A krytos csapda Michael A Stackpole

Karcsúak, gyorsak és halálosak: ezek az X-szárnyúak. A világűrben dúló csatákban az őket vezető férfiak és nők az életüket és gépeik biztonságát veszélyeztetik. Ezúttal a legnagyobb kihívással kell szembenézniük - az árulással. A Lázadók elfoglalják Coruscantot, de ezzel a problémák közelről sem oldódnak meg. Egy krytos nevű gyilkos vírus tizedeli a lakosságot. Kirobban az ellenforradalom. A vihar kellős közepén kerül sor az áruló Tycho Celchu tárgyalására. A provokátorok terrorakciói közepette a születendő új államot csak a Zsiványkommandó képes megvédeni. A harcok során Corran Horn Ysanne Isard börtönében sínylődve rájön, hogy egyedül az ő kezében van Coruscant felszabadításának kulcsa.

Michael A. Stackpole

Star Wars – X-szárnyúak

A Krytos-csapda

A fordítás a STAR WARS – X-WING c. sorozatának 3. kötete alapján készült

Michael A. Stackpole:

The Krytos Trap

Bantam Books, 1996

TM & Ó 1997 by Lucasfilm Ltd.

Cover art by Paul Youll.

Fordítás: Nemes Ernő

Hungarian translation

Debrecen

/Kiadja: LAP-ICS Könyvkiadó Kft.)

ISBN: 963 434 318 X ö

963 434 335

Felelős kiadó: LAP-ICS Könyvkiadó

igazgatója

A nyomás a debreceni Kinizsi Nyomdában

készült, az 1998. évben

Felelős vezető: Bördős János ügyvezető igazgató

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A szerző a következő személyeknek szeretne köszönetet mondani a könyvhöz nyújtott segítségéért:

Janna Silversteinnek, Tom Dupree-nek és Ricia Mainhardtnak, amiért belelovaltak ebbe az egészbe;

Sue Rostoninak és Lucy Autrey Wilsonnak, amiért segítettek eligazodni ebben az univerzumban;

Kevin J. Andersonnak, Timothy Zahnnak, Kathy Tyersnek, Bill Smithnek, Bill Skavicseknek, Peter Schweighofernek, Michael Koggénak és Dave Wolvertonnak az általuk létrehozott anyagért és a tanácsaikért;

Lawrence Hollandnak és Edward Kilhamnak az X-szárnyú és TIE-vadász komputerjátékokért;

Chris Taylornak, amiért felhívta a figyelmemet a Tycho által a Star Wars VI: Return of the Jedi című kötetben használt gépekre; és Gail Miharának, amiért segített elkerülni a felesleges polémiákat.

A szüleimnek, Karen nővéremnek, Patrick bátyámnak és feleségének, Joynak a bátorításért (és a biztatásért, hogy olykor más könyveket is vegyek le a polcról);

Dennis L. McKiemannek, Jennifer Robertsonnak, és különösen Elizabeth T. Danforthnek, amiért meghallgatták a készülő történet egyes részleteit, és elnéző mosollyal jutalmazták.

AJÁNLÁS

Patty Vardeman emlékének

SZEREPLŐK

ZSIVÁNYKOMMANDÓK

WEDGE ANTILLES PARANCSOK (ember hím a Koréliáról)

TYCHO CELCHU (ember hím az Alderaanról)

ARIL NUNB KAPITÁNY (sullustai nőstény a Sullustról)

CORRAN HORN HADNAGY (ember hím a Koréliáról)

PASH CRACKEN HADNAGY (ember hím a Contruumról)

OORYL QRYGG (gand hím a Gandról)

NAWARA VEN (twi’lek hím a Rylothról)

RHYSATI YNR (ember nőstény a Bespinről)

ERISI DLARIT (ember nőstény a Thyferráról)

GAVIN DARKLIGHTER (ember hím a Tatuinról)

RIV SHIEL (shistavanen hím az Uvena III-ról)

ASYR SEI’LAR (bothai nőstény a Bothawuiról)

INYRI FORGE (ember nőstény a Kesselről)

M-3PO (Emtri; protokoll és szolgarobot)

FÜTTYÖS (Corran R2-D2-es asztromechanikus robotja)

MINOKK (Wedge R2-D2-es asztromechanikus robotja)

SZÖVETSÉGES HADERŐK

ACKBAR ADMIRÁLIS (kalamári hím Mon Calamariról)

SZÖVETSÉGES HÍRSZERZÉS)

AIREN CRACKEN TÁBORNOK (ember hím a Contruumról)

IELLA WESSIRI (ember nőstény a Koréliáról)

WINTER (ember nőstény az Alderaanról)

CORUSCANTI POLGÁROK

FLIRY VORRU (ember hím a Koréliáról)

DIRIS WESSIRI (ember hím a Koréliáról)

BORSK FEY’LA (bothai hím a Bothawuiról)

HALLA ETTYK (ember nőstény az Alderaanról)

QLAERN HIRF (vratix a Thferráról)

A PULSTAR SKATE LEGÉNYSÉGE

MIRAX TERRIK (ember nőstény a Koréliáról)

LIAT TSAYV (sullustai hím a Sullustról)

CSÁSZÁRI ERŐK

YSANNE ISARD, A BIRODALMI HÍRSZERZÉS IGAZGATÓJA (ember nőstény a Coruscantról)

KIRTAN LOOR, TITKOS ÜGYNÖK (ember hím a Churbáról)

EVIR DERRICOTE TÁBORNOK (ember hím a Kalláról)

EGY

Wedge Antilles parancsnok jobban szeretett volna zártkörű ünnepséget. A Zsiványkommandó tagjai egy hét után végre összejöttek, hogy meggyászolják elveszített társukat. Wedge szándéka szerint szűk körű, meghitt társaságot hívott volna meg, csak Corran Horn közvetlen barátait, s azokat, akik osztozni akartak az emlékében, de ez nem volt lehetséges. Corran a Coruscant felszabadítása során halt meg. Ez hőssé tette a hősök között is, és az ő alakjához és posztumusz nagyságához nem lett volna elég hősies egy kisebb ünnepség, noha ő maga sem kívánt volna nagy szertartást magának.

És mivel Wedge tudta, hogy ez a dolog ki fog csúszni a kezéből, nem tiltakozott túlságosan, amikor engedélyt kérve a ceremóniára látta, hogy mások veszik kezükbe a szervezést. Számos előkelőséget várt a pszeudogránit sírkő avatására, amely azt a helyet jelölte, ahol Corranra rádőlt egy ház. Még a balkonokon és az utak mentén álldogáló tömeget is el tudta képzelni, s ami a legrosszabb, lelki szemei előtt látta a lebegő siklókon ácsorgó szájtátikat is.

Mindezt azonban elhalványította a gyászszertartást szervező bürokraták ötlete. A szívből jövő fájdalomra alapozott szertartást kiterjesztették az egész új Köztársaságra. Mert Corran Horn hős volt ugyan - ezt fennhangon terjesztették -, ugyanakkor azonban áldozat is. Ilyenformán az új Köztársaság valamennyi áldozatát képviselte. Az senkit nem érdekelt, hogy Corran visszautasította volna ezt a címet. Jelképet faragtak belőle - olyan jelképet, amelyre az Új Köztársaságnak éppen nagy szüksége volt.

Hozzá hasonlóan a Zsiványkommandó is jelképpé vált. Az egység pilótái a múltban mindig narancssárga kezeslábast viseltek, vagy szűkösebb időkben, amit éppen találtak. Corran repülősöltözéke zöld, fekete és szürke volt: az, amit a Koréliai Biztonsági Erőktől hozott magával. Az ő tiszteletére ettől fogva minden pilóta zöld overallt hordott, sötétszürke betéttel és fekete gallérral, mandzsettával. A bal karon és a mellen ott díszelgett a Zsiványok címere. Kuati javasolta, hogy a címert tegyék rá a zöld barettra is, de Wedge ezt megvétózta mondván, ez sohasem volt hagyomány.

Az osztag beosztása is megváltozott. Kiegészültek Asyr Sei’tarral, a bothai pilótával, és Inyri Forge-dzsal, az osztag elhunyt tagjának nővérével. Wedge szíves örömest látta őket a csapatban, és a Coruscant felszabadítása során bizonyították is rátermettségüket, felvételük azonban politikai terhet rótt Wedge vállára. Hasonlóképpen a trandoshai Portha is az osztag tagja lett, noha nem tudott repülni. Ő a korábban nem létezett biztonsági szolgálatot látta el. Mindegyiküket a bürokraták helyezték a csapatba, és Wedge gyűlölte őket a döntésük miatt.

A szertartás idejére hatalmas tribünöket építettek a környező házak különféle szintjeire, mindegyiket másmás színkóddal látva el, hogy ezzel is segítsék az eligazodást. Mindenfelé holokamerákat állítottak fel, hogy később a távoli világokon is visszapergethessék az ünnepély eseményeit. Dacára az igenis valóságos félelemnek, hogy megkaphatják a rendkívül fertőző Krytos-vírust, hatalmas tömeg gyűlt össze.

Wedge végignézett a tömegen és a Zsiványokon, akik a napsütés és az évszakhoz képest meleg idő ellenére csüggedten sorakoztak. Az elmúlt napok esőzései miatt megemelkedett a páratartalom, és az emberek testére rátapadt a ruha. A sűrű levegő tompította a hangot, de még az érzelmeket is, és Wedge-nek az a benyomása támadt, hogy a Coruscant ily módon gyászolja Corran elvesztését.

A sírkő mellett felállított emelvényen a Zsiványok mellett ott álltak Corran egyéb barátai is. A karcsú, barna hajú Iella Wessiri, aki a CorSecnél Corran társa volt, Mirax Terrik mellett állt. Bár a hírhedt koréliai csempész lánya volt, Mirax Corran igen közeli barátja lett. Most a könnyeit törölgetve emlékezett arra, hogy Corrannal, akit kölyökkora óta ismert, azt tervezgették, együtt vesznek részt Coruscant felszabadulási ünnepségén. Wedge jól látta megtört, kifejezéstelen arcát, és ettől elszorult a szíve.

Egyedül csak Tycho hiányzik. Wedge a homlokát ráncolta. Tycho Celchu hosszú ideje szolgált a Zsiványkommandóban mint másodtiszt. Wedge parancsára titokban részt vett a Coruscant felszabadításában, az ő feladata volt a védelmi erők megbénítása. Ez az akció az utolsó volt a Lázadók tagjaként elvégzett hősies tettek sorában.

Sajnálatos módon azonban a Szövetséges Hírszerzés bizonyítékokat talált arra vonatkozóan, hogy Tycho a Birodalomnak dolgozott. Nemcsak Corran Horn meggyilkolásával vádolták, de Bror Jace, egy másik Zsivány pilóta haláláért is őt tartották felelősnek, aki még a Coruscant-kampány idején esett el. Nem igazán tudta, minek alapján vádolják Tychót, akinek ártatlanságát egy percig sem vonta kétségbe. Ártatlansága mindenesetre hosszútávon nem sokat jelent.

Felszabadítása ellenére a Coruscant nem volt kellemes, stabil világ. A halálos kór, a Krytos-vírus a bolygó idegen lakosságát tizedelte. Megtámadta a Lázadók nem humán tagjait is, akik elképesztő bátorságról tettek tanúbizonyságot, amikor ennek ellenére a bolygóra jöttek. A bacta természetesen ezt is gyógyította, csakhogy a rendelkezésre álló készlet nem volt elegendő mindenki számára. Ez persze pánikot szült, és ellenszenvet szított ez emberek iránt, akiket közömbösséggel vádoltak.

A gyászszertartás ezért fontos eseménnyé vált a Coruscanton, mert ha kis időre is, de összehozta a bolygó populációját, és pár percig segített feledtetni a szenvedést. A Zsiványkommandó példája - ahol idegenek és emberek együtt dolgoztak, megmutathatja az egységben rejlő erőt, amely győzelemre segítette a Lázadókat. Idegenek találkoznak itt számos más idegen világ kiválóságaival, akik együtt gyászolják egy ember elvesztését, demonstrálandó, mennyit köszönhetnek a Lázadók az embereknek. A szónokok arra buzdították hallgatóságukat, hogy közös összefogással építsék fel azt a jövőt, amelyért Corran Horn az életét adta. Szavaik filozófiai és metafizikai magaslatokba emelték az eseményt, ugyanakkor enyhítették a polgárok fájdalmát és félelmét.

Nemes gondolatok voltak ezek, Wedge tudta, ahogyan azt is, hogy nem ezek Corran halálának igazi üzenetei. Zavartan húzogatta zubbonya ujját, amikor az egyik bothai beosztottja feléje intett. Wedge fellépett az emelvényre, bár legszívesebben elbújt volna mögéje. A harccal és a bajtársaitól való búcsúzással eltöltött évek megviselték. De nem mutathatja ki gyengeségét. Hagyta, hogy szétáradjon benne az osztaga és Corran Horn miatt érzett büszkeség.

Végignézett a tömegen, majd a pszeudogránit sírkőre pillantott.

- Corran Horn nem pihenhet nyugodtan ebben a sírban. - Elhallgatott egy percre, hagyta, hogy a tömeg emlékezetébe idézze, miért van itt. - Corran Horn sohasem volt nyugodt ember, csak amikor harcolni kellett. Most sem nyugodhat, mert sok csatát kell még megvívni. Elfoglaltuk Coruscantot, de aki azt hiszi, hogy ezzel a Birodalomnak vége, legalább akkorát téved, mint Tarkin nagymoff, aki az Alderaan elpusztítása után úgy gondolta, a Lázadóknak befellegzett. - Wedge magasra emelte a fejét. - Corran Horn nem olyan ember volt, aki egyhamar feladja, bármilyenek is a körülmények. Nemegyszer vállalta magára a terhet, hogy egyedül hárítsa el az osztagot fenyegető veszélyt. Mit sem törődve saját biztonságával, a saját leleményességére és bátorságára hagyatkozva oldotta meg a problémákat. Még itt, a Coruscanton is vállalta, hogy belerepüljön a vihar centrumába, hogy akár élete árán, de megmentse ezt a világot. Sosem hibázott, ezt nem engedhette meg magának... Mi, akik ismertük őt, tucatnyi emléket őrzünk róla, a bátorságáról, a helyzetfelismeréséről és arról, hogy mindig belátta, ha hibázott, s azonnal helyrehozta tévedését. Nem volt tökéletes ember, de önmagából mindig a legtöbbet hozta ki. És bár büszke volt a teljesítményére, nem fecsérelte az energiáját egoista megnyilvánulásokra. Helyette új célokat tűzött ki maga elé, és mindent megtett, hogy azokat valóra is váltsa.

Wedge a törmelékhalom felé intett.

- Corran most elment. A teher, amit a vállán hordott, nem nyomasztja már, ahogyan a felelősség sem. A példa, amit elénk állított, nem létezik többé. Elvesztése tragikus, és ennél csak az volna tragikusabb, ha úgy emlékeznénk rá, mint e törmelékhalom alá temetett arc nélküli hősre. Harcos volt, ahogyan mi is azok vagyunk. A feladatok, amiket magára vállalt, más embert összeroppantottak volna, mi azonban mindig közösen vállaltuk a terhet és a felelősséget. Egyesek arról beszélnek, hogy olyan jövőt építenek fel, amely tisztelettel adózik majd Corran Hornnak és a többieknek, akik életüket adták a Birodalom elleni harcban, de mi tudjuk, hogy még sok csatát kell megvívni, mire a jövő építését elkezdhetjük... Le kell küzdenünk a türelmetlenségünket: csak kis lépésekkel haladhatunk előre, s ez olybá tűnhet, hogy visszasírjuk a Birodalmat. Igen, lehetne több élelmiszer, lehetne több energia. Igen, elhatárolhatnánk magunkat mások nyomorától... de milyen áron? Az a fajta biztonság, amit a rohamosztagosok megjelenésekor érzett félelem jelentett, a Coruscant felszabadításával megszűnt, de ha elfeledkezünk róla, hogy mindez valaha létezett, és úgy gondoljuk, a Császár uralma alatt nem is volt olyan rossz az élet, akkor a legjobb úton haladunk afelé, hogy visszaállítsuk a Birodalmat.

Széttárta a karját az összegyűltek felé.

- Azt kell tennünk, amit Corran Horn tett: küzdeni mindenki és minden ellen, ami a Császár visszatértét elősegítené! Ha az éberséget önelégültségre váltjuk, a biztonságot feláldozzuk a szabadságért, a félelem nélküli jövőt a kényelemért, akkor a galaxis ismét olyan hellyé változik, ahol a Corran-féle embereknek folyton harcolniuk kell, mígnem a gonoszság áldozatává válnak... A választás rajtunk áll. Corran Horn addig nem nyughat a sírjában, amíg minden harcot meg nem vívtunk. Ő mindent megtett a Birodalom elleni harc terén, most rajtunk a sor. Ha valaha meg fogja ismerni a béke fogalmát, az csak azután lesz, hogy mi is megismerjük. Ez pedig méltó cél mindannyiunk számára.

Wedge hátralépett, és kihúzta magát, úgy fogadta a tapsot. Magában remélte, hogy szavai meghallgatásra találnak, de a hallgatóság zömét az új Köztársaság előkelőségei és hivatalnokai alkották. Ők csak rendet és biztonságot remélnek, hogy folytathassák tervezgetéseiket. Az ő szavai, miszerint a harcnak még nincs vége, az ő érdekeik ellen szóltak. Tapsoltak, mert a helyzet így kívánta meg, de Wedge-nek nem voltak kétségei afelől, hogy őt egy naiv harcosnak tartják, akinek a feladata az, hogy hős legyen, akinek image-ét egyik-másik tervükhöz felhasználják.

Csak abban bízhatott, hogy szavai legalább a hallgatóság fennmaradó részéhez is eljutott. A politikusok stabilitást akarnak, de a módszerük, ahogyan akarják, figyelmen kívül hagyja az instabilitást, és elsiklik a probléma felett. A galaxis polgárai ettől ugyanolyan távolinak fogják érezni az új Köztársaság politikusait, mint annak idején a Birodalomét. Újonnan megszerzett szabadságuk pedig lehetőséget nyújt a számukra, hogy kifejezzék elégedetlenségüket, ha a dolgok nem elég gyorsan változnak, vagy ha nem a kívánt irányban fejlődnek.

A Lázadók elleni lázadás anarchiát eredményez, vagy a Birodalom visszatérését. Mindkettő katasztrófát jelent. A haladásért folytatott küzdelem és a reakciós erők elleni harc a garancia az Új Köztársaság felemelkedéséhez. Wedge ezt őszintén akarta, és remélte, hogy a politikusok emlékeznek a múltbeli erőfeszítéseikre, s erőt gyűjtenek belőle ahhoz, hogy megteremthessék a stabil jövőt.

A jelképes sír mögött a díszőrség egyik tagja tisztelgett, és a magasba emelte a Zsiványok zászlaját. Ezzel a ceremónia véget ért, és az emberek lassan elhagyták a helyszínt. Egy krémszínű bundás, violaszín szemű bothal sietett oda Wedge-hez.

- Nagyon ékesszólóan beszélt, Antilles parancsnok - mondta Borsk Fey'lya, és a távozó tömeg felé bólintott. - Azt hiszem, sokak szívét megindította.

Wedge felvonta a szemöldökét.

- A magáét talán nem, Fey'lya szenátor?

A bothai nevetésképpen horkantott egyet.

- Ha engem ilyen könnyen lehetne befolyásolni, sok ostobaságra rá tudnának venni.

- Mint például Tycho Celchu tárgyalására?

Fey'lya gereznája felmeredt a tarkóján.

- Nem, meg tudnának győzni, hogy az ilyesfajta tárgyalásokra semmi szükség. - Jobb kezével lesimította a szőrt a tarkóján. - Ackbar admirális nem győzte meg önt, hogy vonja vissza az Ideiglenes Tanácshoz ez ügyben benyújtott petícióját?

- Nem. - Wedge karba tette a kezét. - Gondolom, mostanára már szerzett elég támogatót ahhoz, hogy elutasítsák a kérelmemet.

- Még hogy elutasítani a kérelmét egy olyan embernek, aki felszabadította Coruscantot? - vonta össze violaszín szemét a bothai. - Most olyan hadszíntérre lépett, parancsnok, amelyen én vagyok a profi. Gondoltam, elég bölcs ahhoz, hogy ezt észrevegye. A petícióját elutasítják. El kell utasítani, ezért el is fogják. Celchu kapitányt árulásért és gyilkosságért fogják perbe.

- Még akkor is, ha ártatlan?

- Miért, az?

- Igen.

- Ennek megállapítása a katonai bíróság feladata - vetett Fey'lya hűvös pillantást Wedge-re. - Javasolhatok valamit, parancsnok?

- Igen?

- Ne pazarolja a szónoki képességeit az Ideiglenes Tanácsra! Őrizze meg és tartalékolja az erejét! - A bothai fogsora kivillant. - Tartogassa Celchu kapitány tárgyalására! A szabadságát persze nem tudja kijárni... annyira senki sem ékesszóló; de talán enyhíteni tudja vele a büntetését, ha ítélethozatalra kerül sor.

KETTŐ

Magasan fent, a Császári Központ felett, toronyházbeli lakosztályában Kirtan Loor elmosolyodott. Itt, a torony legtetején csak a denevérhéják a társai, akik a szellőzők rostélyai mögött rendezkedtek be, meg a különleges ügynökök, akik innen tartják szemmel a várost, és rohamosztagos páncél meg maszk nélkül is elég zordon külsővel rendelkeznek. Innen, a tetőről Kirtan Loor mindent szemmel tarthatott, ami felett uralma volt.

És amit lerombolhatott.

Ysanne Isard megbízta őt a Palpatine Ellenlázadási Front megszervezésével és vezetésével. Tudta, hogy Isard nem vár tőle grandiózus eredményeket. Olyan tág teret kapott, hogy azt már kellemetlennek érezte. Képes volt tönkretenni az új Köztársaság működőképességét. Le tudta lassítani a bolygó átvételét, és akadályokat tudott gördíteni az adminisztráció átvételének útjába. Ysanne Isard szándéka szerint bosszantó, nyugtalanító és minden területen észlelhető akciókkal kellett zavarnia az átmenetet.

Kirtan Loor tudta, hogy ennél többre képes. Évekkel ezelőtt, amikor még a CorSec birodalmi összekötő tisztje volt, álmodni sem mert volna arról, hogy ilyen magasra emelkedhet, s ilyen halálos játékot űzhet. Mindig ambiciózus ember volt, és felettébb elégedett önmagával és a képességeivel. Legnagyobb erőssége a memóriája, amely valóságos információáradatot képes befogadni, és amely sosem halványult el. Bármit látott, olvasott vagy hallott, azt bármikor elő tudta hívni a memóriájából, különösen a bűnözők és bürokraták adatait.

Az emlékezetébe vetett bizalma azonban bizonytalanságot is szült. Elképesztő memóriabéli teljesítményei csodálattal töltötték el az ellenségeit, akik joggal feltételezték, hogy mindent tud róluk, s a rendelkezésére álló információkból mindig a helyes következtetéseket vonja le. És mivel eleve feltételezték, hogy mindent tud, amit ők tudnak, olyasmit is elmondtak neki, amire rá sem kérdezett. Felesleges információkkal terhelték, és ettől atrófiája lett.

Ysanne Isard, amikor a Császári Központba rendelte, nyíltan megmondta neki, hogy csak akkor fog boldogulni, ha mindent megismer, és semmit sem feltételez. Kezdetben szigorúan ellenőrizte, de erről fokozatosan leszokott, így lehetőséget adott Loornak az önálló gondolkodásra. Mire Isard elhagyta a Császári Központot, már maximálisan megbízott benne, s tudta, hogy kellőképpen meg tudja zavarni a Lázadókat.

És ami még fontosabb, Kirtan Loor meg volt győződve arról, hogy mindent megtehet, amit akar, talán még annál is többet.

Fentről, a magasból letekintett a távolban gyülekező előkelőségekre, és a Corran Hornt gyászoló tömegre. Bár megvetette politikai céljaikat, magában csatlakozott a gyászukhoz. Corran Horn volt az ő nemezise. Már a Korélián meggyűlölték egymást, és Loor másfél évig vadászott Hornra, miután az eltűnt a Koréliáról. A hajtóvadászatot akkor hagyta abba, amikor Ysanne Isard a Császári Központba hívatta, s amikor kiderült, hogy Loor a Coruscanton maradt, már nem volt kedve felújítani a magánháborút.

Természetesen Corran Horn személye aligha ritkította meg Coruscanton élő ellenségeinek légióját. Közöttük is előkelő helyen állt Airen Cracken tábornok, a Szövetségi Hírszerzés feje. Cracken kémekből és ügynökökből álló szervezete a főváros minden zugát átkutatták már Loor után, s ezzel nem kevés feladatot adtak a Birodalom hasonló ügyekkel foglalkozó alattvalóinak. Cracken - vagy Kraken, ahogy Loor emberei előszeretettel ejtik a nevét - nehéz ellenfél volt Loor számára.

Kirtan azt is tudta, hogy számos olyan ellensége van, aki szívesen végezne vele egy személyes vendetta során. Például az egész Zsiványkommandó Antillestől az újoncokig bezárólag, mind szíves örömest megölnék őt. Még a közéjük beférkőzött kém is, pedig neki biztonságot ígért. Még ha nem is volt közvetlen köze Corran halálához, azok, akik tudták, hogy gyűlölik egymást, ezt a tényt szívesen sorakoztatják fel a többi ellene felhozott vádpont mellé.

Iella Wessiri az utolsó CorSec-alkalmazott, akire Loor vadászott, de mert ő a Császári Központban lakik, nem volt sürgős eset. Ő sosem üldözte a bűnözőket olyan könyörtelenül, mint Horn. Amíg Corran a puszta erejét is bevetette a nyomozás során, addig Iella apró nyomokon indult el, és azokból szerzett előnyt magának ott, ahol Corran a brutalitásával jutott előre. E tekintetben Wessiri üldözése amolyan árnyjátékká fajult, s ettől vált az egész még veszélyesebbé.

Loor elfordult az ablaktól, és az asztalán álló holotáblán nyüzsgő kis embereket nézte. A ceremóniát bolygószerte sugározta a holográf, de el fog jutni az adás a galaxis legtávolabbi zugába is. Látta, amint Borsk Fey'lya és Antilles egy ideig beszélgetnek, azután szétválnak. Mindenki inkább apró játékszernek tűnt a szemében, mint valóságos embernek. Ettől igen könnyen titánnak képzelhette magát - nem, inkább császárnak -, aki uralkodik az apró bogárnépség felett.

Felvette az asztalról a távirányítót, és megnyomott rajta egy gombot. Egy sor fény gyúlt ki rajta, majd a közepén villogni kezdett egy vörös gomb. Hüvelykujját felette nyugtatta egy percig, majd elmosolyodott, és egy határozott mozdulattal kikapcsolta. Visszatette a készüléket az asztalra.

Egy éve talán még megnyomta volna a gombot, hogy felrobbantsa az emelvényt, amit az emberei jó előre aláaknáztak. Egyetlen könnyed ujjmozdulattal tüzet és fájdalmat küldhetett volna a tömegre, elsöpörhette volna az áruló birodalmi adminisztrátorokat, és a Zsiványkommandót is. És tudta, hogy ha lehetősége van rá, bármelyik embere beindítja a Nergon 14 tölteteket, ahogyan a birodalmi haderő vezérkarának bármelyik tisztje is megtenné.

Loor azonban nem. Isard számtalanszor kihangsúlyozta, hogy mielőtt a Birodalom régi fényében ismét helyreáll, a Lázadóknak meg kell halniuk. Azt is szokta mondani, a Császár a jedi lovagok kiirtásával a munka nagyobb részét elvégezte, a Lázadók már csak a kisebb fenyegetést jelentik, de azt sem szabad elfelejteni, hogy túlélték mind a Császárt, mind a jediket. Csak teljes elpusztításuk után állhat vissza a Birodalom hatalma galaxisszerte. És a Lázadók megsemmisítéséhez sokkal kifinomultabb módszerek szükségesek, mint holmi tribünök meg bolygók robbantgatása. Vibroszablyával nem lehet a Halálcsillag ellen menni.

A Zsiványkommandóval most nem lehet végezni, mert ők Tycho Celchu tárgyalása miatt nagyon is szem előtt vannak. Cracken elég sok bizonyítékot nyilvánosságra hozott, ami Tycho bűnösségét bizonyítja, és Loor elégedetten állapította meg, hogy Cracken embereit mindez meglehetősen lefoglalja. A bizonyítékok elég mesterkéltnek és megkérdőjelezhetőnek tűnhettek, még a Zsiványkommandó azon tagjai előtt is, akik valamilyen mértékben hittek Tycho ártatlanságában. Mindez konfliktust eredményez Coruscant felszabadítói és a politikusok között, akik lényegében olyan pilóta tárgyalására készülnek, aki a világ biztonságáért kockáztatta az életét. És ha a Lázadóknak kételyei támadnak az új Köztársaság vezetőivel kapcsolatban, akkor vajon az egyszerű polgárok hogyan bízhatnak meg új vezetőikben?

A Krytos-vírus tovább bonyolította a helyzetet. Ezt Loor felügyelete alatt a birodalmi tudósok fejlesztették ki, és alattomos módon a bolygó inhumán lakosságát támadta meg. Alig három héttel a fertőzést követően az áldozat a végső, halálos stádiumba lép. Egy hét után a vírus elképesztő gyorsasággal szaporodni kezd, és valósággal szétrobbantja a gazdatest sejtjeit. Az izmok meggyengülnek, összeomlanak, szétrepednek, miközben a beteg minden pórusából, testnyílásából vérzik. A keletkező gusztustalan folyadék fertőző, és bár bactával valamelyest kordában tartható, bizonyos esetekben gyógyítható is, a lázadóknak nem áll rendelkezésükre annyi bacta, amennyivel valamennyi beteget meg tudnák gyógyítani.

A bacta ára felszökött, a készletek elapadtak. Az emberek titokban kezdték felhalmozni, és a pletykák, miszerint a kór az embereket is kezdi megtámadni, pánikhullámokat okozott. Máris számos világ karantént rendelt el a Coruscantról érkező hajók számára, hogy a járvány terjedését megakadályozza, s ne gyengítse tovább az Új Köztársaság gazdaságát, és rontsa a hatóságok hitelét.

A bürokratáknak nagy gondot jelentett az elővigyázatossági intézkedések megindokolása, mivel az ember immúnis a kórra. Az immunitás okán pedig egyre nőtt a feszültség az új Köztársaság humán és inhumán lakossága között.

Loor elmosolyodott. Volt annyira előrelátó, hogy felhalmozott egy nagyobb készlet bactát, amit most kis tételekben eladhat. Az ilyen akciók miatt a Lázadók olyan szervezeteket hívnak életre és finanszíroznak, melyeknek fenntartása nagy anyagi érvágás a számukra. A dolog iróniája, hogy ez nem csökkentette a felfedezéstől és felelősségre vonástól való félelmet.

Loor nagyon jól tudta, hogy ha lebukik, halálbüntetés jár neki, a dolog mégsem bátortalanította el. Rádöbbent ugyanis, hogy a Lázadók saját taktikáját ellenük fordíthatja. Visszaadhatja nekik mindazt a félelmet és fejvesztettséget, amit a Lázadók uralma alatt a Birodalom átélt. Lesből fog lecsapni, találomra kiválasztott célpontokra. Bosszújának tárgya sosem lesz egyértelmű, így senki nem fogja biztonságban érezni magát.

Tudta, hogy cselekedetét durva terrorizmusnak fogják tartani, de ő nem akart kegyetlenkedni. Ma például megsemmisíthette volna a tribünt a sírhely mellett. Sokan ott maradtak volna, s akik nem, megkönnyebbülten sóhajthattak volna fel, hogy nem voltak az áldozatok között. Mindenesetre az emberek a jövőben a hasonló, nyilvános helyeket nem tekintették volna biztonságosnak. És ha holnap a bactakezelő helyek vagy raktárak valamelyikét robbantja fel, akkor a lakosságnak a gyógyulásba vetett reményét foszlatja szét.

Azzal, hogy stratégiailag kevésbé fontos célpontokat választ, megzavarja a lakosságot, amely katonai beavatkozást fog követelni. Ha pedig a tömeg valamelyik hivatalnok ellen fordul, azt ő célba veszi, és attól a tömeg hatalmat érez a kezében. Megadja nekik az áldozat kiválasztásának örömét, ezáltal eleven és virágzó kapcsolata lesz a tömegekkel. Ő lesz a jótevő meg a rémálom, a tömeg pedig az ő áldozata és a támogatója lesz az arc nélküli gonosz, akire számítanak, ugyanakkor igyekeznek rejtve maradni előtte.

Egykor ellenezte egy kormányellenes szervezet felállítását, ma azonban üdvösnek tartaná a tevékenységüket, ha megfelelő zavart tudnak kelteni az Új Köztársaság vezetőinek körében. A tény, hogy a Lázadók sosem alkalmazták a nyílt terror eszközét, nem zavarta. Az ő céljuk egy új kormányzat felállítása, az övé pedig lerombolni mindent, amit a Lázadók megalkotnak. Anarchiába akarta fullasztani a dolgokat, hogy elégedetlenséget szítson a vezetők és a hatóságok ellen. Ha ez sikerül, a küldetését teljesítette, és visszatérhet a Birodalom.

Megint kézbe vette a távirányítót, és az ablakhoz lépett. Lent, az ünnepség helyszínén apró színfoltokat látott: az oszladozó tömeg utolsó képviselői igyekeztek otthonaikba. A holotáblájára pillantva látta, hogy egyikük sem jelentős személyiség. Kiválasztott egy nőt, megvárta, amíg a robbanás várható középpontjába ér, azután megnyomta a gombot.

Egy sor robbanás rázta meg a tribün környékét. Keleten, az egyik épületre biggyesztett emelvény megingott, előrebukott, és a mélybe zuhant. A rajta tartózkodó mintegy fél tucat ember konfettiként zuhant utána. Egyiküknek sikerült megkapaszkodnia a fent maradt gerendába, és éppen visszahúzta magát a biztonságos területre, amikor egy másik robbanás a többiek után küldte.

Újabb robbanások fémet csavartak meg, acélüveget zúztak porrá. A többi épületre szerelt páholyok is összeomlottak, rajtuk rovarok módjára, kétségbeesetten kapaszkodtak a vérző emberek. Por- és füstfelhő szállt fel az emlékhelyet körülvevő ferrobeton gyűrűből, egy robbanás nagy darabokat hasított ki belőle, és láthatóvá tette a fémrudakat.

Végül Loor is megérezte a torony tetején a robbanások rezgéshullámát. A denevérhéják kétségbeesetten csapkodtak a szárnyukkal, hogy megőrizzék egyensúlyukat, de végül mind felröppentek. Heves szárnycsattogtatás közepette körözni kezdtek, és lassú spirálban lefelé ereszkedtek. Loor ismerte őket annyira, hogy tudta, először a napfényre került gránitcsigákat fogyasztják el, azután a robbanás áldozatainak húsát kezdik majd ki.

- Jó vadászatot! - kívánta nekik. - Lakjatok jól! Hamarosan még több ennivalót prezentálok nektek. Lakomázzatok csak ellenségeim tetemein, s akkor együtt gyarapodunk azon a világon, amit a sajátjuknak hisznek.

HÁROM

Wedge úgy érezte, hogy az Ideiglenes Tanács hangulata igen komor, s a helyiség, ahol összeültek, olyan fanyar illatot áraszt, mint a bacta. A félhomályos szoba egykor Mon Mothma szenátori lakosztálya volt, amikor még illegalitásban kellett dolgoznia. A birodalmi ügynökök rikító vörös és bíbor drapériával, zöld és arany díszítésekkel dekorálták, ezt azonban a gyér világítás elviselhetővé tompította.

A félhomály nem azt a célt szolgálta, hogy rejtve maradjanak a szem előtt a birodalmiak ittlétének jelei. Sian Tew, az Ideiglenes Tanács sullustai tagja könnyen megfertőződhet a Krytos-vírussal. Noha még semmi jele annak, hogy megtámadta a kór, megelőző bactakezelést kapott, ami mellékhatásként fényérzékenységet okoz. A Tanács rá való tekintettel korlátozta a világítást, ugyanakkor a Tanács többi inhumán tagjának védelmére a helyiséget enyhe bactaköddel árasztotta el. A magas páratartalom nem mindenkinek volt kellemes, egyedül talán Ackbar admirálist leszámítva, ő azonban most más okból volt mogorva.

Elsősorban azért, mert én is itt vagyok. Wedge tudta, hogy a petícióját elutasítják - ezt már Borsk Fey'lya is elmondta neki a gyászszertartáson, és az azóta eltelt két napban több kancellár elismételte a figyelmeztetést, köztük Ackbar admirális és Leia hercegnő. Wedge tudta, lényegében csak azért vehet részt a Tanács ülésén, mert ő Coruscant egyik felszabadítója.

A Tanács tagjai három hosszú, nyújtott U alakban elhelyezett asztal mellett foglaltak helyet. Középen Mon Mothma ült, két oldalán Leia hercegnő és a koréliai Doman Beruss. Ackbar és Fey'lya a két szélső asztal legvégén foglalt helyet. Wedge középen, az asztalok előtt állt, mint valami tárgyaláson. Ha ma nem járok eredménnyel, Tycho is pontosan ugyanitt fog állni. Tehát sikerülnie kell.

Mon Mothma fejével Wedge felé intett.

- Szükségtelen bemutatnom ezt a férfit, aki korábban már megjelent a Tanács színe előtt, és aki olyan fontos szerepet játszott az új Köztársaság sikereinek elérésében. Mivel Antilles parancsnok igen kényes témában kérte a meghallgatást, ezt a tanácsülést döntéshozatallal fogjuk zárni. Minden, ami itt elhangzik, bizalmas, a kiszivárogtatása bűntettnek minősül.

Doman Beruss elmosolyodott.

- Korábban ilyesmivel a Bíróságok foglalkoztak. Ez ám a civilizáció!

Még Mon Mothma is elmosolyodott a megjegyzésen, azután arcára visszakerült az ünnepélyesség maszkja. - Kérem, parancsnok, beszéljen!

Wedge mély lélegzetet vett, és belevágott.

- Azért jöttem el ma ide, hogy megakadályozzak egy igazságtalanságot. Tycho Celchu kapitányt letartóztatták, hogy árulás és gyilkosság vádjával bíróság elé állítsák. Az ellene felhozott bizonyítékok közvetettek és oly gyengék, mint Ysanne Isard hátrahagyott védelme. Tycho a Lázadás hőse. Ha ő nem lett volna, mi most nem vagyunk itt, én pedig halott vagyok. Az az ember... Corran Horn, aki megvádolta őt, szintén több esetben köszönheti neki az életét, és már régen halott volna, ha Tycho úgy akarja. Tycho ártatlan, s ha bíróság elé állítják, azzal a Birodalom igazságszolgáltatásának módszereit másolják.

Mon Mothma lassan bólintott.

- Méltányolom az őszinteségét, parancsnok, és nincs kétségem afelől, hogy hisz abban, amit elmondott nekünk. Mielőtt bármilyen döntést is hoznánk, vizsgáljuk meg alaposabban az üggyel kapcsolatos tényeket. - Egy zöld szemű férfira pillantott, akinek eredetileg vörös haja már erősen fehéredett. - Ha volna szíves, Cracken tábornok, a Tanács elé tárni a Tycho Celchuról begyűjtött információkat!

Cracken odasétált a Wedge melletti pulpitushoz.

- Remélem, Antilles parancsnok megbocsát, ha néhány pontban ellentmondok neki. Némely információt a közelmúltban sikerült csak beszereznem, és tekintettel az ügy szövevényes voltára, vele még nem volt alkalmam megosztani.

- Jó kifogás - suttogta feléje Wedge.

- Korántsem az, parancsnok. - Cracken megköszörülte a torkát. - Tycho Celchu az Alderaanon született, és a Birodalmi Haditengerészetnél végett, majd TIE-vadász pilóta lett. Közvetlenül szülőbolygójának pusztulása után... amit sajnálatos módon holoneten végignézett a családjával, kilépett a birodalmi szolgálatból, és csatlakozott a Lázadókhoz. Ez közvetlenül a Yavin 4 evakuálása után történt. Később a távoli Hothon szolgált, majd csatlakozott Wedge parancsnok csapatához az Endornál, a Halálcsillag elleni harcban. Egyike volt a Halálcsillagot megsemmisítő pilótáknak.

Alig két évvel ezelőtt önként vállalt egy felderítő küldetést a Coruscantra. Onnan visszatérve Ysanne Isard fogságába esett, és a Lusankyára vitték. Ottani időszakáról keveset tudunk, csupán annyi ismert, hogy aki megjárta azt a börtönbolygót, azon rutin agymosást végeztek, és birodalmi ügynökké formálták át, hogy később, Isard parancsára bűncselekményeket, gyilkosságokat kövessenek el. Még Celchu visszatérése előtt több ilyen ügynököt kaptunk el, aki a rábízott feladat elvégzése után felfedte a börtönbolygón vele történteket.

Wedge a fejét rázta.

- Remélem, Cracken tábornok nem veszi rossz néven, ha emlékeztetem rá: Tycho nem szökött meg a Lusyankáról. Isard átvitette őt az Akrit'rarra, az ottani büntetőintézetbe, s Tycho onnan szökött meg, hogy csatlakozzon hozzánk.

- Köszönöm, parancsnok, éppen erre akartam kitérni. - Cracken hangjából nem érződött sem gúny, sem türelmetlenség, s ebből Wedge arra következtetett, hogy Tycho szénája nem áll a legjobban. - Visszatérése után Celchu kapitányt kihallgattuk, de ebből csak az derült ki, hogy semmire nem emlékszik, ami a Lusankyán történt vele. Semmi okunk azt feltételezni, hogy Isard agymosást alkalmazott nála. Megjegyzem, Isard többi biofegyverénél sem tapasztaltuk agymosás nyomait. Nem maradt tehát más a számunkra, mint Celchu kapitánnyal kapcsolatban a legrosszabbat feltételezni. Antilles parancsnok, aki megingathatatlanul hitt barátja ártatlanságában, egyezséget kötött a feletteseivel, és másodtisztjévé nevezte ki Celchut. A megfelelő biztonsági rendszabályokat betartva foglalkoztatta, és egyetlen tette sem árulkodott arról, hogy birodalmi szimpatizáns volna. - Cracken összevonta a szemöldökét. - Sajnálatos módon azonban bizonyítékok jutottak a kezünkbe, melyek azt sugallják, hogy Tycho Celchu elárulta a Zsiványkommandót és az új Köztársaságot. Corran Horn esetében Tycho megszerezte Horn Fejvadászának parancskódját, és felügyelet nélkül felülírta a parancsot. Horn a nevezetes felszállás előtt összetűzött Celchuvel, megfenyegette, hogy nyilvánosságra hozza az árulását. Ezért Tychónak meg kellett ölnie őt. Megvárta, amíg a pajzsok leomlanak, mert csak azután volt értelme a gyilkosságnak, hogy Isard terve... miszerint akarta, hogy elfoglaljuk a bolygót, és örököljük a gyilkos vírust, teljesült. Csakhogy a Horn-eset nem az egyetlen gyilkosság, amit összefüggésbe hozhatunk Celchu kapitány személyével.

Wedge álla valósággal leesett.

- Hogyan? Csak nem Bror Jace-re gondol?

- De igen.

- Ostobaság. Őt a Birodalom ölette meg.

Cracken bólintott.

- Ez igaz, de nem mindegy, hogyan bukkantak a nyomára. Eleinte mi is azt hittük, hogy az Interdictor-osztályú cirkáló csempészek után kutatva bukkant rá. Jóllehet ezt az álláspontunkat később, a Black Asp birodalmi cirkáló átállása után módosítanunk kellett. Iillor kapitány a kihallgatása során elmondta, hogy a Black Asp külön koordinátákat kapott, hogy elfoghassa a Thyferrára tartó Jace-t. Kissé késve ugyan, de pontosan a megjelölt helyen bukkant fel. Megpróbálták elkapni, de a hajója a tűzharc során felrobbant. Bror Jace hazaútjának minden mozzanatát Tycho Celchu dolgozta ki.

- Az én parancsomra.

- Igen, parancsnok, az ön parancsára... ami nem jelenti azt, hogy Isard nem programozta be a másodtisztjét arra, hogy elárulja a bajtársait.

- Ez is csak közvetett bizonyíték.

- Van ennél konkrétabb is - vonta meg a vállát a szövetségi hírszerző. - Horn elmondta önnek, parancsnok, hogy itt, a Coruscanton látta Celchut, amint egy hírhedt birodalmi ügynökkel, Kirtan Loorral tárgyal. Horn éveken át dolgozott Loorral a Korélián, ezért minimális annak a valószínűsége, hogy összetévesztette valakivel. Végigkövetve Celchu itteni tevékenységét, és szem előtt tartva, hogy az ön parancsára jött ide, bizonyos időszakokkal nem tudunk elszámolni. Azonkívül felderítettünk egy olyan bankszámlát, amire az elmúlt időszakban jelentős összegeket utaltak át. Ebből kiderül, hogy a Birodalom összesen mintegy ötvenmillió kredittel jutalmazta Celchu szolgálatait.

- Micsoda? - Wedge nem hitt a fülének. Egyszerűen lehetetlen, hogy Tycho a Birodalom ügynöke legyen. - Ha Tycho Isard egyik szunnyadó ügynöke, ugyan miért fizetne a szolgálataiért?

- Parancsnok, én már évek óta próbálom kiismerni őt, és még nem sikerült. De, ha szabad feltételeznem, tudatosan kreálta azokat a számlákat, hogy egy, a mostanihoz hasonló szituációban garanciája legyen arra, hogy Tycho bíróság elé kerül.

- De mi oka volna egy ilyen tárgyalás kikényszerítésében, amikor csak nevetséges vádakat tudunk felhozni Tycho ellen? - kapta fel a fejét Wedge. - Ha Isard tárgyalást akarna, csakis azért tenné, mert előnye származik belőle. Még egy okkal több, hogy ne menjünk bele a játékba.

Borsk Fey'lya jelezte az adattábláján, hogy szólni kíván.

- Vagy éppen ezzel akar bizonyítékot szolgáltatni arra, hogy Celchu igenis át lett programozva. Mert ha megbizonyosodunk felőle, hogy Celchu ártatlan, felmentjük, és bizalmi pozícióba helyezzük. Akkor azután tényleg a kezében leszünk.

Wedge összerezzent. Gyűlölte Fey'lya körmönfont okoskodását, mert az ügy lényegére tapintott: mindegy, hogy Celchu ártatlan, de bűnösnek látszik, vagy bűnös, és ártatlannak tetszik. A bizonyítékok mindkét feltételezést alátámaszthatják, és a tények szétválogatása szinte lehetetlen. Mindenki tudta, valami nincs rendben ez ügyben, de hogy mi az igazság, azt senki nem tudta megmondani.

Mindegy azonban, mi az eredmény, Celchut máris megbélyegezték, kiközösítették. Ez tönkre fogja tenni, márpedig erre volna a legkevésbé szükség.

Wedge számára egyszerűnek tűnhetett az igazság és a fikció szétválogatása, de csak mert ő kezdettől fogva hitt az ártatlanságában. Wedge nem látott az Erő mélyére, mint egy jedi - egyszerűen csak ismerte Tychót. Fej fej mellett harcoltak a legveszedelmesebb csatákban, amelyek valaha is megtörténtek a galaxisban. Olyan nehézségeket osztottak meg egymással, amelyekről a többieknek elképzelésük sem lehet, és olyan szép időket is átéltek együtt, melyeket mások csak irigységgel nyugtázhatnak. Wedge tudta, hogy Tycho annyira lehet a Lázadás árulója, mint ő maga, de így, végignézve a jelenlévőkön, érezte, hogy az ő véleménye vajmi keveset számít.

- Még most sem tartom a Cracken tábornok emberei által összegyűjtött adatokat többnek, mint közvetett bizonyítékoknak. - Wedge végignézett az arcokon. - Ez a tárgyalás, különösen ilyen sebtében megtartva, meggondolatlan és felületes. Tisztában vagyok azzal, hogy mindannyian minél elébb szeretnénk tudni az igazságot, de ha elhamarkodottan döntünk, azzal nemcsak Tychót sértjük meg, de az új Köztársaságot is.

Doman Beruss szeme megvillant, amint széttárta a karját.

- Véleményét tiszteletben tartjuk, Antilles parancsnok, de nem minden tekintetben fogadjuk el. A bizonyítékaink a galaxis bármely bírósága előtt kielégítőnek tekinthetőek.

Wedge a homlokát ráncolva szinte érezte, hogy vastag üvegacél fal ereszkedik le közéjük. Tudta, hogy fel kell nyitnia a szemüket, és elhatározta, hogy meg is próbálja.

- A bizonyítékok tárgyalásért kiálthatnak, de jól tennénk, ha várnánk vele, amíg újabb részletek nyomára nem bukkanunk, és meg nem tudjuk, mi folyik itt valójában. Ez a legkevesebb, amivel megtisztelhetjük Tychót, és ez nem csupán az én privát véleményem.

Borsk Fey'lya felkapta a fejét, a gereznája úgy hullámzott, mint a viharos tenger.

- Azzal fenyeget, hogy hősi státusát fogja felhasználni ellenünk?

Wedge helyett Ackbar válaszolt.

- Semmi ilyesmit nem mondott. Mivel Celchu kapitány bírósági ítéletnek néz elébe, és a tárgyalás minden mozzanata katonai ügynek tekintendő, Antilles parancsnok, lévén katona, tisztában van azzal, hogy magánvéleményének kifejtésekor milyen mértékben térhet el a szabályzattól.

- Elnézést kérek, admirális - morogta Wedge. - A tárgyalás miatti érzelmeim mondatták ki velem, hogy a nyilvánossággal fenyegetőzzem. És hogy kifejezzem azon véleményemet, miszerint a Szövetséges Haderő nem engedhet meg magának igazságtalanságot, ezennel lemondok a megbízatásomról.

Ez a bomba valóban nagyot robbant, de nem ott, ahol Wedge várta. Ackbar csalódottan bólintott, Fey'lya viszont győzedelmesen elmosolyodott. A többi kancellár megdöbbent, és alig akart hinni a fülének. Ha reménykedtek is abban, hogy Wedge kiállása Tycho mellett felkelti a többség figyelmét, akkor most tapasztalhatták, hogy lemondásával ennél többet ért el.

Leia előrehajolt.

- Főkancellár, javasolhatnék egy óra szünetet, hogy beszélgessek Wedge parancsnokkal?

- Kérem - mondta Mon Mothma, és zavart büszkeséggel, ugyanakkor együtt érző haraggal pillantott Wedge-re. Wedge nem érzett ki belőle részvétet, de benne volt, többet ért el, mint gondolta. Ő csak egy harcoló osztag vezetője, de az ő emberei lesznek egy új nemzet vezérei. Gyűlölte a gondolatot, hogy a Tanács szemszögéből fognak ítélkezni Tycho felett.

Cracken tábornok hagyta el a helyiséget utoljára, és becsukta maga mögött az ajtót. Leia és Wedge egyedül maradtak. Wedge, amióta ismerte Leiát, még sosem látta ilyen szomorúnak.

- Ha arra akarsz rávenni, hogy vonjam vissza a lemondásomat, méltányolom az erőfeszítésedet, de tartom magam ahhoz, amit mondtam. Nem tudsz eltéríteni a szándékomtól.

Leia ülve maradt, és lassan megrázta a fejét.

- Ezzel tisztában vagyok, ezért meg sem próbálom. De szeretném, ha tudnád, Tycho szerintem is ártatlan. Wintert azóta ismerem, hogy az eszemet tudom, és ő nagyon kedveli Tychót. Ha ő nem emlékszik olyasmire, ami kétértelmű volna Tycho cselekedeteit illetően, akkor el tudom képzelni, hogy nincs is olyan. Te is, én is tudjuk, hogy Tycho tárgyalása tisztességtelen lesz.

- Akkor segíts meggyőzni őket, hogy halasszák el!

- Megtenném, ha lehetne, de nem tudom. - Arcára mély ráncok ültek ki, miközben lehajtott fejjel halványzöld köntöse ráncait igazgatta. - Azért kértem a szünetet, hogy megmondjam neked, mi fog történni azután, hogy valaki úgy találja, most már elég udvariasak voltunk veled, meghallgattunk téged, de már rátérhetnénk a következő napirendi pontra. - Leia az ajkába harapott, és egy percig hallgatott. - Mon Mothma meg fogja neked köszönni, hogy eljöttél, de kijelenti, hogy Tychót katonai bíróság elé állítják. Az Ideiglenes Tanácsnak pedig nincs beleszólása abba, hogy a hadsereg miként kezeli a katonai kódszabályzat megszegésének esetét. Amíg meg nem születik a vád, és az ítéletet ki nem mondják, a Tanács nem tehet semmit, és azután is kétséges, hogy közbe tud-e lépni.

- De az ítéletet meg lehet fellebbezni... - Wedge elhallgatott, majd bólintott. - Beruss kancellár megjegyzése a Bíróságok hiányáról... ennek a vitának akarta elejét venni, ugye?

Leia bólintott.

- Lényegében igen. Még nem volt alkalmunk egy ilyen testületet létrehozni, sem a kötelességeit és a jogkörét körvonalazni. Például azt is el kell döntenünk, hogy a beadvány először az új Köztársaság bíróságához jusson-e el, vagy a vádlott szülőbolygójának bíróságához, esetleg a károsultéhoz? Egy kormányzatot nem könnyű dolog összehozni, az ilyesmi rengeteg fájdalommal jár. Mindkét oldalon lesznek veszteségeink.

- És Tycho egyik lesz közülük?

- Sajnos, valószínűleg igen. - Leia láthatóan magába roskadt. - Neked fogalmad sincs, mennyire törékeny most az új Köztársaság. Ysard a Krytos-vírusával sikeresen megosztotta az új Köztársaság humán és idegen lakosságát. Máris az a vád ért bennünket, hogy tudtunk a vírus létezéséről, és csak azért bátorítottuk az idegeneket szülőbolygójukra való visszatérésre, hogy terjesszük a kórt, és egész bolygókat irtsunk ki. Mások azt állítják, hogy nem tettünk meg mindent a kellő mennyiségű bacta beszerzésére. Ha Isard most visszavágna, vagy Zsinj hadúr úgy döntene, hogy lecsap ránk, nekünk végünk. A mostani áron szinte lehetetlen beszerezni a szükséges bactamennyiséget, a Thyferra ashern lázadói pedig szabotálják a termelést, készleteket halmoznak fel arra az időre, amikor még több pénzt kaphatnak érte.

Wedge-re pillantott.

- Még jó, hogy nincs pénzügyminisztériumunk, mert máris kijelenthetné, hogy csődbe mentünk.

Amikor Wedge észrevette, hogy nyitva a szája, gyorsan becsukta.

- Erre nem is gondoltam...

- Persze hogy nem. És a Tanács tagjain kívül más sem. A helyzet már olyan rossz, hogy fontolgatjuk a Hapesszel való kapcsolatunk felújítását... de ez még annyira titok, hogy nem is volna szabad beszélnem róla.

- Már el is felejtettem - bólintott Wedge.

Leia megengedett magának egy apró mosolyt.

- Őszintén szólva valami halvány reményünk van arra, hogy a legtöbb fertőzött számára elegendő bactát tudunk beszerezni. De nem jut belőle mindenkinek. Még ha a betegek 95 százalékát sikerül is meggyógyítanunk, az áldozatok száma milliókra rúg... idegenek milliói fognak elpusztulni. A kormány elleni elégedetlenség addig fog nőni, amíg a Szövetség széthullik. És ha ez megtörténik, egy olyan alak, mint Zsinj vagy Isard, vagy ki tudja, még ki áll lesben, csak idejön, és készen kapja a hatalmat.

Leia megvonta a vállát.

- Lehet, hogy mindennek mostanáig semmi köze nem volt Tychóhoz, most viszont lesz, mert Tycho ember, és a Lázadók meg egy hős ellen elkövetett borzalmas bűnökkel vádolják. Ha most nem folytatjuk le a tárgyalást, és nem hagyjuk, hogy az a maga útján haladjon, akkor megvádolhatnak bennünket, hogy favorizáljuk az embereket. Azt fogják mondani, hogy ha Tycho gotal vagy quarren volna, egy napon belül elítéltük és kivégeztük volna. Ez persze alaptalan, mindenesetre azt jelzi, hogy nem szabad kivételt tennünk vele.

- Tehát feláldozzátok Tychót, hogy egyben maradhasson a Szövetség?

- Sokkal jobban szeretném Ysanne Isardot a bíróság elé állítani a Krytos-vírus kifejlesztéséért és terjesztéséért, de ő elmenekült. Fogalmam sincs, hogyan, de elmenekült. Összeterelhetnénk ugyan néhány birodalmi bürokratát, hogy múltbeli bűneikért bíróság elé állítsuk őket, de akkor a többiek elbujdosnának, és a galaxis kormányzása lehetetlenné válna.

Wedge erre felkapta a fejét. Az ötlet, hogy az ellenség adminisztrátorait alkalmazzák az egyes területek irányítására, rossznak tűnt a számára, de azután eszébe jutott, hogy a Szövetséges Haderő is mindig szívesen látta a soraiban a másik oldal tisztjeit. A tapasztalatuk feledtette a bűneiket, különösen az ilyen kritikus helyzetekben.

- Igazad van, nem is olyan könnyű megalakítani egy kormányt.

- Mégis ezt kell tennünk.

Az érvelés logikája nyilvánvaló volt, Wedge mégis berzenkedett ellene.

- Talán mégis le kellene mondanom.

Leia a fejét rázta.

- Nem, nem kell. Nem fogsz visszavonulni, Wedge.

- Miért nem? A háborúnak vége. Több tucat üzemanyagtöltő állomást meg tudnék venni, kényelmesen élhetnék itt vagy a Korélián. - Tudta, hogy ezzel csak akadékoskodik, de úgy találta, ha enged, azzal lemond Tychóról. Azt pedig megfelelő indok nélkül nem teszem.

- Pontosan az a felelősségérzet vonatja vissza veled a lemondásodat, amely rákényszerített, hogy vele fenyegetőzz - mosolygott rá Leia. - Cracken emberei nemcsak Tycho tetteinek elemzésével foglalkoztak. Azt is kiderítették, hogy Zsinj emberei rajtaütöttek egy bactakonvojon, és ellopták az egész szállítmányt. A konvoj egyik hajóján egy ashern lázadó tartózkodott, aki elárulta nekünk, hol dokkolta be Zsinj a szállítmányt. Azzal a mennyiséggel nagyon sok életet meg tudnánk menteni, de a megszerzéséhez nagyon jó képességű emberekre van szükségünk. A Zsiványkommandó fogja elvégezni a feladatot.

Wedge bólintott.

- Visszavonulok, és milliók életét teszem kockára, vagy maradok, és végignézem egy barátom keresztrefeszítését. Nem sok választásom van.

- Nem bizony, barátom. És ez valóban nem könnyű választás.

- Ó, a választás könnyű, Leia. A következményeivel élni, az a nehéz. - Wedge megpróbálta lenyelni a torkában növekvő gombócot - Tudasd a Tanáccsal, hogy felülvizsgáltam a visszavonulással kapcsolatos döntésemet!

- Megmondom nekik, hogy fenntartod Celchu sorsa iránti aggodalmadat. - Leia ünnepélyesen bólintott. - Cracken tábornok szerint egy héten belül megkapod az eligazítást, és akkor indulhattok. Az Erő legyen veled!

- Azt inkább meghagynám Tychónak. - Egy pillanatra lehunyta a szemét. - Nem számít, milyen fogadtatásban részesít bennünket Zsinj, ami Tychóra vár, az milliószorta rosszabb.

NÉGY

A rabruha, amit Tychóra adtak, annyira hasonlított egy repülős kezeslábashoz, hogy Antilles egy pillanatig már azt hitte, a barátja kiszabadult. A fekete öltözék ujjai térdtől és könyöktől lefelé vörösek voltak - és rövidek, nehogy beleakadjanak a bilincsbe.

Wedge a látványra összerezzent. Nemsokára úgyis megint szabadon látlak, barátom.

Tycho felpillantott, és elmosolyodott. A Wedge-nél valamivel magasabb, de ugyanolyan karcsú Tycho jóképűnek számított, kék szeme világosabb volt, mint amilyennek Wedge valaha is el tudott képzelni egy emberi szemet. Tycho felemelt kézzel üdvözölte Wedge-et és Nawarát, mintha a kötelékei nem is zavarták volna a mozgásban. Türelmesen megvárta, amíg az őr kinyitotta a cella és a látogatószoba közötti acélüveg ajtót, majd lassan kicsoszogott.

Wedge egy lépést tett a barátja felé, de az őr egy stokhli kábítóval az útját állta.

- Tartsa távol magát a fogolytól, parancsnok!

Wedge érezte, hogy egy kéz megragadja a könyökét. Megfordult, és szembenézett a twi'lekkel, aki elkísérte a börtönbe.

- Parancsnok, nem érhetünk a fogolyhoz. Nem létesíthetünk velük fizikai kapcsolatot... ez biztonsági előírás.

- Rendben - felelte Wedge.

Nawara Ven rózsaszín szemét az őrre szegezte.

- Ön megtette a kötelességét, most kérem, hagyjon magunkra a kliensemmel és a droidommal!

A nagydarab őr összevonta a szemöldökét, és a stokhli kábítóval a bal tenyerébe csapott.

- Odakint várok. Ha bármi furcsát észlelek, rengeteg időt fog együtt tölteni ezzel az árulóval. - Megfordult, és kiment az átlátszó fal túloldalára.

Wedge leült a helyiség közepén álló négy szék egyikére.

- Hogy vagy? Ez az őr nem okozott problémát neked? Mert ha igen, teszek ellene.

Tycho leült vele szemben, és vállat vont.

- Voleyy nem rossz gyerek, de nem szereti, ha a szolgálata alatt különös dolgok történnek. A többiek rosszabbak, és ha nem magánzárkában volnék, a többiek már kinyírtak volna.

- Micsoda? - Tycho megjegyzése megdöbbentette Wedge-et. - Hogy érted ezt?

- Azt hittem, érthető, amit mondok. - Tycho megrázta a fejét, és a barátjára mosolygott. - Elfelejted, hogy árulással és gyilkossággal vádolnak. Vannak itt olyan őrök, akik alig várják, hogy kimutathassák az Új Köztársaság iránti lojalitásukat. Egyesek úgy vélik, megúsznák büntetés nélkül, ha megspórolnák a tárgyalás költségeit. Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire meglep téged, Wedge.

- Nem is az lepett meg, sokkal inkább a te reakciód. Én a helyedben dühöngenék.

- Ez azért van, mert te még nem jártad meg a Birodalom korrekciós intézményeit. - Tycho felsóhajtott, és Wedge látta, mennyire kimerült. - Bármennyire is dühöngenék, az nem juttatna ki innen, ráadásul csak bajba keverném magam.

