt nem tett benne. A sanda balra sodródott, majd egy fordulattal Corran tűzvonala fölé került.

Ha tovább folytatja ezt a forgást, túlrepülök rajta, és még a hátamba kerül. Corran balra tolta a botkormányt, és hosszú ívben eltávolodott az interceptortól, még ha ezzel maga mögé engedte is a birodalmi hajót.

– Ooryl nem tudja elkapni, Kilences.

– Tudom, Tízes, ne aggódj miatta!

Egyik szemét az optikai távolságmérőn tartva, Corran nyújtott hurokba vitte a gépét. Gyerünk, tudom, hogy el akarsz kapni. Ha van protontorpedód, én ionágyúval megyek rád, az neked úgy sincs!

– Igen, Füttyös, tudom, mit csinálok. – Érezte, hogy visszatér az önbizalma, és vállat vont. – Legalábbis azt hiszem.

Az interceptor pilótája gyorsan közeledett, és egyenesen a felé a pont felé tartott, ahol Corrant kiérni látta a hosszú hurokból. Corran azonban úgy döntött, lerövidíti a hurkot. Látva, hogy a préda milyen sebesen közeledik, Corran középre állította a botkormányt, ezzel befejezte a hurkot. Valósággal belepréselődött az ülésbe.

Az X-szárnyú alig húszméternyire a gép mögött keresztezte a gömb-és-szárny TIE-vadász repülési vonalát. Corran jobbra kapta a kormányt, és 180 fokos fordulatot tett. Azután a mellére szorította a botkormányt, és felkapva az X-szárnyú orrát ellentétes irányú fordulatot tett. Majd szintbe hozva a gépét hátulról és jobbról megközelítette a TIE-vadászt – a hosszú forduló lehetővé tette a számára, hogy mindezt tisztes távolból végezze.

Halálos távolságból. Corran célba vette az interceptort, és két lézerlövéssel szétlőtte. Amint a hajó darabjai elsuhantak mellette, megnyomta a kom gombját.

– Tízes, jelentést kérek!

– Rendben, itt Tízes. Irányom 90 fok.

– Melletted vagyok, Tízes. – Jobbra rántva a kormányt utat adott Oorylnak, aki elzúgott mellette, és rátüzelt az egyik interceptorra. A gand lövése a TIE gömb alakú testét találta el. Na még egyet, Ooryl, és meglesz!

– Kilences, Tízes, balra tartsatok. Tűnjetek el onnan!

Ooryl nyomban engedelmeskedett Wedge parancsának. Éles fordulóval keresztezte Corran röppályáját, és ezzel kényszerítette Corrant, hogy a kormányt hátrarántva jobb fordulóba kezdjen. Egyenesbe hozta a gépet, és bal kanyarba fogott, de Füttyös erre hevesen sipítozni kezdett. A droid felrántotta az X-szárnyú orrát, s ettől Corran a katapultülésbe préselődött. Corran szeme előtt elvörösödött minden, a botkormány borzasztó erővel nyomta a mellét.

A Black Asp hajóteste betöltötte a képernyőt. Az Alderaan valamennyi szentjére! Egy ionágyú kék energiahulláma hasított át az űrön, és semlegesítődött az X-szárnyú pajzsán. Füttyös szűkölve szabadította fel a botkormányt, amit Corran végre meg tudott mozdítani.

Gyorsan balra nyomta a kart, hogy gépével egy hurkot leírva az Interdictor fölé kerülhessen. Éppen kezdte visszahúzni a botkormányt, hogy eltávolodjon a hajótól, amikor találat érte a jobb oldali stabilizátorát. Az asztromech abban a pillanatban elhallgatott, Corran pedig a fülke bal felébe lódult.

Anélkül, hogy a saját szemével látta volna a csillagokat maga körül, tudta, mi történt. Az ionlövedék teljesen kioltotta a jobb oldali fénysebesség alatti hajtóműveit, míg a bal oldaliak továbbra is működtek, ezáltal a hajó lassan pörögni kezdett, irányíthatatlanná vált.

Legalább alaposan megdolgozott azért, hogy eltaláljon.

Az iontalálat mindamellett elhallgattatta Füttyöst, és kioltotta a fedélzeti műszereket meg a gyorsító kiegyenlítőjét. Az egyetlen dolog, amit tehet, hogy kikapcsolja a hajtóműveket, és megpróbálkozik a restarttal.

Amíg bármilyen energiarendszer működik a hajón, vagy amíg a cirkáló vonómezőre nem fogja, az X-szárnyú úgy fog pörögni, mint egy giroszkóp. Le kell kapcsolni az energiát.

Könnyebb volt ezt elhatározni, mint megtenni. A vészkioldó panel a fülke jobb oldalában volt. Mivel a centrifugális erő a fülke bal oldalába préselte, kinyújtott karjával sem érte el a panelt. A fogait csikorgatva, a könyökével igyekezett ellökni magát a fülke oldalától, hogy elérje a kapcsolót.

A centrifugális erő azonban erősebbnek bizonyult, és visszalökte a fülke bal oldalába. Corran kinyújtotta a kezét, és elöl igyekezett fogást keresni. Fájdalom hasított a mellébe ott, ahol a botkormány a testéhez préselte a talizmánt. Ennyit a mérhetetlen szerencséről. A bot nyomása megnehezítette a lélegzetvételt is, tovább fokozva az amúgy is felesleges kínszenvedést.

Az idő azonban fogyott, és neki le kellett küzdenie minden akadályt.

– Na, gyerünk!

Megkétszerezte az erejét, és eltolta magától a botkormányt. Először nem akart mozdulni, de Corran nem hagyta annyiban. Minden erejét beleadva végül sikerült megmozdítania. Centiméterről centiméterre, lassan eltolta magától. Igen, sikerülni fog.

Amennyire tudta, balra nyomta a botkormányt, azután eltolta magát a fülke falától. Bal kézzel a kormányt szorongatva lassan kiegyenesítette a könyökét, és egyenként sorban átváltotta a kapcsolókat. Amikor már nyújtott kézzel tartotta a kormányt, még egy utolsó erőfeszítéssel, a jobb könyökével meglökte a vészkapcsolót.

A bal oldali hajtóművek leálltak. Csend lett, a fülkében csak a saját lélegzetvételét hallotta. A hajó tovább pörgött, és egyáltalán nem adta jelét annak, hogy lassulni akarna. Mivel az űr vákuumában volt, ezt a pörgést légellenállás hiányában az örökkévalóságig folytathatja. Corran valamelyest megnyugodott, amiért sikerült kikapcsolni a hajtóműveket, és megpróbált kikászálódni a fülke bal fertályából. A sisakja keményen koppant a fülke válaszfalán, ettől elszédült. A pörgés okozta émelygéssel együtt ez már elviselhetetlen volt, azt kívánta, bárcsak eltalálnák, és megszűnne a szenvedése.

A kétségbeesés második hullámát a mellcsontján érzett fájdalom feledtette el vele. Megölhettek, de nem adom könnyen magam. Jobb kezét elhúzva a medál előtt, a mozdulatot tovább folytatva a válla fölött átváltott három kapcsolót. Azoktól kissé távolabb felpattintott egy plasztacél fedelet, ami alatt ott lapult a nagy vörös gomb. Reménykedve megnyomta.

Arra számított, hogy meghallja a hajtóművek robaját, ezzel szemben csak a csendet hallotta. A gyújtás áramköre megszakadt. Valami mással kell próbálkoznom. Hajtóművek nélkül pedig nincs energia. A primer telepekben és a lézerek telepeiben nyilván van még annyi energia, amennyi a komcsatorna üzemeltetéséhez elegendő, de azt nem olyan könnyű a fülkébe összpontosítani. Na nem mintha nem tudnék leszállni vele, vagy ha kell, manuálisan lőni.

Corran hangosan felnevetett.

– Igen, le tudok szállni vele manuálisan. Felemelte a jobb lábát, és a sarkával benyomva egy üreg peremét kiugrasztott belőle egy kart. A talpával nyomkodni kezdte. Az le s fel rugózott a lába alatt.

Az X-szárnyú orrából kattogást, ropogást hallott. A kis rúddal egy apró generátort működtetett, ami éppen annyi energiát termelt, amennyivel a gép leszállótalpait ki lehetett ereszteni. Ezzel még nem befolyásolta a gép röptét, de Corran remélte, hogy az előny, amire e manőverrel számított, nem mutatkozik meg mindaddig, amíg a kerékek a helyükre nem kattannak.

Apró rázkódás futott végig a hajón, amit csak Corran volt képes észlelni. A kerekek a helyükre kattantak. Ugyanabban a pillanatban a fülke fényei életre keltek, és Corran kezében a botkormány is érezhetően megkeményedett. Corran elvigyorodott, és kemény kézzel jobb felé húzta a kormányt. A pörgés lassulni kezdett.

Bal kézzel megérintette a talizmánt. Mivel az energia nélküli leszállás minden életforma számára rejt veszélyeket, a gépeket úgy tervezték, hogy a kereket mozgató energia részben a szárnyak Vezérsíkjainak mozgatását is lehetővé tegye, és valamelyest a repulzorliftet is működtette. Ezt a rendszert a technikusok számára találták ki, hogy a hangár zárt terében az egyébként életveszélyes nagyhajtóművek beindítása nélkül tudják a gépet mozgatni.

Corran újra próbálkozott a restarttal. A diagnosztikai kijelző elárulta, hogy a jobb oldali incom laterális phífordító stabilizátor elveszett, ami azt is jelentette, hogy a hajtóművek fluktuáló energiarendszerrel nem fognak beindulni. A motornak lőttek, de a szenzorok és a kommunikáció talán még segítenek.

On-line helyzetbe hozta a rendszereket, de a szenzorok nem akartak életre kelni, a hangszóróból is statikus zörejjel kísérve érkezett a hang.

– Itt Zsivány Kilences. Elkelne némi segítség.

A válaszra várva felkapcsolta a protontorpedók kilövő áramköreit. Szenzorok nélkül aligha találna el bár mit is, legfeljebb egy-két találatot bekapna. Még talán előnyömre is válna.

Jobboldalt és fent megpillantotta a Black Asp hajótestét. A képernyő tanúsága szerint a Zsiványkommandó az Interdictor és a csempészhajó között alakzatba rendeződött. Nem tudta, hány Zsivány maradt, de a TIE-vadászok quadanium napelemeinek csillogásából ítélve kevesebben lehettek, mint az X szárnyúak, és ez jó jel.

Az Interdictor a csata közelébe merészkedett. Lézerei és ionágyúi zöld és kék fénycsíkokat hasítottak az űrbe. Az energiakisülések egymást érték, amint a lövészek igyekeztek elkapni a megfoghatatlan X-szárnyúakat. Noha Corran mostani manővereivel meglehetősen könnyű célpontot nyújtott, közelebb juthatott az Interdictorhoz, mint egyébként.

Valamilyen parancs hangzott el a komban, de nem tudott értelmet kihámozni belőle. A közelében haladó X-szárnyúak sorra lőtték ki a protontorpedóikat, ezt jól látta. A becsapódások minden irányból érték a hatalmas hajót. Noha az egyes torpedók aligha tehettek kárt benne, így, össztűzként alkalmazva képesek voltak kioltani az Interdictor elülső pajzsát. A torpedók egyesített energiája szédítő sárga fényfüggönyben realizálódott, és Corran látni vélte, amint néhány torpedó el is éri a hajótestet.

– Ez az, Zsiványok! – nevetett fel hangosan Corran. – Ó, Füttyös, nem tudod, miről maradtál le!

Az interdictor felemelte az orrát, hogy elfordíthassa az X-szárnyúak elől a sebezhető oldalát. Ezáltal az energia átcsoportosításával a pajzsot is rendbe hozhatta, ehhez azonban le kell kapcsolnia a gravitációs mezőt és a projektorokat. Ezzel viszont lehetőséget adott az X-szárnyúaknak a visszavonulásra és az újbóli felfejlődésre. Ezt nem gondoltátok át alaposan.

A hatalmas hajó befejezte a fordulatot, ami lapos szögben megfordította a hajótestet.

– Menekül. Elűztük őket! Igen!

Öröme azonban hamar elmúlt, amikor észrevette, hogy a cirkáló éppen feléje tart, s körötte ott rajzanak a TIE-vadászok, mint pajkos mynockmadarak a hatalmas repülőgép körül.

– Füttyös, szerencséd van, hogy ezt nem látod. Ez egyenesen undorító.

– Zsivány Kilences, hallasz?

– Igen, igen, hallak. – Corran nem ismerte fel a hangot azonnal. – Részleges energiával haladok. Füttyös kibukott, én meg vak vagyok, mint egy Y szárnyú.

– Itt Zsivány Nulla. Láttalak felvillanni. Ismerem a pozíciódat.

– Ó, még egy jó hír. Kösz, Nulla. Várlak. – Corran a nyakát forgatva igyekezett megpillantani Tychót és a siklót, de nem látott semmit. – Én pucér vagyok, úgyhogy szedd le őket rólam te, ha tudod!

– Nem megy, Kilences. Kalibráld a szenzorjaidat 354.3-ra.

– Micsoda? – Corran a szemöldökét ráncolta, amikor az egyik TIE közel került hozzá. – Annyira vagyok képes megmozdulni, mint egy jóllakott hutt.

– Azt csak bemeséled magadnak. Foglalkozz a szenzoroddal.

Corran beütötte a megfelelő kódot. – Kész, Nulla.

– Akkor jó vadászatot, Kilences.

Corran célkövetője életre kelt, a monitor pedig ontani kezdte a Forbidden telemetrikus céladatait. A képernyő mögött Corran még látta a közeledő TIE-vadászokat, de a Tycho által továbbított kép az interceptorra koncentrált.

A célkövető vörösre váltott, Corran pedig hangosan utánozta Füttyös célmegjelölő huhogását. Meghúzta a ravaszt, elküldött két torpedót, egyenesen a vezető interceptor felé.

– Az első megvan, Nulla, kérem a következőt.

A kijelző villant egyet, változott a kép, és Corran útnak indította a másik két torpedót a taktikai kijelző vörös keretébe ágyazott interceptor felé. Mindez olyan gyorsan történt, hogy a birodalmi vadászoknak idejük sem maradt a válaszra.

Az első pilóta úgy halt meg, hogy még kitérő manővert sem tudott elkezdeni. A protontorpedó telibe kapta a gömb alakú fülkét, és begyújtva az ionhajtómű üzemanyagtartályát, tűzlabdává varázsolta a kis hajót. A második lövés áthatolt a tűzlabdán, és levitte a célpont szárnyait, amik lassan pörögve távolodtak el a hajótesttől. Kisvártatva az is felrobbant, és fénysebességgel vonta tűzfelhőbe az Interdictort.

– Óriási lövés volt, Kilences.

Corran megrázta a fejét.

– Jól repültél, Nulla. Az én dolgom csak a végrehajtás volt.

– A trófea a tiéd; Corran. Három találat... a mai legjobb eredmény.

A koréliai pilóta vállat vont.

– Talán a mai nap nem is volt olyan szerencsés.

– Örülök, hogy így érzed, Kilences.

– Miért, kapitány?

– Ma tiéd a legtöbb találat. Ez azt jelenti, hogy a kantinban te fizeted a kört.

TIZENNÉGY

Corran boldogan nyitotta fel a pilótafülke fedelét, amint a jacht befejezte a manővereit. A jacht a Chorax közelében érte utol és ragadta meg fogókarmaival az X-szárnyú leszállótalpait, ami most úgy gubbasztott a nagyobb hajó hátán, mint egy nagy testű ragadozó hátán utazó madár Corrannak nem különösen tetszett ez a felállás, de hát hosszú az út a Morobe szektorban a Choraxtól a Talaseáig, és inkább elviselte az utazásnak ezt a módját, mintsem hátrahagyja az X-szárnyút és Füttyöst.

A létfenntartó rendszert leszámítva mindent lekapcsolt, így kommunikációs kapcsolata sem volt a jacht pilótájával. Mindazonáltal megfigyelte, milyen zökkenőmentesen szálltak le a primitív űrrepülőtéren. Vékony köd takart el mindent, és amit látni lehetett, a hajtóművektől mélyzölden ragyogó ködpára azt is eltakarta. Hatalmas sziluetteket látott, amik épületek is lehettek. Ámbár mintha növényi élet lett volna a felszínükön, s erről eszébe jutott, hogy az Új Köztársaság netán úgy növeszti az állomáshelyét, mintsem építi azt.

Felállt, nyújtózott egyet, majd a kesztyűjét és a sisakját a parancsnoki ülésre hajította. Kiugorva a fülkéből a jacht felszínén landolt. Nagyobb itt a gravitáció, mint vártam. Corran keresett egy létrát, amin leereszkedhet a földre, de nem talált. Végigsétált hát az ívelt szárnyon, és a legalacsonyabb pontján leugrott róla.

Négykézlábra érkezett le.

– Most vagy tényleg nagyobb itt a gravitáció, vagy ennyire elfáradtam. – Felállt, és leporolta vörös pilótaöltözékét, közben arra gondolt, hogy valószínűleg mindkét feltevés igaz. Örülhetek, hogy életben maradtam.

A jacht hasán sziszegve nyűt fel egy ajtó, és belőle leszállórámpa ereszkedett a földre. Corran a kezét a csípőjébe törölgetve fordult arrafelé. Egy sullustai bukkant fel elsőként, őt a verpin mérnökök által készített rovarszerű droid követte. Corran feléjük köszönt, de tudomást sem vettek róla, csak megálltak a rámpa aljánál.

Corran úgy vélte, a hajó kapitányát várják – aki elképzelése szerint férfi, mivelhogy a független csempészek között igen kevés a nő. Corran elképzelése azonban szertefoszlott, amikor megpillantotta a nyílásban a formás lábakat és a feszes, sötétkék pilótaöltözéket. Fokozatosan láthatóvá vált a karcsú csípőt ölelő fegyveröv, majd a hátközépig érő fekete haj. Azután kinyúlt egy kéz, megragadta a rámpa korlátját, és az alak feléje fordulva rámosolygott Corranra.

Corran még egyszer megtörölte a kezét. – Köszönet a fuvarért!

A hölgy mosolyogva lépett közelebb. – Köszönet a mentőakcióért.

– Nem tesz semmit. – Kinyújtotta a kezét. – Corran Horn vagyok.

Mintha árnyék suhant volna át a barna szemeken. – Netán köze van Hal Hornhoz?

– Ő az... apám volt. Miért?

Mert elkapta az apámat, és a Kesselre vitette – mondta a nő, és ujjával Corran mellére bökött pontosan ott, ahol a botkormány is megnyomta. – Ha tudom, hogy maga az, otthagyom.

Corran először megdöbbent, amikor megpillantotta a nő űrruhája gallérján a parolit. Egy koréliai tengeri rája volt rajta, aminek a szeme vonalában két párhuzamos sáv haladt végig. A polarizált fonalnak köszönhetően a hímzés a napfényben fehéren virított. Ismerem ezt a címert – tudtam, hogy ismerős ez a hajó.

– Ez a Pulsar Skate. Ha tudom, hogy Booster Terrik vontat be, inkább ott maradok.

– Ezt úgy értsem, hogy maguk már találkoztak?

Corran gyorsan megfordult, és tisztelgett Wedge-nek.

– Igen, uram.

A nő csípőre tette a kezét.

– Azért nem mondtad meg, ki ez az alak, mert tudtad, hogy nem hoznám be, igaz?

Wedge könnyedén elmosolyodott.

– Feltételeztem, hogy, lesz némi súrlódás. Egyébként hogy boldogulsz, Mirax?

– Fizetek az alkatrészért és az üzemanyagért. – Mirax arcon csókolta Wedge-et. – És galaxisszerte adatokat gyűjtök rólad. A szüleid büszkék lehetnek rád.

Wedge ünnepélyesen bólintott. – Remélem is, hogy azok.

Corran összevonta a szemöldökét.

– Uram, ön tudta, hogy a Pulsar Skate a csempészet történetének legrégebbi hajója, és hogy Booster Terrik a legelvetemültebb csempész, aki valaha elhagyta Koréliát?

Corran parancsnoka elmosolyodott.

– Mindent tudok a Skate-ről, Horn hadnagy. Tizenöt évesen én cseréltem ki a jobb oldali fúziós kamráját. Mirax apja rendszeresen a szüleim javítóműhelyét és töltőállomását látogatja.

– De Booster csempész…

Wedge egy gyors szemvillanással elhallgattatta.

– És segített felkutatni a kalózokat, akik tönkretették a műhelyt és megölték a szüleimet. A kalózokat, akik a CorSec zászlaja alatt hajóztak, és akiket a CorSec sosem kapott el.

– És ennyi elegendő?

– Nem, hadnagy, de megváltoztatja a nézőpontomat. – Wedge átölelte Mirax vállát, és megszorította. – Nem Mirax tehet róla. Amióta az apja visszavonult, ő sok mindent szállított a Felkelők számára, – Wedge most Mirax felé fordult, úgy folytatta. – És Corran sem tehet róla. Ha ő nem végez néhány utolsó pillanatban tett változtatást az útvonalban, nem a Choraxban bukkanunk ki, és nem tudunk megmenteni téged.

Mirax lehajtotta a fejét. Az arcáról eltűnt a harag, helyére pír költözött.

– Igazad van, Wedge. Még mindig nem emésztettem meg, hogy ilyesmibe beleugrottam. A Black Asp pontosan a kibukkanási helyemen várt rám. Valaki eladott engem.

Corran felhorkant.

– Tolvajok közt ez a becsület.

Wedge rosszallón rápillantott.

– Könnyebb birodalmi kreditért hűséget vásárolni, mint szövetséges kreditért ígéretet.

Mirax megvonta a vállát.

– Közülünk sokan többre becsülik a szövetségesek ígéretét, mint a birodalmiak elkötelezettségét. – Mirax kezet nyújtott Corrannak. – Szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésemért, hadnagy

Corran megrázta a kezét.

– Elfogadom, és én is bocsánatot kérek. Még mindig remegek, amiért tűz alá vett az a cirkáló. Az R2-esem bedöglött, és nagyon aggódtam...

A nő elmosolyodott, és megenyhült a tartása.

– Megértem. Ha bármiben a segítségére lehetek...

– Köszönöm az ajánlatot. – Corran Wedge-re pillantott. – Ideje volna utánanéznem, hogy vegyék le az X-szárnyút, és hozzák rendbe Füttyöst.

– Még egy perc, hadnagy, előbb beszédem van magával. – Hüvelykujjával a Pulsar Skate felé bökött. Mirax, tudod, mi volt az úti célotok?

– Egy adott koordinátánál átrakóhajóval kellett volna találkoznunk. – Vállat vont. – Állítólag valami támaszponthoz való alapfelszerelést szállítunk. Itt biztosan jó hasznát vennétek.

– Efelől nincs kétségem. – Wedge előhalászott a zsebéből egy hengeres komlinket, beütött néhány számot, és beszélni kezdett. – Antilles Emtrinek.

– Itt Emtri, uram. Már a leszállás óta igyekszem elérni önt.

Wedge az égnek emelte a szemét.

– Ezt elhiszem, de most nincs idő csevegésre. Keríts egy darut, és emeld le az X-szárnyút meg az R2-est. És szerezd meg a Pulsar Skate rakományjegyzékét. Állapítsd meg, mi volt a végcél, és nézd meg, mit tudunk a rakományból itt hasznosítani.

– Igen, uram. Mindig is mondtam, uram...

– Antilles kikapcsol. – Wedge elzárta a komlinket, és mélyen a zsebébe süllyesztette. – Tycho azt mondta, neki nem voltak problémái a droiddal idefelé, és szeretném tudni, miért nem.

Mirax felvonta a szemöldökét.

– Te meg idehozatod, hogy beszéljek vele?

– Hidd el nekem, nem ez a legrosszabb protokolldroid a világon – kacsintott rá Wedge. – Csak add neki az adatlapot, engedd visszavonulni a Skate-re, és fenyegesd meg, hogy lelövöd, ha megszólal.

– A biztonság kedvéért mondja, hogy kétszer lő rá.

– Majd igyekszem észben tartani, hadnagy – sóhajtott fel Mirax. – Nem volna könnyebb, ha a központi terminálon keresztül hívnátok le a rakományjegyzéket?

Wedge arca összerándult.

– Pillanatnyilag ő a központi számítógépünk.

– Hát az igaz, hogy ez itt nem a Coruscant. És a szabad világok attól tűnnek olyan civilizáltnak.

– Örülök, hogy megértetted. – Wedge sebtében a lány felé szalutált. – Később találkozunk, Mirax. Hadnagy, kövessen, kérem!

Corran igyekezett lépést tartani a parancsnokával. – Mondani akar valamit, uram?

– Soha semmi nem ismétlődik meg még egyszer ugyanúgy – mosolygott rá Wedge. – Vadászok ellen harcolni, az egy dolog. De mindezt egy csatahajó árnyékában tenni, az egy másik.

Lehet, hogy tényleg ez volt a különbség a mostani meg a többi ütközet között.

– Nagyra értékelem a véleményét, uram.

– És ahhoz is gratulálni szeretnék, ahogyan kimenekítette magát onnan. Rendkívül szorult helyzetben volt, és könnyedén kivágta magát.

– Rendkívüli szerencsém volt, uram. Ha az a második lövés rendesen eltalál, most az Interdictoron vagyok, és a Talasea ostrom alatt áll.

– Nevezze, aminek akarja, Mr. Horn, akkor is jól csinálta. – Wedge megrázta a fejét. – Ahogy egy gyakorlatilag halott géppel leszedte azt a két interceptort, az igazán nagyon hatásos volt.

– Ahogyan Celchu kapitánynak is említettem, ő végezte el a nehezét, én csak meghúztam a ravaszt. Ha kimozdultak volna Celchu célkövetőjéről, én semmire nem jutok. – A fiatalember összevonta a szemöldökét. – Erről eszembe jut egy kérdés, uram.

– Igen?

Corran megállt a lassan kavargó szürke ködben.

– Celchu kapitány precízen megcélozta azt a két interceptort. Miért nem ő maga lőtte le őket? Wedge egy ideig tétovázott, várt a válasszal.

– A Forbiddent oktatási célokra alakították át. Megvan benne minden célkövető eszköz, de nincs mivel lőnie.

– Akkor miért nem használta a lézereit? A Lambda osztályú siklóknak vannak lézerei.

Wedge válasza gyorsvolt, és hallhatóan zavart. – A Forbiddennek nincs lézere.

Corran a földet bámulta.

– Parancsnok, én láttam, amint a Szövetség biztonsági hajói kísérték Celchu kapitányt a Folornál. Neki soha nem voltak feltöltött fegyverei a Z-95-ös Fejvadászán sem, és most azt mondja, fegyverek nélkül jött ide, a Magba. Mi folyik itt?

Wedge mély lélegzetet vett, majd lassan kiengedte. – Beszélt másnak is a biztonsági kíséretről?

– Nem, én...

– Hadnagy, szeretném, ha megértene két dolgot. Az egyik: én maximális bizalommal viseltetek Celchu kapitány iránt. Nincsenek fenntartásaim felőle, a szolgálatának végzése, a képzettsége, a Szövetségnek tett esküje felől. Megértette?

– Igen, uram.

– Másodszor: az eset, amire utalt, az magánügy, egyedül Celchu kapitány dolga. Amiatt egyezett bele bizonyos, a személyével kapcsolatos megszorításokba. Az ügyet egyedül vele kell megbeszélnie, de véleményem szerint azzal csak az osztagon belüli ellentéteket szítaná.

Persze, amiről nem tudok, az nem nyugtalanít.

– Ez azt jelenti, hogy nem kérdezhetem meg tőle?

Wedge karba tette a kezét.

– Corran, maga egy rendfenntartó szervnél dolgozott, magánál hamarabb ébred a gyanú, mint a bizalom. Tegye fel magában a következő kérdést: ha megbízott benne, amikor a segítségével kilőhette a két interceptort, miért nem bízhat meg benne egyéb vonatkozásban is? Nem volt feladata, hogy megvédje magát, mégis megtette, noha ugyanolyan jól tudta, hogy magához hasonlóan ő is halott ember, ha az interceptorok lőni kezdenek.

– Értem, uram – bólintott Corran halkan. – Ez nem jelenti azt, hogy nem kérdezhetem meg, hacsak ön nem tiltja meg határozottan, de beszélni semmiképpen nem beszélhetek róla. És ha a kapitány visszautasítja a válaszadást, akkor békén kell hagynom. Megmentette az életemet. Legalább emiatt hálával tartozom neki.

– Nagyszerű.

– Még egy dolog, uram.

– Igen, hadnagy?

Corran hátrapillantott a Pulsar Skate felé.

– Az imént azt mondta, hogy a CorSec sosem fogta el a kalózokat, akik megtámadták a Gus Treta állomást, és megölték az ön szüleit. Az ügyet apám vizsgálta ki, és alapos munkát végzett. Nem adta fel, csupán nem tudta felderíteni az ön törvénytelen kapcsolatait. Corran nagyot nyelt. – Azt hiszem, ha apám tudta volna, hogy Booster Terrik segített önnek felkutatni a kalózokat, vissza kellett volna adnia az ügyet, és akkor Boosternek nem kellett volna annyi időt eltöltenie a fűszerbányákban.

Wedge kinyújtotta a kezét, és megveregette Corran vállát.

– Booster nem volt jedi, de még csak sith ivadék sem, és a Kesselen eltöltött idő alatt kiesett a gyakorlatból. Egy őszinte pillanatában talán még Mirax is be merné vallani, hogy az ötévnyi sötétség jót tett az apjának.

– Nem hiszem, hogy akár neki, akár nekem volnának őszinte pillanataink, uram.

– Valóban? Szerintem maguk ketten jól összeillenek.

– Apáink nyíltan gyűlölték egymást, uram. Ez nem a legjobb felállás egy hosszan tartó barátság megalapozásához. – Corran megrázta a fejét. – Meg aztán Mirax az ön barátnője...

– Csak a barátom. Olyan számomra, mintha a testvérem volna, hiszen mindig velünk lakott, amikor az apja veszélyes bevetésekre ment.

Mivel a parancsnok "testvére", feltétlen meg kell ismernie őt. Corran elmosolyodott.

– Igyekszem megfogadni a tanácsát, uram.

– Úgy legyen, hadnagy. Nem árt, ha az embernek vannak barátai.

– Uram, uram!

Mindketten felpillantottak, és látták, amint Emtri materializálódik előttük, a talaseai ködben. Ez a sötét szín ezen a homályos világon – nem irigylem a parancsnokot, amikor ki akarja kerülni ezt a kotnyeles droidot.

Wedge futva Corranra pillantott, és rögtön látta, hogy ugyanarra gondoltak.

– Emtri, rendben van, hagyom, hogy megbeszéld Horn hadnaggyal az X-szárnyú javítását. De utána keress meg! – "Ha tudsz", olvasta ki Horri a parancsnok mosolyából, amint a Zsiványok vezetője megfordult, és eltávozott.

– Ahogy óhajtja, uram. – A droid tisztelgett a maga módján, azután sarkon fordulva Corranra nézett. – Az X szárnyújáról van szó, uram. A sérülés nem túl komoly.

– Mi van Füttyössel?

– Ah, az ön R2-ese. – A droid enyhén oldalt billentette a fejét. – Az ön Füttyöse jól van. Csak lekapcsolta önmagát, mielőtt az ionlövedék tette volna meg. Ritka virtus az ilyen. Meg kell mondanom, uram, a véleményem szerint...

– Igen, Emtri, én is méltányolom, de nem esett semmi baja?

– Nem hiszem, uram, noha közel volt hozzá.

– Közel? – kérdezte Corran, és már meg is bánta, hogy Emtritől kérdezősködött.

– Nos, uram, az energiakapcsolónak negatív polaritása volt, megelőzendő az autorestartot. Sokan ezt apró problémának tekintik. Ezt az energiakapcsolót időnként hőkezelésnek kell alávetni, és nekünk itt ehhez megvan a felszerelésünk, lévén, hogy a telepesek agrodroidjait az esős évszak hideg időjárása miatt szintén rendszeresen hőkezelni kell.

– Ez igen érdekes, Emtri – mondta Corran, és kényszeredetten elmosolyodott. – Megkérhetnéd Antilles parancsnokot, hogy tarthass egy rövid beszámolót ennek a világnak az időjárási körülményeiről. – Legalább megszabadulok tőled egy időre. – Ezt komolyan mondom.

– Valóban? Csak nem?

– De igen. Tizenöt-húsz perc alatt rá tudnád beszélni, mennyire fontos ez. – Corran ünnepélyesen bólintott. – Most pedig nézzük az én X-szárnyúmat. Szétrobbant a laterális phífordító stabilizátorom.

– Pontosan, uram. – Emtri átnyújtott egy adattáblát Corrannak. – Összeírtam az anyagszükségletet ezen az adattáblán. Ha átnézi, aláírja és kiegészíti az incidensről szóló jelentéssel, én ellenőriztetem Celchu kapitánnyal, és engedélyeztetem Antilles parancsnokkal. Az információt visszajelentjük Salm tábornoknak. Így egy vagy két hónapon belül megkapjuk a pótalkatrészeket.

Corrannak leesett az álla. – Egy vagy két hónap?

– Feltéve, ha van raktáron alkatrész, és ha nem kerül hátrább a sürgősségi listán.

– Sürgősségi listán?

– Igen, uram. Ez az ön saját X-szárnyúja, formálisan még nincs lajstromozva a Szövetség nyilvántartásában. Megakadályozandó, hogy kívülállók is igénybe vegyék a Szövetség javítódokkjait, a 119 432. rendelet 5. fejezetének 3. paragrafusa kimondja, miszerint: "Azon, nem a Szövetség kötelékébe tartozó járművek, melyek bármely szövetségi vezető parancsnoksága alatt dolgoznak, alkatrészellátásban és javítási szolgáltatásban a szóban forgó jármű üzemeltetéséért felelős parancsnok és/vagy rangidős tiszt belátása szerint, de a legnagyobb diszkréció mellett vehetik igénybe a javítási szolgáltatásokat. Ha a szóban forgó jármű előre nem tervezett akcióban, vagy előre nem látható módon sérült meg (kivételeket lásd a 12. fejezet 7. paragrafusában), minden meghibásodás nem szövetségi vonatkozásúnak tekintendő, és a javítás csak a hivatalosan elrendelt akcióban megsérült járművek javítása után sorolható be." A kivételek...

– Ennyi elég, Emtri. – Corran megvakarta a halántékát. – Ez az egyetlen módja annak, hogy új stabilizátorhoz jussak?

– Uram, már áttekintettem több mint hatmillió katonai és paramilitáris szervezethez tartozó szabályzatot, és nem találtam semmi olyat, ami...

A pilóta öklével megdöngette a droid fekete mellpáncélját, így vetett véget a litániának.

– Emtri, a világon több laterális phí-fordító stabilizátor létezik, mint amennyi a Szövetség gépein és raktáraiban fellelhető. A Z-95-ös fejvadászok és a T-47-es légisiklók is használják ezt az alkatrészt. Nyilván van a közelben valahol egy roncs T-47-es.

– Meglehet, uram. – A droid körbeforgatta a fejét, és felmérte az egész terepet. – Kitöltök egy űrlapot, amin kérelmezni fogom a terület átvizsgálását.

Corran eldobta az adattáblát, és két kézzel megragadta a droid fejét, és maga felé fordította a szájnyílást.

– Nem értetted meg a lényeget, Emtri. A kérelmezések, űrlapok időt vesznek igénybe. Az alkatrész nélkül nem tudok repülni. Ha nem tudok repülni, itt ragadok ezen a ködös világon, és akkor nagyon nyomorúságosnak fogom érezni az életet, és ezt egyáltalán nem akarom. Kell hogy legyen itt alkatrész, ami...

– A szabályokat be kell tartani.

– Az isten verje meg a szabályokat!

A droid kiszabadította magát, és néhány lépést hátrált.

– Uram, azt hiszem, joggal feltételeztem, hogy a Zsiványkommandó valamennyi tagja, önt is beleértve, tiszteletben tartja a szabályokat.

Corran felsóhajtott.

– A szabályok nagyon fontosak, de csak a maguk helyén. Nem tudnál szerezni valahol egy alkatrészt?

A droid mozdulatlanná merevedett, csupán a szeme villogása árulkodott arról, hogy még működik. Corran nem engedhette meg magának, hogy nélkülözze a robot fecsegését, de most kissé hosszúnak tűnt a hallgatása. Ráadásul a szeme aszinkronban villogott, és ettől még jobban megijedt.

– Emtri?

A droid szeme egy pillanatra elsötétedett, azután a végtagjai rángani kezdtek, mintha villám csapott volna bele.

– Emtri?

A droid szeme ismét felvillant, és Corran úgy vélte, ezúttal fényesebben világít.

– Emtri?

– Megvan az engedély a "szerzéshez", uram. – A droid lehajolt, és felvette az adattáblát. Rápillantott, és megrázta a fejét. – Lefuttatom a rendelést néhány csatornán, és remélem, előbb találok alkatrészt, mintha a parancsnokságon keresztül rendelném meg. Ön pilóta, és nekem az a feladatom, hogy lehetővé tegyem a repülését. Megfontolás befejezve.

Még a droid hangja is mintha megváltozott volna.

– Emtri, jól vagy? Megártott a nyirkos levegő?

– Jól vagyok, uram. A pára nem számít. – Az egyik szeme egy pillanatra kihunyt. – Talán egy vírus lehet, nem komoly.

Csak nem rám kacsingat?

– Biztos?

– Igen, uram. – A droid katonásan tisztelgett. – Ha nincs további utasítása, uram, nekilátnék. Ha megszereztem az alkatrészt, értesítem a szálláshelyén.

– Köszönöm, Emtri. – Corran viszonozta a tisztelgést. – Leléphetsz.

A droid katonásan hátraarcot csinált, és elvonult. Corran egy ideig utánameredt, majd megborzongott.

– Ooryl nem gondolja, hogy túl hideg van itt.

Corran megfordult, és megpillantotta maga előtt a szürkészöld gandot. Még egy ködben bujkáló kísértet.

– Nem fázom, Ooryl, csak fáradt vagyok. Hosszú nap volt, tele meglepetésekkel.

– Qrygg bocsánatot kér, amiért magadra hagyott. A gand bűnbánóan szalutált. – Qrygg túlságosan el volt foglalva az őt üldöző interceptorokkal, ezért nem látta, hol vagy.

– A szabályok szerint jártál el, ahogyan én is tettem volna.

– Qrygg ki akarja fejezni a sajnálkozását.

Corran egyik kezével átölelte a gand exocsontozatú vállát.

– Tudod mit? Kísérj vissza a szálláshelyemre, ahol most nyolc órán át aludni fogok. Ez enyhíteni fogja a bűntudatod?

– Ooryl ezt méltányosnak tartja.

– Jól van. – Corran bal kezével a köd felé intett. Vezess, Ooryl. Ezúttal megígérem, hogy mögötted maradok.

TIZENÖT

A hivatalos modorú, testes tiszt szeme szikrákat vetett Kirtan Loor felé.

– Látom, hogy a parancsa rendben van, de sosem kedveltem, ha hírszerző tisztek beleütik az orrukat a flotta ügyeibe.

– Megértem az aggodalmát, Devlia admirális, és méltányolom a döntését, hogy nyugállományából visszatért a császár szolgálatába, de a Birodalmi Hírszerzésnek ezúttal példát kell statuálnia, elvégre kritikus időket élünk.

A kis ember megvakarta szürke bajuszát, és vonásai megenyhültek.

– Mi mindig is megértettük egymást.

– Hát persze.

Kirtant nem túlságosan érdekelték Devlia aggodalmai, de a Black Asp Interdictor osztályú cirkáló Devlia parancsnoksága alá tartozott. És egy jelentésben olvasta, hogy az álcázott osztagban felismerték a Zsiványkommandót. Ez a hír hozta Kirtant a Coruscanttól meglehetősem messze található Rachuk rendszerben lévő Vladetre Uwlla Iillor kapitány Black Asp nevű hajóján. Kirtan nem számított arra, hogy Devlia repesni fog az örömtől, mivel az admirális parancsára jött Iillorral egyezkedni – az egyetlen nővel, aki Endor eleste óta vitte valamire a Birodalmi Haditengerészetnél.

A hírszerző tiszt azon kapta magát, hogy fél találkozni Iillor kapitánnyal. Elolvasta a nő aktáját, ahogyan Devlia admirálisét és a Coruscanttól idáig az útjába került valamennyi parancsnokét. Az aktákban figyelemre méltó pletykákat talált a Zsiványkommandóra vonatkozóan, de a legérdekesebbet a nő aktái tartalmazták. Ezeket az aktákat áttanulmányozva megtudta, mennyire törekvő ez a nő, és hogy miként emelkedhetett a császár halála után a Birodalmi Haditengerészet magas posztjára.

Devlia kihúzta magát, és kerek hasán lesimította szürke egyenruhájának ráncait.

– Itt és most kijelentem, hogy nem engedélyezek olyan kérdést, ami nem a tárgyhoz tartozik.

– Megértettem, uram. Álmodozz csak, kis admirálisom.

Devlia elvezette Kirtant a tágas irodából le, a szálláshely alsó szintjére, ahol a parancsnokság irodái helyezkedtek el. Az admirális belépett egy előadóterembe, amit konferenciateremmé alakítottak át azáltal, hogy egy hatalmas asztalt helyeztek a közepére. Mindamellett a fal mentén sorakozó, adattáblákkal felszerelt bokszok is megmaradtak meg a beépített polcok, amiken egy Kirtan által elképzelni sem mert nagyságú könyvtár adathordozói sorakoztak.

Devlia helyet foglalt az asztalfő közelében, majd intett a terem túlsó felében várakozó nő felé.

– Iillor kapitány, ez itt Kirtan Loor ügynök. Kérdéseket szeretne feltenni magának a csapdáról.

– Igen, uram. – A barna hajú nő a hírszerzőkre jellemző kíváncsiság nélkül pillantott Kirtanra. – Segítek, ha tudok, Loor ügynök.

Hangjából némi él érződött, amit sötét szemének kihívó pillantása csak kihangsúlyozott. Kirtan feltételezte, hogy a félelemérzet a haditengerészet NhM Non-huMan – szárnyánál eltöltött évek alatt veszett ki belőle. A Birodalom idegenek és nők iránti elfogultsága a Birodalmi Haditengerészetnél soha nem tapasztalt mértékben finomodott. Iillor először Thrawn ezredes, majd más magas rangú, idegen tiszt mellett szolgált, csak azután kapott saját hajót. Ragaszkodott a Carrack osztályú hajóhoz, amely megúszta az endori csatát, mely után hiány támadt kompetens tisztekből, ami miatt a parancsnokságnak át kellett értékelnie az életben maradottakat, hogy mindenki érdeme szerint kaphasson beosztást.

– Efelől nincs kétségem, kapitány Szeretném elolvasni az esetről készített jelentéseit, átnézni a holofelvételeket, és meghallgatni a kommunikációs csatorna forgalmát. – Kirtan beszéd közben lassan végigsétált az asztal mentén, s most visszafordult Devlia felé. – Az admirális engedélyével, természetesen.

Az öregember bólintott.

– Nagyszerű. Akkor ha volna szíves elmondani, mi történt?

– Leülhetek?

– Természetesen. – Kirtan elmosolyodott, de állva maradt. – Helyezze magát kényelembe!

Iillor kapitány leült, és a székét úgy fordította, hogy Devliának a profilját mutatta.

– Információt szereztünk, miszerint egy bizonyos időpontban a Lázadóknak felszerelést szállító csempészhajó fog felbukkanni a Chorax rendszerben, ahol árut vesz fel, és hamarosan továbbáll. Kiküldtem egy siklót, hogy figyelje a körzetet, ugyanakkor a Black Aspet visszarendeltem a rendszer peremvidékére. Amikor a Pulsar Skate kezdte elhagyni a rendszert, a Black Asppel utánaugrottam, és aktivizáltam a G7-X gravjectort.

Kirtan a szemöldökét ráncolta.

– Az infrarendszerű ugrás nem gyakori taktika, igaz?

Iillor megrázta a fejét.

– Az Ismeretlen Szektorban elég gyakran láttam sikerrel alkalmazni. És működött a Choraxnál is, mert a Skate-nek fogalma sem volt, honnan bukkantunk elő. Hat másodpercükbe telt, mire megtehették az első kitérő manővert. Ezalatt mi az ionágyúinkkal elzárhattuk a Skate útját. Akkor hirtelen tizenkét X-szárnyú termett a helyszínen. Felvonultattam az interceptoraimat, de egyik pilótám sem kapott akadémiai kiképzést. Mind ott vesztek volna, ha nem vetem be a Black Aspet az X-szárnyúak ellen. Ennek ellenére sikerrel nekitámadtak a Skate-nek, és protontorpedókkal rést ütöttek az elülső pajzsomon. Két energiatelepem látta kárát. Választanom kellett, vagy visszaállítom a pajzsomat, vagy üzemben tartom a gravjectoromat. Az elsőt választottam, hogy fedezve az interceptorokat fénysebességre kapcsolhassak.

Devlia előrehajolt.

– Vártak a Black Aspre. A sarkában bukkantak ki a hipertérből.

Kirtan megvakarta az állát.

– Nem hiszem, hogy a két dolog összefüggene. Nincs bizonyíték arra, hogy csapda volt.

Iillor felkapta a fejét.

– Én is éppen ezt mondtam az admirálisnak.

– Mindketten tévednek.

– Kellő tisztelettel, uram, azt kell mondjam, elhamarkodottan ítél. – Kirtan lassan végigsétált az asztal hosszában, majd megfordult, és visszafelé tartott. – Az Interdictorokat arra tervezték, hogy velük hajókat vonjanak ki a hiperűrből. Ezt a feladatot természetesen csak olyankor tudják ellátni, amikor pontosan ismerik a koordinátákat. Ebben az esetben azonban, mivel a Black Asp azért tartózkodott a Chorax rendszerben, hogy megakadályozza egy hajó belépését a hiperűrbe, le kellett mondani egyik primer funkciójáról.

– Ez ostobaság!

Korábban pontosan ezt a hibát követtem el én is. Kirtan megengedett magának egy halvány mosolyt.

– Gondolja csak át. Ha ön csapdába akarna ejteni egy Interdictor cirkálót, azt egy kötelék X-szárnyúval tenné?

Devlia elvörösödött.

– Én talán nem, de a legtöbb Lázadó tisztet én képeztem ki, ők esetleg megtennék.

– Elismerem, uram, csakhogy a Lázadók vezetői sem ostobák. – Kirtan ki nem mondottan is a Yavinra és az Endorra utalt a megjegyzésével, ám Devlia arckifejezéséből látta, hogy nem talált célba. – És megkérdezhetem, vajon a Lázadók miért vesztegetnék az idejüket arra, hogy elkapjanak egy Interdictor cirkálót? Nem akarom lebecsülni sem önt, Iillor kapitány, sem a hajóját, de egy Interdictor vajmi keveset jelent a Lázadók számára. A fő haderőink olyan jelentős stratégiai pontokon állomásoznak, mint amilyen a Korélia meg a Kuat, ezért nem valószínű, hogy egy magányos Interdictor miatt ide jöttek volna.

Iillor ugyan nem mosolygott, de korántsem olyan mereven bólintott a hallottakra, mint korábban.

– Az én véleményem szerint szerencsétlenségünkre nem a kellő pillanatban akartunk kivonni egy konvojt a hiperűrből, ám Devlia admirális nem hisz az ilyen véletlenekben.

Kirtan elmosolyodott.

– Az admirálisnak e tévedése ellenére igaza lehet, amikor feltételezi, hogy a Lázadók annyira ostobák, hogy ebben a szektorban kezdeményeznek akciót.

Devlia már szóra nyitotta a száját, hogy a kijelentés első fele ellen tiltakozzon. De a mondat második fele elhallgattatta. A hírszerző tiszt megint Iillorra pillantott.

– Honnan tudta meg, hogy a Zsiványkommandóval van dolga?

– A kommunikációs csatornán a Zsivány kódjelet használták. A vizuális megfigyelők nem a legtisztább képet adták, de egy különleges címert láttam felfestve a gépek szárnyain. A korábbi kutatások alapján feltételezhető, hogy a Zsiványkommandóval akadtunk össze. Meg aztán a Pulsar Skate is koréliai illetőségű, ahogyan Wedge Antilles is. És a pilóták kemény gyerekek voltak, hét interceptoromat szedték le. Az utolsó kettőt ráadásul egy bedöglött X-szárnyú kapta el.

Devlia hátradőlt.

– Érdekes, bár igen körmönfont érvelés. Azt hiszem, ezt Loor ügynök is elismeri.

– Körmönfont, igen, de meggyőző. – Minden, amit a nő a támadással kapcsolatban elmondott, arra utal, hogy a Zsiványkommandóval volt dolga. Kirtan nem feltételezte, hogy a Lázadók között akadna más, aki a Zsivány kódjelet merné használni. És a címert is ellenőrizni kell. Addig nem állíthatnak bizonyosat. Ez mindenesetre a kezdete lehet valaminek.

– Kapitány, a sikló a rendszerben maradt, hogy ellenőrizze a kilépés vektorait és sebességét?

Iillor a szemöldökét ráncolta.

– Nem, de Potin hadnagyot megfeddtem, amiért elrepült, holott nem üldözték. Megvoltak a sebesség- és irányvektoraim, és azok kiadták a háromszögalakzatot a siklóval.

– Ez már valami.

– Nos, megszerzem a bizonyságot; és értesítem, mielőtt még visszatérne a Birodalmi Központba, Loor ügynök – mondta Devlia felállva. – Feltéve, ha nincs más dolga itt.

– De van. Beszélni akarok a pilótákkal, akiket az X-szárnyúak megtámadtak, és látni akarom a kilőtt interceptorokról írt jelentéseket.

– Intézkedem, hogy mindent azonnal előkészítsenek.

– Akkor ennyi, admirális. Két-három nap elegendő lesz.

Az öregember savanyú ábrázattal mondta: – Ilyen sokáig akar maradni?

– Talán még tovább is. – Kirtan széles vigyorral örvendeztette meg az admirálist. – Ha a Zsiványkommandó ebben a szektorban tartózkodik, márpedig szerintem ez a helyzet, akkor addig nem távozom innen, amíg meg nem találjuk, és meg nem semmisítjük őket.

TIZENHAT

Két héten belül, mialatt a hivatalos igénylés is elment, Emtri két laterális phí-fordító stabilizátort is talált. Mindkettőt a Pulsar Skate veszítette el a második talaseai bevetésén. A verpin technikusok nyomban kicserélték a sérült egységet, és miközben beállították a rendszereket, Zraii valamennyit javított is rajta, úgyhogy Corran örömmel tapasztalhatta, hogy a gépe öt százalékkal nagyobb teljesítményre képes, miközben három százalékkal kevesebb energiát fogyaszt.

Corran óvatosan visszavett a sebességből, hogy Ooryl felzárkózhasson.

– Hármas Egység a Vezérnek. Alakzatban vagyunk, uram.

– Vettem, Kilences. Tartsa a pozícióját!

– Parancsára, uram. – Corran akarata ellenére is szélesen elvigyorodott. Amikor még a CorSecnél szolgált, gyűlölt minden kíséretjellegű feladatot, de két hét felszíni szolgálat után akár egy Halálcsillag nyomába is eredt volna, még ha azok gyöngysorhoz hasonlóan veszik körül valamelyik rendszert. Még a Koréliáról való menekülése alatt is legalább hetente tett egy névtelen kitérőt, noha Gil Bastra tervében ilyesmi nem szerepelt.

Megfordult, és Füttyösre pillantott.

– Van Emtrinek valami információja a Gil által számomra kialakított személyazonossággal kapcsolatban? Hosszas huhogás volt a válasz, ami a monitoron egyetlen szó formájában jelent meg:

– Nincs.

