Wedge játszmája Michael A Stackpole

Karcsúak, gyorsak és halálosak: ezek az X-szárnyúak. A világűrben dúló csatákban az őket vezető férfiak és nők az életüket és gépeik biztonságát veszélyeztetik. Ezúttal egy veszélygóc hírszerző küldetésén vesznek részt, vállalva az árulást és a halált a Birodalom szívébe mennek, hogy szétzúzzák a kegyetlen ellenség hatalmát. A tönkrevert, de még mindig erős Birodalom szíve: a Coruscant nevű városbolygó. Innen irányítja a Birodalom Legfelsőbb Parancsnoksága a háborút. A Lázadók ezt a hatalmas fellegvárat készülnek bevenni, hogy ezáltal kényszerítsék térdre a Birodalmat. Ehhez azonban a Zsiványkommandónak be kell szivárognia Coruscantra, hogy megszerezze a szükséges információkat. A fogság egyenlőre a halállal – vagy még rosszabbal, a rabszolgasággal a „Jégszív” néven ismert gonosz Ysanne Isardnak, a Birodalom névleges császárának udvarában. És a Zsiványok egyike máris Jégszív rabszolgája: az ártatlanság álarca mögött készül arra, hogy elárulja a barátait és a Lázadókat.

MICHAEL A. STACKPOLE

A fordítás a STAR WARS - X-WING c. sorozatának 2. kötete alapján készült Michael A. Stackpole:

Cover art by Paul Ybull.

Fordította: Nemes Ernő

Debrecen /Kiadja: LAP-ICS Könyvkiadó Kft./

ISBN: 963 434 318 Xö 936 434 334 1

Felelős kiadó: LAP-ICS Könyvkiadó igazgatója

A nyomás a debreceni Kinizsi Nyomdában készült, az 1998. évben Felelős vezető: Bördős János ügyvezető igazgató

Köszönetnyílvánítás

A szerző a következő személyeknek szeretne köszönetet mondani a könyvhöz nyújtott segítségéért:

Janna Silversteinnek, Tom Dupreenek és Ricia Mainhardtnak, amiért belelovaltak ebbe az egészbe;

Sue Rostoninak és Lucy Autrey Wilsonnak, amiért segítettek eligazodni ebben az univerzumban;

Kevin J. Andersonnak, Timothy Zahnnak, Kathy Tyersnek, Bili Smithnek, Bili Slavicseknek, Peter Schweighofemek, Michael Koggénak és Dave Wolvertonnak az általuk létrehozott anyagért és a tanácsaikért;

Lawrence Hollandnak és Edward Kilhamnek az X-szárnyú és TIE-vadász komputerjátékokért;

Cris Taylornak, amiért felhívta a figyelmemet a Star Wars VI: Return of the Jedi című kötetben szereplő Tycho gépekre;

A szüleimnek, Karén nővéremnek, Patrick bátyámnak és feleségének, Joynak a bátorításért (és a biztatásért, hogy olykor más könyveket is vegyek le a polcról);

Denis L. McKiernannek, Jenifer Robersonnak és különösen Elizabeth T. Danfrthnek, amiért meghallgatták a készülő történet egyes részleteit, és elnéző mosollyal jutalmazták.

AJÁNLÁS

Roger Zelazny emlékének

SZEREPLŐK

Zsiványkommandó:

Wedge Antilles parancsnok (ember hím a Koréliáról) Tycho Celchu (ember hím az Alderaanról)

Aril Nunb kapitány (sullustai nőstény a Sullustról) Corran Horn hadnagy (ember hím a Koréliáról)

Pash Cracken hadnagy (ember hím a ContruumróT)

Ooryl Qrygg (gand hím a Gandról)

Nawara Ven (twi’lek hím a Rylothról)

Rhysati Ynr (ember nőstény a Bespínről)

Erisi Dlarit (ember nőstény a Thyferráról)

Gavin Darklighter (ember hím a Tatuínról)

Riv Shiel (shístavanen hím az Uvena III-róI)

Zraii (verpín hím a Roche G42-rőI)

M-3PO (Emtrí; protokoll- és szolgarobot)

Füttyös (Corran R2-D2-es asztromechaníkus robotja) Mynock (Wedge R5-D2-es asztromechaníkus robotja)

Haderők:

Ackbar admirális (kalamárí hím a Calamariról)

Szövetségi Hírszerzés:

Winter (ember nőstény az Alderaanról)

Airen Cracken tábornok (ember hím a Contruumról) Iella Wessiri (ember nőstény a Koréliáról)

Coruscanti polgárok:

Asyr Sei’Lar (bothai nőstény a Bothawuiról)

Inyri Forge (ember nőstény a Kesselről)

Fliry Vorru (ember hím a Koréliáról)

Zekka Thyne (ember/idegen hím a Koréliáról)

Pulsar Skate legénysége:

Mirax Terrik (ember nőstény a Koréliáról)

Liat Tsayv (sullustai hím a Sullustról)

Császári erők:

Ysanne Isard, a Birodalmi Hírszerzés igazgatónője (ember nőstény a Coruscantról)

Kirtan Loor titkos ügynök (ember hím a Churbáról)

Evir Derricote tábornok (ember hím a Kalláról)

EGY

Még mielőtt az X-szárnyú szenzorjai észlelhették és azonosíthatták volna az új hajót, Corran Horn már tudta, hogy baj van. Aggodalmát nem az táplálta, hogy a hajó váratlanul, bejelentés nélkül bukkant ki a Pyria rendszerből. Miután a Lázadók Szövetsége elvette a Borleiast a Birodalomtól, Corran egy hónap alatt annyi kíváncsiskodó hajót látott előbukkanni a hiperűrből, hogy a számukra sem emlékszik már. Egyesek diplomáciai küldetésben jöttek azokról a világokról, melyek már csatlakoztak az Új Köztársasághoz; ezek az újonnan meghódított területeket szándékoztak megszemlélni. Más hajókat a bolygók vezető erői küldtek, mert szerették volna elválasztani a tényeket a propagandától, mielőtt megerősítik részvételüket a galaktikus polgárháborúban.

Megint mások birodalmi hajók voltak, és felderítést végeztek. A többiek zöme szövetségi hajó volt legális üzleti úton. Mindegyiket átvizsgálták, a rosszindulatúakat megfenyegették, de a járőrök egy esetben sem szítottak viszályt, nem provokáltak. Ez egy idő után önelégültséggel töltötte el a pilótákat, amin pedig változtatni kellett. Még Corran is úgy érezte, hogy ha nem adódik valami komoly eset, egészen el fog puhulni.

Az új hajó érkezése vibroszablyaként hasította szét a lelki nyugalmát. A szenzorok egy teherszállítót jeleztek - egy rendili csillagközi hajót, nem pedig egy Neutron Star osztályú cirkálót, ami egyébként is csak negyed ekkora volna. Ez önmagában nem volt sem különös, sem szokatlan, lévén, hogy a hódítás óta számos, ugyanazon terv alapján épített, de különféle rendeltetésű hajó látogatta meg a rendszert. A neve - Vengeance Derra IV - is a divatot követte: az Új Köztársaság hajóit előszeretettel nevezték el a polgárháború egyes eseményeiről. Mindemellett az Új Köztársaság által a szállítóhajók számára előírt útvonalon és sebességgel lépett a rendszerbe.

Valami mégsem stimmelt. A Koréliai Biztonsági Erőknél töltött rövid szolgálata alatt, miközben csempészeket és bűnözőket üldözött, megtanulta, hogy bízzon a megérzéseiben. Az apja, Hal, meg a nagyapja is - mindketten a CorSecnél szolgáltak - arra bátorították, hogy veszélyes helyzetekben mindig hagyatkozzon az ösztöneire. Most azonban bizonytalannak tűnt a megérzése: mint amikor az illat gyengesége nehezíti a virág felismerését.

Annyi elég, hogy tudom, valami különös van a dologban. Hogy mi, az pillanatnyilag nem érdekes. Corran bekapcsolta a komegységet.

- Zsivány Kilences Bajnok Ötösnek. Vedd át a terepet! Maradj itt Hatossal! Én kimegyek körülnézni.

- Vettem, Kilences, de nekünk gyorsítanunk kell a forgalmat. Még nincsenek a veszélyzónában.

- A kedvemért, Ötös!

- Ahogy parancsolod, Kilences.

A rendszer járőrei négy csoportban a Borleias körüli területek négy szektorát ellenőrizték. Az ekliptika síkja felső és alsó szektorra, míg a nap felőli és a külső területek a mag és a perem szektorát alkották. Corran és a Salm tábornok Védőszárnyából való két pilóta a felső-külső szektorban tartózkodtak, ami pillanatnyilag messze a legforgalmasabb környék volt, lévén, hogy a bolygó holdja két nappal ezelőtt távozott innen a nap irányába.

- Füttyös, hegyezd ki a szenzorjaidat, és keress valamilyen anomáliát a szállítóhajó adásaiban!

A zöld-fehér R2-es asztromechaníkus droid válaszképpen hosszasan bégetett.

- Igen, úgy tűnik, sok minden nem stimmel azzal a hajóval - Corran a szemöldökét ráncolta, és a gyorsítókart előre nyomva az X-szárnyúval a szállítóhajó felé lódult. - Elsősorban illegális fegyverekre és hasonlókra gyanakszom.

Amint Corran vadászgépe közelebb ért, megérkeztek az első vizuális adatok. A 150 méter hosszú hajó teste egy kisebb járműre vagy egy kalamári hadihajóra jellemző módon enyhén ívelt volt. A parancsnoki híd a hajó hátrafelé csapott középrészén púposodott. A hajótest kétharmadánál további felépítmények látszottak: a csillaghajtóművek. A kommunikációs egység a híd mögött helyezkedett el, míg a quadlézer a hajótest közepén körben sorakozott.

Füttyös Corran primer monitorjára nyomtatta a hajóról szóló jelentését. Tényleg rendili tervezésű csillaghajó volt, a Dwarf Star osztályúak közül, durván ezerötszáz metrikus tonna felszerelést szállított, mintegy százfőnyi legénysége volt, továbbá kilenc quadlézere meg egy vonósu- gár-generátora, amit dokkoláshoz használt. Fegyverzete és rakterének mérete miatt a rövid távú kereskedők kedvelt hajója volt, s jobbára olyan területeken használták, ahol a hatóságok nem voltak jelen, legfeljebb a Birodalom okozhatott nekik némi problémát.

- Zsivány Kilences, itt Bajnok Ötös.

- Folytasd, Ötös!

- Azonosítást kértem a Vengeance-től, és jó kóddal válaszolt.

Ez meglepte Corrant, aki nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy valami nincs rendben a hajóval.

- Első próbálkozásra a jó kódot közölték?

Az Ötös kommunikációs berendezése nem tudta kiszűrni a csodálkozást a pilóta hangjából.

- Nem, a másodikra. Miért?

- Majd később elmondom. Maradj, ahol vagy, de egy rohamsiklóval hozass fel valakit a Borleiasról! Te és Hatos álljatok készen egy összecsapásra!

- Ahogy parancsolod, Kilences.

Füttyös egy kérdést csiripelt Corrannak.

- Igen, szerintem is pont olyan, mint a duplakódos eset - A Korélián a partnerével, Iella Wessirivel sok rablásból származó csempészárut derítettek fel, és a behatolásnak sehol nem találták jelét. A biztonsági berendezéseket mind különböző cégek gyártották, és különféle ügynökségek szerelték be. Az ügy kulcsa abban rejlett, hogy a biztonsági rendszerek ROM-jait viszont ugyanaz a cég állította elő. Az egyik alkalmazott megbuherálta a chipbe beépített kódot, így egy speciális kód beütésével bárki kideríthette a jelszót. Másodszorra a tolvaj már a helyes jelszót tudta beírni.

A Szövetség által használt Y-szárnyúak öregek voltak, de még jól működtek. Nagy részükön megtalálható voltak mind a régi, mind az új rendszerek. Néhány pótalkatrészt nem volt könnyű beszerezni, de ha sikerült, azt azonnal beszerelték. Feltételezhető tehát, hogy ilyen különleges chippel ellátott szenzor/kom egység van azon a hajón is. Az ilyen trükk nem áll távol a Birodalmi Hírszerzés igazgatójától, Ysanne

Isardtól, különösen, ha nem akarta, hogy a Lázadók Szövetsége elvegye tőle a Coruscantot.

Corran átkapcsolta a komját a szállítógép hullámhosszára.

Vengeance Derra IV, itt Corran Horn hadnagy a Zsiványkommandóból. Álljon meg! A fedélzetére szállunk.

A hajó nem állt meg, de még csak nem is lassított.

Corran a feje feletti monitoron látható célkeresztet a szállítóhajóra állította, és elküldött egy figyelmeztető quadlézerlövést.

- Vengeance, álljon meg, hogy a fedélzetére szállhassunk! Ha engedelmeskedik, nem esik bántódása.

A hajó lassan balra fordult, felső felét jól láthatóvá téve Corran előtt. Ez nem tetszik.

- Ötös, Hatos, készítsétek a protontorpedót! Célzárt a teherhajóra!

- Kilences, ne csináltak semmit.

- Akkor is, Ötös, akkor is.

A Vengeance gyomra négy TIE-vadászt öklendezett elő. Mind Corran X-szárnyúja felé igyekeztek. Ő nem várta meg, amíg lőni kezdenek, hanem a kormányt jobbra húzva a vadászgépet a jobb szárnyvégére állította. Ugyanakkor a TIE-ok balra dőlve alábuktak, nyilván félreértelmezték Corran menekülő manőverét. Corran rátaposott a bal vezérsík pedáljára. Ettől a gépe még inkább jobbra sodródott, s amikor befejezte a fordulatot, teljes sebességgel elhúzott a támadóival ellentétes irányba.

- Kilences, felfejlődött két TIE-bombázó is.

- Ötös, tűz a Vengeance-re, azután a simlisekre! Enyémek a skubik. Tudassátok a Borleias Támaszponttal, hogy problémánk támadt! - Tudta, hogy az Y-szárnyúaknak nem jelent problémát befogni a simliseket, ahogy a repülős zsargon a kéttestű bombázókat nevezte. Ha képes lesz lekötni a TIE-vadászok figyelmét, akkor azok nem jelentenek fenyegetést az Y-szárnyúakra nézve. Ha az Y-szárnyúak által a Vengeance-re kilőtt lövedékek meg tudják bontani a teherhajó elülső pajzsait, akkor vissza kell hívnia a TIE-vadászokat, különben azok a Pyria rendszerben ragadnak.

Túl sok a „ha”. Ideje némelyiket bizonyosságra cserélni. Egy gyors orsóval megfordult a jobb oldali stabilizátor körül, majd lassan lefelé tartott, a Vengeance hasa alá, ahol elrejtőzhetett a TIE-vadászok elől. A forgás után kiegyensúlyozta a gépét, és egyenesen a teherhajó felé tartott. Ebből a helyzetből jól látta az Y-szárnyúak által kilőtt négy protontorpedó nyomvonalát. Mind a négy nóvaként robbant fel a pajzson. Füttyös máris rekviemet zengett a Vengeance pajzsáért.

Corran ujját a ravaszra szorította, és elküldött egy négyes lézerlövést a híd felé. Meg sem nézte, hogy talált-e, máris palástorsóba fogott, hogy bal felé közelebb kerüljön a teherhajó közepéhez. A manőver végén hátrahúzta a kormányt, ezzel megemelte a gép orrát. A célkeresztje pontosan a hajó felső felületére tapadt.

A TIE-vadász elbizonytalanodott a pajzsot ért lövések láttán, a teherhajó felé húzott, s ezzel kiváló lehetőséget nyújtott Corrannak, aki nem is tétovázott, és egy quadlézer lövéssel tucatnyi apró darabra törte a skubi bal oldali, quadanium-acélból készített hatszögletű szárnyát. De hallatszott egy másik robbanás is, ami sejtette, hogy az egyik ionhajtómű is felrobbant. Mindenesetre a vadász már nem jelentett fenyegetést.

Corran átfordult a bal stabilizátorán, majd rögtön utána ráfordult a jobb szárnyvégre, és hátrahúzta a kormányt. Ezzel a manőverrel elkerülte a Vengeance lézerágyúinak lövedékeit, ugyanakkor pontosan szembe került a teherhajó fölül közelítő TIE-val. Még jobban jobbra húzott és felfelé, hogy kikerülje a hajó sérült burkolatát, és egy másik TIE farába kerülhessen.

A skubi balra próbált kitömi, de Corran egy dugóhúzóval a célon maradt. Kétszer tüzelt. Az első négyes lövés célt tévesztett, de a második telibe találta a kerek fülkét. A lézersugár először beleégette magát a hajtóműbe, majd az egész hajót atomjaira robbantotta. Corran egyszerűen átrepült az izzó gázfelhőn, majd újabb orsó után süllyedni kezdett.

- Ötös, jelentést!

- Egy simlis halott, egy pedig durmol.

Corran hangosan felnevetett.

- Szép lövés volt, Ötös. Jó a szöveged - Az Y-szárnyú pilótája nagy lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot, mikor az ionágyút használta a bombázóval szemben, a fegyver kisebb hatásfokú volt a lézernél, mindamellett képes volt megbénítani az ellenség elektromos berendezéseit, miáltal az irányíthatatlanná vélt. Bármikor vissza lehet térni hozzá.

De annak a lehetősége is fennáll, hogy ez a birodalmi pilóta inkább megöli magát, hogy elkerülje a fogságot. Azonban a hajójából is sokat megtudhatunk.

- Kilences, a teherhajó menekülni készül. Akarod, hogy segítsünk a skubik ellen?

- Negatív, Ötös.

Füttyös bégető hangja volt a válasz.

- Nem mintha annyira jónak tartanám magam, Füttyös, Inkább őket tartom kevésbé jónak.

Amikor valaki visszautasítja a segítséget a túlerővel szemben, akkor az vagy mérhetetlenül öntelt, vagy felettébb ostoba. De Corrannak egy harmadik indoka volt erre. az Y-szárnyúak pilótái, bár lelkesek és kellőképpen kiképzettek voltak, belharcban nem rendelkeztek tapasztalattal, ezért csak akadályozták volna a harcban. Ha beszállnak, miattuk is aggódnia kell, nehogy őket találja el. Nélkülük viszont az egyetlen lehetséges célpontjai a birodalmi hajók maradnak, és ez nem kevés szabadságot jelent.

- Kilences, elkapjuk a Vengeance-t.

- Negatív, Ötös, határozottan negatív - Ha nekimennek a teherhajónak, az szétlövi őket. - Maradjatok ott, és próbáljátok a torpedó célzárját ráragasztani a TIE-kra!

Egy pillantást vetett a szenzorok képernyőire, hogy megállapítsa az Y- szárnyúak pozícióját. Dühös, zöld lézernyilak szelték át előtte az űrt, de egyik TIE sem találta el. A szenzorok szerint a két megmaradt skubi befejezte a kitérő manővereket, és most feléje lopakodott. Ebből kiderült, hogy az utolsó két pilóta jobb az átlagosnál, hiszen a Lázadók gépeinek több támadását is túlélte már.

Kettős spirálban közeledtek, Corran pedig a spirál középvonalában rohant feléjük. Az utolsó pillanatban jobbra kivágott, pontosan az egyik TIE elé, hogy elhamarkodott lövésre kényszerítse. Az persze tüzelt, és a lézerei Corran elülső pajzsán semlegesítődtek. Mit sem törődve Füttyös veszett sivítozásával, Corran megerősítette az elülső pajzsot, és hosszú, lefelé tartó csavarba kezdett.

A skubi megfordult, és utána iramodott. Corran visszavette a gyorsítót, majd tovább forogva élesen lefelé húzott. Pár másodpercig tartotta az irányt, utána fordult még egyet, és felfelé tartott. Ezzel a TIE farába került, és már tüzelt is.

A skubi az utolsó pillanatban oldalt libbent, így a quadlézer csak a szolárpanel peremét találta el. A TIE-vadász bukdácsolni kezdett, de nem robbant fel. így megsérülve később könnyű préda lesz. De az utolsó TIE lézertűzzel árasztotta el Corrant, és most ez jelentette a nagyobb gondot.

Mivel ez bal felől közeledett, Corran jobbra húzott, és egy nyújtott fordulóval a TIE mögé került. A TIE azonnal orsóba fogott, majd visszaérve megismételte az ellenkező irányba is, hogy Corran farába kerülhessen. Corran hagyta a gépét jobbra sodródni, de a TIE idejekorán tüzelt. Füttyös veszettül sivalkodott, és a műszerfal szikrákat hányt.

A szith ivadék! Oda a pajzsom. Corran a jobb oldali kormányszárny pedáljára taposott, ezzel jobbra fordította a gépet, azután ráfordult a bal stabilizátor síkjára, és hátrahúzta a kormányt. Amikor a gépe emelkedni kezdett, egy gyors orsóval balra kitört üldözője elől.

- Füttyös, gyorsan éleszd fel a pajzsokat!

Számláló jelent meg a képernyőjén, és lassan peregni kezdett másfél perctől visszafelé.

- Nem tetszik. Nagyon nem tetszik.

Az X-szárnyúak legfőbb előnye a TIE-csillagvadászokkal szemben a pajzsuk volt. A két vadász oly sebességgel kergetőzött, ami a TIE számára gyakorlatilag a manőverezés határát jelentette. A pajzsok az X- szárnyú számára megengedték egy-két találat fogadását, ugyanakkor közelharcnál az életben maradás biztosítékát jelentették. Corran tudta, hogy képes meglógni a TIE elől, de pajzs nélkül közelharcba bocsátkozni neki sem volt ínyére.

Előre nyomta a gyorsítót, és néhány kitérő manőver meg orsó segítségével elinalt a TIE elől, de ügyelt, nehogy közel kerüljön az Y- szárnyúakhoz. Az idő borzalmasan lassan múlott, a számláló kattanásai mintha percenként követték volna egymást. A TIE-pilóta, úgy tűnt, megelégedett azzal, hogy körberöpködte, mintegy megpróbálva bezárni Corrant. Azután hirtelen elhúzott a mögötte felzárkózó Y-szárnyúak felé.

- Ötös, figyelj! Vendégeid lesznek.

Az Y-szárnyúak példás rendben szétváltak, éppen amikor Corran a pajzsok energiáját átirányította a torlóművekre. Ettől megnőtt a sebessége, és hamarabb került a skubi közelébe.

- Kilences, célzáram van.

- Lőj, Hatos, lőj!

Az Y-szárnyú azonnal elengedte a protontorpedóit, de azok célt tévesztettek, s ha Corran nem kezd orsóba, az ő X-szárnyúját találják el.

- Tűnjetek innen, Bajnokok!

Az Y-szárnyúak engedelmeskedtek Corran parancsának, de túl lassan mozdultak. S TIE ráfordult Bajnok Ötösre, és zöld lézerfénnyel festette ki a pajzsát. A pilóta tovább folytatta a manővert, s közben lefelé tartott, mire a TIE is módosította a röppályáját, hogy a nyomában maradhasson.

Most már az enyém vagy. Corran könnyedén, milliméterről, milliméterre húzta hátra a kormányt, úgy centírozta a szálkeresztet a birodalmi gépre.

Füttyös figyelmeztetést visított.

Mögöttem? Kicsoda? A szenzorok ernyőjére pillantva látta, hogy a másik TIE felzárkózik mögéje. Nem megy. Ötös rajta veszhet, ha megteszem.

Corran mégis megnyomta a ravaszt, és rubinvörös energiasugarakkal szórta be a TIE nyomvonalát. Amint a lézer eltalálta a skubi szárnyait és pilótafülkéjét, a másik TIE lézere már égette is az ő hajóját. Még látta felrobbanni a célt, és tudta, hogy ha a zöld lézerek eltalálják, ő halott ember.

Magában felkészült a nagy semmire.

De nem volt teljesen csalódott.

Semmi nem történt.

Corran balra fordulva emelkedni kezdett.

- Füttyös, keresd!

A droid visszajelzése negatív volt.

- Mi a helyzet a Vengeance-szel?

Füttyös jelentette, hogy fénysebességgel elmenekült.

Legalább tiszta a terep. Corran érezte, hogy bizsergés fut végig a gerincén. Felemelte a bal kezét, és a pilótaöltözékén keresztül megtapogatta a mellére lapuló medaliont. Ezek szerint még nem fogyott el a szerencsém.

- Ötös, Hatos, mi lett a másik skubival?

- Elkaptam, Kilences.

- Mivel, Hatos?

- Egy lövedékkel, amit ráküldtem.

Corrannak időbe telt, mire értelmezet a választ, azután eszébe jutott a lövedék, ami majdnem őt találta el.

- Hatos, te a második TIE-ra céloztál?

- Igen, hadnagy. Netán rosszul tettem?

Corran szívesen kioktatta volna, hogy mindig a nagyobb veszélyt jelentő célpontot kell először kilőni, nem azt, amelyik a közelsége folytán kedvezőbb célpontot nyújt. De meggondolta magát, mielőtt mondanivalóját átkokba ágyazva előadta volna.

- Nem volt rossz, Hatos, de jobb is lehetett volna.

- Igen, uram - hangzott a feszült válasz. - Legközelebb jobban figyelek, uram.

- Nos, legalább legközelebb is hálásak lehetünk neked.

Füttyös diadalmas tülköléssel tudatta, hogy a pajzsok felálltak.

Corran elmosolyodott.

- Méltányolom, hogy hét másodpercet lefaragtál a becsült időből, Füttyös - Bekapcsolta a komot. - Ötös, Hatos, keressétek meg az alvó simlist, aztán húzzunk befelé! Még meg kell írnunk a jelentést, de a puszta tény, hogy van miről írni, azt jelenti, hogy jó napunk volt.

KETTŐ

Wedge Antilles kezet rázott az irodájában várakozó mindkét pilótával.

- Sajnálom, hogy megvárakoztattalak benneteket, de a birodalmiak másutt is belopakodtak a rendszerbe. Nem bocsátkoztak ugyan harcba, de majdnem odarendeltem az osztag többi részét - megkerülte az üvegacél tetejű asztalát, majd hellyel kínálta a két pilótát. - Isten hozott benneteket a Zsiványkommandóban!

Mindkét pilóta vigyorogva mondott köszönetét.

Wedge először a sullustai nőre pillantott.

- Nunb kapitány, remélem, amiért hat hónappal ezelőtt nem kerültél be a csapatba, nem hitted, hogy ezzel pilótaképességeidet becsültük le?

Aril Nunb megrázta a fejét. Hosszú, barna haja a vállát verdeste.

- Nem tápláltam ilyen gondolatokat, parancsnok.

- De azt tudtad, hogy Tycho Celchut neveztem ki másodtisztemmé?

Vörös fény lobbant a gránitkőszemekben.

- Könnyen meghall az ember egy s mást, de még könnyebben el is ereszti azokat a füle mellett, uram.

Wedge elmosolyodott. Őszinte és gyakorlatias.

- Az a szóbeszéd nem volt alaptalan. Az volt a célom...

- Már megbocsáss, parancsnok, de nem kell magyarázkodnod előttem.

- Azt hiszem, ti mindketten úgy tartjátok, hogy a Zsiványkommandó tele van nagyon jó pilótákkal. Mi itt kissé lazábban élünk, mint más egységekben, de ha egy mód van rá, én mindig megindokolom a parancsaimat, mivel sokkal jobban egymásra vagyunk utalva. Itt senki nem bújik ki a feladat alól, bármennyire is veszélyes az. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy az osztag minden tagja tisztában legyen azzal, hányadán állunk.

Az egérfülű sullustai lassan bólintott.

- Igen, uram.

- Hallottam rólad is, és a bátyádról is, különösen azzal az esettel kapcsolatban, amikor a Szövetség nevében kifosztottátok a SoroSub Társaságot, és a zsákmányt eljuttattátok hozzánk. Első ízben akkor győződtem meg a bátyád nagyszerű képességeiről, amikor a Millennium Falcont vezetve lehetővé tette Landónak és nekem, hogy felrobbantsuk a Halálcsillag reaktorát. Azóta, a bemutatkozó tesztjeidet áttanulmányozva azt is megtudtam, hogy a ti fajotok vele született képessége, hogy mindent megtanuljon, ami a repüléssel kapcsolatos. A Zsiványkommandó újraélesztésekor azonban egyre magasabb szintű követelmények elé állítottuk a pilótákat, s akkor úgy gondoltam, az elvárásnak még nem felelsz meg.

- Megértettem, uram.

Azt azonban elhallgatta Wedge előtt, hogy mindenkinél jobban ismeri a galaxisban pillanatnyilag uralkodó állapotokat. A Zsiványkommandó az utóbbi hat hónapban négy pilótát veszített: a teljes létszám egyharmadát. Normális körülmények között új pilótákat hívnak a kötelékbe, és kiképezik őket a megkövetelt szintre, csakhogy ez időbe telik. Ám a galaxisban folyó események erre nem adnak időt, így a pilóták pótlása egyszerűen a legalkalmasabbnak tűnő, és a kötelék iránt érdeklődést mutató jelöltek behívásával történik.

Wedge most a sullustai mellett ülő, vörös fejű férfi felé fordult.

- Meglepetéssel olvastam a nevedet a jelöltek listáján, Cracken kapitány. Neked saját különítményed volt a Peremen, és te A-szárnyúakkal repültél, nem X-szárnyúakkal. Nem vagyunk mi túl lassúak az ízlésednek?

- Remélem, nem, uram - felelte Pash Cracken a szemöldökét ráncolva. Wedge egy pillanatra úgy hitte, a kérdés irritálja a fiatal pilótát, de a válasz érzelemmentes hangon érkezett. A fiú Airen Cracken tábornoknak, a Szövetség legendás vezérének, Ysanne Isard ellenfelének a fia. Airen Cracken hamis személyazonossággal tette lehetővé, hogy Pash beiratkozhasson a Birodalmi Haditengerészeti Akadémiára. Miután letette a vizsgáit, az első bevetése alkalmával a teljes különítményével átállt a Szövetséghez. Csak úgy ismerték őket, hogy „Cracken csapata”. Miután megsemmisítettek egy Victory osztályú csillagrombolót, Pash személye is legendássá vált.

- Ha megengedsz egy kérdést, miért hagytad ott az embereidet és csatlakoztál hozzánk?

Cracken megint összevonta a szemöldökét, és kényelmetlenül fészkelődni kezdett a székén.

- Ezt nehéz elmondani, uram.

- Mindenesetre nyomós okod lehetett rá, hiszen azzal, hogy közének állsz, a rangod is hadnagyra csökken.

- Tudom, uram.

Wedge széttárta a karját.

- Az osztag többi tagja előtt oly mértékben hallgatod el a dolgot, ahogy tetszik. De én tudni akarom, miért akartál Zsivány lenni?

Aril Nunb előrehajolt a széken.

- Esetleg távozhatnék, uram.

Pash megrázta a fejét.

- Nem, nem szükséges - Pash sziszegve mondta ki a szavakat. - Csak kissé különösnek tűnhet, amit mondani tudok.

- Lehet, de ezt addig nem dönthetem el, amíg el nem mondod.

- Igen, uram - sóhajtott Pash. - Mivel már nagyon fiatalon folyton ott lebzseltem az öreg Z-95-ös Fejvadász-szimulátor körül, apám felfedezte, hogy jó érzékem van a repüléshez. Bátorított, hogy érdeklődjem komolyan a repülés iránt, és megtett mindent, hogy beülhessek a szimulátorokba, sőt esetenként az igazi vadászgépekbe is. Még a kamaszkort sem értem el, már egyedül repültem, s a szimulátorban néhány igazán jó pilótát is megvertem. Tudtam, hogy jó vagyok, csak azt nem, hogy mennyire, mert azt hittem, az emberek az apám miatt értékelnek felül.

Az Akadémiára kerülve már magam is megállapíthattam, mennyire vagyok jó. Már kezdetkor jobb voltam némelyik instruktoromnál, és mire végeztem, egyikük sem ért utol. TIE-csillagvadászokkal repültünk, és az én osztagom egyetlen pilótát sem veszített. A legjobbak között végeztem, és akik megelőztek, azok is az én osztagomból kerültek ki, s azért engedtem őket magam elé, hogy tovább folytathassák a tanulmányaikat.

Cracken ökölbe szorította a kezét, és a hangja is megkeményedett.

- Amikor átálltunk és megsemmisítettük az Exsanguinatort, az emberek elfogadtak vezetőjüknek, s a legtöbbjük életben is maradt. Belső viszályok zilálták szét az egységet, ezért kerültünk Varth parancsnok szárnyai alá. Mindazonáltal úgy vélem, az emberek, akik kitartottak mellettem, nagyszerű életet éltek. Azt tartották, hogy sosem fogom a halálba küldeni őket, mert nem hibázok. Akik a dezertálás során meghaltak, azokat megvádolták, hogy a rossz pillanatban rossz döntést hoztak. Némely esetben ez igaz is volt, a többségüket azonban én küldtem a halálba. Az újonnan jött pilótákba belesulykolták, hogy én sebezhetetlen vagyok. A pilótáim óvatlanokká váltak, márpedig ez a pilóták halála. Tudtam mi megy végbe, de mert belőlem legendát faragtak, képtelenné váltam arra, hogy az embereimmel végrehajtassam a parancsokat; egyszerűen nem hallattak rám. Ha ott maradok, mindenkit magammal rántok a pusztulásba.

Wedge hátra dőlt és lassan bólintott. A Zsiványkommandó névjegyzékében számos név szerepel, még egy jedi lovagé is. Némelyek csak a pilóták kiképzésével foglalkoznak, mások kiléptek, hogy másutt kamatoztassák tudásukat, da aki közülük nem volt aktív, az csak halott lehetett. Biggs Darklighter, Jek Porkins, Dak Ralter és Bror Jace a legtapasztaltabb pilóták voltak, akiket a Birodalom valaha megölt, és Wedge nagyon jól emlékezett az arcukra és a haláluk részleteire. És mert az ő parancsnoksága alatt haltak meg, ez időnként nyomasztja őt. Így hát meg tudja érteni Pash Cracken dilemmáját.

- Nos, itt megváltoznak a dogok a számodra, hadnagy. Az embereid pedig újraértékelhetik a helyzetüket a távollétedben, így mindenképpen jó fordulatot vesznek az események - Wedge igyekezett kifürkészni Pash arckifejezését, de nem olvasott ki belőle semmit. - Mindenesetre megdöbbent, hogy számos olyan egység van a Szövetségen belül, amelyik hozzád hasonló képességű pilótákból áll, és A-szárnyúakkal repülnek.

- Ez igaz, uram, csakhogy ők nem a Zsiványkommandó.

- Miért olyan fontos számodra, hogy a Zsiványkommandóhoz csatlakozz?

Cracken válla kissé megereszkedett - nem annyira, hogy Wedge azt mondhatta volna, a székébe roskadt -, mindenesetre ez annak a jele volt, hogy Pash nem akar semmit sem elhallgatni a válaszában.

- Bármelyik másik kötelékben parancsnoknak neveznének ki, és ez nem oldana meg semmit. Tudod, a történtek után már nem érdekel, mennyire vagyok jó pilóta. Kezdem megkérdőjelezni a saját tevékenységemet, és már csak egy hajszál választ el attól, hogy kétségeim támadjanak önmagam felől. Ha veszítek, tudnom kell, miért nem repültem olyan jól, ahogyan repülhettem volna. De ha az önbizalmamat vesztem el, akkor mindent elveszítettem... Itt, a Zsiványkommandóban a legjobbakhoz mérhetem magam.

Wedge összekulcsolta a kezét.

- Apád mit szóéit ehhez a váltáshoz?

Cracken egy pillanatra elképedt, azután tűz lobbant zöld szemében.

- Apámnak semmi köze a döntésemhez.

- De beszéltél neki róla?

- Igen.

- És helyeselte?

Cracken felemelte a fejét.

- Végtelen tisztelettel adózik irántad, Antilles parancsnok.

- Jó ezt tudni - Wedge összevonta a szemöldökét, s ezzel beárnyékolta barna szemét. A Borleias meghódítása csak két hadművelettel sikerült, mert a Szövetség Hírszerzése elfelejtett bizonyos információkat feltárni a Borleiason található birodalmi gyárral kapcsolatban. A birodalmiak és az árulók mesterkedései meghiúsították a Lázadók első kísérletét, és ezt nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Az eset kivizsgálása pedig Cracken tábornok feladata lesz.

Wedge-nek egyik emberével szemben sem voltak fenntartásai, de a Szövetségben sokakkal ellentétben nem bízott meg. Salm tábornok, a Védőszárny vezetője már régóta gyanakszik Tycho Celchure. Noha Salm bevallotta, hogy nem hiszi, hogy Celchu a Pyria elleni első támadásról információkat szivárogtatott volna ki, mindazonáltal meg van győződve arról, hogy Celchu ügynök, és a lehető legalkalmasabb pillanatban fog lecsapni.

A Pyria megszerzése megnyitotta az utat a Lázadók Szövetsége előtt a Coruscant, a Birodalom otthona felé. Noha a Coruscant az Új Köztársaság fennhatósága alá került, a bolygó polgárainak nagy része nem ismeri el ezt a tényt. Akik tisztában voltak a Birodalom jelenlegi állapotával, vajmi kevés különbséget látnak a Lázadók és a császári hadurak között, akik kihasították a maguk részét a Birodalomból. Noha számukra a Coruscant nem nyújtott biztosítékot arra, hogy akár a Lázadók, akár a Zsinj-féle hadurak nem jelentenek veszélyt, a Birodalmat még nem tekintették halottnak, ami csak arra vár, hogy eltemessék.

A Coruscant volt a kulcs a galaxis új uralkodó hatalmának, az Új Köztársaságnak a megalakulásához. Vakmerő lépés volt - megvalósulásához ezernyi tényezőnek kellet egy időben egybeesnie. Noha Ackbar admirális utasította Wedge-et, hogy tartsa szem előtt az Ideiglenes Tanács megfontolásait, jól tudta, hogy a Zsiványkommandónak milyen szerep jutott a kampányban. És ezzel Airen Cracken is tisztában volt.

A helyében én beépítenék egy embert a Zsiványkommandóba, aki szemmel tartja a gyanús manővereket. De felhasználnám-e erre a saját fiamat? Wedge egy percig figyelte a fiatal Crackent, és az arcáról elégedettséget olvasott le, nem haragot vagy sértett büszkeséget. Én dühös volnék és méltatlankodnék, tiltakoznék az ellen, hogy kémnek használjanak fel. Pash nem teszi. Vajon csak ártatlan, vagy nagyon is az apja fia?

A Zsiványkommandó koréliai vezetője előrehajolt, és az asztalára támaszkodott.

- Az osztag működése a bizalmon alapul, de ez nem jelenti azt, hogy a legféltettebb titkaidat is meg kell osztanod a többiekkel. Ezek a fickók a legjobbak, és én remélem, hogy ti ketten megfeleltek az elvárásnak.

- Köszönöm, uram.

Wedge mindkettejüknek átnyújtott egy plasztiklapot.

- Az elhelyezésünk itt sokkal kényelmesebb, mint általában szokott lenni. Amíg el nem vettük a Birodalomtól, ez Evir Derricote főhadiszállása volt. Ő sokat adott a kényelemre. Nunb kapitány, neked külön szobád lesz, Cracken hadnagy, te Nawara Vennel, egy twi’lek pilótával osztozol. Remélem, megkedvelitek egymást!

Pash átvette a lapokat, és az egyiket odaadta Arilnak.

Wedge az adattáblájára pillantott, és összevonta a szemöldökét.

- Már csak egy órám van, és el kell repülnöm a Home One-ra. A Lambda osztályú siklónkkal megyek, mert Salm tábornokot is viszem magammal. Cracken hadnagy, addig használd az én X-szárnyúmat! A leendő géped még javítás alatt áll. Egy héten belül elkészül. Nunb kapitány, téged bemutatlak Celchu kapitánynak. Tekintve az ő beosztását, a távollétemben te leszel az osztag parancsnoka. Tycho a segítségedre lesz ebben - felállt. - Van még valami, amit meg kell beszélnünk?

A sullustai a fejét rázta.

- Nincs, uram.

Wedge Pashra nézett.

- És neked?

- Nincs, uram.

- És ha találkozom az apáddal?

Pash elmosolyodott.

- Csak mondd meg neki, hogy igaza volt azzal kapcsolatban, hogy meg fogsz izzasztani, és közöld vele, hogy átmentem.

- Örömmel, hadnagy - Wedge elmosolyodott, és az ajtóhoz kísérte őket. - Azt hiszem, mindketten keményebbnek fogjátok találni a Zsivány-életet, mint az én kihallgatásomat, de mert máris Zsiványok vagytok, nem vonom kétségbe, hogy túl fogjátok élni.

HÁROM

Corran abban a lakosztályban fogadta a látogatókat, amit társával, az Ooryl Qrygg nevű ganddal osztott meg a Borleiason. Mivel a támadás során a Birodalom gyártelepének legtöbb felszíni épülete megsemmisült, az Új Köztársaság megszálló hadereje a földalatti szálláshelyeken rendezkedett be. Eltekintve a fal néhány repedésétől meg néhány leomlott faltól, az építmény meglehetősen jó állapotban volt.

Corran lakosztályában két hálószoba volt, ami a téglalap alaprajzú lakosztály két végében helyezkedett el. A falak birodalmi szürkében pompáztak. Ez a szín a kárpit kékjével együtt meglehetősen sötét jelleget kölcsönzött a helyiségnek. Corran, hogy a komorságot ellensúlyozza, tele rakta a szobát lámpákkal, és beszerzett egy holoprojektort is, ami a hosszanti falra vetítette a képet.

Kölcsönkért, bérelt és csere útján beszerzett néhány berendezési tárgyat, amivel telezsúfolta a szobát. A legtöbb hasznos területet lőszeres ládákkal tömte meg. A két kanapé közül az egyiket megtartotta, a másikat, amin egy hamvasztó ütötte lyuk tátongott, kicserélte két katapultülésre.

A holoprojektor egy kisebb hűtőszekrényen nyugodott, amely időnként zörgött-csattogott, mindenesetre hidegen tartotta az italt és az ennivalót.

Karcsú, barna hajú férfi lépett a helyiségbe, és elmosolyodott, amikor a falon megjelent egy alderaani képmása.

- Hosszú idő telt el azóta, hogy utoljára láttam a Wuitho Trifallst - mutatott a hegyfokra, mely három látványos vízesésre szelte egy folyó vizét. - Egy héttel azelőtt jártam ott, hogy megkezdtem tanulmányaimat a Birodalmi Akadémián. A NovaCom fenntartott ott egy repulzív lebegtetővel ellátott lakosztályt, abban laktunk. Csodálatos volt a látvány, a zuhatag robaja nélkül olyan...

Halott volt. Corran Tycho Celchu fájdalmas és bánatos ábrázata nélkül is tudta, mi volt a ki nem mondott szó. A rideg szívű birodalmiak ilyen tájképekkel okoztak lelki szenvedést az alderaani túlélőknek, folyvást elpusztított bolygólyuk természeti szépségeire emlékeztetve őket. Ez némelyeket megrendített, míg másokat, mint Tycho Celchut vagy Leia Organa hercegnőt arra ösztönözte, hogy a Birodalom írmagját is kiirtsa.

- Elnézést kérek miatta! A projektor vaktában válogatja a képeket.

Tycho arca felderült.

- Nem kell mentegetőznöd. Talán hiányzik az otthonom, de ez nem azt jelenti, hogy nem nézek szívesen képeket róla. A bolygó halott, de az ilyen képek tovább őrzik a szépségét.

Újabb látogató lépett a szobába, s ugrott egy lépést előre, amint az ajtó bezárult mögötte. A droid lényegében egy 3PO egység volt, de a torzóján egy repülésirányító droid félgömb alakú feje nyugodott.

- Jó estét, Horn hadnagy! Rendkívül örülök a meghívásnak, lévén Nunb kapitány túlságosan nyers az én ízlésemnek...

- Hogy mi? Miben segíthetek?

Tycho elmosolyodott.

- Nélküled semmire se mennénk, Emtri. De most hallgass!

- Uram, tiltakoznom kell.

- Hallgass!

- De én...

- Hallgass!

A parancs harmadszori elismétlésére a droid maga mellé engedte a karjait, és a fejét lehajtotta, mígnem álla a mellvértjét érintette. A tarkóján láthatóvá vált vörös gomb villogni kezdett. Emtri megrázkódott, mintha villám csapott volna belé, azután mozdulatlanná merevedett, s mi fontosabb, elhallgatott.

- Minden alkalommal lenyűgöz ez a kis rutin - mondta Corran, és hellyel kínálta Tychót. - Azt hiszem rájöttem, mi történt vele.

- Nagyszerű - Tycho leült, és tekintetét levette a képről. - Mondd el, mit tudtál meg, legalábbis a lényegét!

- Rendben van - Corran gerincén végigfutott a hideg. Egy hónapja sincs, hogy Tycho jelezte, a Zsiványkommandó M-3PO egysége különös módon viselkedik az ismételt parancs elhangzása után. A droid már azelőtt is kezdett furcsán viselkedni, de senki nem panaszkodott emiatt, mivel a feketepiacon és a birodalmiak korrupt szolgálatvezetőitől olyan felszerelési tárgyakat tudott beszerezni, amire az osztagnak nagy szüksége volt. Ere azután szokott rá, hogy Corran javasolta neki, „szerezzen be” bizonyos alkatrészeket.

- Egészen a Hoth evakuálásáig visszamenően nyomon követhető a dolog. Emtri akkoriban a Hadbiztosság egyik hadnagyának szolgálatában állt. Loscának hívták, vagy valami hasonlónak. Mindenesetre keményen dolgozott azon, hogy a Derra IV veszteségei után összehozzon egy kis raktárkészletet, de nem volt túl nagy szerencséje. Akkoriban a Lázadókra nehéz idők jártak, és minden tartalékot felemésztettek.

Tycho bólintott.

- Emlékszem. Csak nehezen tudtuk a nagy hidegben működtetni a berendezéseinket, mert nem voltak megfelelő konvertereink.

- Úgy tűnik, ezt a Loscát szándékosan intézték el, mert nem felelt meg a Szövetség Parancsnoksága várakozásának. Létre akart hozni egy adatbankot, aminek segítségével az üzleteit bonyolíthatta volna, de nem álltak rendelkezésére a források, és nehezítette a munkáját a különféle számítógépes védelem is. A Szövetség nyilván rájött, hogy ezen e módon nem lesz képes beszerezni a szükségleteit, ezért megtiltották neki, hogy hasonló kezdeményezésekbe fogjon. Egyszóval közölték vele, hogy törődjön a munkájával.

- A Hoth-bázis feltehetően szupertitkos volt - vonta össze a szemöldökét Tycho. - Ha egyfajta bevásárlóközpontnak álcázzák, a Birodalom előbb a nyomára bukkant volna, mint hogy Vader a szondarobotokat taktikusan alkalmazni nem kezdte az idegen világok felderítésére.

- Ez igaz lehet, de Losca úgy gondolta, hogy valamilyen kereskedelem nélkül a Lázadók hamar kifogynak a tartalékaikból. A támaszpont rejtve maradt, de gyorsan elfogyott minden olyan felszerelés, ami a lázadáshoz szükséges. Kétségbeesésében tehát néhány ügyes technikussal pótalkatrészekből összefabrikálta Emtrit. Összeszedte néhány árubróker kódját, és beleégette Emtri memóriájába. Mindez egy szekunder személyiséget adott a droidnak, amely a hagyományos 3PO személyiség mellett, és annak tudta nélkül élt benne. Ezt egyszerűen a „Szerezz” felszólítással, vagy a „Hallgass” paranccsal lehet előhívni. Utóbbi alkalmazásával a droid egyszerű terminállá alakul át, ami hozzáférést biztosít az adatállományokhoz.

Az alderaani férfi előrehajolt, és a könyökét a térdére támasztotta.

- És Losca milyen biztonsági előírásokat alkalmazott a droidnál?

- Nem tudom, és nem is kérdezhetem meg tőle, mert időközben meghalt. Emtri elkerült a bolygóról, egyik egységtől a másikhoz helyezték, végül nálunk kötött ki. Senki nem tudott a programjáról, amíg mi fel nem fedeztük. Megbíztam Füttyöst, hogy végezze el rajta a diagnosztikai vizsgálatot, és a beszerző áramkör volt az egyetlen furcsaság, amit talált benne. Nem hiszem, hogy biztonsági szempontból veszélyes volna.

- Ez nagyszerű - mosolygott Tycho. - És jó munka volt megszerezni az adatokat a Hoth-ról. Azok a fájlok még ma is szigorúan bizalmasak, ugye?

- Valamennyi az, de Füttyösnek van hozzáférési joga az alacsonyabb szintű bizalmas fájlokhoz - Corran vállat vont. - Azokat a fájlokat könnyű feltörni... eltérően a te feljegyzéseidet védő kódokkal.

Tycho elértette a célzást.

- Jól van. Nem hiszem, hogy bármivel nagyobb rombolást tudnánk véghezvinni az emberek között, mint ha tudomásukra hozzuk a Hothon történteket. Másrészt az én ottani kalandjaim is problémát okoznának.

Corran nem titkolta meglepetését Tycho szavait hallva.

- Szóval dühös volnál, ha feltörném a személyi fájlodat?

Tycho elsimította a tarkóján világosbarna fürtjeit.

- A harag rossz tanácsadó volna, nem? Csalódott volnék, nem dühös.

- Miért csalódott?

- Mert ha kíváncsi vagy valamire, én is megadom a választ.

- Őszinte választ kapnék?

Tycho pislantott egyet.

- Miért hazudnék neked?

Corran hüvelykujjával az ajtó felé bökött.

- A Szövetség két biztonsági tisztje áll az ajtóm előtt, oké? Arra várnak, hogy visszakísérjenek a szállásodra, érted?

- Igen. Tehát...?

- Tehát Salm tábornok úgy véli, te fenyegetést jelentesz a Szövetségre nézve. Ettől ne lennék kíváncsi a viselt dolgaidra?

- Értem - vont vállat Tycho. - Akkor gondold át mindazt, amit tudsz rólam, és döntsd el, hogy megbízható vagyok-e, vagy sem.

Corran hátradőlt, és karba fonta a kezét. A Koréliai Biztonsági Erőknél megtanulta, hogy semmilyen emberi magatartásformában ne bízzon meg. Sem emberekben, sem idegenekben, de még droidokban sem. Mindig ráérzett, hogy ki mond igazat, és ki hazudik. Mindig a megérzéseire hagyatkozott, még akkor is, amikor egy történetben a gyanús elemeket kutatta.

Tycho esetében nem bukkant csalás nyomára, de amit nem tud erről az emberről, az sokkal fontosabb lehet annál, amit tud róla. Az nem kétséges, hogy Tycho Celchu a Hothtól az Endoron és a Bakurán ás számtalan csatában bizonyította, hogy értékes és vitéz tagja a Zsiványkommndónak. A Második Halálcsillag elleni támadásnál egy A- szárnyúval repült, és magára vonta a figyelmet, hogy fedezze Wedge-et, meg a Millennium Falcont. Azután jelentkezett egy igen veszélyes feladatra, majd egészen a Zsiványkommandóhoz való csatlakozása előtti hatodik hónapig nyoma veszett. Kilenc hónap esett ki az aktáiból, és ez idő alatt a Szövetség bizalma megkopott a személyével szemben. Úgy tűnt, egyedül Wedge Antilles méltatta bizalmára.

Corran csak hat hónapja ismerte Tychót, aki ez idő alatt számos bevetésen vett részt fegyvertelen hajójával, és a legkeményebb szituációkban szedte össze a sérült hajók pilótáit. Az egyik bevetés alkalmával pedig megmentette Corran életét azzal, hogy adatokat továbbítva hozzásegítette őt célba venni a rá támadó TIE-interceptorokat. Bátor tett volt, mert ő is ott veszhetett volna, mégis megragadta az alkalmat, hogy megmentse Corrant.

Noha két ízben is neki köszönhette az életét, Corrannak fenntartásai voltak vele szemben Tycho határozottan titkolózik a hiányzó idővel kapcsolatban. Corran akár hagyhatta volna elülni a dolgot, de az a könnyedség, amivel Tycho kerülte a témát, és az a természetesség, amivel a második életmentésekor kiszolgáltatta a titkos adatokat az interceptorokról, szöget ütött a fejében. Tudta, hogy gyanúját a CorSec-es időkben beidegződött óvatosság táplálja, de remélte, hogy előbb-utóbb megnyugtató választ kap a kérdéseire.

A probléma csak az volt, hogy az egyetlen forrás, ahonnan az információkat beszerezheti, az maga Tycho, őt pedig akár tetszik akár nem, megbízhatatlannak kell tekintenie. Még ez is jobb, mint az alaptalan gyanú.

- Nézd, én megbíztam benned a múltban, és megbízom benned ezentúl is, mert nem tapasztaltam, hogy rosszat tettél volna. És elnézésedet kérem, amiért a fájlod felől faggattalak! Azt hiszem, a CorSecnél eltöltött évek kissé paranoiássá tettek. És mert nem tudom, Salm miért tart őrizet alatt, túlfeszíti ezen érzékeimet.

- És még mindig szeretnéd tudni, hogy mi történt velem két évvel ezelőtt?

- Igen.

- Nagyszerű - Tycho rezignáltan vállat vont, de a hangjából megkönnyebbülés érződött. - Lehet, hogy jobb, ha megosztom valakivel, de ígérd meg, hogy nem adod tovább, rendben?

Corran feltartotta a kezét.

- A becsületemre.

Tycho egy percre rászegezte kristálykék pillantását, majd bólintott.

- Önként jelentkeztem, hogy egy TIE-csillagvadásszal a Coruscantra repülök. A gépet a Szövetség zsákmányolta a Bakuránál, és telerakta egy halom szenzorral. A rendszerbe lépve több orbitális pályáról mindenféle adatot gyűjtöttem a Gola űrerődökről, védőpajzsokról, orbitális naptükrökről, műszerballonokról, szárazdokkokról, hajógyárakról meg mindenféléről, ami a bolygó körül keringett. Azután leszálltam a Coruscanton, és az adatokat letöltöttük. Azokat különféle útvonalakon továbbították. Két hét múlva megkértek, hogy a skubival szálljak fel, útközben gyűjtsék adatokat, majd dokkoljak egy teherhajón, és térjek vissza a Szövetségbe. Tudtam, hogy nehéz dió lesz, de mert rendelkezésemre állt minden kód vállaltam.

- És a birodalmiak elkaptak.

- El. Elég volt két ionlövedék, hogy megnyirbálja a rendszereimet, köztük az önmegsemmisítőt. Egy csillagromboló vett a fedélzetére. Őrizetbe vettek, és stokhli permettel elkábítottak. Amikor magamhoz tértem, a rakománnyal együtt a hiperűrben voltam. Amikor leszálltunk megtudtam, hogy a Lusankyán vagyok.

- A Lusankyán?!

- Ismered?

- Csak a legmerészebb pletykákból. Azt mondják, az Jégszív magánbörtöne. És hogy különös dolgok történnek ott az emberekkel.

Tycho bólintott.

- A smasszerek, amikor leereszkedtek odáig, hogy szóba álltak a foglyokkal, nem mulasztották el megjegyezni, hogy onnan még senki nem szabadult élve, hacsak nem Ysanne Isard személyesen jött el érte.

Corran megrázta a fejét. Sokkal könnyebb volt a számára elhinni, hogy a Katona flotta létezik, mint hogy a Lusankya valóságos. Corran akkor hallotta először a nevét, amikor egy koréliai diktátort megölt a szárnysegédje. A szárnysegédet a gyilkosság előtt egy évvel vitte el a birodalmi rendőrség, és csak három hónap múlva tért vissza. Miután megölte a főnökét, csak egyetlen szót ismételt újra és újra: „Lusankya”. Ezután Corran egyre több olyan esetről hallott, amikor látszólag normális emberek fordultak a barátaik, családtagjaik ellen, és valamilyen borzalmas tettet követtek el. Ezek az események ilyen vagy olyan módon összefüggésbe voltak hozhatók a Lusankyával, de mindig csak a tett elkövetése után.

Corran a szemöldökét ráncolta.

- Akik onnan visszatértek, élő időzített bombák. Borzalmas dolgokat visznek végbe, amikor a Birodalom aktivizálja őket.

Tycho keze ökölbe szorult.

- Tudom, tudom. És ami a legborzalmasabb, senki nem említi a Lusankyát azelőtt, hogy akcióba lép. Az összefüggés mindig csak később derül ki. Engem azonban a három hónapos kihallgatás és fogva tartás után nyilván hasznavehetetlennek ítéltek. Szinte mindvégig rendkívül rossz, kaotikus állapotban voltam, ezért elengedtek. Az Akrit’tarra szállítottak. Három hónap múlva megszöktem a fegyenctelepről, és visszatértem a szövetséghez. Két hónapon át faggattak, de mindent rendben találtak nálam.

- Ahogy az összes többi Lusankyát megjárt embernél sem találtak semmit, ugye?

- Nem. Az egyetlen különbség köztem és köztük az, hogy én emlékeztem rá, hogy ott jártam. Salm véleménye azonban az volt, hogy nekem megengedték, hogy emlékezzek, mindamellett csak azért küldtek vissza, hogy eláruljam a Szövetséget.

Mivel a Szövetség nem tudta bizonyítani, hogy Tycho „alvó” ügynök, nem talált okot a bebörtönzésére. Corran azonban tudta, hogy a bizonyíték hiánya nem bizonyíték az ártatlanságra. Salm gyanúja Tychóval kapcsolatban száz százalékig jogos lehet, és a bizonyíték hiánya csupán Ysanne Isard és az emberei hozzáértését bizonyíthatja.

Corran összevonta a szemöldökét.

- Tehát még azt sem tudod, hogy birodalmi ügynök vagy-e, aki bevetésre vár?

- Tudom, hogy nem vagyok az - az alderaani válla megereszkedett. - Ezt bizonyítani megint, más dolog.

- De folyton gyanú alatt élni, nem megerőltető egy kissé? Miért tűröd? Hogy vagy képes elviselni?

Tycho arcáról eltűntek az érzelmek.

- Eltűröm, mert muszáj. A tűrés az egyetlen módja annak, hogy visszavágjak a Birodalomnak. Ha hátat fordítanék a Lázadóknak, ha nem vennék részt a küzdelemben, azzal lemondanék a félelemről, amit Ysanne Isard plántálhatott volna, hangsúlyozom, volna belém. Akkor egyetlen lövés nélkül megölhetne, és ezt nem engedhetem meg magamnak. Az itteni mindennapos megpróbáltatásaim ezerszer könnyebben elviselhetők, mint amit a Birodalom foglyaként elszenvedtem. Amíg a Birodalom létezik, és nem lehetek igazán szabad, mert a gyanú árnyéka mindig velem marad. A mostani apró megszorítások a biztosítékai annak, hogy később nem fogtok félni tőlem -Tycho lassú mozdulatokkal megsimogatta az arcát. - Nem tudom, mi nyugtalanít még, de ez minden, amit elmondhatok.

Corran megrázta a fejét.

- Sokat segítettél. Akár szövetségi egyenruhába bújt birodalmi ügynök vagy, akár nem, kétszer is megmentetted az életemet. És ez már számít valamennyit... nagyon is sokat.

- Jól van - Tycho a droidra mutatott. - Vele mi legyen,

- Nem hiszem, hogy biztonsági szempontból veszélyt jelentene. Majd ügyelünk, hogy ne csencseljen a célpontul választott világokkal. Füttyös máris módosította a paramétereit - Corran elmosolyodott. - Nem hiszem azonban, hogy Salm kevésbé veszélyesnek ítélné Emtrit nálad, ha elmondanánk neki, miféle kalmárlélek lakozik benne. Amíg igen indokolt esetben nem aktiváljuk eme képességét, úgy vélem, biztonságban vagyunk.

- Tehát úgy gondolod, újra aktiválni lehet?

- Igen, szerintem lehetséges - Corran felállt, és a droidhoz lépett. - Szedd össze magad! - mondta, és megnyomta a droid tarkóján a gombot.

Emtri felkapta a fejét, és felvette szokásos testhelyzetét. Körülnézett maga körül, és a karját is megmozgatta.

- Nem tudom, mi történt velem. Kérem, bocsássák meg faragatlansá- gomat! - A droid oldalt billentette a fejét, és megcsillant a szeme. - Kimaradtam valamiből?

Corran megveregette a vállát.

- Semmiről, aki a hasznodra lehetne, Emtri. Csak pletykálkodtunk egy kicsit.

NÉGY

Wedge először meglepődött, amikor enyhe szédülést érzett, azután elégedettség töltötte el, és leült Ackbar admirális mögé. Itt van hát az egész Ideiglenes Tanács. Sosem gondoltam volna, hogy megérem ezt a napot. Ezt a fajta belső izgatottságot utoljára gyermekként érezte, amikor szülei üzemanyagtöltő állomására idegen vagy koréliai kuncsaft érkezett. HA megkérdezik tőle, azt válaszolja, hogy az Új Köztársaság vezetőivel egy teremben lenni nem különleges dolog. Pedig az, és erről eszébe jutott, hogy a háború még nem ölte ki belőle minden ártatlanságát.

Mon Mothma, a hajában már jól látható szürke árnyalat ellenére is határozottan és derűsen állt a helyén, a kerek asztal mellett.

- Határozathozatal céljából hívtam össze az Ideiglenes Tanácsot. B’thog, Elom kancellárja sajnálkozását fejezi ki, amiért nem lehet jelen. Mindazonáltal határozatképesek vagyunk, tehát az ülést megtartjuk. Organa kancellár, ha volna szíves tájékoztatni minket a Zsinj hadúrral kezdeményezett párbeszédéről!

A Mon Mothma mellett ülő nő felállt. Noha csupán egy egyszerű, halványzöld köntöst viselt, amit a derekán egy ezüstöv fogott össze lazán, Wedge szemében úgy tűnt, Leia hercegnő e pillanatban is ugyanúgy készen áll a harcra, mint korábban bármikor. Megdöbbentette, hogy elegáns imázsához milyen jól megy a katonás megjelenés. Szeméből elszántság, személyéből tűz áradt. Ezen tulajdonságai tették a Lázadók megbecsült vezetőjévé, és tartották meg a kormányzati hivatalában is.

- Számos csatornán próbáltam felvenni a kapcsolatot Zsinj hadúrral, de minden esetben elutasításban volt részem. Úgy tűnik, abban a hitben ringatja magát, hogy mivel a birtokában van az Iron Fist Szuper Csillagromboló, szembe kell szállnia az egész galaxissal. Ami keveset birodalmi karrierjéből ismerünk, abból olyan embernek tarthatjuk, aki szerint a cél szentesíti az eszközöket. Ő egy túlélő, aki fortéllyal kijátssza egymás ellen az ellenségeit. A Birodalom Haditengerészeténél az Endor utáni időszakban megfigyelhető hatalmi vákuum lehetővé tette a számára, hogy magasabbra emelkedjen, mint egyébként tehette volna. Hadúrnak nevezte ki magát, és nekilátott, hogy átvegye a Birodalom irányítását.

Borsk Fey’lya krémszínű gereznája remegett, amint a kancellár felállt.

- Organa kancellár, ha Zsinj olyan fortélyos, mint ön állítja, akkor bele kellett volna menjen a párbeszédbe! Milyen módon igyekezett megközelíteni őt?

Leia szeme körül a fáradtság ráncai elmélyültek.

- A szervezetén belül különféle szinten igyekeztem kapcsolatot teremteni vele. A Birodalmi HonoNet csatornákon küldött üzeneteimre nem érkezett válasz, annak ellenére, hogy az ön emberei biztosítottak felőle, hogy Zsinj valamennyit megkapta. Több fény távozik egy fekete lyukból, mint amennyi információ érkezett Zsinjtől és a flottájától. Véleményem szerint, mielőtt tárgyalni kezd velünk, igyekszik kitapogatni, mennyire vagyunk erősek.

A bothai violaszínű szeme összeszűkült.

- Ha nem érkezik tőlük válasz, akkor honnan tudja, hogy adatokat gyűjt rólunk?

Ackbar admirális Leia felé bólintott.

- Ha megengedi, kancellár, én megadnám a választ.

Leia arcán a halvány mosoly valamelyest oldotta vonásainak feszességét.

- Kérem, admirális!

Ackbar ülve maradt, és megvárta, amíg a bothai is leül, csak azután kezdett beszélni. Borsk gereznája ezúttal gyorsabban rezgett, s ezt Wedge az idegesség jeleként értelmezte.

- Alig egy standard héttel ezelőtt egy teherhajó bukkant fel a Pyria rendszerben. Felszólították, hogy azonosítsa magát. A megfelelő kóddal válaszolt, de a Zsiványkommandó úgy érezte, alaposabb vizsgálatnak kell alávetni. Erre a teherhajó kibocsátott hat TIE-vadászt; négy csillagvadászt és két bombázót. A teherhajó meglépett, a kis hajók pedig egy kivételével elpusztultak. A megmaradt gép egy bombázó volt, amit két Y-szárnyú tett hatástalanná. A vizsgálatok és a pilóta kihallgatása egyértelművé tették, hogy Zsinj hadúr küldte őket azzal a céllal, hogy erősítsék meg a Pyria meghódításáról szóló híreket, és ha alkalmuk nyílik rá, semmisítsék meg a támaszpontunkat.

Borsk arcvonásai megkeményedtek.

- A maga emberei hagyták elmenekülni a teherhajót?

Ackbar egy pillanatra behunyta halszemét.

- Kancellár, a teherhajónak teljes fegyverzete volt, és hat vadászgépet bocsátott ki. Azon a poszton nekünk két Y-szárnyúnk és egy X- szárnyúnk volt. A túlerő ellenére a mi hajóink megsemmisítették a hat vadászt, megrongálták és elüldözték a teherhajót. Az előbb távozott, minthogy a gépeink végeztek a vadászokkal. Ellene fordulni egyébként is egyenlő lett volna az öngyilkossággal.

- Én azt hittem, az ilyen feladat pontosan a Zsiványkommandónak való.

Wedge érezte, hogy elvörösödik. Ilyesmit legutóbb is egy bothai szájából hallottam.

Ackbar admirális széttárta a karját.

- Meg kívánom jegyezni, hogy a Zsiványkommandó áldozatainak ilyen lebecsülése egyenlő mindazok becsmérlésével, akik életüket a Szövetség létéért áldozták fel.

A bothai csendben maradt, s Wedge csodálta Ackbar iránt megint egy fokkal nőtt. Az admirális utalása az áldozatokra megint eszébe juttatta a bothaiak gyakran hangoztatott kijelentését, miszerint számtalan bothai adta életét az információkért, amik segítségével meg tudták semmisíteni a második Halálcsillagok.

A bothaiak nem rendelkeznek katonai haderővel, nem úgy mint a kalamárik, akiknek a flottája az Új Köztársaság Fegyveres Erőinek gerincét alkotja - mindamellett emberáldozataik okán jogot formálnak az Új Köztársaság irányításában való részvételére.

Doman Beruss, egy lenszőke asszony, aki a koréliai menekülteket képviselte a tanácsban, most felállt.

- Azt hiszem, jó úton haladunk az ülés fő témája felé, de én sokkal szívesebben vágok a közepébe, mint elnézzem, hogy a kollégáim egymással marakodnak. Zsinj ugyanolyan jól tudja, mint mi, hogy aki a Coruscantot képes a Birodalomtól elszakítani, azt legitimnek kell tekinteni, legalábbis a legerősebbnek, aki jogot formálhat a kormányzásra. A

Pyria rendszer elfoglalása az első lépés a Coruscant felé, és ezt Zsinj ugyanolyan jól tudja, mint mi.

A vuki és a sullustai képviselő egyszerre bólintott, jeléül, hogy egyetért Domannal. Mon Mothma felpillantott.

- Ackbar admirális. Ha volna szíves beterjeszteni a javaslatát!

- Igen - Ackbar felállt, mire Salm tábornok, egy alacsony, kopaszodó, kövérkés férfi gyorsan leült a kalamári megüresedett székére. Adattábláját az asztal peremébe süllyesztett aljzathoz csatlakoztatta. Az asztal közepén tükröző felület felett megjelent egy világ holografikus képe.

- Ez a Coruscant. A Régi Köztársaság adminisztratív központja volt, és ezt a funkcióját megtartotta azután is, hogy a császár magához ragadta a hatalmat. Palpatine kísérletet tett ugyan arra, hogy Császárvárosnak keresztelje át, de ez csupán császári rendelet maradt. A Coruscant még ma is a galaxis szívének számít, és sokan úgy tekintenek rá, mint a rend és a hatalom központjára, mindegy, ki van éppen hatalmon.

A császár halála után Sate Pestage vezetésével alakult kormány. Az ő uralma csupán hat hónapig tartott, akkor egy császári tanácsadókból álló klikk száműzte. Úgy tűnt, ezt a puccsot Ysanne Isard szervezte meg

- minden jel arra mutatott, hogy ő állt Pestage üldöztetése és meggyilkolása mögött. Ügyesen megzsarolta a bürokratákat, és miután elüldözte Pestage-et, átvette a Birodalom irányítását. Megtartotta a Hírszerzés igazgatói posztját, és miközben azt hangoztatta, hogy ő csupán a bolygó úgymond felügyelője, valójában a kezében összpontosult minden hatalom.

Mialatt Ackbar beszélt, a bolygó képmása lassan Isard portréjává változott át. A magas, karcsú nő még mindig rendelkezett azzal az életerővel, amit a Lázadók Szövetsége Mon Mothmából már jócskán kiszívott. Hosszú hajat viselt. Két szélső, fehér tincsétől eltekintve, a haja ébenfekete volt, és jól kihangsúlyozta arcának különleges szépségét.

Amint a holokép egyre közelebbről mutatta az arcát, az apróbb részletek is láthatóvá váltak, így szemének különös jellegzetessége is. A jobb szeme jeges kéken csillogott, mintegy aláhúzva a modora miatt elnyert „Jégszív” gúnynevet. Ennek kontrasztjaként a bal szeme izzó vörös volt. Wedge gerincén a puszta hologram láttán is végigfutott a hideg - egyáltalán nem szeretett volna személyesen találkozni vele.

Ackbar folytatta.

- Noha semmilyen katonai neveltetést nem kapott, a Birodalom védelmét nem hagyta meggyengülni. A legkülső védelmi kört a Gola Űrvédelmi Bázisok alkotják. Ezek jobbára egy csillagromboló tűzerejével rendelkeznek. Nem mobil állomások, ezért a Coruscant környékéről támadva elég hadműveleti tér áll a rendelkezésünkre. Előbb-utóbb mindenképen meg kell semmisítenünk őket. Ezeken a támaszpontokon kívül megközelítően hét Victory osztályú csillagromboló állomásozik a Coruscant közelében. A felszínen ugyanúgy vannak vadászkötelékek, mint a hajók, a javítóműhelyek és az orbitális gyárak körül. Az orbitális tükörrelék és műszerezett szatellitek szintén fel vannak fegyverkezve.

Ackbar a háta mögött összekulcsolta a kezét.

- Mindezek előtt azonban a legnagyobb védelmi berendezés az egész bolygót beborító védelmi pajzs.

A bolygó képe már régóta újra ott lebegett előttük. Mialatt a kalamári a védelmi rendszereket sorolta, azok sorban megjelentek a kivetítőn is. Most, amint a védelmi pajzsot említette, a bolygót hatszögletű fazettákból álló gömb fogta közre. Az egyik orbitális irányban forgott, a másik ellentétesen. A neonkék hálózat apró szeletkékre törte a Coruscant felszínének képét, a felismerhetetlenségig eltorzítva azt.

- A Coruscant elfoglalásához meg kell semmisítenünk a pajzsot. Ennek számos módja van, ám egyik sem egyszerű. A közvetlen támadás költségei meghaladják a két Halálcsillag megsemmisítésének együttes kiadásait. Szerintem a Coruscant elfoglalásának legkézenfekvőbb módja, ha blokád alá vesszük a bolygót. Ez nem is annyira öntelt elképzelés, ha figyelembe vesszük, hogy a védelmi állomások csupán három standard hónapra elegendő készlettel rendelkeznek. A csökkenő készletek pedig tárgyalásokra fogják kényszeríteni őket.

Mon Mothma a szemöldökét ráncolta.

- A blokád két problémát vet fel. Az első, hogy miként tartsuk a teljes flottát ilyen hosszú időn át egy helyen. Ezzel időt adunk Isardnak, hogy összevonja ellenünk a Birodalom flottáját.

Ackbar bólintott.

- Ez majd arra bátorítja a távoli régiók tisztjeit, hogy megszakítsák a kapcsolataikat a Birodalommal, vagy még jobban eltávolodjanak tőle.

- Nekünk elsősorban a Zsinj-féle haduraktól kell tartanunk - Borsk olyan halkan szólalt meg, hogy szavai dorombolásként hatottak. - Haderőinket egy pontra koncentrálni annyi, mint Zsinj szabad prédájául hagyni az Új Köztársaság világait.

Ackbar széttárta a karját.

- Igen, és mi a javaslata?

Mon Mothma felemelt kezével szakította félbe a vitát.

- A blokád másik következménye az, hogy a Coruscant népe is nélkülözni lesz kénytelen. Barátaim, önök Tarkin nagymoff társaságában már jártak a Coruscanton. Tudják, hány ember él számkivetettként a városbolygó sötét sikátoraiban. Ott nehéz az életben maradás. Ha elfogynak Coruscant tartalékai, ők fognak a legjobban szenvedni, és mi nem vállalhatjuk a felelősséget a szenvedésükért.

- mindezt én is nagyon jól tudom, Mothma főkancellár - mondta Ackbar ujjával a bolygó holoképére mutatva -, de lehetetlen feladat elé állít. Meg akarja szerezni ezt a világot, de mindezt minimális véráldozattal, az pedig lehetetlen. Elképzelhető, hogy eljutunk a bolygóra. Nem mondom, hogy ez nem jár veszteségekkel, amik ugyanúgy sújtják az embereket, mint bármely blokád. Mégis, amíg diplomáciai és politikai szemszögből nézve ezek a veszteségek elfogadhatók, katonai szempontból elfogathatatlanok, mert általuk olyan bolygó kerül a birtokunkba, amit nem tudunk megtartani.

Wedge bólintott. Egy bolygó pajzsának megsemmisítése rendkívüli módon meggyengítheti a bolygót, lévén a fellépő atmoszferikus anomáliák következtében a légkör is megsérülhet. A meggyengített szektor pedig jó célpontot nyújt. A résen át könnyedén megtámadhatók és lebombázhatok a pajzsprojektorok. Akkor az egész pajzs megsemmisül, a Coruscant planetáris támadásnak lesz kitéve, és mindaddig védtelen marad, amíg a pajzsot helyre nem hozzák, vagy ami valószínűbb, ki nem cserélik.

- Amit tőlem és a csapataimtól vár, az lehetetlenség - rázta a fejét Ackbar. - Ha elhamarkodottan foglaljuk el a Coruscantot, ugyanolyan gyorsan kerül más kezére, és akkor a Lázadók küzdelme hiába valóvá lesz.

ÖT

Wedge kitárta a karját, és nyújtózott egyet. A Noquivzor egyetlen felszíni épületének belső udvarán állt, és a környező hegyek aranyló füvei borított lankáit nézte. A szellő, amely lassan végigszántott a fűszálak között, meleg fuvallatával megborzongatta a bőrét a ruha alatt. Levette a dzsekijét, és a vállára vetette. Még egy órát töltök itt a napon, a melegben, csak azután megyek vissza.

Miután a reggeli tanácsülést elnapolták, Wedge és Salm Ackbar szállására mentek, hogy megbeszéljék a Coruscant meghódításának problémáját. A Noquivzor száraz klímája miatt Ackbar lakosztálya különleges párologtató rendszerrel volt felszerelve, hogy a kalamári elviselhesse a számára gyilkos környezetet. Wedge-nek és Salmnak a párától a levegő oly sűrűvé vált, hogy szinte fárasztó volt a puszta belégzése is.

Wedge elmosolyodott, amikor megpillantotta a távoli hegyoldalon aranyló réteken legelésző vadnerfek csordáit. Eszébe jutott korábbi fogadalma, hogy visszatér a Noquivzorra, és a természetben piheni ki magát. Fel kellett idéznie magában, hogy miért is küzd, és ez a bolygó elég békésnek tűnt az elmélkedéshez. Lám, visszajöttem, de sehol nem találok békét.

- Ez a fajta nyugalom valósággal beépül a döntéseinkbe.

Wedge megfordult.

- Őfelséged!

Leia rámosolygott.

- Wedge, kérlek, hagyd a formaságokat! Elég régóta ismerjük már egymást ahhoz, hogy mellőzzük a ceremóniát.

Wedge szégyenlősen bólintott.

- Igen, csakhogy a dolgok azóta megváltoztak. Vegyünk például téged! Én még mindig ugyanazt a Leia Organát látom benned, aki aggódva várja a Yavinnál Luke visszatérését a Halálbolygóról. A többiek szemében pedig Alderaan képviselője vagy az Ideiglenes Tanácsban. Én pedig nem szeretnék tiszteletlennek tűnni.

- A dolgok megváltozhatnak, Wedge, de mi nem.

- Ezzel nem egészen értek egyet - Wedge egy fémszék támlájára fektette a dzsekijét, és rátámaszkodott. - A Yavin óta már hét év telt el. Belőlem olyan pilóta lett, akiről azt hiszik, alkalmas arra, hogy elvezes sen egy csapat forrófejű pilótát, és tanácsokat adjon egy admirálisnak a birodalmi főváros lerohanásához.

Leia leült egy székre a mellé, amire Wedge támaszkodott.

- A Yavinnál nem voltak admirálisok.

- Hajónk sem nagyon volt. Volt viszont egy Dodonna tábornokunk, de ő sajnos elment - Wedge leült Leia mellé. - Belőled pedig a Birodalmi Szenátusba valaha megválasztott legfiatalabb képviselő lett, s most ott ülsz a Lázadók fúziós reaktorának a tetején. Lehet, hogy Mon Mothma vezet minket, és Ackbar az, aki védelmez bennünket, de te vagy az, aki az Új Köztársaság különböző részeit összetartja. Hogy ezt hogyan csinálod, elképzelni sem tudom.

Leia halkan felnevetett, Wedge pedig ezt hallva elmosolyodott.

- Hát, bizony sokkal könnyebb Hant és Luke-ot távol tartani a bajtól. Néha úgy érzem, a lázadás eddigi története évtizedekkel mérhető, nem csak évekkel.

- Én évszázadokra becsülném, de elfogadom a te megközelítésedet - Wedge megrázta a fejét. - Mindegyik tanácsülés ilyen nehézkes?

- Némelyik. Ez különösen paprikás hangulatban folyt le. Borsk Fey’lyának van néhány elképzelése, de azt a maga módján óhajtja megvalósítani.

- Azt hittem, Ackbar ragaszkodik a saját elképzeléséhez.

- Fey’lya hosszabb távon játszik. Alaposan kigondolja a dolgokat, és ragaszkodik a részletekhez is.

- Ezt hogy érted?

Leia csodálkozott, és sajnálkozón pillantott rá.

- Ó, Wedge, el sem hinnéd, hogy Fey'lya milyen jól irányítja a dolgokat Ackbarral szemben!

- Például?

- Például most is - Leia kinyújtott karjával a környező, szinte csupasz tájra mutatott. - Fey’lya intézte el, hogy ezt az ülést itt tartsuk, a Noquivzoron. Itt otthon érzi magát. Ezek a szavannák emlékeztetik az otthonára, a Bothawuira. Mon Mothma, te, én meg a többi ember kellemesnek tartja a klímát. Kerrithrarr, a vuki kancellár nem kedveli a tágas kék égboltot, és a fátlan tájakat. Azzal, hogy a tanácsülés idejére a föld alá kényszerítették, majdhogynem a méltóságát csorbították meg, és tudod, hogy a vukik mennyire kényesek az ilyesmire.

- Hát, most hogy mondod, a Kashyyyk és a Noquivzor között vajmi kevés hasonlóság van. Ackbar admirálisnak és a másik kalamárinak sem tesz jót a száraz klíma.

- Sian Tevvnek meg a többi sullustainak is túl meleg van itt. A lényeg az, hogy akik szemben állnak Fey’lyával, azok kényelmetlenül érzik itt magukat. Ilyen helyzetben könnyű az emberek hangulatát befolyásolni, különösen, ha azok egyvalaki mellett...

- Ackbar admirális...

- Úgy van. Ezzel befolyásolja a szavazatokat, és Ackbar terve ellen hangolja a többieket.

A hercegnő hátradőlt, és elsimította köntösét a derekán.

- Persze Ackbar tudja mindezt, azért állt elő a blokád tervével. Tudta, hogy nem fog működni, de ha a blokád tervéről lemondhat, azt a benyomást keltheti, hogy további kompromisszumokra is hajlamos. Akkor pedig a másik félnek is engednie kell.

Wedge a szemöldökét ráncolta, mert bár a reggeli ülés után Ackbar már elmondta neki mindezt, a lényeget csak most, Leia szavai után értette meg teljesen.

- Az a véleményem, hogy sokkal könnyebb felkutatni az ellenséges hajókat és lelőni őket, mint eligazodni a politika útvesztőjében.

- Lehetséges, de ez csak a nagyságrendtől függ. Te egy bevetés alkalmával egy tucatnyi birodalmi hajó ellen vezeted az embereidet. Mi mindannyian emberek milliárdjait képviseljük, és milliárdnyi más emberrel szemben akarjuk érvényesíteni az akaratunkat. Mi nem cselekedhetünk olyan nyíltan és szabadon, mint te.

- Egykor megtehettük.

- Ez igaz, de akkor mindannyian önként vettünk részt egy törvénytelen aktusban. Ma viszont egy egész világ nevében beszélünk és cselekszünk

- Leia megfogta Wedge kezét, és megszorította. - Akkoriban álmodni sem mertem volna, hogy valaha is ilyen problémákkal kell szembenéznem.

Wedge megpaskolta Leia kezét.

- Igen, akkoriban úgy tűnt, hogy a gyermekeink és az unokáink is még a Birodalom ellen fognak küzdeni.

- Igen - nevetett Leia. - És, Wedge Antilles, van-e valami kilátás arra, hogy lesz valami közöd a Lázadók következő generációjához?

- Én? Az én gyerekeim az osztagban vannak - látta, hogy Leia tekintete elkomorodik. - Az sem olyan rossz. Vannak barátaim, de nincs időm udvarolgatni. Te találtál valakit, pedig nem is kerested. Mintha így volna elrendelve, ezért azután nem is aggódom túlságosan miatta. De mi van veled és Hannal?

- Boldogok vagyunk, ha végre láthatjuk egymást. Egy asszony számára sem kellemes, ha szeret valakit, és azt az év nagy részében csak szénbe fagyasztva láthatja. Még akkor sem, ha az idő alatt nem áll módjában felidegesíteni.

- Neki ilyen a természete... ő a káosz megtestesülése - mosolygott Wedge. - Han Solót vagy szeretni lehet...

-... vagy szénbe fagyasztani, tudom - Leia tekintete a távolba révedt.

- Han jó ember. A csipkelődései és a durvasága ellenére is az. Nem hiszem, hogy a galaxisban találnék nála jobbat. És bár eszem ágában sincs mást keresni, olykor mégis felteszem magamban a kérdést: „Miért éppen ő?”

- Ha valaha is kétségeid támadnak, akár komoly kétségeid, csak gyere el hozzám! Tucatnyi választ tudok a kérdésedre - Nem mintha ismernék még egy olyan talpraesett, kemény fickót, mint Han Solo, aki felvehetné veled a versenyt, Leia. Wedge megint megszorította a kezét. - És mi van Luke-kal? Ő hogy van?