- De nem dühít fel, hogy olyasmi miatt tartanak fogva, amit el sem követtél?

- De.

- Akkor miért nem mutatod ki? - tárta szét a karját Wedge. - Nem fojthatod magadba. Bele fogsz bolondulni.

Tycho mély lélegzetet vett, és lassan engedte ki a levegőt.

- Wedge, te mindig a barátom voltál, mindig mellém álltál, anélkül hogy kérdezgettél volna. De amin most átmegyek, az semmivel sem különbözik attól, amit a házi őrizet alatt el kellett viselnem. Igaz, nem repülhetek, nem száguldhatok Miraxszal a Borleias felé, hogy fedezzem Corrant, és nem sétálhatok kedvemre Coruscant utcáin, de ezen kívül semmi nem változott. Amióta a Birodalom elkapott engem itt, a Coruscanton, az ő foglyuk vagyok. Sohasem menekülhettem előlük, mert mindig utánam vetették magukat. Akkoriban dühöngtem, és dühös vagyok ma is, de a tiltakozással nem segítek a helyzetemen. Én csak akkor lehetek szabad, igazán szabad, amikor a Birodalom már nem létezik. Tudom, hogy ha az bekövetkezik, akad majd valaki, aki tisztáz engem, és kiszabadít innen.

- És ha nem?

Tycho elmosolyodott.

- Te kitaláltad, hogyan lehet elvenni a Coruscantot a Birodalomtól. Nem lehet nehéz megoldanod azt sem, hogy egy barátodat kividd a börtönből.

Nawara Ven megköszörülte a torkát.

- Ne tetézzük a vádpontokat egy összeesküvéssel!

Tycho bólintott.

- Ahogy gondolja, ügyvéd úr. Hogy áll a védelmem?

- Jól is, rosszul is. - Nawara leült az asztal végében, és egy kis, zöld-fehér R2-es gördült melléje. - A legjobb az volna, ha Füttyöst is felhasználhatnánk a védelemnél.

- De engem Corran Horn meggyilkolásával vádolnak. Füttyös Horn partnere. Hogyan segíthetné ő a védelmemet?

A droid valami válaszfélét csipogott.

Wedge elmosolyodott.

- Füttyös jól ismeri Corrant.

A twi'lek bólintott.

- Elég jól ahhoz, hogy megállapítsa, Corran tévedett az árulásoddal kapcsolatban. Ha pedig így van, akkor őt másvalaki ölte meg. Füttyös jelenléte hasznos volna a csapatban, mert különleges áramkörei és programjai segítségével megtalálhatjuk a joghézagokat, és hozzáférhetünk még a birodalmi aktákhoz is.

Tycho megmozdult a széken, s ettől bilincsei az asztal lábának ütődtek.

- Remélem, a rossz hírek nem fogják elhomályosítani a jókat.

Nawara agynyúlványai megrezdültek.

- Corran Horn jelentette Antilles parancsnoknak, hogy látott a Főhadiszálláson, amint Kirtan Loorral beszélgettél. Te azt állítottad, hogy - Nawara az adattáblájára pillantott - egy Lai Nootka nevű duros kapitánnyal beszélgettél.

Tycho bólintott.

- Úgy van. Ő repült a Star Delight nevű teherhajóval. A Z-59-es Fejvadászhoz szükséges alkatrészekre alkudtam vele.

- Nos, sem őt, sem a hajóját nem találja senki. A nyomozás viszont éppen elég bizonyítékot tárt fel arra vonatkozóan, hogy Kirtan Loor a nevezett időpontban a Coruscanton tartózkodott, és Corran felismerhette őt, te pedig attól való félelmedben, hogy téged is felismer, fedezted magad.

Wedge a szemöldökét ráncolta.

- Ha ebből a csapdából csak Nootka húzhat ki, akkor megtaláljuk őt.

Füttyös sipítozni kezdett.

A Zsiványok parancsnoka megdörzsölte égő szemét.

- Jól van, jól van, 247 azonosítatlan durostetemet találtak a Coruscanton, és jó esély van arra, hogy a birodalmiak elkapták, megölték és eltüntették, nehogy rábukkanjunk. Akkor megkeressük a hajót. A naplójában biztosan nyoma van a találkozónak.

Tycho Wedge-re mosolygott.

- Te idegesebb vagy, mint én.

- Igen, mert szerintem neked fogalmad sincs arról, hogy mi folyik itt. - Felállt és járkálni kezdett. - Hamarosan megkezdik a tárgyalásodat, és sietni fognak vele. Ezzel akarják demonstrálni, hogy az új Köztársaság az emberekkel szemben is ugyanolyan szigorú, mint az idegenekkel. Elárulom neked, hogyha Nawara nem jogvégzett személy volna, a legjobb idegen ügyvédet szereztem volna meg a számodra. A bírák kényszerítve érzik magukat, hogy fair módon járjanak el. Azt akarom, hogy látva nemhumán védődet, elgondolkozzanak azon, milyen fogadtatása lesz az ítéletüknek, ha bűnösnek találnak.

- Kapitány, kérhetsz magadnak nálam kompetensebb ügyvédet is!

Tycho megrázta a fejét.

- Nem, Nawara, én téged akarlak. Olvastam az aktádat és ismerlek. Sokkal nehezebb volna egy olyan ügyvéddel boldogulnom, aki az egészet csak presztízsért csinálja végig.

- Tychónak igaza van, rád van szükségünk. Az osztag Tycho mögött áll, és ha te képviseled őt, azzal jelezzük, hogy nem vagyunk közömbösek az ügye iránt. - Wedge elkomorult. - Látsz valami problémát a védelmével kapcsolatban?

A twi'lek egy percig tétovázott, majd megszólalt.

- Már sok klienst védtem, de még soha nem volt ilyen nagy a tét és ilyen erős az ellenfél. Emtri ismer minden szabályt, és ha őt magammal vihetem, kideríthetem a katonai és a polgári törvénykönyv közti eltéréseket. Tycho szempontjából viszont jobb volna olyasvalaki, aki droid nélkül tudja mindezt. Mivel én is megfertőződtem a vírussal, nem jöhetek szóba mint tanú... legalábbis én nem idézném be magam, de a vádnak lehetnek más elképzelései is. - Megnyomott egy gombot az adattábláján. - A vádat Halla Ettyk parancsnok képviseli. 34 éves alderaani ügyvédnő. Jó kis reputációja van, és éppen egy üggyel kapcsolatban gyűjtött adatokat, amikor a bolygó megsemmisült. Csatlakozott a Lázadókhoz, és Cracken kémelhárítási szervezetének tagja lett. Az elmúlt hét évben nyilván nem képviselt senkit, de ez nem jelenti azt, hogy kiesett volna a gyakorlatból. Kapitány, nem tudsz semmi olyan körülményről, személyes vendettáról vele vagy a családjával szemben, ami azt sugallná, hogy érdekei fűződnek az ügyhöz?

- Sajnálom, nem.

- És mi a helyzet a törvényszékkel? - Wedge megállt, karba fonta a kezét, és lepillantott a twi'lekre. - Az idézésben, amit tegnap kaptam kézhez, az áll, hogy Salm tábornok, Ackbar admirális és Crix Madine tábornokok lesznek a bírák. Salm sosem kedvelte Tychót. Nem tudjuk eltávolítani?

- Ha megpróbálnánk, az gyanússá tenné a dolgot. Ha nem lép vissza önként, az azt jelenti, hogy azt hiszi, nem fűződik érdeke az ügyhöz. Ha a tudomására hozzuk, hogy van, és nem sikerül eltávolítanunk, azzal beletesszük a bogarat a fülébe. A másik szempont, amit mérlegelni kellene, hogy Salm ott volt a Borleiasnál, és a saját szemével látta, amint Tycho fegyvertelen géppel repülve is megmentette többek életét, köztük az enyémet is. Latba fogja vetni a tapasztaltakat azzal szemben, ami a vádiratban áll.

Tycho bólintott.

- Salmmal kapcsolatban vállalom a veszélyt. És mi a véleményetek a másik kettőről?

A twi'lek vállat vont.

- Ackbar hozzájárult a másodtiszti kinevezésedhez, és a nyomozás során semlegesnek mutatkozott. Crix Madine az idő tájt jött át a Birodalmiakról, amikor te, kapitány. Tekintettel, hogy annak előtte titkos feladatokon dolgozott, elképzelhető, hogy személyesen is találkozott Jégszívvel, és tudja, miben sántikál. Ismeri a reputációdat, és lévén koréliai, mint Antilles, méltányolja a bátorságot és a vakmerőséget.

- Elfelejti, ügyvéd úr, hogy Corran Horn is koréliai volt!

- Nem, parancsnok, nem felejtettem el. Sőt számítok is rá, hogy ez motiválja Madine tábornokot, hogy megtalálja Corran valódi gyilkosát.

Wedge bólintott.

- Így állunk a védelemmel. Mi a helyzet a Tycho elleni hamis váddal?

- Az igazság a legjobb védelem. A bizonyítékaik közvetettek, és könnyen meglehet, hogy találunk valakit vagy valakiket, akik kétségbe vonják az állításaikat. - Nawara Ven az adattáblára fektette a kezét. - Ez a tárgyalás annyira a közvéleményt fogja tükrözni, amennyire a bírák véleményét. Az nem jó, ha az emberek bűnösnek tartják Celchu kapitányt, ugyanakkor a bíróság felmenti. Mindenki tudja, hogy a Birodalom mennyire megosztott volt. Kirtan Loor vagy a Lusyanka puszta említésére az embernek Ysanne Isard jut az eszébe. Be tudom mutatni, hogy Tycho kapitány cselekedetei mennyire különböznek Isard embereinek tetteitől. Azt is el tudom hitetni, hogy a bombázás a gonosz utolsó erőfeszítése volt. Ha el tudom hitetni a közvéleménnyel, hogy Celchu a birodalmi intrika áldozata, és a Lázadók hősét a Birodalom bosszúja pusztította el, akkor a tárgyalás későbbi szakaszában nagyobb mozgásterem lesz.

Nawara Ven érvelése okosnak tűnt Wedge szemében, de nem minden pontjával értett egyet. Olyan ellenféllel harcolni, amelyik visszalő, az egy dolog. Megküzdeni egy ítélőszékkel, az egy másik - ez már szinte politika, és Wedge tudta, a Tanácsülésen már veszített. Megnyerni a tömegek szívét egy olyan ember ügyében, aki máris bekerült a bűnözők panteonjába olyanok közé, mint Darth Vader, Xizor herceg, Ysanne Isard vagy maga a Császár - ez bizony nem lesz könnyű feladat.

Wedge bólintott az ügyvéd felé.

- Mi lesz, ha Tychót bűnösnek találják?

- Azt nehéz megmondani. Még nincs kialakult fellebbezési módszer. Hacsak a bírák meg nem másítják a véleményüket, akkor bizony karóba húzzák.

Tycho felvonta a szemöldökét.

- Ezt hogy érted?

- Kapitány, ez árulás és gyilkosság - mondta Nawara, és megrázta a fejét, amikor Füttyös felmordult. - Tekintettel a hangulatra és a bűnöd jellegére, ha veszítünk, neked a fejedet veszik.

ÖT

Amint Wedge belépett az eligazítóba, a Zsiványok lassan elszállingóztak Nawara Ven mellől és leültek. Némelyikük arckifejezéséből nem lehetett olvasni. Riv Shiel, a shistavani farkasnő most is áthatolhatatlan, zord ábrázatát vette fel. Gavin Darklighter, a Zsiványkommandó legfiatalabb pilótája eléggé vidámnak tetszett, de darabos mozgása és ajkának ideges rángása elárulta, hogy ugyanolyan nyomás nehezedik rá, mint a többiekre.

Wedge ellépett Aril Nunb mögött, és az asztalon álló holoprojektor elé állt.

- Méltányolom, hogy ilyen gyorsan összejöttetek. Reméltem, hogy legalább egy hét nyugalmunk lesz Coruscant meghódítása után...

- Úgysincs kedvünk ünnepelni, uram - vonta meg a vállát az első sorban a tűzhajú hadnagy, Pash Cracken.

- Igen. - Corran halála, Tycho letartóztatása elvette a Zsiványok kedvét attól, hogy élvezzék legnagyobb győzelmüket. Míg odakint, Coruscant-szerte mindenki a felszabadulást ünnepelte, a Zsiványok valósággal börtönbe zárva érezték magukat Tycho miatt. A gratulációk az egyik oldalon, a belső érzelmeik a másikon teljesen felőrölték az idegeiket. Hogy elfoglalják magukat, mindenki Tychóval kezdett foglalkozni, elhatározták, hogy bebizonyítják az ártatlanságát. Ez elvonta a figyelmüket, eloszlatta a siralomház-hangulatot, de nem sebtett elviselni másokat, akik Tycho bűnösségét nem tartották vita tárgyának.

- Tudnunk kell, emberek, hogy minden baj forrása a Birodalom. Az, amin végigmentünk, semmi ahhoz a szenvedéshez képest, amit odakint kell az emberek ezreinek elviselniük. - Wedge Nawarára és Shielre mutatott, majd Aril Nunbra. - Közülünk is hármat támadt meg a Krytos-vírus, de hála a gyors bactakezelésnek, ők felépültek. Mostan nagy szükség van bactára, és a készletek kiapadtak.

Erisi Dlarit, a thyferrai pilóta a mellére szorította a kezét.

- Én tudom, hogy a kartellek annyit termelnek, amennyire csak képesek... legalábbis a Xuchpra-csoport. Személyesen üzentem a nagyapámnak, és közöltem vele, milyen nagy szükség van bactára.

- Kösz, Erisi, most a legapróbb segítségre is nagy szükség van. - Wedge karba fonta a kezét. - Zsinj hadúr megtámadja a Thyferráról felszálló bactakonvojokat. Az áldozat, ha jól tudom, a Zaltin-csoport, nem a te családod, Erisi. Zsinj elrejtette a szállítmányt, de az ashem lázadók egy tagja...

- Terrorista! - kiáltott fel Erisi.

- ...történetesen Zaltin egyik hajóján tartózkodott. És sikerült küldenie egy üzenetet, melyben elárulja, hol van Zsinj raktára. - Wedge Aril felé intett, mire a sullustai megnyomta a holoprojektor gombját. Egy űrállomás képe jelent meg. Korong alakú volt, felette és alatta kisebb korongok, nyilván a szálláshelyek látszottak. Középen karcsú torony emelkedett ki belőle, azt a látszatot keltve, mintha egy dárda hatolt volna át rajtuk. A központi korongból három ék alakú plató, mint egy nem létező abroncshoz csatlakozó küllő nyúlt ki a világűrbe, ezek voltak a dokkoló, javító állások.

- Ez egy Empress-osztályú űrállomás a Yag'Dhul rendszerben. Standard fegyverzete van, tíz turbólézer telepe és hat lézerágyúja. Elfér benne továbbá három osztag TIE-vadászgép, noha a szokásos fegyverzete két tucat vadász. Itt tárolják a bactát, és mi el fogjuk venni tőlük.

Amint Wedge folytatta az eligazítást, apró, világtó ikonok jelentek meg az állomás körül. Mindegyik egy hajót jelképezett, ami a tervnek megfelelően bukkant fel a körzetben.

- Salm tábornok Védőszárnya két osztagot küld oda, hogy gyors rajtaütéssel kicsalogassák a vadászokat. A Gondnok és a Bajnok osztagok lesznek azok, őket már ismeritek a Borleiastól.

Hátul a gand felemelte háromujjú kezét.

- Ha Ooryl jól emlékszik rá, parancsnok, a Védőszárny Y-szárnyúakból áll. Ha velük provokáljuk a TIE-vadászokat, azzal veszélybe sodorjuk a Védőszárny pilótáit.

- Megértem az aggodalmadat Ooryl, és számolok is ezzel. Az Őrangyal-osztag, a Védőszárny harmadik alakulata B-szárnyúakkal lett megerősítve. Ez jócskán megnöveli a tűzerőt. Kicsalogatjuk a TIE-okat, majd B-szárnyúakkal lecsapunk rájuk. Az Y-szárnyúak tovább folytatják útjukat az állomás felé, és lézertűz alá veszik a védelmét. Fél tucat rohamsikló fog követni bennünket, végül az uszályok, amik elviszik a bactát. Ez egy gyors rajtaütés lesz.

- Harmatkönnyűnek látszik - vigyorgott Gavin.

- Meglehet. - Pash Cracken előrehajolt a székén. - Az Iron Fist feltételezhetően hol fog tartózkodni?

Wedge a fejét rázta.

- Erre vonatkozóan nincs adatom.

Zsinj zászlóshajója egyike volt azoknak a Szuper-osztályú Csillagrombolóknak, amiket a Kuat hajógyár épített a Birodalom összeomlását megelőzően. Ezeket a hajókat önálló bevetésekre tervezték, nem kötelékekbe szánták. 144 vadászt hordoztak, a legénységük közel negyedmillió ember volt, és legalább ezer üteggel, turbólézerrel és ionágyúval rendelkeztek. Jóllehet, a Lázadók egy ilyen hajót - az Executort - megsemmisítettek az Endornál, mindenki tudta, hogy ezt a szerencsének köszönhették, nem az ügyességüknek.

Ha az Iron Fist felbukkan a Yag'Dhul közelében, az akciónak lőttek. Ezt Wedge ugyanolyan jól tudta, mint bárki a szobában.

- Noha én is legalább annyira aggódom az Iron Fist felbukkanása miatt, mint ti, azt is tudom, hogy a bacta megéri a kockázatot. Tudomásom szerint a Hírszerzés felderítette az Iron Fist helyzetét, és az nem fog gondot okozni. Ha felbukkan, azonnal eltűnünk. És reménykedünk, hogy senki ne maradjon hátra.

Rhysati Ynr, a Nawara mellett ülő szőke nő feltartotta a kezét.

- Amikor megérkeznek a rohamsiklók, mi fedezzük őket, vagy leszállhatunk az állomáson?

- Pillanatnyilag a fedezés a cél. Ha a szituáció megváltozik, ti lesztek az elsők, akik megtudjátok - sóhajtott Wedge. - Tizenkét óra múlva indulunk, ezért most mindannyian biztonsági karanténba vonultok. Mindenki jelentse le a szálláshelyét, készítse össze a motyóját, azután irány a hangár! Egy részletesebb eligazítás után begyakoroljátok a manővert a szimulátorban, azután elindulunk. Kérdés?

Gavin nyugtalanul pillantott körbe, majd bólintott.

- Uram, Nawara nem foglalkozhatna inkább Celchu védelmével? Úgy értem, itt maradhatna, hogy felkészüljön.

Ez nekem is eszembe jutott.

- Észrevételed figyelemre méltó, Gavin, de tekintettel arra, amire készülünk, nem annyira fontos. Egy pilótánk Corran halála miatt így is kiesett, ezért mindenkire szükségünk van. A bacta megszerzése sokkal fontosabb az Új Köztársaságjövőjét illetően, mint Tycho tárgyalása.

- Ezenkívül nekem itt van Füttyös és Emtri, akik segítenek a munkámban. - Nawara előrehajolt, és megveregette Gavin vállát. - A dolog jogi része majd csak később jön. Nekem az a véleményem, hogyha megszerezzük a bactát, lecsitulnak a kedélyek, az emberek elgondolkoznak, és ezzel sok problémánk megoldódik.

- Az Erő legyen velünk- mosolyodott el Wedge. - Ha nincs kérdés, lássunk neki. Legkésőbb egy óra múlva mindenki legyen a hangárban!

Miközben a pilóták lassan elhagyták a helyiséget, Wedge elkapta egy fekete-fehér bundájú bothai nőstény pillantását.

- Sei'lar, volna egy perced a számomra?

- Igen, parancsnok.

Egyelte Asyrt, miközben az türelmesen várta, hogy a többiek távozzanak, azután feléje indult. Nem volta tartásában semmi kihívó, de violaszínű szeméből sugárzott a bothaiakra oly jellemző büszkeség. Fehér szőrpamacsok fedték a testét nyaktól hasig, és a homlokáról is lelógott egy tincs a bal szeme mellett, egészen a szája sarkáig. Ettől valóságos ragadozó külsőt nyert filigrán nőstény alkata. Megállt Wedge előtt, és vigyázba vágta magát.

- Pihenj, Sei'lar!

- Köszönöm, uram.

- Ne köszöngess, amíg nem tudod, mit akarok mondani. - Wedge észrevette, hogy Asyr gereznája nyugtalanul hullámzik. - Két dologról szeretnék beszélgetni. Az egyik Gavin.

Asyr meglepetten pillantott rá.

- Az a benyomásom, hogy nincs megtiltva a párkapcsolat kialakulása az osztagon belül. Nawara és Rhysati, Erisi és Corran...

- Nekem nem tűnt úgy, hogy Erisi és Corran között bármi is lett volna.

- De ahogyan fogadta a halálát...

- Közeli barátok voltak, amennyire én láttam. - Wedge a homlokát ráncolta. Mirax Terrik is összeroppant Corran halála okán. És ők megbeszélték első randevújukat a Coruscant elfoglalása utánra. Noha Corran sosem beszélt Wedge-nek az Erisihez vagy Miraxhoz fűződő érzelmeiről, Miraxhoz való vonzalma szemmel látható volt, s ebből Wedge arra következtetett, hogy Erisi nincs a képben.

- Lényegtelen, mi történt vagy nem történt Corran és Erisi vagy Rhysati és Nawara között, a ti esetetek más, mert Gavin még tizenhét éves sincs. Nagyon fiatal és még nem rendelkezik olyan tapasztalattal, amit te megszerezhettél a Bothai Katonai Akadémián. Gavin nem egy ostoba kölyök... sőt inkább túl intelligens, de a Tatuinon nevelkedett, és ezért idealista.

Asyr violaszeme résre szűkült.

- Tehát megparancsolja, hogy ne találkozzunk többé?

Wedge felnevetett.

- Nem, egyáltalán nem erről van szó. Még csak kétszer találkoztatok...

- Valakivel figyeltet minket?

- Nem, nem erről van szó. - Wedge széttárta a kezét. - Gavin annyira beléd van esve, hogy a rajongását sokszor nem tudja palástolni. Miközben édes kettesben meglehetősen körülményes, a társai előtt boldogan henceg azzal, hogy milyen kellemes perceket tölt el veled. Ez ártatlan és természetes dolog, ám annak a jele, hogy szerelmes beléd. Még nem zúgott teljesen beléd, de később meg fog sértődni, ha nem vagy folyton a közelében. Én nem akarom szomorúnak látni, ezért ha nem kedveled igazán, akkor szakíts vele, de minél előbb.

Asyr felemelte a fejét, és kihívóan pillantott Wedge-re.

- Miből gondolja, hogy csak játszom vele?

- A második dologból, amiről beszélni akarok veled, Sei’lar. Kíváncsi volnék, van-e még valamilyen célkitűzésed azon kívül, amin éppen dolgozol? - Wedge rezzenéstelenül állta Asyr szúrós pillantását. - A Bothai Katonai Akadémia egyik legjobbjaként végeztél, de formálisan sosem léptél a hadsereg kötelékébe. Az aktád meglehetősen hiányos, de el tudom képzelni, hogy azért jelentkeztél a Bothai Hadsereg Katonai Hírszerző Egységéhez, hogy a második Halálcsillag adatainak megszerzése közben meghalt kémek helyébe léphess. A tény, hogy éppen akkor kerültél a Coruscantra, amikor mi megkezdtük az akciónkat, azt sugallja, hogy a bothai kormánynak céljai vannak Coruscanton.

- Elfelejti, uram, hogy én is aktívan részt vettem a szervezésben és az akcióban is, hogy a Lázadók elfoglalhassák a bolygót!

- Sosem állítottam, hogy ostoba vagy, Sei'lar. Éppen ellenkezőleg, azt tartom, hogy nagyon intelligens vagy. Láttál egy lehetőséget, aminek sikerülnie kellett, ezért mindent megtettél, hogy sikerüljön is. - Wedge megengedett magának egy halvány mosolyt.

- Éppen emiatt akarok az osztagban maradni.

- A lényeg az, Sei'lar, hogy attól aki és ami vagy, a Zsiványok között a helyed. Szükségem van rád, mert szerintem értékes tagja vagy a Lázadóknak. Kissé szabados természetű vagy, de nem nehéz felfedezni, mit tartottak benned olyan ígéretesnek bothai mestereid. Ez azt jelenti, hogy előbb-utóbb döntésre kényszerülsz.

- Gavinnal kapcsolatban - hajtotta le a fejét Asyr.

- És a bolygód, a néped iránti lojalitás vonatkozásában is.

- És az osztagom iránt.

- Pontosan. - Wedge lassan bólintott. Még nem vagy kényszerhelyzetben, de azaz idő is eljön. Borsk Fey'lya szívesen látja a bothaiakat az osztagban, de egy idő után nyomást fog gyakorolni rád.

Asyr felemelte a fejét.

- Akarja, hogy most azonnal döntsek?

- Azt akarom, hogy akkor dönts, amikor eljön az ideje. Bízom benned, és a továbbiakban is bízni akarok. Ha úgy döntesz, hogy nem akarsz az osztag tagja lenni, elengedlek, és büszke leszek rá, hogy te is köztünk voltál.

Asyr felvonta a szemöldökét.

- Nem kell megtorlásra számítanom, ha elárulom az osztagot?

Wedge a fejét rázta.

- Ha úgy döntesz, hogy elárulsz minket, nem hiszem, hogy marad annyi időnk, hogy megbosszuljuk. Másrészt a Zsiványok hozzászoktak a halál gondolatához, ezért sose legyél túl biztos abban, hogy miként végződnek a dolgok!

- Majd észben tartom. - Asyr elmosolyodott, és Wedge ezt jó jelnek vette. - És, parancsnok, Gavint illetően nincsenek titkos terveim. Az ő mindenre rácsodálkozó életszemlélete felüdít és energiát ad. Sokáig éltem árnyékban, és most nagyon jólesik kilépni a fényre. Semmi olyat nem teszek, amivel megbánthatnám.

- Jól van. - Wedge az ajtó felé intett. - Menj, szedd össze a cuccodat, és találkozunk az eligazításon! Remélem, meglátod a tervünk hézagait, és sejtesz betömni őket, mielőtt Zsinj rájön, mi a Birodalom egyetlen célja: megsemmisíteni a Zsiványkommandót.

HAT

Corran Horn boldogan vette tudomásul, hogy megint a feje fölé borul egy csillagvadász pilótafülkéje. Az nem is számított, hogy nem tudja, miként került oda. Még arról sem volt tudomása, hogy éppen egy TIE Interceptorban ül. Amiatt sem aggódott, hogy még a helyet sem ismerte. Mindezek a tények a jelen szituációban jelentőségüket veszítették.

Az egyetlen dolog, ami számít, hogy megint repülhet, és tudta, ha jól repül, akkor újra megengedik neki. Arról fogalma sem volt, honnan tudta, hogy jó eredményével újabb repülőidőt nyerhet. A repülésre mindenesetre ugyanúgy szüksége van, mint a levegőre, az ételre és az alvásra. Repülési vágya eloltotta a benne égő tüzet, amit a sanda nehézkes irányítóberendezése és lomha reakcióideje miatt érzett.

- Nemezis Egyes, jelentést!

Egy percbe telt, mire Corran rájött, hogy a kom felszólítása neki szól. A szkenner képernyőjére pillantott. - Egyes kész.

- Egyes, két skubi közeledik tíz kilométernyire, 239 foknál. Ellenségesek. Szabad kezet kap a likvidálásukra.

- Vettem. Nemezis Egyes indul. - Corran a bal pedálra taposva a helyes irányba fordította a gépet. Körötte a csillagmező elfordult, majd megállapodott. Egyik konstellációt sem ismerte fel, de emiatt nem aggódott. A feladata az, hogy megsemmisítse az ellenséget, és ebből a szempontból teljesen mindegy, hol van.

Lélegzetvétele visszhangzott a zárt sisakban. A hang ritmikusan tért vissza. Idegességről árulkodott. Nem az áldozat gyors lihegését hallotta, inkább a ragadozó lassú lélegzetvételét. Már éppen elég TlE-csillagvadászt lőtt le ahhoz, hogy ezt csak két újabb trófeának tekintse.

A lelke legmélyén azonban tudta, hogy nem tud visszaemlékezni ezekre a győzelmekre, s ez az amnézia valamiképpen beárnyékolta egyébként kellemes közérzetét.

A hüvelykujjával megpöccintve egy kapcsolót megfelezte az elfogó vadász quadlézerét, és a kormánylapokkal enyhe emelkedőbe vitte a gépet. Egy hirtelen jobb fordulat a feje tetejére állította a gépet, ettől az emelkedés süllyedéssé változott, és máris ott volt előtte a két skubi. Ujja ráfeszült a ravaszra, és az elülső skubi zöld lézerfények közé ágyazva felrobbant.

A támadás szögének köszönhetően a robbanás repeszei megsorozták az egyik szárnyat, és a gömb alakú pilótafülke tetején koppantak. A másik oldalon ugyan elkerülték a szárnyat, de azt a robbanás ereje rázta meg. A szertehulló repeszdarabok kitérésre kényszerítették a másik skubit. A jobb fordulónak köszönhetően nem csapta el ugyan az űrben pörögve úszó társát, de pontosan Corran elé került.

Corran negyedelte a sebességet, hogy áldozatához igazítsa a tempót. A pilóta jobbra-balra himbálta a gépet, de nem tért ki oly mértékben, hogy Corran leszakadjon róla. Corran gonosz mosollyal az ajkán visszakapcsolt quadlézerre, a szálkeresztbe fogta az ellenfelét, és könnyed mozdulattal megnyomta a ravaszt.

A négy zöld lézerfény egy nanoszekundum alatt elérte a gépet, és leborotválta a pilótafülke tetejét. Corran látni vélte a pilóta fej nélküli, elszenesedett testét, de azután a gép felrobbant, és végül ez a látvány égett bele Corran emlékezetébe. Elégedettség áradt szét benne, de azután eszébe jutott, hogy az a két pilóta annyira tapasztalatlan volt, hogy nem is kellett harcolnia ellenük, s ez elvette a kedvét.

- Nemezis Egyes, két randa közeledik öt kilométerre, 132 foknál. Ellenséges gépek. Felkutatni, megsemmisíteni!

- Ahogy parancsolja.

Corran megemelte a gépet, megfordult, és teljes sebességre kapcsolt. Minél előbb a közelükbe akart érni, hogy megláthassa az ellenfeleit. A randák visszataszító hibrid gépek voltak, amiket különféle bontott alkatrészekből tákoltak össze. Különösen a csempészek és a kalózok kedvelték őket. Nem emlékezett, honnan tudja mindezt, de az felsejlett benne, hogy korábban már harcolt ilyenek ellen. A tény, hogy életben van, azt sugallta, hogy nem jelentenek komoly problémát.

Ez az elbizakodott gondolat valahol az agya mélyén született meg, s tudta, hogy nem alaptalanul. Tudta, hogy jó pilóta, de felsőbbrendűségérzése elhibázottnak bizonyult. Önteltsége nem abból fakadt, hogy tudta, a randák külsőre soha nem hasonlítanak azokra a gépekre, amelyekből összebarkácsolták őket. Rájött, hogy azt feltételezi, a randákban kalózok vagy csempészek ülnek: ebből fakadt az érzése, hogy felettük áll. Mivel nem volt alkalma ezt megvitatni az ellenféllel, tudta, ez a gondolat elhibázott volt.

Figyelmeztető kürthang bődült el a fülkében, s ebből tudta, hogy az egyik randának bekattant a torpedózárja, és már ki is lőtte az áldást. Corran elnapolta magában az ellenség kiértékeléséről szóló eszmefuttatást, átfordította a gépét a bal szárnyon, és ereszkedni kezdett. Hirtelen manővere visszavitte a gépét az előbbi nyomvonalra. A protontorpedó kétszer nagyobb sebességgel elzúgott mellette, majd nyújtott hurokba kezdett és visszafordult.

Egy proton torpedó repülési ideje harminc másodperc. Elszökni nem tudok előle, de kicselezhetem. Corran elmosolyodott. Vagy elbánhatok vele.

Visszahúzta a gyorsítókart, és rátaposott a bal fékszárny pedáljára. Ettől a sanda megfordult a tengely körül, és szembekerült a torpedóval. Az egyenesen a pilótafülke felé tartott. Kikapcsolta a tolóművet, és a szkennerre pillantott. Hétszázötven méter és közeledik.

Négyszáz méternél dupla tűzerőre kapcsolta a lézert, és ujját ráfeszítette a ravaszra. Páros lézertények szökkentek a torpedóig. Az egyik 250 méternél eltalálta. Nem robbantotta fel, de átolvasztotta és meggyújtotta az üzemanyagcellát. A bekövetkező robbanás letérítette a torpedót a pályájáról. Amikor a lövedék fedélzeti komputere úgy ítélte, elérkezett a becsapódás ideje, felrobbantotta a töltetet, csakhogy az elfogó vadász akkorra már 100 méterre a robbanás hatósugarán kívül volt.

Corran nyomban felgyorsított, hogy megkeresse a randákat. Az egyik egy X-TIE volt. Egy X-szárnyú testére rászerelték egy TIE-csillagvadász hatszögletű szárnyait. Corran borzalmasnak találta a látványt, és nem is vett volna róla tudomást, ha nem ez lövi rá a torpedót.

A másik gép egyszerűen csak nevetséges volt. Egy TIE gömb alakú pilótafülkéjére biggyesztették rá egy Y-szárnyú hajtóműveit. Ez azért ritka konstrukció, mert egyesíti magában a TIE pajzs nélküli védtelenségét az Y szárnyú lomha nehézkességével. Corran jól ismerte ezt a verziót, amit gyakran TYE-szárnyúnak, vagy egyszerűen DIE-vadásznak [lefordíthatatlan szójáték a TIE-vadászra. Die=”halj meg”. (a szerk.)] neveztek.

Corran úgy fordult, hogy elhúzhasson az X-TIE mellett, azután egy sor manőverrel lefelé elhúzott, így a TIE-szárnyú mögötte maradt. Az X-TIE elég sokáig a nyomában maradt, ezért a szkennerre pillantott. Az X-szárnyúakon két torpedóvető cső van elöl és négy lézer a szárnyvégek stabilizátorain - erről kapták a nevüket. Mivel ezek a szárnyak hiányoztak az X-TIE-ról, helyére proton torpedóvetőket szereltek, amiket Corran először lézerágyúnak nézett.

Rosszul felfegyverzettek és esetlenek. Corran nyújtott dugóhúzóba kezdett, s ettől megnőtt a távolság közte és a két randa között. Az X-TIE pilótája megemelte a gépe orrát, nyilván vissza akart kerülni a társa mellé, ahol nagyobb biztonságban érezhette magát. Corran figyelte a manővert, majd megfordult az elfogóval, és nyújtott ívben mögéje került. Nem tétovázott, nyomban belelőtt az Y-TIE feltárulkozó farába.

A pilóta nyilván nem vette észre Corran manőverét, mert továbbra is azon igyekezett, hogy felzárkózzon a TYE-szárnyú mellé. Corran látta, amint felemeli a fejét, hogy lássa, merre lehet az Interceptor. Mivel a sanda hátulról közeledett, nem vette észre. Corran azonban látta, hogy az R2-es feje megfordul.

Nem várta meg, amíg a droid jelent a pilótának, megnyomta a ravaszt, és lézerével az orrától a faráig végigszántotta a randát. Egy lövés levitte az R2-es virágcserép alakú fejét, egy másik pedig szilánkokra törte a pilótafülke duraplast burkát. A harmadik a proton torpedó üzemanyagcelláját hasította fel. A felrobbanó üzemanyag megpörgette a gépet, amely irányíthatatlanul elsodródott az űrbe.

Corran visszarántotta a botkormányt, és gépe célzóberendezésének szálkeresztjét a TIE-vadászra ültette. A randa kétségbeesetten ficánkolt, de Corran nem hagyta elszakadni. Lézere lemetszette az egyik szárnyat, de a randa tovább húzott alatta. Corran felkészült, hogy lassú hurokkal a nyomába eredjen, de akkor vörös lézerfények keresztezték az útját.

- Mi ez? Ki ez?

Gyorsan átfordította a sandát a jobb szárnyvégen, rátaposott a jobb oldali pedálra, és visszahúzta a gyorsítót. Ettől éles szögben lesodródott korábbi nyomvonaláról, de ő ennyivel nem elégedett meg. Megint kitört, ezúttal balra és felfelé, csak azután pillantott a szkennerre, hogy lássa, kilőtt rá.

Két hajót látott, mindkettő Y-szárnyú volt.

- Mi folyik itt?

- Nemezis Egyes, két ellenséges gép közeledik. Lesből támadtak. Megsemmisíteni.

Lesből énrám? Csak nem?

Corran folyamatos manőverezésbe fojtotta a dühét. Néhány cseles fordulóval és kitérővel elérte, hogy az X-szárnyúak leszakadtak róla, ő pedig a TIE-vadász közelébe került. Gondolkodás nélkül lőtt, egyenesen a csúf pilótafülke közepébe, azután felkapta a gépet, és már ott sem volt, amikor a korcs felrobbant.

Ketten egy ellen - ez nálam a hétköznapi esély. E gyors megjegyzés ellenére jól tudta, hogy ebben a csatában bizony máshogy mérik az esélyeket. A sanda sebessége és manőverezőképessége megközelíti az X-szárnyúakét, de nekik pajzsuk is van. Több lövést tudnak kivédeni, mint amennyit ő rájuk tud ereszteni, és éppen védekezőképességüknek köszönhetik, hogy a csatákból viszonylag épen kerülnek ki. És ami még fontosabb, ez a két X-szárnyú pilóta láthatóan összedolgozik. Szoros alakzatban repülnek, ami azt jelenti, hogy jól összeszoktak. Ezek szerint nem két ellenfele van, hanem egy meta-ellenfele.

Az X-szárnyúak nyílegyenesen feléje tartottak. Corran tudta, hogy a szemtől szembe történő belharc a legveszélyesebb, amit valaha is kitaláltak, s tekintettel ellenfelei számbeli fölényére, semmi kedve nem volt ilyesmibe keveredni. Visszavett a sebességéből, és óvatosan lejjebb ereszkedett azzal a céllal, hogy elhúzzon alattuk. Azok is módosították az irányukat, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy tüzeljenek rá, amint elhalad alattuk. Corran észrevette, és gyorsan felgyorsított, így el tudott szökni alattuk. Nyomban felfelé kezdett húzni.

Az egyik X-szárnyú megfordult, és egy hosszú hurokkal Corran nyomába eredt. A másik az ellenkező oldalról ugyanazt tette, csakhogy pillanatnyilag az ellenkező irányba húzott, mintegy távolodott tőle. Corran rájött, hogy a második pilóta hibázott, és igyekezett is kihasználni ezt a helyzetet. Gyorsan visszahúzta a gyorsítót, és előbb jobbra, majd balra kanyarodott.

Corran szinuszhullám-manővere visszavitte őt eredeti nyomvonalára, de az X-szárnyú most eléje és föléje került. Az X-szárnyú pilótája nem változtatott irányt, nyilván arra számított, hogy az Interceptor megpróbálja majd kikerülni. De nem tette, és a pilóta csak akkor döbbent rá a hibájára, amikor elzúgott mellette.

Corran felgyorsított, és a nyomába eredt. Az enyém vagy, haver, de csak azért, mert hibáztál. Egy vonalba került vele, és lőni kezdte. A gép szárnyain megpillantott egy kék címert, valószínűleg a Lázadók kék címere volt a tizenkét Y-szárnyúval. Noha felirat nem volt mellette, Corran tudta, kihez tartozik.

Zsiványkommandó!

Abban a pillanatban, hogy felismerte a címert, ujját elkapta a ravaszról. Nem tudta, miért nem tüzelt. A címer láttán félelem költözött beléje, pedig tudta, hogy nem fél a Zsiványkommandótól. Ez azonban más érzés volt. Valami kellemetlen, nagyon rossz érzés. Nem tudta kihámozni rejtélyes félelme lényegét.

Hirtelen valami felrobbant mögötte, és előrependerítette. Nekizuhant a botkormánynak, beütötte a létfenntartó készülékét, és egy pillanatra elakadt a lélegzete.

Virágillatot érzett, azután vakító fény töltötte meg a pilótafülkét. Várta a fájdalmat a mellében, az égető tüzet a tüdejében, de ezek az érzések késtek, így figyelmét másvalamire tudta összpontosítani.

Egy női hang szólt hozzá:

- Elhibázta, Nemezis Egyes. Gyenge teljesítmény volt. - A szavak dühösen, élesen csengtek, nyilvánvalóan fájdalmat akartak okozni neki. - Ha ez nem szimulált repülés lett volna, a maga atomjai most a világűrt szennyeznék, és a csőcselék magán röhögne. Szánalmas alak.

Corran egyik kezével a torkát szorongatta, a másikat igyekezett a mellére szorítani, de a létfenntartó készülék roncsai megakadályozták ebben. Ennek ellenére tudta, hogy valami hiányzik onnan, ami mindig itt szokott lapulni a mellén. Nem emlékezett rá, hogy mi is az, csak azt tudta, hogy biztonságérzetet adott.

De mert most nem volt ott, hatalmába kerítette a kétségbeesés.

- Azt hittem, maga értékes lesz a számomra, Nemezis Egyes. Éppen maga mondta ezt nekem, ugye?

Jóllehet nem emlékezett ilyen kijelentésére, helyeselt.

- Igen, én mondtam.

- Maga egy senki, amíg én azt nem mondom, hogy valaki. Most azonban azt mondom, hogy senki, és semmi más, mint egy csődtömeg! - Corran a fényben egy karcsú női alakot pillantott meg. Látványára jobban megborzongott, mint szavai hallatán. Tudta, hogy fél tőle, ugyanakkor a kedvében is akar járni. Ez utóbbi nagyon fontos a számára, mondhatni, a világon az egyetlen fontos dolog. - Kudarcot vallott, és engem is cserbenhagyott.

- Kérem - krákogta, de a nő semmi jelét nem adta annak, hogy hallja, amit mond.

- Lehet, hogy kap még egy lehetőséget. - Igen, igen.

- És ha akkor is hibázik...

Corran hevesen megrázta a fejét. - Nem fogok, nem fogok.

- Nem is, mert a következő hibája lesz az utolsó, Nemezis Egyes. - Az alak karba fonta a kezét. - Ha még egyszer csalódást okoz, kimondhatatlan kínokat fog kiállni, s csak nagy sokára hagyom meghalni.

HÉT

A hiperűrből való kiugrás után Wedge és a Zsiványok úgy érezték, ez is csak egy szimulátorgyakorlat. Ahogy számította, Wedge a csillagfényes űrben megpillantotta a lassan forgó állomást. Tőle jobbra, a rendszer sárga napja felé félúton ott ragyogott a Yag'Dhul. A bolygó szürke felhőtakarója folytán éppoly színtelen volt, mint lakói, a givinek.

Az egyhangúságot mindössze az a négy TIE-csillagvadász törte meg, amely lassan körözve járőrözött az állomás körül. Minokk, Wedge X-szárnyújának R5-öse abban a pillanatban visítozni kezdett, amint megpillantotta őket. Wedge a monitorra pillantott, és mosolyogva nézte, amint a TIE-ok támadó alakzatot vesznek fel.

A gyors cselekvés félgyőzelem. Bekapcsolta a komját.

- Egyes osztagfigyelem. Zsivány Tizenkettes, vezesse be a Védőszárnyat!

- Ahogy parancsolja - válaszolta Aril Nunb.

Eddig egyszer fordult elő, hogy azonos számú TIE-géppel kellett megütközniük. Most, hogy két tucat Y-szárnyúval és további hét X-szárnyúval vonult fel, ez arroganciának tűnhet, de Wedge tudta, pontosan az ellenkező hatást fogja elérni. A TIE-pilóták, noha ritkán merítenek tapasztalatot Lázadó ellenfeleik cselekedeteiből, kompetens harcosok, de csak arra képesek, hogy közelharcban lőjenek. Zsinj pilótái a múltban már bebizonyították képességeiket, s Wedge remélte, itt sem teljesítenek várakozáson alul.

Azzal, hogy a formációból mindössze egy osztagot rendelt a TIE-ok ellen, kettős célja volt. Először is - és ez a fontosabb -, a küldetésük jellege megköveteli, hogy az állomás vadászait kicsalogassák és szétszórják. Az X-és Z-szárnyúak majd elcsalják őket arra a helyre, ahol a B-szárnyúak várnak rájuk. A B-szárnyúak még a hiperűrben vannak, de már útra keltek, így teljes lesz a meglepetés, mire Zsinj hajói odaérnek.

A másik oka annak, hogy kiegyenlítse az erőket, az, hogy ha túl sok gép vesz részt a csatában, könnyen elszabadul a pokol. Márpedig a jó pilóta és a rossz pilóta között az a különbség, hogy az első mindig tisztában van a szituációval. Az a pilóta, aki egyszerre több gép pozícióját képes a fejében tartani, eredményesebb a csatában, mint az, aki vaktában lövöldöz. Wedge látta a statisztikákat, melyekből kiderült, hogy olyan csatákban, ahol a közelharcban sok gép vett részt, csökkent a hatékonyság. Ezért, ha kordában tartja a hajóit, a pilótái jobban át tudják tekinteni a terepet.

- Hármas, Négyes, tiétek a hátvéd. Kettes, én vezetek. Cél a második TIE!

- Ahogy parancsolod, Zsivány Vezér.

Rhysati Ynr és Erisi Dlarit azonnal merülni kezdett, és elindult a hátsó TIE-páros felé. Rhysati olyan szögből támadt, hogy a TIE-t távolodásra kényszerítse az állomástól, mégpedig a Lázadók hajói felé. Wedge látta, amint megmozdulnak, de láthatóan megelégedtek annyival, hogy eltávolodtak.

Wedge bekapcsolta a fegyverzetet, és kettős tűzsebességre állt. Felfújta a pajzsát, és célba vette az első TIE-t.

Zárt kötelékben közeledtek, a wingman kissé hátramaradt, a másik formáció ennek tükörképe volt. Wedge elmosolyodott. Ahogyan az meg van írva.

- Zsivány Kettes, megvan a cél?

- Megerősítve - hallatszott a komban Asyr hűvös, határozott hangja.

- Állj készen! Amikor jelzek, megtévesztem a célpontot. Közvetlenül azután protontorpedóval lőj rá!

- Ahogy parancsolod.

- Három, kettő, egy, most!

Wedge felkapta a gépet, és egy palástorsóba kezdett. Az ellenfél ugyanezt tette, mire keresztezte a wingmanje útját. Ettől amaz egy pillanatra elveszítette a tájékozódást, és elbizonytalanodott. Wedge egy pillantást vetett a monitorra, mely máris kijelezte a protontorpedó elindítását, majd megfordította a gépét, és elindult a másik TIE felé.

Mielőtt rálépett volna a pedálra, a két gép pontosan egymással szemberohant. A pedálmozdulattól az X-szárnyú mintegy tízfoknyit kitért, és kikerült a TIE útjából. A fordulat ismét egy vonalba hozta a csillagvadásszal. Mielőtt Zsinj pilótája észbe kapott volna, Wedge már lőtt is.

Az első két vörös sugár alatta röppent el, a másik kettő azonban telibe kapta a gömb alakú pilótafülkét. A TIE egyik lézere elhallgatott, és füstbe burkolózott. Wedge harmadik lövése áthatolt a fülke üvegén, és szétolvasztotta a műszereket. A TIE először oldalt dőlt, majd lassan pörögni kezdett, végül felrobbant.

Egy másodperccel később kék protontorpedó csapódott a második TIE bal szárnyába. A fekete szolárpanel vizes rongyként terült a fülkére. Maga a torpedó továbbhaladt, átdöfte a fülkét, és felrobbant. A hajtóművek leszakadtak róla, és önállóan folytatták útjukat, míg a gép roncsa lassan a bolygó felé sodródott.

- Szép lövés volt, Kettes.

- Kösz a beállítást, Vezér.

Wedge visszafordult, hogy felvegye eredeti pozícióját, amikor látta, hogy Erisi beleereszt egy torpedót az egyik TIE-ba. A távolban zöld lézerfények villogtak: az állomás is tüzelni kezdett. Ilyen távolból nem okoztak gondot, de távol tartották a vadászokat, így azok nem tudták szétszórni Zsinj TIE-gépeit. Zsinj hajói akadálytalanul rajzottak ki az állomásból, és vetették magukat a Lázadó vadászok után.

- Vezér, egy tucat Interceptort és nyolc csillagvadászt látok.

- Vettem, Tizenkettes. Ez lehet az összes gépük, hacsak nem rejtegetnek még valamit. A gépek visszatartásának nem sok értelme van, de Wedge tapasztalatból tudta, hogy az ellenfél észjárása sosem tapasztalható ki. Remélem, az állomástól való visszavonulásunk eléggé hiteles.

A Zsiványokat és az Y-szárnyúakat Aril Nunb vezette. Az üldöző sandák és skubik mindent elkövettek, hogy megtizedeljék az Y-szárnyúak sorait. Az elfogó vadászok utat engedtek a TIE-csillagvadászoknak, és egyre közelebb húzódtak az Y-szárnyúakhoz. Aril felfelé húzott a gépével, a többi Zsivány követte a példáját. Nyújtott hurkot írtak le, s így visszakerültek az Interceptorok közelébe, míg az Y-szárnyúak tovább menekültek üldözőik elől.

Mihelyt az X-szárnyúak és az elfogók kisebb csoportokra váltak szét, a B-szárnyúak is előkerültek a hiperűrből, és sebtében befurakodtak az állomásból özönlő sandák és skubik közé. Wedge mindig csodálattal szemlélte a kereszt alakú gépek manővereit, melynek során a szárnyak és a hajtóművek folyton változtatták a helyüket, ugyanakkor a pilótafülke stabilan a helyén tudott maradni. Pár percet eltöltött egy B-szárnyúban, így tudta, mekkora tűzereje van, de a manőverei mindig azt az érzést keltették benne, hogy vezeti a gépet, nem repül vele.

A B-szárnyúak lecsaptak az Interceptorokra. Egy részük lézerágyúval lőtt, mások megelégedtek azzal, hogy ionágyúval harcképtelenné tegyék a TIE-okat. Kék ionfelhő vette körbe az elfogókat, hajótestük villámhálóba burkolózott. Másokat lézer tépett darabokra, vagy égetett lyukat beléjük.

A B-szárnyúak rajtaütése szétszórta a vadászokat, de az X-szárnyúak nem indultak az üldözésükre. A Zsiványok áthatoltak a szétszórt TIE-formáción, elhúztak a B-szárnyúak mellett, és miután az Egyes Egység ismét felállt, elindultak a skubik felé.

Az első találkozás szemtől szembe történt. Statikus sziszegés hallatszott, amint a TIE-lézerek megperzselték a pajzsokat. A zöld hullámok egymás után csapódtak a gépére, de Wedge nem sokat törődött velük. Inkább a monitorra koncentrált, és a gépével kissé jobbra húzott, hogy az egyik TIE-vadászt a célkeresztbe vehesse. Végül megnyomta a ravaszt, és vörös fénybe öltöztette a skubi pilótafülkéjét.

Fülsiketítő robbanás rázta meg a hajót. Wedge gyorsan jobbra húzott, és felkapta a gépet, hogy elkerülje a terjedő tűzgömböt. Tovább folytatta az ívet, majd fejtetőn állva ereszkedésbe fogott, majd balra fordulva az állomás és a vadászok raja közé került. Jobbra kipillantva látta, hogy Asyr még vele van, és örömében szalutált feléje.

- Örülök, hogy velem maradtál.

- Ez a dolgom.

Innen, a csata perifériájáról szemlélve több dolog is magára vonta Wedge figyelmét. A Zsiványok lecsaptak Zsinj hajóira, de azok ahelyett, hogy szétszóródtak volna, újra felvették a megfelelő alakzatot. Pajzs nélkül a TIE-gépek nem jelentenek ellenfelet az X-szárnyúak számára, de így, egy csoportban sokkal veszélyesebbek, mint egymagukban. Akárki is az osztag parancsnoka, kemény fickó lehet, ha így együtt tudja tartani az embereit.

- Zsiványok, Kettes és Hármas Egység, hagyjátok a skubikat, csatlakozzatok az Y-szárnyúakhoz! Egyes Egység, mi szemmel tartjuk a skubikat. - Wedge megnyomott két gombot a konzolján. - Minokk, keress egy használható frekvenciát a skubik kommunikációs rendszerében!

A droid hosszan tutulva nyugtázta a parancsot.

Mialatt a kért információt várta, elnézte a B-szárnyúakat, amint alakzatba rendeződnek, és elindulnak az állomás felé. Wedge monitorja hét üzemképtelen Interceptort jelzett a környező űrben. Ez a szám elégedettséggel töltötte el annak ellenére, hogy lesből támadtak, ugyanis sokkal könnyebb kilőni egy gépet, mint csak az elektromos rendszerét tenni tönkre. Miközben megnyugvással fogadta, hogy a pilótákat nem ölték meg, csak a gépeiket hatástalanították, jól tudta, hogy mindez gyakorlati, nem emberbaráti okokból történt így.

A pilótákat kihallgatva olyan információkhoz juthatunk, amelyek gyarapítják Zsinjjel kapcsolatos ismereteinket. Szinte biztos, hogy némelyikük vagy akár mindegyikük szolgált az Iron Fist fedélzetén, és tud valami létfontosságút a hajóról. Az a hajó Zsinj erődje, az adataiból képet alkothatunk arról, hogy milyen erős.

A Lázadók vadászai az Y-szárnyúak vezetésével az Empress-osztályú űrállomás közelében gyülekeztek. Bár az Y-szárnyúak ormótlan hajók voltak, nem jelentettek könnyű célpontot. Az állomás folyamatosan lőtte ugyan a betolakodókat, de azok fegyverzete háromszoros túlerőt képviselt. Mindamellett a vadászoknak lehetőségük nyílt arra is, hogy a lézerágyúk hatókörén kívül húzódva tűzárnyékban maradjanak. A többi géptől kapott célzókoordináták segítségével pedig olyan célpontokra is tudnak tüzelni, amiket nem is láttak.

A támadók gépei úgy forgolódtak, keringtek, röpködtek az állomás körül, mint éjszakai lepkék a lámpás körül. Ha rálőttek valamelyik vadászra, az elhúzott a közelből, s miután újra feltöltötte a telepeit, visszatért az alakzatba. Az állomás védelméért indított csata már az első pillanatban elveszett, de fennállt a veszélye annak, hogy Zsinj parancsára az emberei az ésszerűség határain túl is védekezni fognak.

Minokk pityegett egy sort, és Wedge látta, hogy a monitoron megjelenik a kommunikációs frekvencia. Beütötte a kódot a komjába, és kézbe vette a mikrofont.

- Csillagvadászok, itt Wedge Antilles, az új Köztársaság Fegyveres Erőinek parancsnoka. Ha beszüntetitek a tüzelést, nem tekintünk harcoló alakulatnak benneteket. Ugyanez a javaslatunk az állomás személyzete számára.

- Vettük, Antilles - hallatszott azon nyomban egy hang, amit a birodalmi hullámhosszra jellemző torzulás kísért. - Az egységem letette a fegyvert. Üzenetét továbbítom az állomás parancsnokának, Valsil Torrnak.

- Tegye azt, csillagharcos. - Wedge ellenőrizte a monitoron, nincs-e ellenséges szándékú hajó a közelben, s közben várta az üzeneteket.

- Parancsnok, Torr üzeni, hogy letette a fegyvert. Az állomás az önöké. De vigyázzanak vele, ő egy rafinált, vén twi'lek!

Wedge elmosolyodott. Noha a kommunikációs csatorna eltorzította az emberi hangot, az emberséget nem tudta elrejteni. Meglepődhetett volna azon, hogy egy fickó, aki az imént még rájuk lőtt, ilyen hirtelen hajlandó hasznos tanácsot adni nekik, de régen megtanulta már, hogy a harcosoknak mindkét oldalon megvannak a maguk kis konfliktusai.

- Vettem a tanácsot. És köszönöm.

- Még valami, Antilles.

- Igen?

- Ha megadjuk magunkat, kivisz minket innen?

- Nem akarnak itt lenni, amikor az Iron Fist megérkezik?

- Nem túlságosan.

Ez nem lep meg. A TIE-vadászok nem rendelkeznek hiperhajtással úgy, mint a Lázadók vadászgépei. Azok csataterek és az Iron Fisthez hasonló hajók dokkjai között közlekednek. Valójában csapdában vannak mindaddig, amíg Wedge el nem szállíttatja őket innen. Zsinj köztudottan indulatos egyéniség, és ha hátrahagyja őket, az annyi, mintha legyilkolná valamennyit. Wedge pedig ehhez nem járul hozzá azzal sem, hogy mindez a tudtával történik.

- Csillagharcos, a megadás annyit jelent, hogy elveszíti a hajóját.

- Ez baj, parancsnok. Mi mindannyian zsoldosok vagyunk. Ha elveszítjük a hajónkat, éhen halunk. - A TIE-pilóta egy ideig hallgatott, majd folytatta. - Persze, minek egyen az ember, ha nem repülhet.

- Értem, csillagharcos. - Wedge elgondolkodott. - Van egy ötletem. Ha vállalják, hogy elkísérik a teherhajókat, akkor lehetőségük nyílik arra, hogy szabadon távozzanak innen.

- Teherhajókat?

- Amelyek a bactáért jönnek.

- Bacta. Tehát azt őriztünk.

- És őrizhetik egészen a Coruscantig. Csak adják a szavukat, hogy a jövőben nem harcolnak az Új Köztársaság ellen, és máris megegyeztünk!

- Úgy legyen, Antilles.

Szinte azon nyomban vagy másfél tucat vontatóhajó és uszály rajzott ki a hiperűrből, és indult az állomás felé. Legtöbbjük ormótlan, szögletes, jobb napokat is látott lélekvesztő volt, de akadt közöttük elegánsabb példány is, aminek a tervezésénél az űrutazás romantikáját is figyelembe vették. Az egyik, egy átalakított Baudo-osztályú jacht, a koréliai tengeri sellő, amiről a nevét is kapta - fémből készült másolataként szelte át az űrt.

- Csillagharcos, az a Baudo-osztályú jacht ott a Pulsar Skate. A kapitánya ezen a hullámhosszon fog kapcsolatba lépni magával.

- Vettem.

Wedge megnyitotta a Skate csatornáját.

- Skate, itt Zsivány Vezér.

- Itt Mirax, Wedge. Negyedik vagyok a sorban. Mit tehetek érted?

- Van itt négy skubi. Most léptek ki Zsinj szolgálatából. El kéne vinni őket innen. Megtennéd?

- Hát persze. Nem először lopok neked hajókat.

De nem ám, az első Corran volt.

- Kösz, Mirax. Minokk közli veled a frekvenciát, a többit rád bízom.

- Legalább csinálok valamit, amíg várok.

- Vettem. - Wedge a kronografikus kijelzőre pillantott a monitor sarkában. - Ha hazatértünk, majd leülünk beszélgetni, rendben?

Mirax hangjából fáradtság érződött.

- De előbb kirakom a cuccot. Azután alszom egyet. Addig semmire sem vagyok hajlandó. Majd hívlak, ha ismét működőképes leszek.

- Ígérd meg!

- Megígérem.

- És tartsd is be, mert különben felhívom az apádat, és elmondom neki, hogy legádázabb ellensége fiának a halála miatt búslakodsz.

- Ó, Wedge, nem lehetsz ilyen kegyetlen. - Halk statikus zörej kíséretében érkezett Mirax megjegyzése. - Semmi okom arra, hogy ne gyászoljam Corrant.

- Ez így van, de nem vagy ezzel egyedül. Ezt a terhet mindannyian viseljük, értve vagyok?

- Vettem. - A rezignált válaszból azért érződött némi megkönnyebbülés. - Viszlát a Coruscanton.

- Számítok rád.

Wedge az állomásra és a körülötte cirkáló egységekre pillantott. És csodák csodája, úgy látszik, ezúttal mindenki hazatérhet.

NYOLC

Corran azt hitte, ha még egyszer beleülhet egy vadászgép pilótafülkéjébe, attól boldog lesz. De nem lett az. Nem talált semmi rendellenességet, és a járőrszolgálat ellen sem volt kifogása. Csinált már ilyet éppen eleget, úgyhogy unalmas feladatra számíthatott. De mégsem ez okozta a problémát. A puszta tény, hogy repülhet, elég, hogy elűzze az unalmát.

Mégis, arra kellett rájönnie, hogy boldogtalan. Valami rágja belülről. Valami nem stimmel, és ezt nem tudta megemészteni. Egyre nőtt benne az aggodalom, de nem azzal volt összefüggésben, amit most csinál. Mintha most nem járőrszolgálatot látna el, hanem valami titkos küldetésben venne részt, amiről semmit nem tud.

- Nemezis Egyes, jelentést kérek!

- Egyes rendben, repülésirányítás.

A komból hallatszó hangból nem érződött csalódás vagy sürgetés, Corran mégsem tudta elkerülni, hogy ne remegjen tőle. Természetes módon idegenkedett attól, hogy manipulálják, mégis folyton kezeket látott maga körül, akik irányították, megmutatták, merre haladjon, de hogy mi okból, arról fogalma sem volt. Meglepetten tapasztalta, hogy egyre kevésbé neheztel a programja miatt - bármi is az -, ahogyan a manipuláció sem zavarja már annyira.

Értelmes ember vagyok. Nem ódzkodom a bonyolult feladatoktól. Gondolkodás nélkül megteszem, amivel megbíznak. Vagy nem?... A gondolatmenete ezzel zsákutcába is jutott, mert emlékezetéből nem tudta előásni az érveléshez szükséges motívumokat. Tudta, hogy számos veszélyes akcióban vett részt, de konkrétan egyiket sem tudta felidézni. Ebbéli tétovasága nem aggasztotta különösképpen, az egészre úgy emlékezett, mint egy komputer segítségével készített holofelvételre.

- Nemezis Egyes, 270 fok felől vendégeink érkeznek. Most tíz kilométerre vannak. Ellenségesek. Szabad kezet kap a likvidálásukhoz.

- Ahogy parancsolja. - Corran lekérte a közeledő gépek adatait, amelyek azonnal meg is jelentek a monitorján. Két TIE. A két vadász nem keltett benne félelmet, végtelen közönnyel szemlélte őket, legfeljebb néhány kósza ötlet futott át az agyán.

Két TIE-vadász közel sem annyira halálos, mint egy Tycho. A fonetikai kapcsolat teljesen logikusnak tűnt a számára: a puszta hangzás jól szemlélteti a kapcsolatot. A tény, hogy Tycho Celchu, a birodalmi ügynök is TIE-géppel repült, erőt adott neki. Tycho elárulta a Zsiványokat, és Corran elhatározta, hogy végignézi, amint megfizet ezért. Ha most nem itt volnék, minden bizonnyal Tychóra vigyáznék.

Mielőtt eszébe ötlött volna a kérdés, hogy hol is van valójában, megint megszólalt a repülésirányító hangja.