– Nos, nem igazán tetszik az ötlet, hogy Gilt nem látom többé. – A szenzor monitorjára pillantott. – Tizenkettes, kapd össze magad, és zárkózz fel mögém! Probléma?

– Semmi. Parancsot teljesítem.

– Jó. Maradj a közelben! Ez a küldetés olyan könnyűnek tűnik, hogy akár egy nertpásztor is megbirkózhatna vele, mindazonáltal visszalőhetnek, úgyhogy légy óvatos.

Könnyed modora ellenére nagyon is jól tudta, hogy a dolgok nagyon rosszra is fordulhatnak. A Szövetség ellenőrzi a Mag világait, hogy fenntartsa a politikai hatalmát, és ellenőrizhesse a világokat védelmező birodalmi erőket. Egy ízben, amikor visszafelé tartottak a hadműveleti bázisra – amit egymás közt csak "Fekete Átok Bázis"-nak neveztek, és aminek hollétét biztonsági okokból sosem nevezték meg –, összetalálkoztak a Havoc Strike osztályú cirkálóval. A Lázadók egy kis dzsungelbolygóra igyekeztek, a Hensara rendszerbe. Hajóikkal – módosított birodalmi Customs fregattokkal – belemerültek egy hegyi tó vízébe, pedig nem volt felszerelésük, amivel kijavíthatták volna a hajójukat, hogy eltávozzanak onnan.

A Havoc két csapat rohamosztagos mellett kirakott egy birodalmi lépegetőt és két felderítőgépet. Miközben a jelentéseik szerint nem sok eredménnyel jártak, egyre közelebb kerültek a tóhoz, úgyhogy a hajó felfedezése már csak idő kérdése volt. A Szövetség belenyugodott a hajó elvesztésébe, és elrendelte az emberek titokban történő kimentését. Ezután a Havoc elhagyta a rendszert, és lehetőséget adott a Battle of Yavin kijavítására és eltüntetésére.

Wedge elküldte az osztagát a Hensara rendszerbe. Hogy a végcél titokban maradhasson, az akciót három lépésben bonyolították le. A kezdeti – a legrövidebb ugrás – az első tranzitpontra vitte őket, egy Morobe rendszerbeli lakatlan világba. Onnan a Peremvidékre ugrottak a második tranzitállomásra, majd vissza a Hensara rendszerbe.

A folytonos irányváltoztatás meg a repülési idő növekedése megfelelő módon homályossá tette a végcéljukat. A Szövetség megtanulta, hogy erőinek szétszórásával lehetetlenné tudja tenni a Birodalom számára a Lázadókra mérendő halálos csapást. Míndamellett néhány bátor ember számára lehetségesnek tűnt a Lázadók Hothon lévő bázisának és vele együtt a Lázadóknak a megsemmisítése. Ha nem elővigyázatosak, elárulhatják a bázis hollétét, és ezzel lehetőséget adhatnak a megtorlásra.

Az első ugrást Wedge jelére hajtották végre, és egyenként bukkantak ki a tranzitállomás mellett. Az X-szárnyúak gyorsan felzárkóztak a kilépési pont közelében, és már csak arra vártak, hogy a koréliai Eridain korvett és a Skate előkerüljön.

Corran egy fokkal visszavette a torlóerőt, ezzel csökkentette a távolságát a gandhoz képest.

A nagyobb hajók jelentették, hogy készen állnak, így az egész konvoj kiugrott a hiperűrbe, és nem sokkal később megérkezett a második tranzitpontra. Az iránymeghatározás ezúttal nem volt olyan pontos, mint az első esetben, ezért a Hensara rendszer harmadik bolygójának gravitációs mezőjén kívül bukkantak ki.

Corran meghallotta Tycho hangját a komban.

– Zsivány Vezér, Afyon kapitány jelenti, hogy a rendszer tiszta. Szabad az út.

– Vettem. Hármas Egység. Mintha csak a Civil Légiirányítás vezetne. Kettő, egy és utánam.

Corran magában felmordult. A Harci Légiellenőrzés őrjárata azt jelentette, hogy a Hensara III atmoszférája a Birodalmi erők útvonalába esik. És akkor az osztag többi nyolc vadászának a birodalmiak zárótüze mellett kellene leszállni a bolygóra, hogy ott megküzdjön Dirk Harknessel és honfitársaival. Felszíni haderők ellen, akár rohamosztagosok ellen is még mindig jobb lövöldözni, mint az atmoszférát átszelve a nagy semmit lőni.

Vállat vont.

– Talán ha szétlőnénk egy AT-AT állást, azzal örömet is szereznénk Jace-nek.

Füttyös erre oly hevesen kezdett huhogni, mintha hangosan nevetne.

Corran is felnevetett.

– Jace nyilván rájött, hogy a neve ugyanúgy hangzik, mint az "ész", és ettől a fejébe szállt a dicsőség. Egyszerűen nem érti, a TIE-vadászok miért nem sorakoznak fel előtte, hogy leszedhesse őket.

Tycho sürgős hívása szakította félbe Füttyös trilláját.

– Irányítás az összes Zsiványnak. Egy Strike cirkáló most bukkant ki a rendszerbe. Külsőre olyan, mint a Havoc, de kettővel több lőállása van. TIE-vadászok felszálltak.

– Hármas Egység, szárnyakat támadópozícióba! Corran a kijelzőkre pillantott. – Felzárkózni 272 foknál!

– Itt az Irányítás. Harminchat, ismétlem, harminchat TIE-vadász a légtérben. Hat interceptor, hat bombázó és huszonnégy, ismétlem, huszonnégy csillagvadász. Az Eridain kitérő manőverbe kezdett. Várjatok!

Megerősítve: a bombázók a felszínre tartanak.

– Vettük, Irányítás. – Wedge hangja a statikus zörej ellenére is határozottnak tűnt. – Zsivány Hármas és Négyes, a bombázók a maguké. A többiek velem maradnak. Eltávolodunk az Eridaintól.

– Parancsára, Zsivány Vezér – Corran teljes sebességre állította a hajtóműveket. – Hármas Egység, felkészülni. Középre koncentrálni, és mindenre lőni, ami nem X-szárnyú. Szóljatok, ha segítség kell!

Normális körülmények között Corran tisztában volt vele, hogy az ellenség szájába repülni egyenlő az öngyilkossággal, de hát a harminc az egyhez esély nem feltétlenül jelenti a biztos halált. A menekülés az egyik lehetőség csupán, ám olyasmit tenni, amire az ellenség nem számít, ha mást nem, a meglepetés révén néhány másodperc haladékot jelent.

Hátrarántotta a kormányt, ugyanakkor enyhén oldalt tartotta. Ezzel egy nyújtott dugóhúzóba kezdett. Abból, hogy a gépe orrát ilyen hirtelen felkapta, nyilvánvalóvá vált, hogy nem tüzelni készül. Gyorsan a gép elejére összpontosította a pajzsok energiáit, és átsiklott a lézerágyúk tűzvonalán, hogy átszökhessen a birodalmiak arcvonala mögé.

Visszahúzta a botkormányt, mire a gépe befejezte a veszélyes forgást, és egyenesbe került. Gyorsan ráállt az egyik közeledő TIE-vadászra. Fürgén megcélozta, és rálőtt. A skubi szemgolyóra emlékeztető fülkéje szétrobbant. Corran jobbra húzta a kormányt, folytatta a

dugóhúzót, és fél kilométer után átsuhant a TIE-k alakzatának vonalán. A kötelék nyomban felbomlott, és szétszóródott.

Corran megfordította az X-szárnyút, és a TIE-k után eredt, de kissé alattuk maradt. Azután megemelte a gép orrát, és emelkedni kezdett. Kiválasztott egy TIE-interceptort, aminek a jobb oldala sérült volt, hasonlóan a jobb oldali szomszédjának a bal fele. Ooryl szorosan Corran nyomában maradt. Ezt észrevéve a második interceptor egy gyors kitérővel igyekezett a gand hátába kerülni.

Corran lézersorozata szétroncsolta az interceptor jobb oldali szárnyát, és az egyik ikeriontelepét. A másik azonban tovább ontotta az áldást, miközben irányíthatatlanul bukdácsolt az űrben. Corran együttérzéssel gondolt a pilótára, azután nekilódult a TIE-formáció közepének.

Átérve az arcvonalon, váratlan célpontot nyújtott nem is egy TIE-vadász számára. Csakhogy az X-szárnyúnak pajzsa van, így igen kevés a valószínűsége, hogy kárt tehetnek benne. Ugyanez viszont nem mondható el a TIE-vadászokról: egy rosszul irányzott lövés még valamelyik bajtárs gépében is kárt tehet.

Corran gyorsan célzott és lőtt, azután csak nézte, hogyan foszlik semmivé a csillagvadász. Gyors figyelmeztető csiripelés érkezett Füttyös felől, mire Corran rátaposott a vezérsík pedáljára. Az X-szárnyú egy lapos bal fordulóval kiröppent az interceptor tűzvonalából, ugyanakkor pontosan a mellette elhúzó interceptor oldalába került. Egy kilencvenfokos forduló után visszahúzta a kormányt, befejezte a kört, és máris az interceptor fara mögött volt. Több kilojoule-nyi bíborvörös energiát küldött a pilótafülkére, amely abban a pillanatban fel is robbant:

– Kilences, balra húzz el!

Corran gondolkodás nélkül balra rántotta a kormányt, és hátrapillantva még látta a zöld lézersugarakat azon a helyen, ahol az imént még a gépével tartózkodott. A zöld sugarakba vörösek is keveredtek, de azok a nagy semmiben robbantak fel.

– Kösz, parancsnok.

– Semmi gond, Kilences.

Corran most előrefelé nyomta a kormányt, hogy a csillagvadászboly alá kerülhessen. Mire elérte az osztagát, már tudta, hogy nem lesz képes valamennyi interceptort leszedni, mert a zűrzavarban meg sem tudja különböztetni a barátot az ellenségtől. Már most sokkal kevesebb lövedék látszott a levegőben, mint amikor a csata megkezdődött.

– Annyit forgolódtunk, hogy már senki nem talál magának célpontot. Meg kell várni, amíg elül a füst. Miközben a csatatér peremén tovább folytatta a nyújtott fordulót, észrevette, hogy egy X-szárnyú válik ki a tömegből, a nyomában egy TIE-vadásszal. A szenzorok szerint Gavin gépét vette üldözőbe egy TIE. Felmérve a távolságot úgy fordult, hogy Gavinnal párhuzamos síkba kerüljön.

– Zsivány Ötös, erősen húzz jobbra!

Gavin gépe jobbra dőlt, és olyan éles szögben fordult, hogy a tehetetlenség majdnem elsodorta. A csillagvadász megpróbálta utánozni a manővert, de sem a gép, sem a pilóta nem volt képes rá. Amint a TIE fordulni kezdett, Corran rálőtt. A szemgolyó egy pillanat alatt felfúvódott, a hatszögletű szárnylemezek pedig szétszóródtak az űrben.

Corrannak elmosolyodni sem maradt ideje, mert a gépe előrelódult. A műszerei szerint a tatoldali pajzsa komolyabban megsérült.

– Füttyös, kapd el nekem azt a TIE-t!

Corran megfordult, lebukott, majd felkapta a kormányt, hogy egy könnycseppfordulóval a TIE farába kerüljön. De nem ott találta el, ahol számított rá, mert az megemelve a jobb szárnyát, gyors fordulóba kezdett. Corran rátaposott a bal kormánysík pedáljára, és orsóba fogott. Ettől a bolygó felszíne a feje fölé, az interceptor pedig nagy távolságba került tőle.

Mivel attól tartott, hogy valamelyik X-szárnyú eltalálja, az interceptor a bolygó felé fordulva egy orsóval szembekerült Corrannal. Szemtől szembe – ez aztán tudja, mit csinál. Ahogy azt Wedge és Tycho is már számtalanszor elmondta a tréning alatt, a legtöbb haláleset a szemtől szemben végzett támadások alkalmával következik be. Csakhogy én is tudom, mit teszek.

– Figyelj hátrafelé, Füttyös!

Corran minden energiát az elülső pajzsokra koncentrált, és egyenesen a TIE felé repült.

A célzóberendezés sebességmérője olyan gyorsan pörgött, hogy a szeme nem tudta követni a számokat. Amint a szálkeresztje zöldre váltott, lőtt, de az eredményt már nem láthatta, mert az interceptor lézertüze felemésztette a pajzsát.

Corran a jobb pedálra taposva száznyolcvan fokos fordulatot tett. Maximális teljesítményre kapcsolva a torlóműveket, megállította a gépet, majd kioltotta a motorokat. Hüvelykujját a protontorpedó indítógombjára tette, és várta, hogy az interceptor a szálkeresztbe kerüljön. Csak egyszer nyomta meg a gombot.

A torpedó középen kapta volna el az interceptort, ha a pilótája – mint azt Corran korábban is megállapította – nem rendelkezett volna rendkívüli képességekkel. Az utolsó pillanatban félrerántotta a gépét. Sajnálatos módon azonban eközben túl közel került a Hensara atmoszférájához. Noha a légkör nem volt túl sűrű, a TIE nagy sebessége megtette a hatást. A gép jobb oldali szárnyait a légkör valósággal elsodorta, és az interceptor irányíthatatlanul bukdácsolt tova.

– Irányítás, itt a Skate. Visszafelé tartunk. Társaságunk van, aki haza akar menni.

– Jó munka volt, Skate. Zsivány Vezér, a küldetés teljesítve.

– Hallottam, Irányítás. Zsiványok, kilépéshez felzárkózni!

Corran elmosolyodott, amikor meghallotta a komban Gavin hangját.

– Vezér, ketten meglógtak.

– Hadd menjenek, Ötös. Repülésvezetők, ellenőrizzék az egységüket.

– Füttyös, mondj valamit az embereimről!

A célkereszt helyén grafikon jelent meg. Kilenc, Tíz, Tizenegy és Tizenkettő.

– Hármas Egység, mindenki megvan.

– Irányítás Zsivány Vezérnek. Egy tucat X-szárnyú van a rendszerben, továbbá két interceptor visszatérő útvonalon, és két sikló visszavonuló alakzatban.

Corran összecsapta a kezét.

– Nem veszítettünk senkit?!

– Most panaszkodik, Kilences?

– Nem, uram… parancsnok, egyáltalán. Csak hát...

– Igen, Kilences?

– Ez a Zsiványkommandó. Én azt hittem, a legtöbb pilóta nem él túl egy Zsivány-bevetést.

– Az így volt, amikor még megvolt a császár, Kilences. – Wedge hangja már nem hallatszott olyan feszültnek. – Azt hiszem, ez is jelent némi különbséget. Ez az első olyan győzelmünk, ami után nem kell halott bajtársunkat búcsúztatni. Én, személy szerint örülök ennek a változásnak.

TIZENHÉT

Wedge a hátát a vastag falnak vetve a nagyteremben ült, ami egykor Talasea Planetáris Kormányzói Palotájának tanácsterme volt. Ez a cím nagyobb jelentőséggel bírt, mint maga a palota, vagy a nagyterem. Hatalmas fagerendákból épült, lécborítással, és nagyon hasonlított arra a mására, amit a Koréliai Múzeumban lehet látni. Pontosan olyan primitív, mint amilyennek látszik.

Az ellentmondás még szembetűnőbb volt a számára, amikor a terem közepén elhelyezkedő asztalok körül hevesen hadonászó pilótákra pillantott: ez volt a hensarai zsinat. Éppen azzal vesződtek, hogy a szenzorjaik felvételeit visszajátsszák. Csakhogy a sarokban felállított kivetítőernyő fekete maradt. Jobb híján tehát egyenként mesélték el egymásnak a történteket – és hogy mit éreztek az akció közben.

És eközben rá fognak döbbenni, hogy mind egyformák. Wedge a falnak dőlt a székével. A két alderaanira pillantott, aki az asztalánál foglalt helyet.

– Szép munkát végeztek ma odakint.

Tycho szélesen elvigyorodott.

– Több volt az, mint szép... nagyon látványos volt. A lehetséges harminchatból harmincnégy áldozatot regisztráltunk, egyetlen veszteség nélkül. Ha nem lettem volna ott, azt mondom, csak propaganda.

Afyon felpillantott érintetlen lumoskupája mögül. – Önök is ugyanolyan jól tudják, mint én, uraim, hogy pokoli szerencséjük volt. Lehet, hogy ők a legkeményebb pilóták, de ez nem tartja távol a TIE-vadászokat a Coruscanttól. A legközelebbi ütközet nem lesz ilyen habkönnyű.

Wedge letette lumoskupáját.

– Kapitány, én éppen annyi ideje vagyok a Lázadókkal, mint maga. Még emlékszem az endori csatára, és tudom, hogy az Eridain nehéz ellenfél.

– Ezt én méltányolom, Antilles parancsnok, csakhogy maga volt az, aki a lázadás megmentőjeként mint hős, végigparádézta az Új Köztársaságot.

Tycho kék szeme összeszűkült.

– Tudja, ő robbantotta fel a Halálcsillagot, és megúszta az első Halálcsillag elleni támadást is.

– Tudom, mint ahogy azt is, hogy maga szintén ott volt. – Afyon a szemöldökét ráncolva dőlt hátra. – Nézze, én nem azt mondom, hogy nem érdemli meg az elismerést, és hogy az emberei nem szolgáltak rá egy kis lazításra. Beszíjazni magát egy vadászgép ülésébe nem a legkönnyebb dolog a világon, és tudom, hogy többen halnak meg a vadászpilóták, mint az én embereim közül, de a mi szerepünk a lázadásban éppoly fontos, mint a maguké.

Wedge lassan bólintott.

– Tudom, kapitány, és ha az Eridain ma nem lett volna ott, amitől a Havoc kétszer is meggondolta, hogy nekünk támadjon, akkor nekünk vaktában kellett volna kiugrani a hipertérbe.

Afyon megrázta a fejét.

– Ne nézzen baleknak, Antilles. Nem hiszek ám el mindent, amit mondanak. Maguk éppen a Havoc ellen mentek. Mi egy csillagcirkáló egy olyan csapatnak, amely két Halálcsillagot is elemésztett már?

A koréliai abbahagyta a hintázást a székével.

– Az Új Köztársaság akár a halhatatlanok sorába is emelhet engem meg az osztagomat, de én tudnék annál jobbat is. Csak ketten, csak ketten éltük túl a Yavint. Féltucatnyian jöttünk vissza a Hothról, az Endorról pedig négyen. Véleményem szerint a Halálcsillag rászolgált a nevére.

– Most viszont az osztag szolgált rá a nevére. Az Új Köztársaság szimbólumot faragott belőlünk, mert egy tucat pilóta heroizálásával könnyen el lehet terelni a figyelmet az igazi véráldozatokról. Luke Skywalkert könnyű csodálni és példaképül választani. Han Solo a semmiből emelkedett fel, vált hőssé. Én magam tapasztalt katonává váltam, aki jól végzi a dolgát. De mi a dolgom? Két feladatom van: semlegesíteni a birodalmiakat, és... amit fontosabbnak tartok... életben tartani az embereimet.

Wedge ujjaival beletúrt a hajába.

– Semmit nem számít, hogy ma jók voltunk-e vagy csak szerencsések. Én inkább hiszek az elsőben, mint bízom a másodikban. Csak az számít, hogy életben maradtunk, és ez sokkal inkább a csoda műve volt, mint bármi az életemben. A lényeg abban rejlik, hogy én nem hiszek a szerencsében vagy a gyakorlatban. De megengedhetem magamnak, hogy azt higgyem, jobbak voltunk, mint az ellenség, és hagyom, hogy az embereim is ezt higgyék. Mert ha ezt hiszik, előbb vállalják a halált, mint egyébként.

Afyon egy ideig csak a fogát szívta.

– Igaza van. Én még emlékszem a klónok háborújára, és arra, hogyan osztogatták akkoriban a "hős" jelzőt. Az ember azt hihette, hogy az egész háborút egy tucatjedi meg két tucat pisze manó vívta meg. Évekig nem tudtam megbékélni az igazságtalansággal, ahogyan azt a háborút a nyilvánosság előtt megítélték. Különös, hogy akkoriban a béke érdekében még abba is belementem, hogy lefegyverezzék a szülőbolygómat, mégis bántott, amiért nem ismerték el a háborús érdemeimet.

A másik alderaani megrázta a fejét.

– Mindannyiunkkal az a baj, hogy csak általánosságban ítéljük meg magunkat, és ez elsimítja a méltánytalanságokat, amiket elszenvedtünk. A birodalmiakat mind vérszomjasnak láttuk, ők pedig rólunk azt tartották, hogy kapkodunk. A lényeg, hogy ők egy jól szervezett nevetséges társaság voltak, és mi csak annyiban különböztünk tőlük, hogy nem voltunk szervezettek.

Afyon elmosolyodott.

– Ilyenfajta érvelést azóta nem hallottam, hogy a szülőbolygóm...

Tycho ünnepélyesen bólintott, és megszorította Afyon vállát.

– Tudom. – Elmosolyodott, és a terem közepén hadonászó pilótákra pillantott. – Attól tartok, ezt a társaságot nem hatja meg semmilyen érvelés. Én mindenesetre örülök, hogy megoszthattam a véleményemet egy másik alderaanival.

Wedge a pilótákra pillantott, majd amikor a twi'lek felállt, a falnak támaszkodott a székével. Nawara Ven egyik agynyúlványát a vállára vetette, mint valami sálat, és kissé megtántorodott. Wedge nem tudta eldönteni, ez most elegáns mozdulat volt, vagy az italtól ingott meg. A helyben főzött lum legalább olyan erős volt, mint a koréliai brandy, és hasonló bukéja volt, mint – legalábbis Gavin szerint – a tatuini harmatvíznek.

Nawarának nagyjából sikerült megőriznie az egyensúlyát, mialatt odatántorgott Wedge-ék asztalához. – Bocsássanak meg, nemes vezetők, de szükségünk volna nagyra becsült személyükre, hogy egy vitában vállalják az ítélőszék szerepét. -A twi'lek a mellére szorította egyik kezét. – A társaim felhatalmazásával elmondanám, miről van szó.

Wedge nem tudta elrejteni a mosolyát. – Hallgatom, ügyvéd úr

– Köszönöm, uram. – Nawara a pilóták felé fordult. – Először is odaítéltük az "Egység legrosszabb pilótája" címet. Gavin Darklighter kapta meg, lévén hogy a mai napon nem csinált semmit.

Mindezt egyébként le lehetett olvasni Gavin komor tekintetéről, és Lujayne Forge meg Peshk Vri'syk vigyorgó ábrázatáról. Wedge tudta, hogy ez mennyire megrázza Gavint, de hát a kölyök még nagyon fiatal. Az osztag többi tagja is sokat élcelődik vele – elsősorban a fiatalsága miatt –, és ez még egy ideig így is lesz. Wedge véleménye szerint Gavin messze nem a legrosszabb pilóta, de a tapasztalatlansága elég támadási felületet nyújt a többiek számára.

Nawara Gavin felé intett.

– A vádlott álljon fel!

Gavin ülve maradt.

Bror Jace megragadta a vállát, és felállította.

– Íme a csapat legrosszabbja. Ahogyan a TIE-k, ő sem lőtt le senkit.

A Jace hangjából érezhető gúny felingerelte Gavin társát, Shielt. Gavin elvörösödött, és összeszorított fogai körül megrándultak az izmok. Jace harsányan felnevetett, és a vállánál fogva megrángatta Gavint, mint egy bábot.

A twi'lek – megfeledkezvén Gavin rossz közérzetéről – – az ítélőszékre mosolygott.

– EI kell döntenünk, milyen büntetést alkalmazzunk a bűnös épülésének érdekében.

Wedge az ítélőszék másik két tagja felé fordult.

– Van ötletük, uraim?

Tycho felemelte a kezét.

– Szerintem nevezzük be Gavint a "Legjobb pilóta" címre, és adjunk neki való megbízásokat, hogy megtanulhassa, miként válhat jobbá.

Ez szép volt, Tycho. Corran sokkal keményebb lett volna vele szemben, de a pluszfelelősség majd megváltoztatja a véleményét.

Wedge bólintott.

– Azt hiszem, ez jó ötlet. Afyon kapitány?

– Igen. Mindig szerettem volna, ha van egy segítségem, aki jelentéseket küld az Eridianra.

Afyon kapitány javaslata enyhe morgást váltott ki a csapat tagjaiból, úgyhogy Wedge az ötlet végrehajtását elnapolta.

– Feltételezem, ügyvéd úr, van javaslata!

A twi'lek meghajolt, lassan kihúzta magát, és a társai felé fordult.

– Gavin Darklighter, arra ítélünk, hogy az osztag legjobb pilótája mellett szolgálj mindaddig, amíg megvonjuk tőled a "Legrosszabb pilóta" címet.

Bror hatalmasat vigyorgott, és még egyszer utoljára megrázta Gavin vállát.

– Máris kezdheted a szolgálatot azzal, hogy hozol nekem még egy korsó lumot.

Wedge összevonta a szemöldökét.

– Ugyan miből gondolja Mr Jace, hogy ön a legjobb pilóta? Ön csak ötöt lőtt le, Mr Horn pedig hatot. Ha a legutóbbi két bevetés átlagát veszem, akkor is Mr Horn vezet négy és féllel, utána Mr Qrygg meg én jövünk kettő és féllel. Korántsem ön a legjobb, Mr Jace.

Nawara elvigyorodott, még tűhegyes fogai is kivillantak.

– Fején találta a szöget, uram. Mr Jace szerint is az átlag dönti el a kérdést. Öt bombázót lőtt le a hatból, vagyis az ellensége nyolcvanöt százalékával végzett.

Gavin fogvicsorgatva ült le.

– Ráadásul szép nagy darab bombázók voltak, el sem lehetett téveszteni őket.

A twi'lek mondott valamit Gavinnak, majd folytatta.

– Másrészt, Mr Horn csak hatot lőtt le a harmincból, és ez csak húszszázalékos eredmény.

Wedge megrázta a fejét.

– Ez nevetséges. Itt semmi helye a százalékoknak.

– Ha nincs ellene kifogása, uram – állt fel Corran, és Brorra emelte a pillantását. – Én elfogadnám a százalék szerinti megítélést.

– Folytassa, Mr. Horn.

Corran karba tette a kezét a mellén.

– Igazi versenyt akarsz, Jace?

A thyferrai felemelte a fejét, és lenézett kisebb termetű társára.

– Könnyű javaslatot tenni, ha már a csúcson vagy.

– Én akkor is megteszem, és adok neked annyi előnyt, hogy téged kiáltalak ki a legjobb pilótának, egészen a következő bevetésig. – Corran kinyújtotta jobb kezét, és Gavin vállára tette. – Nézzük az átlagot Gavin találataival súlyozva. A Choraxnál lelőtt egy hajóját hozzáadva az én kilenc találatomhoz, az átlagunk máris ötre emelkedik. Ezzel te is, én is az élen állunk, és velem együtt Gavin is.

– Ezt nem teheted, Corran.

Az alacsony pilóta Gavinra kacsintott.

– Én bízom benned, kölyök. Eddig jól csináltad.

– Egyenlően indulunk? – kérdezte a thyferrai.

Corran bólintott.

– Mostantól egyenlő eséllyel, igen.

Bror felvonta a szemöldökét.

– Komolyan gondolod, hogy a kölyökkel átlagolod az eredményedet?

A koréliai bólintott, és megveregette Gavin vállát.

– Vállalod a kihívást?

Wedge figyelte, hogyan ütköznek ki az ellentétes érzelmek Bror Jace arcára. Nyilván egy az egyben akart Corrannal versenyezni, de a felajánlott szabály nem kis előnyhöz juttathatja. Corran minden találata gyakorlatilag fél pontnak számít. Hacsak nem múlja felül önmagát, és kétszer annyit talál el, mint Bror, vagy ha Gavint ki nem lövik, könnyedén győzhet. A tapasztalatuk közti különbség önmagában úgysem volna elég Corrannak a győzelemhez.

Bror kék szeme résre szűkült.

– Átlagolhatjuk az eredményt, csak hogy Gavin is benne lehessen a játszmában, de ha én mondom, fej-fej mellett küzdünk.

– Másképpen nem is fognék hozzá.

– És te meg én, mivel mi lőttük a legtöbbet a Hensaránál, osztozunk a legjobb pilótának járó koronán, egészen a következő bevetésig.

– Úgy legyen! – vigyorgott Corran.

Wedge Corran felé bólintott, majd a twi'lekre pillantott.

– Ezek szerint Bror és Corran megosztva a legjobb pilóták, Gavinnak pedig öt találata van. Így van, ügyvéd úr?

A twi'lek bólintott.

– Ha az ítélőszék többi tagja is egyetért.

A három bíró természetesen egyetértett, és Nawara elmosolyodott.

– Akkor ezt elrendeztük.

– És a legrosszabb pilóta megpályázza a legjobb pilóta címet?

Nawara bólintott.

– Nagyszerű. – Wedge felállt, és megveregette a twi'lek vállát. – Akkor mivel Gavinnak öt találata van, magának meg csak egy, maga a legrosszabb pilóta.

Nawara egy pillanat alatt elsápadt. – Nem lehet fellebbezni?

Wedge elmosolyodott.

– Magának aligha, de maga helyett az ügyvédje megteheti.

A twi'lek erre a szemöldökét ráncolva megigazította egyik agynyúlványát.

– Igaz lehet a mondás, miszerint ostoba, aki önmaga védelmére kel.

– Éppen emiatt lett pilóta, Mr Ven, ha nem tévedek – nevetett fel Wedge. – Vegye úgy, hogy az ítéletet felfüggesztjük, legalábbis a mai napra. Ma ugyanis bebizonyítottuk, mennyire vagyunk jók. Holnap pedig visszatérünk a tréninghez, hogy megtanuljuk, hogyan csináltuk a mai napon, hogy a jövőben még jobbak lehessünk.

Kirtan Loor megvakarta a jobb füle mögött vöröslő sebhelyet. A roseolavírust – úgy mondták – mindenki megkapja, aki a Rachukra jön. Nyugodtan lehet vakargatni, attól nem lesz rosszabb, begyógyítani úgyis csak az idő fogja. Csak kellemetlennek tartotta, és ez zavarta, mert ebben a pillanatban éppen a kellemetlenségekre volt legkevésbé szüksége.

Tekintetét a Hensaráról érkező adatokra, grafikonokra, nyomvonaltérképekre irányította: az X-szárnyúak nyomait kereste. Az osztag hajói két vonatkozásban is eltértek a Lázadóknál szokásos előírásoktól. Ez azt sugallja, a hajóik igen jó állapotban vannak, tehát az eddigieknél több forrást vesznek igénybe, hogy az osztag gépeit jó állapotban tarthassák.

Ezek a tények és a nagy találati arány bizonyossá tették előtte, hogy a Zsiványkommandó járt a Hensaránál. A vizuális felvételek gyenge minőségűek voltak, de a Black Asp által rögzített képek meggyőzték róla, hogy az osztag ott volt a Chorax rendszerben. Arra vonatkozóan ugyan nem volt objektív bizonyítéka, hogy az osztag a Zsiványkommandó volt, de egy elfogott komvonalon elhangzott a "Wedge" név, és Kirtan megesküdött volna, hogy Corran hangja válaszolt rá. A merész kitérőmanőverek, melyek végül az interceptorok pusztulását eredményezték, bizonyítékul szolgáltak Loornak arra, hogy az X-szárnyúak a Zsiványkommandó kötelékébe tartoztak.

Devlia admirális nem hitte ugyan el, de hajlandó volt kiküldeni egy felderítőegységet, ha Kirtan izolálni tudja az osztag támaszpontjának helyét. Devlia admirális hangjából azonban érződött, hogy ezt lehetetlennek tartja.

Lehetséges, hogy az, és talán a legtöbb ember képtelen is volna megtalálni a támaszpontot. De Kirtan Loor rengeteg apróságra emlékezik, amit mások jelentéktelennek tartanának, ő azonban e jelekből meg tudja állapítani a Zsiványok tanyájának hollétét. Néhány dologra következtetni lehet a felbukkanásukhoz szükséges energia nagyságából, de ezeket a kalkulációkat túl sok változóval lehet csak elvégezni, csak azután lehet összevetni őket a Lázadók lehetséges és ismert bázisainak koordinátáival.

Mivel az X-szárnyúak egy része a Hensara III légkörében bukkant ki, ionizált üzemanyaguk nyoma felderíthető nyomot hagyott maga után. A színképelemzés elárulja, mennyi üzemanyag égett el arrafelé, s abból Kirtan kiszámíthatja, milyen torlóerőt képviseltek a fény alatti sebességgel közlekedő gépek. A nyert adat megegyezett az X-szárnyúakra jellemző specifikációval. És ha a fénysebesség alatti hajtóműveken nem végeztek átalakításokat, akkor feltehetően ez a helyzet a hiperhajtóművekkel is.

A Hensara felszíni alakulatai nyilván szolgáltattak a Lázadók számára bizonyos belépési vektor, és sebességadatokat. A visszaszámolás nem túl bonyolult dolog, és Kirtan hamarosan megtudta, hogy az osztag az utolsó ugrását a Darek rendszerből végezte. Az X-szárnyú hiperűrbeli üzemanyag-fogyasztását ismerve az elégetett hajtóanyag súlyát pedig csak ki kell vonni a hajó összsúlyából.

A hajtóművek torlóereje, a vektor- és sebességadatok meg a gépek változó súlya megfeleltek az ismert átlagnak. Feltételezve, hogy az ugrások között üzemanyagot is vettek fel, már egyszerű megtalálni a támaszpont helyét.

Ha pedig feltételezi, hogy tele töltött telepekkel indultak el, ugyanezt feltételezheti a Pulsar Skate-ről, az Eridainról és a Choraxnál látott Lambda osztályú siklóról is. Ha a számításokat ezen hajók esetében is elvégzi, közelebb jut a megoldáshoz, tudván, hogy a nagyobb hajók szívesen közlekednek a kísérő hajók hatósugarán belül.

Még ha le is szűkíti az út nyomvonalát az X-szárnyúak hatósugarára, akkor is figyelemre méltó távolságot tettek meg. Tovább szűkíti a kört annak ismerete, hogy az X-szárnyúak mindig elegendő energiát visznek magukkal, számítva a közelharcra és a hátrafelé irányuló manőverekre, amikkel megkönnyíthetik a nagy hajók menekülését. Ez máris a felére csökkenti a lehetséges területet, és ha az X-szárnyúak felbukkanásainak helyei köré gömb alakban rajzolja fel a hatósugarat, érdekes nyomvonalat kap.

Az így kapott űrszeletben ötszáz ismert világ helyezkedett el. Kirtan a tökéletesen lojális világokat nyomban lehúzta a listáról. A nyíltan lázadókkal is ugyanezt tette, mert ott a Hírszerzésnek mindig van elég aktív embere, aki informálná őt, ha megpillantja a Zsiványkommandót. Noha a Szövetség szívesen toborzott önkénteseket az ilyen világokon, azt sosem kockáztatta volna meg, hogy az osztag ott létesítsen támaszpontot.

Az ellenséges természetű világok egy másik listára kerültek. A Hothon létesített támaszpont azt bizonyította, hogy a Lázadók szinte bárhol hajlandók voltak elrejtőzni. Az inváziót követő sikertelenségek és áttelepülések viszont arról árulkodtak, hogy nem minden tekintetben tudtak a Hothhoz alkalmazkodni. Valójában mivel a Derra IV-nél elszenvedett vereségből nem tudtak talpra állni, ennek apropóján a Hothon lévő bázisukat is feladták.

Lévén olyan megalkuvók, amilyenek, a Lázadók sokkal jobban kedvelték azokat a világokat, ahol adottak a támaszponthoz használható épületek, legfeljebb némi átalakítást hajlandóak végezni rajtuk. Valószínű tehát, hogy a viszonylag kellemes klímájú, de elhagyott világokat részesítették előnyben. Kirtan úgy gondolta, a Lázadók nem tudatosan választanak bázisnak elhagyott, romos épületeket: ez sokkal inkább a Régi Köztársaság felélesztésének

tudat alatti vágyát fejezi ki. A Birodalommal való szembenállás lényegében a Birodalomnál is régebbi dolgokkal van összefüggésben, ettől válik a mozgalmuk legitimmé.

A végső listán tíz név maradt. Kirtan ezt a listát még egyszer átszűrte – és akkor eljutott a megérzéshez, hogy az események mögött Darth Vader fekete szellemének bíborvörös alteregója, Ysanne Isard áll.

Az X-szárnyúak a Chorax rendszerben váratlanul bukkantak ki a hiperűrből. Ez azt jelenti, hogy a belépési vektorukat meghosszabbítva kiderülhet eredeti végcéljuk. Kirtan utasította a komputert, hogy végezze el a szükséges becsléseket, és nézze meg, a listán szereplő mely bolygó jöhet számításba.

Egyetlen bolygó akadt, amely a vonalon helyezkedett el. Kirtan elmosolyodott.

– Talasea, Morobe rendszer.

Átírta az eredményt a személyi adattáblájára, és elindult Devlia admirális irodája felé.

– Tudom, hol vagytok, Zsiványok. Most nem menekültök.

TIZENNYOLC

Corran felnyitotta a szemét. A levegő borzongató hűvöséből és a csendből tudta, hogy még éjszaka van.

Az ablakon beszűrődő köd mintha felerősítette volna az éjszaka csendjét. Azzal tisztában volt, hogy sem a csendre, sem a hidegre nem ébredt volna fel: tehát valami nincs rendben.

Ooryl ágyára pillantott, de az üres volt. Ez önmagában nem lepte meg, mert már tudta, hogy a gandnak elég néhány percnyi pihenés, de ha úgy hozta a sors, még arról is le tudott mondani. Szerette volna tudni, miféle evolúciós kényszer alakította ki a gandokban ezt a képességet, de Ooryl nem volt hajlandó beszélni róla, Corran pedig nem feszegette a dolgot.

Corran nyugtalanságát nem feltétlenül Ooryl távolléte váltotta ki. Valami azt súgta neki, hogy nagy baj van, márpedig a megérzései az idők folyamán sosem csalták meg. Akkor szokott ilyesmit érezni, amikor bűnözők nyomába eredve kiderült a kiléte, és ő ott állt kiszolgáltatva. Az apja csak bólintott, amikor beszélt neki erről; és azt mondta, sose hagyja figyelmen kívül a megérzéseit.

Felnyitotta a hálózsákját, és megborzongott, amikor a hideg a csupasz bőréhez ért. Nos, apám, elérkezett a bátorság ideje. Corran felhúzta a repülősöltözékét, és azt tapasztalta, hogy az ugyanúgy magába szívta az éjszaka hidegét, mint a teste. Belebújt a csizmába, ami szintén dermedtre hűlt. Talán helyben kéne futnia, hogy felmelegedjen, ám ehhez pillanatnyilag semmi kedve nem volt.

Corran odament a helyiség nyitott ajtajához, és behúzódott az árnyékba. Kezével a fegyvere után nyúlt, de rá kellett jönnie, hogy a sisakjával, a kesztyűjével és egyéb felszerelésével együtt azt is a Talasea repülési központjában hagyta. A CorSecnél ez az életembe kerülhetett volna. Még egy vibroszablya sincs nálam. Most kiderül, szerencsés leszek-e, vagy halott.

Az egyetlen előnyt a kis épület nyújtotta a számára. Nyitott ajtaját, üvegtelen ablakait, rogyadozó tetejét látva aligha gondolná bárki is, hogy akad, aki menedékként választja. Corran és Ooryl is kényszerből választotta, mivel a szálláshelyen lévő szobájukra rázuhant egy a vihar által kidöntött kahafa. Kivilágítatlanul, a sötétben észre sem lehet venni ezt a kunyhót.

Hacsak valaki alaposabban körül nem néz.

Léptek cuppantak a vastag sárban, ebből Corran tudta, hogy nincs egyedül. Felpillantva látta, hogy egy karabély csöve jelenik meg az ajtónyílásban. Egy szürke, lemezes páncélba bújtatott bal láb követte: ilyen lábszárvédőt a rohamosztagosok viselnek. A fegyver csöve lassan végigpásztázta a viskó belsejét.

Corran kiugrott a rejtekéből, és gyorsan megragadta a rohamosztagos torkát. A saját testét használva fegyverként a katonát nekilökte az ajtófélfának. Kezét az ellenfél hóna alá dugta, és a helyiség közepére penderítette az alakot. Egyetlen ugrással utánalódult, és két térddel a birodalmi katona gyomrán landolt.

A rohamosztagos felnyögött, és belehányt a sisakjába. Corran kirántotta a katona fegyverét a tokjából, egy szemvillanás alatt az álla alá nyomta, és meghúzta a ravaszt. A vörös fény egy pillanatra betöltötte a sisakot, azután a test elernyedt.

Corran összeborzadt. Aki ölésre állítja kábítóját, ölésre állított kábítótól hal meg. A földön heverő karabély mellé dobta a kábítópisztolyt, és leszállt a katona hasáról. Lecsatolta róla a töltényövet, és csodálkozva tapasztalta, hogy az öv számos zsebe duzzad a lőszertől. Kinyitotta az egyiket, és megint megborzongott. Apró, fényes hengereket látott.

Robbanótöltetek! És néhány már hiányzik.

Az ajtó felől hallott zajra Corran megperdült. Az ajtóban egy rohamosztagos állt, és őt nézte. Gyorsan a kábító után nyúlt, de tudta, hogy nem lesz ideje felvenni. Akkor észrevette, hogy a rohamosztagosnál nincs fegyver, s mi több, a lába két hüvelyknyivel a padló felett van.

Ooryl félrehajította a testet, amely a padlóra roskadt. A gand a másik tetemre pillantott, majd bólintott.

– Ooryl bocsánatot kér, amiért itt hagyott téged védtelenül. Ooryl éppen odakint sétált, amikor alakokat látott a közelben settenkedni.

– Hányan vannak?

– Még legalább kettő. Ooryl négy alakot figyelt meg a kunyhó körül.

– És a járőr?

– Sehol.

– Ez baj. A rohamosztagosok kilencfős csoportokban operálnak. Tegyük fel, egy tucatnyian vannak azokkal együtt, akik ideszállították őket. – Corran becsukta a lőszerzsebet, és az övet a derekára csatolta. A kezébe vette a kábítót, és látta, hogy Ooryl ugyanezt már megtette. – A tiéd meghalt?

A gand bólintott, és lábával a hasára fordította a katonát. A sisakján hátul véres lyuk tátongott. A lyuk önmagában is furcsa volt, elsősorban a formája miatt: cakkos széle nem kerek volt. Rombusz alakú...

– Nem sértetted fel a kezed? – pillantott fel a gandra. Ooryl felemelte a kezét, és három ujját a lyuk alakjára formázva mutatta.

– Oorylnak semmi baja.

– Nekem viszont van: a hideg meg a köd. Te fogsz vezetni. Meg kell találnunk a többieket. Az a gyanúm, hogy fel akarják robbantani a repülési központot.

– Nem kéne riasztani?

Corran elbizonytalanodott. Igazság szerint riasztani kellene, csakhogy nincsenek katonák, akik felvennék a harcot a rohamosztagosokkal. Ha egyenként felébresztik a pilótákat, a biztos halálba küldik őket, mert nincs fegyverük. A pilóták minden bizonnyal a gépeik felé menekülnének, és ezt a rohamosztagosok is tudják.

– Ezúttal csendben maradunk. Sötétben kell visszalopakodnunk a központhoz.

A gand bólintott, és kivezette Corrant a ködbe. Az görcsösen markolva a fegyverét zavart és nyugtalan gondolataival viaskodott. Minden lépésnél új tervet eszelt ki. Kell legyen értelmesebb megoldás is, mint a sötétben becserkészni és egyenként megölni a rohamosztagosokat. Nekik pillanatnyilag minden előnyük megvan. Nemcsak hogy páncéljuk van, de a sisakjuk segítségével kitűnően látnak, és kommunikátorral is rendelkeznek, tehát könnyűszerrel koordinálhatják a vadászatot.

Gondolatban felötlött benne, hogy ez talán a dicsőség ideje is. Már látta magát hősként, aki megmentette a Szövetséget a rohamosztagosok támadásával szemben: de ez az álom gyorsan szétfoszlott. Biggs Darklighter és Jek Porkins esete a bizonyság arra, hogy a Szövetség hősei csak haláluk után válnak azzá, a posztumusz elismerés pedig nem vonzó cél. A helyzet nem túlságosan tetszett Corrannak, de a veszély érezhetően ott lebegett körülöttük.

A felismerés viszont, hogy mostanra akár halott is lehetne, némileg felszabadította. Az életben maradási szándék a biztosíték arra, hogy a többiek is életben fognak maradni. Most nem önmagáért harcol, hanem értük. Most ő a pajzs, amely nem engedi a birodalmi csapatokat a társai közelébe férkőzni. Ez segített neki elhessegetni a borús gondolatait.

Ooryl gyengéden a mellére téve a kezét megállította. Egyik ujjával előrefelé mutatott. Jobb kezét ökölbe szorította; a ballal pedig bekerítő mozdulatot tett.

Corran bólintott, és a karabélyát a jelzett irányba fordította. A gand balra lépett, és nyomban eltűnt a ködben. A koréliai várt, és azt kívánta, bárcsak átlátna a ködön. Tudta, hogy vaktában nem lövöldözhet, az egyetlen, amit megtehet, hogy egy torkolattűz felé lő. Mindezek ellenére határozottan érezte egy páncélos katona jelenlétét maga előtt úgy húsz méterre.

Jeges borzongás futott végig a gerincén. Corran elindult előre. Óvatosan lépkedett a buja növényzetben, a nyirkos indákat kerülgetve. Ahol az imént a katonát sejtette, Oorylt pillantotta meg, amint éppen egy tetem fölé hajol. A katona sisakja egészen lapos volt, szinte bepréselődött két válla közé.

Ooryl éppen a páncélt fejtette le a halott melléről. Amikor végzett, Corran felé nyújtotta.

– Ha már nincs exocsontvázad.

Corran elmosolyodott. Levette a töltényövet, és belebújt a páncélba. A kelleténél jóval nagyobb volt, de a csatokat teljesen összehúzva, azért kényelmesen tudott benne mozogni. A töltényöv szintén segített a testéhez szorítani a páncélt. Most már csak a két kábító súlya jelentett némi akadályt.

Ooryl a másik karabélyt a kezébe fogva elindult a sötétben. Corran utánaindult, és nemsokára a repülési központ közelébe értek, ami a táborhely szélén helyezkedett el. Most jó hasznát vették a kahafa által ütött lyuknak, azon át könnyedén bejutottak az épületbe. Corran az ajtó rése alatt fényt pillantott meg a folyosóról beszűrődni, s ezt jó jelnek vélte. Megmutatta Oorylnak.

– Ha az épületnek ebben a szárnyában rohamosztagosok volnának, lekapcsolták volna a világítást, nehogy a fényben meglátsszék a sziluettjük, amikor belépnek egy helyiségbe. Gavin és Shiel a következő szobában vannak. Menjünk oda.

A gand bólintott, résre nyitotta az ajtót, és kilesett rajta, majd intett Corrannak, hogy menjen utána. Corran becsukta maga mögött az ajtót, és Ooryl után sietett a folyosón lévő másik ajtóhoz. Belépve a gand a shistavanen ágyához sietett, Corran pedig Gavinéhoz. A karabélyt a bal kezébe fogva a jobbal befogta a fiú száját.

Érezte, hogy Gavin megmozdul.

– Maradj csendben. Corran vagyok. Nyugi.

Shiel halk nyögéssel ébredt, majd néhány egészséges tüsszentés után abbahagyta a zajongást. Felült, majd gyorsan leugorva az ágyáról Gavin ágyához sietett.

– Rohamosztagos-páncél. Véres. Corran bólintott.

– Vendégeink érkeztek. Valószínűleg fel akarják robbantani a tábort. Mostanra a hangárban lehetnek. Hármat elintéztünk, és úgy gondoljuk kéttucatnyian lehetnek.

Ooryl átnyújtotta a shistavanen farkasnőnek a karabélyt.

– Tudod használni?

Shiel halk nevetése nyögésnek hallatszott.

– A vérdíjat nem az eső hozza az ember fejére.

Corran lecsatolta az egyik töltényövet, és Gavinnak adta.

– Tudsz lőni a kábítóval?

A kölyök bólintott, de az arca az ajtó alatt beszűrődő gyér fényben is sápadtnak tűnt.

– Csak azt nem tudom, eltalálok-e vele valakit.

– Csak célozz és lőj! És lőj! És lőj! – Corran a két idegenre pillantott. – Mivel ti mindketten láttok a sötétben, és mivel a színetek megfelelő álcázást nyújt, kimehetnétek körbejárni a hangárt. Mi a tábor közepére megyünk, és megpróbáljuk magunkra vonni a figyelmüket. Ha megtudjátok, hol van a hajójuk...

A folyosón kialudt a fény.

– Ó-ó. – Gavin felkapta a pisztolyt, és hallani lehetett, amint állít rajta.

– Hagyd ölésen, kölyök! – Corran az ablak felé intett. – Induljatok. Kerüljetek a hátukba!

Corran az ajtóhoz sietett. Kinyújtott kézzel megragadta az ajtó gombját, és kinyitotta. Nem látott odakint senkit, de a távolból meghallotta egy zsanér nyikorgását. Megérintette szerencsetalizmánját, majd kitárta az ajtót, kilépett a folyosóra és tüzelt.

A lövés a mellén találta el az egyik rohamosztagost, és nekilökte a másiknak. A halott ujja ráfeszült a karabély ravaszára, és végigsorozta a folyosót. Corran a falhoz lapult, hogy elkerülje a sugarakat. A folyosó végén vörös fény támadt, ami Corrant az első rohamosztagos sisakjában fellobbant fényre emlékeztette.

Corran abban a pillanatban tudta, hogy egy harmadik rohamosztagos is van a folyosón, és hogy az osztag egyik pilótája már halott.

Egy újabb lövéssel végzett a tetem alól feltápászkodó másik katonával. Corran tudta, hogy az életét kockáztatja, de a gyenge torkolattűzben igen keveset látott a folyosóból. Ekkor a folyosó végén lévő szobából kilépett a harmadik katona. Mintha csak a tükörképe volna, Gavin jelent meg a szobája ajtajában.

– Gavin, ne!

A fiú csak egyet lőtt, a katona viszont megszórta a folyosót. Corrari meghúzta a ravaszt, és végigpásztázta a katona felőli oldalt. Maga mögött még hallotta Gavin nyögését, majd a test huppanását a padlón.

Corran utolsó lövése behatolt a sisak üvegén, és felfújta a sisakot.

A folyosón sorban kinyíltak az ajtók. Corran a twi'leket pillantotta meg elsőnek.

– Gavint meglőtték. Segíts neki! Rohamosztagosok lepték el a támaszpontot.

Nawara Ven rábámult.

– Hogyan találtak ide?...

– Nem tudom. A bázist bedrótozták. El kell tűnnünk mielőtt felrobban.

Corran végigszaladt a folyosón, és átugrotta a három tetemet. Gyorsan kicserélte a karabély energiatelepét. A hangár közelébe érve lövéseket hallott. A hangár áttetsző ajtaja mögül számos villanást látott, ami azt sugallta, hogy Shiel és Ooryl eredményesen hívta fel magára a figyelmet. Mindkét ajtó felől lőnek.

Corran kihalászta a töltényöv táskájából az egyik robbanótöltetet, és beállította az időzítőjét öt másodpercre. Megnyomta az élesítőgombot. Egy gyors pillantással felmérte, mely pontról érkeznek a legsűrűbben a lövések a barátai felé. Hatan lőnek onnan. Ez jó.

Gyorsan belépett a plasztikfüggönyön át, és a hengert a kemény ferrobeton padlón a katonák felé gurította. Három, kettő, egy.