- Jól. Folytatja jedi tanulmányait. Mindamellett járja a galaxist, és igyekszik összeszedni a jedi lovagokra vonatkozó feljegyzéseket. A császár igyekezete, hogy a rendet letörölje a föld színéről, úgy látszik, nagyon is eredményes volt. Csak a története maradt fenn, s Luke annak részleteit állítja most össze. Azt mondja, sehol nem talál utalást arra, hogyan válhat az emberből jedi, csupán néhány gyakorlat leírását találta meg, amely a jelöltet potenciálisan a sötét oldal felé tereli.

- Ez visszataszító, és igen jellemző a császárra.

- Gonosz volt és kegyetlen, és a metodikáját is ez jellemzi - sóhajtott Leia. - Luke megtervezett egy sor gyakorlatot, és meggyőzött, hogy kezdjem el a tréninget. Amikor tehetem, foglalkozom vele, de egy jedinek higgadtnak kell lennie, márpedig mostani pozícióm nem engedi meg számomra a szükséges lelkiállapotot.

- El tudom képzelni. Ha megint találkozol és beszélsz vele, említsd meg neki, hogy szívesen látjuk a Zsiványkommandóban, amikor csak kedve tartja! Nagyszerű embereim vannak, egy kemény mag, akik mellé folyamatosan kellenek újak, arra alkalmasok - Wedge előrehajolt. - Újjászervezzük a csapatot, olyan pilótákat szerzünk, akik a repülésen kívül máshoz is értenek. Ackbar ötlete volt, és mostanra egy olyan elit csapatunk van, amelyik a szokásos csatáktól az álcázott megközelítésen át a felderítésig mindenre alkalmas. Egy jedi lovag azért még nagyon jól jönne.

- Feltételezem, Luke szívesen repülne veled újra, de az utolsó jedinek, pontosabban az első új jedi lovagnak lenni még túl nagy terhet jelent a számára. Most minden erejével a rend tradícióit gyűjtögeti, lévén ez lett az öröksége. De azért átadom neki az üzenetedet.

- Kösz!

Megszólalt a kom, mire Leia elővarázsolta a készüléket a köpenye egyik redője mögül.

- Itt Organa kancellár.

- Leia, itt Mon Mothma. Ha van egy perced, néhány dolgot szeretnék megbeszélni veled!

- Máris megyek - Leia kikapcsolta a komot, és előrehajolva arcon csókolta Wedge-et. - Talán igazad volt, hogy megváltoztunk, de hálás vagyok, amiért ez a változás nem olyan nagymérvű, s még leülhetek egy jó baráttal, hogy pár percre megpihenhessek. Viszlát, Wedge!

- Isten veled, Leia! - Wedge felállt, s Leia távozott. Megváltoztunk, igen, de azt hiszem előnyünkre. Hét év hosszú idő, de szerintem még hetet kibírunk. Elmosolyodott. És talán még másik hetet is.

Egy férfi lépett ki a belső udvarra, és Wedge felé igyekezett. Noha vörös fejét fehér haj koronázta, kiugró arccsontja tévedhetetlenül elárulta, kinek az apja. Wedge szalutált, amikor észrevette.

A férfi megállt, viszonozta a tisztelgést, majd kezet nyújtott Wedge-nek.

- Örülök, hogy megismerhetem, Wedge parancsnok.

- Hasonlóképpen, Cracken tábornok. Mit tehetek önért?

Cracken a Wedge mögött álló székekre mutatott.

- Ha volna egy perce.

Wedge visszaült a székre.

- Folytassa!

Szeretném megköszönni, hogy a fiamat bevette a Zsiványkommandóba!

- Megköszönni nekem? - kuncogott Wedge. - Nagyon kevés szülő tartja szerencsés dolognak, hogy a fia beáll a Zsiványkommandóba.

- Azt hiszem, parancsnok, rá fog jönni, hogy én nem egy közönséges szülő vagyok - az idősebb Cracken ugyanolyan felépítésű volt, mint a fia, csupán a pocakja és a tokája volt valamivel fejlettebb. - A legtöbb parancsnok elutasította volna, csak mert az én fiam. Azt feltételeznék, hogy az én beépített ügynököm.

- És az?

- Megtehetném?

Wedge vállat vont.

- Én nem hiszem, de Salm tábornok a szívén viseli az osztagom biztonságát.

- Igen, tisztában vagyok a Celchu-szituációval, de nem különösen aggódom miatta. Remélem, minden fejleményről értesíteni fog!

- Természetesen.

- Ennyi, amit elvárok - Cracken a kezét dörzsölgette. - Pash igen tehetséges ember, ezt mint az apja és mint az Új Köztársaság tisztje mondom. Kezdeti sikerei olyan helyzetbe hozták, hogy már nem választhatta meg, mit tegyen... úgy értem, csak egyre feljebb léphetett. Noha, úgy vélem, még nem érte el a képességeinek megfelelően a legmagasabb posztot, a társai nem lehetnek már a segítségére. Mindig többet akart tenni, mint amire képes, és ez a társai életébe kerülhet. Előbb-utóbb meggyűlölte volna önmagát, akár mert tétlenkedik, akár mert bajba sodorja a társait.

A kommandóhoz való csatlakozás kihívást jelentett a számára. Maga jó ember, Antilles. Nem ragadja meg az alkalmat, ha nincs rá szüksége, de nem is kerüli ki, ha meg kell tennie valamit. Meg fogja találni az egyensúlyt, amire a fiamnak szüksége lesz, hogy megtalálja önmagát. Nem hiszem, hogy a halába fogja küldeni, de ha mint Zsivány hal meg, legalább tudni fogom, hogy mindent megtett a Lázadókért. Nem szeretném elveszíteni, de ha muszáj, akkor legyen értelme.

- Bízom benne, hogy a Zsiványkommandó meg fog felelni az ön elvárásainak!

- Én is úgy vélem.

Az Airen Cracken hangjából sugárzó önelégültségtől Wedge gyomra összeszorult.

- Netán aggódnom kellene, uram, amiért a Szövetség Hírszerzésének feje szerint a fia kihívásnak tartja a kommandóhoz való csatlakozást?

- „Aggódnia”, parancsnok?

- Igen, uram.

- Ó, azt hiszem, igen, Antilles parancsnok - bólintott Cracken ünnepélyesen. Ami azt illeti, nagyon is.

HAT

Füttyös csicsergése arra késztette Corrant, hogy zöld-fehér X- szárnyújának időmérőjére pillantson.

- Öt perc múlva kiugrunk a hipertérből, kösz.

A visszaszámlálás azt jelentette, hogy a Borleiastól a Mrisstig tartó kétlépéses, ötórás út a végéhez közeledik. A közbevetett tranzitmegálló Corran véleménye szerint teljesen felesleges volt, noha a hírszerzés nagyon is szükségesnek tartotta. Az ellenség már úgyis tudja, hol vagyunk.

Mirax Terrik egy beszerzőútja végeztével jelent meg hajójával, a Pulsar Skate-tel a Borleiason, miután meglátogatta a Mrisstet. Gyakorlott csempész lévén a Mrisst repülésirányításától nyomban lekérte a helyi forgalomról szóló adatokat, hogy lássa, ki tartózkodik még a környéken, akivel esetleg üzletet tudna kötni. Az egyik teherhajó történetesen a Vengeance Derra IV volt. A Borleiasra érve megkérte Emtrit, adjon információt a hajóról: ebből tudta meg, hogy a teherhajó felderítést hajt végre.

Corran megpróbált nyugalmat erőltetni magára, és a küldetésre koncentrálni. Ez nem volt egyszerű dolog, mert a kötelékkel kapcsolatosan közvetlenül a tervezett akció megkezdése előtt két információ is a tudomásukra jutott. Az egyik a thyferrai hivatalos közlemény volt, amely Bror Jace halálhírét közölte. Jace az első öt bevetés alkalmával a legkeményebb Zsiványnak bizonyult. Huszonkét győzelme révén eggyel meg is előzte Corrant. Legutóbbi küldetéséről hazatérve egy üzenet várta, hogy térjen haza a Thyferrára, mert az egyik rokona haldoklik. Sosem ért haza. Mindenki a legrosszabbtól tartott, de amíg a thyferrai hatóságok a feltételezett útvonalát követve meg nem találták egy X- szárnyú roncsait, az emberek azért reménykedtek.

Bár Corran és Jace riválisok voltak, egymással jól kijöttek. Ha nem így lett volna, Corran ugyanolyan könnyedén fogadta volna a halálhírét, mint a többiek. A thyferraiak jelentése szerint abban a körzetben éppen egy Interdictor cirkáló tartózkodott, elképzelhető tehát, hogy Jace idő előtt bukkant ki a hipertérből, és beleszaladt néhány TIE-gépbe. Ez alapjában véve hihetőnek tűnt Corran előtt, csakhogy senki sem jelentette, hogy TIE-roncsokat talált volna.

Ha én vagyok ott, biztosan magammal viszek néhányat. Corran úgy vélte, Bror annyira meglepődhetett, hogy egy vagy két szerencsés lövés végezhetett vele - bár ez igen valószínűtlen. Ha a gépe meghibásodott, vagy valami tönkrement rajta, akkor Bror valóban ki volt szolgáltatva. Ezzel az elmélettel csupán az a probléma, hogy az egység verpin technikusa, Zraii példásan jó kondícióban tartja a gépeket. Hacsak nem babrált valaki a hajóval, a meghibásodás esetét ki lehet zárni.

Az Interdictor osztályú cirkáló a jelentések szerint a Black Asp volt. Ez lehetett véletlen is, ámde a Zsiványok az első összecsapás alkalmával éppen ezzel a hajóval ütköztek meg. Corran abban a harcban olyan közel került a halálhoz - az egyik ellenfél véletlenül magával ragadta a hiperűrbe -, ahogyan még egyszer nem szeretné. Ha akkor Tycho Celchu nem lép közbe, most biztosan halott volna, vagy ami még rosszabb, valamelyik birodalmi börtönben senyvedne.

A Black Asp ottlétét hajlandó is lett volna véletlennek elkönyvelni, ha a másik információ nem jut a tudomására. Emtri megkísérelte felkutatni Gil Bastrának, Corran egykori CorSec-es főnökének hollétét. Gil volt az, aki hamis iratokat készített neki, humán partnerének és feleségének, hogy elmenekülhessenek a Koréliáról. Corran azért kérte erre Emtrit, mert hamis jelentések azt sugallták, hogy a Birodalom hatóságai elkapták és megölték Gilt.

Emtri talált egy jelentést, amely megerősítette a halálhírt, és ez kitért a halál okára is. Gil Kirtan Loor hírszerző ügynök kontár kihallgatási módszerei miatt halt meg. Kirtan Loor Corran CorSec körzetének birodalmi összekötője volt. Már azelőtt sem kedveltem, hogy futni hagyta az apám gyilkosát.

Corran gombócot érzett a torkában. Megtapogatta a nyakát, s eközben a keze megérintette a medaliont. Apja szerencsetalizmánja. Ez az egyetlen emléke maradt az apja után azóta, hogy elhagyta a Koréliát. Mirax a medált jedi emlékéremként azonosította, amit akkor kaptak a lovagok, amikor elérték a Mester fokozatot. A medál érintése most az apjával eltöltött kellemes napokra emlékeztette, és ettől enyhült benne a feszültség.

Corran téves feltevésnek ítélte azt, hogy a két esemény valamilyen kapcsolatban lehetett egymással, ám a gondolattól, hogy Kirtan Loornak valamiképp szerepe volt Jace csapdába ejtésében és meggyilkolásában, nem tudta kiverni a fejéből. A jelentés arra is kitért, hogy Kirtan Loort a Coruscantra vezényelték „új feladatok” ellátása céljából. Corran jól tudta, hogy semmi jelentősége annak, milyen feladatot jelöltek ki Loor számára, ő tovább fogja keresni Corrant, aki meglépett előle a Koréliáról. Ha rájött, hogy én a Zsiványkommandónál vagyok, minden eszközzel le fog rám csapni, még ha a barátaimat is meg kell ölnie.

Corran hátra hajtotta a fejét, sisakját nekitámasztotta a katapultülés fejtámlájának.

- Loorról ráérek később is elmélkedni, most feladatom van - a pilótafülke kronométerére pillantott. - Tíz másodperc a valós űrig. Készülj, Füttyös, most jön a neheze!

A pilótafülkén túli fényfüggöny milliárdnyi apró fényponttá robbant szét, amint a Zsiványkommandó kibukkant a GaTir rendszer közelében. Az ugrást a sullustaiakra jellemző precizitással számolták ki, pontosan a Mrisst déli sarki pólusa irányában. Pash Cracken javasolta, hogy ebből az irányból közelítsék meg, mivel a déli pólus közelében fekvő kontinens geológiailag instabil, így a Mrisst Kereskedelmi és Tudományos Akadémia nem létesített rajta csillagászati megfigyelőállomást.

Abban nem reménykedhettek, hogy észrevétlenek maradhatnak, mindenesetre úgy intézték, hogy a lehető legtovább tartson, mire észreveszik őket. Ha a Vengeance hozzájut ugyanahhoz a forgalomirányítási információhoz, amit Mirax is megszerzett, akkor az X-szárnyúak megérkezése nem marad rejtve. De nyolc korcs portyagép érkezése - mert a

Zsiványkommandó jelzőbójái ezt az információt továbbították aligha hívja fel magára a figyelmet.

Mire azonban összeszedik a forgalomra vonatkozó adatokat, az is kiderülhet, hogy a Korélián „rondá”-nak becézett, többször átalakított gépek valójában jó állapotban lévő X-szárnyúak. Kevés szerencsével ez az anomália csak azután derül ki, hogy ők már befejezték a küldetésüket. Corrannak elég annyi is, ha csak addig nem fedezik fel a kilétüket, amíg megtalálják a Vengeance-t.

Az X-szárnyúak éppen elérték a Mrisst atmoszférájának határát, amikor megcsillant a napfény a Vengeance hajótestén.

- Füttyös, mi az a hajó ott a Vengeance mellett?

A droid egy ideig magában csicsergett, azután Corran szekundermoni- torjára nyomtatta a választ. A hajó egy közepes méretű teherszállító volt, a Contruum’s Pride. Füttyös az azonosítás mellé egy illegális kódot is mellékelt. Corran felismerte CorSec-es korából: azt jelentette, hogy a két hajó párban manőverezik, mintegy megkönnyítendő az átrakodást. Pontosan, ahogyan a csempészek szokták

Még mielőtt beüthette volna a kom kódját, hogy tudassa a többiekkel, hogy a Pride a Vengeance-t fedezi, Pash Cracken hangja szólalt meg a hangszóróban:

- Tizenkettes, a Pride nem tiszta.

- Ezt honnan tudod, Négyes? - kérdezte Nunb kapitány.

- A Contruum az én szülőbolygóm. Ott hagyományai vannak a névadásnak. A teherhajókat málhás álaltokról vagy folyókról szokás elnevezni.

Corran bekapcsolta a komját.

- Négyesnek igaza van, Tizenkettes. A Pride árut rak át vagy vesz fel a Vengeance-ről.

- Akkor hát két célpontunk van. Szárnyakat támadóállásba!

Corran felnyúlt a kezével, és átkattintotta a megfelelő kapcsolót. A szárnyak szétváltak, és felvették azt a pozíciót, amiről a hajó a nevét kapta. Jobb felé kitekintve látta, amint Cracken vezetésével a Kettes egység is felfejlődik. Corran most Nunb kapitány társaként repült annak jobb oldalán. A Zsivány Hetest és Nyolcast vezető Rhysati Ynr és Erisi Dlarit alkotta az Egyes Egység másik két tagját.

Nunb kapitány hangja hallatszott a komcsatornán:

- Vengeance Derra IV és Contruum ’s Pride kapitányai, itt Aril Nunb, a Zsiványkommandó kapitánya. Önök megsértették az Új Köztársaság légterét. Maradjanak a helyükön! Állítsák le a pajzsaikat! Készüljenek fel a megadásra!

Corran szeme összeszűkült, amikor látta, hogy a két hajó szétválik.

- Riadó, Zsiványok! Elmozdultak. A Vengeance-ről TIE-gépek felszállása várható.

Alig fejezte be, egy tucatnyi TIE-csillagvadász meg interceptor bukkant fel a két hajó között.

- Ezekbe pilóta is kell ám, Kilences.

- Van is bennük, Négyes.

- Csevegést abbahagyni! Kettes egység, a tiétek a Vengeance! Egyes egység, mi fedezünk!

- Ahogy parancsolod, Tizenkettes - Corran megmozgatta jobb kezének ujjait, majd megragadta a botkormányt. A lézereket átállította, hogy párban tüzeljenek. Ezzel kisebb energiával tud tüzelni, de nagyobb lesz a tűzsebessége. A skubik és sandák jelenléte gyors manővereket, közelharcot helyezett kilátásba, ott pedig előnyös a gyors tüzelési képesség. - Készen állok, Tizenkettes.

Ahogy ezt kimondta, Nunb gépe máris balra húzott, és a bolygó felé ereszkedett. Corrannak fogalma sem volt, miért tesz így, mindenesetre követte, és a lehetőség szerint a jobb oldali stabilizátora vonalában maradt. Nunb hirtelen felkapta a gépét, és Corran máris megpillantotta a lézertüzét. Az elülső TIE-vadász felrobbant.

- Szép lövés volt, Tizenkettes.

A lány válasza csupán egy gyors orsó volt a bal felé, amit visszafelé nyomban megismételt. A hajó fara egy könnyed pedálmozdulattól kisodródott, és a gép orra bal felé fordult. Pontosan a TIE-vadász felé, amelyik utánozni igyekezett a manőverét. Nunb quadlézere szétlőtte a bal szárnyát, mire a TIE pörögve tovasodródott.

- Vezess, Kilences!

- Ahogy parancsolod, Tizenkettes - Corran a pásztázóra pillantva látta, hogy felülről két interceptor fordul rá a röppályájára. Hátrahúzta a kormányt, megfordult, és ráállt az egyik célpontra. Szemtől szembe repült vele, azután visszafogta a hajtóművét. Megemelte a bal stabilizá tort, hagyta, hogy a gép oldalt csússzon, és Nunb manőverét utánozva a sandára lőtt.

Neki négy lövésébe került az, amit a lány egyből elért, az eredmény mindenesetre látványos volt. A skarlátvörös lézer valósággal perforálta a TIE rézsútos szárnyát. Amikor a felső fele levált, a jobb oldali szárny megbillent. Az interceptor pörgött, forgott, azután darabokra hullott. Végül a kettős ionhajtómű egymás után felrobbant, és törmelékkel szórta be a Mrisst légkörét.

A második sanda tovább közeledett, és Corran manőverének köszönhetően kedvező pozíciót tudott felvenni. Füttyös figyelmeztetésül sípolni kezdett, de Corran egyáltalán nem rémült meg. A feje tetejére állította a gépet, és lenyomta a bal pedált. Ez megfordította a gépet, amely így szembekerült a sandával. Corran központosította a célkeresztet, s amint az zöldre váltott, már tüzelt is.

A lézertűz perforálta a kabint, és a lyukakon át tűzzel töltötte meg a fülkét. A szekunder robbanástól leváltak a szárnyak, majd az ionhajtómű robbanásának vörös és kék gömbje felemésztette az egyre távolabb sodródó maradványokat. Corran pajzsára apróbb törmelékdarabok hullottak, de kárt nem tettek a gépben.

Corran maga előtt megpillantotta a Vengeance-t, ami alsó lézerágyúiból gyenge tűzzel terítette be a környéket. A zöld sugarak kúp alakban körözve pásztázták a légteret, amint kezelőik igyekeztek eltalálni az X- szárnyúakat. A szállítóhajók fegyverzete nem támadásra való volt, s a gyorsan köröző sugarakból is látni lehetett, hogy a lövészeknek problémái vannak a célzással.

Ez nyilván megkönnyíti Cracken kapitány dolgát.

Corran négy különböző szögből négy protontorpedót pillantott meg, amint a testes hajó felé suhannak. Még ha a lövészek képesek volnának is a torpedót röptében megsemmisíteni, néggyel akkor sem bírnának el. Néhány célba fog érni, csak az a kérdés, hogy hány?

Valamennyi célba ért, és látványos apró robbanások közepette megsemmisítette a Vengeance elülső és hátsó pajzsát. A Vengeance lassan forogni kezdett, s körbemutatta a bal oldalán tátongó léket. Minden irányban mentőkapszulák röppentek ki belőle. A teherhajó láthatóan igyekezett eltávolodni a Mrissttől, de erőfeszítése ellenére a bolygó gravitációja hamarosan megragadta.

- Kilences, jobbra húzz!

Corran nyomban jobbra fordult, de így is kapott néhány zöld lézersugarat a hátsó pajzsába. A lézerek energiáját átirányította a pajzsaira, és egyenesbe hozta a gépét. Korábbi helyén egy TIE-vadász ereszkedni kezdett, és az osztag egyik X-szárnyúja nyomába eredt.

- Nem bírom lerázni ezt a sandát.

- Tizenkettes útban van feléd, Nyolcas.

Erisit üldözőbe vették, és Nunb már úton van feléje, hogy segítsen. Corran megpillantott két TIE-csillagvadászt, amint furcsa szögben közelítenek feléje. Kíváncsi lett, miben sántikálnak, de Füttyös máris kirajzolta a nyomvonalukat a képernyőre, s ott látta, hogy a Hetest akarják közrefogni, azt az X-szárnyút, amely az előbb figyelmeztette. A célpontja elhúzott a hurok közepén, s míg ő folytatta a hurkot, a két gazember ráfordult, hogy felnyársalja. Nem fog sikerülni, mert segítek neki.

- Hetes, figyeld a farodat! Útban vagyok, de készülj fel, hogy kitörj, ha szólok!

- Vettem, Kilences. Megvannak.

Corran balra fordult a gépével, közben nyomta a pedált, hogy a gép orra irányban maradjon. Előre nyomva a gyorsítót szélsebesen a Rhysati hajóját követő vadászok felé suhant. A célzó rendszert protontorpedóra kapcsolta, de nem célozta meg a TIE-kat. Némelyik modellnek van célzárriasztója. Ha felfedem magam, ellógnak. Mély lélegzetet vett, lassan kiengedte a levegőt, és egy kilométerre megközelítette az elöl haladó TIE-vadászt. A botkormányt finoman mozgatva a célkereszt közepére állította a TIE-gépet. A HUD célzó berendezés vörösre váltott, Füttyös veszettül tülkölt, Corran pedig megnyomta a ravaszt.

A torpedó kiröppent, és eltalálta a skubit. A bal szárnyát zúzta szét, és közvetlenül a pilótafülke mellett robbant fel. A fülke összeroppant, a szárny széthullott. A roncs lassan bukdácsolva a Mrisst gravitációjának martalékává vált.

Corran visszakapcsolt lézerre, és jobbra húzott. Néhány gyors lövést eresztett meg a másik gép felé, de komolyabb sérülést nem okozott neki. A TIE erősen balra húzott, ezért Corran is egy bal fordulóba kezdett, miközben igyekezett az ellenfél farában maradni.

A skubi jobbra fordult, majd hirtelen felfelé vágott. Corran is emelkedni kezdett, a TIE pedig befejezte a hurkot. Corran gyorsan megforgatta a gépét a jobb oldali szárnyvég körül, így a bal felét mutatva a TIE-nak. A skubi lövései két oldalt elsuhantak mellette, a pilóta máris korrigálta a célpontot.

Corran gyorsan rátaposott a bal pedálra, és kilencvenfokos fordulatot tett. Szembe került a TIE-géppel, ugyanakkor a lehető legkisebb felületét mutatta neki. Hüvelykujjával könnyedén bekapcsolta a torpedó célzóberendezését, és elengedte a füle mellett Füttyös méltatlankodását. Zöld lézersugarak csapkodták az elülső pajzsát, de nem törődött velük: megnyomta a ravaszt.

A torpedó letépte a TIE jobb szárnyát, ettől a gép pörögni kezdett. Füttyös jelentette, hogy a hajó torlóereje a felére csökkent. Corran azt hitte, ezt a jobb oldali hajtóművet ért találat okozta, de akkor a TIE pörgése lelassult. A pilóta kikapcsolta a bal hajóművet is, és ettől állt meg a forgása. Nyilván arra gondol, hogy újraindítva majd egyenesben maradhat, ám a gépe bal felén felvillanó robbanás elárulta, hogy a számítása nem jött be. Kék villámok szőtték be a vadászgépez, azután tűzgömbbé változva a rendszer napja felé sodródott.

- Füttyös, célpontot!

A droid megjelenítette a Contruum’s Pride helyzetét. Az el sem mozdult a helyéről. Corran megnyomott néhány gombot a műszerfalon, hogy körbepásztázva a környéket megnézze, mely irányból tarthat támadástól. Nem talált semmit. Füttyös méltatlankodott, amiért kétségbe vonta a jelzését.

- Csak ellenőriztem.

Füttyös elismételte a figyelmeztetést.

- Igen, persze, tudom - bekapcsolta a komegységet. - Itt Kilences, tiszta vagyok.

- Vettem, Kilences. Találkozunk 173-nál, három vonásra orbitálunk a Vengeance körül. Négyes meggyőzte a Pride-ot, hogy ezzel a Vengeance stabilitását segítjük rendbe hozni, ezért nem merült le az atmoszférába. Mrisst Katasztrófa Központja ellen támadást tervez.

- Parancsára, kapitány - Corran elmosolyodott. - Kapitány!

- Igen, Kilences?

- Szépen repültél. Isten hozott a Zsiványok között! Tényleg közénk való vagy.

- Kösz, Kilences. Végre itthon.

HÉT

Isard hangját meghallva Kirtan Loor összerezzent. Gyorsan megfordult az asztalánál, és fél térdre ereszkedett a holografikus képmás előtt.

- Igazgató asszony, állok szolgálatára.

- Pontosan ez volt a benyomásom.

Hangjának jeges tónusa arra figyelmeztette Loort, hogy most éppen olyan hangulatban van, amikor nem tűri a legkisebb hibát sem. Nem hitte, hogy bármely tettével rászolgált volna a haragjára, és afeletti dühét is jó előre legyűrte, hogy esetleg alaptalanul vádolja valamiért. Haragjának nyilván semmi köze hozzám, vagy a szolgálatomhoz.

- Mit kíván tőlem, igazgató asszony?

Vitriolos tekintetén mit sem szépített a tény, hogy hologramja a több kilométer távolságban lévő Birodalmi Palotából érkezett.

- Szeretném, ha képességei legjavát nyújtaná!

- Mindig azt teszem, asszonyom.

- A Bror Jace-ügyben a Black Asp repülésirányítójának inkompetenciájáról szóló jelentése igen alapos volt. Én élve akartam Jace-t, hogy a Lusankyára vihessem. A jelentéséből kitűnik, hogy Wortin őrnagy is tudta ezt, mégsem tett lépéseket annak érdekében, hogy az emberei ne öljék meg. És abban is igaza volt, hogy a hajó véletlen felrobbanására utaló kijelentések hamisak voltak.

- Köszönöm.

- A jelentése végén található okfejtésre mindenesetre nem volt szükségem. Igaza van, hogy a múltban Wortin őrnagyot ezért kivégezték volna, de manapság nem engedhetjük meg, hogy egyetlen emberünk életét is ily módon elherdáljuk. Egyetértek a javaslatával, hogy vezényeljük át az Inexorable fedélzetére. Thrawn parancsnoksága alatt majd megtanulja, amit eddig már meg kellett volna tanulnia, vagy meghal.

- Igen, igazgató asszony.

- Újabb igénylést kaptam Derricote tábornoktól. Ezúttal Quarren kell neki?

Loor a kezével végigsimított a feje búbján, majd felnézett a holoképre.

Már sokszor mondták neki, hogy úgy néz ki, mint Tarkin nagymoff ifjú korában, de abban bizonyos volt, hogy Tarkin sosem hagyta volna, hogy Isard megfélemlítse. Tarkinnak igazi hatalom volt a kezében, majdnem akkora, amekkorával Isard rendelkezik a Birodalmi Központban. Nekem ennek csak a töredéke jutott. Még várnom kell, amíg többet is szerzek.

- Igen, igazgató asszony, pontosan azt akarja. Derricote tábornok tudományos kutatócsoportja már megtette az első lépést a Gamorreán. A vírusnak egy hónapos inkubációs periódusa van, és hetvenöt százalékuk életképes.

- Túl hosszú az inkubációs periódus. Fel kell gyorsítani.

- Igen, ők is tudják.

- És milyen hosszú ideig fertőző?

Loor hátranyúlt, és levette az asztaláról az adattábláját.

- A fertőzés végső szakaszában négy napig. A fertőzés testnedvek útján történik, és a vírus fertőzött vízben egy napon át marad életképes. Lefagyasztva korlátlan ideig életképes marad.

Isard tekintete megkeményedett.

- Levegőben nem terjeszthető?

- A pillanatnyi elmélet szerint a légi úton terjeszthető vírus spontán mutáción esik át, ezáltal elveszti az emberekre gyakorolt hatását.

- Ez elfogadhatatlan.

- Én is ezt mondtam neki, igazgató asszony - Loor megint az adattáblájára pillantott. - Derricote szerint az inkubációs idő összefüggésben van a Gamorrea lassú anyagcseréjével. A quarren nem annyira alkalmas a keresztezésre, de az anyagcseréje gyorsabb a gamorreánál.

- Nagyon jó. Adjon meg nekik mindent, amit akarnak! Biztosítson nekik helyet az alvárosban! Az ottani bérkaszárnyákban talál elegendő helyet a számukra. - Isard karcsú ujjaival megdörzsölte a szemét. - És rendezze be extrákkal! Derricote mindig is konzervatív ízléssel rendezte be a lakosztályit.

- Igen, igazgató asszony.

- És mondja meg Derricote-nak, hogy azt akarom, vigye le az inkubációs periódust egy hétre! És egy hónapon belül eredményt várok.

- Olvastam a jelentésekben, hogy Zsinj seregei a Mag közelében gyülekeznek. Gondolja, hogy ide is eljön?

Ysanne Isard hangosan felnevetett, és Loor megállapította, hogy ennél még a legdurvább kihallgatások alkalmával is kellemesebb hangokat hallott.

- Zsinj? Amíg és itt vagyok, nem. Tudja, hogy saját kezűleg tépném ki a szívét és hajítanám a Palota legmagasabb ablakából az utcára. Csak akkor jöhetne ide, ha valaki elragadná tőlem a hatalmat, akkor gyáva módjára beosonna, hogy elvegye tőle. Nem, ő csak a Lázadók erejét igyekszik kipuhatolni. Azután majd olyan pozícióba helyezi magát, hogy győztesnek látsszon, amikor a Lázadók ereje már kimerülni látszik a Császári Központért vívott csatában.

Noha Loor csak egyszer olvasta el, nagyon jól emlékezett Zsinj birodalmi aktájának minden szavára. Minden róla szóló jelentésből azt olvasta ki, hogy ez az ember egy opportunista. De Loor úgy gondolta, e tulajdonsága alapján nem lehet megítélni egy embert. Mielőtt kapcsolatba kerültem Isarddal, megtettem volna, de azóta megtanultam, hogy a sebtében levont következtetések csak megkeserítik az életemet.

- Ha megengedi, igazgató asszony, én tehetnék lépéseket, amivel elbátortalaníthatnám Zsinj hadurat!

- Nem, erre nincs szükség. Ez az ember nem annyira bátor, és ezt azzal kompenzálja, hogy esetenként vagy megbocsátó, vagy bosszúszomjas. Ha ráijesztünk, szükségét érzi, hogy visszavágjon - Isard tekintete a távolba révedt, és a hangja is halkabbá vált. - Nem, nekünk a Lázadókra kell koncentrálnunk. Mindannyian készen kell állnunk, ha úgy döntenek, lerohanják a Birodalmi Központot.

- Ahogy óhajtja, igazgató asszony!

- Ha Derricote addigra nem készül el, gondoskodnom kell róla, hogy mindazok, akik részt vettek a munkában védelmet kapjanak, és ne kerülhessenek a Lázadók kezére - Ridegen elmosolyodott. - Ha a maga helyében volnék, ennek következményeitől halálosan rettegnék.

NYOLC

Wedge megtörölte izzadó tenyerét, miközben Ackbar admirálist figyelte, aki éppen felállt, hogy válaszoljon Mon Mothma felkérésére.

- Köszönöm, főkancellár. Embereimmel tekintélyes időt fordítottunk arra, hogy a tegnapi ülés után áttanulmányozzuk a Coruscantra vonatkozó adathalmazt. Noha katonai szempontból még mindig a blokádok tartjuk a legmegfelelőbb lépésnek, egyéb tényezők alapján elismerjük, hogy ez az út ne járható.

Mon Mothma őszintén elmosolyodott.

- Méltányolom a döntését, barátom. Talált mást a probléma megoldására?

- Többet is, főkancellár.

Borsk Fey’lya megnyomott egy gombot az adattábláján.

- Üdvösebb volna, ha a hódítás útjában álló legnagyobb akadály leküzdésével foglalkoznánk.

A kalamári ünnepélyesen bólintott a bothai felé.

- Éppen azt tesszük. Nyilvánvaló, hogy a kettős pajzs a legnagyobb akadály tervünk megvalósítása útjában.

A Leia hercegnő mellett ülő nagy, fekete vuki egy kérdést morgott Leia 3PO robotjának, amit az lefordított.

- Ó, igen, Kerrithrarr kancellár tudni szeretné, megtaláltuk-e a pajzs megsemmisítésének módját?

A vuki még valamit morgott a droid felé, mire az széttárta a karját.

- Továbbítottam a gondolatait, kancellár, csupán retorikus hasonlatait hagytam ki. Az érthetőség kedvéért.

- Megértettem a kérdést - emelte fel a kezét Ackbar, hogy elejét vegye a vuki további veszekedésének. - Én is egy hasonlattal válaszolnék: a Coruscant éppen olyan, mint az első Halálcsillag volt.

Borsk Fey’lya hangosan felnevetett.

Ezek szerint küldjük oda Luke Skywalkert meg a Zsiványkommandót, hogy lője szét az egészet egy jól irányzott protontorpedóval?

- Ki kell ábrándítanom nagyra becsült kollégámat, de én a Halálcsillagon tett első látogatásunkra céloztam. Amikor Obi-wan Kenobi szabotálta a Halálcsillag berendezéseit, hogy a Millennium Falcon el tudjon menekülni - Ackbar mindkét kezével az adattáblájára támaszkodott. - A legnagyobb probléma az, hogy pontosan tudnunk kell, mi hol található a Coruscanton. Hatalmas építőrobotok folyamatosan bontják az öreg épületeket, és újakat húznak fel helyettük. Noha vannak odalent ügynökeink, akik minden információt megszereznek a számunkra, ezek többsége az adminisztrációba van beépülve. Ezáltal mindent tudunk a Coruscant külpolitikájáról, de olyan informátorunk nincs, aki a hódításhoz szükséges katonai értékű információkkal látna el bennünket.

Doman Beruss Ackbarra pillantott.

- Egy csapat katonai szakértőt akar a bolygóra küldeni, mintegy a megszálló erők előőrseként?

- A Coruscant most egy háborgó tenger, és ez volna az első lépés, ami lecsillapíthatná a hullámokat.

Doman Mon Mothma felé fordult, és az egyik katonai tanácsadójához szólt:

- Cracken tábornok, az ilyesfajta hírszerzési tevékenység az ön asztala. Meg tud birkózni vele?

- Beruss kancellár, áttanulmányoztam a haditervet, és a főbb irányvonalaival egyetértek. Felkészültem rá, hogy az Ackbar admirális által a Coruscanton rendelkezésemre álló eszközöket használjam. Mindamellett a munkát a Szövetséggel közösen végezzük, ez a korlátozott erőforrásoknak köszönhető, ezért az embereimnek nem áll rendelkezésükre a hadművelethez szükséges valamennyi eszköz.

A bothai Cracken felé nyújtogatta a nyakát.

- Pontosan milyen eszközökről van szó?

- Egyik elérhető emberem sem képzett vadászpilóta - Cracken Wedge felé intett. - Ackbar admirális javasolta, és én egyetértettem vele, hogy a feladatra a legalkalmasabb a Zsiványkommandó volna.

- A Zsiványkommandó? - Borsk Fey’lya kísérletet sem tett arra, hogy leplezze meglepetését. Wedge-nek az volt a benyomása, hogy kissé eltúlozta a drámai hatáskeltést. - Erről megint eszembe jut a Halálcsillag-analógia. A Zsiványsereg egykor csodákat művelt, de a Coruscant védelme ellen vajmi keveset tehetnek.

- A bolygó védelmének megsemmisítése nem az elsődleges célunk, Fey’lya kancellár - Ackbar megfordult, és Wedge felé intett. - Az osztag újjászervezésekor a lehető legjobb pilótákat választottuk ki. Figyelembe vettük pilótaeredményeiket, és egyéb szakértelmüket. A Zsiványsereg egy igen képzett, különleges felszíni alakulat.

- Önnek is ez a véleménye, Cracken tábornok?

- Igen, Fey’lya kancellár.

- Kockára tenné a saját fia életét is?

- Ezt a kérdést korábban már többször is megválaszoltam.

A bothai krémszínű gereznája megremegett. Violaszín szemét Wedge-re szegezte.

- Antilles parancsnok, egyetért ezzel a küldetéssel?

Wedge addig nem válaszolt, amíg Ackbar nem bólintott.

- Alapjában véve, igen. De a részleteket még ki kell dolgozni.

- Gondolja, hogy a felszínen is eredményes tud lenni?

Wedge egy ideig elgondolkodott, csak azután válaszolt.

- A hadművelet paramétereit figyelembe véve, igen.

Leia felemelte a kezét.

- Talán ha bővebben kifejtené, Antilles parancsnok.

- Természetesen, Organa kancellár - Wedge egy mosollyal köszönte meg, amiért Leia véget vetett Fey’lya faggatózásának. - Tekintettel arra, hogy a bolygó sűrűn lakott, a Coruscant különleges problémákat állít a megszálló erők elé. Amint a Hoth esetében tapasztaltuk, az ellenség lerombolta a pajzsainkat, majd a katonai célpontok ellen fordult. A Coruscanton hajszálpontosan be kell határolnunk az erőművek, kommunikációs központok és egyéb olyan létesítmények helyét, aminek elfoglalásával megbéníthatjuk a Birodalom működését. Ki kell kapcsolnunk a pajzsot, azután vakká, süketté kell tennünk őket. Ha elvágjuk az energia-utánpótlásukat útját, nem működnek a védelmi fegyvereik, s ez már fél győzelem.

Leia elgondolkodva bólintott.

- Azt mondja, hajszálpontos célkoordinátákra van szüksége. Az ön pilótáinak gyakorlatával hogyan jut hozzájuk.

Egyszerű kérdésre fontos válasz - bárcsak a Coruscant meghódítása is ilyen könnyű volna.

- Kancellár, a célpontok felderítése a feladat egyik része csupán, megtámadni őket az egészen más. Én pilótaként azonosítani tudom a célpontot, és eldönteni, mely irányból célszerű megközelítenem. És azt is el tudom dönteni, hogy a megsemmisítéséhez mekkora tűzerőre lesz szükség.

Arra is felhívom a figyelmüket, hogy a célpontok precíz megközelítése azért is fontos, mert számolnunk kell azzal, hogy Zsinj hadúr vagy valamelyik izgága birodalmi vezető vissza akarja majd szerezni a bolygót, mialatt mi a védelem visszaállításával bajlódunk. Ezért azután egy erőmű esetében célravezetőbb a távvezetéket megrongálni, mert azt rövidebb idő alatt lehet helyre állítani.

A bothai a bundáját simogatta az állán.

- Nem volna könnyebb megvesztegetni valakit, hogy kapcsolja le a pajzsot?

- De igen, uram, csakhogy ez a fajta tevékenység kívül esik az én tapasztalataimon.

- Értem - Borsk Fey’lya előre hajolt, és összekulcsolta a kezét. - Annak ellenére, hogy fenntartásaim vannak a hadművelettel kapcsolatban, azt elismerem, hogy a Coruscant meghódításához igenis szükség van a bolygóról szóló minden információra. Azt is elismerem, hogy a Birodalom működésének a Zsiványkommandó vagy Cracken tábornok emberei által történő ideiglenes megbénítása jó gondolat.

Ackbar bólintott, majd lassan pislantott egyet, és a háta mögött összekulcsolta a kezét.

- A rombolásra nem feltétlenül van szükség, mindamellett hatásos és ennél fogva hasznos volna.

- Szerintem nagy segítségünkre volna, különösen ha elvonná a birodalmi hatóságok figyelmét a Zsiványseregről - tárta szét Fey'lya a kezét. - Ez már elég indok, nem?

- Talán - felelte Ackbar.

Wedge Ackbar lassú válaszából érezte, hogy az admirális vonakodik igazat adni a bothainak ebben a kérdésben. Leia azt javasolta, hogy tegyen engedményeket, és ő engedett a blokád kérdésében. De úgy látszik, Borsk Fey'lya ennél is többet akar.

- Rendben van. Nekem ugyanis már van egy kisebb tervem, ami, ha jól működik, remekül fogja szolgálni a terveinket.

- Éspedig?

Fey'lya megnyomott egy gombot az adattábláján, mire az asztal közepén elhelyezett holovetítő fölött megjelent egy piszkosvörös bolygó, melynek atmoszférája parázsról felszálló füst módjára szállingózott az űrbe. Egy hatalmas hold keringett körülötte, mintegy kerülgetve a füstcsíkokat. Wedge nem ismerte fel mindaddig, amíg a bothai színpadias mozdulata nyomán a bolygó déli pólusán ki nem rajzolódtak a bázisnyelv betűi.

Kessel! Wedge megrázta a fejét. Tudta, hogy a Birodalom egy büntetőkolóniát tart fenn a bolygón, és az elítélteket fűszerbányákban dolgoztatják. A Zsiványkommandó egyik újonca onnan származik. A családja még most is ott van, mint oktatók dolgoznak a telepen. A császár halála után a rabok magukhoz ragadták a hatalmat, elzavarták az őreiket, és átvették a bolygó irányítását. Tovább működtették a bányákat és az atmoszféraprocesszort, amely oxigént és más fontos gázokat szintetizált a felszíni sziklákból, még ha csak az újra belélegzett levegő minőségében is. Kemény élet van a bolygón, korlátozottak a források, úgyhogy a foglyok életben maradása sokkal inkább a kitartásuktól függ, mint a hatóságok gondoskodásától.

Borsk Fey'lya felállt.

- A Kesselen van a Birodalom egyik fegyintézete, ahol a disszidenseket és a kemény legényeket őrzik. Amikor a rabok átvették a vezetést, vezetőjüknek egy rybetit, név szerint Moruth Doole-t választották meg. Az az ember egy kishivatalnok volt, a fűszerkereskedelem volt a területe, ezért jó kapcsolatokkal rendelkező szövetségest láttak benne. A birodalmi és politikai foglyokat visszaküldték a fűszerbányákba. Néhány rabot hazaengedtek, de csak azután, hogy a barátaik vagy rokonaik kifizették a busás váltságdíjat.

Threepio megint fordított a vuki kancellárnak.

- Kerrithrarr tudni szeretné, hogy a raboknak meg a Kesselnek mi köze van a Coruscanthoz?

- Pontosan erre akarok rátérni - mondta a bothai mosolyogva, de Wedge fenyegetést látott megvillanni a tekintetében. - A Coruscanton még szép számmal vannak a Fekete Nap szövetség tagjai közül. Mint önök közül sokan, én is azt tartom, hogy Xizor herceg hatalom átvételi kísérlete kezdettől fogva kísérti a bolygólakókat, és éppen a Fekete Nap szövetség bátorítja, hogy szembeszálljon a Sith Fekete Lordjaival. Az a szándékom, hogy kiszabadítok és a Coruscantra viszek néhány Fekete

Nap-tisztet. Ott kapcsolatba léphetnek a szervezet többi tagjával, hogy együtt szabotálják a Birodalom működését.

Ackbar lassan leült, és tágra nyílt szemét Fey’lyára emelte.

- Fel akarja éleszteni a rossz emlékű Fekete Napot?

- Nem feléleszteni, csak összeszedni a maradványait. Ellenségeink ellenségei a barátaink. Nem ugyanezen elv alapján közeledett Organa kancellár a happanokhoz? És ugyanez vezérelte a szövetségünket is, amikor a Birodalommal lépett szövetségre a Bakuránál a ssi-ruukok ellen - Fey'lya hitetlenkedve pillantott Ackbarra. - Azzal, hogy garantáljuk néhány válogatott nehéz fiú szabadságát, lényegében Doole riválisait távolítjuk el, egyben váltságdíjat fizetünk a Kesselen fogva tartott honfitársainkért. És hogy biztosítsuk a hűségüket, felajánljuk nekik, hogy ha együtt működnek velünk, a többi emberüket is felszabadítjuk.

- Ez nekem nem tetszik - rázta a fejét Ackbar határozottan. - Tolvajokat és gyilkosokat akarnak a Coruscantra küldeni?

- Hogy birodalmi javakat lopjanak, és birodalmi tiszteket öljenek. Vagy netán a saját embereivel akarja elvégeztetni ezt a munkát? Fenntartja ezt a privilégiumot a hadseregnek, vagy ott fogad el segítséget, ahol talál? - Fey'lya karba fonta a kezét. - Hiszen egyetértett már azzal, hogy a szabotázsok elősegítenék a Zsiványkommandó tevékenységét. Ha pedig irreguláris hadseregével szét tudja verni a Birodalom gépezetét, a véráldozatok számát is lecsökkenti.

Doman bólintott.

- Nekem úgy tűnik, Fey'lya kancellár azt javasolja, hogy tüzet tűzzel oltsunk.

A kalamári félig behunyta a szemét.

- Nem kedvelem a tüzes hasonlatokat. Mi a Calamárin úgy mondjuk: „Ne ficánkolj a hullámverésben, mert sosem jutsz ki belőle.”

Leia felállt.

- Abban egyetértek, hogy ha az ember felbosszant egy vukit, ne csodálkozzon, ha az kitépi a karját. Lehet, hogy később meg fogjuk bánni, amiért szövetségre léptünk a Fekete Nap megmaradt tagjaival. Másrészt nem hiszem, hogy bármelyikünk is tisztában volna vele, milyen bonyolult feladat semlegesíteni a birodalmi erőket a Coruscanton. És ahogy Ackbar admirális mondta, amíg a Zsiványkommandó a felszínen be nem szerzi az információkat, ne lehetünk száz százalékig biztosak abban, hogy mi lesz a Coruscant elfoglalásának következménye. A lényeg az, hogy a Coruscant alvilágának jóakaratát megnyerni nem okoz nagy fájdalmat.

Mon Mothma bólintott.

- És szeretném megjegyezni, hogy némelyik vezetőnket haramiánál, összeesküvőnél, fűszercsempésznél nem tartják többre. Ha megadjuk nekik a lehetőséget, hogy csatlakozzanak hozzánk, úgy fogják érezni, ezzel megválthatják magukat.

- És ha ők a kivétel, ami erősíti a szabályt? - csapott Ackbar a kezével az adattáblájára. - Nekem egyáltalán nem tetszik ez a hadművelet, de önök nyilván látják az előnyeit is, amiket én nem. Ha ezt a Kessel- manővert engedélyezzük, tudni akarok minden részletéről, hogy biztos legyek benne, a végkifejlet az lesz, amire számítunk! Senkinek, még egy olyan idiótának, mint amilyen Zsinj, sem jut eszébe, hogy kiszabadítsa a Kesselről a galaxis söpredékét. Nem akarom, hogy az embereim tússzá váljanak, és hogy a felszerelésük bűnözők kezére kerüljön! Ez szigorúan katonai hadművelet, és ne fogom hagyni, hogy olyan katasztrófába torkoljon, mint a Borleiason!

Fey'lya kancellár gereznája koronaként meredt fel az arca körül, s jó időbe telt, mire újra lesimult. A Borleias elleni első támadást az a bothai tábornok, Laryn Kre’fey dolgozta ki és vezette, aki a mendemonda szerint távoli rokona Borsk Fey’lyának. Az akció a rossznál is rosszabbul sült el, s ez Kre’fey és a fél Zsiványkommandó életébe került. Ha Salm tábornok akkor nem szegi meg a parancsot, az egész Zsiványkommandó odaveszik, és a Lázadók Szövetségének még csak módja sem nyílik arra, hogy a Coruscant elfoglalására merjen gondolni.

Fey'lya halkan, nyugodtan kezdte a válaszát, ami Wedge-et arra késztette, hogy figyelmesen hallgassa.

- Távol áll tőlem, hogy bárki számára is megismételjem a Borleiason történteket. Ön itt a katonai vezető, Ackbar, én nem pályázom a helyére. Ön dönt katonai kérdésekben, de nekem van egy listám, hogy kik lehetnének az első célpontjaink. A listához az egyének aktáit is mellékeltem, úgyhogy eldöntheti, milyen elővigyázatossági intézkedéseket kell megtennünk.

- Megértését nagyra értékelem, Fey'lya kancellár.

- Rendben. Mi egy oldalon állunk, admirális. Én is ugyanolyan gyorsan szeretném elfoglalni a Coruscantot, mint ön - Fey'lya mosolygott ugyan, de Wedge semmi melegséget nem érzett ki belőle. - Remélem, hogy a legjobb embereit veti be, hogy az akció sikeres legyen. Ha a Zsiványkommandót használná fel erre a célra, azzal megnyerné nekünk a felszabadítottak bizalmát, s ez előnyünkre válhatna.

- Megfontolom a tanácsát, kancellár.

Wedge előrehajolt a székében, és lehalkította a hangját.

- Uram, a Zsiványkommandónak nem az a leghőbb vágy, hogy bűnözőket szabadítson ki Kesselről.

A kalamári csak annyira hajolt előre, hogy a szeme sarkából láthassa Wedge-et.

- És Ysanne Isardnak sem az a leghőbb vágya, hogy a Coruscantot átadja nekünk. Mindannyiunknak olyasmit kell tennünk, amit nem akarunk megtenni, Antilles parancsnok. Reméljük tehát, hogy jól tudjuk elvégezni a feladatot.

KILENC

Wedge egy gombnyomással aktivizálta az adattábláján a holoprojektort, mire a pilóták eligazítójában az asztal fölött megjelent a Kessel képmása - ugyanaz, amit az Ideiglenes Tanács ülésén látott.

- Rendben van, emberek, kezdjük az eligazítást!

A Zsiványkommandó tagjai sorban helyet foglaltak. Wedge észrevette, hogy Corran Horn és Nawara Ven, a twi’lek, aki ügyvéd volt, mielőtt a Zsiványkommandóhoz csatlakozott, a háttérben foglalnak helyet. Amikor Nunb és Celchu kapitányok segítségével túljutott az eligazítás bevezetésén és a terv vázlatos ismertetésén, kettejüktől várta a legnagyobb ellenkezést. Egyiküknek az volt a feladata, hogy embereket küldjön a Kesselre, a másiknak, hogy ezt megakadályozza. Mindkettejüknek van kapcsolata az ottani populációval, és ez problémát fog okozni.

Wedge lassú vállkörzéssel próbálta ellazítani magát, azután belekezdett:

- A hadműveletet három alapvető részre kell szétbontani. Mindhármat a terv szerint kell végre hajtani, különben ejtjük az egészet. Ackbar admirális rám bízta a végső döntést. Nekem nem kell, hogy tetsszen... és nem is tetszik... az, amire felkérnek bennünket, de az Ideiglenes Tanács azt akarja, hogy megcsináljuk, tehát meg fogjuk csinálni. Csakhogy a magunk módján.

A Kessel körül keringő holdra mutatott.

- A birodalmiaknak támaszpontjuk volt ezen a holdon. Feltételezzük, hogy feladták, de azt nem tudni, milyen automata védelmet és rejtett csapdákat hagytak hátra. Első lépésben felderítjük a támaszpontot, semlegesítjük az automata védelmet, és kizárjuk a lehetőségét annak, hogy onnan bármi támadás érhessen bennünket. Akkor Page hadnagy és emberei veszik át a támaszpontot, és biztosítják azt. Őket követi a Szövetség biztonsági alakulata, hogy felváltsa Page csapatait. Ez az Első Fázis. Mindenki megértette?

Az előtte ülő pilóták a lelkesedés különféle fokozataiban bólogattak.

- A Második Fázis pontosan megegyezik az elsővel, csak a helyszín tevődik át a Kesselre. Rárepülünk a leszállózónára, és helyet csinálunk Page embereinek. A kommandósok biztosítják az LZ-t, mialatt Horn, Ven és én leszállunk. A többiek Nunb kapitány parancsnoksága alatt fedezik az LZ-t és Tychót, aki a Forbidden fedélzetén elszállítja az embereket a Kesselről a holdra. A támaszponton felkészítjük őket, majd különféle hajókkal a Coruscant különböző helyeire, vagy a saját hazájuk menekülttáboraiba szállítjuk őket.

A felkészítés és elszállítás a Harmadik Fázis. Párhuzamosan fut a Második Fázissal. Ha probléma adódik az elszállítás folyamán, az egész akciót lefújjuk - Wedge karba fonta a kezét. - Két dolgot szeretnék leszögezni. Ez egy igen kényes és veszélyes akció. Az emberek, akiket elszállítunk, igen veszélyesek lehetnek. A módszerünk nagyon egyszerű: megérkezéskor a figyelmeztetés eszközét használjuk, azután pedig minden eszközzel fenntartjuk a rendet.

A másik dolog: ennek az egésznek azért van egy rossz oldala is. Van egy listánk arról, hogy a söpredék közül kikre van szükségünk, de a neveket ők nem tudják meg, és azt sem, hogy mit várunk tőlük. A mi feladatunk, hogy a politikaiak közül a lehető legtöbbet válogassuk be a köztörvényesek közé, akiket elszállítunk. Ennek a munkának a kulcsa

Doole kezében van. Eltávolítjuk az ellenségeit, és lecsökkenjük a populációt. Így jobban tud gazdálkodni a készleteivel, és könnyebben szemmel tarthatja a fűszertermelést. Úgy fogja érezni, hogy a tervünk hasznosabb őneki, mint minekünk.

Hátul Corran felemelte a kezét.

- Parancsnok, mit teszünk, ha valamelyikük ártatlanokat öl meg annak érdekében, hogy őt is elvigyük onnan? Lujayne Forge családja a Kesselen van. Akiket a Kesselre küldtek, azok mindenre képesek, csak hogy kiszabaduljanak onnan. Amennyire én tudom, Doole is távozni akar.

- Ez mind előfordulhat, de vannak elképzeléseink arra vonatkozóan, hogy ezt megakadályozzuk. Az előzetes információs anyagból tudhatják, hogy van egy listánk a Kessel stratégiailag fontos helyeiről. Ezek között vannak az atmoszféragenerátorok és ami még fontosabb, a fűszerraktárak is. Moruth Doole-nak azokban vannak a rejtett tartalékai, amikkel a későbbiekben zsarolhat. Majd a tudomására hozom, hogy ha nem a kedvem szerint cselekszik, megsemmisítem a készleteit. Mivel az itteni üzletvitelt a kapzsiság viszi előre, úgy vélem, együtt fog dolgozni velünk.

- Ahol a rábeszélés hasztalan, a kényszerítés a megfelelő módszer - bólintott Corran.

Nawara Ven előrehajolt a székén, s hagyta, hogy agynyúlványai a vállára omoljanak.

- Parancsnok, áttanulmányoztam a jelöltek listáját. Tévedek, vagy túlzottjelentőséget tulajdonítok a ténynek, hogy a többségük bothai?

- Mi a probléma ezzel, Ven hadnagy?

- Látszólag semmi, uram. Másrészt azonban észrevettem, hogy a legtöbb ember, többnyire azok, akik a klienseim voltak, politikaiak, lemaradtak a listáról. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy valamiféle kampány folytán maradtak ki a volt klienseim, mindamellett a listán szereplők nagy részét nem kellett volna felvenni, a lemaradtak többségének viszont a listán volna a helye.

Wedge mosolygott a felvetésen, ami a legtöbb pilótáját viszont láthatóan megdöbbentette.

- Örülök, hogy szóba hozta! Amikor Ackbar admirális ezt a tervet az Ideiglenes Tanács elé tárta, értésünkre adta, hogy az akciót az erő pozíciójából kell kezelnünk. Fey'lya kancellár fenntartja a lehetőségét annak, hogy a két listán bizonyos személyeket felcserélhessünk. Az ön tárgyalási tapasztalataira számítok, amikor igyekszem minél több embert felvenni az elszállítandók listájára, első sorban a családosokra és gyerekesekre gondolok. Ezt a lehetőséget maximálisan szeretném kihasználni.

Körbe pillantott.

- Van még kérdés, mielőtt Horn hadnaggyal megvitatom a következő észrevételét? - senki nem szólt, így Wedge Corran felé bólintott.

- Hallgatom, Horn hadnagy!

- Nem is annyira észrevétel, mint inkább kérdés. Kihúzhatunk bárkit is a „rosszak” listájáról? Van köztük néhány, akit soha nem volna szabad kiengedni a Kesselről, hacsak nem egyenesen a Maw mélységeibe taszítjuk őket.

Wedge lelki szemei előtt felvillant a kép, amint a nehéz bűnözőket a Kessel közelében lévő fekete lyukba taszítják, és önkéntelenül is lemosolyodott. De gyorsan összeszedte magát.

- Pontosan ők azok, akik a hasznunkra lehetnek. Maga kikre gondol?

- Zekka Thyne-ra például, akit „Foltos”-nak is neveznek, és nem az ábrázatán látható foltok miatt. Ő azért van a Kesselen, mert az apámmal együtt csempészésen kaptuk, de tucatnyi gyilkosság is terheli a lelkét... valamennyi áldozata a Fekete Nap riválisai voltak. Foltos egykor Xizor herceg koréliai pribékje volt. Xizor mindent elkövetett, hogy Thyne-t kiszabadítsa a Kesselről, de nem járt sikerrel, mert a CorSec birodalmi összekötője, Kirtan Loor eltüntette Thyne aktáját. A szerint az akta szerint Thyne-nak már rég nem kellett volna a Kesselen lennie. Ez volt az egyetlen jó dolog, amit Loor valaha is cselekedett.

- Ha szerencsénk van, Mr. Horn, Thyne meghal.

Corran elmosolyodott.

- El tudjuk intézni.

- Gyilkosság, Horn hadnagy? - ráncolta a szemöldökét Wedge. - Még ha annyira rossz is, mint ahogy lefestette...

- Várjunk, várjunk, várjunk! - emelte fel a kezét Corran, mire mindenki feléje fordult. - Én volnék az első, aki szívesen táncolnék a sírján, de nem javasoltam gyilkosságot. Mindenesetre megdöbbent, hogy csupán akták eltüntetése vagy megváltoztatása árán szerezhetünk meg magunknak bizonyos embereket.

Corran szavai elgondolkodtatták Wedge-et. A Borsk Fey'lya által összeállitott lista a szervezett bűnözők almanachja. Wedge nem rajongott túlságosan a Birodalomért, de a Fekete Nap felsőbb vezetésének szétzilálását tisztességtelen lépésnek tartotta. A Fekete Nap maga volt a Birodalom rákfenéje. Egyszerűen ki lehetett volna metszeni a szervezetből, ezzel szemben a Birodalom megbocsátást gyakorolt felettük. Életre hívása a Birodalom megsemmisítését tekintve érdemnek tűnik, és Corran elképzelése szerint a lehető legtöbbet tudják kihozni belőle.

Wedge lelke mélyén fellobbant a remény lángja, de a valóságba visszacsöppenve gyorsan ellobbant.

- A küldetés célja az, hogy a Kesselről a Coruscantra szállítsuk azokat a személyeket, akik kellő mértékben meg tudják keseríteni Ysanne Isard és emberei életét. A legkegyetlenebb alakok tudják a legtöbb bajt okozni. A lehető legnagyobb számban kell őket áttelepítenünk.

Pash rápillantott Corranra.

- Ha meggyengítjük a Fekete Napot, a Birodalom könnyedén szétzúzza a szervezetet.

- Igen, de ha meghagyjuk őket erejük teljében, elveszítjük azok bizalmát, akiknek a Fekete Nap megkeserítette az életét, és nagyon könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy osztoznunk kell velük a Coruscanton - Corran megrázta a fejét. - Xizor elűzte volna a császárt is ha módjában áll, Zekka Thyne pedig ugyanezt tenné Isarddal, ha lehetősége nyílik rá.

Wedge vállat vont.

- Úgy tűnik éppen ő az, akit Fey'lya kancellár a Coruscanton akar látni.

- És ő az utolsó, akit mi szeretnénk ott látni - Corran összevonta a szemöldökét. - Nem vehetnénk fel őt is a megsemmisítendő stratégiai objektumok listájára?

- Megbízom a tárggyal kapcsolatos ítéletében, Horn hadnagy. Éppen ezért jön le velem a bolygóra. Ha Zekka Thyne problémát okoz, odalent elbánunk vele - Wedge körülnézett. - Még valami? Észrevétel? Horn hadnagy?

Corran vállat vont, de eléggé vonakodva ahhoz, hogy meggyőzze Antillest arról, hogy nincs észrevétele.

- Ez a dolgunk, uram.

- Gondoltam, egy halom bűnöző kiszabadításával kapcsolatban azért vannak fenntartásai?

Corran elmosolyodott.

- Azt nem mondtam, hogy tetszik a dolog, de a CorSecnél naponta volt dolgom nehéz fiúkkal. A cél akkor is az volt, mint most: a nagyon rosszat a lehető legkisebbre váltani. Meg fogja látni, hogy Zekka Thyne és az emberei mekkora gyűlöletet fognak szítani. De ha segítenek Jégszív hatalmát megdönteni, akkor félreteszem a fenntartásaimat. Meg tudok birkózni a feladattal, Wedge. Azt hiszem, jó leszek.

Wedge lassan bólintott. Igaza van, noha nem hiszem, hogy jobban tetszene neki a dolog, mint énnekem. Csakhogy ez egy küldetés, mi pedig a Zsiványkommandó vagyunk, tehát végre kell hajtanunk. - Még egyszer, van kérdés?

Senki nem jelentkezett, így Wedge kikapcsolta a Kessel hologramját.

- Az akció tizenkét standard óra múlva kezdődik. Addig pihenjetek, de előtte adjátok le Emtrinek a személyes holmitok listáját! Amíg az akció tart, a támaszpontot visszahelyezik a Noquivzorra. A közeljövőben onnan irányítjuk az akcióinkat.

Pash meglepettnek látszott.

- Zsinj hadúr bosszújától tartunk?

Wedge csak elmosolyodott.

- A parancs egyenesen az Ideiglenes Tanácstól származik, s hogy mennyire bölcs, az kiderül, ha végeztünk a Kesselen.

TÍZ

A Kessel ritka atmoszférájában csak lassan aludt ki a tűz az LZ szomszédságába telepített rakétakilövő bázis romjai között. Füst és porfelhő terjengett a környék felett, mintha ködpára készült volna a sziklába vájt durva út két oldalán a környékre telepedni. A porfelhő szétfoszlott, mielőtt leülepedhetett volna, így tiszta leszállóhelyet biztosított Page embereinek, akik a nyílt terep közepén magasló dombocska mellett értek földet.

Füttyös mély hangon tülkölt.

- Nekem is tisztának látszik - mondta Corran, és nyújtott jobb fordulóba kezdett, hogy a fő bányakomplexum fölé kerülhessen. A bányából mindössze egy felszíni épület, nyilván az irodaház látszott csak, no meg valami, a járműveknek szánt fészer féle. Egy jól látható ösvény vezetett észak felé, majdnem egyenes vonalban a közeli atmoszféra-erőmű felé, egy pedig délnek, a dombok mögé, ahol a síkságon leszállni készültek.

- Kilences tiszta Zsivány Vezér!

- Vettem, Kilences. Gyere, szállj le! És ne feledd az oxigénmaszkot!

- Kösz, Vezér! - Corran irányt változtatott, hogy a síkság fölé jusson. Hátra húzta a gyorsítót, és bekapcsolta a repulzorliftet. Az X-szárnyú lassan a tisztás fölé vitorlázott, és öt méterre a talaj felett lebegni kezdett. A vezérsík pedáljával megfordította a gépet, hogy Wedge és Nawara gépével háromszög alakzatot alkosson. Ő fedezte a déli szárnyat, amíg Tycho a Lambda osztályú siklóját letette középre.

Corran kiengedte a talpakat, letette a gépet a talajra, majd kikapcsolta a repulzor generátorát és ha hajtóműveket.

- Füttyös, ne feledd, először tüzelj, azután indítsd a hajtóműveket, hogy legyen több energiád a lézerhez! Ha muszáj, húzz lőtávolon kívülre, és ott várd meg, amíg a többiek a segítségedre nem jönnek!

A droid elégedetlenül búgott valamit.

- Nem, semmi nem fog történni, ezt garantálom, csak szeretném, ha óvatos lennél - nem figyelt Füttyös méltatlankodó válaszára, jóllehet, a hanghordozásából sejtette a lényeget. Levette a sisakját, kihúzta a kábítóját a tokjából, ellenőrizte, majd kibiztosítva visszatette. Végezetül feltette a légzőmaszkot meg a szemüveget, és kinyitotta a pilótafülke fedelét. Amikor az hátrasiklott, kimászott a gépből.

Leugrott a földre, és úgy találta, hogy a Kessel gravitációja kisebb, mint a Borleiasé vagy a Noquivzoré. Futva csatlakozott Wedge-hez és Nawarához, akik már ott álltak a kommandósok által sebtében felállított, gomba alakú sátor mellett.

- Hogy ment a tárgyalás Moruth Doole-lal?

Wedge a szemöldökét ráncolta.

- Már azt hittem, sikerült vele szót értenem, de azután úgy viselkedett, mint egy paranoiás. Nem sokba került, hogy leüssem.

- Doole nyilván egy csillámzabáló.

A twi’lek Corran felé fordította egyik agynyúlványát.

- Nem hiszem, hogy hallottam volna már ezt a kifejezést.

- CorSec-szleng, sajnálom! A csillámdrog a fűszer legpregnánsabb származéka. Annyira kifekszenek tőle az emberek, hogy a legtöbbjük eufóriás állapotba kerül. A csillámzabálók nagyon is reálisan látják a dolgokat, és a legtöbbjükben felszabadulnak a latens képességek is. Tudnak a lélekben olvasni, legalábbis azt tartják, és ha valakinek a gondolatait nem tudják kiolvasni, arra azt mondják, hogy az illatő összeesküvő. Doole nyilván elfeledkezett róla, hogy látta a hologramodat, parancsnok. Ellenséges szándékkal közeledtél felé, nem tudott kiolvasni, így joggal hihette, hogy ellenség vagy.

Page hadnagy, egy közepes termetű és felépítésű, sötét hajú féri közeledett feléjük. A horizont irányába mutatott.

- Terep sikló közeledik az úton.

Wedge bekapcsolta a komot.

- Vezér Tizenkettesnek. Hogy néz ki?

- Magányos jármű, Vezér.

- Kösz, Tizenkettes - Wedge Page felé fordult. - Egyedül jön. Ha tisztának találod, engedd be!

- Ahogy parancsolja, uram - Page futva indult a hatalmas, szögletes terepsikló felé, az emberei utána. A sikló lelassított, majd megállt, és kinyílt az ajtaja. Page a nyitott ajtón keresztül szót váltott valakivel, ezalatt az emberei körbevizsgálták a járművet. Nyilván elégedett volt az eredménnyel, mert becsapta az ajtót, és felugrott a jármű hátára. Intett, hogy indulhatnak.

A kommandósok megállították a siklót Wedge X-szárnyújának lőtávolán belül. Két alak szállt ki, őket egy kommandós Wedge felé kísérte. A férfi magas volt, és Wedge megítélése szerint, kórosan sovány. A megmaradt kevés haja fehér volt és olyan gyenge, hogy még a Kessel gyenge szellője is meg tudta lobogtatni. A nő a férfi válláig ért, neki dús, barna haja volt. Corran a mozgásából azt hitte, hogy fiatalabb a férfinál, de arcának mély ráncai hozzáöregítették a társához.

A kommandós az egyszerű zsilipen át bekísérte a vendégeket a sátorba. Corran és Nawara is belépett Wedge nyomában. Odabent végre levehették a légzőmaszkot, de a forró műanyag átható bűze miatt Corran a legszívesebben visszatette volna. Miután kissé összeszedte magát, leült a többiek mellé egy összecsukható tábori székre.

Wedge megkerülte az asztalt, amin egy holoprojektor állt, és kezet nyújtott a férfinak.

- Wedge Antilles vagyok, az Új Köztársaság Fegyveres Erőinek parancsnoka. Én vezetem a Zsiványkommandót. Ismertem az ön lányát.

A férfi keményen megrázta Wedge kezét, tekintetéből bátorság sugárzott, ám ajkának remegése elárulta igazi érzelmeit.

- Kassar Forge vagyok. Ő a feleségem, Myda. Meg szeretném köszönni a hologramot, amit azután küldött, hogy Lujayne... - elhallgatott, s a felesége bátorítólag megdörzsölte a hátát. - Mindig azt mondta, hogy hős szeretne lenni, és megmutatni, hogy a Kesselről is származhat jó.

- Sikerült neki - mondta Wedge, és a saját emberei felé fordult. - Ők Nawara Ven és Corran Horn hadnagyok.

Kassar velük is kezet rázott.

Corran addig nem engedte el a férfi kezét, amíg az rá nem mosolygott.

- Az ön lánya igazi hős volt. Ő tartotta együtt a csapatot. Mesélt róla, hogy maguk itt tanítják az embereket, hogy ne kelljen visszatérniük a bűnözéshez. Ő is sok időt szánt a mi tanításunkra.

- Köszönöm.

- Nem, ne köszönje! - mondta Corran, és megveregette az öreg kezét.

- Oly sok mindennel tartozom neki, és soha nem volt alkalmam, hogy visszafizessem. Ha bármit tehetek önért, kérem, ne habozzon kimondani!

Kassar bólintott, azután kiszabadította a kezét Corran szorításából, és Wedge felé fordult.

- Azt hiszem, most meg kell kérdeznem, mit tehetek önökért, parancsnok? Feltételezem, nem azért jöttek ide, hogy beköszönjenek. A holdon lévő támaszpontra mért csapásuk nagy izgalmat keltett idelent. És Doole sem túl sem túl boldog, amiért elveszítette a rakétakilövő állásait.

- Ha Doole boldogságra vágyik, akkor ez nem az ő napja - mondta Wedge, és végigsimított az állán. - Azért jöttünk, hogy néhány embert elvigyünk a Kesselről, néhány nagyon rossz embert. És szándékunkban áll a lehető legtöbb jó embert is elszállítani innen. A listám élén önök állnak, ha akarnak távozni. Ami a távozást illeti, előfordulhat, hogy a listámon szereplő emberek egy része marad.

A magas férfi összekulcsolta a kezét a hasán, és a sátor narancssárga padlóját nézte.

- Nagyon régen jöttem erre a bolygóra, jóval azelőtt, hogy maguk megszülettek. Jóval a kiónok háborúja előtt. Nem tudom, mennyi jót cselekedtem itt, de azt tudom, hogy vajmi kevés rosszat. Én maradok. Myda?

Az asszony megragadta a férfi tarkóját, és gyengéden megrázta.

- Én nem a saját akaratomból jöttem ide, de nem megyek el innen, mert veled akarok maradni! Mi maradunk, és a családunk is itt marad - Myda utolsó mondata keményen csendült, és Wedge észrevette a férje felé küldött határozott pillantást is.

Kassar bólintott.

- Hajlandó vagyok segíteni önnek, parancsnok, de nem akarok dönteni afelől, hogy ki marad és ki megy! Csak felajánlom, amit tudok.

- Ha megtorlástól tart...

- Nem, nem. Engem itt már régóta ártalmatlannak tart mindenki. Vigye csak őket, a döntés a maga kezében van.

- Megértettem. Ven hadnagynál van a lista a jó emberekről, akiket el akarunk vinni innen - Wedge hátranyúlt, és bekapcsolta a holoprojektort. - Moruth Doole-t meghagytam abban a hitében, hogy ez egy nagyon zsivány akció. Azt hiszi, én vagyok ennek a hadműveletnek a feje. Azt mondtam neki, hogy el szándékozom vinni a bolygóról a nehéz fiúkat. Elsősorban azokat, akiktől ő szabadulni szeretne, cserébe azért, hogy az én embereimet is elvihessem. Ez lényegében így is van, csakhogy nem ez a küldetésünk legfőbb célja. Doole-nak azonban azt kell hinnie, hogy ha kedvem tartja, megölhetem az embereit, felégethetem a fűszerraktárait, őt magát pedig belelökhetem a Maw fekete torkába.

Myda Wedge-re és Corranra pillantott szúrós szemével.

- Képesek lesznek megtenni ezt?

- Képesek, igen - bólintott Wedge. - És nem fogunk tétovázni.

Myda elmosolyodott.

- Akkor jó. A félelem ugyanúgy része az életünknek, ahogy a fűszerillat a levegőnek. Ha irányítani tudja, maga a nyerő.

Wedge megnyomott egy gombot a holoprojektoron. Moruth Doole arasznyi holoképe jelent meg előttük. A batrachiai rybet egyik lábáról a másikra ugrált idegességében, azután összekulcsolt kézzel végre megállapodott. Egész testével megfordult, hogy mechanikus szemével belenézhessen a kamerába. Bőrének zöld alapszíne egybeolvadt hasonló árnyalatú dzsekijének színével, szürke csíkos bőrmintázata pedig olybá tűnt, mintha festéket csurgattak volna rá. Hogy belenézhessen a kamerába, annyira ki kellett nyújtania, hogy az majdnem nevetésre késztette Corrant.

- Maga az, Antilles? - a rybet hangja több oktáv magasságban ugrált, ettől a kelleténél több I betű került Wedge nevébe.

- Én vagyok, Doole. Felajánlom az első alkut - Wedge Nawara Ven felé pillantott. A twi’lek bólintott. Wedge a holoprojektorba mosolygott.

- Van egy tízfős sullustai csoport. Értük cserébe elviszem Abr Skynxnexet.

- Nem!

- Nem?

- Én adom el őket. Én határozom meg az árukat. Skynxnex az enyém, ő nem mehet - Doole felugrott, és dühösen járkálni kezdett. A holokamera csak nagy nehezen tudta újra befogni. - Azokért a sullustaiakért odaadom Zekka Thyne-t.

A név nem lepte meg Corrant, de Kassar reakciója igen. Az öreg ösz- szerezzent, Myda pedig a karjába kapaszkodott. Mintha ugyanúgy félnének Thyne-tól, mint Doole. Corran kinyújtotta a kezét, és kikapcsolta a holoprojektor hangját. - Parancsnok, Doole nagyon fél valamitől. Meg akar szabadulni Thyne-tól. Többet kell kérnünk érte.

Wedge bólintott, és visszakapcsolta a hangot.

- Thyne nem érdekel. Majd bolond volnék egy ilyen alakot elvinni innen.

- Igenis elviszi, vagy senkit nem kap meg.

Wedge kivett a dzsekije zsebéből egy komlinket, és feltartotta, hogy Doole is lássa.

- Zsivány Vezér Tizenkettesnek. Nyisson tüzet az egyes számú raktárra!

Doole képmásas egy pillanatra eltűnt a képmezőből, azután ugyanolyan gyorsan visszatért. Doole görnyedten meredt a kamerába.

- Ezt nem meri megtenni.

- Nem?

- Vezér, itt Tizenkettes. Megvan a célpont. Támadást indul.

- Antilles!

- Valami mondanivalója van, Doole?

- A sullustaiak és még...

- Tizenkettes, akció lefújva, de a céladatokat ne törölje!

- Parancs, Vezér.

Doole lila nyelve ki-be ugrált résnyi szájából.

- A sullustai társaság a magáé. Mit akar még?

Wedge elfordult a kamerától, mintha a választ fontolgatná. Nawara az ujjait eltartva jelezte neki, mely célpontokat kérje még váltságdíjul Thyne-ért. Wedge bólintott, és visszafordult. - Küldöm további öt bothai adatait, köztük Esrca Plo’kreét.

- Plo’kre - Doole becsukta a száját, és lehajtotta a fejét. - Rendben. És Thyne vihet magával még valakit.

- Kicsodát?

- A vágóját.

Wedge a két Forgéra pillantott, de azok ne adták jelét annak, hogy hallották volna Doole szavait, még kevésbé, hogy értették volna, mit mond.

- Corran?

Tudom, hogy hallottam már valahol ezt a kifejezést. Egy ideig kutatott az emlékeiben, azután bólintott.

- Ez egy fűszerész szakkifejezés, amit akkoriban használtak, amikor Thyne még a Korélián élt. A vágó az az ember, aki felkészíti a fűszert az eladásra. Egyben olyasvalakit jelent, aki annyira közel áll az emberhez, hogy rá meri bízni a fűszervágást. Doole nyilván a pribékjére gondol.

Kassar felemelte a fejét.

- A szeretőjére gondolt.

- Vagy arra - vonta meg a vállát Corran.

- Tudják, kicsoda? - bólintott Wedge.

Kassar leszegte a fejét, Myda válaszolt helyette.

- Igen. Inyri a neve.

Corran ellenőrizte az adattábláját.

- Senkit nem találok ilyen néven.

- Pedig találhatna. Nem tett semmi rosszat.

Valami nem stimmel. Corran a szemöldökét ráncolta.

- Az emberek semmiért nem kerülnek a Kesselre. Mennyire ismerik ezt az Inyrit?

- Azt hiszem, elég jól - Myda letörölte az arcán legördülő könnycseppet. - Ő a mi lányunk.

TIZENEGY

- Megegyeztünk, Antilles?

- Küldje ki őket! - Wedge megnyomott egy gombot, mire megszakadt a holokapcsolat. A vonal túlsó végén Doole elgyönyörködhetett a Zsiványkommandó címerében. Wedge Forgék felé fordult. - Csak mondják ki, és mi elválasztjuk őket! Keresünk neki egy biztonságos helyet, ahol Thyne nem érheti el.

- Tegye meg! - Myda kinyújtotta a kezét, és megragadta Wedge-ét. - Kérem, ne hagyja őt vele!

Kassar a felesége vállára tette a kezét, és visszavonta az asszonyt.

- Myda, ezt nem tehetjük. Ő döntött így.

- De rosszul döntött.

Inyri apja lassan megrázta a fejét.

- És ez azt jelenti, hogy megtagadhatjuk tőle a szabadságot? A rossz döntés nem bűn, még a Birodalom alatt sem volt az.

- De én éppen elég olyan embert láttam, aki egy rossz döntése után került a Kesselre. - Corran észrevette a fájdalmat Myda szemében, de a férfi arckifejezésében ilyesminek nyomát sem vélte felfedezni.

- Ismerem Thyne-t. Éppolyan rossz ember, mint a többi. A lányukat bajba sodorhatja a döntése.

Kassar kihúzta magát.

- Csak ha rosszat cselekszik.

- De hát elment vele.

Kassar tétován vállat vont.

- Talált valakit, aki értékes a számára. Lehet, hogy Inyri meg tudja védeni őt önmagától.

Corran összerezzent.

- Ami az oltalmat illeti, Thyne egy valóságos fekete lyuk.

- Én az egész életemet azzal töltöttem, hogy az embereket felkészítettem arra, hogyan éljenek a Kesselen kívül. Ennél többre nem vagyok képes. Nem dönthetek helyettük. Nem élhetem helyettük az életüket. - Kassar lepillantott, és letörölte Myda arcáról a könnyet. - Mi a lányunknak, mindegyik gyermekünknek megadtuk minden szeretetet és támogatást. Bíztunk bennünk. Ahogyan megbíztunk Lujayne-ban, amikor elment, és csatlakozott a Lázadókhoz, ugyanúgy megbízunk Inyriben is.

Corran megrázta a fejét.

- Ez egyáltalán nem tetszik nekem, parancsnok.

- Engem is megrendít, Corran, de ez nem a mi harcunk, ezt nem nekünk kell megnyernünk, legalábbis egyelőre - Wedge lenézett az öklére, és lassan széttárta az ujjait. - Talán majd kissé lefékezi Thyne-t.

- És mi van akkor, ha kimerül az ereje?

- Azt hiszem, Corran, van valami megoldás erre az eshetőségre is.

- Ahogy parancsolja, uram.

Corran gyorsan végigfutotta az adattábláján rögzített névsort. Az eredeti listát a Birodalmi fájlokból szedték össze, és rangsorolták a neveket, meghatározva az ellenértékűket is. A több ezer bűnöző között mindössze tizenhét akadt, aki hasznos lehet az Új Köztársaság számára. Mind a tizenhét - azaz most már csak tizenhat, lévén Doole törölte a listáról Abr Skynxnexet - valamennyi a Fekete Nap felfelé emelkedő csillagai voltak. Noha még egyikük sem jutott magas pozícióba, addig tevékenységük alapján joggal számíthattak előléptetésre, csakhogy közbejött a letartóztatásuk. Némelyikük a befolyását és hatalmát tekintve Jabbával, a huttal is felvehette a versenyt.

Corran emlékezett rá, hogy apja folyton arról panaszkodott, hogy milyen gyorsan változik a szervezett bűnözés. Valamikor a Fekete Nap is tiszteletreméltó szervezet volt. Igaz, sajátos morális törvényei voltak, de azt minden tagja tiszteletben tartotta. A Fekete Nap mindig is kegyetlen volt. Egy-egy rakomány fűszer vagy muníció kirakodása után a csempész igencsak izgulhatott, hogy megkapja-e az áru ellenértékét. Azokat a tagokat, akik információt adtak ki a társukról, a legkegyetlenebb módon gyilkolták meg. A bosszújuk leginkább a törvény őreit sújtotta, de az ilyen ügyeiket mindig egyedül intézték.

Az újabb nemzedék már képes volt egy bombát elhelyezni a zsúfolt kantinban, csak hogy egy személyt biztosan eltehessen láb alól. Mindennapossá vált a szokás, hogy nem csak az informátort ölték meg, de az egész családját is. A fűszer eladása egyre nehezebbé vált, és a bűnöző kartelleket ellenző politikusok meggyilkolása törvény lett, nemcsak kivételes megoldás. Hal Horn véleménye szerint a Birodalmat éppen ezért volt olyan könnyű legyőzni, mert lazultak a morális megkötöttségek, és a Fekete Nap olyan emberek számáras is megengedte a tolvajlást, mint Zekka Thyne.

Három alak jelent meg a légzsilip átlátszó szigetelése mögött. A belül álló katona kinyitotta a zsilipet, és elsőnek Zekka Thyne-t húzta be. A lábára tett béklyó miatt bicegve járt, de még hátrakötött kézzel is meg tudta őrizni egyensúlyát. Lerázta magáról a légzőmaszkot, és felemelt fejjel kihívóan mondta:

- Zekka Thyne vagyok.

A Kesselen eltöltött öt év nem sokat változtatott rajta, legfeljebb kissé karcsúbb lett, és a szemében megcsillanó gyűlöletből ítélve még rosszindulatúbb. Mintha ez idő alatt csak még jobban letisztult volna. Alig pár centivel volt magasabb Corrannál, de csontos felépítése miatt még magasabbnak tűnt. Gondosan borotvált és kopasz volt - mintha így született volna. Tar fején úgy fénylett a bőr, mintha szándékosan fényesítené.

Gonosz tekinteténél is szembetűnőbb volt kékszínű bőre. Valójában úgy tűnt, mintha eredetileg fehéresrózsaszínű bőrét leöntötték volna világoskék bőrfestékkel, amit azután nem tudott lemosni. Az egyik legnagyobb folt az orrnyergén kezdődött, és a pofacsontján át, a bal füle alatt továbbhaladva a tarkóján felfelé húzódott. Ettől az volt az ember benyomása, hogy az egyik szeme jóval nagyobb.