- Újabb információk a közeledő hajókról. Adás indul.

A képernyőn látott TIE-csillagvadász képe X-szárnyúéra változott. A hozzá kapcsolódó adatsor arról informálta, hogy a gépet egy bizonyos Celchu T. kapitány vezeti. Egyből felszökött az adrenalinszintje. El sem hitte, hogy ekkora szerencséje van. Hihetetlennek tartotta, hogy a véletlen az útjába sodorta Celchut, és hogy megbosszulhatja a Zsiványokat. Ezt nem hagyom ki.

Corran megfordult az Interceptorral, és ereszkedésbe fogott. Az X-szárnyúak utána iramodtak, és igyekeztek a hasa alá kerülni. Corran megint fordult, majd egy hurokkal laposan jobbra, felfelé húzott. Maga alatt hagyta az Y-szárnyúakat, amik nem vesztegették tűzerejüket a bizonytalan célpontra. A hurkot spirállá tágította, mert úgy jobban kihasználhatta a skubi manőverezőképességét, azután megpróbálta a legnagyobb sebességet kihozni a gépéből.

A feje felett felvillanó fény arra figyelmeztette, hogy ellenfele rákattintotta a célzárat. Egy gyors fordulóval, kitérővel és ereszkedéssel sikerült feltörnie a zárat, és egyben Tycho gépének nyomvonalába kerülnie. Corran kissé jobbra oldalazott, majd elindult Tycho felé. Kettős tűzerőre kapcsolta a quadlézert, gondolván, Tycho megsemmisítéséhez nagyobb tűz szükséges. Hagyta, hogy Tycho kitérjen, majd utána fordult és lőtt. Energianyalábjai sorra lepattantak Tycho pajzsáról, amint az Interceptor megsorozta.

Semmi reakció. Ez nem lehet Tycho. Corran átfordult a jobb oldali stabilizátorán, hurokba kezdett, majd tovább fordulva bal felé kimozdult. Egy újabb forduló lefelé vitte. A monitorra pillantva látta, hogy az X-szárnyúak már az első manővernél leszakadtak róla.

Corran összerezzent. Úgy repülnek, mintha TIE-csillagvadászban ülnének, nem X-szárnyúban. És az első gépben nem Tycho ül. A célzókomputert a második gépre állította, és a legördülő adatokból megtudta, hogy abban az X-szárnyúban Kirtan Loor ül. Hirtelen az a gondolata támadt, hogy azonnal szétlövi, de a józan eszét azért nem vesztette el. Sőt, inkább Loor iránti pillanatnyi érzelmei eszébe juttatták, hogy Loor és Tycho a Coruscanton összejátszottak.

Erről eszébe jutott, hogy Kirtan Loor egyáltalán nem tud űrhajót vezetni, nemhogy vadászgépet.

Loor nem lehet abban a hajóban. Annak a valószínűsége, hogy Loor és Tycho együtt kerüljön elém, a lehetetlennel egyenlő. Ahelyett tehát, hogy örülne a véletlennek, nyilvánvalóvá vált előtte, hogy manipulálják. A TIE-gép és Tycho közötti kapcsolat már akkor bevésődött az agyába, amikor Tycho felbukkant a Zsiványok között. Ha akkor úgy hitte, ez a kapcsolata pusztán a logika szüleménye, most, hogy manipulálják vele, teljes bizonyosságot nyert.

Tycho az ellenségem, tehát őt helyezték az egyik gépbe. Azután ellenségeim listájáról kiválasztottak egy másik személyt, és beleültették a másikba. Egyre gyűlt a harag Corranban, és egyre inkább romba döntötte a gátat, ami megakadályozta, hogy gondolatai a pilótafülkén kívül kalandozzanak. Hogy személyes ellenségei közül használtak fel valakit e szituációban, két dolgot sugallt neki. Először is, szimulátorban vagyok, másodszor, valaki nagyon is jól ismer, és tudja, kik az ellenségeim. Ellenségeimmel állítottak szembe, és ez jó dolog. Ez gesztusra vall, de hadd kérdezzem meg, én vajon ilyen elégtételt érdemlek, hogy Interceptorral repülhetek X-szárnyúak ellen?

A gyomra összeszorult, mintha izzó kőtömb rejtőzne a hasában, amely robbanással fenyeget. Birodalmi hajóban repülök Lázadók ellen. Ezt nem akarom. Corran tudta, hogy csak az ellenségei - a birodalom megmaradt pribékjei - akarhatják, hogy Lázadók ellen harcoljon, de közülük csak néhány venné a fáradságot, hogy ezzel manipulálja is. Néhányuk börtönbe zárná, a többiek egyszerűen csak megölnék.

Kivéve egyvalakit.

Ysanne Isard.

A gondolat revelációként hatott, és gondolatai nyomban értelmet nyertek. Isardtól mindenki retteg, és tudja róla, hogy meg tudja tömi a Lázadókat, ha kell, a saját családjuk, barátaik ellen tudja fordítani őket. Ez sikerült neki Tycho Celchu esetében, és nemcsak Tycho volt az egyetlen, aki kikerült a Lusankyáról. Isard ügynökei alaposan felforgatták a Lázadók terveit. És miután elvégezték a feladatukat, Jégszív többé nem törődött velük.

A Corran agyára telepedett köd eloszlott. Már emlékezett rá, hogy elfogása után találkozott Isarddal. Akkor mondta neki, hogy a Birodalom Lázadók elleni fegyverévé fogja átalakítani. Ez a szimulátorgyakorlat - és az előző is - arra való, hogy szokja a Lázadók szimbólumai elleni harcot. A további gyakorlatok majd bizonyára még jobban megtörik az ellenállását, miáltal egyre hatékonyabb ügynökké válik, mígnem olyanok ellen fordítják, akiket ismert, szeretett és tisztelt.

A Coruscanton most pusztító járvánnyal egyenértékű biológiai fegyver válik belőlem.

Corran megrázta a fejét, azután elengedte a botkormányt, és levette a sisakját. A koponyájára illesztett elektródákat valósággal letépte magáról, némi haj is tapadt rájuk, de nem törődött ezzel. Az elektródák a komputerbe továbbítják az agyhullámaimat. A komputer összehasonlítja az adatokat a kihallgatásom alkalmával elmondottakkal, és kielemzi belőle, hogy mit gondolok, és hogy rájöttem a manipulációra. Nagyszerű.

Letépte magáról a légzőmaszkot, és hagyta, hogy a mellére hulljon.

- Itt Nemezis Egyes. A játéknak vége. Nem árulom el a barátaimat.

Az előtte feszülő képernyőről eltűnt a csillagmező. A helyén Ysanne Isard torzója jelent meg. Kancsal szemei, a vörösben égő bal és a kéken ragyogó jobb szeme csak egyértelműbbé tette az arcáról tükröződő gonoszságot. Egyébiránt kellemes vonású arca szépnek is tűnhetett volna, de átható tekintetétől Corran több mint csúfnak látta. Hosszú, fekete haját lófarokba kötve hordta, homlokán világított a fehér hajpánt, és csak ez a kislányos mesterkéltség enyhített valamelyest az ábrázatán.

- Maga abban a hitben él, Corran Horn, hogy ez az aprócska győzelem eltérít eredeti elképzelésemtől. Hát nem fog. - Kék szeme fölött felvonta a szemöldökét. - Maga dolgozott a koréliai biztonságiaknál, így tudja, hogy némely kihallgatási módszer milyen eredményes tud lenni. Amit eddig átélt, az csupán teszt volt.

- De átmentem.

- A maga szemszögéből ez igaz lehet. - A szeme élesen villant. – Az én értékelésem szerint azonban átértékelte magát. Magára több időt kell szentelnem, mint a többiekre, de itt, a Lusankyán időből rengeteg van.

- Legalább bőségesen van időm megtervezni a szökésemet - vont vállat Corran.

- Kétlem - mondta Isard sóhajtva, mintha valami sértőt készülne mondani. - Ha gyorsan haladunk a tréninggel, egészen jól fogja érezni itt magát. Ha problémát okoz, megfontolom, mennyit ér nekünk a személye. És ez sajnos azt jelenti, hogy egy sor olyan dolgot kell végigszenvednie, amire magam sem szívesen adok utasítást. Remélem, érdekesen telnek majd a napjai, mert a technikusaim hajlamosak a kegyetlenkedésre, ha unatkoznak.

- Tőlem semmit nem fognak megtudni.

Isard a homlokát ráncolta.

- Ne kérkedjen, Horn! A négyes szintű narkózissal kezdjük, onnan haladunk lefelé, ameddig szükséges. Mindent el fog mondani, amire kíváncsiak vagyunk.

Az émelygő félelem kőkeményre szilárdult Corran gyomrában. A négyes szintű vallatásnál még azt is el fogja mondani, amit az anyja elfelejtett, amikor a méhében hordta. Nem lesznek titkaim. Ezernyi emlék futott át az agyán, amint sebtében igyekezett szétválogatni az értékes és értéktelen információkat.

Ez a művelet, bár fájdalmas volt, mosolyt csalt az arcára. Gil Bastra, aki egy sor hamis személyazonosságot kreált a számára, volt annyira alapos, hogy az új identitásokat bevezette a külvilág adatbankjaiba is. Loortól mindent megtudhattak CorSeces napjaimról. Hála Gilnek, vajmi kevés használható információval szolgálhatok Isardnak. Addig az időpontig, amíg nem csatlakoztam a Zsiványokhoz, semmit nem tudnak rólam. A Lázadókról pedig én magam sem tudok annyit, hogy árthatnék nekik.

- Látom, mosolyog, Horn. Most elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy a képembe vigyorogjon, de a dolgok meg fognak változni. - Isard is elmosolyodott, és Corran ezt félelmetesnek találta. - Mire végzünk magával, ez a mosoly csak emlékkép marad, mégpedig a legfájdalmasabb fajtából való.

KILENC

Wedge hangosan felnevetett, s azzal áltatta magát, hogy azért, mert idegesnek érzi magát, nem pedig azért, mert valóban az is. Ő, két Halálcsillag elpusztítója, a Coruscant tiszteletre méltó felszabadítója, a legrettegettebb repülőosztag hős parancsnoka itt áll Wessiri ajtaja előtt, és ideges. Ereiben a pletykák szerint olyan jeges víz áramlik, amilyen a sarki jégsapkák alatt sem, most mégis a torkát köszörülve tétovázik, hogy megnyomja-e a berregőt.

Az osztag főhadiszállásáról idefelé jövet azon győzködte magát, hogy nem fogja randevúra hívni. Az elmúlt egy órát Erisi Dlarittel töltötte, aki Zsinj bactaraktárának lerohanása után a vratix terrorista holléte felől érdeklődött. Újra és újra el kellett neki mondania, hogy semmit nem tud a thyferrai lakosokról, de megígérte neki, hogy kérdést továbbítja Cracken tábornoknak. Ennél többet valóban nem tehet érte, de Erisi ennyivel mégsem akarta beérni.

A vita igen fárasztó volt. Voltak pillanatok, amikor arra gondolt, egyszerűen kitessékeli az irodájából. Mindenesetre kifejtette neki, hogy személy szerint ő azért aggódik a vratix sorsa miatt, mert megítélése szerint a terrorista potenciális hazárdjátékos, és mindenkit átver, akivel csak kapcsolatba kerül. Arra gondolt, hogy Erisi magatartása a zavarodottságából fakad, amiért nem tudta megmenteni Corran életét. A terrorista iránti aggodalmával talán más tragédiát is meg akar előzni, vagy csak ellensúlyozni kívánja, hogy nem vehetett részt a Corran-akcióban. Wedge a szándékát nemesnek ítélte, a végrehajtás módját azonban fárasztónak találta. Corran halála és a coruscantiak nyomorúsága az osztag többi tagját is kiborította, és ezt a helyzetet Erisi erőszakossága csak nehezítette.

Corran halála mélységesen megrázta Iellát. Együtt szolgált vele a Koréliai Biztonsági Erőknél, és vele egy időben szökött meg onnan, hogy a Coruscantra jöjjön, ahol csatlakozott a Lázadók földalatti szervezetéhez. Boldog pillanat volt, amikor újra találkozott Corrannal. Wedge a saját szemével tapasztalhatta, milyen jól kiegészítik egymást, és ketten együtt valóságos teamet tudtak alkotni.

Azon tulajdonságai, melyek segítségével Corran társává válhatott, Wedge számára is vonzóak voltak. Alapos volt és határozott, ugyanakkor jó adag humor is szorult belé, s makacsul ragaszkodott a barátaihoz meg az igazsághoz. Sajnos a lojalitása buzgóságba csapott át, amikor Tycho Celchu elleni bizonyítékokat kellett felkutatnia, és bár mindezt a legnagyobb nyíltsággal tette, nem lepleződött le, mert hibátlanul végezte a feladatot.

Megnyomta a berregő gombját, majd meghúzogatta zubbonyának ujját. Nem fogom meghívni. Csak mint barát jöttem, hogy meglátogassam. Wedge megrázta a fejét. A szülei halála óta eltelt tíz évben, mialatt a Lázadókat szolgálta, vajmi kevés ideje maradt a romantikus kapcsolatokra. Persze a Lázadók között számos nővel hozta össze a sors, de nem talált magának olyasvalakit, aki egyedüli partnere lehetett volna, ahogyan Han Solónak és Tycho Celchunek sikerült. Nem tudta megmagyarázni, miért nem, és nem is nagyon foglalkoztatta a dolog. A Lázadók élete, a feladatok jellege értelmetlenné tette a hosszú távú kapcsolatokat, mert váratlan esemény bekövetkezésekor a fájdalom is nagyobb egy ilyen kapcsolat esetében.

Látta Leiát azután, hogy Solót szénbe fagyasztották. Szinte a meggondolatlanságig is elment, hogy kiszabadítsa a szerelmét. Wedge elnevette magát. Aki Jabba palotájába merészkedik, az nem meggondolatlan, az megszállott. Miközben irigyelte Han boldogságát, rettegett a fájdalomtól, amit Leia átélt.

A lakosztály ajtaja kinyílt, és Iella mosolyát látva Wedge nyugtalansága egyszeriben enyhült.

- Wedge. Ez ám a meglepetés.

- Remélem, kellemes meglepetés. - Wedge lenézett a kezére, majd megint a barna szemekre szegezte a tekintetét. - Ideszólhattam volna, mielőtt elindulok, de enni is akartam valamit, és hát... utálok egyedül ebédelni...

A barna hajú nő még szélesebben elmosolyodott, azután ajkai körül eltűnt a mosoly okozta ránc.

- Talán jobb volna, ha bejönnél. - Hátat fordított Wedge-nek, aki követte őt a szűk folyosón egy szerény szalonba. Az ajtó automatikusan becsukódott mögöttük, ezzel kiiktatva a legerősebb fényforrást. A szoba félhomályba burkolózott.

A sarokban, a fotelban ülő férfit mintha árnyakból szőtték volna. Csontos, zömök férfi volt, a válla keményen dudorodott a pilótaöltözék alól. Jobbára kopasz fején még látszott néhány fehér és fekete hajtincs, de már nem tudta elrejteni koponyájának formáját. Ha nem égett volna valamiféle tűz a szemében, Wedge azt hiszi, egy, a Coruscant legmélyebb odújából előbújt, aszott munkással van dolga.

Iella karba fonta a kezét a mellén.

- Antilles parancsnok, ez itt Diri Wessiri. A férjem.

A férje! Wedge úgy leplezte zavarát, hogy előrelépett, és kezet nyújtott a férfinak.

- Megtisztel, uram.

Diri előrehajolt, és hosszú ujjú kezével megszorította Wedge kezét. Erő volt a szorításban, de hamar elernyedt.

- Én vagyok megtisztelve, parancsnok. Önök dicsőséget hoztak a világukra és koréliai bajtársaikra.

- Nem a dicsőség a célunk, uram.

- A legkevésbé sem...- mosolygott a férfi, és az ölébe ejtette a kezét. - Bocsásson meg, parancsnok! Szívesen elegyednék beszélgetésbe magával, de most túl fáradt vagyok.

- Megértem.

Iella a férje mellé lépett, és kezét a vállára tette.

- Diricet egy évvel ezelőtt elkapták a birodalmiak. Kihallgatták, megtörték a személyiségét, és börtönbe vetették. Hat hónappal ezelőtt létrehoztak egy biológiai kutatóbázist, és Diricet odavitték kényszermunkára.

Csak embereket alkalmaztak, mert ott állították elő a Krytos-vírust. - Megszorította férje vállát. - Cracken emberei karanténba zárták és kihallgatták. Csak annyit tudtam róla, hogy jól van. Négy órával ezelőtt pedig idehozták.

- Akkor talán megyek is, magatokra hagylak benneteket.

- Nem. - A férfi felemelte a kezét, és erőtlenül megveregette Ielláét. - Éppen elég ideig voltam birodalmiak és rabszolgák között. A normális emberek jelenléte segít visszailleszkednem.

Wedge zavartan köhintett.

- Nem hinném, hogy az én életemet normálisnak találná.

- Sem az enyémet - nevetett fel Iella.

- Még szerencse. A normálist lehet, hogy unalmasnak találnám. - Diric felemelte a fejét, és Wedge szemébe nézett. - Biztosíthatom, parancsnok, bármi is történt ön és a feleségem között, nem neheztelek miatta. Én egy éve halottnak számítok. Noha ez idő alatt arról álmodtam, hogy egyszer visszatérek az életbe, nem táplálok rosszindulatot senki iránt, aki élt, amíg én halott voltam.

Wedge feltartotta a kezét.

- Én nem is szolgáltattam rá jogcímet.

- A fogságban azzal ugrattuk egymást, hogy jogcímet majd akkor találunk, ha ismét embernek számítunk. Ez eszembe juttatja, hogy megint férfi vagyok. És nem érdekelnek a profán részletek.

- Nincsenek is. Én csak Wedge vagyok. Semmi olyat nem tettem, amivel rászolgálhattam volna a neheztelésére. Azonkívül Iella intelligens, valóságos csoda vele dolgozni, öröm a társasága, és mindenekelőtt hű a barátaihoz. Az igazat megvallva olyan asszony, aki mellett szívesen megöregednék. Ennek azonban egy oka van: az ön felesége. A hűsége pedig nem lehet kérdés tárgya. Ön kétségtelenül az egyik legszerencsésebb férfi ezen a bolygón.

Miközben ezt mondta, a gondolatai elkalandoztak, s arra gondolt, mi történne most, ha Diric nem kerül elő? Mindaz, amin keresztülment, ott tükröződik a szemében, még ha a szavai titkolni is igyekeznek. Romantikus énje azt mondatja vele, milyen szép is lett volna ez a kapcsolat, ám pragmatikus énje rádöbbentette, hogy előbb vagy utóbb szétesett volna a kapcsolatuk. Iella Diricet választotta, ő jelentette számára a menedéket. Nem érdekes, mit tartogat számára az élet, Diric mindig ott lesz mellette, hogy osztozzon az örömében, és vigasztalja, ha arra van szükség. Wedge rájött, hogy ő nem tudná mindezt megadni neki. Lehet, hogy sokáig elhúzódna a kapcsolatuk, és le tudnák győzni a nehézségeket, de Wedge tudta, sosem válhat belőle olyan tökéletes férj, mint amilyen Diric.

Egy nap majd találok valakit. Elmosolyodott. Majd amikor már letelepedhetek.

Diric viszonozta Wedge mosolyát, és fejét a fotel támlájának támasztotta.

- Örülök neki, hogy Iellának ilyen tiszteletreméltó barátai vannak, Wedge. Valóban szerencsésnek mondhatom magam.

- És fogadok, a szabadság is boldoggá tette.

- Boldoggá? Igen, bár a fogság nem volt annyira kegyetlen, mint az ember gondolná. A testünket kontrollálták, nem az agyunkat. - Diric lassan megvonta a vállát, mintha ez is nehezére esett volna. - Tudtam, egy nap kiszabadulok.

- Ezt mondta Tycho is.

- Ki?

Iella lepillantott a férjére.

- Az, aki megölte Corrant.

- Az, akit bíróság elé állítanak Corran meggyilkolása miatt - helyesbítette Wedge. - Az ön felesége is az ügyészségnek dolgozik.

- Pontosabban azon, hogy kiderüljön az igazság - jegyezte meg Iella Wedge-re pillantva. - Éppen elég bizonyíték van ellene, hogy bíróság elé állítsuk és elítéljük.

- Vagy annak alapján, amit eddig sikerült bizonyítanotok, felmentsétek. - Wedge felemelte a kezét. - De nem erről volt szándékomban vitatkozni, amikor idejöttem.

Diric összevonta bozontos szemöldökét.

- Úgy véli, Tycho ártatlan?

- Tudom, hogy az. Tycho Celchu éppen úgy a Birodalom áldozata, ahogyan ön.

Iella megszorította Diric kezét.

- Tychót egyszer elkapták a birodalmiak. Feltételezett eltűnése óta nekik dolgozott, de Wedge elmondhatja neked, hogyan csalták csapdába.

Diric Iellára pillantott.

- És te tudod, hogy Wedge téved?

Iella gyors reakciója abbamaradt, egy percig nyitva maradt a szája. Pillantását Wedge-re emelte, majd azt mondta:

- Sok olyan bizonyítékot találtunk, ami arra utal, hogy Tycho a Birodalom egyik legaktívabb ügynöke volt.

- De hiányosak a bizonyítékaitok - mosolyodott el Wedge lassan. - Minden, ami ellene szól, hozzáférhető, a mellette szóló bizonyítékok azonban eltűntek. Csak egyvalaki képes arra, hogy amit az egyik kezével ad, azt a másikkal elvegye: a Birodalom.

Diric kiszabadította kezét lelláéból, és ujjhegyét egymáshoz illesztve a térdére támasztotta a könyökét.

- Ez a Tycho nem lehet akárki, ha ön ennyire a védelmébe veszi.

- Ugyanazt érzem Tycho iránt, amit Iella Corran iránt.

- Ezért jutottunk mi ketten zsákutcába.

- Igen, valóban. Mégis, ez a Celchu kapitány érdekes egyéniség lehet.

Diric megjegyzésére Iella kihúzta magát. - Ezt hogy érted, Diric?

- Mi a probléma? - vonta fel a szemöldökét Wedge.

Iella hangjába harag költözött.

- Mindenbe beleártja magát.

Az öregember szárazon felnevetett, de kísérlete köhögésbe fulladt.

- Beleártom, csak nem? Tudja, Wedge, már csak az a kedvtelésem maradt, hogy elragadó embereket keresgélek magam körül. És megpróbálom megérteni őket. És ha sikerül, megosztom másokkal.

Iella a homlokát ráncolta.

- A Korélián az egyik vádlottat tartotta elbűvölőnek. Meg is mondta neki, és fel is mentette. - És ártatlan volt?

Diric ünnepélyesen bólintott.

- Folyton utánam meg Corran után érdeklődött, és kíváncsiságával arra kényszerített, hogy a nyomozás keretein túl is vizsgálódjunk. Erőszakos volt, de végül megtaláltuk az igazi bűnösöket.

Iella a férjére pillantott.

- Az egy másik eset volt, és nem a Coruscanton történt, s te sem voltál olyan gyenge, mint egy ewok kölyök. Most pihenned kell!

- Fogok is, drágám.

Wedge elmosolyodott, mert Diric megjegyzéséből sok mindent kihallott. Valószínűleg Iella is tudta már, hogy semmilyen háziőrizet nem fogja visszatartani Diricet attól, hogy találkozzon Tychóval. Diric biztos lehet abban, hogy Iella nem enged szabad utat bosszúvágyának, amíg meg nem tudja, valójában mi is történt.

- A hobbi segít az embernek visszanyerni az erejét.

- Hobbi, hát persze.

- Diric hobbija az én rémálmom lesz - rázta a fejét Iella. - Antilles, nem valami ebédről beszéltél, amikor idejöttél?

- De igen - válaszolta Wedge, és feltartotta hüvelykujját. - Úgy harminc szinttel alattunk van egy ithonai büfé, állítólag vannak egzotikus zöldségeik... - Elhallgatott, mert a mandzsettájára tűzött komlink jelzett. - Várj egy percet! - Kiszabadította a komot, és bekapcsolta. - Antilles vagyok, mondja.

- Wedge, itt Mirax.

- Végre felébredtél? - Wedge Iella felé intett - Mirax az.

- Kérdezd meg, nem akar-e csatlakozni hozzánk?

- Megkérdezem. Iella lakásában vagyok, azt szeretné tudni...

- Hallottam, de majd máskor. - Mirax hangja elkomorodott. - Baj van, Wedge. A Skate-en vagyok, és jó volna, ha idejönnél. Egyedül.

Wedge a homlokát ráncolta. Zsinj pilótái nyilván megelégelték az őrizetbevételt.

- Mi a baj? Utánad eredtek és megtámadtak?

- Nem, nem arról van szó. Azzal meg tudnék birkózni - Mirax felsóhajtott. - Nézd, ugye tudsz róla, hogy olykor szerzek néhány ritka darabot a helybéliektől?

- Ja.

- Nos, az állomáson is szereztem valamit, amitől ha nem szabadulunk meg egyhamar, visszajönnek a rossz fiúk, és ők építik tovább az új Köztársaság jövőjét.

TÍZ

Gavin Darklighter úgy érezte, kifordul a gyomra, amikor megérezte a sötét odúból áradó fertőző bűzt. Visszahőkölt az ajtóból, térdre rogyott, és kiokádta a Coruscanton való tartózkodása óta elfogyasztott étel utolsó morzsáit is. Gyomrának izmai ütemesen összerándultak, hogy kipumpáljanak a belsejéből mindent, ami mozdítható, de csak nem akart enyhülni a torkában érzett keserű émelygés, ami további örvendezésre késztette.

Egy gamorrea nőstény elhaló sikolya emlékeztette arra, hogy hol van, és mit keres itt. Még egy utolsót köhögött és köpött, azután rekedt hangján parancsot károgott a mögötte várakozó M-3P0 droidnak:

- Emtri, senkit ne engedj be ide! Mondd nekik, hogy egyedül is boldogulok!

Gavin a kézfejével megtörölte a száját, azután a hátát nekivetette az odú külső falának, és lassan felnyomta magát. Megint köhögött, s a teste újból görcsbe rándult, de összeszorította az öklét, és leküzdötte hányingerét. Ilyet még sosem láttam. Remélte, hogy többé nem is fog látni, de tudta, hogy erre egyre kevesebb a reménye.

Az M-3P0 droid az út túloldalára terelte a gamorrea nőstényt meg a kölykét, majd visszafordult Gavin felé. Oldalra billentette nem éppen standard fejét - egy repülőtéri kisegítő robotét használta -, és megkérdezte:

- Tehetek önért valamit, Darklighter gazda?

- Mindjárt jobban leszek, Emtri. Csak tartsd őket távol! - Gavin megint köpött egyet, igyekezett megszabadulni a keserű szájíztől. - Kérdezd meg tőle, mikor hallott utoljára a férjéről!

A droid megforgatta a fejét, és elmorogta a kérdést a gamorrea nősténynek. Amaz különös szaggatott hangjelekkel válaszolt, amit Emtri lefordított Gavinnak.

- Azt mondja, ő is, a kölyke is mindenfelé találkozott rokonokkal. A férjével utoljára komlinken beszélt. Akkor már beteg volt, de nem esett pánikba. Uram, a szavaiból arra következtetek, hogy azután megszakadt a kapcsolat közöttük.

- Értem, Emtri. Ő mennyi ideje ment el innen?

- Egy standard hónapja, uram... jóval a felszabadítás előtt.

Gavin bólintott. Ez azt jelenti, hogy a fertőzés, amit a férjétől kapott, nem jelentős, máskülönben már látható jelei volnának.

- Mondd neki, hogy menjen a bactakezelőbe, ha nem akarja, hogy a kölyke megbetegedjen.

- Már mondtam neki, uram. Arra kíváncsi, hogy Tolra fel fog-e épülni?

Gavin felsóhajtott, és ellépett a faltól.

- Mondd neki, hogy nagyon beteg. Rosszak a kilátások, de mindent elkövetünk. Azután szólj Asyrnak, hogy szükség lesz itt egy takarítóbrigádra. - Mosolyt erőltetett az arcára. - És Emtri, mondd meg Tolra feleségének, hogy helyesen cselekedett! Tolra bátor és okos, ők ketten sokak életét mentették meg.

Szavai üresen kongtak a fejében, de tudta, a gamorreának vigaszt fog nyújtani. Amit mondott, lényegében igaz volt: amikor a gamorrea észrevette, hogy megbetegedett, bezárkózott a kunyhójába, és megváltoztatta a zár kódját, nehogy bárki is bejusson hozzá. Ilyen módon tényleg sokak életét mentette meg.

Kivéve a sajátját. Gavin kinyújtotta ökölbe szorított kezének ujjait. A gamorrea a komlinken hívhatott volna segítséget. Mivel annyira még észnél volt, hogy élve befalazza magát, ebből nyilvánvalóan következik, hogy a bacta még segíthetett volna rajta. Nem kellett volna azzá válnia, amit Gavin a sötétben látott.

A pilóta tudta, hogy ezért nem egyedül a gamorreát terheli a felelősség. A bacta feketepiaci ára a csillagokat verte, és egy átlagos polgár elképzelni sem tudta, hogy számára is hozzáférhető a gyógyszer. Azok pedig, akik valamilyen módon mégis hozzájutottak, már annyira betegek voltak, hogy a terápia sem segített rajtuk. A polgárok pedig mindebből csak annyit láttak, hogy a medivac egységek lényegében halott-szállítással foglalkoznak, s hogy a kór egyre terjed és pusztítja őket.

Ezeket az embereket a tudatlanság ölte meg.

Gavin összeszedte magát, és belépett a gamorrea kunyhójába. A maró bűz megint megcsapta az orrát, de ezúttal undorító szortyogás és hörgés hangja kísérte. A helyiség alig volt nagyobb, mint a szálláshelye a főhadiszálláson - egy személy számára is szűkösnek tűnt. Két bejárata volt, amelyiken bejött, meg egy a hátsó fertályban. Az egyik sarokban egy főzőlap meg egy vizes hordó jelezte a lakás konyha részét. A fürdőalkalmatosság a másik sarokban állt.

Mindent vér borított, a padlót, a falakat, a mennyezetet. Már régen feketére száradt, s olyán benyomást keltett, mintha a szobában felrobbant volna egy árnyék. A robbanás epicentruma a hátsó fal melletti emelvény volt, amin Gavin valamit megcsillanni látott.

Szortyogó, hörgő hang hallatszott abból az irányból. Az ágyneműn elterülve feküdt egy rothadó test, aki egykor Tolra lehetett, Gavin közeledtére csodálatos módon életre kelt. Gavin látta, hogy a húsa szétrepedezett, és látni engedte a csontjait. A bőre átlátszó szürkészöld hártyává aszott, alatta látszottak a bordái, az ujjcsontjai.

A gamorrea láthatóan észlelte Gavin közeledtét, mert megmozdult. A koponya hangosan cuppogva feléje fordult, de az arc izmai nem követték. A gamorrea agyarai felhasították a száraz arcbőrt, amely továbbrepedt, és felfedte a nyak egykori izmait. A koponya most egyfajta kocsonyás pépben úszva pillantott Gavinra.

A pilóta hátán a hideg futkározott. Jóllehet tudta, hogy Tolra gyakorlatilag már halott, és a kór elemésztette a tudatát is, azért odaszólt neki:

- Megmentetted őket. Megcsináltad. Az Erő legyen veled.

Reszketve fordult meg és hagyta el a helyiséget. Letépte csizmájáról a védőfóliát, és behajította a kunyhóba. Fel sem nézett, amikor egy árnyék vetült rá.

- Meghalt.

Asyr leguggolt melléje.

- A takarítók hamarosan itt lesznek. Jól vagy?

Gavin egy percig gondolkodott, csak azután válaszolt. - Jól leszek, de borzalmasan megrémültem.

- Nem volt rá okod.

- De igen. - Hüvelykujjával a kunyhó felé bökött. - Odabent egy gamorrea fekszik, aki péppé mállott szét. Ez a kór megölte, de előbb minden lehetséges kínt végigszenvedtetett vele. Már szinte semmi nem maradt belőle, mégis lélegzik. Sokáig szenvedett, legalább egy hétig tartott nála az utolsó stádium.

A bothai megsimogatta Gavin arcát. - Küzdött a kór ellen. És ez jó.

- Igen, és hinni se mertem volna, hogy ilyen körülmények között bárki képes ilyen nemes tettre. A Zsiványok között nagyon sok halált láttam már, de egyik sem volt ennyire borzalmas. Egy éve sikoltozva elfutottam volna. Most meg csak letisztítottam a csizmámat, és várom a takarítókat. Megváltoztam, de nem vagyok benne biztos, hogy ennek örülök is.

Asyr gyengéden rámosolygott.

- Erre mondják, hogy felnőttél, Gavin, és bizony ezt nem mindenki szereti. Szerintem neked a javadra vált.

Gavin nevetni akart, de köhögés lett belőle.

- Kösz, de felmerül bennem a kérdés, hogy érdemes-e folytatni, amikor az ember ilyesmit lát?!

- Folytatjuk, drágám, mert muszáj. - Asyr hangja határozottabbá vált. - A gamorreának volt annyi lelki ereje, hogy elzárkózott mások elől a megmentésük érdekében. Ez jó dolog. Te meg én azonban más küldetésben járunk. Ez a kór minket nem támad meg, ezért részt veszünk a gyógyításban. De nekünk más a feladatunk. Az, hogy az X-szárnyúinkkal felkutassuk és megsemmisítsük azokat a szörnyetegeket, akik ilyesmit tesznek. Ehhez pedig az kell, hogy az ember felnőjön. Ebbe kóstoltál most bele.

- Tudom. - Gavin megtörölte izzadó tenyerét, majd Emtri felé pillantott, aki éppen egy Emdi droiddal tárgyalt. Mellettük két alak hordozható plazmaégetőt cipelt. A droid mintát fog venni, az emberek pedig a ferrobeton félcentis mélységéig mindent fehér hamuvá égetnek.

Gavin hagyta, hogy Asyr felsegítse.

- Természetesen igazad van. Remélem, be tudjuk fejezni a küldetésünket. Mert ha nem, attól tartok, a Coruscantot földig kell rombolni, és szerintem még akkor sem szabadulunk meg a Birodalom átkától.

Azt hiszem, az embereimet még a rohamosztagosok is elképesztően hatékonynak találnák. Gravitációs járművének félhomályos belsejéből Kirtan Loor elnézte különleges ügynökeit, amint azok megközelítik az egyik ajtót. Könnyed mozgásukat jól rejtette a nehéz páncél. Egyikük könnyed természetességgel az ajtóra biggyesztett egy termittöltetet, majd elvéve társától a detonátort, a falhoz lapult.

A tölteten egy apró lámpa hármat villant, majd minden fehér tűzbe burkolózott. Az erős villanás félelmetes fény-árnyék kavalkádot varázsolt a Császári Központ utcájára. Az egyik ügynök feszítővasat merített a még lángoló ajtóba, és amikor az feltárult, három társával berontott rajta.

Odabent kék torkolattűz villant, szilánkokra hasogatva a félhomályt. Loor egy másodperc múlva már semmit nem látott. Az ajtónyílásban egy emberi alak jelent meg, feléje intett, azután visszament a házba.

Loor kiszállt. Összefogta a köpenyét, és szemébe húzta a sapkáját, hogy arca rejtve maradjon a kíváncsiskodók előtt. Határozott léptekkel haladt, de tudta, hogy csak halvány utánzata lehet Darth Vadernek. Magas, csontos alakjának köszönhetően sokan mondták róla, hogy Tarkin nagymoffra hasonlít. Noha ez az összehasonlítás tetszett neki, ellenfeleivel szemben sokkal inkább a vaderi terrort szerette volna megvalósítani.

Elhaladt az ajtóban álló két ügynök mellett, és átlépte az előtérben fekvő, nyáladzó ithoriait. Mögötte, egy rövid folyosón, a másik két katona mellett elhaladva egy kis helyiségbe ért, ami inkább emlékeztetett egy rágcsáló fészkére, mint emberi lakásra. Eleve dohos, fülledt bűzt árasztott, de ezt most lakójának rémülete újabb, fanyar illattal tetézte.

Loor lepillantott a köpcös alakra, akit egy fegyver csöve a koszos matrachoz szegezett.

- Olyan nyomorúságos az odúd, Nartlo, hogy megsajnálnálak, de akkor nem marad sajnálatom, amit a halálodra fecsérelhetek.

- Miről beszélsz? - A kis ember barna szeme majd kiguvadt a félelemtől. - Nem tudom, ki vagy. Mit csináltam?

- Az igaz, hogy engem nem ismersz, de néhány barátomnak szereztél gyógyszert. Jó magas áron adtad, de azzal indokoltad, hogy a bactapiac összeomlott. Csakhogy észrevettük, hogy a gyógyszered tisztasága 95 százalékról 75 százalékra csökkent. - Loor lassan megrázta a fejét. - A barátaim úgy érzik, hogy becsaptad őket.

- Nem, nem úgy történt. - Nartlo megpróbált felülni, de Loor pribékje a puska csövével a priccshez szegezte. - Vettem belőle mintát, de nem jött össze az üzlet és elveszítettem. Nem akartam, hogy észrevegyék, ezért nem is szóltam róla. Sajnálom.

- Ostoba vagy, ha azt hiszed, elhiszek egy olyan mesét, ami öregebb a Régi Köztársaságnál. - Loor némi haragot csempészett a hangjába, amitől áldozata felnyögött. Mivel figyeltette Nartlót, tudta, hogy a sztorija nem alaptalan. A bacta egy része odalett a sikertelen üzletkötésnél, de csak egy része. A többi egy idegen bordélyházba került, az alkalmazottak részére. Nartlo cserébe egy hétig élvezhette a szolgáltatásaikat. - Mondd, hogy nem találom a hátadon egy rodiai szívókorongjának nyomait, ha letépem rólad a trikót.

Nartlo embriópózba görbült az ágyon.

- Tartoztak nekem egy szívességgel.

- Elnyerted a kegyüket, jobban is, mint megérdemelted. - Loor odalépett hozzá, és a tarkóján megragadva a haját maga felé fordította. - Most pedig nekem teszel szívességet.

- Amit csak akarsz, bármit.

- Jól van. - Loor a pribék felé fordult, aki sakkban tartotta Nartlót. Az hátralépett, mire Nartlo megkönnyebbülten köhögött. - Azt mondtad, hogy a bactapiac összeomlott. Magyarázd ezt meg!

- A Lázadók rengeteg bactát szereztek. Nem tudom, honnan és mikor, de van nekik, mégpedig rengeteg. Csak annyit tudok, hogy a Zsiványkommandó is benne volt. Tudod, a bacta egy részét olyanoknak adtam tovább, akik az Ideiglenes Tanácsnak is szállítanak. A Tanácsban mindenki felvásárol, nem érdekes, hogy a járvány őket nem fertőzi meg.

Loor elmosolyodott a csuklyája alatt. Az Új Köztársaság kormánya olyan programokat indított be, melyek a Krytos-vírus áldozatainak megmentését célozzák meg. A készletek kimerülése azt jelentette, hogy az erre szánt bacta fertőzött egyénekhez került azzal a céllal, hogy a gyógyulásukat szolgálja. Az ő meggyógyításukkal a közegészségügyiek korlátozni tudták a kór terjedését. Mások - többnyire a fertőzetlen lakosság köréből - azt találták ki, hogy a bacta profilaktikumként alkalmazva jobban gátat vet a járványnak. A közegészségügyiek elmondták, hogy nem bizonyított a bacta hatásossága megelőző szerként való alkalmazása esetén. Ez azonban nem vetett gátat a felvásárlásnak.

Nartlo letörölte a nyálat a szája sarkából.

- Úgy látszik, van annyi bacta, hogy feketén már nem lehet eladni.

Loor a szemöldökét ráncolta.

- Lehetetlen. A bactakartellek tíz évig nem tudják megtermelni a szükséges mennyiséget.

- Lehet, uram, lehet, de odakint most az a hír járja, hogy az Új Köztársaság kormánya ura a helyzetnek.

- Ez persze hazugság, de kapóra jön. - Loor veszített daliás tartásából, hagyta, hogy köpenye zsákként lógjon róla. - Te hiszel abban, hogy létezik ez a bactakészlet?

- Azt hiszem, valamennyi tényleg van, uram. - Akkor tudj meg róla mindent.

- Nem hiszem, hogy menni fog, uram. Szigorúan őrzik.

- Az adósom vagy, kis ember. - Loor hangja megrémítette Nartlót. - Keresd meg a kapcsolataidat, és ezúttal rendes árat kínálj nekik!

- És mi van, ha nem akarnak eladni?

- Akkor mondd nekik, hogy korábbi feketepiaci tevékenységükért drágán fognak megfizetni. Ha ez sem elég, képes vagyok és hajlandó is leszek példát mutatni. - Loor a pribékje felé intett. - Ezek a fegyverek nemcsak kábítani képesek, ezt te is tudod.

Nartlo száraz nyelvével megnyalta száraz ajkát.

- Igen, uram, tudom.

- Helyes. Tudni akarom, mennyi van nekik, és mire számítanak, meddig lesz elég. Meg akarom tudni, mikor szökik fel megint az ára.

- Ezt meg tudom érteni, uram.

És az információ birtokában meg tudom állapítani, mekkora raktárépület kell a tárolásához, és miként lehet azt lerombolni. Loor elmosolyodott magában. És elterjesztem a pletykát, hogy több bacta van, mint amennyire szükség lesz. Azután pedig felfedem a valós adatokat. A szükséges és a meglévő közötti különbség azután majd nyugtalanságot szül. Mire kipattan a botrány, én megtalálom a raktárt és megsemmisítem.

- Nartlo, és deríts ki mindent a raktáraikról, a szállítási útvonalaikról, az elosztóhálózatukról! S ha már módomban áll a korlátozások ellenére bactát vásárolni, akkor már első kézből veszem meg. Ki akarom iktatni a dealereket, akik ráteszik a hasznukat.

- Nem uram, nem tesznek rá.

- Jó, jó. Örülök, hogy megértettük egymást. - Loor megint kihúzta magát. - Kíváncsian várom, mit tudsz kideríteni.

- Számíthat rám, uram - bólogatott hevesen Nartlo.

- Számítok is. Majd meglátom, nem versz-e át...

- Nem, uram - mondta a kis ember reszketve. – És uram, kíváncsi volnék...

- Igen?

- Hogyan fogok...

Loor olyan vészjóslón nevetett, amennyire csak képes volt

- Megtalálsz. Két nap múlva várom az eredményt.

- Az kevés idő.

- De addig minden perc a rendelkezésedre áll.

Loor megfordult és kilépett a szobából, a pribékjei utána. Az ajtónál őrt álló két katona is csatlakozott hozzájuk. Loor beszállt a gravitációs kocsijába, az egyik pribék a kormány mögé ült, a többi három szétszéledt az utcán.

A tehetetlenségi erő a kocsi plüsshuzatú ülésébe nyomta Loort, aki máris fogalmazni kezdte magában a jelentését Ysanne Isardnak. A hír, hogy a lázadók kezébe jutott egy nagyobb bactaszállítmány, nem fog tetszeni neki. A bactával akarta csődbe juttatni a Lázadókat, de ha a Zsiványkommandó megszerzett egy szállítmányt, ennek időpontja nem Isard elképzelése szerint fog alakulni. Haragját csak egy módon tudja enyhíteni, ha időben felkutatja és megsemmisíti a bactaraktárat.

A baj csak az, mindegy milyen gyorsan oldom meg a problémát, Isard számára az nem lesz elég gyors. Úgy tűnt számára, hogy Isard közelmúltban küldött üzenetei semmit nem veszítettek fenyegető hangnemükből, még a holoprojektor torzítása ellenére sem. Loor mindig arra számított, hogy a köztük lévő távolság enyhíti a vele szemben érzett szorongását, de ez nem így volt.

Isard természetfeletti ösztönnel tapintott rá a hibáira, mindegy milyen jelentéktelenek is voltak azok, s Loor ettől mindig kibillent magabiztos egyensúlyából.

Arra gondolt, ha beszámol neki arról, hogy megbízott egy embert a raktár felkutatásával, és előkészületeket tett annak megsemmisítésére, de a támadás célját nem árulja el időben, Isard azt fogja gondolni, csak az idejét vesztegeti, és a bactát herdálja. Elhatározta, hogy az embereinek előbb kisebb feladatokat ad, amiből meg tudja állapítani azok képességeit, és a leghatásosabban tudja majd bevetni őket a raktár ellen. Isard erre is azt mondhatja, hogy ezzel elherdálja a készletet, sokkal üdvösebb volna előbb a raktárral foglalkozni. És Isard nem követné el azt a hibát, hogy ehhez rohamosztagosok bevonását javasolja.

Kiértek a város alsó szintjeiből, és a járművük most felfelé tartott. Mellettük számtalan torony maradt el, némelyikük oly ragyogón világított, mint az imént a termitbomba, csak éppen nem volt annyira veszélyes. Elcsodálkozott, hogy milyen sok ember és idegen lakik ezekben a tornyokban, akik megkönnyebbülnek a hírre, miszerint a Krytos-járvány hamarosan elvonul. Sokan. Nagyon sokan.

Loor hangosan felnevetett, mintegy gúnyolva a tornyokban lakók örömét. Rájött, hogy a nevetés és a sírás nem is annyira különbözik egymástól. Elhatározta, hogy saját szemével nézi végig, amint az emberek tudomására jut az, amit ő már tud.

Azután mind meghalnak a vírustól, aminek az ellenszerét én megsemmisítem.

TIZENEGY

Ackbar admirális hátradőlt a székén, és megpróbált felüdülést nyerni a feléje áradó hűvös párafelhőből. Tarkin nagymoff egy beszédesebb hangulatában úgy jellemezte a politikát, mint szelíd hadviselést, fényszablyák elegáns párbaját, nem pedig turbólézerek viharát. Tarkin ezzel nem adta bizonyságát annak, hogy a politikai harcot vajon a feje felett parádézó szövetségi hajóhad miatt tartja-e hiábavalónak.

Vagy csak azért, mert képtelen volt közvetlenül megragadni a dolgok lényegét. Ackbar végigszenvedett egy sor, gazdasági mikrostruktúrák változásairól szóló jelentést, amik olyan bolygókról szóltak, melyeknek létezését még csak nem is sejtette, nemhogy a rajtuk élő értelmes lényekről lett volna tudomása. A jelentések elolvasása után Borsk Fey'lya és Sian Tew is lassan megközelítette a téma lényegét, ami a közelmúltban jutott el a Tanács elé.

Ackbar a bothai kancellárra pillantva vad tüzet pillantott meg annak violaszínű szemében. A bothaiak meggazdagodnak ezen a szelíd hadviselésen. Ackbar már korábban is felfigyelt arra, hogy Fey'lya mennyire igyekszik magához ragadni a vezetést, és ha leszavazzák, mennyire furakodik az első sorokba, a vezetők közé. Ackbar látott már ilyesmit a harcosok között is, akik az előléptetésre hajtanak, csakhogy az igazi hadviselés az ilyesfajta ambíciót meglehetősen halálos módszerekkel igyekszik elfojtani.

Mon Mothma az elom kancellár felé intett.

- Köszönjük, Verrinnefra, a legújabb bolygónkról készített gazdasági elemzéseket. A következő napirendi pont a bacta ügye. Borsk, van valami javaslata?

Az Ackbarral szemben ülő, krémszínű gereznájú bothai felállt.

- A legutóbbi rajtaütéssel nagy mennyiségű bactához jutottunk. Azzal, hogy idehoztuk a Coruscantra, újabb győzelmet arattunk, és a lakosság bizalmát is elnyertük. Ezért elsősorban Ackbar admirálisnak és csoportjának jár köszönet. Sikerünk azonban terhet is rak a vállunkra, nem is keveset. Számítanunk kell ugyanis arra, hogy Zsinj hadúr megtorlásra készül.

Ackbar előrehajolt.

- Megbocsásson, amiért félbeszakítom, Fey'lya kancellár, de nekem úgy tűnik, ön arra akar rávenni minket, hogy védekezzünk az ár ellen, amely még nem is mossa a partjainkat.

- Megbocsát?

Leia hercegnő elmosolyodott.

- Azt hiszem, Ackbar admirális arra céloz, hogy a bacta szétosztása sokkal nagyobb terhet ró ránk, mint Zsinj esetleges támadása.

- Még pontosabban, hercegnő - vette át a szót az admirális -, arról van szó, hogy mivel Zsinj támadása potenciálisan mindig fenyegetést jelentett, már régóta vannak terveink annak kezelésére. Hajlandó vagyok ugyan ezeket a terveket felülvizsgálni, de pillanatnyilag a bacta elosztása sokkal nagyobb gondot jelent, mint Zsinj maga. Óceánnyi problémánk van, és az elosztás ennek most a legmélyebb medre.

A bothai gereznája felborzolódott.

- Valóban sok mindent meg kell beszélnünk a készlet terítésével kapcsolatban. Ezzel a készlettel, úgy vélem, létre tudnánk hozni megelőző terápiás állomásokat, hogy elejét vegyük a kór további terjedésének. Az embereim szerint heti egyórás bactafüstkezelés a lappangási időszakban is eredményesen semmisíti meg a vírust. Ha kezelőcentrumokat hozunk létre, azzal a bolygón elhatalmasodó félelmet is kúrálni tudnánk.

Leia összevonta a szemöldökét.

- Én is láttam bactafüstkezelésre vonatkozó jelentéseket. A Derricote tábornoktól zsákmányolt feljegyzések nem erősítik meg, hogy folytak-e ezen a téren kísérletek. A birodalmiak egyedül azt az információt hagyták ránk, hogy a vírus elpusztításához tekintélyes mennyiségű bacta szükséges. Pontosan úgy tervezték ugyanis, hogy kimerítse a készleteinket. Nincs okunk feltételezni, hogy az ön által javasolt centrumok felállítása a bacta elherdálásán kívül más eredményt is hozna.

- Ó, Leia, több együttérzést reméltem öntől - pillantott rá Fey'lya. - Ha emberek volnának azok, akiknek a kórtól elevenen leesik a fejük, akkor ön volna az első, aki javasolná a centrumok felállítását.

Leia sötét szeme hidegen villant.

- És gondolja, azért nem támogatom a tervét, mert azzal nem humánokat lehet megmenteni?

- Szeretném nem ezt feltételezni önről, de jól tudom, hogy több testület nevében érvel. Akár csak Ackbar admirális, ön is nyilván fenn akarja tartani a készlet egy részét a hadsereg számára. Ezt megértem, mert vitéz harcosaink életének megóvása dicsérendő törekvés. Ugyanakkor attól félek, a látatlantól való ódzkodása megszámlálhatatlan egyedet tart távol a gyógyulástól, akiknek ezáltal sosem nyílik lehetőségük arra, hogy csatlakozzanak a hadsereghez, és harcoljanak a szabadságukért.

Doman Beruss felemelte a kezét.

- Úgy vélem, Fey'lya kancellár, ön Leia hercegnőt és a Tanács többi humán tagját azzal vádolja, hogy idegenellenes előítéletből nem támogatják az ön javaslatát.

- Ó, hiszen éppen ön is ezt teszi, Beruss kancellár. Ön „idegeneknek" nevez bennünket, a hercegnő pedig „nem humánnak" titulált. Minek ez a megkülönböztetés? Tény, hogy a Lázadók legtöbbje ember, de csak azért, mert a Birodalom elnyomott minden más fajt, mivel ellenséget és veszedelmet látott bennük. Az emberek, akik tudományukat a Birodalomtól szerezték, maradtak az egyetlenek, akik vezető szerepet tölthettek be a Lázadók között. Mi, többiek, tettük, amit tenni tudtunk, olykor nem is keveset, mindenesetre a mi munkánk is benne van mindabban, amit a Lázadók elértek... Nem vádolom önöket érzéketlenséggel, de ez ügyben készséget mutathatnának a kompromisszumra.

Fey'lya lesimította a szőrt a feje búbján.

- Remélem, a bacta elosztása felett olyanok döntenek majd, akiknek népét sújtja a járvány!

Ackbar felállt, és kezével az asztalra csapott.

- Ez esetben, Fey'lya kancellár, öntől is elvárjuk, hogy távol tartsa magát a döntéshozataltól.

- Hogyan?

- Nincs jelentésünk arról, hogy akár egy bothait is megfertőzött volna a vírus. - Meggyőződésem, hogy Jégszív azért akarta, hogy túléljétek, mert a segítségetekkel akarja szétzülleszteni a Szövetséget. - A sullustákat és shistaveneket is megtámadta, ami előrevetíti a lehetőségét annak, hogy a vukik is veszélybe kerülnek. A quarrenek elpusztulnak tőle, ezzel együtt a kalamárikat is fenyegeti a kór. Elom áldozatról sem hallottam még, de mert twi'lek, trandoshai és gamorreai van bőven, az elomok is potenciálisan veszélyben vannak.

A bothai gereznája a fején és a vállán is meredezni kezdett, de Ackbar nem vett tudomást a kancellár dühének jeléről.

- Közegészségügyi szempontból pedig az ön javaslata több veszélyt rejt magában, mint segítséggel kecsegtet. A centrumokban megszámlálhatatlanul sok, különböző faj fordulna meg, és az ilyen helyeken elképzelhetetlenül nagy a cseppfertőzés veszélye. És még ha volna is bizonyítékunk arra vonatkozóan, hogy a bactafüst elpusztítja a vírust, az ilyen állomások felállításával gyorsítanánk egy bactával szemben ellenálló vírustörzs kifejlődését, s ezzel életveszélybe sodornánk azokat is, akik eddig védve voltak tőle. Ha egy ilyen törzs kifejlődik, képtelenek leszünk útját állni, és elpusztulhat az egész galaxis.

A bothai halkabbra fogta a szavát. - Akkor hát mit javasol?

- Először és legfőképpen biztosítsuk a víztartalékokat. Bizonyítékunk van arra, hogy a vírust a vízhálózaton át terjesztették el, s a sarki jégtakaró alatt lefagyasztott vírustörzsek várják az olvadást, hogy virulenssé válva megkezdjék pusztító küldetésüket. Másodszor, folytatjuk azon fajok intenzív kezelését, melyek között terjed a fertőzés. Azt hiszem, itt fontos megjegyezni, hogy az ember medtechnikusok fáradhatatlanul dolgoznak a vírus áldozatainak ellátásán. Immunitásuk azt jelenti, hogy kevésbé van félnivalójuk a kórtól, de azt is, hogy a helyzet bármely pillanatban megváltozhat. – Ackbar feltartotta a kezét. - És végezetül harmadszor, le kell törnünk a feketepiacot. Annak a híre, hogy nagyobb szállítmány bacta érkezett a Coruscantra, máris leszállította az árat, de ezzel egyenes arányban megnőtt a Zsinj részéről minket fenyegető veszély. Ha kiderül az igazság, az árak megint felszöknek, és a felhalmozott készletek kiárusítása vonzóvá válik. Ha nem merítjük ki a készleteinket azzal, hogy áruba bocsátjuk, jó eséllyel kivárhatjuk, mire a Thyferráról újabb szállítmányt kapunk, és a problémát véglegesen megoldjuk. Ha ez nem megy, csődbe jutunk, és mi is elpusztulunk.

A bothai széttárta a kezét.

- Tehát azt javasolja, hogy fogtassunk mindent ugyanúgy, ahogy eddig csináltuk?

- Nem, semmi esetre sem. - Ackbar körbepillantott a teremben, majd a ködösítő készülékre emelte tekintetét. - Mi itt azon vitatkozunk, hogy vajon van-e értelme a bactafüst-terápiának, ugyanakkor mi is ezzel védekezünk itt. Mindegyikünk, beleértve az embereket is, ismer olyan egyéneket, akik a feketepiacon vásárolt bactával megelőző terápiát tartanak. És nincs kétségem afelől, hogy ha kiszivárog győzelmünk híre, mindegyikünket megkörnyékeznek, hogy utaljunk ki bactát a részükre. És noha tudom, erre egyikünk sem volna hajlandó, a tény, hogy megtehetnénk, és egy kivételezett réteg korlátlanul hozzáférhet a bactához, növelni fogja a pánikhangulatot.

Sian Tew felhorkant.

- A vírus önmagában is pánikot okozott, Ackbar. Valóságos és halálos pánikot.

- Egyetértek, de a mi akcióink még halálosabbá tették. Ha valaki abban a hitben él, hogy nincs remény a számára, mert nem kaphatja meg a szükséges kezelést, akkor nem is keresi a gyógyulást. Egynapi késedelem nemcsak az ő halálát okozhatja, de a családját és a barátait is veszélybe sodorhatja. Tény, hogy ha elterjesztjük az információt, hogy a kórt le lehet küzdeni, akkor mindenki meg fogja tenni a tőle telhetőt, hogy leküzdje azt.

Leia elmosolyodott.

- Ez ugyanaz a morált megcélzó technika, amit annak idején a Derra IV-nél és a Hothnál alkalmaztunk.

A fekete szőrű vuki kancellár vad morgásba kezdett, ami halk duruzsolásban ért véget. Leia protokolldroidja fordította:

- Kerrithrarr nagykövet javasolja, hogy kezeljük a vírust ellenségként. Megfelelő ellenőrzés mellett kordában tartható és visszaszorítható.

- Találó a hasonlat - bólintott Ackbar a vuki felé.

Borsk Fey'lya viszont összevonta a szemöldökét.

- Egy katonai modell alkalmas lehet a vírus leküzdésére, de hogyan akarják vele visszaszorítani a feketepiacot? Ha rohamosztagosokkal törnek be a lakásokba, hogy visszaszerezzék a felhalmozott bactát, aligha bírják jobb belátásra az embereket.

Mon Mothma a fejét rázta.

- Semmi ilyesmit nem tervezünk. Cracken tábornok nem kevés időt szentelt arra, hogy megszervezze az Új Köztársaság Biztonsági Erejét. Az UKBE a régi Birodalmi Rangerek utódja lesz, amolyan hatóság, és lázadást visszaszorító szervezet. Időbe telik, amíg a szervezet működőképes lesz, és kezelni tudja a dolgokat, de nekünk addig is dolgoznunk kell.

Mon Mothma a komlinkje után nyúlt. - Kérem, küldje be Vorrut!

Ackbar látta, hogy Fey'lya nyakán felmered a szőr, és ő maga is megborzongott. Kinyílt az ajtó, és egy alacsony, hosszú, fehér hajú férfi lépett be rajta. Termetre nem volt valami fenyegető jelenség, de Ackbar harcos természete megérezte a Vorru személyében rejlő fenyegetést.

Egyszer már találkozott vele, amikor még birodalmi moff volt, és együtt vendégeskedtek Tarkinnál. A két férfi külsőre egymás ellentéte volt, de a természetüket, vérmérsékletüket illetően is. Ackbar mindig abban reménykedett, hogy egyszer egymás ellen fordulnak, és megsemmisítik egymást. Ez ugyan nem következett be, de Vorru hamarosan a Kesselen találta magát, ahonnan csak a közelmúltban szabadult ki a lázadók akciójának köszönhetően.

Vorru felpillantott, és Ackbar nem kevés ravaszságot látott a pillantásában tükröződni.

- Köszönöm, hogy fogadnak, tiszteletreméltó kancellárok. És köszönöm a szabadságomat. Remélem, módomban áll visszafizetni önöknek a tartozásomat.

Leia felemelte a fejét.

- Úgy vélem, nem gondolta át kellőképpen a Coruscant felszabadításában játszott szerepét.

- Az igazat megvallva, nem, Leia hercegnő. - Vorru katonásan kihúzta magát, és meghajolt Leia felé. - A Coruscant felszabadítása valószínűleg sokkal simábban ment volna, ha egyik hadnagyom nem válik árulóvá. Bár nem tudtam arról, hogy Zekka Thyne birodalmi ügynököknek dolgozik, a felelősség engem terhel. Ha viszont arra gondolok, hogy a felszabadítás azén segítségem nélkül is sikerült volna, akkor még inkább tartozom önöknek. - Arcára fájdalmas kifejezés ült ki. - Önök annak a reményében hoztak engem ide, hogy újjá tudom szervezni a Fekete Napot, ami segíteni fog a Coruscant elfoglalásában. Megtettem minden tőlem telhetőt, de az igazság az, hogy a Birodalom oly hatásosan semmisítette meg Xizor szervezetét, mintha csak Darth Vader bosszúja érte volna utol őket. A néhány megmaradt vezetőt felemésztette a kíméletlen belharc. Amikor megérkeztem, már csak alig voltak néhányan, és úgy tűnt, a szervezet felélesztése mérhetetlen sok időbe telik. De mert Durga, a hutt nem hajlandó újra csatlakozni, a szervezet gyakorlatilag halott.

Ackbar hátradőlt a székén.

- E kijelentése kapcsán több sajnálkozást vártam öntől.

Vorru vállat vont.

- A Fekete Nap Xizor ötlete volt, nem az enyém.

Fey'lya állva maradt, úgy fonta karba a kezét. - Az ön álma pedig...

- A szabadság, ahogyan az önöké is - mosolyodott el Vorru. - A Birodalom ugyanúgy bánt a bűnözőkkel, ahogyan maguk, Lázadók bánnak. Amikor a Birodalom szorítása enyhült, jöttek maguk, Lázadók, és Új Köztársaság néven váltak legitimmé. A Birodalom által elfogott bűnözők egy része nem annyira gonosz, legtöbbjük a jogtalanságtól szenvedett, és tudták, nem remélhetnek kegyelmet. Bár nem voltak Lázadók, ugyanúgy szenvedtek a Birodalom börtöneiben... De a lényegre térek: többé nem akarjuk, hogy bűnözőként kezeljenek minket. Lehetőséget szeretnénk kapni, hogy legitimmé válhassunk, és normális életet élhessünk. Tudjuk, mi megy végbe a feketepiacon. És tudjuk, hogyan lehet a folyamatot megállítani. Ismerjük a bűnözők módszereit, és tudjuk, hogyan kell fellépni ellenük. Ismerjük Coruscant alvilágát, és tudjuk, miként kell elbánni azokkal, akiket meg akarnak büntetni.

Doman Beruss Vorrura pillantott.

- Azt akarja, hogy a Coruscanti Rendőrség megbízottjává nevezzük ki?

- Ennyire ostobának azért nem tartom önt, Doman Beruss. Ismertem az apját, az anyját, és önről is tudom, hogy nem könnyű félrevezetni. - Mosoly jelent meg Vorru arcán; Ackbar azonban nem bízott ebben a mosolyban. - Csak annyit szeretnék elérni, hogy az embereimmel kézbe vehessük az alvilág irányítását. Az önök biztonsági ereje elegendő a rend fenntartásához azokon a területeken, ahol önök mozognak. Már vannak különféle idegen milíciák és véderők, miért ne tűrnének meg egy, azén embereimből álló hasonló szervezetet?

Mon Mothma Vorru felé fordult, és felvonta a szemöldökét.