A robbanás szétszórta a katonákat, ketten a levegőbe repültek a generátorral együtt, amit fedezékként használtak. Mielőtt még talajt értek volna, Corran megfordult, és rálőtt az ajtón belépő birodalmira. A lézer tűz a páncélon keresztül hatalmas lyukat ütött a katona mellébe.

Megfordulva vörös sugarakkal árasztotta el a másik ajtóban felbukkanó katonát. A lövések levitték a lábát, a testét pedig a plasztikfüggönyön át kilökték a hangáron kívülre. Továbbfordulva körbelőtte a hangárt, már azzal sem törődött, hogy vaktában lövöldözik.

Tudta, hogy halálra kellene rémülnie, de mint korábban a gondolat, hogy meg is halhatott volna, ezt is elhessegette. Saját helyzetét tekintve előtérbe tolakodtak az érzelmei, és ez meglepte. Ettől a hangár lerohanását pontosan olyannak érezte, mint amikor a Hensaránál belerepült a TIE-kötelékbe. Mindenkit lelövök – úgyhogy jó lesz, ha vigyáznak.

Corran felemelte a karabély csövét, és megsorozta a járóhídon felbukkanó katonát. A katona kihúzta magát, majd összegörnyedt, és a korláton átbukva méltóságteljesen zuhanni kezdett. A zuhanás szépségét a földet érés robaja rombolta szét, és az zökkentette vissza Corrant is a valóságba.

Egy lövés a jobb mellén találta el és az árnyékba taszította. Keményen nekicsapódott a hangár falának, és a szeme előtt csillagok jelentek meg, amikor a fejét beverte valami keménybe. Fa reccsenését hallotta, üvegcsörömpölést, és valamilyen folyadék csurgását. Remélte, nem az ő vére folyik, de a mellén támadt lyuk, az égető fájdalom meggyőzte arról, hogy a hang belőle származik. Édes illat keveredett az égő hús bűzébe. Corran tudta, hogy meg fog halni.

Koréliai whisky illatát érzem. Eszébe jutott a sok ital, amit az apja emlékére fogyasztott el. A CorSecnél mindenkivel innia kellett az apja egészségére, az igazgatótól Gilen és Iellán át a rukikig, akiket az apja a szárnya alá vett. Akkoriban azt hitte, ez a legnagyobb megtiszteltetés, ami valaha is érheti. És most ennek az illatát érzem.

Szúró fájdalom térítette magához. A látása kitisztult, és a hangár túlsó felében lézerfegyver villogását látta. Megpróbálta felemelni a karabélyát, de nem érezte a súlyát a kezében. Elhatározta, hogy előveszi a kábítót, de akkor rádöbbent, hogy a jobb keze sem engedelmeskedik.

Mihelyt erre rájött, a lövések fényében megpillantott egy katonát, amint a közelben éppen fedezéket keres.

Corran a ferrobeton padlóra lapult, de nem történt semmi.

A rohamosztagos belerúgott valamibe, és Corran felismerte egy fegyver závárjának kattanását. Megpróbált feltámaszkodni a bal karjára, de a jobb mellében érzett fájdalom megállította. Érezte, hogy egyre nehezebben kap levegőt. A tüdőm. Szétlőtték.

A rohamosztagos leeresztette a karabélyt, Corran jól láthatta a fegyver csövét.

– Most véged van, lázadó kutya.

– Neked is kis katonám – mondta Corran, és feltartotta a kezét, amiben egy robbanótöltetet szorongatott. – Ha lelősz, ez felrobban.

A katona egy pillanatig elbizonytalanodott, azután megrázta a fejét.

– Jó kis blöff. A rossz végét szorongatod.

Hirtelen egy kábítófegyver fénye lobbant a sötétben, és Corran önkéntelenül is összegörnyedt. Tudta, hogy ez nem a legméltóságteljesebb módja a halálnak, de azt is, hogy a haldoklók ezzel mit sem törődnek. A föléje tornyosuló rohamosztagos megmerevedett, térdre rogyott, majd elterült. A hátpáncélján tátongó lyuk feketén füstölt.

Wedge érkezett futva, és gyorsan letérdelt Corran mellé.

– Mi az ábra, Mr Horn?

– Egyes testrészeim egyáltalán nem fájnak.

Wedge elmosolyodott.

– Tartson ki! A rohamosztagosok visszavonultak. Szerzek orvost.

– Bomba is van.

– Tudom. Megkeressük, és hatástalanítjuk.

Corran elmosolyodott, és megpróbált mélyet lélegezni.

– Gavin?

– Rossz állapotban van, mint maga. Már felkészültünk az evakuálásra.

– Én már halott vagyok – mondta, és összerándult. – Egy ideje koréliai whiskyszagot érzek.

– Nem csoda, hiszen egy whiskytócsában fekszik, Corran. A láda, amit estében összetört, Whyren's Reserve-vel volt tele.

– Mi? Hogy került az ide?

Wedge megrázta a fejét. Emdi droidok közeledtek feléjük.

– Nem tudom. Ezt a rejtélyt lesz ideje megoldani, mire felépül.

TIZENKILENC

Wedge Antilles elnézte, ahogy Corran Horn és Gavin Darklighter teste a bactatartályban lebeg. A látvány felidézte benne az emlékeket, amikor ő töltötte ideje nagy részét a bactafürdőben. Nem a Fieprieve, hanem a Home One, Ackbar endori zászlóshajója fedélzetén történt. A tartályban töltött idő nagy részében öntudatlan állapotban volt, és ezért hálás is volt. Ha észnél van és gondolkozhat, abba beleőrül.

– A pilótái szépen gyógyulnak, Antilles parancsnok.

Wedge megfordult, és meglepetten pislantott.

– Ackbar admirális? Mit keres ön itt, uram?

A kalamári a háta mögött összekulcsolta a kezét. – Olvastam a jelentését, és meglehetősen objektívnek tartom. Még több információra volna szükségem.

Wedge bólintott.

– Nem volt időm kidolgozni a jelentést, uram.

– És soha nem is szerette a papírmunkát.

– Nem. – Wedge megdörzsölte az állát, és meglepetéssel tapasztalta, milyen borostás az arca. Mennyi ideje is nem aludtam? – Kérhette volna a részletes jelentést, vagy a Home One-ra rendelhetett volna jelentéstételre. Megtakaríthatta volna az utat.

– Gondoltam rá, de tudom, hogy csak morzsányival volna részletesebb az új jelentése, és az embereit sem szívesen hagyná magukra, ezért inkább én jöttem ide.

– Ackbar belesett a tartályokba. – Meg aztán már nagyon unom az Ideiglenes Hivatal tanácsüléseit. És a Zsiványkommandó sorsa sokkal fontosabb annál, hogy sem a fejemre olvasnák a hiányzásomat.

A koréliai a parancsnokára pillantott.

– Ennyire rossz a helyzet?

– Talán csak én túlzom el. A politikusok hajlamosak a katonáikat cyborreai harci kutyáknak tekinteni.

– Márpedig a katonák nem szeretik, ha ölebnek tartják őket.

Ackbar halbajusza megrezdült.

– Tekintettel arra, hogy mi vagyunk azok, akiket, megtámadtak, akikbe belemartak, és akik vérzünk a taktikánk ennek megfelelően politikailag célravezető, még ha katonailag öngyilkos is. – Kezével a panorámaablak felé intett. – Tudják már, mi történt odakint?

– Még nem. A lényeg nem változott: három pilóta komoly sérülést szenvedett, egy meghalt, és a hat őrszem is halott. Lehetett volna rosszabb is, de úgy tűnik, a rohamosztagosok be akarták drótozni a tábort, hogy azután a távolból robbantsák fel. Ha időzítőt használtak volna, most sirathatnánk a felszerelésünket meg az embereinket. Egy egész szakaszt bevetettek. Mindet elkaptuk, és a Delta DX-9 szállítógépükkel menekültünk el.

– Aligha érte meg az árat, mindenesetre jó ötlet volt.

Wedge bólintott.

– Akiket elfogtunk, két katona meg a hajó ötfős személyzete, nem hajlandó beszélni. A fogdában vannak, külön zárkában. Egy Emdi 0-s, és egy Emdi 1-es robot a halottakkal foglalkozik. Kis szerencsével megtudhatjuk, honnan jöttek.

– A Talaseát evakuálták?

– Igen, uram. Arra gondoltunk, hogy a birodalmiak valószínűleg odamennek megnézni, mi történt az embereikkel, ezért felállítottunk néhány rejtett csapdát, és készítettünk nekik néhány meglepetést, azután elhúztunk onnan. – Wedge nagyot sóhajtott. – Készítettem egy listát az otthagyott felszerelésről, arra az esetre, ha egyszer visszamennénk érte.

A kalamári lassan bólintott.

– Milyen az osztag hangulata?

Wedge megfordult, és hátát a hideg üvegacélnak vetette. Szerette volna behunyni a szemét, hogy aludjon, és attól tartott, ha megteszi, tényleg elalszik.

– Meg vannak döbbenve és igen kimerültek. Lujayne elvesztése nagyon megrendítette őket. Lujayne nem a legjobb pilótánk volt, nem az a fajta, aki kihasznál minden alkalmat, ezért senki nem számított arra, hogy ő lesz az első. Corrant, Brort és Shielt könnyen elragadja a hév, Corrannal ez is történt. Lujayne vadászpilóta volt, aki számára ágyban meghalni nagy szégyen. Őt azonban meggyilkolták, nem csatában halt meg, és ez azt hiszem, valamelyest méltányolható. – Megrázta a fejét. – Persze, ennek semmi értelme.

Ackbar megveregette a vállát.

– De igen, van értelme. Tudjuk, hogy a háború barbár dolog, de megpróbáljuk elviselhetővé tenni. Mi magasra emeljük a mércét, és csak legitim célpontokat támadunk meg, nem civil és kórházhajókat. Joggal várhatnánk el az ellenségtől, hogy ők is betartsák a játékszabályokat.

– De ha ők is olyan magas szinten volnának, mint mi, nem kellene egymással hadakoznunk.

– És éppen emiatt az ön vállára nehezedik az egész probléma. – A kalamári ellépett az ablaktól. – Mikor jönnek ki az emberei a tartályból?

Wedge a kronométerére nézett.

– Hornnak és Darklighternek még húsz órája van, Andoori Huinak minimum huszonnégy, maximum negyvennyolc. Úgy mondják, neki az anyagcseréjével is vannak problémák, ezért neki tovább tart a felépülés. Minél előbb szeretnék emléket állítani Lujaynénak. Wedge megdörzsölte a szemét. – Attól félek, hogy Gavin összeomlik. Lujayne nagyon sokat segített neki az asztronavigációban.

– Ezek szerint még huszonnégy órán át semmit nem tehetünk.

Wedge megrázta a fejét.

– Semmit, csak várakozhatunk.

– Nem egészen, magának aludnia kell.

A koréliai megfordult, és Ackbarra pillantott. – Majd később pihenek.

– Most fog pihenni. Ezt tekintse parancsnak, máskülönben magára szabadítok egy 2-1B robotot, az majd elaltatja. – Ackbar arckifejezése megkeményedett, s ebből Antilles tudta, hogy beváltja a fenyegetését. Tizennégy óra múlva várom a másodtisztjével együtt a Home One fedélzetén. Addigra Salm tábornok is megérkezik.

– Ha tudom, hogy Salm tábornok fog pucérra vetkőztetni, inkább lelövetem magam a rohamosztagosokkal.

– Igen, az ember valóban meztelennek érzi magát a jelenlétében, ugye? – Ackbar szája jellegzetes mosolyra húzódott. – A találkozó célja mindenesetre nem a dorgálás lesz.

– Nem?

– Nem. – Ackbar hangja hűvösebbre változott, és megkeményedett. – A Birodalom megtámadta az egyik előretolt támaszpontomat. Ha nem vágunk vissza, mégpedig határozottan, akkor elszemtelenednek, és folytatják. Nem akarom, hogy ez bekövetkezzen. Salm tábornok bombázói alkalmasak a feladatra.

– Ha szükség lesz a Zsiványkommandó támogatására, mi megyünk, uram.

– Pontosan ezt a reakciót vártam, parancsnok. Most pedig menjen aludni!

– Igen, uram – szalutált Wedge. Aludni és a bosszúról álmodni, ez lesz ám a szép.

Corran nem tudta biztosan, mi a rosszabb: a bacta savanyú íze a torkában, vagy a folyadékban való lebegés okozta émelygés. A bacta íze a számára a műanyag hordóban besűrűsödött, ragadós, döglött lum ízét idézte fel. Mivel a lövedék a jobb tüdejét roncsolta szét, a bacta most szabadon áramlott át a tüdején, minden lélegzetvételnél érezte annak émelyítő bukéját.

Ettől eltekintve jól érezte magát. A mellén még ott a vörös folt a találat helyén. Ez a folt azonban feleakkora volt, mint Gaviné. Corran rájött, hogy a páncél óvta meg az életét, amikor felfogta a sugár erejét. De hogy Gavin hogyan élte túl a haslövést, arról fogalma sem volt.

Gavin a szomszéd ágyon az oldalára fordult.

– Ilyet még sose csináltam.

– Nem hibáztál közelharcban, vagy nem úsztál még bactában?

– Egyiket sem – ráncolta a szemöldökét Gavin. Nem hiszem, hogy hibáztam volna...

– Nem is hibáztál – mondta Corran, és a lábát átvetette az ágy szélén, hogy felállhasson. – Szerintem nem tudtad, hogy várnod kell, amíg jelzek, hogy tiszta a levegő. Az én hibám volt.

Gavin megtapogatta a hasán a piros foltot.

– Borzalmasan fájt, de azt hiszem, elájultam.

– Pokoli szerencséd volt. Abba bele is halhattál volna.

– Emlékszem, hogy visszalőttem. Eltaláltam a rohamosztagost?

– Nem tudom, Gavin. Hacsak nem készítettél az eseményről holofelvételt, már nem is fogjuk megtudni. – Corran felállt, és örömmel tapasztalta, hogy néhány apró remegés után a lába megtartja. – De a haverjaival együtt ő is meghalt, és csak ez számít.

– Közülünk meghalt valaki?

Corran előtt felvillant a folyosón látott jelenet, és megrázta a fejét.

– Nem tudom, Gavin.

A med-center zsilipje kinyílt, és Wedge Antilles lépett be. Mosolya először még szélesebbre változott majd kissé elkomolyodott. Sebtében viszonozta Gavin és Corran tisztelgését.

– Jó egészségesnek és életerősnek látni magukat, fiúk.

– Lehet, hogy annak látszunk, de a gyógyulás még eltart egy ideig. – Corran lassan körözött a jobb karjával. – Még egy napi alvás, és minden rendben lesz.

– És Gavin, maga hogy érzi magát?

– Jól, uram. Ha szüksége van rám, most azonnal felszállok.

– Erre most nincs szükség – mondta Wedge, és elkomorult. – Feladtuk a Talaseát, már ki is ürítettük. Elkaptuk valamennyi rohamosztagost, és elvettük a hajójukat. A boncolás majd megállapítja, honnan jöttek. Hamarosan találkozom Ackbar admirálissal és Salm tábornokkal, hogy megbeszéljük a megtorlás módját.

– Én benne vagyok.

– Én is – ugrott ki Gavin az ágyból, de megroggyant a lába, ezért gyorsan meg kellett kapaszkodnia az ágy szélében. – Ezt vissza akarom fizetni nekik.

Wedge bólintott, és Corran tudta, most érkezett el a legkellemetlenebb ponthoz.

– A rajtaütést a vártnál eredményesebben vertük vissza, de volt veszteségünk. Hat őrszemünk odaveszett. Maguk ketten meg Andoorni komolyabban megsérültek. – Wedge a padlóra pillantott, majd Gavinra. – És Lujayne Forge meghalt.

Gavin az ágynak támaszkodott. – Lujayne meghalt?

Corran egyszerűen leült a földre. Érezte, hogy meghalt, tudta, hogy meghalt, de ugyanúgy nem tudta elhinni, mint Gavin. Lujayne mindig a csapattal volt, a szívügye volt a csapat minden tagjának sorsa. Ő volt a csapat lelke, ő tartott össze bennünket. Képtelenség, hogy ő legyen az első áldozat.

Corran maga elé meredt.

Sosem volt alkalmam megköszönni neki, hogy segített megjavítani az X-szárnyúmat, és már nem is lesz.

Gavin a fejét rázta.

– Nem halhatott meg. Ő tanított engem az asztronavigációra... – A kölyök az öklével ütni kezdte az asztalt. – Meghalt...

Wedge felsóhajtott.

– Nem könnyű elveszíteni egy barátot, Gavin.

Gavin ökle megállt a levegőben.

– Ez az első eset, hogy olyasvalaki hal meg, akit ismertem:

– Valóban? – vonta fel a szemöldökét Corran.

– Ő még gyerek, Corran.

– Tudom, uram, de a nagybátyja...

Gavin a fejét rázta.

– Találkoztam olyan emberekkel, akik később meghaltak. Emlékszem még Owen bácsira meg Beru nénire, így neveztem őket, amikor néhány alkalommal Biggs elvitt magával, hogy meglátogassuk Luke-ot a Lars-farmon. A haláluk után apám vitte tovább a farmot.

Wedge a szemöldökét ráncolta.

– Úgy tudtam, Luke egy idegennek adta el.

– Igen, Throgg volt a neve. Néhány szezont dolgozott ott, és mert a nagybátyám a farmot a birtokához akarta csatolni, rávette a hatóságot, hogy vessenek ki rá idegen tulajdonosi adót, amit Throgg nem volt képes kifizetni. Apám nem osztotta ezt a taktikát, és inkább megvásárolta Throggtól tisztességes áron, mintsem hagyta, hogy az árverésen Huff nagybácsi birtokába kerüljön. – Gavin megvonta a vállát. – A farmon felnőve gyakran láttam Larsékat, de nem igazán ismertem őket. Kölyök voltam, igazi kölyök. Kedvesek voltak hozzám, de...

– Nem ismerted őket – mondta Corran, és felhúzta a térdét.

– Értem. Mégis, a kuzinod, Biggs...

– Biggs nyolc évvel volt idősebb nálam. Volt, amikor kedvelte a társaságomat, volt, amikor nem. Olyankor nem tudtam, mi baja van velem. – Gavin vállat vont. – Azóta felnőttem, sok mindent megértek, de ezt még most sem. És emiatt nem különösen rázott meg a távozásuk. Nem is nagyon tudtam róla...

– Értem – mondta Wedge, és összefonta a karját a mellén. – Én ott voltam, amikor Biggs meghalt. Találatot kaptunk, és én magam fektettem Biggset a hordágyra. Mindketten tisztában voltunk vele, hogy csak azért vagyunk ott, hogy pajzsként szolgáljunk Luke-nak, de akkoriban ezt nem bántuk. Tudtuk, hogy ő is megtenné értünk, de azt is tudtuk, hogy a Halálcsillagot neki kell elpusztítania. Biggs a közelében maradt, és felfogta a TIE-vadász lövéseit. Ott halt meg. És éppen ezzel adott időt Luke-nak arra, hogy megsemmisítse a Halálcsillagot.

A Lázadók parancsnoka az ablakon át kinézett az űrbe.

– Én repültem Biggsszel még a Yavin előtt, és mondhatom, jó pilóta volt. Mintha olvasott volna a TIE-pilóták lelkében. Tudta, mikor kell kitérni, mikor kell lőni és mindent elkövetett, hogy kimerítse az ellenség iontelepeit, vagy szétlője őket. Büszke volt a tapasztalatára és az eredményeire, de nem volt arrogáns. Gavin elmosolyodott.

– De szeretett kérkedni, főleg amikor olyasmit tett, amit más nem tudott megtenni.

Wedge kuncogott.

– Rendszerint gyűlölöm az ilyesfajta kérkedést, de Biggsé nem túl gyakran irányult ellenem. Az első közös bevetésünkön egy birodalmi konvoj ellen mentünk. Ez nem sokkal azután történt, hogy a birodalmiak rendszerbe állították a Nebulon-F fregattjaikat, mint amilyen a mi Reprieve-ünk is. Azok feladata volt az ugrás fedezése. Két tucat TIE-vadászt engedtek szabadon. Biggs akkor ötöt szedett le, és ettől ő lett az ász. Csakhogy egy másik pilóta is ász akart lenni, és magának követelte Biggs harmadik prédáját, azt hiszem, az volt az illető tizenötödik bevetése. Biggs azonban csak az ötödik találata után engedte szóhoz jutni a fickót, akinek szintén sikerült ásszá válni. Nem volt arrogáns, a fickó mégsem felejtette el a dolgot egy életre.

Gavin bólintott.

– Biggs ilyen volt, ha az ember komolyan vette a rigolyáit, kikészülhetett tőle. A legjobb volt tudomást sem venni róla.

– Ezzel végül is arra ösztönözte a másikat, hogy hozza ki magából a lehető legjobbat. Ezért is nem ment Luke-kal az Akadémiára. Nem akarta arra vesztegetni az idejét, amikor mást is tehetett. – Wedge elgondolkozva vakargatta a nyakát. – Ha a Yavinnál életben marad, most neki kellene jelentést tennünk.

Corran felemelte az ujját.

– Az a másik ász visszafizetett neki?

Wedge arcáról lehervadt a mosoly.

– Az a fickó, Amil Kask volt a neve, rendszeresen Biggsszel járőrözött. Egy esetben átvállalta Biggstől az egyik feladatot, ami könnyű sétahajózásnak ígérkezett, azt hiszem, egy futárhajót kellett kísérnie. Az ilyen bevetésen bőven van alkalom a pihenésre, kikapcsolódásra. És jól is fizetik, ennek ellenére Biggs átengedte neki. Biggs így jutott el az Alderaanra. A bolygón volt, amikor megérkezett a Halálcsillag.

– Hoppá. – Corranna nehezen felállt. – Akkor Biggsnek igen csak szerencséje volt.

– Igen, csakhogy a szerencse forgandó. – Wedge barna szeme összeszűkült. – A miénk azonban még részben megvan. Örülök, hogy ismét közöttünk vannak. Nem szívesen írnám fel magukat a veszteséglistára. Az így is már elég hosszú.

Gavin nagyot nyelt, majd a kezét nyújtotta a parancsnoknak.

– Köszönöm, uram. Azt hiszem, most már kissé jobban ismerem Biggset.

Wedge megrázta a kölyök kezét.

– Köszönöm, hogy felidézhettem a Biggsszel kapcsolatos jó emlékeimet. Minél tovább tart a háború, az ember annál többet gondol a veszteségeire, sokan ezért is hagynak fel a katonaélettel. Biggs, Porkins, Dack, Lujayne... rájuk nemcsak mint veszteségre kell gondolnunk. És egyre kevesebb idő marad az emlékezésre.

A parancsnok a fali kronométerre pillantott.

– Hamarosan találkoznom kell Ackbarral és Salmmal. Úgy négy óra múlva megemlékezünk Lujayne-ról meg a Talasea többi áldozatáról. Azután pedig Ackbar hajlandó lesz, Salm pedig vérszomjasan követelni fogja a megtorlást, hogy a birodalmiak szerencséje leáldozhasson, a halottaink pedig békében nyugodhassanak.

HÚSZ

Útban a Reprieve-ről a Home One-ra, Emtri rá nem jellemző módon végig hallgatott, s ettől Wedge-ben felmerült a kérdés, vajon nem került át egy másik dimenzióba, mialatt aludt? A droid nem csipogott, nem hízelgett, nem könyörgött, és nem untatta annak részleteivel, hogy most éppen miért kell átmennie a Home One-ra – csupáncsak annyit közölt, hogy jobbnak látja vigyázni a zászlóshajó fedélzetén.

Tycho csak vállat vont, Wedge meg bólintott. A droid szokatlan hallgatása mindazonáltal nem vészjósló, sokkal inkább örvendetes változás volt. Miközben a Forbiddent a kalamári csillagcirkáló felé vezette, eszébe jutott, hogy a Talaseán vajmi keveset látta Emtrit, és nem is hallott felőle. Egyre kevesebbet panaszkodott a droid, de ezt ő jó jelnek vélte. Neki éppen elég volt a pilótáira ügyelni, örült, hogy a droiddal nem kellett vesződnie.

Belépve Ackbar admirális eligazítószobájába a Salm tábornok arcán látott mosoly csak elmélyítette Tycho érzését, hogy mennyire magányos ebben a galaxisban.

– Örülök, hogy látom, Antilles parancsnok, Celchu kapitány. Kedves volt öntől, hogy az M-3PO robottal elküldte a Védőszárny új egyenruháit.

Wedge Tychóra pillantott, és látta, hogy a másodtisztje alig láthatóan megrázta a fejét. Ha Salmot ez teszi boldoggá, miért érdekel, hogy mi folyik körülöttem?

– Üdvözlöm, tábornok. Végül is mind egy oldalra kerültünk.

Ackbar Wedge-ről Salmra, majd ismét a parancsnokra emelte tekintetét. Pislantott egyet, majd összekulcsolta a kezét.

– Tiszta víz, lágy hullámok, ez az. – A kalamári leült, és megnyomott egy gombot a szék karfáján. – A droidjaink kétszer is ellenőrizték a rohamosztagosok boncolásáról készült jegyzőkönyveket. Hármójukon felfedezték a Rachukon honos roseola kiütéseit. A DNS-analízis kimutatta, hogy egy két évvel ezelőtt felfedezett vírus egyik variánsáról van szó. Tekintettel a spontán mutációs rátára, ez a legújabb változat lehet.

Wedge bólintott.

– Tehát a Rachukról jöttek.

Ackbar a kis csoport közepén realizálódó holoképmásra mutatott. Egy viszonylag kicsi, buja növényzettel borított szigettel teli bolygó lebegett előttük.

– A Rachuk rendszer önmagában jelentéktelen, de központi fekvése miatt sok kereskedelmi hajó halad el mellette. A Birodalom támaszpontot létesített a Vladeten, hogy elbátortalanítsa a kalózokat, s ez részben sikerült is. A Chorax rendszer ugyanúgy a Rachuk által ellenőrzött szektorban van, mint a Hensara rendszer, tehát elképzelhető, hogy a szektor parancsnoka meg akarja semmisíteni a Zsiványkommandót.

– De honnan tudták, hogy hol voltunk?

Salm arca kissé elkomorult.

– Annak lehetőségét, hogy kém van önök között még nem zártuk ki teljesen.

Wedge Tychóra pillantott, de nem tapasztalt nála reakciót. Jobb lesz, ha most nem vágok vissza.

– Nincs az a kém, amelyik ne hagyna olyan nyomot, amit mi meg ne találnánk.

– Ez még nem ok arra, hogy ne keressük tovább a kémet.

Tycho a fejét rázta.

– A támaszpont biztonsági rendszere jó volt. Illetéktelen hívás se ki, se be.

– Legalábbis így tudja.

– Nem, uram.

– Vagy – mosolygott Salm – akar még egy jelentést írni?

– Tábornok, Celchu kapitány a jelentésében részletesen leírta a helyszíni szemle eredményét. A Zsiványkommandóban nincs áruló.

Ackbar egy kézmozdulattal félbeszakította a társalgást.

– Több mint valószínű, hogy a Birodalom passzív szenzorokkal rakta teli az épületet, miután Vader kiirtotta a kolóniát. Ezek a szenzorok észlelhették a jelenlétünket, és egy reléállomáson keresztül továbbíthatták, vagy valamilyen más módon, amit nem vettünk észre. A passzív szenzorokat nagyon nehéz felderíteni.

– Vakszerencse is lehetett.

Salm Tychóra pillantott.

– Hogy érti ezt?

Tycho elsimította barna haját a homlokából.

– A birodalmiak nem finomkodnak. Ha én volnék a parancsnokuk, és tudnám, hol tanyázik a Zsiványkommandó, bizony mindenkit odacsődítenék, akit csak lehet. Tudjuk, hogy a Rachuk parancsnoksága rendelkezik egy Interdictorral meg legalább egy Strike cirkálóval, ami három osztag TIE-vadászt képes hordozni.

Mivel ezek egyike sem bukkant fel, arra gondolok, hogy a rohamosztagosok csak a szektor lakatlan bolygóit derítették fel. A lakott bolygókon nyilván vannak kémeik. Az egyik osztaguk véletlenül megtalált, és ambiciózus vezetőjük úgy gondolta, végez velünk.

Ackbar bólintott.

– Egy újabb logikus következtetés a rendelkezésre álló adatokból. És apróbb kereskedelmi hajók is megfordulhatnak a Talaseán.

– Igen, uram. Emtri adatokkal szolgálhat róluk.

– Már megtette, és mind tisztának bizonyultak, parancsnok, de a legénység egyik tagjának téves kijelentésével veszélybe sodorta az őrszemeket. Végül is annak már nincs jelentősége, hogy a Talaseán létrehozott bázisunkat felfedezték. Ennél sokkal lényegesebb, hogy mi felfedeztük a rohamosztagosokat. Már két napja, hogy megölték őket, mostanra tehát hiányozhatnak valakinek.

Wedge karba tette a kezét.

– A standard birodalmi válasz a bolygó biztosítása és a visszatérésünk megakadályozása.

– Arra számítunk, hogy a Havoc és a BlackAsp távol fogja tartani a Zsiványkommandót a Talaseától, tehát a Rachuk védtelenül marad. – Salm kinyújtotta a kezét, és egy ponton megérintette a holografikus képet. A sziget, amit kijelölt, most felnagyobbodott a bolygó méretére, aminek része volt. Épületek jelentek meg rajta, hegyek, ionágyúhoz használt energiatelepek, és más katonailag fontos részletek. A támaszpontot két oldalról mintegy zárójelként két alacsony, vulkánhegyvonulat fogta közre. – A Rachuk szektor hajóinak hollétéről és járőrútvonalairól is vannak adataink. Úgy véljük, a Vladet védtelen, nyitva áll egy ellencsapással szemben, és mi a Grand Isle-ra fogunk lecsapni.

Wedge közelebb lépett a sziget előtte lebegő másához.

– Védőpajzsok?

Salm elmosolyodott, és Wedge örült, hogy ez a ragadozópillantás nem feléje irányult.

– Nem mintha tüzelni akarnának azokkal az ionágyúkkal. A sziget, mint látja, vulkáni eredetű. A generátorok geotermikusak, és már öregek, tehát nem tudnak kiszolgálni egy pajzsot is meg egy ionágyút is.

– És ha bezárkóznak, ahelyett hogy lőnének?

A bombázópilóta ujjával körbekerítette az egykori kráter peremét. A déli oldalon a hegylánc teljesen nyitott volt. Az épületek egy öböl közelében, a vulkán laposabb területén helyezkedtek el. Északon is volt egy hasadék, de ez sokkal jelentéktelenebb volt, mint a déli.

– A pajzsnak az egész krátert védenie kell a parttól a hegyekig. Az északi oldalon úgy tűnik, vághatunk akkora rést, hogy a bombázóink beférjenek. Ha bent vagyunk, elég eltalálni a generátort, és már győztünk is.

Ez úgy tűnik, működni fog. Wedge megdörzsölte az állát.

– Csak támadunk és eljövünk, vagy be is költözünk?

– Meg akarjuk semmisíteni a Vladetet, hogy a Birodalomnak új csapatokat kelljen oda vezényelni. Ackbar megint megnyomott egy gombot a karfán, mire a sziget képe megváltozott. – A Rachuk szektor pillanatnyilag jelentéktelen, csupán mint szimbólum sebezhető meg. A csapást tizenkét órán belül kívánjuk végrehajtani.

– Hogy fog állni addigra a Zsiványkommandó harci készültsége?

– Két pilótám sérült. Celchu kapitány átveheti Forge X-szárnyúját.

– Nem – rázta meg a fejét Salm határozottan.

Ackbar mosolyra tátotta a száját.

– Salm tábornok ezzel azt akarta sejtetni, hogy az Eridaint fogjuk parancsnoki és repülésirányítási célokra használni. Celchu kapitány róla fogja irányítani a Zsiványkommandót és a Védőszárnyat. Ez Afyon kapitány kérése volt.

Wedge a szemöldökét ráncolva pillantott Salmra. Tychóra rá meri bízni az egész akció irányítását, de egy X-szárnyú pilótafülkéjébe nem meri beültetni? Hát nem nyilvánvaló, hol tudja a legtöbb kárt okozni?

– Elfogadja ezt, kapitány? – A hangjának éléből Tycho tudhatta, hogy vitatkozni fog Salmmal, ha Tycho úgy dönt, az osztaggal akar repülni.

– Igen, uram. Nincs elég repült időm X-szárnyúval, úgyhogy inkább az irányítás feladatát vállalom el.

Salm az egyenruháját igazgatta.

– Van saját repülésirányítóm az Eridain fedélzetén. Vele dolgozhat.

– Természetesen, uram.

Salm embere majd eldönti, hogy továbbítja-e a parancsot, vagy nem, nyugtázta magában Wedge.

– Rendben lesz minden.

– Jól van. – Ackbar egy pillanatra behunyta a szemét, s Wedge ezt annak jeleként fogta fel, hogy az admirális hálás az együttműködésért.

– Ön most visszamegy a Reprieve-re, a megemlékezésre?

– Igen, uram.

– Ha nincs ellene kifogása, Salm tábornokkal együtt a Forbidden fedélzetén mi is átmennénk.

Wedge elmosolyodott, de nem is annyira az admirális ajánlatára, mint Salm elképedt ábrázatát látva.

– Megtiszteltetésnek vesszük, uram.

– Mi is a tiszteletünket kívánjuk leróni a halott előtt.

– Ackbar a bombázópilóta felé fordult. – Ugye az ön pilótái is ott lesznek, tábornok?

Salm tétovázott, majd bólintott.

– Talán ha az egységeink együtt gyászolnak, mielőtt együtt indulnak bevetésre, a Vladet lerohanása után nem kell ismét együtt gyászolnunk.

Kirtan Loor önkéntelenül is behúzta a fejét, amikor a gépe talajt fogott. Egy másodpercre rá torz hangon megszólalt a komlink, és statikus zaj kíséretében azt mondta:

– Négy-Nyolcvanas és Négy-Húszas leszállt.

A hírszerző ügynök összerezzent, de nem a hideg, éjszakai talaseai levegőtől. A rohamosztagos jelentése úgy hangzott, mintha a Lázadók rejtett csapdáin nem emberek, hanem robotok akadtak volna fent. Persze, ki tudja, mennyire emberek a rohamosztagosok, mennyire robotok? Mivel fanatikusan szolgálták a császárt, nem túlságosan rázta meg őket a veszteség. Mivel ez nem tompította a hatékonyságukat, következésképpen a saját életüket sem kímélték tőle jobban.

A Talaseán pedig szükség lesz a tapasztalatra, hogy a saját életüket biztonságban tudhassák. A Lázadók számos robbanó meglepetéssel várják őket. Ott csak egy ideális rohamosztagos képes felismerni a csapdát, abból pedig kevés van.

Loor felegyenesedett.

– Nem mintha számítana, hány rohamosztagos esik el. Ezeket mintha egy gyárban, futószalagon gyártanák. Elvigyorodott saját, hangosan kimondott kommentárján, noha a jeges félelem a gyomrát markolászta. A rohamosztagosok fehér páncéljukban úgy bukkantak ki a ködből, ahogy a halottak szállnak ki a sírjukból. Közvetlenül előtte megálltak, de egyikük sem vette a fáradságot, hogy rápillantson.

– Loor ügynök.

Kirtan bólintott, és igyekezett megőrizni arcán a nyugalom maszkját.

– Igen?

– Sürgős üzenet érkezett a Vladétről. Azonnal vissza kell mennie a Vladetre, és ott várni a további parancsot.

– Mit képzel az az idióta Devlia, kivel szórakozik? Kirtant már az is feldühítette, hogy Devlia egy szimpla szakaszt küldött a Talasea felderítésére. Ő szondarobotokat kért, és teljes megsemmisítést. Devlia mit sem törődött a kérésével, és rohamosztagosokat küldött, mondván, azok "bármikor pótolhatók". Ugyanez nem mondható el a szondarobotokról.

De a rohamosztagos különítményről sem. Kirtan a katonára pillantott.

– Küldje el az üzenetet Devlia admirálisnak, hogy vissza fogok térni a Vladetre, mihelyt végeztem a támaszpont felderítésével.

– Uram, az üzenet a Császári Központból érkezett, nem Devlia admirálistól.

Szándékoltan lassan emelte fel a tekintetét a fehér sisakos katonára. Tudta, hogy hiábavalón igyekszik eltitkolni a félelmét. Gondolom, a rohamosztagosok úgy érzik meg a veszélyt, mint az állatok.

– Küldtek értem hajót?

– A Helicon nevű sikló fogja a Vladetre szállítani. A leszállóhelyen vár önre.

– Köszönöm, hogy továbbította az üzenetet. – A hangja nem volt valami meggyőző. – Folytassák!

A két rohamosztagos elmasírozott, beléveszett a ködbe. Otthagyták Kirtant, akit kívül a hideg levegő, belül a jeges félelem dermesztett mozdulatlanná. Jégszív már biztosan megkapta az üzenetemet a fiaskóról. Ha bűnbakot is keres, azt biztosan nem bennem találja meg. Kényszeredetten elmosolyodott, és azzal bátorította magát, hogy maga elé képzelte Devlia ábrázatát.

– Reszkess csak, kis ember! Amiért semmibe vettél, az úrnőm meg fog rád haragudni, és remélem, haragja rád nézve halálos lesz!

A hét urna ott állt a repulzorlift tetején, mindegyik címeres drapériával letakarva. Haton a Lázadók címere díszelgett, Lujayne-én pedig a Zsiványkommandóé. Az urnák lassan leereszkedtek a Reprieve jobb oldali dokkjának padlójára. Lujayne-é állt középén.

Az urnák mögött sorakozott fel a Zsiványkommandó életben maradt legénysége. Andoorni Hui a megemlékezés idejére elhagyhatta a bactatartályt, de még oly gyenge volt, hogy segítség nélkül nem bírt megállni a lábán. Hátradőlt légpárnás székén, a szeme félig csukva, végtagjai ernyedten lógtak. Wedge-re emelte a pillantását, melyből látszott, mennyire megviselte a veszteség.

A pilóták mögött sorakoztak a Talaseáról kimenekített technikusok, mellettük Salm Védőszárnyának emberei és a Reprieve egészségügyi személyzete. A gyülekezetet látva Wedge felidézte magában a Yavin 4-en tartott ünnepséget, amikor Luke-ot, Hant és Chewbaccát ünnepelték a Halálcsillag megsemmisítése okán. Bárcsak most is hasonlóan kellemes okból gyűlhettünk volna össze.

Wedge előlépett Ackbar admirális és Salm tábornok közül, az urnákra pillantott, majd az összegyűltekre.

– Több mint hét éve már, hogy barátainkkal egy nagy csata után összegyűltünk, hogy megünnepeljük a hősies győzelmet. Akkor még egyikünk sem sejtette, milyen keserves időszak vár ránk, s hogy a Birodalom elleni harc milyen hosszú lesz. Akkor a jövő számunkra a következő percet, órát vagy hetet jelentette. A kilátásaink az életben maradásra a bevetések számával volt mérhető, és kevesen dicsekedhettünk két számjegyűvel... Akkor, azon az összejövetelen a győzelmet ünnepeltük, amit a legfélelmetesebb fegyver, a Halálcsillag megsemmisítése hozott a számunkra, és amely véget vetett a Birodalom uralmának. Tudtuk azonban, hogy örömünk nem tarthat sokáig. Sejtettük, hogy fel kell adnunk a Yavint, de azt nem, milyen keserves küzdelem vár még ránk... Nem gondoltunk azzal, hogy hány barátunk életébe kerül még, mire megvalósítjuk közös álmunkat, a galaxis valamennyi fajának szabadságát.

Wedge nagyot nyelt, hogy megszabaduljon a torkában lévő gombóctól.

– Ez az álom még mindig él bennünk. Folytatjuk a küzdelmet. A Birodalom még létezik, még ha az ereje meg is csappant, és a világokra nehezedő nyomása csökkent. De hogy ennek ellenére mégis mennyire veszélyes, azt a bajtársaink előttünk sorakozó urnái bizonyítják. Nem állíthatom, hogy Lujayne, Carter vagy Pirgi akarnák, hogy tovább harcoljunk, vagy hogy a harc folytatását az ő áldozatuk fontosabbá tenné. Ez banális kijelentés volna, márpedig ők ennél többet érdemelnek. Ők már nem támogatják a harcunkat. De a mi feladatunk, hogy átvállalva az ő elkötelezettségüket tovább folytassuk a harcot, amíg a Birodalom felhagy azok üldözésével, akik csak egyvalamit óhajtanak: békét mindenkinek.

Wedge hátralépett, és intett a dokk belső zsilipajtajánát álló technikusnak. A repulzorlift lassan felemelkedett, és a zsilip felé siklott. A pilóták és a földi személyzet sorfala szétvált, hogy utat engedjen a ravatalnak, majd amikor a lift beért a zsilip mágneses mezejébe, ismét összezárult. Átérve a zsilipen a platform eltűnt az urnák alól, amiket most már csak a csillagok és a vákuum vett körül.

A technikusok egy vonósugár segítségével egyenként a rendszer közepén ragyogó vörös törpe felé irányították az urnákat.

Felállt az utolsó konvoj...

A nap vörös fénye visszaverődött a fehér durmfedőről, s ettől a hét urna egy mágikus vörös sugárrá egyesült, ami enyhe ívben méltóságteljes lassúsággal haladt a csillag szíve felé.

Ackbar Wedge vállára tette a kezét.

– Sosem könnyű búcsút venni a jó barátoktól.

– Nem, de nem is szükségszerű. – Wedge határozottan a kalamári szemébe nézett. – Mert ha igen, belőlünk válik ellenség, és ezt egyáltalán nem akarom.

HUSZONEGY

Amikor Corran kibukkant a hiperűrből, egy kék golyó lebegett előtte az űrben, amit fehér sávok és sötétzöld foltok tarkáztak: a Vladet.

– Ezt el kéne foglalni, és meg kéne tartani magunknak, Füttyös. Sokkal kellemesebbnek látszik, mint azok a ködös világok, ahol eddig megfordultam.

Az asztromech egyetértőn pityegett, majd megjelenítette Corran monitorján a taktikai képernyőt.

Corran egy pillantást vetett rá, majd bekapcsolta a komot.

– Hármas Egység, skubinak nyoma sincs. – Felnyúlt és a feje felett átváltott egy kapcsolót. – Szárnyakat támadóállásba.

– Vettem, Kilences. Készen állok.

– Irányítás, készen vagyunk. – Corran előtt a bolygó felé tartott a Védőszárny két Y szárnyú osztaga, mindegyiket egy-egy négytagú X-szárnyú osztag kísért. Mivel ezen a bevetésen két hajójuk hiányzott, Corrant és Oorylt a Gondnok Egységhez osztották be. A Bajnok Salm vezetésével haladt elöl egy Guardian egység kíséretében, hogy megkönnyítse az utat az egyébként gyenge védelemmel ellátott műszaki hajó előtt.

Az eligazításon Corran megtudta, hogy a Grand Isle támaszpontja nem jelent nehézséget a két osztag Y szárnyúnak. Az Y szárnyúak két lézerágyú mellett egy-egy iker-ionágyúval meg két protontorpedó-kilövővel is fel voltak szerelve. Mindegyik hajó nyolc torpedót vitt magával, és azok együttvéve elégnek tűntek ahhoz, hogy a buja zöld szigetet üszkös romhalmazzá változtassák.

– Zsivány Kilences, kövesse a Kettes Egységet, azután orbitáljon Angels 10K-nál!

– Ahogy parancsolja. Ha szükség van ránk, hívjanak!

– Úgy lesz. Irányítás kikapcsol.

Corran a saját zavartságát vélte visszatükröződni Tycho hangjából. A parancsot, amit az imént kaptak a Gondnok Osztag emberei Salm saját csatornáján keresztül kapták meg. A kettős parancslánc hivatott biztosítani a hadművelet során a kifogástalan kommunikációt, de Corran kétségbe vonta ennek hatékonyságát. A CorSecnél, amikor a Császári Hírszerzéssel

együtt hajtottunk végre páros akciót, a kettős parancslánc párbajt provokált, és egyébként sem működött úgy, ahogy kellett volna.

Az út a bolygó légkörén át meglehetősen döcögős volt, de a hajók irányítása a hiperűr hat óráig tartó tétlensége után legalább elfoglaltságot jelentett a pilóták számára. Corran tíz kilométeren szintbe hozta az X-szárnyút.

– Irányítás, a Hármas Egység a helyén. Tud adni taktikai képet a felszínről?

– Máris küldöm, Kilences. A Zsivány Vezértől... viszonzásul a szívességért.

Corran elvörösödött, mert visszagondolt a Folornál történtekre, amikor az ő szenzorjainak adataival repültek a többiek.

A Wedge X-szárnyúja által közvetített képen jól látta, amint négy Y szárnyú északról lecsap a kráterre. Egy kilométernyi távolságból mindkét lassújármű elengedett két-két torpedót, majd felszökött a magasba. A kék lövedékek a hegyoldalba csapódtak, és a víz által amúgy is lepusztult sziklákat tovább gyengítették.

A robbanássorozat nyomán füstfelhő és szikla meg égett növényzet záporozott a levegőben. A vizuális kép vektorálisra váltott, a zöld raszteren megjelent a füst miatt nem látható táj körvonala. Ahol korábban egy szelíd völgy húzódott, ott most tágas hasadék tátongott, mintha egy hatalmas légkalapács vágott volna rést a sziklába. Mialatt Corran nézte a képet, a hasadék egyre növekedett. Hirtelen rádöbbent, hogy ez amiatt van, mert Wedge közeledik feléje.

– Zárkózzon fel, Kettes! – Wedge X-szárnyúja eltűnt a füstben. – Mynock, kérd az Irányítástól a hasadék topo-scan képét!

A füst szinte abban a pillanatban eloszlott, és a gép két oldala mellett mintegy tíz méterre durván szabdalt vulkáni sziklafal látszott elsuhanni. Elég széles egy bombázónak, de nem szabad hibáznia. Előrenyomta a gyorsítót, és növelte a távolságot a nyomában haladó X-szárnyúakhoz képest. Gyorsabban bukkant ki a hasadékból, mint azt az ember egy elővigyázatos pilótától elvárná.

Négy TIE-vadász ontotta rá a lézertüzet, mihelyt a pajzs kupolájának résén át besurrant a kráterbe. Azon nyomban ráfordult a támaszpontra. A szárnyak között fütyült a szél. Tett egy száznyolcvan fokos fordulatot, és hátrahúzta a kormányt.

Az asztromech veszettül visítani kezdett mögötte. – Tudom, két skubi van a nyomomban. – A világűr vákuumában gondot jelentett volna a jelenlétük, mivel jó manőverezőképességük miatt nehéz őket lerázni, ám nem éppen aerodinamikus felépítésük folytán a légtérben örvények alakulnak ki az ikerhajtóművekből kiáramló gázok miatt, ezért itt nehezebben kormányozhatók.

– Kettes, segíts!

– Megyek már – hallatszott Bror torz hangja Wedge sisakjában. – Hármas, közelíts! Megvannak.

Oké, legalább annyi időt adjatok, hogy az egyik skubit becserkésszem. Wedge a bal szárnyat mintegy negyvenfokos szögben megemelte, azután visszahúzta a gyorsító karját. Ennek eredményeként az X-szárnyú lelassult, ötvenméternyit süllyedt, és vagy húszméternyit jobbra sodródott. A TIE-vadász megpróbált a nyomában maradni, de hatszögletű szárnyai megakadályozták a kisodródását. A légellenállás jócskán lelassította, és sebesen süllyedni kezdett a kráter dzsungeltakarója felé. A pilóta egyetlen dolgot tehetett, hogy elkerülje a lezuhanást. Lejjebb merült és felgyorsított, ezáltal Wedge elé került. Wedge oldalt manőverezett, hogy helyet adjon neki, majd pontosan mögéje került. Nem mintha másként képzeltem volna el. Wedge rálépett a vezérsík pedáljára, ezzel a gép farát jobbra vitte. A gyorsítóval egyensúlyba hozta a gépet, és a TIE máris ott volt a szálkeresztben. Amint a célkereszt zöldre váltott, megnyomta a lézer gombját. A robbanás után a TIE darabjai szétszóródtak a Grand Isle felszínén.

– Egyet kilőttem.

Látta, amint a másik TIE füstölögve csapódik a hegyoldalnak.

– Tiszta az út, Vezér

– Kösz, Kettes. Hármas, jelentést!

Nawara Ven hangja nyugtalannak tetszett.

– Négyesre ráállt egy páros. A sziget eltűnt a képernyőmről.

– Zsivány Vezér az Irányításnak. Tiszta utat a Bajnoknak.

– Továbbítsátok az üzenetet! Kilences köszöni a támogatást.

Wedge elmosolyodott. Jobban szerette volna, ha Corran az akcióval foglalkozik. Ellenállásra kell számítaniuk és amíg nem találnak új pilótát Lujayne Forge helyére, addig ő is sebezhető, hiába Corran és Ooryl nagy tapasztalata. Salm azt tanácsolta, hogy a Hármas Egységet rendelje a Gondnok Egység, a Védőszárny legkevésbé gyakorlott osztaga melle. Nekik csak elméleti felkészültségük van, életveszélyes bevetésen még nem voltak.

– Irányítás Zsivány Vezérnek, Bajnok és Őrangyal megkezdte a támadást.

– Látom őket, Irányítás.

Az Y szárnyúak sorban megjelentek a hasadékban. Ezek nem valami szemrevaló gépek, a légköri manőverezési képességük is valahol a TIE-ké és egy sziklatömbé között van. Mindegyik Y szárnyú talajközelbe ereszkedett, onnan felgyorsulva és kissé tétován, de egyensúlyba kerülve máris lőni kezdték a célpontot.

Lehet, hogy lassúak és esetlenek, de Salm emberei értik a dolgukat!

– Irányítás Zsivány Vezérnek, probléma adódott.

– Hallgatom, Irányítás.

– Két hajó. Egy Carrack osztályú cirkáló és egy Lancer osztályú fregatt áll a menekülési útvonalban. Az Eridain megkezdte a visszavonulást.

Wedge érezte, hogy a gyomra összeszorul.

– Megerősítést kérek a Lancer osztályú fregattról. Ezek nagyon ritkák, biztosan tévedésről van szó. Bár csak tévedés volna.

– Megerősítve, Lancer osztályú fregatt. Parancs? A Lancer osztályú fregattokat a Birodalmi Haditengerészet a légköri vadászok és a parancsnoki hajók ellen szokta bevetni. A 250 méter hosszú, szögletes ha ókon legalább húsz lövegtorony sorakozik, mindegyiken egy Seinar rendszerű, négycsövű lézerágyú. A nagy testéhez képest gyors Lancer ilyen fegyverekkel akkora pusztítást képes véghezvinni, mint egy megvadult nertcsorda. Az Eridain turbólézere ugyan meg tudna vele birkózni, de itt van a Carrack osztályú cirkáló, amely zárótűzzel szabad utat tud biztosítani a Lancernek.

Az X-szárnyúak elég gyorsak ahhoz, hogy hatástalanná tegyék a Lancert, de pillanatnyilag túl messze vannak tőle: A Lancer egyetlen ágyúja nyolcvan TIE-vadász tűzerejével rendelkezik. Wedge az üzemanyagkijelzőjére pillantott. Már nincs annyi energiája, hogy a Lancer után eredjen és még haza is repüljön. Annyi üzemanyagom sincs, hogy elengedjem az Eridaint, hogy segítsége hozzon. Az egyetlen, amit az X-szárnyúak megtehetnek, hogy addig támadják a Lancert, amíg az erejükből telik.

Mielőtt még válaszolhatott volna Tycho kérdésére Salm tábornok hangja szólalt meg a sisakjában.

– Zsivány Vezér, szedje össze a Gondnok és Őrangyal Egységeket, és hozza ki onnan! Bajnok majd elvonja a figyelmüket.