Eltekintve bőrszínétől, éles vonalú füle és fekete, fűrészes fogazata is segített neki teljesen különbözni a humán teremtményektől. Szemgolyói az artériás vér színét tükrözték, kivéve a vékony, résnyi pupilla körül. A karcsú pupillát arany foltok szegélyezték, melyek a sötétben világítani látszottak. Ezek a gyémántszemek árulták el őt a Korélián, és tették lehetővé Corrannak meg az apjának, hogy beutalják a Kesselre.

Wedge felvonta a szemöldökét.

- Tényleg ő az?

Corran bólintott.

- Igen, ez Foltos.

- Horn, te itt? - sziszegte Thyne. - Nem kaptad volna meg az üzenetemet?

- Miféle üzenetet?

- Apád meghalt, ugye?

A fickó gúnyos hangja nem is lepte meg, de a kérdéstől végig futott a hideg a hátán. Szeretett volna visszavágni neki, de először a lélegzete, utána a szava állt el. Thyne mindig is értett a fenyegetéshez és a megfélemlítéshez, de Corran és az apja sosem vették komolyan. Thyne nem az első bűnöző, aki megfenyegette őket, és nem is az utolsó.

És nem az első, akit apám halála miatt okolhatnék Corran egy pillanatnyi gondolkodás után úgy döntött, hogy Thyne nyilván csak hallott az apja haláláról, és elhatározta, hogy önmagát állítja be felelősnek, csak hogy felbosszantsa. Az is eszébe jutott, hogy Thyne parancsot adhatott az apja meggyilkolására, és a Fekete Nap több mint alkalmas az ilyen parancsok végrehajtására, csakhogy Hal Hornt másfél évvel azután ölték meg, hogy Thyne a Kesselre érkezett. Amennyire emlékszem, a Fekete Nap nem szokta halogatni a dolgokat.

Corran szeme résnyire szűkült.

- gondoltam rá, hogy neked is részed lehetett apám meggyilkolásában. Végül is megfenyegettél mindkettőnket, de nem váltottad be az ígéretedet, ami azt bizonyítja, hogy mostanában is a szokásos hanyagsággal végzed a munkádat.

A riposzt nem váltott ki Thyne-ból látható reakciót. Elfordította a tekintetét, és egy percig Wedge-et nézte.

- Te jedi vagy?

- Nem, én az az ember vagyok, aki eldönti, hogy itt maradsz, vagy nem - Wedge a hüvelykujjával Corranra bökött. - Ez nem volt jó kezdet.

- Ó, bocsásson meg, elfelejtettem, hogy a Lázadók a megtestesült jóság! Tudja a zsaruk is ezt mondták nekünk, akik idehoztak minket - Thyne óvatosan elmosolyodott. - Vegyük át még egyszer. Maguk azért vannak itt, hogy az olyanokat, mint én, elvigyék innen. A célszerűség mellőzi a tisztaságot, nemde?

Egy kommandós bevezette a légzsilipen át Inyri Forgét, és Corran azon nyomban felfedezte a Lujayne-éval való hasonlatosságot, mihelyt a lány levette a maszkot. Mindketten egyformán karcsúak és barna szeműek voltak. Inyri haja valamivel hosszabb volt, mint a testvéréé, és neki elöl egy ugyanolyan kék színű tincse volt, mint Thyne bőrfoltjai. Láthatóan meglepődött a szülei láttán, de érzelmeit gyorsan álarc mögé rejtette, elfordult tőlük, és kezét Thyne vállára tette.

Wedge egy ideig nézte a nőt, azután Thyne-ra pillantott.

- Az Új Köztársaság felhatalmazott engem, hogy elszállítsalak a Kesselről egy olyan helyre, amit csak később nevezek meg. Feladatot kapsz, amit végre kell hajtanod. Amennyiben a feladatot az Új Köztársaság megelégedésére hajtod végre, feltételes bocsánatot nyersz bűneidért. Megértetted?

- Mi van, ha elfogadom az ajánlatot, és utána lelépek?

Wedge szélesen elmosolyodott.

- Elkapunk, és visszahozunk ide.

- A galaxis tágas hely.

- Hidd csak azt. Mindenesetre egyre kisebb lesz - Wedge közönyösen vállat vont. - A császár sem tudott elbújni előlünk, ne hidd, hogy neked sikerülhet.

Corran bólintott.

- Már nem vagy olyan fürge legény, mint voltál, Foltos, és már nem is leszel az.

- Nem rémítettél meg, Horn.

- Engem nem az érdekel, hogy megrémülsz-e, hanem, hogy elkapjalak, Thyne - Corran lehajolt, a légzőmaszkot Thyne arcába nyomta. - Nem számít, hová mész, a két szép gyémántodat bárhol megtalálom, ahogy legutóbb is tetem. Számolj vele!

Wedge az őrök felé intett.

- Vigyék ki, és készítsék fel az elszállításra!

Inyri utána indult, de Wedge kézjelére az egyik őr megállította.

- Ms. Forge, önnel négyszemközt szeretnék elbeszélgetni!

Inyri lassan, kimérten megfordult.

- Aligha vagyunk négyszemközt.

- Nem kötelező Thyne-nal tartania.

Inyri a szüleire pillantott, majd Wedge-re.

- Én döntöttem úgy, hogy vele maradok. Hagyjon békén! Ez senki mára nem tartozik, csak énrám.

- Nézze - kezdte Corran, és feléje nyújtotta a kezét. - Meg tudjuk védeni tőle.

- Ahogyan a nővéremet is megvédték?

Corran leeresztette a kezét. Most ugyanazt a borzalmat érezte, mint amikor Lujayne meghalt. Tudta, hogy az Inyri hangjából érződő fájdalom emlékek sorát idézi fel benne, de ugyanakkor kiérezte a szavaiból azokat az érzelmeket is, amik Lujayne halálakor vesztek ki belőle. Ha megkérdezik tőle, mit választ, az emléket, vagy Inyri fájdalmát, biztosan amellett dönt, ami a nagyobb fájdalmat okozza, de a jóvátétel lehetetlensége önmagában is elég fájdalmasnak bizonyult.

- Én is és mindenki más mindent megtett, hogy megvédje Lujayne-et - Corran önkéntelenül is a medálja felé nyúlt. - Mi nem ismertük olyan régóta, mint te, és nem is olyan alaposan, de neked tudnod kell, milyen volt a nővéred. Tudod, mennyire értett ahhoz, hogy meggyőzze az embereket, mennyire értékesek. Velünk is megtette.

A légzsilipre mutatott.

- Lehet, hogy nem az én dolgom, mit csinálsz Zekka Thyne-nal, de abban biztos vagyok, hogy a nővéred nem akarta volna, hogy vele tarts. Lujayne elment, de ez nem ok azoknak, akik szerették és tisztelték őt, hogy téged hagyjanak bajba keveredni. Thyne minden, ami a nővéred nem volt.

- Nem ismered őt.

- És talán te sem - Corran még egyszer feléje nyújtotta a kezét. - Nem kell ebben részt venned.

- De igen - válaszolta, és karba fonta a kezét. - Részt veszek.

Wedge megrázta a fejét.

- Van ideje, hogy végiggondolja az egészet.

- Ez minden?

Wedge összevonta a szemöldökét.

- Netán elbúcsúzna a szüleitől.

- Minek? Attól nem éled fel Lujayne.

- De nem is abba halt bele.

Wedge válasza mintha lecsillapította volna Inyrit. Pillantása a szüleire vetődött, és Corran egy pillanatig azt hitte, visszatérnek az érzelmei. De pillanatokon belül visszahelyezte arcára az érzéketlenség maszkját. Egyetlen szó nélkül megfordult, és kilépett a légzsilipen.

Wedge szótlanul a szülőkre pillantott.

Kassar átölelte a felesége vállát.

- Megpróbálta, parancsnok. Mi csak ennyit kértünk.

***

A további cserék viszonylag zökkenőmentesen folytak. Wedge olykor fenyegetést alkalmazott, ha Doole igyekezett megakadályozni valamelyik embere távozását. De végül sikerült megállapodniuk, és Wedge 150 politikai foglyot vihetett el a galaxis tizenhat legelvetemültebb bűnözőjéért cserébe.

Ráadásul Wedge talált valakit, aki alkalmasnak tűnt arra, hogy Thyne-t ellenőrizze. Wedge egy alkut ajánlott, de a telhetetlen rybetet nem érdekelte, mondván, nem nyer rajta semmit. Wedge javasolta neki, hogy akkor adja át puszta jóindulatból, s miután a Zsiványok repülési bemutatót tartottak neki, kijelentette, hogy eddig ez volt a legjobb üzlet, amit kötött.

- És ez volt az utolsó, hogy a Lázadókkal üzleteltem. A Kessel mostantól önálló.

Wedge Doole képmására mosolygott.

- Mi sem jövünk vissza, hacsak nem valamelyik emberedet hozzuk vissza - mondta, és kikapcsolta a projektort, mielőtt Doole üvöltése fülsértővé vált volna.

Két perc múlva két kommandós bekísérte a sátorba az utolsó foglyot. A humán öreg volt, de még jó egészségnek örvendett. A holoképeken nem látszott még ennyire öregnek sem, a bőre sem volt ennyire sárga, de sötét szeme még mindig elevenen csillogott. Noha alacsonyabb volt még Corrannál is, erő sugárzott belőle. Dús, fehér haja valamelyest méltóságot kölcsönzött mocskos overállba öltözött alakjának.

Még Wedge-re is nagy benyomást tett.

- Fliry Vorru moff, én Wedge Antilles parancsnok vagyok.

Vorru kedvesen elmosolyodott.

- El vagyok bűvölve. Jól hallom, koréliai akcentussal beszél?

- Igen.

- Netán egy lojális gyermek jött el értem, hogy kiszabadítson?

- Talán.

Corran sosem találkozott Vorru moffal, de a nagyapjától sokat hallott erről az emberről. Mint a Régi Köztársaság Koréliai Szektorának adminisztrátora, Vorru szemet hunyt a csempészés felett, s ezzel Koréliát a csempészet központjává fejlesztette. Ezt a reputációját a bolygó azóta is őrzi. Amikor Palpatine szenátor császárnak kiáltotta ki magát, Vorrut a riválisának tekintette. Xizor herceg elárulta Vorrut a császárnak, de az nem ölette meg. Azt tartották, hogy Vorru megvásárolta az életét a császártól azzal, hogy apránként a kezére játszotta a Birodalmi Szenátus tagjairól készített aktáit.

Noha Korélia még csak egy évtizede vált nyílt szektorrá Vorru uralma alatt, számos bűnöző gondolta úgy, hogy Vorru Koréliája páratlan gazdagság bölcsője. Vorru neve azóta is legenda a birodalmi alvilágban, és a CorSechez rendszeresen érkeztek hírek arról, hogy valaki éppen a Kesselre készül, hogy kiszabadítsa Vorrut.

Az excsászári moff megvonta a vállát, már amennyire kötelékei engedték neki.

- Mit kíván tőlem, mit tegyek önért?

- Ismeri Zekka Thyne-t?

Vorru felsóhajtott.

- Igen. Agresszív és intelligens. Az agresszió az alaptermészete. Elég meglepetést okozni neki, ő máris kitör. Azontúl teljesen kiszámíthatatlan.

- Fel kívánjuk használni őt a Birodalom ellen, de nem akarjuk, hogy túljátssza a szerepét, és másokat is bántson.

Az öreg lassan elmosolyodott.

- Ha stratégiai fegyvert használ taktikai előnyök megszerzéséhez, az a kétségbeesés jele.

- Most éppen ilyen időket élünk - Wedge Corran felé intett. - Horn hadnagy úgy véli, maga kordában tudja tartani Thyne-t.

- Kordában őt? Nem - Vorru egy pillanatra lehunyta a szemét. - Azokat kell kordában tartani, akiknek a segítségével átlépheti a határt. Igen, azt meg tudom tenni.

- És megteszi?

- Boldogan - Vorru elégedett mosolya szemének csillogását is megváltoztatta. - Nehéz lesz, de ha ismét láthatom a Császári Központot, akkor megéri.

Corran pislantott egyet, és a döbbent Wedge-re pillantott. Honnan tudja, hogy a Coruscantra visszük?

Az öregember észrevette döbbenetüket, és elnevette magát.

- Ne rémüljenek meg, nem volt nehéz kitalálni hová visznek vissza. Ha ennyit nem tudnék kikövetkeztetni, nem volnék alkalmas a feladatra.

TIZENKETTŐ

A Császári Palota alá épült hosszú folyosók normális körülmények között nyomasztották volna Kirtan Loort, különösen olyankor, ha Derricote tábornokhoz igyekszik. Amikor a tábornok magához rendelte, igen izgatottnak tűnt, mondhatni mániákusnak - Loor már látta ilyennek, s tudta, közel áll a hisztériához, noha a magatartásán ez még nem látszott.

Corran Horn foglyokat szabadított ki a Kesselről. Loor megengedett magának egy hangos nevetést, ami végigvisszhangzott a folyosón. Az elmúlt két hétben a kiszabadított foglyok visszaszivárogtak a Császári Központba. A Lázadók igen óvatosan jártak el - a biztonsági előírásokat normális szinten tartották, ami azt sugallta, hogy megvesztegetéssel érhették el, hogy a foglyok aktái soha nem létezővé váljanak. Ha nem jut a tudomására a megérkezésük, talán sosem nyílik lehetősége, hogy ismét belevesse magát Coruscant alvilágába.

Loor őszinte csodálattal adózott a Lázadóknak a merész tervért. A bűnözők szeretik a nyilvánosságot, ezért jó célpontot nyújtanak. A Birodalomnak fenn kellene tartania a rendet a fővárosban, de ehhez nincsenek meg a forrásai. A bűnözők visszatérése Coruscantra visszavetette a Császári Központot a Fekete Nap uralmának idejébe, és meglehetős pánikot keltett a rendőri alakulatoknál.

A Loor lelki szemei előtt kirajzolódó veszedelmet azonban valamelyest enyhítette az a tény, hogy Corran Horn kísérte a foglyokat a Kesselről. Közülük hármat éppen Horn tartóztatott le még CorSec-es korában. Egy Zekka Thyne kaliberű nehéz fiút szabadon engedni az életébe kerülhet. Ilyesmit én el sem tudtam volna rendezni.

Kirtan Loor megint felnevetett, és elhatározta, megőrzi győzelemittas hangulatát. De nem sikerült neki. Alapvető félelme Corran Horntól elhomályosította felsőbbrendűségi hitét. Corran Horn, Iella Wessiri és Gil Bastra már jóval ezelőtt félrevezették őt, hogy megszöktek a Koréiláról, és nem adták meg neki a lehetőséget, hogy eltartóztassa és börtönbe juttassa őket. Másfél évi keresés után akadt csak Gil Bastra nyomára, de csupán azért, mert nyomot hagyott maga után, ami felkeltette Loor érdeklődését. Ezt megelőzően egyszer azt hitte, Corran nyomára bukkant, de tévedett. Arról pedig, hogy Wessiri és a férje merre lehetnek, fogalma sem volt.

A tény, hogy egyszer bolondot csináltak belőle, fenntartja a lehetőségét annak, hogy ismét megtehetik. A régi időkben, mielőtt Ysanne Isard magához rendelte, és rá nem mutatott, hogy hajlamos alaptalan feltételezésekre, tényleg hitte, hogy másodszor nem tudják bolonddá tenni. És éppen ez lehet garancia arra, hogy megteszik. Ez lesz a végzetem.

Mivel már jó ideje nem engedhette meg magának, hogy sokat foglalkozzon az üggyel, most újraértékelte Corrant. És ettől feltámadtak a félelmei. Loor mindig is azt tartotta, hogy Horn nem riad vissza, ha ölni kell, és folyton abban a hitben élt, hogy Horn hidegvérrel tényleg megölt jó néhány csempészt. Amikor kiderült, hogy mindez csak szemfényvesztés volt - Loor arca még ma is lángba borul, ha arra emlékszik, hogy a feltételezéseit a Gil Bastra által kreált jelentésekre alapozta -, rájött, hogy bár Horn tényleg képes volna erőszakra, ugyanakkor kordában tudja tartani az érzelemit. Corran tehát fortélyosabb, mint hitte, és ez a könyörtelenségével párosulva még veszélyesebbé teszi őt.

Hogy „motiválja” Loort Derricote tábornok projektjének felügyeletében, Ysanne Isard kiszivárogtatta a tényt, hogy Loor ölte meg Bastrát, mégpedig olyan csatornákon, amelyek a Lázadókhoz is eljuttatták a hírt. És azt is közölte, hogy Loor a Császári Központban tartózkodik. Isard kijelentette azt is, hogy reméli, a hír hallatán Horn félretesz minden mást, és siet a Coruscantra, de Loor tudta, ez nem vonzza Hornt jobban, mit a bűn a huttokat.

Nagyon óvatosnak kell lennem, ha idejön. Ha eljön hozzám, az csak azért lehet, mert én úgy akarom. És az én feltételeim szerint, az én javamra.

Amint Loor a céljához, Derricote ajtajához ért, az kinyílott, és a kiáramló léghuzatban maga a tábornok állt előtte. Noha hullaszerűen sovány volt, Loor aligha fért be az ajtón Derricote kövér testétől.

- Azt hittem, a laborban akar valamit mutatni, tábornok.

Derricote beletúrt ritkuló fekete hajába, majd összekulcsolta a kezét.

- Úgy van. A quarrenek szépen fejlődnek, nagyon szépen.

- írja le a jelentésében, tábornok!

- Nem, ezt magának is látnia kell.

Loor tétovázott. A Derricote első jelentéseihez csatolt hologramok önmagukban is undorítóak voltak. Az ötlet, hogy a saját szemével nézze meg a kísérlet tárgyát, vajmi kevésbé tetszett neki. Na jó, csak egy pillantást. De semmi morbid kíváncsiság.

- Mutassa az utat!

Derricote félreállt az ajtóból, s Loor belépett a laborba. A Császári Palota többi lakosztályához képest a laboratórium komor, tisztán funkcionális berendezésű volt. Vakító fehér fények tükröződtek vissza a fém- és üvegfelületekről. Az egyetlen dekorációnak a vörössárga figyelmeztető feliratokat lehetett tekinteni. Az üvegfalak lehetővé tették, hogy átlásson a szomszédos helyiségekbe, ahogy fehér köpenyes alakok sebészdroidok segítségével éppen valamilyen élőlényt daraboltak szét, vagy raktak össze.

Az ajtó becsukódott mögötte, a levegő egyre hangosabban fütyült, amint szűkült a rés. Derricote hátra pillantott.

- Azért fütyül, mert idebent negatív légnyomás van. Ha valami elszabadul, a légnyomás nem viszi ki a laborból.

- Úgy tudtam, az emberek immunisak erre a kórra.

- Ez nem egészen igaz - mosolyodott el Derricote, és Loor tudta, a tábornok boldog, amiért fehér foltot fedezett fel a projekttel kapcsolatos ismereteiben. - Olyan vírusokkal kezdtük, amikre az idegenek fogékonyak. Ezeknél előfordulhat spontán mutáció, amitől emberekre is veszélyessé válhatnak. Ennek valószínűsége azonban csekély, mert mi olyan genetikai szekvenciákat alkalmaztunk, amiknek alapos változáson kell keresztül menniük ahhoz, hogy emberre is hatást fejtsenek ki. Természetesen előfordulhat, de a mutációs rátát tekintve ezer évbe telhet, mire ez bekövetkezik.

- A vakcinát elő tudja állítani, ugye?

- Egy vírussal szembeni immunitást kiépíteni nem ilyen egyszerű. Évek kellenek egy hatásos vakcina előállításához - Derricote elnézően mosolygott, mintha felesleges dolgokra pazarolná az idejét. - Elő lehet állítani, de ahhoz a nyersanyag tízszer, hússzor erősebb koncentrációja kell.

Legalább a Lázadóknak nem nyílik lehetőségük előállítani, hiszen még felszerelésük sincs hozzá. Loor lehalkította a hangj át.

- Gyógyítani tudja, ugye?

- Bactával - bólintott Derricote.

- Ez minden? - a bacta mindenre jó a karcolástól kezdve a harctéri traumáig, a tüsszögéstől a bandoniai mocsárlázig. - Ha a bacta gyógyítja, akkor semmit nem ér.

- Ez nem így van. Minél előrehaladottabb a fertőzés, annál több bactára van szükség a gyógyításához - Derricote sötét szeme oly kísértetiesen villant, hogy Loor idegei felborzolódtak. - A végső fázisban a bacta kordában tudja tartani a kórt, de addigra egyes szervek annyira károsodnak, hogy csak kibernetikus transzplantációval lehet helyrehozni őket. Jöjjön, nézze meg!

Derricote beljebb vezette a laboratóriumba. Egy ajtón át rozsdamentes acéllal borított folyosóra értek. A falon üvegacél ablakok sorakoztak, mögöttük cellák, bennük egy vagy két alak. Balra a malacszerű gamorreák - meztelenek, akár a másik oldalon a halfejű quarrenek. Sivár klinikai környezetükben igen szánalmasnak tetszettek. Az ajtóhoz - amin át beléptek - közelebb lévők viszonylag normálisnak látszottak, de ez megtévesztő volt, Loor véleménye megváltozott, mihelyt alaposabban megnézte őket.

- Megfigyelheti, hogy az üvegacél táblák háromrétegűek. A középső felőlük nézve tükröző, úgyhogy nem látnak minket. A cellák falai hangszigeteitek. Ezt a rend fenntartása miatt tartottuk szükségesnek.

- Értem - mondta Loor, noha itt semmi értelmét nem látta a biztonsági előírásoknak. Az első néhány gamorrea csendes volt, bár bizonyára tisztában volt vele, hogy megfigyelés alatt tartják, mert készségesen úgy helyezkedtek, hogy a legtöbbet mutassák magukból. A továbbiak mintha egyfajta kábulatban volnának. Fekete szemük üvegesen meredt a semmibe. Csak feküdtek, alig mozogtak, láthatóan nem számított, milyen kényelmetlen testhelyzetben vannak.

Loor foltokat figyelt meg a gamorreák testén. Fekete kelések sorakoztak egymás mellett, belőlük pókháló szerűen vékony csíkok futottak a többi góc felé. Az egyik ilyen lénynek a nyelvén is volt egy kelés, a másiknak a talpa volt tele velük. Loor megítélése szerint a sebek fájhattak, mert az a kevés mozgás, amit a gamorreák megengedtek maguknak, azt a célt szolgálta, hogy a kelésekre minél kevesebb nyomás essen.

Loor azt is megfigyelte, hogy a gamorreák normálisan nyálkás és váladékos arca teljesen száraz volt. Láthatóan betegek voltak, és erre Loor ezt a jelet tartotta a legnyilvánvalóbb bizonyítéknak.

Akkor megpillantotta a végső stádiumban lévő egyedeket. Rajtuk a kelések kifakadtak, és a húsuk a fekete csíkok mentén felrepedeztek. Fekete vér szivárgott belőlük, és a gamorreák bármerre mentek, véres lábnyomokat hagytak maguk után. Márpedig járkáltak, fel-le szaladgáltak, mintha a cella padlója olvadt lávából volna. Nekiszaladtak a falnak, és véres körvonalukat az üvegacélon hagyták, mielőtt a földre rogytak. Ott összegörnyedve fekete folyadékot okádtak literszámra, majd összeszedve magukat, kezdték a táncot elölről.

Loor hátrahőkölt, amikor az egyik gamorrea az ablakra vetette magát. A hírszerző ügynök négykézlábra roskadt, és kétségbeesetten próbálta visszatartani a hányingerét. Mélyeket lélegzett, így sikerült enyhíteni az émelygését.

- Ez borzalmas.

- Tudom - veregette meg Derricote a vállát. - A quarreneknél ez úgy néz ki, hogy elfeketednek, azután az immunrendszerük megbolondul és feloldja a csontjaikat. Végül nem marad más belőlük, mint egy folyadékkal teli zsák, amiben szépen tenyészik a Krytos.

- Krytos?

- Így neveztem el a vírust. A vírusok nevéből alkottam, amikből összegyúrtam - Derricote felsóhajtott, és Loornak az volt az érzése, élvezi a haldokló gamorreák látványát. - Az áldozat vérének egy millimétere elég egy felnőtt megfertőzéséhez. A lappangási periódus hosszú, de az első tünetek után a kór egyenletesen fejlődik ki. Nem hiszem, hogy ezt meg tudnánk gyorsítani.

- Miért nem?

- Amit itt lát, a kelések meg a vérzés, csak része a kórnak. A vírus a gazdatestben szaporodik. Amint egy sejt megtelik vele, felrobban és megfertőzi a szomszédos sejtet. A keringési rendszer eljuttatja a szervezet minden pontjára. A lény sejtről sejtre pusztul el, s a folyamat egészen az végső stádiumig tart. Addigra a fájdalom már elviselhetetlen... említettem már, hogy a vírus nem támadja meg a fájdalomérző idegeket? Figyelemre méltó, ugye?

Loor lassan feltápászkodott. Egyenesen Derricote szemébe nézett, és mit sem törődött a szeme sarkában rángatózó ideggel.

- Mennyi idő alatt jut el a végső stádiumba?

- Hét stádium van. A kór minden napjára esik egy - Derricote a folyosó jobb oldalára mutatott, de Loor nem nézett arra. - A quarrenek halála szebb, a kocsonyásodás valóban fenséges látvány.

- Milyen mértékben vihető át egyik fajról a másikra?

- Elég jól. A quarrenváltozattal, például egészen jól megfertőzhető a kalamári populáció. Természetesen kipróbálok más egyedeket is, hogy teszteljem a kereszteződést. Arra gondoltam, hogy ha rajta ütnénk a Kashyyykon, akkor...

- A Kashyyykon? - Loor a tábornokra emelte a pillantását, hogy lássa Derricote végleg elveszítette-e a józan eszét. - Majd az igazgató asszonnyal megbeszélem, mindenesetre ostoba dolognak tartom kiirtani egy olyan fajt, amely rabszolgának nagyon is megfelel. Azt javaslom, hogy a tudósaival vegyék számba az ismert lehetőségeket, és válogassák ki azokat az idegen fajokat, melyek soraiban a lehető legrövidebb idő alatt a legnagyobb fertőzést tudják elérni.

- Ezt úgy is el lehet végezni, de sokkal elegánsabb, ha egy-két példányt...

- A maga Krytosában nincs semmi, amit elegánsnak nevezhetnék.

Derricote egy lépést hátrált, és pislantott.

- Miért? Tán nem tetszik?

- Ne a szó szerinti jelentését vegye alapul, tábornok! Hanem az értelmét - Loor kényszeredetten elmosolyodott. - A munka, amit végzett, igen hatásos, és mondhatom, felejthetetlen látványt nyújtott - Loor a szeme előtt látta, amint a galaxis fajai kocsonyává olvadva süllyednek a Császári Központ dögkútjaiba, s a gondolattól émelyegni kezdett. - A

Lázadók útban vannak, hogy elfoglalják a Birodalom központját. A halál bolygóját találják majd itt, és képtelenek lesznek megóvni.

TIZENHÁROM

Corran Horn az üvegacél pajzs mögött várt, amíg a Pulsar Skate hajtóművei leálltak, és a feljáróhíd ereszkedni kezdett a talaj felé. A módosított Baudo osztályú jacht hasonlított névrokonára, elsősorban szárnyainak görbülete miatt. Corran rádöbbent, hogy szépnek tartja a hajót, azután ezen elcsodálkozott, mert az apjával együtt annak idején keményen dolgoztak azon, hogy a Pulsar Skate-et és kapitányát kivonják a forgalomból.

A régi kapitányát, emlékeztette magát. Booster Terrik és az ő apja egymás végzete voltak. Boosternak hatalmas raktárai voltak, ahol mindenféle csempészárut tartott, nem csak fűszert. Hatalmas készleteiből ki tudta elégíteni a hatalom embereinek igényeit is, ezáltal befolyásos barátokra tett szert. Boosterból remek árubróker válhatott volna, de ő jobban szeretett repülni. Végül Hal Horn mégis elkapta, és Booster öt évet töltött a Kesselen.

Booster lánya, Mirax leeresztve hordta hosszú, fekete haját. Most éppen szembe jött a folyosón. Amikor meglátta Corrant, megállt és rámosolygott. Apáik vad rivalizálása ellenére ők varátok lettek, és kapcsolatukat csak elmélyítette a tény, hogy mind a ketten a Koréliáról származnak, és amiért nem örökölték apáik megszállottságát.

Corran viszonozta a mosolyt.

- Milyen volt az utad?

- Nem volt probléma a birodalmiakkal - emelte égnek a szemét. - Mindamellett két tucat sullustai utazott a hajómon, és ettől eszembe jutott, miért kedvelem jobban az élettelen rakományt.

- Megették a saját súlyuknak megfelelő élelmiszermennyiséget?

- Igen, de nem is az volt a probléma. Amikor jó kedvük van, szemtelenek, és az igen fárasztó tud lenni - hüvelykujjával a híd felé bökött. - Liat segítsége sem sokat ért. Folyton beleszeretett valamelyik menekültbe. Ugyanolyan izgatott volt, mint a többiek. Talán még frigyre is lépett valamelyikükkel, de ebben nem vagyok biztos.

Corran vállat vont.

- Én semmit nem tudok a sullustai szokásokról. De megkérdezhetem Nunb kapitányt.

- Ez is egy lehetőség - Mirax mosolya valamelyest enyhült, amint kezét kinyújtva Corran vállára tette. - Volt valami probléma a kesseli úton?

- Mire gondolsz?

Mirax vállat vont.

- Sok jó embert kiszabadítottatok onnan, de hallom, cserébe néhány kapitális gonosztevőt is el kellett hozzatok. Végül nem hiszem, hogy a Kesselt irányító fickók kezességet is vállaltak a fegyencekért. Doole nem tesz meg semmit ingyen.

- Nem úgy mint a csempészek?

Mosolya ismét derűsebb lett egy pillanatra.

- Számítok rá, hogy te meg Wedge elsöpritek végre a Birodalmat, ezért igyekszem összegyűjteni minden információt.

- És ha nem sikerül?

- Akkor a fickókat begyűjtik, én meg majd később keresek pénzt - a keze lejjebb csúszott, és megszorította Corran karját. - Jó volna témát váltani.

- Sajnálom - Corran nem válaszolt Mirax kérdésére, mert nem tudta, mit mondjon. Helyesen tette, hogy az akció előtt kijelentette Wedge- nek, hogy semmi gondja a rabok kiszabadításával. Tény hogy a CorSec a többi biztonsági szervezethez hasonlóan inkább alkut kötött a kisebb rosszal, hogy megszabaduljon a nagytól. És a Kessel-hadművelet sem volt több ennél - felélesztették a Fekete Napot a Birodalom ellen. És Fliry Vorru személye a biztosíték arra, hogy a felszabadított rabok nem vadulnak el.

Másrészt Corran sokkal jobban szerette volna, hogy ha a kiszabadított bűnözők listája inkább annak a hajónak az utaslistája lenne, amely elveszett a Maw feneketlen mélységében. Ezek a bűnözők képesek végrehajtani a nekik szánt feladatot, de pontosan amiatt, mert éppoly kegyetlenek és megátalkodottak, mint bármelyik nagymoff, aki valaha is szolgálta a császárt. És bár a tevékenységük segít megdönteni a Birodalom hatalmát, Corran tudta, hogy túlkapásaik folytán ártatlanok fognak meghalni.

- Felmerült bennem néhány gondolat. Tudom, hogy a Birodalom nem tétovázik, s minden fegyvert bevet ellenünk, és természetesen ők lesznek a célpontok - a szemöldökét ráncolva folytatta. - Ha elfoglaltuk a Coruscantot, hajlandó vagyok összevadászni a megmaradt mocskot és visszavinni a Kesselre.

- Ha szükséged lesz segítségre, benne vagyok, ingyen és bérmentve.

Corran elmosolyodott.

- De az apádnak nem áruljuk el, hogy egy Hornnal dolgoztál együtt.

- Nem, nem szeretnénk az életére tömi egy ilyen hírrel - Mirax elnevette magát. - Az étel jobb valamivel itt a Noquivzoron, mint legutóbb, amikor itt jártam?

- Igen, lényegesen. Rengeteg különlegességet hoztak ide, amikor Ackbar admirális a találkozót tartotta, és itt hagyták a felesleget. Azt hiszem, Emtri elkufárkodta egy részét, de azért akad még meglepetés. Netán ennél valamit?

- Igen, kérek!

Elindultak a központi folyosó felé, ami az étkezőhöz vezetett. Útközben Mirax néhány történetet mesélt sullustai pilótájáról és annak vőlegényéről. A sztorik érdekesek voltak, és Corran a megfelelő helyen mindig hangosan nevetett, de nemcsak azért, mert humorosnak találta. Rádöbbent, hogy Mirax társaságában kellemesen érzi magát, és ez újabb okot adott arra, hogy vonzónak találja.

Tudta, hogy nem szerelmes belé, de ismerte magát annyira, hogy azt is tudja, a lány egy rendkívül sikamlós lejtő szélére csalta. A szerelem az ő számukra sohasem az első pillantásra lángra lobbanó szenvedélyt jelentette. Amikor ilyesmi történt vele, tudta, hogy az csupán egyszerű vágy. Noha Mirax elég szemrevaló volt ahhoz, hogy vágyat ébresszen, Corran tisztában volt vele, hogy a gyorsan fellobbanó tűz gyorsan kiég, és nem akarta, hogy az érzelmei szupernóvaként lángoljanak, utána pedig egy fekete lyuk mélységeibe vesszenek.

Az igazság az, hogy az apjának gyilkosa kiölte belőle az érzelmeket. Mivel továbbra is a CorSecnél maradt, Gil és Iella vigyáztak rá, és mindig a helyes útra terelték. Így is csak egy új barátot szerzett, s az is otthagyta hat hónap múlva. A menekülés során pedig kerülte az emberekét, és a birodalmi hatóságok miatt le sem vette az álarcát. Még amikor jelentkezett a Zsiványkommandóba, és a próbarepüléseket végezte, akkor is falat húzott maga köré, nem barátkozott leendő bajtársaival. Lujayne Forge tette meg az első lépést, azután csatlakoztak hozzá a többiek is, végül ismét megtanult bízni az emberekben.

- Corran.

Mindketten megtorpantak a visító hang hallatán. Megfordultak, s látták, hogy egy magas, testes gand közeledik feléjük. A gand teste egységesnek tetszett, már ami a színét illeti, kivéve jobb karjának felső felét. Ott krétafehéren világított, attól lefelé a karja ugyanolyan hosszú volt, mint a másik, de sokkal vékonyabb.

Corran a karra mutatott.

- Levették rólad a bactakapszulát.

- Igen, Ooryl örül ennek - a gand igyekezett jól hangsúlyozni az alapnyelv szavait, és örömét hangjának emelésével hangsúlyozta. Ooryl Qrygg két hónappal ezelőtt, az első Borleiasi ütközetnél találatot kapott, kizuhant a gépéből, és eközben elveszítette a fél karját. Egy karjára erősített bactakapszulával a Lázadók medikusai fel tudták gyorsítani a gandok szervezetének egyébként is figyelemreméltó regeneráló képességét - mely képességről eddig a Szövetségen belül senki nem tudott. - Ha a kéreg megkeményedik, Ooryl megint a wingmaned lehet.

- Csakhogy én nem várhatok. Addig is Nunb kapitánnyal repülök. Ő is elég ügyes, képes volna átrepülni egy nóván úgy, hogy a hajója fel sem izzik.

Mirax elmosolyodott.

- Éppen enni indulunk. Velünk jössz?

- Ooryl örömmel menne, de Oorylt Antilles kapitány küldte - a gand pikkelyes szemhéja egy pillanatra lecsukódott, majd ismét látni engedte a szénfekete, fazettás szemet. - Látni akar téged, Corran.

- Ugyan minek? - Corran nem emlékezett rá, hogy valami szokatlan történt volna. Remélem, Emtri nem hagyta, hogy Füttyös a memóriájában turkáljon.

Mirax megszorította Corran karját.

- Menjünk, legyünk túl rajta! Legalább beköszönök. Azután majd eszünk valamit

Ooryl bal kezét Mirax karjára tette.

- Ooryl sajnálattal közli, hogy Antilles parancsnok azt mondta, ez hivatalos ügy. A parancsnok tudta, hogy titeket együtt talállak, Ooryl az első, akit hozzád küldött, de azt akarja, hogy Corran egyedül menjen. Antilles parancsnok azt mondja, hogy téged később felkeres, és mindent elmagyaráz.

- Hát ha hivatalos, akkor nincs mit tenni - vonta meg a vállát Mirax, és elengedte Corran karját. - Én megyek, eszem valamit. Majd lassan eszem, hogy odaérj.

- Sietek.

Mirax Oorylra pillantott.

- Rendkívül örülnék, ha velem tartanál!

- Ooryl megtisztelve érzi magát.

- Jól van. Én kedvelem a társaságot, és mivel te Corran szobatársa vagy, legalább elmondod, mi történt vele a közelmúltban - Bal kezét a gand derekára téve Corranra kacsintott. - Menj csak Wedge-hez! Mi majd elleszünk addig.

Corran jót nevetett, de inkább a gand zavarán, mint a csipkelődésen.

- Érezzétek jól magatokat, jobban, mint ahogy sejtésem szerint én fogom magam érezni!

***

Corran elhaladt Emtri mellett, és belépett a helyiségbe, amit a Noquivzorra való visszatérésükkor Wedge számára kijelöltek. A szoba nem tűnt túl nagynak, Wedge igényei szerint azonban így is tágasabb volt a kelleténél. Más tisztek bizonyára telerakták volna a falakat holoképekkel meg a polcokat korábbi kalandjaik relikviáival. Eltekintve halott szüleinek hologramjától, más nem volt, ami Wedge-et a Lázadókra emlékeztesse.

Wedge hellyel kínálta Corrant.

- Ülj le! Nem fog sokáig tartani. Arról van szó, hogy némi változás van, és ezért rád, pontosabban rátok jut valamennyi plusz feladat.

Helyesbítésével Wedge a másik széken helyet foglaló nőre célzott. Erisi Dlarit egyike volt azoknak, akik Corrannal egy időben csatlakoztak a Zsiványkommandóhoz. Erisi most rövidre nyírva hordta fekete haját. Kék szeme zafírként csillogott, és csinos arca ettől szebbnek tűnt, mint Miraxé. Erisi a Thyferra privilegizált rétegéhez tartozott, és ezt elsősorban a bactakartellben részt vevő ismerőseinek, rokonainak köszönhette. Mirax több esetben említette őt úgy, mint „bactakirálynőt”, és olyankor Corran irigységgel vegyes ellenszenvet vélt kiérezni a hangjából.

Pedig Miraxra nem jellemző, hogy kimutatja irigységét. Corran leült a székre, és Erisire mosolygott.

- Ez érdekesnek ígérkezik.

Wedge megköszörülte a torkát.

- Emtri meg fogja adni nektek néhány fájl hozzáférési kódját. Ezek önmegsemmisítő vírussal vannak telepítve, ami azt jelenti, hogy az első megnyitás után törlődnek. Figyelmesen olvassátok, és memorizáljátok az adatokat!

Corran visszaemlékezett arra az időre, amikor Gil Bastra hasonló módon közölte vele és Iellával a feladatot, ha éppen kíséretet kellett adniuk.

- Csak nem valami kíséretről van szó?

- Nem - Wedge az asztalára pillantott, majd ismét felnézett. - Az Ideiglenes Tanács különféle okokból úgy találja, hogy az Új Köztársaságnak szüksége van a Coruscantra. Ahhoz, hogy megszerezzük, szükségünk van a védelemről és a taktikai célpontokról szóló megbízható adatokra. Valakinek meg kell szereznie ezeket az információkat, és ezek ti lesztek.

-Mi?

Erisi ugyanolyan meglepetten nézett, mint Corran.

- Parancsnok, ezt mi ketten nem tudjuk végrehajtani, még akkor sem, ha már vannak beépített emberek - kék szemét résnyire összevonta. - Mindannyian benne vagyunk, ugye?

- Ez egy olyan feltételezés, amit nincs felhatalmazásom sem megerősíteni, sem tagadni, Dlarit hadnagy - Wedge megrázta a fejét. - Mindketten tudjátok, hogyan működik a sejtrendszer: senki nem tudhat többet, mint amennyi a saját feladatára vonatkozik. Amit nem tudtok, az jelenti a többiek biztonságát.

- Kinek kell jelentenünk?

- Minden benne lesz az eligazító fájlban. Még én sem tudom, mi lesz a feladatotok, és hová kell mennetek. Kétlem, hogy kapcsolatba kerülhetünk egymással.

- Tehát te is mész parancsnok? - Erisi a szemöldökét ráncolta. - Ez azt jelenti, hogy ne csak mi ketten vagyunk benne.

Wedge a fejét rázta.

- Ez csak azt jelenti, hogy Cracken tábornok a valóság talaján áll. Ő azt mondja, szükség van az elővigyázatosságra. Ez jelenti a biztonságotokat.

- Az „elszigeteltség” mióta jelenti ugyanazt, mint a „biztonság”? - méltatlankodott Corran.

Erisi megpaskolta a kezét.

- Ne aggódj, velem leszel!

- Ez már valami - mosolygott rá Corran. - Mennyi időnek van az indulásig, parancsnok.

- Indultok, mihelyt kiléptek az irodámból. A Forbidden már vár benneteket.

- Tychóval repülünk?

- Nem. Cracken embere lesz a parancsnok.

Corran lassan bólintott. Az akció tehát annyira kényes, hogy még egy mozzanatát sem bízzák rá.

- Ha teheti, búcsúzzon el tőle a nevemben! És Miraxtól is.

- Meglesz - mondta Wedge és karba fonta a kezét. - Még valami... ez kissé kellemetlen... szükségünk van az engedélyedre, hogy Emtri levehessen bizonyos összeget a személyi számládról, és átutalhassa arra a számlára, amit a Coruscanton fogsz használni.

Corran felnevetett.

- Netán én finanszírozzam a bevetést?

Wedge velük együtt nevetett.

- Nem elég, hogy a testemet igénybe veszik a háborújukhoz, még a pénzem is kell nekik. Megértem, hogy a hadműveletnek van egy költségvetése, és hogy az valószínűleg ki fog merülni, de vannak extra hitelfelvételi lehetőségek...

- Nekem azokról vannak gyakorlati tapasztalataim, és nem szeretném még egyszer átélni őket. Tízre volna szükség, ha lehet!

Erisi Corranra pillantott, majd ismét Wedge-re.

- Tíz elég lesz?

Corran rámosolygott.

- Én tízezerre gondoltam.

- Én meg tízmillióra - mosolygott vissza Erisi. - Annyi elég?

Wedge köhintett egyet.

- Azt hiszem, igen.

- Ja, ezért már egy egész vadászköteléket vásárolhatok, ha szorul a kapca - Corran megcsóválta a fejét. - Vissza kell jönnünk az akció után?

- Kell-e? Azt nem tudom, de remélem, hogy képesek lesztek rá - Wedge felállt, és megkerülve az asztalt kezet nyújtott Corrannak. - Az Erő legyen veletek!

- Veled is, parancsnok! - Corran megrázta Wedge kezét. - Ameddig szükségünk lesz rá, meg még egy kicsit.

TIZENNÉGY

Azt hiszem, most kiderül, hogy ez az álca működik-e, vagy sem. Wedge hátradőlt az utasszállító párnázott ülésén, és az előtte lévő ülés támlájába süllyesztett monitorra pillantott. Azon éppen egy dokumentumfilm ment a Lázadók Birodalom ellen folytatott harcáról. A lényege az volt, hogy Palpatine pribékjei győzelmet győzelemre halmoznak, és a rend hamarosan helyre áll, mihelyt leverik a felségáruló Lázadók utolsó csapatait is.

Wedge maszkja igen figyelemre méltó volt. Fémlemez takarta a homlokát, a jobb szemét, az arcát, le az álláig. A maszk egyik fele a jobb füle mögött folytatódott, s miután valósággal eltüntette a fülét, a koponyatetőn ért véget. A jobb szeme elé helyezett lencse felnagyította és kiemelte kék kontaktlencséje színét.

A felszíni légnyomás tartotta a helyén, és rendkívül kényelmetlen volt a viselése.

Ráadásul a maszk pereme befelé görbült, és belenyomódott a bőrébe, azt a látszatot keltve, hogy arának azon az oldalán az izmokat helyette siti. Mindamellett a súlya miatt erőlködnie kellet, hogy fejét egyenesen tartsa. Ezért azután, amikor csak tehette, fejét hagyta oldalra billenni.

Közvetlenül azután, hogy a Jewel of Churba nevű dairkan utasszállító belépett a Coruscant rendszerbe egy vámtiszt jelent meg előtte.

- Kérem az iratait! - mondta.

Wedge fekete birodalmi egyenruhájának zsebéből elővette az azonosító kártyáját. Mindezt bőrkesztyűbe bújtatott jobb kezével tette. A kesztyű valamelyest elrejtette kezének szögletes formáját, de így is jól látszott, hogy két ujjból és hüvelykujjból álló kezével valami nincs rendben. A kesztyűből halk búgás hallatszott, amikor megfogta a kártyát, és miközben átnyújtotta a tisztnek, a csuklója fél fordulatot tett a tengelye körül.

- Parancsoljon, uram! - mondta Wedge rekedt hangon, részben, mert a maszk szorította a nyakát, részben, mert az álarcba hangmodulátor volt beépítve.

A vámtiszt csak fűtó pillantást vetett a kártyára, majd végighúzta az adattáblája résében.

- Antar Roat ezredes...

- Ro-at.

- Hogy?

- A nevemet Ro-atnak kell ejteni - noha a torz hang miatt nehezen volt érthető, a vámtiszt láthatóan felfogta a lényeget.

- Bocsásson meg, Ro-at ezredes! Bizonyára a Császári Központba tart rekonstruk... igen, persze - a férfi elhallgatott. - Úgy látom, minden rendben van, ezredes.

Wedge a kártya után nyúlt, de még nem vette el.

- Biztos benne? A csomagom a hálófülkében van.

- Igen, biztos vagyok benne - a vámtiszt idegesen Wedge hüvelykujjához kocogtatta a kártyát.

- Megértem, hogy szükséges az elővigyázatosság, uram.

- Ebben biztos vagyok, uram.

- Ha problémája adódik, szívesen segítek - Wedge lehalkította a hangját, mintha fárasztaná a beszéd. A feje is megbillent kissé, úgyhogy gyorsan felkapta. - Segítek.

- Emlékezni fogok rá, ezredes - bólintott a vámtiszt.

Wedge elvette a kártyát, és többszöri kísérlet után végre eltette.

- Az én életem a szolgálat.

A vámtiszt a bajsza alatt morogva távozott.

- Már haldoklik, mégis szolgál. Az Emdi-négyesek hagyják, hogy meghaljon.

Wedge normális körülmények között meg sem hallotta volna a megjegyzést, de a maszkjába épített erősítő tisztán, érthetően közvetítette a leghalkabb suttogást is. Gyorsan elnyomta a mosolyát, mert tudta, hogy Antar Roat ezredes talán még életében nem talált semmit, amin mosolyoghatott volna. Márpedig, ha kiszálláskor a Coruscanton elkapnak a fináncok, az egyáltalán nem lesz vicces.

Addig fel sem merült Wedge-ben a kérdés, hogy miként jut el a Coruscantra, amíg az eligazításon meg nem tudta. Azzal persze tisztában volt, hogy X-szárnyúval nem jöhet ide, és őszintén kétségbe vonta, hogy a csempészek vagy illegális emigránsok bejuthatnak a bolygóra anélkül, hogy valahol, valaki fel ne figyelne rájuk, vagy valakitől valamilyen engedélyt ne kelljen kérniük. Azt sejtette, hogy álcáznia kell magát, de az fel sem merült benne, hogy birodalmi haditengerészeti egyenruhában fog utazni.

Az eligazítás igen izgalmas volt. Cracken emberei több személyazonosságot találtak ki a számára. Roat ezredes az, aki beutazik, és később ő is fog távozni. Lesz egy másik, arra az esetre, ha a Coruscanton üldözik és menekülnie kell, és lesz egy harmadik, aki a távozását fedezi. A többiek adatlapja csak azután érkezik a bolygóra, hogy ő már letelepedett.

A hírszerzés több okból is Antar Roat ezredes személye mellett döntött. Az egyik, hogy az ezredes protézisei szinte teljesen elrejtik a kilétét. Meg aztán eléggé feltűnő is volt, szokatlanságával valósággal vonzotta az emberek tekintetét, csakhogy azok inkább a részleteket figyelték meg, nem az embert, aki a maszkot viseli. És az emberek többsége miután rápillant, szégyenkezve elfordul. Csak egy háborús sérültre fognak emlékezni, és a részletek is csak a mechanikus részeiről maradnak meg bennük. Mivel a maszk levehető, a halóságok egy már nem létező egyént fognak keresni, ha Wedge egyszer leveszi.

A második ok, amiért Roat személyét választották az, hogy Wedge pilóta. Kiváló társalgó abban az esetben, ha szóba jönnek a légi csaták. A sztorija úgy szól, hogy a Vladet védelme során lőtték le a Rachuk rendszerben. És Wedge arról tud mesélni, hiszen ott volt.

Igaz, hogy a Lázadók oldalán, de ott voltam.

Apró remegés futott végig a hajón. Wedge egy gombnyomással átkapcsolta a monitort a külső kamerára, ami a Jewel of Churba burkolatába volt építve. A hajó gerincén lévő dokkból egy sikló szállt fel. Az ultraosztályon utazók szemében rendkívüli luxusnak számított külön siklón leszállni, és aki megengedhette magának, a saját siklóját is használhatta erre a célra. A vámnál mindenesetre ugyanúgy sorba kellett állniuk, mint a többieknek.

Wedge-et megdöbbentette, hogy némelyek ilyen zűrzavaros időben is megengedhetnek maguknak ekkora luxust. A jólét utáni vágyukat mégis kevésbé zavarónak találta, mint az előrelátásuk hiányát. A Lázadók álláspontja szerint a Birodalom vége már nagyon közel van, és nyílt találgatások folytak arra nézve, hogy végül ki fog kiemelkedni a káoszból, a Lázadók, vagy netán egy Zsinj kaliberű hadúr? A lényeg az, hogy nem számít, ki győz, az ilyen felesleges kiadások elkerülését úgyis közhelynek fogja tekinteni.

Wedge rájött, hogy néhány gazdag arra költi a pénzét, hogy egyfajta vákuumot létesítsen maga köré, amin belül nem léteznek a Lázadók. Fenntartani a látszatot, hogy a Birodalom él és virul, csupán pénz kérdése. Nem voltak kétségei afelől, hogy a Birodalom távoli vidékein léteznek olyan enklávék, amelyekben az emberek nem hiszik el, hogy a császár már nem él, de hiszik, hogy a Birodalom virul, és ebben a hitükben meg is maradnak még évtizedekig, ha nem évszázadokig.

A tudatlanságot megértem, de a tények tagadását nem.

Ismét elnyomta a mosolyát, noha ezúttal nehezebben ment. Pontosan azok, akiket szándékoltan tudatlannak tart, őt becsapottnak, félrevezetettnek tekintik. Ezeknek egyik fele tagadja, hogy a Birodalmon belül bármilyen probléma is volna - mintha a rabszolgaság intézményét, az idegenellenes hangulatkeltést vagy a tömegpusztító fegyvereket csak úgy figyelmen kívül lehetne hagyni. A többiek elismerik, hogy baj van, de arra már nem képesek, hogy sürgessék a legitim kormányt, hogy tegyen ellene valamit. Ezeknek az embereknek a szemében a rendszer maga a változás záloga, de azt ne veszik észre, hogy ha egy rendszer olyan korrupt, mint a Birodalom, akkor jelentős változás csak úgy érhető el, ha a hatalmi struktúrát szétzúzzák.

A trükk az egészben az - és ez késztette mosolyra -, hogy mindkét fél hajlamos arra, hogy engedjen az álláspontjából. Ez a baj a politikusokkal. Mivel a politika a kompromisszumok művészete, tárgyalás tárgyalást követ anélkül, hogy eredmény születne. Csak akkor történik komoly változás, ha az egyén az életét is hajlandó feláldozni azért, amiben hisz. Hiányzik az alapvető elkötelezettség, amire a legtöbb birodalmi polgár még nincs felkészülve. Így a Birodalom ilyen vagy olyan formában mindig is létezni fog, és intézményesíti a gonoszt.

Az üléssor végén egy férfi bukkant fel.

- Roat ezredes?

Wedge lassan feléje pillantott, majd bólintott.

- Dodt prefektus. Hány éve is nem találkoztunk?

Parin Dodt - azaz a szürke hajú, barna szemű birodalmi prefektusnak maszkírozott Pash Cracken - bólintott.

- Utoljára a gyászév végén tartott fogadáson találkoztunk, ha jól emlékszem, közvetlenül azelőtt, hogy elutazott. Nem hittem, hogy ön az, pedig a vámtiszt elmondta, hogy itt van. Lám, a galaxis mind kisebb lesz, ahogy az idő múlik.

Wedge a mellette álló üres ülésre mutatott.

- Csatlakozzon hozzám, ha van kedve! A testem ugyan összetört, de az agyam sértetlen. Üzleti úton van?

- Felesleges megkérdeznie, hiszen ugyanolyan jól tudja, mint én azt, hogy ön hol sérült meg - Pash leült és beszíjazta magát. - Igen kellemes út volt.

- Valóban - bólintott Wedge. Pash megjegyzése megerősítette azt, amit az indulás előtt gondolt: hogy a biztonság nem annyira szigorú, hogy leleplezzék őket, de azért a császár hivatalnokitól ilyen mérvű lazaságot nem feltételezett volna. A megjegyzésből azt is megtudta, hogy Pashnek nem volt afférja egyetlen utassal sem. Noha mindketten tudták, hogy ugyanazon a gépen fognak utazni, mostanáig nem léphettek kapcsolatba egymással. Adódhatott volna olyan probléma, ami meghiúsítja a találkozásukat, de ettől függetlenül megvárták, amíg az űrrepülőtér dokkja feltűnik előttük.

Az egyik légikísérő arca jelent meg a monitoron.

- Készüljenek fel a leszálláshoz, foglaljanak helyet, és...

Wedge kikapcsolta a monitor hangját.

- Remélem, a leszállás is zökkenőmentes lesz!

- Én is - Pash meggyőzően sóhajtott. - Gyűlölöm a repülőtéri ellenőrzéseket. Ha baj adódik, akkor az ott fordul elő.

***

Az űrrepülőtér, ahol a Jewel of Churba leszállt, egy tripla toronyra ültetett, több szintes építmény volt, alig ötven kilométernyire a Császári Palotától. A dokk is többemeletes volt, így a különböző osztályon utazó utasoknak nem kellett elvegyülniük. A gazdagok, akik nem vették igénybe saját siklóikat, egy Pazar, tágas csarnokba szálltak ki, amit Wedge még a dokkolás alatt figyelt meg az ablakon át.

A legalsó szinten utazók - idegenek, alacsonyabb osztálybeli humánok - egyszerűen a raktér zsilipjén át szálltak ki. Az első-, másod- és harmadosztály utasai különböző zsilipeken át egy tiszta, de zsúfolt váróterembe jutottak. A vámtisztek le s fel rohangáltak a tömegben, de Wedge nem látta, hogy bárkit is elvezettek volna. A csomagokat a Bevándorlási Hivatal posztjai mögött vehették át, de még mielőtt Pashsal afelé araszoltak volna, egy barna hajú, szürke medtech egyenruhás nő lépett oda hozzájuk.

- Roat ezredes?

Wedge bólintott.

- Roat vagyok. Ő a barátom, Parin Dodt prefektus. És ön?

- Irin Fossyr vagyok a Rohair Biomechanikai Klinikáról. Engem küldtek önért.

-Vagy úgy.

- Nekem azt mondták, ön tud róla. Hagytam üzenetet Seeno kapitánynál.

- Ez megmagyaráz mindent. Seenót megölték, mielőtt én útra keltem.

- Fogadja együttérzésem, uram.

- Köszönöm - bólintott Wedge udvariasan. A nő a megfelelő módon mutatkozott be, bizonyítva, hogy Cracken ügynöke. Wedge megvárta, amíg a nő és Pash összeszedik a poggyászt, azután elindultak az odakint parkoló lebegő felé. A jármű oldalán lógó hirdette, hogy a Rohair

Biomechanikai Klinika tulajdona, máskülönben teljesen közönségesnek tűnt. A csomagokat berakták hátúlra, majd beszálltak. A sofőr elindult velük kifelé a repülőtérről. A nő a menetiránynak háttal elhelyezett ülésen ült.

- Tizenöt perc alatt odaérünk. Mehetnénk gyorsabban is, de...

Wedge elmosolyodott, már amennyire a maszk ezt megengedte neki.

- Megértem az óvatosságot. Kíváncsi vagyok, vajon levehetem-e ezt a maszkot?

- Természetesen.

Wedge kimondta a parancsszót, azután hagyta, hogy eltávozzon belőle a levegő, ami fenntartotta az arcán. Levette, köhögött, majd a kezét is kihúzta a mechanikus kesztyűből.

- Luke-ot nem zavarja a kézprotézis, úgy látszik, ez is része a jedi tréningnek.

Pash udvariasan kuncogott, de a nő csak ült, és egy percig Wedge-re meredt. Azután elvörösödött, és zavartan elfordult.

- Bocsásson meg! Mondták, hogy fontos személyiség, de nem ismertem fel. Maga Wedge Antilles, ugye?

Wedge bólintott.

- A birodalmi körözvényeken látta a képemet.

- Igen, volt belőle néhány. A Diktátum megszüntette ugyan, de nem a koréliaiakkal kapcsolatban - kezet nyújtott Wedge-nek. - Iella Wessiri vagyok. Örülök, hogy találkoztunk.

Iella Wessiri? Honnan ismerem én ezt a nevet? Wedge kezet rázott vele, majd hagyta, hogy Pashnak is bemutatkozzon. A név zavarba hozta. Azután rájött. Így hívták Corran partnerét.

- A körözvényeket a CorSecnél látta, ugye?

Iella csak pislogott, azután lassan bólintott.

- Önt aztán alaposan felkészítették.

- Nem erről van szó, de hallottam magáról. Természetesen nem árulhatom el, hol.

- Természetesen, nem - rázta a fejét Iella.

- Csak annyit mondhatok - mosolygott Wedge -, hogy attól, amit önről hallottam, joggal remélhetem, hogy a küldetésünk a továbbiakban is olyan zökkenőmentes lesz, mint ahogy elkezdődött.

TIZENÖT

Corran Horn nyomorultul érezte magát. A fedősztori, amit a Coruscantra érkezéséhez kitaláltak neki, megkövetelte tőle, hogy több réteg ruhát húzzon magára. Ez részben súlyos volt, részben meleg - de hát valamivel ki kellett tömni a hosszú vörös köpenyt, amit legfelül viselt. Az ing gallérja dörzsölte a nyakát, mintha pengét húzogattak volna rajta, különösen az ádámcsutkájánál. Öltözékét egy hatalmas, régimódi cilinder egészítette ki. Köpenye széle a Jewel of Churba padlóját söpörte, amikor kiszállt az ultraosztályról.

Kezét a köpenye redői mögé rejtve tartotta, ahogyan egy jó kuati telbuntól az emberek elvárják. Öltözete azt a célt szolgálta, hogy még a nemét is elrejtse, amikor Erisivel a Kuaton tartózkodik, hogy láthatatlan maradhasson még a felsőbb osztálybeliek előtt is. A Jewelen mindenesetre különcnek számított, és vagy irigykedve, vagy sajnálkozva néztek rá.

Az ultraosztályon a hímek irigységét jobbára Erisi társasága váltotta ki. Feszes, kék lábszárvédőt viselt, és bő kék blúzt, amit a derekán öv fogott össze. Ettől eltekintve a blúz végig nyitott volt és rajta elszórtan apró foltok villogtak hol arany, hol ezüst színben. Ilyenformán, bár teljesen fel volt öltözve, bárki, akinek az intelligenciája meghaladta egy kowaki majomgyíkét, el tudta képzelni, hogy nézhet ki Erisi meztelenül, ettől aztán a férfiak többsége szívesen megosztotta volna vele a kabinját.

És mindenki sajnálta Corrant, amikor látták, hogy Erisi hogyan bánik vele - valahányszor tudomást kellett vennie a szerencsétlen férfi jelenlétéről, durván lehordta. Corran kötelességszerűen loholt utána, kifizette, amit vásárolt, mindent megszerzett, amire a nő rámutatott, és mentegetőzött helyette, ha arra volt szükség. Noha Erisi viselkedése távolról sem volt méltóságteljes, durvasága folytán látszólag mindent elért a férfinál. Jellegzetes szimbióta párnak tetszettek, ahol Corran mindent eltűr a szexuális előnyökért cserébe.

A végső következtetés sokak számára úgy szólt, hogy bár Erisi gyönyörű nő, nem biztos, hogy megéri az árát.

Erisi türelmetlenül topogott a lábával, amikor egy kövérkés női vámtiszt jelent meg a sor mellett. Erisi karba fonta a kezét, és mogorva pil

lantást vetett a nőre. A vámtiszt először tétovázott, azután lassan elmosolyodott. Arckifejezése jól elárulta, mit tart Corranról.

Eszébe jutott, hogy itt ő az úr, és elhatározta, hogy megleckézteti Erisit.

A vámtiszt az adattáblájára pillantott.

- Ris Darsk?

Erisi hűvösen bólintott.

- Az ön úti okmányait megtaláltam, de az övét nem.

- Ő Darsk Ristel. Ott kell, hogy legyen a neve! - Erisi elutasítóan intett a kezével.

- Csak az ön adatait látom.

Erisi kinyújtotta a kezét, és megnyomta az adattáblán a poggyászjegyzék gombját.

- Ott van. A csomagok között.

A vámtiszt arcára döbbenet ült ki.

- Mi célból utaztak a Császári Központba?

- Magánügy.

A döbbent arcra most mosoly terült szét.

- Ez sajnos kevés indok.

Erisi Corranra pillantott, azután vérfagyasztóan a tisztre mosolygott, amitől annak elszállt minden önbizalma.

- Én kéjutazásra jöttem, de ahogy elnézem, ebből nem lesz semmi.

A vámtiszt Corrán felé fordult?

- Mi az utazásának célja, uram?

Erisi válaszolt helyette.

- Ő üzleti úton van.

- Üzleti út és kéjutazás? Nem egyik vagy a másik?

Erisi lassan megrázta a fejét.

- Nem, ha az én örömöm neki üzlet. Ő egy telbun.

A hivatalnok, torkában egy újabb gombóccal visszavonult.

- Telbun?

- Pontosan. A telbunom ide hozott engem a Császári központba, és én a családi tradíciót követve vele jöttem, hogy gyermekem foganjon.

- Gyermeke foganjon?

- Jól értette.

- Telbun. Értem - Corranra nézett, aki elfordította a tekintetét. - Telbun.

A telbunok a Kuaton a középosztályhoz tartoznak. Rendszerint a családjuk támogatásával emelkednek ki, és tanulnak, sportolnak. A megfelelő kort elérve szigorú teszten mennek át, minek során meghatározzák intelligenciájukat, méltóságukat, egészségüket és genetikai felépítésüket. A felsőbb osztálybeli kereskedő családok azután telbunt alkalmaznak, hogy az a család valamely tagjának gyereket nemzzen, majd felnevelje azt. A gyermek minden tekintetben a gazdag család örököse lesz, de a telbun családja is meggazdagszik a telbun szolgálatai fejében.

Ez az inhumán módszer sokak között Corrant is megdöbbentette, ám a kuati arisztokrácia több tekintetben is praktikusnak ítélte. Nem kényszerülnek szövetségre lépni másokkal, s ez kizárta annak a kockázatnak a lehetőségét, hogy ha egy kötelék felbomlik, a gyermek esetleg az ellenség táborába kerül át. Ugyanakkor biztosította a gyermeknek a család társadalmi helyzetéhez méltó születést, ezzel együtt pedig garantálta egy olyan nevelő-tanító személyét, aki több mint érzelmi kapcsolatban van a gyermekkel. A gyermek, bár tisztában volt vele, hogy a telbun biológiailag hozzájárult az ő létrejöttéhez, vér szerinti őseinek azonban arisztokrata szüleit tekintette.

Mindez nagy megpróbáltatást jelentett egy telbun számára, de mit számítanak az ő érzelmei? A gazdagok tulajdona volt, semmi több.

A vámtiszt megnyomott néhány gombot az adattábláján.

- Ön és a telbunja rendben vannak. A zsilipen túl várja a siklójuk. Élvezzék... azt, amire készülnek!

A nő elindult a hajó hosszában húzódó folyosón a legközelebbi dokk előtere felé. Erisi és Corran igyekezett a dokkoló platform közepére húzódni. A kör alakú platform lassan emelkedett a hajó burkolata felé, s ott egy kattanással a zsilipbe illeszkedett. Corran érezte a talpa alatt, hogy mechanikus szerkezetek mozognak a padlóban. A kerek platform kilencven fokkal elfordult, és amikor az egyik fala szétvált, egy sikló dokkját pillantotta meg. Az ajtó mögött egy női pilóta állt, és az egész társaságot átvezette a Lambda osztályú hajóba.

A zsilip bezárult mögöttük.

- Miután helyet foglaltak, szíjazzák be magukat! A Hotel Imperialba viszem önöket.

- Ez azt jelenti, hogy elhagyhatjuk a repülőteret?

- Igen, Darsk kisasszony.

Corran besétált az utastérbe, és leült a négy sor közül az utolsóba. Erisi végignézett a rövid folyosón, ami a pilótafülkéig vezetett, azután visszajött. Szó nélkül leült, és beszíjazta magát, kezét Corranéra tette. A fények úgy csillogtak a blúzán, s váltogatták a színüket, azt a benyomást keltve, mintha a lenyugvó napfény csillogna a tenger vizén.

A hajó megrázkódott, amikor elszakadt a Jewel oldalától. Lassan fel- emelkedett, s a szárnyait széttárta. Ezzel egy időben a sikló egész belsejét holokép borította be, azt a látszatot keltve, mintha a hajó oldala átlátszó volna. A hajó lassan eltávolodott a Jewel-től, és egy pillanatra elfordult a Coruscanttól. A falakat akkor csillagok apró fényei töltötték be.

Erisi a hangját lehalkítva annyit mondott:

- Kérlek, bocsáss meg, amiért olyan durván bántam veled!

- Ahogy óhajtja, kisasszony.

Erisi döbbenten nézett rá egykedvű válaszát hallva, de azután rájött, hogy csak mert egyedül vannak egy hajókabinban, nem biztos, hogy nem hallják őket. Erisi közel hajolt Corranhoz, és megérezte a nlorna virág illatát Corran parfümjében. Szájon csókolta, és azt suttogta:

- Te vagy a telbun. El kell viselned!

- Én vagyok a telbun. És elviselem.

A megjegyzés és a válasz tökéletesen megfelelt a hamis személyiségüktől megszokott viselkedésformának. De kettejüknek egészen mást jelentett. Egy kapocs volt, ami igazi lényükhöz kötötte őket. Valahányszor úgy érezték, figyelmeztetniük kell a másikat arra, hogy csupán játékból teszik, amit tesznek, ez a mondat és a válasz megnyugtatta őket. Corran ebből tudta, hogy a kegyetlenkedések eltűrését a szerepe erőlteti rá, Erisi pedig azt, hogy az egykedvű válaszok nem Corran igazi érzelmeit közvetítik.

Persze nem is tudom, milyenek az igazi érzelmei. Corran kedvelte Erisit és mint barátját, eléggé vonzónak találta. A szerepük által rájuk erőltetett közelség a fizikai intimitás határán ért véget, és ezt el kellett viselniük a Jewel fedélzetén, még az azt megelőző tréning alatt is. Erisi korábban nem titkolta, hogy vonzódik Corranhoz. Senki nem hibáztatta volna őket, ha a körülményekre tekintettel egymás karjaiban alszanak, de Corran nem engedett a csábításnak, nehogy intim együttlétük alatt óvatlanná válhassanak.

Eleinte azzal áltatta magát, hogy nem akarja megtörni a védelmet. Ha szeretkeznek, a védelmük összeomolhat. Egyetlen óvatlanul kimondott szó, amit a gyönyör pillanatában önkéntelenül elsuttog, pecsétet tehet a küldetésükre. Az akció sikerét csak az garantálhatja, ha távol maradnak egymástól.

Ezen aggodalmai idővel megkoptak. Nagyon hamar úgy kezdte érezni, hogy valamilyen módon megcsalja Miraxot, amikor együtt alszik Erisivel. Mirax iránt valóban táplált érzelmeket, vele viszont nincs kötelezettségszerű kapcsolata. Miraxnak biztosan van szeretője minden csillagkikötőben - bár ezt nem igazán hitte, s maga is meglepődött, hogy a gondolatra féltékenység fogta el. -, és ha van, az nem az ő dolga. Mindketten felnőttek, és ha netán közelebbi kapcsolatba kerülnek egymással, mindent, ami addig történt, el kell felejteniük.

Corran tartózkodása két okra vezethető vissza, melyek valamiképpen összefüggnek egymással. Az első őt magát is meglepte, amikor felfedezte: Erisi elérhetetlenül kívül esik az ő társadalmi körein - és ezt nem tagadhatja. Ő egy olyan világból való, ahol a nemességhez tartozott. Pénz, lehetőségek, anyagi előnyök - mindebbe beleszületett. Miután a Zsiványkommandóhoz csatlakozott, a szívében továbbra is nemes maradt - kedvelte a luxust, és annak megfelelően élt. A gazdagság olyan az ő számára, mint a sarlakknak a homok. Annak ellenére, hogy telbun volt, Corrannak ugyanaz a luxus járt ki. Amíg Erisi meghámozott egy gyümölcsöt, és a héját nyugodt lélekkel otthagyta a nerfszőrmével behúzott kanapé karfáján, addig ő amiatt aggódott, nehogy levet eresszen, és tönkre tegye a huzatot. Erisi ezzel mit sem törődött, csak nevetett rajta, elvégre volt elég pénze, hogy vásároljon egy új kanapét. Erisi utasította, hogy bőkezűen jutalmazza a különféle szolgálatokat, de neki nehezére esett még csak különbséget is tenni a silány és a Pazar szolgáltatás között. Az ultraosztályon pedig a kiszolgálás megalázkodón szolgalelkű volt. Gyakran szívesen megkorbácsolta volna a talpnyaló szolgákat, de tudta, hogy azok szó nélkül tűrnék, és még hálásak is volnának a tanulságos leckéért. Bármit tett volna velük, csak a hálájukat nyeri el vele.

Corran tudta, hogy sosem volna képes beilleszkedni Erisi világába, s remélte, hogy a lány is tisztában van ezzel. Tudta azt is, hogy a túlkapásokat csupán a szerep kedvéért követte el, de voltak pillanatok, amikor megvető hanghordozása, szemének gonosz villanása túlságosan is őszintének hatott. Erisi énjének egyik fele elfogadta, hogy Corran alkalmatlan volna társnak, a másik fele pedig - amelyik kedvelte őt - folytonos harcban állt vele, és Erisi viselkedése ettől esetlenebb, nehezebb lett.

A lányt bántotta, amiért nem tud megbirkózni egy ilyen konfliktussal, és Corran ezt azzal igyekezett ellensúlyozni, hogy a szokásosnál alkalmazkodóbbnak mutatkozott. De tudta, hogy ez nem sikerül neki maradéktalanul, mert Erisit egy-egy mondattal mindig emlékeztetnie kellett arra, hogy kik is ők valójában, ugyanakkor Corran is folyton kereste a kapcsolatot a valódi világával. Az ő családi kapcsolatai nem voltak túl szorosak, de azért szegényesek sem. Ahogyan az apja és a nagyapja, ő is a CorSecnél dolgozott, és erre büszkén emlékezett. Ha ők ketten nem tudták elviselni egymást, az Erisi vesztesége volna, nem az övé.

Erisi megszorította Corran kezét.

- Ó, nem! Nézd!

A sikló ablakából korlátlan kilátás nyílt a bolygóra. Most a Gola Űrvédelmi Bázis posztjai és az orbitális szolárreflektorok alatt siklottak. Ez utóbbi a nap sugarait vetítette a jégsapkával borított sarki pólusokra. Noha a bolygó teljes egészében lakható volt, az orbitáló szolárreflektorokra a mérsékelt éghajlat biztosítása érdekében szükség volt.

A sikló most lefelé tartott, a bolygó nappali oldala felé, de az éjszakai félteke sarlója még jól látszott. A világos oldalon a számtalan torony és kanyon miatt igen csipkézettnek látszott a horizont a khaki és szürke felszín mögött. Légballonhoz hasonló hatalmas sziklaszigetek lebegtek lustán a ferrobeton talaj felett, rajtuk zöldövezetek és kertek színes foltjaival. Corran e látványban semmi természeteset nem látott, csak az emberkéz munkáját, ahogy átalakította a bolygó felszínét.

Az éjszakai oldal ezzel szemben minden színben szikrázott. Milliónyi fénypont jelezte az egyébként láthatatlan tornyokat, s minden fénypont akár tucatnyi ember jelenlétét sugallta. Lejjebb, talajközelben a fények hol előbukkantak, amint a magasba nyúló épületek eltakarták őket. Mindez a nyüzsgő, de láthatatlan életet jelentette.

Az éjszaka és a nappal határának közelében egy építmény vonta magára Corran figyelmét. Csakis a Császári Palota lehetett. Hivalkodó tömbje a déli féltekén található Manarai-hegységet utánozta. A tornyok mint sziklaszirtről kinyúló koraitok törtek magasba, és szerteágazó, különböző szögben meredező konstrukciójuk ugyanazt a veszélyt sugallták, amit a valódi korallszirt. Ezek a tornyok, ez a mesterséges hegy ad otthont a bürokrácia hivatalainak, amik egyetlen tollvonással bolygókat tehetnek tönkre. Ördögi méhkas. Corran megborzongott. Senki nincs biztonságban, amíg ez létezik.

- Lenyűgöző, ugye?

Corran felpillantott, és meglátta a sikló pilótáját.

- Nem maga vezeti ezt a hajót?

- Automata berendezések visznek minket az Imperial Hotelhez. A másodpilótám, egy droid irányítja a gépet - a bolygó látképe felé intett. - Maguk szerencsések. Tiszta az éjszaka. Amikor viharos az ég, semmit nem látni az épületekből.

Erisi felemelte a fejét.

- A telbunom és én...

- A császári lakosztályt kérték. De valaki már lefoglalta.

Corran lassan, óvatosan megjegyezte:

- Azt hittük, el van intézve.

- Még el lehet intézni.

- Ezer kredit elég lesz? - ráncolta a szemöldökét Erisi.

- Előlegnek igen.

Corran elmosolyodott.

- Maga a kapcsolatunk?

A pilóta bólintott, mire Corran alaposan szemügyre vette. Igen csinos volt, sötét szemében tűz égett, de ennél több nem ragadta meg Corrant az első pillanatban. Azt gondolta, a modora miatt, vagy mert túl hirtelen bukkant elő az ismeretlenségből, érzi úgy, hogy nagyon gyorsan tud személyiséget váltani. Mindenesetre ettől válik kiváló ügynökké. Iella volt ilyen - egyik pillanatról a másikra tudott mássá változni.

Amikor a nő közelebb hajolt, alaposabban megnézhette. Noha a haja fehér volt, kísértetiesen hasonlított Leia Organa hercegnőre. Ezt a megállapítást nem tette volna meg, amíg pilótának tudja - noha a figyelmet akkor is magára vonta. Tudta, hogy nem Leia Organát látja, de mert annyira hasonlított rá, biztos volt benne, hogy az Alderaanra való.

A pilóta leült a szemközti ülésre, és úgy fordult, hogy mindkettejüket lássa.

- Nem sok időnk van, de a kabin tiszta, úgyhogy röviden beszélgethetünk. Én már tudtam, hogy ti vagytok azok. Az én fedőnevem itt Targeter, pilótaként pedig Rima Borealisként ismernek. Mostantól így hívjatok! Most a hotelbe viszünk titeket, ahol egy lakosztályt kaptok, de azon kívül más lakásokat is biztosítunk számotokra. Az új iratokat ott fogjátok megkapni.

Erisi lassan bólintott.

- Az az ott, ugye? - mutatott a Császári Palotára. - Nyomasztó a gondolat, hogy kettőnknek kell minden információt beszerezni róla.

Rima vállat vont.

- Én nem tudom, képes volnék-e rá. Sajnálom - megpaskolta Erisi térdét. - De nem aggódom. Amennyire tudom, ti, Zsiványok tüskék vagytok a Birodalom testében. Most itt az alkalom, hogy ezt a tüskét mélyebbre szúrjuk, és megforgassuk.

- Szép analógia - mosolygott Corran. - Nekem tetszik.

- Sejtettem, hogy tetszeni fog - mosolygott vissza rá Rima. - Nincs ebben az akcióban olyan, amit két Zsivány végre ne tudna hajtani, még ha a Coruscantra való bejutás a dolog legkönnyebb része is.

TIZENHAT

Gavin Darklighter semmit nem szólt, amikor a Pulsar Skate visszaugrott a normál űrbe. Nem csak azért hallgatott, mert Liat Tsayv korábban ellátta figyelmeztetésekkel, sem azért, mert Cracken tábornok belesulykolta a küldetés biztonságának szükségességét. És még csak nem is azért, mert a szeme csukva volt.

Nem volt csukva.

Látta Coruscantot, és a látványtól állt el a szava.

Mirax megfordult a székén.

- Fenséges, mi, kölyök?

Gavin tudta, hogy koránt sem látott annyit a galaxisból, mint mások - beleértve a Zsiványokat és a Skate legénységét is -, de akkor sem tartotta magát egy nerfpásztor ostoba csemetéjének. És persze nem is a homoki emberek közül való volt; sok mindent tudott, például elvezetni egy X-szárnyút, vagy feltörni egy számítógépkódot. Igaz Anchorhead mellett, egy kis farmon nevelkedett, de havonta egyszer megfordult a városban, és a nagybátyja is rendszeresen vendégül látta őket a családi ünnepek alkalmával.

És Mos Eisleyban is járt. Egyszer.

De ilyet, mint Coruscant, még nem látott.

- Ez csak egy város, egy hatalmas, óriási város - Gavin kitárta a karját, hogy érzékeltesse a nagyságát, de nem tudta befejezni a mozdulatot, mert kezét beverte a hajó falába. - Az egész egy város.

- Sarktól sarkig, horizonttól horizontig, bizony az - mosolygott Mirax.

- A gleccseren vannak olyan pontok, amik nem épültek be, de csak azért, mert azok a bolygó fagyott víztartalékai. Ha odalent vizet iszol, az vagy a pólusokról származik, vagy egy másik bolygóról.

Egy fénypont villant fel a műszerfalon. A sullustai pilóta Mirax felé csicsergett valamit, mire az megfordult, és megnyomott három gombot.

- Itt a Merisee Hope.

- Itt a Coruscant Repülésirányítás koordinátora. Az adataink szerint idegeneket szállt. A szkennerünk nyolc élőlényt jelez.

- Megerősítve. Három humán, öt idegen.

- Vettem. Szabad utat adok a 34293AFX vektoron.

Liat Mirax felé bólintott, mire az megint beleszólt a komba:

- Vettük. Köszönjük, koordinátor!

Gavin megvárta, amíg elzárja a komot, majd megjegyezte:

- Ez könnyen ment.

- A gyanakvás hasznos dolog, de nem olyan hosszú távon, mint tenálad.

- Ezt akár Corran is mondhatta volna.

Mirax Gavinra pillantott, de nem tudta kiolvasni az arckifejezéséből, hogy mire gondol.

- Igen, ő is mondhatta volna. És ő is úgy tartaná, hogy túl sima volt a megérkezésünk. Az egészben az a trükk, hogy a Coruscant Repülésirá nyitás néhány koordinátorát lefizettük. Amikor a belépést regisztráló szatellitek azonosítást kérnek a Skatetői, a transzponder a Merisee Hope-ot azonosítja. Az az egyik leghírhedtebb rabszolgaszállító hajó. Többnyire az Invisec bordélyainak szállít.

- Invisec?

- Azt hittem, alaposan eligazítottak.

- Ez igaz, de nem emlékszem rá, hogy az Invisecet említették volna - vont vállat Gavin tétován. - Mi az?

- Császárváros egyik hírhedt kerülete, amit a helybeliek Invisecnek, azaz Láthatatlan Szektornak neveznek, főként, mert a legtöbb ember nem ismeri be a létezését. Más bolygón magába foglalna három vagy négy metropolist, itt azonban csak egyike a számtalan kerületeknek. A nevével ellentétben az ott lakók nagyon is ismert személyek.

- Az Idegenvédelmi Övezetre gondolsz?

- Arra bizony, ha ragaszkodsz a császári elnevezéshez, bár azt csak a hadsereg használja. A polgárok nem ejtik ki a nevét, csak annyit mondanak, hogy „ott”, és nem létezőnek tekintik. Az agyafúrtabbak pedig, ha ott akad dolguk, azt úgy fejezik ki: „eltűnök egy időre”. Az Invisec többnyire az Idegenvédelmi Övezetből áll, de az több helyütt túlnyúlik a kerületen. Olyan, mint Mos Eisley, de annál sokkal undorítóbb, rondább és barátságtalanabb.

Mos Eisleynál is rosszabb? Gavin csak pislogott.

- Ez lehetséges?

- A pokol már csak ilyen, attól nem válik elviselhetőbbé, ha nagyobb területen oszlik el. A pletyka szerint Vader az Invisec közelében építetett magának palotát, mert annyira vonzónak találta, mint más emberek a naplementét. Ott virágzik a feketepiac. A munkavállalási engedéllyel rendelkező idegenek elhagyhatják a szektort. Akik nem, azok kénytelenek az Invisec peremére teleptett gyárakban dolgozni.

Mirax mögött, a pilótafülke ablakán túl Gavin látta, amint a város tornyai felnyúlnak értük. Mintha fel akarnák nyársalni a hajót, de a sullustai pilóta ügyesen kerülgette őket. Egyre lejjebb és lejjebb ereszkedtek, mind alacsonyabban siklottak a tornyok fény és árnyék szintjei között, mígnem megérkeztek a kijelölt helyre, ahol Liat felkapcsolta a leszállófényeket, mert máskülönben nem látta a leszállóhelyet.

A sullustai lelassította a gépet, majd óvatosan letette egy épület kiugró párkányára. A falakat felváltva hol fekete gomba, hol fehér mészkiválás borította. Gavin nem ismerte fel, miféle kőből van az épület, de nagyon réginek látszott, és különös, kacifántos jeleket is megfigyelt rajta.

- Mi van oda írva?

Mirax nevetett.

- Az nem írás, hanem a gránitcsigák nyoma. A sólyomdenevérek nem merészkednek ilyen mélyre.

- Gránitcsigák és sólyomdenevérek?

- A sólyomdenevérek jól megülik a meleg légáramlatokat, amíg egy szellőzőventillátor be nem szívja őket. De a jutalmuk a gránitcsiga, vagy esetenként egy borrat. A borrat két méterre is megnő.

- Erről eszembe az otthoni buckapatkányok.

- Igen, csakhogy ezeknek van agyaruk, tarajuk, pikkelyük, és be tudják ásni magukat a ferrobetonba. Az egyetlen, ami jó bennük az, hogy magányosan élnek - Mirax igazított néhány kapcsolón a feje felett. - De vannak itt természetfeletti szörnyek is, amiket valaki behurcolt a Coruscantra, azután szélnek engedett. Többnyire szelídek, de...

Gavin összeborzadt. Minek egyeztem bele ebbe a küldetésbe?

A Skate hirtelen süllyedni kezdett, s Gavin azt hitte, átszakadt alattuk a beton, de rájött, hogy csak egy zsilip nyílt meg.

- Igen praktikus - mondta.