- A többiek múltja nem annyira színes, mint az öné, Fliry Vorru.

- De a többiek közül is sokan ugyanazzal a múlttal tovább szolgálnak egy egészen másik rendszert.

Ackbar lassan bólintott. Amikor egy irdatlanul sok világból álló közösséget kormányoznak, elengedhetetlen a rend és a kommunikáció fenntartása. És bár az ideális a teljes apparátus lecserélése lett volna, ha a Lázadók megbíztak a birodalmi kiképzést kapott katonákban, akkor a kormány miért ne bízhatna meg azokban a hivatalnokokban és adminisztrátorokban, akik hűségesen szolgálták a Birodalmat, amíg az össze nem omlott? Mivel ezen emberek többsége a munkájának az elkötelezettje, nem a kormányé, a hallgatólagos elnézés cserealap lehet arra, hogy tovább folytatják a munkát, de ezúttal a Lázadók javára.

Fliry Vorru esete mindenesetre különleges. Ő közvetlenül részt vett a Coruscant felszabadításában. És bár ő maga alábecsüli az ebben játszott szerepét, minden lehetősége megvolt arra, hogy a Zsiványkommandót eladja a Birodalomnak, és ezzel megakadályozza a Coruscant elfoglalását. A támogatása - beosztottjainak árulása ellenére - igen hasznos volt a Lázadók győzelme szempontjából, és értékes szövetségessé tette őt.

Most pedig csak annyit kér, hogy bízzunk meg benne. Ackbar félig behunyta a szemét. Vorru kérése pragmatikus szemszögből is helyénvaló. Noha Cracken rendfenntartó szervezete hamarosan működni fog, az alvilágban sosem lesz olyan hatékony, amilyen Vorru lehet. A Palpatine Ellenlázadási Front, a feketepiac és tucatnyi egyéb probléma állandó figyelmet követel a Coruscanton. Cracken erejét pedig máris teljes egészében leköti a Zsinj és Ysanne Isard nevével fémjelzett probléma.

Vorru széttárta a kezét.

- A kérdés csak az: tudják-e garantálni azt a bizalmat, amire nekem és az embereimnek szükségünk van?

Leia pillantása megkeményedett.

- A Birodalom közös ellenségünk, a szövetségünk is ellene szól. A Birodalom elleni akcióknál élvezheti a bizalmunkat, de nekem az a gyanúm, hogy ön ennél tovább kíván menni.

- Ez így igaz, Leia, de Vorrunak igaza van - mondta Mon Mothma, és kezét az asztalra fektette. - Valóban a Birodalom elleni harc az, ami egyben tartja a Szövetséget. Bizalmat kell szavaznunk szövetségeseink számára, ha azt akarjuk, hogy a Köztársaság felvirágozzon. Amíg Fliry Vorru emberei elfogadják az övéhez hasonló milíciák számára kidolgozott alapelveinket, addig élvezhetik a bizalmunkat. Ha letérnek az alapelvekben meghatározott útról, szervezetük törvénytelenné válik, és aszerint fogunk bánni velük.

- E tekintetben a leghűségesebb szolgájuk leszek, Mon Mothma.

- Bízom is benne, Fliry Vorru.

- Tehát mindegyikünknek bíznia kell bennük - morogta Ackbar.

Vorru tekintete sötétebbre váltott, amikor a kalamári felé fordult.

- Öntől nem számítottam burkolt fenyegetésre, Ackbar admirális.

- Nem is szokásom. - Ackbar szája jellegzetes kalamári mosolyra nyílt. - Csupán arra utaltam, hogy el kell fogadnunk a szavát a hűségére vonatkozóan, hiszen korábbi urai mind halottak, legfőbb ura pedig számunkra elérhetetlen. Ha ön ebből fenyegetést olvas ki, nem tudom megakadályozni, hogy azt tegye.

- De ha kivonom magam a felügyelete alól, akkor megsemmisít, igaz?

- Elnyerte a bizalmunkat - hajolt előre Ackbar, hogy egyenesen Vorru szemébe nézhessen. - Ha visszaél vele, az alkunkban foglaltak szerint járok el.

TIZENKETTŐ

A kocsi hátsó ülésén ülve Wedge egész úton azon tanakodott, vajon mit találhatott Mirax a Pulsar Skate fedélzetén, ami veszélyezteti a Szövetség létét? Mindenki másról azt tartotta volna, hogy eltúlozza a dolgokat, de Miraxot ennél jobban ismerte, ő nem hajlamos a melodrámára. Mindenesetre tudja, mikor van szükség gyors közbelépésre.

Wedge megborzongott. Korábban egyszer már előfordult, hogy az ashern lázadók vírussal megfertőztek egy bactaszállítmányt, ami allergiát váltott ki mindenkinél, akit azzal kezeltek. Ha most Mirax bizonyítékot talált arra, hogy a Zsinjtől zsákmányolt szállítmány hasonlóképpen fertőzött, az a Krytosszal fertőzöttek millióinak végzetét jelentheti, nem beszélve azokról, akik a bacta visszavonása miatt kitörő lázadás során fognak meghalni.

Ez minden bizonnyal szétzúzza a Szövetség egységét. A nem humánok azt fogják mondani, hogy az emberek maguknak akarják felhalmozni a bactát. De a fertőzött bacta miatti halálesetekért is az embereket teszik majd felelőssé. És ha a történtekért az ashem lázadókat fogják hibáztatni, konspirációra gyanakodnak majd, hiszen mindenki tudja, hogy Zaltin és Xucphra kombájnjait emberek hajtják.

Legyen bármi más, csak ne fertőzött bacta.

Wedge utasította a droidot, hogy három háztömbbel és két szinttel előbb tegye ki, mint ahol a hangár van, amiben Mirax a Pulsar Skate-et tartja. Bár Mirax azt mondta, a lehető leggyorsabban menjen oda, a sürgetés egyben óvatosságra is intette. A biztonságról nagyon sok mindent megtanult Mirax apjától, Booster Terriktől, különösen az olyan esetekre vonatkozóan, amikor a sürgősség is szerepet játszik. Wedge sajnálta, hogy egyedül kell mennie, de ott volt nála a komlink, amin át pillanatokon belül elérheti az osztagot.

Kényszerítette magát, hogy lassabban haladjon a hangár felé. Néha megállt egy-egy kirakat előtt, és megnézte a holografikus ajánlatot, vagy kényelmesen elolvasgatta a fényújság híreit. Minden ilyen pihenőnél óvatosan körbepillantott, hogy lássa, nincs-e valaki a közelben, aki a kelleténél nagyobb figyelmet szentel neki. Semmi jelét nem látta annak, hogy követnék, mindenesetre fokozta az elővigyázatosságot azzal, hogy felment egy felsőbb szintre, amit néhány forduló után elhagyott.

A megfelelő ajtó előtt bejelentkezett. A komputer öszszehasonlította a hangmintát, majd beengedte. Wedge belépett a biztonsági zsilipbe. Becsukódott a mögötte lévő ajtó, majd kinyílt a másik, és Wedge a hangárban találta magát.

Lassan elmosolyodott, amikor megpillantotta a Pulsar Skate-et. A módosított Baudo-osztályú jachtnak széles pengéjű tőr formája volt. A farára szerelt dupla hajtómű rövid kardmarkolatra emlékeztetett. A penge legszélesebb része szárnyban végződött, melynek a vége felfelé ívelt. A hajó nagyon hasonlított a koréliai mélytengeri csúszótalpra, amiről a nevét is kapta. Régi jármú, nem kevés parszeket átszelt már azóta, hogy összehegesztették, addig, amíg ideért a Coruscantra.

Wedge átsietett a félhomályos hangáron, és egyenesen a feljáró rámpához ment. Annak tetejére érve köszönésképpen bólintott Liat Tsayv felé. A sullustai kommentár nélkül viszonozta a bólintást, és megemelte a fegyvere csövét, hogy Wedge beléphessen az ajtón. Az egyébként beszédes sullustai komor hallgatása sejtette Wedge-dzsel, mennyire komoly lehet az ügy. A gondolat rémülettel töltötte el.

Végigment a szűk folyosón, a legénységi szálláshelyek mellett, a raktérbe. Mirax egy duraplast ládán üldögélt. Nagyon jól nézett ki, hosszú barna haját most is lófarokba kötve hordta. Ezt a szokását azóta vette fel, hogy Corran meghalt, és Wedge jól emlékezett rá, hogy így viselte a haját akkor is, amikor az apját első ízben küldték a Kesselre. Mirax akkor ilyen komor és megközelíthetetlen, amikor nem tud megbirkózni a fájdalmával.

A raktárban mindössze egy vörös jelzőfény égett, az is csak a Mirax körüli teret világította meg. Minden más sötétben volt, még az a rész is, amerre Mirax tekintete révedt. Wedge lefogadta volna, hogy valami van arrafelé.

Végigfutott a hideg a gerincén, és agyában nyugtalanító gondolatok fogantak meg. Megállt az ajtóban, és a sötétbe meredt, megpróbálta kitalálni, mit néz Mirax. Mintha egy kerek, fekete gömböt látna, ami akár Darth Vader sisakja is lehet. Nem, ő halott. Nem lehet, hogy visszatért.

Wedge Miraxra mosolygott.

- Itt vagyok. Hogy érzed magad?

- Még egyben vagyok, Wedge, kösz. - A hangjából remény áradt, ezért Wedge valamelyest megkönnyebbült. - Kösz, hogy ilyen gyorsan idejöttél. Nem tudom, rajtad kívül ki tudna segíteni nekem, de az a gyanúm, mindenképpen téged küldtek volna.

Mirax a raktér legsötétebb zuga felé intett.

- Wedge Antilles, ez itt Qlaern Hirf, thyferrai vratix, az Ashem Kör büszke tagja.

- Megtisztel, Antilles parancsnok. - A hang a sötétből mélyen, de határozottan csendült. Wedge észrevette, hogy a nevét gondos precizitással ejtette ki. A nevében található „t", továbbá a rangjában szereplő „p" alig volt hallható. Olyan gyorsan, pattogón ejtette. Ooryl Qrygg, az osztag gand tagja szokott ilyen modorban beszélni, s bár Wedge már hozzászokott a gand exocsontozatú testének látványához, arra egyáltalán nem számított, amit a vratix látványa jelentett.

Qlaern lassan kászálódott elő a félhomályból és jött ki a szűk fénykörre. A rovarszerű teremtésnek két összetett szeme volt, és az egyik fazettából fény áradt, ami Vader sisakját juttatta Wedge eszébe. Csápjai háromszögletű feje fölé nyúltak, a rágóit összezárva tartotta. Kocsányszerű nyaka vaskos torrá szélesedett. Három pár ízelt lába közül az első pár a nyak és a tor találkozásánál nőtt, három ízből állt, amely három karcsú ujjból és egy vaskosabb hüvelykujjból álló kézben végződött. Középső karizének közepén horgos karmok meredeztek. A másik két pár végtagja láb volt, de nem a megszokott fajta. A középső pár a hasából nőtt ki, onnan, ahol az embernek a bordái vannak. Hosszabb és erősebb volt a többinél. Wedge elképzelése szerint ugrásra és belharcban rúgásra kitűnően alkalmas lehet. A harmadik pár láb csökevényesnek volt mondható, mintha csak az lett volna a feladata, hogy a vratix potrohát ne hagyja a földön csúszni. Wedge-et az X-szárnyú futóművére emlékeztette: hasznos, ha éppen rá van szükség, kolonc, ha dolgozni kell.

A vratix teste szürkének tűnt, de ez lehetett a gyér világítás miatt is. Az elülső végtag karmai feketék voltak, de Wedge fehér foltokat is látott rajta, amiből arra következtetett, hogy azt kozmetikai úton festették rá.

- Örülök, hogy találkoztunk, Qlaern Hirf - mosolyodott el Wedge, és kezet nyújtott neki.

Qlaern keze előrelendült, de nem állt meg, hanem tovább kúszott Wedge arca felé. Ujjaival lágyan megsimogatta a parancsnokot. Wedge hidegnek és keménynek képzelte a vratix kezét, az azonban puha volt és meleg. Noha érezte a bőr mögött az exocsontváz keménységét, a lágy tapintás valamelyest kevésbé idegenné tette számára a rovart.

Mirax kinyújtotta a kezét, és megsimogatta a vratix elülső könyökhajlatát.

- A hangot és a látványt félrevezető információforrásnak tartják. Szerintük mind a hang, mind a látvány semmivé foszlik, mihelyt érzékeled őket. Egyedül a tapintás nyújt megbízható támpontot.

- Érdekes nézőpont. - Wedge kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a vratix karját az egyik könyökízülete felett. - Qlaern, te vagy az az ashem, aki tudatta velünk Zsinj bactaraktárának helyét?

- Mi vagyunk felelősek ennek előfordulásáért - mondta Qlaern, és fejét előbb balra, majd jobbra hajtotta. - Jobban szerettük volna egyenesen hozzátok szállítani a bactát, de ez nem volt lehetséges. Nem voltunk olyan helyzetben, hogy azt tegyük, amit akarunk.

Wedge összevonta a szemöldökét.

- Nem egészen értem, mit akarsz ezzel mondani.

Mirax szólt oda neki a ládán ülve.

- Gyere, ülj le, ez nem lesz olyan egyszerű!

- Legalább tetszeni fog? - kérdezte, és letelepedett melléje.

- Némely rész bizonyára - mosolygott rá Mirax. - Legalábbis remélem.

Qlaern terpeszbe állította elülső lábait, hogy a feje egy magasságba kerüljön az övékkel.

- Te ismered a világomat.

- Részben. A Thyferra a Polith-rendszerben van, mérsékelt éghajlatú, mezőgazdaságra kiválóan alkalmas. Ott termesztik a bactát, amit Zaltin és Xucphra cége oszt szét. Ők ketten monopolizálják a bactatermelést. A társaságok feudális alapú közösségek, de facto emberek kormányozzák azokat a területeket is, ahol a vratixok vannak többségben.

A vratix bólintott.

- Igaz. Ő, aki Mirax, többet tud róla, de ez sem rossz.

- Kérlek, mondd el, mit nem tudok!

- Azt hiszem, annyi időnk nincsen - mondta Qlaern, és hátravetette a fejét, miközben sziszegő hangot hallatott.

Wedge Miraxra pillantott.

- Gúnyolódik? Vagy kinevet?

- Azt hiszem.

- Megbocsáss, de oly sokszor találkozunk emberekkel, akik olyasmit mondanak, amit nem értenek.

- Akkor mondd el, véleményed szerint mit kell tudnom?

- Így már jobb. - A vratix egyik kezét Wedge térdére tette. - A bacta gyógyító tulajdonságát a Régi Köztársaság idejében fedezték fel. Nyilvánvalóvá vált, hogy a bacta kitűnő ellenszere minden betegségnek, testi gyengeségnek. Azok a társaságok, amelyek ma a Thyferrát és a bactatermelést ellenőrzik, akkoriban szerény haszonra tettek szert, de később terjeszkedni kezdtek. Számos szatellit feldolgozóállomást hoztak létre. Ezek mind jogosítvánnyal dolgoztak, és a bactavégterméket mindenütt egy vratix verachen ellenőrizte. Akkoriban versengés folyt, hogy ki tudja a legjobb minőségű bactát a legkevesebb költséggel előállítani.

- Ezt úgy érted, hogy valamikor szabad verseny volt a bactapiacon?

- A bactatermelés történetében többnyire igen, de ez még a te születésed előtt volt. A Klánok Háborúja idején egyvalami bebizonyosodott: a bacta kitűnően gyógyítja a sebeket is, és a csonka végtagokat alkalmassá teszi protézis fogadására. Ez azt jelentette, hogy a katonák visszatérhettek a csatamezőre, s ezzel megtakarították az újoncok kiképzésének a költségeit. Pilóta lévén tudod, milyen sokba kerül egy ember kiképzése, így fogalmad lehet arról is, mekkora megtakarítás érhető el a bactával.

- És számos pilótát ismerek, beleértve magamat is, aki a bactának köszönheti az életét.

- Erről van szó - bólintott Qlaern ünnepélyesen. - A Császár úgy döntött, hogy az egyetlen szervezet, amelynek minden körülmények között garantálni kell a bactaszükségletét, az a hadserege legyen. Zaltin és Xucphra előnyére lassan megfojtotta a kisebb bactatermelő vállalkozásokat. Ők ketten rájöttek, mekkora profit rejlik ebben, ezért hagyták, hogy a bacta árát a mindenkori piac határozza meg, a független termelőket birodalmi katonákkal távolíttatták el, és a világ minden részéről hazahívták a veracheneket.

- Már másodízben használod a „verachen" szót - jegyezte meg Wedge.

- Mi verachenek vagyunk - mondta Qlaern, és kezével megdöngette a torát. - A bacta szerves anyag, amit alazhi és kavam keverékéből nyerünk. A kavam maga is összetett anyag, több összetevője van. Az alazhit úgy termesztik, ebből adódóan többféle minőségben fordul elő, attól függően, hol, milyen talajon, milyen csapadékmennyiség mellett terem, de még a spontán mutációk is számítanak. A verachenek felügyelnek arra, hogy az összetevők mindig a megfelelő arányban kerüljenek a bactába. Minden összetevőnek van egy minimális minőségi foka, de előfordul, hogy a bacta a legjobb minőségű anyagokból áll össze. Mint annak a szállítmánynak az esetében is, amit ajándékként prezentáltunk.

- Ajándékként? - Wedge Qlaern kezére tette a kezét. - Kérlek, ne hidd, hogy nehézfejű vagyok, de némely dologról úgy beszélsz, mintha azt feltételeznéd, már tudok róla!

- Bocsáss meg nekünk! Ostobák voltunk.

- Ez részben az én hibám, Wedge - mondta Mirax, és ő is rátette a kezét a térdére. - A vratixok nem éppen kaptárszellemű lények, de olykor előfordul, hogy ha hosszabb időt töltenek el egymás társaságában, információt cserélnek. A verachen azért beszél többes számban, mert Qlaern itt nyilván a szállítmány felügyelőjének a szerepét tölti be, ugyanakkor vannak beosztottjai, akikkel valamiféle szubszenzorikus módon kapcsolatban áll, és jelentéseket kap tőlük. Qlaern nyilván azt hiszi, hogy te meg én hasonló kapcsolatban vagyunk egymással.

- Szóval te tudod, miről beszél?

- Azt hiszem... és lényegében Qlaern nem egyértelműen hím. A vratix lehet apa, aki ifjút szül, attól függően, hogy életének, ami egyébiránt igen hosszú, melyik ciklusát éli. - Mirax a vratix felé intett a fejével. - Amikor a Klónok Háborújáról beszélt, a saját élettapasztalatait mondta el.

- Mi? - mosolyodott el Wedge. - Elmondanád, mi ez az ajándék dolog?

- Persze, ha Qlaern megengedi.

- Hálásak vagyunk a segítségedért.

Mirax nagy levegőt vett.

- A vratix neked ajándékozza a bactát, és mindent, ami vele jár.

- Miért nekem?

Qlaern csápja megrezdült.

- Azért, mert hírneved folytán téged ismerünk. Olyannak ismerünk, aki tisztességes, bölcs és lojális. Ezeket a tulajdonságokat mi becsüljük.

Wedge hunyorított.

- Hálás vagyok ezért, de még mindig nem értem. Mit akar ezzel a vratix?

Qlaern Mirax felé fordította a fejét.

- Ezt neked kell elmagyaráznod, ehhez te jobban értesz, mint mi.

Mirax bólintott, és még egy mély lélegzetet vett.

- A vratix azért adta neked a bactát, Wedge, mert azt akarja, hogy te, Wedge Antilles, képviseld őket az Ideiglenes Tanács előtt.

- Micsoda? - Wedge meglepetését egy pillanat alatt elnyomta a katasztrófa megérzése. A Thyferra az egyetlen bolygó, ahol bactát termesztenek, de ez a világ mindmáig rendíthetetlenül független maradt. Mindenki azt hitte, azért, hogy mind a Szövetséggel, mind a Birodalommal üzletelve haszonszerzés céljából használhassák ki a háborút. S hogy a Thyferra lakossága boldog legyen, a Szövetség két humán képviselőjüket is - egyiket a Zaltin családból, a másikat Xucphra családból - bevette a Zsiványkommandóba. Bror Jace, a pilóta a Zaltin családot képviselte, és a Birodalom elleni harcban halt meg. Erisi Dlarit, a másik thyferrai még most is az osztagban van, és az ashemeket gyilkos terrorista szörnyetegeknek tartja.

És éppen ez a probléma. Ha a Szövetség bármilyen státust is ad az ashemeknek, a thyferrai kormány valószínűleg gyorsan és határozottan fog lépni. Minden reményük szétfoszlik, hogy valaha is bactához jussanak mindegy, milyen eredménnyel jár Erisi Dlarit közbenjárása. Ha elapad a bactautánpótlás, a Krytos elterjed Coruscanton, és minden valószínűség szerint a többi bolygón is.

Ha visszautasítom a kérést... akkor mi van? Wedge Qlaernre pillantott.

- A bactával, amit nekünk adtatok, ugye, nincs semmi probléma? Nem tudtok hozzákeverni semmit, hogyha esetleg visszautasítják a kéréseteket, ne tudjuk felhasználni?

Qlaern rágói szétnyíltak, majd megint összezárultak.

- Egyetlenegyszer fordult elő, hogy egy verachen beszennyezett egy bactaszállítmányt. Elfogadhatatlan következményei voltak. A vratix a segítségeteket kéri, de nem okozna kárt az embereiteknek. A bacta ajándék a számotokra. Ahogyan a verachen is.

- Micsoda?

- Azért jöttünk ide, a Coruscantra, mert tudjuk, te nem kockáztatod az embereid biztonságát azzal, hogy kézbe veszed az ügyünket. Mint verachenek, több mindent elő tudunk állítani, nemcsak bactát, és nemcsak a bacta hatékonyságát tudjuk megnövelni. Mi azért jöttünk ide, hogy megismerjük a Krytos vírust, és elpusztítsuk.

- De az a vírus megölhet titeket.

Qlaern vállat vont.

- A nagy veszedelem leküzdéséhez nagy kockázat kell. Ezzel tisztában vagyunk.

Wedge lassan elmosolyodott.

- Ez így van. Ajánlatod csábító, de ebben az ügyben nem egyedül döntök. Vannak emberek, akikkel ezt meg kell tárgyalnom.

Mirax ráemelte a pillantását.

- Nem a Tanács, ugye?

- Nem, nem a Tanács, még nem az. Lényegében csak egy választásom van: Cracken tábornok. Ha Qlaern ittléte kitudódik, ha Erisi szagot fog, a hír azon nyomban eljut a Thyferrára, és akkor nekünk végünk. Egyedül Cracken tudja azt a biztonságot megteremteni, ami Qlaern munkájához szükséges.

Mirax elmosolyodott.

- És ez legalább elvonja a figyelmét Tychóról. - Az is meglehet.

A vratix éles hangon sziszegett.

- Szavaid jótékony balzsamként hatnak, melyek egyszerre több sebet gyógyítanak be.

- Egyetértek. - Wedge felállt, és megragadta a vratix két vállát. - Örülök, hogy eljöttél, Qlaern Hirf, mert nagyon sok seb van, és kevés a gyógyír. Ha bármit is tudsz tenni azon túl, amit már megtettél... a Krytosszal szemben, én szívesen képvisellek a Tanács előtt, és ha kell, a Thyferrával szemben is.

TIZENHÁROM

Nawara Ven megrezzent, s borzongás futott rajta végig, egészen a lekkuja hegyéig. Elpirult, ettől arcának és szemének szürkés árnyalatú foltjai elkékültek. Ha nem szedem össze magam, Tychónak vége. Hátraigazította agynyúlványait, hogy azok a védő asztalával egy magasságban himbálóztak. Semmi szükség arra, hogy a vád észrevegye a nyugtalanságomat.

Jóllehet idegessége nyilvánvaló volt. A tárgyalást a régi Birodalmi Legfelsőbb Bíróság épületében tartották - vagy inkább játszották el. A terem magas mennyezetét fehér mintázatú fekete márványlapokkal rakták ki, s ettől az az érzése támadt az embernek, hogy az éjszakai égbolt alatt ül. Ugyancsak fekete márványból készült a bírói pulpitus, ami Nawarát a Császári Palota robusztus tömegére emlékeztette.

A mennyezet alatt rozsdamentes acélból, ferrobetonból és duraplastból készült falburkolat egészítette ki a birodalmi tervezésű belső díszítést. A díszek formájukat és metszésüket tekintve megőrizték természetes jellegüket, minden más azonban mesterkéltnek tűnt- és tisztátalannak. Ez a hely egyáltalán nem gerjeszt az emberben szánalmat. Nawara körbepillantott a galériákon és a széksorokon, amelyek már zsúfolásig megteltek az igazság után nyálát csorgató tömeggel.

Az igazság az ő számukra az volna, ha a védencemet behajítanák a nap kohójába. Ackbar elfogadta Nawara indítványát, miszerint a tárgyalást ne közvetítse a holo egyenes adásban. Nem vitás, a tárgyalás híre már eddig is sok kárt okozott Tycho reputációjának, az egyenes közvetítés pedig könnyen lángra lobbanthatja a tömegek nemkívánatos érzelmeit. Nawarát így is kérdezgették afelől, miért vállalta el egy humán védelmét, s ha a tárgyalás nyilvánosság előtt folyna, ez a kérdés még többekben felmerülne, ami nem biztos, hogy használna az ügynek.

A tárgyalás közvetítésének a kérdését az Ideiglenes Tanács külön ülésen tárgyalta meg. Borsk Fey'lya véleménye szerint a nyilvánosság kizárásával a Birodalomnak a dolgok elkendőzésére hajlamos politikáját folytatnák. Nawara azzal érvelt, hogy a közvetítéssel feladnák az igazságosság látszatát, s az egész egy sportközvetítés színvonalára süllyedne, melyben egy ember élete a tét. Azt mondta, hogy a tárgyalás lefolytatásának módja legalább annyira fontos, mint a végkifejlete, mert ha bárki is a legcsekélyebb igazságtalanságot véli felfedezni, azt felnagyítják, és elégedetlenséget szíthatnak vele.

És megegyeztek Ackbarral, hogy nem mindent hoznak a sajtó tudomására. Megrázta a fejét. Ha elszúrom, legalább csak később tudják meg.

Vele szemben Halla Ettyk állt fel az ügyészi asztal mögött. Magas, atlétatermetű nő létére sugárzott belőle egyfajta katonás keménység. Hosszú, fekete haját Leiáéhoz hasonló vastag copfba fonva hordta - ezáltal szabadon látszott csontos álfa. Tűz villant a szemében, amikor Nawarára pillantott, majd figyelmét a bíró felé fordította.

- Ha a bíróság egyetért, szólítanám az első tanút.

Ackbar bólintott.

- Kérem, parancsnok.

- A vád képviselője a tanúk padjára szólítja Pash Crackent.

Nawara gyorsan lehívta az adattábláján Pash korábban rögzített tanúvallomását. Gyorsan átfutotta a rylothi kézírást, de csak azért, hogy leplezze csodálkozását, amiért Ettyk Pasht választotta első tanúnak. Meg volt győződve arról, hogy Iella Wessirivel vagy Cracken tábornokkal fog kezdeni, hogy már az elején tisztázza Tycho és a Birodalmi Hírszerzés közötti kapcsolatot. Pashsel nyilván a motívumokat és az alkalom megragadásának tényét akarja tisztázni, hogy majd azután tátsa az összképet.

Erre számíthattam volna. A közvélemény felháborodása elsősorban az árulásnak szól, tehát Ettyk is azzal akarja kezdeni. Bizonyára úgy akarja tálalni a dolgot, hogy Corran megölése szükségszerű volt az árulás fedezéséhez. Ha erről az oldalról közelíti meg a témát, az árulás bebizonyítása után bármilyen új tényt tár is fel, azzal csak megerősíti mindazt, amit már bebizonyított.

- Ezzel megnehezítik a védelem dolgát - morogta Nawara.

Miközben Pash a tanúk padjára lépett és felesküdött, Tycho odahajolt Nawarához.

- Hogy érted ezt?

- Számtalan közvetett bizonyíték van arra, hogy megölted Corrant. Emtri még egy droidgyűlölőkből álló bíróságot is meg tudna győzni arról, hogy megölhetted Corrant. Én ezt megtámadhatnám azzal, hogy rajtad kívül mások is megtehették, de a bíróság ezt elutasítaná. - Nawara félig behunyta a szemét. - Reméltem, hogy először az árulással foglalkozunk, mert az a gyengébb vád, de most változott a felállás.

Tycho cinkosan Nawarára pillantott.

- Csak húzzál ki ebből a bajból!

- Kihúzlak, ne félj!

Ettyk az áldozata felé lopakodó taopari könnyed lépteivel kerülte meg az asztalát.

- Cracken hadnagy, az ön szolgálati kartonját már csatoltuk az előzetes vallomásához, ezért nem térek ki arra a sok előléptetésre és kitüntetésre, amit a Szövetség szolgálatában kapott. Ehelyett inkább megkérem, idézze fel magában annak az estének az eseményeit, amelyen a Coruscant a mi erőink kezébe jutott! Meg tudja ezt tenni?

- Igen - Pash bólintott, mire egy elszabadult vörös hajtincs a homlokába hullott.

- Nagyszerű. - Ettyk udvariasan elmosolyodott. - Hol tartózkodott ön akkor?

- Itt, a Coruscanton.

- Mégpedig mint a Zsiványkommandó ide vezényelt tagja?

- Igen.

- A vezénylés Celchu kapitányt is a Coruscantra rendelte?

Pash megrázta a fejét.

- A vezénylésnek csak a rám vonatkozó részét ismerem. Az pedig semmi olyat nem tartalmazott, ami Celchu kapitányra vonatkozik.

- És abban az időpontban, amikor ön a támaszpontról elindult Coruscantra, véleménye szerint Celchu kapitány hol tartózkodhatott?

- Tiltakozom! - állt fel Nawara. - A kérdés nem helyénvaló, és a vádnak nincs oka azt feltételezni, hogy a tanú erre a kérdésre válaszolni tud.

Ackbar admirális lassan bólintott.

- Maradjunk a tárgynál. Hogy Celchu kapitány mit feltételez, az lényegtelen, Ettyk parancsnok.

- Igen, admirális.

- Ön pedig, Ven kancellár, mérsékelje az ellenvetéseit! Csak hátráltatja a tárgyalás menetét.

Nawara bólintott.

- Megértettem a figyelmeztetést, majd ügyelek rá. - Leült a székére, és kényszerítette magát, hogy lassan lélegezzen. Az első tanúval nem fogod megnyeri a pert. Légy óvatos, és ne türelmetlenkedj.

- Cracken hadnagy, a hadműveletnek itt, a Coruscanton volt olyan mozzanata, amikor az osztag tagjai együtt voltak?

- Igen.

- És Celchu kapitány is közöttük volt, ugye?

- Nem, nem volt ott.

- De neki is ott kellett volna lennie, nem?

Pash hátradőlt a széken, úgy válaszolt.

- Igen.

- Az egyik jelentés szerint Zsinj hadúr megtámadta a Zsiványkommandó támaszpontját a Noquivzornál, és e jelentés szerint Celchu kapitány is ott volt.

- Igen.

- Ki készítette azt a jelentést?

- Antilles parancsnok.

- Miután megismerte azt a jelentést, mit gondolt Celchu kapitányról?

Pash a kezeire pillantott.

- Azt hittem, meghalt. A neve mellett az a megjegyzés állt, hogy „ütközetben eltűnt", de ez valójában azt jelentette, hogy „meghalt, de nem találtunk annyi maradványt sem, amennyi egy gyűszűt megtöltene, így nem tudjuk bizonyítani". Reméltem, nemsokára találnak bizonyítékot a halálára vonatkozóan.

Ettyk a háta mögött összekulcsolta a kezét.

- Más történetek is keringtek Celchu kapitányról?

- Igen.

- Ki terjesztette ezeket?

- Horn hadnagy.

- Mit állított Horn hadnagy Celchu kapitányról?

- Tiltakozom, ez csak szóbeszéd!

- Fenntartom, admirális: Cracken hadnagy kijelentése ellentétben van azzal, amit Horn hadnagy érdekei megkívántak.

- Micsoda? - Nawarának leesett az álla. - Ezt úgy érti, hogy amit Horn hadnagy a vádlottról állított, az az ő érdekei ellen való?

Ettyk elmosolyodott.

- Horn hadnagy mindig is büszke volt jó megfigyelőképességére, de ahogy a történetet előadta, azzal lebecsülte önmagát. Tekintettel az osztagban elfoglalt pozíciójára, ez az érdeke ellen volt.

- Admirális, ez nem más, mint egy szóbeszéd kiforgatása.

- Nem tudja letagadni a történteket. Antilles parancsnok belevette a Coruscant-akcióról szóló jelentésébe.

Nawara vicsorogva villantotta fogsorát Ettyk felé.

- Ha ezt a történetet is körül akarja járni, tartsa magát az ügyrendhez, és a megfelelő sorrendben szólítsa a tanúkat! Máris bevonta a sztorit a bizonyítási e járásba, de azért megdolgoztatom.

Ackbar admirális Madine admirálishoz hajolt, és egy percig konzultált vele, azután felült, és azt mondta. - A tiltakozást elutasítom.

Nawara érezte, hogy a lekkuja megrezdül.

- Admirális, ez ellen jogomban áll fellebbezést benyújtani.

- Ez így igaz, Ven kancellár, de a tárgyalást most folytatjuk. - Ackbar a tanú felé mutatott. - Cracken hadnagy, mondja el a bíróságnak a legjobb emlékezete szerint, hogy mit mondott Corran Horn!

Pash bólintott, majd gondolkodni kezdett.

- Corran Horn azt állította, hogy látta Tychót a Coruscanton Zsinj támadásának napján.

- És mit csinált Celchu kapitány, amikor látta? - Beszélgetett valakivel a kantinban. - Ki volt az, akivel beszélt?

- Tiltakozom. A kérdésre adandó válasz nem bizonyítható tényen alapszik.

- Kérem, parancsnok, tegye fel másképp a kérdést.

- Igen, admirális. - Ettyk egy pillanatig Nawarára nézett, majd Pashra. - Mit mondott Horn hadnagy, kivel látta beszélgetni Celchu kapitányt?

- Azt mondta, Kirtan Loorral, de...

- Ennyi elég, hadnagy, köszönöm.

- De...

Ackbar lepillantott Pashra.

- Bizonyosra veszem, hogy Ven kancellár hagyni fogja, hogy befejezze a mondatát, ha rákerül a sor.

- Igen, uram.

- Most pedig, hadnagy, szeretném, ha visszaemlékezne, mikor látta Celchu kapitányt a haláláról szóló jelentés után.

- Három hete. Hirtelen előbukkant, és megmentett minket egy csapat rohamosztagostól.

- A jelenléte okán nem érezte, hogy át kell értékelni Horn hadnagy állítását?

- Nem, azt hiszem, nem.

- Nem? - csapott le rá Ettyk. - Magának azt mondták, Celchu kapitány halott, azután meg felbukkan. Megtudta, hogy valóban a Coruscanton volt abban az időben, amikor Horn hadnagy látta őt. Emiatt sem lett kíváncsi, hogy vajon mit láthatott Horn?

- Akkoriban peregtek az események. Kétségbeejtő helyzetben voltunk. Én is folyton új parancsot kaptam. Nem gondoltam olyasmire, amire nem kellett gondolnom.

- Még egy kicsit se? Még akkor sem, amikor birodalmi forrásból a tudomásukra jutott, hogy áruló van maguk között?

- Egy titkos akció esetén ez normális dolog.

- De az kellett, hogy érdekelje, nincs-e áruló maguk között?

- Nem.

- Nem? - kapta fel a fejét Ettyk. - Maga Celchu kapitány barátja, ugye?

Pash tétovázott.

- Egy osztagban vagyunk. Ismerem őt. Tudom, mit tett. És megmentette az életemet.

- Úgy véli, tartozik neki valamivel?

- Azt mondtam, megmentette az életemet.

- És most nem akar itt ellene vallani, igaz?

- Nem - hangzott a határozott válasz.

- És valójában csak az idézésnek engedelmeskedve tette meg a vallomását, ugye?

- Igen.

Az ügyész a bíróság felé fordult.

- Szeretném a tanút rosszindulatúnak nyilvánítani.

- Ez nem jó - rezzent össze Nawara.

- Miért nem? - suttogta Tycho.

- Közvetlen tanúskodásnál a kérdéseket egyértelműen kell feltenni, nem sugallhatják a választ. Keresztkérdéseknél úgy irányíthatod a tanút, ahogy akarod. - Nawara megvakarta a nyakát. - Az a tanú, akit folyton nógatni kell a válaszadásra, azt a benyomást kelti, mintha titkolna valamit, így az ő szájából még az ártalmatlan dolgok is vádként hangzanak. Pash az én kezemre akart játszani, de csak megnehezítette a dolgomat.

Ackbar kezével Ettyk felé intett.

- Megadom az engedélyt, a tanút kezelheti rosszindulatúként.

- Köszönöm, admirális. - Ettyk elmosolyodott. – Ön okos ember, Cracken hadnagy. Hamis személyazonossággal jutott be az Akadémiára, igaz?

- Igen.

- És a hadműveletet, ami a Coruscantra hozta, szintén hamis személyazonossággal hajtotta végre. Igaz?

- Igen.

- Akkor tehát tudja, milyen végrehajtani egy akciót ellenséges környezetben, ugye?

- Igen.

- Egy okos embertől elvárható, hogy ellenőrizzen minden olyan nyomot, ami arra utalhat, hogy kém van a környezetében, igaz?

- Így lehet.

- Így is volt, ugye, hadnagy? - tárta szét a kezét Halla Ettyk. - Találkozott emberekkel, és igyekezett eldönteni, mennyire bízhat meg bennük, ugye?

- Igen - vonta össze Pash a szemöldökét.

- És Celchu kapitány bizony a lista élére került, ugye?

- Ha egytől végtelenig sorszámozom, akkor az ötödik helyen állt.

- Mindenesetre előrébb, mint a többiek, ugye?

- Miért akarja a legrosszabbnak beállítani?

- Csak igyekszem őszinte választ kapni.

Ackbar megint Pashra nézett.

- Csak a kérdésre válaszoljon, hadnagy.

- Celchu kapitány előrébb volt a listáján, mint bárki más, hadnagy?

- Igen - válaszolt Pash vonakodva.

- Köszönöm. Két héttel ezelőtt, azon az éjszakán maga egy olyan bevetésre készült, amely a Coruscant meghódítását segítette elő.

- Igen.

- Mi volt ez a küldetés?

- Öten készültünk fedezni a többieket, akik a pajzsot mentek kioltani.

- Ehhez kellettek vadászok is, ugye?

- Igen.

- És magának voltak vadászai?

- Igen.

- Honnan jöttek?

Pash mélyet lélegzett, és lassan engedte ki a levegőt. - Celchu kapitány szerezte őket, mialatt a Coruscanton volt.

- És közben egy bevetésen is részt vett, ugye?

- Igen, és meg is mentette az életünket.

Ettyk az asztal felé fordult, és valamit megnézett az adattábláján.

- Aznap este tanúja volt Corran Horn és Tycho Celchu beszélgetésének, ugye?

- Igen. De a beszélgetésben nem vettem részt.

- De kihallgatta őket? - Ettyk megfordult, és pillantásával szinte átszúrta Pasht.

- Igen - hajtotta le a fejét a pilóta.

- Hallotta, hogy Celchu kapitány azt mondja Horn hadnagynak, hogy átvizsgálta a gépét?

- Igen.

- És azt is hallotta, hogy Horn kijelentette, nyilvánosságra hozza Tycho árulását, mihelyt visszajön a bevetésből?

- Igen - felelte a pilóta fáradt hangon.

Az ügyész elmosolyodott.

- És mit válaszolt Celchu kapitány a fenyegetésre?

- Azt, hogy nincs félnivalója Corran vizsgálódásától.

- Mintha tudta volna, hogy nem lesz vizsgálódás?

Nawara gyorsan felállt.

- Tiltakozom! Ez feltételezésekre szólít fel, és szenvedélyeket szít.

- Helyt adok.

Ettyk megfordult, és Nawara felé bólintott.

- Öné a tanú.

Nawara egy percig tétovázott. A bizonyíték, amit Halla Ettyk eddig előásott, nem okozott meglepetést, és csak közvetett bizonyítékokra támaszkodott. Csak annyit tudott kiszedni Pashból, hogy látta, amint Tycho és Corran néhány heves szót vált. Ez magában rejtheti a motívumot, hogy Corran gépét megpiszkálták. De mivel a Fejvadász nincs itt, ez nem bizonyítható.

Mindössze annyit tehet, hogy a keresztkérdésekkel kiszedheti Pashból, Tycho milyen magyarázatot adott Corrannak a Kirtan Loorral való találkozásra. Tycho azt állította, Lai Nootkával, a duros kereskedővel találkozott. Nawara tudta, hogy Ettyk megjegyezné, hogy Pash ezt is csak szóbeszéd szintjén tudja. Mivel Nootkát nem idézheti meg, Tychót pedig nem állíthatja a tanúk padjára, ezt a pontot sem lehet kellő alapossággal kideríteni.

Hacsak meg nem idézem Kirtan Loort, és ő nem tagadja le, hogy valaha is találkozott Tychóval. Csakhogy ez egyenértékű volna azzal, mintha a Császár kegyet gyakorolna a Lázadók egyik tagja felett.

- Ven kancellár?

Nawara Ven Ackbarra pillantott.

- Sajnálom, uram. Pillanatnyilag nincs kérdésem a tanúhoz - mondta a twi'lek, és visszaült a helyére.

- Rendben van. A következő tanút, Ettyk parancsnok.

Ettyk ismét felállt.

- Erisi Dlaritet szólítom a tanúk padjára.

TIZENNÉGY

Corran Horn tehetetlennek érezte magát, amint a trandoshai végigvonszolta a kihallgatószoba felé vezető folyosón. Az injekció, amit egy Emdi droid adott be neki, már kezdte kifejteni a hatását. Tudta, hogy a kotyvalékban skirtopanol is van, az pedig nem jó. Amikor a CorSecnél egy gyakorlat alkalmával beadták neki, még gyermekkori csínytevéseit is bevallotta. Ez önmagában csak komikus lehetett volna, ám apjának egyik cimborája a kihallgatás anyagát átadta az apjának.

Nem hiszem, hogy Jégszív... Amikor elkezdte a mondatot, még megvolt a vége, de abban a pillanatban, hogy kimondta Jégszív nevét, mindez eltűnt. Corran tudta, hogy a drog a kívánt módon fog hatni. A gondolatra felnyögött, amiért egy hatalmas pofon lett a jutalma. Az ütés, a trandoshai áporodott rothadásszaga és a kihallgatástól való félelem borzalmas egyvelegként terhelte a testét. Apró, holografikus figurákat látott maga előtt a levegőben. Két férfi meg egy nőstény quarren üldögél egy kávézó asztala mellett. A férfi - az apja - valamit élénken magyaráz. Annyira belemerült, hogy még az arca is belevörösödött, s közben ujjával a másik férfit bökdöste.

Egy trandoshai fejvadász lépett a képbe, vállára vetett bő porköpenyben. A gyíkember elhaladt az asztal mellett, és Corran előtt állt meg, úgy, hogy zöld, pikkelyes feje eltakarta az apját. Egy lépést hátrált, a köpenye alól előkapott egy kábítót, csőre rántotta, majd megfordulva lassan végigkaszált az asztalnál ülő alakokon.

A quarren egyszerűen szétrobbant. Corran apja két lövést kapott a mellébe, amitől a boksz falának tántorodott. A kis férfi, akinek magyarázott, megpróbált elbújni, de szerencsétlenségére a trandoshai következő lövése szilánkokra szaggatta az asztalt, így ő is kapott három lövést, mielőtt a negyedik levitte a fejét.

Corran önmagát is látta a színen. Azt nem, hogy miként került oda, csak egyszerűen ott volt. Ott térdelt a vérben, az asztal romjai között. Az apja testét tartotta a karjában. Egy rongydarabbal letörölgette az arcáról a quarren ráfröccsent vérét, míg végül az apja kinyitotta a szemét, és azt mondta, jobban van.

De a mellén ott éktelenkedett a két fekete lyuk. Először viperamarás nyomára emlékeztette, azután az egyik lyuk jeges kékre változott, a másik pedig vörösre, mint az izzó láva. Az egész forogni kezdett, majd megnyúlva fehérré változott, ahogyan a csillagok, amikor az ember átlép a hiperűrbe.

Corran megrázta magát, s egyszeriben ott állt Ysanne Isard előtt egy vakítóan fehér szobában. Isard a szemöldökét ráncolta.

- Milyen érdekes, hogy mindegyik kihallgatást az apja halálának felidézésével fejezi be. Számtalan pszichiáterjelölt állítaná, hogy ez a megszállottság kiváló bizonyítéka annak, hogy olyan haszontalan önfegyelmező módszerekhez fordult, mint amilyen a jedi tréning. Én azonban nem ezt tartom.

Corran hunyorgott a szemével. Nem emlékezett rá, hogyan került a folyosóról a kihallgatószobába, az ember formájú alak kezei közé. A kötelékek már annyira vágták a csuklóját, a bokáját, a mellét és a derekát, hogy abból tudta, már jó ideje gúzsba van kötve. Nem emlékezett semmire, csak az apja halálát látta újra lejátszódni a szeme előtt, viszont a torka erősen kapart, ebből sejtette, hogy sokat beszélt. Vagy sikoltozott.

Isard megfordult, a profilját mutatta feléje, és intett a tükröző üvegfal mögött álló segédjének.

- Amennyit mostanáig megtudtam, az egy halom pletyka, ami talán kielégítene egy koréliai diktátort, nekem azonban mindez értéktelen. Nem túlságosan ártotta bele magát a Lázadók ügyeibe, ezért nem tud használható információkkal szolgálni róluk. Legalábbis nem hiszem, hogy tudna. Sokkal valószínűbb azonban, hogy emlékezetének bizonyos területei ellenállnak a kihallgatásnak.

Corran a fejét rázta.

- Csak nem a megfelelő fickót kapta el.

- Akkor csak annyit kell elérnem, hogy maga legyen az, ugye? - Szeme idegesen villant, amikor megint Corran felé fordult. - Ha Gil Bastra nem a külső világokra küldi magát, a Lázadókhoz csapódott volna. Ma már Cracken bizalmas embere volna, és akkor több hasznát látnám. Még így is fennáll a lehetősége annak, hogy ő építette be magát a Zsiványkommandóba, hogy szemmel tartsa Tycho Celchut, és felderítse a kapcsolatát velem.

- Nem.

- Nem? Csak Cracken tehette. Az ő ügynöke volt, ugye?

Corran határozottan megrázta a fejét.

- Nem. Nem kémkedtem Crackennek.

- Ha bármit elhinnék magának, ezt is elhinném. De sajnos van bizonyítékom. - Félreállt, mert a trandoshai közelebb tolt egy műszerekkel megrakott kocsit, amiből mindenféle szonda meredezett, és aminek a színes kijelzői pazar fényjátékot varázsoltak Corran elé. A szondák vége tapadókorongban végződött, hogy könnyen csatlakoztatni lehessen őket a testhez. Amint a kocsi közelebb ért, Corran orrát megcsapta az ózonillat. Nem túlságosan tetszett neki a dolog, főleg amikor meghallotta a lába mellett a kattanást, amikor a trandoshai a helyére illesztette a készüléket.

Isard olyan mosollyal nézett rá, amitől Corrannak kedve támadt kiugrani az ablakon.

- Ezt a kínzógépet Darth Vader tervezte, többek között ezzel kínozták Han Solót a Bespinen. Mint tudja, az embernek számos különféle érzékelő idege van. Ez a szerkezet ezek közül hármat stimulál. Eredetileg csak a fájdalom receptorait stimulálta, de átalakíttattam, mert rájöttem, hogy a fájdalom a meleg- és hidegérzékeléssel kombinálva sokkal jobb eredményt hoz.

Corran elhatározta, hogy szétszakítja valahogy a kötelékeit, de annyira bódult volt, hogy a gondolatnál tovább nem is jutott.

- Akkor hát kezdjük, Horn hadnagy. Csak mondjon el mindent, amit tudni akarok...

- ...és nem fogom megkérni a bíróságot, hogy tekintsen rosszindulatú tanúnak.

Iella Wessiri már szinte sajnálta Erisi Dlaritet, miközben Halla Ettyk igyekezett rávenni az együttműködésre. A tárgyalás megkezdése előtt Iella és Halla megegyeztek, hogy a Zsiványkommandó tagjai ellenkezni fognak, és mindent elkövetnek, hogy ne kelljen Tycho Celchu ellen vallani. Halla ezért úgy döntött, hogy előreveszi őket, s miután félreállítja mint hasznavehetetlen tanúkat, behívja a többit, akik viszont tanúskodnak amellett, hogy Tycho a Birodalom embere. Halla figyelmeztette őket, hogy Nawara bizonyára visszaszólítja őket a tanúk padjára, de addigra már annyi bizonyíték lesz Tycho ellen, hogy az ő szavuk már aligha nyom a latban.

- Dlarit repülőtiszt, ön hogyan érkezett a Coruscantra két héttel ezelőtt?

Erisi felemelte a fejét, és kék szeme dacosan villant.

- Corran Hornnal együtt jöttem álruhában, mint kuati telbun és az úrnője. Az egész úton és az elkövetkező napokban szinte állandóan együtt voltunk. Jó barátok vagyunk, és nagyon sokat beszélgettünk.

Halla Ettyk bólintott.

- Tehát bizalmas barátok voltak?

- Bizalmas információkat is megosztottunk, igen. - A fekete hajú nő udvariasan mosolygott. - Nehéz megtartani a titkot, amikor valakivel össze van zárva az ember.

- És Corran Horn úgy érezte, hogy magával szabadon beszélhet mindenről?

- Tiltakozom: nem a tárgyhoz tartozik.

Iella Nawarára pillantott. Agynyúlványai megrezdültek, ez elárulta, hogy ideges, mindenesetre a twi'lek mindig ott tiltakozott, ahol Halla megjósolta. Azt mondta róla, hogy tehetséges. Nem hiszi, hogy meg tudja nyerni a pert, de hogy Crackent nem hallgatja ki, arra nem számított.

Halla Ackbar admirálisra pillantott.

- Ez alapvető kérdés, admirális. A tanú együtt élt Corran Hornnal a pilóta élete utolsó szakaszában. Képet alkothat a viselkedését illetően.

- Elutasítva.

Erisi röviden elgondolkodott.

- Sok dolgot nyíltan és őszintén megbeszéltünk egymással.

- Milyennek ítélte a feltételeket, mialatt Hornnal töltötte minden idejét?

A thyferrai pilóta vállat vont.

- Láttam csatában, higgadt volt és jó vezető. Egy hős. És láttam hagyományos helyzetekben is. Vidám természetű volt, barátságos és... vonzó. Számos különféle szituációban láttam.

- Coruscant elestének éjszakáján milyennek látta?

- Nyugtalan volt, zaklatott.

- És mi okozhatta a nyugtalanságát?

Erisi lebiggyesztette az ajkát.

- Corran azt mondta...

- Tiltakozom! - állt fel Nawara Ven. - Ez szóbeszéd.

Halla Ettyk egy lépést tett előre.

- Csupán egy kivételes, izgatott kitörésre akarok rákérdezni. Egyszer már kijelentette, hogy nyugtalan volt.

Nawara Ven odalépett Halla mellé.

- Tanult kollégám nyilván anélkül is tudja, hogy a nyugtalan lelkiállapot, és valaminek a kimondása még nem tekinthető kivételes, izgatott kitörésnek.

- Fenntartjuk.

Nawara halványan elmosolyodott, és visszament az asztalhoz. Halla viszont elkomorult.

- Jól van. Dlarit repülőtiszt, beszélt Corran Hornnal azelőtt, hogy elindultak a bevetésre?

- Igen.

- Azt mondta, nyugtalan és zaklatott volt. Ezt a lelkiállapotát szokatlannak tartotta?

- Tiltakozom, az ügyésznő irányítja a tanút!

- Fogalmazzon másképpen, parancsnok.

- Dlarit repülőtiszt, milyennek ítélte akkor Horn hadnagy lelkiállapotát?

Erisi húzogatni kezdte a füle mellett egyik hajfürtjét. - A nyugtalanságát meg tudtam érteni. Mindannyian aggódtunk amiatt, hogy sikerül-e a küldetés vagy nem.

- És a zaklatottsága?

- Az nem volt jellemző Corran Hornra.

- Tapasztalt olyasmit, ami megmagyarázza ezt a lelkiállapotot?

A tanú tétovázott.

- Láttam, amint Corran Horn beszélget Tycho Celchuvel. Nem hallottam, miről beszélnek, csak láttam őket, azután Corran odajött hozzám.

- És akkor megtudta?

- A beszélgetés miatt volt ideges.

Iella az asztalon heverő adattáblára pillantott. Halla már kiszedte Erisiből, amit akart: hogy Horn a Tychóval folytatott beszélgetés után zaklatottá vált. Ha megesketik, azt is megtudhatják, miről beszélgettek. Halla ezt szeretné ugyan, de nem teheti meg. Az izgatott kitörés tényénél többre számított.

Halla Nawara felé mosolygott. - Az öné a tanú.

A twi'lek felállt.

- Dlarit repülőtiszt, mennyi idő telt el az utolsó és az azt megelőző beszélgetésük között?

- Egy óra.

- Épp most vallotta, hogy Corran Horn beszélgetett Tycho Celchuvel. Látta Corran Horn hadnagyot mással is beszélgetni, azt megelőzően?

- Nem.

Nawara felkapta a fejét, mintha a válasz meglepte volna. - Nem látta Horn hadnagyot és Mirax Terriket?

Erisi vállat vont.

- De, azt hiszem, igen. Láttam, amint egymás mellett ülnek, aztán Mirax elrohant. De nem emlékszem, hogy beszélgettek volna.

- De feltételezhetően beszéltek egymáshoz?

- Igen.

- Tehát úgy néz ki, Corran Horn számos beszélgetést folytatott, s ezek bármelyike felzaklathatta.

- Gondolom, igen. - Erisi néhányszor pislantott. - Lehetséges.

A twi’lek meghajolt.

- Köszönöm, repülőtiszt, végeztünk.

Corran úgy érezte magát, mint egy égő jégtömb a tomboló vihar villámai között. A húsa szinte égett, a csontjai ugyanakkor jéggé fagytak. Testének valamennyi fájdalomreceptora mondhatni folyamatosan lüktetett. A fájdalom hol a talpánál kezdődve húzódott felfelé, hogy aztán felülről zúduljon rá, mint valamilyen záporeső, hol pedig itt-ott sajdult bele tompán teste valamelyik részébe.

Szívből örült volna a halálnak, csak ez a borzalom ne tűnt volna már örökkévalónak.

Szisszenést hallott, majd egyszeriben levált róla a készülék, amit ő magában induktornak nevezett el. Corran ernyedten roskadt össze, és megörült a kötelékek okozta állandó, de elviselhető fájdalomnak. Verejték csurgott végig az arcán, és marta a sebet, amit kínjában harapott az ajkára. De még ennek is örült azok után, amiket átélt.

Ysanne Isard lépett a kihallgató szobába, és intett a trandoshainak, hogy távozzon.

- Igen érdekes, ahogyan viselkedik, Horn. - A falon lévő tükröző üveg felé fordult. - Fájdalomtűrése igen figyelemreméltó.

Corran vállat akart vonni, de minden energiáját felemésztették a kihallgatás során üvöltve kimondott válaszok. Nem emlékezett rá, mit mondott. Azokban a világos pillanataiban, melyek villanásnyi szünetet jelentettek az agóniában, csak a hő- vagy fagyhullám érzésére tudott koncentrálni. Mihelyt megállapította, melyiket érzi, máris a másik támadt rá veszett erővel. Most, hogy nem érez fájdalmat, az érzékeit is csalókának tudja, ezért csak sejti, hogy abbamaradt a kínzás. Aprócska győzelem.

Isard csípőre tette a kezét.

- Maga igazi problémát okoz nekem. Nem tud annyit, amennyivel a hasznomra lehetne, a Zsiványkommandóban pedig oly alacsony a beosztása, hogy szinte senkinek nem számít. Ha visszaküldöm, magával is úgy fognak bánni, ahogyan Celchuvel bánnak most. Még csak nem is lesz szabad a letartóztatása előtt, mint Celchu volt. Ezért nem is hajlok arra, hogy visszaküldjem... Másrészről kiválóan elvegyülhet a bosszúállóim között. Fájdalomtűrése okán sokáig tarthat, amíg kiképezzük birodalmi ügynökké, de nem lehetetlen a feladat. A lelke mélyén tudja, hogy a Lázadás törvénytelen mozgalom, s ez jó kiindulási alap lehet, hogy átformáljam azzá, amivé akarom. Létrehozok egy Megtorló Kommandót, amely felhajtja és elpusztítja a Zsiványkommandót. Zsiványt használok fel a Zsiványok ellen. Kellemes ötlet.

Corran nem tudta, milyen forrásból, de annyi erőt öszszegyűjtött, hogy elmosolyodhasson.

- Nem fog addig élni, hogy lássa, amint a bajtársaim ellen fordulok.

- Nagyszerű, ellenem irányul a dühe. Kitűnő. - pózolta Isard, és még udvariasan tapsolt is hozzá. - Gyűlöljön, amennyire csak tud! Nekem szóló dühét azok ellen fordítom, akik nem tudták megóvni tőlem. Nem maga az első, akit átformálok, de nem is az utolsó.

- Nem fogok megtömi.

- Ó, dehogynem. Mind megtörtek. - Ünnepélyesen bólintott, mire az emelőszerkezet lassan az induktor fölé engedte. - És ha darabokra törik is, majd összerakom, és örömmel, kérdezgetés nélkül teljesíti majd a parancsaimat.

TIZENÖT

A Zsiványkommandó nyilván egy ehhez hasonló helyen dolgozta ki a Császári Központ elfoglalásának a tervét. Kirtan Loor olykor elhúzta a fejét egy csepegő csőköteg alól, miközben követte a vezetőt egyre mélyebbre, a Császári Központ rothadó alsó szintjére. Loor már olyan mélyre hatolt a város alatti forró és nyirkos labirintusban, hogy már-már az volt az érzése, átjutott a bolygó magján, s már kifelé tart a túlsó féltekén.

A Különleges Hírszerzők ügynöke most balra fordult előtte. Kiértek egy nagyobb üregbe. Loor először azt hitte, úgy marták ki az alagút falából, de amikor felkapaszkodott, a ferrobeton tapintásából tudta, hogy ezt nem lehet csak úgy kivájni. Hacsak nem tanulom meg kezelni is, nem akarom tudni, mi csinálta ezt a lyukat.

A lapos, de széles térség, amire Loorék kijutottak, fanyar rozsda, bűzös szennyvíz és fojtó pára szagát árasztotta. A néhány megmaradt tócsa felszíne olajosan foszforeszkált. A vezető kézilámpájának fénye rávetődött egy sor reflektorállványra. Bizonyára ezeket használták az ott sorakozó légi siklók megvilágítására. Maga a hely teljesen jelentéktelennek tűnt, legfeljebb egy megszállott légisikló-tolvaj figyelmét kelthette fel.

És ő sem lepődne meg azon, amit lát.

A horpadt, ütött-kopott, különféle évjáratú és típusú légi siklókat a szerelők repülő bombákká alakították át. A karosszéria minden üregét robbanóanyaggal töltötték fel. Egy másik siklóról távirányítás segítségével a világ bármely pontján megtalált bactaraktárak felrobbantására tervezték őket.

Egy ügynök közeledett feléjük vigyorogva.

- Mint látja, bármely pillanatban készen állunk az indulásra. A célpontokat már felderítettük, nem rendelkeznek riasztóval, így veszélytelen a megközelítésük.

- Nagyon jó. A Birodalom egykor tökéletesített egy olyan védelmi rendszert, ami távirányítású bombák ellen véd. Ezek egyik legegyszerűbbike az, amely erős jeleket sugároz különféle olyan frekvenciákon, amiken a Lázadók aktiválják távirányítású bombáikat. Ennek köszönhetően a bomba akkor robbantható fel, amikor még a támadók birtokában van. Járőröző légi siklókról aktiválni tudták a fegyvergyárakban készülő robbanószerkezeteket, akkor is, ha csak sejtették a gyár létezését, de pontos helyét megállapítani nem tudták. Amikor pedig polgári területeken robbant fel egy-egy úton lévő bomba, a propaganda büntetésnek állította be azért, mert a polgárok elmulasztották jelenteni a Lázadók tevékenységét.

Noha Loor emberei nem tudták kideríteni, vannak-e a bactaraktárak környékén ehhez hasonló szerkezetek, Loor emberei nem mertek távirányítású bombát bevetni. Ha viszont egy légi siklót eljuttatnak a célba és otthagyják, elég annyi ideig várni, amíg a csapat visszavonul, és fedezékből lesi, nem fedezték-e fel a bombát. Ez meglehetősen rizikós. Ők ugyanis rövid idő alatt több helyen akarnak lecsapni, s ha a Lázadók egy bombát is felfedeznek, leadják a vészjelet, s akkor a többit még nehezebb lesz beindítani. Mindenesetre a tény, hogy nem találtak semmilyen távirányítás-elhárító szerkezetet, annak az is lehet a magyarázata, hogy aznap történetesen elfelejtették bekapcsolni.

A tervük roppant egyszerű volt. A kereskedelmi siklókompok mindennapos látványt jelentenek a Császári Központban, amint éppen lerobbant siklókat szállítanak a javítóműhelybe. Légi siklók vonósugarára akasztott lerobbant siklókat a technikusok rendszeresen vonszolnak keresztül a városon. A legegyszerűbb módja a bombák célba juttatásának tehát az, ha siklókomppal a helyszín közelébe viszik, onnan pedig egyszerűen a célba vonszolják azokat. A távirányított vonókampók pedig nem számítanak feltűnő jelenségnek.

A detonátorokat a légi siklók lökésgátlóiba építették be, így akkor robbannak, amikor a sikló a falnak ütközik. Annak valószínűsége, hogy egy másik siklóval ütközve robban fel, igen csekély. Mindezek mellett olyan nagy mennyiségű robbanóanyagot halmoztak fel a siklókban, hogyha nem is jutnak el pontosan a célba, a környezetben akkora kárt okoznak, hogy legalább a bacta elszállítását megnehezítik.

Az ügynök várakozón pillantott Loorra. - Mikor kapjuk meg az indulási jelet?

Loor a karórájára pillantott.

- A hírek szerint Mon Mothma az Ideiglenes Tanács által jóváhagyott bactaelosztási tervet tizennégy óra múlva jelenti be nyilvánosan. Még nem döntöttem el, hogy a bejelentés idejében robbantsunk, vagy hagyjunk nekik egy napot, hogy a lakosság elégedetlensége kialakulhasson.