– Negatív, tábornok. Ez esetben a Bajnok odavész a Zsiványok pedig szintén odaveszhetnek, ha a Lancer megtámadása közben ön beavatkozik.

– Antilles, ez parancs volt!

– A Zsiványkommandó Ackbar admirálistól kapja a parancsokat, tábornok.

– Zsivány Vezér, itt Kilences.

– Most ne, Kilences.

– Parancsnok, tudom, hogyan kaphatnám el a Lancert. Legrosszabb esetben is csak egy hajót veszíthetünk.

– Miről hablatyol ez?

– Nyugalom, tábornok. Folytassa, Kilences!

– Két és fél vonásnyira megközelítjük a Lancert, onnan biztos a találat a torpedókkal. Az Y szárnyúak is felzárkóznak. Egy X-szárnyú berepül, és visszajelzi a céladatokat az Y szárnyúaknak. Pontosan, ahogy Celchu kapitány tette a Forbiddennel a Chorax rendszerben. A protontorpedók harminc másodperc alatt érnek célba, az azt jelenti, hogy mi addigra tizennégy és fél vonásnyira lehetünk tőle. Így nem eshet bajunk, amikor a Lancer felrobban.

Wedge alaposan átgondolta Corran tervét.

Egy fürge X szárnyú valóban megközelítheti a Lancert.

Salm tábornok Antillesszel egy időben értette meg a terv lényegét.

– Egy magányos X-szárnyú nem képes ennyi idő alatt rögzíteni a céladatokat, Antilles. Ez baromság.

Corran hangja határozottan közbevágott.

– Az X-szárnyúnak nem kell rögzíteni a célzárat, elég, ha közel kerül. A célzást az Y szárnyúak végzik, biztos távolból. Van rá elég ideje, és az X-szárnyúak támogatásával máris leírhatunk egy Lancert.

– Ez jól hangzik. – Wedge maga felé húzta a botkormányt, és elindult a birodalmi hajó felé. – Rárepülök.

– Negatív, Antilles.

– Tábornok...

– Zsivány Vezér, itt Kilences. Leváltam, küldje utánam a Gondnok Egységet!

Salm hangja sistergett a komban.

– Semmilyen körülmények között ne tegye! Álljon meg, Zsivány Kilences!

– Jöhet az egység. Leváltam, magamra vonom a Lancer figyelmét.

– Ez árulás, Kilences. – Salm hangja remegett a dühtől. – Le fogom lövetni!

– Ha a Gondnok Egység fog lelőni, hát nem bánom. Kilences kikapcsol.

– Antilles, csináljon valamit!

– Már megvan a szükséges sebessége, tábornok. És a bátorsága is. Wedge nagyot sóhajtott. – Gondnok Egység, induljon. A Bajnok Egység pedig zárkózzon fel mögém arra az esetre, ha nem sikerül neki.

Corran megnyomta a kom gombját.

– Oké, fiúk, most válunk hősökké. Kettesével küldjétek a torpedókat! Ha jelzek, tüzeljetek! Nagyon fontos az időzítés, ha korán lőtök, nem találtok el semmit. Ha későn, nekem... szóval ne késsetek! Tízes, maradj velük, és ne engedd őket nyolc és fél vonásnál közelebb hozzám! De messzebb se legyenek. A 312.43-on fogom közölni a céladatokat. Kapcsoljatok át!

– Vettük, Kilences.

– Irányítás, itt Kilences. Készülj fel, hogy a Gondnokokat kitérőpozícióba szétszórhasd, ha a Lancer a torpedók becsapódása előtt támadásba lendülne.

– Meglesz, Kilences. Sok szerencsét!

Corran megsimogatta a medaliont.

– Kösz, Irányítás. Kilences kikapcsol. Oké, Füttyös, lássunk neki. – A pilóta a hajtóművek energiáját teljes mértékben a torlóművekre koncentrálta. A pajzsokat mind előretolta. – Megpróbálok ráragadni arra a szörnyetegre. Azt akarom, hogy a botkormányomat minden irányban plusz-mínusz öt fokon belül randomizáld! Ne engedd a Lancert a gépem orra elől húsz foknál nagyobb mértékben kitérni! Én viszont ezen a kúpon belül szabadon akarok mozogni, érthető?

A droid éles füttyel nyugtázta a parancsot.

– És a Lancer mellé érve irányt váltunk, és a hajótesthez tapadva megkerüljük, majd kilencvenfokos szögben távozunk a Vladet irányába. Ha eljutunk odáig! – sóhajtott Corran.

Füttyös rosszallóan csiripelt.

– Sajnálom, hogy belehajszoltalak. – Corran bekapcsolta a droid katapultrendszerét. – A következő pilótád talán épeszű lesz.

A kapcsoló feletti zöld fény kialudt. Corran még egyszer megnyomta.

– És a következő hajód talán kifogástalanul fog működni.

A fény ismét kialudt.

A pilóta megfordult és a droidra pillantott.

– Netán felébredt a halálvágyad?

A droid valami szamárbőgéshez hasonló hangot hallatott.

– Én nem a dicsőséget hajszolom. – Corran nagyot nyelt. – Kösz, hogy mellém állsz. Az apám egyedül halt meg. Nem szívesen követném a példáját.

A droid korholón sípolt egyet.

– Oké, végezd a dolgod, akkor biztosan nem hagyjuk itt a fogunkat. – Corran a képernyőre pillantott. A szenzorok szerint tizennyolc vonásnyira voltak a hajótól, Füttyös, ellenőrizd a számításokat! Teljes sebességgel hatvonásnyit haladok, mire a lövedékek eltalálnak. Ez azt jelenti, hogy akkor kell rám lőniük, amikor hat vonásra vagyok tőlük. Addigra a többieknek tizenöt vonáson belül kell lenniük a Lancertől. Úgy tűnik, minden készen áll.

A droid győzelmes füttyjelet hallatott, majd elindította a visszaszámlálást.

– Kilences a Gondnokoknak. Négy-négy-nulla másodperc az indításig. Füttyös, amint két és fél vonásnyira vagyok a célponttól, kapcsold be a randomizert! – A Lancer fegyverzete, mivel TIE-bombázókról szerelték át őket, ugyanazokkal a korlátokkal rendelkeztek, mint a TIE-vadászokéi. – Figyeld a lövegtornyok működését, és jelentsd vissza az Irányításnak és a Zsivány Vezérnek! Ha a Lancernek nincs gyenge pontja, nem árt, ha tudják, melyik tornyok nem működnek jól.

A számláló már tíz másodpercnél járt. Corran még egyszer megtapogatta az érmét, azután megragadta a botkormányt, és elmosolyodott.

– Itt jön a Zsivány Kilences, arcán az egység hagyományainak megfelelően a halálba indulók mosolyával. Gondnokok, figyeljék a jelemet! Öt. Négy. Három. Kettő. Egy. Most. Torpedókat elengedni!

A kom megelevenedett, egyszerre öt jelentés futott be rajta. Corran semmit nem értett a hangzavarból, csak az utolsót tudta kivenni.

– Gondnok Három, torpedó elindult.

Az időmérőre pillantott, amely tovább számlálta a másodperceket. Két másodpercet késtek. Talán nem lesz belőle baj.

– Füttyös, nem akarod kikapcsolni a lövedékzár figyelmeztető szirénáját? Biztos vagyok benne, hogy vijjogni fog.

A fülkében csend lett. Corran nézte, hogyan változnak a számok a számlálón. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a fele utat megtette a Lancerig. A zöld lézersugarak azonban egyre sűrűbben röpködtek feléje. Meglehetős összevisszaságban érkeztek, ami arról árulkodott, hogy vaktában tüzelnek rá. Túl közel volt már ahhoz, hogy pontosan becélozzák.

Még húsz és negyed másodperc a torpedók becsapódásáig. Füttyös bekapcsolta a randomizert, és Corran érezte, hogy a kezében ficánkolni kezd a botkormány Egy múló pillanatra megrettent, az az érzése támadt, hogy elvesztette a kontrollt a hajó felett. Azután eszébe jutott a Talaseán töltött utolsó éjszaka. Akkor nem haltam meg. Talán most sem fogok. Talán...

Balra és hátrafelé húzva a kormányt enyhe fordulóba kezdett. Halálosnak tűnő, zöld lézersugarak röppentek felé, de ügyesen kikerülte őket. Olykor vakító fény villant az elülső pajzsán, de még csak le sem lassította az X-szárnyút.

Nem is tudta volna eltéveszteni a célpontot. A Lancer osztályú fregatt – ami Füttyös szerint a Ravager volt szögletes hajótestével, felfelé ívelő orrával és hólyagszerű generátoraival könnyű célpontot jelentett. Hajtóművei zöld ellenfénnyel keretezték a hajó fehér testét. Corran egyenesbe hozta az X-szárnyút; és éppen egy vonalba került a középső fedélzettel, amikor a gépe kiesett az irányítása alól.

Korábbi instrukcióinak megfelelően Füttyös erősen jobbra húzott a géppel. A botkormány valósággal a fülke oldalához préselte Corran kezét. Mielőtt azonban feljajdulhatott volna, a bot kiugrott a kezéből, és mellbe vágta. Ettől hátrahanyatlott az ülésben, és felpillantva már csak annyit látott, hogy a Ravager hajóteste szédítő sebességgel húz el felette.

A torpedók fél másodpercnyire voltak az X-szárnyútól, amikor Füttyös ellibbent előlük, hogy megkerülje a Ravagert. Jóllehet a torpedók képesek voltak követni az X-szárnyú manővereit, nagyobb sebességük miatt azonban több helyre volt szükségük a fordulóhoz. Hiába fordulták tehát Corran után, nekicsapódtak a Lancernek. És felrobbantak.

Az első fél tucat robbanás nagyobb energiát képviselt, mint amennyit a pajzsok fel tudtak emészteni.

A pajzs léket kapott, és ezzel szabaddá vált az út a többi torpedó számára. Acéllemezek és üvegacél szilánkok röpködtek az űrben. A hajótest titánlemezei megolvadva váltak le és formálódtak gömbbé, hogy néhány másodpercen belül szilárddá fagyjanak az űr dermesztő hidegében. Beszakadtak a fedélzetek, és a hajótest belsejében gyorsan növekvő tűzgömb pillanatok alatt elemésztette a benti levegőt, a felszerelést és a személyzetet. Két torpedó kivételével valamennyi a hajó belsejében robbant fel, tovább táplálva a pokoli tüzet. A hajó kettévált, a hídján megszűnt a kontrollkapcsolat, elapadt az energia, a hajtóművek leálltak. Az automata vészkapcsolók nyomban leállították a hajtóműveket. A Ravager lézerágyúi elhallgattak, a fregatt lassan az oldalára fordult. Rövid kötélhúzás kezdődött a bolygóval, amit a gravitáció nyert meg, s a hajó lassan zuhanni kezdett a bolygó felszíne felé.

Corran az X-szárnyúval éppen elfelé húzott a birodalmi hajótól, így semmit nem látott a pusztulásból. Ehelyett a monitorján figyelte, amint sorban kiíródnak a felrobbant torpedók számai. Az őt követő torpedók közül huszonkettő robbant fel.

Huszonkettő? De hiszen huszonnégynek kellene lenni. Megragadta a mellének nyomódott botkormányt.

– Füttyös, hol van a maradék két torpedó?

A szenzor képe elcsúszott. A két torpedó elhúzott a Lancer hasa alatt, újra ráragadt a célpontra, és sebesen közeledett. Mindjárt itt vannak. Csak ezt ússzam meg!

A botkormány szabadon járta saját táncát. Corran gerincén jeges rémület futott végig.

– Füttyös, kapcsold ki!

A bot továbbra is ficánkolt, és Corran fájdalmasan döbbent rá, hogy a parancsában nem határozta meg a mondat tárgyát, minek következtében az elülső pajzsai is kioltódtak. Gyorsan korrigálni akarta a hibát, de a távolságmérő indikátor félreérthetetlenül jelezte Gondnok Három torpedóinak helyzetét. Kifutott az időből.

HUSZONKETTŐ

Kirtan Loor siklója egy másodperccel azelőtt bukkant ki a hiperűrből, hogy a torpedók eltalálták a Ravagert. Mintegy tíz kilométer távolságból Kirtan jól látta, amint zöld lézerkúp kel életre az űrben, majd a fregatt tűzgömbbé alakul. További robbanások fokozták a fregatt tüzét, azután meglátta a számos kis hajót, amint elfelé tart a roncstól.

– Itt meg mi folyik?

A sikló pilótája a fejét rázta.

– Nem tudom, de a szenzorjaim egy koréliai blokádtörőt és számos szövetségi vadászgépet jeleznek. Azonnal dokkolok az Expeditious fedélzetén.

A pilóta hangjából érződő félelem szinte elfeledtette Kirtannal küldetése célját.

– Mielőtt elmenekülnénk, hadnagy, próbáljon meg befogni néhány adást. Amennyit csak bír Van szondája? Küldjön ki egyet!

– A halott fregattról a szonda is mindent kiderít, amire szükségünk van.

– Nem arra vagyok kíváncsi, maga gyengeelméjű. Hanem a rombolóra és a vadászokra. – Kirtan nem tudta vezetni a siklót, különben elzavarta volna a pilótát. – Amennyi esze van, a lézerrel is jeget olvasztana.

– Szonda kilőve. – A pilóta hátrafordult. – Még valami, vagy leszállhatok az Expeditiousra, hogy eltűnjünk innen?

– Azok a vadászok olyan nagy fenyegetést jelentenek a számunkra?

– Talán nem, elvégre messze vannak, de nem szeretném megkockáztatni.

– Rendben, dokkoljon, de közben figyelje a szonda közleményeit.

– Ahogy parancsolja, uram.

Kirtan nem törődött a pilóta gúnyos modorával, csak visszaült, hogy gondolkodjon. Az apró szonda talán szolgál valamilyen hasznos adattal. Arra tervezték, hogy a légkörbe berepülve közölje a siklóval a légköri és időjárási viszonyokat, amik a leszálláshoz szükségesek. Mindamellett kommunikációs szkennere és vizuális szenzora is volt, ami talán értékelhető adatokkal szolgál a rombolóról meg a vadászokról.

És talán megerősíti azt, amit már amúgy is sejt. A vadászok – legalábbis egy részük – a Zsiványkommandóból valók. A támaszpontjuk elleni támadás után a visszavágás éppoly nyilvánvaló, mint hogy Devlia admirálisnak is bűnhődnie kell, amiért rájuk mert támadni.

Kirtan összeérintette ujjai hegyét.

– Hadnagy, van valami összeköttetés a Grand Isle-lal?

– Csak automata figyelmeztető bóják és vészjelzések sérült TIE-gépektől.

Nagyszerű, tehát Devlia megkapta, amit megérdemelt.

Kirtan számított rá, hogy a Zsiványkommandó előbb fog visszavágni, mintsem ki tudná deríteni a tervezett támadásuk célpontját. Ezért akarta, hogy egy mechanikus szonda adataira támaszkodva megsemmisítő csapást mérjen rájuk. A Zsiványkommandó szétzúzása visszavetette volna a Lázadók Rachuk szektorbeli akcióit, és talán a Ravagert meg a Grand Isle-t is megkímélte volna. Ha Devlia azt teszi, amit mondok neki, most hős volna, nem pedig halott.

Kirtan behunyta a szemét, s magában felidézett minden információt a Coruscant közelében elhelyezkedő csapatokról és támaszpontokról. A Korélia meg a Kuat a galaxis legsűrűbben lakott részén található, és a hajógyárai miatt mindkettő jól védett. Abban a szektorban elenyésző a Lázadók aktivitása, elsősorban a birodalmi csapatok jelenléte miatt. A Lázadók

noha öntelten azt hiszik, képesek megsemmisíteni a Birodalmat, nem ostobák. A Birodalmat a legerősebb pontján megtámadni a háború megnyerésének nem a legjobb módja.

A Rachukhoz hasonló periferiális szektorok között gyenge a kapcsolat, és nem ezek jelentik a polgárháború kulcspozícióit. Az iparosított hadviselés az utánpótlás megsemmisítésével nyerhető meg. Kis világokat megtámadni, ahol kevés katonai potenciál lelhető fel, nem ezt a célt szolgálhatja. A Rachukon létesítendő utánpótlási bázis bármelyik birodalmi garnizonból könnyedén megtámadható, ezért nem valószínű, hogy a Lázadók ilyesmiben törik a fejüket.

De ha a mi kezünkben marad, mi telepíthetünk ide támaszpontot, hogy megerősítsük a pozíciónkat. Példátlan és veszélyes a Lázadók azon döntése, hogy olyan szektorban támadnak, ahol a fekete lyukak, az ionizált gázfelhők és gravitációs anomáliák gyakorisága nagyban megnehezíti a hiperugrást. Mindamellett távol esik a legsűrűbben lakott szektoroktól, így a Birodalom kevés figyelmet szentel neki, ám nem esik olyan távol a Szövetség azon területeitől, ahonnan azok ne tudnák fenntartani és ellátni, lévén hogy a Szövetség is a Birodalom legnépesebb világairól szerzi be a szükségleteit.

Lexikális emlékezetéből Kirtan előásta a többi, szóba jöhető bolygó nevét, és tudta, hogy még négyszer annyi lehet, amiről ő nem tud. Ezeket elismételgette magában, hogy rájöjjön a lehetséges célpontra. Tegyük fel, hogy egy műkődő hipotézisben is lehet olyan hiba, ami Gil Bastra halálát is okozta. Ez még egyszer nem fordulhat elő.

A pilóta elfordított a műszerfalon egy kapcsolót, mire a szárnyak visszahúzódtak. A Lambda osztályú sikló leszállt a cirkáló hátára. A fogókarmok a helyükre kattantak. A sikló érezhetően megrezdült, amikor a zsilipalagút hozzákapcsolódott, hogy légmentes átjárást biztosítson a cirkálóba.

Kirtan kioldotta a biztonsági övet.

– Hadnagy, a szonda információit írja ki egy lemezre, és mindent töröljön ki a hajó memóriájából!

– Igen, uram.

Kirtan elhagyta a pilótafülkét, és a létrán lemászott az Expeditious fedélzetére. Rojahn kapitánynak különös fény csillogott a szemében, amikor üdvözölte.

– Isten hozta a fedélzeten, Loor ügynök. Csodálatra méltó a pontossága. Nem kellett sokat várnunk önre.

– Nem hiszem, hogy a Ravager személyzetének is ez volna a véleménye a pontosságunkról.

Az alacsony kapitány megrázta a fejét, és megigazította szürke sapkáját.

– Meglehet. Talán meg kellene kérdezni, engedélyezik-e, hogy összeszedjük a menekülőkapszulákat.

– "Engedélyezik-e", hogy összeszedjék?

– A legtöbb a Vladet felé sodródik, de néhány a nyílt űr felé tart. Nyilván azt hiszik, hogy a Lázadók elfoglalták a bolygót. – Rojahn megvonta a vállát. Én összeszedném őket, de határozott parancsom van, hogy mihelyt ön a fedélzeten van, induljak a Pyria rendszer felé.

A Pyria rendszer volt Kirtan egyik tippje. A rendszer lakott bolygóját Borleiasnak hívják. A Birodalom egy kisebb támaszpontot tart fenn rajta, amit Evir Derricote tábornok vezet. Jelentéktelen hely, eltekintve attól, hogy a Lázadók egyik célpontja.

Kirtan felvonta a szemöldökét.

– A parancs a Császári Központból érkezett, Isard igazgatótól?

Rojahn bólintott.

– A pecsétes parancs a kabinjában várja, uram.

Kirtan egy pillanatig elgondolkodott, majd bólintott.

– Akkor vigyen oda! Ha közben felszedünk néhány mentőkapszulát, nem lesz ellene kifogásom. Ha szükséges, tehet kitérőt is. Ha a kapszulák a kilépési útvonalába esnek, mindet begyűjtjük.

A kapitány elvigyorodott. – Köszönöm, uram.

– Ne köszöngessen, kapitány Most egy hajóban evezünk. – Kirtan viszonozta a mosolyt, de belül egyre erősebben érezte a nyomást. Egy kis késedelem árán szövetségest nyerhetek. Ez az, amit a Korélián nem tudtam megtenni. Minden percben nagyobb veszélyt jelentek a Lázadókra.

Magában elmosolyodott. És minél veszedelmesebb vagyok a Lázadókra nézve, annál hasznosabb vagyok a Birodalom számára. A hasznosság hatalommá alakulhat, a hatalom pedig a Birodalomban a túlélés egyetlen záloga.

HUSZONHÁROM

Corran leült az ágyra, hátát a falnak vetette, és felhúzta a térdét.

– Mi szél hozott benneteket?

– Hallottuk, hogy házi őrizetben vagytok és vizsgálatot rendeltek el. Hogy érzitek magatokat?

A koréliai vállat vont.

– Kösz, jól.

Erisi Dlarit elsimította a haját a homlokából, és leült Ooryl ágyára.

– Nem vagy dühös, amiért így bánnak veled azok után, amit tettél?

Corran tétovázott, mielőtt válaszolt. A Reprievere visszatérve Wedge félrevonta, és közölte vele, hogy Salm vádat emel ellene függelemsértésért, parancsmegtagadásért és a bombázóalakulat életének kockáztatásáért: Wedge úgy vélte, a történtek fényében ejtetni tudja a vádat, de addig is Corran vegye úgy, hogy házi őrizetben van. Megígérte Corrannak, hogy az ítélet kihirdetéséig nem szellőzteti az ügyet.

– Azt hiszem, nem vagyok dühös. – Ő maga is elcsodálkozott, amikor meghallotta a saját hangját. A torokszorító haragot, amit apja meggyilkolása óta érez, egy ilyen apróság, mint a vádemelés, vajmi kevésbé tudja befolyásolni. – Salm tábornoknak nincs más dolga, mint parancsokat osztogatni. Amit én tettem, az ostobaság volt, és nagyon veszélyes... kockára tettem egy osztag életét.

A twi'lek Rhysati vállára tette egyik agynyúlványát, és enyhén megszorította a nyakát.

– Ha Salm nem jelentené Corran tettét, a katonai szabályzatnak nem volna értelme. Mi volna, ha minden hóbortos pilóta... ezzel nem azt akarom mondani, hogy te is az vagy, Corran... csak úgy megtagadná az engedelmességet, és ne adj isten, belehalna?

Erisi előrehajolt, és könyökét a térdére támasztotta. Corran észrevette, hogy a ruhája elöl mélyen ki van gombolva, és igen kellemes látvány tárult a szeme elé.

– De Corran nem rohant a halálba...

Corran elmosolyodott.

– De közel álltam hozzá. Az egyik disznó későn lőtte ki a torpedóját. Elveszítették a nyomomat, de később újra felvették, amikor már a Ravager felé tartottam. Amikor ezt észrevettem, eszembe jutott, hogy Füttyös nem kapcsolta ki a randomizert, amit a Lancer lerohanásakor aktivizáltattam vele. Ezért nem tudtam mást tenni, mint húszfokos kúpban előrehaladni.

– De akkor hogyan?... – Még a tágra nyílt szemű csodálkozás is csak szebbé varázsolta Erisi arcát.

– Utasítottam Füttyöst, hogy "kapcsolja ki". Én a randomizerre gondoltam, csakhogy nem mondtam meg konkrétan, hogy mit. Füttyös sokkal racionálisabban oldotta meg a problémát, és kiiktatta a hajó valamennyi jeladóját. Ettől a torpedók elveszítették a nyomot, és nem találták meg újra. Azután felrobbantak. Én addigra már a hatósugarukon kívül voltam. Rhysati elmosolyodott, és megpaskolta Nawara agynyúlványát.

– Hát, örülünk, hogy az R2-esed ennyire vigyáz rád. Én pedig, személy szerint meg szeretném köszönni neked azt, amit odakint tettél. Az a Lancer sokunkat kilőhetett volna, ha a hagyományos módon megyünk ellene.

A twi'lek bólintott.

– A hagyományos Zsivány-virtus szerint, ami után X-szárnyúak darabkái röpködnek az űrben.

A kék szemű thyferrai nő Nawarára pillantott.

– Most már új hagyományaink vannak, és ezt nagy részben Corrannak köszönhetjük. Három bevetésünk volt már, és egyetlen pilótát sem veszítettünk, pedig Antilles parancsnok azt mondta, az első öt bevetésen lesznek veszteségeink.

– Erisi, mi elveszítettünk egy pilótát. – Corran megtapogatta a mellén a sebhelyet. – És a Talaseán is majdnem ottmaradt három ember Ne hidd, hogy sebezhetetlenek vagyunk! Az eddigi bevetéseink viszonylag egyszerűek voltak.

– Tudom, Corran. És azt sem gondolom, hogy született mázlisták vagyunk. – Erisi szeme összeszűkült, de Corran nem érzett haragot a pillantásában. – Átolvastam az osztag történetét, és tudom, hogy egyszerű küldetések során mindig eredményesen szerepeltek. De a halálozási és a javítási rátánk akkor is jobb minden eddiginél. Nem vonom kétségbe, hogy lesznek sokkal keményebb bevetéseink is, de ha hinni lehet a statisztikáknak, abba sem fogunk túlságosan belerokkanni.

– Most magadból indultál ki – kacsintott rá Corran. – Én már megjártam a szerencsém legvégső határát.

Nawara a kabin zárt ajtajára bökött.

– Nos, odakint Salm bombázói lesnek ránk, hogy megfizessenek nekünk. Most éppen a Zsiványok kórházfregattja körül ólálkodnak.

– Brort ünneplik, amiért a sziget felett kilőtt két TIE-vadászt. – Rhysati az égnek emelte a pillantását. Ahelyett, hogy neked köszönnék meg, amit tettél.

– A támadás során eredményesebb nálam. Kettővel többet lőtt le, mint én.

– De te szedted le a fregattot – ráncolta a szemöldökét Erisi.

– Nem, nem én voltam –, rázta a fejét Corran.

– Hogyan?

– Ha Corran akár egyet is lőtt volna a fregattra, része volna a kilövésében – magyarázta a twi'lek. – De a fregattot a Gondnok Egység szedte le, ezt Corran is megerősítheti. És ezért neki nem jár semmi.

– Ez nem tisztességes. – Erisi Nawaráról Corranra pillantott, majd megint Corranra. – Neki is része volt a sikerben.

– Erisi – kezdte Rhysati –, ha te sandákra lövöldözöl, és a lövedékeid fényében könnyű célponttá válik egy skubi, annak a lelövéséért járó dicsőségből is kérsz?

– Értem az érvelésedet, de az akkor sem fair.

– Túléltem, és ez a lényeg – vont vállat Corran. – Az nem tisztességes, hogy ti hárman itt fecsérlitek az időtöket, ahelyett hogy odalent ünnepelnétek a Védőszárny embereivel. Menjetek, érezzétek jól magatokat!

Rhysati felállt, és átölelte Nawara derekát.

– Akkor menjünk. Közöljük a többiekkel, hogy milyen ügyesek voltak.

– Kösz.

Rhysati Erisire pillantott.

– Jössz?

– Egy perc, és megyek.

– Rendben.

Amikor a két pilóta kiment és a zsilip becsukódott mögöttük, Erisi odament az ágyhoz, és leült Rhysati helyére. Corran egyszeriben úgy érezte, hogy az amúgy sem túl tágas kabin még kisebbé vált. Jellemezhette volna "intim"-nek is, de a mód, ahogyan Erisi a kezét a térdére fektette, bizonyossá tette, hogy ő is hasonlóképpen érez. Corran ettől kellemetlenül érezte magát.

– Corran, szeretném, ha tudnád, én úgy érzem... hálával tartozom neked, és nem hiszem, hogy megfelelőképpen viszonozni tudom. Amikor megjött a jelzés, hogy a Lancer a kilépési ponton van, tudtam... – Erisi tétovázott, és szabad kezét a torkához emelte. – Tudtam, hogy nem leszek képes végigcsinálni. Nem a legjobb pilóta vagyok ebben az osztagban, és felkészültem rá, hogy ottveszek. És akkor te megtetted azt, amit tettél, és engem valami visszaemelt az életbe.

Megrázta a fejét és hagyta, hogy barna fürtjei kék szemébe omoljanak.

– Oly hirtelen jött mindez... nos, úgy érzem, ezzel sokkal közelebb kerültem hozzád. – Mindkét kezét Corran térdére fektette, és ráhajtotta a fejét. – Ugye érted, mit akarok mondani?

– Ja, talán jobban is, mint hinnéd.

Erisi pislantott egyet, és elmosolyodott. – Te is így érzel?

– Érzem, igen – sóhajtott Corran. – A bevetés során felszínre törtek az addig rejtett érzelmeid. Tudom, milyen az. A CorSecnél egy nő volt a partnerem, Iella Wessiri. Csinos volt, nő nem annyira, mint te, de nem is a Gamorreán született. Egyszer egy dealer raktárát rohantuk le, és nagyon csúnya közelharc alakult ki. Láttam, amint az egyik disznó rám céloz, nem volt hova bújnom, és magamban már el is búcsúztam az élettől. De Iella leszedte a disznót, és megmentette az életemet. Akkor, az esemény után azt hittem, beleszerettem, legalábbis megkívántam. Előtte csak barátok voltunk, mint te meg én. Lehet, hogy lappangott bennünk a tűz, de nem volt, ami fellobbantsa. És azon az estén mindketten úgy éreztük, egymásra találtunk.

– Mi történt?

Corran elkomorult.

– A birodalmi összekötő tiszt őrizetbe vett, hogy kihallgasson minket. Csak két nap múlva láttuk megint egymást. A tűz elaludt, mindketten nevettünk egyet, és semmi nem történt köztünk. A félelem, és a haláltól való hirtelen megszabadulás arra késztetett bennünket, hogy közösen ünnepeljünk, ennyi az egész.

– És ez rossz?

– Nem, ez nem rossz, Erisi. – Corran közelebb húzódott hozzá, és megfogta a kezét. – De nem is csodálatos. És be kell vallanom, nem tartom túl bölcsnek beleszeretni valakibe az egységen belül.

– Rhysatinak és Nawarának, úgy tűnik, nincs ilyen gondja.

– Tudom, és biztos vagyok benne, hogy jól érzik magukat együtt.

Erisi felemelte Corran kezét, és megcsókolta a tenyerét.

– Azt hiszem, igazad van, Corran, de hadd kérdezzek valamit! Azt mondtad, a partnereddel együtt bennetek lappangott a szikra. Bennünk is megvan ez a szikra?

– Lehetséges, nem tudom. – Corran kényelmetlenül kezdte érezni magát. – Az elmúlt években, a Cor Secnél töltött időben és azután is, az érzelmi életem eléggé instabil volt.

– Van valakid? Akihez vonzódsz?

– Nem, nincs senkim, sem Iella, sem más.

Erisi lebiggyesztette az ajkát, majd bólintott.

– Értem, mit akarsz mondani – felállt, és vágyakozón pillantott Corranra. – De nem tudod, mit hagysz ki.

Corran nagyot sóhajtott, és felkelt az ágyról.

– Szeretném nem megtudni. Most azonban fáradt vagyok, és csak csalódást okoznék mindkettőnknek.

Erisi felnevetett, és szájon csókolta.

– Corran, én tényleg csodállak téged. – Gyorsan hátat fordított, és az ajtóhoz lépett. – Álmodj szépeket!

A nyitott ajtóban Mirax Terrikkel találta magát szemben. A csempész lánya udvariasan elmosolyodott.

– Elnézést, nem tudtam, hogy zavarok!

– Egyáltalán nem zavar, Miss Terrik. – Erisi hangjából eltűnt minden melegség. – Éppen távozni készültem, hogy Horn hadnagy pihenhessen. Házi őrizetben van, és úgy hiszem, ilyenkor civilek nem látogathatják.

Mirax felmutatta a bal karjára fektetett adattáblát. – A parancsnokától kaptam engedélyt a látogatásra. Megkérdezheti Emtrit.

Erisi visszanézett Corranra, aki a pillantástól úgy érezte, megint a Ravager torkolattüzét látja maga előtt.

– Rendben van, Erisi. Biztos vagyok benne, hogy Miss Terrik nem marad sokáig. Köszönöm a beszélgetést.

– Viszlát, hadnagy – mondta Erisi, majd Terrik felé bólintott. – Miss Terrik.

– Viszlát később. – Mirax figyelte, amint Erisi elvonul, majd a bajusza alatt hozzátette: minél később. Megfordulva látta, hogy Corran még mindig Erisi után bámul.

– Pilóták... csak a szex jár az eszükben.

– Hogyan?

Terrik a kezében tartott kis csomagot nem éppen kíméletesen Corran kezébe nyomta, és belépett a kabinba.

– A legkisebb csempészraktár is nagyobb ennél.

– A Reprieve nem luxuscélokra, de nem is csempészhajónak épült. Különben is hamarosan átköltözünk az új támaszpontra. – Corran ellépett az ajtótól, és hagyta, hogy az becsukódjon. Megforgatta a kezében tartott dobozt.

– Mi ez?

Mirax leült Ooryl ágyára.

– Wedge azt mondta, rossz hangulatban van, nyilván nem tudta, hogy itt járt a bactakirálynő. Gondoltam, örülne egy kis hazainak, ezért összedobtam ezt a kis csomagot. – Vállat vont. – Azt hiszem, amolyan békeajándéknak szántam.

Corran leült az ágy szélére, és kibontotta a dobozt. Elmosolyodott. A csomagban fél tucat koréliai magazin adatlapja volt, két konzerv fűszerezett nerfhús, és egy üveg Whyren's Reserve whisky.

– Hűha. Ez több koréliai portéka, mint amennyit az elmúlt két évben összesen láttam.

Mirax elfeküdt az ágyon, és fejét a tenyerébe támasztotta.

– A whisky alatt talál egy rhyscate-sütit. Néhány hozzávalót nélkülöznöm kellett, de szerintem így is tűrhetően sikerült.

Corran kivette az üveget a dobozból, és belelesett. Alatta egy műanyag kazettában valóban ott volt a sötétbarna sütemény, amit a hagyományoknak megfelelően a Korélián csak évfordulók, születésnap és egyéb nevezetes alkalmakkor sütöttek. – Utoljára akkor ettem rhyscate-et, amikor az apám meghalt, a temetése után. Hogy szerzett vweliudiót hozzá?

– Kerülő úton.

– Kerülő úton?

– Ja. Van errefelé egy koréliai feketepiac. Sokan megfordulunk errefelé a Koréliáról, és mindent megadunk egy kis hazaiért, ami hála a Birodalom Diktátumának, tiltott holmi errefelé. – Szemével a zsilip felé intett. – A maga nyavalyás protokolldroidjának... khm... van két láda whiskyje, és úgy kellett könyörögnöm neki, hogy adjon két üveggel. Az egész ládáért egy régi vámőrhajót kért cserébe. A két üvegért így is egy hiperhajtóműhöz való vízszintes gyorsítót meg egy láda alderaani I'lahsh keveréket kellett adnom.

Corran felvonta a szemöldökét. – Emtrinek van whiskyje?

– Tőle vettem két üveggel. Az egyik ott van a kezében, a másikat belesütöttem a rhyscate-be. – Felült, és a térdük egy pillanatra összeért. – Most le fogja tartóztatni a droidot csempészésért?

– Nem, azt hiszem, megelégszem egy figyelmeztetéssel – vigyorodott el a pilóta. – Kér egy kis rhyscate-et? Maga készítette, nyugodtan elfogadhatja.

Terrik először tétovázott, azután bólintott.

– Na jó, egy kis darabot, ha tényleg úgy érzi, van mit ünnepelnünk.

– Mondjuk a túlélést?

– Az éppen megfelelő.

Corran feltépte a sütemény csomagolását, és letörte a nedves, lapos sütemény sarkát. Azt kettétörve a nagyobbik darabot átnyújtotta, és a hagyománynak megfelelően azt mondta:

– Ahogyan megosztozunk ezen osztozzunk ezen a rhyscate-en, úgy osztozzunk az élet örömeiben is.

– Az élet örömeire. Örülök, hogy találkoztam veled.

Mindketten beleharaptak a süteménybe s Corran bal kézzel óvatosan felfogta a morzsákat. Rendkívül ízletesnek találta. Az édességét tompította a kemény whisky íze, és a vweliudió is valósággal szétolvadt a szájában. Lenyelte, és élvezettel elvigyorodott.

– Ez csodálatos!

– Akkor is, ha csempészett anyagokból van?

– Eggyel több ok arra, hogy az utolsó morzsáját is megbecsüljem. – Megrázta a fejét. – Békeajándékként ennél jobbat el sem tudnék képzelni.

– Nagyszerű. – Mirax felült, és megigazította barna haját. – Ha a Szövetség elindul a Coruscant ellen, sütök még egy rhyscate-et, és azt annak adod, aki éppen szolgálatban lesz. Akkor sokkal rövidebb lesz a háború.

– A rhyscate Darth Vaderből is képes volna jedit varázsolni, de nem hiszem, hogy Jégszívre hatással lenne. – Corran letette a dobozt az ágyra. – Tényleg nem kérsz többet?

– Kösz, de most vissza kell mennem a Skate-re. – Az adattáblájára pillantott. – Hat óra múlva indulunk a Mag felé.

– Mi kísérünk titeket?

– Nem, majd a saját eszemre és ügyességemre hagyatkozom.

Corran a szemöldökét ráncolta.

– Nem lesz az egy kicsit veszélyes

Mirax a fejét rázta.

– Én csak egyszer estem csapdába, de a Zsiványok már kétszer Ez egyszerű útnak tűnik, és én azt hiszem, ezúttal nagyobb biztonságban leszek nélküled, mint veled. – Arcon csókolta Corrant, és az ajtó felé indult. – Köszönök mindent. Ha visszatértem, majd találkozunk.

Corran figyelte, hogyan csukódik be mögötte a zsilip. Döbbenten vette észre, hogy míg Erisi távozásakor megkönnyebbült, most azt kívánta, bárcsak Mirax tovább maradt volna. Tudta, hogy nem vágyakozik utána – jóllehet küllemre nem is kínált annyi mindent, mint Erisi. De közös származási helyük miatt szorosabb volt a kapcsolatuk, mint Erisivel. Érdekes módon, a tény, hogy apáik ellenségek voltak, csak erősítette a kapcsolatukat.

Megrázta magát.

– Hagyd abba, Horn! Úgy ragadsz rá, mint Erisi terád. Booster Terrik lánya és Hal Horn fia lehetnek baráti ellenségek, talán még barátok is, de ennél többről szó sem lehet. Vésd az eszedbe, ez a lány csempész! Van egy pont, ami után már nem érdemes ráhajtani.

Hallotta hangosan kimondott szavait, és tudta, sok igazság van bennük. És apja szavait is felismerte bennük, s ettől elhallgatott. Gyorsan a szájába tömött egy darab rhyscate-et. Okosabb dologra is használhatom a számat, mint becsmérlem az ajándékát. Lehetünk barátok, és leszünk is. Idekint, ahol a Birodalom elszakít a szülőbolygónktól, az, ami közös bennünk, sokkal többet számít, mint az, ami igyekszik közénk furakodni.

HUSZONNÉGY

Wedge igen rossz érzésekkel indult a Home One fedélzetén tartandó eligazításra, és érzései egyre mélyültek. Nem volt ideje arra, hogy félrevonva Ackbar admirálist és Salm tábornokot, kompromisszumot ajánljon Corran ügyében. Ha felfüggesztik, azzal nagyobb kárt okoznak, mintha megfenyítenék. Tekintettel, hogy az admirálist roppant mód zavarta maga a tárgyalás ténye, Wedge nem számíthatott rá, hogy Corran mellé áll.

Noha ő volt a parancsnok, a tárgyaláson mint legfiatalabb tiszt vett részt. Más tiszteket is látott Ackbar és Salm oldalán, de aligha tudta megmondani, melyikük hol szolgál. Látott négy bothait – egy tábornokot, két ezredest meg egy fregattkapitányt –, de névről nem ismerte őket. Biztosan ők tartják az eligazítást, gondolta Wedge, ami igaznak is bizonyult, mert később néhány fiatalabb tiszt adattáblákat rakott elébük.

A bothai tábornok fellépett az emelvényre, és a teremben elhalványultak a fények. Ettől a bothai fehér gereznája szikrázni látszott, aranysárga szeme pedig úgy csillogott, mint az olvadt fém. Szövetségi egyenruhát viselt, és kezében összecsukható mutatópálcát tartott. Halk, de erőteljes hangon beszélt.

– Laryn Kre'fey tábornok vagyok, és röviden ismertetni szeretném a hadműveletet, amely bátor harcosaink előtt megnyitja az utat a Coruscantra. Ha egy pillantást vetnek az adattábláikra, láthatják, hogy a fontosabb részleteket már betápláltuk. Nem kell tudniuk, pontosan hol van a támaszpontunk, elég, ha annyit tudnak, hogy onnan könnyedén elérhető a Birodalom szíve.

Wedge mindent elkövetett, hogy figyelje az eligazítást. A szóban forgó világ – a Fekete Hold kódnevet kapta – normális és lakható bolygó volt, de nem olyan, mint az Endor, és az ewokokhoz hasonló lények sem lakták. A Régi Köztársaság felderítői szerint a bolygó szegényes ásványkinccsel és egyéb kiaknázható javakkal rendelkezik. Egy kisebb támaszpont létesült rajta, hogy kapocs legyen a külső világok felé, de komolyabb forgalom nem alakult ki arrafelé. Történtek már kísérletek a fejlesztésére, de a Birodalom adórendszere ezeket nem tette gazdaságossá. A Birodalom továbbfejlesztette a támaszpontot, de az így sem vált a Lázadók célpontjává, noha onnan könnyen elérhették volna a Magot.

A tábornok széttárta a karját.

– A támaszponton négy lézerágyú van, pajzs, és két osztag TIE-vadász befogadására alkalmas hely. Wedge a szemöldökét ráncolta. Ennyi védelem felesleges egy mindentől távol eső bolygóra, ahhoz képest pedig kevés, hogy közel van a Coruscanthoz. A Vladeten, a szektor főhadiszállásán is csak négy TIE-vadász, két ionágyú és egy pajzs van, és az energia sem elég ahhoz, hogy mindent egyszerre ellásson. Wedge nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy a Fekete Hold egy birodalmi csapda lesz, de ezt elhessegette azzal, hogy a Birodalom nyilván nem fog a felszínen harcba bocsátkozni, hiszen addig sem tudná tartani magát, amíg a szomszédból megérkezik a segítség.

A bothai tábornok a támadás tervével folytatta. Ehhez az Emancipatort vennék igénybe – az Endornál zsákmányolt két csillagromboló egyikét. Ez át tudná törni a pajzsot, és Salm tábornok Védőszárnya előtt megnyílná az út a Birodalom védelmi támaszpontjai felé. A Zsiványkommandó feladata pedig a TIE-vadászok távoltartása lenne. Amint a felszínen meggyengül a védelem, leszállhatnak a Szövetség csapatai, és befejezhetik a világ meghódítását.

– A hadműveletet két héten belül szeretnénk elindítani, és mától számított tizenöt standard nap múlva befejezni – mondta végül Kre'fey tábornok.

Salm tábornok Ackbar admirálisra pillantott.

– Ezt a tervet már elfogadták?

Ackbar, aki egy másik kalamári admirális – az Emancipator parancsnoka – mellett ült, fáradt arckifejezéssel válaszolt.

– Igen, Salm tábornok, ezt a tervet...

– Megbocsásson, Ackbar admirális – szakította félbe Kre'fey –, de erre a kérdésre én is megadhatom a választ. – A bothai bal kezével elsimította a fehér szőrt az arcán. – Igen, tábornok, az Ideiglenes Hivatal elfogadta ezt a tervet. Netán kétségbe vonja a kompetenhét felkészülés nagyon kevés:

– Ha az ön pilótái nem állnak készen, akkor majd az X-szárnyúakra támaszkodunk.

– Az embereim készen állnak.

Ezek bizony nem kedvelik egymást. Wedge feltartotta a kezét.

– Ha lehetséges, volna néhány kérdésem a hadművelettel kapcsolatban.

A bothai széttárta a karját.

– Kérem, adja elő, parancsnok!

– A védőpajzsok a jelentése szerint csak akkor sebezhetők, ha a hatósugaruk ki van terjesztve a felszínközeli szatellitekre is. Mi van, ha a parancsnok úgy dönt, csak a legszükségesebb objektumokat védi?

– Az nem számít. Egyszerűen nincs akkora energiaforrásuk, ami a pajzsot sebezhetetlenné tenné.

– Akkor sem, ha az ionágyúk nincsenek feltöltve? A kérdést egy percnyi tétova csend követte.

– Az sem jelent problémát.

Wedge-nek azonban nem tetszett a válasz, mert nem tartotta elég magabiztosnak. A hadművelet sorsa függ a pajzs hatástalanításától. Közel sem tartotta Kre'feyt ostobának, de az nyilvánvaló, hogy az űrbeli bombázások tekintetében igen szűk látókörű. Ha a bombázás valamikor is hatásos volt, akkor az a Hothon volt. Az ionágyúk jelenléte miatt azt is számításba kell venni, hogy a bombázást megszakíthatják, ezzel lelassul a végrehajtás, és az ellenségnek lesz ideje összeszedni az erejét, megvárni a segítséget, és visszaverni a támadást.

Ismét feltartotta a kezét.

– Igen, Antilles parancsnok.

– Nem ismerem a Fekete Hold TIE-gépeinek típusait. Simlisek, sandák, skubik vagy suhanók vannak ott?

A bothai szeme fennakadt.

– Megbocsát?

Salm lefordította neki.

– Azt szeretné tudni, hogy TIE-vadászokra, interceptorokra, bombázókra vagy újabb modellekre számítson-e?

– Ah, értem. Többnyire vadászok vannak meg néhány másik. – Kre'fey körülnézett, hogy van-e még kérdés, de mindenki hallgatott. -A hadművelet biztonsága érdekében a célkoordinátákat csak indulás után kapják meg. A szimulációs csomag minden egyéb információt tartalmaz. Ysanne Isard mozgósította a hír szerzőit ellenünk, ennek lehet, hogy a küldetés látja kárát.

Meglepetés nélkül is mi látjuk a kárát ennek az egésznek. Wedge a fejét rázta.

– Nekem ez nem tetszik.

A bothai tábornok szeme arany félholddá szűkült. – Hogy magának mi tetszik és mi nem, az másodrendű kérdés, parancsnok. Az Ideiglenes Tanács elfogadta a tervet, ennyi legyen elég.

A koréliai pilóta ezt nem tudta válasz nélkül hagyni.

– Lehet, hogy ők elfogadták, de nem ők fognak repülni, tábornok.

– De én is ott leszek, parancsnok, mégpedig az első transzportban. Én fogom mutatni az utat a Fekete Holdig. – Kre'fey orrlikai kitágultak. – Remélem, nem kételkedik a bothaiak bátorságában?

Hogyan is kételkedhetnék, amikor a bothaiak nem engedik elfelejteni, hogy ők fedezték fel a második Halálcsillagot, és adták meg a koordinátáit?

– Nem, uram, szó sincs róla. És remélem, ön sem kételkedik az embereim bátorságában! Végrehajtják a feladatot, de az a gyanúm, az én feladatom marad, hogy vissza is hozzam őket onnan.

Kre'fey ajka gúnyosan lebiggyedt.

– Ezt a feladatot a múltban is nagyszerűen megoldotta, Antilles parancsnok.

Wedge úgy érezte, egy kéz markol a szívébe. Valamennyi elveszített bajtársa képe felvillant előtte. Keserűen gondolt arra, hogy csak posztumusz hősök lehettek, mégpedig éppen az ilyen idióták miatt, mint amilyen Kre'fey, aki csak arra jó, hogy még több lázadóból csináljon posztumusz hőst. A halottak névsora végtelen, és az emlékük táplálta Wedge szívében a tüzet.

Ackbar gyorsan felállt.

– Azt hiszem, Kre'fey tábornok, hogy Antilles parancsnok aggályai jogosak. Ön meglepő hírszerzői pontossággal dolgozta ki a támadás tervét. Csakhogy mi ennél tovább is akarunk látni, ugyanilyen precizitással akarjuk tudni a további lépéseket. Ön képes ezeket kidolgozni, és ki is fogja dolgozni.

– Különben? – kérdezte a bothai felvont szemöldökkel.

– Különben lefújom a hadműveletet.

– De a Tanács jóváhagyta.

– A Tanács egy politikai testület, amely politikai döntéseket hoz. Amíg egy csata végkifejlete nem látható tisztán, addig a politikai döntés mit sem ér A Tanács úgy döntött, hogy elindulunk a Coruscant ellen, és megadta önnek a szükséges paramétereket. Csakhogy ez nem jelenti azt, hogy ez az egyetlen terv létezik.

– Megtudhatjuk, mi lesz a támadás végkifejlete, admirális. Kiosztottam a szimulátorprogramokat, a pilótái begyakorolhatják.

A kalamári csípőre tette a kezét.

– Vagy kidolgozza a további lépéseket, vagy a saját kezemmel semmisítem meg a programjait.

A bothainak leesett az álla, azután bólintott.

– Rendben, megadom az információkat, amennyiben be tudom szerezni őket. – Valami parancsfélét mondott bothai nyelven a szárnysegédeinek, azután kivonultak a teremből. A többiek is viszonylag gyorsan távoztak, és Ackbar, Salm meg Antilles magukra maradtak a megvilágított pódium előtt. A kalamári lehajtotta a fejét, és Wedge-re pillantott.

– Együtt érzek magával. De ezt nem kellett volna. Wedge úgy érezte, mintha hasba lőtték volna.

– Miért mindenki a bothaiak érdemének könyveli el a második Halálcsillag felfedezését, s az információt, hogy a császár rajta van? Mindenki elfeledkezik arról, hogy a császár bennünket akart megsemmisíteni az Endoron. A bothaiak is tudták, ők mégis profitáltak belőle.

A kalamári lassan bólintott.

– Mások véleményét hallom az ön szájából, azokét, akik a Tanácsban ülnek, és magukat a bothaiak és valamilyen felsőbb hatalom közé képzelik. A bothaiak csak azután tudták megmondani mindezt, hogy rájöttek a csapdára, s miután az információ gyanússá kezdett válni. Mi is csak a császártól tudjuk, hogy tőrbe csalta a bothaiakat, és ahogy Luke-ról nem feltételezem, hogy hazudna, úgy nem hiszek a császár szavának sem.

Wedge előredőlt, és megvakarta az állát.

– Tudom, hogy igaza van, admirális. De a kételyt, úgy vélem, a bothaiak féktelen elbizakodottsága szította bennem. Lehet, hogy a bothaiaknak igazuk volt a Halálcsillaggal, és Kre'feynek igaza van a Fekete Holddal kapcsolatban, de ha téved, az sok ember életébe fog kerülni.

– Megértem az aggodalmát, parancsnok. Meg fogja kapni az információkat.

A koréliai bólintott.

– Meg tudja mondani, egyáltalán merre van az a Fekete Hold?

Ackbar tétovázott.

– Jelen pillanatban még nem kell tudnia, parancsnok. Mielőtt elindulnak, megkapják a koordinátákat. A Fekete Hold egy viszonylag sűrű, de kis forgalommal rendelkező rendszerben van. Az asztronavigáció könnyű lesz, mert nem túl sok megoldás van. Könnyű lesz a rejtőzés is, de az információkat csak akkor kapja meg, amikor szüksége lesz rá, nem akkor, amikor akarja.

Wedge ezt elengedte a füle mellett és bólintott.

– Megértem, hogy fontos a biztonság. Nem túlságosan kedvelem a megszorításokat, de megértem őket.

A kalamári halkan kuncogott.

– Na de haladjunk! Most elköltöznek egy Noquivzor nevű világra, és ott várják a parancsot. Több más alakulat is fog csatlakozni magukhoz, többek között a Védőszárny is. – Ackbar összekulcsolta a kezét. – Gondolom, meg szeretné beszélni Salm tábornokkal a Corran Horn ellen felhozott vádat?