- A legtöbb árut a város legalsó szintjeire kell levinni, ez megkönnyíti a fenti személyközlekedést. Ez az épület eredetileg az Invisecen kívül volt, de amikor az építődroidok kihasítottak egy részt az Invisecből, az otthontalanok kiszivárogtak a városba, és új területeken telepedtek meg. Lassú terjeszkedés ez, de az Invisec minden elveszített épületért két kilométerrel növelheti a határait.

A Pulsar Skate lassan kiengedte leszállótalpait, és letelepedett az épület hatalmas, sötét alaksorában a betonra a szeméttárolók, keringető szivattyúk és a kazánok meg a hűtőprocesszorok közé. Liat kikapcsolta a repulzív lebegtetőket, csak a belső világítást hagyta meg.

Mirax kioldotta a biztonsági övét, és megnyomott néhány gombot. Gavin hallotta a szervomotorok halk zümmögését, amint leeresztették a járóhidat. Fémes koppanás hallatszott, amikor leért a betonra.

- Gyerünk, kölyök, lássuk, mit hoztak össze számodra!

Gavin is kiszabadította magát a hevederből, és követte a nőt le a rámpán, be az épületbe. A dohos levegő belelopózott az orrába, és kiszárította a tüdejét. Gavinnak a Tatuin vihar előtti poros levegőjét juttatta eszébe. Mindenesetre ismerős volt, és ez megnyugtatta.

Mirax elsietett mellette, és elindult az egyik szeméttároló felé. Ott fél térdre ereszkedett, és Gavin felé intett.

- Gyere, segíts kinyitni!

Gavin megragadta a fedlap fogantyúját, és együttes erővel kinyitották az aknát. Egy két méter hosszú, szögletes ládát emeltek ki belőle a Skate reflektorainak fényében. A többi Zsivány csatlakozott hozzájuk.

Nawara Ven a vállára vette a fekete köpenyét, és letérdelt a láda mellé. A zárszerkezetre nézett, azután Miraxra pillantott.

- Ez pont olyan, amilyennek az eligazításon leírták. Belül biztos van valami azonosító jel. Itt maradsz, amikor kinyitjuk?

Mirax vállat vont.

- Igazad van. Maradnék, de két standard óra múlva lejár az itt- tartózkodási engedélyem.

Gavin Nawarára pillantott.

- Benne megbízhatunk.

A twi’lek feltartotta egyik kezét.

- Efelől nincsenek kétségeim, Gavin, de minél kevesebbet tud, annál jobb neki. És vice versa. Mindkettőnknek jó, ha nem ismerjük az ő visszavonulási útvonalát.

Mirax megveregette Gavin vállát.

- Semmi baj, Gavin. Megvannak a navigációs adatok. Az Erő legyen veletek!

Felment a rámpán, ami nyomban felcsukódott mögötte.

Nawara beütötte a kódot a láda zárszerkezetébe. A zár kattant, a twi’lek leemelte a fedelet. A ládában több kisebb kazetta rejtőzött, Nawara sorban átadta mindenkinek a sajátját. Gavin is elvette az övét, és félrevonult, hogy kinyissa.

A csomagban talált egy öltözet ruhát, egy hátizsákot, amiben tarthatja, száz kreditet különféle címletekben, egy kisméretű kábítót és egy zacskót, tele kártyákkal. Feltépte, és megvizsgálta a tartalmát. Az egyik hitelkártya volt, a fedőnevére kiállítva, így bármikor vehetett fel pénzt. Volt még egy betegbiztosítási kártya a kórtörténetével, amiből csak az

nem derült ki, kicsoda ő valójában. És talált még egy személyazonossági kártyát is.

Az új személyazonossága szerint ő Vin Leiger, egy peremvilágról való ifjú, aki bajba keveredett. Egy sistavanival - Riv Shiel alakította - lebukott, és elszökött otthonról. Kettőjüket már számos bolygón nyilvántartásba vették, mert látszólag ártatlan trükkel idegenek bizalmába férkőztek, majd ellopták az értékeiket.

Gavin hátán felállt a szőr, amikor átfutotta új személyazonosságának részleteit. Rájött, hogy Vin Liegernek sokkal mozgalmasabb élete volt, mint neki magának. Egyébként is megdöbbentette, hogy egy másik világról való törvényen kívülit kellett megszemélyesítenie. Mindehhez hozzájött a tény, hogy az elit Zsiványkommandó tagjaként kell kémkednie a Birodalom szívében. Hogy kerültem én ide? Emlékezetében felidézte, amint ott áll a szakadék szélén a Tatuinon, ahol szüleivel élt, a sivatagot nézi, és arra gondol, hogy Luke Skywalker vajon állt-e ugyanott, ahol ő, és látta-e ugyanazt, amit ő. Ott mindennek a fordítottja volt igaz. A szakadék mélyén a rokonai éppen a tizenhatodik születésnapján tartott parti maradványit takarították el. Abban a lyukban szeretet, béke és biztonság volt. A gonoszság odakint rekedt.

Az apja is felmászott melléje, és együtt álltak ott egy darabig.

- Eljön majd az idő, amikor te is itt állsz a fiaddal - sóhajtott az apja. - Tudom, hogy eljön az a nap, ha nem is egyhamar.

Gavin akkor az apjára nézett.

- Mit akarsz ezzel mondani?

- Nekünk, Darklightereknek van egy pont az életünkben, amikor kifelé tekintünk magunkból. És kívülről látjuk az életünket. Némelyeknek közülünk, mint az apámnak is, ez csak élete végén adatott meg, és akkor bánta mindazt, amit nem tett meg. A nagybátyád, Huff, amikor kitekintett magából, úgy döntött, elfelejti mindazt, amit látott. Ezért aztán felépített magának egy élelmiszergyárat, és azóta sem érdekli, mi történik odakint.

Gavin szinte megint érezte a nyakán apjának kérges kezét.

- Az unokaöcséd, Biggs, veled egykorú volt, amikor kitekintett. Elhatározta, hogy beiratkozik az Akadémiára, és hős lesz belőle, hogy a nevét mindenütt megismerjék. Sikerült is neki, jobban, mint azt elképzelte, noha én sokkal kisebb célt és sokkal több életet szántam neki. Most pedig te, Gavin, a legidősebb fiam készülsz kitekinteni.

- Van odakint valami, ami rám vár, apám - mondta akkor Gavin. - Lehet, hogy csak álmodom, de mintha odakint a végzet várna rám.

- Ezt csak egy módon tudod megállapítani.

Az apja válasza meglepte.

- Azt akarod mondani, hogy elengedsz, és csatlakozhatom a Lázadókhoz?

Az idős Darklighter felsóhajtott.

- Nem tudlak megállítani, ahogy Huff próbálta megtenni Biggsszel. Amikor látta, hogy alulmaradt, bejuttatta Biggset az Akadémiára, hogy legalább azon keresztül figyelemmel kísérhesse a sorsát. Biggs persze elment, de nem hagyta, hogy az apja beleavatkozzon a sorsába. Szakadék keletkezett közöttük, és ez felemésztette Huff hátralévő életét.

Nos, én nem akarok az utadba állni. Bármikor visszajöhetsz, és bármit tettél, vagy nem tettél, vagy bármi elől menekülsz, itt szívesen fogunk látni. Darklighter vagy. Neked is szerencsét kell próbálnod, és ehhez én csak azt kívánhatom, hogy az Erő legyen veled, és óvjon meg.

Gavin elmosolyodott, és kinézett a sivatagra.

- Úgy érzem, most az egész világmindenség megnyílik előttem, és nekem csak meg kell tennem az első lépést. Ez az érzés erős és felvillanyoz. Ezt érezted te is, amikor kitekintettél?

- Én mostanáig nem tettem meg, Gavin. Mindig féltem tőle, s most csak fájdalmat és szenvedést látok - a fiára mosolygott. - És bánom, hogy nem mehetek veled. Bármihez is fogsz, jusson eszedbe, hogy ki vagy, mi vagy! Odakint egy Dirklighter-sors vár rád. A Lázadók egy Darlkighter nélkül sokáig nem képesek győzni. Ideje segíteni nekik.

Most tehát itt vagyok a Lázadók között, és egy veszélyes küldetést hajtok végre. Igyekszem kideríteni egy erődítménybolygó gyengéit. Vajon melyikünk látomása az igazi, az enyém a végzetemről, vagy a tiéd a fájdalomról és a szenvedésről, apám? Megrázta a fejét. Legalább tudok egy biztos menedéket, ahol te vársz rám. Ennek a küldetésnek éppen az a célja, hogy mindenkinek legyen egy biztos menedéke, és lehetősége arra, hogy megélje a végzetét. Biztosan azt mondanád, hogy egy Darklighterrel a Lázadók csak győzni tudnak. Bárcsak igazad volna.

Shiel keze megérintette Gavin vállát.

- Ideje indulni, Gavin.

- Nem ismerek semmiféle Gavint, Shaalir - mondta és a ruhát belegyömöszölte a hátizsákba. A fegyvert az övébe dugta, majd eltette a pénzt és a kártyákat. - Én Vin Leiger vagyok, és azért jöttem, hogy megállapítsam, hogy mi mozgatja ezt a világot, s megtudjam, miként lehet megállítani.

TIZENHÉT

Wedge Antilles rájött, hogy a feladat, amit Pash Crackenre és őrá kiosztottak, nagyon nehéz. Remélte, hogy a Zsiványkommandó többi tagja csupán erőművek feltérképezését, vagy pajzsgenerátorok helyének felderítését kapták feladatul. Az ilyen objektumok pontos ismerete létfontosságú az invázió sikere érdekében, de amit nekik kell megszerezniük, az csak akkor hasznos, ha pozitív eredménnyel végeznek.

Az ő feladatuk volt a lakosság lojalitásának megnyerése. Iella Wessiri tájékoztatta őket a világ népességének hangulatát illetően, és kereken kijelentette, hogy pesszimistán tekint az akció elé.

- A paranoia bizonyára rányomta bélyegét a fejetekben a bolygóról alkotott képre.

Wedge elmosolyodott, amint kiléptek a Galaktikus Múzeum szith népművészeti terméből.

- A paranoia ezekre a kiállítási tárgyakra fejtette ki a hatását. Borzalmas gyűjtemény...

- De tagadhatatlanul hatásos - pillantott rá Iella elgondolkozva. - Nem annyira élettelen, mint egy köbméter kredit, de jóval több fösvénységet sugalmaz.

- Pontosan ezt gondolom én is.

A küldetés jellege megkívánta Wedge-éktől, hogy meglátogassák a Birodalom néhány olyan intézményét, amelyet a nyilvánosság számára tartanak fenn. Egy hét alatt a legtöbbet megnézték. Wedge arra számított, hogy a Birodalom a legszebb arcát mutatja a nagyközönség felé, és olyasmiket állít közszemlére, amik becsmérlik, rossz hírbe hozzák a Lázadókat. És nem csalódott. Miután megtudta, hogy a Birodalom milyennek akarja láttatni a Lázadókat már csak azt kellett eldöntenie, milyen mértékben sikerült ez neki.

A múzeum ilyen vonatkozásban igen tanulságos volt, az alsó két emelet a Birodalom bolygóinak flóráját, faunáját és ásványi kincseit mutatta be. Itt-ott táblák jelezték, hogy ezt a növényt, vagy azt az állatot a helybeli elégedetlenkedők és számkivetettek irtották ki. Közéjük sorolták például az ewokokat is - akikért még a Birodalom állatkitömőinek szíve is majd meghasadt, mert élő állapotban annyira aranyosnak és kedvesnek tartották őket. Az ilyen propagandaszövegek ellenére a kiállítás igen hatásos volt, és Wedge sokkal többet megtudott belőle a Birodalomról, mint azt remélte.

Amíg az első két emeletnek az volt a célja, hogy lenyűgözze a látogatót, addig a következő négy szint az alant látottakat igyekezett hasznosítani. Itt állították ki a Birodalom kulturális és szociális látnivalóit. Egy egész emeletet a császárnak és az életének szenteltek. A császár ismerőseinek hologramjai informálták a látogatókat az egyes tárolóknál, míg az útbaigazítást droidok végezték. Minden kiállítási tárgy és minden hozzájuk fűzött szöveg azt sugallta, hogy a császár bármit is tett, az alattvalói érdekében tette. Az utolsó teremben maga a császár volt látható, amint a ravatalon fekszik. Sokkal fiatalabbnak és jóképűbbnek látszott, mint ahogy Luke leírta. Mintha az enyészet és a rothadás egyszerűen nem tudta volna kikezdeni. Mintha csak aludna, hogy bármikor felkelhessen, ha a Birodalomnak szüksége van rá.

Amint Wedge feléje közelített, Vader holografikus képmása zizzent életre mellette.

- Tekints a Mesteremre, és hullass könnyeket érte. Elvették őt tőlünk azok, akiknek szívében gyűlölet lakozik. Amikor a Császár megtudta, hogy a Lázadók ellopták a planetáris ércbányagép tervrajzait, elhatározta, hogy megszerzi azt a gépet, amelyiket az Endornál építettek. Összegyűjtötte a flottáját, és szívében minden harag nélkül a bolygóhoz rendelte őket. Elfoglalta a félig kész bányagépet, és baráti jobbot nyújtva a Lázadóknak, bocsánatot ígért nekik. De a Lázadók nemet mondtak, és megtámadták a flottát. A Mesteremnek nem volt más választása, mint saját kezűleg megsemmisíteni a Halálcsillag néven ismert gépezetet, feláldozva honfitársai életét. Én is ott haltam meg, de nem bánom, mert a Mesteremet szolgáltam vele.

Miközben Vader beszélt, az endori csata holografikus jelenetei peregetek a helyiség hátterében. A birodalmi haderő létszámfölényben lévő flottája vert éket a Lázadók arcvonalába. A birodalmiak halálpontos lövései sorra semmisítették meg az ellenség hajóit. Mialatt odakint dúlt a harc, a császár üdvözült arccal beszélt egy nem látható Lázadó vendéghez. Arcáról fájdalom és bánat tükröződött, a szeme könnybe lábadt, keze ökölbe szorult. Képmás hirtelen szétfoszlott, amint magával sodorta a Halálcsillag robbanása. A robbanás szétzilálta a Lázadók flottáját is, csupán néhány apróbb gépet hagyott éppen.

Az előadástól Wedge-nek végig futott a hideg a hátán. Ott volt az Endornál, ő is segített felrobbantani a Halálcsillagot, de ez az előadás szinte meggyőzte arról, hogy nem úgy történt, ahogy átélte. A Halálcsillagot jótékony szerkezetnek állította be, a Lázadókat pedig szörnyetegeknek, akik el akarták foglalni az Endor nevű lakott bolygót. Ezzel a hazugsággal a császárt mint jótevőt mutatták be, ahogy kísérletet tett az Endor megvédésére. Mindenesetre az embereknek az Alderaan elpusztítása miatti félelmet a Lázadók iránti gyűlöletté formálták át. A császár feláldozta magát, hogy megmentsen másokat, így csak a legostobábbak nem hálásak neki.

Mialatt Iellával az Igazság Terme felé indultak, Wedge eltűnődött azon, hogy a Birodalom milyen könnyedén írja át a történelmet, hogy általa erősítse a hatalmát.

- Azok, akik ezt a kiállítást tervezték, igencsak értették a dolgukat.

- Ez különösen a jedikről szóló kiállításra érvényes - Iella Wedge-be karolt, úgy mentek tovább. - Ha nem a császár uralkodott volna, egy zsarnok jedi állam rabszolgái lettünk volna.

A kiállítás a jedik történetét a teremben körbe haladva, időrendben mutatta be. Az ezer generációt átfogó történet többnyire a jedi mesterekről szólt, majd a nemes hagyományoktól való eltérést hangsúlyozta, ami a Lovagrend kiterjedésekor indult meg. A korrupció akkor vetette meg a lábát, amikor a humán jedi mesterek kezébe jutottak az emberfeletti ismeretek. A jedi lovagok a Régi Köztársaság őrzőiből a jövő titkos mestereivé váltak. És arra használták a tudományukat, hogy manipulálják a Köztársaság vezetőit.

A kiónok háborúja után a jedik nyíltan törtek a hatalomra. De Palpatine szenátor megállította őket, és kirúgta a bábjaikat. Miután eltörölte a korrupt Régi Köztársaságot, magához ragadta a jedik politikai hatalmát. A jedik mindezt tagadták, kivéve egy lovagot. Őt megpróbálták megölni a társai, de életben maradt, és segített a császárnak kiirtani a gonosznak az írmagját, amely szétzilálta a Lovagrendet. Ezt a jedit Darth Vadernek hívták, és a Birodalomban a magasabb eszméknek nála nagyobb bajnoka azóta sem született.

Wedge elmosolyodott.

- Ez az utolsó mondat legalább igaz, Vader tényleg a legcsászáribb alattvaló volt.

- Megfigyelted, hogy a jedi lovagok története Vaderrel és az Endorral ért véget? Luke-ot meg sem említik, csak annyit sejtetnek, hogy az örökös csak a korrupt hagyományokat örökölheti - Iella csak a fejét rázta.

- Nem túlzás egy kicsit?

- Az emberek félelmeire hatni önmagában is túlzás, még ha hatásos is

- Wedge megfordult, és a terem túlsó végébe pillantott. - Az az érzésem, ebből a helyiségből egykor nyílt egy másik, de azt lefalazták.

- Én láttam a holofilm korábbi verzióját. Vannak embereink, akik az ilyesmiket archiválják, hogy lássuk, mi változik. Valamikor régen, a Régi Köztársaság fénykorában további három helyiség csatlakozott ehhez. A kiemelkedő jedi lovagokat és azok tetteit mutatták be ott - Iella megvonta a vállát. - Már harminc standard éve le vannak zárva. A pletyka szerint az ott látható tárgyak a halálra emlékeztetik az embereket, s hozzájuk képest bármely szith műtárgy a jóindulat megtestesülése.

Pash Cracken a jedikiállítás előtt várt rájuk, vállán a hátizsákja.

- Érdekel titeket, hogy lehet kijutni innen?

Wedge nem válaszolt azonnal, mert a figyelmét valami magára vonta Pash háta mögött. A múzeum kialakítása folytán az előcsarnokból körkörösen nyíltak a szintek, így valamennyi emeletből látni lehetett egy sarlónyi karéjt. Az északi fal mindezek mellett üvegacélból készült, így rálátást engedett a Császári Palotára, és a Palotát a Birodalmi Legfelsőbb Bírósággal összekötő sétányra.

Gonosz, sötét felhő gyülekezett a két épületet elválasztó egy kilométeres sétány felett. Aranyló villámfények kísérték a jelenséget, amik az alsó pajzson sültek ki. Dörgés remegtette meg a levegőt. Újabb villámok keltek életre, miközben a felhő feléjük sodródott.

- Csúnya vihar készül - nézett Wedge Iellára. - Biztonságban vagyunk itt?

- Persze - mondta Iella és elengedte a korlátot. - Valamelyik épület kompresszora majd elfújja. A víz szétporlad a levegőben, és szikrázni fog a kisülésektől. Odafent mindenütt villámhárítók vannak, így idelent teljes biztonságban vagyunk. Ha igazán nagy vihar lesz, azt észlelni fogod, mert a légballon épületek leszakadnak a pányváikról.

Lent, az előtérben Wedge látta, amint az emberek összegyűlnek a vihar elől. Odafent, a felhő mögött megcsillant az esőfüggöny.

- Az ilyen hirtelen támadt vihar ugyancsak megnehezíti az előrejelzést.

- Úgy hallottam, hogy az a meteorológus, aki itt harminc százalékban eltalálja az időjárást, rövid úton a Coral Vanda kaszinó-tengeralattjárón találja magát, mert pokoli szerencséje van. A valóság az, hogy senkinek nem kötelező ilyenkor kimennie, úgyhogy az előrejelzésnek nincs semmi értelme.

Egy villám valahol a múzeum közelében csapott be, és egy pillanatra kialudtak a fények. Pash elmosolyodott.

- Micsoda kényelmetlenség!

- Valóban az.

Wedge a Pash karján lógó zsákra mutatott.

Gondolom, találtál valami érdekeset a múzeum szuvenírpavilonj ában?

- Igen, megszereztem néhány értékes holmit, amire egy barátságos eladó felhívta a figyelmemet - Pash belenézett a zsákba. - Megvettem a császár koruszkai gyantakőből faragott szobrát. Ha a talpazatát átvilágítod lézerrel egy egész sor képet vetít a falra, amin a császár látható. Megígértem apámnak, hogy viszek neki valamit, hát ezt fogja kapni.

- Biztosan tetszeni fog neki - mondta Wedge ünnepélyesen.

- Remélem is. És vettem két holodiscet, amin a császár életének legfontosabb mozzanata van feldolgozva. „A kiónok háborúja” és az „Áldozat az Endornál” a címük. Azt mondta az eladó, hogy ezt veszik a legjobban, és különösen azok a turisták kedvelik, akik a külső világokon laknak.

- Érdekes - egy korábbi beszélgetésük alkalmával, amikor arról esett szó, hogy miként teljesíthetnék legjobban a küldetésüket, Pash azt mondta, az emberek szokásait leginkább úgy lehet megállapítani, ha megfigyelik, mire költik a pénzüket. A ki szobor népszerűsége azt sugallja, hogy sokan vannak még, akik tisztelik a császárt, de a jelek szerint egy olyan ember, mint Pash apja, aki gyűlöli, szintén jó hasznát veheti - segítségével ébren tarthatja a gyűlöletét. A holodiscek témája viszont arra enged következtetni, hogy a figyelem a Birodalom hanyatlásának idején történt események felé fordult. Különösen az „Áldozat az Endornál” lehet jelentős, mert megerősíti a császár halálát, és ilyen formán eljutva a távoli világokra, nem hagy kétséget a következményeket illetően. Az a rész, amely a Lázadók flottájának szétzúzását és a Lázadók úgymond rémtetteit mesélik el, nem aggasztották túlságosan Wedge-et. Noha a császáriak célja ezzel az volt, hogy a császár alattvalói iránti gondoskodását ecsetelje, a Lázadók leveréséről és az Endor elestéről szóló rész nem túl meggyőző.

Nos, ez lehet a kezdet. Az embereket azzal a ténnyel kell megfogni, hogy a császár halott. Mindegy hogyan halt meg - önkezétől, vagy Luke közreműködésével -, az tény marad, hogy a Lázadók elég erősek voltak ahhoz, hogy halálos veszedelembe sodorják őt. Ezen a bolygón többé-kevésbé mindenkit érdekel, hogy a Lázadók most mennyire erősek, és milyen hatással lehetnek az életükre.

Wedge elmosolyodott.

- Gondolom, elérik a kívánt hatást. Mindenkinek örömet okoznak.

- Én is remélem - Pash az épület középső fertálya felé pillantott, ahol a felvonó csőaknái húzódtak. - A vihar hamar el fog vonulni. Nem kellene indulnunk?

Wedge bólintott, és elindult a liftek felé, amikor egy nő megragadta a könyökét. Udvarias mosollyal az arcán fordult meg, mire a nő a kaijaiba vetette magát.

- Drágám! - kiáltotta, majd hevesen szájon csókolta. - De örülök, hogy végre rád akadtam!

Wedge a nő vállára tette a kezét, és igyekezett lazítani az ölelésén. Már éppen tiltakozni akart, amikor megismerte. Mirax!

- Igen, drágám, már éppen indultunk, hogy megkeressünk. Hol maradtál el?

- Lekéstem a csatlakozást, és nem tudtam időben elszabadulni - Mirax erőltette a nevetést, azután Iellára és Pashra pillantott. - Ismertek én mindig a szerencsére bízom az útitervet. Most egyszerűen nem jöttek össze a dolgok, és most sem tudom, hogyan tovább. Te, drágám, talán segíthetnél.

TIZENNYOLC

Noha az elmúlt héten a Coruscant előkelő negyedeiben kóborolva sokan megszokták a jelenlétét, Corran nem tudott megszabadulni a gondolattól, hogy figyelik. Leginkább a Császári Palotához vezető Nagy Folyosó szélén, egy kávézóban üldögélt, mégpedig két csodaszép nő társaságában. Erisi rövid, fekete, és Rima hosszú, fehér haja éppen elég kontraszt volt ahhoz, hogy magára vonja az emberek figyelmét. Az pedig, hogy ő, a magányos férfi két ilyen nő társaságában ott üldögél, és gondtalanul cseveg velük, önmagában is irigységet váltott ki az emberekből.

Corran és Erisi két fő területet figyelt meg a Coruscant életéből. Az ő feladatuk volt az alapvető biztonsági és rendfenntartó erők, továbbá az egészségügyi ellátás felderítése. Biztonsági tiszt lévén Corran jól tudta, mit kell megfigyelnie ahhoz, hogy képet kapjon a rendelkezésre álló erők nagyságáról, a szabályokról, a reakcióidejükről és a taktikájukról. A hét többnyire azzal telt, hogy felbecsülte a rendőrség és a nekik segítséget nyújtó rohamosztagos kontingensek erejét.

A Coruscant Nagy Folyosójának megfigyelésével már csak a koronát tették fel a munkájukra. Corran eleinte ellenezte, hogy ekkora rizikót vállaljanak, mert attól tartott, hogy itt, ahol a kormány dolgozik, nyilván a legszigorúbb az ellenőrzés. A lebukás veszélye igen nagy volt, de a megszerzett információ is azzal egyenértékűen értékes lehetett. Tudta, hogy Coruscant elfoglalása végül is ezekben a folyosókban fog eldőlni, nem utolsó szempont tehát ismerni a biztonsági berendezéseket.

És ebben a Palotában egy egész hadosztály TIE-vadásszal kell majd szembenézni.

A Nagy Folyosó a puszta méretével és tágasságával lenyűgözte az embert. A folyosó maga több kilométer hosszú volt, és egy csillagromboló simán elfért volna benne. A mozgólépcsők és az árkádok között ezernyi zászló lengett. Mindegyik a Birodalom egyik bolygóját reprezentálta, és több volt belőlük, mint amennyit Corran életében össze tudna számlálni.

Bíborvörös és zöld ch’halafák sorakoztak a folyosó mentén, még a felsőbb szinteken is. Barkájuk reagált a levegő minden rezgésére, s a hangokra, amitől színpompás fényjátékot varázsoltak a szürke gránitfalakra és oszlopokra. Corran a számtalan idegenvezető robotot hallgatva megtudta, hogy a ch’halafák a császár kedvencei, és ő a saját kezével telepítette őket a Palotába. Noha Corran mindent gyűlölt, amit a császár kedvelt, azt be kellet vallania, hogy a ch’halafák igazán pompázatossá varázsolták a folyosót.

A modem életforma szükségszerűségei nem tolakodtak ide, és nem rontották a Palota fenségességét. A fényújságok, amik Coruscant-szerte megtalálhatók voltak, itt paravánok mögé rejtve ontották s legfrissebb híreket, és csak bizonyos szögből lehetett őket elolvasni. Az információs pavilonokat is ch’halafákkal vették körbe. A falból szabályos közökben apró alkóvok nyíltak, amik megfelelő diszkrécióval rejtették el a holofont.

A felügyelet látszólag laza volt, de Corran olyasmit is észrevett, amit Erisi nem. Rohamosztagos egységek járőröztek a folyosóban, és meghatározott időközökben bukkantak fel az ellenőrzési pontokon. Láthatóan csak a nemhumánokkal foglalkoztak. A legitim itt tartózkodókat udvariasan felszólították, hogy igyekezzenek a dolgukra, a Palota fenséges látványában gyönyörködő bámészkodókat pedig sietve elkísérték a helyszínről.

A Nagy Folyosó felsőbb szintjei láthatóan idegenmentesek voltak, és a rendszer, mely ezt fenntartotta, kevésbé volt feltűnő. Rafinált, szűk átjárók vezettek a liftekhez, egyszerre csak két-három embert engedve át. Az őrök is sokkal diszkrétebb és szemrevalóbb egyenruhát viseltek, mint a rohamosztagosok, és sokkal udvariasabban igazították útba azokat, akik eltévedtek. Válaszoltak ugyan a feltett kérdésekre, de csak a legközelebbi információs pavilon helyét közölték, ahol az embernek el kellett ismételnie a kérdését.

A lépcsősorok két helyen szűkültek össze. Ez azt jelentette, hogy akik az alsó lépcsőnél elhaladtak az őrök mellett, azok feljebb, a középen futó egyetlen lépcsőre jutottak. A lépcsősorok teljesen normálisnak tűntek, de Corran jól tudta, hogy a rejtekajtók mögött megbúvó lézerágyúk bármelyik gyalogost ki tudták lőni anélkül, hogy császári alattvalót megsértettek volna. Mindamellett, hogy a Nagy Folyosó fantasztikus tervezésű és kivitelezésű volt, nem volt híjával a biztonsági berendezéseknek sem.

Corran gyorsan számba vette, milyen biztonsági berendezések lehetnek még. Gyanította, hogy a szűk átjárókban fegyverdetektorok vannak. A technológia, amivel a test közelében vagy a belsejében lévő inorganikus tárgyakat ki lehet mutatni, nem új keletű találmány. Ma már felderíthető a fegyvernek az emberi test biometrikus mezőjére, sőt a föld mágneses terére gyakorolt hatása is, amit azután a számítógép jellé alakítva eljuttat a rendőr adattáblájába, ami megmondja a fegyver pontos helyét, de még a típusát is.

Egyéb rejtett detektorok figyelhetik a gáztartályokból és bombákból szivárgó molekuláris hulladékot. Amennyire Corran tudta, a ch'halafákat is genetikai átalakításnak vetették alá, hogy jelezzék az ilyesmit. A barkáik, leveleik által a falakra vetített fényfoltok kódolt üzenetek, amik a rendfenntartó erőknek szólnak, s riasztják a császári tiszteket anélkül, hogy bárki is veszélybe kerülne a Nagy Folyosóban.

Nyilván túl sokat törted ilyesmin a fejedet, Corran. Elmosolyodott, és Rimára pillantott. A lány elkapta a pillantását, de abból kiolvasta, hogy a lány most nem éppen róla gondolkodik.

- Császári Központ Rimának. Hall engem?

Rima zavartan elmosolyodott.

- Sajnálom. Elgondolkoztam.

- Ez nyilvánvaló. És miről?

Rima tétovázott, és ettől teljes egészében magára vonta Corran figyelmét. Az idő alatt, amit vele eltöltött, Corran két dolgot figyelt meg: hihetetlenül jó megfigyelő volt, és szinte semmit nem felejtett el abból, ami körülötte történt. Corran nem emlékezett rá, hogy figyelmeztetnie kellett volna, hogy valamit nem vett észre, ugyanakkor a lány folyton kiegészítette őt. És csak olyankor kellett egy-egy szemvillanással figyelmeztetnie a hallgatásra, ha válaszával a küldetés biztonságát veszélyeztette volna.

Rima tekintete kissé megenyhült, és Corran ebből tudta, hogy valamelyest hajlandó megnyílni előtte.

- Éppen arról gondolkodtam, hogy nekünk van egy közös barátunk. Még otthonról, noha én otthon nem találkoztam vele- Kíváncsi volnék, mi van vele.

Corran elmosolyodott, és belekortyolt a kávéjába. Már régóta gyanította, hogy a lány az Alderaanról való. Bár ezt sosem erősítette meg, de nem is tagadta. Nem emlékezett rá, hogy valaha is említette volna neki a megérzését, de most, hogy a lány kétségkívül mondani akar valamit, úgy érezte, fel kell tennie a kérdést.

Letette a csészéjét, és megpróbált természetes maradni.

- Selre gondolsz? - Tycho legutóbbi rövidített nevét mondta, arra számítva, hogy ha kihallgatják őket, az egy szótagos névből még nem gyanakodnak senkire.

- Igen, őrá gondoltam.

Erisi elmosolyodott.

- Nagyon jól csinálja. Eddig minden veszélyes helyzettől távol tudott tartani. Igazi kincs az ilyen barát.

- Valóban? Ez nagyszerű.

Corran látta, amint Rima szeme sarka idegesen megrezdül. Ügyesen leplezte zavarát, de Corran úgy vélte, gyanakvást vél felfedezni Erisinek a kérdésre adott csélcsap reakciójában. Közte és Tycho között lehetett valami. - Feltételezem, jobban ismerted, mint bármelyikünk. Mi gyakorlatilag csak felszínesen ismerjük őt.

Rima tekintete megkeményedett.

- Csak futó ismeretség? Én azt hittem, ti ketten közeli barátok vagytok.

- Azok lehettünk volna, de neki vannak titkai - Corran kissé megvonta a vállát. Annak ellenére, hogy valójában már bízni kezdett Tychóban, a valóság most váratlanul érte. A mostani bevetésre való felkészülés próbára tette a bizalmát, és újjáélesztette a paranoiáját. A Tycho-probléma lényege az, hogy Ysanne Isard senkit nem hagyott életben, aki bizton tudná, hogy Tycho az ő bábja-e, vagy sem. Corran érzelmileg kezdte magát elszigetelni Tychótól, de mostanáig nem jött rá, mióta tart ez az ösztönös folyamat. - A titok megmételyezi a bizalmat.

Rima pillantásából fájdalom tükröződött.

- Nehéz élete volt.

- Ahogyan nekünk is.

Rima felemelte a fejét.

- Te ezt nem érted. A családja meghalt...

- De megértem - Corran lehalkította a hangját, de hagyta, hogy az érzelmei szabadon a felszínre törjenek a szavain keresztül. - Nekem sincs családom, és tudod, miért? Láttam, amikor lelőtték az apámat. Meggyilkolták. És én nem tehettem ellene semmit. Száz méterre voltam tőle, a távolból fedeztem, amikor besétált egy bérgyilkos és tűz alá vette a bokszok, amelyben harmadmagával ült. Megölte mindhármójukat, és én nem tehettem ellene semmit. Odarohantam, a karjaimba vettem, de már túl későn. Ha kemény életet akarsz magadnak, akkor ez az.

Corran keze ökölbe szorult, és Erisi odahajolt hozzá, hogy megölelje. Rimára meredt, és szerette volna elrejteni a fájdalmát. Szerette volna, ha a lány kitör, ha lehámlik róla az a felsőbbrendűség, aminek az álarca mögé bújt. Szerette volna, ha beismeri, hogy semmi, ami Tychóval megtörtént - beleértve szülőbolygójának megsemmisítését, s azt, hogy megjárta a Birodalom börtönét -, nincs arányban azzal, amit az az ember mostanában eltűr.

- Annyira sajnálom.

Míg Erisi suttogott a fülébe, Corran tudta, hogy túlreagálta a dolgot, mégpedig nem a kedvező irányba. Mi van velem? Keresgélni kezdett önmagában a válasz után, és amikor megtalálta, meglepődött az egyszerűségén, és azon, hogy milyen nagy hatású dologról van szó. Tycho azzal, hogy életben maradt és bevették a Zsiványkommandóba, Corran szemében egy tiszteletreméltó társaság tagja lett. Corran életében csak az apját, Gil Bastrát és Wedge Antillest fogadta el mentorának, védelmezőjének. Tekintettel arra, hogy az apja és Gil meghaltak, Corran rájött, hogy most már csak Wedge-ben bízhat, és őhozzá Tychón keresztül vezet az út.

A tény, hogy Tychóban nem lehet maradéktalanul megbízni, nagyban rontotta a róla kialakított jó véleményét. Ahogy egyre jobban távol tartotta magát Tychótól, kezdett kialakulni benne az érzés, hogy Tycho elárulta őt. A Tycho irányában gerjedő haragot, az iménti kitörését éppen ez az érzés keltette, s a bűntudat, hogy arra méltatlan személyt az apjával egyforma mértékben tisztel.

Ez őrület. Ennek a végére kell járnom. Tycho nem árult el sem engem, sem mást. Bocsánatot kell kérnem tőle is, Rimától is.

Mielőtt azonban szólni tudott volna, Rima halkan, nyugodtan beszélni kezdett:

- Nem vonom kétségbe fájdalmad őszinteségét, és többnyire sajnállak miatta. Ami a te történeted tragikusságát illeti, véleményem szerint Sel esete ugyanolyan súllyal esik a latba.

Corran szólni akart, hogy nem kell többet mondania, nem kell magyaráznia, de a lány hangjából áradó nyugalom a torkár fagyasztotta a szót.

- Elvégezte az Akadémiát, és egy csillagrombolóra került: az Accuserre. A születésnapján, ami a legtöbb TIE-pilóta esetében igen ritka esemény, megengedték neki, hogy holoneten beszéljen a családjával. Az egész család ott volt: az apja, anyja, testvérei, nagyszülei és a menyasszonya. Éppen beszélt hozzájuk, amikor megszakadt az adás. Elhatározta, hogy megdorgálja az apját, amiért a Novacomnál, a világ legnagyobb holonettársaságánál fizetett elő. De erre nem került sor, mert nem sokkal azután megtudta, hogy az egész családja szörnyethalt egy borzalmas katasztrófa során.

Corran úgy érezte, a gyomrában éppen egy neutroncsillag roppan össze. Tycho éppen a családjával beszélgetett, amikor megsemmisült az Alderaan. Én láttam meghalni az apámat, de ő minden családtagjának a halálát látta. Én legalább el tudtam temetni az apámat. És meg tudtam nyugtatni a barátaimat, és ők is megnyugtattak engem. Az én apám egyedül halt meg, de a halálát nem egyedül kellett elviselnem. Az én életem az övéhez képest diadalmenet.

Hallotta Erisi szipogását, és érezte, hogy könnycsepp gördül le a nyakán. Feléje fordult, s eszébe jutott egy múltbeli pillanat, amitől megborzongott. Felemelte Erisi arcát, maga felé húzta, és hevesen szájon csókolta. Érezte, hogy el akar húzódni tőle, de nem engedte. Erisi a karjaiba omlott, és valósággal eggyé forrt vele.

Egyik énje szerette volna, ha véget ér a csók, és ő elmenekülhet a karjaiból. De elvetette a menekülés ötletét, mert nem tudta, mihez kezdene a szabadságával. Amit szeretett volna, az birodalmi mércével mérve is őrültség volt. El szerette volna halasztani Coruscant elfoglalását. Csakhogy ezzel megsemmisített volna mindent, amiért a Lázadók mostanáig harcoltak.

Pedig milyen jó érzés volna.

Erisi válla fölött megpillantotta Kirtan Loort. A magas alakot, a feszes tartást nem lehetett eltéveszteni. Ezeket a jellegzetességeket még apja halála előtt az emlékezetébe véste. Mindenesetre jót mulatott a haragján és elégedetlenségén, amit a férfi felbukkanásakor érzett.

Amit akkor Corran mindennél jobban szeretett volna, az, hogy felállhasson és Loort kipenderíthesse a promenádról. A legszívesebben valamelyik felsőbb szinten tette volna meg - egy sokkal magasabb szinten -, de hát ez lehetetlen volt. Szerette volna, ha a fickó belehal a zuhanásba, legalábbis eltöri néhány végtagját.

Corran egy kéz súlyát érezte a vállán, és már arra gondolt, hogy Loor lepte meg. Mire rádöbbent, hogy az lehetetlen - hogy a folyosóban éppen nincsenek rohamosztagosok, és riasztás sem történt, ami rászabadította volna őket -, Rima azt mondta:

- A veszély elmúlt. Felment egy felső szintre.

Corran megkönnyebbülten hátradőlt, egy puszit nyomott Erisi orrára, azután Rimára pillantott.

- Honnan tudtad?

- Kirtan Loor jelenlétét Coruscanton nem hagyjuk figyelmen kívül. Tekintettel arra, amit róla és rólad tudok, ez érthető.

Erisi jó párszor pislantott hatalmas kék szemével, azután hol Rimára, hol Corranra pillantott.

- Mi volt ez az egész?

- Megmentetted az életemet - mosolygott rá Corran. - Bocsáss meg a merészségemért, de...

Erisi visszafogta a lélegzetét, majd visszamosolygott rá.

- Megértem. És ha netán még egyszer meg kell menteni az életed, megtisztelsz, ha a rendelkezésedre állhatok.

Corran megpaskolta a térdét.

- Kösz. Majd az eszembe vésem - Rima felé fordult. - Nem félek tőle.

- Ezt nem hiszem el.

- Meg akarom ölni - Corran kinyújtotta a kezét, és megérintette Rima halántékát. - És tudod, miért?

- Sokat tudok, de nem mindent.

- Elkaptam a trandoshant, ami megölte az apámat, de Loor futni hagyta - Corran mély lélegzetet vett, és lassan engedte ki a levegőt. - Ezért egy nap meg fog fizetni. Előbb vagy utóbb megfizet, de nem vagyok türelmetlen, vannak más, fontosabb elintéznivalóim is. Az ő ítéletének napja várhat addig, amíg végzek azokkal, akik a hozzá hasonlókat hatalomhoz juttatják, és általuk megszámlálhatatlan világra viszik el a szenvedést.

TIZENKILENC

Gavin úgy gondolta, hogy ha az apja sejti, hogy a fia az Azure Dianoga kantinban fog kikötni, soha nem hagyja, hogy elmenjen a farmról. Ha Mos Eisleyt a galaxis hónaljának tekintjük, akkor a Coruscantnak ez a része az anatómiai hasonlatnál maradva egy lejjebb található, és sokkal kevésbé higiénikus testrészre emlékeztetett. A bár és az alkóv között, a félhomályban megbújva egy kubaz kvartett nyüstölte az orrfuvolát meg a különféle ütőhangszereket, de hála a megszámlálhatatlan idegennek, a zsivajtól nem lehetett hallani, mit művelnek.

Maró, zöld füst kavargott a levegőben, csípte Gavin szemét, és vékony rétegben lerakódott a bőrére. Odalent, az Invisec legmélyebb bugyrában folyton váltogatta ruházatának különböző rétegeit, hogy elűzze a heteken át érlelődött testszagot. Úgy érezte magát, mint aki most jött ki a füstölőből, de ahogy egyre penetránsabb lett a saját szaga, annál könnyebben viselte el az idegeneket, akikkel összehozta a sors.

A csapatára kiszabott feladat igen sokrétű volt. Az első helyen állt annak a felderítése, mely szintről ellenőrzi a Birodalom a város alvilágát - és az idegen populáció hangulatát -, és hogy az infrastruktúra legaljáról fenyegeti-e veszély a kormányt? Ez logikusnak látszott Gavin számára, hiszen ha a Coruscantot nem a kormány igazgatná, sokkal könnyebb volna legyőzni.

Noha a fedősztori szerint Gavin és Shiel partnerek voltak, mégis egymástól függetlenül járták a világ fenekének csatornáit és romjait, és végezték a felderítést. A shistavani farkasnő javaslatára a munkát az Invisec határán kezdték, mert ha ott nem találják meg a kiutat a Láthatatlan Szektorból az újonnan elhódított kerületekbe, akkor az invázióban részt vevő csapatok itt fognak megtorpanni.

A határvidék igen érdekesnek bizonyult, mert ott viszonylag kis területen számos különféle építészeti stílus, és ennek megfelelően az építőanyagok sokfélesége zsúfolódott össze. Ahol a hatalmas építődroidok rendet vágtak az épületek közé, ott csak nyers ferrobeton falak álltak, és rajtuk semmilyen nyílás nem látszott, ami lehetővé tette volna az átjárást a másik oldalra. Mindegy, hogyan néztek ki ezek az újonnan előkerült falak - akár a hatalmas markológépek karmainak nyomait viselték magukon, akár az irdatlan acélgolyó ütése nyomán tátongó lyukak látszottak rajtuk -, színes feliratok, többnyire császárellenes szidalmak és jelszavak tarkították őket.

A borratok voltak az elsők, akik átjárót vájtak a falakba. Nem voltak ezek nagyobbak, mint két pilótasisak átmérőjűek, és a falukat belülről éles karmok nyomai barázdálták. A kijárati oldalon rendszerint szűkebbek is voltak. A járatokat azután értelmesebb lények tágítgatták, hogy rendszeres átjáróhoz jussanak. Némelyik lyukat később lezárták, de a vékony ferrobeton dugó könnyedén eltávolíthatóra készült, egyes esetekben pedig zsanérral is ellátták, hogy még könnyebb legyen a közlekedés.

Ezt a területet, ahol a bentlakók rendszeresen kilopakodtak a szomszédos épületekbe, hogy sorra birtokba vegyék azokat, a helyi szóhasználat szerint Külső Gyűrűnek nevezték. Az átjárást biztosító lyukak meglehetősen sűrűn sorakoztak egymás mellett, és elég nagyok voltak ahhoz, hogy rajtuk keresztül bármiféle kereskedelmi tevékenységet lehessen folytatni. Amikor a császári erők gátat akartak vetni az idegenek kiáramlásának, minden ablakot és ajtót ferrobetonnal befalaztak. A falakon megjelentek a figyelmeztető feliratok, hogy mely pontokon található a birodalmiak által elhelyezett rejtett csapda. Misztikus jelek és megszámlálhatatlan nyelven írt graffitik tudósítottak arról, hogy hol történtek összetűzések a császáriakkal egy-egy átjáró megtartásáért.

A Külső Gyűrű kétségkívül ideális hely az inváziós erők beszivárgásához, mivel itt a falak lényegesen vékonyabbak, mint az Invisec egyéb helyein. Ám ez a kedvező körülmény az egyetlen maradt az egyébként lehangoló jelentésben. Miután Gavin már napok óta járta a Láthatatlan Szektort, egyre nyomasztóbbá vált a számára a felismerés, hogy micsoda hatalmas erők kellenek az Invisec megszállásához. A bolygón emberek milliárdjai éltek egymással összezsúfolva. A lakosságot lecsillapítandó, legalább annyi katonára van szükség, mint amennyi a birodalmi katonákkal megvívandó harchoz kell.

Ehhez nagyobb hadsereg kell, mint amivel a Lázadók rendelkeznek A pajzs éppen elég kemény dió lesz, de ha már feltörtük, a dió húsát is meg kell ennünk Gavin előrehajolt a székén, és két kezébe fogta a lominsörös korsót.

- Nem a legjobbak a kilátások, mi?

Shiel letette a saját korsóját, és megtörölte a száját.

- Ha nincs préda, nem érdemes vadászni.

Nawara Ven és Rhysati Ynr vágott utat magának a füstös helyiségben, és telepedett a bokszba Gavin mellé. A twi’lek ruhája az egy évvel korábbi divatot utánozta, és határozottan tisztább volt, mint azok a rongyok, amiket Gavin és Shiel hordott. Rhysati testhezálló sötétkék nadrágot viselt, térdig érő csizmával, övvel, láncokkal és egyéb csecsebecsékkel, amik még jobban kiemelték egyébként is szemrevaló szépségét. Gavin azon kapta magát, hogy a szemét legelteti rajta, s amikor a tekintetük találkozott, elpirult.

Nawara odaintette a felszolgálórobotot.

- Én egy Chubran brandyt kérek, vagy az ahhoz legközelebb állót, amit prezentálni tudsz. Neki pedig egy Durindfire koktélt foszforeszcens ágenssel - egyik agynyúlványát Rhysati vállára tette, majd amikor a droid eltávozott, Ooryl és Aril Nunb felé pillantott, akik éppen akkor csatlakoztak a társasághoz. - Látom, éltek és virultok.

Ooryl megveregette a mellét.

- A gand sokat utazott és sok egzotikus dolgot látott. Itt korlátozás nélkül mindenféle kapható, és az ára egyenesen arányos származási helyének távolságával.

Nawara ritmikusan kopogott ujjaival a koszos asztalon.

- Arra gondoltál, hogy meddig tartanak ki azok az áruk?

Aril a homlokára csapott.

- Egy hónapig, talán tovább. Minden esetre ennyi idő alatt a birodalmiak nem derítik fel az üzletet. Láthatóan ellenőrzés alatt akarják tartani a kereskedelmet. Mindenki fizet védelmi pénzeket vagy a birodalmiaknak, vagy a Fekete Napnak, vagy az Invisec valamelyik frakciójának. Ha valamilyen árucikk kezd kifogyni, azonnal behozzák valahonnan.

Gavin Shielre pillantott. Annak idején a farkasnő tanácsolta, hogy éheztessék ki a birodalmiakat. Úgy becsülte, egy-két hónapnál tovább nem bírnák. Aril becslése az Invisec készleteit illetően arra engedett következtetni, hogy a blokád az idegeneket sokkal inkább sújtaná, mint a birodalmiakat. Tekintettel a Birodalom idegenellenes érzületére, ez nem is meglepő. Ha Ysanne Isardnak esze volna, vagy az Invisec lakóitól szerezné be a készleteit, vagy egyszerűen kiirtaná őket, hogy megszerezze a készleteket.

A kantin zsivaja egy szempillantás alatt elült, amikor az ajtóban rohamosztagosok jelentek meg. A galaxisszerte jól ismert fehér páncélt viselték, csak ezúttal a jobb vállukra erősítettek egy apró keresőlámpát is. Ketten a bejáratnál maradtak - ezek nehéz sugárkarabéllyal voltak felfegyverezve -, a többiek pedig hármas csoportokra váltak szét, és megkezdték ellenőrző kőrútjukat az ovális teremben. Gavin úgy vélte, a bejárat mögött további katonákat meg egy hatalmas zsuppkocsit lát, de a füstben és a félhomályban nem tudta tisztán kivenni.

- Megint egy tisztogatás? - kérdezte Aril halkan.

Nawara nem válaszolt, csak bólintott.

A bár különböző fajú idegen közönsége megbolydult. A szomszédos bokszban Nawarának háttal ülő gotal kidugta a fejét, hogy megnézze, mi történik, s szarvai között Gavin jól látta a gyülekező katonákat. Elnyomta a mosolyát, ami elő akart törni belőle, amikor eszébe jutott, hogy a gotalok gondolatolvasók. Érdekes volna tudni, mi folyik most a fehér sisakok mögött. Vajon kit kereshetnek?

Az egyik rohamosztagcsoport megállt a Zsiványok melletti asztalnál, ahol két halfejű quarren beszélgetett egy nyurga durossal. A katonák vezetője kérte az igazolványokat. Egyenként végighúzta a jobb kézpáncéljába épített kiolvasó résében, majd az egyiket visszaadta a durosnak.

- Ti ketten velünk jöttök - a társai nyomban kibiztosították fegyvereiket, és vezetőjük mellé álltak.

- Mit követtünk el?

- Rutinellenőrzés. Ha nem csináltatok semmit, nincs mitől félnetek.

A quarrenek felálltak, a vállukra vették köpenyüket, és a katonák kíséretében távoztak. Senki nem bámulta meg, mégis megfigyelte őket. Gavin szinte érezte, hogy a terem őhozzá hasonlóan fellélegzik.

A második csoport rohamosztagos nem talált senkit, akit igazoltatni kellett volna, míg a harmadik társaság megállt a Zsiványok asztala mellett. Vezetőjük kinyújtott kézzel kérte Gavin kártyáját.

- Messziről jöttél, ugye? Igazold magad!

Gavin előásta a kártyáját, és átnyújtotta.

A rohamosztagos végighúzta az azonosítón, de nem adta vissza azonnal.

- Csak egy kérdésem van. Mit keresel itt?

- Ó, ah, csak úgy itt vagyok - Gavin igyekezett leplezni az elhatalmasodni készülő pánikot.

A rohamosztagos az asztalra koppintott a kártyával.

- Jelentést kaptunk, miszerint különös körülmények között távoztál otthonról. Ha úgy gondolod, velünk jöhetsz, mi majd hazakísérünk. Nem szeretnénk, ha az otthoniaknak fájdalmat okoznál.

- Nem, kösz. Jól érzem magam itt.

A katona Rhysati felé fordult.

- Igazold magad!

Rhysati közelebb húzódott Nawarához, és rózsaszínű nyelvével megnyalta a twi’lek nyakán a szürke bőrt. Nawara belenyúlt tunikája zsebébe, és a katona felé nyújtotta a kártyáját. Amint felemelte a kezét, Gavin észrevette a kártya mellé fogott százkredites jellegzetes, háromszögletű körvonalát.

- Nem hiszem, hogy arra bármi szükség volna.

A rohamosztagos elvette a kártyát, a rajta látható hologramot összehasonlította Rhysatival, azután az asztalra dobta, majd Rhysati felé fordult, és azt mondta:

- Rosszul vagyok a fajtádtól.

- Én is a tiédtől, ezért vagyok ővele.

A katona egy percig csak hintázott a sarkán, és azt fontolgatta, elővegye-e a fegyverét. Akkor megszólalt a sisakjában a kom. Megérintette a füle melletti kapcsolót, majd a társai felé fordulva az ajtó felé intett. Visszapillantva Nawarára csak annyit mondott:

- Ezúttal szerencséd volt, pancser. Most más barátok után kell néznem. Nem lett volna szép látvány, ha ez itt a hamvaid fölött siránkozik, ugye?

- Meglehet.

- Biztos, hogy nem. Emlékezz erre!

A rohamosztagosok távoztak, és újra sötétség borult az Azure Dianogára. A társalgás kissé halkabban folytatódott, úgyhogy a zenekar küszködése olykor hallhatóvá vált a zsivajban. A bejárat közelében néhányan felálltak, és rázni kezdték magukat a zene ritmusára, de egyikük fájdalmas arckifejezéséből Gavin arra következtetett, hogy a zene még a zsivajon túl is hamis lehetett.

Aril felkapta Gavin sörét és jót húzott belőle.

- Ez kemény volt.

- A gandok kerülik az ilyen találkozásokat. A gand látja, hogy a katonák másokat is összeterelnek. Csupa quarrent és gamorreait.

Shiel bólintott.

- A kölyökkel láttuk, amint egy egész gamorreai családot elvittek.

- Én azt hallottam, hogy heti rendszerességgel szedik össze őket. Egykét tucattal mindig begyűjtenek - Nawara megvakarta az állán a pikkelyeket. - Talán Birodalom-ellenes lázadás volt a Gamorron.

- Ez megmagyarázná a gamorreaiak begyűjtését - Gavin gránátszeme szikrákat szórt, versenyre kelve az asztal mellett épp akkor megálló felszolgálódroid tálcáján csillogó ital fényével. - És a quarrenekkel mi a helyzet?

Nawara egy tíz kreditest dobott a droid feje tetején tátongó résbe, és elvette az italt.

- A quarrenek a kalamárikkal egy bolygón laknak, noha a két nép még nem egyesült teljes mértékben. Talán csak a köztük lévő viszályt akarják kihasználni.

Egy apró termetű, fekete szőrű bothai nőstény igyekezett az asztaluk felé, és már messziről mosolygott Gavinra. Nyaktól köldökig fehér, rombusz alakú folt világított a hasán - jól látszott gallértalan dzsekije alatt, amit elöl laza paszomány fogott össze. Hasonló fehér folt virított a kezén, ez egészen félkönyékig húzódott fel az alkarján. És a bal szemét homlokközéptől az álla csúcsáig fokozatosan keskenyedő fehér csík szelte ketté. Halványlila szeme harsány színfoltnak tekintette bundája környezetében, s ettől áthatóbbá vált a pillantása, ami már így is szinte belefúródott Gavinba.

Nawara felpillantott rá.

- Mit tehetek érted?

- Azt hiszem, semmit, uram - felvette Gavin kártyáját, megnézte, majd vigyázva letette. - Láttam, milyen könnyen leráztad a rohamosztagosokat, Vin Leiger, és gondoltam, egy ilyen laza fickó sok mindent tanulhatnék. A te fajtád úgyis ritkán fordul meg errefelé. Gondoltam, ezt megbeszélhetnénk... négyszemközt.

A Vin Leiger név hallatán Gavinnak eszébe jutott, ki is ő valójában, mégpedig azért, mert e pillanatban nem tudta azonosítani magát a bothai elbeszélésében szereplő alakkal. Valamiért összetévesztett Nawarrával, pedig egyenesen énrám néz.

- Ah, ó, hm, a barátaimmal vagyok.

A nőstény udvariasan bólintott.

- És persze, nem akarsz elszakadni tőlük, megértem - a válla fölött a táncolókra pillantott. - Talán mégsem neheztelnek meg rám, ha elhívlak egy táncra?

- Ó éppen beszélgettünk valamiről. Talán majd máskor, Miss...

- Asyr Sei’lar vagyok - a mosolya kissé halványabbra változott. - Akkor hát máskor?

- Igen, azt hiszem.

A szomszédos bokszban ülő gotal hátrafordult.

- Hazudik, Asyr. A felbukkanásod zavarba hozta, most pedig megkönnyebbülést érez - miközben a hosszú szarvú humanoid felállt, és szembenézett Gavinnal, elővette a fegyverét, és a Zsiványokra szegezte. Gavin a szeme sarkából látta, hogy Asyr is előkapja a jóval kisebb kábítóját. Mivel több fegyver nem került elő, de meghallotta a kibiztosítást kísérő halk trillát, lemondott arról, hogy előkaparja a saját gondosan elrejtett kábítóját.

Nawara hangjába nem kevés él költözött, amit Gavin elképzelése szerint a bíróságon szokott használni, amikor a klienseit védi.

- Elmagyarázná valaki, hogy mi rosszat követett el a barátom? Vagy netán az Azure Dianogában az is bűn, ha kikosaraznak valakit?

- Egyáltalán nem, csakhogy legalább annyira megkönnyebbült, mint amikor a rohamosztagosok elmentek - Asyr fegyvere csövével Gavin kártyájára bökött.

- Ha nem hazudott volna, s elfogadja a meghívásomat, abból tudnánk, hogy olyan, mint az asszonyaitok... olyasvalaki, akinek a faji korlátok nem jelentenek akadályt. De mert bigott, más célra fogjuk felhasználni.

- Éspedig?

A bothai hűvösen elmosolyodott.

- A birodalmiak embereket rabolnak az Invisecből, és soha nem engedik őket vissza. Valamit tennünk kell ellene, ezért megalakítottuk az Idegenek Szövetségét. Szükségünk van valakire, aki elviszi az üzenetünket a Birodalomnak, hogy nem tűrjük tovább a rablásokat. A barátod önként jelentkezett a feladatra, és mondhatom, ez lesz az első eset, amikor halott ember kézbesít egy üzenetet.

HÚSZ

Kirtan Loor füle pattant egyet a légnyomáskülönbségtől, amikor az Ysanne Isard által lakott, rejtett kerületbe ért. Ez nem is lakhely, ez egy odú. Amennyire gyűlölte holovíziós meghívását ebbe a szűk irodába, a gondolat, hogy személyesen kell találkoznia vele, a maradék életkedvét is elvette. És bár jól tudta, hogy a közelmúltban csupa jó hírt továbbított neki, mégsem tudta elképzelni róla, hogy azért rendelte a hivatalába, hogy gratuláljon neki.

Legfeljebb azért, hogy élve megegyen, de nem azért, hogy gratuláljon.

A lift lelassult, megállt, az ajtók kinyíltak. Kilépett, egy pillanatra megállt, karját eltartotta a testétől. Noha az ajtó mellett és a folyosó végében álló, skarlátvörös egyenruhát viselő birodalmi gárdisták szemmel láthatóan ügyet sem vetettek rá, jól tudta, elég egy meggondolatlan mozdulat, mely az életébe kerülhet. Néhány forduló és néhány őrposzt után Isard irodájának ajtaja elé ért. Szó nélkül belépett.

Jóllehet fél fejjel magasabb volt nála, a jelenlétében mindig törpének érezte magát. Ennek semmi köze nem volt a nő fizikai megjelenéséhez, pedig megdöbbentően csinos nő volt, és kancsal szeme is csak egzotikus különlegességet kölcsönzött neki. Sokkal inkább testtartása és mozgása okozta. És ahogyan az egyenruháját hordta, az is a parancsoláshoz való jogát hangsúlyozta. Bár nem tartott igényt a császárnő címre, a modora nagyon is uralkodói volt. És egy olyan időben, amikor a Birodalom nehézségekkel küzdött, ennyi is elég volt ahhoz, hogy hatalomra tegyen szert.

Isard egy kézmozdulattal beljebb invitálta. Mint korábbi látogatásai alkalmával, most is meglepte a hatalmas szoba egyszerű berendezése. Míg más birodalmi hivatalnokok számtalan világról összehordott kincsekkel zsúfolták tele irodájukat, Isard a Császári Központban a legnagyobb luxust engedte meg magának: a tág teret. A hatalmas acélüveg falakon át láthatta a birodalmat, amin uralkodott, és láthatta a vöröslő naplementét, aminek a mérhetetlenül nagy kék függöny csupán kiterjesztése lehetett.

- Látni óhajtott, igazgató asszony?

Isard megnyomott egy gombot a távirányítóján, mire leereszkedtek a pajzsok, és eltakarták a napot. Megvárta, amíg a helyiség teljesen sötétbe borul, csak azután kapcsolta fel a világítást.

- Valóban látni akartam magát. Derricote tábornok most sullustaiakat akar a kísérleteihez?

- Igen. Azok jelentik számára a második lehetőséget. Eredetileg vukikat szeretett volna, de elmagyaráztam neki, hogy butaság volna ilyen kiváló munkaerőt elfecsérelni.

- És arra nem gondolt, hogy a sullustaiakról is lebeszélje?

Loor bólintott.

- De igen. Azzal válaszolt, hogy a SoroSuub kifosztása óta nem kétséges, hogy rászolgáltak a büntetésre. Én javasoltam, hogy használjon ewokokat helyettük, de ő valamilyen tudományos érvre hivatkozva ragaszkodott a sullustai fajhoz. A quarrenek átmenetet jelentenek a vízi fajokhoz, a gamorreák más fajtákhoz, a sullustaiak pedig ahogy mondta, a shistavanen, a bothai meg hasonló fajok felé.

Isard a szemöldökét ráncolta.

- Én szívesebben elkerülném a sullustaiak lemészárlását, ők is hasznosak lehetnek, mint a vukik. De ha feláldozásuk megszabadít a bothaiaktól, akkor elviselem a kezdeti hátrányokat. Legfeljebb létrehozunk egy karanténszerű tenyésztelepet, ahonnan a sullustaiak újranépesíthetik majd a bolygójukat.

Isard érvelése logikusnak tűnt, és ez meglepte Kirtan Loort. Egyrészt azon mesterkedik, hogy a lehető legborzalmasabb eszközökkel lemészárolja teremtmények millióit, másrészt azon aggódik, hogyan népesítse be újra a kihalt területeket. Bár nem kedvelte a sullustaiakat, és az embereknél alacsonyabb rendűnek tartotta őket, azt azért nem engedte volna meg magának, hogy kiirtsa és patkányokkal zabáltassa fel őket, az írmagjukat meg hűtőszekrényben tartogassa későbbi felhasználásra.

Volt vajon idő, amikor az ilyesmit őrültségnek tartottam? Ez a kérdés kezdett motoszkálni benne, és igencsak meglepődött, amikor nem találta rá a választ. Számít ez egyáltalán? Ezek különleges idők, amik különleges tetteket kívánnak meg.

- Dicséretes az előrelátása, igazgató asszony, de nem hiszem, hogy szükség volna rá.

- Ne kerülgesse a dolgot, Loor ügynök! Kérem, legyen kissé konkrétabb! - kezét a háta mögött összekulcsolva várt. - Problémát lát Derricote Krytos vírusával kapcsolatban?

- Igen. Bactával gyógyítható.

- Tudom.

- Tudja?

- Persze, hogy tudom - mosolyodott el Isard. - Ez volt az egyik kikötésem, hogy a vírus okozta kór bactával gyógyítható legyen.

Loor álla leesett.

- Én azt hittem, a Császári Központ idegenjeit akarta kiirtani vele, hogy elrettentse a Lázadókat, ha ide merészkednek.

- Igen, ez a szándékom, de ezt egészen más módon akarom elérni. A maga elképzelésében az a hiba, hogy azzal nem lehet a Lázadókat elrettenteni - résnyire csukta a szemét. - Sem Zsinj hadúr, sem Darth Vader, de még a császár sem gondolt arra, hogy a Lázadókat egyetlen csapással nem lehet megsemmisíteni. A Lázadás maga a tűz. El kell taposni minden tűzfészket, el kell zárni előle azt, ami táplálja, hogy soha többé ne lobbanhasson lángra. Ők egy régi módszert alkalmaztak, én egy újabbat vezetek be.

- Nem vagyok benne biztos, hogy követni tudom.

- Ez nem lep meg - tartotta fel a kezét Isard. - Mit tesznek a Lázadók, ha egy bajtársukat megölik?

- Eltemetik, elégetik, akármit.

- És ha az egyik bajtársuk megsebesül?

- A segítségére sietnek.

A kérdés egyszerűségének és a válasz gyorsaságának ezúttal nem volt jelentősége. Loornak percekig tartott, mire megértette, azután bólintott.

- A sebesült megmentése, kórházba szállítása, rehabilitálása, visszavezetése a hadszíntérre sokkal többe kerül, mit egy temetés.

- Látom, nem reménytelen eset, Loor ügynök - Isard mosolya szétterült az arcán, s ettől megduzzadt Loor gyomrában a gombóc. - A Lázadók mind felszerelés, mind személyi utánpótlás tekintetében szigorúan titkos forrásokból táplálkoznak. Ha egy képzett harcosuk elesik, odavész az ember is meg a képzésére fordított idő is. Bár mindig akad jelentkező, akit fel lehet áldozni a Birodalom elleni harc oltárán, a kiképzésük igen nagy teher.

Még egy kérdés: mihez kezdenek a Lázadók, ha megtudják, hogy emberek betegszenek meg a Krytos vírustól?

- Meggyógyítják őket, ha tudják - ráncolta a homlokát Loor.

- Ami azt jelenti, hogy hihetetlen mennyiségű bactára lesz szükségük. A vírus lappangási periódusában, amikor kontroll nélkül szaporodni kezd, csak az áldozatok állapotának stabilizálásához egy egész liter bacta szükséges. Ez persze nem tűnik soknak, mert egy bactatartályban is sokkal több van ennél, de számoljon azzal, hogy a kór elterjed. A Thyferra tavalyi bactatermelése hetvenmilliárd liter volt. A Császári Központban a sebesültek gyógyításához ennek a mennyiségnek a háromnegyedét használtuk fel. A mostani árfolyamon a Lázadók simán tönkremennek a gyógyításban.

- Nem marad üzemanyag, ami táplálja az égést - Kirtan egy percig a padlót bámulta, majd megrázta magát. - Amikor Derricote elkészül a vírussal, ön átengedi a bolygót a Lázadóknak.

- Pontosan. És mert a vírus nem támad meg emberi lényt, rákényszeríteni a Lázadókat, hogy nekilássanak az idegenek gyógyításának. És ha nem teszik, idegen szövetségeseik úgy fogják tartani, hogy a Lázadók érdektelenek a sorsukat illetően. De tovább megyek: mivel a Zsiványkommandó jelenleg is itt tartózkodik a Császári Központban, őket fogjuk vádolni a vírus elterjesztésével.

- Ezt senki nem fogja elhinni.

- Azt sem hitte el senki, hogy kiszabadítják a Kesselen őrzött legveszélyesebb foglyokat, mégis megtették - Isard lassan összedörzsölte a kezét. - És ha mindez hazugságnak tűnik, akkor ezt fogják a botahiak felhasználni ahhoz, hogy még több hatalomhoz juttassák őket. Azok az idegenek, akiket nem pusztít el a kór, és akik nem kerülnek önfenntartó karanténba, mind megszakítják a szövetséget az álnok emberekkel. A Lázadás belülről fog szétrothadni.

Loor egy pillanatig elgondolkodott, és megpróbálta a hallottakat elrakni agya megfelelő rekeszeibe.

- Ha jól értettem tehát, nem akarja elkapni a Zsiványkommandó felderített tagjait?

- Nem, hagyjuk őket, hadd derítsék fel a várost, és szőjék terveiket Coruscant elfoglalására. Amíg csak azt látják, amit látni engedünk nekik, és amíg ügynökeink tisztában vannak az időbeosztásukkal, addig hasznosak lehetnek a számunkra. Addig nem engedhetjük meg, hogy támadásba lendüljenek, amíg meg nem fertőzzük a bolygó idegen populációját. Ha idő előtt támadnak, nem szerzik meg a bolygót, és akkor nem lesznek itt rakáson. Azaz a Krytos-terv sem fog működni.

Isard egy pillanatra behunyta a szemét, majd bólintott- Küldje el a kódolt üzenetet, és közölje az ügynökünkkel, hogy szemtől szembe akar találkozni vele!

- Nem túl veszélyes ez?

- De szükséges. Rendezze el a találkozót, személyesen megy oda.

-De...

Ysanne Isard halk nevetése idegesítő felhangokat tartalmazott.

- Attól fél, hogy Corran Horn a nyomára jut, ugye?

Loor tudta, hogy ezt tagadni ostobaság volna.

- Megöl, mihelyt alkalma nyílik rá.

- És annak mennyi a valószínűsége, hogy itt a Császári Központban magába botlik?

- Corran Horn rendkívüli képességekkel van megáldva, többek között azzal, hogy mindig ott bukkan fel, ahol a legkevésbé kellene - Loor szemöldökráncolása mogorva tekintetté változott, de nem azért, mert elmúlt a Corran Horntól való félelme. Az a félelem megalapozott volt, és legalább annyira hasznos, mint az a rettegés, amely a rejteke feladására készteti az embert. Ha Corran Hornnak lehetősége nyílik arra, hogy megölje őt, akkor élni fog vele, és nem fogja elvéteni.

Ez nyilvánvaló volt, de Kirtan Loor még ennél is jobban félt Ysanne Isard azon szándékától, hogy őt magát küldi a csapdába, hogy találkozzon a Zsiványkommandóba beépült árulóval. Mostanáig a kém üzenetei közül mindössze egyet vettek figyelembe. Az okozta Bror Jace halálát, amit sikerült balesetnek feltüntetni. Ez talán elaltatta Corran gyanakvását, de ha nem, akkor neki szembe kell néznie a halállal.

Isard számára feláldozható vagyok - de én nem osztom ezt a véleményt. Amíg ő kockára teheti az én életemet, és nem tehetem kockára a saját életemet. Szerencsére vannak tartalékaim itt, a Császári Központban. Meg kell tennem a szükséges óvintézkedéseket. Meg kell akadályoznom, hogy Corran Horn szembekerüljön velem, amit ő annyira óhajt, és meg annyira szeretnék elkerülni.

Isard tekintetéből nem olvasott ki kegyelmet.

- Nem Corran Horn az, aki miatt aggódnia kell, hanem a kémünk. Őt kell biztosítania további támogatásunkról. Az ő pontos információi nélkül az egész tervünk dugába dől, és az nagyon nem fog tetszeni nekem.

- Igen, igazgató asszony.

- Ó, és adjon parancsot egy csapat sullustai begyűjtésére! Tegyük boldoggá Derricote tábornokot - egy pillanatig tétovázott, majd elmosolyodott. - Vagy legalábbis adjunk neki elég munkát. A Birodalom háza lángokban áll, és nála az eszköz, amivel elolthatja a tüzet. Ha ő bevégzi a munkát, többé nem kell a Lázadókkal számolnunk. Azután, és csak azután lehet visszaállítani a galaxisban a rendet.

HUSZONEGY

Amíg Mirax felbukkanása megdöbbentette Wedge-et, egy pillanatra megingatta a nyugalmát, addig Iella nyugodtan odalépett hozzá, átölelte, és rámosolygott.

- Lebuktatok, fiúk! Ti csak koslattok utánunk, de még hallgatózni sem mertek.

Bár a mosoly ott maradt Mirax arcán, Wedge megérezte a hangjában a feszültséget és a fáradtságot.

- Állok rendelkezésetekre, hölgyeim - produkált egy rögtönzött meghajlást, majd a lifthez kísérte a lányokat. Egy fülkében utaztak lefelé, majd kiléptek az eső áztatta promenádra. Iella és Mirax csevegett, kaca- rászott, s közbe kirakattól kirakatra jártak, meg-megállva egy-egy látványosságnál, és folyton váltogatva érdeklődésük tárgyát. Mindezt látva

Wedge-nek az volt az érzése, hogy bizonyos dolgokat találomra választ ki, másokat tudatosan. A folytonos rohangálás egyik butiktól a másikig fárasztotta Wedge-et, mert Iella igencsak megnehezítette a dolgát annak, aki észrevétlenül akarta követni őket.

Miközben ott álldogált a női ruhákkal megrakott polcok között, Wedge rájött, hogy nem csak a neme okán nem illik bele a képbe. Az elmúlt hét évet háborúban élte le. Bár voltak pihenőnapjai, és esetenként ki is ruccanhatott valamelyik városba, pilóta voltát nem tagadhatta meg. Családja nem volt, akiket meglátogathatott volna - a szülei meghaltak. És a Lázadókkal való kapcsolata miatt bármelyik rokonának meglátogatása csapdát rejthetett a számára. Gyakran kimaradt, de soha nem szakadt el a hivatásától. Itt csatangolni Coruscant sikátoraiban mások számára a normális életmódot jelentené.

Elmosolyodott. Még amikor a Lázadók utazó hősének életét élte, az is távol esett a normálistól. Azon kapta magát, hogy bolygóról bolygóra vándorol, bankettről bankettre jár, és olyan díszegyenruhát visel, amiről azt sem tudta, hogy a Lázadóknak egyáltalán van. A különféle fogadásokon, partikon és vacsorákon folyton olyasvalakik gratuláltak neki, akikről azt sem tudta, hogy léteznek. Elhalmozták ajándékokkal, és olyasmiket is megengedhetett magának, amikről gyermekkorában még álmodni sem mert.

Elnézte, amint Iella és Mirax egy szabászgép holoegységével játszadozik, és egy olyan ruhát hosszít, kurtít, vagy éppen színez át, amit soha nem fog megrendelni. Hangosan nevettek, láthatóan élvezték a dolgot. Ha a normális életet akarod élni, viselkedj normális módon.

A „normális” szón egy pillanatra fennakadt, mert rájött, hogy azt a legtöbb ember nem tudja definiálni. Amikor a Zsiványkommandó vezető technikusa, Zraii diagnosztizálja a gépét, a „normális” azt jelenti, hogy a gép minden előírásnak és különleges paraméternek megfelel. Akkor mód van rá, hogy kijelentsék: a gép normálisan működik-e vagy sem. És ha nem, akkor lehet segíteni rajta.

A „normális” szó az életre vonatkoztatva már sokkal nehezebben határozható meg. Mirax számára különféle világok között, csempészáruval megrakva rohangálni a normális életet jelentette, míg Iellának vagy Corrannak ez a legabnormálisabb életmód, ami létezhet. A szülei számára az jelentette a normális életet, ha üzemeltethettek egy töltőállomást, és felnevelhették a gyerekeiket. Ez a verzió, vagy ennek valamilyen változata a legtöbb embernek a lehetséges életmódot jelenti.

Ez vajon azt jeleni, hogy semmi más nem lehet normális? Az ő számára az a normális, ha pilótaként harcolhat a Birodalom ellen. Mi több, ez az egyetlen életmód, ami a valóságon alapul. Bár a Birodalom egyre gyengül, fekete fátyollal borítja be a galaxist, és amíg teljesen szét nem foszlik, addig az otthon, a munka, a család, mind veszélyben forog. A legcsekélyebb hiba megepesztheti a normalitás burkát, amiben a legtöbb ember igyekszik végigélni az életét.

Wedge és Pash lassan követték a nőket. Iella láthatóan sokkal körültekintőbben mozgott, amikor kiértek a promenádnak az urbánus kanyon fölé kinyúló párkányára, hol rövidesen megjelent előttük egy repulzív lift fülkéje. Kinyílt az ajtaja, és Iella betessékelte őket a fülkébe. Wedge nem ismerte fel a vezetőt, de akkor ennek jobban örült, mintha ismerősbe botlott volna.

Mivel Iella nem adott meg úti célt, a vezető eltávolodott az épülettől és lefelé tartott. Az útvonal, amit követett, ugyanolyan kacifántosnak tűnt, mint amilyet Iella az imént gyalog bejárt, mindenesetre gyorsabb volt annál. A vezető egy pár kilométerrel lejjebb lévő szinten rakta ki őket, így elmerülhettek az alsóváros forgatagában.

Iella egy sugárútra vezette a társaságot, majd egy épületbe. A harmadik emeleten beléptek egy szerényen berendezett lakásba. A leghatásosabb berendezése a két nagyobbik falát elfoglaló képablak volt, ami többnyire a környező utcák panorámaképét mutatta. Iella becsukta az ajtót, és a szoba közepén, egymással szemben álló kanapéra mutatott.

- Üljetek le!

Mirax leült háttal az egyik ablaknak, és alig észrevehetően elmosolyodott.

- Mit akartok előbb megtudni, hogy mit keresek a Coruscanton, vagy hogy miként találtam rátok?

Iella megvonta a vállát.

- Melyik tud meggyőzni arról, hogy nem birodalmi ügynök vagy?

Wedge összevonta a szemöldökét.

- Mirax tiszta. Egész életemben ismertem. Nem birodalmi ügynök.

- Győzz meg róla!

Wedge már éppen mondani akart valamit, de Mirax közbeszólt:

- Megbirkózom vele, Wedge - elmosolyodott. - Méltányolom az elővigyázatosságot, különösen itt. A múzeumnál kezdem, és addig megyek visszafelé, amíg szükséges. Így nem fogtok megtudni többet, mint amennyit feltétlenül kell.

Iella bólintott.

- A Coruscanton emberek milliárdjai élnek. A valószínűsége annak, hogy itt valakit megtaláljatok, csillagászati számmal fejezhető ki. Még a szerencse vagy az Erő sem könnyíti meg a dolgot.

- Ez igaz, csakhogy nekem a hotel szomszédságában van egy házam - Mirax Wedge és Pash felé bökött a hüvelykujjával. - Ezek ketten egy vadászgép zsokéi. Az ilyenek előbb vagy utóbb meglátogatják a Galaktikus Múzeum Endorról szóló kiállítását. Az ilyenek nem sokáig tűrik a vákuumot, és kíváncsiak lesznek, vajon miféle hazugságot terjeszt róluk az ellenség? A koréliai pilóták egyébként is mind egoisták, így természetes, ha a múzeumban bóklásznak.

Wedge Miraxra nézett, és felvonta a szemöldökét.

- Te azt hiszed, hogy én egoista vagyok?

- Wedge, és úgy szeretlek téged, mintha a bátyám volnál, és fáj a szívem, amikor kimondom, hogy te annyira egoista vagy, hogy azt hiszed, kordában tudod tartani az önzésedet. A legtöbbször ez sikerül is, ezért tudtad megőrizni a méltóságodat. Amikor pedig nem sikerül, nem szeretnék előtted állni, és képzelem, hogy néhány birodalmi igencsak bánná a tapasztalatot, már amennyiben maradna rá elég ideje, hogy végiggondolja, mi történt vele.

Csípős szavai ellenére Wedge érezte, hogy nagy adag igazság van abban, amit mond, és szeretett volna többet is megtudni róla. A Borleias második lerohanásakor megadta magát a császáriak taktikájának, amitől ők azt hitték, meg fogják állítani őt. Akkor teret adtam az egómnak, és nagy árat fizettem érte.

Iella felé fordult.

- Nos, most legalább tudod, hogy ismer.

- Amit elmondott, abból csak annyit tudok, hogy ismeri a koréliai pilótákat. Nekem volt egyszer egy társam, aki igazán tudott bánni az X- szárnyúakkal. Ha valaha jelentkezik a Zsiványkommandóba, biztosan nehéz perceket szerez neked - Iella egyik barna fürtjét a füle mögé simította. - Mivel Antilles parancsnokkal nem találkoztál a Coruscanton, nem is tudhattad, hogy itt van. Ez azt jelenti, hogy több pilótát is idehoztál, és számítottál arra, hogy meglátogatják a múzeumot. Esetleg a Zsiványok közül is néhányan.

Mirax oldalra hajtotta a fejét.

- Erre nem volt nehéz rájönnöd.

- Igen, én is azt hiszem - Iella leült a Miraxszal szemközti kanapé karfájára. - Ittléted azt sugallja, hogy belépéskor regisztráltak. Ebből következően a pilótákat kompromittálhattad.

Mirax Wedge-re pillantott.

- Netán te és én vagyunk az egyetlenek a Koréliáról, akik azt hiszik, nem a CorSecnél tanultuk a logikus következtetést?

Iella megpaskolta Mirax térdét.

- Én a CorSecnél tanultam a logikus következtetést.

- Akkor te tagja voltál a CorSecnek?

- Igen, miért?

Mirax sóhajtott, és kinyújtotta a kezét.

- Én Mirax Terrik vagyok.

Iella keze megállt, mielőtt kezet fogott volna vele.

- Te Booster Terrik lánya vagy?

Mirax visszaejtette a kezét az oldala mellé.

- Fogadok, annak jobban örültél, amikor azt hitted, birodalmi ügynök vagyok.

- Nem nyertél - Iella továbbra is feléje nyújtotta a kezét. - Csakhogy én azután csatlakoztam a CorSechez, hogy Hal Horn elkapta az apádat. Booster elég bölcs volt ahhoz, hogy a lányáról elhiggyem, kiszúrja a múzeumot. És elég szerencsés volta ahhoz, hogy feltételezzem, te is sikerrel jársz. Én pedig Iella Wessiri vagyok.

Wedge arra várt, hogy Mirax szeme felcsillanjon az ismerős névre, de a nő megrázta Iella kezét, és semmi jelét nem adta annak, hogy ismerné Iellát. Lehet, hogy Corran sosem beszélt neki a partneréről, vagy nem nevezte meg Mirax előtt.

Iella kiszabadította a kezét, és visszaült a kanapéra.

- Ez meglehetősen komplikálja a dolgokat, de urai vagyunk a helyzetnek, úgyhogy nem kell riadót fújni. Idehívok valakit, aki kikérdez téged, ha szükséges. A kihallgatásra mindenképpen szükség van, ha meg akarjuk tudni, hol kezdjük a támadást. A te problémádra lehet, hogy valami ártatlan magyarázatot találunk, de mivel a Birodalommal van összefüggésben, ezt erősen kétlem.

- Én azt sem tudom, mi folyik itt valójában - vont vállat Mirax. - Én egy brókerrel egyeztem meg, ahogyan szoktam. Ő adott nekem új azonossági kódot, és nyitotta meg a kijáratot. Három útitervet programoztam be, és mindháromra megkaptam az engedélyt. Legutóbb azonban, amikor a kódot akartam használni, a nyilvános adattábla letiltotta. Innen tudom, hogy a Birodalom Biztonsági Erők leszálltak. Éppen lent voltam az Invisecben, és ott jó kis zűrt okozott mindez. Az apám jogán igénybe kellett vennem a Fekete Nap segítségét, hogy biztonságba helyezhessem a hajómat. Attól kezdve csak barátságos arcokat keresek.

Iella tekintete egy pillanatra a Mirax mögötti képablakra szegeződött.

- Ez úgy hangzik, mintha a birodalmiak átvették volna az ellenőrzést a repülésirányítás felett, és most ellenőriznék a belépési kódokat. A brókered megóvott a közvetlen lebukástól, de ha használod a kódot, most már megtalálnak téged. Módunk van rá, hogy visszamenőleg megtudjuk, mi történt, és megállapítsuk belőle, mennyire rossz a helyzet. Ez azt is jelenti, hogy várnunk kell az emberek idehozatalával.

Pash leült Mirax mellé.

- Addig is, amíg várunk, azt hiszem, van egy sokkal komolyabb problémánk, amire megoldást kell találnunk.

Mirax a szemöldökét ráncolta.

- Mi lehet annál nagyobb probléma, mint hogy a Birodalom tud a Zsiványok ittlétéről?

Wedge elmosolyodott.

- Ha a Birodalom azt is megtudja, miért vagyunk itt, lehetetlenné teszi a Coruscant elfoglalását. És ez, drágám, sokkal komolyabb probléma.

HUSZONKETTŐ

Bár a dolgok még nem rendeződtek el, Corran mégis örült, hogy végre visszatérhetnek a Hotel Imperialba. Erisi, Rima és ő éppen elég időt töltöttek a városban. A múzeum közelében kitört vihar lelassította őket, mert az áramkimaradás miatt nem működtek a mozgójárdák. Mint a legtöbb gyalogos, ők is félreálltak, és megvárták, amíg megjavítják a járdát, s közben a vihart nézegették, vagy a fényújság híreit olvasgatták. Corrannak szemet szúrt, hogy bár a közlekedés megbénult, a fényújságok kifogástalanul működnek.