Loor könnyed hangon beszélt minderről, mintha csak valamilyen jelentéktelen ügyben döntene. A legszívesebben azonnal indult volna, de biztosan tudta, Ysanne Isard is várna. Mostanáig nem is szólt neki a tervéről - legalábbis nem mindegyik tervemről szóltam neki. Ez azt jelenti, hogy a döntés az ő kezében van. De ráér vele a támadás előtti utolsó óráig.

A hírszerző ügynök elgondolkodott.

- Lépjenek kapcsolatba velem a biztonsági csatornán három órával Mon Mothma beszédének megkezdése előtt! Vegyük úgy, hogy az akció a beszéd alatt történik meg! Ha felhívnak, még közölhetem az esetleges változást. Ha nem érnek el, az eredeti terv marad.

- Nagyon jó, uram. - Az ügynök a légi siklók felé intett. - Nem akarja megnézni a munkánkat?

Loor a fejét rázta.

- Maga már korábban is sikeresen oldott meg ilyen feladatokat, kapitány. Nem tartom szükségesnek az ellenőrzést.

- Köszönöm.

- Nincs mit. - Loor lassan elmosolyodott. - És ami a sikert illeti, az embere elintézte Nartlót?

- Ahogy parancsolta, uram.

- Kitűnő.

- Igen, uram. Szólok valakinek, hogy kísérje vissza, uram.

Odaintette az egyik emberét, aki kikísérte Loort, de egy másik ajtón. Ez az út kevésbé volt bűzös, és a turbóliftek látványa megnyugtatta Loort, hogy gyorsan visszajut a város barátságosabb régióiba. Miután elvált az ügynöktől, Loor felment a városba. Közben folyton körülnézett, hogy nem követi-e valaki, de semmi gyanúsat nem észlelt.

A terv, hogy megsemmisítse a Lázadók bactakészletét, tetszett neki, de nem azért, amit a legtöbb Lázadó feltételezett volna. Az a gondolat, hogy a készlet megsemmisítése milliók életébe kerül, nem okozott neki örömet. Bármily különös, az emberek élete nem jelentett neki semmit. Mivel nem ismerte őket, a számára csak számok voltak, és Kirtan Loor sosem táplált érzelmeket számok iránt.

A bacta megsemmisítése győzelem az ő harcában, amit a Lázadók ellen vív. Kevés embere, kevés fegyvere, kevés utánpótlása van, de győzött. Mostanáig mindig győztek, akármikor és akárhol tervezték a rajtaütést. A puszta tény, hogy a Császári Központban hatalmas mennyiségű robbanószert tudnak elhelyezni, győzelmet jelent Cracken és emberei fölött.

Milyen különös, döbbent rá, hogy folyton borotvaélen táncol, és akciói során elsősorban az ő élete kerül veszélybe, csak azután az ellenségeié. Lassan megtanulta, mi az a titokzatos bizsergés, ami a Lázadókat is hajtja előre. Ők voltak az apró rovarok, akiket a bamba óriás - a Birodalom - a gombostűjére akart tűzni. Nos, ez az óriás néha elkapta, néha meg is kínozta őket, de elpusztítani nem volt képes valamennyiüket. A kihívás, amit a Birodalom számára jelentettek, most az ő bórét égette, és bár tudta, hogy ő sem halhatatlan és sebezhetetlen, mindent elkövetett, hogy minél több keserűséget okozzon az ellenségeinek.

Azt is tudta, hogy erőfeszítéseitől még nem fog feltámadni a Birodalom. Nem is ez volt Ysanne Isard célja, amikor ide helyezte a Császári Központba, a Palpatine-mozgalom élére. Viszont amit tesz, az meggyengíti, és más erők számára könnyebben leküzdhetővé teszi a Lázadókat. S hogy ezek az erők Zsinj hadúr seregei-e, vagy Isard más terveiben szereplő csoportoké, az nem számít. Isard a Lázadókat akarja lesöpörni a föld színéről, és neki sejtenie kell, hogy ezt a célt elérje.

Elmosolyodott. Nagy felelősség az övé, eredményeinek köszönhetően akár hatalmi vákuum is létrejöhet a Birodalom egykori szívében. Isard többször is elismételte: neki nem a Birodalom felélesztése a célja, hanem a Lázadók megsemmisítése. Mindenesetre úgy gondolta, ez utóbbiból egyértelműen következik a Birodalom feléledése. És ha a Lázadás összeomlik, s ő jól végzi a dolgát, ott lehet a Birodalom feltámasztásánál. Noha tisztában volt azzal, hogy Jégszívnek semmiképpen nem lehet a vetélytársa, azt is jól tudta, hogy Isard sem él örökké.

Én sem, jól tudom, de ha tovább élek, mint Isard, a Birodalom trónja az én számomra is elérhető. Loor elmosolyodott, és mély levegőt vett, de az alváros bűze kijózanította. A lába elé pillantva egy csigaszerű lényt pillantott meg, amely hirtelen megváltoztatta a színét. Egyszeriben sürgősnek érezte, hogy hazarohanjon, és lemossa magáról a Császári Központ sötét sikátorainak mocskát. Előkaparta a komját, és odarendelte az egyik siklóját.

Loor a ház falának dörzsölte a cipője talpát, hogy megszabaduljon a nyálkától, de az makacsnak bizonyult. Elmosolyodott magában, mert arra gondolt, hogy ez igazi Lázadó-mocsok. Azon elmélkedett, hogy vajon egy fényszablya képes volna-e eltávolítani. Nem valószínű, de nem szőhette tovább a gondolatot, mert megérkezett a sikló, és megállva mellette kinyitotta a sirályszárny ajtaját.

Loor már-már beszállt, de megtorpant. A sikló belsejében, a sarokban kuporogva egy idős, fehér hajú férfit pillantott meg.

- Sajnálom, elvétettem a siklót. Az én hibám.

- Nem tévesztette el. Szálljon be! - mondta a férfi. - Szálljon be, vagy az emberem besegíti!

Más választása nem lévén beszállt, és beszíjazta magát az egyik katapultülésbe. Az ajtó becsukódott, s ők ketten egyedül maradtak a jármű sötét belsejében. Loor felemelte a kezét, és bekapcsolta az öv csatját.

- Van valami célja ezzel a biztonsági övvel, Vorru moff?

Fliry Vorru elégedetten bólintott.

- Nagyon jó, Loor ügynök. Igen, mindenesetre csatolja be magát! Nem akarom azzal ijesztgetni, hogy rázós utunk lesz, de idelent, a Császári Központban bármi előfordulhat.

- Azt észrevettem.

- Biztos voltam benne, hogy észreveszi. - Vorru egy kábítót helyezett maga mellé az ülésre, majd megigazgatta éjkék öltönyének szürke mandzsettáját. - Különben nem vagyok már moff. Sokkal inkább a Császári Központ Népi Milíciájának ezredese.

- Hercig kis uniformis. Gondolom, remekül fog mutatni benne a sajtókonferencián, amikor bejelenti az elfogásomat. - Megpróbált mosolyt erőltetni az arcára, de nem túlságosan sikerült. - Igazi trófea lehetek a maga számára.

- Valóban az. - Vorru unottan ásított egyet. - A kérdés csak az, hogy ennek így kell-e lennie.

- Megbocsát?

- Maga miatt bajba kerültem, Loor ügynök. A maga Palpatine Ellenlázadási Frontja miatt kellett létrehoznom a milíciát. Ameddig maga fenyegetést jelent, az Ideiglenes Tanácsnak szüksége van rám. Maga nélkül viszont bóklászhatok piti kis feketézők után.

- Akiket egyébként is maga irányít.

- Túlbecsüli a képességeimet.

Loor felvonta a szemöldökét.

- Valóban? Elég gyorsan megtalált.

Vorru vállat vont.

- Sokkal inkább szerencse dolga volt, nem másé. Éppen igyekeztem megerősíteni az ellenőrzésemet a bactapiac felett, és megfigyelés alatt tartottam Nartlót, mert van egy olyan forrása, amit nem tudok felderíteni. Az embereim megfigyelték, amikor a maga emberei tegnap meglátogatták. Tovább figyeltük, és ehhez a járműhöz vezetett minket. Az emberei jól tudják álcázni magukat... de a magas szőke haja és a köpenye akkor is Tarkinhoz teszi hasonlatossá. Olykor nem elég, ha az ember csak járművet cserél.

A kis ember elmosolyodott.

- Fogalmunk sem volt, kinek a nyomára bukkantunk, amíg meg nem néztük a felvételeket. Bőségesek és eredetiek, és nyoma sincs annak, hogy bárki fel tudná törni a kódot. Ebből arra következtettem, hogy a feljegyzések legitim komputerből származnak, vagyis a Birodalmi Hírszerzéséből. Mivel Zekka Thyne-t ellenem tudta fordítani, muszáj volt, hogy egyet s mást megtudjak magáról. És lám, most itt van.

- Remélem, nem okoztam csalódást!

- Talán, de majd meglátjuk - mondta Vorru. - Nem is kaptam volna el ilyen hamar, de Nardo elárulta, hogy megadta magának a Lázadók bactaraktárainak a pontos helyét. Azonnal gyanakodni kezdtem. Magát csak egy dealernek írta le, de a PEF számára ezek a raktárak kényszerű célpontok. Megpróbáltam kideríteni, hogy Nartlo hazudott-e, de maga ellenezte, hogy azt tegyem.

Loor elmosolyodott.

- Skirtopanolt adott be neki?

- Igen, de borzalmasan vonaglani kezdett tőle.

- Vonaglani? Hmm. Adtunk neki egy doboz lotiramint, és azt mondtuk, az megóvja a Krytostól. Mellékeltünk hozzá egy dózistáblázatot is. Ha vonaglott, akkor az előírt dózis négyszeresét adta be magának.

- Némelyek úgy hiszik, a gyógyszerből a több jobb.

- Meghalt?

- Agyvérzésben.

- A hasznunkra volt, azért nem öltük meg azonnal. A lotiramin megnehezítette volna a Lázadóknak a kihallgatását, amit pedig kiszedtek volna belőle, az csak félrevezető semmiség.

Vorru bólintott.

- Azt állította, hogy maga nem tervez támadást a bactaraktárak ellen, pedig pontosan ebben sántikál, igaz?

Loor körülnézett az utasfülkében.

- Gyanítom, Cracken tábornok ennél profibb módját választotta volna a kihallgatásnak.

- Ez igaz, és azt is fogja tenni, ha maga visszautasítja velem az együttműködést. - Vorru keresztbe tette a lábát, és eligazította a nadrág élét. - Ha nem válaszol a kérdéseimre, megmondom Crackennek, hogy felfedeztem a raktárak elleni támadás tervét. Akkor maga veszít, én meg győzök.

- De magának más a terve igaz?

Vorru elmosolyodott.

- Maga nekem fog dolgozni. Megtámad olyan célpontokat, amiket én határozok meg, és akkor, amikor én mondom. Nekem nem antipatikus a maga Birodalom elleni magánháborúja, csak volna még néhány célpontom a maga számára.

Hát persze, ez csak nyilvánvaló. Loor bólintott.

- Maga megteheti azt, amire Xizor herceg nem volt képes.

- Xizor túlságosan bízott a saját képességeiben, ugyanakkor rosszul ismert ki másokat.

- A Fekete Napot Népi Milíciává átalakítva módomban áll hatalomra jutni, ha a Lázadók elbuknak.

- De én nem akarom, hogy a Lázadók elbukjanak. Én a Lázadók vezetőinek bukását szeretném megérni. Manipulálni akarom a bothaiakat, hogy megbékíthessem őket; arra ösztönözni az alderaaniakat, hogy folyton emlékeztessék az embereket arra, hogy ők a bolygójukat áldozták fel a Lázadás oltárán, amíg teljesen el nem idegenednek; hagyni, hogy a feketepiac csődbe juttassa a Birodalmat, mígnem jön valaki, aki rendelkezik a megfelelő anyagi háttérrel, hogy kézbe vegye a dolgokat...

- Ez maga.

- Hát persze - bólintott Vorru. - Lehet, hogy Ysanne Isard elterjesztette a halálos Krytos-vírust, de a Lázadók egy annál sokkal halálosabb veszedelmet szabadítottak a Császári Központra: engem. Bennem látták azt, aki képes gátat vetni az alvilágban folyó rabló életmódnak, de elfelejtették, hogy egykor még Palpatine is a vetélytársának tekintett. Ők erről elfeledkeztek, de én nem. A Császár most halott, de én még itt vagyok... Az ön számára, Loor, csak az a kérdés, hogyan semmisítse meg a Lázadókat? Ízekre akarja tépni, vagy lassan megmérgezni, amíg ki nem múlik? Amit viszont én utána itt felépítek, az garantálom, magának is tetszeni fog.

A hírszerző ügynök összeszorította az ajkát. Ha visszautasítom, az a halálomat jelenti, tehát egyértelmű, mit választok Ahogyan Ysanne Isard, Fliry Vorru sem él örökké.

Loor lassan bólintott.

- Mit óhajt?

- Azt akarom, hogy most csak az egyik bacta-repozitóriumot támadja meg: azt, amelyik a Szenátusi kerülettől keletre van. Az embereim kirabolták azt a raktárt, így a maga akciója eltünteti a nyomainkat, mi pedig tetemes haszonhoz jutunk. Később újabb célpontokat kap, amelyeknek a megsemmisítése szintén egybeesik az én érdekeimmel.

- Látom, megfontoltan cselekszik. Ma éjjel van Mon Mothma beszéde, ugye?

Vorru ábrázata felderült, szélesen elmosolyodott.

- Látom, van humorérzéke. Nagyszerű. Biztosra veszem, hogy együttműködésünk mindkettőnk számára gyümölcsöző lesz.

TIZENHAT

Iella Wessiri Diricre mosolygott, miközben az leült a tárgyalóteremben. Diric most első ízben járt tárgyaláson, és láthatóan nyugtalanította a nagy tömeg. A törvényszolgák hagyták, hogy az ügyész asztala mögött foglaljon helyet, mert ez volt az egyetlen pont, ahonnan akkor is látta a lányát, amikor az nem állt.

Hamuszürke arca elárulta, mennyire kimerült, ám a tárgyalás ébren tartotta az érdeklődését. Ha Iella nem látta volna a barna szemekben égő tüzet, nem engedte volna, hogy megjelenjen a tárgyaláson. Érezte, hogy a tárgyalás a Palpatine Ellenlázadási Front célpontja lehet, és nem akarta Diricet veszélynek kitenni. Az előző esti, bactaraktár elleni támadás nagyon megrázta, és titokban még örült is annak, hogy Diric a szeme előtt van.

Halla Ettyk felállt.

- Iella Wessiri, volna szíves elmondani a bíróságnak, hogy mivel foglalkozott az elmúlt nyolc évben?

- Alig egy évvel azelőtt, hogy a Császár feloszlatta a Szenátust, csatlakoztam a Koréliai Biztonsági Erőkhöz. Hat évig dolgoztam ott, a csempészeket üldöző alosztályon, ahol két éven át Corran Horn társa voltam. Megközelítően két évvel ezelőtt Corran, Gil Bastra, a férjem, Diric és én a Koréliára repültünk, mielőtt a birodalmi összekötő tisztünk, Kirtan Loor koholt vádak alapján letartóztathatott volna. A Koréliáról Diric meg én idejöttünk, a Coruscantra, és egy éven át rejtőzködtünk. Volt elég pénzünk, így nem kellett munkát vállalnom, tehát nem is vállaltam. Közel egy éve, azután, hogy a férjem eltűnt, csatlakoztam a Szövetség coruscanti szervezetéhez, és segítettem a Zsiványkommandónak kioltani a pajzsot. Azóta, mintegy két hete az önök hivatalának dolgozom, mint ennek az ügynek a vezető nyomozója.

Az ügyész bólintott.

- Tehát két éven át Corran Hornnal dolgozott együtt.

- A társa voltam két éven át.

- Kérem, részletese, mit ért azalatt, hogy partnerek voltak!

Iella alig észrevehetően megvonta a vállát.

- Az majdnem olyan, mint amikor valaki házasságot köt valakivel, akiben tökéletesen megbízik. Veszélyes helyzetekben az ember élete a társa kezében van. A bizalom ilyen fokú megszerzésének egyetlen módja, ha az ember alaposan megismeri a másikat. A munka szinte állandó együttlétet jelent… egy hét leforgása alatt többet vagyunk a partnerünkkel, mint a családunkkal. Némelyek annyira kiismerik egymást, hogy tudnak olvasni egymás gondolataiban is, mint a gothalok. Ez jó, mert akció közben nem kell hangosan szót váltaniuk egymással.

- Kérem, írja le a Corran Hornnal való kapcsolatát!

- Közeli barátok voltunk, nagyon közeliek. Úgy hat hónappal azután, hogy Corrannal kezdtem dolgozni, megölték az apját. Az esemény összetörte Corrant, én segítettem neki túltenni magát rajta. Egyetlen gyerek volt, az anyja már korábban meghalt, így egyedül érezte magát. Amikor Kirtan Loor szabadon engedte az apja gyilkosát, Corran bosszút forralt, de Loor birodalmi kapcsolatai miatt nem tehetett ellene semmit, és ez romba döntötte a reményeit. Gil és én vigasztaltuk. A lényeg az, hogy miközben az ember ilyen nehéz időkben segít valakinek, akkor a lelke mélyére lát, és igen alaposan megismeri.

- Halla Ettyk az adattáblájára pillantott.

- Mennyire alaposan ismerte Kirtan Loort?

- Egy évvel azelőtt lett a birodalmi összekötőnk, hogy Corran társa lettem. Zárkózottnak, megközelíthetetlennek tartottam. Nem érintkeztünk vele, és ő sem igyekezett megismerni minket, még a közös, hivatalos ünnepségek alkalmával sem. Úgy látszott, tökéletesen kielégíti a nyomozói munka. Három éven át egy irodában dolgoztam vele. Megismertem annyira, hogy kerüljem, amennyire csak tudom.

- Ezt a kerülést magas fokra fejlesztette?

- Igen. Könnyű volt észrevenni, mert nagyon magas volt. És amikor utálatosan viselkedett, egyszerűen visszavonultam a női mosdóba, ahová nem követhetett.

- Említette a magasságát. Hogyan jellemezné az általános megjelenését?

- Igen jellegzetes figura volt - felelte Iella, és megigazította világosbarna haját. - Büszkén hangoztatta, hogy ő egy fiatalabb, magasabb Tarkin nagymoff, és ebben nem is tévedett sokat. A tömegből mindenképpen kilógott.

- Elmondhatja, hogy Corran Horn legalább ilyen jól ismerte Kirtan Loort?

- Tiltakozom, az ügyésznő irányítja a tanút!

- Helyt adok. Fogalmazzon másképpen, parancsnok.

- Igen, admirális. Mit gondol, Corran Horn mennyire ismerte Kirtan Loort?

- Tiltakozom, ez spekulációra ad lehetőséget.

- Nem baj. Elutasítva. - Ackbar Iella felé bólintott. - Válaszolhat a kérdésre.

- Elmondhatom, hogy Corran Horn ugyanolyan jól ismerte Kirtan Loort, mint én. Corran szinte korábban tudta, hogy Loor hol fog felbukkanni, mint maga Loor. Beprogramozta Füttyöst, hogy riassza, ha Loor felbukkan a közelben, és b még nem vette észre.

- Köszönöm. - Ettyk megint az adattáblájára pillantott. - Kérem, írja le azokat a dokumentumokat, melyeket a nyomozás során áttanulmányozott!

Iella az ujjain kezdett számolni.

- Kihallgattam a tanúkat, átnéztem a korchívásokat és az írott üzeneteket, megnéztem a fellelhető fizikai bizonyítékokat, és áttanulmányoztam a törvényszéki orvos szakértő jelentéseit, meg a vonatkozó fájlokat.

- A fájlokban miféle bizonyítékokat talált?

- Antilles parancsnok, Corran Horn és Celchu kapitány jelentéseit a Coruscanton eltöltött időszakról.

Halla megnyomott egy gombot az adattábláján.

- Most letöltöttem a bíróság bizonyítéktárából Corran Horn hadnagy jelentését, amit 34-es számú bűnjelként csatolni szeretnék a bizonyítékokhoz Ezt a jelentést is elolvasta?

- Igen.

- Mit mond Kirtan Loorra vonatkozóan?

Iella egyenesen Ettyk szemébe nézett.

- Ebben Corran Horn kijelenti, hogy látta Celchu kapitányt Kirtan Loorral beszélgetni egy Főhadiszállás nevű kantinban.

- Tekintve, hogy partnerként jól ismerte Horn hadnagyot, hogyan jellemezné ezt a jelentést?

- Corranra jellemzően tömör, lényegre törő és félreérthetetlen.

- És a tapasztalatára alapozva mi a véleménye arról, hogy Corran felismerte Kirtan Loort?

- Abszolút biztos volt benne, hogy Kirtan Loort látja.

Ettyk elmosolyodott.

- Tehát nincs ebben a jelentésben semmi, és a tapasztalatai szerint sem kérdéses, hogy Horn hadnagy felismerte Kirtan Loort?

Iella tétovázott.

- Igazából van egy apró mozzanat, ami zavar engem.

Halla arcára kiült a meglepetés, de gyorsan elnyomta.

- Úgy vélem, bíró úr, ez az ügy szempontjából jelentéktelen lehet.

A kalamári halbajusza megrezzent nyitott szája sarkában.

- Nem, parancsnok, ön a szükségesnél eggyel több kérdést tett fel, viselje a következményeit. Van még kérdése a tanúhoz?

- Pillanatnyilag nincs, uram, de fenntartom a jogot, hogy visszahívjam.

- Tudomásul vettem. Öné a tanú, Ven kancellár.

Iella kihúzta magát a tanú székében, de érezte, hogy a twi'lek közeledtére ökölbe szorul a gyomra. A szíve is gyorsabban kezdett verni. Sosem kedvelte a keresztkérdéseket, és tudta, hogy Halla hibája után nem várhat kegyelmet Nawarától.

- Wessiri ügynök, a CorSecnél eltöltött ideje alatt nyomozott valaha is árulás ügyében?

- Nem, de korábban foglalkoztam gyilkossági ügyekkel.

- Értem. Számos gyilkossági ügye volt, ugye?

- Igen.

- És némelyiket könnyebb volt megoldani, mint ezt, ugye?

Iella bólintott.

- Igen.

Noha Nawara halkan beszélt, és könnyed stílusban, nem tetszett neki, ahogyan kerülgeti a témát. A hűvös kontroll érzetét árasztotta a tárgyalás során mindvégig, és Iella tudta, hogy ez rosszjel. Ha egyszer felveszi a ritmust, meglepheti, és akkor olyasmit is kikotyog, ami rossz színben tüntetheti fel a Bíróság előtt.

- Mit mondhat, átlagban mennyi ideig tartott egy gyilkossági ügyet kivizsgálni?

- Kérem, pontosabban fogalmazzon!

- Mennyi idő telt el a letartóztatásig?

Iella megvonta a vállát.

- Egy hétnél kevesebb. Ha ennyi idő alatt nem történt meg az őrizetbe vétel, a bíróságon fagyossá vált a légkör.

- A nyomozás maga azért tovább tartott, igaz?

- Előfordult.

- Mert ellenőrizni kellett a tényeket, el kellett olvasni és elemezni a laboratóriumi jelentéseket, és újabb bizonyítékokat kellett ellenőrizni, és így tovább, igaz?

- Igen.

A twi'lek elmosolyodott.

- Egyszóval sok időt vett igénybe, ugye?

- Az attól függ.

- Mondjuk attól, hogy nem akart a végére járni.

- Én mindig a végére akartam járni.

- Természetesen, de olykor az idő sürgetett, és ilyenkor valamit elhanyagolt.

- Igen.

- A sebtében végzett munka mindig potenciálisan hanyag is?

- Igen.

Nawara Ver bólintott.

- Elmondhatja tehát, hogy ha a gyilkosságtól a tárgyalásig két hét telik el, akkor gyors volt a nyomozás?

- Gyorsabb, mint a legtöbb esetben - bólintott Iella kelletlenül.

- Volt valaha olyan esete, amelyik ilyen gyorsan a bíróság elé került?

- Nem - rázta a fejét Iella.

A twi'lek az asztalon fekvő adattáblájára pillantott. Iella látta, hogy Füttyös mellén fények villóznak. Nawara bólintott, és egyik agynyúlványát a válla mögé igazította.

- A figyelmébe szeretném ajánlani a 34-es bűnjelet. Mennyivel az eset után készült a jelentés?

Iella a tanúk padjába épített apró monitorra pillantott.

- Két hét telt el az incidens és a jelentés elkészülte között.

- Corran Horn partnereként szerzett tapasztalatát alapul véve elmondhatja, hogy Horn rendszerint azonnal elkészítette a jelentéseket?

- Igen. - Iella Füttyösre pillantott. - De olykor késett vele. Az a két hét meglehetősen zsúfolt volt.

- Ön szerint ez volt az egyetlen oka annak, hogy Horn hadnagy késett a jelentéssel?

- Tiltakozom, ez spekulációra ad lehetőséget!

- Ven kancellár arra kíváncsi, amit a tanú hisz, nem arra, hogy véleménye szerint mire gondolt az áldozat. Elutasítva.

- Mivel azt hittük, hogy Celchu kapitány meghalt a Noquivzomál, úgy véltük, a jelentés nem lehet igaz, ezért nem láttuk okát, hogy iktassuk. - Iella előrehajolt a székében. - Mindazonáltal mihelyt kiderült, hogy Celchu él, Corran elkészítette a jelentést.

- Értem. - A twi'lek akkorát mosolygott, hogy kilátszott a teljes fogsora.

- Mialatt együtt dolgozott Corrannal, tapasztalta valaha, hogy hibát követett el a partnere?

- Ő is csak ember.

Ven tekintete elkomorult.

- Netán kiterjesztette a válaszát ránk is, akik nem vagyunk humánok?

Iella elvörösödött, és a padlót kezdte bámulni. Micsoda kérdés, különösen itt és most!

- Úgy értem, igen, követett el hibákat.

- Köszönöm. Nos, említette, hogy volt ebben a jelentésben valami, ami megkérdőjelezte Corran igazát, amikor azt mondta, Kirtan Loort látta a kantinban. Mi volt az?

Iella érezte, hogy összeszorul a gyomra.

- Corran azt írja, hogy Kirtan Loor csuklyás köpenyt viselt, és amikor ő belépett a kantinba, Celchu nyomban elhagyta a kocsmát. Corran a termete és a járása alapján ismerte fel Loort, az arcát gyakorlatilag nem látta.

- És amennyire maga Corrant ismeri, ez alapos ok arra, hogy tévedést feltételezzen?

- Igen.

A twi'lek bólintott.

- Hálás vagyok az elfogulatlanságáért. Nincs több kérdésem.

Ackbar az ügyészre pillantott.

- Kívánja visszahívni?

- Nem, admirális.

A kalamári Iella felé fordult.

- Bocsásson meg, Wessiri ügynök, de most el kell napolnom a tárgyalást! Az Ideiglenes Tanács ülésén számos problémát kell megoldanunk, és nekem ott a helyem. Egy héttel elnapolom a tárgyalást. Korábbi kérdésére utalva, Ven kancellár, remélem, nem bánja a nyomozati idő ilyetén meghosszabbítását?

Iella, miközben visszatért a helyére, figyelte Nawara szürke arcát, amint bólint.

- Legalább fel tudok készülni a védelemre.

- Ettyk parancsnok, van kifogása a halasztás ellen?

- Nincs, uram.

- Nagyszerű, akkor a tárgyalást ezennel berekesztem.

Iella belépett Halla Ettyk irodájába.

- Diric a külső irodában lepihent. Remélem, nincs ellene kifogása. A tárgyalóteremben nagy volt a nyüzsgés, és a törvényszolgák nem voltak túl készségesek. Ide sem akarták beengedni velem.

A fekete hajú ügyész a fejét rázta.

- Nem probléma, de szerezzen neki egy különleges látogatói belépőt.

Iella a homlokát ráncolva ült le az Ettyk üvegacél asztala előtt álló egyik nerfbőrrel borított székre.

- Mi történt?

Ettyk letette a komot az asztalra.

- Épp most hallottam Ackbar szárnysegédjétől, Sirlul parancsnoktól. A tárgyalás elnapolásának más oka volt, nem az Ideiglenes Tanács halaszthatatlan ülése. Úgy tűnik, hogy a bactaraktárak elleni PEF-támadás után joggal tarthatunk tőle, hogy mi is célponttá váltunk. Bizonyíték nincs rá, de ez alatt az egy hét alatt át akarják vizsgálni a bíróság komplexumát.

- Értem.

Halla ünnepélyesen bólintott.

- Még jól is jön... legalább felkészülhetek.

Iella összerezzent.

- Sajnálom, ami odabent történt. Nem akarom, hogy Corran gyilkosa megússza, de...

- Nem az ön hibája. Ackbar admirálisnak igaza van... eggyel több kérdést tettem fel, mint amennyit szabad lett volna. Csak biztossá akartam tenni, hogy Corrannak igaza volt, és ez rosszul sült el. - Megvonta a vállát. - Legalább semmi nem hangzott el a durosról, akiről Celchu azt állította, hogy vele beszélt. Mostanáig a bíróság csak annyit tud, hogy Corran tévedett az azonosításnál. Ha szóba kerül a duros, joggal lehetnek kíváncsiak arra, hogy egy köpönyeges Loor mennyire hasonlít egy köpönyeges durosra?

Iella hunyorított.

- Mindenki tudja, hogy Celchu azt állítja, aznap este egy durosszal beszélgetett.

- Ez igaz, de az ilyen kijelentések mind visszavezethetők magára Celchure, így bárki is hozza fel a sztorit, a szóbeszéd jellege miatt elvetik. Egyetlen módon kerülhet napirendre, ha maga Tycho áll a tanúk padjára.

- És mi van, ha a duros vallomást tesz?

- Ennek mennyi a valószínűsége? Amennyire meg tudjuk állapítani, semmi nyoma annak, hogy Lai Nootka valaha is a Coruscanton járt. Meg aztán van itt még valami. Corran kihozta Nootkát a Garqi birodalmi börtönéből, akárhol is van az. Miért fordulna Nootka az ellen, aki megmentette az életét?

Iella széttárta a karját.

- Lehet, hogy Tycho példáját követi.

- Nagyszerű. Tegyük fel, hogy az a beszélgetés olyan ártatlan volt, amilyen csak lehetett. Az sem jelentene különbséget. A puszta tény, hogy megtörtént, bizonyítaná, hogy a Birodalomnak dolgozott. Corran hitte, hogy Tycho Loorral találkozott, és a fenyegetése, hogy emiatt beleás Tycho múltjába, elég motívum a gyilkosságra.

- De miért öli meg Corrant, ha bizonyítani tudja az ártatlanságát? Elég, ha előállítja Nootkát. Tycho mindig is azt hangoztatta, hogy ő ártatlan, ami azt jelenti, hogy vagy valóban ott volt neki Nootka, aki ezt tanúsíthatja, vagy...

- Vagy ártatlan? - Halla a fejét rázta. - Ez nem is zsákutca, hanem fekete lyuk.

- De lehet, hogy ez a fekete lyuk az igazság.

- Lehet, de ezt eldönteni nem a mi feladatunk, hanem a bíróságé. Mi prezentáljuk neki a bizonyítékot, másrészről igyekszünk megcáfolni azokat. - Halla barna szeme résre szűkült. - Nehogy azt higgye rólam, csak azért akarom bebizonyítani, hogy valóban a partnere gyilkosát fogtuk el, mert megalapozott kétségeink vannak a személyét illetően.

Iella vállat vont.

- És mi van, ha nem akarom, hogy megalapozott legyen?

Halla összerezzent, majd hátradőlt magas támlájú székén.

- Tudja, idealistáknak nincs helye a szakmában.

- És mi az ön véleménye?

- Ez a duros dolog engem is zavar. El tudom képzelni, hogy Tycho Corran aktáiból ásta elő a nevet, hogy megzavarja vele, de ez nagyon kockázatos lépés a részéről. Tycho kevés nyomot hagyott maga után, ez arról tanúskodik, körültekintően járt el, ezért nem hinném, hogy ilyen trükkre szánná el magát. Ebből következően el tudom képzelni, tényleg Nootkával találkozott. És ha ez igaz, igencsak érdekesnek tartom, hogy Nootkáról és coruscanti jelenlétéről semmilyen adatot nem találtunk.

- Szóval amellett, hogy hiszi, Tycho a Birodalomnak dolgozott, azt gondolja, Nootka eltűnése bizonyíték arra, hogy valaki nyilvánvalónak akarja feltüntetni Tycho árulását? De miért? Miért?

- Jó kérdés, igazi zsákutca - sóhajtott Halla. - Meg akarja találni Nootkát, igaz?

- Ha nincs ellene kifogása.

Halla előrehajolt a székén, ujjai között egy kis fekete tárgyat forgatott.

- Tegye. És fogja ezt... ez egy kódolt chip, ami lehetővé teszi, hogy a siklóját a felsőbb szinteken elhelyezhesse a biztonsági garázsokban. Onnan turbóliften lejut a bíróság épületébe. Így Diricnek sem kell a tömeggel sodródnia.

Iella elvette és elmosolyodott.

- A dolgok kezdenek egyre őrültebb formát ölteni, igaz?

- Attól tartok, igen. - Halla láthatóan megrázkódott. - Nagyon tartok tőle.

TIZENHÉT

A trandoshai erőteljes taszításának eredményeként Corran átrepült a sötét ajtónyíláson. Mivel semmit nem látott, gombóccá húzta össze magát, és csak abban reménykedett, hogy nem a fejére esik. A sípcsontját verte be valami éles tárgyba, azután a bal vállára dőlve gurult tovább. Több mindennek nekiütközött - ezek legtöbbje felkiáltott -, míg végül valami irtózatos keménynek csapódva megállt.

Corran kinyitotta a szemét, és a félhomályban belebámult egy irdatlanul magas férfi vigyorába. A zuhanás befejeztével most a férfi térdének támaszkodva hevert a földön - amaz valószínűleg fél térdre ereszkedett, hogy feltartóztassa Corrant. A háta mögül még hallotta azoknak a szitkozódását, akiket zuhanás közben döntött le a lábáról.

A szakállas fickó felállt, és talpra állította Corrant.

- Pazar belépő volt.

- Segítettek benne. - Corran megigazította a vállán a vékony vászontunikát, majd igyekezett letelepedni a padlón. A bő ruha alig ért a térdéig. Az ujja a karjának közepéig ért, de csak azért, mert a vállrész a deltaizma vonaláig lógott le. Alatta meztelen volt, s ez némiképp zavarta. Tudta, hogy ez is a pszichológiai hadviselés eszköze, amit Isard eszelt ki a számára: tagadd meg tőle az emberi ruhát, s úgy fogja érezni, emberi mivoltának egy darabkáját tagadták meg tőle.

A nagydarab férfi bólintott.

- A trandoshai nem kedvel senkit. Én Urlor Sette vagyok. - Kezet nyújtott Corrannak. Sette két ujja hiányzott, de ez szemmel láthatóan nem zavarta.

Corran ernyedten megszorította a kezét.

- Corran Horn.

- Örülök, hogy megismerhettelek. - Sette bal felé intett. - Gyere, elviszlek az Öreghez! - A Sette hangjából kicsengő tisztelet és kedvesség eszébe juttatta Hornnak, miként szólította ő is gyakran Gil Bastrát Öregnek.

Biztosan a rabok hallgatólagosan elfogadott vezérére gondol. Corran rájött, hogy Isard újabb trükkjének áldozata: abban a reményben vetette Lusankya közönséges lakói közé, hátha közöttük kifecsegi mindazt, amit a vallatással nem tudott kiszedni belőle. Mivel nem emlékezett rá, hogy a drogok hatása alatt mit mondott el, mit nem, azt sem tudta kitalálni, valójában mire is kíváncsi Isard. Csak annyit tudok, hogy itt valami rejtélyes dolog megy végbe. Jó lesz, ha vigyázok.

Urlor elvezette őt az ajtó közeléből beljebb, a cellakomplexum mélyébe. Úgy tűnt a számára, az egészet a természetes sziklából vájták ki. A padlót vastagon lepte a por, s Urlor döngő léptei nyomán porfelhő kavargott. A szabálytalan falat itt-ott lumineszkáló mohafoltok lepték be. Nyálkazöld fényük kísérteties félhomályt varázsolt a barlangba, s szürkére színezte a közelben átlók arcát.

Urlor egy oldalsó kamrába vezette Corrant, aminek olyan alacsony bejárata volt, hogy még neki is le kellett hajolnia. Odabent a nagydarab férfi felegyenesedett és félreállt. A kerek helyiség túlsó felén, mintegy hatméternyire a bejárattól, egy öreg, fehér hajú szakállas férfi ült fel, és vetette át a lábát a hevenyészett függőágy peremén.

Corrannak abban a pillanatban olyan érzése támadt, hogy valahol, valamikor már látta ezt az embert, de nem tudta megmondani, hol és mikor.

- Uram, ez itt Corran Horn. Épp most hozták.

Az öreg felállt, megigazította a tunikáját, és alaposan szemügyre vette Corrant. Amaz úgy érezte magát, mintha a CorSec fővallatója előtt állna. Nem volt kellemetlen érzés, csupán megerősítette, hogy az öregé itt a vezető szerep.

- Gyere, fiam, hadd nézzelek meg közelebbről!

Corran közelebb lépett, s hallotta, amint mögötte Urlor is vele mozdul, nyilván, hogy megakadályozza, ha valami ostobaságra készülne.

- A Zsiványkommandó hadnagya vagyok.

- Úgy is nézel ki, mint egy pilóta... termetre legalábbis. Antillesben jó parancsnokra leltetek. Mert gondolom, Skywalker nem tartott veletek.

- Nem, uram, ő nincs köztünk. Wedge Antilles a parancsnokunk most is.

A öreg bólintott, és Corranra hunyorgott.

- Koréliai vagy, ugye?

- Igen, uram.

- Ismertem a nagyapádat?

Corran vállat vont.

- Rostek Hornnak hívták. A CorSecnél dolgozott.

Az öreg megrázta a fejét, és kihúzta magát.

- Nem, másvalakire gondoltam, a Klónok Háborúja idejéből. Nem emlékszem Rostek Hornra, bár lehet, hogy találkoztam vele egyszer-kétszer. Előfordulhat.

Bár az öreg maga értékelte a kijelentését, Corran ezt nem határozatlannak, sokkal inkább udvariasnak érezte. Jóllehet a haja megőszült, a bőre ráncos lett, az értelme nem kopott meg az idő múlásával. Tudta, hogy kivel tévesztette össze Corrant, és azt is, hogy Corran nagyapját sosem látta. Ez a szellemi frissesség jó benyomást tett Corranra, ahogyan az is, hogy elismerte a tényeket.

Az öregember a kezét nyújtotta Corran felé.

- A nevem Jan. - Sötét szeme Urlor felé villant. - Ellentétben azzal, amit ő állít, itt nincsenek rangok. Az akkor volt, amikor mi emberek voltunk. Most csak itt vagyunk.

- Örülök, hogy találkoztunk, uram. - Corran megszorította a kezét, és a csontos ujjakban is megérezte az erőt.

Jan visszaült a függőágyra.

- Azt mondod, Antilles végül elfogadta a kinevezést?

- Igen, uram.

- Mindig is megfontolt ember volt. Jó katona. És ki a flotta parancsnoka?

Corran tétovázott.

- Nem hiszem, hogy erről óhajtana velem beszélgetni, uram.

Jan elmosolyodott.

- Nagyon jó, fiam. Akár azért vagy itt, mert Isard kiszívta a véred, ahogyan a pók teszi, az óvatosság nem árt. - Maga elé pillantott. - Közülünk néhányan a Yavin óta vannak itt, megértheted, kíváncsiak vagyunk, mi történt azóta. Mások is kerültek ide, akik elmondtak egyet s mást. Tudjuk például, hogy a Császár meghalt, és vele pusztult a másik Halálcsillag. És tudunk a Ssiruukról. De az elmúlt másfél évről kevés hírünk van. Azóta te vagy az első nem birodalmi katonaember, aki ide került. A civilek csak annyit tudnak a Lázadásról, amennyit a birodalmi hírforrásokból ismernek.

Urlor súlyos kezét Corran vállára tette.

- A birodalmiak azt mondták, a Zsiványkommandó halott. A Borleiasnál odaveszett.

- Ez volt az álmuk, igen. - Corran kibújt Urlor keze alól, és úgy fordult, hogy mindkettejüket lássa. - A Zsiványkommandót a Borleiasnál valóban nagy csapás érte, de ez inkább a hamis információknak, mint a birodalom haderejének volt köszönhető. Attól kezdve pedig Coruscant invázióján dolgoztunk. - Arcára széles mosoly ült, mert érezte, hogy szétárad benne a büszkeség. - A Zsiványkommandó beszivárgott Coruscantra, és leállította a pajzsokat. Nem emlékszem mindenre, de tudom, hogy megérkezett a flottánk. Engem Isard ide hozott, ebből tudom, hogy Coruscantot most az Új Köztársaság irányítja. Az most a miénk.

- A tiétek, mert mi nektek adtuk.

Corran jobb felé pillantott, s látta, hogy az ajtón egy elhízott alak préseli át magát. A tunika, mely fekete volt, mint a férfi ritkuló haja, alig rejtette a testét. Egy pillanatra düh villant a szemében, azután felegyenesedett, és húzogatni kezdte a tunikáját.

- Egy beteg világot örököltetek. Egy halott világot.

Jan az újonnan érkezett felé intett a fejével.

- Ez Evir Derricote tábornok, egykori birodalmi alkalmazott. Köztünk ő az egyetlen birodalmi katona.

Corran nyomban rájött, hogy itt azért nincsenek rangok, hogy a lázadókat ne lehessen megkülönböztetni a birodalmiaktól

- Corran vagyok, és ott voltam a Borleiasnál.

- Akkor láttad, miként zúztam szét az inváziós flottátokat.

- Igen, és azt is, hogy néhány barátom odaveszett. - Corran ökölbe szorított keze elindult Derricote golyófeje felé, de sosem ért oda. Urlor keze előrelendült, és Corrant a ruhája ujjánál fogva rántotta vissza. Lába a levegőben kapálózott, karját a megfeszült tunika tartotta fogva. - Hé, ez fáj!

- Van itt egy szabály... ha megütsz egy birodalmit, a többiek az Öregen verik el a port.

Ez ismerős. Corran eltátotta a száját, mintha arra számítana, hogy így távozhat belőle a gyomrát szorító csomó. Bólintott, mire Urlor letette. Corran Jan felé fordult, és meghajolt.

- Nem fog még egyszer megtörténni.

- Helyes gondolat, Corran, nagyon jó. - Jan halkan a markába köhintett. - A tábornok volt az, akitől tudjuk, hogy a Zsiványkommandót megtámadták a Borleiasnál. Csak a visszatéréseteket és a győzelmeteket hagyta ki.

Derricote felhorkant.

- Ha még a Borleiason volnék, még több Lázadó vére folyna el.

- Nem valószínű. Megkerestük az Alderaani Biotikai Gyár erőművének távvezetékét, és megszakítottuk, így a maga pajzsai és ionágyúi energia nélkül maradtak. Egy maréknyi TIE-pilóta túlélte a második támadásunkat, ezek hazarepülve megadták magukat, amikor látták, hogy a támaszpontot már a mi embereink uralják. - Corran vállat vont. - Ami pedig a Coruscantot illeti, s azt, hogy „örököltük", nos, én inkább úgy mondanám, a bolygó most a miénk. Lehet, hogy gyenge, de akkor is jobb kezekben van nálunk, mint volt a magukéban.

- Nem hiszem, hogy a haldoklók is ezt gondolnák.

- Nem hiszem, hogy a haldoklók a Lázadókat okolnák a szenvedéseikért.

Derricote vállat vont, mire hájas dereka rezegni kezdett - Nem számít, kit hibáztatnak. A Birodalom történelmében ez csak egy jelentéktelen incidens.

Jan leugrott a földre.

- Ennek eldöntését azért csak bízza a történészekre, tábornok.

- Ha én kijutok innen, és összeillesztem emlékeim mozaikját, az maguknak sokba kerül, Jan. - Derricote lehajtotta a fejét, és átpréselte magát a szűk ajtónyíláson. Amikor félúton megállt, Corran azt hitte, beszorult, pedig csak visszafordult, és megint Janra pillantott. - Majd elfelejtettem, amiért jöttem. Kész az új főzet.

- Köszönöm. Urlor majd szerez embereket, akik palackozzák. - Jan intett Urlornak, aki segített Derricote-nak átbújni a nyíláson, majd ő is utána ment. Az öreg elmosolyodott. - A tábornok nem régóta van velünk, de jó hasznát vesszük biológiai ismereteinek. Egészen tűrhető sört tud főzni, így ismét élvezhetjük a rég elfeledett italt.

- Megbíznak benne annyira, hogy megisszák?

Jan vállat vont.

- Ő is ezt issza, ha mérgező volna, már nem élne. Ahelyett hogy birodalmi szolgálataival kérkedne, a bebörtönzése miatt mintha megzavarodott volna. Azt hiszi, ő segítette Jégszív tervét megvalósulni, de a nő egyszerűen félreállította.

Corran bólintott.

- Meg tudom érteni a zavartságát. Én sem tudom, miért vagyok itt.

- Ez idővel elmúlik. Sok embert szállítanak el innen, ettől függetlenül a Lusankya űrforgalma igen gyér.

- Ez nem jó hír. Ha ez a hely tényleg egy isten háta mögötti bolygó, nem sok reményem van rá, hogy a Szövetség megtalál.

Jan kivette a hajából a zsinórt, ami összetartotta a lófarkat.

- Én, ha jól becsülöm, hét éve vagyok itt, és még nem talált rám senki. - Felnevetett, de a hangja meleg és természetes volt, nyoma sem érződött belőle annak a feszültségnek, ami Derricote nevetését jellemezte. - A holnap mindig ott áll előtted.

- Ez igaz. - Corran felsóhajtott, és körülnézett a kis kamrában.

- Urlor megtanított egy szabályra. Van több is?

- Tesszük, amit mondanak, amikor mondják, hogy tegyük. A feladatok nem túl nagyok, de nem is a napi fejadagért kell elvégezni őket. A termelés szezonális, de nem annyira specifikus, hogy elárulná a hollétünket. Azt hiszem, működik itt valahol egy agrokombinát, az lát el bennünket, de még senki nem látta. Úgy gondoljuk, vannak nálunk alacsonyabb rendű rabok is, azok tartják karban a kombinátot. Mi viszont a legalsóbb szinten lakunk, ahol a legnagyobb a biztonság. Legalábbis ezt hisszük. Lehet valahol ennél szigorúbb hely is, de arról nem tudunk.

- Milyen munkát végeztetnek velünk?

- Semmirevaló fizikai munkát. Nagy kövekből kis követ csinálunk, abból murvát, azt meg egyik helyről a másikra szállítjuk. Nehéz munka, és borzasztóan unalmas, de csak arra való, hogy megtörje a reményeinket, és elvegye az időérzékünket. Egyesek bele is őrülnek.

Corran lehalkította a hangját.

- Megszökött már innen valaki?

- Annyira senki nem őrült, fiam.

- Nem is próbálkoztak?

- Néhányan igen, de egyiknek sem sikerült.

- Amennyire tudjátok.

Jan szóra nyitotta a száját, de azután becsukta, és bólintott.

- Ismereteim szerint, igen, igazad van. Mindenesetre amióta én itt vagyok, senki nem próbálta meg.

- Azokat, akik megpróbálkoztak vele, ide hozták vissza?

- Részben, igen. - Az öreg a kaverna mélye felé intett. - Van itt egy kamra, ahol a birodalmiak a halottak koponyáit meg egyéb holmiját tartják. Mi a mieinket kicsempésszük a bányába, ahol dolgozunk, és ott eltemetjük őket.

- Tehát a szökés lehetetlen?

Jan kacsintott, és suttogásra fogta a szavát.

- Sosem mondtam, hogy lehetetlen, csak azt, hogy nem lehet kivitelezni.

Corran halkan felnevetett.

- Én a Zsiványkommandóból vagyok. Mi a lehetetlennel üzletelünk, és mindig pontosan szállítjuk.

Jan Corran vállára csapott.

- Most már tudom, hogy sajnálhatom, amiért nem ismertem a nagyapját. Ha ilyen unokája van, el tudom képzelni, milyen remek fickó lehetett.

- Az az érzésem, igaza van, uram - bólintott Corran ünnepélyesen. - És mivel az unokája vagyok, mindent elkövetek, hogy megszabaduljak ettől a sziklától.

Az öreg elmosolyodott.

- Attól a pillanattól, hogy megláttam, Corran Horn, ez a legkevesebb, amit várok magától.

TIZENNYOLC

Wedge az egyenruhájában, a tanúk padján ülve sokkal inkább csapdában érezte magát, mint eddigi bevetései alatt valaha is. Halla Ettykben nem amolyan Isard-féle bálványt látott, akivel meg kell küzdenie. Arcának kellemes vonásai meghazudtolni látszottak a róla kialakult képet. Mi több, tudta, hogy most az ő szabályai szerint kell küzdenie - hite szerint ugyanúgy nem győzhet Ettyk ellen, ahogyan a nő sem boldogulna, ha belharcba bocsátkozna vele.

Ez az egész az életben maradásról szól - az enyéméről és Tychóéról.

Az ügyész felpillantott az adattáblájából.

- Antilles parancsnok, hogyan került ön a Coruscantra azelőtt, hogy a bolygót elfoglaltuk?

- Engem az osztagommal felderítési feladattal küldtek a Coruscantra. Számos szempontot figyelembe véve azt kellett kiderítenünk, mely pontokon tudjuk megbénítani a bolygó védelmét.

- Értem. Milyen volt a hadművelet biztonsági besorolása?

- A legmagasabb. Ha megtudták volna, hogy ide készülünk, vagy itt vagyunk, már nem élnénk.

Halla elgondolkodva bólintott.

- Az akció előkészületeit tekintve Celchu kapitánynak mi volt a feladata?

- Nem vett részt benne - rázta a fejét Wedge.

- Miért nem?

- Tiltakozom - állt fel Nawara a védelem asztala mögött. - Ez spekulációra ad lehetőséget.

- A tanú lelkiállapotára vagyok kíváncsi, admirális.

Ackbar a fejét rázta.

- Ven kancellár, kérem, ne kifogásoljon olyan kérdést, amire Celchu kapitány parancsnoka tudhatja a választ! Elutasítva. Válaszoljon a kérdésre, parancsnok!

- Cracken tábornok biztonsági okokból nem tartotta helyesnek, hogy Celchu kapitány részt vegyen az előkészítésben.

- Akkor hogyan került Celchu kapitány a Coruscantra?

Ez nem sejtet sok jót. Wedge sóhajtott.

- Én nem kedvelem a titkos küldetéseket. Ha nem tud az ember valamit, az biztosan bajba sodorja. Ha bármelyikünket leleplezik, abból még a birodalmiak is kikövetkeztethetik, hogy az osztag többi tagja is itt van, és akkor vadászni kezdenek ránk. Szerettem volna, ha van a közelünkben valaki, aki ilyen esetben ki tud menteni minket.

- És olyasvalakit választott, akiben a Szövetséges Hírszerzés nem bízott meg?

- Több jó okom volt rá, hogy Celchu kapitányt válasszam, Ettyk parancsnok. Korábban járt már a Coruscanton, és ismeri az itteni körülményeket.

- Mégis ott kapták el, igaz?

- Igen.

- És olyan helyre vitték, ahol a birodalom titkos ügynökeit képezik ki, igaz?

- Úgy mondják.

Halla elmosolyodott, és alig észrevehetően bólintott. Wedge úgy érezte, ez olyasféle elismerés volt, amit a pilóta küld ellenfelének egy sikeres visszavágás esetén, s amiben benne van az is, hogy „legközelebb elkaplak". Hirtelen melege lett, és szerette volna kigombolni a zubbonyát. Nem lehet. Nem akarom, hogy tudja, hogy elkapott.

- Antilles parancsnok, miért érezte úgy, hogy szüksége lesz a hadművelet során egy független személyre?

- Ha a dolgok rosszra fordulnak, és Cracken tábornok valamelyik vagy mindegyik emberét felfedezik, akkor mi a tönk szélére kerülünk.

- Volt valami oka feltételezni, hogy esély van a hadművelet felfedezésére?

- Azt hiszem, nem értem a kérdést.

- Mi oka volt attól tartani, hogy leleplezik az akciójukat?

- Titkos akciók esetében mindig számolni kell hasonló árulással. Már a puszta tény, hogy a Coruscanton vagyunk, magában rejtette ennek a lehetőségét.

- Ön pedig, mint említette, tudott arról, hogy Celchu kapitányt egy hasonló akció során elkapták itt, a Coruscanton?

- Igen - Wedge összevonta a szemöldökét. Mire akar ezzel kilyukadni?

- És korábban is előfordultak a Zsiványkommandóval olyan incidensek, amelyekből árulásra lehetett gyanakodni, így van?

- Nem tudom, mire céloz ezzel.

- Kérem, mesélje el a bíróságnak az első borleiasi bevetésüket!

- Az egy hamisítatlan katasztrófa volt. Embereimet veszítettem el ott, a Szövetség is embereket veszített, és a bolygót nem foglaltuk el.

Halla az adattáblájára pillantott.

- És ezt vizsgálat követte, melynek során önnek vissza kellett mennie a helyszínre, hogy kiderítse, valóban árulás történt-e, így van?

- Igen, de Tycho sosem került gyanúba.

- Tudom... Mégis, a Coruscant-akciót is a Noquivzorról indították, ahogyan a Borleias-akciót is, igaz?

- Igen.

- Tehát felmerülhetett a gondolat, hogy aki elárulta önöket a Borleiasnál, az volt az áruló a Coruscantnál is, ugye?

- Igen.

- Ezért volt az elővigyázatosság.

- Igen.

- Ennek ellenére azt állítja, hogy nem volt oka azt feltételezni, hogy Celchu kapitány összejátszik az ellenséggel?

Wedge észrevette, hogy Halla új célpontra váltott át.

- Nem volt okom Tychóról bármit is feltételezni. Az ügyész felkapta a fejét.

- Bror Jace halálának esetét sem tartotta gyanúsnak?

- Megbocsát?

Halla karba fonta a kezét.

- Azt hiszem, Antilles parancsnok, ön is jelen volt a tárgyalóteremben, amikor Uwlla Iillor kapitány vallomást tett Bror Jace elfogásával kapcsolatban. Akkoriban nem gyanakodott arra, hogy Jace thyferrai útja a Birodalom tudomására jutott?

- Nem.

- Egyáltalán?

- A szó szoros értelmében nem, de az egyáltalán nem fordult meg a fejemben, hogy Tycho.

Halla a homlokát ráncolta.

- Ki szerezte meg az engedélyt Bror Jace hazaútjához?

- Tycho, de az én parancsomra.

- Ön jóváhagyta az útvonalat?

Wedge tétovázott, mert érezte, hogy szorul a hurok.

- Nem.

- Ismerte a repülési tervet?

- Nem.

- A legjobb tudása szerint, Bror Jace-en és Tycho Celchun kívül az osztagban kiismerte még az útvonalat?

- Senki. - Wedge keze ökölbe szorult.

- Iillor kapitány azt vallotta, hogy a hajója, a Black Asp, pontos koordinátákat és időpontokat kapott, hogy találkozhasson Bror Jace-szel. Mit gondol, honnan szerezték az információt?

- Gondolom, egy kémtől. Nem tudom. A kémkedés igazából nem az én módszerem.

- Tehát problémát jelent az ön számára megállapítani, ki a kém, ki nem az?

Wedge lehajtotta a fejét.

- Ügyesen csavarja ki a szavaimat, parancsnok. Tudom, hogy Tycho Celchu nem a Birodalomnak dolgozott.

Halla feléje hunyorított.

- Lehet, hogy ezt érezte, Antilles parancsnok, de mondja meg őszintén, amikor Corran Horn azt mondta önnek, hogy látta Celchu kapitányt egy birodalmi ügynökkel beszélgetni, önben egy pillanatra sem merült fel, hogy amit Cracken tábornok és a többiek Tycho Celchuról állítanak, az igaz is lehet?

Wedge behunyta a szemét. Amikor Corran Horn a Coruscanton odament hozzá, és elmondta, mit látott, Wedge alig tudta leplezni a megdöbbenését. Azt mondtam neki, „Ez lehetetlen, Corran ". Azután elmondtam neki, mi történt a Noquivzomál, de miközben meséltem, elfogott a rettegés, hogy igaz lehet, amitől mindig is féltem. Egy pillanatig elhittem, amit mondott. Nem engedtem magamnak, hogy higgyek benne, de tudtam, tökéletesen nem tudnám cáfolni mindazt, amit mondott.

A Zsiványkommandó parancsnoka bólintott, és ismételten Tychóra pillantott.

- Igen, egy pillanatig majdnem elhittem, amit Corran Horn mondott. De gyorsan elutasítottam ezt a gondolatot.

- Milyen alapon?

- Tudtam, hogy Tycho nem kém.

Halla felvonta a szemöldökét.

- Nem tudta, hogy Zekka Thyne is a Birodalomnak dolgozik, ugye?

- Nem, de nem is igazán bíztam benne.

- Ezt a véleményét mire alapozta?

- Arra, amit hallottam róla, és... - Wedge elharapta a szót.

- És?

- Arra, ahogyan viselkedett első találkozásunkkor.

Halla Ettyk széttárta a karját.

- Más körülmény nem befolyásolta a Thyne-ról alkotott véleményét?

Ven felállt.

- Tiltakozom, nem a tárgyhoz tartozik!

Ackbar admirális az ügyészre pillantott.

- Parancsnok, mintha kissé elkalandozott volna a témától.

- Ez a tárgyhoz tartozik, uram.

- Folytassa, de tartsa szem előtt, hogyha ez gyorsan nem derül ki, megvonom a szót!

- Igen, uram.

- Tiltakozás elutasítva.

Ettyk Wedge felé bólintott.

- Parancsnok, más körülmény nem befolyásolta a Thyne-ról alkotott véleményét?

- Nem igazán.

- Horn hadnagy Thyne-ról alkotott véleménye nem volt elég fontos az ön számára?

- De igen, ezt is figyelembe vettem, noha Thyne ellenséges magatartása Hornnal szemben csak valami összezördülésből fakadhatott.

- De Thyne-nal kapcsolatos tapasztalatai megerősítették, hogy Hornnak igaza volt?

- Igen.

- És amikor kiderült, hogy Thyne birodalmi ügynök, amire Horn figyelmeztette, nem értékelte át Horn Tycho Celchuról alkotott véleményét?

Wedge a fejét rázta.

- Az igazat megvallva, parancsnok, akkoriban, amikor Thyne-ról kiderült, hogy áruló, nekem csak arra volt időm koncentrálni, hogy a küldetést sikeresen befejezzük. Éppen akkor kaptam az információt, hogy a pajzsok leálltak, és nyitva az út az inváziós flotta előtt. Mi több, a hírt Tycho hozta. Ha birodalmi ügynök lett volna, elhallgatja az információt, és csapdába csalja a flottánkat.

- Ezek szerint önnek nem az a véleménye, hogy a Birodalom adta a kezünkre a bolygót, amely Krytosszal volt fertőzve, hogy ily módon pusztítson el bennünket?

- Fogalmam sincs, Ettyk parancsnok, hogy mi járt akkoriban Ysanne Isard fejében.

- Értem. - Halla Ettyk átvett Iella Wessiritől egy adatlemezt, és behelyezte az adattáblájába. - De nem vette számításba ennek a lehetőségét, ugye?

- Nem tudtam számításba venni.

- És annak a lehetőségét sem tudta figyelembe venni, hogy Celchu kapitány segített a Birodalomnak Coruscantot az új Köztársaság kezére játszani?

- Igen, így van - bólintott Wedge ünnepélyesen. - Ismerem Tychót. Tudom, hogy nem kém. Bíztam benne.

- És megbízott Zekka Thyne-ban is, amíg ki nem derült, hogy rosszul tette, igaz, parancsnok?

- Nem, ez nem egészen így történt.

- Ön szerint lehet, hogy nem, parancsnok, de egy ember számára igen. - Halla Ettyk könnyedén megvonta a vállát. - Corran Horn számára. Ő pedig most halott.

A tárgyalótermen kívül Wedge nekidőlt a hideg falnak. Nawara megpróbált rehabilitálni mint tanút, de nem sikerült neki. Segíteni akartam Tychónak, de nem tudtam. Öklével a falat verte.

- Szith-ivadék!

Gyorsan felegyenesedett, amikor egy nő állt meg mellette. Feléje tartotta a holokomját, és intett egy holokamerát szorongató ithoriai felé.

- Itt Zaree Lolvanci, a Kuati Egyes Csatorna Híradójától. Itt állok a Szövetség hőse, Wedge Antilles parancsnok mellett. Mit érez, parancsnok, annak tudatában, hogy az ön vallomása is segít elítélni Celchu kapitányt?

Mielőtt Wedge össze tudta volna szedni a gondolatait, valaki befurakodott közéje és a riporter közé. Wedge érezte, hogy egy erős kéz markolja meg a karját, és hallotta, amint egy határozott hang megadja a választ a kérdésre.

- Antilles parancsnokot csupán az érdekli, hogy az igazság derüljön ki. Meggyőződése, hogy a védelem képes lesz tisztázni Celchu kapitányt. Addig is minden spekuláció és ügyeskedés csakis előítéletből fakadhat. És nincs több hozzáfűznivalója.

Wedge hagyta, hogy Diric Wessiri elvezesse a két holoújságíró között, el az ellenőrző pont mellett, ahol a két riportert feltartóztatták. Diric egy padhoz vezette, és ő is leült.

- Undok népség, igaz, Antilles parancsnok?

- Nem túl jó első benyomást tettek rám...

- Nem, de ez a továbbiakban is így fog menni. – Az öreg rámosolygott. - Hogy érzi magát?

Wedge bólintott.

- Azt hiszem, rendbe fogok jönni. Csak idő kérdése. - Karjával átölelte az öregembert. Annak bőre még mindig szürkés volt, de a szemében már hamisítatlan tűz égett. - Köszönöm, hogy megmentett.

- Örülök, hogy tudtam sejteni - mosolyodott el Diric, ami mesterkéltnek tűnt ugyan, de Wedge tudta, ez azért van, mert Diric már nem emlékszik rá, hogyan kell mosolyogni. - Iella tartott tőle, hogy valami ilyesmi fog történni. Ő küldött maga után.

- Gondoltam, örülni fog az események ilyetén fordulásának. Ettyk parancsnok élve falt fel engem.

- Nem, Iella nem örül. - Diric megpaskolta a zsebét. - Van egy kártyám, amivel bejuthatunk a biztonsági parkolóba. Ott vár a légi siklóm, azzal eltűnhetünk. Iella azt mondta, szívesen csatlakozna hozzánk a vacsoránál, ha nincs ellene kifogása.