Wedge felegyenesedett a széken.

– Ha együtt kell dolgoznunk, azt hiszem, ez volna a helyes. Egyetért, tábornok?

Salm bólintott.

– Egyetértek. Oldjuk meg a problémát! A vádat pedig felejtsük el!

– Megbocsát?

A kopaszodó vadászpilóta felemelte a kezét.

– Ha most a bíróság elé viszem a dolgot, magamat, nevetségessé teszem, Corran Horn pedig nem vehet részt a Fekete Hold elleni hadműveletben. – Salm ábrázata jól kifejezte elégedetlenségét. – Az a gyanúm, hogy a Fekete Holdnál rosszra fordulhatnak a dolgok. És csak Corran Horn meg a Zsiványkommandó képes megakadályozni, hogy a csata után hetekig rémalmok gyötörjenek.

HUSZONÖT

Hogy Derricote tábornok ódzkodott a Borleias párás klímájától, az egyáltalán nem lepte meg Kirtan Loort. A jó tábornokot az ügynök véleménye szerint varangytermészete óvta meg eddig is attól, hogy szétolvadjon a párás levegőben. A Birodalom pyriai erőinek dagadt, hájas parancsnoka mosolyfélét erőltetett az ábrázatára. Szájának kunkori íve egyszeriben kettészelte puffadt arcát.

– Örülök, hogy látom, Loor ügynök, s hogy az itt töltött másfél hét nem viselte meg túlságosan. – Dagadt ujjaival az íróasztalra támaszkodott. – Minden eszköz a rendelkezésére áll a védelmünkre?

Kirtan bólintott, azután egy percig rezzenéstelen tekintettel nézett a császári tisztre. Türelmesen kivárta, amíg a férfi szája remegni kezd.

– A biztonsági ellenőrzés kielégítőnek tűnik. Minden úgy működik, ahogy kell. A pajzsgenerátorok jó karban vannak, a két osztag TIE-vadász megfelelő készültségi fokot tud felmutatni, és a tréning is megfelelőképpen leköti az embereket. A jó felkészültség az éberség záloga, Loor ügynök. – Derricote hangja blazírt maradt, de bárgyú, barna szemével a normálisnál gyorsabban pislogott. – Mi azért vagyunk itt, hogy megállítsuk a Lázadókat, és erre fel kell készülnünk.

Kirtan könnyedén elmosolyodott, azután előrehajolt.

– És maga persze felkészült. Jól megszervezte a támaszpont biztonságát, a számítógépei jobban védettek, mint a Császári Központban lévők. Maga keményebben dolgozik, mint bármelyik tiszt, akit a császár halála után láttam.

– Én a Birodalmat szolgálom.

– Maga csak önmagával törődik. – Kirtan az asztalba épített adattáblára csapott. – Vettem a bátorságot, és ellátogattam az irodájába, amíg távol volt, és belenéztem a titkos feljegyzéseibe. Maga valóban művész. Megduplázta a biztonsági felszerelést, rafinált járőrútvonalakat talált ki, és felesleges, de fontosnak feltüntetett küldetéseket rendelt el. Annyi üzemanyagot igényelt, amennyi négy osztag TIE-vadásznak elegendő. Mivel itt csak két osztagot találtam, feltételezem, a másik kettő az Alderaani Biotikai Intézetben van.

– Nem tudom, miről beszél.

– Ezt őszintén kétlem, tábornok. Olvastam az aktáját. A Birodalmi Haditengerészeti Akadémián tanult, de a biológiai és botanikai tárgyakra koncentrált. Miközben a katonai támaszpontok telepítését tanulmányozta, valójában a biotikai kutatások kötötték le. Kirtan elmosolyodott. – És jó pénz van benne?

Derricote arca hamuszürkére váltott, de a mosolya azért nem hervadt le az arcáról.

– Nem feltétlenül. De vannak tartalékaim.

Kirtan kihúzta magát, és viszonozta Derricote pillantását.

– Ez nem lep meg, tábornok. Az Alderaani Biotikai Intézet hidroponikus telepe az anyavállalatnak az előtt is csak az adóterhet jelentette, mielőtt megváltoztatták az adótörvényt. Akkor a karbantartó robotok gondjaira bízták, és ezzel gyakorlatilag lemondtak róla. Csakhogy az Alderaant sújtó büntetés fellendítette az onnan származó áruk keresletét. Tizenkét hónappal ezelőtti adatokkal végezve a becslést, két év alatt meg lehet keresni kétmillió kreditet.

– Mi tizenöt hónapon át termeltünk teljes kapacitással, és az alacsony rezsinek köszönhetően 2,75 millió kreditet hoztunk össze, mégpedig többnyire automata üzemeltetésű telepeinken.

– Azért volt alacsony a rezsijük, mert a Birodalom támogatta a vállalkozásukat:

– Vegyük úgy, hogy a mi vállalkozásunkat.

– Úgy is vehetem, hogy az én vállalkozásom volt, tábornok – mondta Kirtan, és összefonta a kezét a mellén. – Mindazonáltal nem sokáig tudom folytatni. A biztonsági rendszerüket átvizsgálva rájöttem, hogy a Szövetség belenyúlt a holonetüzenetekbe.

Derricote szeme összeszűkült. Előrehajolt a székén. – A bothaiak. Azok szokták lehallgatni a holonetcsatornákat. Ha teletömöm őket információkkal, akkor boldogok.

A férfi hangjának éle meglepte Kirtant, nem kevésbé fizikai átalakulása. Pusztán azzal, hogy kiegyenesedett a székén, gerinctelen talpnyalóból egy hatalmas mezőgazdasági vállalkozás irányítójává változott. Most végre megmutatta magát, tehát alábecsültem.

Derricote megérintette az adattábláját.

– Az adások frekvenciáját és terjedelmét tekintve vegyem úgy, hogy azok összefüggnek a maga látogatásával, vagy tekintsem úgy, hogy a Birodalom és a Szövetség érdeklődése kicsiny otthonom iránt pusztán a véletlen műve?

Kirtan összevonta a szemöldökét.

– A Pyria rendszer egyike azoknak, amelyek betölthetik az összekötő kapocs szerepét a Szövetség számára a Mag felé vezető úton.

– Ezt elhiszem, ugyanis nem ismerik a védelmünk erejét.

– Még két TIE-egység sem jelentene nekik akadályt.

– Ó, tehát van néhány dolog, amit nem tud a borleaiakról. Gondolhattam volna – mosolyodott el Derricote. – Tudja mit, fiam: maga szépen itt hagyja a védelmet nekem; maga hírszerző tiszt, nem katonai zseni.

Kirtan a tábornok privát adattáblájára mutatott.

– Én abban semmi olyat nem láttam, ami azt sugallná, hogy ön az.

Derricote az ujjával megkocogtatta a halántékát.

– Mert megtanultam, hogy az információ tárolásának egyetlen biztos helye itt van. Amióta csak létezik a Biotikai Állomás, én elleneztem a Borleias elleni lépéseket, és eszerint is cselekedtem.

A hírszerző tiszt magabiztosságot érzett a férfi hangjából, és még egy másik tónust is megfigyelt. Türelmetlenséget.

– Már nagyon várja, ugye?

– Lehet, hogy most éppen itt van dolgom, Loor ügynök, de azért a Birodalom hűséges fia maradtam. Vállat vont. – Azonkívül ott voltam a Derra IV-nél. Megtanultam, milyen öröm lázadókat ölni, és a tapasztalataimat felhasználva a borleaiakat a Szövetség halálos ellenségeivé képeztem ki.

– A Derra IV-nél egy egész konvoj veszett ott, tábornok. Dicséretes esemény, csakhogy nem katonai akció volt. – Kirtan megrázta a fejét. – Itt a legjobbakat kaphatja el, köztük a Zsiványkommandót, efelől semmi kétség.

– A legjobbjaikat, vagy a legrosszabbjaikat, egyre

megy – mosolyodott el Derricote tábornok könnyeden. – Gyertyalángra fognak számítani a Borleiason, de amikor ideérnek, nóvaként fognak égni.

HUSZONHAT

Corran X-szárnyúja az Emancipator árnyékában bukkant ki a hiperűrből. A birodalmi csillagromboló orra dárdahegyként fúródott a háttérben látható bolygó korongjába. Ez hát a Fekete Hold. Az Emancipator mögött Corran megpillantotta az Eridaint két módosított cirkáló társaságában. A Mon Valle Salm Védőszárnyához tartozott, míg a Corulag a Lázadó csapatok felszínre szállítását végző nyolc támadó sikló hordozója volt.

Az Emancipator a helyén maradt, hogy őrizze a flotta kilépési helyét. Mivel az eligazításokon mindeddig nem hangzott el a bolygó neve, Corran tudta, hogy a kilépés nem fog simán menni. Kre'fey tábornok az utolsó eligazításon kihangsúlyozta a biztonság fontosságát, és azt mondta, hogy bár a támadás idején sem fogják tudni a bolygó nevét és helyzetét, azt megígérheti, hogy az eljövendő nemzedékek viszont alaposan az emlékezetükbe vésik majd, és dicshimnuszokat zengenek róla.

Akkor Corran azt gondolta, Kre'feynek van elég önbizalma, hogy akár egyedül is elfoglalja a bolygót, ám a küldetés kimenetele miatti rossz érzéseit ez nem oszlatta el. Az eligazítások minden esetben többet foglalkoztak a küldetés morális oldalával, mint a tényekkel. Miközben a szimulált gyakorlatok mindenkit megismertettek a feladattal, Corranban azt a kellemetlen érzést keltették, hogy valami nincs rendben.

Tartsátok nyitva a szemeteket, és repüljetek jól – ez minden, amit tehettek. Füttyös Corran képernyőjére tette át a taktikai blokkot.

– Zsivány Vezér, nincs a képernyőmön ellenség, a támaszpontnak viszont van pajzsa.

– Kösz, Kilences. Zsiványok, felzárkózni a Védőszárny kíséretéhez! – Corran tisztán hallotta Wedge hangját a sisakjában. – Maradjanak az Emancipator vonalában!

Corran hátrafelé húzta a botkormányt, s ezzel könnyű csavarba vitte az Y szárnyút, minek eredményeképpen a csillagromboló fölé került. Ezzel egy időben a vezérhajó turbólézer és ionágyúi folyamatosan ontani kezdték az áldást. Vörös fénysugarak szökkentek a légkörön át, és ütköztek a támaszpontot védő energiapajzsnak. A vérvörös sugarak szétolvadtak a pajzson, és csak annyit tudtak elérni, hogy halvány derengésbe vonták a pajzs alatt elterülő támaszpontot.

Ahogy rózsaszínűre válva elenyészett a fényük, égszínkék energialövedékek léptek a helyükbe. A kék tűz szilánkjaira repesztette szét az energiakupolát: a pusztulás villámláshoz hasonlóan terjedt szét. Némelyik magával ragadta a támaszpont egyes épületeit is. A környező dzsungel lángolni kezdett, tűzkoszorúval vette körül a támaszpontot. Most tökéletes célpontot nyújt, habár a tűz is elegendő volna ahhoz, hogy betejesítse a bázis sorsát.

– Füttyös, kérem a felszín feletti légáramlatok térképét! És a pajzs méretét is. Mihelyt összeomlik, lemegyünk.

Egyik energiahullám a másikat követte a felszínre, ahol egyre sűrűbbé vált a füst. A pajzs minden egyes találatnál megremegett, és megreszkettette a bunkert is, ahol Kirtan tartózkodott. A szüntelen robbanássorozattól először megijedt, de mostanra a hang monoton robajjá szelídült. Az a néhány monitor, ami a parancsnoki állásban működött jól mutatta a támadó flotta elhelyezkedését, és a felszínen lángoló tűzkört.

Derricote Kirtan felé fordult.

– Nehéz elhinni, hogy odalent bárki is életben maradt, ugye?

A hírszerző tiszt bólintott.

– A hiszékenységnek ára van, tábornok.

– És a Lázadók, úgy tűnik, eléggé hiszékenyek. A katonatiszt a pajzsot ellenőrző egyik technikusra pillantott. – Mi a helyzet, Mr Harm?

– Még mindig százszázalékosak vagyunk, uram.

– Nagyszerű. Kezdje találomra visszavenni a pajzs energiáját... randomizálja... mondjuk héttől. Amikor elérte a hetvenötöt, hirtelen kapcsoljon ötvenre. Amikor már nem tüzelnek olyan hevesen, vegye le húszra, majd ötre, végül nullára.

Kirtan érezte a gombócot a torkában.

– Biztos benne, hogy nem érnek el idáig? A Vladetet földig rombolták.

– Ezért vagyunk mi a felszín alatt, Loor ügynök. Kirtan összerezzent egy nagyobb robbanás hallatán.

– Bízom benne, hogy tudja, mit csinál!

– Mivel nincs más választása, méltányolom az elégedettségét. – Derricote összedörzsölte a kezét. – A Lázadók támaszpontként akarják felhasználni ezt a bázist, ez az oka a támadásuknak. Ha pedig kell nekik, fizessék meg az árat, amit kiszabtam érte.

Füttyös vijjogása Corran figyelmét a taktikai ernyő felé fordította. A támaszpont feletti pajzs kezdett összeomlani. Amint közelebb értek, az Emancipator elhallgattatta turbólézereit, és energiáját az ionágyúkra koncentrálta. Mivel ezek kisebb kárt okoztak, mint a lézerek, abban az esetben, ha a pajzs összeomlik, nem tesznek kárt a készségekben sem, amiket Kre'fey tábornok olyannyira meg akar óvni.

Corran a Gondnok Egység mellé húzott, és kikapcsolta a hajtóműveit.

– Hármas Egység a helyén.

– Vettem, Kilences. – Tycho hangja meglepő hirtelenséggel szakadt meg a komban. Corran átkapcsolt a taktikai frekvenciára, amin keresztül a saját egységével tartja a kapcsolatot. Még mindig nem találtak senkit Lujayne helyére, így a Hármas Egység egy emberrel kevesebbel repült. Ez volt a hadművelet egyik olyan eleme, ami nem tetszett Corrannak. Tudta, hogy nem könnyű jó pilótát találni, de szerinte Tycho átvehette volna Lujayne X-szárnyúját, és abban is biztos volt, hogy Celchu sokkal többet ér az egységben, mint az Eridain forgalomirányítójaként.

– Tízes, Tizenkettes, itt vagyunk. – Corran a taktikai ernyőre pillantott. A pajzsuk gyorsan omlik össze. Mi leszünk a következők.

Füttyös győzelmes tülkölése adta hírül Fekete Hold pajzsának végleges összeomlását.

Corran elmosolyodott, de az agya legmélyén azért valami berzenkedett. Nem tudta, mi az, de a mosoly lehervadt az arcáról, és a torka égni kezdett. Megnyomta a kom gombját.

– Irányítás, Kilences még nem tartja tisztának a terepet.

– Vettem, Kilences. Zsiványok készenlétbe! – Tycho hangjából meghatározhatatlan bizonytalanság érződött. – Zsiványok, ez Kre'fey tábornok parancsa. A támadó siklókat kíséritek a felszínre.

– Ismételje, Irányítás! – Wedge hangjának nyugtalansága Corran idegeiben visszhangzott. – Az a Védőszárny feladata.

– Zsivány Vezér, Kre'fey tábornok úgy véli, az szükségtelen késlekedést okozna. Az Y szárnyúakat hazarendelték. Ti vagytok a siklók kísérői. A bolygón az ellenállás megszűnt.

– Irányítás, mi a helyzet az ionágyúkkal?

– Ha tudnának tüzelni, már megtették volna – hallatszott Kre'fey tábornok hangja a komból. – A bolygón az ellenállás megszűnt. Ideje felmarkolni a zsákmányt.

Kre'fey bejelentését statikus zajjal színezett csend követte, azután Wedge szólalt meg ugyanazon a frekvencián.

– Zsivány Vezér Zsiványkommandónak, kísérőalakzatba felfejlődni!

Corran gyomra összeszorult.

– Ez nekem nem tetszik.

– Kilences, ez katonai csatorna, nem magánvélemények közlésére való. A megjegyzéseit tartogassa a kihallgatásra! – Wedge hangja valamelyest veszített az éléből, amikor folytatta: – És repüljön úgy, hogy ne valljon szégyent a kihallgatáson!

– Ez a szándékom, Zsivány Vezér – Corran előrenyomta a gyorsítót, és megnyomta a kom gombját. Szárnyakat támadóállásba!

Az Emancipator kissé eltávolodott a bolygótól, hogy szemmel tarthassa a váratlanul felbukkanó birodalmiakat. Corran ettől a hadmozdulattól még védtelenebbnek érezte magát. Noha a csillagrombolók nem vadászgépekkel való küzdelemre készültek, a TIE-egységekkel könnyedén végezhetnek, sőt még a felszíni leszállóhelyeiket is megsemmisíthetik.

Persze ezt Kre'fey nyilván megtiltotta nekik, mert ő a támaszpontot sértetlenül akarja megkaparintani. Corran nyugtalansága nőttön-nőtt, ahogy felzárkózott a Corulagból kiröppenő szögletes támadó siklók mellé. A nyolc sikló mindegyikében negyven kommandós egység rejtőzött, így mindegyik gépnek háromszor kell fordulnia, hogy a teljes haderőt a felszínre szállítsa. Mivel lassú járművek, kellően fel vannak szerelve TIE-vadászok elleni fegyverekkel, ezért az X-szárnyúaknak feltehetően könnyű dolguk lesz.

Az ellenség potenciálját illetően a taktikai képernyő semmi újat nem árult el. A főpajzs megszűnt. A hadművelet a vártnál könnyebben indult, és éppen ez volt az, ami Corrant aggasztotta. Tudta, hogy nincs oka félelemre olyankor, amikor minden a legnagyobb rendben megy, de agyának egy kis zuga nem tudta elfogadni ezt a nagy szerencsét.

Bal keze önkéntelenül is a mellén viselt medalion felé nyúlt. A dolgok akkor is ilyen simán mentek, amikor az apám meghalt Nem észleltünk problémát, semmi gond nem adódott, ezért ellazítottunk. Apa azért halt meg, mert én ellazítottam – csak néztem, mi történik és nem csináltam semmit... Nem látszott semmi, csak egyszeriben ott volt a baj, ahogyan itt is várható. De itt mi lehet a probléma?

A válasz egy nanoszekundummal előbb hasított belé, mint a felszínről felszökő kékes ionsugár az első siklóba. A kék energiasugár körbeölelte a Modarant, és a felszínét villámokkal szőtte be. Ezüst villanások jelezték, hol érte találat a sikló energia- és fegyverrendszereit.

Tucatnyi zsilipjéből füst szivárgott, amint lassan forogva zuhanni kezdett az atmoszférán át a felszín felé.

Nem érte el a bolygót. Egy kilométerrel a felszín fölött nekicsapódott a megújult pajzsnak. Ettől felrobbant. Szikrázó törmelékdarabok húztak füstcsíkot maguk után, miközben a sikló darabjai szénné égve szanaszét repültek a légkörben.

Füttyös teljes hangerővel leadta a vészjelet. A taktikai képernyőn jól látszott, amint a pajzs pereménél elhelyezett silókból temérdek vadászgép röppent fel. Füttyös közölte, hogy bár a pajzs átmérője nem nagyobb a korábbinál, az intenzitása kétszáz százalékkal nagyobb, vagyis kétszer akkora, mint azt az eligazításon jelezték. Ahogyan az ionágyúk száma sem stimmel.

– Irányítás – hallatszott Wedge parancsa –, vonja ki a transzportot! Azonnal!

– Zsivány Vezér, két egység vadászgép közelít, skubik és sandák.

– Elkapjuk, Irányítás. Zsiványkommandó, zavarjuk el a birodalmiakat a siklók mellől!

Corran megrázta a fejét.

– Hét sikló, két tucat birodalmi vadász és tizenegy X-szárnyú. Kérek egy szelet rhyscate-et!

Füttyös sokkal inkább Corran érzelmeiből olvasott, mint a szavaiból. Corran megnyomta a kom gombját.

– Hármas Egység, felzárkózni! Sandák közelednek.

– Ooryl látja őket, Kilences.

Andoorni hasonlóképpen jelentett. – Tizenkettes a célon.

Corran a grafikus képet ráhelyeztette a közeledő interceptorok képére. Oldalról közelednek: Ez lesz a vesztük.

– Hármas Egység, kapcsoljatok protontorpedóra, és rögzítsétek a célpontot. Ha játszadozni támad kedvük...

A bolygó felszínéről három ionlövedék szökkent fel. Az egyik a Hármas Egység útját keresztezte, ezzel elvágva az X-szárnyúakat a sandáktól. A második eltalálta az Emancipatort, és villámló hálóval szőtte be. A harmadik az egyik sikló felé száguldott, de nem érte el. Corran még látta, hogy a lövedék felrobban, de nyilván a pajzsot érte csak, mert törmelék nem járt a nyomában.

– Kettes, jelentést!

Wedge hívására nem érkezett válasz.

– Zsivány Vezér, nincs kapcsolatunk Zsivány Kettessel.

A szentségit, Peshk bekapta. Vége.

– Zsiványok, kitérünk! Irányítás, mozgasd meg a siklókat!

– Maradj készenlétben, Hármas Egység! – Corran monitorján a szálkereszt vörösre váltott, és a célriadó majd szétrepesztette a fülét. Ujját a ravaszra nyomta, és elküldte az első torpedót az interceptor felé. Átkapcsolt a négy lézerre, és újabb célpontot keresett. Abban a pillanatban, hogy a torpedója célba talált, a négy lézer tüzét egy másik interceptorra zúdította.

A lézerek villanása a pajzson eltakarta a lövés eredményét, de Füttyös jelentette, hogy egy interceptor megsemmisült, egy pedig megsérült. Másodpercek alatt végigsorozta az interceptorokat, majd felkapta a kormán, és a hátukba került. A nyolc sandából már csak hat volt. Ennek megfelelően felbontották az alakzatot, hogy egyenként szálljanak szembe az X-szárnyúakkal. Amikor Corran észrevette, hogy ketten is feléje tartanak, egy gyors orsóval megfordult, és szemtől-szembe feléjük tartott.

Az energiát az elülső pajzsokra koncentrálta, majd egy félorsóval az élére állította a gépet. Ettől keskenyebbé vált az X-szárnyú profilja, és az interceptor páros lézertüze két oldalról elsuhant mellette. Az utolsó pillanatban még vaktában elengedett egy protontorpedót. Annak ellenére, hogy nem határozott célpontra lőtte, egy TIE-gépet szilánkokra szaggatott vele.

Corran hátrahúzta a kormányt, és belelőtt a tűzgömbbe. Tudta, hogy elvétette az interceptor társát de ezzel együtt újabb probléma is felvetődött.

– Tizenkettes, balra el! Azonnal!

Andoorni X-szárnyúja húzott el mellette, nyomában egy sandával.

– Tizenkettes, igyekezzen! Felfelé tartson

– Nem megy A laterális stabilizátoromnak annyi.

– Tizenkettes, tűnés!

A rodiai nyújtott csavarhúzóba kezdett, ezzel sikerült elkerülnie az interceptor első lövéseit. Ám a forduló végén a hajó fara megint a sanda tűzvonalába került. Lángok csaptak ki a gépből, és az egyik szárny leszakadt. Egy másodperccel később a burkolat égett bőr ként foszlott le a hajótestről, majd az egész egyetlen tűzgömbbé formálódott, végül minden sötét lett.

Corran hidegvérrel vetette magát Andoorni gyilkosa után. Egyik énje, amely örvendezett volna a bosszú lehetősége miatt, berzenkedni kezdett, de Corran elfojtotta magában ezeket az érzéseket. Most ugyan olyan luxus volna a birodalmi pilóta halálára utazni, mint amekkora luxus volt elveszíteni a bajtársat. Eljön még annak is az ideje – ha ugyan eljön. Minden, ami elvonhatja a figyelmét a feladattól, a halálát is okozhatja. Ezért hát ismét a csatára összpontosított.

– Hármas, a Devonian siklót négy interceptor vette célba.

– Ooryl vette, Irányítás. Ooryl indul.

– Mögötted vagyok, Tízes.

Az interceptorok kettes alakzatokba rendeződve rohantak a sikló felé. Ooryl az elülső páros mögé húzott, és felgyorsított, hogy utolérje őket.

– Ooryl torpedókat fog kilőni.

– Rendben, Tízes.

A TIE-gépek felbontották az alakzatot, és négy irányban elhúztak.

– Tízes, kapcsolj át lézerre, biztosan van nekik célzár indikátoruk!

Ez a készülék egy indikátorfénnyel figyelmezteti a pilótát, ha az ellenfél torpedója célba veszi. Ilyenkor marad annyi ideje, hogy egy gyors irányváltoztatással kitörjön a célvonalból. Az interceptorok pilótái értették a dolgukat. Csak nagyon tapasztalt pilóták válhatnak veterán TIE-harcosokká, úgyhogy ezek itt sokkal veszélyesebbek, mint akikkel a Zsiványok mostanáig találkoztak.

Corran a jobb oldali szárnyvég körül megforgatta a gépet, és nyújtott fordulóba kezdett, hogy elkapja az egyik sandát. Füttyös kétségbeesetten csipogott, jelezve, hogy Corran farában felbukkant egy másik interceptor, de a pilóta nem törődött vele. Csak a támadásra koncentrált, és igyekezett lecsökkenteni a célponttól elválasztó távolságot.

Füttyös egyre hevesebben visítozott, mire Corran elmosolyodott.

– Állítsd le a hajtóműveket! – Amint a droid teljesítette a parancsot, Corran rálépett a jobb oldali vezérsík pedáljára. Ettől a gép fara erősen kisodródott, és Corran vaktában lőni kezdte az őt üldöző sandát.

– Hajtóműveket be!

Füttyös teljes torlóerőre kapcsolt, és az X-szárnyú befejezte száznyolcvan fokos fordulatát. A TIE pilótája számára mindez úgy látszott, mintha az X-szárnyú egy pillanat alatt eltűnt volna előle.

De az interceptor pilótája máris fordulni kezdett, és folyamatosan lőtte a helyet, ahol az X-szárnyúnak lennie kellett. Corran rálépett a bal oldali pedálra, így oldalról kapta el a TIE repülési vonatát. Négy lézersugár kapta oldalba az elfogóvadászt, és tépte le a szárnyakat a pilótafülkéről.

Az interceptor irányíthatatlanul forogni kezdett. A közelharcnak a felszínről felröppenő ionsugarak vetettek véget. Az Emancipator két találatot kapott, a Mon Valle egyet. Corran nem látta, hogy másik hajó vagy vadász megsérült volna, mindenesetre zöld ionfüggöny vonta magára a figyelmét.

– Oorylt meglőtték!

Corran gyorsan felkapta a gépét, éppen időben, hogy lássa, amint a társának gépe szétesik.

– Ooryl!

Az X-szárnyú széthullott. A hajtóművek négy irányban elrepültek, a pilótafülke teteje ezernyi szilánkra robbant szét. Corran jól látta, hogy Ooryl kizuhan a fülkéből, és hadonászik a karjával. Corran csak remélni tudta, hogy a társa ösztönös mozdulatát látja, nem azt a pillanatot, amikor a szárny csonkja lemetszi Ooryl karját. A test tovább bukdácsolt az űrben, mindazonáltal mozdulatlan maradt.

– Irányítás, a Tízes különleges jármű. Küldj valakit, hogy felszedje!

– Kilences, az Emancipator jelentése szerint az a környék túl forró most egy mentőakcióhoz.

– Bizonyítsd, be, Irányítás!

Wedge hangja kapcsolódott be a társalgásba.

– Irányítás, Hármas, Nyolcas megsérült. Segítségre van szükségem.

A Hármas és a Nyolcas Nawara és Erisi! Két halott, és három harcképtelen.

Új hang jelentkezett Corran sisakjában.

– Itt az Irányítás. Zsiványok, a jó hír: a segítség úton van. A rossz hír: két egység sanda közeledik a bolygó északi feléről. Két perc múlva várhatók. A siklók kilépésre készek.

Corran a siklókra pillantott, amik éppen fénysebességre gyorsítottak. A Corulag már eltűnt az Y szárnyúakkal együtt. Két ionlövedék találta el a Mon Valle-t, ami mozdulatlanul a helyén maradt. Az Eridain éppen nekiindult, az Emancipator pedig a bolygó felé sodródott, s közben a kilépési pont felé fordult, mintha Ragab admirális nem tudta volna eldönteni, menjen-e vagy harcoljon.

Tűnj el innen. Semmi okod arra, hogy itt maradj. Az asztromech droid veszett füttyögése arra késztette Corrant, hogy megfordítsa a gépét, és lebukjon. Két sanda suhant el mellette, majd az egyik felrobbant. A Négyes lövése a hátulját találta el.

– Kösz, Négyes.

– Kösz, hogy a csalim voltál, Kilences.

A megmaradt TIE a bolygó felé fordult, és elindult a sarki területek felől érkező vadászkötelék elé.

– Üldözik, Zsivány Vezér?

– Negatív, szedjük fel a saját embereinket.

Corran bekapcsolta a komot.

– Zsivány Vezér, hatan maradtunk, és két osztag sandát küldenek ránk. Ez tisztességtelen.

– Kilences, ha neked nagy falat, majd én elkapom őket.

Corran nem törődött Bror élcelődésévél.

– Befejezni. Zsiványok! Most magunkat védjük. – Wedge hangjából érződött, hogy elégedett Corran harci szellemével. – Koncentráljanak a küldetésre, és vigyázzanak magukra!

– Irányítás a Zsiványoknak. A sandák harminc másodperc múlva érkeznek. A Hármas rendbe jött. Corran elmosolyodott, és felpillantott. Odafent látta a Forbidden mozdulatlan, fehér háromszögét. A pilóta Nawara Ven gépe mellé húzott, és vonósugárral bevontatta a kilőtt gépet a dokkba.

A koréliai Ooryl sodródó teste mellé vitte az X-szárnyút.

– A Tízes itt van, Forbidden.

– Kösz, Kilences. Megvan a koordináta. Már megyek is.

Corran pislantott egyet. Ez Tycho hangja.

– Kapitány, te vagy az?

– Eltaláltad, Kilences. Négy sanda közeledik feléd. Szedd le őket, mire odaérek, rendben?

– Meglesz. – Corran megborzongott. Ennél nagyobb őrültséget még nem hallott: egy magányos X-szárnyú szálljon szembe négy elfogóvadásszal a csata kellős közepén, ahol egy fegyvertelen sikló éppen mentést végez. Lassan elmosolyodott: Ha belehal az ember, akkor őrültség, de ha sikerül, akkor hősiesség. – És én ma hős lehetek.

Corran előrenyomta a gyorsítót, és a lézerek energiáját is a hajtóműre összpontosította. Ezzel teljes sebességre kapcsolt. A botkormány és a pedálok segítségével odaszökkent a vadászok elé, ott megállt, és lebukott. A fegyverrendszert torpedóra kapcsolta át, és megpróbálta megcélozni az első sandát, de az lemászott a képernyőről. A többiek rálőttek, de kitérő manőverekkel megúszta a támadást.

Elhúzott mellettük, de két interceptor máris utánafordult. Nagy ívben fordultak, hogy legyen idejük felgyorsítani. A nagy sebesség pedig elárulta, hogy távolról fogja indítani a támadást. Éppen eléggé megtizedeltek bennünket, úgyhogy egy kis lazítás nem árt.

Corran féligvisszahúzta a gyorsítót, és szűk fordulóba kezdett.

– Forbidden, fesd ki az egyiket!

Előretolta a gyorsítót, s így visszakerült a vadászok vonalába. Az egyik interceptor a sikló felé húzott, ezért a másikra koncentrált. A szálkeresztet ráállította a gépre és várta a célzárat. Amikor vörösre váltott, megnyomta az indító gombját, és elküldte a protontorpedót.

Az interceptor jobbra és felfelé kapta a gépét. Ezzel elkerülhette a sikló torpedóit, de Corrané egy kisebb iránymódosítás után eltalálta. Belefúródott az interceptor kerek fülkéjébe, és ott robbant fel. A füstfelhő minden irányba ontotta a törmeléket.

Tudván, hogy szerencséje volt, a Forbidden által elriasztott interceptor után vetette magát. Visszavett a sebességből, így rövid fordulóval a sanda fölé került.

Gyorsan átkapcsolt lézerfegyverre. A sanda igyekezett elszökni, de Corran rajta maradt.

Füttyös kétségbeesetten sípolt, jelezve, hogy a másik két elfogóvadász is visszatért, de Corran nem figyelt rá. Egy lövéssel levitte a célpont szárnyát, de az tovább repült. Még több energiát koncentrált a hajtóművekre, hogy utolérhesse, de Füttyös már veszettül sípolt.

Az interceptorok már a közelben voltak, alig egy kilométerre a nyomában.

– Itt Kilences. Elkelne némi segítség.

– Megyek már, Kilences. Tízes úton. A jelemre térj ki balra.

Tízes? Az Ooryl gépe, de ez nem az ő hangja. Mi folyik itt?

– Most.

Egy gyors pedálmozdulat, és az X-szárnyú megfordult a bal szárnyvégen. Ettől az iránya is megváltozott. Kék sugarakat látott az üldözőire zúdulni, s ettől kissé megzavarodott. A kék sugár ionágyút jelent, csakhogy a bolygó mögötte van, nem előtte. És a felszíni ionágyúk sosem lőnek X-szárnyúakra.

– Tiszta vagy, Kilences.

Corran megfordult a gépével, és minden érthetővé vált a számára. A Védőszárny Y szárnyúi furakodtak a közelharc közepére. Ami a lassú gépek kecsességéből hiányzott, az megvolt a tűzerejükben. Felbukkanásuknak köszönhetően fél tucat interceptor semmisült meg.

– Menekülnek!

– Csak semmi öröm – szólalt meg Salm hangja. Ha eltisztulnak innen, a felszíni ionágyúknak szabad célpontjaik lesznek.

– Forbidden az Irányításnak. Megvan az összes pilótám.

– Forbidden, készüljön fel az ugrásra!

A felszínről négy ionlövedék szökkent fel és a Mon Valle-re zúdult. A cirkáló teste szétesett. A híd környékéről menekülőkapszulák röppentek szanaszét. A hajótest lassan sodródni kezdett a Fekete Hold felszíne felé.

– Remélem, a támaszpontra zuhan.

– Irányítás minden vadásznak. Tiszta az út a hiperűrbe.

– Irányítás, az Eridainnak nincs szüksége fedezésre, amíg összeszedi a kapszulákat?

– Negatív, Zsivány Vezér, őket visszük magunkkal, az interceptorok meg hazafelé tartanak.

– Kösz, Irányítás. – Wedge hangja igen fáradtnak tűnt. – Zsiványok, vissza a bázisra!

– Vettem, Zsivány Vezér – Corran egy utolsó pillantást vetett a Fekete Holdra, majd a csillagok felé mutatott. – Ez azt jelenti, hogy néhányan visszatérhetünk a bázisra. Két hónap előkészület, és tíz perc alatt odaveszett az osztag fele. Valaki nagyon rossz tréfát űzött velünk, és a barátaink fizettek meg érte. Ilyen nem lesz többet.

HUSZONHÉT

Corran kibámult a Noquivzor-támaszpont pihenőjének ablakán. Körben minden irányban fa nélküli síkságok és hullámzó dombok övezték az épületet. Langyos szellő söpört végig az aranysárga fűszálak között, és borzongatta Corran tarkóját. Ha Erisi most nem odahaza, a családja legdrágább bactatartályában lebegne, kivinném sétálni, hogy együtt gyönyörködhessünk a vidéki tájban. De bármilyen csodálatos is ez a látvány, aligha tudnánk neki örülni.

Kényszeredetten rámosolygott egy férfira, aki gyalogsági egyenruhájában egy kupa lumot tett le eléje az asztalra.

– Köszönöm, hadnagy.

– Szólíts Page-nek! – javasolta a férfi.

Corran az asztal túloldalán álló székre mutatott, és megkérdezte:

– Mire iszunk?

– Csak úgy – mondta Page, és leült. – Én és az embereim a Devonian fedélzetén voltunk. Te meg a társad szétszórtátok a sandákat, amik felénk igyekeztek. Köszönettel tartozunk ezért.

A hadnagy felemelte a korsót, és nagyot kortyolt a tüzes sörből.

– Köszönöm a lumot, de akkor Oorylnak is kell venned egyet, ha kijön a bactafürdőből.

– Boldogan. Mennyire komoly a sérülése?

– Elveszítette a fél karját. A ruha ujja rátapadt a sebre, így nem fulladt meg, csak egy kissé megfagyott. – Corran letette a deres korsót, és enyhén megborzongott. – Ezért van most a bactában. Mindegyik sérült pilótánk kapott bactát, de egyikünk sem sérült meg olyan komolyan, mint Ooryl. Az Emdik nem tudnak neki protézist készíteni, mert ganddal még nem volt dolguk, és nem tudják, hogyan készítsenek neki végtagot.

– A Zsiványkommandóra nagy csapást mértek.

Két pilóta meghalt, három megsérült, egy pedig sérülten elszállt.

– Hallottam róla, a shistavanen.

– Igen kemény fickó – bólintott Corran. – Shielnek, nem írtak elő bactakezelést, de Gavin addig erőltette amíg ő is beült a tartályba. A lényeg, hogy az erőnk kétharmadára csökkent, de ez csak akkor érvényes, ha találunk X-szárnyúakat a roncsok helyére. Ha nem, akkor ötven százalék alatt vagyunk.

A gyalogsági hadnagy körülnézett a zsúfolt helyiségben, majd közelebb hajolt Corranhoz.

– Ez az egész csak szemfényvesztés volt már azelőtt, hogy Kre'fey hazarendelte az X-szárnyúakat.

– Ne viccelj! – Corran a hadnagyra pillantott a korsója felett. – Már azelőtt, hogy az ágyúk lőni kezdtek a Modarant, tudtam, hogy addig nem azért nem lőttek mert nem tudtak lőni.

– Erre mindannyian rájöttünk, csak Krefey nem. Eszébe sem jutott ez a lehetőség. – Page megrázta a fejét. – Mindannyian tudjuk, hogy neki a Fekete Hold kellett, hogy megkapja a Tanácstól a parancsot a Coruscant inváziójára. Három hét múlva a bolygóra rázúdul a szokásos évi meteorzápor Annak fedezéke alatt akartunk lejutni a felszínre. Jó esélyünk lenne birtokba venni a lövegeket.

– Ez jó ötlet. És miért nem tetszett neki?

– Mert ez csak egy hold, ezért is kapta a Fekete Hold kódnevet. Nem jó másra, mint ki- és belépési pontnak. Úgy működne, mint egy természetes Interdictor cirkáló csak sokkal veszélyesebbé tenné a dolgokat. Corran vállat vont.

– Kösz, de az ionlövegek is éppen elég veszélyessé tették a dolgokat.

– Nem viccelek – mosolygott Page. – Megszerezhetnénk őket. És megkereshetnénk a sandák támaszpontját, ahonnan az a másik osztag előkerült.

– Még a bothaiak sem tudtak róla.

A gyalogsági arcán megrándult az izom.

– De tudhatták volna. A bothaiak mesteri módon tudnak beférkőzni a birodalmi adminisztráció berkeibe.

– Akkor ezúttal nem sikerült nekik. – Corran elbizonytalanodott, mert felmerült benne egy ötlet. – Vagy azok az egységek nem hivatalosan voltak ott.

– Mit akarsz ezzel? – vonta össze a szemöldökét Page.

– Amikor a CorSecnél dolgoztam, ráhajtottunk egy csempész raktárára. A tulaj kemény falatnak számított, de mindig távol tartotta magát a csillámdrograktáraktól, így sosem tudtuk elkapni. Egy alkalommal azonban több kiló csillámdrogot találtunk az egyik áruházban, ami az ő tulajdonában volt. Azt mondta, nem tudott róla, és minket vádolt azzal, hogy odacsempésztük. Kiderült, hogy tényleg semmi köze hozzá. Az egyik embere rejtette el ott azzal, hogy majd később továbbadja.

– Azt akarod mondani, hogy a Birodalom nem tudott az elfogóvadászokról?

– Egy osztag nem nagy tétel a császári nyilvántartásban. – Corran előrehajolt, és a könyökét az asztalra támasztotta. – És a bothaiak arról sem tudtak, hogy milyen energiaforrás állt rendelkezésre a pajzs újragerjesztéséhez. Akárki is a Fekete Hold parancsnoka, olyasmiben mesterkedik, amiről még a Birodalom nagyjai sem tudnak.

Page lassan bólintott.

– A titkos akció adatait eltitkolták a birodalmiak előtt, úgyhogy a bothaiak sem szerezhettek róla tudomást.

– Nem, hacsak nem a felszínen vannak.

– Nekünk vannak vizuális szenzorjaink, de ugráskor ultraibolyát és infravöröset használunk. – Page öklével az asztalra csapott. – Ha a felszínen is megvolnának a megfelelő berendezéseink, könnyedén megtalálhatnánk a megfelelő információkat.

– Én megértem az akció biztonságának fontosságát... de lefogadom, hogy a Fekete Hold igazi holléte mindaddig titok marad, amíg mindannyian itt nem hagyjuk a fogunkat.

Page bólintott.

– A szimulált repülések olyan precízen voltak megkomponálva, amennyire pontos adatok álltak hozzá rendelkezésre. Egy hibás vizuális szenzor emberek életét követelheti.

Corran megsimogatta az állát.

– Most tehát legalább annyit sejtünk, hogy mit nem tudunk a Fekete Holdról. Legalább két osztag sanda meg egy generátorállomás van elrejtve a felszínen. Elölünk és a birodalmi vezérkar elől is.

– Tehát a nem érnek a hivatalos birodalmi feljegyzések semmit

– Úgy van. És ez azt jelenti... – Corran mondatát a kom csiripelése szakította félbe. Megnyomta a gombot. – Itt Horn.

– Emtri, uram.

– Valami baj van Ooryllal?

– Nem, uram.

– Akkor Erisi elhagyta a tartályt?

– Nem, uram.

– Akkor minek hívtál? – vonta össze a szemöldökét Corran.

– Uram, Füttyös megkért, hogy közöljem, elkészült a légáramlatok feltérképezésével.

– Légáramlatok?

– A Fekete Holdéi. Azt mondja, talált valami érdekeset.

– Egy perc, és ott vagyok. Horn kikapcsol. – Corran Page-re pillantott. – Nos, a pajzsot azután emelték fel, hogy tűz alá vettük a támaszpontot, de én ennél is többet akarok tudni erről a világról. És te?

– Vannak barátaim a Modaranon. Nem szeretném holtan látni őket.

– Jól van, akkor menjünk! – Corran rámosolygott. – Talán, de csak talán megtaláljuk a módját, hogy visszamehessünk oda, és akkor a birodalmiak megfizetnek.

Wedge nem volt biztos benne, hogy jól hallotta, mit mond Salm tábornok.

– Azt akarja mondani, hogy nem sikerült elfoglalni a Fekete Holdat?

Salm lassan bólintott, és a kezében tartott Abrax konyakospoharával az asztalon heverő adattáblára mutatott.

– A birodalmi jelentések szerint az Eviscerator Birodalmi Csillagromboló II útra kelt a Venjagga rendszerből, és hat órával utánunk megérkezett a Fekete Holdra. Hat osztag TIE-vadásza szórta szét az X-szárnyúinkat, és maga az Eviscerator mért csapást az Emancipatorra. Emiatt veszítettük el minden lehetőségünket a Fekete Holddal kapcsolatban.

A koréliai álla leesett.

– Egy Kettes Romboló lépett akcióba hat órán belül? Hogy lehetséges ez?

– Nem tudom. Jégszív nem tud a környéken lévő erőforrásairól, néhány admirális meg külön utakon jár De az is lehet, hogy az Eviscerator véletlenül járt errefelé.

Wedge a szemöldökét ráncolta.

– Vagy Jégszív megsejtette, hol fogunk lecsapni.

– Vagy... – Salm az üvege mögül pillantott Wedge-re – valaki elárulta Jégszívnek, hová készülünk.

– Tycho ugyanúgy nem tudott a küldetés célpontjáról, mint a többiek. És fegyvertelenül vett részt az akcióban, az ő feladata volt a sérült pilóták begyűjtése. Salm feltartotta a kezét.

– Nyugi, parancsnok, nem akarom vádolni a másodtisztjét! Igaz, nem bízom benne, de tudom, hogy ezúttal ártatlan volt.

– Ellenőrizte a monitornaplóját?

– Mindenkiét ellenőriztem. Több kifelé menő hívás volt, mint szerettem volna, de egyik sem bizonyult inkriminánsnak. Én sem tudtam, mi a végcélunk, amíg az ugrás meg nem történt, és feltételezem, a többiek sem. De mindig van egy rés az információáramlásban. – A tábornok az asztalra tette a konyakot, majd a szobája sarkában álló bárszekrényhez lépett. – Nem inna valamit, Antilles parancsnok?

– Szívesen, ha a továbbiakban Wedge-nek szólít.

A kis ember egy pillanatig fontolgatta az ajánlatot, azután bólintott.

– Rendben van, Wedge. Egy italt?

– Milyen régi az Abrax?

Salm elmosolyodott.

– Nem tudom. A szárnysegédem szerezte a feketepiacon, így annyit tudok róla, mint ön. Mindenesetre a Régi Köztársaság holografikus vámzárja volt rajta.

– Akkor bizony kérek – vont vállat Wedge.

A tábornok jócskán töltött neki az akvamarinszínű folyadékból.

– Kérem, foglaljon helyet!

A tábornok szálláshelye ugyanolyan egyszerűen volt bebútorozva, mint az övé. Az asztal muníciós ládából volt összeállítva, a foteleket kiszuperált katapultülések helyettesítették. A bárszekrény plasztacél sisakelemekből állt, és habbal volt kitöltve, hogy védje az üvegeket.

Wedge helyet foglalt az egyik katapultülésben, és elvette a konyakot.

– Köszönöm, hogy a segítségünkre sietett odakint. – A Védőszárny alaposan megfizetett azért. Megpendültek a poharak, és mindketten ittak. A konyak fűszeres aromája szétáradt Wedge szájában, orrában. Egy percig a nyelvén ízlelgette, csak azután nyelte le. A meleg lassan szétáradt a gyomrából, enyhítve végtagjainak zsibbadtságát.

A tábornok előrehajolt, és két kezébe fogta a poharát.

– Szeretném tudni, mit szándékozik a jelentésbe írni mindarról, amit odakint tettem!

Wedge meg sem próbálta elrejteni meglepetését.

– Megmentette az egységemet. Azt hiszem, javaslom a felterjesztését a Koréliai Keresztre. Mivel én nem állok a parancsnoksága alatt, ezt megtehetem, és úgy gondolom...

Salm megrázta a fejét.

– Nem erről akarok beszélgetni.

– Akkor miről?

A tábornok összevonta a szemöldökét.

– Nem engedelmeskedtem a közvetlen parancsnak, hogy hagyjam el a rendszert.

Wedge zavartan pislogott.

– Ha visszatért volna a Mon Valle-re, az egész osztaga ottveszett volna.

– Ezt most már tudjuk, de amikor a parancsot kiadták, még nem tudtuk. – Salm a poharával körözve megkavarta a konyakot.

– Kre'fey tábornokkal gyakran vannak nézetelteréseink... ezt az eligazításon is észrevehette. Amikor kiadta a parancsot, úgy éreztem, visszaveszi tőlem a hadműveletet. Elkezdtem a visszavonulást, de közel húztam az Emancipatorhoz, hogy arra hivatkozhassam, a hajó tömege miatt nem tudtam megkezdeni az ugrást. Nem is akartam ugrani, és ehhez a csillagromboló közelsége elegendő kifogást szolgáltat, csakhogy a fedélzeti komputer adatai felfedik a valóságot.

– És maga olyan pozícióban volt, ahonnan az Emancipator árnyékolta a szenzorokat, és nem láthatta az érkező sandákat sem. – Wedge vállat vont. – Ha én kaptam volna azt a parancsot, én is ugyanúgy cselekedtem volna.

– Tudom. – Salm felállt és járkálni kezdett. – Ez a probléma, Antilles parancsnok. Amit tettem, pontosan az, amit maga tett volna.

– És működött.

– Az nem számít, hogy működött-e vagy sem. Én nem maga vagyok. Az én embereim nem a maga emberei. – Salm arca egyre inkább zavartságot tükrözött. – Az egyetlen dolog, ami az embereimet életben tartja, ha szigorúan ragaszkodom a szabályzathoz, ahhoz a szabályzathoz, amely egységbe forrasztja a csapatot. Az én embereimből hiányzik az a természetes tehetség, ami a maga embereiben megvan, mégis boldogulunk, mert vigyázunk egymásra, és fedezzük egymást.

– Ezt az én embereimtől lesték el.

– Igen, ez így van, de azon az áron, hogy megtagadtam a felettesem parancsát. És magának ezt le kell írnia.

Wedge megrázta a fejét.

– Nem akarom, hogy megfeddjék olyasmiért, amiből nem származott kár.

– De ezt nem maga dönti el, Wedge. Maga megbocsáthat egy pilótájának, ha az hibázik, de az én lázadásomat csak Ackbar admirális és a Főparancsnokság bocsáthatja meg. – Salm lehajtotta a maradék konyakot. – Tehát ne adja ki az admirálisnak a számítógép adatait, csak írja le, hogy mi történt!

– És tegyek úgy, mintha megértettem volna? – Wedge hátradőlt a párnázott ülésben. – Hogy a semmiből hirtelen előkerültek az interceptorok, és hogy a támaszpontnak egyszeriben annyi energiája lett, amennyit a legrosszabb esetben sem feltételeztünk?

Ha az Eviscerator ránk zúdít két osztag vadászt, akkor mi elveszünk. És a Csillagromboló II-vel a légtérben a Fekete Hold nem esik el.

– Valószínűleg igaza van, de egy Kettes Romboló jelenléte még nem olyan nagy katasztrófa. – Salm öntött még egy kevés konyakot a poharába. – Ha felszállnak a vadászaik, VÁM-mal nagyon is sebezhetők.

Wedge intett, hogy nem kér több konyakot, és elmosolyodott. A VÁM a szövetségi zsargonban a Vizesárok-módszert jelentette, vagyis azt a támadási módot, amivel az első Halálcsillagot is megsemmisítették. A Birodalom Lancer osztályú fregattok építésével próbálta megóvni a parancsnoki hajóit a VÁM-tól. Noha a vadászok közelharca vajmi kevés kárt okozhatott egy csillagrombolóban, a VÁM-tól minden birodalmi tiszt rettegett.

– Na jó, tehát akkor én a fél tucat pilótámmal ráijesztettem az Eviscerator TIE-vadászaira, mire maga előlibbent, és előadta a VÁM-ot.

– Ez jól hangzik, parancsnok, de a Főparancsnokságnak nyilván lesznek kérdései a Fekete Holddal kapcsolatban, amikre választ vár, mielőtt további hadműveleteket rendel el a térségben.

Hirtelen hangok hallatszottak az ajtó felől, de mielőtt Salm bármit is mondhatott volna, az ajtó félrecsúszott, és Corran Horn rontott be egy gyalogsági katona társaságában.

– Parancsnok, nem fogja elhinni... – A lelkes mosoly lehervadt Corran arcáról, amikor megpillantotta Salm tábornokot.

Mindketten vigyázzba vágták magukat.

– Elnézést, tábornok!

– Pihenjen, Page hadnagy, Horn hadnagy! – Salm összekulcsolta a kezét a háta mögött.

– Mit jelentsen ez?

Corran hol Salmra, hol Wedge-re pillantott.

– Emtritől tudom, hogy a parancsnok itt van, uram. De azt nem mondta, hogy ez az ön szobája.

Salm Wedge-re pillantott.

– A maga tisztjei hívatlanul szoktak belépni a szobájába?