Visszaúton a hotelbe egyikük sem beszélt sokat, de Corran elkapta Erisi bátorító pillantását, hogy tartsa kordában az érzelmeit. Méltányolta az igyekezetet, mert legalább eszébe juttatta, miféle bolondot kell játszania. Egy ízben majdnem megkérte, hogy hagyja abba, de a lelke mélyén tudta, hogy a megaláztatás megnyirbálja az egóját, és ettől elővigyázatosabb lesz.

Kinyújtotta a kezét, és Rima vállára tette.

- Elnézést szeretnék kérni a történtek miatt!

Fehér hajzuhatag söpört végig a kézfején, amint Rima feléje fordította a fejét.

- Talán én is tartozom egy bocsánatkéréssel.

- Egyáltalán nem.

- De igen - rózsaszín, kék és ezüstös fények váltogatták egymást a fehér haján, amint áthaladtak egy neonreklámokkal teli átjárón. - Az én világomon mindenkinek vannak túlélési bűnei. Nem akarjuk, hogy sajnálkozzanak rajtunk, ugyanakkor az emberek áldozathozatala gyakran tiszteletet vált ki. Közöttünk olyanok is vannak, akik több áldozatot hoztak másoknál...

- De te mindent elveszítettél.

- Ez igaz, de akinek a családja egy másik bolygón maradt, az kevesebbet veszített, mint az, akinek a rokona veszett oda. Sel esete, akárhogy is nézzük, tragikus - Rima lehajtotta a fejét, és a kezét nézte. - Amikor meghallottuk a hírt, mindannyian arra gondoltunk, mi hol voltunk az idő tájt, és a tragédia mindannyiunkat szíven ütött. Selnek nem voltak mellékgondolatai, azonnal átlátta a történtek jelentőségét. Az a néhány óra, amíg ezen elmélkedett, nem hagyott benne nyomokat.

Ahogyan bennem sem volt bosszú apám halála után.

- Igazad van, nehéz élete volt.

Erisi megtörölte izzadó tenyerét.

- Hajól értem, azt mondja, nem szabad másokat olyasmiért hibáztatni, amit nem tudtak kézben tartani. A szánalom és az elismerés között óriási a szakadék. Amikor lebecsülöd mások tragédiáját, megvonod tőlük az elismerést, és egyfajta patetikus szintre degradálod őket. És amikor tiltakoznak a szánalom miatt, a viselkedésüket óhatatlanul is a tragédia utóhatásaként fogod fel.

Corran lassan bólintott. A Lázadók soraiban egy alderaanira két dolog várhat: a bosszú, vagy a vágy, hogy elnyerje a többiek tiszteletét. Keresik az igazolást, mint én is, amikor bevittem Bosskot az apám meggyilkolása miatt. Küzdenek az érzés ellen, amit én is éreztem, amikor Loor szabadon engedte.

Elmosolyodott.

- Mindketten tévedtünk.

Rima megrázta a fejét.

- Nem, csak mindkettőnket félreinformáltak, és ezen változtatnunk kellett.

- Egyetértek.

Leléptek a mozgó járdáról, amely a Hotel Imperial előtt haladt el velük. Erisi a bejárat felé mutatott, és Rima lelassította a lépteit.

- Ugye velünk ebédelsz?

- Nem tudok - kezével maga mögé intett, a megtett sétára. - Valamit ellenőriznem kell. Holnap reggel kapcsolatba lépek veletek.

Corran és Erisi búcsút intett Rimának, majd liften lementek a lakosztályukba. Nem szóltak egymáshoz, de Erisi a szokottnál közelebb húzódott Corranhoz. Corran ezt nem különösebben bánta, mert a lány nyilvánvaló aggodalma eszébe juttatta, hogy nincs egyedül, és Erisiben olyan barátra talált, akiben bármikor bízhat. Tekintetéből és testtartásából mást is kiolvasott, de pillanatnyilag olyan zaklatott lelkiállapotban volt, hogy szinte mindent lehetetlennek ítélt.

Kinyitotta a szoba ajtaját, és maga elé engedte Erisit. Felkapcsolta a világítást, és egy pillantással felmérte, hogy senki nincs a szobában és minden a helyén van, ahogyan távozáskor hagyták. A fiókból ugyanúgy kilógott egy fekete zokni háromszögletű darabja, a fürdőszoba ajtaja ugyanúgy nyitva állt, s látni lehetett Erisi fogason lógó nyersselyem köntösét.

Az ajtó kattanva becsukódott mögöttük, és a világítás kialudt. Megfordult, és már érezte is Erisi kezét a mellén, amint lassan a háta mögé siklik. Érezte, hogy a lány teste hozzá simul, és ajkai pihekönnyű érintéssel vándorolnak a homlokától az orrán át az ajkához. Magához vonta, és ugyanolyan hevesen szájon csókolta, mint korábban a Grand Hallban.

Corran nem tudatosan, de máris a lány köré fonta a karját. Bal kezét a dzseki alá csúsztatta, úgy simogatta a hátát. Jobb kezével felnyúlt, és megtámasztotta a tarkóját. Mélyeket lélegzett, beszívta a lány parfümjének illatát. Amikor Erisi abbahagyta a csókolózást, és hátravetette a fejét, Corran a nyelvével a nyakától a fülcimpájáig felderítette a terepet.

Erisi lassan vonni kezdte maga után, és az ágy felé irányította. Corran megértette a szándékát, és tudta, ellen kéne állnia a felkínált csábításnak. Agyában racionális érvek igyekeztek megnyomni a vészkapcsolót, de mindannyiszor elvétették. A küldetés biztonsága nem számított, mert ha a birodalmiak el akarják vinni őket, úgysem tudnak elmenekülni. És ha a Birodalom tudja, hol tartózkodnak, mit sem számít, hogy együtt alszanak, vagy külön-külön.

Az, hogy mindketten a Zsiványkommandó tagjai, nem lehet akadály. Nawara Ven és Rhysati Ynr is egymásba szerettek, de attól nem teljesítették rosszabbul a feladatukat. Corran és Erisi korban, lélekben is illettek egymáshoz, és mindketten akarták, amire készültek. Még az sem számított, hogy másik világról, másik kultúrából származnak. Csak az számít, hogy most itt vagyunk A „most” szó ott visszhangzott a fejében, és emlékek sorát csalta elő. Emlékezett rá, hogy még a CorSecnél az apja, vagy Gil Bastra, vagy éppen ő arról beszélgetett a többiekkel, hogy a bűnözők mennyire ostobák, amiért a mának élnek. Mert a mának élni azt jelenti, hogy nem számolnak teteik következményeivel. Nem elővigyázatosak, nem készítenek tervet, emiatt olyan könnyű elkapni őket.

És a dolgok egyre rosszabbra fordultak. Emlékezett rá, hogy az apja sírt az anyja halálának évfordulóján. „Elsősorban azért volt jó anya és jó feleség, mert nem önmagára gondolt először. Anyád nem önző teremtés. Minden más előbbre való volt, ami neki kellett, az várhatott, mert akkor mi voltunk a fontosabbak neki. És később, amikor ő már nem volt, nélküle a későbbnek sem maradt értelme.”

Erisi nem hátrált tovább, és Corran lába az ágy szélét érintette. A lány lassan hanyatt feküdt az ágyon, és Corrant is vitte magával. Kissé ellenállt, de csak azért, hogy gyengédebben tudja Erisit lefektetni a takaróra. Az ablakon át beszűrődő gyenge fényben csak a körvonalait látta. A szürke árnyéka is vonzó volt, elég ahhoz, hogy képzeletében felidézze a látványát.

A kép elég hatásos volt ahhoz, hogy a katasztrófa érzését is elhomályosítsa benne. Corran emlékezett rá, mennyire hálás volt a sorsnak, amikor CorSec-es korában nem hált együtt Iellával. Ezzel részben megóvta a házasságát, részben elkerülte azt, hogy a viszonyuk megváltoztassa kettejük kapcsolatát. A barátságot és a bizalmat, ami így kettejük között kialakult, másképpen nem lehetett volna létrehozni. Igaz, hogy szívesen ragaszkodtak volna egymáshoz, de vonzalmukat más körülmények is meghatározták, így tartós kapcsolat nem alakulhatott ki közöttük.

És ezt is a körülmények határozták meg. Corran emlékezett rá, hogy Mirax a Noquivzoron azt mondta, Erisi nem volna jó partner neki. Csak itt, a Coruscanton jött rá, hogy a két nő mennyire különbözik egymástól. Akkoriban úgy gondolta, nem létesíthet kapcsolatot Erisivel, de most, ez a szituáció érvényteleníti a kétségeket. Erisi vonzó, engem is vonz, de valami és sincs rendben itt.

Valami a lelke mélyén azt súgta, valami nagyon nincs rendben. Az apja számtalanszor intette, hogy bízzon a megérzéseiben. Corran igyekezett megfogadni a tanácsot, és később megtanulta, hogy valahányszor nem hallgatott a megérzéseire, alaposan megbánta. Volt időszak, amikor leküzdötte a gyomrában érzett szorongást, de olyankor a dolgok mindig rosszra fordultak.

Corran elengedte magát, de a könyökére támaszkodva Erisi fölött maradt.

- Nem fog menni.

Erisi rámosolygott.

- Igazán nagyon jól csináltad.

- Komolyan mondom, nem megy - jobb karját elhúzva Erisi mellé feküdt. - Nem fog működni.

Erisi az oldalára fordulva megsimogatta az arcát.

- Mi a baj? Mit rontottam el?

- Nem a te hibád - megfogta a lány kezét, és megcsókolta a tenyerét. - És nem is arról van szó, hogy nem vagyok itt szívesebben, mint te...

- Ez csak most van, Corran. Nekem is szükségem van rá, neked is. Semmi nem változik meg ettől. Nem lesznek kötelezettségek. Nem lesz vádaskodás. Sem megbánás.

Erisi szavai enyhítően hatottak. Nem vonta kétségbe, hogy a lány komolyan gondolja, amit mond.

- Hallak, Erisi, és hiszek neked, de nem tudom, hogy a múltam részeként fogom-e tekinteni. Semmi nem változna közöttünk, ugyanazok maradnánk egymás számára, de nem tudom összevetni a múltammal. Mint mondtam, az én hibám, nem a tiéd.

Corran a hátára fordult, majd felült.

- most biztosan azt hiszed, idióta vagyok. Már nagyon sokszor közel kerültünk egymáshoz, de én mindig visszakoztam.

Erezte Erisi kezének érintését a hátán, amint a lány melléje telepedett.

- Valóban, bár zavar, de a tétovázásodat megnyerően jó tulajdonságaid közé sorolom.

- mindenesetre nagyon lehangoló lehetek.

Erisi elnevette magát.

- A humorérzéked is vonzó, kivéve, amikor pajzsként alkalmazod.

- Sajnálom.

Erisi megcsókolta Corran vállát.

- Tudod, Corran, kevesen engedhetik meg maguknak, hogy az érzelmeik szerepet játszanak a döntéseikben. Sok ember megfelelő mértékben logikus tud maradni, bár az érzelmeik motiválják, de nem irányítják őket. A legtöbb azonban nem tétovázik, ha vannak is érzelmei. Azok csak később törnek a felszínre. A te képességed, hogy teljesen kizárd a döntéseidből az érzelmeidet, különlegessé, s ezért vonzóvá tesz.

- Vagy felesleges kísérlet tárgyává.

- Annyira azért nem.

- Már kezdek felengedni, láthatod. Adj még időt!

Erisi felsóhajtott mellette a sötétben.

- Lehet, hogy most ez a legokosabb, nem számít, mit akarunk. Most csak időre van szükségünk.

Corran Erisi árnyékára mosolygott.

- Hogy tudsz ennyire logikus maradni? Nem kellene megszégyenültnek érezned magad?

- Talán igen, de nem mindig engedhetem meg magamnak, hogy kordában tartsam az érzelmeimet - vállat vont. - Éppen most döntöttünk úgy, hogy elhalasszuk a kapcsolatunk természetére vonatkozó döntést. E tekintetben szégyent kellene éreznem, de nem hiszem, hogy egy ilyen érzés használna a kapcsolatunknak.

Corran bólintott.

- Igen, minden tekintetben igazad van.

- Akkor hát én most itt hagylak...

- Ne! - Corran elkapta a lány térdhajlatát. - Most elmegyek, sétálok egyet, hogy összerendezzem a gondolataimat. Van kulcsom, úgyhogy vissza tudok jönni. Nem tudom, az mikor lesz.

- Én meg nézek valami ennivalót. Előbb visszaérek, mint te, hacsak nem botlom egy hapan hercegbe, aki elragad, hogy távoli bolygójának hercegnőjévé tegyen. Bánkódnál utánam?

- Pillanatnyilag azt hiszem, igen - Corran felállt, és lehajolt, hogy homlokon csókolja Erisit. - Kösz, hogy ilyen megértő vagy.

- Kösz, hogy hagytál megértőnek lennem.

***

Jobbára az érzelmeitől vezérelve, mint józan gondolataitól, Corran otthagyta Erisit a lakásban, beszállt a liftbe, és megnyomta a legalsóbb szint gombját. Ez jóval mélyebbre vitte, mint ahol Rimával találkozott. A külsőre lehangoló sikátorok nem is voltak olyan rossz állapotban, noha a legmélyebb szintet testesítették meg, ahol Corran a Coruscantra jövetele óta valaha is járt.

Vállát behúzva, kezét mélyen banthabőr dzsekije zsebébe süllyesztve elindult. Nem érdekelte, merre jár, csak mehessen. A séta nem követel túl nagy szellemi igénybevételt, így bőven marad kapacitása olyasmiről elmélkedni, ami nincs összefüggésben immár egy hónapja tartó küldetésével.

Megpróbálta felderíteni kellemetlen érzéseinek forrását, de a választ nem találta meg. Ehhez nyilván sok köze volt a coruscanti tartózkodás miatti feszültségnek. Bár megtették a kellő elővigyázatossági lépéseket, a tény, hogy Kirtan Loor majdnem megpillantotta, azt jelentette, mindegy, mennyire óvatos az ember, előbb-utóbb elfogy a szerencséje.

Corran elmosolyodott. A CorScenél átfogalmaztak egy ősi jedi közmondást, hogy válaszolhassanak a bűnözőknek, akik azt tartották, hogy azért kapták el őket, mert elfogyott a szerencséjük. A jedi lovagok azt tartották, hogy olyasmi, hogy szerencse, nem létezik, csak az Erő van. Ők azt mondták a bűnözőknek, hogy olyasmi, mint rossz szerencse, nem létezik, csak a Koréliai Biztonsági Erők vannak.

Most még az sincs.

A Coruscanton szerte mindenfelé olvasható fényújságok híreiből megtudta, hogy a Diktátum feloszlatta a CorSecet, a javait és az embereit pedig beolvasztotta a Közbiztonsági Szolgálatba. Könnyű volt belátni, hogy ennek az volt az oka, hogy kiszűrjék a Diktátumhoz kevésbé lojális egyéneket, de bármi is volt a célja, Corran számára azt jelentette, hogy múltjának egy újabb szelete vált semmivé.

Felemelte a kezét, de az aranymedált nem találta. Cracken tábornok azt mondta, hogy ha megtartja, az nagyban veszélyeztetheti a küldetés sikerét, ezért Emtri gondjaira bízta. Tudta, hogy a droid biztonságban megőrzi a számára, és ennek tudata legalább annyira megnyugtatta, mintha ott érezte volna a mellén az érmét. Az érmére vésett jediarckép úgyis azt mondaná, hogy olyasmi, mint szerencse nem létezik

Úgy tűnt Corran számára, hogy elveszítette az élete értelmét. A CorSec-es időkben a dolgok olyan egyszerűnek látszottak. Tudta, kicsoda, és a környezetében mindenki ugyanúgy tudta. És bár a dolgok nem mindig voltak egyértelműen feketék-és-fehérek, vajmi kevés szürke árnyalat adódott. Nem volt nehéz megbirkózni a feladatokkal, ami azt jelentette, hogy könnyebb volt a lényegre koncentrálnia. Ha számba veszi az elmúlt öt évben az életét meghatározó kaotikus eseményeket, a negatív oldalon összpontosul a zöme. Az apja meghalt. Otthagyta a CorSecet, a barátai eltűntek. Menekülése során különféle személyazonosságok mögé bújt. A kiképzés kemény hónapjai után - amikor sorozatosan csak egy hajszál választotta el a haláltól -, most itt van a Coruscanton, és pontosan olyasvalakibe botlik, aki majdnem lebuktatja. Nem repülhet. Nincs meg a talizmánja, és azon kapja megát, hogy hiányzik Füttyös, Mirax, Ooryl meg a többiek.

Megborzongott. Ha csak a negatív dolgokat nézem, akkor jó okom van arra, hogy rejtve maradjak Hogy visszanyerje élete elveszettnek hitt értelmét, külön kell választania azokat a dolgokat, amiket irányítani tud.

Semmi más nem számít, mert azokra nem tud hatni. Csak a rendelkezésére álló lehetőségek manipulálásával tudja megőrizni pozícióját.

Ez pedig azt jelenti, hogy a küldetésre kell koncentrálnom. Azért vagyok itt, hogy felderítsem a biztonsági rendszereket, tehát azt kell tennem. Bólintott, és észrevette, hogy sétája során messzebbre és mélyebbre jutott, mint szándékozott. Korélián Coronet Citynek is van néhány lerobbant kerülete, de azok makulátlannak tűntek azzal összehasonlítva, ahol Corran találta magát. És itt semmit nem tehet a küldetés sikere érdekében - mivel a Birodalmi Biztonsági Erők ilyen mélyre nem merészkednek. Elhatározta, hogy tovább áll. Ehhez át kellett botorkálnia egy halom siklóbringa között, ami egy kantin fala mellett várakozott. Ha valaha volt is valamilyen felirat a falon vagy az ajtón, hogy miféle hely lehetett ez, az már régen lekopott onnan. Csupán egy hologram vibrált a bejárat felett: egy fehér, rohamosztagos-sisakot ábrázolt, ami rendszeres időközökben négyfelé, majd egészen apró darabokra hasadt. Ennek jelentése egy percig elgondolkoztatta. Hamarosan leért egy lépcsőn, ahol narancssárga fényözön fogadta, és végre egy felirat: „Főhadiszállás”, vagy valami hasonló, mert a betűk jócskán vibráltak.

Corran néhány seloniai nyomába szegődött, hátha azok elvezetik egy világosabb és jobb atmoszférájú helyre. A folyosó kiszélesedett, majd egy előtérbe torkollt, ami mögött ott volt a háromszögletű alaprajzú bár. A vastag füstben Corran ki tudta venni az asztalokat, és a háttérben a bokszokat. Az egyik sötét sarokban fekete függönnyel takart ajtó lapult, nyilván a hely kellegéből fakadóan a kuncsaftokra vadászó hölgyek számára fenntartott zugokat rejtette. Az ajtó mellett lövésnyomok sorakoztak. A padlótól egy méter magasságban kezdődtek és egy átlagos rohamosztagos fejének magasságáig tartottak. Corran ezt részben megnyugtatónak tartotta, ugyanakkor nem tudta összeegyeztetni a hely szellemével. Minél előbb kijutok innen, annál jobban fog tetszeni ez a hely.

Igyekezett lazának látszani. Amint a bárpulthoz ért, a kezét lassan kivette a zsebéből, és leült az egyik szélső székre. Egy erős felépítésű, ujjatlan tunikát viselő quarren nőstény támaszkodott a pultra közvetlenül előtte.

- Látom, eltévedtél.

Corran egy pillanat alatt felidézte magában a CorSec-es időket, amikor rendszeresen jártár Coronet City kantinjait.

- Ha gondolkodni akartam volna, nem ide jövök. Egy lominsört - elég határozottan szólt a nőre ahhoz, hogy megváltoztassa a róla kialakított véleményét. Miközben megfordult, hogy teljesítse a rendelést, csápjai alatt valami káromkodásfélét dünnyögött. Corran rájött, hogy az öltözete túl jó állapotban van ahhoz, hogy beleférjen az itteni képbe. A legtöbb vendég köpenyt viselt, no nem azért, hogy megfeleljen a divathóbortnak, hanem, hogy elrejtse a kilétét. Márpedig ilyen helyre többnyire olyanok járnak, akik nem szívesen fedik fel a személyazonosságukat.

A nőstény visszatért egy pohárka sörrel, aminek a fele hab volt. Corran néhány kreditet dobott az asztalra, ami nyomban eltűnt a szürke kézben. Beleivott a sörbe és megállapította, hogy nem is olyan rossz, mint számította, noha egy kis hűtés a javára vált volna. A helyiségben található legkisebb pohárban kapta a sört, nyilván látszott rajta, hogy nem ugyanazzal a mértékkel issza a sört, mint a vendégek zöme. Tudta, hogy még egyszer nem fogják kiszolgálni, és azt sem nézik el, ha sokáig ücsörög az itala felett.

Ugyanezen okból, ha megpróbálna kisétálni, a törzsvendégek úgy körbefognák, mint verpint a kitinpáncél. Ha elfutna, ugyanazt érné el, mintha nyíltan mutogatná a kreditjeit, vagy kigombolná a dzsekijét, hogy lássák, nincs nála fegyver. Egy percig fontolgatta, hogy vásárol valakitől egy kábítót, de akkor közvetlen kapcsolatba kerülne egy fegyveressel, aki nyilván egyszerűbbnek tartaná lelőni és kifosztani őt, mint eladni neki egy stukkert.

Corran tehát a bárpultnak támaszkodott, és belekortyolt a sörébe. Rájött, hogy nem a legkedvezőbb helyzetben van, és lassan körbefordult, hogy felmérje a potenciális veszélyforrásokat. Tucatnyi bűnöző képmása kavargott az agyában. A jelenlévőket elsődlegesen a fajuk szerint osztályozta, majd aszerint, hogy láthatóan mennyi érdeklődést mutat iránta, amikor ránéz. Hétméteres körzetben két elsőosztályú nehézfiút számolt meg, fél tucat másodosztályú csirkefogót, meg egy gamorreait, aki a láttán annyira megijedt, hogy Corran ösztönösen CorSec-es emlékei között kezdett kutatni, hogy vajon miféle bűnöző lehet az illető. Elsápadt, és elindult a bal oldali hátsó ajtó felé.

Micsoda? Corran hunyorgott, megrázta a fejét, majd kimeresztette a szemét. A kavargó füstben megpillantott egy magas alakot. Vele szemben ült, köpenyt, kalapot viselt. Tycho Celchut látta. Lehetetlen.

Oldalt pillantott, majd harmadszor is odanézett. Akihez beszélt, előtte állt, így részben eltakarta az egység másodtisztjét. Megpillantva az alakot már nem is érdekelte Tycho Celchu, mert a füst és a félhomály ellenére is tudta, hogy az illető csak egyvalaki lehet.

Kirtan Loor.

Corran megitta a sörét, és lassan megkerülte a bárpultot. Loor és Tycho! Birodalmi ügynök! Tudhattam volna...

Nekiütközött egy hatalmas termetű trandoshainak, és lepattant a hüllő pikkelyes hasáról. Valaki megragadta a vállát, és már érezte is a fegyver csövét a bordái között. A trandoshai elzárta a menekülés útját.

- Sehova nem mész, haver...

Corran oldalt fordult, de nem tudta kivenni, ki szegezi neki a fegyvert. Csak annyit tudott megfigyelni, hogy az illető köpenye alatt komlink lapul, és belőle egy drót vezet a jobb füléig. Amikor ismét balra fordult, látta, hogy a köpenyes alak eltűnik a hátsó ajtón át. Tychónak nyoma veszett.

Corran teljesen kétségbe esett, de tudta, hogy a dolgok még ennél is rosszabbra fordulhatnak. És fordultak is. Mégpedig pillanatok alatt.

Az ajtó mögül, amely elnyelte a köpenyes alakot, előkerült egy tiritarka ruhába öltözött fickó. A füstben Corran nem tudta kivenni, hogy ki lehet az, mígnem egészen közel ért, és a fény megcsillant rombusz alakú pupilláján.

Corran megrázta a fejét.

- Hogy érzed magad, amikor nincs nálad fegyver?

Zekka Thyne nem vesződött azzal, hogy elmosolyodjon.

- Egyre gondoltunk - hátranyúlt, és maga mellé vonta Inyri Forgét. A lány szótlanul átnyújtott neki egy kábítót. - Na persze, most már van fegyverem, és ötletem is, hogy mit kezdjek vele.

HUSZONHÁROM

Bár Gavin Darklighter a menet élén haladt, ebben vajmi kevés örömet lelt. Átkutatták, a kábítóját elvették. A gotal mögötte lépkedett és időnként megbökte kábítójának csövével. Asyr Sei’lar jobb felől mellette haladt. Ritkán nézett rá, de olyankor Gavin gyűlöletet látott sugározni az ibolyaszín szemekből.

Vele egy időben a többi Zsiványt is elkapták. Amint kifelé igyekeztek, a kantin vendégei utánuk özönlöttek. A Zsiványok megtarthatták a fegyvereiket, csakhogy a tárakat elvették tőlük, így a fegyver nem volt több különös formájú bunkónál. Láthatóan Shiel volt a legmérgesebb, de Aril és Ooryl két oldalról közrefogta, nehogy verekedés törjön ki.

Asyr egy sor folyosón és lépcsőn át vezette őket, amin viszonylag gyorsan és könnyen lejutottak a város legalsóbb régióiba. A Gavin és Shiel által felderített sikátorokkal ellentétben ezek az átjárók ilyennek épültek, nem építődroidok vájták ki őket utólag. Nem látszott túlságosan újnak - és valószínűleg nem is volt annyira új, mint mondjuk az Idegenek Szövetsége -, de Gavin elképzelése szerint azután készülhetett, hogy egy huttnak, vagy valamelyik gazembernek sikerült megvesztegetni a tervezőket, hogy programozzák bele az építődroidokba.

Útjuk egy tágas, téglalap alakú raktárhelyiségben ért véget, amibe a rövidebb oldalán lévő kettős ajtón át jutottak. A tágas térben elszórtan mindenféle formájú viskók sorakoztak. Ferrobeton blokkokból, duraplast ládákból, törött acélüveg lapokból és szakadt rongyokból tákolták össze valamennyit. A nagyobb testű lények ugyanilyen viskókban laktak, csak azok méretüknek megfelelően nagyobbak és ormótlanabbak voltak. A kisebb termetűek, mint a sullustaiak, az ugnaftok és a jawák, a felsőbb szinteket foglalták el. Gavin el tudta képzelni, hogy a feje felett tízméternyire mi folyhat, de a félhomályban még a mozgó alakok sziluettjét sem tudta kivenni.

A bothai a középen található tisztásra vezette őket. A hosszanti falat széles harmonikaajtók tagolták, ezek most sorban kinyíltak. Gavintól balra az egyik elég nagy volt ahhoz, hogy bármilyen humán teremtés közlekedni tudjon. A közelben néhány felfegyverzett twi’lek és rodiai lebzselt. Mivel az ajtók elég nagyok voltak ahhoz, hogy repulzív járművek is átférjenek rajta, Gavin arra gondolt, hogy valahová kiviszik őket a városba.

Asyr megállította Gavint a tisztás közepén. Az idegenek lassan félkörben gyülekeztek mögöttük. A Zsiványok Gavinnal együtt a félkör közepén álltak. A gotal odalépett egy emelvényhez, ami a durabeton padlóból állt ki. Felkapott egy kalapácsot, ami egy kötélen lógott, és a poszt lapos tetejére sújtott vele.

Nehéz, morajló hang szállt fel, és lassan betöltötte az egész helyiséget. Gavin érezte, hogy a vibrációtól megremeg a padló. Mindenfelé kíváncsi arcok bukkantak elő az üregekből, ajtókból, benyílókból. A gotal még egyszer lesújtott, és ezzel még több lényt csalt elő a vackából. Még egy harmadik jelet is leadott, azután eldobta a kalapácsot.

Valahol a távolban felmorajlott egy motor, és Gavin a feje fölött megpillantott egy lassan ereszkedő kabint. Kábelek lógtak róla, és a falra erősített síneken kúszott lefelé. Fényeket látott az oldalán, amik később ablakká és ajtóvá formálódtak. Amikor a lebegő ház padlót ért, kinyílt az ajtaja, és egy devaroni hím lépett ki rajta. A fekete köpeny, amit viselt, teljesen elrejtette az alakját, csupán a ruha nyílásában villant elő vékony csíkban hasának és mellének vörös bőre.

Asyr fejet hajtott.

- Dmaynel, elhoztuk neked a legmegátalkodottabb embert, aki valaha az Invisecbe jött, hogy gúnyt űzzön belőlünk.

Fehér fényfoltok villantak meg a devaroni fekete szarván. Előrelépett, és a kezébe fogta Gavin állát. Körmei belemélyedtek Gavin húsába, de ő meg sem rezzent, és el sem húzta a fejét. Mereven a devaroni szemébe nézett, és igyekezett palástolni a félelmét.

A devaroni elmosolyodott, elengedte, és hátralépett.

- Bölcsen döntöttél, Asyr. Ez még fiatal és a fajtájának standardja szerint jóképű. A teste mindent el fog mondani, amit el akarunk mondatni vele, sőt még többet is.

- És tényleg - mondta Nawara Ven. - Majd elmondja nekik, hogy minden tekintetben sokkal felsőbbrendűbbek valamennyiünknél.

- Te ki vagy?

A bothai mogorván nézett rá.

- Mi öten ezzel az Emberrel voltunk.

Dmaynel Gavin mögé pillantott.

- Ti öten a barátai vagytok?

- Igen, és büszkék vagyunk rá - Nawara Ven Gavin baljára állt. - Hat standard hónapja ismerem őt, de a mindenkori legjobb barátomnak tartom.

A devaroni összefonta a karját a mellén.

- Közülünk nem sokan vallják be nyíltan, hogy egy ilyen bigott a legjobb barátjuk.

Nawara elmosolyodott.

- A te szemedben mit bizonyít az, hogy valaki bigott?

- Nem akart táncolni velem - horkant fel Asyr.

A twi’lek széttárta a karját.

- Hát persze, erről el is feledkeztem. Ha valaki nem táncol, akkor nyilván bigott. És mi van, ha én nem teljesítem a kérésedet? Akkor én is bigott vagyok?

- Te ővele vagy.

- Az ember nősténnyel, igen - bólintott Nawara lassan. - Tehát nekem is jó okom lett volna arra, hogy kikosarazzalak.

Asyr idegesen elsimította az arcán a szőrt.

- Igen, ez igaz.

- Nem lehetséges, hogy ennek az Embernek is jó oka volt rá?

- De igen. Az, hogy bigott.

- A te következtetésed nem bizonyítékokon alapul, drágám - Nawara széttárta a karját, hogy valamennyi idegen figyelmét magára vonja. - Nincs más ok a cselekedetére, csak a bigottság? Talán nem is tud táncolni. Talán van valakije a messzi távolban, akit szeret. Vagy egyszerűen csak allergiás a bothai szőrre.

Asyr ujjával a gotalra mutatott.

- De Mnor Nha azt mondta, hogy megkönnyebbülést érzett, amikor távoztam. Örült, amiért nem kell hozzám érnie, és a társaságomban lennie.

- Igazat beszéltem, Dmaynel. Pontosan ezt éreztem.

Nawara kihúzta magát, és a gotal felé fordult.

- Mondd csak, Mnor Nha, ez az Ember akkor is megkönnyebbült, amikor a rohamosztagosok elhagyták a kantint?

- Igen - válaszolta a gotal némi tétovázás után.

- Tehát, amikor valamilyen veszély elmúlik, az ember megkönnyebbülést érez - Nawara megfordult, és Asyrra mosolygott. - Nem lehetséges, szépséges Asyr Sei’lar, hogy ez az Ember úgy érezte, ugyanolyan fenyegetést jelentesz a számára, mint a rohamosztagosok?

- Én nem vagyok rohamosztagos - emelte fel a fejét a bothai.

- Küllemre nem is, de attól még veszélyes lehetsz - a twi’lek megveregette Gavin vállát. - A barátom nagyon fiatal, és te nagyon szép vagy. Megkömyékezted. Lehengerelted. Erőszakosan érdeklődtél iránta. Becserkészted. Mindettől megijedt. Nyilván olyasvalamit láttál meg benne, amivel szerinte nem is rendelkezik, és ettől aggódni kezdett. Távozásod azt jelentette, hogy sosem fogod megtudni, mekkora csalódást okozott volna, ha kiderül, hogy nem felel meg az elvárásnak. A távozásod miatti megkönnyebbülése nagyon is érthető volt.

Gavin rábólintott Nawara okfejtésére, és látta, hogy a többiek is bólogatnak. Nawara közel járt az igazsághoz, bár a lényeget nem mondta ki. Sokkal nyilvánvalóbb, hogy Gavin megkönnyebbülése a küldetésnek szólt, amit végül is nem kellett kompromittálnia. Tekintettel arra, hogy az Idegenek Szövetsége a Birodalom ellen szervezkedett, teljesen bizonyos, hogy a raktárhelyiségben ott van a birodalom beépített ügynöke.

- Még hogy én fenyegetést jelentettem a számára? - vonta össze violaszín szemét Asyr. - Ez baromság. Hogy hiheti bárki is, hogy én fenyegetést jelentek?

- Tényleg, hogyan? - Nawara összevonta a szemöldökét. - Nem lehet, hogy ez az Ember hallott a bátor bothai emberekről, akik feláldozták magukat, hogy a második Halálcsillagról szóló híreket eljuttassák a Lázadókhoz? Hogyan találkozhatna annak a fajnak a képviselőivel, akik a császár halálát okozták? Nem, igazad van, ez lehetetlenség.

Az igazi kérdés persze az, hogy vajon miért lát benned vagy bennem, vagy bárki másban fenyegetést? Lehetséges, hogy találomra történt kiválasztása, szegénye indokkal történt halálra ítélése sokkal inkább a Birodalom módszereit juttatta eszébe? A Birodalomét, amit te is annyira gyűlölsz? Lehetséges, hogy a küldönc szerepe nem túlságosan tetszett neki? Lehetséges, hogy a tetteid alapján nem tudott különbséget tenni közted és a Birodalom között?

- Ez abszurd.

- Azt hiszed, Asyr? - Nawara megfordult, és a bámészkodókra pillantott. - Ha úgy cselekedtek, ahogyan a Birodalom, akkor rátok is úgy fognak nézni, mint a Birodalomra.

A devaroni egy kézlegyintéssel elutasította az elméletet.

- Ez közülük való. Öljétek meg, és adjátok nekik a tetemét!

- Nem! Ő közülünk való! - rázta meg a fejét a twi’lek hevesen. - Ti a Birodalom által elkövetett gyilkosságok és a rossz bánásmód ellen tiltakoztok, de az emberek is legalább annyit szenvednek a Birodalomtól, mint ti. Igen, a kalamárik, a gamorreák és vukik mind rabszolgák, csakhogy az ő világukat nem semmisítették meg, mint az Alderaant. És mi mérte mostanáig a legnagyobb csapást a Birodalomra? A Lázadók, igen, és az emberek közéjük tartoznak. Közülünk hányan tagjai a Lázadóknak, és hányan ontották vérüket a Yavinnál? Hányan fagytak mag közülünk a Hothon? Hányan vesztek oda a Derra IV-nél?

A felsőbb galériák valamelyikéről egy hang lekiáltott.

- Mi ott voltunk az Endornál. Egy kalamári vezette a flottát. Részt vettünk a Birodalom elleni háborúban.

- Igaza van - károgta Asyr. - Ott voltunk az Endornál, bothaiak nélkül nem történt volna meg az endori csata. Egy sullustai vezette a Millennium Falcont, ami kinyírta a Halálcsillagot. Nem jó a szöveged.

Nawara lassan elmosolyodott.

- Igen, ott voltunk. De emberek tüzeltek a Halálcsillagra. Emberek ölték meg a császárt. Tehát nem jogos a reklamációd. Mi nem lettünk volna az Endornál, ha az emberek nem kezdik el a Lázadást, és nem adják vérüket az első ütközetnél. Az emberek engedték meg, hogy részt vegyünk a harcban az oldalukon, ők fogadtak minket tárt karokkal. Ezt az Embert itt bigottsággal vádoltad, amiért megkönnyebbülést érzet, amikor magára hagytad, most mégis úgy bánsz vele, mint a Birodalom lojális alattvalójával, pedig már tudod, hogy emiatt téged is annyira fog gyűlölni, mint a Birodalmat.

Dmaynel vállat vont.

- Ha annyira gyűlöli a Birodalmat, miért nem odakint harcol, miért itt bujkál?

Nawara egy másodpercig tétovázott, Gavin pedig a fejét rázta. Ne veszélyeztesd a küldetés sikerét. Inkább öljenek meg, de ne derüljön ki, hogy itt vagyunk. Túl sokan hallanák az érvelésünket.

A twi’lek megvakarta az állát.

- És mi van, ha demonstrálná a Lázadókhoz való hűségét?

Dmaynel vállat vont.

- A Lázadók nagyon messze vannak. Évek telnének el, mire kapcsolatba lépek velük. Addigra ez az affér elveszíti a jelentőségét. Addig pedig jó lesz hírvivőnek, hogy a Birodalom megtudja, nem tűrjük tovább a zsarnokságát. Öljétek meg!

A gotal gondosan célzott, de mielőtt meghúzhatta volna a ravaszt, a Gavintól balra eső ajtó mögül heves tűzharc hangjai hallatszottak. Az ajtó leszakadt, és maga alá temette az őrt álló twi’lek és rodián őrt. Egy ubrikk HAVr A9 Lebegő Erőd henger formájú teste jelent meg a nyílásban. A repulzor ereje a padlóhoz nyomta az ajtólapot, minek következtében sötét folyadék szivárgott alóla. A lövegtorony lassan megfordult, és az ágyú csöve a két reflektorral egyetemben a devaronira szegeződött. A jármű nyomában két tucat rohamosztagos özönlött a raktárhelyiségbe.

A vezérlőfülkében derengő fényben jól látták, hogy az erőd parancsnoka mikrofont tart a szája elé.

- Ez illegális gyülekezet, tegyék le a fegyvereiket és oszoljanak, amíg lehetőségük van rá! Ellenkező esetben azt teszem, amire számítanak.

HUSZONNÉGY

Wedge elmosolyodott, mialatt a fehérhajú nő belépett az ajtón, amit Iella kinyitott előtte.

- Az Ideiglenes Tanács komolyan gondolhatta, hogy elfoglalja a Coruscantot. Azért vagy itt.

Wedge kezet nyújtott.

- Régen találkoztunk, Winter, meg tudnád pontosan mondani, mikor is?

- Meg, Antilles parancsnok. És pontosan ezért vagyok én is itt - kezet rázott vele, majd Iellát is köszöntötte, végül Pash felé bólintott. - Te biztosan Cracken tábornok fia vagy.

- A legendás Winter. Megtisztelve érzem magam - Pash meghajolt feléje.

Mirax felállt és kezet rázott Winterrel.

- Én Mirax Terrik vagyok.

- És nekem miattad kellett idejönnöm - bólintott Winter és Iellához fordult. - Az aktáinkban nincs róla semmi kompromittáló.

Pash a szemöldökét ráncolta.

- Lévén az apám fia vagyok, volna egy kérdésem, amire lehet, hogy nem fog válaszolni, mindazonáltal felteszem. Antilles parancsnok és én mindvégig Iellával és Miraxszal voltunk, és nem vettük észre, hogy Iella kapcsolatba lépett volna önnel. Honnan tudta, hogy ide kell jönnie?

Winter elkomolyodott, s ettől még inkább hasonlított Leia hercegnőre.

- A ruhaüzletben használt adattábla egyes adatai, úgy mint a ruha színe, mérete, egy különleges csatornán át kódjelként működnek. Ezek a város bizonyos pontjain, jelen esetben a mozgójárda közelében módosítják a fényreklámok impulzusait. Ezekből én ki tudtam olvasni, hogy most ide kell jönnöm. Ezt egy rendkívül bonyolult rendszer működteti, de eddig még kifogástalanul bevált.

Wedge elismerően bólintott.

- Nagyszerű, hogy be tudnak jutni a Coruscant központi komputerébe.

Winter a fejét rázta.

- Nem tudunk. A biztonsági rendszer túl kemény ahhoz, hogy simán be- vagy kijussunk a rendszerből. A központi számítógép közel egy tucat alközpontra válik, ami remek kis hátteret biztosít, noha az egészet jobbára csak adminisztrációs és kereskedelmi célokra használjuk. A szokásos útvonalon be tudunk lépni, de nem tudunk belepiszkálni.

Iella visszaült a helyére.

- De ha meg tudnánk bénítani a központi komputert, már nyerők vagyunk, mert az vezérli a legfontosabb védelmi berendezéseket, úgymint a pajzsot meg a felszíni véderőket.

- A lényeg a pajzson van - mondta Wedge, és letelepedett a kanapé Miraxhoz közelebbi karfájára. - Ha sikerül kikapcsolni, érzésem szerint a lakosság zöme változásokat követelne a kormányzatban.

Winter leült Iella mellé.

- Az általános biztonság itt nem olyan szigorú, mint azt az ember Ysanne Isardtól elvárná. Vegyük például a Császári Palotát! Négy órán át üldögéltem a promenádon, iszogattam a kávémat, és semmi érdekeset nem láttam. Csupán akkor lett meleg a helyzet, amikor egy Intel-tiszt megjelent. Attól tartottam, hogy az egyik emberem nekiront Loornak, de vissza tudta fogni magát.

- Kirtan Loor itt van, a Coruscanton? - vonta össze a szemöldökét Iella.

Winter bólintott.

- Ez úgy hangzik, mintha Corran hatással volna Loorra - vonta fel a szemöldökét Mirax.

Iellának leesett az álla.

- Te ismered Corrant? - Mirax felnézett, először csak döbbenten, azután kíváncsian. Majd mindketten Wedge felé fordultak.

- Corran itt van? - kérdezte Mirax.

- És a Zsiványkommandó tagja? - toldotta meg Iella. - Füttyös még vele van?

Wedge feltartotta a kezét.

- Pontosan nem tudom, hol, de itt van a Coruscanton. Iella, én tudom, hogy a partnere voltál a CorSecnél. Nem árultam el, hogy a Zsiványkommandóban van, mert magadtól nem jöttél rá, és ez azt sugallja, hogy az Új Köztársaság hírszerzése nem közölte veled. A küldetés bizalmas jellege miatt, meg minden.

- Corran Horn itt van, de droid nincs vele - bólintott Winter.

- Honnan tudod, hogy Füttyös egy droid? - kérdezte Mirax.

- Két éve Corran meglógott a CorSectől egy X-szárnyúval meg egy R2-es egységgel. Bevetésre ment, de nyoma veszett. Másfél év múlva csatlakozott a Zsiványkommandóhoz, és kiderült, hogy rendkívüli képességű pilóta. Ez már a gyakorlatok során bebizonyosodott. Az R2-est nyilván megtartotta, és onnan gondolom, hogy a kérdés a droidra vonatkozott, mert egy X-szárnyúban vajmi kevés hely van a kedvenc állata számára.

- Jól következtettél - dőlt hátra Mirax.

- Köszönöm.

- Corran Erisivel van itt - feszengett Wedge.

- A bactakirálynővel - morgott Mirax.

Iella rápillantott.

- Ahogyan ezt mondtad... de te Booster Terrik lánya vagy. Te meg Corran csak nem...

- Csak barátok vagyunk.

Iella felnevetett.

- Ezt a mondatot nem most első ízben hallom ilyen hangsúllyal. Tudnék mesélni.

- Corran nélkül azt hiszem nem lett volna okos dolog idejönnünk - Wedge Winter felé fordult. - Mirax belépési kódját kiszúrták. Egyelőre nem távozhat innen, de az embereket kirakta. Gondolom, az osztagom többi tagját hozta.

- Mindenkit, még Oorylt is. A Láthatatlan Szektorban vannak, legalábbis ott hagytam őket.

- Kösz. Most megpróbáljuk kideríteni, hogy Miraxot véletlenül kapták el, vagy a biztonságiak tudtak a hadműveletről. Van valami probléma Corrannal és Erisivel?

- Semmi - mondta Winter némi gondolkodás után. - Már az első napoktól szemmel tartjuk őket, hogy a birodalmiak nem érdeklődnek-e utánuk, de eddig minden rendben van. Az embereim az Invisecben is figyelik a birodalmiak mozgását. Úgy néz ki, gamoreákat és quarreneket gyűjtenek be, de nem tudni miért.

Mialatt Winter beszélt, odakint fények kezdtek viliózni, és Wedge nyomban az ablak felé fordult. Vörös és zöld kábító lövedékek robbantak. Egy ideig nézte a jelenetet, próbálta kitalálni, mi történik, és amikor összeállt a kép, egyszerűen leesett az álla.

- Mindenki a földre!

Mivel nem volt ideje magyarázkodni, megragadta a kanapé támláját, és a földre rántotta. Mirax elvesztette az egyensúlyát, széttárta a karját, és egyik kezével megragadta Pash ingét. A lábát védekezően felrántotta, és ezzel önkéntelenül is segített Wedge-nek felborítani a kanapét.

Az majdnem rázuhant. Oldalt ugrott, Mirax felé, s közben igyekezett biztonságba helyezni a lábát. Kezével a fejét védte, mert hatalmas ütésre számított, de jobbára csak megijedt. Simán padlót ért. Remélem, a kanapé elég fedezéket biztosít.

Odakint a siklóbringa, amit közeledni látott, tompa huppanással rohant neki az üvegacél falnak. Az utasa az egyik irányba repült, a járgány pedig áttörve a falat berohant az épületbe. A jelenetet Pazar, halálos csillámeső zárta le, ami önmagában is ironikus volt, mivel a házakat biztonságosra építették.

HUSZONÖT

Corran a jobb oldalán álló alak felé dőlt, de fogva tartója a fegyverével visszatessékelte. Aztán jobbra húzódott, és amikor már nem érezte az oldalában a fegyver csövét, egy lépést hátrált. A jobb oldalt álló alak meghúzta a ravaszt, és egy skarlátvörös energiasugarat döfött a trandoshai hasába. A hüllő lepillantott a hasán füstölgő lyukra, majd az asztalra roskadt.

Corran bal kézzel megragadta a kábítót, és megrántotta. Ugyanakkor felhúzott könyökkel a fickó szájára és orrára sújtott. Megrántotta a fickót, hogy az Zekka Thyne és közé kerüljön. Végül kitépte a fegyvert a kezéből, és egy rúgással Thyne felé lökte.

Nem volt rá kíváncsi, mi történik, inkább megfordult, és cikkcakkban futva a kijárat felé rohant. A helyiséget fegyverek robaja töltötte meg. A lába, a feje mellett vékony sugarak suhantak el, és fényes gömbök formájában csapódtak az ajtó körüli falnak. Felidézte magában az idefelé látottakat, majd egy bukfenccel a földre vetette magát, végül felállva nekivágott a félhomályos lépcsőnek. Jobb kezébe kapta a fegyvert, és a válla fölött hátranyúlva elengedett egy sorozatot, hogy megállítsa az üldözőket.

Kirohanva az utcára, lerúgta az első rodiánt a siklóról, aminek a nyergébe pattant, és sebességbe tette. Megrántotta a gyorsítót, és nekilódult a legközelebbi szűk sikátornak, amin át, remélte, meglóghat a környékről. Sajnálta, hogy nem lőtte le az ajtó előtt álló másik katonát, mert hátrapillantva az üldözőjére nyilvánvalóvá vált, hogy mulasztása az életébe kerülhet.

Ha már meg kell halnom, akkor inkább én döntöm el, mikor és hogyan teszem. Amit a kantinban művelt, az tömény baromság volt, de szemben a halállal nem volt más választása. Nem volt kétséges előtte - ahogyan a kantin többi vendége előtt sem -, hogy Thyne meg fogja ölni őt. Ezt abból tudta, hogy a jobbján álló férfi tétovázott lőni. Elvenni Thyne elől az ölés lehetőségét ugyanannyi, mint Corran bőrében lenni.

Corran kuplungolt, a lábával sebességet váltott, majd jobb kezével meghúzta a gázt. A hüvelykujjával benyomta az „öngyilkosgombot”, ami rögzítette a gázt. Azután bebiztosította a fegyver csövét és ravaszát, végül a sikló elülső vezérsíkjait megdöntve felkapta a járgány elejét, és felhúzott a lebegő légballonépületek felé.

Nem emlékszem rá, hogy az Incom Zoom II mennyire érzékeny, de a rodiánoktól már láttam ezt a trükköt. Nekem jól jött. Lekuporodott a bringán, igyekezett azt közte és az üldözője lövései között tartani. Az Incom siklóba nem volt beépítve semmilyen fegyver. A kis kijelző a gyorsító és a kormánykar között folyamatosan mutatta az adatokat, de rodián nyelven, úgyhogy Corran nem sokat értett belőle. Amíg gyorsan megyek, mit számít?

Folyamatosan játszott a kormánnyal, hogy megnehezítse a nyomkövetést, aztán stabilizálta az irányt, és behúzott az egyik felsőbb kanyonba. Miközben a légballonok pányváit kerülgette, igyekezett minél messzebb kerülni a hegy formájú Császári Palotától. A vezérsíkok folytonos állítgatásával, testsúlyának áthelyezésével állandó mozgásban tartotta a siklót, így sikerült elkerülnie a mellette elsuhanó lövedéket. Némelyik sugár sokkal erősebb volt, mint amit egy kézi fegyver produkálni képes, ebből tudta, hogy valamilyen felfegyverzett jármű képében erősítés érkezett.

Hátranézett, de a sötétben csak a feléje suhanó energiasugarakat látta. Az üldözői egyre pontosabban céloztak, s Corran rájött, hogy minél feljebb megy, annál inkább megkönnyíti a dolgukat a nyílt terepen. El kell érnem, hogy kevesebbet lőjenek rám. Tehát lejjebb kell mennem.

Belekapaszkodott a kormánykarba, és hátrarántotta. A sikló éles ívben megfordult, és elsuhant a lakóépületek, irodák, sétányok mellett. Előrenyomva a gyorsítót, Corran balra dőlt, és felvitte a siklót két hatalmas torony közé. Ott jobbra dőlve megkerülte a hengeres tornyot, és lefelé vágott, az egyik kanyon irányába.

Körülötte a falakon lövedékek becsapódásai szikráztak. Corran balra húzott, visszavette a sebességet, és üresbe tette a gépet. Az irányváltó enyhe mozgatásával megállította a gép sodródását, és lebegni kezdett. Jobb kezébe fogta a fegyvert, és várt.

Két sikló bukkant fel, teljes sebességgel üldözték őt. Corran első lövése a jobb oldali orrát találta el. A bringa kontrollpanelje szikrázva kiégett. A robbanás kivetette a katonát a nyeregből, s a jármű farához csapta. A sikló füstölögve zuhanni kezdett a bolygó felé, utasa magához térve mást sem tehetett, csak kapálózott.

Corran célba akarta venni a másik járgányt, de az már felfelé tartott. Corran két lövése a katona lábát és az oldalkocsi konzolját találta el. A jármű nem esett szét, de az utasa jobbnak látta, ha kiszáll a képből és elhúzott. Corran visszatette a fegyverét, és elindult.

A monitoron valami villogni kezdett. Tudta, hogy rodiánul van, de ahogy a beszédet nem értette, úgy az írással sem boldogult. Ezek a fickók a bringán meg az oldalkocsiban komlinken át társalognak a többiekkel, így szinte mindenről tudnak, ami a városban történik Kezével a melléhez nyúlt, de nem találta a talizmánját. Magamra maradtam.

Nem hagyta, hogy eluralkodjon rajta a kétségbeesés. Mérsékelte a sikló sebességét, és fokozatosan egyre lejjebb ereszkedett, Coruscant alsóbb kerületeibe. Fogalma sem volt, merre lehet, de pillanatnyilag ez annyira sem érdekelte, mint az, hogy merre lehetnek az üldözői. Szerencsére a lövéseik fénysugara elárulta a hollétüket.

Három üldözőjével a sarkában lemerült az egyik sötét kanyonba, ott megfordult, és lőni kezdte előbbi útvonalát. Csökkentette a sebességét, majd a pányvákat óvatosan kerülgetve feljebb húzott, és kisurrant a passzázs kerek tetőnyílásán. Minimálisra csökkentve a sebességet lassan körözni kezdett a kerek nyílás körül. Elővette a kábítót, és várt. Az elsőnek mindjárt itt kell lennie.

Meg is jelent nemsokára, de mintha rakétán ült volna. Corran gyorsan rálőtt, de elvétette. Ezek szerint valaki figyelmeztette.

A siklóbringa fentről támadt rá. Az oldalkocsijának orrában valami fehéren villant, nem sokkal azután gépének fara erős ütést kapott. A jármű megingott, majd hátrafelé sodródott. Mivel rögzítette a gép vezérlését, az lassú spirálban a felszín felé zuhant.

Gyorsan visszakászálódott a nyeregbe, üresbe tette a gépet, és kihúzta a spirálból. Rajtam vannak. Hátranézett, hogy lássa, célba tudja-e venni őket, de a sötétben nem sokat látott. Mivel nem volt más választása, mintegy méteres szórásban leadott három lövést az Ikas-Ando Starhawk testére.

A Starhawk pilótája ráfeküdt a gépére, így elkerülte a lövedékeket. Corran ugyanakkor érezte, hogy a gépe lelassul. Gyorsan bekapcsolta a Zoom Il-t, és előrenyomta a gyorsítót. Jobbra fordulva elhúzott a lebegő Starhawk alatt. Húsz méter után megint érezte, hogy a vonónyaláb lelassítja.

A francba, a fickó nem eresztett el. Minden siklón van egy „holtember”-kapcsoló, amit ha kioldanak, leállítja a hajtóműveket. Ez azért van, hogy ha a pilóta meghal, vagy valami miatt nem tudja irányítani a gépét, a motorok leálljanak, és a gép ne rohanjon teljes sebességgel neki valaminek. Ezt biztonsági okokból építették be a gépekbe, de azon, amit Corran ellopott, volt a kapcsolónak egy öngyilkosállása, ami ilyen helyzetben bekapcsolva hagyta a hajtóműveket.

Corran teljes torlóerővel igyekezett elszakadni a Starhawktól, de a vonósugár miatt ez csak nagyon lassan sikerült. A trió ott maradt a nyomában, lassan körbezárta, de nyilvánvaló volt, hogy már hívtak segítséget, hogy teljesen körbezárhassák. Meg kell szabadulnom tőlük. Ki kell kapcsolnom a vonósugarat.

Corran beállította a Zoom Il-t és zuhanni kezdett. Sikerült is neki szintről szintre egyre jobban felgyorsulni, mígnem egy kanyonszerű légiút-elágazáshoz ért. Az üldözői utolérték, és lőni kezdtek rá. Corran megpróbált kacsázni, de mert a léghorgony fogta a gépét, ez nem sikerült.

Mérgében vicsorogva a siklóját ez elágazás sarkán az egyik épület felé irányította. Megcélzott egy kivilágított négyzetet, és arrafelé csalta a Starhawkokat. No lám, még a dolgukat is megkönnyítem. Arra számított, hogy a falhoz csapódnak és darabokra törnek. De ha nem is, nos, odabent van még elég fal.

Amíg közelebb nem ért, és meg nem pillantotta az ablakon túl mozgó alakokat, azt hitte, egy reklámablakot vett célba. Megpróbált feljebb jutni, de a lövések közrefogták. Egy pillanatig arra gondolt, hogy átrepül az épületen, majd kijön a túloldalon, de tudta, hogy az acélüveg lesodorná a járműről. El kell tűnni innen!

Az utolsó pillanatban Corran balra kapta a kormányt. A nyomában maradó Starhawk nekicsapódott az ablaknak. Erős lökést érzett, de a siklójával gyorsan átvágott a kereszteződésen, és célba vett egy másik homlokzatot. Hátranézett, és egy pillanatig már azt hitte, megszabadult az üldözőitől, de a gépe megremegett, és a lövések ott szikráztak a házak falán.

Hát ez már sok! Az acélüveg ahelyett, hogy elszakította volna a vonósugarat, lesodorta az oldalkocsit a siklóról. Az utasa eltűnt, de Corran nem tudta megállapítani, hová lett. Az oldalkocsi ott himbálózott mögötte a léghorgony végén, mint egy luftballon a zsinórján, de mert a kereszteződésben újabb hat sikló bukkant fel, nem maradt ideje arra, hogy lerázza.

Az oldalkocsi még bajt hozhat rá, mert a légkötele egy oszlop köré te- keredve kipányvázhatja Corran gépét. Élesre tervezte a fordulót, de kerülnie kellett a szűk átjárókat, mindamellett a gép sebességére is ügyelni. Ha túl gyorsan megy, az oldalkocsi nekiütközhet a falnak, és a sikló hátulja instabillá válik. Ha pedig lelassít, az oldalkocsi megelőzheti. A légkötél rugalmassága folytán fennállt az a veszély is, hogy gyorsításkor hátulról nekicsapódik, ha időben nem tér ki előle.

Az üldözői mindenesetre közre fogták. Corran tudta, hogy egy meghatározott hely felé terelik, és kétségbeesetten igyekezett másfelé tartani, de nem sok esélye volt. Hol lesüllyedt, hol oldalt manőverezett, hogy az oldalkocsit a falhoz csapdosva leválassza magáról, de az maradt.

Ha ezt túlélem, tanúsítani fogom az Ikas-Ando embereinek, hogy milyen strapabíró az általuk gyártott oldalkocsi...

Egy forduló után Corran látta, hogy fentről és oldalról újabb bringák érkeznek, és teljesen körülzárják. Bent rekedt egy széles sugárútban, aminek a végét úgy százötven méterre fal zárta le. Mivel más kijáratot nem látott, célba vette a fal alján lévő bezárt kaput. Akkor hát itt a vége. Mindössze két választása maradt, vagy nekiront a falnak és meghal, vagy szembeszáll velük és meghal.

Arra gondolt, hogy lelassít és szembefordul velük, de a mögötte suhogva repdeső oldalkocsi eszébe juttatta, hogy ez rossz ötlet. Még szétlapítana... hé, ez jó ötlet! Corran egyenesen a kapunak irányította a bringáját, és teljes sebességre kapcsolt. Húsz méterre a faltól visszavette a sebességét, az ég felé emelte a sikló orrát, és megfordult. Ettől előrelendült a nyeregben, majd belepréselődött az ülésbe. Amikor az oldalkocsi elhúzott alatta, megragadta a fegyverét és lejjebb ereszkedett.

Az oldalkocsi nekicsapódott a fém harmonikakapunak, és letépte a sínről, amin mozgott. A siklóbringa a harmonikakapu lehulló lamellái között besuhant az épület belsejébe. Az oldalkocsi szerencsére beszorult a kapu roncsai közé, és egy pendüléssel leszakadt a siklóról.

Corran minden igyekezetével menedéket keresett az épület belsejében, hogy elkerülhesse a rá záporozó energialövedékeket. Alig ért be a kapun, máris a nyomában voltak az üldözői. Felemelte a fegyverét, hogy a támadóira célozzon, de túl sokan voltak. Ez egy pillanatra megzavarta, mert eszébe jutott, hogy őt Zekka Thyne Fekete Napjának pribékjei üldözik, és nem értette, hogy a rohamosztagosok hogyan hagyhatták, hogy ebbe a csapdába betereljék őt.

HUSZONHAT

Gavin szakadó fém csikorgására és a helyéből kitépett ajtó csattanására kapta fel a fejét. Asyr mögött a Császári Erőddel szemközti oldalon megpillantotta, amint a kapu összeomlik, és egy vezető nélküli sikló ront be a raktárépületbe. Mögötte kábítók skarlátvörös energialövedékei záporoztak az érkező siklókról a rohamosztagosokra.

Amint a rohamosztagosok az első ijedtségen túlestek, visszalőttek. Gavin megragadta Asyr Sei’lart, és a földre rántotta. Amaz káromkodva fordult a hátára, hogy felálljon, de Gavin nem hagyta. A kör pereme felé vonszolta, a törmelékhalmok mögé. Egy halott duros - a melle közepén tátongó lyuk még füstölgött -, ledöntötte őket a lábukról. Gavin gyorsan lerázta magáról, és megragadta a duros elejtett fegyverét.

Gavin feltérdelt, és két lövést adott le egy katonára. Az első lövés megpörkölte a páncélját, a másik elzúgott a lába között. A rohamosztagos megfordult, és Gavinra emelte a fegyverét. Ó, nem, pontosan, mint a Talaseán.

Egy kéz megragadta, és a földre rántotta. Egy lövés ott hasított a levegőbe, ahol az imént Gavin volt, a második érintette a kölyök ruháját, de sebet nem okozott.

Asyr elengedte Gavin vállát, és a törmelék mögé bújva a rohamosztagosra lőtt. A mellén találta el, amitől az megperdült és a padlóra zuhant. Egy ideig még ott vonaglott, kezével a lyukat tapogatva a mellén, de már nem kelt fel többé.

A raktárhelyiséget zöld és vörös energianyalábok szelték át, a levegő megtelt az ózon, az égett hús és az olvadó páncél átható szagával. Az Erőd módszeresen végigpásztázta a raktár alsó szintjein berendezett hevenyészett szálláshelyeket. Az odúk sötét belseje egy pillanatra vörös fényben kivilágosodott, azután fekete füstbe burkolózva szétrobbant. A felsőbb szintek ráomlottak az alsókra, és élve temették maguk alá az ott tartózkodókat.

Gavin fel akart tápászkodni, hogy megint tüzeljen, de Asyr időben visszarántotta egy felettük elhúzó sikló elől.

- Húzd le a fejedet, mert még elveszíted!

- Egy perce még te is a fejemet akartad venni.

- Egy bigott nem mentette volna meg az életemet - vigyorgott a lány.

Gavin bal kézzel félretolta Asyrt, és leadott néhány lövést egy a fedezéke elől éppen előbújó rohamosztagosra.

- Nem maradhatunk itt.

- Gyere, fussunk a nyitott ajtó felé!

Fürgén felpattant, és rohanni kezdett, közben lövéseket küldött az Erőd irányába. Gavin a füsttől és a portól nem látta, mire lő, csak futott a nyomában. Mögötte lövedékek száguldoztak sisteregve, de egyik sem közelítette meg egy méternél jobban.

Amennyire a lövések színéből meg tudta állapítani, a rohamosztagosokra zúduló lövések voltak túlsúlyban, nem a katonákéi. De amennyivel kevesebb lövést adtak le a birodalmi katonák, annyival pontosabban céloztak. A fustfelhőn át Gavin azt is látta, hogy a pisztolyokból, karabélyokból leadott lövések lepattognak az Erőd páncéljáról, míg a hadigép vörös lövedékei mindenütt robbanásokat okoznak. Az emberek sikoltozva rohangáltak, némelyikük megtorpant és összeroskadt. Ismerős alakokat keresett, de egy Zsiványt sem pillantott meg a menekülők között.

Kiért az utcára, és a kapun kiözönlő emberek áradata elől egy kéz rántotta félre. Kiszabadította a jobb karját a szorításból, és mosolygó megmentőjére pillantott.

- Corran?

- Én is örülök, hogy látlak, Gavin.

Asyr, aki Nawara és Rhysati mellett állt, összevonta a szemöldökét.

- Gavin?

- Ez hosszú történet - Gavin az ajtó mellett gyülekező alakokra pillantott. Shiel és Ooryl két oldalról a devaronit, Dmaynel Kiphet szorongatta, akinek az oldalán tátongó sebből fekete vér folydogált. Mindenki más jól nézett ki. - Aril hol van?

- Nem tudom - rázta a fejét Nawara.

Corran a raktárból kifelé rohanó emberekre pillantott.

- Aril alacsony. Lehet, hogy szem elől tévesztettük.

Rhysati bólintott.

- Nagyon sok sullustai van a menekülők között.

Gavin meglengette a fegyverét.

- Nem hagyhatjuk itt.

Odabentről újabb robbanás hallatszott. Corran oldalt lépett az ajtónyílásból.

- Az Erőd még dolgozik. Nem mehetünk vissza.

Apró vakolatdarabok záporoztak Gavinra, a dzsekijén koppantak, az arca is piszkos lett a portól. Vissza akart menni, hogy harcoljon, de egykori haslövése, amit egy rohamosztagosnak köszönhetett, sajogni kezdett, és ettől meggondolta magát. Bűntudatot érzett, amiért a rohamosztagosoknak miatta kellett a raktárba jönniük. A lelke mélyén tudta, hogy ez a birodalmi akció jóval előbb el volt tervezve, mint hogy őt idecitálják, mindenesetre aggódott Aril meg a többi bent rekedt miatt.

Két siklóbringa rontott ki a raktárból, majd egy harmadik, végül a negyedik. Őket két rohamosztagos követte, szintén siklón. Közülük az első lőni kezdte a Starhawkot, és a lézere meg is olvasztotta annak műszerfalát. A járgány előrebukott, és levetette utasát. A második sikló lejjebb ereszkedett, és a nyomába eredt.

Corran gyorsabban kapta elő a fegyverét, mintsem Gavin észrevette. Nyomban leadott három lövést. Az elsőt elvétette, de a másik kettő telibe talált, és a gazdája kirepült a nyeregből. A páncélos alak tíz métert repült, és az áldozata mellé huppanva csapódott a ferrobeton úttestre. A sikló megállt fölötte, és elérhetetlen magasságban lebegni kezdett.

Nawara mutatta, hogy az út végén újabb rohamosztagosok érkeznek siklóikon.

- Az erősítés. Tűnjünk el!

- Erre - mutatta Asyr, látva, hogy a kapu közelében még mindig nagy a nyüzsgés.

Corran intett nekik, majd rohanni kezdett a lezuhant alak felé. Gavin követte, s közben a raktár felé visszafordulva fedező tüzet zúdított a kapura. Egy pillanattal később ért oda a fekvő alakhoz, mint Corran, és akkor vette észre, hogy nő az illető. Az éppen levette a sisakját, és hos szú, barna haja szétterült a feje körül. Egy rakoncátlan kék tincs a homlokához tapadt.

- Hagyjatok itt! - mordult Corranra.

- Nem lehet, Inyri - Corran megragadta a vállán a dzsekit, és felállította, de Inyri mér az első lépést elvétette.

- A térdem - tátogta. - Nem tudok járni.

Gavin Corrannak adta a fegyverét, majd a karjába kapta a lányt.

- Mehetünk.

Inyri először ellenkezett, de hamar feladta, mert látta, hogy a rohamosztagosok szinte minden irányból tüzelnek rájuk. A Zsiványok, akik Asyr vezetésével visszamentek a kapuhoz, folyamatosan tüzeltek a kiözönlő katonákra, és egy ideig sikerült is visszatartaniuk őket. Corran mindkét kezében kábatóval, lőni kezdte az első siklókat, amik átjutottak a tűzvonalon, és most feléjük tartottak. Nem a pilótára lőtt, csak a járgányra, ami így a falhoz csapódott.

A sikló felrobbant, a falon tűzfolyam csurgott le az utcára. Gavin még néhányat lőtt, azután beugrott a kapun. Megbotlott, de nyomban felpattant. A többi Zsivány folyamatosan tüzelt, így a torkolattüzek fényében beljebb tudott menni a raktárépületbe. A levegőben terjengő füst ellenére Gavin megérezte a vegyi anyag szagát. Előtte Asyr éppen berúgott egy ajtót, amin át sárga fény özönlött a homályos raktárba. A helyiségben takarítószerek voltak, de vastagon lepte őket a por. Miközben Inyrivel a karjában beszaladt az egyik folyosóra, látta, hogy a takarítószerszámokat tényleg régen használhatták.

Asyr a folyosón át egy lépcsőhöz vitte őket, ami lefelé vezetett. A nyomában Ooryl és Shiel vezette Dmaynelt, mögöttük Nawara Rhysati és Corran alkotta a hátvédet. Jóllehet senki nem szándékozott az üldözésükre indulni, Corran jócskán lemaradt, hogy a sebesülttel kényelmesen haladhassanak előre.

Gavin nem ismerte fel sem az épületet, sem a folyosókat, pedig nagyon hasonlított azokra, amiket Shiellel együtt felderítettek az Invisecben. Végül felfelé mentek néhány emeletnyit, ott beléptek az ajtón. Egy ithoriai várta őket, aki a meglehetősen szokványos lakószobán át egy buja, párás levegőjű, dzsungelszerű környezetbe vezette át a csapatot, ahol vízesés, szivárványszínű növényzet pompázott mesterséges fényben.

Asyr egy kékeszöld mohával benőtt tisztásra mutatott, mire Ooryl és Shiel odavitte Dmaynelt.

- Houlilan, te vigyázz Dmaynelre! Ez a másik megsérült, de nem veszélyes.

Inyri megmozdult Gavin karjában.

- Már letehetsz. Meg tudok állni a lábamon, csak bevertem a térdemet, amikor lezuhantam.

Gavin lassan a földre állította és támogatta, amíg a lány megállt a lábán.

- Rendben leszel?

Inyri bólintott, de megrándult az arca, amikor a testsúlyát át akarta helyezni a jobb lábára.

- Gondolom, most azt hiszed, hálásnak kellene lennem.

- Megmentettek a haláltól, vagy ami még rosszabb, a birodalmiak kezétől - mondta Asyr meglepve. - Jogos a köszönet.

Inyri vállat vont.

- Megköszönni, nekik? Soha. Miattuk kerültem ilyen helyzetbe. Ha nem avatkoznak a dolgomba, nem kerülök bajba.

Corran a szemöldökét ráncolta.

- Te választottál így. Nem volt kötelező elhagynod a Kesselt.

Asyr elrakta a kábítóját, és karba fonta a kezét.

- Van itt valami, amiről én nem tudok. Megtudhatnám?

- Valószínűleg nem - rázta a fejét Gavin.

- A saját érdekedben - tette hozzá Nawara.

Inyri gonoszul elvigyorodott.

- Ezek az emberek visszahozták a Fekete Napot a Coruscantra.

A bothai ügyesen leplezte a meglepetését, majd Gavin felé fordult.

- Ez igaz?

- Attól tartok - vont vállat a kölyök.

- A Kesselről kiszabadítani bűnözőket... - vonta össze a szemöldökét Asyr. - Erre elég indok volna az, hogy nem kedvelitek a birodalmiakat, de nem hiszem, hogy a Lázadók egyetértenének veletek. A galaxis, úgy vélem, egy kissé szűk lett a számotokra. Ez nagyon nagy probléma.

- Nem igazán, egyáltalán nem az - mondta Corran, és visszaadta Gavinnak a fegyverét. - Ahogy a dolgok mennek, ez valójában egy apró probléma.

- Apró probléma? - Asyr egyre jobban összevonta a szemöldökét. - Egyáltalán, akarom én tudni, kik vagytok?

- Nem valószínű - mosolygott rá Gavin. - Lázadók vagyunk... a Zsiványkommandó pilótái.

- És itt vagytok a Coruscanton? - Asyr szeme tágra nyílt. - Kezdem érteni, hogyan látjátok a dolgokat.

Corran bólintott.

- Hogy tisztán lásd a képet: azért vagyunk itt, hogy megállapítsuk, mennyire liberális a Coruscant. A mi küldetésünkkel összehasonlítva minden más probléma másodrendű.

***

Aril Nunb elhatározta, hogy öntudatlanságot színlel, csakhogy törött bordája annyira fájt, hogy felsikoltott, amikor a rohamosztagos a karjába kapta. A katona talpra állította, majd a Birodalmi Erőd mögött álldogáló és vérző sebesültekhez kísérte.

Aril nem emlékezett rá, hogy elájult volna, amikor a harc megkezdődött, de nem volt benne biztos. Arra emlékezett, hogy megérkeztek a rohamosztagosok, és utána ledőlt a kapu. Éppen a kijárat felé rohant a Zsiványokkal, amikor az Erőd egyik lövedéke mellette robbant fel. Először azt hitte, a lökéshullám döntötte le a lábáról, de a fájdalom később azt sugallta, hogy egy repeszdarab is elkapta. Megpillantott egy sullustai kisgyereket, aki a csata kellős közepén sírdogált. Lehajolt hozzá, hogy segítsen neki, akkor mintha ráomlott volna az épület.

Visszanézett a törmelékhalom felé, ahonnan felemelték, de a gyereket nem látta. Előrefelé fordult, de a beesett szemű túlélők között sem látott gyereket. Akik képesek voltak rá, azok sírtak, a többiek a sebeiket nyalogatták, vagy üveges szemmel meredtek maguk elé.

Egy 2-1B őt megpillantva bal felé mutatott. Követte az irányt, és egy csoport sullustait pillantott meg, akiket elkülönítettek a többi túlélőtől. Számos gyerek is volt közöttük, vagy a felnőttek lába közé bújva, vagy a vállukra simulva igyekeztek elbújni. Aril azt a gyereket nem látta, akit meg akart menteni. Igaz, az arcát sem tudta felidézni magában, ami azt sugallta neki, hogy nem volt eszméleténél.

Ahelyett, hogy ezen sokáig elmélkedett volna, gyorsan kiválasztott egy magányos gyereket, és elhatározta, hogy ő az, akin segíteni próbált. Intett neki, de a gyerek még jobban elbújt az apja lába mögé.

Valaki megragadta a bal karját. Aril felpillantva egy nála legalább negyven centivel magasabb férfit pillantott meg. Igazi nehézsúlyú volt, de a szemében ott bujkáló mosoly elárulta, hogy nem holmi tahó. Ritkuló fekete haját katonásan rövidre vágva hordta, és ez jól illett tábornoki egyenruhájához.

- Egészségesnek látszik. Jó példány.

Aril megtapogatta a jobb oldalát és felszisszent.

A férfi tömpe ujjaival a dzsekije alá nyúlt, és megtapogatta. Aril felsi- koltott. Noha a férfi tapintása orvosi kézre vallott, erősnek, határozottnak tetszett.

- Törött bordák, de az is lehet, hogy csak horzsolás - megvizsgálta Aril arcát, előbb jobbra, majd balra fordította a fejét. - Jól néz ki. Ne aggódjon, én majd gondját viselem! - felegyenesedett, és elkiáltotta magát. - Diric!

Egy idősebb, bamba tekintetű férfi, szanitéc-egyenruhában vigyázzba vágta magát.

- Igen, Derricote tábornok?

Derricote megveregette Aril vállát.

- Ezt magunkkal visszük. Vigye a többiekhez.

- Vele együtt tizennyolcán vannak, uram.

- Jól van - Derricote a szanitéc felé mutatott. - Menjen vele! A legjobb ellátásban lesz része. Mondhatnám úgy is, élete hátralévő részében a legjobb kórházi ellátásban lesz része.

HUSZONHÉT

Ackbar admirális egy pillanatra behunyta a szemét, majd a szárnysegédje felé intett.

- Remélem, magas a dagály, és nem fogom elszalasztani! Kérem, kísérje be Fey'lya kancellárt.

A férfi távozott, így Ackbarnak maradt egy nyugodt perce, hogy felkészüljön az előtte álló vitára. Nem, Ackbar, ha keserű vízre számítasz, nem érzed meg az édes víz ízét sem. Az admirális elhatározta, hogy nem tekinti hatalmi riválisának a bothait, már csak azért sem, mert ő maga nem tör hatalomra, sem politikai, sem más értelemben. Belőle azért lehetett a Lázadók katonai vezetője, mert kiválóan ismeri a birodalmi katonai módszereket - akkor tanulta meg őket, amikor Tarkin nagymoff rabszolgája volt -, és mert a kalamárik annak idején tekintélyes flottával támogatták a Lázadókat az endori csatánál. Majd, ha a Birodalomnak már vége, szíves örömest vonul vissza a Mon Kalamárira, hogy élete hátralévő részét a dagály ciklusai szerint élje le.

Tudta, hogy a Borsk Fey’lyával való rivalizálás elutasítása talán rövidlátásnak tekinthető, de nem engedheti meg magának, hogy ilyesmi elvonja a figyelmét. Azután, hogy Laryn Kre’fey tábornok meghalt a Borleiasnál, a bothaiak elveszítették legnagyobb hadvezérüket. És a bothaiaknak nincs még egy olyan kiváló katonájuk, aki meg tudna birkózni egy olyan nagy feladattal, mint a Coruscant meghódítása.

Ami azt jelenti, hogy a bothaiak szemében is Ackbar a rangidős.

És Fey'lya éppen emiatt jön most ide.

Ackbarnak a Home One fedélzetén lévő irodájában a zsilip kinyílt, és Borsk Fey'lya lépett be a félhomályos helyiségbe. Ackbar már nyúlt a kapcsoló felé, hogy világosságot csináljon, de a bothai megrázta a fejét.

- Csak ahogy önnek kényelmes, admirális. Én kiválóan lázok ennyi fény mellett is.

Fey'lya hangjának tónusa és nyájas modora éberré tette Ackbart.

- Megtisztel a látogatásával, kancellár.

Fey'lya feltartotta arany szőrű kezét.

- Kérem, hagyjuk a formalitásokat! Mi nem mindig álltunk ugyanazon az oldalon, az sem biztos, hogy mindig a barátjának tekintett, de a Lázadás ügye akkor is összeköt bennünket.

- Igen, természetesen - bólintott Ackbar lassan. - Ha jól tudom, a Noquivzorról kíván velem beszélgetni.

- Valóban. A jelentések, amiket kaptam, hiányosak.

Ackbar hátradőlt tojáshéj alakú repulzív foteljében.

- A lényeget ismeri: egy standard nappal ezelőtt Zsinj hadúr megjelent a rendszerben az Iron Fisttel, és egy osztag TIE-vadásszal bombázni kezdte a bolygót. Komoly csapás érte a támaszpontunkat, de mivel annak nagyobb része a föld alatt van, a veszteség sokkal kisebb, mint azt Zsinj feltételezi.

Fey'lya bíborszeme megvillant a félhomályban.

- Hét standard héttel ezelőtt találkoztunk a Noquivzoron. Gondolja, hogy ez egy félrevezető hadművelet volt?

Ackbar elgondolkodott, majd azt mondta:

- Nem hiszem. Ha megöli a Lázadók vezérkarát, önmagát teszi célponttá. Az a véleményem, hogy a Zsiványkommandóra akart lecsapni, hogy megbosszulja a hajóinak elvesztését. Nem titkoltuk, hol állomásozik a Zsiványkommandó, mert a Birodalom figyelmét a Noquivzorra akartuk terelni, hogy ne foglalkozzanak az igazi támaszpontunkkal.

- Milyen komoly a veszteség a Noquivzoron?

Ackbar félig behunyta a szemét.

- Többnyire a barakk-komplexum sérült meg. Több emelet zuhant egymásra. Időbe telik, mire kiássuk a tetemeket. A Zsiványkommandó elveszítette felszerelésének jelentős részét. Ugyanakkor a hangárkomplexumot elkerülte a pusztulás. Mire a Zsiványok visszatérnek a Coruscantról, már leesznek hajóik, amikkel repülhetnek.

- A legéletképesebbek mindig túlélik a legvadabb kórt is - a bothai lassan megrázta a fejét. - Zsinj hadúr kezd komoly problémát jelenteni. Ha nem vágunk vissza, még elbízza magát, és újra támad.

- Egyetértek, de hol csapjunk le rá? Éppoly megfoghatatlan, mint a Katona flotta. A galaxis igen nagy, és még kémeink jelentéseit figyelembe véve is szinte lehetetlen megközelíteni őket. Ahhoz, hogy megkeressük, egy egész flottahadművelet szükséges, és ez azt jelentené, hogy el kell halasztanunk a Coruscant-hadműveletet.

- Viszont, ha elhalasztjuk, és Zsinj nyomába eredünk, a többi ellenfelünk előtt is felfedjük magunkat, s akkor Ysanne Isard könnyedén lecsaphat ránk - Fey'lya bal kezével elsimította a szőrt a szája körül. - Két fronton pedig nem támadhatunk.

- Ez így van - Ackbar kissé oldalt billentette a fejét. - Ön viszont nem volna itt, ha nem lenne valamilyen javaslata. Mostanáig olyasmikről beszélgettünk, amiket bárki kiolvashat a hírekből.

Fey'lya mintha megsértődött volna, de szemének intelligens csillogása elárulta, hogy legyűrte érzelmeit.

- Ha nem akarjuk elárulni magunkat, szótlanul kell tűrnünk a bolhacsípést.

- Ez mit jelent?

- Nem vehetjük le a szemünket a Coruscantról. Azt javaslom, azonnal csapjuk le a Birodalomra!

- Még nem állunk készen.

- Muszáj - tárta szét a karját Fey'lya. - Nem érkezett olyan jelentés a Coruscantról, ami azt sugallná, hogy Ysanne Isard megerősítette a védelmet. Biztosan azt hiszi, hogy még nem állunk készen, és ráér felkészülni ellenünk. Ha most azonnal támadunk, meglepetésszerűen csaphatunk le rá.

- Ön alaposan alábecsüli Isardot, ha azt hiszi, nem készült fel.

Fey'lya felemelte a fejét, és ragadozószerű vigyorral nézett Ackbarra.

- De nem mondta, tábornok, hogy őrültség a tervem. Tehát ugyanúgy gondolkodik, mint én, ugye?

Ackbar megint előrehajolt, bojtúszói megrezzentek.

- Kritikus ponthoz értünk. Isard előkészületei a készülő invázióval szemben eredménytelenek voltak. A Coruscantról érkező hírek biztatóak. A mostani helyzetben a Coruscant különféle nációi alkalmasak arra, hogy partizánharcukkal támogassanak minket. A felszerelésük szegényes ugyan, de elszántak és veszélyesek.

- Képesek leállítani a pajzsot?

- Nem tudom - rázta a fejét Ackbar. - Küldtem egy üzenetet Antilles parancsnoknak, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel szervezze meg az akciót. Mihelyt megérkezik a jelentése, hogy az előkészületeket befejezte, megadom neki a támadás időpontját. Amikor a pajzsok leállnak, mi odarepülünk.

A bothai összevonta a szemöldökét.

- Tehát nem enged csúszást a tervben. Mi van, ha Antilles nem végez időre?

Ackbar ajka mosolyra nyílt.

- Kaptam egy jelentést, amiből nyilvánvalónak tűnik, hogy a terv akkor is kivitelezhető, ha Antilles parancsnok akciója nem sikerül. Bizonyára emlékszik, hogy az elmúlt hónapokban a Black Asp nevű Interdictor a Zsiványkommandó körül lebzselt. A kapitánya, egy Uwlla Iillor nevű nő tiltakozott, amiért belépéskor a repülésirányítás kifaggatta. A panaszát figyelmen kívül hagyták, ebből nyilvánvaló zaklatásra gondolt. Most tehát van egy Interdictor osztályú cirkálónk, ami eddig nem volt.

A választott útvonalat tekintve az út a Borleiastól a Coruscantig így alig húsz standard órába telik. Az a szándékom, hogy a Black Aspot előreküldöm, mégpedig a Coruscant rendszer túlsó felére. Ha a pajzsokat nem sikerül kioltani, a Black Asp gravitációs lyukat generál, és idő előtt átszippantja az inváziós flottát a hiperűrből. Ha a pajzsok nem állnak, akkor Iillor hagyja, hogy a megbeszélt időben, a megbeszélt helyen bukkanjanak ki.

- Igen egyszerű terv és roppant hatékony - bólintott Fey'lya. - Ön nyilván megbízik ebben az Iillor kapitányban. Ne gondolja, hogy éppen Ysanne Isard ügynöke?

- Nem. Iillor kapitánynak korábban is volt összetűzése a birodalmi hírszerzéssel, nyilván ennek következménye a zaklatás. Cracken tábornok tisztázta őt, és az embereink máris vele dolgoznak. A Black Asp egy héten belül készen áll a Lázadókból álló legénység fogadására.