- Kétlem, hogy kellemes társaság volnék. - Wedge visszanézett a tárgyalóterem felé. - Azt akartam, hogy Tycho tárgyalása azén vallomásommal véget érjen, s a végén még én is azt a benyomást keltettem odabent, mintha én is kémnek tartanám Tychót.

- Egyáltalán nem. Először is, a bíró ismeri magát, s tudja, mekkora megpróbáltatás volt ez. Ettyk mindössze annyit tudott megállapítani, hogy Tycho a maga parancsára volt a Coruscanton, meg azt, hogy szem előtt tartotta az árulás lehetőségét.

- Igen, de azt is sugallta, hogy nem tudtam, ki a kém, ki nem.

- Miért tudta volna?

- Hogyan?

Diric széttárta a karját.

- Mint ön is mondta, a kémek felderítése nem a maga dolga volt. Senki sem várta el magától, hogy meglássa benne a kémet. Különösen akkor, ha nem is az. És magunk között mondva, én sem hiszem, hogy Tycho kém.

- Kösz.

- Nem szükséges. A börtönben sokat beszélgettem Celchu kapitánnyal, és megkedveltem őt. Ha ő kém, akkor mi mindannyian gyanúsak vagyunk. - Diric eltartotta a kezét. - Be kell vallanom, annak idején én is megjártam a bíróságokat, és a tanúk padján maga sem szerepelt rosszabbul, mint az én embereim bármelyike. Borzalmasnak ítélte a saját szereplését, de csak mert egyetlen aspektusból szemlélte az ügyet. Sajnos a Tycho-ügy nem olyan egyszerű, mint egy támadás a Halálcsillag ellen. Ezen nem olyan könnyű túl lenni. Nawara Ven mindazonáltal tudja, mit csinál, és nagyon jól végzi a munkáját.

Wedge a kezére meredt.

- Szeretnék hinni magának, de most pont úgy érzem magam, mint a Yavinnál, amikor Luke utasított, hogy a Halálcsillagnál húzzak ki a vizesárokból. Luke-nak akkor igaza volt, nem volt mit tennem, de a feladás érzése nem volt kellemes.

- Megértem, de ne feledje, hogy Luke Skywalkernek igaza volt, és a Halálcsillag végül is megsemmisült.

- Igen, de Biggs Darklighter meghalt. Ha ott maradok, talán...

- Ő megmenekül, és maga hal meg? - Diric bánatosan megrázta a fejét. - Most nyilván azt hiszi, hogy ha a Coruscant elfoglalásának éjszakáját egy X-szárnyúban tölti, akkor Corran Horn még élne?

Erről még nem gondolkodtam, de igen, valami halovány elképzelés már felmerült bennem.

- No nem mintha halálvágyam volna.

- Ezt nagyon jól tudom, Wedge. Tanúja voltam már a túlélők bűntudatának Iella, Corran, de még Corran apja esetében is. - Kezét a mellére szorította. - Még én magam is tudom, milyen az. Mindannyiunknak vannak barátaink, ismerőseink, akik idő előtt tapasztalták meg a halált. Ami engem illet, nem tudom, nekem miért nem sikerült, elvégre semmit nem tettem az életben maradásomért. Kíváncsi volnék, mit kellett volna tennem. Magával meg a többiekkel együtt, akik aktívan szembeszegültek a gonosszal, én is csak azon gondolkodom, miként menthetem meg mások életét. A kérdéseinkre nincs válasz... legalábbis a filozófia keretein belül. Számomra létezik ugyan a gondolat elutasítása, de önnek és a feleségemnek az ilyesmi csak a bukás és a megbánás érzését hozná... Természetesen ez az oka, hogy a feleségem oly megszállottan keresi Corran halálának igazi okát. Számára ez az egyetlen módja, hogy leküzdje a kudarcérzést, és elűzze a bűntudatát. Gyűlölte azt, amin magának át kellett mennie. A tárgyalóteremben, mert bár a barátjának tekinti magát, a Corran iránti lojalitása megköveteli, hogy minden tudásával Ettyknek segítsen. - Diric a fejét rázta. - De sajnos, nincs szüksége segítségre. Maguk ketten éppen elég fájdalmat okozhattak neki odabent.

- Igen, észrevettem. - Wedge két kezével megdörzsölte a halántékát. - És meg tudom érteni a csalódottságát. Kezdek kíváncsi lenni, vajon volt-e mód arra, hogy megmentsük Corran életét?

- Kétségkívül, Wedge, de nem a maga kezében volt a kulcsa. Ha Celchu kapitány kém volt, akkor annak jeleit Cracken tábornok, Winter és Iella sem vette észre.

- De Corran igen.

Diric mosolya egyre természetesebbnek hatott.

- Amennyire Corrant mint barátot ismertem, neki sem mindig volt igaza.

- Ezt Füttyös sugallta, igaz?

- És nála jobban senki nem ismerte. - Diric Wedge térdére csapott. - Higgyen a barátjában! Megérdemli.

- Még egyszer, köszönöm.

- Nem kell köszöngetnie. Nos, szeretné, ha elvinném valahová? Eszünk-iszunk egyet, később pedig Iella is csatlakozik hozzánk.

Wedge elgondolkodott egy ideig, azután megrázta a fejét.

- Még legalább két órán át tart a kihallgatás, ugye?

- Igen. Maga után Winter következik.

- Winter vallomása nyilván rosszul fog esni Iellának. Mindig is közelebb állt Winterhez, mint hozzám. És Winter meg Tycho is barátok voltak...

- Iellának szüksége lesz önre, mert Winter vallomása keményebb lesz, mint az enyém volt.

- És most sem akar egyedül maradni?

- Nem. - Wedge ujjával kelet felé bökött. - Lemegyek egy szintet, majd elsétálok a Galaktikus Múzeumig. Eltöltök egy kevés időt a Bűnügyi Kiállításon, megkeresem a régi barátokat, s mire vége a tárgyalásnak, visszajövök, hogy szaván fogjam. Van egy olyan érzésem, hogy ennek a napnak a végén Iella sem kíván egyedül maradni. Nem számít, miként végződik a dolog, én továbbra is barátomnak tekintem őt, és szeretném erről biztosítani.

TIZENKILENC

Gavin kényelmetlenül vonogatta a vállát, és a zubbonya ujját húzogatta. Körülbelül úgy érzem magam, ahogyan Antilles parancsnok érezhette magát a tanúk padján.

Asyr belékarolt. A kötéllift nemsokára megállt, és kinyílt az ajtaja.

- Nem lesz annyira rossz, Gavin. Liska Dan'kre, a házigazdánk régi barátom. Együtt jártunk iskolába, még az Akadémia előtt.

- Ha egy légballont tudott kibérelni erre a partira, akkor piszok gazdag lehet.

Asyr elégedetten mordult egyet.

- Gazdag, az biztos, de semmi piszokság nincs benne, majd meglátod.

Kiléptek a lift fülkéjéből, s egy kerek platformra jutottak, amiről be lehetett látni az egész lebegő korongot.

- Hatásos, mi?

- Ja. - A légballon egy hatalmas serleget formázott, aminek a pereméről számtalan ösvény futott lefelé a mélyén rejtőző erdős vidékre. Egy kilométer átmérőjű lehetett, és magasan Coruscant hegyvidéki kerülete felett lebegett. Északkeleti irányban, a Manarai-hegység mögött Gavin megpillantotta a Császári Palota tornyait. - El sem hiszem, hogy itt vagyok.

Asyr észrevette, hogy a csodálkozás nyíltan kiül a fiú arcára.

- Mi a baj?

Hol kezdjem?

- Semmi, igazán, azt hiszem. Arról van szó, hogy a Tatuinon nem voltak légballonok. Nem tartották őket biztonságosnak... ott olyan porviharok dúltak, amelyek még ezeket a ballonokat is messzire sodornák.

A bothai megpaskolta a kezét.

- A repulzív lebegtetők több mint biztonságosak ahhoz, hogy megtartsák a ballonokat. Ne aggódj miatta!

- Arra van a dzsungel. - Gavin halványan elmosolyodott. - Az egyik állomáshelyünk hasonlított erre. Akkor még nem voltál velünk. Ott lőttek meg. Még ma is összeszorul a gyomrom, ha rágondolok.

Asyr gyengéden megsimogatta Gavin hasán a sebhelyet.

- Láttam az emlékfoltot, amit a bacta hagyott belőle, emlékszel, szerelmem?

- Igen. - Gavin elvörösödött.

- És nem hiszem, hogy ez jobban zavarna, mint az, hogy idejöttél, a népem közé. - Ujját a fiú szájára téve akadályozta meg, hogy kimondja, amit akart. - Tudom, hogy nem vagy bigott... de még te magad mondtad, hogy életed java részét emberek között töltötted. Nem csoda hát, ha rosszul érzed magad, amikor az idegenek vannak többségben körülötted. Én is így érzek, amikor olyan helyen járok, ahol az emberek dominálnak.

Gavin válta mintha megereszkedett volna.

- Gondolhattam volna erre... sajnálom.

- Nem kell. - Asyr szélesen elmosolyodott. - Gyere, bűvöljük el a barátaimat!

Gavin felemelte a fejét, és elmosolyodott.

- Ahogy akarod, Asyr, úgy teszek.

Együtt leereszkedtek a leszállóplatformról, és elindultak az enyhén lejtős ösvényen, amely spirál alakban közelítette meg a kehely közepét. A parti legtöbb vendége bothai volt, de mindegyikük megbámulta őket, amint elhaladtak mellettük. Gavin tudta, hogy ez Asyr öltözéke miatt van így: a lány ujjatlan, magas nyakú ruhát viselt, melynek szövetébe világító kék és bíbor fonalat szőttek, s ettől a ruha látszólag folyamatos mozgásban volt. A ruha ráfeszült karcsú testére, de mert a szoknyarésze bokától csípőig fel volt hasítva, így nem akadályozta a mozgásban. Kiegészítőként a ruha kék fonalával azonos színű stólát viselt a nyakán átvetve, s a könyökére hajtva.

Más bothai nőstények is viseltek hasonló öltözéket, de egyikükön sem állt ilyen jól. Noha még nem teljesen ismerte a bothai testbeszédet és a gesztusokat, a bámészkodók nyakán, vállán meredező gerezna egyértelművé tette Gavin számára, hogy sokaknak tetszik. Gavin tudta, hogy zsiványkommandós egyenruhájában egészen jól fest, de azt is, hogy Asyr oldalán ő csak fekete lyuk lehet egy szupernóva mellett, mégis elégedett volt a szereposztással.

Amint elérték a központi udvart, egy fekete, szürke foltos hajú, karcsú bothai nőstény kivált a kis csoportból, amely éppen Borsk Fey'lya előadását hallgatta. A ruhája Asyréra hasonlított, csak aranyszínű volt, és csíkokban gyönggyel díszítették. Szélesen elmosolyodott, amint odaért hozzájuk.

- Asyr Sei'lar, de jól nézel ki!

Asyr barátian megölelte.

- Köszönöm a meghívást, Liska.

Liska hátralépett, és Gavinra pillantott. - Te pedig Asyr barátja vagy.

Gavin rögtönzött egy meghajlásfélét.

- Gavin Darklighter vagyok a Zsiványkommandóból.

Örülök, hogy megismerhetem.

Liska elégedetten sóhajtott, azután Asyrre mosolygott. - Őszintén megvallva, nem csodálom, ha vonzónak találod. Hol találkoztatok?

Asyr egy pillanatig gondolkodott.

- A felszabadulás előtt az Invisecben részt vettem egy akcióban. Akkor találkoztunk.

- Le akart lőni, mint valami birodalmi ügynököt - mosolygott Gavin.

- Te mindig is kemény játékos voltál, Asyr.

Amaz vállat vont.

- Szerencséjére Nawara Ven megvédte, így a kivégzés elmaradt. Birodalmiak bukkantak fel, és a zűrzavarban megmentette az életemet, én meg az övét. Ennyi történt.

- Mint egy első randevú, Asyr. Csoda, hogy ezek után ki mer menni veled az utcára. - Liska Asyrba karolt. - Amikor még én vigyáztam rád, sosem keveredtél ilyen bajba.

- Ez igaz.

Liska Gavinra pillantott.

- Most elrablom Asyrt egy vagy két percre, ugye, nem bánja?

Gavin elvigyorodott, és megrázta a fejét.

- Egyáltalán nem... amióta csak meghívta, attól beszél, hogy mennyire örül az újbóli találkozásuknak. Én addig keresek valami italt.

Asyr megfogta Gavin kezét, és megszorította. - Csak egy perc az egész.

- Érezd jól magad! - Gavin elnézte Liskát, amint elvezeti a lányt, majd megfordult, és szemrevételezte a terepet. A tájképet többnyire bothaiakból álló kisebb csoportok uralták. Az egyetlen bothaimentes övezet a bár környéke volt, ahol néhány ember mellett két ithoriait és vagy fél tucat más, nem ithoriai hímet pillantott meg. Gavin arrafelé igyekezett, de visszafogta magát, jóllehet már alig várta, hogy ihasson valamit.

- Egy lominsört - mondta a bárpincérnek.

Egy alacsony, kopasz fickó rámosolygott.

- Ihat drágábbat is, a bothaiak fizetik.

- Tudom, de én szeretem a lominsört. - Gavin elvette a deres, zöld poharat, beleivott a sörbe, majd lenyalta a habot a szájáról. A sör jólesett, de nem volt annyira hideg, hogy kihozza az ízét. A bothaiak nem különösen kedvelik a hideget, így nem csodálkozom rajta.

A férfi kezet nyújtott neki.

- Herrit Gordon vagyok, az Államminisztériumból.

- Gavin Darklighter, a Zsiványkommandóból.

Herrit keményen megrázta a kezét.

- Örülök, hogy találkoztunk. A Diplomáciai Hadtesttel a Bothawuin jártam, ezért úgy érezték, hogy meg kell hívniuk. - Egy nő felé intett, aki a bothai nőstények között meglehetősen slamposnak tűnt. - Az ott a feleségem, Tatavan. Megtanulta a bothai nyelvet, ezért roppant népszerű a bothaiak között.

- Kétségtelenül hasznos dolog. Én magam csak néhány szót tudok - mondta Gavin, és beleivott a sörébe.

- Én Asyr Sei'larral jöttem. Ő Liska Dan'kre barátnője.

- Ismerem a családot. Együttműködtem az apjával a Bothawuin. Kisnemesek, de virágzó kereskedelmi ügynökségük van, ami elég jól jövedelmez ahhoz, hogy a belső hierarchiájukat tekintve nagyobb hatalommal bírjanak, mint bárki is hinné.

- Hatalmuk van, tényleg?

- El tudta hozni ide magát, ugye?

Gavin a homlokát ráncolta, és beleivott a sörébe, csak hogy ne azonnal válaszoljon. Tudom, hogy nem úgy cibált ide, mint valami trófeát - ennél többre tart, és én hiszek neki.

- Ez úgy hangzik, mintha ezzel valakit bosszantani akart volna itt.

- Attól tartok, ezt nem a benyomásom mondatta velem. Asyr mindig is renegát volt. Liskával meg a többiekkel járt iskolába.

- Tudom. Elmondta.

- Hát persze hogy elmondta. Csakhogy az az iskola kereskedelmi vagy kormányzati pályára készíti fel a hallgatóit. De ő a családja beleegyezése nélkül jelentkezett a Bothai Katonai Akadémiára, és fel is vették. Nagyon jó eredménnyel végzett, a családja büszke is volt rá, és csak azt várja, hogy felhagyjon ezzel a szerintük kalandorfoglalkozással, és nekilásson az igazi karrierje építésének.

Gavin megint elmosolyodott.

- Nem hiszem, hogy ez egyhamar befog következni. Asyr nagyon is jól érzi magát az osztagban.

- Ne becsülje alá egy bothai család vonzerejét! Náluk igen szoros a családi kötelék.

- Nem is azzal van a baj.

Herrit bólintott, azután a feleségére pillantott, és elsápadt. Gavin követte a pillantását, és látta, hogy három bothai hím közeledik feléjük. A vezetőjük olyan magas volt, mint Gavin, de nem annyira izmos. Krémfehér gereznája, arany szeme jól mutatott a fekete egyenruhában. Kísérői egyszerűbb egyenruhát viseltek, de a szőrük fekete-narancs mintázatú volt.

A vezetőjük Gavin előtt állt meg, de nem nyújtotta üdvözlésre a kezét.

- Karka Kre’fey vagyok, Laryn Kre’fey tábornok unokája. Ön ott volt a Borleiasnál a Zsiványkommandóval?

- Igen. - Gavin letette a sörét, és ugyanazt a testtartást vette fel, mint Karka: a háta mögött összekulcsolta a kezét. - Mit tehetek önért?

- A jelentések szerint nagyapám nem készült fel elég alaposan a támadásra, ezért ostoba döntést hozott a csatában.

- És?

A bothai aranyszemében harag villant.

- Tudni szeretném, hogy ön szerint a jelentés az igazat mondta-e?

Gavin nem vett tudomást arról, hogy Henit figyelmeztetően megszorítja a karját.

- Az én véleményem szerint igen.

Karka teljesen váratlanul nyitott tenyérrel arcon csapta Gavint, akinek oldalt billent a feje az ütéstől. Megtántorodott, de a bárpult megóvta az eleséstől. Belekapaszkodott a pult szélébe, és felegyenesedett. Meg akarta rázni a fejét, hogy elmúljon a füle csengése, de meggondolta magát, és inkább Karka szemébe nézett.

- Megértem, hogy megviselte a nagyapja halála.

- Engem az zavar, hogy ön bemocskolta a hírnevét.

- Ha úgy volna is, még egyszer ne üssön meg!

- Különben?

Herrit előrelépett.

- Kérem, ne itt civakodjanak!

Gavin megragadta Herrit nyakát, és visszafordította a bárpult felé.

- Nem fogunk megverekedni, uram.

Karka lebiggyesztette az ajkát.

- Maga beszennyezte a Kre'fey család becsületét. Kihívom párbajra.

- Nem - rázta meg lassan a fejét Gavin.

- Visszautasítja?

- Nem küzdök meg magával.

- Akkor maga gyáva.

Gavin hangosan felnevetett. Egy évvel ezelőtt minden további nélkül rávetette volna magát Karkára, de a Zsiványkommandónál eltöltött idő megváltoztatta, és ez a lehetőség most fel sem merült benne. Végül is, ez is egy lehetőség, gondolta, de nem az, amit én választok. Az elmúlt évben Wedge, Corran és még Tycho is nagy hatást gyakorolt rá, ami sebtett kialakítani azt, amit mások nem túl sokra becsültek - a személyiségét. Ez teszi lehetővé Tychónak is, hogy elviselje mindazt, amin átment. Egyfajta csendes bátorsággal az ember nem heves kitörésekkel válaszol a kihívásra, hanem csak akkor üt vissza, amikor már nincs más megoldás.

Egyik énje a legszívesebben ököllel verte volna ki Karka fogait a szájából, a másik énje azonban élt a szabadsággal, hogy ne vegyen tudomást a kihívásról. Ha nem törődik a bothai fenyegetésével, az elveszíti az erejét. Szánalmassá válik a kísérletük, és megszégyenülnek. A mellőzés pedig jobban fogja sérteni Karkát, mint a fizikai megbecstelenítés.

Gavin Karka izzó szemébe nézett.

- Nevezzen gyávának, ha óhajtja. Nem bánom. Maga nem az ellenségem. Az én ellenségem a Birodalom, meg ami megmaradt belőle. De ezt maga nem értheti. A nagyapja megértette volna. Csodálkozom, hogy még mindig tiszteleg az emléke előtt, ahelyett hogy igyekezne eltussolni a hibáit. - Jobb kezét a bothai felé nyújtotta.

Karka úgy nézett rá, mintha kígyót látna, azután felhorkant és sarkon fordult. A segédei gyorsan utána iramodtak, s ettől Henrit láthatóan megkönnyebbült.

A bárpincér újabb pohár sört tett elébe.

- Egészségére, uram.

Henrit hozzákoccintotta a saját korsóját.

- Ezt nagyszerűen csinálta. Sajnálom, hogy beleavatkoztam.

- Nincs vér, nincs jelentés. - Gavin megmozgatta az állát, és szinte hallani lehetett, amint ropognak az ízületei. - Ezt holnap érezni fogom.

Asyr lépett oda hozzá.

- Mi történt?

- Valójában semmi - vont vállat Gavin.

Henrit elmosolyodott.

- Csak néhány heves fickó kapott némi leckét.

- Leckét? - Asyr Gavinra pillantott.

Amaz bólintott és elvigyorodott.

- Ja. Gyakoroltam a felnőttséget, amiről beszéltél. Egészen jó érzés.

- Ha menni akarsz, mehetünk.

Gavin a fejét rázta.

- Nem, maradunk. Beszélgess a barátaiddal, érezd jól magad! Nem hiszem, hogy ma este lesz több esemény.

Ackbar admirális Mon Mothma szobájába lépve megkönnyebbülten tapasztalta, hogy Borsk Fey'lya nincs a közelben. Cracken tábornok jelenlétéből pedig tudta, hogy dolgozni fognak, jóllehet csupán informatív szinten. Bármilyen akciót is kell az Ideiglenes Tanáccsal jóváhagyatni, ki kell várni a megfelelő időpontot.

Mon Mothma nyilván rendelkezik a bothaiak figyelmességével és kifinomultságával, legalábbis a nappali átrendezése erről tanúskodott: úgy alakította át a dekorációt, hogy Ackbar kellemesen érezze magát benne. Áttetsző kék és zöld drapéria lebegett az ablak előtt - mozgását a légkondicionáló okozta, s ettől úgy tűnt, hogy mögötte nyitva van az ablak. A bútor huzata kellemes akvamarin árnyalatú volt, s a falak alsó harmadát is tengeri motívumok díszítették. A fal felső részén jóval tarkább díszítés volt az uralkodó, ezt azonban a beszűrődő fény tarka szivárvánnyá varázsolta.

Még a bútorok is Ackbar kedvére valók voltak. Organikus vonalvezetésüket barna, kék és zöld színek hangsúlyozták. Mellőzték a szimmetriát, amit pedig a legtöbb ember kedvelt. A középen álló asztal mintha kifolyatott és megfagyasztott vízből volna, amit négy lábra állítottak. A sarkok hiánya, a lekerekített formák pihentetően hatottak Ackbarra.

Mon Mothma meleg mosollyal üdvözölte.

- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan eljött a hívásomra. Tudom, az ön számára most a tárgyalás a legfontosabb, és sok idejét leköti.

- Valóban a lelkemen viselem a tárgyalás sorsát, ugyanakkor búvóöbölnek tartom az új Köztársaság biztonságának óceánján végzett munka után. - Ackbar széttárta a karját. - Gratulálnom kell a dekorációért... rendkívül kellemesnek találom. Ön Chandrila egyik kikötővárosában nőtt fel, ugye?

- Igen, az anyám kormányzó volt ott. Megtanultam megszeretni az Ezüst-tengert. Úgy gondolom, ha a lakásom belső berendezése régi, kedves emlékeimet idézi, könnyebben elviselem a mindennapos terheket.

- Csodálatra méltó munkát végzett. - Ackbar még egyszer körülnézett a szobában. - Sajnálom, hogy ilyen kellemes környezetben kellemetlen dologról kell tárgyalnunk.

- Mindig kell kötnünk szükséges kompromisszumokat. - Mon Mothma az egyik lebegő fotelra mutatott, amit mintha vízi növényekből fontak volna. Ő maga egy egyszerű székre ült le, s Cracken is csatlakozott hozzájuk, ő egy korallszéket választott.

- Felmerült néhány körülmény, amihez a Tanács közbenjárása szükséges, de az a véleményem, hogy mint fait accompli kellene elébük tárni.

- Hogy ne tudjanak változtatni rajta? - mondta Ackbar, és megrezdült a halbajusza.

- És megakadályozandó, hogy bárki anyagi vagy politikai előnyökhöz jusson azért, amit mi elvégeztünk. - Mon Mothma nagyot sóhajtott. - Olykor egy pillanatra úgy vélem, értem, miért oszlatta fel a Császár a Szenátust. Mindig elutasítottam azt a fajta törvénykezési módot, most mégis vonzónak érzem. Különösen azért gyűlöltem, mert sokan abból szereztek maguknak előnyöket, amit amúgy is meg kellett tenniük. Ez csak akkor volt másként, amikor közvetlenül a Császárral kellett egyezkednünk.

- Ezt a hullámot én is meglovagoltam, Mon Mothma. Lázadóként sokkal egyszerűbb volt, mint egy kormány tagjaként. - Ackbar hátradőlt a széken, és az ölébe fektette a kezét. - És miben kéri a segítségemet?

Mon Mothma Cracken tábornokra pillantott.

- Nem ártana, ha felvázolná az admirálisnak az előzményeket.

Cracken bólintott.

- Noha a palpatinista terroristák tíz nappal ezelőtt csaptak le utoljára, tetemes kárt okoztak, és jócskán megnehezítették a bacta elosztását. A Krytos-vírus most sokkal gyorsabban terjed, mint amikor a készletet elloptuk Zsinj hadúrtól. Az embereknek a járványtól való félelmét most tetézi a félelem, hogy a terrortámadások miatt esetleg nulláról kell újra kezdenünk. A bacta feketepiaci ára megint emelkedik, és a PEF támadása folytán a legtöbb beteget el kell utasítanunk. A bacta beszerzése egyéb forrásból legalább olyan sürgető, mint amilyen magas az ára.

Ackbar süllőszemével Crackenre pillantott.

- Vorru milíciája nem képes letörni a feketepiacot?

- Vorru azt állítja, hogy az embereit leköti a PEF szemmel tartása. Minden bejelentést megvizsgálnak, és bár ezt nem hoztuk nyilvánosságra, igenis felfedeztek néhány olyan bombát, amit szerintük a PEF készített. Nem mondom, hogy Vorru mindig egyenes úton jár, de abban a szektorban rendet tart, ahová mi be sem jutottunk.

- És ennek mi köze az ügyhöz?

Mon Mothma bólintott.

- Cracken tábornok felügyeli az ultratitkos Krytos-kutatásokat. Ennek egyes részleteit még előttem is titkolják, de a munka folytatásához rengeteg ryll szükséges.

A kalamári összekulcsolta a kezét.

- Tehát expedíciót kell küldeni a Rylothra?

- Pontosan. És azon kívül, hogy szerzünk ryllt, itt a lehetőség, hogy diplomáciai kapcsolatot létesítsünk a twi’lekekkel, még ha kezdetben alacsonyabb szintűt is.

- Tehát úgy akarja, hogy Ven kancellár menjen.

- Igen - mosolygott Mon Mothma. - Lényegében az egész Zsiványkommandót akarom elküldeni. Antilles parancsnok néhány évvel ezelőtt már jó benyomást tett rájuk, és amióta Nawara Ven részt vett a Coruscant meghódításában, a figyelem is jobban a Rylothra terelődött. Közismertsége nagy súllyal eshet latba a tárgyalások során.

- Tehát azt kívánja, hogy halasszam el a tárgyalást, és küldjem a Zsiványokat a Rylothra?

Az új Köztársaság vezetője résre csukta a szemét.

- Van valami probléma ezzel? Biztosan talál okot arra, hogy elhalassza a pert.

Ackbar szája hangtalan nevetésre nyílt.

- Találok okot? Egy regimentnyit találok rá, főkancellár. Dicséretes az a gyorsaság, ahogyan Cracken tábornok felderítette Celchu kapitány birodalmi kapcsolatait. A tárgyalás is oly nagy tempóban folyik, hogy a védelemnek nincs ideje alaposan felkészülni. Ven kancellár mindent elkövet ugyan, de nyilvánvalóan ez a legnagyobb feladat, amit a Zsiványkommandó tagjaként kapott.

- Tehát nem okoz problémát? Feltételezem, a halasztást nem indokolhatjuk azzal, hogy a Zsiványkommandó titkos küldetésbe megy a Rylothra? - Amikor nem érkezett válasz, Ackbar mosolyra tátotta halszáját. - Csak vicceltem. Tréfa volt.

Cracken is nevetett, de Mon Mothma csak mosolygott.

- Bocsásson meg, barátom, de Cracken tábornok is bizonyíthatja, hogy nem tudok annyit az ügyről, ami nevetésre késztetne.

- Megértem. - Ackbar előrehajolt. - Természetesen, elengedem a Zsiványkommandót. Akarja, hogy Erisi Dlarit is velük menjen?

- Azt hiszem, igen. Van valami oka, hogy ne menjen?

Ackbar vállat vont.

- Tekintettel arra, hogy Erisinek nagy szerepe van abban, hogy a Xucphra-kartelltől most is kapunk bactát, úgy gondolom, egy ilyen küldetés kockáztatná a jó kapcsolatot.

Mon Mothma a hírszerzés igazgatójára pillantott.

- Veszélybe kerülhet a küldetés során, tábornok?

- Nem számítunk problémára - mondta Cracken némi gondolkodás után.

Ackbar pislantott halszemével.

- És ha a küldetés a PEF tudomására jut?

- Van birodalmi kém közöttünk, nem? Nem ezért van Celchu kapitány is a bíróság előtt?

- De, főkancellár. - Cracken pillantása megkeményedett. - Az admirális arra utalt, hogy nem lehetünk biztosak abban, hogy egyedül Tycho Celchu kémkedett a Birodalomnak. Ha elküldjük, veszélybe kerülhet, ha visszatartjuk, azt a Thyferra vezetői érthetik félre, és ez befolyásolhatja az egyezményünket.

- De ha meghal, az igen fájdalmas veszteség lesz. - Mon Mothma a fejét rázta. - A tiszta döntés hiánya az, ami megnehezíti a feladatunkat. A Thyferrán nagyon nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy Erisi a Zsiványkommandóban repül. Szerintem el kell engednünk.

Ackbar bólintott.

- Egyetértek. Ezt a hullámot meglovagoltuk.

- Ön pedig, Cracken tábornok, olyan biztonsági előírásokat foganatosítson, amiket semmi szín alatt nem szeghetnek meg. Nem engedhetjük meg sem azt, hogy a küldetés kudarcba fulladjon, sem azt, hogy Erisi Dlaritet elveszítsük.

- Ezzel tisztában vagyok - bólintott Cracken ünnepélyesen. - Érzem a helyzet súlyosságát. Ha bármilyen probléma merül fel, kiküszöböljük. Az Új Köztársaság nem engedheti meg, hogy ennél kevesebbet tegyünk érte.

HÚSZ

- Egészen biztos lehet benne, Vorru ezredes, hogy a dolgok ilyetén fordulata nincs a kedvemre. - Kirtan Loor a kis emberre meredt, de korántsem félemlítette meg annyira, amennyire szerette volna. - Azért hívtam ide, hogy tájékoztassam a tervemről, amit szívességből készítettem, és nem azért, hogy megvétózza.

Fliry Vorru vállat vont.

- Ó, én akkor is megvétózom.

- Nem! Nem! Ezt nem engedem! - Loor keze ökölbe szorult. - Megegyeztünk, hogy hagyja, hogy itteni célpontokat válogassak ki, amelyek megsemmisítésével gyengíthetem az Új Köztársaság kormányát. Tartottam magam a kikötéséhez minden alkalommal, amikor ilyen célpontot választottam. Ez pedig most nem ilyen.

Loor körbejárta a sötét helyiséget, mint molylepke körözött a szoba közepén üldögélő Fliry Vorru körül, akinek fehér haja csillogott a gyér lámpafényben.

- A Zsiványkommandó megsemmisítése már akkor a legfőbb célom volt, amikor még el sem foglalták a Császári Központot, most pedig egyenesen a markomban vannak. Van itt, a Coruscanton egy X-szárnyú egységem, amivel megtámadom, és a földön semmisítem meg őket. Könnyű dolgom lesz, és végre befejezhetek egy régóta húzódó küldetést.

Vorru hátradőlt a széken, és csizmás lábát feltette az asztalra, azzal sem törődve, hogy egy halom adatkártyát lesodor.

- Hogy magának mi a fontos, az engem nem érdekel. A támadást túl kockázatosnak tartom. Cracken azt fogja hinni, én szivárogtattam ki információt a Zsiványkommandó küszöbönálló küldetéséről.

- Nem, nem fognak gyanakodni. - Loor ujjai viszkettek, hogy beüssön néhány adatot az adattábláján - vagy azt mondják, hogy fojtsalak meg, Vorru. - Bizonyítékom van arra, hogy a rylothi kiruccanás a ryll egy másodlagos származékának feketepiacát célozza meg. Lenyomoztam, és találtam az egészségügyi alakulatnál egy nőt, aki saját licencben gyárt és forgalmaz egyfajta gyógyszert. Ez lényegében lum, amihez ryllt kever, meg néhány csepp bactát. Semmit nem ér, de a nő azért emelni kezdte az árat: Várható, hogyha a Coruscantra hozzák, felmagasztalják a hatékonyságát, és akkor megnő iránta a kereslet. Magának adom a nőt, hozza nyilvánosságra a csalást.

- Ha azt mondom, hogy egy sarlatán pótszerrel kereskedik, tudni fogják, hogy a Zsiványkommandó is benne van a csalásban, és ebből rám is gyanakodni fognak.

- Ez baromság - Loor mérgében a térdére csapott. - Maga is éppen olyan jól tudja, hogy a Ryloth a romlottságnak a legmélyebb fertője. A twi’lekek nem támogatják olyan nagy számban a Lázadást, mint más fajok. A legprominensebb képviselőjük ez a Nawara Ven. Az Új Köztársaság közvetítőnek alkalmazza, és lám, az ügyész halasztást kér és kap. Így a Zsiványkommandónak marad elég ideje arra, hogy ellátogasson a Rylothra. Ez a legfőbb bizonyíték arra, hogy oda fognak menni. - Loor megrázta a fejét. - Már egy ideje tudom, hol állomásozik a Zsiványkommandó. Itt a lehetőségem, hogy lecsapjak rájuk, amikor a küldetésük kudarcba fullad, és blamálják az Új Köztársaságot.

- Az érvelése hibátlan, Loor ügynök, de ez engem egy cseppet sem érdekel. - Vorru sötét szeme megcsillant. - Még tiszteletreméltónak is tartom az elszántságát, amivel meg akarja semmisíteni a kommandót. Mindamellett azonban bármilyen ellenük irányuló akció pillanatnyilag keresztezi az érdekeimet. Ebből következik, hogy nem fog rájuk támadni.

- És ha úgy döntök, hogy nem fogadom meg a tanácsát

Vorru kissé oldalt hajtotta a fejét.

- Tényleg próbára akar tenni, Kirtan Loor?

Loor tétovázott, nem használta ki az alkalmat, hogy keményen visszavágjon. Bárki más úgy tette volna fel ezt a kérdést, hogy abból érezni lehessen a legsötétebb végzetet, de Vorru kérdése nem volt több, mintha egy gyereket kérdezne afelől, hogy tényleg meg akar-e tenni valamit, ami veszélybe sodorhatja. A hanghordozása, a tekintete nem hordozott nyilvánvaló fenyegetést, Loor mégis jobban megrettent, mint a rágcsáló, akire vadászsólyom csap le.

- A tesztelés egyikünket sem vinné előbbre.

- Magát mindig több mint értelmesnek tartottam. - Vorru levette a lábát az asztalról, és elfordult a székével, hogy fel tudjon állni. Zubbonya zsebéből elővett egy adatkártyát, és az asztalra dobta. - Maga és az emberei jó munkát végeztek, de most két hétig nem csinálnak semmit. Új célpontot találtam maguknak.

Loor helyet cserélt Vorruval, megfordította a széket és beleült. Közelebb húzta magát, hogy jobban lássa az adattáblát. Vorru árnyéka elébe vetült, amikor a kártyát behelyezte a résbe, majd rákattintott a menüben a „target.die" sorra, hogy megnyissa a fájlt. A kis képernyőn egy épület képe bontakozott ki.

A hírszerző felpillantott.

- Ez kis épület. Sehol nem látok bactaraktárnak való szekciót. Mi ez?

- Egy iskola.

- Iskola? Úgy érti, kiképző központ?

- Nem, iskola. Gyerekeknek.

- A Lázadók vezetőinek a gyerekei járnak ide?

- Aligha. Azoknak nincs idejük gyereket csinálni. - Vorru megrázta a fejét. - Ez egy normális iskola, normális gyerekekkel... idegenekkel és többnyire embergyerekekkel.

- Miért ez?

- Miért? Mert a tanulók a helyi népességből valók.

Loor zavarba jött, a hangja elbizonytalanodott.

- Nem értem, minek lecsapni egy iskolára?

- Nézze, Loor ügynök, miként akar komoly eredményt elérni anélkül, hogy komoly fájdalmat okozna? - Vorru elnevette magát. - Nyilván valamiféle tiszteletre vágyik. Ha gyárakra, katonai objektumokra és olyan helyekre csap le, ahol sok felnőtt van együtt, akkor félelmet plántálhat beléjük. Ha megsemmisíti a bactaraktárakat, akkor a szülők aggódni kezdenek a gyerekeikért, csakhogy azokat a Krytos-vírus tizedeli, nem maga.

- Én... talán...

- Talán semmi, pontosan ez az, amire gondol. Éppen ezért hiábavalók a próbálkozásai. - Vorru előrehajolt, és a két kezére támaszkodott. A háttér világossága előtt szemei fekete háromszöggé változtak. - Fenyegesse meg a gyerekeket, és a szülők összefognak maga ellen. Öljön meg egy gyereket, és a szülők visszavonulnak gyászolni. A többiek látva a fájdalmukat, aggódni kezdenek a saját családjukért. Kiveszik a gyerekeket az iskolából. Ezzel lehetetlenné teszik a Lázadók számára, hogy elhintsék a fiatalok között az eszméiket. Ettől a Lázadók meggyengülnek. Az emberek követelőzni kezdenek, és nekik teljesíteni kell minden kívánságot.

Belőlem meg bűnbakot farag, és mint koncot odavet elébük. Az illúzió, hogy a saját kezébe vegye sorsa irányítását, egy pillanat alatt szétfoszlott. Loor előtt tisztán látszott a jövő: Vorru ezredes parancsára egyre több gyalázatos akciót hajt végre, azután Vorru egyszerűen elárulja őt. Addig marad életben, amíg Vorrunak szüksége van rá, azután a bukásával Vorru rátermettségének bizonyítékává válik.

Loor megdöbbent, milyen komikus Vorru vágya, hogy lecsapjon egy iskolára, amikor neki mindennél fontosabb volna megsemmisíteni a Zsiványkommandót. A két cél között az a leglényegesebb különbség, hogy a Zsiványok pusztulása a Birodalom javára válna, az iskola pusztulása pedig egyedül Vorrunak hoz dicsőséget. Nem vagyunk egymástól annyira függetlenek, amennyire szeretném, de annyira közel sem vagyunk egymáshoz, amennyire Vorru hiszi.

És nem is vagyok annyira ostoba, mint azt feltételezi. Loor megnyomott egy gombot az adattáblán, mire megjelent az akcióhoz szükséges felszerelés listája.

- Mikor?

- Egy hét múlva. Addig semmi hír nem jelenik meg a tárgyalással kapcsolatban, úgyhogy az eset a figyelem középpontjába fog kerülni.

Loor felemelte a fejét.

- Szükséges, hogy feláldozzam néhány emberemet a maga milíciájának?

- Most nem. - Halvány mosoly suhant át a kis ember arcán. - Már megvannak a jelöltjeim... néhány bajkeverő individualista, akiktől a következő légisikló-akcióban megválok. Az iskolában használandó robbanóanyag összetétele megegyezik a balesetnél alkalmazottéval. Ez Cracken embereit félrevezeti, így a továbbiakban szabadon tevékenykedhet.

- Más célpontokat is ki fog jelölni a számunkra?

Vorru felegyenesedett, és visszahúzódott az árnyékba.

- Most nem. Menjen és válogasson magának féltucatnyi célpontot a saját listájáról! Azokkal majd letesztelem a beosztottaimat, hogy lássam, tudnak-e hasznot húzni az esetekből. A versenyszellem megedzi őket.

- Azt elhiszem.

- Tudom, Loor ügynök. - Vorru imitált valami tisztelgésfélét. - Várom az akciója eredményét.

Wedge körülnézett a Császári Palota alá mélyen beágyazott laboratóriumban.

- Szóval ez az a hely, ahol kitenyésztették a Krytos-vírust?

Cracken tábornok bólintott.

- Bizonyára észrevette, amikor belépett, hogy a helyiségben negatív nyomás, azaz enyhe vákuum van. Ha a szigetelés megsérül, a levegő befelé szivárog, nem kifelé. Ez megakadályozza, hogy a kórokozók kijussanak.

Wedge elgondolkodott.

- Azt hittem, a Krytos nem terjed a levegőben, csak folyadék útján... ivóvízzel, vagy ha valaki fizikai kontaktusba kerül a fertőzöttek testnedveivel.

- Ez tökéletesen igaz. Csakhogy ebben a laborban olyan vírussal kísérleteztek, amely eddig még nem létezett. Olyasmit akartak, ami gyorsan szaporodik, és gyors mutációi révén különféle fajokkal szemben alkalmazható. Ilyen feltételek mellett fennállt a veszélye egy spontán mutációnak, amely akár a levegőben is terjedhet. - Cracken elvezette Wedge-et egy csoport fehér köpenyes asszisztens mellett egy hátsó helyiségbe, ahol Qlaern ujjaival egy adattáblán zongorázott. Számos droid sürgött-forgott odabent egy verpin droid irányítása alatt, aki akár a vratix fémből készült mása is lehetett volna.

Amint Wedge belépett, a vratix a tora mellé szorította a kezét, mintha vigyázban állna.

- Antilles parancsnok, örülünk, hogy látjuk. - Kinyújtva jobb kezét finoman megsimogatta Wedge arcát.

Wedge viszonzásul megszorította a vratix karját.

- Én is örülök. Tudja, abban reménykedem, hogy az osztagommal elindulhatok a Ryloth felé.

- Igen, mi is hallottunk róla. És azt is hallottuk, hogy Mirax is magával megy.

- Igen. - Az út a Császári Központtól a Rylothig öt napig tart, és ez sok idő volna egy X-szárnyú pilótafülkéjében. Tíz X-szárnyút lehet behajózni egy módosított teherhajóba a Courage of Sullustba. Wedge Mirax hajóján, a Pulsar Skate-n megy, az X-szárnyújával a raktérben, amit visszaútra ryllel raknak majd meg. Visszafelé kíséretet ad az első transzport mellé, majd egy másik teherhajón dokkolva tér vissza a Coruscantra.

Airen Cracken megveregette a vratix vállát.

- Elhoztam Antilles parancsnokot, ahogy kérte. Akar mondani neki valamit?

- Igen, persze. - Qlaern mindkét kezét Wedge vállára tette. - Elemeztük a vírust, és kipróbáltunk rajta mindenféle gyógyszert. A ryll valamelyest használ ellene. De igen széles a hatékonysági skála. Most ennek az okát keressük. A twi'lekeknek is többféle dózisban javasoltuk a ryll felhasználását. A Rylothon beszerezhető ryll az egyik leggyengébb fajta.

- A legjobb minőségűt nem exportálják, ezt megértettem.

- Jól van. A legritkább fajtáját ryll kornak hívják. Ennek néhány nyomeleme hatékony a vírus ellen, de hogy miként működik, abban nem vagyunk biztosak. Annyi ryll korra volna szükségünk, amennyi csak beszerezhető.

Wedge bólintott, és megveregette a vratix kézfejét.

- Miről ismerem meg?

- A ryll kor íze... - Qlaern tétovázott. - Úgy hisszük, meg fogja tudni különböztetni.

- Lehet, hogy nem.

- A kor elnyeli a fényt, kivéve az ibolyántúli tartományban.

- Ez mit jelent? - pillantott Wedge Crackenre.

- Hogy feketének látszik, mint a szén, hacsak nem UV-fényben nézi. - Cracken elmosolyodott. - Azt hiszem, meg fogja különböztetni a rylltől, ami egyszerűen fekete. De ellenőrizze, hogy a gandja lát-e ultraviolában is.

Nem lepne meg. Elvégre nem lélegzik, nem alszik, és még a leszakadt végtagjai is kinőnek.

Qlaemre pillantott.

- Hozok kort.

- Tegye, Wedge Antilles, és akkor gyógyítjuk a kórt.

És azután beváltom az ígéretemet, és bejuttatlak az Ideiglenes Tanácsba. Wedge elmosolyodott, és Qlaern jobb kezét az arcához vonta.

- Előbb visszatérünk, mint gondolná. És tudja, hogy én betartom az ígéreteimet.

HUSZONEGY

Corran Horn együtt csoszogott a többi rabbal. Arcára erőltette ugyanazt a bamba tekintetű, reménytelen kifejezést, amit a rabok legtöbbje az örök jelenlétében mutatni szokott. Amikor azt mondták neki, álljon meg, megállt, amikor azt, hogy mozduljon, továbbment. A rabokat a bánya felé terelő rohamosztagos őrök közül senki még csak nem is sejtett semmit. A szemükben Corran sem volt több, mint a rabok bármelyike, akiket feladatuk szerint a bányába kellett terelni.

Csupán remélni tudta, hogy a bamba, álmatag külső mögött nem veszik észre a küzdelmét, amivel belső nyugtalanságát igyekszik csillapítani. Egyheti börtönélet után határozta el, hogy megteszi az első lépést a szökés érdekében. Megbeszélte a tervet Jannal, mert az öreg éleslátását nagyra becsülte, ám nem hallgatott rá, amikor arról győzködte, hogy mondjon le a tervéről.

Annak a lehetősége, hogy az első kísérlet során lelőhetik, félelemmel töltötte el, de nem annyira, hogy lemondjon róla. Arra természetesen számított, hogy lelövik, ha elkapják. Tudta, hogy ez ostobaság, s semmi értelme ezt megkockáztatni, mégis úgy döntött, nekivág. Korábban, a CorSecnél és a Zsiványkommandónál is voltak nehéz percei, de többször aratott győzelmet, mint veszített.

Bár a szökés sikerére vonatkozóan nem volt bizonyossága, a körülmények optimistává tették. Mindenekelőtt még nem halt meg. Tisztában volt vele, hogy Ysanne Isard nem öli meg az áldozatait, amíg azokat valamilyen szempontból hasznosnak ítéli. Amíg Corran nem bizonyul nyűgnek Isard nyakán, és nem veszélyezteti a terveit, addig életben marad.

Másodszor, figyelembe kell venni azt a bizarr körülményt, hogy a sikertelen szökések után a rabokat visszahozzák ide. Igaz, legtöbbjük részben vagy egészben feketére pörkölődött csontvázként tér vissza. Ennek egyik oka az lehet, hogy a szökevényeken genetikai teszteket végeznek. Mivel ilyesmit a normál rabokon nem végezhetnek, Isard a szökevényeket veszi célba. De - bár ezt bizonyítani nem lehet-, az is előfordulhat, hogy Isard a kevésbé szigorúan őrzött szektorból választ alanyokat, és azokat megégetve a szigorú zónába veti. Isard meg tudja állapítani, hogy ki kísérelt meg szökést, a szerencsétlent visszahelyezve a társai közé, viszont tudatosíthatja a rabokban, hogy a szökés lehetetlenség.

Végül harmadszor, Corran észrevette, hogy Jan gondoskodik az irányítása alatt álló emberekről. Corran biztonságáért őszintén aggódik, és ennek semmi köze a megtorlástól való félelemhez. Minta Lázadó kontingens vezére, Jan a Szövetséghez tartozó többi rabért is felelősséget vállalt. Éppen elég embert látott meghalni a birodalom elleni harcban ahhoz, hogy megóvja a társait a halál értelmetlen kockázatától. Őszintén hitte, egy napon - előbb vagy utóbb - a Szövetség tudomást szerez róluk, megtalálja és kiszabadítja őket, s azt akarta, hogy ezt minél többen érjék meg.

Ebben az egészben az volt a legcsodálatosabb, hogy mindezért a gondoskodásért cserébe az öreg rengeteget szenvedett. Corran ebben tisztán látta Isard kezét. Miközben megengedte az öregnek, hogy gondoskodjon rabtársairól, ezer módon támadta őt. Minden megkínzottal, minden megölt rabbal az öreg is együtt szenvedett, egy kissé ő is meghalt velük. Hogy miképpen bírta ezt ilyen régóta, Corrannak fogalma sem volt, de remélte, hogy ha neki sikerül, leveheti a terhet Jan válláról.

Hetven lépéssel a bánya bejárata előtt elhaladtak a nyitott latrina mellett. Az ülőkét durva deszkából ácsolták, és az összes higiéniai készség egy vizeshordó volt. Harminclépésnyire ettől, mintegy félúton a bányáig egy rácsos kapun haladtak át, amit éjszakára bezárnak.

Corran ezt teljesen feleslegesnek tartotta, mivel a birodalmiak infravörös detektorokkal tűzdelték meg a területet. Azokat pedig igen nehéz hatástalanítani, egyrészt, mert ha feléje közelítek, a monitoron észrevesznek, másrészt az őrök folyton ott bóklásznak a rabok között.

A bánya bejáratától pontosan 203 lépésre áthaladtak egy zsilipen, ami valamikor egy hajón működött, és bejutottak a munkaterületre. A pletyka szerint a Lusankyát még a Klónok Háborúja idejében létesítették, és felhasználtak hozzá mindent, amit az atmoszféra felett keringő roncsokból ki tudtak menteni. A viharvert zsilip meg az ütött-kopott szerszámok azt sugallták, maga az építmény is düledezőben van, de Corran nem hagyta, hogy ez az érzés beépüljön a gondolataiba. Ha Isard ezt akarja elhitetni velünk a Lusankyáról, akkor én erre nem vagyok vevő.

A zsilip mögött egy lejtős rámpán nagyobb, szögletes üregbe értek, amiből öt alagút futott ki ujjszerűen elágazva. A rövid alagutak végén hajóroncsokból összetákolt ajtók voltak, amiket egyszerű lánccal és lakattal zártak be. Méretüket tekintve egy bányarobot kényelmesen átférhetett rajtuk, de az ajtók mindig zárva voltak, amikor a rabok az előtérben megjelentek, így Corran sosem látta, valóban vannak-e ott robotok. Az üregnek a bejárattal szemben lévő felében hatalmas kőrakások sorakoztak. Az emberek súlyos pörölyökkel aprították őket kisebb darabokra. Más rabok a kis darabokat a kamra közepére hurcolták, ahol még apróbb darabokra törték azt. Megint mások lapáttal kosarakba hányták a törmeléket, és egy szállítószalaghoz vitték, és ott kiöntötték. A hosszú szállítószalag a magasban egy hatalmas rostély mögött tűnt el.

Senki nem tudta, mi van a rostély mögött. Csak annyit tudtak, hogy a levegő mozog a rostély mögött, mert folyamatosan por áramlott vissza a rostély rácsai között. A legtöbb fogoly azt gondolta, olvasztókemence van odaát vagy keverőakna, ahol a törmelékből némi adalékkal ferrobetont készítenek. Corran szerint szállítókonténerekbe kerül a murva, amit feltehetően valamelyik moff kertjébe visznek, hogy ösvényt kövezzenek ki vele. Ha ez így van, akkor a szabadulás útjában csak az a rostély áll.

Azt mindenki tudta, hogy a munka, amit végeznek, csupán elfoglaltság, s a birodalmiaknak mindössze annyi a feladatuk, hogy e munka folyamatosságát biztosítsák. A szállítószalag motorja a talajba volt süllyesztve, megakadályozandó, hogy a rabok szabotálják a gépezetet. A szalagba acélrudakat szőttek, hogy tartósabbá tegyék, és kellőképpen feszesen tartották, nehogy megcsússzon. Mindamellett a szalag mellett korlát futott, hogy óvja a rabok testi épségét.

Corran beleürítette kosarát a szállítószalagra erősített markolókanál fölötti garatba. A szalag búgva-zörögve tette meg a húszméternyi utat a rostélyig. Corran még utánapillantott, azután helyet adott a mögötte várakozó társának.

Visszafelé úton a halomhoz, ahol Urlor kosarakba lapátolta a murvát, Corran számba vette az őröket. Egy egész osztag vigyázott rájuk, ami azt jelentette, hogy minden nyolc-tíz fogolyra esett egy őr. Hat őrnél volt kábító fegyver. Másik kettő a zsilip mellett felállított E-Web mellett állt, ezzel elzárva a menekülés útját. A zsiliphez vezető lejtős rámpa egyébként is lelassítja a menekülőt, aki így könnyű célpontot nyújt a katonáknak.

Noha egyik őr sem volt olyan termetű, mint egy igazi rohamosztagos, és láthatóan nem is kaptak komolyabb kiképzést, arra képesnek látszottak, hogy egy lázadást pillanatok alatt leverjenek.

Urlor egy lapát murvát Corran kosarába szórt, de a fele mellément.

- Ne csináld ezt, Corran! - A hangját lehalkította, de a kavics zörgése is megakadályozta, hogy illetéktelen fül meghallja, amit mond. - Várj még! Ügyelj tovább!

- Most is azt teszem - kacsintott a nagydarab férfira. - Az őrök fegyvere kábítóra van állítva.

Jan átpillantott a kőrakás felett.

- Egy ujjmozdulatért kockáztatod az életed?

Corran ujjával megkocogtatta Urlor mellét.

- Zsiványkommandó, ne feledd!

- Inkább koréliai virtus. Nem veszed figyelembe a kockázatot.

- Miért féljek attól, amit úgyis ki kell iktatnom? - Corran a társai felé intett. - Bízzatok bennem! Ezt a menetet meg kell nyernem.

Urlor még egy lapát murvát dobott Corran kosarába.

- Az Erő legyen veled!

- Kösz. - Corran elindult, és görnyedt, kacsázó járással, a kosarat erőtlenül lóbálva elindult a szállítószalag felé. A terve egyszerű volt: beleönti a kosártartalmát a garatba, majd utánaugrik, és a szállítószalagon felmegy a rostélyig. A szalag tetejére lapulva alulról nem fogják észrevenni, egyébként is félhomály van odafent. Ha egyszer túljut a rostélyon, és talál egy ideiglenes rejtekhelyet, akkor nyert ügye van.

- Te ott.

Corran az őrre pillantott, aki egyenesen rá mutatott.

- Én?

- Gyere ide.

Miért én? Corran odacsoszogott az őr elé.

- Uram?

- Ne kérdezősködjön, elítélt! - A könnyű páncélt viselő őr fölébe hajolt. - Azért választottalak téged, mert te új vagy, és neked még kell a lecke.

Hirtelen felkapta a kábítóját, és a tusával lendületből fültövön csapta vele Corrant. Amaz csillagokat látott, még hallotta a fém koppanását a koponyáján, azután a füle is csengeni kezdett. A fegyver felsértette a fejbőrét, mindamellett az ütéstől a földre zuhant.

A fájdalom elfojtotta a rémületét. Estében még szorongatta a kosarat, amit most maga elé emelt, mert látta, hogy kínzója feléje lépdel. A murvával teli kosár az őr arcán landolt. A katona feje hátralendült, és hanyatt vágódott. Amint megpróbált feltápászkodni, a kosár tartalma meteorzáporként hullott az arcába.

Corran látása kitisztult, és az elmúlt másodperceket óráknak érezte. Az őr fegyvere a levegőbe repült, a csövön még ott csillogott Corran vére. Corran tudta, hogy el kell kapnia, mielőtt a földre esik, ha ki akarja lőni a két legközelebbi őrt. Valamelyest az őrök is erre számítottak. A többi őrrel nehezebb lesz elbánni, de azokat lekötheti a többi fogoly. Elvehetik az őrök fegyvereit, és akkor...

Meghalnak az E-Web tüzétől. Vagy a bányából való kitöréskor. Mindenki meghal, és a vérük az én kezemen szárad, ha elkapom a karabélyt.

Meghallotta a fegyver vijjogását, és látta, hogy kék fénycsík zizzen feléje. Az összes fogoly a földön feküdt. Mocskos, izzadt kezek és lábak szőnyegét varázsolták a padlóra, a fejüket elrejtették, de kíváncsian lesték, mi fog történni.

Mindannyian lehasaltak, hogy egyik társukat mentsék.

Jant.

Az öreg rémült, de büszke pillantást vetett Corran felé, és bólintott.

Corran megértette a jelet, visszabólintott.

A kábító sugár a mellén találta el. Ugyanazt tette az idegrendszerével, amit egy ionlövedék tesz a gépekkel. Corran egy szempillantás alatt érezte, hogy felforr a vére, minden porcikája merő fájdalom, hogy ég a belseje, ugyanakkor jéggé dermed. Béna végtagjai bizonyára fájnak, de az idegrendszere nem a megfelelő információt továbbítja az agyába. Ezért nem is tudta, mit érez.

Csak annyit tudok, hogy ez nem jó.

Látta, amint Jan fölébe hajol.

- Tudtam, hogy segíteni fognak.

Corran bólintani akart, vagy pislantani, vagy bármit, hogy tudassa Jannal, hallja, amit mond, de semmire nem volt képes. Az esetek felében, amikor kábító lövedék érte többnyire a gyakorlatok alatt és a CorSecnél -, elájult. Amikor nem, azt kívánta, bárcsak elájulna, mert a tehetetlenség tudata elviselhetetlenebb volt a számára, mint a fájdalom.

Az őrök által riasztott medteam viszonylag gyorsan megérkezett a repulzív hordággyal. Ráfektették kollégájukat, majd Corran testét is átvetették a hordágyon, a katona lábain, úgyhogy a feje a semmibe lógott, és keze, lába a földet súrolta, amikor kivitték a hordágyat.

A feje lefelé lógott, így alig látott valamit a környezetéből. A technikusok begyömöszölték a hordágyat a liftbe, egyikük becsukta az ajtót, majd a másik megnyomta a gombot, és emelkedni kezdtek. Corran háromszor hallott zajt, ebből tudta, hogy háromemeletnyit haladtak felfelé. A lift megállt, a hordágyat kitolták.

Áttolták egy folyosón, ami sokkal modernebb berendezésű lehetett, már amennyire ezt a kövezett padlóból meg lehetett állapítani. Végül megálltak egy helyiségben, ahol bacta illata terjengett a levegőben. Corrant minden különösebb ceremónia nélkül a földre lökték. Az oldalára fordult, és sajgó arcát a hideg padlóhoz nyomta.

Figyelte ugyan a medtechnikusok és az Emdi droid között folyó beszélgetést, de csengő füle miatt nem tudta kivenni a szavaikat. Meg aztán semmi oka nem volt arra, hogy megbízzon az érzékeiben, különösen nem abban, amit sérült fülével hall.

Érzékelte viszont egy rohamosztagos lépteit, amint a fejétől a lábáig járkálva lépked - képzett katonára vallott ütemes járása. Nem volt abban semmi különleges, hogy itt vannak, abban sem, hogy le s fel járnak, pusztán erre fel sem figyelt volna. Az egyetlen zavaró momentum az volt, hogy a léptek a padló túloldalán, az alsó szint mennyezetén koppantak, de hogy ez mit jelent, azt már tényleg nem volt képes megérteni.

HUSZONKETTŐ

Wedge bekapcsolta a komot.

- Mit akarsz, Mirax?

- Közeledünk a Kala’uun úrkikötő felé, Wedge. Gondoltam, feljöhetnél a hídra, biztosan tetszene, csodálatos a kilátás.

- Máris indulok. - Körbepillantott a raktérben, és odaintett az R5-ös egységnek. - Tarts ki, Minokk, mindjárt ott leszünk! Tartsd a szkennered ezeken a ládákon, rendben?

A hengeres fejű droid igenlőn pityegett. Azután röviden kommunikálni kezdett a Pulsar Skate fedélzeti komputerével.

Remélem, nem rólam beszélgetnek. Wedge nevetett saját paranoiáján, és kilépett a raktérből. Az ajtó csikorogva csukódott be mögötte. Egyik kezét a korláton tartva végigment a hajó közepén húzódó rámpán, fel a hídra. Először úgy gondolta, hallucinál, de végül rájött, hogy valóban érzi az atmoszférából a hajó belsejébe szűrődő meleget. Aligha hiszem, hogy élne itt olyan twi'lek, aki kellemesnek tartaná a Tatuin klímáját.

Belépett a hídra, és letelepedett Mirax mellé.

- Már el is felejtettem, milyen szép látvány.

A Ryloth tagolt felszíne olyan volt, mintha egy törött agyagváza cserepeit szórták volna szét rajta. Fekete bazalthegyek nyúltak a vörös ég felé. A képmező közepén egy hatalmas hegy ágaskodott, amelynek aljába elképesztően nagy alagutat fúrtak. A hegy felszínébe fúrt többi, normál méretű alagútnyílás akár természetes képződménynek is tetszhetett volna, de szabályos alakjuk és elhelyezkedésük elárulta mesterséges eredetüket.

Mivel a bolygó egy év alatt fordult meg a tengelye körül, a Ryloth mindig ugyanazt a felét mutatta a napnak. A Kala’uun a terminátorvonalon helyezkedett el - a nappal és éjszaka találkozásának vonalán -, így egyik fele viszonylag hideg volt. Mivel a Ryloth elliptikus pályán keringett, voltak rajta évszakok is, noha az ember alig tudott különbséget tenni köztük, lévén a tél is, a nyár is elviselhetetlenül forró.

- Gyönyörű, igen, és alattomos. Liat, ügyelj az oldalszélre, amikor bemegyünk az alagútba!

A sullustai pilóta dühös pillantást vetett feléje.

- Tudom, hogy be tudsz találni a lyukon, de biztos akarok lenni abban, hogy be is találsz - mosolygott rá Mirax. - Ma nincsenek hóviharok, de az áramlatok megtréfálhatnak.

- Rendben.

Liat Tew levitte a Pulsar Skate-et a kanyonba, és az alagút nyílása felé kormányozta. A környező sziklafalat helyenként üvegsimaságúra koptatták a vad szelek. Itt-ott pengeéles párkányok nyúltak ki a felszínből. A falon tarkálló színes foltok - ásványok pergő nyomai - arra figyelmeztették az utazót, hogy a szokásosnál jobban ügyeljen, amikor a Kala'uun kanyonjaiban repül.

A Pulsar Skate berepült az alagút tágas nyílásán. Liat bekapcsolta a leszállófényeket, amelyek különös, suhanó árnyjátékot varázsoltak az alagút falára. Előttük egy hatalmas kaputábla emelkedett lassan felfelé. Amint áthaladtak alatta, Wedge látta, hogy legalább harminc méter vastag. Komoly akadályt jelenthet egy illetéktelen behatolónak.

Mirax Wedge-re pillantott.

- Mindig felmerül bennem a kérdés, hogy ez a kapu vajon a bentieket tartja fogva, vagy a kintieket nem engedi be?

- Az attól függ, melyik oldalán vagy. - Wedge három éve járt itt utoljára, még a régi Zsiványkommandó megmaradt tagjaival. Váratlanul toppantak be, egy twi'leket üldöztek. A mostani szituáció annál sokkal kellemesebb. Ennek ellenére, számítva a twi'lekek ellenszenvére, utasította Emtrit, hogy tartsa a szkennereit a környezeten, nehogy váratlan meglepetés érje őket.