– Nem erről van szó. Talán nekem is be kellene tartatnom azokat a szabályzatokat, Salm tábornok, amikről korábban beszélgettünk. – Felállt, és szigorú pillantást vetett Corranra. – Netán a kórházban lévő társairól hozott híreket?

– Nem, uram.

Wedge látta, hogy Corran kitörni készül. – Remélem, jó híreket hozott, Mr Horn.

– Igen, uram. – Corran Salmra pillantott. – Ha a tábornok is megengedi.

– Adja elő – bólintott Salm.

Corran ábrázata megint kivirult.

– Ha meg akarjuk szerezni a Fekete Holdat, van rá lehetőségünk.

– Micsoda?

A fiatal tiszt bólintott.

– Füttyös, az asztromech droidom rengeteg adatot begyűjtött, amíg mi odakint voltunk. Ezeken lefuttatta a CorSecnél alkalmazott programot, amivel a csempészek bázisait szoktuk felderíteni.

Salm vonásai megkeményedtek.

– Ez egy birodalmi támaszpont, nem holmi csempészrejtekhely.

Page a fejét rázta.

– Már megbocsát, uram, de a droid nagyon sok párhuzamot talált a birodalmiak és a csempészek támaszpontjai között, ami új szempontokat vet fel. Füttyös megtalálta a térképen a Fekete Holdat, és több adatot szolgáltatott róla, mint amennyit mi kaptunk az eligazításon. EI lehet foglalni.

Wedge megcsóválta a fejét.

– Jó munka volt, uram, csakhogy bejött a képbe egy Birodalmi Csillagromboló II, ami megváltoztatja a felállást.

Salm feltartotta a kezét.

– Talán nem, parancsnok.

– Nem?

– Nem egészen. – Salm karba fonta a kezét. – Ki tud még erről az információról?

Horn egy percig elgondolkodott, csak azután válaszolt.

– Amennyire én tudom, Page, az R2-esem, az egység 3PO-ja, és én.

– Megerősítést kérek. Maguk ketten esküdjenek meg erre! Ha bármi is kiszivárog, maguk egyedül mennek a ssi-ruuk erődök ellen, világos?

– Igen, uram.

Wedge elmosolyodott.

– Akkor ugye megbocsát nekik, uram?

– Igen, de remélem tudják, hogy komolyan beszélek – mondta Salm, és magabiztosan mosolygott. Lássuk, mit tudnak, uraim! A Fekete Hold lehet a mi következő lépésünk a Coruscant felé. Semmi okunk lemondani róla, ha nem muszáj.

HUSZONNYOLC

Kirtan Loor a szeme elé tartotta a kezét, hogy megóvja a leszálló siklók felkavarta portól. A Sipharium könnyedén landolt, leszállófényei fényesen ragyogtak a borleiasi éjszakában. A hajtóművek morgása betöltötte a levegőt, és elnyomta a feljáróhíd zaját, amely most ereszkedett le a földre a hajó aljából.

A hírszercő tiszt Derricote tábornokra mosolygott, amikor az megjelent a hangár lépcsőjén.

– Búcsúzni jött? Ez megtisztel.

– A maga látogatása nem volt olyan szívderítő, mint ahogy képzeli, Loor ügynök – mosolygott vissza Derricote, azzal egy üveget nyújtott át neki. – A látogatása emlékére.

Kirtan elvette.

– Koréliai whisky, méghozzá Whyren's Reserve. Alaposan megvizsgálta a kupakot, és a rajta lévő holografikus vámzárat. – Eredetinek látszik. Az is, vagy méreggel van preparálva, nehogy még egyszer problémát okozzak magának?

Derricote széttárta a karját.

– Ha úgy dönt, hogy kibontja és a fenekére néz, szívesen csatlakozom magához. Megnyugtatom, hogy valódi, és bár igen drága, megvannak a kapcsolataim, hogy beszerezzem. És nem mérgezett, mert köszönetem jeléül adom. Ha nem látogat meg, a Lázadók alaposan meglepnek. Ugyan a végkifejlet akkor is ugyanez lett volna, bár ki tudja. Maga az összeköttetéseivel átirányított az Eviscatorról egy osztag TIE-csillagvadászt, és ezt méltányolom.

A tábornok nyíltsága meglepte Kirtant.

– Csak nem attól tart, hogy visszatérésem a Császári Központba veszélyezteti a maga itteni tevékenységét?

Derricote vállat vont.

– Túl realista vagyok ahhoz, hogy higgyek abban, hogy ezt a hadműveletet sokáig titokban tudom tartani. Remélem, a tapasztalatait a saját előnyére tudja majd fordítani, ami azt jelenti, hogy a jövőben nem leszek felesleges áldozat. Ennek az akciónak voltak előnyei. Remélem, Ysanne Isard is értékesebbnek tartja annál, hogysem másokat a nyakamra küldjön, hogy elpusztítsanak. – Megkeményedtek a vonásai. – Meg aztán, ha látom, hogy maga fenyegetést jelent a számomra, a Lázadók kezétől fog meghalni.

Ez őszinte beszéd volt. Kirtan lassan bólintott.

– A szándék szellemében elfogadom az ajándékot. De analizáltatom, mielőtt iszom belőle.

– Én pedig remélem, hogy a meghívást is ebben a szellemben fogadja el. – Derricote széttárta a karját, mintha az egész bolygót akarná magához ölelni. – A Birodalom halott. Hogy mi lép a helyébe, nem tudom, de a Mag forrong, és a Császári Központ a saját levében fő. Lázadók, hadurak, mindenki végzi a dolgát. Itt régi borleiasi harcosok nyüzsögnek, ez segít átvészelni a bajt. Én még itt leszek, amikor a Császári Központ már nem létezik. Ha csendes kikötőre lesz szüksége, ez jusson az eszébe!

Kirtan felemelte a fejét.

– Köszönöm, tábornok. Emlékezni fogok rá. Remélem, nem lesz szükségem rá, de ha igen, tudni fogom, hol keressem!

– Jó utat a Császári Központig, Loor ügynök. Kirtan felemelte az üveget, a másik kezével tisztelgett.

– A legközelebbi találkozásig.

Wedge enyhe émelygést érzett a gyomrában, olyat amilyet az Endor óta nem tapasztalt. Salm tábornokra pillantott. A férfi az eligazító asztalának túloldalán üldögélt, és csukott szemmel éppen azt fontolgatta, mit mondjon Ackbar admirálisnak. A terv, amit az elmúlt héten kidolgoztak, működhet, de igen veszélyes és sokban függ az időpont jó kiválasztásától.

Kinyílt az eligazító ajtaja, és Ackbar admirális lépett a helyiségbe. Mindkettejük felé bólintott, majd helyet foglalt az asztalfőn.

– Magukat meg milyen szél terelte így egybe?

Salm elmosolyodott, és megnyomott néhány gombot az adattábláján. A kis szerkezet információt küldött az asztal közepén álló holografikus projektornak, ami fölött csillagmező kezdett derengeni, majd lassú forgással szikrázni.

– Megtaláltuk a módját, hogyan foglalhatjuk el a Fekete Holdat.

A kalamári hátradőlt a székében.

– Nem emlékszem rá, hogy tudattam volna önökkel, melyik bolygó a Fekete Hold.

Wedge megrázta a fejét.

– Ez így van. És a parancsnak megfelelően a koordinátákat a hadművelet befejezésekor kitöröltük mind az asztromech droidokból, mind a navigációs komputerekből. A hadművelet biztonságát tekintve sajnálatos módon azonban az egyik asztromech droidunk rendelkezik olyan fejlett nyomozóprogrammal, melynek segítségével felépíthette a szektor csillagtérképét.

Ackbar halbajusza megrezdült.

– Valamit tenni kell, hogy ezen változtassunk.

– Egyetértek, admirális, csakhogy ez a droid, amely Antilles parancsnok egységében található, felbecsülhetetlen információkat is közölt arra vonatkozóan, hogy miért veszítettük el a csatát, és hogy miképpen számolhatunk le a Borleiasszal.

– És mi több, uram – mutatott Wedge a csillagtérképre –, a számítógép izolálta a triádot.

A holokép megnőtt, és a csillagköd peremén a fénypontok kiúsztak a képből, középen pedig három csillag ragyogni kezdett. Zöld vonal kötötte őket össze. A háromszög alapjánál egy apró nyíl mutatott lefelé, jelezve a Mag és a Coruscant irányát.

– Ez a három rendszer növekvő sorrendben a Mirit, a Venjagga és a Pyria. A középső, a Venjagga az otthona az Evisceratomak. A Jagga-Kettőn van a támaszpontja, és a feladata a rakétagyárak védelme. Noha a termelés birodalmi mércével mérve csekély a tény, hogy még mindig gyártanak ott lövedékeket, elég ok a védelemre.

Salm a legfelső rendszerre mutatott, amely gyakorlatilag egy vonalban volt a Borleiasszal.

– A Mirit az otthona az Ord Miritnek. A Birodalom feladta ezt a bázist az endori csata után, és a garnizonokat a Korélia közeli hajójavító műhelyek védelmének szolgálatába állította. Az Ord Mirit olyan távol esik, hogy számunkra semmi jelentősége nincs, akár annak idején Ord Pardronnak. Mégis, abban a szektorban van, amelynek védelme az Eviscerator feladata.

– Végül itt a Borleias. – Wedge megnyomott egy gombot az adattábláján, mire a csillagtérkép helyét egy bolygó foglalta el. – Amikor ott jártunk, mielőtt felfedeztük a bolygó igazi potenciálját, egy generátorállomással és legalább két-három interceptoregységgel kevesebb volt ott. Minden erre vonatkozó adatot a Birodalom adattárából szereztünk meg, mégpedig bothai segédlettel. Sajnos azonban az információk nem voltak hiánytalanok.

Wedge bólintott.

– Visszamentünk, és megnéztük a korábbi borleiasi feljegyzéseket, amikből választ kaptunk a kérdéseinkre, amiket sajnos nem tettünk fel az első támadás előtt. Amikor a Birodalom még létezett, az Alderaani Biotikai Intézet a bolygó túloldalán felállított egy kutatóállomást. Ehhez tartozott egy geotermikus generátorállomás és egy leszállóhely is. Mivel mindez a bolygó északi féltekéjén található, a zord időjárás miatt mindent a föld alá telepítettek. Az űrből csak több felderítő-pásztázó eredményeit összevetve lehet felfedezni.

– Antilles parancsnok igazat beszél, uram, és a bolygó felderítése valószínűleg felhívná a figyelmet ránk és a császári bolygó iránti érdeklődésünkre.

A kalamári egy fejbólintással nyugtázta Salm megjegyzését.

– És miért nem voltak a Birodalom adatbázisában erre vonatkozó információk, tábornok?

– A kutatóállomást évekkel ezelőtt bezárták. Feltételezzük, hogy a jelenlegi parancsnok, Evir Derricote ismét üzembe állította, és különféle termékeket állít elő ott, elsősorban élelmiszert, amit a feketepiacon keresztül értékesít az alderaani menekülteknek. A felettesei ezt nyilván az ellenségnek nyújtott segítségnek tartanák, ezért érthető módon eltitkolták.

– Tehát azt gondolja, hogy a gyár generátora szolgáltatta az energiát a támaszpont pajzsának felélesztéséhez?

– Igen, uram. – Wedge a vékony vörös vonalra mutatott, ami a támaszpontot a biotikai gyárral összekötötte. – Ez az alagút egy és negyed kilométerrel a felszín alatt köti össze a két objektumot. A hegygerincnél egy ferrobeton építmény köti össze az alagút két oldalát. Ez a gyenge pont. A generátor mélyen a föld alatt van, azt protontorpedókkal nem lehet megsemmisíteni, de nem is volna értelme, ha át akarjuk venni a bolygó irányítását.

Ackbar bólintott, és uszonyszerű kezével megérintette az ajkát.

– Ha megsemmisítjük a kapcsolatot, visszaáll az eredetileg becsült erőviszony. Ha visszamegyünk, ugyanúgy lerombolhatjuk a pajzsot, mint azt korábban tettük. Így elfoglalhatjuk ugyan a támaszpontot, de az Eviscerator még mindig visszajöhet.

Salm megrázta a fejét.

– Semmire nem megy, ha túl későn érkezik. A tervünk lényege, hogy figyelemelterelést végzünk a Jagga Kettőnél. Az Emancipator és a Liberator a rendszer túloldalán lépnek a rendszerbe, a hetedik bolygó... egy sűrű gázóriás gravitációs terében. Ott szembe találják magukat a Védőszárnnyal, ami az Evisceratort a TIE-k kiküldésére kényszeríti. Az Eviscerator azután ki fog lépni a képből, hogy a vadászai nyugodtan végezzék a dolgukat.

Teljes sebességgel is két órába telik, mire a gépeink összetalálkoznak. Mi nem fogunk teljes sebességgel rohanni, a csillagromboló pedig a háttérben marad. Az Eviscerator ebből azt fogja hinni, hogy menekülni akarunk, és fontolgatni fogja a támadást. Amikor az Interdictor végül feláll a támadáshoz, a gépeink fénysebességre kapcsolnak. A csillagromboló Ord Mirit felé indul, a vadászok meg a Borleias felé. Az Eviscerator nem tud a csillagromboló után menni a helyzete miatt, meg mivel a közelben van az Interdictor cirkálóként működő bolygó.

Ackbar félig behunyta a szemét.

– Tehát a Borleias felé indul.

– A vadászai nélkül? – Salm megrázta a fejét. – A TIE-vadászok nem képesek maguktól a hiperűrbe ugrani, ahogyan az X-szárnyúak. Azokat össze kell majd gyűjteni, és az időbe telik. A Borleias meg tudja védeni magát, tehát a Venjagga rendszerben végzett elterelő hadművelet célja az, hogy az Evisceratort Ord Mirittől tartsa távol.

Az admirális Salmra emelte a tekintetét.

– És miből fogja az Eviscerator kapitánya azt hinni, hogy az Ord Miriten valami értékes van?

Wedge elmosolyodott.

– Úgy gondoljuk, akadna néhány bothai kém, aki szívesen jóvátenné a hibáját, és elhíresztelné a Birodalom hírhálózatán keresztül, hogy az Ord Miriten felfedeztünk egy valamikori titkos támaszpontot, amely esetleg fényt deríthetne az elveszett Katana flotta hollétére.

Látván szavainak Ackbarra gyakorolt hatását, borzongás futott végig a gerincén. A Katana flotta egykor nagyon valóságos volt, de már a klónháború idején is csak mint legenda élt. A mintegy száz hajóból álló flotta egyszer kiugrott a hiperűrbe, és azóta senki nem tud róla. A Birodalom erejét ez jócskán meggyengítette, de ami fontosabb, az új tulajdonos erejét rendkívüli módon megnövelheti. Ha a Szövetségnek sikerül megkaparintania, a Lázadók gyakorlatilag legyőzhetetlenné válnak. Ha császári tiszt találja meg, a Birodalom lényegében újjáéledhet.

– Épeszű katona nem hiszi, hogy a Katana flottát meg lehet találni. – Ackbar szája mosolyra kerekedett. – De épeszű katona nem utasítja el, ha lehetőségé nyílik arra, hogy megtalálja. Az Eviscerator tehát Ord Miritre megy, az pedig tizenkétórányira van a Borleiastól.

– Adjuk hozzá a Venjaggától Ord Miritig tartó négy órát, és tizenhat óránk van, hogy elfoglaljuk a Borleiast. – Wedge ünnepélyesen bólintott. – A Borleias lerohanása igen egyszerűen indul. A Zsiványkommandó egyszerűen szétlövi a csatlakozást. A puszta le- és felszállás elég figyelmet vonz majd, s míg mi csatába bocsátkozunk a támaszponttal, Page hadnagy és kommandósai a csatlakozás helyén beszivároghatnak a támaszpontra, és működésképtelenné tehetik azt. Ha ez sikerül, az ellenünk vezényelt TIE-vadászok csak akkor veszik észre, hogy a támaszpont gazdát cserélt, miután visszatérnek. Ha a kommandósok már a támaszponton vannak, mi akár indulhatunk is haza.

– A Védőszárny és a Venjagga melletti vadászok megérkezése pedig elvonja a figyelmet a támaszpontról, így Page emberei nyugodtan dolgozhatnak, és nem kell nagy károsodást okozniuk a berendezésekben.

Ackbar bajusza folyamatosan rezgett.

– Ezt a hadműveletet nagyon szigorú biztonsági intézkedések mellett kell végrehajtani.

– Igen, uram, de máris előnyben vagyunk. Derricote nem feltételezi, hogy visszatérünk, mert a hold mostani helyzete akadályozna bennünket a kilépéskor Készítünk egy szimulátorprogramot, ami eltereli a figyelmet az igazi célpontunkról. Egy holdfelszíni gyakorlat nagyon hasonlít az aszteroidaövezetben való átkelésre. Ettől a pilótáink azt fogják hinni, egy gyűrűs bolygó ellen megyünk – mosolyodott el Wedge. – Ezúttal a pilótáink valóban nem fogják tudni, hova készülünk, egészen addig, amíg meg nem pillantják a célt.

A kalamári bólintott.

– A másodtisztje előtt is el kell titkolnia a célpontot.

– Tudom, és úgy is lesz. Ő nem vesz részt a hadműveletben, ezért sem fog tudni semmit.

A kalamári lassan felállt.

– Azt gondolom, ez egy jó terv, és jól végződhet. De azért egyvalami nyugtalanít. Mégpedig a Zsiványkommandó és a katonák miatt.

– Uram?

– Ha a hadműveletet egyszerre indítják meg a Borleiasnál és a Venjaggánál, csak remélhetem, hogy az Evisceratomak nem jut eszébe elsősorban a Borleiast védeni, különben romba dönti az elképzelésüket. De ami ennél is fontosabb, a Borleiashoz a segítség négy óra alatt érkezik meg. A létfenntartó rendszer három órára elegendő. Bárki marad itt, az megfullad.

– Tudom, uram.

– És az emberei is tudják?

Wedge megrázta a fejét.

– Majd megtudják indulás előtt. Hat működőképes hajóm van. Ez önkéntes bevetés lesz.

– És igen vakmerő. – Ackbar admirális ünnepélyesen bólintott. – Tekintsük át még egyszer, hogy nyugodtak lehessünk, a valószínű kockázat megéri-e! Pillanatnyilag úgy vélem, el tudnám adni az Ideiglenes Tanácsnak, de apróbb változtatásokra számítani kell. De ha sikerül, akkor valóban nyitva áll az út a Coruscantra.

HUSZONKILENC

Corran félig eltakarta az arcát, csak fél szemmel mert az előtte lebegő hologramra, a misztikus Phenaru Prime képmására pillantani. Eltekintve az aszteroidaövezettől, a déli féltekét uraló óceántól és némi eltéréstől a partvonal viszonylatában, ez pontosan olyan volt, mint a Borleias. A komputer által projektált képmás lassan forgott az eligazító közepén álló henger felett. Ridegnek, békésnek tűnt, különösen a légáramlatok nélkül, amikkel Füttyös előszeretettel szokta kiegészíteni a képet.

Ha ez olyan békés, amilyennek látszik, nem ott akarok meghalni.

Wedge folytatta az eligazítást.

– A célpont egy négy méter átmérőjű és negyven méter hosszú ferrobeton alagút. Meg van erősítve, és függesztőkábelek segítenek megtartani a súlyát. Egyetlen protontorpedó is elegendő volna, de nem tudjuk, mennyire jól jelenik meg a célkövető komputerek képernyőjén. Még ha bekattan is a célzár, akkor is lényegében vaktában lőhetünk rá.

Nawara Ven feltartotta egyik agynyúlványát.

– Célzókomputer nélkül becserkészni egy sziklahasadékba telepített, az X-szárnyú egyharmadánál alig nagyobb objektumot, lehetetlenség.

Gavin a fejét rázta.

– Ez semmiség. Otthon, a Kolduskanyonban…

A kölyök hangja elhalt, amint Wedge feléje villantotta a szemét.

– Nem hiszem, hogy bármelyik tatuini pilóta nehéznek találná a feladatot, különösen, ha lehetősége nyílik végigszáguldani egy szűk kanyonban.

– Hát szóval, nem is olyan kicsi az a célpont, uram.

Corran felnevetett.

– Akkora, mint egy heverésző hutt. És az alagút nyilván gyorsabban is mozog, mint egy hutt.

Még Wedge is nevetett, s Corran jól tudta, nem a gyenge vicc nevettette meg. A kilenc életben maradt pilóta, és Tycho Celchu is tudta, nem lesz gyerekjáték. A nevetéssel az idegfeszültséget igyekeztek feloldani, mert nagyon is jól tudták, hogy ezt a támadást vagy megnyerik, vagy odavesznek.

– A küldetés lényege a jó időzítés. Egy valóságos meteorzápor fedezékében bukkanunk ki, és közelítjük meg a felszínt. Ez azt jelenti, hogy ezernyi aszteroida között kell manővereznünk lefelé is, felfelé is. És a fénysebességre való gyorsulásnál is figyelembe kell vennünk az aszteroidák gravitációs mezejét. Tehát alig fél óránk marad a célpontra. Ha túl sok üzemanyagot fogyasztunk el, nem tudunk kijönni.

Bror Jace megvakarta az állán a szőke borostát.

– Ettől már sokkal érdekesebb, mi? A kanyonban való száguldozás csak a dolog egyharmada. Ha csak hatan megyünk, akkor, is egységenként egyvalaki éri el a célt.

– Igaza van, parancsnok – ráncolta a szemöldökét Rhysati. – Nem vihetnénk magunkkal T-65-ös tartalék üzemanyagtartályokat?

Wedge Emtrire pillantott.

– Az utolsó ellenőrzés szerint nincs T-65-ösünk, a Szövetségnél pedig várólistán vannak az igénylések. Ezt mondtad, ugye, Emtri.

– Igen, uram. – A droid felemelte a kezét, és fejét oldalt billentette. – De most már van T-65-ösünk.

– Micsoda? – vonta össze a szemöldökét Wedge. Azt hittem, mint szükségtelen rekvizitumot kezelted.

– Úgy is van, uram. – A droid a maga mechanikus módján vont vállat: kinyújtotta a nyakát, majd visszahúzta. – De mert láttam, hogy szükségünk van rá, szereztem egyet.

– Szereztél?

– Adtam érte néhány rohamosztagos páncélt, amit a Talaseán zsákmányoltunk, a Noquivzoron használt fűthető pilótaruhákat meg néhány alkatrészt, aminek nem sok hasznát vennénk.

A parancsnok egy percig csendben meredt a droidra.

– Mennyit sikerült szerezned?

– Fél tucatot.

Wedge megrázta a fejét.

– Csak hat tartályt voltál képes szerezni?

– Hatot, mert sietnem kellett, de jó állapotban vannak. De tudok még kettőt, csakhogy az nem biztos, hogy jó, mert olcsón adták. – A droid feje megint megemelkedett egy kissé. – Már itt vannak, és Zraii készen áll a beszerelésükre. Megkönnyebbült, amikor azt mondtam neki, el fogjuk dobni őket, ha kiürültek. Akadályozná a manővert a sandák ellen. A felével növelheti az akcióidőt.

A negyvenöt perc egy örökkévalóságnak tűnt, és az is volt. Atmoszférában a gépek sokkal több üzemanyagot fogyasztanak, mint az űrben, ahol nincs légellenállás, sem súrlódás. A légkörben az X-szárnyúak jobb vadászok, mint a TIE-k, csakhogy a felszínen állomásozó két osztag létszámban négy az egyhez felülmúlja a Zsiványokat. És az utolsó szikrányi szerencsénket már eljátszottuk a Fekete Hold elleni első támadásnál.

Rhysati felemelte a kezét.

– A sziklahasadékot védik?

Wedge megrázta a fejét.

– Nem tudunk róla, de lehetséges, hogy vannak ott is. Aki elsőnek repül be, vigyázzon. Elsőre nyilván nem sikerül elhozni a kupát.

– Azt elhiszem – vakarta meg Corran a tarkóját. Page emberei az alatt jönnek le, amíg mi a kanyonban rohangálunk?

– Ha úgy is volna, hadnagy, a választ bizalmasan kezelnénk. – Wedge elgondolkodott, majd bólintott. Logikus következtetés. Ettől függetlenül a hátramaradottak több kockázatot fognak vállalni. Ha kifogy az üzemanyag, ha elfogy a szerencse, ha nem sikerül befejezni az akciót, ők minden esetben bajba kerülnek.

– Ez egy öngyilkos küldetés – bólintott Bror Jace.

– Nem, én minden mást szeretnék, csak öngyilkos küldetést nem. A körülmények nagyon veszélyesek. – Wedge összekulcsolta a kezét. – Van hat hajónk és nyolc pilótánk. Sajnálom, Ooryl, de, amíg nem kapsz megfelelő protézist, nem tarthatlak számon, mint egészséges pilótát.

Corran társa láthatóan magába roskadt. Az Emdi droidok szerkesztettek valami különös kupakot a csonkjára, ami külsőre – és a szagát tekintve is – leginkább egy bactaforralóra emlékeztetett. Ebből egy kezdetleges kar nyúlt ki, amin egy fogócsipesz éktelenkedett.

– Qrygg bocsánatot kér Qrygg hibájáért.

– Megértjük az érzelmeidet, Ooryl – mondta Wedge, és karba fonta a kezét. – Hárman tudnak repülni, de nincs hajójuk. Lujayne hajója repülésre kész. Ha mindenki jelentkezik a küldetésre, egyiküket kisorsolom az ő gépére. Ha valaki nem vállalja, nyugodtan távozhat. Mindenki menni akar?

Mindhárom pilóta bólintott.

– Emtri, végezd el a sorsolást.

– Nawara Ven – közölte a droid egy percnyi hümmögés után.

Shiel felmordult, Erisi pedig Rhysatira pillantva vállat vont.

Wedge elmosolyodott.

– Üdvözöljük a fedélzeten, Mr Ven. Mr Jace-szel fog repülni, ha ő is vállalja.

A thyferrai egy gyors pillantást vetett Erisire, majd bólintott.

– Örömömre szolgál, ha dicsőséget hozhatok a thyferrai emberekre.

– Mr Darklighter, ez nem a Kolduskanyon...

– Tudom, uram. Ez nagyobb, úgyhogy nem lesz túl érdekes – vigyorgott Gavin. – Benne vagyok a buliban.

Wedge Rhysatira pillantott.

– És maga, Mrs. Ynr?

– Valakinek meg kell törnie a fiúk egyeduralmát.

Wedge most Corran felé fordult.

– Kell kérdeznem?

– Azt akarja tudni, hogy hajlandó vagyok-e leszállni egy ellenséges bolygóra, hogy ott egy sziklás hasadékban kilőjek egy betoncsövet, miközben interceptorok köröznek a fejem felett, és semmi reményem a menekülésre?

– Pontosan ezt akarom tudni – hangzott a hűvös, kimért válasz.

Corran szájíze megkeseredett, a gyomra összeszorult. Gavin tiltakozása ellenére Nawaráriak igaza volt, ez a küldetés lehetetlenség. A fenti feltételek egyike is elegendő ahhoz, hogy ne sikerüljön. Valaki biztosan hibázni fog – csak az a kérdés, hogy ki, és hogyan?

Mindannyian tudták ezt. Ugyanolyan jól tudták, mint ő, mégis önként jelentkeztek, és nem volt hátsó gondolatuk. Azt az akciót végre kell hajtani, és ők végre fogják hajtani. Ez nem életben maradás kérdése, hanem azé, hogy milyen sikeresen hajtják végre. Mindenki úgy döntött, hogy alkalmas a feladatra, és most ő is erre jutott.

– Szokatlan körülmények, bizonytalan célpont, a menekülés legcsekélyebb reménye nélkül, ez pont a Zsiványoknak való. – Corran bólintott. – Egy feltétellel én is megyek.

– Megy vagy marad, Mr Horn. Ez nem alku kérdése.

– Akkor vegye taktikai megfontolásnak. – Corran előredőlt, és könyökét a térdére támasztotta. – Én akarok elsőnek a kanyonba repülni.

– Ez a poszt már betöltve – rázta a fejét Wedge.

– Társra lesz szűksége, parancsnok. – A többiekre mutatott. – Nekik van gyakorlatuk abban, hogy kihasználják más megérzéseit, nekem nincs. Együtt megyünk, legelöl.

Wedge elfordította a fejét, majd visszanézett Corranra.

– Örülök, hogy velünk tart, Mr Hom. Shiel, Mr Dlarit, maguk Celchuval az ellenséget szimulálják. Jobb lesz, ha megölnek minket, mielőtt elérjük a felszínt. Ha nem teszik, talán, de csak talán, visszatérünk, és megköszönjük a jó munkájukat.

HARMINC

Corran nekidőlt a szimulátor oldalának, és Wedge-re mosolygott.

– Sikerült időn belül, főnök, még ha szűkösen is.

– Ez az utolsó forduló túl éles. Nagyon be kell dőlni, de azután gyorsan ki kell jutni belőle, hogy célozni tudjunk.

A fiatalabb tiszt bólintott. Az első alkalommal, amikor a gépet a vezérsíkkal akarta megdönteni, kisodródott, és a sziklafalnak csapódott. Ezt a fordulót a hajtóművek finomabb manővereivel kell bevennie. Megtehette volna elsőre is, de időbe telt, mire egyenesbe hozta a gépet, s addigra a cél elsuhant alatta.

– Tetszik az ötlet, hogy az utolsó kanyar előtt felkapjam a gépet, és siklóban repüljek a célra, de ezzel felhívnám magamra a TIE-pilóták figyelmét.

– Szerintem is jó volna kijönni a kanyonból az utolsó forduló előtt, de mielőtt ezt eldöntenénk, nézzük meg a többiek eredményét. Mr Jace és Mr Ven döntse el maga, hogy a kanyonban megy végig, vagy az utolsó fordulónál kibukkan belőle.

Bror Jace éppen előbukkant a szimulátor mögül a társa kíséretében.

– A völgyet választom, feltéve hogy az üzemanyag mennyiségének kiszámításakor közelharcot nem vettek figyelembe.

Corran feléje kacsintott.

– Ne aggódj, majd mi távol tartjuk őket, amíg te megkeresed az alagutat!

– Akkor megcsinálom.

A twi'lek Bror vállára tette a kezét.

– Megcsináljuk.

Wedge elmosolyodott.

– De csak mert a mi első rohamunk megijeszti őket.

– Hát persze, parancsnok. – Bror Corranra pillantott. – Csak a pontos lövés képes ionizálni a levegőt, és pusztulást okozni.

A koréliai hadnagy lelépett a szimulátor létrájáról.

– Nekem akkor is több találatom van, mint neked.

Gavin és Rhysati csatlakozott a csoporthoz.

– Szerintem Corran máris megnyerte a versenyt, Bror.

A thyferrai elengedte a füle mellett a megjegyzést.

– Corrannak eggyel több találata van, mint nekem. Ha ez a szimuláció korrekt, hárommal meg fogom előzni.

– Csak te meg én, fej fej mellett?

Bror lepillantott Corranra.

– Csak te meg én. Fej fej mellett. Mint mindig.

Wedge közéjük lépett.

– Nyugalom, uraim! Hadd emlékeztessem magukat két dologra! Először is, Gavin a legjobb a kanyonban, ami azt jelenti, hogy a második repülése nem jól sikerült. Másodszor pedig: az alagút a célpont, nem a körülötte lebzselő sandák és skubik. – Kezét a két férfi vállára tette. – Nem akarok senkit lebeszélni a versenyről, mert azt már nem lehet abbahagyni. Ez legalább egészséges versengésre készteti magukat, ami jó dolog... nem hagyják nyugodni egymást, és nem unatkoznak. Az unatkozó pilóta elkényelmesedik, figyelmetlenné válik, és nagyon gyorsan halottá. És a küldetés komolysága és nehézsége ellenére sem akarok senkit sem holtan látni.

Wedge hátralépett, és karba fonta a kezét. Egy röpke pillanatra sokkal idősebbnek látszott, mint huszonhét évesnek, amennyi valójában volt. Corran a ráncait a halál ujjlenyomatának látta. A halál nem ragadja el Wedge-et, de a keze nyomát rajta hagyja. A Zsiványkommandó megsemmisülése minden pilóta rémálma, és szerintem ő sokkal többször gondol erre, mint bár ki más.

Az osztag parancsnoka mosolyt erőltetett az arcára.

– Amikor első ízben köszöntöttem magukat ebben az alakulatban, azt mondtam, a pilóták többsége az első öt bevetésen hal meg. Mi az első hármat szerencsésen megúsztuk, de a Fekete Hold visszamenőleg is megszedte az áldozatait. Ezt szem előtt tartva nem hiszem, hogy a mostani bevetés sokkal jobb átlagot hozna.

Corran bólintott, és érezte, hogy a gerince is beleborzong. Az első alkalommal tizenegy hajóval mentek a Fekete Hold ellen, és két osztaggal találták szembe magukat. Nyilván most is ilyesmire számíthatnak, csakhogy ők most kevesebben vannak, és az üzemanyaggal is okosabban kell gazdálkodniuk.

– Szeretném, ha tudnák, én a Szövetség legjobbjaival repültem együtt. Luke, Biggs, Porkins, Janson, Tycho, mind a társaim voltak. De itt nem érzem a hiányukat. Ez most nem a Halálcsillag, és az a küldetés nem életbevágóan sürgős. Mert akkor bizony a lázadás életben maradásáért harcoltunk... Az viszont tény, hogy ez a küldetés legalább annyira fontos, mint a Halálcsillag megsemmisítése volt. – Wedge lepillantott a kezére, majd ismét felemelte a fejét. – Ezúttal a lázadás jövőjéért indulunk harcba, és minden emberért, aki meg akar szabadulni a Birodalom igájától. Ez jóllehet nem olyan közvetlen cél, mint amiért a régi időkben küzdöttünk, mindazonáltal nemesebb.

Corran akarata ellenére is elmosolyodott. A kétség és a végzet érzése, ami belül mardosta, nem múlt el, de most másképpen viszonyult hozzá. Wedge szavai megnyugtatták. A félelem és a bizonytalanság őbenne van, márpedig másokért kell harcolnia. Olyan kedves emberek jövőjét kell neki biztosítania, mint amilyen Iella Wessiri és a férje, meg Gus Bastra és a családja. És még olyanokért is, mint Booster Terrik.

Még annak felismerése sem keserítette meg az akció ízét, hogy ezzel a Birodalomra mért csapással a Terrik apjához és nagyapjához hasonló bűnözők életét is megkönnyíti. Nem hitt az "erkölcsös bandita" mítoszában, aminek álarcát a legtöbb bűnöző felvette, amikor állítása szerint a nélkülözőkhöz juttatták el a másutt bőven csordogáló javakat – amire persze sosem volt bizonyíték. Az olyan emberek, mint Han Solo és Mirax Terrik azonban kétségtelenül hasznára voltak a Szövetségnek. És hogyan mérhető egy hutt gonoszsága a kormányokéhoz, akik egész flottákat vonultatnák fel egy bolygó elpusztításához.

Ha elzárhatnánk a bűn forrását, és eltakaríthatnánk mindazt, amit maguk után hagytak, minden sokkal könnyebb volna.

Wedge végighordozta tekintetét a pilótákon.

– Nem lesz könnyű dolgunk, de megtudjuk csinálni.

Corran feléje bólintott.

– Ha könnyű volna, nem kellene hozzá a Zsiványkommandó.

– És ha nem a Zsiványkommandó végezné el, nem is volna tökéletes a végrehajtás – tette hozzá Bror Jace.

– Amíg megvan a pajzsuk, sebezhetetlenek – mondta Wedge. – Tizenkét órájuk van a bevetés előtt. Ne igyanak, és ha lehet aludjanak! Bizonyos biztonsági okokból használhatják a holonetet, de ha üzenetet akarnak küldeni valakinek, inkább Emtrit vegyék igénybe. Most menjenek, 08.00 órakor találkozunk!

– Ott leszünk, parancsnok – mondta Corran, és tisztelgett. – Ideges vagyok, mint egy sith ivadék a jedi fénykardját látva, de felkészültem minden meglepetésre, amit a Birodalom rejteget a számunkra.

Wedge elnézte a távozó pilótákat. Shiel és Erisi is velük ment. Megfordult, és Tychóra mosolygott.

– Szépen repültél a szimulátorban. Sosem kaptál volna el, ha az a nehéz tartály nem lassít le.

Az alderaani pilóta vállat vont.

– Ötödször is szerencsém volt.

Wedge a távozó pilóták után intett.

– Őket talán kölyköknek tartod? Akik nem szívvel lélekkel harcolnak?

– Gavint igen... meg Oorylt a visszahúzódó életmódja miatt. A többiek legfeljebb egy évvel vannak lemaradva mögöttünk.

– Tudom, de úgy tűnik a császár halála egy korszakot zárt le. Ők már az Új Köztársaság megalakulása után léptek a színre. Mi addig számkivetettek voltunk, akik a legitim kormány ellen harcoltunk. Most egy olyan mozgalom része vagyunk, amely szabadságot ad számtalan világnak. – Wedge megrázta a fejét. – Olykor azt hiszem, csak a lázadás romantikája miatt csatlakoztak hozzánk, azért, mert jó kaland csapást mérni a Birodalomra. Legyőzni Darth Vadert, megölni a császárt, megsemmisíteni a Halálcsillagot.

Tycho elsimított egy hajtincset a homlokából.

– Remélem, nem hiszed komolyan, hogy nem tudják, minek a részesei! Pontosan ugyanezt hitték az új pilótákról, akik Endor előtt csatlakoztak az alakulathoz. Akkoriban úgy tartották, a Halálcsillag megsemmisítése egy korszak végét jelentette.

Wedge magában felidézte az emlékeket.

– Igen, azt hiszem, akkoriban nem gondolkoztam el ezen. De akkor más volt a helyzet.

– Nem, dehogyis volt az. Nézd, Wedge, egyikünk sem ment át mindazon, amin te! Én a Yavin után csatlakoztam, tehát én is régóta itt vagyok, de a számomra Biggs, Porkins meg a többiek akkor is legendák. Neked emlékek, barátok, akiket elveszítettél. – Tycho egyik kezét Wedge vállára tette. – Ezek a srácok elveszítettek már barátot. Nincs köztük egy sem, aki ne volna tisztában ennek a bevetésnek az esélyeivel...

Wedge feltartotta a kezét.

– Ne latolgasd az esélyeket! Tudod, hogy a koréliaiak nem tűrik a fogadásokat.

– Ezért szeretsz te is szabakkot játszani.

– És amiatt csatlakoztunk olyan sokan a Szövetséghez.

Mindketten hangosan felnevettek, és Wedge érezte, hogy a feszültség valamelyest oldódik benne. Miközben a könnyeit törölgette, észrevette, hogy a Biztonsági Szolgálat egyik hadnagya közeledik feléje.

– Igen, hadnagy?

– Elnézést a tolakodásért, uram, csupán Celchu kapitányt szeretném figyelmeztetni, hogy az a terület tiltott a számára, ha nem vesz részt a gyakorlatokban!

– Rendben van, hadnagy, velem van.

– Igen, uram – mondta a hadnagy, és nyugtalan pillantást vetett az ajtó felé. – Odakint várok.

– Személyesen fogok jelentkezni magánál, hadnagy.

Wedge a szemöldökét ráncolta.

– Személyes felelősséget vállalok Celchu kapitányért. Távozhat.

– Uram, én Salm tábornoktól kaptam parancsot.

– Tudom. Közölje vele, hogy tiltakoztunk!

– Igen, uram.

Wedge elfordult a hadnagytól, és látta, hogy Tycho arca elkomorul.

– Mi a baj? – A távozó biztonsági tiszt felé fordult, majd megint a barátjára pillantott. – Csak nem estél bele ebbe a lányba? Rátapintottam a lényegre?

Tycho a fejét rázta.

– Nem, szó sincs ilyesmiről. Nagyon csinos, és sokáig az Alderaanon élt, és sokat beszélgettem vele olyan helyekről, amiket soha nem láthatunk újra. És két sorállományúval dolgozott, akik közül az egyik engem figyelt. Jó lett volna vele viszonyt kezdeni, de én nem szoktam új kapcsolatokat létrehozni, amíg a meglévőt be nem fejezem.

Ezt megértem. – Wedge még emlékezett a lányra, akivel Tycho pár évvel azelőtt összejött. A lány a Szövetségi Prokuratúrán dolgozott, és többnyire bizalmas feladatokat hajtott végre olyan bolygókon, amik feltételezhetően nyersanyagforrásokat rejtegettek a Birodalom elől. A munkája fontossága és kifinomultsága miatt a Hírszerzéstől jóformán semmit nem lehetett megtudni róla, és Tychónak is csak magas beosztása révén sikerült.

Tycho egyik ujjával Wedge mellére bökött.

– Szerintem te is megváltoztattad a véleményedet.

Wedge felvonta a szemöldökét.

– Éspedig miben?

– Abban, hogy félsz, hogy megöregszel. Mindig is azt tartottad, hogy az a fiatalok játéka.

– Ha tényleg ezt hiszed, akkor annyi eszed van, mint egy gamorreainak két kupa lum után. – A koréliai a homlokát ráncolta. – Különben is, egy évvel idősebb vagy, mint én.

– Csak kilenc hónappal.

– És az majdnem egy év, barátom.

– Ez igaz, de az időt nemcsak évekkel lehet mérni – mondta Tycho, és megérintette Wedge rangjelzését. – Te parancsnok vagy, Luke pedig tábornokként szerelt le. Han Solo és Lando Calrissian is tábornok. A legtöbben azok közül, akikkel együtt harcoltál a Szövetségben, mostanra legalább ezredesek.

– Te csak kapitány vagy, Tycho.

– És ha Salmtól függ, az is maradok.

– Nos, ha a véleményemet akarod hallani a rangomról, én elégedett vagyok vele. Szeretem vezetni ezt az osztagot.

– Tudom. – Az alderaani vállat vont, és karba tette a kezét. – Csak az isten tudja, helyes dolog volt-e visszautasítani azokat az előléptetéseket.

– Így van – mondta Wedge a barátjára pillantva. Tehát túl öreg vagyok erre a feladatra?

– Wedge, az elmúlt néhány hónapban mindenfajta pilóta ellen repültem, akiket az osztagba hoztál. És te is. – Tycho halkan kuncogott. – Ha te túl öreg vagy ehhez, akkor az Új Köztársaság jobb, ha már most feladja. A te vezetéseddel jobbak vagyunk, mint egy hadosztály jedilovag. Lehet, hogy ettől nem hatódsz meg, de odakint nem egy birodalmi pilóta van, aki álmatlanul forgolódik az ágyán, mert attól tart, hogy veled akad össze.

HARMINCEGY

Corran elmosolyodott, amikor megpillantotta a közeledő Erisit.

– Jó voltál a szimulátorban, Erisi.

– Igen különös érzés volt megpróbálni lelőni téged.

– A hangsúly a megpróbálnin van – villantotta feléjük ragadozómosolyát Bror Jace. – Te sem voltál jobb, mint tegnap a többiek.

Nawara Ven rosszalló pillantást vetett a társára.

– Ha az önteltségedből tudnál magadnak pajzsot építeni, szívesen megosztanám veled.

Rhysati a fejét rázta.

– Csak terjessze ki azt a pajzsot mindannyiunk fölé. Ekkora egóból arra is futja.

Bror Corranhoz fordult.

– A gyengébbek nyavalygása kezd fárasztóvá válni, nem gondolod?

A koréliai egy pillanatra eltátotta a száját. Nem volt biztos benne, mi lepte meg jobban, az, hogy Bror becsmérli a társait, vagy hogy ő a többiek védelmére kel.

– Én nem mondanám azt nyavalygásnak, és nem is tartom őket gyengébbeknek. Itt mindenki keményen dolgozik, és sok mindent átél. Gavin és én is megsérültünk már, akárcsak Shiel. Ha úgy vesszük, csak te meg Rhysati úsztátok meg eddig a személyi és tárgyi sérülést. Lehet, hogy nekünk több találatunk van, mint nekik, de itt átlagot szoktunk vonni.

A thyferrai egy percig gondolkodott, azután bólintott.

– Ez bizony megfontolandó. És a megjegyzésemmel valójában senkit nem akartam megbántani, még ha úgy is hitted. Mindannyiótokat nagyra becsüllek, és tudom, mire vagytok képesek. Megtisztelve érzem magam, hogy holnap veletek repülhetek.

– Ami a megjegyzésedet illeti... – mondta Nawara Ven, és fejet hajtott a társai előtt, hagyva, hogy agynyúlványai szabadon lógjanak. – Holnap reggel találkozunk.

– Várj egy percet! – mondta Rhysati, és feléje nyújtotta a kezét. – Megyek én is. Aludnunk kell, szükségünk van rá.

Gavin elmosolyodott, majd nyújtózott és ásított.

– Szeretnék rögzíteni egy üzenetet a szüleimnek. Biggsnek erre nem volt alkalma, és Huff bácsit ez nagyon megviselte.

Corran a kölyökre kacsintott. – Büszkék lesznek rád.

Bror is meghajolt.

– Én is szeretnék üzenetet küldeni a szüleimnek.

Mind távoztak, csak Corran és Erisi maradt.

– Remek.

– Valóban az, Corran. – Kinyújtotta a kezét, és megfogta Corranét. – Bárcsak veled mehetnék holnap!

– Örülni fogunk a segítségnek is. – Corran hagyta, hogy maga után vonja a szálláshely felé, amit Rhysatival osztott meg. – Tekintve a körülményeket, örülhetsz, hogy nem jössz!

– Ne mondj ilyet! – A hangja suttogássá halkult, és a szeme sarkában megjelent egy könnycsepp. – Jobb meghalni a bevetésen, mint életben maradni idekint. Ha a küldetés kudarcot vall és nem jössz vissza, ráérek gondolkodni a különbségen.

– Odakint meghalni nem sokkal kevesebb, mint itt elviselni a vereséget.

Erisi letörölte a könnyeit.

– Természetesen igazad van, én meg önző vagyok. – Erisi megállt, és szembefordult vele. – Téged nem zavar, hogy még a nevét sem tudod annak a világnak, ahol netán meg fogsz halni?

Az igazság az, hogy csak én meg Wedge tudjuk annak a világnak a nevét, de ettől nem látom könnyebbnek a küldetést.

– Hogy őszinte legyek, Erisi, még nem is gondolkoztam ezen. Az ottani birodalmiak holtan szeretnének látni minket, és én sem táplálok baráti gondolatokat irántuk. Hogy hol ér véget a küldetés, az egyáltalán nem érdekes a számomra.

– De nekem az. – Megint elindult. Kezét felcsúsztatta Corran könyökéig, úgy vezette. – Ha a dolgok rosszra fordulnak, úgy gondoltam, jó volna egyszer visszajönni és megnézni, emléket állítottak-e nektek. Én...

Erisi elhallgatott, és Corran érezte, hogy a teste reszket.

– Hé, Erisi, minden rendben lesz. Emlékezz rá, mit mondott a parancsnok! Közülünk senki nem lehet akkora hős, mint azok, akik a Zsiványkommandó bevetésein vesztették életüket.

– Igen – szipogta Erisi.

– Hát nem volt igaza. Mi lehetünk nagyobbak, de csak úgy, ha tovább élünk, és jobban csináljuk, mint ők. Ma azt mondta, hogy akkor az életben maradásért küzdöttek. Ha holnap sikerrel járunk, Biggset és társait már nem mint a Zsiványkommandó legnagyobb hőseit fogják emlegetni, hanem mint a Zsiványkommandó legnagyobb hőseinek elődjeit.

Corran Erisire mosolygott.

– És én mindent el fogok követni, hogy ez igaz legyen.

Erisi is mosolygott, de a szája szöglete láthatóan reszketett.

– Te valószínűleg képes leszel erre, Corran. Remélem, sikerül. Csak azt szeretném tudni, egyéniséged másik fele merre tart. Te erre egy kicsit sem vagy kíváncsi?

– Csak az emlékem okán. – Corran kinyújtotta a kezét, és letörölte Erisi könnyeit. – Tizenöt év múlva nyilvánosságra hozzák az eseményekről szóló jelentéseket, éppen időben ahhoz, hogy a helyet megnevezhessem az életrajzomban.

– Ha tizenöt évet kell is várnom, én akkor is emléket állítok neked. – Erisi megállt a szállása ajtaja előtt: – Corran, tudod, hogy Rhysati ma éjjel nem tartózkodik itt. Ha van kedved, itt töltheted az éjszakát.

– Nem tehetem, Erisi.

– Biztos vagy benne? – A csalódottsága erőltetett kacérságba váltott. – Tekintsd emlékeid új fejezetének.

– Kétségtelen, hogy legalább két fejezet is megtelne vele – sóhajtott Corran bánatosan. – De attól tartok, aludnom kell. Máskülönben meghalok. Én örömmel meghalnék, de a társaim nem.

Erisi lassan bólintott, majd lehajtotta a fejét. – Megértelek.

Tisztára megbolondultam. Nemet mondtam a legvonzóbb nőnek, akivel valaha találkoztam. Corran elmosolyodott. Egyébként is bolond vagyok. Önként jelentkeztem, hogy visszamegyek a Borleiasra.

– Min mosolyogsz?

Corran megsimogatta Erisi arcát.

– Azon, hogy olyan fontos vagy a számomra, hogy már azért is érdemes visszatérnem.

Erisi lehajolt, és szájon csókolta.

– Ha nem jössz vissza, életem hátralévő része borzalmas lesz.

– Ezt nem engedhetem, ugye?

– Hát persze hogy nem. – Megint megcsókolta, majd gyengéden eltolta magától. – Ma aludj jól, Corran Horn, holnap pedig repülj úgy, ahogy életedben még soha.

A szoba ajtaja becsukódott, Corran pedig elindult vissza a folyosón a szállásra, amit Ooryltal osztott meg. Csakhogy Ooryl most a kórházban növeszti a karját, úgyhogy egyedül leszek.

Hirtelen félelem fogta el, és majdnem megfordult, hogy visszamenjen Erisihez. Apja halála óta jobbára egyedül volt. No nem mintha folyton az apjával lett volna, de jóleső volt az érzés, hogy bármikor megbeszélheti vele a problémáit, és nem kell segítség nélkül szembenéznie velük. Voltak persze összezördüléseik, de egyik sem volt annyira komoly, hogy kettejük kapcsolatát szétzilálja. Anyja halála után még közelebb kerültek egymáshoz, és kapcsolatuk még jobban elmélyült.

Olyanok voltak, mint egy járomba fogott bantapár. Együtt minden elképzelhető feladatot meg tudtak oldani. Corrannak rá kellett jönnie, hogy az apja halála után hiába próbált továbbmenni a megkezdett úton, nélküle azt sem tudta eldönteni, az út merre vezet előre. Gil Bastra megpróbált a segítségére lenni, de miután elhagyta a CorSec kötelékét, végképp erkölcsi támasz nélkül maradt. Valójában megvoltak az erkölcsi normáim, de azt mindig az apáméival szoktam egyeztetni, s a halála után bizonytalanná váltam a helyességüket illetően.

A lelke mélyén tudta, hogy apja helyeselte volna a döntését, amikor a Lázadókhoz csatlakozott, de azt csak kemény munkával nyerte volna csak el. Corran tudta, hogy ezen az áron is elnyerte volna a támogatását, de a halál közbeszólt, és ő már sosem fogja megtudni, hogy az apja ma is büszke lenne-e rá. Tudta, hogy az apja is őrültségnek és szükségtelenül veszélyesnek tartotta volna a borleiasi küldetést, de az elsők között jelentkezett volna rá.

– Azt hiszem, öreg, te nem igazán mentél el – tapogatta meg az érmet a mellén Corran. – Bennem is megvan a te kötelességérzeted, és én is szerencsés vagyok. És ez előnyhöz juttat a játékban.

Corran belépett a szobájába, és felkapcsolta a világítást. Már a pilótaöltözékét is félig levetette, amikor észrevette Ooryl ágyán a púposodó takarót.