A bothai bólintott.

- Átkeresztelik a hajót?

- A legénység reményteljes nevet adott neki: Corusca Rainbow.

- Remélem, jó ómen lesz.

- Én is ebben reménykedem - pillantott Ackbar Fey’lyára. - Mon Mothma elé terjeszti a tervet?

- Mindkettőnk nevében, igen - mosolygott Fey'lya. - Az ő támogatásával, nem hiszem, hogy az Ideiglenes Tanács leszavazná.

- Nagyszerű - bólintott a kalamári. - Akkor már csak arra kell ügyelni, hogy a hadművelet sikerrel járjon.

HUSZONNYOLC

Kirtan Loor térdre ereszkedett Ysanne Isard holografikus képmása előtt, de ezúttal nem hajtotta le a fejét.

- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan válaszolt a kérésemre, igazgató asszony.

Isard felvonta egyik szemöldökét.

- A szellem és az egyéniség megnyilvánulásaira mindig felfigyelek, Loor ügynök.

- Nagyszerű, akkor tehát úgy vehetem, hogy megdorgálja Derricote tábornokot?

- Miért?

Loor pislantott egyet.

- Miért? Személyesen merészkedett le az Invisecbe, hogy alanyokat válogasson, amiket azonnal a laborjába vitetett. Megszegett minden biztonsági rendszabályt. A sullustaiakat még le sem nyomoztuk, azt sem tudjuk, kicsodák. A többiek valamilyen Idegenek Szövetségéről beszéltek. A sullustaiak bizonyára többet tudnak erről a társaságról.

Isard megvető pillantásával elhallgattatta.

- Mondtam neki, hogy magának jogában áll kihallgatni az alanyokat.

- Igen, de ő azonnal beoltotta őket a legújabb Krytos-törzzsel. A kihallgatást az embereimnek izolált öltözékben kellett elvégezniük, és ebből az alanyok megtudták, hogy soha nem fognak kiszabadulni. És ha igaz, amit mond, s ez a törzs kéthetes lappangási idővel rendelkezik, annyi időnk sem marad, hogy lenyomozzuk a kilétüket.

- Pillanatnyilag ez nem a maga gondja, Loor ügynök. Derricote tábornok Krytos-projektje mos mindennél fontosabb. Ez az az új törzs, ami áttörést jelentheti. Végre felkészíthetjük a Coruscantot a Lázadók fogadására - tűz villant a szemében. - Az az idióta Zsinj lecsapott a Lázadókra, hogy kiköszörülje a büszkeségén eset csorbát. Nem veszi észre, hogy ha mozgósítják az egész flottát, egy éven belül kisöpörhetik őt a galaxisból. Az a hülye azt hiszi, elég erős, de azt nem veszi észre, hogy ezzel arra készteti a Lázadókat, hogy korábban csapjanak le a Coruscantra, túl korán!

Loor leült a sarkára.

- A Zsiványkommandóba beépült kémünk jelentése szerint még nincs szándékukban támadni.

- Tudom, de a vezetőjüket is ismerem. Ők ki akarnak söpörni minket innen, de nem tehetik meg, ha külön-külön akarnak leverni minden egyes moffot, aki úgy dönt, ő lesz a császár. A Császári Központ a kulcsa a galaxis feletti uralomnak. Ők is tudják ezt, és azt is, hogy minél előbb a császári trónra ültetik Mon Mothmát, annál előbb véget érhet a hadjáratuk.

A merészség, hogy a Császári Központot akarják lerohanni, meglepte Loort, de azt is tudta, hogy a Lázadók vezetői a lehetetlent gyakran szükségesnek tartják, és a Halálcsillag feletti győzelmük elhitette velük, hogy bármit el tudnak érni. Isard szándékosan hagyta meg sebezhetőnek a Császári Központot, de a Lázadók Szövetségét csak a Krytos képes megsemmisíteni. Ha a vírus nem készül el, a terve összeomlik, és a Lázadók erősebbek lesznek, mint valaha.

- Rajta tartom a szemem az ügyön, igazgató asszony.

- Ó, igen, tegye csak - mutatóujjával Loorra bökött. - A Zsiványok azt tervezgetnek, amit csak akarnak, de még két hétig nem tehetnek semmit. Kitenyésztetem a Krytosnak ezt a törzsét, és azonnal bejuttatom a bolygó vízvezetékrendszerébe. Majd meglátjuk, Derricote lappangási időre vonatkozó jóslata beválik-e. Reméljük, igen, mert azzal két hetet takaríthatunk meg! Ha a Zsiványok korábban támadnak, minden elveszik. Minimum két hét kell, de jobb volna egy hónap. Minden eszköz a rendelkezésére áll, tegyen, amit jónak lát, csak a Zsiványok a kívánt idő előtt nem tegyenek semmit!

- Úgy lesz, igazgató asszony - Loor fejet hajtott, és mire felnézett, Isard nem volt sehol. Lassan felállt, és elmosolyodott. - Minden eszköz a rendelkezésemre áll, és azt teszek, amit jónak látok. Parancsára, asszonyom!

Szűk, zsúfolt irodájából egy folyosón át egy másik helyiségbe ment. Az ajtó a mennyezetbe csúszott, és ő belépett. A sötét szobában egy székhez kötözött alak várt rá, kétoldalt rohamosztagosok vigyáztak rá. Loor odalépett hozzá, és belecsípett az arcába. Az alak felhorkant.

Loor elnevette magát, elengedte az arcát, és visszakézből szájon vágta.

- Az érzelmek kimutatása olykor fájdalmas.

- Semmi olyat nem tehetsz velem, Loor, ami fájna nekem.

- Ó, hát emlékszel rám? Bele kellett volna döngölnöm téged a betonba, Foltos - megint megütötte Zekka Thyne-t. A feje hátrabillent, de vörös szemét Loorra emelte. Zekka Thyne-t megütni nagy kihívás volt, de Loor nem bízta el magát. - Balszerencsédre, bizony jól emlékszem rád.

- Semmit nem szedsz ki belőlem, Loor.

- Nem is tudsz semmit, amire kíváncsi volnék, Foltos - bökött az ujjával Thyne mellére. - Én viszont üzletet ajánlok neked. A Zsiványkommandó téged meg néhány más fekete napos szarházit idehozott a Coruscantra, azután követett titeket. Ebből arra következtetek, hogy le akarják rohanni a Császári Központot.

- Erről semmit nem tudok.

Loor megragadta Thyne egyik fülét, és vadul megcsavarta.

- Te most ezzel hallgatsz, de nem beszélsz!

Thyne szikrázó szemekkel nézett rá, de nem szólt.

- Jól van - Loor elengedte. - Te leszel a szemem és a fülem a Lázadók között. Tudni akarom, mi a tervük! Időbeosztásokat, felszereléseket, névsorokat akarok tudni, meg ilyesmiket. Ha mindezt megszerzed, életben hagylak.

- Ha innen kisétálok, soha nem találsz meg többet, úgyhogy ezzel nem fenyegettél meg.

- Ó, nem én leszek, aki megöl téged. Azt nem magam intézem. Én csak annyit teszek, hogy a Fekete Nap tudomására hozom az aktáidat, amiből megtudhatják, hogy a CorSec-es időkben hogyan dolgoztál nekem. Rá fognak jönni, hogy neked köszönhették a Fekete Nap leverését itt, a Coruscanton. A te sorsodról a haverjaid fognak dönteni, nem én.

Thyne szeme pillantásán látszott, hogy ez a fenyegetés már hatásosabb volt.

- Nem kell megijedned, Foltos, csak akkor teszem meg, ha rákényszerítesz. Ezek a rohamosztagosok most elvisznek téged valahová. Azt fogod mondani, hogy oda menekültél, amikor kilőtték a járgányodat. Az elmúlt három napban rendszeresen átfésültük a környéket. Mondd azt a haverjaidnak, hogy elbújtál, és végül sikerült meglógnod. El fogják hinni.

- Senki nem fogja elhinni, hogy elbújtam.

Loor az egyik katonára pillantott.

- Igaza van. Mielőtt otthagynád, okozz neki valamilyen hasi sérülést, olyat, amitől életben marad, de gyorsan felépül.

- Arra semmi szükség.

Loor elvigyorodott.

- De én azt hiszem, van. Az életszerűség miatt. Ha te nem hiszed el, hogy el tudsz bújni, akkor senki sem hiszi el. Az emberek gyanakvóak, különösen az olyanok, mint Corran Horn.

- Akkor tehát ezt is neki köszönhetem. Mert ha nem, akkor most nem a te foglyod volnék.

- Valóban - bólintott Loor helyeslően. - És hogy lásd, nem vagyok egy szörnyeteg, adok egy ajándékot. Ha elérkezettnek érzed rá az időt, öld meg Corran Hornt. Elvégre fenyegetést jelent rád is, a küldetésedre is. És engem is végtelen hálára kötelezel vele.

HUSZONKILENC

Corran utált várni. Úgy tűnt a számára, hogy mióta a Zsiványokat az ithoriai gondjaira bízta, mást sem csinál, csak várakozik. Miután otthagyta az ithoriai dzsungelt, ami csak egy kis része volt a tipikus ithoriai lakosztálynak - mivel ezek a lények csak ilyen környezetben tudtak élni -, keresett egy nyilvános komállomást, és felhívta a Rimától kapott számot. A rögzítő a vonal végén kérte a személyi kódját. Miután beütötte, a gép megmondta neki, hova menjen.

Ügyelve arra, nehogy kövessék, a megadott helyre ment. Egy seloniai biopod hoteljében találta magát. A magas, karcsú teremtés megmutatta Corrannak a fülkéjét. Corran felmászott a falon, és bekászálódott az X- szárnyú pilótafülkéjénél alig nagyobb gondolába. Beütött egy számot a kapcsolótáblán, mire az egész fülke átlátszatlanná vált: egy két méterszer egy méteres koporsóban találta magát.

Nyomban beállította a hőmérsékletet - alacsonyra volt állítva, ebből arra következtetett, hogy egy sullustai lehetett az előző bérlő -, majd a komlinkcsatornán keresztül keresett valami zenét. A feje fölötti képernyőn tűzvész esetére vonatkozó utasítások, és az elérhető éttermek címei jelentek meg. Addig nézegette a hirdetéseket, amíg egy gamorreai valami gyanús, rózsaszínű ételt nem kínált.

Két napig maradt ott, azután Rima érte ment, és elvitte egy sokkal kényelmesebb helyre, noha arra is ráfért volna egy kis átalakítás. A bútorok bár nem voltak régiek, karcosak és kopottak voltak. A szőnyegen vérfoltok éktelenkedtek, és a lába olykor megcsikordult egy-egy üvegacél szilánkon. Az egyik falon hosszúkás, enyhén ívelt plasztacélfolt díszlett.

Corran a lányra nézett.

- Itt ne megy siklóbringa törte át a falat?

Rima döbbenten pillantott rá.

- Honnan tudod?

- Én engedtem el a járgányt, ami áttörte a falat - kezével megtapogatta a foltot. - A többiek biztosan nem szóltak erről. A Zsiványok nem tudják, a Fekete Nap emberei pedig nem szívesen beszélnek a veszteségeikről. El tudom képzelni, hogy úgy állították be a sztorit, mintha idegeneket mentettek volna meg a birodalmiak karmai közül, így van?

- Nem tudom - Rima vállat vont. - Nekem az a dolgom, hogy téged meg Erisit biztonságba helyezzelek. Elnézést, hogy karanténba tettelek titeket, de nem tudni, mennyi szivárgott ki a Birodalmi Hírszerzés felé.

- Én sem, de tettem néhány biztonsági intézkedést, mielőtt felhívtam az általad megadott számot. Inyri Forge visszament a Főhadiszállásra. Az az egyik hely, ahol Fliry Vorru megtalálható. Sajnos, épp akkor mentem oda, amikor Zekka Thyne is ott volt. Akkor kezdődött az üldözés, és azután botlottunk bele az Idegenek Szövetségére lecsapó birodalmiakba.

A többi Zsivány találkozóhelynek használta a Főhadiszállást. Nem hagytam nekik lehetőséget arra, hogy elérjenek, de én sem érhettem el őket, ezért használtam Inyrit túszként. Képzelem, az Idegenek Szövetségének is megvan az elképzelése, hogyan találja meg a Zsiványokat. Arilról semmi hír?

Rima a fejét rázta.

Corran összevonta a szemöldökét.

- Ez azt jelenti, hogy nincs róla hír, vagy azt, hogy van, de nem tudhatom meg?

- Nincs róla hír - Rima válla kissé megereszkedett. - Igen sok érthetetlen dolog történt az üldözés után. Egyes hírek szerint egy csoport sullustait külön elvittek valahová, de semmi nyoma annak, hogy valamelyik börtönben lennének. Ugyanúgy eltűntek, mint Aril.

- Emberekkel is előfordul ilyesmi - Corran ökölbe szorította a kezét. - Van itt valami, amit sürgősen meg kell beszélnem Antilles kapitánnyal.

- Kivel?

Corran fáradtan Rimára mosolygott.

- Én itt vagyok, és a többiek is itt vannak - Beleértve Tychót is. - Antilles parancsnoknak is itt kell lennie, és én beszélni akarok vele. Láttam valamit, amiről tudnia kell.

- Ha tényleg annyira fontos, talán nekem is tudnom kéne róla, nem?

Ha tényleg olyan közel állsz Tychóhoz, mint az látszik, akkor nem.

- Sajnálom, de nem. Ez az osztagra tartozik.

- Jól van - vont vállat a fehér hajú nő. - Várj, itt, visszajövök érted!

- Ahogy parancsolod - Corran elővette a fegyverét a rögtönzött tartójából, amit a dzsekije belsejébe fabrikált. - Tudnál szerezni néhány töltetet ehhez?

- Megnézem.

- Ez nem hangzott túl reményteljesen. Mi van, ha a rohamosztagosok ide látogatnak?

- Kérdezd meg tőlük, nem tudnak-e nélkülözni néhányat! - mosolygott rá Rima. - Legfeljebb azt mondják, nem.

Corran még két napig várt, s ezalatt ezernyi módot eszelt ki arra, hogyan beszélheti rá a rohamosztagosokat, hogy adják át neki a fegyvereiket. Megerőltető tevékenység volt, mivel a katonák jóval termetesebbek nála, így nem valószínű, hogy meg tudja félemlíteni őket. Az emberségükre apellálni ugyanolyan hiábavalónak tűnt, mint felkérni őket, hogy játszanak a fair play szabályai szerint.

Rengeteg időt töltött el a lakásban, újra és újra végiggondolt mindent, és megpróbált következtetéseket levonni belőle. Először is minden kétséget kizárva, Tycho Celchut látta Kirtan Loorral beszélgetni. Ez azt jelenti, hogy a hadműveletről mindenki tud a Coruscanton. Ha Tycho itt van, a birodalmiak minden, a Zsiványkommandóról szóló adathoz hozzájuthatnak. Feltételezhető, hogy máris minden lépésüket figyelik, vagy hamarosan figyelni fogják.

Az viszont zavarta, hogy Tychóval és Loorral éppen egy nyilvános lebujban futott össze. Ha Tycho birodalmi ügynök - ahogyan mindenki az, aki megjárta a Lusankyát -, akkor miért nem valamelyik birodalmi épületben találkoztak? A nyilvánvaló válasz, hogy Tycho értékelte a Lusankyán átélt élményeit, és nem akart még egyszer egy birodalmi erődben csapdába esni. Elég okos volt ahhoz, hogy tudja, a birodalmiakban nem lehet megbízni. Valószínűleg annyi kreditet csikart ki belőlük, hogy élete hátralévő részében a Birodalomtól távol, egy bolygón élhet, akár egy moff.

A tény, hogy a hadművelet ilyen gyorsan lelepleződött, csupán egyetlen választást hagyott a Zsiványkommandó számára: azonnal visszavonulni. Már éppen elég információt gyűjtött össze a bolygó biztonsági rendszerére vonatkozóan, de tudta, hogy a közeljövőben ezen változtatni fognak - ha ugyan máris nem változtattak. Ugyanígy feltételezte, hogy bármelyik másik Zsivány által begyűjtött információ is hamarosan elavulttá lesz, ennél fogva a küldetés elveszítette az értelmét.

Az egyetlen, amit megtehetnek, hogy hazamennek, és elölről kezdik a Birodalom elleni felkészülést.

Mielőtt azonban mg kifundálhatta volna az új, hatékonyabb tervet, és egyáltalán beismerhette volna a vereségét, Rima jelent meg nála. Nem árulta el, hová mennek, és szokatlanul hallgatagnak, visszafogottnak tűnt. Ám mivel hozott a fegyverébe muníciót, Corran úgy döntött, nem faggatózik. Amikor beléptek a Főhadiszállás épületébe, már más dolgok kötötték le a figyelmét, különösen azután, hogy egy sötét folyosón áthaladva, egy félhomályos helyiségbe Wedge előtt találta magát.

Corran szalutált, Rima pedig elhagyta a helyiséget.

- Horn jelentkezik, uram.

Wedge elmosolyodott, viszonozta az üdvözlést, majd átölelte Corrant, és megveregette a vállát.

- Jó téged épen, és egészségesen látni még akkor is, ha legutóbb mindent elkövettél, hogy megölj egy csomó más emberrel együtt.

Micsoda?

- Megbocsát, uram?

- Arra a szobára célzok, aminek a falán átzavartál egy siklóbringát - Wedge feltartotta a kezét, és Corran néhány gyógyulatlan sebet pillantott meg rajta. - Nem veszélyes, de errefelé nincsen bacta, ezért a hagyományos módon gyógyítgatom. De szereztem egy kis ryll tinktúrát, az segíti a gyógyulást.

- Ha tudtam volna, én...

- A pilóta nem maradt életben, ne aggódj! - Wedge fejével az ajtó felé intett. - Winter azt mondta, beszélni akarsz velem. Van valami, amit csak nekem mondhatsz el?

- Winter? - ráncolta a szemöldökét Corran. - Ah, Rimára gondolsz.

- Úgy van. Korábban már találkoztunk. Tycho barátnője volt.

- Éppen emiatt akarok teveled beszélni - mondta Corran, és a háta mögött összekulcsolta a kezét. - Öt napja éppen itt, a Főhadiszálláson láttam Tycho Celchut, amint Kirtan Loor birodalmi ügynökkel beszélgetett.

Wedge meglepettnek látszott, azután a homlokát ráncolta, és lassan megrázta a fejét.

- Öt napja?

- Igen, uram.

- Az lehetetlen.

- Tudom, mit láttam, uram - Corran hüvelykujjával a bár felé bökött. - Láttam, ez olyan biztos, mint hogy a császár meghalt - megpróbált magabiztosnak lenni, de Wedge szomorkás mosolya elbizonytalanította. - Tényleg láttam.

- Az lehetetlen, Corran. Öt nappal ezelőtt Zsinj hadúr megtámadta a támaszpontunkat a Noquivzoron. A barakk-komplexumot komoly csapás érte. Még most is ásnak a romok között, de nincs remény arra, hogy túlélőket találnak - Wedge egy percig tétovázott, majd nyelt egyet. - A tartalékainknak annyi, Zsinj túlélte, de ennél többet én sem tudok.

- Füttyössel mi van? - buggyant ki Corranból a kérdés, mielőtt rájött volna, mennyire érzéketlen a reakciója. - Igaz, csak egy droid, de...

Wedge megveregette a vállát.

- Megértem. Konkrétan róla nincs hírem, de a támadás idején Zraii a gépeinken dolgozott a hangárban, és az asztromech droidok is vele voltak. A hangár elkerülte a pusztulást. Ha többet tudok, értesítelek.

- Kösz - Corran mélyet lélegzett, és igyekezet elrendezni a dolgokat a fejében.

- Mi a véleményed erről a Tycho-dologról? Kísértetet láttam?

- Egy Tychóval azonos méretűt.

- És elmondtad Rimának... eh, Winternek, azért olyan hallgatag?

- Amennyire csak tudta, kíméletesen adtam be neki. Reménykedünk, a bacta csodákra képes, az élet legkisebb szikráját is lángra tudja lobbantam. De a dolgok nem állnak túl jól - Wedge sóhajtott. - Persze, pillanatnyilag nem emiatt aggódunk a legjobban.

- Csak nem?

Wedge bólintott.

- Zsinj támadása előbbre hozta az akciót. Új tervet kell készítenünk, és most azért vagy itt, hogy ebben segíts.

- Mindent megteszek, uram.

- Remélem, mindenki a tőle telhető legtöbbet teszi és még egy kicsit. A lehető legrövidebb időn belül ki kell oltanunk a Coruscant pajzsait, hogy utat nyissunk a megszálló csapatok előtt.

HARMINC

Corran követte Wedge-et a folyosón át egy sokkal nagyobb helyiségbe. Az első, akiket megpillantott, a bothai Asyr és a devaroni volt, aki segített neki meglépni a raktárból. Ott ültek a szoba közepén álló kerek asztal mellett. Beljebb lépve észrevette Fliry Vorrut, aki módfelett birodalminak tetszett, Zekka Thyne-t, aki viszont sápadt volt, és láthatóan kényelmetlenül érezte magát.

Úgy látszik, nem mindenki úszta meg épp bőrrel.

- Corran!

- Iella! - felkapta a lányt, és szorosan magához ölelte. - El sem hiszem, hogy itt látlak!

- Gil rendezte így. Az új személyazonosságom szerint a Coruscanton lakom - Iella eltávolodott tőle, hogy alaposan megnézze, de a kezét nem engedte el. - Nem tudom elhinni, hogy te vagy az.

Ha a sebesült Thyne látványa felvidította, akkor Iella láttán... végre beteljesedett. Túl sok időt töltöttem úgy, hogy a múltamból senki és semmi nem volt a közelemben, Füttyöst leszámítva. Mintha az a világ már nem is létezne. Elmosolyodott.

- Diric hol van?

Iella tekintete egy pillanatra megfagyott, azután lehajtotta a fejét.

- Nem tudom.

- Sajnálom. Mi történt?

- Körülbelül egy évvel ezelőtt elkapták a birodalmiak, azóta nem került elő. Én elmenekültem, azután kapcsolatba kerültem a Szövetséggel, és csatlakoztam a Lázadókhoz. Azóta semmit nem hallottam róla...

Corran bólintott, és megint magához ölelte. Diric Wessiri érdekes ember volt. Gazdag családból származott, így könnyű életet élt. Az életet jelenségek sorozatának tekintette, amiket véleménye szerint tanulmányozni és megtapasztalni kell. De sosem hagyta, hogy ezek megváltoztassák őt. Igaz, húsz évvel volt idősebb Iellánál, de ők ketten úgy illettek össze, mint az oxigén és a hidrogén. Diric nem mindig értett egyet azzal, ami a CorSecnél folyt, de igyekezett megérteni, amit tennie kellett, és ez a felvilágosultság imponált Corrannak.

Ez a pillanat nem alkalmas arra, hogy elmondjam Iellának, hogy Gil halott, és hogy Kirtan Loor ölte meg. Később még biztosan lesz rá alkalom.

- Diric különleges ember volt, de te is az vagy. A körülmények ellenére is jó, hogy találkoztunk.

- Szerintem is - Iella megszorította Corran kezét. - Mirax megkért, hogy emlékeztesselek rá.

Corran arca felderült.

- Mirax itt van? Hogyan?

- A Skate hozta ide a Zsiványokat, de nem tudott továbbállni - Iella a szemöldökét ráncolta. - Azt hittem, a többiek elmondták neked, hogy itt van.

- Van nekünk éppen elég dolgunk, amikor egymásba botlunk.

- Ne viccelj! Mirax megígérte, hogy leckéket ad neked siklóvezetésből. Azt mondta, az első lecke az lesz, hogy: „Tartsd távol magad az épületektől!”

Corran hangosan felnevetett.

- Ja. Erről még majd beszélünk.

Thyne felhorkant.

- Meddig tart még ez a báj csevegés?

- Foltos, ha egyszer lesz barátod, akkor te is ezt fogod tenni, miután hosszabb ideje nem láttátok egymást - elengedte Iellát, aki leült Winter mellé.

- Igaza van, Horn hadnagy - mondta Vorru, és karba fonta a kezét. - Csakhogy most sürget az idő. Kezdhetnénk, parancsnok?

Corran leült Wedge mellé, így Winter a jobbjára került Winter mellett Iella ült, azután a két idegen következett, majd Vorru és Thyne. Corran észrevette, hogy Thyne a kezét és alkarját védelmezően a hasára szorítja. Haslövés. Az fáj. Nagyszerű.

Wedge felállt.

- A lehető legegyszerűbben szeretném elmondani a lényeget. A raktárházi incidens bebizonyította, hogy ha közösen akarunk szembeszállni a Birodalommal, az a legjárhatóbb út, ha mindegyik csapat a mi módszerünket veszi át. Minden csoportnak megvannak az előnyös és a hátrányos tulajdonságai, de ezek többnyire kiegyenlítik egymást. Mindenki előtt világos, hogy a Birodalom eltörlése után meg tudunk osztozni a Coruscanton úgy, hogy elérhessük a lázadás végső célját.

A Zsiványkommandó eredetileg azért jött ide, hogy felderítse a bolygó gyenge pontjait. A problémát Zsinj hadúr jelentette, aki egyszerre tesztelte a Birodalmat és a Lázadókat. A Birodalom tudja, hogy ha visszavág neki, azzal meggyengíti az itteni védelmét, és annak mi nem fogunk ellenállni. A Szövetség tudja, hogy ha Zsinj nyomába ered, azzal megosztja az erőit, és a Coruscant elleni támadást évekre, ha nem évtizedekre visszaveti. Ez azt jelenti, hogy a Szövetség a lehető leggyorsabban le akar csapni, és nekünk ehhez ki kell oltanunk a pajzsokat, hogy megnyissuk előttük a Coruscant kapuját.

Fliry Vorru az ujjaival dobolt az asztalon.

- A bolygó pajzsait kioltani nem egyszerű feladat.

- Egyetértek - Wedge előrehajolt, és a kezére támaszkodott. - A központi komputerkomplexum a kulcs. Jól sejtem, hogy a Fekete Nap komputerkalózai nem képesek a bolygót irányító mesterprogramok kódjait feltörni?

A fehér hajó férfi hátradőlt a székén.

- Azt hiszem, erről még korai vitatkozni.

- Igen?

- Ez így van, parancsnok - Vorru az Idegenek Szövetségének tagjai felé intett. - Az ő kockázatuk nyilvánvaló. A birodalmi rezsim igen kegyetlenül bánik velük. A bolygó elszabadításából jócskán profitálnának. És maguk, Lázadók, nos maguk elérnék a céljukat, amire már hét éve készülnek. Úgy értem, drága Winterem, minden alderaani álma az, hogy elveszett világa fejében megszerezze a Coruscantot, nemde?

Winter szeme jegesen villant.

- A Szövetség célja az, hogy megsemmisítse a gonoszt, amely elpusztította a világunkat. Az Alderaan nem pótolható a császárnak ezzel a ferrobeton mauzóleumával.

- Mi a véleménye, Vorru? - fonta karba a kezét Wedge.

- Az, parancsnok, hogy a Szövetség éppoly kevésbé szándékozik szívességet tenni a Fekete Napnak, mint a Birodalom. Legalábbis remélem. Szeretném tudni, mi a tervük, ha már az embereimmel megnyertük a lehetőséget, hogy részt vegyünk benne.

Corran felhorkant.

- Miért nem kezdted el a szabadságharcodat a Kesselen?

Vorru kéjesen elvigyorodott.

- Ugye szívesen látnál engem megint a Kesselen, hadnagy? Ha a tervetek sikerül, nyilván te leszel a védelmi miniszter. Ha Thyne rád és a családodra szórt átka most teljesedik be, akkor én a helyedben inkább lennék Ysanne Isard foglya. Antilles parancsnok, garanciát kérek arra, hogy az embereim, akik segítenek elűzni Isardot, kegyelmet kapnak!

- És ha ez nem lehetséges?

- Akkor egy saját világot a Szövetségen belül, aminek és leszek a korlátlan ura.

- Hogy a bűnözés paradicsomát hozd létre rajta? - kérdezte Iella utálkozva.

Corran a fejét rázta.

- Ő okosabb ennél. Megzsarolná a környező világokat, nem érné be ennyivel. Idővel pedig akár egy csillagrendszert is megvásárolhatna magának, vagy kettőt.

- Csak egy olyan világra vágyom, ahol meghúzhatom magam, és nektek semmi dolgotok nem lesz velem - tárta szét a kezét Vorru. - Nem akarom elhinni, hogy ennyire lebecsülitek a Kessel személyiségformáló erejét.

- Elég! - tartotta fel a kezét Wedge, hogy elejét vegye Corran válaszának Vorru epés megjegyzésére. - A szavamat adom, hogy te meg az embereid nem lesztek felelősségre vonva azokért a bűnökért, amiket a velünk való együttműködés alatt követtek el. Ez nem jelenti azt, hogy Zekka embereinek mostantól szabadon lehet gyilkolászni az ártatlanokat. Csak a legitim katonai célpontok ellen támadunk. Ha az utcákon vér kezd folyni, személyesen égetem szénné az embereidet. Szerintem ennél jobb ajánlatot senkitől nem kapnál.

- Elfogadva - bólintott Vorru. - És nem, az embereink nem tudnak belépni a központi komputerkomplexumba.

Thyne fészkelődni kezdett a székén.

- Mi volna, ha felrobbantanánk? Minden megszűnne, de a pajzsok is.

- Nem, azok nem - ráncolta a homlokát Winter. - A központi komputerkomplexum meghibásodása esetén az ellenőrzés áttevődik a szatellitegységekre. És bár azokat nem őrzik olyan szigorúan, mint a főegységet, nem könnyű elfoglalni őket. És az is feltételezhető, hogy az olyan létfontosságú berendezések, mint a pajzs ellenőrzését még további kontrollállomásokra is át lehet irányítani. Más szóval, ha ki akarjuk oltani a pajzsot, azt is garantálnunk kell, hogy a szatellitrendszerek se működjenek, azoknak a pontos helyét pedig nem ismerjük.

Vorru elmosolyodott.

- Én megszerzem a szatellitek pontos helyeit, de nem értem, miért vannak fenntartásai a robbantással szemben. Megdöbbent, hogy jelentéktelen dolgok előbbre valók lehetnek.

Asyr kezét Vorruéra tette.

- Én meg azt nem értem, miért olyan bonyolult dolog belépni a központi számítógépbe. Óránként több milliárd tranzakció történik, ami átmegy a rendszeren. Valahogy csak be lehet jutni.

Wedge vállat vont.

- Igen, úgy tűnik, de attól félek, mégsem lehet. Winter?

Rima egy fehér hajtincset a füle mögé igazított.

- A birodalmi számítógépek egy rendkívül primitív nyelvet használnak, és szigorúan hierarchikus parancs- és adathozzáférési struktúrájuk van. A bevitt programokat igen magas biztonsági szinten hagyják jóvá. Ezek a szintek ultrabiztosak. A programok tartalmát átnézik, és egyeztetik a hozzáférési szintekkel. Ha egy program hozzáférési kód nélkül érkezik, azt nyomban törlik.

Corran összevonta a szemöldökét.

- Ha egy programot a megfelelő álruhába öltöztetünk, akkor az bejuthat, nem?

- Feltételezhetően, de nem tudjuk a megfelelő kódokat. Ezeket a kódokat óránként változtatják, a memóriából naponta törlik, és a régi kódokat hetente megsemmisítik. Egy nap alatt tehát teljesen elévülnek. Minden éjjel új memóriaegységet helyeznek a gépbe, és az aktuális tranzakciók exabyte-jait átfejtik az új memóriába. Ez így történik az egész rendszerben.

Asyr bólintott.

- A Palar memória egységet előállító gyár az Invisec szomszédságában van. Undok egy munka, rengeteg mérgező vegyi anyag kell hozzá, és sok energia szükséges a formattáláshoz is. Minden nap halnak meg embereink a gyárban.

Wedge karba tette a kezét.

- Ha naponta cserélik a memóriaegységeket, hogyan fejtik át az adatokat? Úgy értem, amikor egy régi egység helyébe újat tesznek, az adatokat hogyan viszik át az újra?

- Két memóriabankjuk van, és az adatokat egyikből a másikba továbbítják. Ez a módszer elég gyors - mosolygott Winter.

- A Birodalmi Szenátus komputerrendszere is ezen az elven működik, csak jóval kisebb skálán. Fél óra alatt el lehet végezni a műveletet.

Corran hátradőlt a székén.

- Mi a sorsa azoknak a tranzakcióknak, amik az átfejtés alatt kerülnek bevitelre?

- Egy kisegítő memóriába kerülnek, ahol besorolva várják, hogy a főegység szabaddá váljon. Azután egyszerűen átküldik az adatokat.

- Oké, Winter, akkor nézzük, milyen program vezérli a memóriabankok közötti adattovábbítást?

Rima furcsa pillantást vetett Corranra.

- Egy rendkívül egyszerű, közönséges program, amit szinte minden rendszer alkalmaz. Akkor kerül a memóriaegységekbe, amikor formattálják. Mit akarsz ezzel?

- Az adatok az első bankból a másodikba jutnak, igaz?

- Igaz.

- És mindez gyorsan, mert előzőleg már átnézték az adatokat, és a hibásakat kiszórták, igaz?

- Igaz.

- Tehát, ha az átvitel idejében valamelyik kisegítő memória adatokat küld a főegységnek, akkor azt nem ellenőrzi a második adatbank, igaz?

Winter elmosolyodott.

- És ha a kisegítő memóriában megváltoztatjuk a beviteli kódot, akkor egy Lázadó-programot is be tudunk juttatni a biztonsági másolás alatt, és akkor nem kell az egész rendszert megbolygatnunk...

- Agyárban pedig hozzá tudunk férni a memóriaegységekhez, hogy formattáláskor megváltoztassuk a kódot.

- Úgy van - sugárzott Corran. - Beviszünk egy programot, ami lehetővé teszi a hozzáférést a pajzs karbantartási kódjaihoz, és akkor le tudjuk kapcsolni.

Vorru Corran felé pillantott.

- Amikor a CorSec nyer, a Fekete Nap veszít. Rafinált észjárásod van, Corran. Kár, hogy ellenünk használod.

Corran feléje kacsintott.

- Ez a trükkje, nem tudom elviselni a gondolatot, hogy egy nálam ostobább bűnöző profitáljon a bűnözésből. Ezzel az apám is így volt, azért törte derékba Patch karrierjét.

- Ha az apád annyira okos lett volna, ma is élne.

Corran nem hagyta, hogy felcukkolják.

- Ez a küldetés fontosabb annál, hogy lyukat üssek a kis fantáziavilágodon, de annak is eljön majd az ideje.

Thyne már készült felállni, de Wedge visszanyomta a székbe.

- Maradj nyugton!

Vorru keze meglendült, és gyomron vágta Thyne-t. Amaz felüvöltött, és amikor összegörnyedt, Vorru megragadta a nyakát, és az arcát az asztalhoz csapta. Azután felemelte a fejét és azt mondta neki:

- Egyesek számára ez lecke. Másoknak ilyen az élete.

Corran összeborzadt. Ez az ember gyorsabban cselekszik, mint ahogyan kialszik a lámpa fénye. Iellára pillantott, s látta, hogy a lány megrázza a fejét.

Wedge a földön fetrengő férfira pillantott, majd vállat vont.

- Ebből elég, azt hiszem, elkezdhetjük a tervezést. Winter, ha a komputerkalózaid el tudnák készíteni a szükséges programot, az nagy segítség volna. Asyr, kellenek a Palar gyár biztonsági berendezéseinek tervei, plusz a számítógéprutinok meg a beszerezhető összes számítógépes biztonsági rendszer - Vorru felé fordult. - Te meg...

- Utánanézek, hogy valamelyik gyári technikus kapható-e ekkora erkölcstelenségre, ha nem akkor pedig megnézem, mit tudunk ajánlani neki a szolgálataiért.

- Azt hiszem, így jó lesz - mosolygott Wedge. - Két nap múlva megint találkozunk, akkor eldöntjük, mennyire kerültünk közel a terv megválósításához.

HARMINCEGY

Kirtan Loor keze ökölbe szorult. Nincs annál ostobább - akár bolond, akár épeszű -, aki megbízik egy bolondban. Zekka Thyne első jelentése a Zsiványok tervéről ígéretesnek tűnt. Thyne elmondta, kik vannak benne, és Loor elégedetten hallotta, hogy Iella Wessiri és Corran Horn megint együtt vannak. A tény, hogy Iella mindvégig itt élt az orra előtt, nem döbbentette meg, hiszen az ő lakhelye mindaddig kívül esett Loor tevékenységi körén, amíg a Zsiványkommandó akciójába be nem kapcsolódott.

Az aktákban, amiket a Birodalmi Hírszerzés Szervezett Bűnözéssel Foglalkozó Alosztálya megküldött neki, igen érdekes információkat tartalmaztak Fliry Vorruról meg a devaroni Dmaynel Kiphről, de Asyr Sei’larról semmi anyag nem volt. Noha Isard korábban már megfeddte megalapozatlan következtetései miatt, Loor úgy vélte, Sei’lar valamelyik bothai kémügynökségnek dolgozik. Egy független bothai hírszerző szervezet létezése azt sugallja, hogy a Szövetség erői igen megosztottak, tehát Jégszív terve, miszerint egyenként morzsolja szét az ellenfeleit, nem megalapozatlan.

Ami feldühítette Loort, az Thyne félrevezető viselkedése, ami a további jelentéseiből egyértelműen látszott. Először arról számolt be, hogy a Zsiványok első találkozása merőben szervezeti jellegű volt, semmilyen tervet nem beszéltek meg. Öt nap múlva azonban Thyne máris olyan feladatot kapott, ami messze túlnyúlt a Fekete Nap szokásos tevékenységi körén. Kezdetnek beszerzett minden adatot a Fekete Nap szerencsejáték- és fűszerügyleteivel kapcsolatban, de csak az adatkártyák érdekelték. Fogalma sem volt, miféle információk vannak rajtuk.

Két napra rá anyagbeszerző körútra indult. Mindeközben élénk érdeklődést mutatott minden, a feketepiacon beszerezhető áru iránt, de Loor nem is gondolt rá, hogy a Zsiványok akciójához volnának szükségesek. Thyne felvásárolt mindenféle fegyvert, és számos helyre szállította el azokat. Loor ebből arra következtetett, hogy annyi lerakatot akar létrehozni, amennyit a hírszerzés sem képes figyelemmel kísérni.

Loor látta, hogy Thyne a vezérkartól teljesen elkülönülten dolgozik, és csak olyan feladatokat kap, amik lebukása esetén nem kompromittálják a megbízóit. Mivel a feketepiacon nem csak Thyne vásárolt fegyvereket, ebből Loor azt gondolta, az is előfordulhat, hogy az általa vásárolt fegyvereket nem is fogják használni. Loor úgy vélte, Thyne álarca lehullott, de Vorru aktája nem hagyott kétséget afelől, hogy miként bánna el a Fekete Nap Thyne-nal, ha megtudnák, hogy Foltos a Birodalomnak dolgozik.

Loor számára több dolog is nyilvánvalóvá vált. Először is az, hogy Thyne igyekszik megbízhatatlannak mutatni magát. Feltételezte, azért, mert szerette volna kiütni Vorrut a Fekete Nap vezetői posztjáról, és Vorru ezt igyekezett minden eszközzel megakadályozni. És Corran meg Iella iránti gyűlölete is szálka lehetett megbízói szemében. Loor feltételezte, hogy Thyne-t kiküldték a megbeszélésről, mielőtt annak érdemi részébe belefogtak volna. Csak később tudta meg, hogy Thyne agyrázkódást szenvedett, és időleges amnéziája nem engedte emlékezni a lényeges dolgokra. A Zsiványkommandóba beépült kém nem volt jelen a megbeszélésen. Ennélfogva a jelentései hasznavehetetlenek voltak. A szervezők megosztották egymás között a munkát, ami a teljes terv egységéhez kellett, így a kém munkája sokkal kevesebbet ért, mint Thyne- é. A Zsiványkommandó tagjai egyébként nem sok vizet zavartak, részben, mert nem ismerték annyira a Császári Központban uralkodó viszonyokat, mint az összeesküvésben részt vevő többiek, ennélfogva tevékenységükből aligha lehetett következtetni arra, mi fog történni.

Az egyetlen, amit bizton meg lehetett állapítani az, hogy a dolgok lassan alakulnak ki. Isard azt mondta, két hétig nem történhet semmi - ennyi a Krytos vírus lappangási ideje. A raktárban begyűjtött sullustaiak tíz napja lettek beoltva, így már igen közel vannak a haláluk időpontjához. Isard azt mondta, már megfertőzte a vízhálózatot, tehát odakint is sokan ittak a fertőzött vízből. Maga Loor is forralta a vizet, és csak külső bolygókról származó bort ivott. Tudta ugyan, hogy a vírus emberre nem hat, de azért nem akart kockáztatni.

Loor leült az irodájának félhomályos zugában, és kezével a homlokát dörzsölgette. A bolygó elfoglalásának kulcsa a pajzs kioltása és a csapatok ledobása. Mivel a bolygó bombázása hatalmas pusztítást okozna, csak a felszínen bevetett csapatok képesek elérni a célt. Mindez a pajzs kiiktatása nélkül nem megy, tehát a Zsiványkommandó elsődleges célja a két pajzs.

A legcélszerűbb a pajzsok generátorait támadni. A legkönnyebben egy Nergon 14-gyel megrakott, öngyilkos pilóta vezette terepsiklóval lehet kárt tenni benne. Ez ellen azonban két érv is szólt. Először is: a generátorok számát figyelembe véve több száz tonna Nergon 14-re van szükség, márpedig tudomása szerint a Lázadók birtokában egy deka sincs. Másodszor: A generátorok megsemmisítése ellentmond a későbbi tervvel, miszerint a bolygót meg akarják tartani.

Az erőművek elleni támadás hasonló problémát jelent, ráadásul több van belőlük, mint pajzsgenerátorokból. A bolygó energiarendszere biztosítva van: ha egy szektor kiesik, a környező szektorok pillanatok alatt átveszik az ellátás feladatát. Mindössze a világítás hunyorgásából lehet következtetni arra, hogy ilyesmi előfordul. Ittléte alatt Loor mindössze egy ízben tapasztalt ilyesmit, amikor a villám bevágott az egyik generátorba.

A logikus célpont tehát a komputerrendszer, ami az egész Császári Központot ellenőrzi. Csakhogy Loor látott már olyan börtönt, aminek kevésbé biztonságos védelmi rendszere volt, mint a központi számítógép-komplexumnak. A központnak saját rohamosztagos szakasza van, és ötven kilométeres körzetben valamennyi garnizonnak sürgősségi parancsa van riasztás esetére. Maga az épület is sokkal specifikusabb, mint a bolygó egyéb hasonló létesítménye. A szóbeszéd szerint, ha a Halálcsillag a Coruscantot venné célba, az egyetlen felismerhető törmelékdarab a komputerközpont volna.

A központ elleni fegyveres támadás végzetes hiba volna, de a Zsiványkommandó ittléte ezt a lehetőséget is felveti. Ha volnának harcosaik - márpedig a feketepiacon bármilyen harcos megvehető -, akkor a leszálló csapatokat meg tudnák tizedelni. Ezzel az akció is elhúzódna, és a Lázadókra is csapást mérhetnének. A felszíni TIE-alakulatok pedig szembeszállhatnának a vadászokkal. Javasolni fogja Isardnak, hogy helyezzék őket harckészültségbe. A Lázadók támadásának kivédésekor a legkényesebb pont Isard hajszálpontosan időzített terve. A kezükre akarja játszani a bolygót, hogy őket tehesse felelőssé a lakosságért a járvány kitörésének pillanatában, ezzel elapassza bactatartalékaikat, és gyakorlatilag ideszegezze és megbénítsa őket. Ha viszont az elővigyázatossági intézkedései nyilvánosságra kerülnek, a Zsiványok rendkívüli lépésre szánhatják el magukat, például korábban indítanak támadást, vagy ami még rosszabb, elhalasztják az inváziót. Márpedig Loornak semmi kedve szembenézni Isard haragjával, ha a dolgok rosszra fordulnak.

Már csak négy nap van a járvány kitöréséig, és két és fél hét a tetőzéséig. Loor a sötétben ülve lassan bólintott.

- Ha Derricote ezzel a sullustai csoporttal eléri a célját, a Lázadók egy halott világot kapnak, és ők is vele együtt pusztulnak el.

HARMINCKETTŐ

Corran átitatott egy rongydarabot etilalkohollal, és megdörzsölte vele a BlasTech DL-44 nehézfegyver célzóberendezését. Amint az alkohol elpárolgott, a nyílásban meglátta Gavin kicsinyített képmását.

- Ó, Gavin, ez már a harmadik eset, hogy megkérdezed, kérdezhetsz-e tőlem valamit!

A kölyök elpirult, miközben a helyére lökte a SoroSuub S1BR závárját.

- Tudom, és sajnálom - mondta halkan, nehogy a raktárban Corranon kívül más is meghallja. - Arról akarlak kérdezni... hm, de hiszen tudod!

Corran összerezzent. Nem, nem tudta, de így csak gyilkosságra és szexre vonatkozó kérdéseket szoktak kezdeni. Mivel Gavin időközben valóságos ásszá lett, és közelharci képességeit a raktárépületben már be is bizonyította, Corran feltételezte, hogy a kérdés a szexről fog szólni. A szülei igazán felvilágosíthatták volna, mielőtt elengedték a háborúba, nem? Corran körülnézett, nem látja-e Wedge-et valahol a közelben, arra gondolván, a parancsnok csak többet tudna segíteni a kölyöknek.

De nem látta sehol. Vállat vont hát, és a célzólézert a fegyverre illesztette.

- És mi a kérdés?

Gavin olyan ábrázatot vett fel, amit ő nyilván komoly tekintetnek szánt, csakhogy ez fiatalsága miatt nemigen sikerült.

- A Tatuinon, szóval Anchorheadben... a farm közelében, tudod volt iskola is, olyan, mint a Korélián, tudod... szóval a HoloNeten keresztül kaptuk a leckét, és tudod...

Corran a fegyver csövét a helyére pattintotta.

- Gavin, csak nem azt akarod mondani, hogy nem tudod, hogy kell megcsókolni egy lányt.

A fiatalember hátraszegte a fejét, pislantott egyet, majd a szemöldökét ráncolva azt mondta:

- Anchorhead lehet, hogy kisváros volt, de nem annyira kicsi.

- Rokonok nem számítanak.

Gavin elvörösödött.

- Ott nem voltak rokonaim, te is jól tudod.

Corran felemelte a kezét és elmosolyodott.

- Tudom, tudom, csak cukkolni akartalak. Mit akarsz kérdezni?

- Nos, te sokfelé jártál. És a Korélián születtél - Gavin halkabbra fogta a szót. - Láttál sok olyan emberpárt, akik különböztek egymástól.

- Úgy, mint én meg Erisi? Mi más-más bolygóról származunk, de mindketten emberek vagyunk. És még nem jöttünk össze.

- Nem, én Nawarára és Rhysatira gondolok.

- Ó - bólintott Corran lassan. Galaxisszerte temérdek permutációja létezik két lény között létrejövő kapcsolatnak, amiket törvények, szokások és egyéb megfontolások szabályoznak. Az egyes fajok és osztályok, vagy kasztok közötti kapcsolat tiltása bolygónként változik, de az idegen fajok közötti kapcsolatok létesítésének szabályai alapjában véve mindenütt egységesek. A legtöbb szabályt a Birodalom politikusai állították fel. A CorSec tisztjei ennek lényegét úgy foglalták össze, hogy „mindent a szemnek, semmit a kéznek”. - Ami egzotikus és másmilyen, az is lehet vonzó, Gavin. Vannak olyan fajok, akik rá sem néznek idegenekre, de olyanok is léteznek, akik szívesen kipróbálnak mindenfélét, amihez csak hozzáférnek - Corran vállat vont. - Nem tartom rossznak, legfeljebb nem helyénvalónak.

- Azt hiszem, nem tudlak követni.

- Talán nem voltam elég világos. Nézd, akarsz egykor családot alapítani és gyereket nevelni?

- Igen, azt hiszem.

- Oké, és mi van akkor, ha a személy, akibe belezúgsz, nem képes gyereket nemzeni egy emberrel?

- Én tudok, hm... na igen... nem tudom.

- Vannak más problémák is azon kívül, hogy az idegenekkel való szeretkezés veszélyekkel és nehézségekkel is jár.

- Veszélyekkel?

- Igen. Tegyük fel, hogy akivel vagy, izgalmában tízcentis, éles karmaival szorongat téged. A te bőröd nem olyan vastag, mint egy gamorreáé. Szitává fog lyuggatni.

- Erre nem is gondoltam - mondta, Gavin, és láthatóan magába roskadt. - Úgy értem, nem hiszem, hogy ebből baj lehet.

- Egyes fajok nem élnek olyan sokáig, mint mi, noha a mostani kilátásaink mi sem leszünk hosszú életűek - Corran kezébe vett egy másik kábítót, és elkezdte azt is szétszerelni. - Sok minden van, amit figyelembe kell venned, Gavin, de a lényeg az, hogy bármi probléma merül fel, ha ketten összefogtok, azt ugyanúgy meg lehet oldani, mint az emberek esetében.

Gavin bólintott.

- Neked is volt... tudod... - kezdte Gavin, de elvörösödött, és elhallgatott.

Corran két kezet érzett a vállára nehezedni. Felpillantott, és Iellát látta maga felett mosolyogni.

- Mije volt Corrannak?

- Semmi - vonta meg a vállát Corran.

Mirax lépett oda hozzájuk, és Corran meg Gavin között az asztalra támaszkodott. Hosszú, fekete haját hátul összefogva hordta.

- Gavin ábrázata nem azt sugallja.

Iella keze játékosan megfeszült a vállán.

- Gyerünk, Corran, úgysem menekülhetsz!

Gavin lassan elvigyorodott, amiből Corran tudta, hogy egyedül maradt. Nem akart válaszolni Gavin kérdésére. Nem Iella jelenléte miatt - ő ismeri a sztorit, és jobban is tudná előadni. De látta, hogy Gavin könnyedén veszi az egészet, nem idegesítette a dolog. Nyilvánvaló, hogy Gavin hallott róla, hogy Corran annak idején egy idegennel randevúzgatott. Gavin is minden bizonnyal szemet vetett valakire, mégpedig a pletyka szerint egy bothaira, Asyr Sei’larra. Mivel Corran tudta, hogy Asyr igencsak evilági teremtés, lefogadta volna, hogy Gavin gyorsan fog tanulni.

Azon kapta magát, hogy Mirax jelenlétében és az iránta tanúsított érzelmei miatt nem szívesen nyilatkozik meg. Erisi és Rhysati a terv végrehajtása során társak lettek, így Corran ezt az időt Erisi társasága nélkül töltötte. Alkalma nyílt Erisiről gondolkodni. Noha mindketten ugyanabból a fajból valók voltak és kétségkívül vonzódtak egymás iránt, Corran a lelke mélyén érezte, hogy a kettejük kapcsolata rosszul végződne. Mit rosszul, katasztrófa volna!

Minden, ami Erisiben rossz volt, az Miraxnak előnyére vált. Mirax megértette őt, mert a múltjuk közös volt. Bár apáik ellenségek voltak - Corran megátalkodott ellenségeknek tartotta őket, nem halálos ellenségeknek -, ez olyan köteléket létesített közöttük, amire Erisivel szemben soha nem számíthatott. A lényeg az, hogy Erisi társaságában nem érezte magát többnek kis kedvencnél, Mirax viszont egyenrangú barátnak tekintette őt.

A tervezés időszakában Corran, Mirax, Gavin és Iella együtt végezték a beszerzéseket. A hadművelethez szükséges felszerelést nehéz volt felhajtani, és ha sikerült is, csillagászati ára volt. Corran több esetben is azt kívánta, bárcsak Emtri velük volna, de Miraxról kiderült, hogy legalább olyan jól ért a beszerzéshez, mint a droid. Ahol Emtri az áruforgalom elemzésével igyekezett volna megtalálni a legkedvezőbb ajánlatot, ott Mirax elbűvölő modorát vetette be; hízelgett, használta a rábeszélőképességét, vagy ha kellett, fenyegetőzött. Apja minden trükkjét ismerte, és Corran úgy gondolta, az öreg Booster büszke volna, ha látná, mire vitte a lánya.

De sok minden van, amit én sem tudok róla, például ahogyan arra reagált, hogy én idegen fajra vetettem szemet. Attól tartott, amiatt tisztátalannak tartja majd, és ez meghatározza Iellával való kapcsolatát is.

Lopva Miraxra pillantott, de csalódásnak semmi nyomát nem fedezte fel az arcán.

Gavin összeillesztette fegyverének két darabját, és meghúzott egy csavart.

- Csak azt akartam tudni, hogy randevúzott-e valaha olyasvalakivel, aki nem ember volt?

Iella felnevetett.

- Nos, éppen elég nő volt az életében, aki legalábbis szellemileg nem volt ember.

- De hogy kerül a képbe a bactakirálynő? - méltatlankodott Mirax.

- Sosem randevúztam Erisivel.

- Nem, csak éppen megjátszottad kuati impregnátorát, és a Császári Palotában mindenki szeme láttára megcsókoltad - Mirax megrázta a fejét. - Nyilvánvaló, hogy nincs köztetek semmi.

Corran felnevetett.

- Tetszik, ahogy mindezt előadtad. Akár viccnek is tűnhet.

Iella enyhén megszorította Corran nyakát.

- Mindig panaszkodtál, ha könnyen mentek a dolgok, Horn.

- Hidd el, akár Chertyl Ruluwoort is boldogan Erisi elé helyezném!

- Ó - vonta fel a szemöldökét Iella.

- Ki ez a Chertyl Ruluwoor? - kérdezte Gavin.

- Seloniainak hangzik - mondta Mirax, és felállva az állát kezdte vakargatni.

- Az is - mosolyodott el Iella. - Mondd el nekik, Corran.

- Nem, te mondd el! Te jobban tudod előadni.

- Nem bánod?

- Ha szégyenkeznem kell, legalább nem én magam adjak rá okot.

Mirax megfordult, és az asztal szélére telepedett.

- Ez jól hangzik - kacsintott Corranra, majd Iellára emelte pillantását.

- Gyerünk, túl fogja élni!

- Ez igaz, elvégre nem először fogja hallani - mosolygott Iella, s Corran tudta, hogy Miraxnak tetszeni fog a sztori. - Chertyl Ruluwoor egy seloniai nőstény, akit egy kulturális csereprogram keretében tréningre küldtek hozzánk. Magas teremtés volt, legalább két méter, és igen karcsú, mint minden seloniai. Egész testét rövid, fekete szőr borította, ami ezüstöskéken csillogott, ha rávetült a fény. Igazán pompás teremtés volt, határozottan humanoid, de határozottan nem ember.

Megjelent a CorSec éves bálján, ahol senkit nem ismert. A seloniaiak igen magányos életmódot folytatnak, és akik társaságban felbukkannak, azok rendszerint steril nőstények. A saját társadalmukban jól megvannak egymással, a termékeny hímek és nőstények családszerű közösségekben élnek. Chertyl azonban teljesen egyedül volt. A még független tisztek találgatni kezdték, ki fogja elkísérni az ünnepségre. A bálon öt kreditért mindenkinek vásárolni a kell egy sorsjegyet, és a nyertesnek, akit mindenki vesztesnek tartott, kellett kísérnie a magányos szerepre kijelölt hölgyet. Vigaszdíjként megkapta a sorsjegyekből befolyt összeget.

- Nekem sosem tetszett ez a szertartás - ráncolta a szemöldökét Mirax.

Corran nevetett.

- A báli sorsjáték hagyománya akkor kezdődött, amikor az igazgató lánya nem vehetett részt a bálon, mert nem akadt kísérője. Az igazgató nem akart megkérni senkit erre a feladatra, viszont kötelezővé tette a sorsjátékot. A legtöbb alkalommal az osztag egyik önkéntese volt a „nyertes”, a pénz pedig rendszerint az Árvák Alapítványáé lett. Innen a vigaszdíj ötlete.

Abban az évben Chertyl volt a díj, és ő semmit nem tudott erről. A résztvevők többsége barbárnak tartotta ugyan ezt az egészet, de a hagyomány miatt belement a játékba.

- És Corran nyert, mi? - vigyorgott Gavin.

- Úgy is mondhatjuk - mondta Iella, és gyengéden a vállára csapott. - Azt csinálta, hogy beszélt azokkal a nőkkel, akik tényleg el akartak menni a bálba valamelyik tiszttel, és azt sugallta nekik, hogy ez az egész csalás, hogy mindegy milyen sorsjegye van a barátjuknak, az lehet nyerő is. Ha nem akarnak nyerők lenni, annak egyetlen módja, ha kimaradnak a sorsolásból. És elárulta, hogy ha megfizetik, hajlandó átvenni az esetleges nyerő szelvényt, de ezt titokban kell tartani. A nők persze rávették barátaikat, hogy adják Corrannak a szelvényüket. Mire megtörtént a sorsolás, Corrannál volt valamennyi szelvény.

- Ez ám a vállalkozás - hajolt meg előtte Mirax.

- Nos, én akkoriban éppen nyomorult helyzetben voltam, és gondoltam, nem hagyom, hogy bárkit elszakítsanak a párjától, akivel a bálon megjelenni szeretett volna.

- Ezért nemes tettre szántad el magad. Nagyszerű.

- Még ennél is többet tett, Mirax. A kenőpénzt az alapítványnak adta, azután Chertylt nagyvilági módon megvendégelte. Bérelt egy repulzorlimuzint, megtudta, milyen virágot kedvelnek a seloniai nők, majd az X-szárnyújával elrepült Korélia egyetlen virágimportőréhez, akinél megvásárolta a csokrot. És még új díszegyenruhát is szerzett. Állítólag ki is takarított.

Ami Chertylt illeti, ő egyszerűen elbűvölő volt. Magas, karcsú alakján nagyon jól állt a testhezálló, csillogó ruha. Ezüst nyakéket viselt és akvamarin karkötőt, amitől csillogni látszott fekete gereznája. Minden nő féltékeny volt rá, és minden férfi irigyelte Corrant. Ez hat hónappal az apja halála után történt, akkoriban Corranra nehéz idők jártak, úgyhogy mindez a lehető legjobbkor történt.

Corran nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon. Az az este maga volt a móka. Rengeteg energiát fektettem bele, hogy legalább egy időre feledni tudjam az életet.

- Óriási volt.

- És mi történt? - hajolt előre Gavin.

Corran Iellára pillantott.

- Hagyd ki a pikáns részleteket!

Mirax elmosolyodott.

- Majd máskor elmondod, Iella.

Iella vállat vont.

- Bár Chertyl meddő volt, ez nem jelentette azt, hogy impotens is. Nyilván élvezte a Corrannal töltött estét, mert a bál után is együtt maradtak. Kell ennél többet mondanom?

- Ennyi elég is.

- Milyen volt... ? - kezdte Gavin, de elvörösödött.

Corran rákacsintott.

- Annál is jobb.

- Minél? - vonta fel a szemöldökét Mirax.

- Képzeld el, hogy van egy halom köved, amit el akarsz dobálni! Elhajítod az elsőt, mire az kettéhasad, és a közepén ott van egy gyönyörű coruscakő.

- Ó, nem!

- És minden további kőben az előzőnél pompázatosabb corusca rejlik.

- Értem a célzást.

- És mikor a köveket egymás mellé rakod, egy különlegesen metszett ékszerré állnak össze.

- Olyan tisztán látom magam előtt, mint egy hologramot, Corran. Kösz.

- Hűha - pislogott Gavin.

Mirax a homlokát ráncolta.

- Ha tényleg annyira nagyszerű volt, miképp lehet, hogy most itt vagy, és nem valamelyik seloniai barlangban?

Corran összerezzent.

- Nos, volt egy apró, szinte mikroszkopikus hiba.

- Kémiai jelegű volt, ugye?

- A hallottakból ítélve azzal nem volt baj - vigyorgott Gavin.

- A kémiai oldal rendben volt, Gavin. Csak a biokémiai nem - Iella Corran vállára tette a kezét. - Corran egy aranyláncot viselt, mert az ezüsttel gondjai vannak, a verejtéke annyira savas, hogy az ezüst „megvakul” tőle. Ez embereknél normális vonás. Csakhogy kikezdte Chertyl gereznájának viaszrétegét, és irritálni kezdte a bőrét. Ugyanezen okból Corran pedig allergiás volt a szőrére.

- Mindketten úgy éreztük magunkat, mintha lesültünk volna a napon.

Mirax percekig jókat vihogott, azután némi komolyságot erőltetett

magára.

- Ez borzasztó.

- Sajnos ilyen az élet - vont vállat Corran, és Gavin felé fordult. - Próbáld ki, azt mondom! Majd meglátod, fog-e menni. Fájni nem fog, arra csak ritkán van példa.

Gavin letette a fegyvert az asztalra és felállt.

- kösz. Megfogadom a tanácsodat.

- Sok szerencsét, Gavin! - intett utána Corran, majd Iella felé fordult.

- Ügyesen adtad elő.

Mirax gyanakvón vonta össze a szemöldökét.

- És mennyi volt belőle igaz?

- Minden szó igaz.

- Akkor is szomorú.

Corran a fejét rázta.

- Nem igazán. Mindketten tudtuk, hogy egy fantáziavilágban élünk, de azért tarthatott volna tovább is. Egyáltalán nem vágyakoztam a Seloniára, hogy tagja legyek valamelyik alomháznak. Chertyl is tudta, hogy nem tud gyereket szülni nekem. Barátok vagyunk, akiknek sok kellemes emlékük maradt egymásról. Valójában ez a kapcsolatom ért véget a legszebben.

- Igaz, Corran, de csak azért, mert soha nem fogadtad meg a tanácsaimat a nőktől, akik iránt érdeklődtél - rázta a fejét Iella. - Mindegyik kész katasztrófa.

Mirax elmosolyodott.

- És mi a benyomásod a bactakirálynőről?

- Róla? Corran számára a lehető legrosszabb. Igaz, hogy vonzó, de nem őneki való.

- Pontosan ezt gondolom én is. Mondtam is neki, de nem hallgat rám.

- Sosem hallgat senkire.

Corran magadóan tartotta fel a kezét.

- Hagyjátok abba, kérlek! Nem hihetitek, hogy Erisi hozzám való, én sem igazán hiszem, de hozzá kell tennem, hogy erre nélkületek jöttem rá. Ettől eltekintve, nem ezt érdemli. Ezt Ysanne Isard sem érdemelné.

Iella rápillantott.

- Ysanne Isard igenis megérdemelné.

Corran ezen elgondolkodott egy ideig.

- Igen, igazad van, neki ez kijárna. Most pedig befejezem a fegyvertisztogatást, azután munkához láthatunk.

HARMINCHÁROM

Noha Derricote tábornok irodája nem volt nagyobb az övénél, vakító fehér színe miatt Kirtan Loor sokkal sebezhetőbbnek érezte benne magát. Sokkal inkább szerette volna a saját irodájából továbbítani az üzenetet, amit az igazgatónak át kell adnia, de a visszaút a megengedettnél nagyobb késedelmet okozna, és tekintettel a rossz hírre, nem akarta Isard dühét azzal is tovább fokozni.

Fél térdre ereszkedve várt, és nem is nézett fel, amikor a tábornok irodájában megjelent Isard holografikus képmása.

- Mi olyan sürgős, Loor ügynök?

- Derricote tábornok becslése szerint a Krytos vírus lappangási ideje a sullustai egyedekben hosszabb lesz.

- Micsoda? - Loor nem látta Isard arckifejezését, de a hangból ítélve most úgy nézhetett, mintha a Lázadókat látná közeledni egy Halálcsillaggal. - Mennyivel hosszabb?

- Csak mértékkel. Derricote tíz napot ígért a sullustaiak megbetegedéséig, de a tizenkettő korrektebbnek tűnik. És...

- Van még valami?

- Igen, igazgató asszony. A vírus levegőn át nem terjed. Vírussal szennyezett szövettel és testnedvvel való kontaktusra van szükség.

- Ez lehetetlen. Loor, ezért magát teszem felelőssé. Nézzen rám!

Loor felpillantott, és Isard bal szemében meglátta a fortyogó haragot.

- Derricote tábornok hamis információkat adott nekem.

- Ezt megtette a Borleiason is, de ott lefülelte.

- De akkor nem kellett mellette figyelemmel kísérnem a Zsiványkommandó mozgását a Császári Központban. Aggódtam a határidő miatt, ami ma lejárt - Loor felkészült Isard elutasító válaszára.

- A határidőt a tíznapos lappangási időhöz és az egyhetes végső szakaszhoz szabtam ki. Most minden felborult - Isard holoképe valósággal föléje tornyosult. - Mi van a vírus átvihetőségével? Terjed egyik fajról a másikra?

- Tíz köbcentiméternyi fertőzött folyadékkal való érintkezés húszszázalékos fertőzési rátát eredményez, és a vírus a gazdatesten kívül huszonhat órán át marad életképes, ez azonban meleg és nyirkos környezetben hosszabb is lehet. A vírus lefagyasztható anélkül, hogy elveszítené életképességét és halálos hatását. Injektálva elég egyetlen köbcenti a fertőzéshez.

- És a faji migráció?

- Derricote tábornok terve...

- Tervek! Én eredményeket akarok, nem terveket - Isard öklével vadul a tenyerébe csapott, de a holoátvitel miatt a hatás igen csekély volt. - Utasítsa Derricote-ot, hogy azonnal kezdje meg a legutóbbi törzs szaporítását, és helyezze a vízhálózatba!

Loor megint lehajtotta a fejét.

- Nem helyeslem a parancsát. Derricote azt mondta, négy nap múlva olyan törzs áll a rendelkezésére, amivel beterítheti az egész bolygót.

- mondja meg neki, hogy nincs négy napja! A szaporítást nyomban kezdje meg, és a törzseket azonnal helyezze a vízhálózatba! Most! Nem tűrök el több hibát, sem magától, sem tőle, megértette?

- igen, igazgató asszony.

- És még valamit, Loor ügynök.

- Igen, igazgató asszony?

- A legutóbbi jelentésében a mai napot jelölte meg a Zsiványkommandó első akciójára. Ez túl korai. Nem fogadom el. Szórja szét őket, ölje meg őket, csináljon velük valamit! Holnap ilyenkor nem akarok aggódni miattuk.

- Ahogy óhajtja, igazgató asszony!

Ysanne Isard képe eltűnt, az ajtó nyílásában viszont láthatóvá vált Derricote alakja. Udvariasan tapsolt.

- Ez ragyogó előadás volt.

Loor artikulálatlanul felüvöltött, és felpattant. Bal öklét Derricote gyomrába mélyesztette, majd egy jobb egyenest vitt az állára. A testes férfi elveszítette az egyensúlyát, és a falnak zuhant. Feldöntött egy polcot, leverte az összes adatkártya-tárolót, majd hirtelen felült, és kotorászni kezdett közöttük.

Loor egyik énje élvezte a Derricote ábrázatára kiült döbbenetet, de még ez sem enyhítette a haragját. Megragadta Derricote ruháját, és talpra állította a férfit.

- halálos veszedelembe sodort engem az alkalmatlanságával.

- Alkalmatlanság? Olyan utakon járok, ahol még senki nem járt. Minden tőlem telhetőt megtettem. De olyan emberek szólnak bele a dolgomba, akiknek fogalmuk sincs a dolgok természetéről...

Loor nyitott tenyérrel arcon csapta a férfit, majd kirángatta az irodájából.

- Most pedig a technikusai nekiállnak szaporítani a Krytos-törzseket, és belehelyezik őket a vízhálózatba. Most! Hazudott nekem a lappangási időről, így nem hiszek az átvihetőségi becslésében sem. Annyi vírust akarok, amennyit csak képes előállítani. Fogja a kísérleti példányokat is!

-De...

- Semmi de, tábornok, lásson neki, most! - üvöltötte Loor, s az orrlyukai kitágultak. - Mit hazudott még nekem? Van annyira halálos, amilyennek lefestette?

- Látta az eredményeket, Loor ügynök.

- Igen, láttam az eredményeket, de nem mindet - Loor tovább rángatta Derricote tábornokot a folyosón a helyiségek felé, ahol a kísérleti alanyokat tartották. Loor előrelökte a kövér alakot, aki elterült a steril folyosón. - Nem akarok megfizetni a következő hibája miatt, Derricote.

Jobb felé pillantva tekintete egy szétmálló quarren testére vetődött. Elfordult, és meglátta a sullustaiak csoportját. Két kisgyereket vettek körbe, akik vadul hánytak. A felnőttek fele haját tépte. Egyesek le s fel rohangáltak, mások a padlóra roskadva remegtek, mint egy cyborreai harci kutya.

Loor Derricote-ra pillantott.

- Az igazgató asszony azt akarja, hogy a bacta gyógyítsa a vírust.

- Gyógyítja is.

- A sullustai változatot már letesztelte?

- Nem akartam pazarolni a bactát...

Loor belerúgott a tábornokba.

- Rossz válasz, tábornok. Keljen fel.

A tábornok feltápászkodott, és Loor az acélüveg falnak lökte a kövér alakot.

- Most le fogjuk tesztelni a bacta hatását, tábornok - Loor az egyik felnőtt sullustaira pillantott, aki kétségbeesetten törölgette a hányadékot az egyik gyermek arcáról. - Azon a kettőn. A gyereken meg a felnőttön. Tesztelje le őket! Azt akarom, hogy életben maradjanak, tábornok, megértette?

- Anya és gyermeke? Mily megható.

- Ne gúnyolódjon velem, Derricote! A gyerek fiatal, és a kór jobban megfertőzte már, mint a felnőttet. Az pedig gondját viseli a gyereknek.

El fogja mondani másoknak, hogyan kell kezelni a fertőzötteket. Ezzel felgyorsítja a Lázadóktól elvárt tevékenységet - Loor egy komlinket nyomott Derricote kövér kezébe. - Hívja ide az embereit, és mentsék meg őket! Most!

- Vagy?

- Vagy itt és most megmutatom, mi vár ma este a Zsiványokra - Loor elmosolyodott. - És garantálom, hogy az annyira sem fog tetszeni, mint majd nekik.

HARMINCNÉGY

Minden rendben ment, de akkor a trandoshai leejtette a memóriaegységet.

Wedge szíve majd kiugrott a helyéről, és talán meg is teszi, ha idejében nem kényszerít mosolyt az arcára, és nem szorítja össze a fogait. A dobozka a sarokban landolt az egyik sarkán, és a koppanásból lehetett tudni, hogy behorpadt.

A birodalmi technikus arcából kiszökött a vér.

- Ó, jaj! Baj van.

- Talán mégsem, barátom - emelte fel a kezét Wedge.

- Ezt az incidenst jelenteni kell, és ki fogják vizsgálni.

- Azt hiszem, én tudok megoldást.

- Remélem is, a maga érdekében - nézett körbe a kistermetű technikus idegesen. - Ha baj van, én nem leszek felelős, maga meg az idegenek viszik el a balhét.

A betöltés zökkenőmentesen folyt. Minden egységet külön dobozba csomagoltak, és az adatkártyát egy a dobozra erősített plasztikdobozba tették. A technikus negyven Palar memóriaegységet válogatott ki a rendelkezésre álló ötvenből. Mind a negyvenet ellenőrizték már, de most minden negyediket felbontották, és újra lefuttatták rajta a tesztet. Ha hibátlannak bizonyultak, a többit is annak fogadták el.

A kiegészítő egységek másmilyenek voltak, és azokból csak tízet készítettek. Hármat a speciális kóddal láttak el, és a sorozatszámuk utolsó két számjegyét 10-re változtatták. A rakodást végző trandoshainak megmondták, hogy ejtsen el egyet, ha a különlegesen elkészített példányok egyike sem kerül kiválasztásra. De egy bekerült.

Az, amit véletlenül leejtett.

A trandoshai visszament a másik öthöz, és felvette a két átkódolt közül az egyiket. Már éppen felemelte volna, amikor a technikus megállította.

- Nem, te kétbalkezes féreg! Majd én választom ki az egységet!

Wedge rácsapott a trandoshai karjára, és hátracsavarva a hátához

nyomta.

- Maradj veszteg, Portha! Az ügyetlenségedet jelenteni fogom.

A nagy, gyíkszerű trandoshai sziszegve hátrált a ládáktól, és Pash mellé húzódott. A technikus lassan bólintott.

- Köszönöm. Nem képesek felfogni a probléma lényegét.

- Látom - mondta Wedge, és megvakarta a szakállát, amit álcának növesztett. - Igazad van, hogy te akarod kiválasztani az egységet, de teszt lefuttatására nem maradt idő. A kártyák rendben vannak, te úgyis csak a lelkiismeretességedet bizonygatod azzal, hogy véletlenszerűen válogatsz. Mert ha nem így tennéd, az nem tetszene a feletteseidnek.

- Az pedig tényleg nem volna valami jó.

- Azt mi sem akarjuk, úgyhogy válassz. Mégpedig több lépésben, hogy biztos lehess a véletlenszerűségben - Wedge elmosolyodott, és széttárta a kezét. - Itt van öt darab. Válassz hármat!

A férfi egy ideig tétovázott, azután kiválasztotta az elsőt és a két utolsót.

Wedge odaintette Gavint.

- Vidd el a másik kettőt!

Gavin nyomban eltüntette onnan a két memóriaegységet. Wedge sebtében összekeverte a maradék hármat és egy sorba állította őket. Ezek közül egy kell nekem, kettő nem.

- Válassz kettőt!

A férfi kiválasztotta az utolsó kettőt.

- Ezeket itt.

- Jó - Wedge Pash felé intett. - Vidd el ezt az egyet! Most válassz egyet! - Wedge azt akarta, hogy a technikus az elsőt válassza, de az a második mellett döntött.

Wedge elmosolyodott, bólintott, majd Gavin felé intett.

- Mire vársz? Vidd a többihez a kocsira! - miközben ezt mondta, lábát a kiválasztott dobozra tette. - Igyekezz, szorít az idő!

- Nehogy leejtse! - szólt a technikus ijedten.

Wedge felsóhajtott.

- Az idegenek keményen dolgoznak, de nem lehet megbízni bennük. Azután ha szerzek helyettük egy embert, azzal se megyek sokra.

A technikus bólintott, de közben Gavint figyelte, aki a repulzorkocsihoz vitte a ládát, és a hátuljába csúsztatta.

- Tudja, ezt is a Lázadóknak köszönhetjük.

- Gondolja?

- Hát persze. Ha a császár még élne, egészen másképp mennének a dolgok. Most... - a férfi vállat vont, Wedge pedig együtt érzőn bólintott. - Az emberek elfelejtettek gondolkozni, mert a hanyagságot ma már nem büntetik úgy, mint régen.

- Azt hiszem, tökéletesen igaza van - mosolygott rá Wedge, és a kezét dörzsölte. Ha egy cseppet is gondolkodtál volna, barátom, tudnád, hogy rád kényszerítettem, melyik dobozt válaszd. Te választottál, de azt, amit én akartam. Ha először a két preparált egységet választod, a másik hármat dobatom ki. Téged a választás illúziója is kielégített. Gondolatban hálát adott Booster Terriknek, aki annak idején megtanította arra, hogyan lehet kikényszeríteni a kívánt döntést.

A technikus valamit feljegyzett az adatlapjára.

- Még a rohamosztagosok is tévednek. Tegnap este nem akartak beengedni ebbe a szektorba, de én nem hagytam magam. Lyukat dumáltam a hasukba, azok meg elengedtek.

- Rohamosztagosok? - Wedge megrázta a fejét, és Gavin felé intett. - Hallod ezt, fiam? A rohamosztagosok is fegyelmezetlenek, úgyhogy akár közéjük is állhatnál. Azok ott kint biztosan meg tudják mondani, hol a sorozóiroda.

A technikus elképedt.

- A fia? Az a srác a maga fia?

- Az anyja nem a feleségem - Wedge a repolzorkocsi felé terelte a technikust. - Nem akarom feltartani...

Hirtelen szikraeső zúdult a raktárépület rakodódokkjából, és záporként hullott le a mennyezetről. Fehér tűzgömb villant, a ferrobeton szanaszét repült, és a nyíláson át rohamosztagosok özönlöttek be. A mennyezet darabkái még potyogtak, amikor a katonák vékony köteleken már a padló fölött lógtak. Kint, a komputerközpont teherszállítója előtt a távolabbi kapunál Wedge egy mekuun felderítősiklót pillantott meg, amely orrával a kapu felé fordulva állt. Lézerágyújának lövése hátravetette a levegőben, de visszakúszott a törmelékhalom fölé.

Wedge előrelökte a technikust, ő pedig sarkon fordult, és berohant a raktárba. Átugrott egy sor memóriaegységet, és hol jobbra, hol balra ugrott a körötte becsapódó lövedékek elől. Átugrott még egy ládahalmot, és fedezéket keresett. Jobbról Iella surrant melléje, és egy kábítót nyújtott feléje. Bekapcsolta a komlinkjét.

- Shiel, Ooryl, itt Wedge. Minden tiszta. Kezdhetitek!

A raktár egy mélyebben lévő szintjén a gand és a shistavan tüzelni kezdett egy-egy Merr-Sonn E-web nehézlöveggel. A fegyvereket háromlábú állványra szerelték, hogy minél nagyobb területet tudjanak teríteni. Ooryl a rakodódokkot meg a felderítősiklót lőtte. A skarlátvörös lövedékek a jármű orrán koppantak, majd a pilótafülkébe jutva felrobbantak. A siklólángba és füstbe burkolózott.

Shiel a tető nyílásán át leereszkedő rohamosztagosokra lőtt. A fegyver nagy tűzsebessége megengedte, hogy ollóként vágja el a köteleket. Wedge és Iella is csatlakozott hozzá, de ők a nyílás környékét lőtték, az éppen leereszkedni készülő katonákat. Wedge a komlinkre csapott.

- Corran, jelentést!

Válasz nem érkezett, és a lépcső helyén csak tűz és füst gomolygott. Az eredeti kiürítési terv arra a lépcsőre épült, és a mögötte található területre, ahol Corran, Mirax és néhány fekete napos fickó várakozott. Végük van.

Iellára pillantott.

- Bé terv. Visszavonulunk.

Iella elküldte az utasítást a komlinken. Portha, Pash és Gavin kezdte a visszavonulást, Wedge és Iella fedezte őket. Amikor biztonságban voltak, Wedge és Iella is elindult, de nem jutottak messzire. Még a megtizedelt rohamosztagos-különítmény is képes volt az útjukat állni.

Amint ott feküdt a ferrobetonon, és arcát a hideg padlónak nyomta, Wedge számára úgy tűnt, egy szempillantás alatt minden összeomlott. Már maga a tény, hogy a Coruscant Invisec negyedében egy raktárépületben lapul, nagyobb őrültségnek tetszett, mintha felderítőgéppel menne egy Halálcsillag ellen. Ha a Birodalom ellen küzd, neki egy X- szárnyúban van a helye. De rohamosztagosok kereszttüzébe kerülni, az öngyilkosság egyik legbiztosabb formája. Attól tartott, ez három-négy percen belül be is fog igazolódni.

Amikor ezt az akciót tervezték, számításba vették annak a lehetőségét, hogy egy rohamosztagos-járőr meglepi őket a Palar gyárban - de két nehéz kábító löveg több mint elégnek látszott a veszély elhárításához. A birodalmi katonák nagy létszáma arról árulkodott, hogy legalább kétszer árulták el őket. Részben a rajtaütést fedezték fel a gyárban, másrészt a kintiek nem figyelmeztették őket a közelgő csapatokra. Corran megmondta, hogy hiba volt Thyne-ra bízni a szervezést. Ha nem csinálok gyorsan valamit, itt ragadunk. Wedge gyorsan átállította a komlink frekvenciáját.

- Itt Zsivány Vezér. A dolgok rosszra fordultak. Kövessétek a jelet! Gyertek gyorsan, sok a rohamosztagos.

- Vettem.

Iella értetlenül nézett rá.

- Akarjam tudni, mi volt ez,

- Nem szeretek tartalék nélkül dogozni - mosolygott, és lekapta a fejét, mert a katonák ismét feléjük tüzeltek. - Ha kitartunk, épségben kijuthatunk innen.

- Te a Lázadók hőse vagy, tehát megbízom benned - Iella elégedetten mosolygott. - Fogadok, hogy Thyne eladott bennünket!

- nincs ki ellen fogadnod - újabb lövések csapódtak be a közelükben.

- Nem maradhatunk itt. Gyere!

- Hogyan?

Wedge elmosolyodott.

- Hívd Shielt! Mond neki, hogy vágjon tüzet löveggel a számunkra!

- Vedd úgy, hogy már meg is van - Iella továbbította a parancsot, és egy pillanat múlva bíborvörös ösvény mutatta a betonon, merre kell menniük. Mindenfelé szétlőtt memóriaegységek röpködtek. A memórialemezek virágsziromként hullottak a mennyezet felől, majd földet érve fel-felpattantak, és továbbgurultak. A füst vastagon megült a mennyezet alatt, de mögüle továbbra is ereszkedtek lefelé a katonák.

Mint azt később Wedge megtudta, Iella fedezőtüzét a technikus úgy igyekezett irányítani, hogy az lehetőleg pusztítsa el a repulzorkocsira rakott memóriaegységeket is. Akárki vezette a kocsit, az gyorsan felemelkedett a raktár padlójáról, és kifelé kezdett húzni. A fara kisodródni látszott, de mint kiderült, csak felkészült arra, hogy kikerülje a felderítősikló roncsát.

A kocsi hirtelen előrelódult, és a jobb első lökhárítója a rakodódokk rámpájának csapódott. Ettől megperdült, és a roncs felé vágódott. Mielőtt a légpárnái fel tudták volna emelni, ráült a roncsra, és összenyomta azt.

Titáni robbanás emésztette el a két járművet, mindenfelé repeszdarabokat szórt. A lökéshullám a levegőbe emelte a ládákat, és Wedge-et is ledöntötte a lábáról. Rázuhant az egyik ládára, összetörve azt is, a tartalmát is. Ugyanekkor érezte, hogy valami éles fájdalmat okozva az oldalába áll. A bordám. De legalább tudok mozogni.

Megragadta Gavin feléje nyújtott kezét, és feltápászkodott. Mindketten megfordultak, és tüzelni kezdtek a raktár végében terjengő fekete füstfelhő felé. Kevés viszonttűz érkezett abból az irányból. Nyilván a rohamosztagosok kapták a legtöbbet a két jármű robbanásából.

Iella, Pash és Portha a bejárat mellett vettek fel tüzelőállást, és a raktár belseje felé figyeltek. Odabent Nawara Ven és Shiel birkózott a nehéz- löveggel. Rhysati meg Erisi már kiért, őket Ooryl fedezte egy karabéllyal.

Wedge idegesen intett a többiek felé.

- Gyerünk, gyerünk! A raktárban hemzsegnek a birodalmiak. Valaki eladott bennünket. Most tűnjünk el innen!

Gavin szeme elkerekedett.

- De maga megsérült, uram!

- Még tudok mozogni, kölyök, és azt is fogom tenni - Wedge maga elé tuszkolta Gavint. - Ha nem tűnünk el, hamarosan mindenki meg fog sebesülni.

HARMINCÖT

A raktár biztonsági felügyelőjének irodájában várakozva Corrannak rossz érzései támadtak azzal kapcsolatban, hogy miként fogja kimagyarázni a raktárban történteket. A felügyelő holotáblája rá volt kötve az épület holokameráira. Wedge, a technikus, Pash, Gavin és Portha úgy masíroztak a holotáblán, mint valami videojáték szereplői. Bár minden rendben lévőnek látszott, Corranban megérlelődött az érzés, hogy veszítettek.