Mirax bólintott.

- Kala'uun az egyetlen hely, ahol az apám sem szívesen kötött ütetet. A twi'lekek igen nehéz tárgyalópartnerek.

- Remélem, ezt a tulajdonságát Nawara is kamatoztatja majd Tycho érdekében.

Mirax hunyorított.

- Azt hiszem, én is ebben reménykedem. Tudom, azt hiszed, hogy Tychónak semmi köze nem volt Corran halálához, de én ebben nem vagyok olyan biztos. De szeretnék hinni benne, mert Tycho segített nekem a Borleiasnál megmenteni Corrant. Azt se felejtsd el, hogy Tycho a Coruscanton valamennyiünket megmentett!

- Nem felejtem el, de amíg ő titeket mentett meg, mi Corrannal egymást mentettük a birodalmiakkal és Fliry Vorru áruló bandájával szemben. - Megveregette Wedge térdét. - Ezt már többször alaposan megtárgyaltuk, és én egyre biztosabb vagyok a dologban. Mostanáig nem sírtam annyit, mint az elmúlt napokban.

Wedge maga felé fordította Mirax arcát, és elmorzsolt az arcán egy könnycseppet.

- Hé, a bánat nem befolyásolhatja a tetteidet!

- Kösz - mondta Mirax szipogva. - De néha olyan nevetségesnek érzem ezt az egészet. Még csak nem is randevúztunk. Még csak nem is ismertük egymást alaposabban. És attól sem kerültem közelebb hozzá, hogy ennyire fáj a halála.

- Éppen ez benne a trükk, Mirax. Te közelebb álltál hozzá, mint hiszed. Sok tekintetben hasonlóak vagytok egymáshoz. - Wedge elmosolyodott. - A te apád meg Corran apja halálos ellenségek voltak. Miért? Mert ők is hasonlítottak egymásra. Mindkettőtöket szoros kapcsolat fűzte az apjához, ez kezdetben meghatározta a magatartásotokat. Az öreg Booster Terrik és Hal Horn más körülmények között jó barátok lehettek volna. Te meg Corran azért lehettetek barátok, mert más körülmények között találkoztatok.

Mirax egy percig elgondolkodott.

- Valószínűleg igazad van. Nyilván sikerül túltennem magam mindezen, ha egyszer elfogadom, hogy Corran meghalt. Az utolsó szavai a komlinkben elég zavarosak voltak, és a holttestét nem találták meg. Tudom, hogy nevetséges ezt kijelenteni, amikor egy egész ház omlott rá, de az apám mindig azt mondta, amíg nem látod a holttestet, ne légy biztos senki halálában. Egyszer...

- Emiatt veszítette el a szeme világát. Emlékszem rá. - Wedge elnevette magát. - Most már emlékszem. És ez sok mindent megmagyaráz.

- Hogy érted ezt?

- Biggs, Porkin, Corran, a szüleim... sosem láttam a holttestüket. Azt hiszem, éppen az apád esete miatt, vagy csak emberi konokságból, néha arra számítottam, hogy valamelyikük egyszer csak besétál az irodámba.

Mirax arca felderült.

- Vagy úgy vélted, látod őket a tömegben. Egy pillanatra felbukkannak valahol. - Lehajtotta a fejét. - Azt hiszem, azért véljük látni őket, mert nem igazán hisszük, hogy meghaltak. Talán az élet és a halál közti mezsgye áthatolható, ha az ember nem fogadja el a halált. Na figyelj, te szith-ivadék! Máris úgy beszélek, mint egy csillámzabáló.

- Nem gond, Mirax, megértelek. - Wedge előrehajolt, és homlokon csókolta. - És nem hiszem, hogy az elméleted rossz volna. Azt nem mondom, hogy puszta reménnyel visszahozhatjuk őket az élők sorába, de ha magunkban ébren tartjuk az emléküket, az jó dolog.

A sullustai valamit csicsergett Miraxnak, mire az nyomban megfordult a pilótaülésen. Megnyomott néhány gombot a feje felett meg a vezérlőtáblán.

- Leszállótalpak kiengedve, repulzorlift aktiválva. Tolóművet kikapcsolni, leszállunk.

Liat dallamos mormogása elvegyült a Pulsar Skate halk dorombolásával. Mirax megint matatott a műszertalon, mire Wedge érezte, hogy meleg levegő áramlik feléje.

- Csak ön után, parancsnok.

- Köszönöm, Terrik kapitány.

Mirax elmosolyodott.

- Elvégre, szerintem, te könnyebben boldogulsz a helybéliekkel, mint én egy hutt csempésszel.

- Kösz.

Mivel a küldetés diplomáciai jellegű volt, a Zsiványok olyan öltözéket viseltek, amely valamelyest hasonlított a Rylothon divatos viseletre. A nyomasztó hőség miatt a helybéliek egyéb ruházatuk felett szívesen viselnek egyfajta bő, csuklyás köpenyt. A köpeny alatti öltözékük a foglalkozásukat is tükrözte. A twi'lek harcosok többnyire vászonruhát, lábszárvédőt, ujjatlan kesztyűt és díszes vállszíjat viseltek, ami egyben elrettentésül is szolgált. A köpeny pedig megrövidíthető kivitelben készült, jelezve, hogy a twi'lek harcos, ha kell, bármilyen körülmények között képes harcolni.

Wedge öltözéke alig tért el a twi'lek harcos egyenruhájától, hajától. Barna csizmája térdig ért, a krémszínű nadrág a combjára feszült. Ehhez smaragdzöld ágyékkötőt viselt és ugyanolyan színű bandoliert, melyre ráhímeztette harci érdemeit. A vállán kezdődött a sor a két Halálcsillaggal, és a csípőjénél ért véget a Coruscanttal. A Szövetség és a Zsiványkommandó címerei egymás mellé kerültek a szíve fölé. Köpenye egy árnyalattal vörösebb volt, mint a fegyverszíja, s a hátára vörös fonalakat szőttek, amelyek szétterítve szárnyakat formáztak.

Lelépett a járópadról, és felegyenesedett. A Kala'uun Csillagkikötő lényegében egy irdatlan barlang volt, amit a hegy gyomrából vájtak ki. A feje felett lévő szinteken sorakoztak a twi'lek klánok tömegszállásai. Mintegy százezer twi'lek élt itt összezsúfolva. Wedge csak elképzelni tudta, milyen egy ilyen szálláshely belülről, mert Nawara szerint csak kevés nem twi'lek lépett még be az ő lakóhelyükre, azok is csak a lehető legszorosabb barátságjogán.

A Courage of Sullust a Skate jobbszárnya alatt landolt. Nawara kiszállt, és odasietett Wedge-hez. Ugyanolyan öltözéket viselt, mint Wedge, csak az ő ágyékkötője, bandolierje és köpenye sötét bíborszínű volt, ez utóbbin a szegély egy árnyalattal sötétebb szürke volt, mint a bőre.

- Készen vagy, Antilles parancsnok?

- Vezess! - bólintott Wedge.

Nawara elindult, Wedge balra mögötte egy lépéssel haladt.

- Úgy látom, itt a fogadóbizottság. Még mindig a Shak-klán a klánok feje?

Nawara egyik agynyúlványa körbefutott a derekán, majd a vége felfelé meredt. Wedge tudta, hogy ez a twi'lek bólintás.

- A Csillagkikötő vezetője még mindig Koh'shak. A mellette álló alak színeiből ítélve az Olan-klánból is kivonult valaki az üdvözlésünkre.

- Netán Cazne'olan?

Nawara vállat vont.

- Lehetséges. Nem tudom. Az Olanok nem járnak össze a mi klánunkkal. Nincs gyűlölködés, csak éppen nem alakult ki kapcsolat. A képviselőjük jelenléte jelenthet jót is, rosszat is.

Wedge elmosolyodott, Nawara mellé lépett, és együtt megálltak vendéglátóik előtt. Nawara Ven mélyen meghajolt, agynyúlványai a térdét verdesték. Wedge utánozta, és nyitott tenyerét kifelé fordítva a csípőjéhez szorította. A mozdulat esetlennek tűnhetett, de ugyanazt szimbolizálta, amit az agynyúlványokkal szokás kifejezni: hogy a vele szemben állókkal szemben semmilyen negatív gondolata sincsen. Agynyúlványok hiányában a nyitott tenyér fejezte ki a nyíltságot.

Wedge és Nawara egyszerre állt fel, mire vendéglátóik hajoltak meg. A testes Koh'shak rőtvörös köpenyt viselt. A hivatali és klánbeli rangját jelképező aranyszalagok a nyaka körül helyezkedtek el. Wedge csodálattal szemlélte a rafinált módon kialakított derékszíjhevedert, ami egyszerre tartotta össze a vaskos testet, és adott helyet a két elegáns Sevari villanópisztoly tokjának.

Cazne'olan Koh'shakkal összehasonlítva csenevésznek számított. Fekete ruhája felett világossárga köpenyt és kék selyemövet viselt. A hivatali és klánjelvényei kisebbek voltak, mint Koh'shakéi, ám sokkal gondosabban hímzettek. Azonkívül Cazne'olan egy másodperccel tovább maradt meghajolva, és könnyedebb mozdulattal állt fel, mink Koh'shak.

A testes twi'lek széttárta fekete körmű kezét.

- A Kala'uun alánjai nevében üdvözöllek, Nawar'aven. - Klánom nevében megköszönöm, hogy fogadsz a Kala'uunon. - Nawara bal felé fordult. - Örömömre szolgál, hogy elhozhattam a Kala'uunra a parancsnokomat... Cazne'olan gyorsan előrelépett, és kezet nyújtott Wedge-nek.

- Nawar'aven, nem kell bemutatnod Wedgan'tilles parancsnokot. Még emlékszünk itteni kalandjára.

Wedge elmosolyodott, és megszorította Cazne'olan kezét.

- Örülök, hogy ismét találkoztunk.

- Én is. - Cazne'olan visszalépett a társa mellé, egy másodpercig mozdulatlanul állt, majd lengetni kezdte agynyúlványait. - Amióta utoljára találkoztunk, te sokat láttál és tapasztaltál. Azt is megtanultad, hogyan kell öltözködni.

Nawara Wedge-re pillantott.

- Parancsnok, én nem tudtam...

- Nincs okod rá, Nawar... - Wedge elharapta a szót. Abból, ahogy a twi’lekek összeillesztik a neveket, bizonytalanná vált, hogy mi is Nawara Wen neve. Alkalmazkodjunk a helyi szokásokhoz. - Nawar'aven. Az még jóval azelőtt történt, hogy te a Zsiványkommandóhoz csatlakoztál. Röviden szólva azt hiszem, az érdekelt társaságok megelégedésére oldottuk meg a problémát.

- Ez valóban így volt, Wedgan'tilles - mondta Koh'shak, és a maga módján nyomatékosan kiejtette Wedge nevének utolsó betűjét is. - Most pedig egy más fajta problémára keresed a megoldást.

- Ez így igaz, Koh'shak. - Kissé oldalvást fordulva a két Szövetséges hajóra mutatott. - Csodás ajándékot hoztunk neked az Új Köztársaság egy másik bolygójáról. - Mialatt a csillagkikötő vezetőjével beszélgetett, Antilles észrevette, hogy Cazne'olan és Nawara halkan társalognak, és mindkettejük agynyúlványai hevesen rángatóznak.

Koh'shak lehunyta rózsaszínű szemét, és összezárt ujjú kezét a mellére szorította.

- Biztos vagyok benne, hogy amit hoztál, örömünkre szolgál. Megkezdhetjük a tárgyalásokat?

A kérdés meglepte Wedge-et, és a Nawara szemében villanó meglepetés is azt sugallta, hogy itt valami félreértés van. Mi folyik itt?

Mielőtt válaszolhatott volna, Nawara megragadta a karját.

- A parancsnok méltányolja gyors tárgyalási készségedet, de napokon át utaztunk, míg ideértünk. Most szívesebben venne igénybe egy twi'janiit.

Koh'shak olyan hirtelen nyitotta ki a szemét, mintha hirtelenjében egy fegyver csövét nyomták volna a gerincéhez.

- Örömmel látom Wedgan'tillest, és már prezentáltam volna neki twi’janiit, ha nem tartanék attól, hogy a mi klímánkat kissé melegnek tartja.

- Nyisd tágabbra a szemed, Koh'shak - intett Cazne'olan Wedge felé. - Ő egy igazi harcos, ez látszik az öltözékén is. Nem hiszem, hogy a klíma sokat számítana neki.

- Udvarias figyelmeztetésedet elfogadom, Cazne'olan - Koh'shak hangja nyugodt, kiegyensúlyozott maradt, de rángatózó nyúlványai elárulták igazi érzelmeit. - Wedgan'tilles, a barátoddal együtt a vendégeink vagytok. Először lássuk hát a felüdülést, majd utána tárgyalunk.

- Nagyon kedves vagy - mondta Antilles, és ettől kezdve Koh'shaknak egy szavát sem hitte el. Fogalmam sincs, mit gondol, mi szolgálja a mi felüdülésünket, az övét biztosan az üzlet, és ezt egyáltalán nem tartom szívderítőnek.

HUSZONHÁROM

Iella a terminál mellé támasztotta két könyökét, és kezébe temette az arcát. A várva várt izgalom végre elkapta, de nyomban el is ült. Helyét a bizonytalan félelem foglalta el. Érezte, hogy lelassulnak a gondolatai, de nem adta meg magát.

Nem, most ne add fel! Ezt meg kell nyerned! Ujját a szemgolyójához nyomta. Gondolkozz!

Módszeresen és kellő alapossággal keresni kezdte Lai Nootkát, a duros kapitányt. Összeszedett minden róla szóló birodalmi és szövetségi információt, és megpróbálta kialakítani belőle a képet. A leghasználhatóbb anyag a Gargiról érkezett, ahol a birodalmiak hónapokig tartották börtönben azzal a váddal, hogy a Szövetség részére csempészett. Részletes dokumentumok számoltak be Nootka jelenlétéről azon a bolygón, Barris prefektus szemmel láthatóan ráharapott a Szövetséggel való kapcsolatára.

Corran a Garqin találkozott Nootkával.

A Szövetségnek sokkal nagyobb számú aktája volt Nootkáról, aki valóban sok mindent szállított a Szövetségnek, de csak akkor, amikor kedve tartotta. Láthatóan nem akart szoros kapcsolatot teremteni velük, még annyira szorost sem, amilyen Mirax Terriket fűzte hozzájuk. Ez a megfontolt távolságtartás és a nyomában kialakult megfoghatatlanság lehetett az oka annak, hogy Tycho éppen Nootkával kezdett üzletelni.

Iella egyszerre több szálon folytatta a nyomozást. Azzal kezdte, hogy minden feljegyzést felkutatott, ami a Star's Delight-ra és a hasonló nevű hajókra vonatkozott. A szövetségi akták kevésbé érdekelték, mint a birodalmiak, annyit viszont kihámozott belőlük, hogy Nootka akkoriban nem a Szövetségnek dolgozott, amikor Tycho szerint a Coruscanton találkoztak.

Annak is alaposan utánanézett, hogy ki is ez a Lai Nootka valójában. A durosok magas, karcsú, kék bőrű lények, akiknek normális arckifejezése a legtöbb ember szerint több mint savanyú. Tartózkodók maradtak, és gyakran azt állították, azért nincs orruk, hogy ne tudják beleütni más dolgába. A legtöbb duros megmaradt függetlennek, de a bátrabbak, mint Lai Nootka is, kereskedtek a Lázadókkal. Nootka is csak ebben különbözött a társaitól, és éppen emiatt volt könnyű a nyomára bukkanni.

Iella számára a legtöbb támpontot az nyújtotta, hogy rájött, Nootka kedvelte a duros ifjúsági irodalmat, és kedvenc könyveiből vette az álneveit meg a hajóinak neveit. Eleinte keverte a regényhősök vezeték- és keresztnevét, így alkotott magának álneveket, a hajó nevét viszont máshonnan vette; a lényeg azonban az maradt, hogy e nevek mindegyike egy helyről származott. Amikor a már ismert álneveket nem találta, Iella újabbak után kutatott, s ilyenkor ugyanazt a gondolatmenetet alkalmazta, ahogy Nootka is kiválogathatta az álneveit. Ilyenkor csak betáplálta az új variánst a birodalmi komputerbe, és várta az eredményt.

Sokáig hiába keresgélt, de egyszer csak megtalálta, amit keresett. Éppen négy nappal Nootka és Tycho találkozása előtt egy módosított Corelli Gymsnor-3 teherhajó lépett a Coruscant-rendszerbe, a Novachild. A napló szerint egy duros, Hes Glillto volt a kapitánya. A hajó és a kapitány távozásának időpontja nem szerepelt a naplóban, de ez Iellát egyáltalán nem lepte meg. Az egyetlen, a megérkezéséről szóló adatot is Virar Needa hadnagy, az 1127-es Orbitális Napenergia Transzfer Szatellit állomás parancsnoka jegyezte fel azután, hogy a Coruscant elesett, és azután, hogy Tycho Celchut már letartóztatták.

Noha az OSETS-parancsnokoknak nem kötelességük az ilyesfajta adatok naplózása, Iella megállapítása szerint Needa eléggé megszállott lehetett ahhoz, hogy ezt mégis megtette. A napló egyébként részletesen tartalmazta a Needa szolgálata idején bejövő és távozó valamennyi hajó adatait. A távozás időpontjának hiánya mindössze annyit jelenthetett, hogy a Novachild nem Nootka szolgálati ideje alatt távozott, de Iella a lelke mélyén kívánta, hogy ne így legyen.

Hátradőlt a székén, és a monitoron látható adatokra meredt. Az, hogy más birodalmi feljegyzések nem szóltak a Novachild és Hes Glillto megérkezéséről, Iellának azt sugallta, hogy az adatokat gondosan törölték. És bárki, aki hozzáférhet a komputerhez, és törölheti az adatokat, azt is beírhatja, hogy Tycho a Birodalom fizetett ügynöke volt. Vagy Tycho maga manipulált az adatokkal, hogy azt a látszatot keltse, hamisan vádolják.

Iella lassan megrázta a fejét. Az információ, amihez hozzájutott, érdekes, de gyakorlatilag értéktelen. Nem tudja bizonyítani, hogy Lai Nootka és Hes Glillto ugyanaz a személy. A Novachild megérkezéséről van ugyan feljegyzés, de nem zárhatja ki annak a lehetőségét, hogy a hajó el is távozott a bolygóról, mégpedig a találkozó előtt. Hacsak nem talál határozott bizonyítékot arra, hogy Nootka a Coruscanton volt abban az időben, nem tudja bizonyítani Tycho igazát.

És nem vagyok benne biztos, hogy igazán ezt akarom-e? Sóhajtott. Diric mesélt neki a Tychóval folytatott beszélgetéséről. Meg volt győződve Tycho ártatlanságáról, és Diric véleménye sokat számított Iellának. Mégis, ha tényleg Tycho okozta Corran halálát, azt nem úszhatja meg. Ennyivel tartozom Corrannak.

Ismerős tülkölésre riadt fel elmélkedéséből. Elmosolyodott.

- Füttyös!

A kis zöld és fehér R2-es vidáman csiripelt. Mögötte ott totyogott a Zsiványkommandó fekete fejű M-3P0 egysége.

- Jó reggelt, kisasszony!

- Reggel? - Iella az adattábla kronografikus kijelzőjére pillantott. - Ez nem lehet igaz. Már nyolc órája ülök itt. Diric megöl engem.

Emtri oldalt billentette a fejét.

- Remélem, nem teszi, kisasszony. Az bűntett volna...

- Ez metafora volt, Emtri, nem gondoltam komolyan - pillantott Iella a droidra. - úgy értettem, biztosan nyugtalan már miattam.

- Ah, értem már.

Iella gyengéden megveregette Emtri fejét.

- Szóval, mit kerestek ti ketten itt, a komputerteremben?

Füttyös tétován bippegett.

- El kell mondanunk neki, Füttyös - mondta Emtri, és előbbre lépett, aranyszínben csillogó fejét Iella elé tolva. - Az igazságot szeretné tudni, ugye?

Iella lassan bólintott.

- Úgy tűnik, nap nap után kevesebb felderíthető igazság marad. Mit tudtok?

Emtri az adatterminál input-output portja felé intett.

- Füttyös, dugd be magad, és mutasd, mit találtál!

Füttyös veszettül visítozni kezdett: Iella jól ismerte ezt a hanglejtést, a droid ilyenkor szokott visszabeszélni Corrannak. Ettől az emléktől egy pillanatra elszorult a torka, de erőt vett magán, és megrázta a fejét. Emtrire emelte pillantását, és rekedt hangon megkérdezte.

- Miről van szó?

- Befejeztük a feladatot, amivel Ven gazda megbízott minket a távozása előtt. Átnéztük az összes feljegyzést, és megállapítottuk, hogy a Coruscant meghódításával kapcsolatban mindenkiben ugyanaz a gyanú merült fel.

- Éspedig?

- Hogy Ysanne Isard hagyta, hogy elfoglaljuk a bolygót, mert így akarta, miután megfertőzte a Krytos-vírussal. Ezzel nagy terhet rótt a Szövetségre. Bár a feltételezés valószínűleg nem alaptalan, pillanatnyilag nem látunk összefüggést az utolsó napokban végrehajtott tettei és aközött, hogy a bolygót a kezünkre játszotta.

- Nem hiszem, hogy tudlak követni - mondta Iella, és megdörzsölte bal szemét. - Nem tudnád ezt egy kissé részletezni?

- De igen. - Emtri az R2-esre pillantott. - Megmutatnád a fertőzési gócokat?

Füttyös vidám csiripelésbe fogott. A képernyőn megjelent egy grafikon, rajta piros vonal jelezte a fertőzöttség mértékét. A vastag vonal gyorsan kiszélesedett, majd ismét megállapodott egy szinten. Ez azt jelentette, hogy az utolsó tíz napban a kór gyorsan terjedt, majd megállt - mostanáig.

Iella bólintott.

- Ebből látszik, hogy a járvány nem terjed azóta, hogy a bactakezelést bevezettük.

- Igen. A halálozások grafikonja hasonlóképpen néz ki.

- El tudom képzelni. Az a dolog borzasztóbb része.

- Így van, kisasszony. Füttyös, mutasd a plusz hatos grafikont!

- Plusz hatos?

- Ez egy projektált grafikon, ami a kór terjedését mutatja abban a feltételezett helyzetben, ha a bolygót hat nappal később foglaltuk volna el. - Az új grafikon kiindulópontja rendkívül meredek szögben emelkedett, és gyorsan ki is futott a képernyőről. - A modell a fertőzöttek 85 százalékánál feltételez halált.

Iella álla leesett.

- A Coruscant teljes idegenpopulációja eltűnt volna. - Pontosan. A modellt egyes fajokra lebontva megállapítható, hogy a teljes gamorrea, quarren, twi'lek, sullusta és trandosha népesség kihalt volna. Annak lehetőségét, hogy a kór miként terjedt volna galaxisszerte, nehéz kimodellezni, de feltételezhetően egyes fajok teljesen eltűntek volna.

Iella pislantott, és megdörzsölte a szemét.

- Mitől különbözik a modell a valóságostól?

Fehérfények villogtak Emtri fejpáncélján, és felemelte a kezét.

- Az egyik ok csupán feltételezésen alapszik. Amikor felforraltuk a víztározó vízkészletét, és gőzzé alakítottuk, hogy vihart gerjesszünk, valószínűleg elpusztítottuk a kórokozók zömét. De fennáll annak a lehetősége is, hogy megérkezésünkkel lecsökkentettük a lappangási időt. Ha egy héttel később érkezünk, már csak halottakat és fertőzötteket találunk itt.

Iella lassan bólintott.

- Ha később jövünk, nem tehetünk az ellen semmit, hogy a nem humán lakosság széthurcolja a kórt a galaxisba. Nem humán támogatás nélkül pedig a Szövetség összeomlik.

- Ez igen valószínű, kisasszony.

- Ja. - Iella barna szeme kitágult. - Tehát a birodalmiak kezdeti erőfeszítése, hogy megakadályozzák a pajzsok kioltását, pusztán azt a célt szolgálta, hogy késleltessen bennünket. Mert Jégszívnek nem az számított, hogy elesik-e a bolygó, csak az, hogy mikor? És mert Tycho a kívánt időpont előtt együttműködött velünk a pajzs kioltására tett kísérlet során, azt feltételezhetjük, hogy nem Jégszívnek dolgozott.

Emtri bólintott, Füttyös pedig győzedelmesen tülkölt.

- Eltekintve persze attól, hogy Jégszív pontosan azt akarja, hogy ezt higgyük. - Iella megrázta a fejét. - Nem volt rossz munka tőletek, de körülbelül annyira megyünk vele, mint azzal, amit én találtam Lai Nootkáról. Találtam valakit, aki ő is lehetett, és aki egy hajón repült, ami az övé is lehetett, mindez abban az időpontban, amikor Tycho szerint egymással beszéltek, de bizonyítani nem tudom. Szeretném bizton tudni, hogy Tychót alaptalanul vádolják, de nem értem, miért fordít Isard ekkora gondot egy viszonylag jelentéktelen alakra?

Füttyös egy sor fülsértő tülköléssel válaszolt.

- Igen, megmondom neki. - Emtri Iella felé fordult. - Füttyös azt mondja, hogy ha Tycho a hitelét veszti, az egész Zsiványkommandó hitele meginog. Ha Tychót bűnösnek találják, Antilles parancsnokot visszahívják. Mindamellett vizsgálatot indítanak a Borleiasnál történtek kivizsgálására is. Az ottani katasztrófáért is őt fogják felelősnek tartani, és akkor felmentik a bothai tábornokot, aminek következtében a bothaiak több hatalmat követelhetnek maguknak.

- Ezt tudom követni, csak azt nem értem, hogy jön a képbe Jégszív? Itt másról kell hogy szó legyen.

- Van is más, Wessiri kisasszony. - Emtri az oldala mellé lógatta a karját. - Füttyös szerint Ysanne Isard mindezt azért tette, mert kegyetlen.

Az ötlet gyökeret vert Iella agyában, és hamarosan úgy érezte magát, mintha a Hoth valamelyik fagyott kontinensén gubbasztana.

- Tudod, Füttyös, ebben lehet valami. Eljátszadozni egy ártatlan emberrel, ez neki való, főleg, ha ezzel úgy táncoltatja a Szövetséget, ahogy ő akarja. Ez persze nem bizonyítja Tycho ártatlanságát, de a gondolat elég ahhoz, hogy tovább kutassak, és így vagy úgy, de a végére járjak a dolognak.

HUSZONNÉGY

Corran megtapogatta a jobb fülét, lekaparta róla a megszáradt vart.

- Igen, megértem, ha azt hiszitek, nagyobbat kaptam, mint látszik, de jól vagyok. - Janra pillantott. - Azt hiszem, jól sikerült a kitörés, legalábbis a keresésünkre fognak indulni.

- Egyetértek.

- Ez túl merész következtetés - rázta a fejét Urlor.

- Ezért akarom ellenőrizni az elméletemet, amíg a bányában vagyunk.

Urlor hatalmas kezével megsimogatta a szakállát.

- És feladod ezt az egész baromságot, ha a kísérlet nem sikerül?

Jan Corranra pillantott.

- Hát te?

Corran tétovázott, mielőtt válaszolt volna. Noha nem ájult el, az Emdi droid egész éjjel megfigyelés alatt tartotta - legalábbis Corran úgy gondolta, nem lévén fogalma, mennyi idő telt el. Gyorsan felidézte magában a történteket, és két következtetést vont le. Az első az volt, az őr nyilván azért szállt rá, mert valaki elmondta neki, hogy szökni készül. Noha a tervéről Urloron és Janon kívül másnak nem beszélt, a többi rabnak feltett kérdéseiből bárki következtethetett a szándékára.

A második, amire rájött - egy hétre volt szüksége, hogy meggyőződjön Urlor igazáról -, hogy itt minden a feje tetején áll. A gravitációt gerjesztő és kioltó technológia ősrégi. Bármilyen méretű hajó képes megfelelő saját gravitációs mezőt gerjeszteni. A gravitáció megfordításával el lehet érni, hogy a szökni készülő fogoly higgyen abban, hogy felfelé, a szabadság felé halad, holott éppen ellenkezőleg, egyre messzebb kerül a menekülés reményétől. Ha Corran hallotta a masírozó katona lépteit, ez azt jelenti, hogy a szökevény egyenesen az ő karjaikba rohan. Ha addig nem is kapják el, mire rájön, hol van, már mélyen bent jár a börtönben, és távolabb került a szabadságtól, mint valaha volt.

Megrázta a fejét.

- Nem, akkor is megpróbálom, ha a kísérlet sikertelen lesz. Kétségtelen, hogy igazam van... a kísérlet csak arra való, hogy titeket meggyőzzelek az igazamról.

Urlor karba fonta a kezét.

- Miért érdekel az téged, hogy hiszünk-e neked?

- Mert ha igazam van, velem jöhettek.

A nagydarab férfi felemelte csonka jobb kezét.

- Abban ne reménykedj! Én megtanultam türelmesnek lenni. Megvárom, amíg visszajössz.

- Rosszul teszed. - Corran Janra pillantott. - És te?

Az öreg csendben üldögélt egy tuskón, majd határozottan megrázta a fejét.

- Bocsáss meg. Én nem bírok menni, csupán beleéltem magam a gondolatba.

- Erős vagy. Meg tudod csinálni.

- Méltányolom, amit mondasz, de az udvariasság mondatja veled. - Jan vállat vont. - Azonkívül az én biztonságom garantálja, hogy az embereim nem bántják a birodalmi társainkat, ezért az embereim biztonsága érdekében nem csatlakozom hozzád. Ha én megszököm, Jégszív sok embert lemészárol. Itt maradok, ügyelek a biztonságukra, és megvárom, amíg visszatérsz a segítséggel.

Corran elgondolkodott.

- Szóval egyikőtök sem jön?

- Nem - rázta Urlor a fejét. - Magad leszel az úton.

Ebben benne volt az is, hogy semmi garancia arra, hogy a birodalmiaknak nincsenek ügynökeik a foglyok között.

Ha pedig egyedül megyek, az azt jelenti, hogyha kém vagyok, nem is vinnék magammal senkit.

- Ne aggódj, én nem Tycho Celchu vagyok, és nem is hagyom magam még egyszer rászedni!

Jan feléje hunyorított.

- Tycho Celchu? Ő pár hónapja itt járt. Egy nap elhívták, azóta nem láttuk. Áruló volt?

- Miatta vagyok itt. Átadta a birodalmiaknak a gépem felülírási kódját. Átvették az irányítást, és most itt vagyok. - Corran ökölbe szorította a kezét. - Isard azt mondta, Tycho most bíróság előtt áll a meggyilkolásom vádjával, úgyhogy van igazság.

Urlor megvakarta az állát.

- Tycho egy alvó volt, ugye?

Amennyire Corran gyűlölte Tychót, annyira megborzongott a szó hallatán. A fogolytársadalomban sokan szenvednek sokkot a kihallgatások során. A legtöbbjük normálisnak tűnik, és bizonyos fokig fel is épülnek, de az emlékezetük csak rövid távon működik. Nagyon lassan javul az állapotuk.

- Úgy gondoltam, igen, de az lehetett látszat is. Ha belegondolsz, egy alvó előtt az ember sok mindent kimond. Amikor visszavitték, kifaggathatták arról, hogy mit hallott. - Jan a fejét rázta. - Amikor úgy nézett ki, hogy felépül, fogták, elvitték és kihallgatták. Engem is becsapott.

- Sok embert becsapott, köztük Wedge Antillest is - bólintott Corran határozottan. - De már nem bolondít meg senkit. Ez is csak azt bizonyítja, hogy a Birodalom nem győzhet le mindenkit. És ha a kísérletem sikerül, megint leírhatnak egy győzelmet.

Még Wedge is elcsodálkozott azon, hogyan reagált Koh'shak vendégszeretetének ilyen önző megnyilvánulására. Barbárnak és nem kevésbé naivnak tartotta. A Szövetség hajója előtt egy kisebb területet üresen hagytak. Opálos fénykövek - egyébként természetes kő látszatát keltő mesterségesen készített világítótestek - kerítették körbe a térséget. Bár vörös és arany fényt bocsátottak ki magukból, a környezetet hideg fehér és kék fénnyel vonták be. Ettől az emberek kísérteties külsőt nyertek, a twi’lekek pedig kék testű, veszedelmes jéglényeknek látszottak.

A Zsiványkommandót és a hajó legénységét kisebb ünnepségre invitálták. A vendégek öt méterre a világítótestektől körben helyezkedtek el. Néhány twi'lek klán képviselője közéjük vegyült, no meg két-három tolmács, aki folyékonyan beszélte az alapnyelvet. Wedge-nek nem voltak kétségei afelől, mi megy végbe - az embereivel együtt ki fogják faggatni, ha a legudvariasabb formában is. Amit hallani fognak, azt majd összevetik a twi'lek hivatalok anyagával, és annak alapján döntik el, mi hasznos a Rylothnak.

A körön kívül szolgák rohangáltak, enni-innivalót meg ajándékot kínálgattak. Egy húros és fúvós hangszerekből álló zenekar folyamatosan játszott valamilyen tizenhárom fokú skálán komponált zenét. Wedge egyszerűen fájdalmasnak találta a zenét, de Liat Tsayv és Aril Nunb hamarosan olyan ritmusra kezdte rázni a testét, amit Wedge ki sem hallott a zenéből. A fénykövek kísérteties fénykörén kívül a Kala'uun élete a megszokott mederben folyt. A twi'lekek látszólag szájtátin bóklásztak a körön kívül, de Wedge látta, hogy némelyikük az agynyúlványát - vagy ahogyan a Rylothon nevezték, a lekkuját - lengetve néma üzenetet küldözgetett a vendéglátók felé. Egy karcsú, szép twi'lek nőstény ropta a táncát a magasba szökellve, tetovált lekkuja mint ostor csattogott a levegőben, majd mint folyondár tekeredett a teste köré. Bő ágyékkötője lengén volt a derekára kötve, így gyakran kivillant alóla rózsaszín bőre és erőteljes izomzata. Kedvesen Wedge-ra kacsintott, amivel mosolyt varázsolt a mogorva parancsnok arcára, majd tovalibbent, hogy egy másik vendéget kápráztasson el.

Cazne'olan Wedge válla köré fonta egyik lekkuját.

- Sienn'rha az egyetlen szemrevaló teremtés, akit Bib Fortuna valaha is megszerzett. A sötét oldalon élő családjától lopta el azzal a céllal, hogy ajándékul Jabbának, a huttnak adja. Ennek előkészítése során megtanította táncolni is. Jabba kezeitől a te Lukesky'walker barátod óvta meg. Mindig csodásan táncol, de ma különösen kitesz magáért, mert mély tiszteletet érez a Szövetség iránt.

- Igen szemrevaló. - Wedge nem tagadhatta, hogy a tánc felizgatta, és ez valamelyest zavarta is. Csábító, csodaszép külsejével fizikailag tett hatást rá, így Wedge könnyen elfeledkezett róla, hogy élő, gondolkodó lénnyel van dolga. Ettől megértette, miként volt képes a Birodalom egymás ellen kijátszani - befolyásolni és dehumanizálni - a különféle fajokat. Mintha állatok volnának, legalábbis állati szinten mozognának, vagy egyszerűen tényleg állatok volnának.

Cazne'olan megérintette a vállát.

- Ha akarod, el tudok intézni neked egy magántáncot.

- Méltányolom az ajánlatod, de...

Cazne'olan suttogóra fogta a szavát.

- Sienn'rha kért meg, hogy vessem fel az ajánlatot a nevében. Tudja, ki vagy, és hősnek tart.

- Értem. - Wedge gyorsan mérlegelte magában az ajánlatot, és mindent, ami vele jár, és igen csábítónak találta. Sienn'rha érzéki szépsége, telt ajkai, izmos teste oly örömökkel kecsegtették, melyekben nem volt része már... Ha már nem is emlékszem rá, akkor tényleg nagyon régen lehetett. De éppen most és itt, és Sienn’rha változtatna ezen?

Wedge Cazne'olanra mosolygott.

- Tolmácsold neki őszinte nagyrabecsülésemet az ajánlatért, és végtelen sajnálatomat, amiért vissza kell utasítanom. Végül is a Szövetség küldötteként vagyok itt. Talán egyszer, majd ha a magam szándékából járok erre...

- Azt hiszem, meg fogja érteni.

- Remélem. - Wedge elgondolkodott egy percig. - Kérdeznék valamit azzal kapcsolatban, amit az előbb mondtál.

- Kérdezz!

- A nevemet összevonva ejtetted ki Wedgan'tillesnek, ahogy a Nawara Ven nevét is Nawar'avennek mondtad. Amikor Bib Fortuna nevét mondtad, nem alkalmaztál összevonást. Miért?

Cazne'olan lassan bólintott, majd levette lekkuját Wedge válláról.

- Bib Fortuna az Una-klán tagja volt. Az életmódja miatt a családja kivetette magából. A személynév és a klánnév összekapcsolása nálunk a hovatartozást jelzi. Amikor szétválasztjuk a nevet, azzal jelezzük, hogy a személyt különválasztottuk a családjától.

Wedge bólintott.

- És hogyan döntitek el, mi az új név? Nawara a Venklán tagja, a nevét mégis avenre tagoltad.

- Ahogyan a te Antilles vezetéknevedet is kettéválasztottam.

- Pontosan.

A twi'lek halkan felnevetett.

- Szigorú szabályok szerint történik a nevek képzése, és szinte babonás módon mindenféle kedvező jelet igyekszünk beletömöríteni. A Ven például alapnyelven ezüstöt jelent. A Nawara úgy fordítható, hogy „jó beszélő" „nyelvelő", így a kettő együtt adja, hogy viselője kiváló tárgyalókészséggel rendelkezik. A ryloth nyelvnek köszönhetően viszont, ha Nawar'avennek ejtem, „fakó ezüst"-öt jelent. A kiejtés megváltoztatásával el lehet kendőzni az eredeti jelentést.

- Ez érdekes - mosolyodott el Wedge. - És mit jelent az én nevem úgy, ahogyan te ejtetted? A twi'lek megvonta a vállát.

- Az idegen neveknek nincs korrekt fordításuk, de a Wedgan'tilles így együtt ejtve körülbelül annyit tesz: „csillagok gyilkosa".

- Tetszik.

- Az alapnyelv szerinti kiejtés jelentése kevésbé tetszene.

- Mi az?

- Nagyon nehéz lefordítani.

- Akkor írd körül.

Cazne'olan lekkui vadul himbálóztak.

- Valami olyasmi, hogy „akit annyira fel lehet dühíteni, hogy elhányja magát".

- Azt hiszem, a te kiejtésverziód jobban tetszik.

A twi'lek nyelvleckét a talaj hirtelen rezgése szakította félbe. Wedge úgy vélte, a bejárat hullórostélyát húzzák fel, ezért arrafelé fordult. Kétszer hármas csoportban fél tucat rondát pillantott meg, amint éppen bedokkolnak. Nem lehet eltéveszteni az X-gépek jellegzetes szárnyait, amiket ez esetben Egy TIE-vadász gömb alakú pilótafülkéjére biggyesztettek rá, mégpedig egy, a fülkét körülölelő gyűrűre, minek folytán a szárnyak körbeforoghattak a fülke körül, ahogy az a Birodalom B-szárnyúinál szokásos.

Még sosem láttam ilyet. Biztosan valamilyen twi'lek házi gyártmány. A szárnyak a fülke két oldalán összecsukódtak, a gépek kiengedték leszálló talpaikat, és lágyan landoltak. Mintegy fenyegetően, félkörben a Szövetséges hajók köré telepedtek le.

Az egyik hajó fülkéje kinyílt, és egy hatalmas termetű twi'lek bújt elő belőle. Fekete birodalmi köpenyt viselt, de vörös ágyékkötője jelezte, hogy valami köze azért van a helyi harcosokhoz is. Lekkuira mindenféle spirál és hullámvonalakat tetováltatott, amik Wedge szerint valamiféle twi'lek hieroglifák lehettek, noha a jelentésükről fogalma sem volt.

Amint a pilóta a kör felé közeledett, a zene elhallgatott, s a szolgák is visszavonultak. Sienn'sha abbahagyta a táncát, és Wedge mögé bújt. Wedge mozdulatlanul állt, egyik oldalán Cazne'olannal, a másikon a testes twi'lekkel. Amint a harcos még közelebb ért, Wedge látta, hogy legalább negyven centivel magasabb és harminc kilóval nehezebb nála. El sem tudta képzelni, hogyan préselte be magát a TIE pilótafülkéjébe.

A harcos előtt szabaddá tették az utat, s ö Wedge-től ötméternyire megállt.

- Tal'dira vagyok, a harcosok között az első. Te, akinek nincs lekkuja, de harcos öltözékét viseled, te vagy Wedge Antilles?

Wedge nem vett tudomást a megvető torokhangról, amit Tal'dira a nevének kiejtésekor hallatott. - Wedgan'tilles vagyok.

A twi'lek harcos felvonta a szemöldökét a válasz hallatán.

- És ryllért jöttél ide?

- Ryll kort szeretnék magammal vinni. - Wedge szavaira Koh'shak eltátotta a száját, a harcos lekkui pedig veszettül csapkodni kezdtek. - Valami probléma van?

- Nincs, Wedge Antilles, ha... - Tal'dira elővette a bandolierje alá rejtett két vibroszablyát - hajlandó vagy bebizonyítani, hogy tényleg harcos vagy. Harcos fog küzdeni harcossal. Ha te győzöl, tiéd a kor.

Wedge gyomra összeszorult, s a szíve gyorsabban kezdett verni. Pilótaként, az X-szárnyúban ülve nem volna gond legyőzni a twi'leket. De egy szablyapárbaj... Amennyire szerette volna elkerülni a harcot, annyira tisztában volt vele, hogy erre semmi lehetősége sincs. A korra szüksége van, hogy megállíthassák a Krytost. Ha csak megkarcolhatom ezt a twi'lek behemótot, megteszem.

Kinyújtotta a kezét.

- Küzdjünk meg.

Tal'dira odanyújtotta neki az egyik vibroszablyát.

- Harcos fog küzdeni harcossal.

- Ez jár az én fejemben is.

- Jól van. - A twi'lek lekkuja helyeslése jeléül le-fel ingott.

Wedge a hüvelykujjával kipattintotta a pengét.

- Gyere! Én készen állok.

- Te igen, de az ellenfeled nem.

Tal'dira körülnézett, alaposan megnézte mindegyik Zsiványt. Mindannyian twi'lek harcosnak öltöztek, de Tal'dira megvető pillantásából látni lehetett, hogy valami nem stimmel vele. Egyenként tetőtől talpig végigmérte őket, mielőtt a következő elé lépett.

Közülük választ nekem ellenfelet? Wedge igencsak érezte a gombócot a gyomrában. Tudtam, hogy a twi'lekek kegyetlenek. Mert valami sérelme van, most arra kényszerű; hogy lemészároljak valakit az enyéim közül?

Tal'dira Wedge-re pillantott.

- Döntöttem. Készülj!

Wedge bólintott.

- Még mindig készen állok.

- Jól van. - A harcos odadobta Koh'shaknak a szablyát. - Téged választottalak.

A csillagkikötő fejének szeme majd kiguvadt, miközben a szablyát egyik kezéből a másikba rakosgatta. Az kiesett a kezéből, megpattant a pocakján, és a földre esett. A kövér twi'lek tétován utánakapott vaskos ujjaival, hogy megfoghassa, mielőtt az a földre koppan.

Egy Seinn'rhát is megszégyenítő mozdulattal vetette magát a levegőbe, és röptében elkapta a szablyát, ami abban a pillanatban életre kelt, és lemetszette a köpenyét összetartó brossot. A köpeny a földre hullt, majd Koh'shak egy ökölcsapástól a tetejére huppant.

Tal'dira megragadta Koh'shak lekkuit, és nem túl finoman talpra állította, majd a nyakához nyomta a szablyáját.

- Harcos harcos ellen, Koh'shak! Wedgan'tilles harcosként jött hozzánk, egy csapat harcos élén, akikkel együtt harcol a mi Nawar'avenünk! Te tudtál erről a küldetésről, de elhallgattad előttem, hogy hasznot húzhass az üzletből. Ez egy kalmárhoz méltó volna, de harcoshoz nem illik, Kohsh'ak!

Tal'dira ezúttal másképpen, sokkal keményebben és több megvetéssel ejtette a kikötőmester nevét. Wedge-nek fogalma sem volt, ez mit jelent, de örült neki, hogy Tal'dira haragja a twi'lekre zúdult.

A harcos elengedte Koh'shakot, és visszalépve tokjába rejtette a szablyáját.

- A szablyát fogadd ajándékként, Wedgan'tilles! A kort, amire szükséged van, ajándékként megkapod. Boldogan adom, mert tudom, hogy azokat fogja gyógyítani, akik ármány áldozataivá váltak. Cserébe csupán azt kívánom, hogy bocsáss meg, amiért ilyen durván megsértettem az etikettet!

Wedge lekapcsolta a vibroszablyát, és a csizmája szárába dugta.

- Egy harcosnak nem kell számot adnia egy kalmár tettei felől. - Megfordulva a Szövetség hajóira mutatott. - Azokon a hajókon ajándékot hoztam a harcosaimtól a te harcosainak.

Tal'dira megveregette Wedge mindkét vállát.

- Minden tiszteletem a tiéd, Wedgan'tilles meg a Zsiványkommandóé. Megelégedésemre szolgálna, hogyha velem tartanál a Twi’janii-ban. - Lekkuját Wedge vállára téve odaszólt a zenészeknek. - A legszebb zenét játsszátok a vendégeknek! Most harcosoknak játszotok, azoknak pedig a legjobb jár.

HUSZONÖT

Corran szája olyan volt, mint a sivatag, és nemcsak a kőtörés okozta por miatt. Két napja tervezte már a kísérletet, aminek a segítségével pontosan megállapíthatja a börtön valódi elhelyezkedését, mégis kissé nyugtalanul érezte magát. Bizonyossága ellenére is tétovázott, és türelmesen várta a megfelelő méretű sziklát.

Végül megpillantotta a garatnál. Kagylóhéj formája volt, s erről Emtri jutott az eszébe. Ez jól illeszkedik a markába, könnyű lesz eldobni, ugyanakkor elég kicsi ahhoz, hogy átférjen a rácson, és elég sötét színű ahhoz, hogy az üregben ne vegyék észre.

A szája attól száradt ki, hogy a gyomrát szorongató félelem elszívta a testnedveit. Nem gondolt arra, amitől félnie kellene. Az ő élete ennél rosszabb már nem lehet. A Birodalom legszigorúbban őrzött börtönében tartják fogva. A legtöbb ember nem is hallott a Lusankyáról, és sokan csak pletykának tartják a létezését. Még a CorSecnél eltöltött ideje alatt is csak utalásokat hallott rá. Azon túl, hogy nagyon rossz helynek tartotta, semmit nem tudott róla.

Corran elkapta rabtársai pillantását, és reményteli tekintetükből kiolvasta, mitől félnek. Attól félnek, hogy nem lesz igazam, és csalódást okozok nekik. Csak Urlor és Jan tudta igazán, mire készül. A többiek csak annyit tudtak, hogy magukra kell vonniuk az őrök figyelmét. Azt sejtették, hogy a szökéssel kapcsolatban csinál valamit, de hogy mit, arról sejtésük sem volt, és nem is számítottak arra, hogy elmondja nekik. Mindezek ellenére lelkesen segítettek neki. A szabadulásba vetett és rég feladott reményük újraéledt.

Corran a kő köré zárta az ujjait. Ez jó lesz.

Urlorra pillantott, aki nyomban intett két másik rabnak, akik kisebb pöröllyel dolgoztak. Egyikük lesújtott, de hagyta, hogy a szerszámnyél kicsússzon a kezéből. A társa felüvöltött, a sípcsontját szorongatva a földre vetette magát, és ott fetrengve átkozódott. Esküdözött, hogy megöli topa társát, amiért elengedte a kalapácsnyelet. A többiek félrehúzódtak a repülő kalapács útjából, majd egy emberként biztatni kezdték a két rabot, hogy verekedést szítsanak.

Corran is félrehúzódott a többiekkel együtt, majd megállt és megvárta, amíg Urlor meg három másik rab eltakarja az őrök elől. Corran a sziklára pillantott, megcsókolta, majd teljes erejéből felhajította a mennyezet felé, amely harminc méter magasan lehetett. Gyerünk! Gyerünk!

Corran elmélete egyszerű volt. Ha a börtön a feje tetején áll, akkor a gravitációs generátorok a talpa alatt gerjesztik a mezőt. A mező elég erős ahhoz, hogy őt megtartsák, de az ereje a távolsággal egyenes arányban csökken. Röviden, ha az üreg mennyezete közelebb van a bolygó középpontjához, annak természetes gravitációja érvényesülni fog.

És ha ez igaz, akkor a kő a mennyezeten fog koppanni, és ott marad.

A barlangban az őrök belelőttek a tömegbe. Az elkábított rabok egymás után roskadtak a földre.

Odafent a kő megpattant egy sztalagtiton, majd irányt változtatva folytatta az útját. Ahogy Corran látta, lelassult, de tovább szállt felfelé.

Körötte kék energiasugarak kaszabolták a rabokat. Két rab, aki sorfalat állt neki, eldőlt. Azután Urlor is a földre roskadt. Le, a földre.

A kő pedig felzuhant a mennyezetre. Még megkoccant két sztalagtiton, azután megállapodott. Abban a pillanatban két apró fénypont csillant meg rajta, s ezt Corran Emtri fejének látta, mintha tőle kapott volna megerősítést elmélete hegességére. Igazam volt! Meg lehet szökni!

A kábító kék sugár lecsapott Corranra is. Először az egész teste lángra lobbant, azután minden izma kitágult, és minden ízülete szikrázott. A fájdalomtól gúzsba kötve a többiek mellé roskadt a földre, és a hátára fordult. A szeme előtt a világ hol elsötétült, hol hullámzani kezdett: ebből tudta, hogy el fog ájulni. Normális körülmények között ez rémülettel töltötte volna el, de most ott, a magasban Emtri két szeme vigyorgott vissza rá.

A követ nézve tudta, hogy lefelé tekint, ami azt jelenti, hogy az a kő felnéz rá.

Evir Derricote a többi birodalmi rabszolgával együtt a barlangtúloldaláról szemlélte a Lázadók csoportja által okozott felfordulást, de nem sietett bármit is tenni. Nem is akarta, hogy azt higgyék, érdekli, amit csinálnak. Közönyt tettetve állt, és egykedvűen szemlélte a fejleményeket.

Akkor megpillantotta Corran Hornt.

A kistermetű lázadó már első találkozásukkor felbosszantotta, amikor a fejére olvasta a Borleiasnál elkövetett hibáját. Amikor észrevette, hogy felhajít valamit a magasba, már-már az őrökért kiáltott, de valami azt súgta neki, maradjon nyugton. Látta, amint lendületet vesz, és valamit felhajít a mennyezetre.

A fenti sötétségben elveszítette szem elől, de kíváncsi lett, miben mesterkedik Corran. A kis marokkő nyilván nem elég nagy ahhoz, hogy letörjön egy fegyvernek alkalmas sztalagtitot, vagy kőomlást idézzen elő. Amennyire bölcsnek és megfontoltnak ismerte Hornt, azt sem feltételezte róla, hogy így akar öngyilkosságot elkövetni, mégis, ha egy nagyobb darabot sikerül letörnie a mennyezetből, az agyonnyomja az őrökkel együtt.

A birodalom tábornoka látta, amint Corran elterül a földön. Az ostoba saját magát fogja eltalálni a feldobott kővel. Ez legalább sikerült neki. Derricote már éppen elfordult volna, de úgy döntött, megnézi, jóslata valóra válik-e.

Nem vált.

Nem látta a követ visszazuhanni a földre. Derricote tábornok gondolkodóba esett. Mindig büszke volt az intelligenciájára. Elvégre ő alkotta meg a Krytos-vírust. Az már nem az ő bűne, hogy Ysanne Isard elvárásai irreálisak voltak. Ő minden tőle telhetőt megtett, de Isardnak az sem volt elég, ezért a magánbörtönében végezte. A szeszély, amely börtönbe juttatott, ki is szabadíthat innen.

Derricote tucatnyi magyarázatot talált arra, hogy a kő miért nem esett vissza a mennyezetről. A legkézenfekvőbb az, hogy beszorult a sztalagtitok közé, noha ehhez

Corrannak igen nagy szerencsére volt szüksége. Azt nem hitte, hogy a rabok azért álltak neki sorfalat, hogy ezt a szerencséjét olyan helyen próbálja ki, ahová éppen szerencsétlenségből került.

Derricote sorba vette a lehetséges magyarázatokat, míg végül egy maradt olyan, aminek értelme is látszott. Jégszív a fejünk tetejére állított. Mindenki, aki kifelé akar szökni, egyre beljebb jut a börtönbe. Horn rájött erre, letesztelte a feltételezését, és most megvan az eredmény. És ez csakis azt jelentheti, hogy szökni készül.

A tábornok lassan elmosolyodott. Rövid úton közölhetné az őrökkel, hogy Corran szökni próbál, de akkor ő nem volna több közönséges informátornál. Az ilyen információ nem sokat ér, Ysanne Isard ezt nem jutalmazná. Jégszív akciót vár. Azt várja tőle, hogy tegye jóvá a hibáját. Hogy kiengesztelje, akcióba fog lépni, mert azzal tudja bizonyítani, mennyire kemény ember.

Ezt a Horn gyereket megfigyelés alatt tartom. Ha megmozdul, én készen állok. Derricote összébb húzta magán a rövid tunikát. Ő lesz a megváltásom, és végre megint élvezhetem a Birodalom szolgálatának dicsőségét.

HUSZONHAT

- Köszönöm, admirális, de van kérdésem Tsillin Welhez. - Nawara Ven kotorászni kezdett az adatlemezei között, és kiválasztott egyet. Az oda- és visszaúton volt ideje áttanulmányozni Wel tanúvallomását, és felvázolni a kérdéssort. Valójában nem sok érdemlegeset tud kiszedni belőle, de meg kell értetnie az ítélőszékkel, hogy mennyire semmitmondóak a tanúvallomások.

A kihallgatás során a quarren meglehetősen tartózkodóan viselkedett, de Ackbar admirális rávette az együttműködésre. Nawara tudta, ha szükséges, kihasználhatja a kalamárik és quarrenek közti természetes ellenségeskedést, s Ackbar szemében hiteltelennek mutathatja be Wel vallomását. Másrészt azonban Salm tábornok és Madine megakadályoznák ebbéli kísérletét.

A harci pilótának egy bevetésen sokkal könnyebb dolga van, mint nekem itt.

Nawara átvetette lekkuját az egyik vállán.

- Wel ügynök, a korábbi vallomása szerint önnek alkalma volt betekinteni a Birodalom költségvetéseibe, jól mondom?

A quarren arcán megrezdültek a csápok. - Igen, ezt mondtam.

- E könyvvizsgálat célja pedig az volt, hogy megállapítsa, mekkora összegeket költött a Birodalom lázadóellenes tevékenységre, így van?

- Igen.

- Ez azt jelenti, hogy ön a nyomára jutott olyan fekete akcióknak, amelyek nem szerepeltek a Birodalom hivatalos költségvetésében?

A quarren bólintott.

- Az ilyen tevékenység büdzséit bele szokták építeni egyéb projektek költségvetésébe. Például egy terraformáló projekt büdzséje jócskán tartalmazhat olyan tételeket, amiket valójában fegyverfejlesztésre fordítottak. Közvetlenül a Coruscant elfoglalása előtt éppen az ilyen tételek összehasonlítását végeztem.

- Értem - mondta Nawara, és az adattáblájára pillantott. - Azt is mondta, hogy ügyfelem, Celchu kapitány az elmúlt két évben mintegy tizenötmillió kreditet vett fel birodalmi számlákról. Ez közel az az időszak, ami a birodalmi börtönből való szökése után telt el. Helyes összefoglalása ez az ön vallomásának?

A quarren türkiz szemei nedvesen csillogtak.

- Azt mondtam, hogy tizenötmillió kreditet voltunk képesek felderíteni. A pénz hat különféle számlán jelentkezett. Lehetett több is.

- De efelől bizonytalan?

- Ven kancellár, a Coruscant eleste óta éjt nappallá téve elemeztem a Hírszerzés számláit. Szó szerint milliónyi számláról van szó. Örülök, hogy hatnak a nyomára bukkantam.

Nawara egymáshoz szorította a tenyerét.

- De nemcsak ezt a hat számlát látta, ugye?

- Nem, jómagam is ezernyi számlát ellenőriztem, a csoportom pedig együtt közel egymilliót.

- Tehát a kliensem számlái nem voltak feltűnőek?

- Nem értem a kérdést.

- Engedje meg, hogy másképpen fogalmazzak - mosolygott Nawara. - Hány birodalmi hírszerző ügynök számlájába volt betekintése?

A quarren szeme feletti áttetsző hártya lüktetni kezdett. - Néhányéba.

- Mennyi az a néhány? Egy tucat? Száz? Ezer?

- Tucatnyi.

- És ezen személyek közül hánynak volt hat számlája?

A quarren kényelmetlenül fészkelődni kezdett. - Mostanáig egynek sem, de még van mit ellenőrizni.

Nawara bólintott.

- A számla és az ügynök aktái közti kapcsolatot nem könnyű dolog megtalálni, ugye?

- Nem.

- Ennek egyik oka lehet az, hogy a Birodalom hírszerzése igyekszik eltitkolni az ügynökei kilétét?

- Igen.

- Elrejtik az adatokat?

- Igen.

- Ennek a titkosítási nitinnak a bonyolultsága az ügynök értékétől is függ?

- Tiltakozom - állt fel Halla Ettyk. - Ez spekulációra ad lehetőséget a tanú részéről.

- Admirális, Wel ügynök felügyeli azt a hírszerzést, amely éveken át harcban állt a Birodalmi Hírszerzéssel. Nyilván tisztában van azzal a biztonsági rendszerrel, amellyel a Birodalom igyekezett eltitkolni bizonyos információkat.

- Elutasítva. Válaszoljon a kérdésre a legjobb tudása szerint!

Wel csápjai lassan spirálba perdültek, majd ismét kiegyenesedtek.

- A titkosítás az ügy komolyságával egyenes arányban vált bonyolultabbá. Celchu kapitány aktáinak titkossági fokából ítélve közepes értékű ügynöke volt a Birodalomnak.

Nawara elmosolyodott.

- Tehát felderítette a vele azonos kaliberű többi ügynököt is?

- Tucatjával vannak. Százával.

- És mindegyikük tizenötmillió kreditet zsebelt be.

- Nem - válaszolt a quarren tétován.

- Nem? Akkor mennyit kaptak?

- Ezreket.

- Azt állítja, hogy Celchu kapitány védelme kis értékű volt, ugyanakkor a Birodalom legnagyobb ügynökeinek járó honoráriumot kapott?

- Valóban ez az egyik következtetés, amit a számlákból le lehet vonni.

- A másik netán az, hogy értékesnek akarták feltüntetni, hogy hamis vád alá kerülhessen?

- Tiltakozom. Spekuláció.

- Visszavonom. - Nawara Ettyk parancsnok felé bólintott. - Wel ügynök, hány kreditet emelt le Celchu kapitány a számlájáról?

- Egyet sem.

- Tudomása szerint van bizonyíték arra, hogy Celchu tudott e számlák létezéséről?

- Nincs.

Tökéletes.

- Tehát ezeket a számlákat létrehozhatták a tudta nélkül, csak hogy azt a látszatot keltsék, tegyük fel, egy ilyen bíróság előtt, hogy Tycho Celchu birodalmi ügynök?

- Igen.

Nawara most már leplezetlenül mosolygott.

- És az ön tapasztalata szerint a birodalmi hírszerzés már korábban is hozott létre ilyen számlákat, csak hogy a Szövetséget valamelyik ügynökével kapcsolatban félrevezesse?

A quarren a kezeit nézte.

- Igen. Legalábbis egyszer.

- És kinek az esetében?

Tsillin Wel az Ackbar admirális balján ülő szakállas férfira pillantott.

- Crix Madine tábornokéban. Megtaláltam a számlát, ami ugyanúgy hamis volt.

- És maga készségesen kijelenti, hogy a Celchu kapitány nevére kiállított számlák is hamisak, így van?

A quarren megrázta a fejét.

- Ennek megállapítása nem az én dolgom.

- Tehát ön csak megállapítja a tényt. Az igazság az egy más dolog.

- Tiltakozom.

- Helyt adok. - Ackbar Nawarára pillantott. - Maradjon a tárgynál, Ven kancellár! Ezen a szálon már úgysem nyer többet.

- Igen, admirális - Nawara visszament a védelem asztalához. - Nincs több kérdésem.

A cellában Nawara fázósan dörzsölgette lekkuja végeit. - Nem, neked volt igazad, kapitány, szereztünk néhány jó pontot. Azt hiszem, Madine tábornok rá fog kérdezni, megkaptad-e a pénzedet.

- Ez nem rossz, mi? - vigyorgott Tycho. - Bizonyos értelemben az.

- Hogy érted ezt?

Nawara vállat vont.

- Az ötlet, hogy te a Birodalom fizetett ügynöke voltál, láthatóan nem hatotta meg az ítélőszéket... ami azt jelenti, a közvéleményre hatni fog. A három motívum közül egy fogja magyarázni a tetteidet. A vád képviselőjét meg a gazdagság fogja zavarba hozni. A kapzsiság az, ami a legjobban megfogja az embereket, különösen, ha sokat beszélsz előttük a pénzről.

Tycho bilincse az asztal peremén koccant, amikor kezét a melléhez szorította.

- Corran fenyegetése a másik indítékom, és mi a harmadik?

- A Lusankya - tárta szét a kezét Nawara. - Az ítélőszéknek ezen a ponton választania kell. Ha úgy dönt, hogy a pénzért vagy Corran fenyegetésétől való félelmedben tetted, minden probléma nélkül rád varrhatják a gyilkosság és az árulás vádját. Ezt mindenki meg fogja érteni, elfogja fogadni, és akkor nem kell tovább vájkálni a mocskos részletekben. Másrészt, ha úgy döntenek, hogy a Lusankyán rajtad elvégzett agymosás hatására cselekedtél, akkor fel kell hogy mentsenek önkéntelen tudatvesztés miatt. Ekkor kórházba kerülsz, ahol kezelni fognak, és onnan csak akkor jöhetsz ki, ha azt mondják, meggyógyultál.

Tycho a kezeire meredt.

- Vagyis soha.

- Az a te rémálmod. Az övék pedig az lesz, hogy egy kognitív mátrixszal rendelkező Emdi-nullás droid ki találja jelenteni, a bajodat egy hét alatt is ki lehet kúrálni. Vagyis szabadon kell engedniük, és akkor az igazságszolgáltatás presztízse csorbát szenved.