– Te meg hogy kerülsz ide?

Mirax ült fel az ágyon és igazította el fekete hajtincseit a szeméből.

– A gand barátod beengedett.

– Hol akadtál össze vele?

– A med-állomáson. A Skate hűtőrendszere meghibásodott, és hűtőgáz került a légcsatornába. A droidom időben lezárta, de jócskán belélegeztem. Ő is ott volt, és felismert. Az Emdik egészségesnek találtak, és elengedtek, de a Skate-re nem mehettem vissza, de mert te részt veszel a hadműveletben, itt felszabadul egy hely. Mivel Ooryl még ott marad, felajánlotta nekem a kulcsát. – Ásított. – Én elfogadtam, mert azt hittem, az éjszakát a bactakirálynővel töltöd.

– Ezt honnan vetted? – pislogott Corran.

– Láttam, hogyan nézett rád, amikor megjelentem a Reprieve-en. Birtoklásvágyból leckét adhatna még egy huttnak is.

Corrannak nem tetszett ez a csempésztempó.

– Talán több hűtőgázt nyeltél, mint gondoltad.

– Ezt meg honnan veszed?

– Itt vagyok, nem?

– Hé, Corran, én volnék az első, aki kijelenti, hogy Hal Horn fia legalább annyira jóképű, mint amilyen csinos Erisi.

– Mégis azt hitted, hogy vele vagyok.

– Mindenki vét hibákat. Te akkor hibáznál, ha vele maradnál.

Corran szúrós pillantást vetett Miraxra.

– Ő gazdag, te meg gondos vagy.

– Ennél nagyobb választék idekint nem is nagyon van. – Mirax kivillantotta a vállát ujjatlan tunikája alól. – Ő nem elég jó neked.

– És ki volna jó? Te?

– A CorSecnél rólam álmodtál.

Mirax arcára meglepetés ült ki, de Corran szíve összeszorult a megjegyzéstől. Nem számított ilyen spontán válaszra, ami olyan volt, mintha begyakorolták volna, s emiatt zavarta. Korábbi karrierje során éppen elégszer hallotta már ugyanezt az érvelést, több-kevesebb vehemenciával előadva, ezért aztán most is elengedte a füle mellett.

A lány meglepettsége arról árulkodott; hogy nem gondolkodás nélkül mondta ki, amit mondott. Valami hátsó szándékkal tehette, mintha arra volna kíváncsi milyen hatással lesz Corranra. Ez az automatikus válasz azért fáj, mert ennél azért nyomósabb érvet vártam. És amikor megtudta, hogy nem jelent többet a számomra Erisinél, olyan durván vágott vissza, hogy attól még ő is meglepődött.

Corran odament hozzá, és leült Ooryl ágyára.

– Nézd, Mirax, hosszú nap van mögöttem, és a holnap igen keménynek ígérkezik. Ez nem ürügy.

– Tudom, felszedtem valakit az egységedből. Mostanában megőrülök a thyferraiakért. A bacta ára felszökött, egy ashern támadás alkalmával megsemmisült egy fiatal ültetvény Ilyenkor jól lehet keresni a szállítással, de nekem nincs annyi pénzem, hogy felvásároljak. Csak az élelemre meg a pótalkatrészre valót tudom megkeresni, ez nem a meggazdagodás módja.

– Bárcsak segíthetnék.

– Tudnál is. – Megrázta a fejét, és mosolygott. – Ha meg akarnám ölni az apámat, küldenék neki egy holót és elmondanám, hogy Hal Horn fia segített ki a bajból.

– Valahol a Korélia és a Selonia között apám hamvai most kétségbeesetten igyekeznek újraegyesülni hogy megállítsanak engem – mosolyodott el Corran, és kezét a lány térdére tette. – Komolyan gondoltam hogy segítenék, ha tudnék.

– Elhiszem. Akárhová is mész holnap, ha lejutsz a felszínre és összeakadsz valakivel, akinek van egy jó export-import tippje, gondolj rám, és vezesd fel az adattábládra!

– Ha holnap lejutok a felszínre, én leszek az egyetlen, amit onnan exportálni fognak, mégpedig egyenesen a Kesselre.

– Ha ott találsz valamit, arra is megalkuszunk.

– De rámenős lettél.

Mirax felhúzta a térdét, és a melléhez szorította.

– Undorító, mi?

– Az egyetlen, ami holnap mellettünk szól az, hogy nem tudnak a jövetelünkről.

– Ez már valami. – Mirax kinyújtotta a kezét, és megérintette a medaliont. – Ez az, aminek hiszem?

– Nem tudom. Ez volt apám talizmánja. – Corran levette, és az aranylánccal együtt a lánynak adta. Egy érme, amire fület forrasztottak, hogy láncra lehessen fűzni. Az apám a zsebében hordta, de én könnyen veszítek el dolgokat. Te mit gondolsz, mi ez?

Mirax megforgatta, és alaposan megnézte. – Egy jedkred.

– Micsoda?

Mirax a szemöldökét ráncolta.

– Jedkred, ahogy az apám nevezte, ez a jedi kreditből származik. Pénzérmének látszik, valójában egy emlékérem, amit a koréliai jedik kaptak, amikor mesterré váltak. Úgy egy tucatnyi készült belőle minden mester számára, amiket a családtagok, barátok és kedvenc tanítványok között osztottak szét.

– Honnan tudsz róla ennyi mindent?

Mirax kedvesen elmosolyodott.

– Elfelejted, drágám, hogy azzal keresem a kenyeremet, hogy ritka és értékes dolgokat szerzek be azoknak, akik megfizetik a fáradozásomat? A gyűjtők számára nagyon értékes lehet egy ilyen, különösen azóta, hogy a császár kiutasította a piacról a jedilovagokat. Az apád honnan szerezte?

– Igazából nem tudom. – Egy pillanatra elgondolkodott. – Annyit tudok, hogy a nagyapám kapcsolatban állt a jedikkel, ő koordinálta az akcióikat a CorSeccel, és hogy volt köztük néhány barátja, de ez még a klónháború előtt volt. Gondolom, apám egyik ismerőséé lehetett. Azt mondta, hogy egyetlen jedit ismert, és az a klónháborúban halt meg.

Mirax visszaadta az érmet.

– Remélem, neked több szerencsét hoz, mint annak a jedinek, akinek a képét rávésték.

Corran a nyakába akasztotta, és megkönnyebbült, amikor megint a mellén érezte a fém súlyát.

– Ezzel nem vagy egyedül. – Felállt, és elnyomott egy ásítást: – Sajnálom, ez nem a társalgás miatt van.

– Tudom. Késő van, és kimerítő napod volt.

– Reggel korán kelek, hogy rögzítsek néhány üzenetet, de most aludni szeretnék.

– Én is.

– Megyek, lefekszem az ágyamra.

– Pontosan, ahogy képzeltem. – Mirax lefeküdt, és a takarót felhúzta az álláig.

Corran az ágyához ment, leült, és lerúgta a csizmáját. Felállt, és kezdte levetni a pilótaruhát, amikor észrevette, hogy Mirax figyeli.

– Azt hittem, már alszol.

– Igen, de kíváncsi lettem...

– Igen?

– Nem gondolod, hogy fázni fogsz az éjjel?

Corran derékig már levetkőzött. A kérdés önmagában ártatlan volt, de hangjának tónusában volt valami kétértelmű, valami hívogató. Lelki szeme előtt felvillant a kép, ahogyan összeölelkezve alszanak.

Nagy a csábítás. A karja között végre menedéket lelne, és elfelejtené a félelmét, magányosságát. De amit együtt csinálnának, azt ő egyedül is megteheti. Tehát semmi értelme.

– Nem, Mirax, szerintem nem.

– Akkor jó. – Mirax mosolyogva nézte, hogyan takarózik be. – Csak gondoltam, megkérdezem.

– Kösz – mondta Corran, és lekapcsolta a villanyt.

– Corran?

– Igen?

– Biztos, hogy nem fogsz fázni?

– Egészen biztos – mondta, és máris megbánt minden kimondott szótagot.

– Jó. – Sajnálkozás érződött a hangjából. – Akkor nem bánod, ha elveszem a másik takaródat, ugye?

– Egyáltalán nem. – Corran magában nevetett, és a takarót belehajította a sötétbe. – Jó éjszakát, Mrs. Terrik.

– Aludj jól, Mr Horn. Holnap tiszta égboltra és könnyű célpontra ébredj.

HARMINCKETTŐ

Wedge hozzáérintette a hüvelykujját a verpin technikus, Zraii által feléje nyújtott adattáblához.

– Köszönöm, hogy ilyen gyorsan felszereltétek a plusz-üzemanyagtartályokat. Ez nagyon sokat fog jelenteni ma.

A rovarszerű technikus valamit zümmögött, mire Wedge elmosolyodott és bólintott, noha fogalma sem volt, mit mondott neki a verpin. Feltételezte, hogy a hajó orrára erősített légellenállás-csökkentő lemezekre hívta fel a figyelmét. A Borleias légkörébe érve azok el fognak égni, és azt a látszatot keltik majd, hogy meteor hullott a bolygóra. – Jó munka volt, Zraii.

A technikus feje mögött látta, hogy Corran és Mirax lép a hangárba. A lány arcon csókolta Corrant, aki gyorsan odaszaladt a saját, zöld-fehér X-szárnyújához. Mirax hosszasan nézett utána, és szorosabbra fogta dzsekijének gallérját.

Mirax és Corran? Az ellentétek tényleg vonzzák egymást.

Wedge megdöbbent, mert vonzalmuk annyira valószerűtlennek tűnt, mint az, hogy Leia hercegnő beleszeretett Han Solóba. A gondolatra nem kis nyomást érzett a gyomrában. Ha ezek is annyi mindent átéltek volna, mint ők ketten...

Mirax odament Wedge-hez, és résnyire szűkült szemmel nézett rá.

– Ha nincs elég gondod, csinálsz magadnak, Wedge.

– Olvasol a gondolataimban?

– He?

– Klassz dzsekid van... jobban áll rajtad, mint Corranon.

Mirax mosolygott, de nem pirult el.

– Csak barátok vagyunk. Ooryl tegnap felajánlotta az ágyát, és én elfogadtam. Beszélgettünk. Nem történt semmi. – Oldalt pillantva látta, hogy Erisi közeledik. – Jó, hogy Corran nem horkol, legalább tudtam aludni.

Wedge megrázta a fejét.

– Most bevetésre megyünk, Mirax. Hagytam üzenetet a számodra és apádnak, ha nem jönnék vissza.

– Visszajössz, Wedge. Már lenyelted a legnagyobb falatot, amit elcsentél a császár asztaláról, nehogy már a morzsa akadjon a torkodon. – Mirax átölelte, és arcon csókolta. – Nem tudom, hol találok annyi festéket, amennyivel felfesthetem a gépedre a találataidat.

– Kösz, Mirax. – Erisi felé fordult. – Mondani akar valamit, Ms. Dlarit?

– A Vezérkar üzeni, hogy zöld utat kaptak.

– Nagyszerű. Tehát indulhatunk. -Wedge éleset füttyentett, és kezével egy kört írt le a feje felett. A Zsiványok mind feléje fordultak, majd beszálltak a pilótafülkébe. – Sajnálom, hogy nem tart velünk, Ms. Dlarit.

– Nem hiszem, hogy jobban, mint én. Az Erő legyen magával!

Wedge elmosolyodott.

– Kösz. Álljanak félre a veszélyzónából!

Feltette a sisakját, és beszállt az X-szárnyú fülkéjébe. Beszíjazta magát a katapultülésbe, azután kiadta az indítási parancsot a komputernek. A hajtóművek halk duruzsolással keltek életre. Becsukta a fülke tetejét, és hátrafordult.

– Készen vagy, Mynock?

Az R5-ös csiripelt valamit, s Wedge a válaszába beleszőtte a félelem felhangját. Nem volna bevetés, ha nem így éreznénk.

– Zsivány Vezér az Irányításnak, felszállási engedélyt kérek.

– Irányítás Zsivány Vezérnek, az osztag felszállhat. Az Erő legyen magukkal! És pontosan célozzanak!

– Ahogy parancsolod, Tycho. Tíz óra múlva találkozunk.

– Várni foglak.

Wedge hüvelykujját feltartva jelzett Tycho irányító központ ablakában látható árnyékának, majd lassan felpörgette a repulzorliftet. Az X-szárnyú lassan felemelkedett a talajról, majd egy könnyed lábmozdulatra elfordultak a vezérsíkjai, és elindult a hangár kijárata felé. Wedge előrenyomta a gyorsítót, előrebuktatta a gépet, hogy jobban lássa a terepet, visszahúzta a leszállótalpakat, és kiröppent a hangárból.

Körötte a Noquivzor sárga szavannája hullámzott a gyenge szélben. A gépe közömbös volt a szélre, ahogyan a bolygó békéjére sem volt tekintettel. A távolban barna foltok igyekeztek egymás felé: az elbitangolt vadnerfek kerestek menedéket a csordánál. Az egyetlen fán, amit Wedge meg tudott figyelni, egy hatalmas taopari várta türelmesen, hogy a zsákmány közelebb érjen.

Tychónak igaza volt – még nem vagyok öreg ehhez a játékhoz. Pedig már nagyon régóta játszom. Ha visszajövök, kimegyek, és sétálok ezen a környéken, magamba szívok egy kis békét. Magában lassan bólintott. Nem jó, ha az ember elfelejti, miért is harcol.

Corran hangja reccsent a sisakban.

– A Zsiványkommandó együtt van, uram. Wedge feljebb emelte a gépe orrát.

– Köszönöm, Kilences. Emberek, teljes sebességgel a kilépési pontra! Tartsuk magunkat a forgatókönyvhöz, most nagyon fontos az időzítés! – Wedge előretolta a gyorsító karját, és elnézte az alatta elsuhanó sztyeppet meg a felhőket: csak ezekből tudta, hogy egy bolygón van.

És a Nopuivzor percek múltán már el is tüntette a nyomaikat.

Mirax megborzongott, és maga köré fonta a karját. Amikor elfordult a hangár ajtajától, látta, hogy Erisi szeme ionlövedékeket szór feléje. Most már tudom miért fázom. Kezét beledugta a dzseki zsebébe, és szorosra fogta a csípőjén, hogy a mellére varrt névtábla jól olvasható legyen.

– Ma nagyon jók lesznek, azt hiszem.

– Tudom. – A thyferrai ráemelte pillantását. – De persze a te kis kalandod Corrannal végzetes lehet a küldetésre nézve. Pihennie kellett volna.

– És pihent is – mondta Mirax egyenesen Erisi szemébe nézve. – Corran meg én barátok vagyunk, nem több. Az apja ismerte az apámat.

– Az ő apja vadászott az apádra.

– És elkapta, úgyhogy nyugodt lehetsz, emiatt nem is lehet köztünk semmi.

– Jó. Bizonyítsd be, hogy nem is volt!

A burkolt kihívástól Mirax megborzongott. – És ha nem?

Erisi szeme kék szikrákat szórt.

– Te csempész vagy. A mostani hatalmammal el tudom intézni, hogy egyetlen bactaszállítmányhoz se juss hozzá. Garantálni tudom, hogy senkitől nem fogsz kapni megbízást. Röviden, itt és most véget tudok vetni a karrierednek.

A thyferrai vonásai valamelyest megenyhültek, de a szeme tovább szikrázott.

– Mindezt megúszod, ha Corrant békén hagyod. Máskülönben bevetem ellened a befolyásomat: De lehetünk barátok is, akkor tapasztalni fogod, az milyen előnyökkel jár

Mirax legyűrte magában a vágyat, hogy körömmel kaparja le Erisi arcáról a mosolyt. Nem mehetett ki az osztagával a bevetésre – ez úgy látszik, a kelleténél jobban megviselte.

– Ezt jó tanácsnak veszem. Ha netán később ennél többet is éreznék Corran iránt, a saját életemet akkor is kedvem szerint fogom alakítani. Most pedig mennék a dolgom után. Ha megbocsátasz.

– Hát persze. – Erisi most kedvesen mosolygott, de a szeme még tüzelt. – Később még beszélgetünk.

Mirax viszonozta a mosolyát, majd elsietett a Pulsar Skate felé. Felfelé menet a rámpán beleszagolt a levegőbe, hogy érezni-e még a hűtőgáz szagát. Nem érzett semmit, s ennek már önmagában is örülhetett volna, csakhogy még élénken élt az emlékezetében az Erisivel folytatott beszélgetés. Különösen mert olyan dölyfösen beszélt velem.

Mirax nagyon jól viselte a klienseinek a durva beszólásait, de az más, az nem személyes affér Erisi viszont a magánéletébe akar beleszólni. Ráadásul üzleti nyomással fenyegette meg, ha nem változtat a magánéletén. Noha Erisi ajánlata lényegében vonzó volt, mégiscsak arról van szó, hogy eladná neki énje egy darabját, és ez olyasmi, amire már nagyon régóta nem hajlandó.

Igyekezett meggyőzni magát, hogy az ajánlat morális része az, ami zavarja, de arról az egyre erősödő érzésről is tudomást kell vennie, amit Corran iránt kezd érezni. Ez nem szerelem – efelől egészen biztos volt –, de még az is lehet belőle. Legkevésbé Corran testesítette meg azt, ami számára az élet folytonosságát jelenti.

Tudta, ugyanolyan könnyen gyűlölhetné is, mint ahogyan kedveli, és Corran sokkal elutasítóbb is lehetett volna vele. Amikor a rhyscate-et vitte neki meg a csempészárut, arra számított, hogy feldühíti vele. Elég oka lett volna rá, hogy megharagudjon miatta, de ő hálás volt az ajándékért. Akkor éjjel gyengéden közeledett hozzá, s lehet, hogy most ennek az emléke dolgozik benne.

Mirax bevallotta magának, hogy csak azért fogadta el Ooryl ajánlatát, hogy megszabadulhasson egy negatív érzéstől. Felkészült rá, hogy Corrannal alszik, és nagyon utálta volna, ha a "holnap lehet, hogy meghalok" szöveggel csábítja el. A tény, hogy egyáltalán nem próbálta elcsábítani és kitért hívogató karja elől, meggyőzte Miraxot, hogy Corran sokkal összetettebb egyéniség, mint egy közönséges CorSec-tiszt.

Megborzongott. Nincs szükségem arra, hogy viszonyt kezdjek valakivel, és nem is akarok, legkevésbé annak a fiával, aki a Kesselre küldte az apámat. És azt sem akarom, hogy egy bactakirálynő irányítsa a magánéletemet.

Felemelte a fejét, és rájött, hogy a sullustai pilótája beszél hozzá.

– Mi?

Liat Tsayv, az egérfülű pilóta még egyszer elcincogta a mondanivalóját.

– Nem, fogalmam, sincs, merre indulunk, mert azt sem tudom még, hogy mit szállítunk.

A sullustai oldalt billentette a fejét, és rosszallóan morgott.

– Csak hogy tudd, nem háltam egy pilótával, de ha vele háltam is volna, ő nem az egység szállásmestere. Arra gondoltál-e, hogy adatokat hívj le Emtritől? Nem? – A kommunikációs konzolra mutatott. – Akkor láss neki!

Liat bekapcsolta a konzolt, és csiripelni, sikongatni kezdett bele. Mirax megnyomta a holoprojektor gombját, mire a Skate pilótafülkéjének ernyőjén megjelent az elad-vesz kettős listája. Gyorsan átfutotta, és azonnal látta, hogy többnyire katonai felszerelést keresnek, márpedig azért ígéretekkel fizetnek, és roppant alacsony haszonnal lehet hozzájuk jutni. Mindazonáltal hajlandó belemenni egy ilyén üzletbe, hogy amíg jobb fuvar lesz, se töltse tétlenül az idejét.

Megjelent a fogyasztói lista is, és az sokkal ígéretesebbnek tűnt, mint a katonai. És volt köztük néhány igen érdekes portéka.

– Liat, kérd le a tizenöttől huszonötig terjedő tételek árajánlatait.

A sullustai teljesítette a parancsot, azután a kezét dörzsölgetve várta az eredményt.

– Az istenit, ez nem jó – csapta össze Mirax a tenyerét. – Mondd a droidnak, hogy tizenöttől huszonötig mindent megveszünk. Igen, mindent.

Liat dühösen ciripelt.

– Tudom, hogy innen nem éred el mindegyiket. De tárgyalj kizárásos szerződésről. Adj meg mindent, amit kérnek! Még együttműködést is. Csak láss neki! – Kihúzta a komlinket a fülke töltőaljzatából. – Ha megvan, értesíts! Én kimegyek, figyelem Wedge társát.

Baj van, nagyon nagy baj, és ha nem nézek szembe vele, az egyik barátom a halálába rohan.

HARMINCHÁROM

Amikor az osztag kibukkant a hiperűrből és felzárkózott a második, egyben utolsó ugráshoz a Pyria rendszer felé, Wedge bekapcsolta a komot. A hangerőt úgy állította be, hogy egy kilométeres körzeten – a hajók mozgásterén kívül ne legyen hallható, legalábbis érthető. Még ha így nem is volt felderíthető az adásuk a birodalmiak részéről, további elővigyázatossági intézkedéseket is tett, megakadályozva, hogy az adásba idegen bekapcsolódhasson.

– Itt a Zsivány Vezér. Még egy utolsó finomítás a terven. Nincs Phenaru fedőnevű rendszer Visszamegyünk a Fekete Holdra. – Wedge várta a tiltakozásokat és a megjegyzéseket, de csend volt a hangszóróban. Ezt a bizalom jelének vette, és elmosolyodott.

– A szimulált gyakorlat pontos volt, a következő szempontokat kivéve: a szimulált támadás egy aszteroidaövezeten át vezetett a bolygóra, ahol annak egyetlen holdján található kanyon várta magukat. Most a rendszer mögött bukkantunk ki, a felszínen megkerüljük a bolygót, és az éjszakai féltekén csapunk le. És a hold az, ami megnehezíti majd a visszatérést, de legalább eltakar bennünket a bolygó barátságtalanabb féltekéje elől. Az üstökösmaradványok meteorzáport okoznak, ami a felszíni felderítők számára megnehezíti a gépeink észlelését. Kérdés?

Bror hangja reccsent a hangszóróban.

– Azt akarja mondani, parancsnok, hogy azokra a sandákra vadászunk, amelyek a múltkor meglógtak előlünk?

Nekem az volt a benyomásom, hogy legutóbb mi menekültünk...

– Körülbelül erről van szó. Lesznek odalent barátok is, de nem a vadászgépekben. A feladat: szétlőni a csatlakozó alagutat, és elhagyni a terepet. Az üzemanyagot pontosan úgy kell beosztani, mint a szimulátorban. – Wedge rácsapott egy gombra a műszerfalon. – A sebesség- és iránykoordinátákat most küldöm. Három óra múlva érjük el a Borleiast, addig gondolják végig újra a tervet.

Az osztag fénysebességre gyorsult, Wedge pedig ellenőrizte az üzemanyagszintet. Figyelembe véve a küldetés paramétereit, a távolságot a hold és a bolygó között, a várható fogyasztási rátát, egészen jól állnak. A holdtól a Borleiasig tartó úton a tartalék tartályból fogyasztja az üzemanyagot, a többit áttölti a főtartályba, amit a Noquivzortól idáig használt. Ezzel a módszerrel tudja a leggyorsabban kiüríteni a póttartályt, és így még a támadás előtt megszabadulhat tőle.

Wedge bízott az embereiben, hogy ki tudják lőni az alagutat. Akkor szabad lesz az út a kommandósok számára, akik másik időpontban, másik irányból érkeznek a rendszerbe, hogy bejussanak, és elvégezzék a munkát, mire megérkezik a Védőszárny. A kommandó pontos időzítésének faladatát nem bízták rá, noha Ackbar azt mondta, hogyha ebben is segíteni tudna, azt jó néven venné. Ebből arra következtetett, hogy a kommandók érkezése és a Zsiványok akciója fedi egymást. Ennek logikus következménye az lesz, hagy a Zsiványok segítenek majd szétkergetni a helyi vadászokat, és ezt ő valószínűleg nem fogja tudni megakadályozni.

– Jók vagyunk, tapasztaltak vagyunk, és tudjuk, hogy győznünk kell – mosolyodott el Wedge, és lehívta a völgy képét. – Egy kis szerencse, némi lelkesedés, és semmi sem állíthat meg bennünket.

– De Celchu kapitány, muszáj megtudnom, hol vannak. – Mirax az adattáblájával feléje csapott. – Szerintem ez a bevetés csak megtévesztés.

– Sajnos, ez lehetetlen – rázta a fejét Tycho.

Mirax ujjával a szálláshelyek felé bökött.

– Na persze, azért állnak a biztonságiak az ajtaja előtt, mert nem mondhatja meg, hol vannak, én meg mégis itt vagyok, mi?

– A lehetetlenségnek vannak fokozatai – mondta Tycho, és ujjaival beletúrt a hajába. – Most speciel arról van szó, hogy nem tudom megmondani, hol vannak, egyszerűen nem tudom.

– Ez hogy lehet? – Mirax alaposan megnézte magának Tychót. – Maga az egység másodtisztje. Tudnia kell.

– Sajnálom.

– És ki tudja?

– Itt? Emtri.

– Hívja ide.

– Ms. Terrik, én tudom, hogy maga Antilles parancsnok barátja, de...

Mirax feltartotta a kezét.

– Nézze, én csak azért jöttem ide, mert szerintem ez a bevetés csak szemfényvesztés, és ők bele fognak sétálni egy csapdába. Hívja ide a droidot, mert szerintem az is benne van! Amíg ideér, elmagyarázom a lényeget, és ha nem tetszik, üssön le, és küldje a droidot a dolgára! Kérem! Nem akarom, hogy a barátaink meghaljanak!

– Rendben van. Kérem, foglaljon helyet! – Tycho előhalászott egy komlinket a zsebéből. – Celchu kapitány Emtrinek. Gyere az irodámba jelentéstételre! Sürgős.

– Megyek, kapitány.

Mirax leült egy tábori székre, és helyet csinált az asztalon, ami valójában egy protontorpedó ládája volt. Letette az adattábláját.

– Van holoprojektora?

Tycho megrázta a fejét, és egy halom adatlemezt az asztalról áthelyezett az ágyra, majd ő is leült.

– De jó képzelőerőm van. Mit hozott?

Mirax az adattáblájára pillantott, és összerendezte a gondolatait.

– Nem sokkal azután, hogy kiugrottak a rendszerből, a pilótám Emtritől lekért egy kereskedelmi listát. Sok katonai holmi volt közte, többnyire a feketepiacról. Pótrendelés volt egy korábbi listához, és mind alderaani eredetű portéka volt. Noha az utolsó öt évben elenyésző volt a kereslet irántuk, az áruk nevetségesen alacsony volt.

Tycho összevonta a szemöldökét.

– Ez úgy hangzik, mintha már nem gyártanák őket.

– Úgy van – mondta Mirax, és a nyomaték kedvéért előrehajolt. – Ezt kapja ki: jóformán nem volt áruk. Tudom, hogy az emberek a régi holmiért hajlamosak többet kérni, és ez arról árulkodik, hogy Emtri felfedezett valamilyen forrást, ahol bagóért veszi a katonai felszereléseket. Mivel a Zsiványok közül senki nem említette, hogy felfedeztek volna egy elhagyott alderaani áruraktárt, s mert a lista friss, azt kell hinnem, hogy Emtri kibővítette az alkatrészek beszerzési forrásait.

Tycho elgondolkozva dőlt hátra.

– Értem a logikáját, de...

– Akkor most figyeljen! Keringenek pletykák arról, hogy felfedeztek egy új alderaani áruforrást, de ott példátlanul magasak az árak. Az a gyanúm, hogy a Birodalom piacra dobja a készleteit, mert szüksége van az alderaani expatrióták birtokában lévő kreditekre, ugyanakkor nem akarja bevallani, hogy ez a tőke a Lázadók kezében van. Ha van ilyen forrás, legyen az birodalmi áruraktár, akkor a Zsiványok most oda tartanak. És nem kell hozzá sok ész, hogy megértsük, a Lázadóknak miért olyan fontos ez: rengeteg alderaani nomád él, aki szívesen jutna hozzá hazájának egy darabkájához.

– Számítson engem is közéjük! Egy ilyen raktár valóban vonzó célpont lehet, ugyanakkor alkalmas csapda is. – Tycho megdörzsölte az állát, és mélyet sóhajtott. Így már nem is olyan jó buli, igaz?

– Megrendeltem az összes portékát, amihez hozzá lehet férni, úgyhogy a lista nálam van. Senki nem férhet hozzá. És senki nem is tud róla, tehát a híre ennél tovább nem terjedhet.

– De igen, van lehetőség arra, hogy hozzáférjenek az információhoz.

– Pontosan – mondta Mirax, és felpattant, amikor Emtri belépett az ajtón.

– Jó reggelt, Celchu kapitány, Ms. Terrik. Miben állhatok a szolgálatukra?

Mirax megragadta a droid bal karját.

– Mondd meg, hová ment a Zsiványkommandó.

– Attól tartok, Ms. Terrik, ez az információ bizalmas. Sem ön, sem Celchu kapitány nem jogosult az adat megszerzésére. Ha elárulnám, kompromittálnám...

– Emtri, a reggel közölt listáddal máris elárultad a helyet.

– Attól tartok, ez nem igaz.

Tycho felült a székében.

– Hol szerezted az alderaani portékát?

A droid gyorsan feléje fordult, és a hangja is mintha megváltozott volna.

– Ha elárulom, akkor le kell mondanom a további beszerzésekről. Ez nem megy.

Mirax hitetlenkedő pillantást vetett a droidra, majd Tycho felé fordult.

– Maga elhiszi ezt?

– Nem, igazából nem.

– Engem csak a profit érdekel.

– Emtri, ez élet-halál kérdése.

– Hát persze, Ms. Terrik, az én üzletem léte függ tőle.

– Emtri, kussolj! – pattant fel Tycho.

A droid félrehajtotta a fejét, és furcsán nézett rá.

– Én nem mondtam semmit, uram.

– Megváltozott a hangja.

– Észrevettem.

Tycho szeme összeszűkült.

– Kuss.

– Már megbocsásson, uram.

– Kuss.

A droid olyan hirtelen zárta a teste mellé a karját, hogy Mirax ijedtében elengedte. A droid feje lassan előrehajolt, mígnem az álla a mellét érintette. A tarkóján ekkor láthatóvá vált egy nagy, vörös gomb.

– Mi folyik itt, kapitány?

Tycho tétován vállat vont:

– Nem tudom pontosan, de szerintem a droid várakozó állapotban van. Erre a trükkre akkor jöttem rá, amikor a Talaseát elhagyva az ön hajójára vittem. Hadihelyzet volt, és Emtri nem akarta abbahagyni a szövegelést. Mérgemben háromszor rákiabáltam, hogy kussoljon, és akkor így reagált. Addig így marad, amíg nem indítjuk újra. És amíg meg nem nyomom a piros gombot, sokkal könnyebb hozzáférni a memóriájához.

– Nem veszélyes manőver ez egy katonai droiddal?

– Nyilvánvaló okokból ez nem standard módosítás. Ennek a droidnak számos különös jellemvonása van, köztük bizonyára a hangszínváltoztatás is, amikor illegális információt kérnek tőle. De ezt később még ellenőriznem kell. Most azonban megtudhatjuk, amire kíváncsi. Emtri, tudni akarom, hogy a Zsiványkommandó jelenleg hol tartózkodik?

Pyria rendszer, Borleias, negyedik bolygó, egy holddal. Egy birodalmi támaszpont, több felhagyott ipari és mezőgazdasági vállalkozás. -A hangja kissé megváltozott. – E bolygón állítanak elő nagy értékű alderaani mezőgazdasági termékeket is.

Mirax vére megfagyott.

– Emtri, az ottani termékek listájához ki fér még hozzá?

– Ön az egyetlen, aki hozzáférhet, Ms. Terrik.

– A tudtod nélkül le tudja valaki másolni azt a listát?

A droid egy-két másodpercig nem válaszolt. – Ezt lehetetlenség megmondani.

Mirax Tychóra pillantott.

– A Birodalmat már biztosan értesítették. Tennünk kell valamit.

– Mit? Ha üzenetet küldünk utánuk, azonnal tudni fogják, hogy a mieinket figyelmeztetjük a csapdára.

– Akkor odamegyünk. Az én gépem elég gyors. Talán előbb is odaérek, mint ők.

– És a megjelenésünkkel felhívjuk a Birodalom figyelmét a rajtaütésre. – Tycho megrázta a fejét. – Bármilyen komüzenetet elfoghatnak, még ha rendszeren belül is küldjük azokat. Ez nem lesz jó.

Mirax ökölbe szorította a kezét, és a csípőjét verte vele.

– Tennünk kell valamit. Nem ülhetünk itt tétlenül.

– Ez így van, de pillanatnyilag ez az egyetlen, amit tehetünk. – Tycho lassan elmosolyodott, és megnyomta Emtri tarkóján a gombot. – És én már tudom is, miről van szó.

HARMINCNÉGY

Amikor az osztag kibukkant a valós űrbe, az előttük lebegő sötét korong lassan magára öltötte a Borleias jellegzetes, tagolt felszíni sajátosságait. A hold légköre elhomályosította a képét, de az így is csodálatos volt – és egyáltalán nem olyan, ahogyan Corran emlékezett rá. Corran megfordította a gépét, és felnyúlt a feje fölé, hogy egy gombnyomással támadóhelyzetbe állítsa a szárnyakat. Előtte Wedge gépe is hasonlóképpen széttárta a szárnyait, és lassan a hold irányába fordult.

Az X-szárnyúak felkapcsolták a komot, és teljes csendben suhantak a felszín felé. Corran Wedge gépe mellé húzott. Pásztázóik passzív üzemmódban voltak, a műszerfalon csupán annyi visszajelzést kaptak, hogy a szkenner be van kapcsolva, és keresi a célpontot. A pilóták vizuális érzékelésükre és az asztromech droid éberségére voltak hagyatkozva: ez a primer álcázás lényege.

– Nem mintha sok minden volna itt.

Noha a szimulációk során a feladatot egy aszteroidamezővel nehezítették, a szimulált bolygó képe lényegében megegyezett a Borleiaséval. Amennyire tudták, a birodalmiak nem telepítettek a holdra vadászgépeket vagy távirányítású detektorokat. Mégis, a lehetőség fennállt, s ezért az osztag minden lehető módon titkolta az ittlétét.

Vulkanikus üvegfogak szegélyezték a kráter peremén tátongó réseket. Halványan eddig is visszatükrözték a csillagok fényeit, de most más árnyak is végigsuhantak a tükröződő fénypontok között. A közel teljes sötétben maximális sebességgel húztak el a hold éjszakai felszíne fölött, ami önmagában is őrültségnek tűnt, nem beszélve a küldetésük további részéről. Mindenesetre kitartóan haladtak a folyton változó horizont felé.

Amikor végre feltűnt a horizont fehér koronája, Corran felkapta a gépét, és eltávolodott a holdtól. A Borleiasról nézve félholdnak látszott, és a vadászok éppen a sötét oldal felől közeledtek a felszín felé. Gyorsan belemerültek a bolygó gravitációs kútjába. Hagyták, hogy az égitest magához vonzza őket, de mielőtt beléptek volna a légkörbe, Corran egy félorsóval megfordította a gépét, hogy a Borleias sötét oldala a feje fölé kerüljön.

A botkormányt hátrahúzva óvatosan belemerítette a gépe orrát a bolygó atmoszférájába, A légellenállást csökkentő lemezek, amiket Zraii a gépére szerelt, vörösen izzani kezdtek, és szikraesővel terítették be a pilótafülkét. Mihelyt ismét visszanyerte a látását, hátrább húzva a kart meredekebb szögben folytatta az útját a felszín felé a borleiasi éjszakában.

Az elégett lemezek azt a látszatot kelthették, hogy egy meteor darabjai érték el a légkör felső rétegeit. Corran a pásztázóra pillantott, de az nem jelzett ráirányított ellenséges szondát. Tiszta belépés. A műszerekre pillantott, majd korrigálta a sebességét, hogy a megbeszélt időpontban érjen a találkozási pontra.

Megnyomott egy gombot, hogy átszivattyúzza a póttartályból az üzemanyagot a gép tartályába. A főképernyőn hibaüzenet villogott.

– Füttyös, a póttartály szivattyúja nem működik. Tudsz valamit kezdeni vele?

A válasz egy tagadó hanglejtésű dudálás volt. Corran vállat vont. Akkor még egy ideig a tartállyal repülök. Nem nagy ügy.

Hirtelen Nawara hangja reccsent a sisak hangszórójában.

– Vezér, tizenkét, ismétlem, egyes-kettes sanda közeledik északi irányból. Járőrformációban.

Corran érezte, hogy a gyomra összerándul. Szerencséjük van a szarháziaknak. Elmosolyodott. Vagy mi vagyunk szerencsétlenek.

– Kettes Egység, Hármas Egység, lecsapni rájuk! Kilences, mi megyünk a dolgunkra. Készen áll?

– Telemetrikus betáp indul. Csak ön után, uram. Corran megragadta a botkormányt, és lassan ereszkedni kezdett. – Ez az, Füttyös. Húzd be a fejedet, és élvezd az utazást!

Wedge aktív módba kapcsolta a pásztázóját, és az X-szárnyújával a sziklahasadék felé húzott. A számítógépen zöld színben jelent meg a bolygófelszín holografikus képe. A botot jobbra-balra húzogatva, átvezette a gépét az alvó kanyonon. A szűkebb pontokon a jobb szárny végpontja körül élére fordította a gépét, úgy siklott át. Corran mögötte pontosan utánozta a manőverét.

– Ez gyerekjáték, Kilences.

– Igen, uram. – Corran hangja egy percre elhallgatott. – Vezér, két ellenséges gép mögöttünk.

Wedge rácsapott egy kapcsolóra.

– Energiát a hátsó pajzsokra.

Megvan.

– Mynock, kérem az üldözők adatait! – A képernyőn felvillant két TIE-csillagvadász képe. Ezeket könnyedén lerázhatjuk, de azért jobban szeretném, ha nem volnának itt.

Wedge bekapcsolta a komot.

– Négyes, van két kísérőnk idelent. Tud segíteni?

Bror hangja azonnal válaszolt:

– Negatív, Vezér. A képernyőnk tele van, és a hosszú távú pásztázó újabb sandákat jelez.

– Vettem, Négyes. – Wedge a szemöldökét ráncolta. Az interceptorok nem jelentenek jót. Ha mind a két egység itt van, amelyik az első alkalommal rájuk támadt, akkor nem sokan térnek haza. De nem ez a küldetés célja – nekünk a kábelalagutat kell felrobbantanunk.

– Kilences, felgyorsulunk.

– Ahogy parancsolja, uram.

Az X-szárnyúak kiértek a sziklavölgybe vezető kanyonból. Jobbra zöld mező terült el a sötétben. Balra egy majdnem ezer méter magas sziklafal húzódott. A róla visszatükröződő holdfényben Wedge jól láthatta Corran gépét, amint az vele párhuzamosan halad. Huszonöt kilométer után a völgy megint összeszűkül, onnan már csak öt kilométerre van a célpont.

Váratlanul lézersugarak szökkentek a két X-szárnyú közé. Wedge jobbra és felfelé kapta a gépét, Corran pedig lejjebb ereszkedett, és balra tartott. Wedge megdöntve a gépét visszarepült a völgy közepére, és még látta, hogy az egyik TIE-vadász rárepül Corranra.

Wedge visszavette a sebességet, és élesen balra fordult. Megint előretolta a gyorsítót, és a jobb szárnyvégre támaszkodva újabb fordulóba kezdett. Amikor egyenesbe jött, már a TIE farában volt. Ujja a ravaszra feszült, és a vörös lézerfény szétrobbantotta az interceptort.

– Kilences, jelentést.

– Menjen tovább, Vezér! Én is mindjárt jövök.

– Helyzete?

– Egy másodperc és kész vagyok.

Wedge a jobb oldali stabilizátorokat felrántva besuhant a völgy szűk, északi végébe. Mielőtt eltűnt volna a hasadékban, gépének árnyékát egy hatalmas robbanás vetítette a sziklafalra. A detonáció meglökte a gépét, de Wedge biztos kézzel kormányozta a hajót.

– Kilences, mi volt ez?

– Felrobbant a póttartály.

– Na, még egyszer!

– Találat érte a póttartályomat, és szivárogni kezdett. Leoldottam. Felrobbant, és telibe kapta a fickót.

Wedge az üzemanyag-kijelzőre pillantott. Az ő póttartálya még negyedrészt tele volt.

– Hogy áll üzemanyaggal?

– Minden rendben.

– Mennyi van még?

– Háromnegyed rész. – A Corran hangjából érződő harag egy szempillantás alatt eltűnt. – Elég lesz.

– Vettem.

Egy rárepülés, és kimész innen Corran. Tartalékba teszlek.

Wedge protontorpedóra kapcsolta a fegyver vezérlőjét.

– Egy kilométer Két torpedót élesíts!

– Vettem. Két torpedó élesítve. Elég lesz?

Wedge lassan bólintott.

– Majd vigyázunk. Energiát az elülső pajzsokra!

Erősen jobbra döntve a gépet bevette az utolsó kanyart. Gyorsan balra húzva a kormányt szintbe hozta a gépet, majd a bal pedálra lépve balra húzott. Szemből lézertények szökkentek feléje. Lenyomta a billentyűt, és elküldte a két torpedót, de abban a pillanatban tudta, hogy túl magasan indította őket. Amikor felrobbantak a kábelalagút feletti sziklafalon, bekapcsolta a repulzorliftet, és felkapva a gépe elejét kihúzott a kanyonból.

A bolygó felszínétől távozóban még látta a másik két robbanás fényét.

– Kilences, jelentést.

– Az enyém alacsony volt. Valami rejtett üteg van odalent, az tüzelt.

– Úgy néz ki, hogy megerősítették a kábelalagutat.

– Láttam. Felsértettem a ferrobeton burkolatot.

Wedge a pásztázóra pillantott.

– Egy osztag interceptor közeledik felénk.

– Mit szándékozik tenni? Én még jó vagyok egy rárepülésre.

– Az öngyilkosság volna, Kilences, különben sincs hozzá elegendő üzemanyaga.

– Uram, jó vagyok még egy támadásra.

Wedge a fejét rázta.

– Induljon vissza, amíg még tud.

– Nem.

– Ez parancs, Kilences, nem vita tárgya! – Wedge tudta, hogy Corran csalódott. Pontosan ezt éreztem én is, amikor Luke kizavart a vizesárokból az első Halálcsillagnál. – Tűnjön el, Corran! Itt már nem tehet semmit.

Corran lehangoltan válaszolt:

– Ahogy parancsolja, uram. Mit akar csinálni?

– A küldetés célja a kábelalagút felrobbantása, és a többiek erre most nem érnek rá. – Wedge Antilles lassan elmosolyodott. – Amit a birodalmiak ide állítottak, az a legtöbb pilótát elriasztaná. Én majd emlékeztetem rá őket, hogy a Zsiványokat nem lehet elriasztani.

HARMINCÖT

Kirtan Loor megigazgatta a tunikáját, és sapkája sildjét is még jobban középre húzta. Örülnie kellett volna, amiért visszarendelték a Coruscantra, de ő nem engedte meg magának ezt a luxust. Az ő küldetése az, hogy megsemmisítse a Zsiványkommandót. Noha a fele már elpusztult a Borleiasnál, a másik fele még él, és Wedge Antilles meg Corran Horn még repülnek. És ami a lényeg, hogy az osztag rengeteg emberét megölte, holott neki kellett volna velük végeznie, így el sem tudta képzelni, hogy Ysanne Isard milyen hangulatban fogadja majd.

Kínosan elmosolyodott. Igaz, el sem tudom képzelni őt úgy, hogy jó kedve van.

Kinyílt Ysanne irodájának ajtaja, és Kirtan arcáról lefagyott a mosoly. Isard megint a skarlátvörös admirálisi egyenruháját viselte, de a bal karjára egy fekete szalagot is kötött. A haját hátrafésülte, és a tarkóján fekete csattal fogta össze. Közelebb tessékelte Kirtant, de a gesztushoz csak a csuklóját mozdította meg. Kancsal szeméből a végzet tekintett Kirtanra, de ő úgy vélte, az nem most fog beteljesedni, hanem csak később.

– Kérem, Loor ügynök, fáradjon beljebb! Remélem, a Borleiastól idáig vezető útja nem volt túl fárasztó!

Megrázta a fejét, és igyekezett palástolni a fáradtságát.

– Elnézését kérem, amiért nem jöttem korábban! Az eredeti terv kissé felborult, ezért jöttem egy héttel később.

– Tudok róla. Egy másik hadművelethez szükségem lesz magára, ezért hívattam vissza. – Mintegy mellékesen foglalkozott csak a késedelemmel, és ez zavarta Kirtant, lévén, hogy Isard okozta a késést, és miatta kellett egy hetet a Toprawán töltenie. – Remélem, kellemesen teltek a napjai a Toprawán!

– Jól? – A Toprawa volt a Lázadók átmeneti támaszpontja, amikor ellopták a Halálcsillag adatait. A lázadásban való közreműködésük miatt a helyi lakosságot büntetésképpen visszazüllesztették a preindusztriális állapotba, amelyben a banta volt a leggyorsabb közlekedési eszköz, a tűz pedig az elérhető legmagasabb szintű energiaforrás. A birodalmi erők pompás palotákban laktak, amik lampionként ragyogtak a sötétségben, emlékeztetve a helybelieket, hogy mit veszítettek a hűtlenségükkel.

– Tanúja volt a szenvedéseiknek, ugye? – mondta Isard, és a szeme gonoszul villant. – Látta, mivé lettek?

Kirtan nagyot nyelt.

– Igen, láttam. Nyomorognak és álmodoznak.

– És látta a lakomájukat is?

Kirtan lassan bólintott. A "lakoma" abból állt, hogy a rohamosztagosok a falu főterére toltak egy szekér gabonát. Ahhoz, hogy valaki kaphasson belőle, hason csúszva, féreg módjára kellett a kocsihoz járulnia, s közben szüntelenül siratnia kellett a császár halálát. Az ennivalót a rohamosztagosok aszerint osztották el, hogy kinek mennyire ítélték a jajveszékelését őszintének. Kirtan jól sejtette, hogy néhányan valóban sajnálhatták, hogy a császár meghalt.

– Azok az emberek, Loor ügynök, konspiráltak a császár gyilkosaival. Meg kell tanulniuk, mi a tettük következménye, és meg kell bánniuk korábbi hűtlenségüket. Nagy önteltségükben azt hitték, a Birodalom haszontalan, hogy mással helyettesíthető. Mostanra tudják, ez nem így van. Mindent, ami jó volt az életükben, azt a Birodalomnak köszönhették. De megmutattuk nekik az igazságot, és most azért élnek, hogy lehetőséget kaphassanak a visszatérésre.

– Láttam őket. És az emlékezetembe véstem.

Isard kemény tekintete kissé megenyhült.

– Emlékezzen is arra, amit látott!

A Toprawa ezek szerint egyfajta büntetés volt, alkalom az önvizsgálatra. Kirtan felemelte a fejét.

– Igazgató asszony, mélységesen sajnálom, hogy nem sikerült befejeznem a küldetést.

– Nem-e? – vonta fel a szemöldökét Isard. – Miből gondolja, hogy nem sikerült?

– Azért küldött el, hogy megsemmisítsem a Zsiványkommandót. – Kirtan kissé oldalt hajtotta a fejét. Ezt nem tettem meg.

– Az igaz, hogy a Zsiványkommandó még létezik, de már korántsem jelent akkora veszélyt. A Borleiason rájuk mért csapás nagy veszteség volt a számukra. Ez a jelentéséből is kiderül. – Elmosolyodott, mire Kirtan alig bírta elfojtani a remegését. – De ennél is fontosabb a Derricote magánbirodalmáról tett jelentése. Persze nem is tudta volna eltitkolni, hiszen annak volt köszönhető a Lázadók felett aratott győzelem.

Kirtan fejet hajtott.

– Boldog vagyok, hogy elégedett. – Amikor megint rápillantott, Isard arcán semmiféle elégedettséget nem látott. Ettől roppant kellemetlenül érezte magát, a szája kiszáradt, és a gyomra is émelyegni kezdett.

Mit tettem? Amikor nyelt, az ádámcsutkája úgy kaparta a torkát, mintha kőből volna. Vagy mit nem tettem meg?

– Többet vártam magától, Loor ügynök. Tudja, hogy mit?

Nem – rázta a fejét Kirtan

Persze, nem is sejtheti. És tudja-e, hogy miért nem?

– Nem.

Isard sziszegve kimondott szavai betöltötték a teljesen üres termet.

– Ez azért van, mert a fantáziája teljesen elsorvadt. Emlékezzen rá, ha tud, hogy Gil Bastra mit gondolt magáról!

Kirtan elvörösödött.

– Azt hitte, hogy elhallgatok előtte tényeket, hogy ezzel kompenzáljam elemzőkészségem hiányát. Emlékszem az esetre, és a magam módján igyekeztem változtatni rajta. Elemzést végeztem a Lázadók lehetséges támaszpontjait illetően, és számos olyan helyet különítettem el, ahol a Hensara után lecsaphatnak. És igazam volt, mert a Borleias is a listán volt.

– És hogyan került a Borleiasra?

– Ön küldött oda.

– Én küldtem oda: – Isard lassan széttárta a karját. – És ebből mire következtet?

– Hogy az ön elemzői is ugyanerre a következtetésre jutottak, azért küldött engem oda.

Isard most összekulcsolta a kezét.

– Nekifogott egy elemzésnek, rábukkant valamire, amit megerősítésnek vélt, azután ahelyett, hogy folytatta volna az elemzést, abbahagyta a gondolkodást. Eszébe sem jutott következtetésének abszurditása.

– Hogyan?

– Kirtan Loor, maga annyira együgyű, hogy azt hiszi, miután rájött, hol fognak lecsapni a Lázadók, én egyedül küldöm oda magát, hogy végignézze a rajtaütést? Őszintén bevallom, annyira azért nem tartottam tapasztalt katonának, hogy ezt megtegyem.

A gombóc a gyomrában duzzadni kezdett, és már a beleit is nyomta. A Borleias eleshetett volna, mégpedig nem azért, mert Derricote tartalékai nem lettek volna elegendőek. Ha Isard tudta, hol fognak a Lázadók támadni, sokkal nagyobb erőket vonultatott volna fel ellenük, és nagyobb csapást mért volna rájuk.

– A Lázadókkal kezdettől fogva az volt a probléma, hogy nem tudtuk, hol vannak. A császár halála után szétszóródhattak, és megsokszorozhatták a bázisaikat, ezzel sokkal sebezhetetlenebbé téve magukat. A talaseai támaszpontjuk elleni próbálkozása dicséretes, ha Devlia admirális nem olyan ostoba, mint amilyen, megsemmisíthette volna a Zsiványokat. A probléma jelentősége abban áll, hogy mi azokat a Lázadókat szeretnénk megtalálni, akikkel végezni akarunk.

Ysanne Isard a háta mögött összekulcsolta a kezét.

– A Borleias azon tucatnyi világ egyike, ahonnan a Lázadók gyorsan elérik a Magot és a Császári Központot. A támadásaik elleni védekezés szinte lehetetlen, és nevetséges is, ha figyelembe vesszük, hogy a Lázadók elpusztítása a Birodalom restaurációjának egyetlen kulcsa. Nekem pedig ez az egyetlen célom, és magát ezért küldtem a Borleiasra.

Kirtan egy percig elgondolkodott. Az egyetlen, ami a Borleiason elvégeztem az, hogy felderítettem Derricote titkos üzelmeit. De ha Isard korábban is tudott volna róla, maga intézi el a tábornokot.