Mirax hátradőlt a súlyos acélasztal mögött, úgy nézte Wedge-et, aki éppen mosolyogva szuggerálta a technikust, hogy melyik memóriát válassza.

- Ó, Wedge Antilles, te csempésznek sem lettél volna utolsó. Elhitette a fickóval, hogy teljesen vaktában választotta ki azt a memóriát, amelyiket ő akart.

- Erre mérget vehetsz - Corran le s fel kezdett járkálni az irodában. A helyiségnek két ajtaja volt. Az elülső mögött egy várószoba volt, amin át a raktárba lehetett látni. A másik, a hátulsó kijárat volt, és egy privát lépcsőházba vezetett, amin át az alagsori parkolóba lehetett jutni. Mirax és Corran az irodában foglalták el a helyüket, nehogy az ablakon át megláthassák őket. Lent, a parkolóban Inyri és néhány fekete napos várta, hogy légisiklóval elszállítsa a Zsiványokat.

- Nyugi. Már majdnem készen vannak.

- Ezt majd akkor hiszem el, ha már kijutottunk innen, és Winter emberei ellenőrizték a memória kódját - mondta Corran, és újra megtapogatta a kábítóját, hogy érezze, jól ül a tokjában. Azután egy pillantással megnézte a karabélyt a kezében, hogy ki van-e biztosítva. - Várj csak, mi ez?

- Nem tudom - felelte Mirax, és a hologram peremén szikrázó fénypontra mutatott. - Valami átégette az ajtót.

Corran füstszagot érzett, de tudta, hogy túl messze vannak a helyszíntől ahhoz, hogy a szag idáig eljusson. Valami más ég. Mégpedig a közelben. Kinyújtotta a kezét, és megragadta Mirax vállát.

- A földre!

A várószoba és az iroda közötti válaszfal berobbant a helyiségbe. Corran még látta a röpködő szilánkokat. A faldarabok egyre kisebb da rabokra estek szét, mígnem már csak apró kavicsok és por maradt belőlük. A tűz feketére festette a falban rejtőző alumínium rudakat, kitépte őket a helyükről, és megpörgette a levegőben.

A robbanás ereje felemelte Corrant a padlóról, és a szemközti falhoz vágta. A fal megrepedt, a rudak megroppantak benne, de nem omlott össze. A lépcsőházba vezető ajtó leszakadt a pántjáról, és az így keletkezett nyílás el tudta vezetni a légnyomás nagy részét. A súlyos acélasztal a falhoz csapódott, Corran pedig rázuhant. Keservesen feltápászkodott, miközben az orrából folyt a vér, a füle pedig folyamatosan csengett.

A porfelhőn át látta, hogy a padlón keletkezett nyíláson át négy alak - valószínűleg rohamosztago sok - ront be a helyiségbe, és megállapodik a mennyezeten. Szédülten igyekezett megoldani rejtvényt, majd rájött, hogy fejjel lefelé gubbaszt az asztalon. Ennél valamivel jobban lepte meg az, hogy a karabély még mindig ott van a bal kezében.

Oldalt dőlt, majd gyorsan a hasára fordult. A világ egy másodperc múlva a helyére billent. Kinyújtotta a jobb kezét, és megragadta a pisztolyát. Eközben a bal keze felemelkedett, és már nyomta is a ravaszt.

Az első lövése térdén találta el az egyik rohamosztagost, aki nekizuhant a társainak. Csak egyikük fordult felé, a másik kettő a raktár felé lesett, amit ide-oda cikázó lövések fénye világított be. Az a katona, akinek sikerült átlátnia a helyzetet, felemelte a karabélyát és felé lőtt, de csak a falat találta el mögötte.

Corran lövés közben felfelé húzta a fegyvere csövét, egy lövés a hasba, egy a szívébe, egy az arcába, a negyedik csak azután szakította le a sisakját a fejével együtt. Röptében hátba vágta az egyik katonát, majd a másik sisakján koppant. Mindketten megfordultak, és fegyverük csöve fenyegetően felemelkedett.

Corran gyorsan lőtt, az elsőt a derekán találta el, de az csak térdre rogyott, és harcra készen felemelte a fegyverét. Corran gyorsan kitárazott, és a nadrágja zsebéhez nyúlt egy új tárért, de csak a szakadt szövetet meg a saját lábát tapintotta.

Mellette az asztal lassan megemelkedett, és a levegőben forogva elindult feléje. A másik rohamosztagos tüzétől felgyorsult, ezért Corran jobbra ugrott, hagy fedezéket találjon előle. Ekkor Mirax térdre tápászkodott, és felváltva lőni kezdte a két katonát. Azt, amelyik állt, a becsapódó lövedék kihajította a helyiségből, a másiknak, akit Corran megsebesített, levitte a sisakját.

Corran látta, hogy Mirax lepillant rá, mozog az ajka, de nem hallotta, mit mond, annyira csengett a füle. Mindamellett ki tudta találni, mit mondhatott. Elmosolyodott, és megnyalta vérző ajkát.

- Életben maradok. Robbanólövedéket használtak, de a belső fal megállította őket - nagy nehezen négykézlábra tápászkodott. - Tűnjünk el innen!

Mirax az ajtóhoz kúszott, s ott a padlóra lapulva kilesett. Corran követte, s mindketten kirohantak. Corran berúgta az alaksori parkoló ajtaját. Mirax a földre lapulva belépett, Corran követte. Amit ott találtak, az heves káromkodásra késztette őket, de Corran már azzal is elégedett volt, hogy hallotta Miraxot szitkozódni.

Jobbra pillantva még látta a négy siklót, amint kifelé húz az épületből. Bal felől hat rohamosztagos közeledett a rámpán Aratech 74-Z katonai siklóbringán. Közülük négy elhúzott jobbra, a többi sikló után, egy pedig feléjük iramodott.

- Mirax, füss! - kiáltotta Corran. Eldobta a használhatatlan karabélyt, és előkapta a pisztolyt. Bal felé oldalazott, a garázs egyik masszív pillére mögé. Mirax intett neki, hogy menjen utána, de amikor előbújt a pillér mögül, a siklóbringa lövése nyomán törmelék hullott a fejére.

Megrázta magát, és a közeledő sikló felé mozdult. Jobbra ugorva lőtt, majd a földre lapult, éppen időben, mert a rohamosztagos lövése épphogy elzúgott a feje felett. Feltápászkodott. Már csak húsz méter választotta el a siklótól, és amikor célzásra emelte a fegyverét, még látta a katona kezét, amint hátrarántja a gyorsító karját. Corran tudta, hogy fel akarja nyársalni a sikló elején meredező dárdákra.

Corran jobbra ugrott, hogy elkerülje a kellemetlen találkozást. Az éles pengék felemelt karja alatt felhasították a dzsekije bal oldalát. Megpróbált úgy fordulni, hogy a katonára lőhessen, de az derékon rúgta, hogy a padlóra zuhant. Estében a fegyverével még rá tudott vágni a katona karjára.

Az ütéstől a rohamosztagos keze megrántotta a gyorsítót, minek eredményeképpen a sikló orra veszélyesen felfelé rándult. A mennyezethez csapódva szikraesőt hányt, amit a padlóra érve megismételt. A katona kizuhant a járműből és a hátpáncélján forogva végigcsúszott a padlón, mígnem a lába elakadt egy pillérben, és megállt. Megrázta a fejét, és fel akart állni, de Mirax előlépett a pillér mögül, és fejbe rúgta.

- Hogyan tovább, Corran?

Odafent valami felrobbant, és megrázta a garázst. A mennyezetről hullani kezdett a vakolat. A fenti ajtón át por és füst tolult a garázsba.

- Úgy látom, felfelé nem mehetünk.

- Na, nem bánom, menjünk lefelé - mondta Mirax a szemöldökét ráncolva. - Vigyázz, nehogy összeakadj egy másikkal!

Corran vállat vont. Abban a pillanatban lövések söpörtek végig a garázs falán. Egy légisikló bukkant fel, éppen feléjük tartott, de szemmel láthatóan menekült. A vezetője ügyesen kerülgette a pilléreket, nem adott lehetőséget az őt üldöző rohamosztagosnak, hogy lelője. Ettől eltekintve az üldöző siklóbringája jóval fürgébb volt, és kisebb körön tudott megfordulni, így csak idő kérdése volt, mikor végez a légisiklóval.

Corran az üldözőre mutatott.

- Lőj rá! Hadd tudja a légisikló, hogy van, aki fedezze.

- Mit akarsz ezzel?

- Azt hiszem, ránk köszöntött a szerencse - odarohant a közelben veszteglő egyik üres siklóbingához, megragadta a kormányát, és a pillérek sora mögé tolta. Az ülésbe csusszant, és ellenőrizte a fegyverirányzékot. Fog ez menni. Már csak célpont kell. Felkattintotta a célzó biztonsági fedelét, és máris elengedte a bíborvörös lézersugarat.

Mirax folyamatosan tüzelt a siklóbringára, végigszántotta az oldalát, és ezzel időt adott a légisikló vezetőjének, amit az ki is használt. Jobbra rántva a kormányt megfordult a gépével, és elindult Corran és Mirax felé.

Útja a lebegő siklóbringa előtt vezetett el, és abban a pillanatban, hogy eltűnt az útból, Corran meghúzta a ravaszt. A veszteglő sikló lézerágyúja is skarlátvörös nyilakat kezdett okádni. Corran arra számított, hogy áthajt a tűzvonalán, de az hirtelen balra vágott, és ezzel elkerülte a csapdát.

Csakhogy Miraxnak így is kitűnő célpontot nyújtott. Már az első lövése kipenderítette a férfit a nyeregből. Fejjel repült a padlóra, és a sisakja úgy hasadt ketté, mint egy túlérett meiloorun. A teste tovább forgott, mintha cigánykereket hányna, de egy pillér az útját állta. Annak tövébe rogyott.

A légisikló pontosan Corran és Mirax között állt meg.

- Szálljatok be!

Corran furán nézett a pilótára.

- Inyri. Visszajöttél értünk?

- Maradj, ha akarsz, Horn, vagy szállj be!

Mirax megragadta Corran vállát, és belökte a hátsó ülésre, majd beugrott Inyri mellé.

- Szerintem beütötte a fejét. Mehetünk.

A sikló hátulsó ülésén kuporogva Corran megtapogatta a száját. A keze véres lett. Leszakított egy darabot a dzsekije ujjából, és kezdte felitatni a vért.

- Veletek mi történt?

- Nem tudom - mondta Inyri, és kiérve a raktárból, nyomban felfelé igyekezett. - Odalent vártunk, ahogy megbeszéltük, és egyszer csak több kisebb robbanást hallottunk, majd egy nagyot a lépcső felől, ahol az iroda van. Nem volt értelme bent maradnunk, ezért kirohantunk.

Hangjába némi él költözött.

- Tulajdonképpen nem is értetek jöttem vissza. A kijáratnál siklóbringák vártak ránk, és tudtam, ha utolsónak megyek ki, elsőnek fogok meghalni. Arra gondoltam, hogy visszafordulok, és ott megyek ki, ahol ezek bejöttek. Akkor vettelek észre titeket, amint az üldözőmet lövitek. És miután végeztetek vele, a legkevesebb, hogy kiviszlek titeket innen.

Mirax Inyri vállára csapott.

- A szándék nem érdekes, csak amit csinálsz.

Corran felült a hátsó ülésen. A birodalmiak csak úgy üthettek rajta a memóriagyáron, ha tudták, mi készül itt, és hogy mikor. Sebtében húsz embert is össze tudott számolni, akik tudtak a hadműveletről, de ez a szám a végtelenbe szökik, ha közülük egy ostoba fecsegett.

Azok közé, akik eladják az akciót, a Zsiványokat, Miraxot, Wintert és Iellát nem számolhatta. Wedge azt mondta, Winter megvesztegethetetlen. Bár Corran ezt soha senkiről nem hitte el, a mód, ahogy Pash Cracken és Iella kiállt mellette, valamelyest meggyőzte.

Mirax kilesett a szélvédőn.

- Hová megyünk?

- Zekka kijelölt egy helyet, ahol összejövünk, ha a terv nem sikerül. Mindenki odamegy, és számba vesszük, ki nem élte túl ezt a rajtaütést.

Miközben Inyri az épületek között kanyarogva, hol leereszkedve, hol felszállva a lehető legkacskaringósabb úton vitte őket a céljuk felé, Corran tovább elmélkedett. Az agya mélyén tudta, hogy ne sok értelme van, mert nem tudja bizonyítani a gyanúját. Azt is tudta, hogy a gyanúsítottak listáján az első helyen szereplő Zekka Thyne egyben a listán az utolsó is. A lelke mélyén tudta, hogy Zekka Thyne elárulta őket, és ehhez nem kell bizonyíték.

Olyan helyre osztották be, ahol birodalmi szempontból mindent láthatott. Tiltakozott, hogy ennél komolyabb feladatot akar, de Vorru kényszerítette. Tudtam, hogy rossz ötlet volt rábízni az őrség megszervezését, és megkönnyebbültem, hogy nem mellé osztottak be, s nem kellett a hátamat mutatnom neki. A fenébe is, annak legalább örülök, hogy elleneztem a megbízatását. Sajnos, bizonyíték hiányában nehéz lesz meggyőznöm a többieket, hogy ez a szith ivadék árult el bennünket a birodalmiaknak.

Inyri lejjebb ereszkedett a légisiklóval, és egy nagyobb épület középtáján behajtott egy kapun. Amint beért, a kaput eltorlaszolta egy vastag kőlap. A hangárban kigyúltak a fények. Üres volt, leszámítva az egyik oldalon várakozó siklóbringát. Inyri lassan letette a légisiklót a betonra.

- Lefogadom, hogy a többiek előtt értünk ide - kezével a szélvédő peremébe kapaszkodva Inyri kibújt a járgányból. - Remélem, sikerült nekik!

- Én is arra szavazok - Corran is kikászálódott a légisiklóból, és elindult a bringák felé. Megtapogatta a motorháztető hideg fémét, majd megfordult, amikor meghallotta az épület belsejébe nyíló ajtó nyikorgását.

- Tűnés a siklóbringák közeléből - mondta Zekka Thyne, kezében kábítót tartva. - Fel a kezekkel! Hmm. Most már értem, miért szeretitek ezt olyan gyakran mondogatni. Ettől érzitek, hogy nálatok a hatalom. Ti ketten, Terrik, Inyri, vegyétek el a fegyverét!

Mirax összevonta a szemöldökét.

- Mi folyik itt?

Corran felemelte a kezét, amíg Inyri begyűjtötte a fegyverét.

- Foltos adott el bennünket.

Inyri megrázta a fejét.

- lehetetlen. Legalább annyira gyűlöli a birodalmiakat, mint te vagy én... mint közülünk bárki.

Corran ujjával a siklóbringára mutatott.

- Hideg a motorja. Azért nem kaptunk figyelmeztetést, mert ott sem volt. Nem akarta megkockáztatni, hogy a birodalmiak eltalálják.

- Ugyanúgy tudtam, hogy rá fogsz jönni, mint azt, hogy ne esik bajod

- horkant feléje Thyne. - Te meg az apád mindig szerencsések voltatok. Az volt az egyetlen oka, hogy elkaphattatok. Az apád szerencsésebb volt, mint én.

- Nem volt szerencsés. Az apám okosabb volt, mint te. Még most is az.

- Meghalt.

- Akkor is - vont vállat Corran. - Hogyan akartad kimagyarázni magadat Vorru előtt, ha senki nem tér vissza? Vagy arra gondoltál, hogy nincs jelentősége?

Mirax lassan bólintott.

- Volt menekülési terve, Corran. Ezt kapta cserébe az árulásáért. Új személyazonosságot és szabad elvonulást.

Thyne vigyora félelmetesen terült szét az arcán.

- Forró, forró, csak egy kis részletben tévedsz - a karabélyt vállmagasságba emelte. - Kirtan Loornak elég a hullád is.

A lövés visítva szelte át a hangárt, a vörös csík vérszínűre festette a félhomályt. Thyne megtántorodott, és a falnak esett. A lába megrogyott, a karabély a betonon koppant. Két kezével kétségbeesetten próbálta visszagyömöszölni a beleit a hasán tátongó lyukba.

Corran Inyrire pillantott, aki éppen elejtette a pisztolyt. Thyne-hoz rohant. Leguggolt melléje, és a sebet látva tudta, nem segíthet rajta.

- Hacsak nincs kéznél egy bactatartályod, halott vagy.

- Akkor bizony halott vagyok. Mint az apád - hörgő köhögés szakadt fel Thyne torkából. - Akarod tudni, én öltem-e meg az apádat?

- Nem. Neked úgysem hiszek el semmit, különben sem hoznád vissza őt a vallomásoddal - És ha ezzel meg akarsz kínozni, hát nem szerzem meg az örömet, pedig igenis, szeretném tudni.

Thyne arca görcsbe rándult, izmai megfeszültek.

- Hadd áruljak el valamit. Loor tud rólad. Ő kényszerített arra, hogy eláruljalak. Igaz, hogy most elárultalak, de téged mér előttem is elárult valaki.

Corrannak leesett az álla. Tycho! De Wedge azt mondta, hogy meghalt a Noquivzoron, ezért nem láthattam őt itt. Valaki más? Kicsoda?

Thyne kényszeredetten felnevetett.

- Kísérteni foglak.

- A fenét, csak halott leszel, és azt fogod hinni, egy olyan ellenségemre figyelmeztettél, akiről nem tudok - Corran megveregette a férfi vállát, és gyorsan visszahúzta a kezét, így Thyne csak megpróbált beleharapni. - Pedig az életemet mentetted meg, Zekka Thyne, és erre mindketten emlékezni fogunk.

Zekka feje oldalt billent, a teste összeroskadt. Corran felállt, s látta, hogy Mirax Inyrit vigasztalja. Már nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de elkapta Mirax pillantását. A lány megrázta a fejét, hogy elejét vegye Corran megjegyzésének. Közben ő is rájött, hogy a kérdés, amit fel akart tenni, egyszerű volt ugyan, de annál nehezebb lehet rá a válasz. Nem is választ vártam volna, inkább megértést.

Azt sem tudta, hogyan köszönje meg Inyrinek, amiért megmentette az életét, és lelőtte a saját szeretőjét. Úgy gondolta, Inyri ezt a galaxis minden csillagáért sem tudta volna megtenni. Vele szemben már a Kesselre való megérkezésekor ellenségesen viselkedett. És Corran arra is emlékezett, amikor a Főhadiszálláson Inyri hidegvérrel nyújtotta Thyne-nak a kábítót, hogy lelőhesse őt. Később még mintha meg is lett volna sértődve, mert lelőve a birodalmi siklóbringát, segített neki a menekülésben.

Minden jel arra vallott, hogy ha Thyne esetleg túl lassan akarná lelőni, Inyri boldogan siettetné a dolgot.

Inyri kibontakozott Mirax öleléséből, és a siklóbringának támaszkodott. A jármű eleje eltakarta Thyne holttestét, de egy vékony kanyargós vércsík lassan a hangár közepe felé tartott. Megpillantva az arcát a kezébe temette, halkan zokogott, majd megtörölte a szemét.

Amikor rápillantott, a szeme körüli vörös karika ellenére is borzasztóan hasonlított testvérére, Lujayne-ra.

- Ugye akarod tudni, miért?

Corran bólintott. Éppen elég ilyen bevezetést hallott már, hogy tudja, a vallomás többet fog tartalmazni, mint amennyi elegendő volna a tette igazolására.

- Ha akarod, mondd el.

- A Kesselről elfelé jövet kiszúrtak téged. Senki nem bízott benned, mert bűnözőnek hittek. És amikor elmondtad nekik, hogy nem vagy az, azt hitték, hazudsz. Még a rabok sem bíztak benned, ők mind olyan bolygóról jöttek, ami többet tudott nyújtani nekik fűszerbányáknál és börtönöknél. Aki ott születik, az sosem szabadul a Kesselről.

Corran érezni kezdte a csomót a gyomrában. Amikor először találkozott Lujayne Forgéval, eleinte aszerint ítélte meg, hogy honnan jött. Minden, amit Inyri mondott, igaz volt, de a testvére nem engedte, hogy ez megállítsa. Lujayne szembesítette Corrant az előítéletével. Az a beszélgetés megváltoztatta Corrant. Akkor már képes volt meglátni azt is, ami Inyri származása mögött volt, de a lány elutasította őt.

- Thyne segített nekem eljönni a Kesselről. Tisztelt engem. És mások tiszteletét is megszerezte nekem. Megtanított engem is, hogy becsüljem magam. Mégis, bár egész idő alatt vele voltam, tudtam ő nem az a fajta ember, akit nekem tisztelnem kell. Ő az ellenkezője volt mindannak, amiről a szüleim azt tanították, hogy jó és igazságos.

Mirax bólintott.

- De téged respektált és kedvelt, mégpedig úgy, ahogyan mástól nem várhattad el.

- Így van - Inyri Corranra pillantott. - Valahányszor te megjelentél, mindig eszembe juttattad, hogy miben kell hinnem. Igyekeztetek távol tartani magamtól, de Gavin meg te kimentettetek a leghevesebb utcai harcból. Thyne ezt nem tette volna meg. Ő nem fordult volna meg, hogy visszajöjjön értem.

Ma sem figyelmeztetett arra, hogy mi fog történni a gyárban. Ha ti ketten nem vagytok ott, biztosan meghalok. És amikor megérkeztünk ide, a legfőbb dolga volt, hogy megöljön téged, azzal nem is foglalkozott, hogy én is életben maradtam. Rájöttem, hogy Thyne-nak csak addig kellek, amíg a hasznomat veszi. Azt hitte, maradéktalanul megbízhat bennem, és már ez is ritka a Fekete Nap emberei körében - vállat vont. - Egyszóval, ő megmentett a Kesseltől, te megmentettél a birodalmiaktól, és ezen keresztül attól, hogy értéktelennek tartsam magam.

Ez többet ért, mint Thyne szeretete... vagy az élete. Azt hiszem, ezzel leróttad a tartozásodat, amivel a testvéremnek tartozol.

- Azt, amivel én Lujayne-nak tartozom, egy életen át sem lehet visszafizetni. Amit te most itt tettél, az feljogosít mindkettőnket, hogy tiszta lappal kezdjük újra. Kvittek vagyunk - Corran elmosolyodott, és megrázta a fejét. - Na persze, még mindig a Coruscanton vagyunk, még mindig a nyomunkban vannak a birodalmiak, és Thyne éppen most mondta, hogy egy áruló van közöttünk. Szerintem ennél alkalmasabb pillanatot nem is választhattunk arra, hogy rendezzük a számlánkat, és kapcsolatunkat új alapokra helyezzük.

Mirax bólintott.

- Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.

Inyri felvonta a szemöldökét.

- Hacsak nem halsz meg.

- Nem megvetendő szempont - Corran elindult az épületbe vezető ajtó felé. - Takarítsunk ki, azután nézzünk utána, ki késte még le a halált.

HARMINCHAT

Ha velünk van az Erő, gondolta Gavin, miközben kilesett a sarok mögül, akkor az csak a sötét oldalé lehet. Lövedékek pattogtak s hagytak füstölgő krátereket a falban. Jobbra pillantva meglátta, hogy Ooryl és Nawara befordulnak az ajtón, és elfoglalják a posztjukat. Gyorsan besurrant közöttük, és oldalt lépve máris lőni kezdte a folyosón közeledő rohamosztagosokat.

Az üldözés abban a pillanatban kezdődött, hogy elhagyták a gyár területét. Számos épületbe bemenekültek, és kilógtak belőle, Portha mégis nyílt terepen lőtte le a rohamosztagost. Az a földre rogyott, de nyilván még volt annyi ereje, hogy rádión jelentse a helyzetét a főhadiszállásnak. Annyian jöttek, hogy a Zsiványoknak nem maradt hátra más választásuk, mint elmenekülni, s őket hátrahagyni.

Wedge ragaszkodott ahhoz, hogy feljebb menjenek, de az épület, amit azért választottak, hogy benne eljuthassanak a felsőbb szintekre, erre a célra a lehető legalkalmatlanabb volt. Az üvegacél és ferrobeton monolit alsóbb szintjei egymástól különálló tornyokat alkottak, s közöttük semmiféle kapcsolat nem volt, sem átjáró a szomszédos épületekbe. Az ötvenedik emelet magasságában végre szerteágazott, és rácsatlakozott a szomszédos épületekbe vezető utakra, de a problémát az ötvenedik szintig való feljutás jelentette.

Gavin lekuporodott, és nehéz szívvel körülnézett. Mint a korábbiak, ez a szint is egy tágas, szögletes csarnok köré épült, amiben a liftek és a lépcsők foglaltak helyet. A padlótól a mennyezetig húzódó panorámaablakok pompás kilátást biztosítottak Coruscant félhomályos szintjeire. Gavin a látványt rendkívül klausztrofobikusnak találta.

Kiváltképpen amiatt, mert velük egy magasságban egy birodalmi csapatszállító lebegett. A szögletes jármű oldalán felnyílt egy ajtó, a nyílásban megjelent egy katona, és valamit az ablakra hajított. Az rátapadt kívülről, és amőbaként folyni kezdett rajta, azután felrobbant, és üvegszilánkot szórt a szintre.

Gavin már a földön lapult, de arcának szabadon hagyott felét felhasogatták a pengeéles szilánkok. Elkaptak bennünket.

- Maradj a földön! - kiáltotta Wedge a hangzavarban. - Mindenki a földre!

Noha nem akart a rohamosztagosok célpontjává válni, Gavin felemelte a fejét, hogy lássa, a parancsnok megsérült-e. Ha mozdulatlan marad, az egyenértékű a megadással, aminek csak akkor volna értelme, ha a rohamosztagosok ez esetben nem vinnék börtönbe. Bal felé pillantva azonban látta, hogy a betört ablakon át katonák özönlenek az épületbe. Gavin meglátása szerint ezek sem látszottak könyörületesebbnek azoknál, akikkel eddig küzdöttek.

Akkor valami különös dolog történt. A graviplán eleje megemelkedett, az éppen kiszállni készülő két katona visszahanyatlott a gépbe. Fél másodperc sem telt el, és a graviplán eleje felrobbant. Újabb ablakok törtek be, a korábban kiszállt katonák pedig törött végtagokkal terültek el. Gavin a füstfelhő mögött még látta, hogy a légi jármű daraboka esik, és eltűnik a látómezőből.

Egy karcsú vadászgép tűnt fel az épületek között, elhúzott előttük, majd megfordulva egyenesen feléjük tartott. Bár nem volt olyan pompás látvány, mint a későbbi változata, a Z-95-ös Fejvadász aranycsíkos, fekete géptestének látványa felüdülést jelentett Gavinnak. A szárnyvégeire telepített lövegek lőni kezdték az épület közepét. A becsapódások nyomán elektromos vezetékek szikráztak, vízvezetékek alakultak szökőkúttá. A falak atomjaikra hullottak szét, és Gavin egy perc múltán nyomát sem látta az imént megjelent rohamosztagosoknak.

A Fejvadász visszajött, és mint egy hatalmas repulzorlift kabinja, odahúzott a nyíláshoz. Wedge felpattant, és az ablak felé rohant, meg sem várva, hogy a gép ajtaja kinyíljon. Intett a többieknek, s közben szemét a földön heverő rohamosztago sokon tartotta.

- Gavin, gyerünk!

- Csak ön után, uram.

Wedge elvigyorodott, majd intett a fejével.

- Nyomás, ez parancs.

Gavin odahajította Pashnak a fegyverét, és beugrott a gépbe, ahol Erisi és a trandoshai várt rá. Wedge utánaurgott, és a gép elhúzott az épülettől. A levegő sivítva távozott, miközben az ajtó becsukódott. Csak miután teljes csend lett, hallották tisztán a pilóta hangját. De akkor mindannyian döbbenten néztek egymásra.

Wedge az utastér felé intett.

- Igen, Emtri, megsérültem, de nem komoly.

Gavin megrázta a fejét, majd az ujját a fülébe dugta, hogy kitisztítsa.

- Hogy kerül ide Emtri?

Rhysati megtoldotta:

- És ki vezeti a Fejvadászt, parancsnok?

- Tycho.

Gavin arca jól tükrözte az érzelemit. Úgy érezte, elárulták.

- Hogyan? Hiszen meghalt a Noquivzornál.

Wedge lassan megrázta a fejét.

- Nem, nem halt meg. A rajtaütés megtörtént, de sem ő, sem Emtri nem volt ott. Füttyös úgy naplózta a jelentéseket, hogy mindketten ott voltak, de valójában itt tartózkodtak.

Iella felvonta a szemöldökét.

- Miért hoztad ide őket?

- Pár dolgot megtanultam, amióta a Lázadókkal vagyok. Az első, hogy amit bármelyikünk is titokban tart, valójában olyan információ, ami más, fontosabb információ nyomára vezethet. Ha hasznosnak és célravezetőnek tartjuk, hogy megtudják az ittlétünket, elég megmutatni potenciális szövetségesünknek, hogy a bolygó elfoglalására készülünk, nyomban tudomást szereznek róla, hogy itt vagyunk. Azután már csak idő kérdése, hogy a birodalmiak kezébe jusson az információ.

- És a mai árulás ezt az elméletet támasztja alá - bólintott Nawara.

- És ez vezet el a második dologhoz: az ellenfél csak azzal foglalkozik, amiről tudomást szerez. Tycho mindvégig itt volt velünk, és nekem dolgozott. Olyan szabakk adura volt szükségem, amelyik nem változtatja az értékét. Ő évekkel ezelőtt járt a Coruscanton, tudja, hogyan lehet itt eligazodni, és éppen az imént bizonyította be, hogy ezzel a hasznunkra is lehet.

Emtri feje lassan megfordult.

- Celchu kapitány jelenti, hogy nem üldöznek bennünket. És van egy üzenete is.

- Kapcsold át!

- Wedge, eddig nem mondtam, de sürget az idő.

- Mondd csak, egymás között vagyunk!

- Sürgős üzenetet kaptál, miközben rátok várakoztam - Tycho hangja komoran csengett. - Negyvennyolc óra múlva a Coruscant pajzsai összeomlanak.

HARMINCHÉT

Kirtan Loor meghajolt Ysanne Isard előtt.

- A Zsiványkommandó többé nem jelent fenyegetést.

Isard úgy bólintott, mintha nem is hallotta volna.

- De azért még nem haltak meg.

- Nem mintha nem próbálták volna meg - Loor igyekezett palástolni az elégedetlenségét. Csak arra kapott parancsot, hogy a Zsiványkommandót megakadályozza abban, amire készültek. Megölni őket, az más. Küldhetett volna egy egész TIE-különítményt a Palar gyárhoz, de akkor „túlöléssel” vádolták volna meg. - Sajnálatos, hogy elszöktek, de a mieink elveszítették a fegyvereiket és tehetetlenekké váltak.

Isard felvonta a szemöldökét.

- Aligha hiszem, hogy a tények alátámasztanák ezt az állítását.

Isard pillantásától végigfutott a hideg Loor hátán, de azért bátran felemelte a fejét.

- Egyet értek, igazgató asszony, hogy a Fejvadász felbukkanása váratlan esemény volt, de szerintem ennek nem kellene túl nagy jelentőséget tulajdonítani. Szerintem bérgyilkosokkal tudunk végezni velük. Ha megvolt a hátterük egy ilyen menekülés megszervezéséhez, akkor nem ilyen gyenge akciót hajtottak volna végre, mint amilyet a Palar gyárban produkáltak.

- Gyenge? - Isard járkálni kezdett az irodájában. - Szerintem igen elmés terv volt.

- Az igaz. Az elemzések szerint olyan programokat vittek be a memóriaegységeinkbe, aminek segítségével megnyílik az út a Lázadók programozói számára. Ez lehetővé teszi a számukra, hogy kikapcsolják a pajzsot, de vajon meddig? Mind a vezérlőprogram, mind a generátorok meghibásodása esetén a biztonsági rendszer egy órán belül helyreállítják a pajzsot.

- Feltéve, ha csak a pajzs a céljuk. Maga szerint a tervük vagy egyszerű és brutális, vagy kifinomult és elegáns - Isard megrázta a fejét. - Lehet, hogy csak az első akciójuk ilyen jól megtervezett, azután pedig teljes erővel lecsapnak magára a központi komputerre.

- Ezt sem hagytam figyelmen kívül, igazgató asszony, de nem hiszem, hogy komolyan gondolja, amit mond - gyorsan feltartotta a kezét, hogy elejét vegye a kitömi készülő viharnak. - a központi komputer megrongálása a Császári Központ valamennyi rendszerét tönkretenné. A biztonsági berendezéseket, az energiaellátást, a vízellátást, a közlekedést. Ez ugyan az előnyükre válna, de a lakosságot mindenképpen ellenük fordítaná. Ön a tervét, hogy kimeríti a bactakészletüket, az önzetlenségükre alapozta, tehát nem hiszi róluk, hogy kegyetlenek is lehetnek.

Isard szemében alábbhagyott a tűz. Bólintott, sőt még el is mosolyodott.

- Meglep az éleslátása, Loor ügynök. Ezt eddig nem vettem észre, mert egyes dolgokat nem volt képes átlátni.

Loor gyomra összeszorult.

- Ezt hogy érti, igazgató asszony?

- Azt hitte, a saját szakállára foglalkoztathatja Zekka Thyne-t, és én nem fogom megtudni?

- Ezt nem így gondolom, igazgató asszony. Zekka jelentéktelen figura, nem akartam önt a részletekkel untatni.

- Hazudik. Hasznát látta, mert információkat szerzett, de magának első sorban azért kellett, hogy megölje Corran Hornt - a magas nő kezével szögletes állát simogatta. - Mintha Thyne elfeledkezett volna arról, hogy szeretnék találkozni ezzel a Corran Hornnal. Kíváncsi volnék, maga miért fél tőle annyira.

- Azért, mert könyörtelen. Gyűlöl engem, mert szabadon engedtem a fejvadászt, aki megölte az apját. Noha ez nem bűn, ezt sosem fogja megbocsátani nekem. Ha gyilkos természete volna, már nem élnék. Most pedig, hogy a Lázadókhoz szegődött, a megölésem nem számítana gyilkosságnak - Loor összevonta a szemöldökét. - Aki Corran Hornnal játszik, a tűzzel játszik.

- Én Jégszív vagyok, nem égek meg.

- Igen, igazgató asszony.

Isard egy percig szótlanul nézte Loort, azután lassan azt mondta:

- Furcsa helyzetbe kerültem maga miatt, Kirtan Loor. A vezetése alatt álló Krytos-projekt nem az elképzeléseim szerint halad. Ugyanakkor látom, hogy valamitől fél, s hogy ez előbb-utóbb a végzetét okozhatja.

Loornak valóban félelem mardosta a szívét, de a legnagyobb meglepetésére eleddig ezt nem tartotta végzetesnek. Rádöbbent, hogy egész életében a félelem volt az, ami életben tartotta, és aminek segítségével megküzdött ellenfeleivel. Először, amikor a császár szolgálatába lépett attól félt, hogy csalódást okoz a szüleinek. A tévedéstől való félelem hajtotta előre. A szégyentől való félelem hajtotta, hogy leszámoljon Corran Hornnal? És a haláltól való félelem szabta meg a cselekedeteit, amióta Horn kilépett a CorSecből.

Rádöbbent, hogy oly régóta él félelemben, hogy már teljesen hozzászokott. És mintha valamilyen drog volna, egyre többre volt szüksége belőle. Az utóbbi években pedig a félelem legmagasabb fokán élt részben Corran Horn, részben Ysanne Isard miatt. Isard fenyegetései nem engedték, hogy hibázzon, márpedig ennek a lehetősége egyre inkább társává szegődött. A ránehezedő nyomás azonban nem roppantotta össze, és nemcsak hogy túlélte, de meg is erősödött tőle.

Isard lassan bólintott.

- Ez a világ hamarosan az idegen fajok pestisfészke és temetője lesz. Arra számítok, hogy hamarosan nyüzsögni fognak itt a Lázadók... vagy Zsinj emberei. Ezért, és más okokból a Lusankyára költözöm. Ott vetettem el a Lázadók teljes megsemmisítésének a magvait, és a palántát gondozni kell.

A Császári Központ forrongani fog. Bár elégedett vagyok, amikor más kezére játszom a világot, nem akarom, hogy jól érezzék magukat itt. Ezért elhatároztam, hogy hátrahagyok egy ütőképes Különleges Hírszerző Operatív Kommandót, egy amolyan terrorista sejtet. Még nem döntöttem el, hogy melyik pókot ültetem a háló közepére, de az a megérzésem, hogy maga kitűnően megfelelne a feladatra. A hozzáállása, a megszállottsága arról árulkodik, hogy képes volna a nevemben, függetlenül cselekedni.

Egyik énje, a számító, a rideg és a félelemmel teli énje, üvöltve követelte, hogy utasítsa vissza az ajánlatot. Ha Isardnak igaza van, és a Lázadók nemsokára hemzsegni fognak a bolygón, akkor nincs semmi keresnivalója itt. Sokkal jobb volna Isarddal a Lusankyára menni, és nap mint nap rettegni attól, hogy a nő saját kezűleg öli meg, mint itt maradni, és az árnyékban élni le az életét.

A másik énjének viszont tökéletesen megfelelt a pozíció. Folyamatos félelemben élhetne. Nem volna biztos menedéke, sem egy biztos rév, ahol megbújhatna. Ugyanakkor a saját végzetét is szabadon alakíthatná

- eldönthetné, hogy élni akar-e, vagy meghalni. Ez a lehetőség megrémítette, de ugyanakkor fel is villanyozta. Corran is elhagyta a CorSec biztos menedékét, és lám, azóta milyen sokra vitte. Most neki is lehetősége nyílna arra, hogy a saját lábára álljon.

Teljes magasságában felegyenesedett.

- Hajói értem, a Császári Központ nagymoffjává akar kinevezni?

- A Palpatine Ellenlázadási Front vezetője lenne. Az lenne a dolga, hogy zaklassa a Lázadókat, ahogyan ők teszik velünk galaxis szerte. Ha sikerrel jár, később az egész galaxisban terjeszkedhet. Azt akarom, hogy magára koncentráljanak, és ne legyen idejük távolabbra tekinteni. Most lefoglaljuk őket azzal, hogy a kezükre játsszuk a bolygót, de utána el is vakítjuk őket azzal, hogy magára tereljük a figyelmüket. Így nem veszik észre a csapdát, amit állítok nekik.

Isard hűvösen elmosolyodott.

- Most egységesek, de csak mert közös ellenségük van. De a Krytos vírus, amit nekik kotyvasztottunk, meg a PEF, élén magával, majd megosztja az erőiket. És ha a Lázadók Szövetsége megoszlik, már gyerekjáték lesz megsemmisíteni őket.

Loor megvakarta az állát.

- És ha sikerrel járok, mi lesz a jutalmam?

- Ha maga sikerrel jár, azt annak köszönheti, hogy olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amikkel csak kevesen - Isard mosolya egyre szélesebbé vált, s bár Loor érezte, hogy boldogan ráijesztene, ezért a mosolyért mégis hálás volt neki. - Akkor, Kirtan Loor, maga olyan helyzetbe kerül, hogy megmondhatja nekem, mit kíván, és ki is erőszakolhatja, ha olyan ostoba leszek, hogy visszautasítom.

Ez azt jelenti, hogy menet közben eltesz láb alól, de hát ez várható is volt. Loor bólintott.

- Megértettem az ajánlatát, és mindent, ami velejár.

-És?

- És elfogadom.

- Kitűnő. Már ki is küldtem két csillagrombolót meg néhány felszíni TIE-egységet, mintegy felkészülve az ellenfeleink megérkezése után várható tömeges kivándorlásra. Addigra én már nem leszek itt - Isard a kezét dörzsölgette. - Mostantól a maga vállán nyugszik a teher, a Császári Központ, a Birodalmi Szíve iránti felelősség. Gazdálkodjon az erejével okosan, és akkor Palpatine birodalma megint fényes csillagként fog ragyogni az égen.

HARMINCNYOLC

A hely, amit Tycho menedéknek talált, meglepte Wedge-et, mert teljesen elütött a Coruscanton megszokottól. Bár nem hitte, hogy a szoba valóban a Coruscant felszíne alatt van, minden azt sugallta, hogy valamelyik föld alatti szinten lehet. A mennyezet magas volt, és befejezetlenül hagyták, azt a látszatot keltve, mintha egy barlangból lett volna kialakítva. Minden esetre a rozsda és a mocsok elárulta, hogy valójában hol is van.

Meg a szoba közepén felhalmozott szemét is, melynek egy része péppé mállott szerves anyag, másik része vörösen porló rozsdahalom volt. Teljesen hasznavehetetlennel látszott, és olyannyira büdös volt, hogy Shielnek felfordult a gyomra. A halom kipárolgása sűrűvé varázsolta a levegőt, s a mennyezet sztalaktitjain kicsapódva visszacsepegett.

Láthatóan Gavin volt az egyetlen, akit nem zavart, hogy rácsepegett.

- A Tatuinon úgysem láttam esőt, arrafelé olyan ritkán esett.

A többiek azonban a csepegő vizet visszataszítónak tartották, de Corran mindegyiküknél visszataszítóbbnak találta azt, hogy Tycho is itt van.

Wedge észrevette Corran növekvő haragját. Megfogta a karját, és úgy irányította, hogy minél messzebbre kerüljön Tychótól.

- Akarod, hogy bocsánatot kérjek, amiért átvertelek, Corran?

- Te vagy a parancsnokom - villant Corran zöld szeme. - Nem kell, hogy megmagyarázd a parancsaidat - a hangjából érződő fájdalom egyértelmű volt, akár csak a szeméből sugárzó engesztelhetetlenség. - Örülök, hogy Celchu kapitány nem halt meg a Noquivzornál.

- Corran, azért döntöttem így, hogy Tycho biztonságban legyen, és olyan fegyvert adjon a kezünkbe, amiről a másik oldal nem tud.

- Wedge, láttam őt a Főhadiszálláson, amint Kirtan Loorral beszélgetett.

- Tycho azt mondja, egy durosi bérgyilkossal, Lai Nootkával beszélt. Nem látott téged, de hogy nem birodalmi ügynökkel tárgyalt, az biztos. Ha lát téged és látja, milyen bajba kerültél, biztosan segít.

- Arra nem fogadnék.

Wedge megragadta Corran vállát.

- Nézd, parancsa volt, hogy vegye fel veled a kapcsolatot, ha én bajba kerülnék. Megmondtam volna neked, de csak akkor, ha nagyon muszáj. Mostanáig nem volt rá szükség.

Corran felemelte a fejét.

- Mielőtt Zekka Thyne meghalt, elmondta, hogy Kirtan Loor már azelőtt tudta, hogy a Coruscanton vagyunk, hogy a szolgálatába kényszerítette őt. Áruló van közöttünk.

- És te elhitted ezt neki?

- Nem kellett volna?

- Nem-e? - Wedge összevonta barna szemöldökét. - Mit gondolsz, Thyne minek mondta ezt neked?

Corran tétovázott.

- Nyilván mert fájdalmat akart okozni vele, de ez nem jelenti azt, hogy hazudott is.

- Nem, de azt sem, hogy igazat mondott. Jelentette nekem, hogy Loor mit mondott neki. A raktárban történtek óta nem láttuk Aril Nunbot. Egészen biztosan kihallgatták, mielőtt Loor szembekerült Thyne-nal. Loor blöffölt, Thyne hitt neki.

Corran lassan megrázta a fejét.

- Evekig dolgoztam Loorral, és tudom róla, hogy nem szokott blöffölni. Olyan emlékezőtehetsége van, ami Winterével vetekszik. Nem csak azt raktározza el, hogy mit csinált és mit nem, de azok következményeit is. A puszta gyanakvást le tudja győzni a részletek elemzésével. Nyilvánvaló, hogy számított rá, az igazság előbb-utóbb kiderül. Nem, ha Loor azt mondta Thyne-nak, hogy tudott az ittlétünkről, akkor tudott is. És azt se feledd, hogy Arié, amikor elkapták, nem tudta, hogy a csoportból mások is itt vannak.

Sok mindenben igaza van, de túl sokat olvas ki egy haldokló utolsó kijelentéséből.

- Azt hiszed, hogy Tycho birodalmi ügynök?

- Ismered a múltját. Mi a véleményed?

- Igen, ismerem a múltját, de az egészet - mondta Wedge, és arrafelé bökött az ujjával, ahol Tycho és Winter épp beszélgetésbe merültek. - Számtalan bevetésen figyelemmel kísértem. Nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő helyen legyen.

- A kémek legjobb tulajdonsága.

- Meg a hősöké. Megmentette az életemet, és a tiédet is, és hajói emlékszem, több esetben mindannyiunkét. Én tökéletesen megbízok benne. Ha van közöttünk kém, márpedig én nem hiszek egy Zekka Thyne-féle alak kijelentéseinek, akkor az bármelyikünk lehet, de Tycho nem. És ami mindennél fontosabb, Tychóra ugyanúgy szükségem lesz ma éjjel, amikor kikapcsoljuk a pajzsokat, mint tirátok.

Corran összefonta a kezét a mellén.

- Szóval azt mondod, hagyjam békén, még ha a jelenléte kockáztatja is az akciót?

Wedge széttárta a karját.

- Nézd, Corran, méltányolom a megérzéseidet, de tényleg, csakhogy én már tizenöt órája idelent vagyok, és ezt a rejtekhelyünket nem támadták meg, mint az összes többit. Pillanatnyilag ez az egyetlen biztos búvóhelyünk. Ha Tycho áruló volna, már ezt is lerohanták volna. És igen, lehet, hogy másvalami miatt nem törtek be ide is, de szerintem csak azért, mert nem tudnak róla. Tudom, ez neked sovány vigasz, de nekem elég ahhoz, hogy reménykedjem: a küldetésünket be tudjuk fejezni.

Corran a homlokát ráncolta.

- Nem, nem elég, de pillanatnyilag több, mint amennyit én fel tudok hozni. Megpróbálom nyitva tartani a szememet, és ha a legkisebb ziccer is bejön, kiderítem, ki miatt van, és az nagyon megfizet érte.

- Mindenben támogatni foglak.

- A körülményeket tekintve azt hiszem, mást nem is tehetsz.

Wedge lesöpörte a vizet a válláról.

- Most erről ne essen több szó! - odavezette Corrant az asztalhoz, amit egy kinyúló párkány alatt helyeztek el. - Mindenkit ide kellett hívnom, hogy megbeszéljük, hogyan tovább. Bármilyen javaslatot bárkitől elfogadok.

A többiek az asztal köré gyűltek. A Zsiványkommandó tagjain kívül ott volt még Iella, Winter, Mirax, Inyri, Portha és Asyr is. A trandoshai és Shiel nem csatlakozott a többiekhez. Wedge látta, hogy mindketten alszanak, és úgy döntött, nem ébreszti fel őket. Inkább most pihenjenek, legalább később tudnak majd harcolni.

Wedge előrehajolt, és az asztalra támaszkodott.

- Az alapvető problémánk ugyanaz maradt: a pajzsokat le kell kapcsolni. Megpróbáltuk a komputerrendszeren keresztül, de az nem sikerült. Mit tanácsoltok?

Winter feltartotta a kezét.

- A dolgok most nem úgy állnak, mint eddig. Az elveszett memóriaegységek miatt a tárolást az alegységekre kell hárítaniuk. A discek, amiket most használnak, gyatra állapotban vannak. Sok a hibalehetőség.

Van ugyan egy építődroidjuk, ami új gyárat tud felépíteni, de az két napon belül nem tud üzembe állni.

Wedge összeborzadt. Látott már ilyen építődroidokat, és tudta, hogy legalább olyan gyorsan képesek alkotni, mint rombolni. Irdatlan, hatalmas gépezetek, egyetlen modulban tartalmazzák az összes építési ciklushoz szükséges berendezést. Az elején lézerszerszámok emésztik el a régi épületet. Kisebb segédrobotok - némelyik akkora, mint egy repulzív teherszállító - szétválogatják a törmeléket, és a gépbe hordják a még felhasználható elemeket. A fémet beolvasztják, a követ porrá őrlik és gerendává, téglává, lapokká formázzák. A gép hátsó felében a droidok egy előre meghatározott terv szerint összeállítják az új épületet. Különleges, repulzív lebegtetőkkel ellátott egységek emelik a magasba az átjárókat, amik az új konstrukciót a többi épülettel összekötik.

- Nehéz elhinni, hogy egy gép három nap alatt képes összehozni egy ekkora épületet, de hát a fejlődés...

Asyr felmordult.

- Remélem, nem felejtik el kitelepíteni a lakókat, mielőtt nekiállnak! Amikor az Invisec épületmonstrumait bontották, gyakran hajlamosak voltak megfeledkezni erről.

Corran elgondolkozott.

- Ha jól emlékszem, a komputeralegységeket ne őrzik olyan jól, mint a központi komplexumot. Ez azt jelenti, hogy egy rajtaütéssel sebezhetőek.

- Ez igaz, de azokkal a pajzsnak csak egy része oltható ki - Wedge a fejét rázta. - Mi arra kényszerülünk, hogy az erőinket egy pontra koncentráljuk, és a Birodalomnak is ugyanezt kell tennie a védelmével. Ez a világ túlságosan jól van védve, a Lázadók nem foglalhatják el azzal, hogy egy kis vihart kavarnak.

- Ez az! - ugrott fel Gavin. - Vihart fogunk kavarni.

Csak a víz csepegése válaszolt Gavin kitörésére. A többiek némán bámultak rá. Wedge lassan bólintott.

- Miről beszélsz, kölyök?

- Arról a viharról, amit már megtapasztaltunk. Amikor felhők gyülekeznek és villámok cikáznak.

Corran a fejét rázta.

- Vihart gerjeszteni nem könnyű dolog, Gavin.

- De az, Corran - Gavin a kezével végigsimította vizes haját. - A nagybátyám a Tatuinon élelmiszer-előállítással foglalkozik. Mivel iparmágnás, előjoga van az öntözőberendezések használatához. Annyi vizet szerez magának, amennyit csak akar. Százak mentek hozzá különféle tervekkel, hogy hogyan lehet a Tatuinon esőt csinálni. És talán tízszer is többen akarták megtörni Huff bácsi befolyását a vízpiacon. A legtöbbet elzavarta, de volt, amelyiket lefizette. Az egyik fickó kémiai kristályokat akart az atmoszférába juttatni, amik elősegítik a víz kicsapódását, amiből felhők jönnek létre. Azokból pedig eső lesz.

- Nem szükséges mindehhez kellő páratartalom? - Wedge érdeklődve hajolt feléje. - A Coruscanton ebben hiány van.

- De ahol van, ott gyorsan kialakul a vihar - Pash Iella felé intett. - Mi láttunk ilyet, amikor a múzeumokat jártuk.

Corran elmosolyodott.

- Talán rávehetnénk a Fekete Nap meg a Lázadók Szövetsége minden tagját, hogy egy időben kezdjenek vizet forralni.

Mindenki felnevetett, Wintert kivéve.

- A forralás ne rossz ötlet, de ahhoz is rengeteg víz kell. Sok víz és sok hő.

Corran széttárta a karját.

- És hol szerzünk annyi vizet?

Winter egy pillanatra beharapta az alsó ajkát.

- A vizet a sarki jégpáncél megolvasztásából nyerik. Azt csővezetéken az egyenlítő mentén elhelyezett föld alatti tárolókba juttatják. Irtózatos mennyiségű víz van akár egyetlen ilyen tárolóban is.

- De hogyan párologtassuk el? - Wedge a tarkóját vakargatta. - A hődetonátorok nem sokat érnek. A lézeres melegítés pedig időbe telik. Sok hőre van szükségünk, mégpedig egy időben.

- Megvan! - mosolyodott el Asyr büszkén. - Használjuk az orbitális tükröket. Azokkal gyűjtik össze a nap hőjét, amit a hidegebb területekre koncentrálnak. Az egyiket átállítjuk, az majd átolvasztja a durabetont, és elpárologtatja a vizet.

- A probléma az, hogyan kerítsük kézbe a tükröt - csóválta a fejét Corran. - Először is át kell jutnunk a pajzson, amit kezdetben ki akartunk oltani, azután birtokba kell vennünk a szatellitet. Mire odáig elju tunk, a Gola úrvédelem állomásai, vagy akár egy TIE-kötelék megsemmisíti a tükröt.

Iella Winterre pillantott.

- a tükröket a felszínről irányítják, vagy van személyzetük?

- A földről. A tükörkezelés büntetésnek számít. A karbantartók néha kimennek, hogy megjavítsák a sodródó törmelék és szemét által okozott károkat, ez minden.

Wedge elgondolkozott.

- Úgy képzeled, hogy foglaljunk el egy földi állomást, és fordítsuk el a tükröt? Az elpárolgó víz hatalmas felhőkbe gyűlik össze, majd kitör a vihar, és villámaival megsemmisíti az energiahálózatot.

- Van jobb ötleted? - mosolygott Iella.

- Sajnos nincs - vonta össze a szemöldökét Wedge. - A gyenge pont, ahogy én látom, az állomás elfoglalása lenne.

- Az orbitális tükröket a komputer segédállomásai vezérlik - Winter az adattáblájára pillantott. - A legközelebbi az SCC Négyes, ez délre van a Császári Palotától.

- Van elég emberünk ahhoz, hogy megtámadjuk, és megtegyük, amit kell, mielőtt közbelépnek? - Wedge körbepillantott, de csak gondterhelt arcokat látott, egyet kivéve.

- Horn hadnagy, van valami ötleted?

- Lakoltassuk ki a központ embereit.

-Mi?

Corran előrehajolt, és könyökét az asztalra támasztotta.

- Az építődroidok elején lézerágyúk vannak, igaz? Nos, elkötünk egyet, és elindulunk vele a komputerközpont felé. Nem hiszem, hogy bárki is az állomáson marad, ha meglátja, hogy a Halálcsillag kisöccse közeledik feléje, hogy átrendezze a város arculatát. Közvetlen előtte megállunk, az embereink besétálnak az állomásra, és elvégzik a munkát. És ha már ott vagyunk, az építődroid felhúzhat egy új komputerközpontot a saját terveink alapján. Így aztán, ha átvesszük a bolygó irányítását, már a miénk az ellenőrzés, mielőtt a birodalmiaknak eszébe jutna felrobbantani a régi központot.

- És ha a birodalmiak megállítják a droidot, mielőtt elérné a felhagyott állomást, azt hiszik majd, hogy meghiúsították a tervünket - Wedge bólintott. - Emtri, elboldogulsz egy építődroiddal?

A droid felkapta a fejét.

- Kisebb konstrukciós droidokkal már volt dolgom, uram, ezért azt hiszem, ki tudom találni, hogyan működik.

Mirax feltartotta a kezét.

- Én kezeltem már egy kisebbet, amikor raktárakat építettem az apámnak. Számíthatsz rám.

- Rendben - Wedge szúró fájdalmat érzett az oldalában. - Törött bordával nem tudok repülni, úgyhogy én is veletek tartok. Iella?

- Én is megyek.

- Jól van - Wedge összedörzsölte a kezét. - Winter, te vagy a legjobb komputerkalóz, tehát te is jössz velünk! Tycho, Gavin, Ooryl, ti lesztek a legénység.

Corran Wedge-re pillantott.

- És a többiek?

- Ti a levegőből fedeztek.

- Parancsnok, nem gondolhatod komolyan, hogy beültetsz minket egy Fejvadász pilótafülkéjébe?

- De igen, Tycho éppen emiatt szerzett hat gépet - mosolyodott el Wedge. - Corran a te wingmaned Erisi lesz, Rhysati Pashsal repül, és...

- Shielre pillantott. - Hm, Nawara, neked egyedül kell repülnöd.

Asyr felemelte a fejét.

- Antilles parancsnok, nekem harci fokozatom van Fejvadászra.

- Hogyan?

A bothai szégyenlősen lehajtotta a fejét.

- Csak annyit tudsz rólam, hogy Asyr Sei’lamak hívnak, azt nem tudod, hogy a Bothai Katonai Akadémián végeztem. Egy évvel Peshk Vri’syk után vizsgáztam. Ő elég jó volt ahhoz, hogy csatlakozzon a Zsiványkommandóhoz, én pedig ugyanolyan jó voltam az akadémián, mint ő. Régen nem repültem már, de egy vadászgépet elvezetek.

Wedge felvonta a szemöldökét.

- Mit keres a bothai hadsereg egyik embere a Coruscanton?

- Erről inkább nem beszélnék, uram.

- Ezt meg tudom érteni - bólintott Wedge lassan. - Nos, akkor te leszel a Hatos, Nawara az Ötös.

A twi’lek megrázta a fejét, és Wedge észrevette, hogy egyébként szürke bőre krémszínűre változott, sőt helyenként átlátszóvá vált.

- Én elég gyengének érzem magam, parancsnok. Nem hiszem, hogy tudnék repülni. Asyr, amit bevettem, némileg használt, de még nem vagyok egészen jól.

- Nekem nincs hivatalos repülési engedélyem, de szimulátorban sokat voltam - mondta Inyri, és az ajkába harapott. - Lujayne volt az edzőtársam. Ő volt a jobb, sokszor legyőzött, de nem mindig.

Corran elmosolyodott.

- Én láttam légisiklót meg siklóbringát vezetni. Nagyon jól manőverezett a városi kanyonokban.

Wedge már-már felajánlotta neki a lehetőséget, de meggondolta magát.

- Én elhiszem, amit mondasz, Inyri, de nem vállalhatom a felelősséget az első bevetésedért, ha az a Coruscanton történik meg. Jobban szeretnélek Winterrel a komputerközpontban látni. Ott legalább használhatod a légisiklót is, mert sok cuccot kell odaszállítanunk.

- Parancsnok - kezdte Erisi. -, ha Asyrt és Inyrit bevehetnénk a komputerközpont csapatába, akkor Gavin, Celchu kapitány és Ooryl felszabadulna, így hat pilótánk lenne.

- Nem, senki mást nem viszünk oda - Wedge megint az asztalra támaszkodott. - Corran felhívta a figyelmemet az árulás lehetőségére. Zekka eladott bennünket a Palar gyárban. A fennmaradó időben duplán, ha szükséges, triplán kell ellenőriznünk minden felszerelést és tervet. Az itteniek egyike sem kommunikál a kintiekkel, nehogy a birodalmiak rájöjjenek, mi történik. Ennek a kísérletnek sikerülnie kell.

Gavin megrázta a fejét.

- Tizennégyen egy egész bolygó ellen. Nem sok esélyünk van.

- Darklighter hadnagy, én koréliai vagyok. Én nem latolgatom az esélyeket - mosolyodott el Wedge olyan magabiztosan, ahogyan csak tudott. - Nem kétséges, hogy a birodalmiak itt többségben vannak, de most hogy a Coruscanton háború lesz, a mi szabályaink szerint fognak játszani, és ez kiegyenlíti az esélyeket.

HARMINCKILENC

Corran Horn megigazította a létfenntartó készülék ellenőrző egységének hevedereit, amitől a szögletes doboz pontosan a melle közepére került. Jobban szerette volna, ha mindez a pilótaülés támlájába van építve, mint a CorSecnél használt X-szárnyú esetében, de hát a Z-95-ös sokkal primitívebb annál, úgyhogy sajnos a mellén kell hordania. Megnyomott rajta egy gombot, mire a szerkezet elvégezte az önellenőrzést, majd egy hangjelzéssel tudatta, hogy minden rendben van.

Mirax szélesen vigyorogva közeledett feléje, megelőzendő, hogy fekete birodalmi egyenruhája láttán Corran megrémüljön.

- Készen állunk a felszállásra, és te?

Corran bólintott.

- Én is. Átnéztem az egész Fejvadászt az orrától a farkáig. Rendben van.

- Láttam, hogy hosszasan vitatkoztál Erisivel.

Corran érezte, hogy bizseregni kezd a tarkója.

- Csak a közös megbeszélést készítettük elő. Eldöntöttük, hogy a szenzorokat átállítjuk, és a lézert 150 méterre nullázzuk. Úgy ítéltük, hogy közelharcra kerül majd sor, és a kanyonban ritkán lesz szükség arra, hogy 150 méternél messzebbre lőjünk.

- Vigyázz magadra odakint!

- Hé, az a dolgom, hogy a TIE-vadászokat meg a többieket távol tartsam tőled - Corran kinyújtotta a kezét, és megfricskázta Mirax orrának a hegyét. - Nézd, odakint egy bolondokháza vár ránk. Minden valószínűség szerint újabb hősök kerülnek be a Halott Zsiványok Panteonjába...

Mirax affektált mosollyal azt mondta:

- Corran, ha ez egy olyan „holnap úgyis meghalok, ma éjjel tegyük meg, amit lehet” szöveg, akkor elkéstél, mert ma már holnap van, és a múlt éjjel akkor végződött, amikor a reggel kezdődött.

- Tudom - mondta Corran, és felnevetett, mert érezte, hogy belül ideges. - Azt hiszem, annyit akartam mondani: a Coruscant előtt téged érdekesnek és vonzónak tartottalak. Amióta együtt vagyunk, jobban megismertelek, és látom, hogyan reagálsz stresszhelyzetben, és milyen könnyedén bánsz másokkal. Csodálom ezeket a képességeidet, és ha túléljük ezt az egészet, még többet szeretnék megtudni rólad.

- Corran Horn, csak nem akarsz kihallgatni? - szikrázott Mirax sötét szeme. - Vagy netán kihagytál néhány részletet?

- Ha így lett volna, már régen utánajártam volna - felsóhajtott. - Mirax, éppen elég sok minden szól ellenünk, mint például a származásunk, úgyhogy rossz eséllyel indulunk neki.

- De koréliaiak vagyunk, mi értelme volna magányosnak maradnunk?

- ujját Corran szájára nyomta, azután előrehajolt, és megcsókolta. - Csak hogy tudd, nem te vagy az egyetlen, akire jó benyomást gyakoroltam. És te most éppen az Új Köztársaság egyik legnagyobb győzelmi ünnepségét készíted elő ezen a sziklán - Mirax megtapogatta a dobozt Corran mellén. - a létfenntartó viselete fakultatív.

- Ott leszek az ünnepségen - visszacsókolta a lányt, majd látta, hogy Wedge a fekete légisikló felé igyekszik, amivel az építődroidhoz fog repülni. - Most jobb, ha mész.

- Az Erő legyen veled!

- Veled is - Corran mosolyogva nézte, amint elszalad tőle. Rendkívül szerencsésnek tartotta magát, és szerette volna, ha a küldetés során továbbra is így érez. Megfordulva Tycho Celchuvel találta szembe magát.

- Kapitány?

- Örülök, hogy te repülsz a fekete-arany Fejvadásszal. Szerintem ez a legjobb az összes között, azért repültem vele én is a minap. Ellenőriztem, és minden rendben van rajta. Remélem, egy darabban hozod vissza.

- Mindent megteszek, uram - Corran nem nézett a szemébe. - Ha megbocsát, uram!

- Nem, várj egy percet! - Tycho jobbra húzódott, hogy elállja az útját.

- Azt akarom, hogy tudd, tévedtél velem kapcsolatban! Én nem találkoztam aznap éjjel Kirtan Loorral. Én nem dolgozom a birodalmiaknak.

Corran lassan engedte ki a levegőt.

- Kapitány, Wedge megkért rá, hogy ne foglalkozzam a dologgal, tehát úgy teszek. De túl sok különös részlet van, ami nem hagyja, hogy örökre eltemessem a témát.

- Például?

- Például az, hogy itt vagy, amikor a Szövetség Hírszerzése úgy tudja, a Noquivzor romja alatt volna a helyed. Például túl sokan láttak téged birodalmi ügynökök társaságában. Például megjártad a Lusankyát - az izmok megfeszültek Corran állán. - Például Bror Jace csapdába került, miután kieszközölted a szabadságát, és kijelölted számára az útvonalat.

Tycho arcán láthatóan elernyedtek az izmok.

- De ezek csak feltételezések. Nincs rájuk bizonyíték.

- Még nincs rájuk bizonyíték - Corran a szemébe nézett. - És ez csak azt bizonyítja, hogy jól csinálod.

Tycho kék szeme megvillant.

- Vagy azt, Horn hadnagy, hogy azért nem hagyok magam után bizonyítékot, mert ártatlan vagyok.

- Ezt majd kiderítjük, Celchu kapitány - mondta Corran csípőre tett kézzel. - Ha visszatérek, kiderítem, ki a kém közöttünk. És ebben nagyon jó vagyok.

Tycho széttárta a karját.

- És tisztességes, úgyhogy nincs mitől félnem.

Higgadt válasza őszintén meglepte Corrant. Olyan védtelenség sugárzott belőle, amilyet Corran eddig még nem tapasztalt. De, mert nem tudta, hogyan értelmezze a megjegyzést, elraktározta későbbre.

- Nos, kapitány, ha van mitől félned, akkor azt ki fogom deríteni.

- Jó repülést, Corran! - Tycho egy fejbólintással elköszönt, majd távozott. Celchu mögött Corran észrevette Pash Crackent, amint feléjük les, majd hirtelen megfordul, és letörölgeti a zöld Fejvadász pilótafülkéjéről egy nem létező foltot.

Corran útban a saját gépe felé, elhaladt mellette. Erisi rápillantott kékvörös sávos Fejvadásza üléséből. Corran mosolyt erőltetett magára.

- Készülődsz, Erisi?

- Igen. Bárcsak veled repülhetnék.

- Én is szívesen látnálak az oldalamon, mint wingmant - most, hogy Asyr is csatlakozott hozzájuk, Wedge úgy rendelkezett, hogy Pash a bothaival repül, Erisi pedig Ryshatival. Így Corran egyedül maradt, de ő már azelőtt is repült egyedül egy-egy harc során, és Wedge jól tudta, hogy erre rajta kívül talán Pash volna képes. - Ha szólóban repülök, azzal bizonyára megzavarom a birodalmiak biztonságérzetét.

- Az utolsó, amit érezni fognak, az a sajnálkozás lesz - mosolygott rá Erisi könnyedén. - Jól vagy? Nem vagy ideges, mint Nawara és Shiel, ugye?

Corran megrázta a fejét.

- Nem, jól vagyok. Én, öö... csak volt egy vitám Tychoval. Érzem, hogy a Birodalomnak dolgozik. Megmondtam neki, hogy ha visszatérek, kiderítem, kinek kémkedik, és bebizonyítom, hogy az ő keze is benne van Bror Jace halálában, meg a küldetésünk elárulásában.

- Megértem, mi késztetett erre a döntésre - Erisi kinyújtotta a kezét, és megszorította Corran karját. - Ha valamiben tudok segíteni, rám számíthatsz.

- Kösz, Erisi, ezt méltányolom - kacsintott, majd hátralépve éleset füttyentett. - Gyerünk, Zsiványok! Ideje indulni. Az embereink tizenöt perc múlva a helyükön lesznek, ami azt jelenti, hogy nem sokkal azután felbukkan a préda is. Célozzatok jól, és repüljetek gyorsan!

NEGYVEN

Az adattábla szaggatott csipogása vonta magára Kirtan Loor figyelmét. Otthagyta a fegyvereket, amiket új feladatához kapott, és megnyomta az adattábla gombját. A figyelmeztető hang arról árulkodott, hogy az üzenet sürgős, és prioritást élvez, a képernyőn azon nyomban feltűnt az üzenet.

Tehát egy Interdictor osztályú cirkáló bukkant fel a rendszer pereménél. Az ilyen hajók túl nagyok és értékesek ahhoz, hogy velük felderítést végezzenek Tehát vagy csapda, hogy elvonja az erőinket a bolygó közeléből, vagy az inváziós flotta előőrse. Persze tudta, hogy a második eset áll fenn, de ez most nem töltötte el olyan rémülettel, mintha mindez hat hónappal ezelőtt történt volna. Most már létkérdés a számára, hogy a Lázadók megszállják és meghódítsák a Coruscantot. A pajzsaink még állnak, tehát vagy harcra kerül a sor, vagy...

Loor megnyomott néhány gombot, hogy lássa, jött-e valami üzenet a Zsiványkommandóba beépült kémtől. Nem látott semmit, de a kíváncsiság és az óvatosság arra késztette, hogy mélyebbre ásson. Biztonsági

felülírással belépett a memóriájukba, és látta, hogy az ügynöktől számos üzenet van „Csak Isardnak személyesen” megjegyzéssel. Ő maga rendelkezett úgy, hogy a legfontosabb üzeneteket azonnal megkapja, és dönthessen a sorsukról. Loor tudta, ha rákérdezne, Isard azt válaszolná, hogy nem akarta elvonni a figyelmét az előkészületekről.

Életének egy másik időszakában tekintélyes időt és energiát pazarolt volna arra, hogy belelásson Isard lapjaiba, de most már ilyesmi nem érdekelte. Amit a kém mondani tud, nem befolyásolja az ő megbízását. Isard azt akarta, hogy Coruscant a Lázadók kezébe kerüljön, hát meglesz. Mivel tudta, hogy ki a kém, ha a szükség úgy hozza, később bármikor kapcsolatba tud lépni vele.

A legjobb, ha feltételezem, hogy a Zsiványok készülnek valamire. Kívánom, hogy az Erő mindvégig velük legyen. Ha győznek, és lankad a fegyelmük, majd lecsapunk rájuk, mégpedig keményen. Hangosan felnevetett és visszament, hogy tanulmányozza az új fegyvereket.

- A Lázadók nemsokára megkapják, amit annyira szeretnének a magukénak tudni. És nem sokkal azután rá fognak jönni, hogy az nem is kell nekik olyan nagyon.

***

A fekete légisikló végigszáguldott az éjszakai sötétségbe burkolózott utcákon, párhuzamosan követve az építődroid útvonalát. Azután Emtri hirtelen jobbra fordult, és hátrahúzta a gyorsítót. A sikló felfelé húzott, majd az orrát lefelé nyomva a droid vezérlőfülkéje mögötti leszállóhely felé iramodott.

- Tizenöt másodperc múlva lent vagyunk, uram.

Wedge megigazította a maszkot az arcán. Szóbeli paranccsal aktivizálta a pneumatikus kapcsokat, mire a sisak a helyére pattant.

- Hogy nézek ki? - krákogta.

- Nagyon birodalmian, Roat ezredes - bólintott feléje Iella.

Mirax sokkal inkább viszolyogva nézte az álruhát.

- Olyan vagy, mint egy kiborg.

- Akkor jó. Annál kevésbé fognak felismerni - Wedge feje megbillent a sisakkal együtt, amint Emtri letette a gépet a droid tetejére. Nyomban halk zümmögés töltötte be a levegőt, ami szinte elviselhetetlen zúgássá erősödött, amikor kinyílt a sikló ajtaja. Wedge szállt ki elsőnek, majd kisegítette Iellát és Miraxot.

Egy vörös sisakot és narancssárga overallt viselő férfi hevesen hadonászva rohant feléjük.

- Itt nem szállhatnak le. Tűnjenek el, mert hívom a rohamosztagosokat!

Wedge közelebb hajolt hozzá, és megkocogtatta a sisakját.

- Nem hallom.

- AZT MONDTAM...

- Nagy a zaj itt.

A munkás a szemöldökét ráncolta, majd idegesen intett a kezével, hogy kövessék. A vezérlő előterébe vezette őket. Az ajtó bezárult, és abban a pillanatban szinte teljesen megszűnt a zaj.

- Nem maradhatnak itt.

- Antar Roat ezredes vagyok, ezek itt a segédeim. Biztonsági ellenőrzést fogunk tartani.

- Erről nem kaptam értesítést.

Mirax lesújtó pillantást vetett rá.

- Hát persze, hogy nem, maga idióta. Ha kapott volna figyelmeztetést, milyen ellenőrzés volna ez, mi?

Iella kinyújtotta a kezét.

- Kérem az azonosítóját és a munkaengedélyét!

- Várjon! - a férfi elővette a kártyákat, és átnyújtotta. - Ellenőriznem kellene...

Iella kikapta a kezéből.

- Csak nem akarja súlyosbítani a helyzetét? Talán maga is összejátszik a többiekkel? Mennyit fizetnek magának azért, hogy részt vesz a csempészakcióikban? - Iella úgy járta körbe a férfit, ahogyan egy thevaxi martalóc kerülgeti az áldozatát.

- Miféle csempészakcióban? - Amikor Iella a szemébe nézett, a férfi védekezően felkapta a kezét. - Én nem tudom...

Wedge ökle a tarkóján találta el, ettől lerogyott. Iella abban a pillanatban a belső ajtóhoz ugrott, Mirax pedig beengedte Emtrit az előtérbe. A droid mindegyiküknek átnyújtott egy-egy karabélyt. Iella ellenőrizte a sajátját, majd a leütött férfi azonosító kártyáját végighúzta a résben.

Az ajtó felbúgott. Iella felrántotta, Wedge és Mirax pedig belépve rajta fegyverét a holoasztal mellett álló három férfira szegezte. Mögöttük a falon monitorok, műszerek és megszámlálhatatlan fények informáltak folyamatosan a konstrukció pillanatnyi állapotáról. A fények többsége zöld színű volt, így a férfiak arca is többnyire zöld színben játszott.

- Feküdjenek a földre, akkor ne esik bántódásuk - szegezte Mirax a karabélyát mosolyogva a férfiakra. - Csak egyszer mondom, azután a droidom komposztot csinál magukból, és valamelyik ithoriai fedett kertészetben végzik a pályafutásukat, értve? Ez van, most irány a padló, és ne akadékoskodjanak!

Iella kitárta az ajtót, és megtartotta, amíg Wedge átvonszolta az élettelen munkást a vezérlőfülkébe. A három alak borzadva nézett a társára, de annak nyögései meggyőzték őket arról, hogy mi vár rájuk. Iella megkötözte a kezüket, lábukat.

- Ez különleges plasztikkötél, uraim. Ha ficánkolnak, megszorul. Én nem akarok kellemetlenséget maguknak.

Iella ott maradt, hogy szemmel tartsa őket, Wedge pedig levette a maszkját, és odalépett Mirax mellé, a vezérlőasztalhoz.

- Tudod irányítani ezt a vacakot?

- Mirax előbb jobbra, majd balra mutatott.

- Ez sokkal bonyolultabb, mint amelyiket én használtam, de gondolom, Emtri tud nekem segíteni. Emtri, programozd át ezt a monstrumot az új célpontra!

- Igen, Mirax kisasszony. Tessék, ez az új irány!

A nagy képernyőn megváltozott a kép. Éjszakai városkép került a látómezőbe viliózó fényeivel és árnyékaival. A droid mintegy kilencven- fokos fordulatot tett meg dél felé. A távolban Wedge két hatalmas irodatorony között megpillantotta a Négyes Számú Komputer-alállomást.

- Rajta vagyunk a célon.

- Rendben - Mirax felnyúlt, és megnyomott egy vörösen világító gombot. A fény villogni kezdett.

- Mi az?

- Minden kormányépületben kell lennie kilakoltatási riasztórendszernek. Katasztrófa esetére.

Wedge elmosolyodott.

- Mint például egy konstukciós droid közeledtének esetére.

- Most már tudom, hogyan tudja ilyen jól irányítani az osztagát, parancsnok - mondta Mirax, és könyökével Wedge hasába bökött. - A riasztás tíz kilométeres körzetben minden épületbe kimegy. Hasonló riasztórendszer van az előkelő negyedekben és a kormányszállások közelében. Az Invisecben természetesen nincsen.

Emtri feléjük fordította a fejét.

- Uram, rávezettem a tervekre a kódjelünket, a komputerközpontunk máris munkához látott.

Az útjukban álló épületek váltakozó gyorsasággal kivilágosodtak, megindult bennük a mozgás. Wedge körbejártatta a kamerát, és látható fényről infravörösre váltott. Így láthatta a különféle siklók nyomát, amint sietve elhagyják a területet. Az épületek alja és legfelső szintje arany és vörös színben izzott, amint a távozók ellepték a kijárati gócokat.

A vezérlőasztal is életre kelt.

- Itt a Zónatervezési Minisztérium. Négyhatkilences Építődroid, valami problémája van? Úgy látjuk, letért az útvonaláról.

Wedge megnyomta a válasz gombot.

- Semmi probléma, csak új tervet kaptunk. Mivel a Coruscantot új szervezet irányítja, igyekszünk meggyorsítani az átalakulást.

- Miről beszél? Ki maga?

- Az új bérlő, a Zsiványkommandó tagja. Az X-szárnyúak gyorsabbak ugyan, de nem tudnak ilyen szépet építeni. Antilles kikapcsol - a gombra csapott, és megszüntette a kapcsolatot. - Mit gondoltok, most célpont lett belőlünk?

Iella felnevetett.

- Ha nem, ez egy újabb bizonyíték arra, hogy a Birodalom még az életben maradáshoz is ostoba.

***

Uwlla Iillor, az Új Köztársaság Corusca Rainbow nevű Interdictor osztályú cirkálójának kapitánya a parancsnoki ülés karfájába épített kronografikus kijelzőre pillantott, majd a Coruscantnak a híd közepén lebegő holografikus képmására. A kijelző elárulta neki, hogy a Lázadók flottája már csak húszpercnyire van attól a ponttól, ahol neki ki kell húznia őket a hiperűrből. Ha nem teszi, továbbmennek, és a Coruscant mellett bukkannak ki, hogy csatában szerezzék meg a Birodalom Gyöngyszemét.

A Coruscant hologramja - ami a Birodalmi Forgalomirányítás adatbankjából származik - áttetsző gömbnek mutatta a bolygót, amit szivárványos fények szőttek át meg át. A felszín felett két másik gömb volt látható, ezek hatszögletű fazettákból tevődtek össze. Amíg ezek a pajzsokat jelképező gömbök láthatóak, aggig Iillor kapitánynak felfűtve kell tartania a gravitációs kút generátorát, hogy bármelyik pillanatban áthozhassa a flottát a valós űrbe. A helyzet igen kényes. Ackbar admirális parancsa szerint a pajzs részleges megléte esetén is tovább kell engednie a flottát, s ebből Iillor arra következtetett, hogy a pajzs kioltása igen lényeges mozzanata a tervnek.

A rá váró döntés sokkal nehezebb, mint az, aminek során a hajójával és a legénységével a Lázadók oldalára állt. Noha Ackbar alaposan eligazította, Iillor jól tudta, hogy a Coruscant elfoglalása hatalmas veszteséget jelent a Birodalomnak, és ugyanolyan nyereséget az Új Köztársaságnak. És mert ilyen felelősségteljes és bizalmi posztra helyezték, ebből tudja, mi a különbség a Birodalom és az Új Köztársaság között. Nem akart rossz döntést hozni.

Jhemiti hadnagy, kalamári másodtisztje egy adattáblát nyújtott felé.

- A projektor legénysége elkészült a rendszer-diagnosztikával, és jelentik, hogy készen állnak a műveletre.

Átfutotta a jelentés időadatait.

- Túl lassúak. Ezt nem engedhetjük meg magunknak.

A kalamári mosolyra tátotta a száját.

- Kevesen hisznek abban, hogy generálnunk kell a gravitációs kutat, kapitány.

Iillor felvonta a szemöldökét.

- És vajon miért, hadnagy?

Jhemiti egy percig tétovázott.

- A pletykák szerint az embereink odalent ne mások, mint a Zsiványkommandó tagjai. Azok már Halálcsillagokat is semmisítettek meg. Ez gyerekjáték lesz nekik.

- Ó, igen, a Zsiványkommandó - mosolyodott el a kapitány. - Hadd áruljam el, hadnagy, hogy én harcoltam ellenük. Elűzték ezt a hajót.

Majdnem az összes TIE-vadászom ott veszett. Ha más volna odalent, fogadnék rá, hogy elhibázza. De mert ők vannak, fennáll a lehetősége, hogy sikerrel járnak.

Jhemiti pislantott egyet, aranypikkelyei megcsillantak.

- De a Zsiványokról azt tartják, hogy a lehetetlent is megvalósítják.

- Ha pusztán hírnévvel is lehetne csatát nyerni, Darth Vader még mindig élne, maga meg még mindig rabszolga volna - Iillor elmosolyodott, és újból a kronométerre pillantott. - Még tizennyolc perc: ennyi idejük van, hogy kikapcsolják a pajzsot. Minden másodpercet megadunk nekik, de készüljünk fel, hogy megtegyük a kötelességünket, ha nem sikerül nekik.

NEGYVENEGY

Gavin kezével a légisikló műszerfalának támaszkodott, amint Inyri átrepült az építődroid által felkavart porfelhőn. Még a zárt pilótafülkében is jól hallatszott a Négyes Számú Komputer-alállomás klaxonkürtjeinek vijjogása. Amint kijutottak a szürke felhőből, szabad szemmel is jól látták a központ felől menekülő járműveket, meg az átjárók, hidak felé özönlő embereket.

Inyri oldalt döntötte a siklót, és megközelítette a negyedik emeleten kialakított leszállóhelyet. A Fekete Nap segítségével megszerzett információ szerint a kontrollközpont az ötödiken van. Ha az egész objektumot ki is ürítették, az általános biztonsági berendezés a bejutást a földszinten nyilván megnehezíti.

- Leszállásra felkészülni!

Inyri lassítani kezdett, majd a hajtóműveket kikapcsolva siklórepülésben közelítette meg a kontrollközpont alatti balkont. Az acélüveg összeroppant, és szilánkesőként zúdult a sikló szélvédőjére. Az egyik elülső ütköző félresöpört egy asztalt, s a gép az egykori igazgatói iroda előterének szemközti falához ütközve megállt.

Gavin egy mozdulattal kioldotta a biztonsági övét, és kirúgta az ajtót. Kicsusszant a siklóból, és felemelte a karabélyát. A klaxonok bőgése elnyomott minden zajt, amit a porfelhő mögött lapuló ellenség csaphatott. Az ajtó árnyékába lapulva figyelt, de nem látott semmit. Ahogy múltak a percek, egyre inkább hitte, hogy az épület teljesen üres.

Tycho jobbra lopódzott, Gavin pedig balra, majd előreindult. Új pozíciójából tiszta terepet látott, ezért intett a többieknek. Elsőként Ooryl lépett elő, szorosan a nyomában Winter. Inyri haladt leghátul, és folyton hátrafordult, hogy lássa, nem követik-e?

Winternél volt az akció kulcsa, az adattábla, ami a kódot tartalmazta. Annak segítségével el tudják fordítani az egyik tükröt, és felmelegítik vele a legközelebbi víztárolót. Miután túljutottak az Inyri által romba döntött helyiségen, már gyorsabban tudtak haladni. A folyosón valamennyi ajtót zárva találták. Gavin az ő oldalán mindegyiket megpróbálta, de kulcsra voltak zárva. Tycho jelezte, hogy a másik oldalon is ugyanez a helyzet, de hát a kiürítés után pontosan erre számíthattak.

Minden nehézség nélkül elérték a számítógéptermet. Gavin gyorsan belesett a súlyos ajtó üvegén. A terem üresnek látszott, csak a komputerek fényei vilióztak. A számos munkaasztal lapjáról holografikus adatsorok kúsztak felfelé, és tűntek el a mennyezet közelében. A ködszerű félhomályt a vörös és zöld fények kísértetiessé varázsolták.

Winter térdre ereszkedett, és az adattábla kábelét az ajtófélfába süllyesztett aljzathoz csatlakoztatta.

- A szekvencer program rövid idő alatt ki fogja nyitni az ajtót. Először azonban le kell futtatnom egy diagnosztikai programot, hogy megállapítsam a kódot.

- Sok szerencsét - mondta Gavin, és leguggolt, hogy szemmel tartsa a folyosót. Úgy helyezkedett, hogy eltakarja Wintert. Ebben a testhelyzetben lüktetni kezdett egy régebbi haslövésének a helye, de remélte, ez nem lesz rossz ómen a jövőre nézve.

Az adattábla csipogni kezdett, Winter meg káromkodni.

- A szithségit!

- Mi van? - kérdezte Gavin.

- Elárasztották a helyiséget gázzal. Úgy sejtem, Fex-M3d - Winter felemelte az öklét, de meggondolta magát, és nem ütött az ajtóra. - Hígított gáz, nem halsz bele, ha egyet beleszippantasz. Egyébként akkor is kihozlak.

Gavin az ajtó felé bökött.

- Balra, a fal mellett, egy szekrényben vannak a légzőmaszkok. Ha be tudunk menni, megszerezzük.

- Hát ez az a nagy ha. A szekrény is kódolva van, akár az ajtó. Mire a szekvencer kinyitná, te már beszívtad a gázt, és összeestél - Winter a fejét rázta. - Úgy látszik, hogy a rendszert azután installálták újra, hogy mi megadtuk a támadáshoz használt kódunkat. Nincs mit tenni. Nem tudunk bemenni. Vége.

***

Kezét a Z-95-ös Fejvadász botkormányán tartva, Coruscant durabeton kanyonjaiban lavírozva Corran sokkal elevenebbnek és szabadabbnak érezte magát, mint a bolygó valamennyi denevérhéjája együttvéve. Persze sokkal szívesebben repült volna az X-szárnyújával és Füttyössel a háta mögött, de pusztán a repülés öröme feledtetni tudta vele Füttyös hiányát. Egy Fejvadászban nem is férne el.

Egy X-szárnyúval összehasonlítva a Fejvadász meglehetősen szegényes gép volt. Híjával volt annak a manőverezőképességnek és fürgeségnek, ami az X-szárnyúakra annyira jellemző, bár a pajzsai és remek felépítése vetekszik azokéval. Mivel a Fejvadásznak nincs hiperhajtása, ezért R2-es egység sincs benne. Tripla hamvasztói és robbanólövedékei meg sem közelítik az X-szárnyú quadlézerlövegét és protontorpedó kilövőit, mindazonáltal elegendő védelmet nyújtanak a gépnek, ha birodalmi vadászokkal kellene szembenéznie. Az bizony problémákat szülne - mindkét fél számára. Az atmoszférában repülve a TIE-gépek veszítenek mozgékonyságukból. Mivel nincsenek pajzsaik, sebezhetők is, ezzel szemben rajokban támadnak, ezért egyedül nehéz szembeszállni velük. Ha az ember egyszer rákerül a célzóberendezésükre, már nem sokat tehet.

Lepillantott a szenzorok kijelzőire.

- Itt Vadász Vezér. Tizenkettő, ismétlem, egyes kettes csillagvadász közelít a droidhoz. Várható érkezésük harminc másodperc múlva. Azonnal tüzeljetek, és hívjatok segítséget!

Corran még egy sor adatot továbbított a komon, majd a botot maga felé húzva felemelte a gépét. A hajtóművet teljes sebességre állítva úgy rohant felfelé, mintha szökni készülne a bolygóról. A négy gépből álló kötelék utána iramodott, de mielőtt még lőtávolba értek volna, Corran jobbra elhúzott tőlük. Feljebb emelkedett, majd megfordulva abba az irányba tartott, amerről a TIE-gépek jöttek.

A zuhanást egy 180 fokos balos gyors orsóval szakította meg, majd szinte vitorlázva az építődroid fölé, s egyben a többi TIE-gép fölé került. Az elsőt mindjárt a célkeresztre tűzte, és kétszer tüzelt. A tucatnyi lövedék egyszerre találta el a skubit. Az megtorpant, megperdült, majd az egyik toronynak csapódott.

A második TIE pilótája vakon követte vezérét a spirálba, talán észre sem vette, hogy kilőtték. Az utolsó pillanatban igyekezett kijutni az orsóból. Bal oldali hatszögletű szárnya azonban elérte az egyik torony sarkát, s ettől a gépe dugóhúzóba került, végül a kanyon fenekén egy látványos robbanással fejezte be röptét.

Corran a Fejvadász bal szárnyvégén megfordulva elhúzott az építődroid mellett. Gépének orrát a város mély árka felé irányozta, és elindult lefelé. A gyorsítót nulláig húzta hátra, majd elfordította a gépét. A kanyon két fala most alatta és felette húzódott.

Két TIE-vadász merült le utána, és közeledett nagy sebességgel. Corran minimális mozdulatot tett, szinte kényszerítve őket, hogy tűzzék a célkeresztjükre. Az első lövésük célt tévesztett, zöld fénylándzsák a végtelenbe rohantak. De feljavultak, és már el is találták a hátsó pajzsát. Ezzel akcióra kényszerítették.

Kilencven fokkal balra fordította a gépét, majd hátrahúzta a gyorsítót. Ugyanakkor a generátorok összes energiáját a repulzorliftekre összpontosította. a Fejvadász felszökkent, és a kanyon pereme fölött száz méterre egyenesbe fordult. Ezzel elég távol került a TIE-vadászoktól.

Az egyik skubi pilótája elkövette azt a hibát, hogy nem fordult meg, mielőtt az üldözésére indult. Nyilván az volt a szándéka, hogy a TIE- gépet majd éles fordulóba viszi - ezzel az űr vákuumában Corran hátuljába kerülhetett volna, ahonnan már csak lőnie kellett volna. Az atmoszférában azonban ettől a jobb szárnya tovább folytatta korábbi nyomvonalának irányát. Vagyis leszakadt, és egyszerűen beleállt a pilótafülkébe. Még mindig teljes sebességgel haladva csapódott a talajba, ahol felrobbant.

A második skubi pilótája előbb megfordult, azután iramodott Corran után. De rosszul választotta meg a sebességet, és ez a szándékoltnál nagyobb ívű fordulóra kényszerítette. Szárnyainak alsó éle szikrázott az úttesten. A pilóta kétségbeesetten igyekezett leküzdeni a tehetetlenséget, hogy feljebb repülhessen. Végül a gép győzelmet aratott a gravitáció felett, és emelkedni kezdett.

Nem jutott messzire. Az egyik felsőbb szinten két épület között feszülő átjáróhídnak rohant, áttörte a betonfalat, és felrobbant. Az egész környéket üvegszilánkzáporral és repeszdarabokkal szórta be.

Corran óvatos kormánymozdulatokkal megfordította a gépét, hogy lássa a robbanásokat, és a nyomában éledő tüzet. Négy gép nem rossz kezdet - de ez csak a kezdet. Előretolta a gyorsítót, és nekilódult, hogy Corran felsőbb atmoszférájába jusson. Egy gyors pillantást vetett a kronométerre és az üzemanyag-kijelzőre.

- Tizenöt perc a pajzs kikapcsolásáig, és fél óra a felszállásig. Ez egy örökkévalóságnak fog tűnni, ha sikerül, de csak egy szempillantásnak, ha nem.

***

Wedge komja riasztotta fel.

- Itt Antilles. Indulás.

- Itt Tycho. Baj van: elgázosították a számítógéptermet. Emtrire van szükségünk. Most.

- Vettem - Miraxra nézett. - Ez sem működik egyedül?

Mirax bólintott?

- A droid a komputerközpont határán fog megállni, hacsak - kimutatott az ablakon, a közeledő TIE-gépekre - azok ott előbb meg nem állítják.

- Ha itt hagyhatjuk, akkor menjünk a komputer termébe, ott szükség van ránk.

- Menjünk! - tárta szét a kezét Mirax.

Iella visszavezette őket a bejárathoz. Már nyitotta az ajtót, de gyorsan visszahúzódott. Egy kábítósorozat söpört végig az ajtó külső falán.

Wedge odarohant hozzá, amikor látta, hogy a földre roskadt.

- Megsérültél?

- Jól vagyok.

- Mi volt az?

Iella megrázta a fejét.

- Nem láttam tisztán, de a becsapódások nyomából ítélve egy E-web nehézlöveget állítottak fel valamelyik szemközti toronyban. Pompásan fedezni tudják a kijáratot - Iella vállat vont. - Hacsak nem jön segítség, életünk hátralévő részét itt tölthetjük.

NEGYVENKETTŐ

Gavin gyomra összeszorult, amikor meghallotta Wedge hangját a komból.

- Sajnálom, Tycho, de ide vagyunk szegezve. Ha nem segít valaki, itt is ragadunk.

- Vettem, Wedge - Tycho Gavinra pillantott. - Menjünk, nézzük meg, tudunk-e segíteni nekik!

Ooryl felemelte három ujjú kezét.

- Ooryl...

Tycho megrázta a fejét.

- Azt akarom, hogy itt maradj! Segíts Iynrinek fedezni Wintert! A kölyök meg én megyünk.

A gand bólintott, de azért kimondta:

- Ooryl nem akart ellenkezni a parancsoddal, kapitány. Ooryl csak azt akarta megkérdezni, hogy hogyan működik ez a Fex-M3d?

Winter lassan felállt.

- Ha belélegzed, bejut a véráramodba, és blokkolja az idegsejteket, és azok nem közvetítik az információkat. Ha nagyobb mennyiségben lélegzed be, blokkolja az idegközpontjaidat is, például egyszerűen elfelejtesz lélegezni. Megfulladsz.

A gand becsukta a száját.

- Ooryl megértette. Ha visszamentek az előtérbe, Ooryl kinyitja az termet, és kihozza nektek a légzőmaszkokat.

Gavin eltátotta a száját.

- De meghalsz.

- Ooryl nem lélegzik - rázta a fejét a gand.

- Mi? - pislogott Inyri.

A gand megdöngette a mellét.

- Ooryl nem lélegzik.

- De beszélsz.

- Igen, Inyri Forge, de ahhoz nem kell lélegezni. Oorylnak vannak izmai, amivel beszívja a levegőt, és exocsontvázának belsejéből olyan ütemben engedi ki, hogy az hasonlítson az emberi beszédre. Ooryl metabolikus szükségletét a táplálékkal elégíti ki, nem a légzéssel. A Fex- M3d nem hat Oorylra.

Tycho egy percig gondolkodott, majd bólintott.

-A következőt tesszük. Ooryl itt vár, amíg visszatérünk. Inyri, állj ide a légisiklóval, fordulj meg, és a kipufogógázokkal fúvasd a kiszabaduló gázt beljebb az épületbe!

- Az jó, úgy a légisikló éppen a kellő helyzetben lesz, ha menekülnünk kell.

- Helyes az észrevétel, Inyri - Tycho Gavin felé fordult. - Sok múlik azon, hogy hány maszkot találunk odabent. Inyri meg te ezért kint várjatok! Ha van elég maszk, bemegyünk, és elfoglaljuk a központot.

- Úgy legyen.

Tycho megveregette a gand vállát.

- Várj, amíg kitisztul a levegő, azután menj!

- Ooryl megértette.

Gavin a többiek után ment. Begombolkoztak a siklóba, majd Inyri felemelkedett vele, Gavin így áttekinthette a kint folyó harcot. TIE- vadászok özönlöttek az égből. Zöld lézerfények szabdalták sűrűn az égboltot. Az építődroid felületén számtalan becsapódás nyoma éktelenkedett. Mindenesetre így is irdatlan nagynak látszott, amint feléjük közeledett.

Winter hátrafordult az ülésen.

- Bement.

Gavin megfordult. A terem ajtaja nyitva volt, és zöldessárga füst szivárgott kifelé a folyosóra. A légisikló hajtóműve láthatóan az épület távolabbi része felé hajtotta, de még így is elég vastagon ömlött kifelé a komputerközpontból.

Egy hatalmas robbanás hangja ismét előre fordította a figyelmüket. Két viharvert Fejvadász húzott el a közelben, egy robbanás utáni füstfelhőt átszelve. Újabb lézersugarak ostromolták a droidot, de látszólag nem tudtak kárt tenni a monstrumban. Amilyen rosszul álltak a dolgok odakint, olyan hidegvérrel emésztette fel a droid az épületeket maga előtt. Mostani pozíciójukból éppen beláttak a titáni gépezet gyomrába, és Gavin előtt egy pillanatra felrémlett az Alderaan és lakóinak képe közvetlenül a robbanás előtt.

Valami koppant a légisikló tetején, s Gavin összerezzent. Be is verte a fejét a tetőbe. Lekuporodott, és a fejét tapogatta.

- A császár csontjaira!

Odakint a gand meglepett arcot vágott, és feltartotta a kezét. Négy légzőmaszk volt benne.

Ooryl sikerrel járt.

Tycho előrehajolt és megveregette Gavin vállát.

- Indulhatunk?

- Igen. Lehet, hogy be kéne szippantanom egy keveset a gázból, az lecsillapítaná a szívverésemet - kiszállt a siklóból, és felvette a maszkot. Egyszeriben forró levegő töltötte meg a tüdejét, de nem tétovázott, a fejére szíjazta. Kivette a zubbonya alól a komot, és a maszk nyílása elé helyezte.

- Készen vagyok, Tycho.

Az alderaani kapitány bólintott.

- Akkor indulás. Menjünk, csináljunk esőt!

***

Miközben Corran a Fejvadásszal a tornyok között lavírozott, elkapta Wedge Tychónak küldött üzenetét.

- Itt Vadász Vezér. Parancsnok, baj van?

- Úgy látszik, Corran. A tőlünk keletre lévő toronyba E-webet telepítettek.

- Egyéb célpont?

- Nem tudom, de az épületet kilakoltatták, csak rohamosztagosok vannak benne. Rá kellene beszélni őket, hogy menjenek onnan.

- Ahogy parancsolod. Állj készen!

Corran hátrahúzta a fekete-arany Fejvadász gyorsítóját, és célba vette a csillagokat. De mielőtt elérte volna őket, kijutva Coruscant toronyerdejéből, jobbra vágott, és lassan körözni kezdett. Onnan jól látta, hogy a kerek torony mely pontjáról érkeznek a lövések a konstrukciós droid tetejére.

Corran szélesebb ívben kezdett körözni a komputerközpont felett. Azután lejjebb ereszkedett, szinte hozta a gépét, és az építődroid nyomvonalával párhuzamosan előrelendült. Elhúzott a droid mellett, és kissé feljebb emelkedett. Nehéz lézertűz zúdult a droidra a toronyból. Corran röptében elengedte a lövedékeket, amik a toronyba csapódtak. A lendülettől elhúzott a célpont mellett, és éppen meg akart fordulni, amikor az épületből tüzet nyitottak rá. A lövedékek ártalmatlanul lepattantak az elülső pajzsáról, de Corran tovább vitte a fordulást, és inkább elhúzott az épület mellől. Robbanólövedékre kapcsolt át, két fegyvert összekapcsolt, és elindult az építődroid felé.

A szálkeresztet a feléje szökellő vörös sugarak kiindulópontjára irányozta. Nem használt célzárat. Egy E-web löveget és néhány rohamosztagost a Fejvadász komputere nem tudna értelmezni. Kétszer lőtt, és két kék fénysugár szökkent a célpont felé.

Vakító tűzijáték közepette eltűnt a torony egyik szintje. Először csak ezüst tányérként terült szét az emeleten a vakító tűz, majd a törmelék izzó, füstölgő szoknyát volt az épület alsóbb szintjei köré. Mindennek ellenére az épület váza sértetlen maradt, s csak a szomszédos szinteken lobbant fel néhány apróbb tűzgombóc.

Corran bekapcsolta a komot.

- így megfelel, parancsnok?

- Kösz Corran. Most megyek, megkeresem a barátainkat.

- Vettem. Kér kíséretet?

- Hát, ha éppen nincs jobb dolgod.

Corran elmosolyodott.

- Éppen ráérek. Életem a szolgálat, uram.

***

Gavin úgy helyezkedett, hogy szemmel tarthassa az ajtót, ugyanakkor a szeme sarkából azt is lássa, amit Winter csinál. Amint beléptek az terembe, Winter azonnal rácsatlakozott az egyik munkaasztalra, és semmi perc alatt elővarázsolta a Coruscant holografikus képét. Ujjai boszorkányos gyorsasággal ugráltak a billentyűzet felett, s hamarosan apró kockák jelentek meg a bolygó körül, három, egymástól független gyűrűben. Egy az egyenlítő felett, a másik kettő a sarkok felé félúton.

Winter a maszkban inkább hasonlított egy rovarszerű verpinre, amint Tycho felé bólintott.

- Ezek az Orbitális Napenergia Transzfer Szatellitek - az egyenlítő felett lassan mozgó vörös pontra mutatott. - Ez a célpontunk. Itt most éjszaka van, de némelyik tükör elég magasan van ahhoz, hogy elérjük vele a célunkat.

Megint gépelt valamit a terminálon, mire mindegyik kocka mellett apró címke jelent meg. Gavin ilyen távolból nem tudta elolvasni őket, de biztos volt benne, hogy a hozzáférési kódokat jelzi.

- A miénk az ONETS 2711-es. Első lépésben átlátszóvá alakítjuk a tükröt, és elfordítjuk. Azután megint tükrözővé változtatjuk.

Tycho bólintott.

- Ezzel a módszerrel a Gola Űrvédelmi bázisokat is manipulálni tudnád?

Winter vállat vont.

- Talán. De azzal magamra vonnám a figyelmet. Egyszerre csak egyet.

- Akkor rajta - kezét Winter vállára tette. - Ennek a bolygónak meg kell tisztulnia. Forrald hát neki a fürdővizet!

***

Az élet ennél nehezebb is lehetne, gondolta magában Virar Needa hadnagy. Az a Needa kapitány, aki az Avenger csillagromboló parancsnokaként vált ismertté, az ő unokatestvére volt, egyébként egy generáció választotta el őket. Darth Vader inkompetenciája miatt még akkor végezte ki Lorth Needát, amikor Virar még a Birodalmi Katonai Akadémián tanult. A család Needa ágán valamennyi rokona nyom nélkül eltűnt, egyedül ő maradt életben, és szolgálhatta tovább a császárt. Lehetett volna rosszabb is, meg is halhattam volna.

No persze, az Orbitális Napenergia Transzfer Szatelliten szolgálatot teljesíteni legalább annyira életveszélyes feladat volt, mint a Haditengerészetnél szolgálni, ahol folyton lőnek az emberre. Az emberek, beleértve a hatfőnyi személyzetet is, büntetésnek tekintették az ONETS- szolgálatot, Virar Needa azonban megtisztelő feladatnak tartotta. Végül is egy olyan állomáson dolgozik, ami a Császári Központ életét biztosítja. Ha az ONETS 2711 nem volna, a Birodalom alattvalói kényelmetlenségben élnének, és akkor minden széthullana.

Alig észrevehető remegés rázta meg az állomást, a többiek felpillantottak szabakklapjaik mögül. Needa félelmet látott megvillanni a szemükben, mert nem tudták, mi történhetett. Ő is megijedt, elvégre négy éve szolgált az ONETS 2711-en. Ezért lett hadnagy és parancsnok.

Felemelte a kezét.

- Ne aggódjanak, csak a tükrök váltanak át fényáteresztő üzemmódba!

- És vajon miért tennék, uram? - tette fel a kérdést az egyik beosztott.

Needa rámosolygott.

- Nos, Pedetsen, talán azért, mert valamelyik állomás leáll karbantartásra, és mi vesszük át a feladatát. Most fordulunk el... - feltartotta az öklét, és kinyújtott mutatóujjával imitálta a tengely körüli elfordulást. - Erről van szó.

- Köszönöm, uram.

Needa bólintott, és a kitekintőablakhoz lépett. Odalent látta a sötét, alvó Császári Központot. Szivárványos fényei csillogva vibráltak. Megpróbálta jól az agyába vésni a látványt. Olyan csodálatosnak látszik idefentről - a felszínen valószínűleg közel sem ilyen gyönyörű

A forgató hajtóművek a szokásosnál tovább maradtak működésben, és ez nyugtalanította. Nem is azért, mert valami elromolhatott, sokkal inkább, mert az ONETS 2711 az, ami életben tartotta őt, tehát nem szabad meghibásodnia. Ezt a lehetőséget nem engedheti meg. Nem, a nagyobb elfordulás nyilván azt jelenti, hogy az ONETS 2711 több energiát szolgáltat a bolygó számára. Arról ő úgysem tudna, ha szigorúan bizalmas feladatra programozzák be az állomást, az azt jelenti, hogy bíznak benne és számítanak az együttműködésére.

A szatellit megint megremegett, és Needa elmosolyodott.

- A tükrök megint sugároznak, fiúk. Ismét a bolygót szolgáljuk, és szolgálatainkat nem fogják elfelejteni.

NEGYVENHÁROM

Corran átfordította a Fejvadászt a jobb oldali szárnyvégen, és hátrahúzta a fékszárnyakat. Visszavette a hajtóművet is, és lelassítva a gépét, szűk fordulóba kezdett. Kiegyensúlyozott, majd elengedett két lövést, amely sebesen átszelte a TIE-csillagvadász és a közte lévő távolságot. A skubi azonban félrehúzott, és berohant a feketeségbe, ami egykor a hengeres épület egyik emelete volt.

Corran lejjebb ereszkedett, azután egy nyújtott fordulóval a komputerközpont fölé került.

- Itt Vadász Vezér, kinek kell segítség?

A komból Asyr hangja hallatszott.

- Öt újabb elfogó közeledik. Várható érkezésük öt perc múlva.

- Vettem, Ötös - Corran a szkennerre pillantva meglátta a szóban forgó köteléket. - Próbáld meg erre terelni őket!

- Ahogy parancsolod, Vezér.

Corran keleti irányba fordulva lassú hurokba kezdett. Hirtelen egy vakító fényoszlop tört elő a sötétségből, és az egyik Pazar, oszlopsorral, árkádokkal gazdagított homlokzatú épületre vetődött. Az épület lassan fénybe öltözött, mígnem úgy ragyogott, mint valami tűztorony. Egy pillanatra úgy tűnt, a Császári Palotával akarja felvenni a versenyt.

Azután olvadni kezdett.

Először az ablakkeretek lágyultak meg, majd a benti, felforrósodott levegő valósággal kirobbantotta az ablaktáblákat. A tető lángba borult, acél ajtószárnyak izzottak fel, és a földre zuhanva szikraesőt hányva omlottak porrá. Az oszlopok összeroppantak, az épület sarkai megrogytak.

Először úgy látszott, a helyén összeroskad, azután középtájon megduzzadt, és mint a kitörő vulkán robbant fel. a belsejében megolvadt oszlopok és födémek úgy mállottak szét, mint a forró vízben úszkáló zöldségdarabok. A gőz vastag oszlopban szállt felfelé, a hidegebb légrétegek felé. A terjedő pára egyre sötétebb színt öltött, s Corran a belsejében meglátta az első villámokat.

Az első villám a Császári Palotába csapott bele. Corran hangosan felnevetett.

- Még az elemek is a Birodalom halálát kívánják!

Megnyomta a kom gombját.

- Remélem, hallasz, Wedge! Jó kis vihart kotyvasztottatok idekint.

***

A Coruscant holografikus képe most változni kezdett Uwlla Iillor előtt, a Corusca Rainbow parancsnoki hídján. A kettős pajzs alatt vörös vihargóc terült szét, éppen a Császári Palota régiójában. Sárga fényfoltok jelezték a villámokat, a számuk egyre nőtt, mígnem a vihar közepe folyamatos aranyszínben ragyogott.

Jhemiti feléje fordult.

- Úgy tűnik, heves viharnak nézünk elébe.

- Gondolom, a legnagyobbnak, amit a Coruscanton valaha is láttak - előrehajolt, és félig behunyt szeme mögül leste a látványt. - Biztosan a Zsiványkommandó keze van benne. Ez hatalmas fegyver lehet, de roppant nehéz irányítani.

A kalamári bólintott.

- Talán a jedilovagok...

- Tudnák irányítani? Kétlem, hogy akár a császár is tudott volna irányítani egy ekkora vihart. Ezt jó jelnek tartom, mert ennek még a birodalom sem tudja útját állni.

A belső pajzs vibrálni kezdett, majd elsötétült. Jhemiti a hologramra mutatott.

- Nézd, a pajzsok eltűnnek.

- Talán - Iillor a kronométerre pillantott. - Öt percünk van. Kezd el felfűteni a generátorokat.

Jhemiti félig becsukta a szemét.

- De a pajzsok...

- A pajzsok még állnak - pillantott Iillor hűvösen a másodtisztjére. - Hagyunk időt a Zsiványoknak, hogy befejezzék a munkájukat, de ha nem sikerül nekik, elvégezzük a miénket.

***

Miután Gavin jelentette, hogy minden rendben, Wedge megkerülte a sarkot, és a komputerterembe sietett. Mivel a konstrukciós droidnak ugyanolyan védelmi berendezése volt, mint a központnak, Miraxnak, Iellának és neki már volt alkalmas légzőmaszkja. Megállás nélkül ment a munkaasztalig, amelynél Winter tevékenykedett. Iella és Mirax védelmi pozíciót vett fel az ajtónál.

- Hogy haladtok?

Tycho felé fordult, de Winter tovább verte a billentyűket- Jól is, rosszul is. A vihar olyan heves, hogy letépte a légballonokat a pányváikról, és elsodorta őket. Ami jó, hogy a belső pajzs már nem áll. Sajnos azonban a leállását egy komputerhiba okozhatta. A vihar megrongált néhány generátorállomást, de a szomszédosak átvették a feladatukat.

Wedge a szemöldökét ráncolta.

- Azt akarod mondani, hogy a leállt pajzs is energiát fog kapni a hálózaton át?

Winter bólintott.

- Senki nem tud erről a háttérhálózatról. Mivel mostanáig nem folyt bennük áram, azok sem tudtak róla, akik a vezetékek megcsapolásával szoktak energiát lopni. Lényegében ez egy új energiahálózat. Bizonyos szervizmunkálatokhoz le lehet kapcsolni egyes részeit, de a felső pajzsé semmi szín alatt.

Ez nem jó. Wedge a munkaasztalra támaszkodott.

- Le tudnád hívni ennek a hálózatnak a rajzát?

- Nem hozzáférhető.

Emtri fűrakodott közéjük.

- Ha javasolhatnám, uram...

- Kérlek, ne, Emtri!

- A villám a legrövidebb úton halad a talaj és a felhő között. A hálózat egy-egy villámcsapás alkalmával úgymond léket kap, és az áram elfolyik. Pontosabban azokon a pontokon feszültségesés következik be. Ha kellő számú villámot figyelünk meg, felderíthetjük a hálózatot.

Winter ujjai vadul táncoltak a billentyűzet felett, a bolygó holografikus képe most térképszerűen szétterült, s itt-ott aranyszínű pöttyök villantak fel rajta. Winter felnagyította a Palota környékét. A képen az apró felvillanásokból gyorsan kirajzolódott a hálózat sémája. A kintről hallatszó dörgésekkel egy időben a térképen fekete foltok jelentek meg.

Tycho egy gócpontra mutatott, amiből a többinél nagyobb számban ágaztak el az aranyszínű villanások.

- Az ott egy alállomás lehet, amolyan elosztó. Ennek a viharkeltésnek az egyetlen célja az volt, hogy működésképtelenné tegye az erőműveket. Ez itt sebezhetetlennek látszik. Ennyit a tervünkről.

Wedge a fejét rázta.

- Csakhogy a földelés, amely megóvja a villámoktól, nem védi meg a rakétáinktól. Winter, meg tudnád határozni a pontos helyét?

- Megvan.

Tycho Wedge-re pillantott.

- Oda akarsz küldeni valakit ebben a viharban?

- A légisiklóban, amivel jöttem, nincsenek rakéták, különben magam mennék.

- Igen, de te koréliai vagy. Neked fogalmad sincs, hogy némely dolgot mennyire nehéz véghezvinni.

- Ez igaz.

- Tehát Corrant küldöd.

- Ez is igaz - veregette meg Wedge Tycho vállát. - Nincs olyan pilóta, aki átrepülne egy villámon, de előbb fogadnék Corranra, mint ellene.

***

Corran megfordult a gépével, és a Winter által meghatározott irányba állt be.

- Azt akarod, hogy oda repüljek? - távolabb a villámok összefüggő falat alkottak. - Az egy nagyon ronda hely.

- Vettem, Corran, de meg kell csinálni. Kapd össze magad! A célpont kétszer akkora, mint a kábelalagút volt a Borleiason.

- Ó, ezzel kellett volna kezdened - mondta Corran, és már nyomta is a gyorsító karját. - Elindultam.

- Négy perced van.

- Majd észben tartom.

Corran leereszkedett a gépével, és amennyire csak tudta, megközelítette a durabeton úttestet. A vihar mostanra komoly szelet gerjesztett, de az épületek megtörték a lendületét. A kereszteződéseknél így is megló dult a járműve, és amikor egy nagyobb útelágazáshoz ért, akkora lökést kapott, hogy időbe telt, mire egyenesbe hozta a gépét.

A céltól két kilométer távolságban megemelte a gépet, és kihúzott a város útvesztőjéből. Itt már sűrű zápor áztatta, s oly erővel ostromolta a pilótafülke falát, hogy Corran csak akkor vette észre, hogy lőnek rá, amikor a műszerfalon a pajzs szenzorja zöldből sárgába váltott. Egy pillantás a hátsó monitorra, és már látta is a két interceptort.

Corran éppen ereszkedni akart, de most letett a szándékáról. Jobbra fordult, és az energiát rákapcsolta a repulzor generátoraira. Abban a pillanatban a gépe puskagolyóként röppent felfelé az épületek között. Ha kilövöm az erőművet, világítás nélkül maradnak

Mögüle robbanás hallatszott, a monitorja pedig arról árulkodott, hogy már csak egy sanda van a nyomában. A mellette elsuhanó zöld fények - bár célt tévesztettek -, arról árulkodtak, hogy a birodalmi pilóta érti a dolgát. Corran a bal szárnya fölött átfordulva megkerült egy épületet, majd egy 180 fokos orsóval egy másik épület mögé húzott. Ez a nyolcas manőver annyira megzavarta az üldözőjét, hogy maradt ideje a célponttal foglalkozni.

A Fejvadász vadul átvágott a kakofonikus vihar villámerdején. Corran tudta, hogy egy villám elől nem tud elugrani - az az egyik pillanatban ott van, a másikban sehol. A fényüknél mindenesetre kitűnően tudott tájékozódni. E tekintetben tehát még a segítségére is voltak, jóllehet tudta, elég egyetlen csapás, és a gépe irányíthatatlan marad. Én meg megsülök vagy meghalok - vajon melyik lesz előbb?

Légörvény rázta meg a gépét. A botkormány ki akart ugrani a kezéből, de erősen megmarkolta. Kénytelen volt lelassítani, különben a gép önálló életet kezd, és nem tudja kézben tartani az irányítását.

Újabb lézersugarak húztak el mellette. Az örvényben legalább nehéz célpont vagyok A kormányt erősen balra nyomta, azután egy jobb orsó után újra balra. Két másodperc elteltével megismételte az orsót, majd visszahúzta a kormányt. Ezzel pontosan egy vonalba került az interceptorral. A gyors fordulók időt vettek igénybe, ezalatt a sanda közelebb ért. Corran lényegében mögötte bukkant fel, s így csak lőnie kellett.

A hamvasztó lövedéke letépte a birodalmi vadász jobb szárnyát. Bukdácsolva sodródott ki Corran tűzvonalából. Corran utánamehetett volna, hogy végezzen vele, de most éppen a megfelelő pozícióban volt a célponthoz viszonyítva, ezért inkább átkapcsolt robbanólövedékre. Mindet beélezte, és zuhanórepülésben a célpontra vetette magát. A célkeresztet a császár tiszteletére állított emlékoszlop talapzatára irányozta, azután elengedte a lövést.

A robbanás pontosan az oszlop talapzatánál következett be, s egy pillanatra az emlékmű árnyékát a Császári Palotára vetette. Azután megrogyott, és összeomlott. A talajra hullva ezernyi darabra esett szét, de Corran nem figyelt meg szekunder robbanásokat. Szétlőttem egy emlékművet, ennyi. Talán még egyszer rá kéne repülnöm.

***

Wedge a térképet nézte. Látta a lövést, a robbanást, de azután semmi nem történt.

- Mi ez? Most eltalálta, vagy nem?

Winter bólintott.

- Pontosan, ahol kellett, csak erőtlen volt a lövés. Éppen csak megkarcolta a külső burkot. Még egy-két lövés elkelne ugyanoda.

Tycho a fejét rázta.

- Elég lesz oda egy is, mert már csak annyi rakétája van.

Wedge a térképen köröző zöld interceptorikonra mutatott, amely egyre közeledett Corran vörös Fejvadászikonja felé.

- Feltéve, ha módjában lesz még egyszer lőni. Nem tudsz csinálni valamit azzal a sandával, Winter?

- Az a sanda segített meghatározni a célpontot. Azt akarod, hogy teljesen megvakuljunk odakint?

- Nem, dehogy - Wedge egy percig elgondolkodott. - Tőle fejed le a céladatokat? Ismered a kódját?

- Másképpen nem menne. Lényegében benne vagyunk a birodalmi számítógéprendszerben, így könnyen hozzájutok bármihez.

- Jó. Van egy ötletem. Lépj be a Coruscant Forgalomirányításba, és a Taxi Hangár karbantartási programját írd át az ő számára - Wedge kézbe vette a komját. - Corran, figyelj rám! A lövésed jó volt, de a következővel nagyobb csomagot küldj! Mondom, hogyan...

Corran eltátotta a száját.

- Vettem, Wedge - megnyomott néhány gombot a műszerfalán. - Telemetria indul. Tudod, te mindig az én adataimra alapozol. Nem kéne nyomkeresői bonuszt kapnom?

- De, majd visszamenőleg kifizetlek. Sanda van a nyomodban. Készülj fel!

- Ahogy parancsolja, uram - Corran szélesen elvigyorodott. A főnök, tehát azt akarja, hogy egészen közel merészkedjek, de azért ne égessem meg magam. Corran önkéntelenül is a melléhez nyúlt, de a medaliont nem találta. Füttyösnél van. Pedig most itt volna rá szükség.

Miközben újra rárepült a célpontra, hagyta, hogy a sanda a nyomába eredjen. Kissé lazított kezének szorításán, annyira, hogy a légörvény megbillentse a gépét. Körülötte zöld lézerfények táncoltak. Hüvelykujjának könnyed pöccintésével az elülső pajzs energiáját is a hátsókra koncentrálta, majd megragadta a kormányt, és 90 fokkal balra fordult. Zuhanni kezdett, de készen állt, hogy az utolsó pillanatban felkapja a gépet.

Becélozta a gödröt, amit az előbb vágott a talajba.

- Kontroll, három, kettő, egy! - megnyomta a ravaszt, majd hátrahúzta a kormányt. - A lövedék útban van.

***

Winter megnyomott egy gombot az adattábláján.

- Kapcsolat megvan és folyamatos.

***

Iillor kapitány Jhemitire pillantott.

- Harminc másodperc és visszaszámlálás. Ha jelzek, a gravitációs kút generátorát állítsd teljes kapacitásra.

Corran robbanólövedéke elindult a célpont felé. Rövid utat kellett megtennie, de ezalatt a beléje épített célzókomputer a célszenzor adatait összevetette a távolságadatokkal, hogy eldöntse, mikor kell robbannia. Minderről jelentést küldött Corrannak. Egymilliomod másodperc elég volt ahhoz, hogy a szükséges pályamódosítást elvégezze, és a visszajelentse a Fejvadásznak.

Corran gépe pedig az adatokat visszaküldte Winter adattáblájának, ahol egy nanoszekundumig megállapodott, majd bejutott a Birodalmi Adatbank számítógépébe. Ott számos rendszeren át bekerült a Coruscant Forgalomirányítás számítógépébe. Végül a Taxi Hangár és a karbantartás gépébe, ahol hibaüzenetként jelent meg, s mint ilyet, a számítógép figyelmeztetésként elküldött a Corran nyomába eredt sandának is.

A számítógépek roppant előnye, hogy mindezt az ember közreműködése nélkül végzi el. Ha egy X-szárnyú pilóta le akar szállni valamelyik dokkban vagy hangárban, a szükséges pályaelemeket az R2-ese számítja ki helyette. Mivel a TIE-gépekben nincs R2-es egység, az ő esetükben más módon jut el a komputerbe az irány és a sebességadat.

Ebben az esetben pedig a sanda Corran lövedékének pályaadatait kapta meg. A célpontja a lövedék célpontjával egyezett meg, ami a sebességét illeti, a TIE csak megközelíteni tudta a rakéta sebességét. Mindehhez természetesen szükség volt egy felülírási kódra. Arra az esetre, ha ez a kód az ellenség kezébe jutna, a pilótának módjában áll kiiktatni a kódot, de ehhez a műszerfalán több gombot kell megnyomnia, mégpedig meghatározott sorrendben. Mindez a pilótától minimum két és fél másodpercnyi koncentrációt igényel.

Az interceptor pilótájának azonban pillanatnyilag megoszlott a figyelme.

A robbanólövedék becsapódott az elődje által ütött lyukba, és felrobbant. Átütötte az energiaalagút védőpajzsát. Szétszakadt kábelek, pajzslemezek röpködtek a levegőben, némelyek újabb kábeleket szaggattak szét. Szikraeső közepette terjedt a rövidzárlat. A környező épületek egy másodpercre elsötétültek, de a kisegítő rendszer azonnal átirányította az energiát.

Akkor becsapódott az interceptor is. Lényegesen lassabban szállt, mint a rakéta, és nagyobb is volt a tömege. Ezáltal nagy mennyiségű kinetikus energiára tett szert, s ettől több lett, mint egy rakéta. Mindennek tetejében az üzemanyagtartálya is felrobbant. Egyetlen energiakábel sem maradt épen.

***

Corran pilótafülkéjének üvegén túl minden sötétségbe borult.

***

- Tíz, kilenc, nyolc... - számolt Iillor kapitány.

- Nézd!

Felpillantott a kronométerről. A felső pajzs megrezzent.

- Hét, hat, öt...

A pajzs eltűnt.

- Projektort kikapcsolni, Jhemiti hadnagy - Iillor a csillagként szikrázó bolygóra pillantott. - Most kezdődik a coruscanti csata.

NEGYVENNÉGY

Virar Needa kiváltságos helyzetével elégedetten pillantott le a Császári Központra. Látta a különös fényeket, amik odalent viliództak, de nem törődött velük: azok messze vannak, és nem háborítják azt a zárt kis világot, amelybe ő begubózott. A Császári Központban vannak emberek, akik azért felelősek, hogy a probléma elháruljon, és ő bármikor leszállhasson a bolygó bármely pontján.

A csillagos égre pillantva azt látta, hogy a csillagmező szétválik, és hajók bukkannak elő a hiperűrből. Megdobbant a szíve, mindig is szeretett gyönyörködni az érkező-távozó hajók látványában. Kedvenc időtöltése volt, hogy azonosította és összevetette őket a Lázadók elleni harcról szóló hírekben szereplő hajókkal.

Elmosolyodott, amikor egyszerre két hatalmas hajó is materializálódott a szeme előtt. Azonnal felismerte a csillagrombolókat. Mihelyt teljesen kiértek a hiperűrből, máris elkezdték az orbitális pályára állás manőverét. Ez rutinfeladat, az Accuser és az Adjucator kapitányainak nem jelent gondot.

Mindig is büszke volt arra, hogy messziről felismeri a hajókat. Éppen ezért kíváncsi lett, vajon mitől támadt fel benne egyfajta nyugtalanító érzés. Mire a szeme előtt kialakult a kalamári csatahajók arcvonala, az is eszébe jutott, hogy az Accuser és az Adjucator az Endornál a Lázadók birtokába került. És most egy egész sor kalamári hajó sorakozik fel... Needa elsápadt. Életem legdicsőbb pillanatára, a Lázadók tönkre teszik a világomat!

Egyre több és több Lázadó hajó bukkant elő a hiperűrből. Kicsik, nagyok, cirkálók, fregattok, uszályok és korvettek - mind felsorakoztak a hatalmas rombolók mellé. Az arcvonal közepét a nehéz csatahajók foglalták el, a kisebb harci gépek kétoldalt, egészen a sarki pólusig terjedően nyújtották szét a sort.

Hirtelen megelevenedett az égbolt, és turbólézerek meg ionlövedékek szabdalták szét a sötétséget. Needa a nézőpontjából jól kivehette a Gola Űrvédelmi Bázis megelevenedett egységeit. A szögletes platformok egymás után bocsátották fel a protontorpedókat, s közben turbólézereik folyamatosan okádták a gyilkos fénysugarakat. Az ellentűz első pillantásra semmi kárt nem okozott bennük, de Needa egy idő múltán látta, hogy gömb alakú pajzsaik halványodnak.

Ez nem lehet igaz! Elfordult az ablaktól, és ujjaival végigszántott a haján.

- Mindenki a lőállásba! Nyakunkon az ellenség!

Pedetsen felpillantott a szabakklapjaiból.

- Már megbocsásson, uram, a tükörrelé-állomásokon nincs lőállás.

Needa szája többször kinyílt és becsukódott, amíg a kadét megjegyzése eljutott az agyáig. Ez igaz, de akkor is tenni kell valamit.

- Vegyenek magukhoz fegyvert! Harc nélkül nem jutunk ki innen.

***

A komputerközpontban az áramszünet csak egy másodpercig tartott, de Wedge számára egy örökkévalóságnak tűnt. Elég idő volt ez ahhoz, hogy felnőtti, a hibától való félelmébe beleolvadjon gyermekkori, a sötétségtől való félelmének emléke. A sötétség vakká tesz, és számtalan jövőbeli borzalmat ígér. Amennyire tudta, az alállomás a rohamosztagosok szigorú felügyelete alatt áll, s már minden bizonnyal itt koslatnak az ajtók előtt, hogy visszaszerezzék a központot.

Ismét világos lett. A holografikus kép is összeállt, eleinte rezgett, majd stabilizálódott. Megkönnyebbült, azután rádöbbent, hogy ha van energia, akkor valamit elszúrtak. Vagy nem?

- Miért van energiánk?

Winter még lenyomott két gombot az adattábláján, csak azután válaszolt:

- Itt vannak tartalék generátorok, amik a külső áramforrás hibája esetén kapcsolnak be.

- És odakint nincs energia? És a pajzsok?

Winter újabb gombokat nyomogatott, mire a Császári Palota közelképe összezsugorodott, és megjelent előttük a bolygó. Pajzsnak semmi nyoma.

- Kikapcsolva.

Wedge elővette a komot.

- Corran, megcsináltad!

- Én csak céloztam, ti mondtátok, hová lőjek.

- Hogy kié az érdem, azt ráérünk eldönteni. Légy óvatos, még mindig vannak körülötted TIE-gépek!

- Mindegyik felfelé tart, Wedge.

- Micsoda?

- Társaságot kaptunk.

Wedge Winter felé mutatott.

- Kapcsold a Forgalomirányítást! Tudni akarom, mi van odafent.

- Meglesz - Winter ujjai szélsebesen jártak, minek eredményeképpen a bolygó összezsugorodott, és körötte megjelentek mindenfelé orbitáló állomások, ha jók és szatellitek. A Lázadó flotta sapkaként borult az éjszakai féltekére. Valamivel távolabb a Gola állomások és csillagrombolók igyekeztek feléjük.

- Nincs ennél jobb nézőpontunk? Mondjuk a tükörállomásból, amit átállítottál.

Winter a fejét rázta.

- Onnan nincs vizuális kapcsolat. A katonai hajók pedig függetlenek a felszíntől, így az ő képeiket sem tudom elvenni. Tudjuk, hol vannak, de nem tudjuk, mit csinálnak.

Néhány rés támadt a hajók alkotta arcvonalon. Wedge tudta, hogy a veszteség kicsi, de akkor is elkeserítette. A flotta és a védőerők erejét összevetve aligha jelentenek problémát a Lázadókra nézve. Megsebeznek, lelassítanak minket, de vajon a Coruscanttól távol tudnak tartani bennünket? Nem. Ez nyilvánvaló, és ezt mindenki tudja, úgyhogy a mai nap veszteségei teljességgel szükségtelenek.

Tycho az űrben lebegő egyik platformra mutatott.

- Fogadok, hogy ez a Gola III. A nehéz csatahajóink addig nem szállhatnak szembe vele, amíg nem végeztek a rombolókkal. Nincs annyira jó fegyverzete, mint a Victory osztályú rombolóknak, de komoly veszteséget okozhat a flotta két szárnyának.

- Valamelyik felszíni telepítésű rakétakilövő állomást nem tudnád átprogramozni ellenük?

Winter a fejét rázta.

- Corrant és a többi Fejvadászt leszámítva nincs emberünk idelent. Valóban szép volna, ha a Gola megszórná az általunk gerjesztett vihargócot, de ezt nem mostanában tudjuk elrendezni.

Tycho vállat vont.

- Nézd a dolgok naposabb oldalát, Wedge.

- Miért, van olyan is?

- Van bizony, mert ha onnan célba vesznek minket, hamu sem marad belőlünk.

- Ezt én nem nevezném naposabb oldalnak, Tycho - kapta fel a fejét Wedge. - Bár a fene tudja. Tulajdonképpen lehet, hogy igazad van.

***

- Harc nélkül feladni, Needa hadnagy? - nézett Pedetsen Needára a homlokát ráncolva. - Egy protontorpedó, és szabad utunk van. Én kettőt is kilőnék.

Needa zavartan pillantott fel.

- Kettőt akar elherdálni?

- Nem, két új lapot kérek! - pillantott a kadét a lapjaira. - Protontorpedóból pedig egyet se.

- De hát jönnek a Lázadók! - mutatott Needa az ablakon túlra. - Tennünk kell valamit!

Pedetsen megrázta a fejét, és kiterítette a lapjait az asztalra.

- Uram. Ha bármit teszünk, meghalunk. Most mindkét oldalon hősök fognak születni, de én nem hiszem, hogy a hősöknek ebből túl nagy hasznuk származna. Mag aztán, akárkinek a kezébe kerül a Császári Központ, vagy ha úgy tetszik, a Coruscant - azoknak szükségük lesz a tükörrelékre és a személyzetre.

Needa ismét kipillantott a flottára.

- De azok ott Lázadók.

- Gondolja, hogy nekik nem leszünk jó munkaerő? - mosolyodott el Pedetsen. - Talán még hősöknek is tarthatnak minket.

- Minek?

- Hé, nem a maga unokatestvérét ölte meg Darth Vader, amiért hagyta megszökni Han Solót a Hothról? Ha úgy vesszük, a maga rokona Lázadó-szimpatizáns volt. Ha úgy vesszük, maga azért vezekel itt, mert gyanúba került, de semmit nem tudtak magára bizonyítani.

Igen, így is fel lehet fogni a dolgokat, vonta össze a szemöldökét Needa.

- És azt hiszi, a Lázadók ezt elhiszik?

- Nem tudom, csak azt, hogy ha meghalunk, magának nem lesz lehetősége meggyőzni őket arról, hogy lojális legénységével egyetemben időtlen idők óta az ő eljövetelükre várt - Pedetsen egykedvűen keverni kezdte a kártyát. - A döntés a magáé, uram. Cselekedjen belátása szerint.

Needa elgondolkodott, majd bólintott.

- Úgy döntöttem, hogy nem döntök. Ha bármit teszünk, a halált kockáztatjuk vele. Végül is nem tehetünk semmit, ezért semmi okunk arra, hogy döntsünk.

Remegés rázta meg az ONETS 2711-et. Needa a falnak támaszkodott, s érezte, hogy a tükörállomás megmozdul.

- Elfordulunk.

- Tudom - mosolygott rá Pedetsen. - Valaki tehát döntött maga helyett.

***

A Home One fedélzetén a káosz volt az úr. Száz meg száz hang kiáltozott, mindenki egymással vitatkozott. A hangzavar közepén Ackbar admirális üldögélt, a komján a részlegvezetők jelentéseit figyelte. A két birodalmi csillagromboló, amelyik elsőnek szállt be a harcba, a Triumph és a Monarch volt. Már az Emancipator és a Liberator is tüzelt. A Triumph egyik oldali pajzsa megsérült, s a hajó gyorsan megfordult, hogy a védett oldalát mutassa a lázadók felé.

Noha a Triumph problémája nyugtatóan hatott Ackbarra, a Gola Űr- védelmi Bázisok jelensége annál inkább nyugtalanította. A flotta számos kisebb hajójának okozott kellemetlenséget, és sokat harcképtelenné is tett. A platform parancsnoka protontorpedó-sorozatokkal irtotta a célpontokat, míg a turbólézerét védelmi célokra használta. A Coruscant felszínéről felszálló TIE-gépeknek még fedezéket is nyújtott az odafent folyó tűzharc. A tény, hogy a védelmi platformok nem tudtak manőverezni, nem tette őket kevésbé veszélyesekké, mint a csillagrombolókat, s leküzdésük sok áldozatba kerülhet.

Ackbar a quarrenre pillantott, aki a parancsnoki állás felé közeledet.

- Mi a baj, Sirlul parancsnok? Valami baj van az állomással?

- Meglehet... - mondta remegő hangon, és kimutatott az ablakon. - A tükör megmozdult.

- És az miért...?

Mielőtt Sirlul választ adhatott volna Ackbar kérdésére, a tökürpanelek magálltak. Az orbitális állomás erősen koncentrálta a napfényt, ami szabad szemmel egyébként nem volt látható - annál inkább a fókuszpont, ahová a fényt koncentrálta. A Gola III platform peremén vakító fénykör jelent meg.

Körülötte vékony, ezüstös repedések keletkeztek, mint amikor összeroppan egy jégtábla, majd a fényes folt komótosan végigmászott az állomás felszínén, és fekete csíkot húzva maga után újra kiúszott az űrbe.

A quarren összecsapta a kezét.

- A fénysugár átmérője a fókuszpontban úgy tizenkét és fél méter lehet. Ilyen hosszú egy X-szárnyú.

Az állomás pereménél a rés kiszélesedett, mert a sugár visszatért. A turbólézerek telepei már égtek is. a láncreakciót Ackbar jól megfigyelhette, amint a szomszédos cellák sorra lángra kaptak, mígnem a tűz az egész állomást elborította. A fémlemezek először vörössé váltak, majd elfehéredtek, végül elpárologtak. A koncentrált napfény egyre mélyebbre hatolt, és mindent elégetett, ami az útjába került.

Ackbar felpillantott.

- Ha a platform abbahagyja a tüzelést, küldje oda a Devoniant és a Rylothot! Azt akarom, hogy az emberek segítsenek az állomás túlélőin.

- Igen, uram, de mind a Devonian, mind a Ryloth fedélzetén több száz katona van. Az állomáson ezren is lehetnek.

- Már nincsenek annyian parancsnok - Ackbar éppen behunyta a szemét, amikor odakint, az állomás közepén kisebb robbanás látszott. - Akik életben maradnak, nem fognak ellenségesen viselkedni. Ellenben el akarnak menekülni onnan, és mi segítünk nekik ebben. Áttelepítjük őket más Gola állomásokra, hogy elmondhassák, mi történt velük. Időt hagyok a parancsnokuknak, hogy gondolkozzon, így talán a többi platformot meg tudjuk kímélni.

NEGYVENÖT

Corran egy gyors pillantást vetett az üzemanyag-kijelzőre. Már csak tíz percre elegendő üzemanyaga an. Tycho támaszpontjára két-három perc alatt visszaérne, de a feltöltés legalább fél órát venne igénybe, a Császári Központ felett orbitáló flottát tekintve igen valószínűtlen, hogy Wedge-éket a komputerközpontban birodalmi csapatok fenyegetnék, de hát semmi nem biztos. És valószínű, hogy a többiek is hozzá hasonlóan üzemanyaggondokkal küzdenek.

- Itt Vadász Vezér, jelentsétek, hogy álltok üzemanyaggal!

Ahogy sejtette, mindenkitől hasonló jelentést kapott.

- A következőt tesszük: mindenki gyorsan áttekinti a terepet, és ha nincs veszély, elmegyünk tankolni, majd visszajövünk.

- Vettem, Vadász Vezér - érkeztek a válaszok.

- Én is vettem, Corran - hallatszott Wedge hangja. - Winter nem tapasztal mozgást a körzetben, így viszonylagos biztonságban vagyunk. Menjetek, és siessetek vissza!

- Úgy lesz, Wedge. Horn kilép - Corran egy hatalmas kört írt le, hogy a többiek sokkal közvetlenebb útvonalon térhessenek vissza a hangárba. Elsőnek felszállni, utolsónak landolni. Elmosolyodott. Tudta, hogy a többieknek nem kell példát mutatnia. Mind az öten több mint egy tucat birodalmi hajót semmisítettek meg, s ezzel bizonyították, hogy a Zsiványok még nem rozsdásodtak be. És Asry Sei’lar van olyan jó, hogy a Zsiványok között is megállná a helyét.

Bekapcsolta a hosszú távú pásztázóját, és nyomban számos jelet fedezett fel a szkennerén. Megnyomta a kom gombját.

- Pash, kilenc vagy tíz hajó közeledik felénk.

- Vettem, Corran. Civil lélekvesztőknek látszanak. Azt hiszem, megkezdődött a kivándorlás.

Corran kis kitérőt tett, hogy az egyik kis hajó közelébe férkőzhessen a szenzorjaival. Ez egy luxusjachtnak látszott, meglehetősen tarkára volt festve. A többihez hasonlóan ez is északkeleti irányban igyekezett kisurranni a flotta arcvonala alól. Így átjuthat a nappali oldalra, ahol a bolygót pajzsként használva a flotta ellen nyugodtan kiugorhat a hiperűrbe.

Corran biztos volt benne, hogy az emberek többsége szentül hiszi, hogy a Lázadók kifosztják őket, elveszik az értékeiket, megkínozzák, megcsonkítják őket, az ellenállókat megölik, és még ki tudja hányféle borzalmas bűntettet hajtanak végre. Jól tudta, hogy a Lázadók agyában meg sem fordulnak ilyen gondolatok, de hát ez itt a Birodalom középpontja, ahol az emberek abban hisznek, amit a császár és pribékjei terjesztenek. De még azoknak is, akik nem hisznek az ilyen mesékben, van némi félnivalójuk, mert a Lázadók nyilván nem örülnek majd, ha polgáraik között birodalmi szimpatizánsok is maradnak.

Corran azon kapta magát, hogy kétféle érzelmet táplál a távozók iránt. A legszívesebben belelőne a hiperhajtóművébe, hogy visszatérésre kényszerítse: akkor biztosan nem tudna meglógni a felelősségre vonás elől.

A másik énje szimpátiát érzett irántuk. A Birodalom arra kényszerítette őt is, hogy egy váltás ruhával a csomagjában elhagyja a Koréliát. még a személyazonosságát is fel kellett adnia, akárcsak ezeknek a szerencsétleneknek, mert különben sebezhető maradt volna a Birodalom fejvadászai számára. Meg kellett változnia és egy egészen más életmódot felvennie, hogy életben maradhasson. És mert folyton attól rettegett, hogy felismerik és újra menekülnie kell, az élet nagyobb büntetés volt a számára, mint a börtön vagy akár a kivégzés. A folytonos félelemnél a halál is jobb.

Nem tudta, ezeket a szavakat hol hallotta, vagy hogy őbenne fogalmazódtak-e meg, de úgy érezte, hogy a Lázadók elszántságát is ez a gondolat hatja át. Mon Mothma meg a többi vezető rendelkezik annyi előrelátással, hogy megtervezze a Birodalom elleni harc lépéseit, de az ő helyzetében csupán a harc az egyetlen módja félelmei leküzdésének. Minden csata és győzelem után kevesebb félnivalója maradt, s ez valóban méltó jutalom volt a számára.

Corran hátrahúzta a gyorsítót, és gépével a magasba szökkent, hagyva a jachtot a saját útján távozni. Menekülj csak, úgyis tudod, hogy nem futhatsz elég messzire.

Már éppen a hangár felé akart fordulni, amikor a monitorján valamilyen anomáliát fedezett fel. Elindította az azonosító programot, de a komputer csak bizonytalanul vibrált, semmi konkrétumot nem tudott kiolvasni belőle. Mintha valami ismeretlen vadászgép volna, meg egy szupercsillagromboló.

- Pash, látsz valamit 352,4 foknál?

- Semmit. Találtál valamit?

- Igen, de nagyon furcsa. Lehet, hogy csak egy légköri anomália. Megyek, megnézem!

- Menjek veled? Elhalaszthatom a visszatérést.

- Nem kell. Csak elrepülök felette - Corran az üzemanyag-kijelzőre pillantott. - Nem maradok sokáig.

***

Mihelyt a Gola Űrvédelmi Bázis eltűnt az útból, Ackbar admirális parancsot adott a flottának, hogy kezdje meg az előrenyomulást. Eredetileg kétszer-háromszor több csillagrombolóra számítottak. De hogy éppen a Triumph meg a Monarch védte a Coruscantot, az meglepte Ackbart, lévén egyik hajó sem rendelkezett nagy reputációval, vagy komoly legénységgel. Az utolsó jelentések szerint az Emperor’s Will és az Imperator is a bolygó védelmére van kirendelve, márpedig azok komolyan veszélyeztethetik a küldetést.

A Liberator, az Emancipator és a Home One egy vonalban közeledett a Triumph és a Monarch felé.

A két arcvonal felváltva lőtte egymást. A pajzsok eleinte kitartottak, azután mindkét oldalon összeomlottak, s attól fogva már csak a páncélzat fogta fel a lövéseket. Némelyik lövés, amit vagy az Erő vagy a vakszerencse vezérelt, eltalált egy-egy turbólézertelepet vagy torpedóvető csövet. A legtöbb találat apró darabokat szakított ki a szuperstruktúra felületéből. A két fél harci készségei molekuláról molekulára fogytak, ahogyan a távolság is kettejük között.

Mint minden háborúban, itt is az volt a stratégia, hogy minél több találatot elérni, és minél kevesebbet kapni, a csillagromboló méretű hajók és cirkálók sokkal kisebb mértékben, vagy legalábbis más módon szenvedik meg a találatokat, mint a kisebb hajók. És minél nagyobbak a hajók, annál kisebb számú fegyver elegendő a számukra a támadáshoz. Az arcvonalat hosszan széthúzva pedig nagyobb támadási felületet nyújtanak ellenfeleik számára.

Ackbar jelére egy újabb kalamári nehézcirkáló, a Mon Remonda is felzárkózott a Home One mögé. Onnan gyors manőverrel előretört, és befurakodott a birodalmi csillagrombolók közé. Onnan azután oldalsó lövegeivel kényelmesen megsorozhatja a Triumphot, míg a többi csillagromboló az elülső fegyvereivel támadhatja.

A Mon Remonda tüzérei ágyútűzzel árasztották el a Triumphot. Az már elveszítette a pajzsait, így a turbólézer könnyedén végigszántotta a hajót. Ennél is nagyobb pusztítást végeztek be a kalamári hajó ionlövegei. Kék villámok csapódtak a romboló oldalába, s szinte minden esetben robbanást okoztak.

Mialatt a Mon Remonda a Triumphot ostromolta, a flotta ernyője szétvált, és a fregattok apró kísérőhajóikkal egyetemben felfejlődtek a két birodalmi hadihajó előtt. Noha sokkal sebezhetőbbek voltak a nagy hadihajóknál, amik viszonylag könnyedén túlélték az ágyútüzet is, előnyükre szolgált, hogy a csatában megcsappant a csillagrombolók tűzereje. Közelebb nyomulva tűz alá vették a rombolókat. Olyan sokan voltak, hogy az ellenség nem tudta valamennyiüket becélozni.

A többi nehézhajó - koréliai korvettek, ágyúnaszádok, továbbá kalamári cirkálók - távolabb húzódtak a Coruscanttól. Céljuk a bolygó horizontjának szemmel tartása, s a túlsó oldalról esetleg támadó hajók fogadása volt. A Gola Bázisok lőtávolságán kívül maradtak, de elég közel ahhoz, hogy gyorsan tudjanak beavatkozni, ha mindent elsöprő tűzerőre van szükség.

A csillagvadászok és a csapatszállítók elindultak a bolygó felszíne felé. Az űrháború kimenetele igen fontos, de ha a felszínen nincsenek csapatok, amik elfoglalják a stratégiai pontokat és fenntartják a rendet, akkor a Coruscant bizony meghódítatlan marad. Ackbar nem ringatta magát abban a hitben, hogy a Coruscantnak nincs védelme. A pajzs kioltása önmagában nem nagy csoda, minden azon dől el, hogy mennyi ideig tudnak odalent maradni. Azt pedig lehetetlen kiszámítani. Pillanatnyilag csupán egy keskeny rés áll a rendelkezésére, amin át lejuttathatja a csapatait, hogy azok a lehető leggyorsabban szétszóródjanak.

Sirlul parancsnok előrehajolt, és az Ackbar parancsnoki székének karfájába épített terminálon begépelt egy parancsot. Megjelent előtte a Triumph hologramja. Egyes rendszerei, mint például a híd, vörössel rajzolódtak ki.

- A Triumph energiát vesztett, le fog süllyedni az atmoszférába.

- Ackbar Onomának - csapott az admirális a kom gombjára.

- Itt Onoma, admirális.

- A Triumphra tüzet szüntess! Vegyék vonósugárra és állítsák orbitális pályára, ahol nem okozhat bajt. Amennyire lehetséges, óvjuk meg a hajót - Ackbar a Monarchra pillantva látta, hogy az is hasonló mértékben sérült meg, mint a Triumph. Közte és a Triumph között védve lesznek a csillagrombolóink

- A parancsot megértettem, uram, Onoma kilép.

Sirlul Ackbarra pillantott.

- Averen kapitány, a Monarch parancsnoka fegyverszünetet kér minden hajótól.

- Feltétel nélkül megadja magát?

- Ha lesznek is feltételei, csak jelentéktelenek lehetnek.

- Vezesse a tárgyalásokat! - bólintott Ackbar.

- Igen, uram.

- És ha végzett, más feladatot kap.

- Igen, uram?

Ackbar a Coruscantra mutatott.

- Találjon odalent valakit, aki a bolygó nevében megadja magát!

Wedge visszakísérte Wintert a Palota környékének taktikai térképéhez.

- Corran, semmit nem találtunk a jelzett helyen.

- Gyenge a jel uram. Oszcillál, mintha az épületek között mozogna. A komputer nem tudja értelmezni...

- Mi van, Corran?

- Elromlott a gyorsítóm! A gépem felgyorsul! - A Corran gépét jelző zöld ikon egyre gyorsabban húzott a bolygó felszíne felé. - Egyes, kettes üzemanyag-befecskendezőt vészüzemmódba!

Ettől a felére lassul a sebessége. Wedge Winterre pillantott.

- Tudsz neki segíteni?

- Megpróbálom.

- Negatív, Winter. Vond vissza a felülírási kódot, el kell zárnom az üzemanyagot!

- Nem használtam felülírási kódot, Corran.

- De igen. Lefagyott a gépem. Nincs kontroll.

Wedge a Winter adattábláján megjelenő sorokat nézte.

- Mi történt?

Corran hangjából pánik érződött.

- A kézi irányítás nem működik!

- Katapultálj, Corran!

- Nem lehet. Fejjel lefelé vagyok. Semmit nem...

A zöld ikon statikus zaj kíséretében eltűnt szem elől. Wedge robbanást hallott, majd az épület, aminek Corran gépe nekirohant, látványosan összeomlott. Látta, és ugyanakkor a gyomrában érezte is. Hatalmas űr támadt benne, és lassan terjeszkedve magába olvasztotta még azon érzelmeit is, melyek egy perce még elviselhetővé tették volna a veszteséget.

Wedge öklével a munkaasztalra csapott, letépte magáról a légzőmaszkot, és kirohant a helyiségből. Nem tudta biztosan, hogy a gáz eloszlott-e már, de énjének egyik fele azt kívánta, bárcsak ne. Már hét esztendeje harcol a Birodalom ellen. Barátokat szerzett és veszített el ez idő alatt. Kezdetben cinikus módon távolságot tartott a regrutáival, mert tudta, ők fognak elsőként meghalni, s gondolván, ha nem engedi őket közel magához, kevésbé lesz fájdalmas az elvesztésük.

Csakhogy kiderült, ez a távolságtartás nem szigetelte el őt kellőképpen az embereitől, csak annyi történt, hogy a haláluk kevésbé volt fájdalmas. Csakhogy Corran, ahogyan a többiek is, vagy talán ő még egy kissé határozottabban is, megszüntette ezt a szakadékot. Corran jó pilóta és intelligens ember, aki tiszteletben tartja a barátság szentségét. Corran olyan, mint Tycho és Luke együttvéve - mindegyikük ismeri a háború borzalmait és felelősségét, ugyanakkor mindegyikük csak akkor elégedett, ha maradéktalanul tudja teljesíteni a küldetését.

Még ha rohamosztagosok és birodalmi pilóták ellen is küzdöttek, számukra disszonánsnak tűnt a büszkeség, amit embertársaik megölése révén érezhettek. Valójában nem is a gyilkosságra voltak büszkék, hanem arra, hogy életben maradtak. Büszkék voltak arra, hogy megállítottak valakit, aki megölheti a barátaikat, s ezzel lazítottak a Birodalom szorításán is. Csak azok, akik hasonlókat átéltek, képesek megérteni mindezt, és akik megértik, csak azok lehetnek tisztában azzal, hogy a háború, a gyilkolás nem más, mint a végső menedék.

Egy kéz nehezedett a vállára. Gyorsan megfordult, és ellökte magától Tycho kezét.

- Elveszítettem még egyet.

- Talán - a légzőmaszk kontúrja vörös csíkot hagyott Tycho arcán. - De csak talán, csak talán. Lehet, hogy ki tudott ugrani, mielőtt a gép lezuhant. Talán ott hever egy törmelékhalom tetején, és várja, hogy valaki megmentse.

És talán olyan mélyen fekszik a halom alatt, hogy sosem találjuk meg.

Wedge nagyot sóhajtott, és lassan engedte ki a levegőt.

- Igazad van, valószínűleg ez történhetett. Lehet, hogy ránk vár.

- Elvégre ő is Zsivány.

- Igazad van, gyere! - Wedge az ajtó felé indult. - Ő Zsivány, és nekünk vigyáznunk kell egymásra. Nem számítanak a körülmények, nem számít a szituáció, nekünk vigyáznunk kell egymásra.

NEGYVENHAT

Wedge hihetetlen rendezettnek találta a durabeton és acélüveg törmelékhalmot. Az elmúlt négy nap megújuló esőzései elmosták a port, és a törött pszeudogránit épületdarabok valósággal dekoratívnak tűntek tisztaságukkal. A halomban semmi nem mozgott, semmi szín vagy fény nem verődött vissza róla, minden ezüst, szürke és fekete volt. A törmelékdomb mindössze hét méter magas volt azon a szinten, ahol állt, mert a többi a födémet átszakítva beleomlott az alsóbb szintekbe.

És itt vannak valahol Corran Horn földi maradványai. Wedge megrázta a fejét. Ez az épület is a konstukciós droid útvonalában volt, úgyhogy amikor Winter leadta a vészjelzést, innen is elmenekültek az emberek és üresen hagyták. Legtöbbjük most joggal tarthatja, hogy az Erő velük volt, amikor kiköltöztek innen. Egyesek úgy tartották, Corran szándékosan repült az evakuált épületbe, amikor látta, hogy a gépe meghibásodott. Hősnek tartották emiatt.

Mintha Corrant ez tenné hőssé. Mintha mást nem is tett volna azért, hogy hős váljon belőle. Wedge észrevette, hogy a keze megint ökölbe szorul. Kényszerítette magát, hogy szétnyissa, s erről eszébe jutott, hogy az utóbbi időben ezt egyre gyakrabban teszi. Emberei erőfeszítéseinek köszönhető, hogy a bolygó nem fürdik vérben. Eltekintve a bolygó körüli veszteségektől meg néhány lenti közelharctól, gyakorlatilag senki nem sérült meg.

- Újabb bizonysága annak, hogy az Erő velünk van.

Wedge gyűlölte azt a gúnyos hangnemet, amit szavai képviseltek. Körötte az emberek majd megvesztek az örömtől, amikor megtudták, hogy a Coruscant elesett. Még ő is tudott valaminek örülni, ha mérsékelten is, ugyanis az Invisecben viszonylag sértetlenül megtalálta Aril Nunbot. Visszatérte azonban nem enyhítette a Corran eltűnése okozta fájdalmat, különösen nem olyankor, amikor Mirax olyan ábrázattal bóklászott körülötte, mint akinek kitépték a szívét. És Iella Wessiri sem volt jobb állapotban. Ilyen körülmények között nem is tudott koncentrálni a Coruscant felszabadítását hirdető hologramra.

Noha Corran elvesztését tekintette rosszkedve kútfőjének, tudta, ez azért van, mert a többiekhez hasonlóan ő sem merte feltenni a kérdést: miért volt ilyen könnyű dolguk? A kérdés fényében bizony elhalványult a dicsőség még akkor is, ha kitűnő tervet és precíz végrehajtást mondhattak is magukénak. Azonban egy szabakkparti még így is komolyabb szellemi felkészültséget igényel, mint amennyi a Birodalmi Flotta leküzdéséhez kellett.

A kézenfekvő magyarázat minderre az volt, hogy Ysanne Isard akarta, hogy a Coruscant az Új Köztársaság kezébe kerüljön. Az Ideiglenes Tanács amolyan jelképnek tekinti a bolygót. Ha azt elfoglalják, övék az egész galaxis. Kétségtelen, hogy a ma függetlennek deklarált bolygók nagy része állna a Lázadók oldalára. Ilyen vonatkozásban a Coruscant eleste valóban sietteti a Birodalom összeomlását.

A Coruscant ugyanakkor csupán egy fekete lyuk, amiből az Új Köztársaság nem lesz képes kikászálódni. És ahogyan nekik is céljuk volt elfoglalni a bolygót, ugyanúgy célja lehet másnak is, aki Palpatine trónjára tart igényt. A Lázadók, akiknek rejtekhelyét számtalanszor derítette már fel a Birodalom, most önként sétáltak bele a csapdába. Mozgékonyságukat, rugalmasságukat adták cserébe a legitimitásért, és Wedge nem volt meggyőződve arról, hogy jó üzletet kötöttek.

Azt is tudta, hogy a Coruscant megszállásának meg kell fizetni az árát. Ysanne Isard a bolygót adta a szabadságáért - senki nem tudja, hová tűnt, de menekülése okai nyilvánvalók. A hírek szerint járvány ütötte fel a fejét a Láthatatlan Szektorban, és vészes gyorsasággal terjed. Nawara Ven és Riv Shiel a bactakezelésnek köszönheti, hogy még életben van. Cracken nem sok mindent árult el Aril kihallgatásáról, de annyit ki lehetett venni a szavaiból, hogy szándékos fertőzésről van szó, a vírust valószínűleg a Birodalom szabadította el, hogy a Coruscantot siralomházként juttassa a Lázadók kezére. Szerencsére a támadást meghiúsította a terv teljes kivitelezése. A Zsiványok találtak ugyan vírust a vízben, de a víztároló felforralása a zömét megölte.

Wedge lépéseket hallott maga mögött, s mivel Tychót és Wintert várta meglepődött, amikor Cracken tábornok és Pash állt előtte. Wedge mosolyogni próbált, de Pash tétovázása és Airen tekintete meggyőzte arról, hogy komoly dologról van szó.

- Jó napot, tábornok, hadnagy. Mit tehetek önökért?

Az idősebb Cracken bólintott.

- Valamelyest előbbre jutottunk a nyomozással Horn eltűnésének ügyében. Az embereim elemezték a szenzorjai nyomát, és mindazon komadásokat, amelyek az utolsó adását tartalmazták.

Wedge őszintén elmosolyodott.

- Ez jó hír. Ha tudnak várni pár percet, hamarosan itt lesz Tycho is, nyilván ő is szeretné hallani - a kronométerére pillantott. - Akkor nem kell ugyanazt kétszer elmondaniuk.

Airen Cracken megrázta a fejét.

- Attól tartok, ő nem fog csatlakozni hozzánk. Most tartóztatják le árulásért és Corran Horn meggyilkolásáért.

- Micsoda? Ez lehetetlen - Wedge értetlenül meredt a Szövetség Hírszerzésének fejére. - Tycho sosem tenne ilyet. Soha.

Cracken feltartotta a kezét.

- Van néhány dolog, amit ön nem tud, parancsnok. És ugye nem kell emlékeztetnem, hogy a letartóztatás még nem vádemelés. Arról van szó, hogy alapos bizonyítékok álltak a rendelkezésünkre ahhoz, hogy így döntsünk.

Wedge karba tette a kezét.

- miféle bizonyíték?

- Engedély nélkül volt távol a Noquivzor melletti posztjáról. Iderepült a Coruscantra és magával hozta a bizalmas adatokat tartalmazó M-3PO droidot.

- Mindezt az én parancsomra tette, tábornok. Lepecsételt parancsot hagytam neki a Noquivzoron.

Az idősebb Cracken bólintott.

- Ezt mondták nekem is. Ha valaha le tudunk ásni az irodáig, lefogadom, megtaláljuk azt a lepecsételt parancsot. Addig is, amíg ez megtörténik, eltűnése gyanúsnak minősül, kivált, hogy egyéb dolgokkal is párosult.

- Éspedig?

- Celchu kapitány ismerte a Horn által vezetett Fejvadász parancskódját.

- Valamennyi Fejvadász kódját tudja.

- Igen, de egyik pilóta sem fenyegette meg, hogy nyilvánosságra hozza az árulását - Cracken tábornok a fiára pillantott. - Pash fültanúja volt egy Horn és Celchu közti heves szóváltásnak, még a küldetés megkezdése előtt. Celchu azt mondta Hornnak, hogy megkülönböztetett figyelemmel vizsgálta át a hajóját.

Wedge felkapta a fejét, és Pash összerezzent a pillantását látva.

- Igaz ez?

- Nem kémkedtem, parancsnok.

- A fiam nem azért került a csapatba, hogy kémkedjen - ráncolta a homlokát Cracken. - Nem is akart beszámolni erről, a kihallgatáson is vonakodott elmondani.

- Értem - a Zsiványok vezére Pash felé fordult. - Tycho hogyan reagált?

Pash arcvonásai megenyhültek.

- Azt mondta, örömmel néz a vizsgálat elé. nincs mitől félnie.

Wedge felvonta a szemöldökét.

- Akinek félnivalója van, az ne így beszél.

- Nem is kell félnie, amiért letiltotta a kézi vezérlést, és amiért megmondták neki a Fejvadászok kódjait. Amit maguk műveltek az interceptorokkal, ugyanazt tették ők Corran Fejvadászával.

- Nem talál kapcsolatot Celchu és a Birodalom között.

- De fogok, parancsnok - vont vállat Cracken. - Megvan hozzá minden eszközünk, gyanúnk és okunk. Már csak a letartóztatás és a tárgyalás van hátra.

Wedge a fejét rázta.

- Ez nem stimmel, és ezt maga is tudja. Mi mindannyian keményen küzdöttünk azért, hogy most itt lehessünk. Mindegyikünk az életét kockáztatta a lázadás sikeréért, és közvetett bizonyítékok alapján megvádolni valakit, az önmagában is bűntett. A Birodalomhoz méltó bűntett.

- Nem, Antilles parancsnok, nincs igaza - harag lobbant Cracken szemében, és a hangjába is belopódzott. - A Birodalom a kezében tartja Celchut, és ha vallomást tesz, megölik. Eltűnhet, és soha senki nem akad a nyomára. A Birodalom így kezeli a dolgokat. Mi ezzel szemben tárgyalást tartunk, és nyilvánosan állapítjuk meg, hogy bűnös-e vagy nem. Becsülettel, korrektül járunk el, hogy mindenki lássa, az igazság győz - Cracken felkapta a fejét, és Wedge szemébe nézett. - Pontosan ezt fogjuk tenni. Ezt ön is tudja, ahogyan azt is, hogy nincs más módja az ügy elintézésének.

Wedge egy percig gondolkozott, azután behunyta a szemét és bólintott.

- Igaza van, tábornok, természetesen mi is az igazságért küzdünk - megfordult, Corran sírhalmára meredt, s közben Tychóra gondolt. - A győzelemben az a legrosszabb, hogy az igazság elkerüli azokat, akiknek a legjobban volna szükségük rá.

EPILÓGUS

Ha volt is olyan testrésze, ami nem fájt, Corran Horn nem tudta megnevezni. A legjobban a válla sajgott. Erezte, hogy a keze hátul össze van kötve, s a kötelék a könyökét egymás felé feszíti. Karját az ujja hegyétől a könyökéig fémtok rejtette: ez a fajta bilincs még a CorSecnél is tiltva volt.

Amennyire meg tudta ítélni, a hasán feküdt, egy szűk priccsen. A köteléket leszámítva meztelen volt, és fázott. Rendkívül halk duruzsolás hallatszott, a priccs enyhén remegett, és bármerre fordította a fejét, a zúgást egyformán hallotta. A szemét meresztgette, hátha talál valami látnivalót, de a sötétség teljesnek bizonyult.

Észrevette, hogy a gondolatai összevissza csaponganak, ebből tudta, hogy drogokkal kezelték. Ez a megállapítás, no meg a kötelék és a meztelensége egyértelművé tette a számára, hogy a Birodalom fogságában van. A sötétségtől és a drogoktól teljesen dezorientált lett. Meztelensége defenzív, legalábbis annak szánták.

Emlékezett a CorSec-es tanfolyamokra, ahol a módszereket tanulták, amikkel a foglyot bizonytalanságban lehet tartani, és a fenyegetettség érzését lehet belé plántálni. A duruzsolás és a hideg arról árulkodott, hogy egy csillaghajón van útban a hiperűrben valahová. Tudta, hogy a birodalmiak menekülnek a Coruscantról, csak azt nem tudta, miért? Azután eszébe jutott, hogy a Lázadók flottája megjelent a Coruscant felett. Ha ők menekülnek, akkor mi győztünk A szemöldökét ráncolta. De ha győztünk, miért vagyok a foglyuk?

Megpróbált visszaemlékezni a Coruscanton töltött utolsó perceire. Elveszítette az uralmát a hajója felett, és a kézi vezérlés nem működött.

Akkor kigyulladt egy fény a műszerfalon, ami arról értesítette, hogy a gyorsuláskompenzátor kikapcsolt. A hajó egy nagy gravitációjú fordulóba kezdett, majd minden elsötétült. Kompenzáció nélkül rám nehezedett a teljes gravitáció. A vér kiszökött a fejemből és elájultam.

Corran az oldalára fordult, és felhúzta a térdét. Hintázni kezdett, és a térdére állt. A világ abban a pillanatban megfordult vele, és ezt az érzést csak fokozta a teljes sötétség. Lehajtotta a fejét, homlokát a priccsre nyomta, és nem hagyta, hogy megint elszédüljön. Nem számít, hogy borzalmasan érzi magát, fel kell térdelnie, és le kell küzdenie az émelygését.

Hirtelen fények villantak, és ez úgy hatott rá, mintha tűket szúrtak volna az agyába. Hallotta, hogy az ajtó nyílik, és léptek koppannak a fémpadlón, de nem volt hajlandó arrafelé fordulni. Ellenkezett, mert tudta, hogy aki belépett az ajtón, azt várja tőle. Elégtételt érzett, amiért nem tette.

Megvárta, amíg a léptek elhalnak az ágya mellett, csak azután emelte fel a fejét. Csak résnyire nyitotta a szemét, de a szempillája és feltörő könnye is védte a vakító fénytől. A jobb szeme sarkából valami nagyon vöröset látott, ezért lassan arrafelé fordította a fejét, és felnézett. Mielőtt még megpillantotta a kancsal szemeket, tudta, ki áll előtte, és csak remélte, hogy a beléje pumpált drog csalja az érzékeit.

Első szavai hűvösek voltak, és azon felül különösen csengtek.

- Valahogy félelmetesebbnek képzeltem.

- Ruha teszi az embert - felelte. Legalábbis úgy gondolta, hogy azt mondja. Hallotta, hogy hang jön ki a torkán, érezte, hogy mozog az ajka, de az összhatás körülbelül olyan lehetett, mint amikor egy hutt beszéli az alapnyelvet. Mintha volna valami a torkában, amitől nem férnek ki a hangok.

- Ah, a hírhedt Horn-bölcsesség.

Corran jobban kinyitotta a szemét, és a térdén csúszkálva igyekezett még jobban felegyenesedni.

- A javát hátrahagytam a Szabad Coruscanton.

A nő összecsapta a kezét.

- Meglep, hogy az ön helyzetében még van kedve viccelni - leguggolt melléje, és nyitott tenyérrel arcon csapta. - Meglep, hogy az ön helyzetében még van kedve viccelni.

Corran megnyalta felrepedt ajkát.

- Corran Horn hadnagy, Szövetségi Flotta, Zsiványkommandó.

Ysanne Isard felállt, de Corran nem fárasztotta magát azzal, hogy a

pillantásával kövesse.

- Nagyon jó. Szeretem a dacos férfiakat.

- Ha ez igaz volna, a Coruscanton is kielégíthette volna magát.

- Tényleg, megtehettem volna. De hát ehhez magának semmi köze - halk kuncogása betöltötte a kamrát, és ettől még hűvösebb lett. - Tudatnom kell magával, hogy a Lázadó barátai pillanatnyilag uralják a Császári Központot. És amit ott találtak, nem más, mint egy beteg világ, jóllehet még nincsenek tisztában a probléma mélységével. Az egy fekete lyuk, amiből nincs menekvés. Nagyobbat haraptak, mint amennyi a szájukba fér, és meg fognak fulladni tőle.

- Pedig nem ezért akartuk megszerezni azt a világot - Corran annyi megvetést sűrített a mondatába, amennyire az erejéből telt, Isard szavai mellbe vágták. Nawara, Shiel és Portha annyira betegek voltak, hogy az utolsó akcióban már részt sem tudtak venni. Nem tudta elképzelni, hogy bárki is képes legyen elszabadítani egy ilyen kórt, de azt aztán végképp nem, hogy a segítségével megfontoltan kiirtsa egy egész bolygó lakosságát. Ez utóbbit a Birodalom ugyan megtette, de az infrastruktúrát épen hagyta, és később átalakította a saját igényeinek megfelelően.

- Nem érdekel, amit mond, és amit gondol sem számít. Maga az enyém, és azt fogom tenni magával, amit jónak látok.

Corran a fájdalmai ellenére felemelte a fejét.

- Mit tett Tycho Celchuvel, hogy elárult engem? Elárulta magának a hajóm kódját. Csak így kaphatott el.

Isard összevonta a szemöldökét, úgy nézett le rá.

- Nagyszerű, Horn, nagyszerű. Letagadhatnám, de nem teszem: jelentést kaptam a Császári Központból, hogy a Szövetségi Hírszerzés letartóztatta Tycho Celchut, mégpedig árulásért és gyilkosságért. A maga meggyilkolásáért.

- A körülményeket tekintve, ez aligha rágalom.

- Meglehet, én mindenesetre a magam javára fordítom az információt. Majd ha elítélték és kivégezték Celchut, magát visszaküldöm. Celchu halála akkor jogtalanná válik, és megkérdőjelezi a Lázadók morális felsőbbrendűségét.

- Elmondom nekik az igazat.

- Az egyetlen igazság, amit elmondhat nekik, az az igazság lesz, amit én adok a szájába - Isard arcán kegyetlen mosoly terült szét. - A Lusankyára megyünk, az én kis magánklinikámra, ahol tárt karokkal várják a maga fajtáját. Mire vége lesz a terápiának, a maga lelke az enyém lesz, és a szíve azt fogja kívánni, amit én akarok.

Corran vadul megrázta a fejét, remélve, hogy a fájdalomtól elájul. Nem sikerült.

- Sosem árulom el a barátaimat.

Isard megint felnevetett.

- Számtalanszor hallottam már ezt a közhelyet, és mindannyiszor örömömre szolgált. El fogja árulni őket, Corran Horn, ahogyan Tycho Celchu is elárulta magát. Maga lesz a Zsiványkommandó elpusztításának eszköze, és mellette hatalmas csapást fog mérni a Lázadókra, mire végzek magával, kis ember, magából a Birodalom bosszújának eszköze lesz, és senki és semmi nem fogja tudni megállítani.

Folytatása következik!