– Azért küldött oda, hogy Derricote után kémkedjek?

Isard szinte automatikusan rábólintott.

– Neki olyan tapasztalatai vannak, ami hasznos a számomra. A tény, hogy helyreállította és üzemelteti az Alderaani Biotikai Intézet gyárait, arról tanúskodik, hogy a képességei nem koptak meg. Amint megkaptam a maga jelentését, érte küldtem, és a saját emberemet ültettem a helyére. Ő most itt van.

– Az én utamat azért kellett elhalasztani, mert a számomra kijelölt hajó őt hozta ide.

– Nagyon jó, Loor ügynök. A jelentésében az áll, hogy rendelkezik olyan tartalékokkal, amiknek birtokában egy mindennapos meghívást nem fogadna el. De a Szuper Csillagromboló megjelenése elég meggyőző volt a számára, hogy eljöjjön hozzám. Az embereim ott maradtak helyette, fenntartják a termelést, és megerősítik a védelmet meg ilyesmi.

Vagyis a gyára lényegében a záloga az együttműködésének. Kirtan egy pillanatra behunyta a szemét, s remélte, hogy ettől zavaros gondolatai a megfelelő sorba rendeződnek.

De nem úgy lett. Kinyitotta a szemét, és látta, hogy Isard úgy fürkészi őt, ahogyan a dögkeselyű a tetemet.

– Megbocsásson, igazgató asszony, de elveszítem a fonalat. Miért küldött oda valójában?

– A küldetésének lényege ugyanaz, ami mindig is volt, hogy megsemmisítse a Zsiványkommandót. Az, hogy időnként más feladatot is adok magának, nem jelenti azt, hogy ne foglalkozzon elsődleges megbízatásával.

– Vagyis visszaküld a galaxisba, hogy tovább hajszoljam őket?

– Nem, maga itt marad és együtt fog dolgozni Derricote tábornokkal.

Kirtan már nyitotta a száját, hogy feltegye a kérdését, de meggondolta magát. Egy percig nézte Isardot, majd fejet hajtott.

– Ahogy óhajtja, igazgató asszony

– Nem óhajtom, ennek így kell lennie. – Elfordult, és kinézett az ablakon át Császárvárosra. – Nincs szükség arra, hogy a nyomukba eresszem magát. Meglátja, nemsokára idejönnek. És ha itt lesznek, maga fogadhatja őket.

HARMINCHAT

– Induljon, Kilences! Védekezzen, ha kell, de tűnjön el innen! – Wedge megdöntötte a gépét, hogy még egy pillantást vethessen Corran X-szárnyújára. – Jól csinálta.

A pilóta feltartott hüvelykujjal köszöntötte.

– A kilépési ponton fogom várni.

– Viszlát ott. – Wedge továbbbillentette a gépét, mígnem a bolygó betöltötte a látómezejét. Noha a négy protontorpedó, amit Corran meg ő a kábelalagútra lőtt, nem talált, a robbanás helye vastagon füstölgött, s ezzel nagyon jó célpontot nyújtott. Egyre inkább nyilvánvalóvá vált előtte, hogy elveszett. Gépét egy spirálcsavarral öt kilométernyire vitte a célponttól, és ráfordult a völgyre.

Han egyszer azt mondta: a ravaszság és éleselméjűség sokat számít, de a lényeg a megérzés. Gépét a völggyel párhuzamosan vezette, majd az orrát a jelzőtüzek felé irányítva ereszkedni kezdett. Ezúttal a megérzéseimre hagyatkozom.

A rejtett ütegből zöld lézernyilak szökkentek feléje. Mynock veszettül sivalkodott, de Wedge hol a tűzvonal alá vitte a gépet, hol föléje röppent, ezzel folyton célmódosításra kényszerítve az ellenfeleit. Ha vadászgépre lősz, számíts rá, hogy az mozogni fog. Felszíni jármű sosem csinál ilyet.

Olyasmit meg különösen, amire én készülök.

A céltávolságot mérő műszeren már a száz méterek peregtek, amikor rárepült az alagútra. Teljesen nyugodt volt, noha a birodalmiak folyamatosan lőttek rá.

Tudta, hogy nem fog egyfajta jedi transzba esni – ahogyan Luke szokott, akit irigyelt is emiatt. A nyugalma meggyőzte arról, hogy sikerrel fog járni a rajtaütés során, s mi több, egy életre megszerzi a tapasztalatot, hogy földi üteg sosem lesz képes megállítani egy X-szárnyút.

Egy kilométerre a célponttól Wedge visszavette a gyorsítót, és ellentétes irányú torlóerőt használt. Miközben a lézersugarak követték megszakadt repülési síkját, az X-szárnyú zuhanni kezdett, mint egy kődarab. Szabadeséssel zuhant a kanyon talaja felé. A földi üteg kezelői vagy azt hitték, hogy eltalálták, vagy megrémültek a hirtelen zuhanás láttán, mindenesetre abbahagyták a tüzelést.

Nem mintha ez számított volna. A talaj felett száz méterrel Wedge bekapcsolta a repulzorliftek generátorát, aminek zúgása végre elnyomta Mynock rettenetes sivalkodását. A vadászgép zuhanása hirtelen abbamaradt, és a gép a völgy talaja felett öt méterre lebegni kezdett. Körben porfelhő szállt fel, amit a földi ütegből kilövellő lézerfények szabdaltak szét. A mozgó üteg mögött a tűz fényében látszott hogy a terepet rohamosztagosok özönlik el. Wedge megállította a levegőben a gépét, és orrát a mozgó üteg felé fordította, majd elengedett egy protontorpedót. A lövedék az üteg ablakába fúródott. A mobil ütegjárműve felfúvódott, és szilánkjaira hullva felrobbant. A völgyet repeszzápor terítette be. Az X-szárnyú elülső pajzsa egy percig szikraesőt hányt, de azon keresztül Wedge látta, hogy a jármű hátulja rázuhan a kábelcsatornára. A tűz fénye jól megvilágította a célpontot.

Wedge átkapcsolt lézerre, és már nyomta is a gombot. A vezérsíkok pedáljaival állandó mozgásban tartotta a gépét, így valósággal lézerzáport zúdított a célpontra. Az alagút összeomlott, és olvadt ferrobeton folyt szanaszét. A rohamosztagosok fejvesztetten igyekeztek elbújni. Nem foglalkozott azzal, hogy rájuk lőjön egy X-szárnyúval katonákra lőni annyi, mint fényszablyával levágni egy leszakadt gomb cérnáját. Meg lehet csinálni, de annak van egyszerűbb és gazdaságosabb módja is.

Visszakapcsolt protontorpedóra, és kettőt beélesített. A szálkeresztet az alagútra helyezte, és megnyomta a ravaszt. Ugyanabban a pillanatban ráadta az energiát a repulzorliftre, és gépével a magasba szökkent.

A torpedópáros szétvetette az alagutat, és szikraesővel vonta be a völgyet. Az alagút szétrobbant, ezernyi tűzgömböt lövellt a magasba. A lökéshullám megremegtette a vadászgépet. Az alagút beomlott, kétoldalt nyitva tátongott, s a belőle szökő nyomás elfújta a közelben égő tüzeket A kanyon fala megrázkódott, szikladarabok zuhantak alá. A robbanás fényében Wedge még egy utolsó pillantást vetett a pusztulásra azután a kanyon sötétbe borult.

Megengedett magának egy mosolyt.

– Az alagútnak vége. Most már törődhetek magammal is.

Wedge teljes sebességre kapcsolt, és leválasztotta a póttartályát.

– Itt Zsivány Vezér Küldetés teljesítve.

– Vezér, itt Négyes. Minden sanda megvakult, Zsiványok biztonságban. Vezér felé sandák tartanak. Indulunk mi is.

– Ideje hazatérni, Zsiványok. Lógjunk meg előlük! Wedge éles ívben elindult az osztag többi négy hajója felé. – Kilences, vezesse a kilépést, én majd jelentem, ha baj van.

– Negatív, Vezér – A Nawara hangjából érzett aggodalom jeges tűként hatolt Wedge fülébe. – Kilencest sehol nem látom.

HARMINCHÉT

Corran szégyenszemre azt fontolgatta, hogy megszegi a parancsot, és fedezi a Vezért. Ez a gondolat elég sokáig kísértette. Igaza van. Az üzemanyag tartalékod elveszett. Megkaptad a parancsot, és tejesítetted. Tűnj el és helyezd magad biztonságba.

– Füttyös, aktivizáld a szenzorjaimat! A lehető legteljesebb képet akarom. A veszélyforrásokkal együtt. Az asztromech droid boldogan fütyörészett. Az első listából kiderült, hogy e közelharcból három skubi került ki épen. Egy egész osztag sanda van a légtérben, de azok nem jelentenek különösebb veszélyt. Bár nem hagyhatja őket figyelmen kívül, a rendszerből való távozását nem akadályozhatják meg.

Két skubi azonosító jele villogni kezdett. Füttyös nyomban kiadta Corran monitorjára a taktikai ernyőt. A két gép kivált a kötelékből, és egy nem látható, a légkörben zuhanó célpont felé igyekezett. Füttyös adataiból kiolvashatta, hogy az objektum zuhanása irányított, s hogy a TIE-pilóták nyilván erre figyeltek fel.

– Füttyös, mi a véleményed, nem a mi egyik siklónkra mennek?

Rövid cirpelés után Füttyös közölte, hogy a Devonian az.

– Gondoltam. – Corran a melléhez szorította a botkormányt, és nyújtott orsóba kezdett. – Page, ezúttal sokat köszönhetsz nekem.

A droid mély hangon tülkölt.

– Igen, tudom, mit csinálok. Ha zuhanórepüléssel elérek odáig, marad elég üzemanyagom. – Visszahúzta a gyorsítót. – És nem, ezúttal nem akarok számolni az esélyekkel. Eddig sem kértem őket soha, és most sem fogom. Az esély latolgatása a hazárdjátékhoz kell, és ha Page embereinek a legcsekélyebb esélye is megvan, akkor ez nem hazárdjáték.

Corran zuhanórepüléssel magasan az interceptorok fölé és mögéjük került. A második sandára koncentrált. Nem kapcsolt át protontorpedóra, mert a célkövető jelzése figyelmeztette volna őket a veszélyre. Ha sikeres akar lenni, akkor gyorsan kell cselekednie, ami azt jelenti, hogy a másik interceptornak is az első rárepüléskor kell megsemmisülnie.

Egy kilométer távolságban Corran előrenyomta a gyorsítót, és pontosan egy vonalban a sandákkal szintbe hozta a gépet. Talán egy kicsit oldalról kellene, akkor egyszerre lőhetném ki mindkettőt. Átkapcsolt lézerre, és megpróbált egyszerre lőni velük. A szálkeresztet a hátulsó sandára vitte, és amikor az zöldre váltott, tüzelt.

Négy pár lézersugár szaggatta szét az interceptort.

Az első sugár levitte a jobb szárnyát, amitől a gép bukdácsolni kezdett és belesodródott a tűzvonalba.

Egyszerre négy sugár hatolt be a kerek fülkébe, és robbantotta fel azt. Corran gyorsan orsóba kezdett, hogy kikerülje a törmelékfelhőt. Visszanyerve eredeti irányát, keresni kezdte a másik gépet. Nem találta, és éppen azon gondolkodott, hogy netán azt is eltalálta, amikor lézerfény vágódott a hátsó pajzsára.

Óriási, más sem hiányzott, mint egy forróvérű sith-ivadék TIE-pilóta. Megerősítette a hátsó pajzsot és balra húzva igyekezett egy síkba kerülni az Interceptorral. Elöl és oldalt semerre nem látta, ezért függőleges hurokba kezdett.

Az interceptor a hátsó pásztázó holtterében bukkant fel, és megint zöld fénybe burkolta a hátsó pajzsát.

Ki ez a bohóc? Corran ráfordult a bal szárnyvégre, majd visszarántotta a gyorsítót, és hagyta, hogy a gépe a bolygó felé zuhanjon.

– Füttyös a komot kapcsold egy kilométeres körzetre! Közöld a szállítógéppel, hogy amint lehet, szálljon le! Ez a fickó itt nagyon jó, és helyre van szükségem a közelharchoz.

Méltatlankodó füttyögés volt a válasz. Egy kérdés jelent meg a monitoron.

– Hát persze hogy jobb vagyok. Csak eljátszadozom vele. Most erősítsd meg a pajzsokat és maradj csendben!

Az interceptor egyre közelebb került Corran tatjához. Hátrahúzta a kormányt, mire a gép szintbe került, és a sanda elmaradt mögötte. A koréliai megvárta, amíg az interceptor ötszáz méterre megközelíti, akkor jobbra kisodródott. Rátaposott a bal vezérsík pedáljára, előretolta a gyorsítót, mire a gépe szembefordult a sandával.

Noha sokkal mozgékonyabb volt, mint függőleges szárnyú elődei, az interceptornak problémái támadtak a fordulóval. Túl lassan sodródott ki, és ezzel tökéletes célpontot nyújtott. Az első lövése két hatalmas lyukat égetett a jobb oldali szárnyba. A sanda forogni kezdett, Corran lőtt, de csak jobbról-balról kör belőtte a kerek fülkét.

A birodalmi pilóta megállította a forgást, és süllyedni kezdett. Corran ráfordult a jobb szárnyra, és utánahúzott. A TIE-pilóta kitérő manőverekkel próbálkozott, de a sérült szárny meggyorsította a gép mozdulatait, amikből egyre nehezebben tudott kikeveredni.

Corran rávitte a szálkeresztet, s amikor a sérült szárnyú interceptor jobbra húzott, lőtt. A lézer levitte a teljes jobb szárnyat. A sanda abban a pillanatban pörögni kezdett, de ebből már nem volt kiút. Corran nem várta meg a végét, felkapta a gépét, és eltűnt. Magában titkon remélte, hogy a pilótának van annyi esze, hogy katapultál.

A képernyőre pillantott, és a hajójával az osztag találkozási pontja felé fordult.

– Kilences a Zsivány Vezérnek, még itt vagyok.

Wedge válaszán túl számos méltatlankodó megjegyzést hallott a komban.

– Azt mondtam, távozzon, nem azt, hogy maradjon, Kilences.

– Vettem, Vezér. Én menni akartam, de két sanda rám akaszkodott.

– Tehát szembeszállt velük.

– Megbosszultam Kre'fey tábornokot. – Corran tudta, hogy Wedge megérti a célzást, és tudni fogja, hogy az interceptorok a szállítóhajót vették célba. Az üzemanyag-kijelzőre pillantott. – Vezér, baj van!

– Tudom, Kilences, az asztromech most válaszolt a kérdésemre.

A twi'lek hangja hallatszott a hangszóróból.

– Vezér, további tizenkét sanda szállt fel és tart egyenesen felénk.

– Vezér, itt Négyes. Maradjunk. Csak huszonketten vannak.

– Vezér, itt Ötös. Beszállok.

– Kösz, fiúk – mosolygott Corran.

– Csendet! Ez itt nem demokrácia, és hogy ki mit szeret, az nem számít. Parancsot teljesítünk, és a többiek sikere azon múlik, hogyan teljesítjük a parancsot. – Egy pillanatra statikus zörej hallatszott a hangszóróból, azután Wedge folytatta. – Már így is eltértünk a szabályzattól, amikor a parancsot teljesítettük. Változás a tervben. A napos oldalra kerülünk, és magunkkal csaljuk a birodalmiakat. Kilences, maga a sötét oldalon leszáll. Az atmoszféra ritka, de a létfenntartó rendszere majd kompenzálja. Ha végeztünk a sandákkal, magáért megyünk.

– Rendben lesz, Vezér – Corran felzárkózott a gépével az osztaghoz. – Négyes, hányat lőttél ki?

– Hatot. És te?

– Hármat, ha a kanyonban lévőt is számolom.

– Az is érvényes, Kilences. Nem mindennapos eset, de számít.

– Kösz, parancsnok.

Rhysati szállt be a társalgásba.

– Mit csináltál, Kilences?

– Bonyolult. Majd később elmesélem. – Mihelyt kiejtette az utolsó szót, kiszáradt a szája. – Nekem csak tizenhét trófeám van. Kettővel rám vertél, Négyes.

Majd beleszámolom azokat is, amiket a sötét oldalon lövök ki.

– Az kevés lesz, Kilences.

– Gavin áll az élen, Kilences – hallotta Nawara Ven hangját.

– Sosem kételkedtem benned, kölyök. Jól csinálod. – Feltűnt előtte a hold. – Isten hozott a csapatban!

– Tíz másodperc múlva elválunk, Zsiványok. Kilences, ne érezze úgy, hogy hősködnie kell!

– Nem-e? Zsivány vagyok, nem? Azt hittem, a dicsőség vele jár

– Hát persze, Kilences. Szétválunk.

Corran balra elhúzott, az osztag pedig továbbment jobbra, és hamarosan megjelent a koréliai hátsó monitorján.

– Később találkozunk, barátaim.

Ha volt is válasz, a horizonton túlról már nem ért el hozzá.

Corran lelassított, és megközelítette a hold felszínét. Kikapcsolta a komot, és a szenzorokat passzív üzemmódba helyezte.

– Oké, Füttyös, egyedül maradtunk. Keressünk egy lyukat, ahol meghúzhatjuk magunkat! Nem, nem bújunk el, csak álcázzuk magunkat. A parancsnok is tudja, hogy a trükkjüket nem mindegyik birodalmi pilóta fogja bevenni. El fognak jönni értünk. Semmi kedvem egyedül meghalni, de ha magammal vihetek néhányat, akkor semmi gond.

Biztosan, mint az adó, és lassan, mint a papírmunka, de eljönnek. Corran egy kráter oldalsó űregében megbújva figyelte, amint az interceptorok nyomok után kutatva elhúznak felette. Bizonyára teljes energiával működtetik a szenzorjaikat, és ha csak lefelé irányítják, megtalálják őt, hiába passzívak a receptorai.

Füttyös feltérképezte a szenzorok különböző energiajegyeit, és tizenkét interceptort különböztetett meg. Ez azt jelenti, hogy tíz nem tért vissza az üldözésből. Ha beszámítom, hogy a Zsiványoknak ötvenpercnyi idejük van, ez nem is olyan rossz.

Felnyúlt és megérintette az üvegacél fülketetőt.

– Füttyös, ezek már fél órája kutatnak itt. Van valami terved?

Füttyös gúnyosan fütyörészett.

– Jól van, csak kérdeztem. – Corran beindította a hajtóműveket, és az energiát a fegyverekre kapcsolta. Beélesített két torpedót. – Szólj, ha kész vagy!

A konzolján megjelent a visszaszámláló óra, és lassan peregni kezdett visszafelé. A sandák tovább folytatták kereső manővereiket, és egyre közelebb értek hozzá. Abban a pillanatban, hogy meglátta őket, utasította Füttyöst, hogy elemezze a mozgásukat. Kiderült, hogy állandó sebességgel és szabályos fordulókban haladnak. Ez azt igazolta, amit Corran sejtett: a pilóták betáplálták a keresésparancsot, és a többit az autopilótára bízták.

Ez azt jelenti, hogy tudjuk, pontosan hol lesznek harmincöt perc és harminc másodperc múlva. Elvigyorodott. Én halott leszek, de nem sokára ti is meghaltok, és az egész ettől számít győzelemnek.

Corran rájött, hogy dühös, amiért meg fog halni. Ez az érzés logikusnak tűnt, noha az érzések többnyire nem azok. Ha valaki most megkérdezné tőle, hogy mit érez, azt válaszolná, hogy halálra van rémülve amiért észnél van. Valójában azonban a haragja elnyomja a félelmét.

Mélyet sóhajtott, és igyekezett relaxálni. Félelemnek és haragnak itt nincs helye. Tudta, hogy előbújni és leszedni néhány interceptort csak azért, hogy magával ragadjon néhányat a halálba, nem okos dolog. Nem tudta, hogy a pilótáik klónok, önkéntesek, sorállományúak vagy zsoldosok – de hogy kik, az nem is igazán számít. Most ugyanazért fog szembeszállni velük, amiért odalent Borleiason is megtette.

Meg kell akadályozni, hogy a Birodalom további életeket oltson ki. Én nem bosszút állok; én másokat védelmezek. Elmosolyodott. Most értelmet nyert az, hogy ő, aki olyan emberek fia és unokája, akik a CorSecnél életeket mentettek meg, szintén a CorSec kötelékébe lépett, most pedig itt van, a Lázadók között. Az élete, az apja élete, a nagyapja élete mások életének oltalmazására szenteltetett. Most pedig Salm felszínen tartózkodó embereit és a bombázóit védelmezem. A számláló elért a nullához. Corran meghúzta a ravaszt.

A protontorpedók kiröppentek az X-szárnyú két oldalán elhelyezett vetőcsövekből. Mivel úgy voltak beprogramozva, hogy adott időpontban adott helyen legyenek, nem kellett célzárat használnia. Egy kilométer választotta el őket a célponttól, amit harminc másodperc múlva el is érnek.

Az első torpedó telibe kapta az első interceptort és felrobbant. A sanda atomjaira hullott szét. A második lényegében elvétette a célt, de a beprogramozott helyen felrobbant, és levitte a sanda jobb oldali szárnyát. Az interceptor pörögve rázuhant egy bazaltmonolitra, és felrobbant.

Corran előretolta a gyorsítót, és gépével kirontott a lávaüregből. Amint kiért, hátrahúzta a botkormányt, és felszökött az égre. Látta, hogy az interceptorok felbontják a kereső alakzatot, de egyikük sem indult el feléje. A szenzorjaik továbbra is a felszínre vannak irányítva.

Átkapcsolt lézerre, és összekapcsolta a négy ágyút. Ettől le fog lassulni a tűzsebessége, de majd gondosabban céloz. Megfordítva a gépét szemügyre vette az interceptorokat, és elhúzott a vulkáni kráter mellett. Látva, hogy két másik sanda közeledik az előbbi kettő kilövésének helyére, a jobb szárnyvégen megfordult, és hosszú ívbe kezdett.

Lejjebb szállt, és elbújt egy kis völgyben egy vulkáni és egy meteorkráter között. A hasadék végén kibukkanva a holdi síkság fölé felemelte a gép orrát, és két lövést eresztett az egyik sanda hasára. A vadászgép pajzsa megóvta a folyékony fémesőtől, ami a két gép felrobbanását követve a felszínre záporozott.

Füttyös büszkén fütyörészett.

– Eltaláltad, a Horn gyerek egy gondolattal megelőzte a bacta-fiúkat. – Dugóhúzóval igyekezett kikerülni a sanda társának válaszát. Egy pillanatra szintbe hozta a gépet, majd hirtelen jobbra szökkent. Kilencven fokra az eredeti irányától megint szintbejött, majd egy balos ívvel visszafordult az interceptor felé, ami igyekezett mögötte maradni. Corran megperdült, lőtt, majd megint jobbra húzott.

Füttyős kérdésére megrázta a fejét.

– Nem, nem hiszem, hogy meghalt. Csak megpörköltem egy kicsit.

Corran megfordult a géppel, és a vezérsíkkal visszaállt az eredeti röppályára. A hold gyér légkörét zöld lézertények szabdalták, amint az üldözői megpróbálták kilőni. Füttyös mind a kilencet megjelenítette a képernyőn, és a legközelebbit vörösen villogtatta. Corran a sisakjában hallotta a statikus zajt, valahányszor egy lövés meggyengítette a pajzsát. A generátorok azonban gyorsan helyreállították az energia-egyensúlyt.

Az üzemanyag-kijelzőjére pillantott.

– Ha meg akarjuk őket tanítani a repülés néhány fortélyára, ideje felrúgnunk egy-két szabályt. – Balra kitört, feljebb szállt, és megfordítva a gépét a vulkáni kráter felé fordult. – Na lássuk, hogyan viselkednek a nehézfiúk olyan helyzetben amelyben a nehézfiúk is elhányják magukat!

Az asztromech droid üzenetet küldött a képernyőre.

– Igen, becsaljuk őket a kalderába, ez jó ötlet. A zárt hely jobban rájuk ijeszt majd, mint az én támadásom. Wedge is ezt tette a TIE-kkel a Rachuknál. Corran levitte a vadászgépet a kráter közepére, és leállította a torlóműveket. Bekapcsolta a repulzorliftet, és mozdulatlanul lebegett a vulkáni üveg aréna felett.

Amikor a gépe orrát az ég felé fordította, hallotta Füttyös válaszát egy korábbi megjegyzésére.

– Hát igen, a kilenc az egyhez elég tisztességtelen arány.

Az X-szárnyú vadul rázkódott, mintha egy óriás rázta volna a kezei között. Füttyös aggodalmasan huhogott, Corran pedig úgy érezte, kifordul a gyomra. Vonósugár! Mindennek vége.

Az asztromech droid szánalomra méltón vinnyogott. Corran elolvasta az üzenetet és megrázta a fejét.

– Hé, ez nem a te hibád. Te mondtad, hogy az esély mit sem számít. – Amikor az első interceptor felbukkant a kráter pereme fölött, bekapcsolta a torpedók vezérlését.

– Szenzorokat előre, Füttyös! Tanítsuk meg, hogy egy csapdába ejtett Zsivány még nem halott, de halálos!

HARMINCNYOLC

A hiperűr csendjében Wedge hátrapillantott a válla fölött.

– Egészen biztos vagy ebben a keresőmátrix dologban?

Mynock hátrafordult, és szinte esdeklő hangon tülkölt.

– Nagyszerű. -A droid számadataiból kiderült, hogy a birodalmiak standard keresőmátrixát alkalmazva két és fél órába telik a hold sötét oldalának teljes átkutatása. Ha Corran előttük tud maradni, és átcsúszik a nappali oldalra, akkor azt is át kell kutatniuk. Ez azt jelenti, hogy el tud bújni előlük. Ha nem... Wedge az órájára pillantott. – Ha nem, akkor minimum másfél óra múlva rábukkannak.

Wedge keze ökölbe szorult. Tudta, hogy amennyire a küldetés engedi, mindent meg fognak tenni, hogy kihozzák Corrant. Az első tíz interceptort elintézték, mert a találkozási ponton megfordultak, és várták őket. Az öt Zsivány gyorsan szétszórta őket, de a közelharc felemésztette az üzemanyagukat. Ezért kiugrottak a hiperűrbe, és hagyták, hogy a másik tizenkét sanda Corran nyomába eredjen.

A Noquivzor felé végzett első ugrás után mindenkit utasított, hogy készítsenek tervet Corran kimentésére. Az elmúlt három órában összeállt a terv, és most már minden csak attól függ, hogy a Borleiason lévő hírszerzők mit mondanak. A Védőszárny még nem érte el a Borleiast, mire a Zsiványok leszálltak a Noquivzoron, de van rá remény, hogy Page emberei felszednek valamilyen birodalmi adást, és megtudják, mi történt.

Ez sokáig fog tartani, az információ megszerzése a holonetről azonban gyorsan megy. Nyilván már elküldték a jelentést a támadásról, és lehetséges, hogy az tartalmaz Corran helyzetére vonatkozó részleteket is. A második ugrás után utasította Emtrit, hogy nézzen körül a holoneten, mi a helyzet a Borleiason. Tudnom kell, mire számítsak, ha visszamegyek.

A terv lényege igen kockázatos volt, és tudta, hogy Ackbar sose menne bele. De a rizikóban rejlett az előnye. Corran önként ment a bevetésre. Veszteséglistára lehet venni, de senki nem olyan őrült, hogy mások életét is kockára tegye a kimentésére.

Amennyire Ackbart ismerte, ő is ezzel érvelne, ugyanakkor nem volna képes lemondani egyetlen emberéről sem. Túl sok barátomat elveszítettem már a Birodalom miatt ahhoz, hogy a többiekért mindent megtegyek. Úgy vélte Tycho Celchu beszervezése az osztagba is ezt a célt szolgálta. Grimaszt vágott, és elmosolyodott. És megvédeni őt Salmtól nehezebb feladat lesz, mint Corrant hazahozni a Borleiasról.

A Noquivzoron feltankolhatnak, és fél órán belül ismét útra készek lehetnek. Egy órán belül indulhatnak is, mivel a technikusok szerint ennyi időbe telik, mire a Forbiddenre visszatelepítik a lézerágyúkat. Tychóval a siklóban és az X-szárnyú kísérettel éppen elegen lesznek a Borleias környékén lebzselő tucatnyi interceptor ellen.

Tucatnyi? Fogadok, hogy Corran alig hagy belőlük hatot.

Wedge egy percre megpihent. Rádöbbent, hogy Corranra, mint Corranra gondolt, nem mint Horn hadnagyra. A távolság, amit igyekezett megtartani Corrannal, semmivé foszlott. Szándékosan tartotta a távolságot az újoncokkal, hogy nyilvánvaló legyen, ki a főnök. Egy ilyen laza osztagban, mint amilyen a Zsiványkommandó, disztingválni kell, ha azt akarja, hogy az emberei kövessék.

Most azonban rádöbbent, hogy csak azért különült el tőlük, hogy önmagát védje. Annyi barátot elveszített már, annyi fájdalmat okozott neki bajtársai halála, hogy nem szívesen engedett közel magához senkit. Ha nem barátkozik velük, akkor a haláluk sem lesz annyira fájdalmas. Sajnálta Lujayne Forge, Andoorni Hui és Peshk Vri'syk halálát, de nem fájt neki annyira, mint Biggs, Porkins vagy Dack halála.

Az érzelmi távolságtartás a szív pajzsa. Szüksége van erre a pajzsra, máskülönben a Birodalom ellen viselt harc felelőssége összeroppantaná. Miután látta, hány embert mészároltak már le ebben a harcban, most úgy érzi, mindez értelmetlen volt. De ha így éreztünk volna akkor a Halálcsillag még ma is emésztené a bolygókat, és még ma is a császár uralkodna a galaxisban. Corran elnyerte Wedge barátságát, és nemcsak az ügyessége miatt, hanem mert megfogadta a tanácsait, amiket a belépésekor mondott neki. Corran tisztában van vele, hogy azoknak az időknek már vége, amikor egy csapatszállító sikló oltalmában üldözték az interceptorokat. És ő választotta ezt az utat, mert tudta, hogy nincs más út. És annak idején a többiek is ugyanígy döntöttek.

És most ők is vissza akarnak menni Corranért. Na a Noquivzortól közvetlenül a Borleiashoz ugranak, és nem tesznek figyelemelterelő kitérőt, akkor három óra alatt odaérhetnek. Ezzel a birodalmi erők a Noquivzor nyomára juthatnak, de Wedge remélté, hogy Page emberei adnak a birodalmiaknak más gondolkodnivalót is. Ha a Borleias rendszer túlsó peremén ugranak ki és onnan egy rövid ugrással közelítik meg a célt, akkor rejtve maradhatnak. Legalábbis remélem.

A parancsnoki műszerfalon egy zöld gomb villogni kezdett. Wedge megnyomta, és a Noquivzor kibukkant a hiperűrből. Nyomban bekapcsolta a komot.

– Zsivány Vezér Emtrinek.

– Itt Emtri, uram. Sürgős üzenet van Bror Jace részére.

– Nem lehet fontosabb, mint az én parancsom, Emtri. Mondd meg Zraiinak, hogy szedje össze a technikusokat, és azonnal szereljék fel a lézereket a Forbiddenre. Egy óra múlva indulunk vissza.

– Igen, uram.

– És vedd fel a kapcsolatot a Borleiasszal. Látni akarok minden holonetüzenetet, ami a Borleiasról indul.

– Igen, uram. -A droid igen lelkesnek mutatkozott. – Uram, máris van néhány információm a Borleiasról.

– Tényleg? – Wedge érezte, hogy megdobban a szíve.

– És mi? Csak nem Corranról van szó?

– De igen, uram.

– Add át.

– Egy hologram.

Wedge a szemöldökét ráncolta.

– Akkor konvertáld kétdimenziósra, és küldd át

– Csak nem akarja megvárni, uram?

– Emtri!

– Csak mert máris átküldtem.

A monitoron megjelent Corran Horn képmása. Wedge megrázta a fejét. Micsoda?

– Ha ezt látná, Antilles parancsnok – mondta Corran ünnepélyesen. – Tudom, miért hagytak hátra...

HARMINCKILENC

Corran elküldött egy torpedót, és nézte, hogyan porlik szét az interceptor Gyorsan átkapcsolt lézerre, és megsorozta a következő gépet. A vonósugár valamelyest korlátozta a mozgásban, de kitartóan nyomta a vezérsík pedálját, s végül a gépe a kívánt irányba fordult. Na még egy kicsit...

A vörös lézersugár belefúródott a pilótafülkébe, és a TIE-vadász felrobbant.

Corran a kezére pillantott, mert nem emlékezett rá, hogy megnyomta volna a ravaszt. Egy másik lézersugár egy újabb TIE-gépet alakított át tűzgömbbé. Hát ez meg mi a...?

Füttyös veszettül tülkölni kezdett.

Corran tétovázott, nem értette, mi megy végbe körülötte, és miközben gépével a kráter pereme fölé emelkedett, megnyomta a kom gombját:

– ...ismétlem, működik a hiperhajtóműved?

Felismerte a hangot.

– Mirax?

– Ja. Készülj fel, kicsempészlek innen.

– Jó a hiperhajtásom.

– Akkor üsd be a kódomat!

– Füttyös, csináld!

Corran nem engedhette meg magának, hogy hátrapillantva megnézze a felmentő hajót, mert a szeme előtt lejátszódó kép is lekötötte a figyelmét. A Borleias holdjának sötét oldala pillanatok alatt csillagmezővé változott, ahogyan a TIE-vadászok csillaggá. Zöld lézertűk szökkentek feléje, de leperegtek a pajzsáról. Visszatüzelt, s ezzel szétszórta a sandákat, amik így jobb célpontot nyújtottak a Skate lézerágyúinak.

Füttyös figyelmeztető jelet sípolt, miután nem sokkal a csillagmező megnyúlt, és ők kiléptek a hipertérbe. Egy vagy két másodperccel később már a Pyria rendszer körül keringtek elliptikus pályán.

– Corran, kerüld meg a hajómat, és gyere a dokkba!

– Boldogan, Skate. – Beütötte a megfelelő koordinátákat, s már csak arra figyelt fel, hogy a húsz és fél méter hosszú vadászgép leül a dokkban. Megvárta, amíg Mirax elvégzi a nyomáskiegyenlítést, azután felnyitotta a pilótafülke tetejét, és kiugrott az X-szárnyúból. Hangos huppanással ért földet, és elmosolyodott, amikor látta kinyílni a zsilip ajtaját.

– Engedélyt kérek a fedélzetre lépni, Terrik kapitány!

– Előbb ígérd meg, hogy nem mondod el az apámnak! – mondta Mirax mosolyogva, majd odasietett hozzá. – Belehalna, ha meglátna egy CorSec jelzéssel ellátott X-szárnyút a hajója dokkjában.

– És ha az én apám nem hal meg évekkel ezelőtt, most az én hajóm is felvenné őt. – Corran megölelte Miraxot. – Megőrzöm a titkodat.

– Én is, Corran.

Nem lazított az ölelésén, amíg nem érezte, hogy Mirax szorítása nem enyhül.

– Ragyogóan tudsz lőni. Semmi perc alatt elintéztél három interceptort.

Mirax kibontakozott az ölelésből, és a zsilip felé intett.

– Ő volt, nem én.

Az ajtóban álló árnyék vállat vont.

– A Skate ragyogóan stabil lőállás. És a sanda pilótái sem voltak a Birodalom legjobbjai. Corran levette a sisakját, és odament, hogy kezet rázzon a férfival.

– Akkor is jó lövés volt, Celchu kapitány – Ezzel a gyakorlattal nem értem, miért nem repül velünk. Antilles parancsnok azt mondta, ezt ne kérdezzem meg, és most nincs is itt az ideje, de tudni akarom.

Mirax megveregette Corran vállát, és a kezét rajta nyugtatta néhány másodpercig. Corran nem tiltakozott.

– Gyere fel a hídra! Kiugrunk a hiperűrbe, és egy szempillantás alatt a Noquivzoron leszünk.

– Tényleg?

Mirax a legközelebbi válaszfalra csapott.

– A Skate 0.6 fénysebességre képes. Nem olyan gyors, mint a Falcon, de szebb annál. A mi sebességünkkel elég, ha levágunk egy kitérőt, és egy órával korábban érünk haza. Ahogy idefelé is tettük.

Corran a szemöldökét ráncolta.

– De hogy kerültök ide, amikor senki nem tudta, hol vagyunk? Antilles parancsnok nekünk is csak a második ugrás után árulta el.

A csempész kedvesen rámosolygott.

– Nem tehetek róla, hogy beszélsz álmodban.

Tycho felnevetett.

– Mirax felfedezett egy kiskaput a biztonsági rendszeren. Ideérve a hold sötét oldalán bukkantunk ki. Figyeltük a Borleias forgalmát, de semmi szokatlant nem észleltünk, ezért nyitva hagytuk a komcsatornát, és vártunk. Akkor jött az osztag.

Corran leült velük szembe.

– Ha jelezted volna, hogy itt vagy, azzal figyelmezteted a birodalmiakat.

– Pontosan. – Tycho követte Miraxot a pilótafülkébe, és leült az egyik katapultülésre. – Mivel az osztag limitálta a komcsatornát, nem tudtuk, mit tervez a parancsnok, de amikor kiértünk a napos oldalra, a birodalmi adásokból kikövetkeztettük a dolgokat. A verpin droidom ért a dekódoláshoz. Rejtve maradtunk mindaddig, amíg a TIE-interceptorok keresni nem kezdtek. Akkor úgy döntöttünk, hogy ha elérik a vulkánt, kitörünk, és elmenekülünk.

Mirax Corranra pillantott.

– Akkor felbukkantál te, a nyomodban a sandákkal, mi meg kirángattunk onnan.

Corran kuncogott, miközben beszíjazta magát az ülésbe.

– Már éppen azt hittem, halott vagyok.

– Képzelem, az osztag is azt fogja hinni, amikor visszatér a Noquivzorra. – Tycho Corran térdére csapott. – Nagy meglepetés lesz, mi?

– Ja, én is azt hiszem. – Corran összevonta a szemöldökét. – Van egy ötletem, megtréfálhatnánk őket.

Mirax eddig a műszereivel foglalatoskodott, s most a sullustai pilótára pillantott.

– Menjünk, Liat, amilyen gyorsan csak tudunk! A Pulsar Skate az első hajó, amely kicsempészett egy embert a sírból, és azt hiszem, ezzel megalapoztuk a jövőnket.

NEGYVEN

– ...a Borleias holdján – folytatta Corran képmása. – És tudom, hogy a döntés nem volt könnyű.

Wedge összevonta a szemöldökét. A Borleias holdján? Honnan tudja? Várjunk egy pillanatra!

– Szeretném, ha tudná, nem neheztelek a feladásom miatt. Ezt bizonyítandó kiutalok önnek egy üveg Whyren's Reserve whiskyt Emtri készletéből, és egy rhyscaté-süteményt, ami éppen kisül, mire hazaérnek.

– Juhéé! – hallatszott Gavin önfeledt kiáltása a komban.

Wedge megnyomta a kom gombját.

– Horn, ha még nem halt meg, most majd meg fog.

Corran képmása nevetésben tört ki.

– Örülök, hogy látom, parancsnok. Isten hozta itthon.

Wedge hátradőlt, és megemelte a félig töltött poharat, és a pihenőszoba világításában megcsodálta a borostyánszínű folyadék tisztaságát. Az ital látványa, s a tény, hogy Corran sértetlen és megint köztük van, elűzte a félelmét, és enyhítette a vállára nehezedő terhet. Feltette a lábát az asztalra, és amióta az eszét tudta, most első ízben igazából elengedte magát.

Így visszaemlékezve rá, Corran üzenete nagyon vicces volt. Elnézte a zöld szemű pilótát, amint felszeli a rhyscate-et, és szétosztja a pilóták között. Mindannyian boldogok voltak, amiért egészségesen tértek vissza a bevetésből. Wedge tudta, hogy a többiek is ugyanúgy megrémültek, mint ő, amikor venni kezdték Corran üzenetét, és ugyanúgy meg is könnyebbültek, amikor kiderült, hogy csak tréfáról van szó.

Corran a tréfában is elsőrangú. Meg fog fizetni érte, de akkor is jó volt.

Wedge oldalvást Tychóra pillantott.

– El sem akarom hinni, hogy képes voltál továbbítani ezt az üzenetet.

Az alderaani vállat vont.

– Az a rémült arckifejezés, amit produkáltatok, minden képzeletemet felülmúlta.

– Ezt nem felejtem el, Celchu kapitány.

– Azonkívül nem várhattam meg, amíg elindultok Corranért. – Tycho belekortyolt a lumba. – Reméltem, hogy nem haragszol érte.

– Efelől ne legyél olyan biztos.

Wedge is belekortyolt a whiskyjébe, és egy percig a nyelvén ízlelgette. Félig nyitott száján véve a levegőt hagyta, hogy az aroma szétáradjon a tüdejében, azután lenyelte az italt. Elmosolyodott.

– Corran a halálból tért vissza, ezért megértem, hogy te is újjászülettél. Három sanda, mi?

Tycho ünnepélyesen bólintott.

– Kettő egy vonalban volt, még Emtri is eltalálta volna őket. A harmadik meg szinte adta magát, könnyű lövés volt.

– És persze a Szövetség Biztonsági Szervezete nem örült neki, hogy megszegted a házi őrizetet.

– Hát nem túlságosan örültek, amikor bezártuk őket. – A másodtiszt Wedge-re kacsintott. – A probléma az volt, hogy rést kellett találnunk a rendszeren, de mindent meg tudunk magyarázni, amit meg kell, hiszen máskülönben nem érhettük volna el időben a Borleiast, hogy figyelmeztessünk titeket, már ha ez volt a célunk. – Könnyebb bocsánatot nyerni, mint engedélyt kapni – kuncogott Wedge. – Nekem is valami hasonlót kellett volna tennem, hogy visszamehessek a Borleiasra. Nem lesznek biztonsági problémáid?

– Nem hiszem. Az ügyet lezárni annyit tesz, hogy hosszasan el kell beszélgetnem Emtrivel.

– Vond bele Corrant is!

Tycho a fejét rázta.

– Neeem, ez bonyolultabb, mint ezt először hittem.

– Hát az osztag vezetése nem éppen suhancnak való feladat. – Wedge gyorsan lekapta a lábát az asztalról, és letette a poharát, amikor látta, hogy Corran közeledik a süteménnyel. – Jó az illata.

– Mirax készítette. – Corran Tychónak is adott egy szeletet. -A Korélián ezt csak ünnepi alkalomra sütik.

Wedge elvette a süteményt.

– A visszatérése a Borleiasról éppen elég ok az ünneplésre, akárcsak a Szövetség legfrissebb szuperpilótájának köszöntése.

Corran meglepődött. – Az enyém?

– Nem – mondta Wedge, és az ünnepségre késve érkező férfi felé fordult. – Gratulálok, Bror Jace! Az a három interceptor, amit a Pyria rendszerből távozóban ölt meg, az első helyre juttatta. Eggyel megelőzte Horn hadnagyot.

A thyferrai kihúzta magát, kék szeme csillogott a büszkeségtől.

– Köszönöm, parancsnok. – Egy percig lehajtott fejjel állt, azután elvette ő is a süteményt, amit Mirax nyújtott feléje. – Ez jó hír, és talán enyhíti azt a hírt, amit most hallottam.

Wedge letette a süteményét a pohara mellé az asztalra, és felnézett rá.

– Mi volna az?

– Egy üzenet várt a Thyferráról. A nagybátyám, a család feje, haldoklik. Az Emdik legfeljebb két hetet jósolnak neki. Már a bacta sem segít rajta.

– Borzalmasan sajnálom, Mr Jace... Bror – Tycho a másodtisztjére pillantott. – Tycho, el tudod...

– Nem probléma, Wedge. – Tycho felállt. – A részvét nem ok az egység elhagyására, de ha azt mondjuk, hogy toborzó körútra megy, a hatóságok elnézik. Mihelyt összepakolta az X-szárnyúdat, már indulhat is, Mr Jace.

– Köszönöm.

Corran kezet nyújtott Brornak.

– Sajnálattal hallom, hogy a nagybátyád beteg. És sajnálom, hogy veszítettem ellened, de örülök neki, hogy ilyen szépen csináltad.

– Nekem is tetszett a te húzásod. – Bror megszorította Corran kezét. – Szívesen ajánlanék még egy versenyt, de most már én sem akarom, hogy széthúzás legyen a csapatban.

– Egyetértek. – Corran felvett egy darab süteményt, és a szájába dugta.

Mindenki követte Corran példáját, és Wedge, miközben a süteményt rágta, ismét a Yavin 4-en érezte magát. Ott is így fogyasztották el utolsó ebédjüket, mielőtt elindultak a Halálcsillag ellen. De tudta, hogy nem a rhyscate íze idézte fel benne az emléket, mert a Yavin 4-en koránt sincsenek olyan alapanyagok, amelyekből ezt a süteményt el lehetne készíteni. Nem bizony. Sokkal inkább az egység érzése az, ami visszarepített a múltba. A közös szellem, ami már akkor is velünk volt, amikor a Zsiványkommandó még nem is létezett. Az volt akkor is az osztag lelke, és az most is. Ez itt a Zsivány kommandó maga. Nem az újjáélesztése, hanem folytatása a réginek.

– Szeretnék pohárköszöntőt mondani, barátaim, ha megengeditek. – Wedge felemelte a poharát, és a többiek követték a példáját. – A Zsiványkommandóra, a barátokra, akiket elveszítettünk, a csatákra, amiket megvívtunk, és a rettegésre, ami az ellenség soraiban megelőzi a visszatérésünket.

EPILÓGUS

Kirtan Loor fél térdre ereszkedett Ysanne Isard életnagyságú hologramja előtt.

– Kérem, bocsásson meg, igazgató asszony, de utasított, hogy azonnal értesítsem minden fejleményről!

Isard idegesen intett feléje.

– Láttam Derricote igénylését, még több gamorreait kér Volt netán valami változás?

– Nem tudom biztosan.

– De az igénylést aláírta.

– Igen, igazgató asszony.

Noha Isard a mintegy három kilométerre lévő toronyirodájából projektálta a hologramját, az adás nem tompította az arcára kiült haragos vonásokat. A szeme mintha a holoneten keresztül is szikrákat szórna.

– Bocsásson meg, igazgató asszony, de Derricote tábornok még mindig nem tért magához a borleiasi vállalkozásának elvesztése miatt! Azt mondta, ön megígérte neki, hogy visszamehet, ha teljesíti az ön feltételeit.

– Ez úgy is lesz. A Szövetség borleiasi felügyeletének nem sok köze lesz a dologhoz. – Isard képmása határozott pillantást vetett Kirtanra. – Tehát semmi változás Derricote részéről?

– Tudomásom szerint nincs, igazgató asszony.

– Akkor miért ez a sürgős hívás, Loor ügynök?

– A Zsiványkommandóba beépült ügynökünk hasznos információval szolgált. A Zsiványok a Borleiasra fognak költözni, és ott rendezik be a támaszpontjukat, ahonnan a Mag felé akarnak terjeszkedni.

Isard a körmével megkocogtatta a fogait.

– Ezt nem gondoltuk volna.

– És azt is jelentette, hogy a legjobb pilótájuk, Bror Jace visszatér a Thyferrára, hogy meglátogassa a családját. – Loor hátranyúlt, és az asztaláról felvett egy adattáblát, majd belenézett. – Tekintve, hogy a Thyferrán közel azonos számban vannak lojalisták és Lázadó-szimpatizánsok, egy Zsivány hős látogatása nem volna jó dolog. Mivel ismerjük az útvonalát, már felkészítettem a BlackAsp Interdictor osztályú cirkálót, hogy tartóztassa fel és semmisítse meg.

– Nagyon okos gondolat volt, Loor ügynök. – Isard lassan bólintott, de a szeme a távolba révedt. – Módosítsa a parancsát, és élve fogassa el, ha lehet. Megvan hozzá a képességem, hogy a Lázadók leghívebb tagjait is átállítsam az én oldalamra. A Lusankyán már van is helyem Jace számára. Igen hasznos lehet a számunkra a jövőben.

– Az elfogást egy olyan rendszerben terveztem, ahol sok a csempész, így a cirkáló jelenléte nem kelt feltűnést. Ha megnöveljük a csempészelfogások számát, eltitkolhatjuk, hogy tudomásunk volt Jace érkezéséről.

Coruscant ura gúnyos pillantást vetett rá.

– Valóban úgy gondolja?

– Mire céloz, igazgató asszony?

– Nem feltételezi, hogy Corran Horn gyanút fog?

Kirtan elgondolkodott, majd azt mondta:

– De igen, gyanút fog, de nem annyira együgyű, hogy ne lehetne visszatartani.

– Ez egybevág azzal, amit az aktájában olvastam róla – mondta Isard, és elmosolyodott. – De ehhez további információkat kell beszerezni, így van?

– Igen, igazgató asszony

– Jól van. – Összekulcsolta a kezét a háta mögött. – Kiszivárogtattam az információt, hogy maga ölte meg Gil Bastrát.

– Micsoda?

– És a mellékelt adatokból az is kiderül, hogy maga most itt tartózkodik, a Császári Központban.

Kirtannak leesett az álla. Ő már látta Hornt egyszer dühöngeni, és el tudja képzelni, mi lesz, ha a nyomába ered annak, aki lemészárolta a CorSec-es kollégáit. Horn még Bosskot, a trandossai fejvadászt is felhajtotta, aki az ő apját ölte meg. Kirtan örült, hogy megszabadult Bossktól, mert meggyőződése szerint a fejvadász ügyetlensége miatt halt meg Horn a csempész helyett. Mivel Bossk egy magasrangú birodalmi tiszt alatt szolgált, Hal Horn vétlen halála nagyon rossz fényt vetett rá.

– Igazgató asszony, csak nem azt akarja mondani, hogy a Zsiványkommandó ide készül, a Császári Központba?

– De, valójában erre számítok – felelte Isard, és elmosolyodott. – És remélem, a jóslatom beválik!

– Akkor Corran Horn is idejön.

– És magát fogja keresni. – Isard megnyalta az, ajkát. – És ez elvonja a figyelmét a feladatáról, magának pedig könnyebb lesz szétzúznia a Zsiványkommandót.

A körülményeket ismerve nem hiszem, hogy ez így fog végződni.

– Értem, igazgató asszony

– Remélem is, Loor ügynök. A jövőben mellőzze a Derricote szeszélyeiről szóló jelentéseit. Eredményeket akarok, éspedig hasznos eredményeket.

– Ahogy óhajtja, igazgató asszony – Kirtan rájött, hogy a sötétségnek beszél, mert közben az adás megszakadt.

A padlóra roskadt. Fél másodperce visszasírta azt az időt, amikor Corran Hornnal együtt dolgozott a CorSecnél. Már a Bossk-incidens után gyűlölték egymást, de a feszültség kettejük között sosem volt halálos mértékű. Azután rádöbbent, hogy nem igazán fél Corran Horn megtorlásától. Az eredményeinek köszönhetően megszabadulhat Isard kötöttségeitől. Persze ha tudna, engem biztosan klónozna, hogy kedvére meg is ölhessen, és ugyanakkor arra is kényszerítsen, hogy örökre Ysanne Isard szolgálatában maradjak!

– Igen, lehetne velem ennyire kegyetlen, de visszafogja majd magát. Ebben rejlik a gyengesége. – Kirtan Loor megragadta az asztala peremét, és felhúzta magát a földről. – Itt, a Császárvárosban, Isard birodalmában nincs lelkifurdalásom, és nem kell féken tartanom magam. Gyere csak a Coruscantra, Corran! Hozd csak ide a barátaidat és a titkos ellenségedet is! A Császári Központ nyilván az utolsó hely, amit meg akarsz látogatni, és én gondoskodom róla, hogy az is legyen.

Vége az első résznek!