Tycho felemelte a fejét, és a kék szeméből áradó fény még Nawarát is meglepte.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy ebben a játszmában már kikeverték a szabakklapokat?

- Még annál is rosszabb a helyzet. - Nawara a falon túlra bökött. - Aznap, hogy visszajöttünk a Rylothról, a Palpatine Ellenlázadási Front felrobbantott egy iskolát. Harminchat órája nem találják a holttesteket. Valószínűleg egyszerűen elpárologtak a robbanás következtében, ahogy Corrané is. Emberek és nem humánok haltak meg. Valaki kijelentette, hogy a robbantássorozat addig fog folytatódni, amíg az állam be nem fejezi egy ártatlan ember ellen, ellened, folytatott szégyenteljes perét.

- Micsoda? - Tycho megrázta a fejét. - A bíróság előtt azt bizonygattad, a birodalmiak igyekeztek hamisan vádolni engem, most meg azt mondod, hogy állításuk szerint hamisan vádolnak? Mi folyik itt?

- A te peredben megoszlanak a vélemények. A kormány meg akarja mutatni, hogy a Birodalommal ellentétben ura az ilyen helyzeteknek. Mindemellett a birodalmi ügynökök igyekeznek bebizonyítani, hogy felfújták az ellened felhozott vádakat. Az emberek szemében te áldozat vagy a Szövetség egyben tartásának az oltárán. A nem humán lakosság meg van győződve róla, hogy bűnös vagy, és felelős a Krytos-vírus elterjedéséért... nekik nem számít, hogy semmi közöd hozzá.

Tycho előrehajolt, és tenyerével az asztalra csapott.

- Nawara, engedd, hogy megvédjem magamat! Meg tudom győzni őket arról, hogy ártatlan vagyok.

A twi'lek hátradőlt a székén.

- Megint beszéltél Dirickel, igaz?

Tycho bólintott.

- Meglátogatott, amíg te meg Wedge távol voltatok. Wintert kivéve ő volt az egyetlen látogatóm. Azt mondta, a beszélgetésünk meggyőzte őt arról, hogy ártatlan vagyok.

- Ne feledd, hogy ő is a Birodalom börtönében senyvedt, s emiatt elfogult veled szemben! Másokkal nem vagy ilyesfajta rokonságban.

Tycho felvonta a szemöldökét.

- Nem humán létedre te is szenvedtél el diszkriminációt a Birodalomtól. Vagy te tényleg nem voltál birodalmi börtönben?

Nawara egy percig tétovázott. Éppen azért csatlakozott a Lázadókhoz, hogy az irdatlan nyomástól megszabaduljon. Mint nem humánnal, a Birodalom csak mellékesen foglalkozott. A birodalmi bírák meg sem hallgatták volna az érveit, vagy egyszerűen megfenyegetik, hogy felesleges okfejtéseivel hátráltatja a bíróság munkáját Tudta, a Hírszerzés bármely pillanatban a nyomára bukkanhat, és ha elviszik, nyom sem marad utána.

A félelem élete állandó részévé vált. Azután csatlakozott a Szövetséghez, és bár a félelemtől nem szabadult meg, de már tudta kezelni azt. Most, hogy a Birodalom megszűnt, ezt a kontrollt ki tudja terjeszteni másokra is. Most a Birodalom legelnyomottabb egyénei is élvezhetik a szabadságot.

És még él bennük a bosszúvágy elnyomóikkal szemben.

- Igen, mondhatom, hogy voltam a rabjuk, kapitány, de az nem számít. A lényeg azonban az, ha vallomást teszel, Ettyk parancsnok ízekre szed a keresztkérdéseivel.

- Hogyan?

- Végigmegy az életeden, és nevetségessé tesz. - Nawara szeme véres félholddá szűkült. - Hangsúlyozni fogja, hogy önként jelentkeztél a Birodalmi Katonai Akadémiára, és kiváló TIE-vadászpilóta voltál. Rá fog mutatni, hogy azért éppen az Alderaan elpusztításának pillanatában beszéltél holoneten a családoddal, mert birodalmi ügynök lévén tudtál a küszöbönálló katasztrófáról.

- De hát ez ostobaság!

- Te meg én tudjuk, hogy esztelenség, de az emberek többsége el fogja hinni. Te is jártál a Galaktikus Múzeumban. Láttad, miként ferdítették el a tényeket a Császárral kapcsolatban. A tényeken túl azt sugallják, hogy a Császár az Endornál egy Lázadó Halálcsillagot semmisített meg. Aki ilyesmire képes, az rólad is el tudja hitetni a legrosszabbat.

Nawara karmos ujjú kezét Tycho bilincseire tette.

- Te nem emlékszel a Lusankyán eltöltött időszakra, de Ettyk be fogja bizonyítani, hogy tetteted az amnéziát. Ettyk jó, nagyon jó ügyvéd. Olyan dolgokat is kiszed belőled, amiről nem is álmodnál. Kudarcot vallanál, és mi nem tudnánk helyrehozni.

Tycho a székébe süppedt, kezét az ölébe ejtette.

- Ugye, nincs semmi, ami az ártatlanságomat bizonyítaná?

- Vannak vallomások, amik a tetteidet pozitív és negatív fényben mutatják be. Emtri és Füttyös készített egy analízist a Krytos terjedéséről, amivel be tudjuk bizonyítani, hogy a tetteiddel sokkal inkább enyhítetted a kór terjedését. És még keressük Lai Nootkát.

- Tehát azt mondod, csodára volna szükségünk?

Nawara bólintott.

- Elfogadnám, ha egyet fel tudnál ajánlani. Akkor nem kéne ennyit aggódnom. Ezt a pert megnyerni majdnem lehetetlen, de Zsiványok vagyunk, ezért megnyerjük.

- Vagy meghalunk - sóhajtott Tycho.

HUSZONHÉT

- Ó, Antilles parancsnok, isten hozta. - Ackbar admirális gyorsan felállt, amikor Wedge belépett az irodájába. - Bocsásson meg a figyelmetlenségemért, de mostanában sebesen múlik az idő!

- Jöttem, amint tudtam, admirális. - Wedge barátian mosolygott a kalamárira. - Bizonyára fontos az ügy.

- Az. Maga az első, aki az Ideiglenes Tanácson kívül tudomást szerez róla. - A kalamári az emberi mosolyhoz leginkább hasonlatos grimaszba torzította halszáját, remélve, ezzel oldja Wedge feszültségét. - A Xucphra-csoport megígérte, hogy további bactaszállítmányt küld nekünk. Az osztaga... mindenki, akit visszatartottunk, és kommunikációs karanténba zárattunk... elébük megy, és a Coruscantra kíséri a teherhajókat.

- Értem - Wedge arcán szétterült a vigyor. - Nem vagyunk mi kevesen kíséretnek egy harminc hajóból álló konvoj mellé?

- Húsz hajóból áll, mégpedig kis hajókból, mint a Pulsar Skate. Vannak ugyan nagyobb uszályaink is, de a hozzájuk való vontatók hiányoznak. - Ackbar halbajusza megrezdült. - A biztonságukat jobbára az jelenti, hogy lopva, titokban közelednek... és ezt nem én határoztam meg. Végül is a tárgyalások kedvező fordulatot vettek.

- Hogyan? - vonta fel a szemöldökét Wedge.

- Azt nem reméltük ugyan, hogy a maguk rylothi útja titokban marad, de arra sem számítottunk, hogy a híre ilyen gyorsan elterjed. Mindenesetre a Thyferrán megtudták, hogy ryllt hoztunk a Rylothról. Néhány thyferrai teljesen be akarta szüntetni a szállítást, mondván, a ryll beszerzésével ki akartuk őket iktatni az üzletből. A higgadtabbja azonban tudta, hogy ez a szállítmány önmagában roppant kevés. Ha a rylles keverék beválik, a bacta hatékonyságát megduplázhatjuk, de még így sem lesz elég a rendelkezésre álló készlet a Krytos leküzdéséhez.

Ackbar sóhajtott, s láthatóan szétáradt benne a fáradtság.

- Bár a Xucphra-hivatalnokok garantálják a bactaszállítmányt, nem akarják azt a látszatot kelteni, hogy ők az új Köztársaság szállítói. Nekik akkor van hasznuk belőle, ha mindkét félnek egyformán szállítanak. Ezért kikötötték, hogy a mostani szállítmányt magánfuvarként kell feltüntetni. Ezért az egész Mirax Terrik nevén fut, és övé a haszon is. Maguk meg véletlenül éppen arrafelé gyakorlatoznak, és felajánlják a segítségüket.

Wedge elgondolkodott.

- A Zsiványkommandó jól felszerelt osztag. Minket szemmel tartanak. Miért éppen mi?

- Mert van maguk között egy thyferrai. - A kalamári szájbojtjai veszettül rángatóztak. - Az egyezség szerint, ha a Zsiványkommandó és Erisi kísérik a konvojt, azzal kifejezésre juttatjuk a Thyferra előtt, milyen nagyra becsüljük a kockázatot, amit vállaltak.

- Jól sejtem, hogy ebben Borsk Fey'lya keze van?

- Jól, de nemcsak az övé. A tanácsülés, amin ezt a javaslatot megtárgyaltuk, viharosabb volt, mint a legnagyobb ütközet, amiben részt vettem. Annak a lehetősége, hogy a Thyferra megvonja tőlünk a bactát, arra késztet bennünket, hogy minden tekintetben a kedvükben járjunk.

- A thyferraiakkal az az egyetlen problémánk, hogy bármikor elzárhatják előlünk az utat a bactához.

- Övék a monopólium, megtehetik. Az, hogy a ryll kor megnöveli a bacta hatékonyságát, még nem jelenti azt, hogy nincs szükségünk további bactaszállítmányokra. Ha a Birodalom nem adta volna a Xucphrák és Zaltinok kezébe a monopóliumot, most más forrásból is beszerezhetnénk. Így viszont nincs más választásunk, mint velük üzletelni. És bár beszereztük a szükséges mennyiséget, a felhasználásához nélkülözhetetlen készségeket már nem tudjuk finanszírozni... nos nem azért, mert az számunkra a csődöt jelentené. Azt a határt már túlléptük, de ezt nem tőlem tudja.

- Nem, uram.

- Tehát, parancsnok, ez a dilemmánk. A bactaszállítmányoktól függünk, a készleteink pedig bizonytalanok. Ha sürgetjük a kartelleket, feldühítjük őket vagy az ellenségeinket annyira, hogy lecsapnak a kartellekre. Zsinj hadúr Iron Fistje kellemesen megzavarhatja a konvojunkat, és komoly konfliktust okozhat.

- De akkor neki sem szállítanak több bactát.

- Ez igaz, de neki nincs is olyan égetően szüksége rá, mint minekünk.

- Ez a pont kitárgyalva.

Ackbar megvonta a vállát.

- A csempészek jelzése szerint a mi bactánk egyetlen teherhajóra van felrakva, a problémánkra más megoldás pedig nincs. A Zsiványkommandó, tudom, a lehetetlennel is megbirkózik, de ez a bactaprobléma szerintem meghaladja a képességeinket.

- Talán, uram.

Wedge különös válasza kétértelműen hangzott, de Ackbar tudta, Wedge ilyesmit nem enged meg magának, ha tervet kell kovácsolni. Sok időt töltött el Cracken tábornok társaságában, és Cracken jelentéseit később eljuttatták az Ideiglenes Tanácshoz. De az akkori tapasztalatokat alkalmazni erre az esetre kissé merésznek tűnik. Viszont kivitelezhetőnek látszik.

- Nem ért egyet a felvetésemmel, parancsnok?

Wedge lassan megvonta a vállát.

- Azt kell hogy mondjam, admirális, szerintem igaza van, de a Zsiványkommandó sok olyan dolgot véghezvitt már, amit lehetetlennek tartottak.

Ackbar bólintott.

- Látom, megértette, hogy bármit is tesz az ügy megoldása érdekében, az katasztrófával végződhet, ha nem találkozik a thyferraiak helyeslésével.

- Ha volna valamilyen ötletem, uram, azt biztosan megvalósítanám.

- Nagyon jó. Akármit is akarsz csinálni, fiam, kívánom, hogy sikerüljön. Cracken majd eligazítja az embereit. Az Erő legyen magukkal.

- Köszönöm, uram - mosolyodott el Wedge. Ackbar egy ideig tétovázott, azután szemét félhold alakú résre hunyta.

- Legyen óvatos, parancsnok! Milliárdnyi ember élete a tét. Ha valami rosszul sül el, a Coruscant Hódítója cím sem óvja meg attól, hogy Tycho mellé ne kerüljön.

HUSZONNYOLC

Kirtan Loor a levegőben csillogó holografikus adatsorokra meredt, és egyszerre érzett vad félelmet és féktelen örömet. Az üzenet megmutatta, hogyan szabadulhat meg Fliry Vorru nyomása alól. Mellette azonban Ysanne Isardot is kellőképpen felbőszítheti. Ha sikerül, talán megszabadul Vorrutól. Ha nem teszem, akkor nekem mindenképpen végem.

Az adatsor a megfelelő átírás és dekódolás után egy egyszerű, de bombasztikus üzenetet tartalmazott. Húsz hajó - az új Köztársaság és néhány magánszemély hajói - a Thyferráról nagyobb bactaszállítmányt fog vinni a Császári Központba. A Zsiványkommandó pedig az Alderaan-rendszerben fogja várni a konvojt, hogy a Coruscantra kísérje őket. Mintha a világ valamennyi bactája be tudná gyógyítani a sebemet. Az üzenet időpontokat és koordinátákat is tartalmazott, egyszerűen csak oda kell menni, és el kell kapni őket.

Ha megsemmisíti a konvojt, olyan előnyt szerez a Birodalomnak, amilyenről maga Isard sem álmodna. Meg is van hozzá minden eszköze. Régi álma, hogy létrehozza a Zsiványkommandó hasonmását, akikkel lerohanja az osztagtámaszpontját. Csak tizenkét X-szárnyú kell hozzá, s akkor ők lesznek a denevérhéják a gránitcsigák között. És lecsaphatnak a konvojra. Végre ízeire szedheti a hajóikat, kezdve a Pulsar Skate-től a Rebel’s Pride-ig.

Csak egyetlen problémája van: nem volt felkészülve arra, amiről az üzenet szólt.

A Lázadók szolgálatában álló birodalmi kémek több módon tudnak kapcsolatba lépni a feletteseikkel. Például bizonyos nyilvános terminálok segítségével, amibe speciális kódot beütve az üzenet különleges csatornákon át jut el a címzetthez. Egy adatlemezt ott lehet hagyni bármelyik megőrzőben, amit az ügynök bármikor elvihet. A szemtől szembe találkozásokat a lehető legbiztosabban lehet megszervezni. Bármi megoldható, ha információt kell továbbítani.

A Lázadók sem tétlenek azonban, eredményesen tudnak közbelépni, ha valamely információt nem akarják kiszivárogtatni. Szerencsére a Coruscant ma is inkább birodalmi világ, mint a Lázadóké. Míg a Lázadók komputerkódjait át kell futtatni a legtöbb planetáris rendszeren, a birodalmi kódokhoz nem férnek hozzá. Ezért inkább kerülik a birodalmi számítógépek használatát, amelyek nélkül a Coruscant pedig megbénulna.

A Zsiványkommandóba beépült birodalmi ügynök rendszeresen használta az egyik csatornát, hogy az üzeneteit leküldhesse. A kódolt üzenetet megírta, elmentette, azután törölte. A törlés parancs egyben batchparancs is volt, ami azt jelentette, hogy rendszerint egy hónapra visszamenőleg valamennyi régi üzenetet is törölte. Amikor a komputer kéri a tisztogatás kezdetének dátumát, az ügynök csak beírja a dátumot és az időt másodperc pontossággal. A tisztogatás végének ugyanazt a dátumot és időt adja meg.

A törlés rutinja az információt különleges módon kezeli. Az üzenet másolatát találomra választott memóriaszektorokba helyezi. A memória eredeti területe, ahol az üzenet tárolódott, kiürül, a helyére más üzenet kerül. Attól a pillanattól az áttekintés már az új felállásban mutatja az üzeneteket.

A kódolt üzenetnek az eredeti helyén semmi nyoma nem marad. Az ügynök biztonságban van.

Az eltüntetett üzenet egy sor memóriablokkot megjár, majd egy adatlemezen végzi. Ez Loor egyik különleges hírszerző ügynökéhez kerül, aki egyenesen neki kézbesíti. Loor azután maga dekódolja. Azzal áltatta magát, hogy az ügynökök üzenetei rendes körülmények között egyenesen Ysanne Isard kezébe jutnak, s ő ezekről másolatot kap, az annak a jele, hogy a hagyományos csatornák nem úgy működnek, ahogy kellene, és ő csak azon van, hogy az információ ne juthasson idegen kezekbe.

Ha egyenesen Isard kezébe engedem, most nem vagyok csapdában. Mivel a találkozó alig három nap múlva lesz, fennáll a lehetősége, hogy Isard idejében tudomást szerez róla, és közbelép. Loor egészen biztosan tudta, hogy Isard lecsapna a konvojra, és meg is van neki a megfelelő tűzereje ahhoz, hogy szétzúzza a húsz hajóból álló konvojt. Néhány protontorpedó elég a teherhajókhoz, ami azt jelenti, hogy az első körben többtucatnyian meghalnak. Egy újabb sorozat végezne a többiekkel, az X-szárnyúim pedig végezhetnének a túlélőkkel.

Lehet, hogy az akció nem lesz túlságosan látványos, de ha az X-szárnyúimat átfestem a Zsiványkommandó színeire - és ha a hírhálózat elég nagy felhajtást csap körülötte -, akkor szép kis zavart tudok okozni az emberek és a Lázadók kormányának tagjai között. Jégszívnek ez tetszeni fog.

Az egészben csupán egy probléma van: hogy ez az akció még nem segít megszabadulni Vorrutól. Ha viszont nem semmisíti meg a konvojt, hanem csak átmenti egy másik rendszerbe, akkor szép kis flottát mondhat majd a magáénak. Miközben Vorru rajta tartja a kezét a Császári Központ feketepiacán, addig az számos más világon tovább virágzik. Ha megfelelően gazdálkodik a lopott készletével, még meg is gazdagodhat. Elárulhatja Vorrut a Lázadóknak - no nem a Császári Központ kormányának, hanem a Lázadók szülőbolygói alkotmányos kormányainak -, s ezzel tovább ronthatja a Császári Központ mostani urainak hitelét.

Vagy egyszerűen csak meggazdagszom, veszek magamnak egy bolygót, és ellenségeim kiirtását Boba Fettre hagyom. A gondolatra mosoly költözött Loor arcára. A lista nem lesz hosszú, de nehéz lesz a végére érni. Igazi kihívás lesz egy tapasztalt öreg róka számára.

Loor behunyta a szemét, és alaposan megmasszírozta az ujjával. Bár mindez megelégedésére és meggazdagodására szolgálna, azt is tudta, hogy roppant óvatosnak kell lennie. Ha megöli Isardot és Vorrut, azzal csak pillanatnyi nyugalmát biztosítja: utána hosszú távon meg is kell őriznie a hatalmát. Első lépésben az életben maradását kell biztosítania, csak azután törekedhet hatalomra. Ha ellopja a bactát, azzal sebezhetővé teszi a Lázadókat, ugyanakkor számot kell adnia Isard előtt, hogy miért nem elsődleges feladatával, a Lázadók elpusztításával foglalkozik? Isard az akcióját könnyen elszakadási kísérletnek tekintheti, az pedig nem fog tetszeni neki.

Érvelhetek azzal, hogy csak Vorru szorításából akartam szabadulni. De nem hitte, hogy ez az érvelés meggyőzné Isardot és megmentené a haragjától, ha rájön, miben mesterkedik. És tudta, hogy Jégszív rá fog jönni - csak az a kérdés, hogy mikor? Ha legalább egy hónapig el tudja titkolni előtte, akkor lesz annyi hatalma, hogy már nem kell félnie tőle. Vagy addigra már halott leszek.

Megint arra a következtetésre jutott, hogy csak akkor maradhat életben, ha elbújik Isard elől. Nincs más választásom.

Gondosan fogalmazni kezdte az üzenetet. Elárulja neki, hogy le akarja koppintani a Zsiványkommandót, hogy „kiiktassa" a konvojt. Később majd érvelhet azzal, hogy a „megsemmisítésére" gondolt, ha az jobban kifejezi a lényeget. A lényeg az időn van. Nem árulom el neki a tejes tervemet. Csak tudatom vele, hogy dolgozom a problémán.

Még egyszer átfutotta az üzenetet, és felkészült a továbbítására. Már majdnem elküldte, de tétovázni kezdett. Nem, ha most küldöm el, biztosan felülbírálja a parancsaimat. Egy nap haladékot adok neki. Így mire megérti, miről van szó, a munka javát már elvégeztem.

És Kirtan Loor megtette első lépését a szabadság felé.

HUSZONKILENC

Még öt perc, és belépünk a valós űrbe. Nawara Ven gyorsan ellenőrizte X-szárnyújának rendszereit. A lézerek feltöltve, párba állítva. Hat protontorpedója van, a fegyverrendszert úgy konfigurálta, hogy akár egyszerre is kilőhesse valamennyit. Üzemanyag van elég, a gyorsulás-kompenzátor 0,5 hatásfokra állítva, hogy érezze a saját súlyát. A létfenntartó rendszerek rendben - beleértve a fűthető „zoknikat", amik a lekkuit hivatottak védeni, ha katapultálnia kell.

Megborzongott. A Borleiasnál már kilőttek alóla egy X-szárnyút. Akkor megtapasztalta a katapultálás kellemetlenségeit. Ott lebegett az űrben, egy csata kellős közepén. Először csak a keze, lába, meg a lekkuja gémberedett meg a hidegtől, azután a sisakja belső peremén egy kijelző lassan elkezdett visszaszámlálni, jelezve a levegőtartalék kimerülését. Amint a csökkenő számokat figyelte, úgy érezte, lelassul az idő.

Tudtam, hogy meg fogok halni. Megrázta a fejét. Akkor felbukkant Celchu kapitány, és megmentette az életemet. Nem kellett volna azt tennie. Valójában őrült volt, hogy megtette. Miután engem biztonságba helyezett, már nem voltam képes elhinni, hogy birodalmi ügynök.

Az R5-ös rövid bip jele közölte, hogy 30 másodperc van a reverzióig.

- Kösz. Éleszd fel az első és a hátsó pajzsot! Nem számítok semmi rosszra, de jobb az óvatosság.

A droid nekilátott a parancs végrehajtásának, Nawara pedig felkészült a bactakonvojjal való találkozásra. A Zsiványkommandó Kettes Egysége Pash Cracken parancsnoksága alatt Gavinnal, Shiellel és Nawarával a nappal szemben fog kiugrani, hogy a konvoj hátát védje. A sereghajtó a Pulsar Skate, tehát mögéje sorolnak be. Az Egyes Egység Wedge vezetésével a konvoj előtt halad, a Hármasok pedig - egy pilótával rövidebben - a váratlan problémák megoldását kapták feladatul.

Nem mintha volna bármi probléma. Az Alderaan maradványai aszteroidaövezetet hoztak létre, ezt most Temetőkertnek nevezik. A szektor forgalma többnyire az egykori alderaani polgárok hajóira korlátozódik, akik még egyszer eljönnek ide, hogy utoljára megnézzék maguknak a napot, melynek fénye mellett születtek, vagy leróják kegyeletüket, s otthagyják kegyajándékaikat az aszteroidák között. Mások azért jönnek, hogy ezeket az adományokat összeszedjék. Egyesek azt állítják, hogy egy Another Chance nevű, nehéz fegyverekkel felszerelt hajó őrzi a maradványokat, de Nawara szerint ez ugyanolyan legenda, mint a mesés Katana flotta létezése.

Meg akartam kérdezni Tychót, hogy hozzak-e a nevében valamit, de miután eligazítottak, már nem tudtam beszélni vele. Bár ez a küldetés nem több ceremóniánál, Nawara a komputerében hagyott egy üzenetet Tycho számára arra az esetre, ha nem térne vissza. Eltekintve attól, hogy az üzemanyag-szivattyú hibája miatta háromnegyed órával később indultak a tervezettnél, minden a legnagyobb rendben ment. Csakhogy mindig az a bevetés a legnehezebb, amelyik a legkönnyebbnek mutatja magát.

A fehér fényalagút, amiben a gépe suhant, most milliónyi fehér fényponttá robbant szét. Egyesek távoli napokká álltak össze, a többség azonban továbbsuhant a semmibe. Ugyanakkor zöld fények szelték át a teret, és újabb fénypontokat varázsoltak az űrbe.

- A szithségit!

- Szárnyakat támadó helyzetbe! - hallatszott a komban Wedge higgadt, határozott hangja. - Tizenkettes, kérem a szektor áttekintését! Egyes, Kettes Egységek, átveszem a parancsnokságot.

Nawara felnyúlt, és megpöccintette a kapcsolót, amitől a gép szárnyai X alakban szétváltak. Hátrahúzva a gyorsító karját gépével jobboldalt besorolt Pash mögé.

- Ötös, megvagy.

- Kösz, Hatos.

Aril Nunb lépett be a komcsatornába, hogy jelentést tegyen.

- Valami nagyon nagy hajó felé tartunk... azt hiszem, Szuper Csillagromboló. Nincs a valós űrben, de itt hagyott két tucat skubit, két siklót, meg a Termagant csillagcirkálót.

- Mi van a teherhajókkal?

- Csak annyit láttam, hogy az utolsó felrobbant.

Nawara gyomra összeszorult.

- Vége? Mindennek vége?

- Egy birodalmi Szuper Csillagromboló nem sok mindent hagy maga után. - Félelem és visszafogottság érződött Rhysati hangjából, s Nawara maga elé képzelte a lány mogyorószemének pillantását.

- Odamegyünk, ugye, Zsivány Vezér?

- Tizenkettes, semmi hír a Skate-ről?

- Nincs, parancsnok.

- Egyáltalán semmi? Rádiójel se?

- A képernyőmön látszó hajók feléről nem jön rádiójel. - Aril lehalkította a hangját. - Egy Szuper Csillagromboló képes megsemmisíteni az egész konvojt.

- Tudom, tudom. - Wedge hangja elhalt, és senki nem szólalt meg a csendben. - A fenébe! Jól van, figyeljetek! Odamegyünk, de ott meleg lesz. Elsődleges célpontunk a csillagcirkáló. Protontorpedók, ikerlézerek. Gyors eredményt akarok.

Erisi hangja reccsent a hangszóróban.

- Ez azt jelenti, hogy a skubik nem jutnak ki innen.

Wedge hangja élesen csattant.

- És az miért probléma?

- Nekem nem az, főnök.

Nawara is bejelentkezett.

- És mi legyen a siklókkal?

A két Lambda-osztályú siklónak komoly fegyverzete van, és nagyobb falatot jelentenek, mint a TIE-gépek, mert pajzsuk is van.

- Adunk nekik egy lehetőséget, hogy elmeneküljenek. De azután is bármikor elmehetnek.

Megint Aril szólalt meg.

- Letöltöttem mindegyiknek a taktikai adatait. A Termagant nem birodalmi hajó, hanem Zsinj zsoldjában áll.

- Zsinj zsoldjában állt. - Wedge hajója lassan elhúzott a többiek elől. - Gyerünk, Zsiványok! Zsinj hadúr nyilván magára akarja vonni a Szövetség figyelmét. Most megfizetünk neki ezért a hibáért.

Az osztag Wedge nyomában Zsinj hajói és a konvoj roncsai felé iramodott. A konvojt a Temetőkert mögött, valamivel az ekliptika alatt érte a támadás. A Zsiványkommandó az orbitális pálya túloldalán bukkant ki. Ebből következően, s mert Zsinj felülről csapott le a konvojra, a Zsiványok alulról közelítettek feléjük.

Nawara a taktikai ernyőjére pillantott. Mivel a TIE-gépek mélyen rászálltak a konvoj maradványaira, nem tartották a szabályos alakzatot. Olyan nagy mennyiségű roncs sodródott az űrben, hogy Nawara csodálkozott volna, ha köztük észreveszik a Zsiványok érkezését. Ugyanabba a csapdába esnek, amit ők állítottak. Hát nem csodálatos!

Egyetlen pöccintéssel protontorpedóra kapcsolta a fegyverzetét. Egy újabb gomb benyomásával aktivizálta a vetőcsöveket. A Termagant 4,5 kilométernyire volt tőlük. Wedge vezetésével alulról megkerülték a törmelékmezőt, úgy repültek rá a cirkálóra. Abban a pillanatban, hogy a képmezőt betöltötte a cirkáló képe, Nawara kijelzője zöldről sárgára váltott, majd miután az R5-ös elfüttyentette magát, a lámpa pirosra változott.

- Zsiványok, torpedót indíts! Most!

A parancsszóra a Zsiványok szinte egyszerre engedték el torpedóikat. Huszonkét torpedó suhant a rombusz alakú cirkáló hasi páncélzata felé. Ez első néhány látványos tűzijátékot rendezett a pajzs felületén, de a többi átjutott. A fürgébbek a burkolaton robbantak, fekete lyukat ütöttek rajta, a többi azonban már a hajó belsejében robbant. A tátongó lyukból tűzfelhő csapott ki, azt követően a hajó többi, kisebb nyílásából is tűzgejzír lövellt ki.

Ezt a hajóosztályt sokan felmagasztalták különleges konstrukciója okán. Lényegében egy központi vázra épült, ami a hidat és a hajtóműveket tartalmazta. Minden más modulként csatlakozott hozzá. Egy ilyen cirkálót általában csapatszállításra konfigurálnak, de a Termagant eltölthetett néhány napot valamelyik hajójavítóban, mert most TIE-hordozóként szolgált. Ez a hajóosztály lehetővé tette a Birodalom számára, hogy új hajók építése nélkül is átformálhassa a flottáját.

A Termagantnek ebben az erejében rejlik a gyengéje.

Ugyanis amint a torpedók felrobbantak a belsejében, a hajó szó szerint szétesett. Az orr-része úgy fröccsent szét, mintha frontálisan nekiütközött volna egy láthatatlan falnak. Az egykori hangárokról héjként foszlott le a páncélzat. A hangárok elülső része pőrén felfedte a vázat, ami látványosan összeroskadt. A cirkáló forogni kezdett, majd az egész első fele levált.

- A hadúr szeme rajtunk van. TIE-gépek közelednek.

Nawara visszakapcsolt lézerre, és Pashsal együtt balra elhúzott. Felfelé tartottak, a közeledő TIE-ok felé. Minden energiát az elülső pajzsokra kapcsolt, és felkészült a szemtől szembe való találkozásra. Célkeresztjét ráillesztette az egyik apró foltra, amiből idővel kinő egy TIE-csillagvadász. Figyelte a növekedést, és a kellő pillanatban tüzelt. Az ikerlézer a bal oldali paneljét találta el, és jobbra kipenderítette a skubit. Még egyszer tüzelt, de már késő volt, túlfutott a célponton.

- A többi az enyém, Hatos.

- Kösz, Gavin. - Nawara kiegyenlítette a pajzsokat, és felfelé húzott a géppel. Megfordulva hurkot írt le, és csatlakozott az osztaghoz. A vadászgépek nyüzsgő raja, barátoké és ellenségeké, olyan gyorsan gomolygott, hogy lehetetlennek tűnt megállapítani, ki kivel van. Nawara tudta, az osztagban van néhány ember, aki jó helyzetfelismerő képességgel rendelkezik, de most úgy látszott, ők sem boldogultak.

Pedig ha sokáig tart a célzás... A mondatot a hajója bal oldalán sercegő lézertalálatok fejezték be.

- Mögöttem van egy. Megpróbálom lerázni.

Nawara a jobb pedálra taposott, ezzel balra billentette a gépét, és hosszú dugóhúzóba kezdett. A sebességét kissé visszafogta, remélve, hogy a támadója túllő rajta, de a hátsó monitor jól mutatta, hogy üldözője kisebb ívben fordult utána, s így a nyomában tudott maradni.

A twi'lek előrenyomta a gyorsítót, megnövelte a távolságot a két gép között, azután jobbra húzva emelkedni kezdett. Ezzel talán le tudom rázni.

Lézer ropogott a hátsó pajzsán, jelezve, hogy a taktika nem működött. Nawara le-fel, és jobbra-balra ingatta a gépét, hogy megnehezítse a célzást, de a TIE-pilóta a nyomában maradt.

Tennem kell valamit. Verejték gyöngyözött felső ajkán, s a szája szegletébe csurogva réz ízét lopta a nyelvére. Lekkui vadul himbálóztak. Talán ha berepülök a Temetőkertbe...

Felkapta a gépét, és az aszteroidaövezet felé iramodott. Ekkor mögötte valami felrobbant. A hátsó monitorra pillantott, de nem látta a TIE-t.

- Kösz.

- Szívesen, Hatos. - Erisi hallhatóan elégedett volt magával. - Ha téged kilőnek, én egyedül maradok.

- Leköteleztél, Négyes.

- Majd észben tartom, Hatos.

Aril Nunb hangja szólalt meg a komban. - A Lambdák menekülnek.

- Kösz, Tizenkettes, hagyd őket, hadd fussanak! - Wedge hangjából hiányzott a korábbi lelkesedés. - Van itt éppen elég dolgunk.

Nawara egyenesbe hozta a gépét, és kiegyenlítette a pajzsokat. Erisit követve a harc helyszíne felé látta, hogy két vagy három TIE felrobban. Egy másik elszökött a bolyból, és palást orsóval Erisi gépére készült lecsapni.

- Négyes, vigyázz! - Nawara felkapta a gép orrát, és emelkedni kezdett. Ráragadt a TIE-ra, és követte, majd megnyomta a ravaszt. Az első lövése szétolvasztotta a bal oldali szolárpanelt, de a második már a pilótafülkét találta el. A TIE először csak irányíthatatlanná vált, de nem sokkal azután látványos gázfelhővé robbant szét. A törmelék lepattogott az elülső pajzsáról, és éppen sikerült elkerülnie a tűzgolyót.

- Vezér, itt Ötös. A TIE-ok kitörnek. A Temetőkert felé mennek.

- Vettem, Ötös. Zsiványok, hadd menjenek.

- Ezt nem mondod komolyan, Vezér.

- De igen, Gavin.

- De amit csináltak...

- Az most nem számít. Ők halottak, és ezt ők is tudják. És nem akarom, hogy közülünk bárki itt hagyja a fogát. Alakzatot felvenni! - Wedge hangja éles sípolásba fulladt, amiből Nawara tudta, hogy a parancsnok frekvenciát váltott. Nawara megfordult, és elindult abba az irányba, ahol Pash Kettes Egysége orbitált. A pilótafülke ablakán kitekintve megpillantotta a konvoj épen maradt hajóit. Ha az emberek képesek arra, hogy ilyet tegyenek egy bactát szállító konvojjal, akkor örülök neki, hogy nem vagyok ember.

A teherhajók egy része felismerhető volt. A belsejük ugyan látszott egy-egy robbanás eredményeként keletkezett lyukon át. A lékeken át a bacta az űrbe szivárgott, s ott jéggé fagyva állított emléket a rémületnek, amit a hajó legénysége érezhetett a támadás pillanatában. A hajók gyomrában tüzek égtek felemésztve a maradék levegő oxigénjét. Szétlőtt hajók darabjai úsztak át az űrön, s egymásnak ütközve újabb darabokat szakítottak le egymásból.

A legborzalmasabb azonban egy kis hajó látványa volt - alig nagyobb, mint a Skate... Nawara nézőpontjából a hajó nem is létezett - legalábbis nem volt felismerhető. A turbólézer lövedékek oly gyors egymásutánban érhették, hogy a hajó egyik fele szabályosan elolvadt. Formátlan fémolvadék húzott füstcsíkot maga után.

A kegyetlenség, amivel a hajót megsemmisítették, megrázta Nawarát. A gép acélüveg pilótafülkéje lerobbant. Nawara rádöbbent, hogy a Szuper Csillagromboló lézerei valósággal felforralták a hajó belső atmoszféráját. A legénység valószínűleg egy szempillantás alatt megfőtt. Meghaltak, mielőtt megtudták volna, mi történik velük. Életük utolsó pillanatait mindenesetre a félelem tölthette ki a Szuper Csillagromboló láttán.

Nawara bekapcsolta a komot.

- Egy elméleti kérdés: ha egy konvoj tagja vagy, minimális fegyverzettel rendelkezet, és a hiperűrből egy Szuper Csillagromboló meg egy TIE-vadászokkal megrakott cirkáló mellett bukkansz ki, akkor támadást provokálsz?

- Ooryl nem látja értelmét az ilyen öngyilkos cselekedetnek.

- Jó. Tehát megadod magad, és elmondod nekik, hogy bactát viszel, ami igen nagy kincs - elmélkedett tovább Nawara. - Nem látom értelmét a konvoj elpusztításának.

- Ezért volna jó tudni, vajon Zsinj hadúr tisztában van-e saját tökéletlenségének? - Pash hangjából nem kevés undor érződött. - Őt nyilván a gyilkolás boldogítja.

- Ilyesmit látva én is gyilkolni szeretnék.

- Ahogyan én is.

A kom sípolni kezdett, majd Wedge hangja szólalt meg.

- Van egy észrevételem. A TIE-vadászok feladták... mintha nem tetszett volna nekik a feladat. Ha rájönnek, hogy a Termagant hangárjai üresek, be fognak dokkolni.

- Hogyan? Az a roncs nem megy sehová. A hajtóművek a másik részen vannak, és az éppen a Temetőkert felé halad.

- Tudom, Négyes. De felderítik, nincsenek-e túlélők, és vesznek magukhoz elegendő oxigént. Pash, vidd a Kettes Osztagot a Tatuinra. Az nyolcórányira van. Gavin elvezet Mos Eisleyre. Ott vételeztek üzemanyagot, és béreltek egy cirkálót, amiben elfér egy tucat TIE-gép.

Idejöttök, és elcsábítjátok a pilótákat. Biztos vagyok benne, hogy apád szívesen kifaggatná őket, ezért a legjobb, ha egyenesen a Coruscantra viszed őket.

- Ahogy parancsolod. És kíséretet adunk a gép mellé arra az esetre, ha a barátainknak eszébe jutna a kezükbe venni a kezdeményezést.

- Rendben van, de nem hiszem, hogy adódna ilyen probléma.

- Miért nem?

- Nézz végig a roncsokon. Rengeteg TlE-alkatrész hever szanaszét...

Nawara a monitorjára pillantott.

- Ezek X-szárnyúak roncsai. Mi nem veszítettünk egyet sem.

- Nem, mi nem. - Wedge hangjából eltűnt az indulat. - De persze Zsinj emberei nem ezt fogják mondani. Hanem azt, hogy megsemmisítették a Zsiványkommandót, mert a konvojt védték. De akkor mi előjövünk, és megmutatjuk, hogy másodjára nem olyan könnyű elbánni velünk.

Nawara pislantott egyet.

- De ennek sincs több értelme, mint megtámadni a konvojt.

- Nincs, de most idő sincs ezen elmélkedni. Menjetek a Tatuinra! Mi felszedjük a túlélőket, és megyünk a Coruscantra. Pár nap múlva ott találkozunk. - Wedge felsóhajtott. - Ha addigra eszedbe jut valami épkézláb magyarázat arra, hogy mi történt itt, hajlandó leszek meghallgatni.

HARMINC

Kirtan Loor a legszívesebben reszketett volna mérgében, de a kétségbeesése elnyomta indulatát. Tudta, hogy a napjai meg vannak számlálva, és egy petákot nem ér már az élete. Tudta, az egyetlen oka, hogy még életben van, az, hogy Ysanne Isard élvezi a helyzetet, élvezi, hogy félelemben és rettegésben tartja őt.

És bár a biztos halál vár rá, mélységesen csodálja Isardot, amiért ilyen kitűnően fel tudta használni őt, Zsinj hadurat és az új Köztársaságot a játékaihoz. Valószínűleg a Zsiványkommandó is a játékszerévé vált volna, ha a hadműveletük nem fullad kudarcba - és ha én nem játszadoztam volna el velük.

Huszonnégy órával az alderaani csapda után Zsinj hadúr a birodalmi HoloNet épen maradt csatornáján üzenetet küldött a Coruscantra, melyben közölte, hogy az embereivel megtámadta a bactaszállítmányt, mert értesülései szerint a bacta fertőzött volt, és csak súlyosbította volna a Krytos pusztítását. Később azt is állította, a Zsiványkommandó is ott volt, és tudtak a szállítmány fertőzöttségéről, mégis a Coruscantra akarták vinni, hogy „végre megszabaduljanak attól az exo-szeméttől", amit a Birodalom hagyott rájuk. Azt mondta, nem volt más választása, mint megsemmisíteni a konvojt meg a Zsiványokat. Azután meg felszólította az embereket, hogy menesszék az új Köztársaság kormányát, és gyülekezzenek az á zászlaja alatt.

A világszerte sugárzott üzenettel csak egy baj volt, mégpedig az, hogy alig hat órával követte egy, a konvoj támadásáról szóló hivatalos jelentés. Ezt a jelentést a kormány adta ki, és holofelvételeket, továbbá a Zsiványkommandó tagjainak kommentárjait is tartalmazta. Zsinj állítása, miszerint megsemmisítette az egységet, ilyenformán hamisnak bizonyult, s ettől üzenetének többi része is elveszítette a hitelét.

Loor megrázta a fejét. Nyilván Isard juttatta el a konvojról szóló információt Zsinjnek. Az ő jelentése pedig a Zsiványkommandó lekoppintásáról bizonyára késve érkezett el hozzá, ezért nem tudta azt is időben Zsinj kezére játszani. Loor csupán tizenhat órát adott Isardnak, hogy megtudja, mire készül, Zsinj üzenetének időpontja mégis azt sugallja, hogy alig egy napjába került csak, mire az Iron Fistet az Alderaan-rendszerbe vitte.

Mindez azt jelentette, hogy a Loornak küldött információ, amely a Zsiványok akciójára figyelmeztetett, valamilyen módon Isardhoz is eljutott. Erre az információra támaszkodva lépett Isard akcióba, Loor üzenetét csak azután kapta meg. A jelek arra mutattak, hogy Zsinj nem várta meg, amíg az osztag felbukkan - egyszerűen lecsapott, és megsemmisítette a konvojt. A Zsiványkommandó már a múltban is belezavart a terveibe, s most itt volt a lehetőség, hogy visszavágjon nekik, és hitte is, hogy sikerült. A szennyezett bactáról szóló mese arra volt jó, hogy enyhítse az emberek felháborodását, amiért ennyi bactát megsemmisített.

A bacta elvesztése valóban nagy csapást jelentett Coruscant reménykedő lakosai számára. E mellé társult a másik hír, miszerint kevesebb ryllt sikerült beszerezni, mint amennyit reméltek. Az Ideiglenes Tanács egyes tagjai azt állították, hogy valaki elsikkasztotta a készlet egy részét, de a statisztikai adatokból kiderült, hogy egyszerűen csak elfogyott. A meglévő készlet, amit két hónapra tartottak elegendőnek, azért fogyott el hét hét alatt, mert megnőtt a fertőzöttek száma.

Loor mindebből rájött, hogy a kormány még mindig a Birodalom szellemével küzd; annak volt szokása sugallni az embereknek, hogy folyton az igazságot keressék a kormány kijelentései mögött. Az a tény, hogy a Köztársaság lényegében minden információt nyilvánosságra hozott, nem tartotta vissza az embereket attól, hogyne feltételezzenek még többet. A bizalomra megtanítani az embereket hosszú távú vállalkozás; a bizalmat megtanulni még hosszabb.

Ysanne Isard pedig végül megtanulta, hogy bennem már nem bízhat meg. Ha csak annyit tett volna, hogy az üzenetet késedelem nélkül továbbítja Isardnak, akkor Zsinj nem veszti el a hitelét a bacta elvesztésével kapcsolatban, és a Zsiványkommandó is megsemmisül. Amellett, hogy Isardnak nincs bizonyítéka arra vonatkozóan, hogy el akarta lopni a bactát, s a saját céljára hasznosítani, Loor tudta, Jégszívnek nincs szüksége bizonyítékra ahhoz, hogy megvádolja. Isard tudja, ő tisztában vele, a bacta elég hatalmat adhat a kezébe. Ha sikerrel járt volna, most vele egyenrangú ellenfele lehetne.

Csakhogy elhibázta.

A hibák Isard számára viszont nem sokat jelentenek. Anélkül is félreállíthat, amikor csak alkalma kínálkozik rá. Ez azt jelenti, hogy nekem kell lépnem, mielőtt Isard lép.

Loor megengedett magának egy hangos nevetést, és ettől valahogyan jobban lett. Vannak tervei, nagy tervei. Tervek a jövőre, és tervek a jövő elérésére.

Gavin Darklighter megköszörülte a torkát, és óvatosan benyitott Antilles parancsnok irodájába.

- Bocsásson meg, uram!

Wedge beesett arccal, fátyolos szemmel pillantott rá.

- Mit tehetek érted, Gavin?

- Beszélni szeretnék önnel, uram. Magánügyben.

Wedge kihúzta magát a széken, majd bólintott, és az egyik székre mutatott. Néhány gombot megnyomva eltüntette az adattáblája felett lebegő holografikus táblázatot. Az Gavin szemében úgy nézett ki, mint a szállásmester havi jelentése, de hátulról látta, így nem lehetett biztos benne.

- Mi a baj, Gavin?

Hogyan kezdjem? Gavin fészkelődött a széken, és a kezét bámulta.

- Ah, uram, én... mi, a Zsiványkommandó... szóval megtárgyaltuk az Alderaannál történteket. Igazán nehéz helyzet volt. Úgy értem, nekünk, a Kettes Egységnek duplán is rosszvolt, egyrészt a TIE-vadászok támadása miatt, másrészt mert ilyén mértékű pusztulást még nem láttunk.

Wedge bólintott, és megdörzsölte a szemét.

- Tudom. Részt vettem a kormánynak írt jelentés összeállításában. Zsinj hadúr Iron Fistje elsőrangú munkát végzett: elejétől a végéig szétzúzta a konvojt.

Gavin elgondolkodott.

- A többiekkel arról beszélgettünk, hogy meglehetősen higgadtan fogadta a dolgot: Mirax halálát, meg minden. Úgy értem, mindegyikünknél jobban ismerte Miraxot. Én csak akkor ismertem meg, amikor titokban a Coruscantra mentünk, de azonnal megkedveltem. Nem romantikus értelemben persze. Nem mintha valami bajom lett volna vele, de még én is észrevettem, hogy valami köze volt Corranhoz. Akárhogy is, emlékszem rá, amikor Lujayne Forge meghalt, ön sokat beszélt nekem róla, és az segített...

- Úgy érted, ki kellene beszélnem magamból a feszültséget?

- Nos, a legjobb barátai most nincsenek itt. Celchu kapitány a börtönben, Leia nincs a közelben, ön meg Mirax pedig közel álltak egymáshoz...

Wedge elmosolyodott és felsóhajtott, azután hátradőlt a székén.

- Méltányolom az igyekezeted, Gavin, jobban, mint hinnéd. Ami Miraxot illeti, még nem tértem magamhoz. Nem találták semmi nyomát se neki, se a Pulsar Skate-nek, így egyik énem abban reménykedik, hogy asztrogációs hibája volt, és valahol másutt bukkant ki, az Alderaantól jó messzire.

- Azt hiszem, mindannyian ebben reménykedünk, uram.

- Nevetséges persze, de nem is akartam elengedni. - Wedge a homlokát ráncolta. - Úgy tűnik, mindenki, akit ismertem, aki valaha a barátom lett, valamilyen módon a Birodalom áldozatává vált. A Halálcsillag ellen harcolva... nos, úgy meghalni, annak van értelme. De az a konvoj gyógyszert szállított egy beteg világra. Még ha a végzetük arra ösztönözte is az Ideiglenes Tanácsot, hogy lépéseket tegyen Zsinj hadúrral szemben, a haláluk értelmetlen volt, és én már belefáradtam a sok értelmetlen halál látványába.

Gavin felkapta a fejét.

- Megyünk Zsinj ellen?

Wedge megkocogtatta az adattábláját.

- Most gyűjtöm össze az információt, hogy mekkora haderő kell ellene. Még nem áll minden adat a rendelkezésemre, de ha ismerném se mondhatnám el. Mindenesetre a konvoj megsemmisítése kapitális célponttá tette Zsinj hadurat. Ackbar admirális mielőbb szeretné megkapni az adatokat, így nem sok időm van.

- Megértem, uram.

Wedge előrehajolt, és a könyökére támaszkodott.

- Nézd, Gavin, én nagyra értékelem, hogy eljöttél, és Miraxról szeretnél beszélni velem. Nem hiszem, hogy pillanatnyilag bele tudnék menni egy ilyen beszélgetésbe. Fáj a dolog, de majd megbirkózom vele.

Gavin bólintott.

- Igen, uram. - Ez puszta halogatás. - Ha úgy érzi, beszélgetni szeretne valakivel...

- Te leszel az első, akinek szólok - mondta Wedge mosolyogva, és tréfásan szalutált. - Most menj és pihenj! Ráfér a pihenés az egész osztagra. Ha tényleg megyünk Zsinj ellen, szeretném, ha pihenten indulnátok.

Borsk Fey'lya az asztala mögött állt, és krémszínű gereznáját simogatta a nyaka körül.

- Kérem, Asyr Sei'lar, fáradjon be! Megtisztelve érzem magam, amiért a Zsiványkommandó legújabb ásza meglátogat.

A fekete-fehér szőrű bothai tisztelettudón fejet hajtott, majd gondosan becsukta maga mögött az ajtót.

- Megtisztel, hogy az Ideiglenes Tanács tagja ismeri a nevemet.

- Ismerem, kedvesem, magát lehetetlen nem észrevenni. Eltekintve attól, amit a Zsiványok között művel, a Dan'kre partin is figyelemreméltó jelenség volt a minap. Kérem, foglaljon helyet! Semmi szükség a formalitásokra.

Fey'lya állva maradt, amíg Seilar le nem ült. Oly természetes erő és könnyedség rejtőzött a mozdulataiban, hogy Fey'lyának eszébe jutott az ifjúsága. Noha nemrég még ereje teljében volt, már kezdte érezni a korát.

Borsk Fey'lya arra is rádöbbent, hogyha most a lánnyal egyidős volna, biztosan udvarolni kezdene neki. Rendkívül vonzónak találta, és a bundájában átható fehéres foltok igazán veszélyes külsőt kölcsönöztek neki. A violaszínű szemében égő tűz igazán csábító volt, de korosabb létére - nem úgy, mint az emberek - visszafogta magát. Amíg az embereknél egy ilyen kaland a férfiasságot bizonyítaná, az ő esetében azt jelentené, hogy nem kellőképpen koncentrál az élet fontosabb dolgaira.

Például a hatalom megszerzésére.

- Szeretném kifejezni önnek a Bothawui lakóinak szóló gratulációmat és csodálatomat. Ön is jó úton halad afelé, hogy a nevét beírják a Bothawui hőseinek emlékkönyvébe, mint elődjéét, a Zsiványkommandó egykori tagjáét, Peshk Vri'sykét. Segített felszabadítani Coruscantot, és most az Új Köztársaság legnevesebb harcoló osztagában szolgál. A szülei igazán büszkék lehetnek magára, és a bothai szülők példaképül állíthatják magát a gyermekük elé.

- Köszönöm, kancellár. - Asyr lesütötte violaszín szemét. - Azt hiszem, a bothai szülők jobb pályát is találhatnak a gyermekeik számára, mint az enyém.

- Lehet, de én nem a Galen nevű emberrel való kapcsolatára gondoltam. - Fey'lya szándékosan ejtette rosszul Gavin nevét, s ezzel elérte, hogy Asyr szőre felborzolódott a hirtelen haragtól. - A fajgyűlölet nem ismeretlen fogalom a mi köreinkben sem, de az ön enyelgése azzal az emberrel csak a romantikus jellemvonásait gazdagíja. A maga Galenje láthatóan sok területen képes hasznosítani magát, elég, ha a Kre'fey esetet említem. Mi több, maga nagyon diszkréten viselkedik, tiszteletre méltóan diszkréten.

- Gavin a neve, Gavin Darklighter Az unokatestvére az első Halálcsillag megsemmisítésénél halt meg.

- A mi mártírjaink pedig azért, hogy a Szövetség megsemmisíthesse a második Halálcsillagot. Így válik a két hősies tett a mi történelmünk részévé. - Fey'lya felemelte a kezét, hogy csendre intse Asyrt. - Kérem, bocsásson meg, amiért magánügyének említésével megharagítottam! Nem akartam kellemetlenséget okozni vele. Megértem, ha ilyen kapcsolat létrejön két lény között, akik megosztják egymással a veszélyeket is. Mások azonban másképpen szemlélik a dolgot.

- Köszönöm, kancellár- mondta Asyr, és összevonta a szemöldökét. - A bothai közösség más tagjai sokkal nagyobb méltósággal kezelik a fajgyűlölet kérdését.

- Ami egyáltalán nem jó dolog. Ha megengedi, tudnék segíteni ezen a problémán. Bőségesen nyílik lehetőségem arra, hogy különféle csoportokkal tárgyaljak... bothaiakkal és másokkal is, itt és a Bothawuin egyaránt. Nem volna helyes, ha önt olyasvalami miatt marasztalnák el, amit nem tud kontrollálni. Én is voltam fiatal. Tudom, mennyire tud forrni az ember vére. Fel fogom használni a befolyásomat, hogy megváltoztassam az emberek véleményét.

- Ez nagyon kedves öntől.

- Örömmel állok a szolgálatára - mosolygott Fey'lya.

- Amikor idekérettem, reméltem, hogy a segítségére lehetek, de nem ez volt a meghívásom igazi célja.

Asyr továbbra is állta a tekintetét.

- Igen, uram?

- Ön tagja volt az osztagnak az Alderaan-rendszerben, ugye?

- Igen. Antilles parancsnokkal repültem. Sok hajót kilőttem az ő fedezete mellett.

- Értem. - Fey'lya két kezének ujjait egymáshoz szorította. - Az ön megérkezése a rendszerbe felkeltette a gyanakvó emberek figyelmét a Tanácsban és azon kívül is. Önök elkéstek, és a konvojt megsemmisítették.

A fiatal bothai nőstény összevonta a szemöldökét.

- Ha idejében érkezünk, akkor mi is elpusztulunk, ahogyan a konvoj.

- Hát persze, hát persze, e tekintetben szerencse, hogy elkéstek. Bebizonyosodott azonban, hogy Zsinj hadúrnak igaza volt, a bactaszállítmány fertőzött, szennyezett volt. Mintát vettünk az űrbe kiszivárgott és megfagyott bactából.

- Már megbocsásson uram, de az a bacta felrobbant, szétégett, és szeméttel keveredett. Nem csoda, ha szennyezettnek találták.

- Normális körülmények között igazat adnék önnek.

- És mit tart ez esetben normális körülménynek?

Fey'lya elnézőn mosolygott.

- A konvoj érkezésének időpontja nyilván Zsinj tudomására jutott. Amíg a thyferrai Xuc'phra frakció hasznosnak találta az üzletet az új Köztársasággal, addig a Zaltin frakció nyilván nem nézte ezt jó szemmel, és értesítette Zsinj hadurat. Természetesen azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki, hogy kormányunk valamelyik tagja szabotálta a bactaszállítmányt.

- Ezt nem mondja komolyan. Ez a kijelentés Mon Mothmát és a többieket Ysanne Isarddal egyenrangú szörnyetegeknek feltételezi.

- Én természetesen nem hiszek ebben, de vannak, akik ezt lehetségesnek tartják. Attól félek, ez önt is érinti, mivel tagja a Zsiványkommandónak. - Kezével az asztalra támaszkodott, és előrehajolt. - Szeretném megóvni magát a közelgi katasztrófa kellemetlen következményeitől.

- Katasztrófa?

- A Zsiványkommandót egy harci különítmény részeként bevetik a Zsinj megbüntetésére indítandó akcióban. Úgy tűnik, az Alderaan-incidens miatt a Zsiványkommandó szálka lett egyes főtisztek szemében. Ha olyan feladatot bíznak magukra, amelyben elveszhetnek, az megoldaná a problémát. Nem mondom, persze, hogy ez fog történni, de megeshet, és én szeretném megakadályozni, hogy ez bekövetkezzen.

- Megakadályozni, hogyan? - emelte fel a fejét Asyr.

Fey'lya széttárta a kezét.

- Szeretném, ha készítene egy jelentést, amelyben közli, hogy a Zsiványkommandó késedelmét emberi mulasztás okozta.

- Egy ilyen jelentéssel megerősíteném az összeesküvés-elméletet.

- Ha az összeesküvés gondolata vezérelne engem, akkor igen, de én olyasmit sosem tennék.

- Soha? - Asyr felvonta a szemöldökét. - Ismeri a bothai mondást: „Sose hidd, hogy a jó lehetőség még nem bukkant fel."

- Akkor másképpen fogalmazok: sosem tennék olyat, hacsak nem teszi szükségessé az emberek mértéktelen hatalomvágya. Tudja, az emberek kegyetlenségének is van határa... erre éppen jó példa a Krytos-vírus. A Szövetség humán tagjai még nem emeltek kifogást az ellen, hogy képviseljük magunkat a Zsiványkommandóban, de ez nem jelenti azt, hogy soha nem is emelnek. - Fey'lya a karmával az adattábláján kaparászott. - Maga bothai. Születése okán felelőssége és kötelezettségei vannak. A jelentés megírása az egyik.

- Megértettem, uram - bólintott Asyr.

- Jól van. 72 órán belül várom a jelentését. Ne okozzon csalódást.

- Nem fogok, uram. - Asyr felállt, és fejet hajtott. - Megértem a kockázatot, és nem akarom kiérdemelni az elégedetlenségét.

HARMINCEGY

Ez túl könnyű. Bár minden a tervei szerint ment, Corran Horn nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy valami katasztrófa les rá. A barlang bejáratánál őgyelgő őrök vajmi keveset foglalkoztak azzal, hogy ő meg Urlor a latrinák felé igyekszik a sötét folyosón. Szorosan egymás mellett haladtak, hogy az infravörös monitoron a lehetőség szerint eggyé olvadjon a képmásuk. A latrinára érve Corran levetette a ruháját, és beáztatta az egyik vizeshordóba, majd gyorsan visszahúzta magára. Hasonlóképpen bevizezte a haját és az arcát is, majd csepegő ábrázattal Urlorra vigyorgott.

- Készen vagyok.

Urlor felvonta bozontos szemöldökét.

Corran bólintott Igen, mennem kell. Nincs más választásom. Megveregette Urlor karját, majd elindult a kijárat felé. Urlor utána lépett, a hátára csapott, majd lassan, támolyogva, hogy minél nagyobb infravörös árnyékot adjon, elindult a szálláshelyek irányába. Köszönöm, barátom.

Corran még mindig csuromvizesen bal felé fordult, és a bánya felé indult. Szintén lassan lépkedett, de oldalazva, hogy a bejárat feletti kamerának minél kisebb felületet mutasson. Nem volt benne biztos, hogy ez minimálisra csökkenti a hőképét, de azért megpróbálkozott vele. Vizes tunikája és haja bizonyára segít a csalásban. Ahogyan Urlor kísérlete is arra, hogy minél feltűnőbb infraképet produkáljon.

Harminc lépéssel a latrinák mögött elérte a kettős kaput. A sötétben kitapogatta a sima fémfelületet, a lakatot és a láncot. Ujjaival érezte a számbillentyűzetet, de ellenállt a kísértésnek, hogy találomra beüssön egy kódot. Azt nem tudta ugyan, hogy a hibás kód milyen riasztást eredményez, de abban biztos volt, hogy mire kitalálja a helyes kódot, annyira kiszárad, mint a taszken sivatag. Hacsak nincs szerencsém, de ekkora szerencséje senkinek nem lehet.

A kapu tizenhat láncszemnyit nyílt csak ki, s Corran ettől megijedt. Két napja tizenhét láncszem volt, s a próba alkalmával éppen hogy átfért rajta. Corran megragadta az ajtószárnyakat, és eltolta őket egymástól.

Kifújta a levegőt, s először a lábát, majd a felsőtestét préselte át a résen.

A kapu túloldalán megállt, leguggolt, és megdörzsölte a mellét. Legalább nem tudnak utánam jönni. Néhány régi rabon meg a betegebbjén kívül nincs, aki átférne a résen. A földre lapulva elindult előre. Elérve a bányafolyosó bejáratát, befordult rajta, és felsóhajtott.

Nem is tudom, hogy lehetnek ennyire ostobák. Corran tudta, az őröknek szóló megjegyzése nem jogos, elsősorban mert biztonságérzetük abból a hitből fakadt, hogy a rabok közül senki nincs tisztában a börtön orientációjával. Elképzelésük szerint egyetlen szökni készülő rab sem kifelé veszi az útját az alagutakból, hanem egyre mélyebbre kerül. A biztonsági rendszerek hiánya abból a feltételezésből fakad, hogy a bányából eleve nincs kiút - ha ugyanis volna, azt őriznék.

A biztonságot itt két dolog jelenti: az egyik a börtön különös orientációja, a másik, hogyha ki is jut innen valaki, az egyáltalán nem biztos, hogy a bolygót elhagyhatja. Corran megborzongott. Ha most a Hoth jégbarlangjaiban, vagy a Tatuin sivatagaiban, vagy a Kessel sötét oldalán volnék, az utam akár véget is érhetne.

A baljós gondolatok ellenére, melyek a nyugtalanság új érzését lobbantották lángra benne, Corran továbbment. Elérte a barlangba vezető zsilipet, és nyitva találta. No lám, egy kis szerencsém mégiscsak van. Még jobban érezte volna magát, ha valamivel világítani is tudna, de hát a rabok a lapátnál kifinomultabb technikai eszközhöz nem férhettek hozzá. Az egyetlen tájékozódási támpontot a munkaterület megvilágításához használt reflektorok állványán pislogó irányfény adta. Corran ezek helyét olyan pontossággal térképezte fel az agyában, ahogyan egy csillagász memorizálja az általa felfedezett új konstellációt, így a sötétben is pontosan tudta, merre kell mennie. Vakon is ismervén a járást, felegyenesedett, és elindult a lejtős rámpán a célja felé.

Hirtelen fájdalom nyilallt a hátába, és megbénította a lábát. Előrebukott, megpróbált összegömbölyödni, de a lábai nem engedelmeskedtek. A hátában és a térdében felváltva nyilalló fájdalomból tudta, hogy a gerince nem tört el. Ez ugyan jó hír volt, az azonban már nem, hogy megtámadták a bányában.

A fenekére fordult, majd a hátára feküdt. Érezte a végtagjaiban bizsergő fájdalmat, ami ólomként folyt szét az ereiben, és tette lehetetlenné a mozgást. A murván egyébként is nehéz volt a járás, így az is nehezítette a dolgát. De már csak azért sem tápászkodott fel, mert néhány jelzőfénnyi távolságra egy testes alakot pillantott meg. A borostyánszínű pisla fényben jól látta az alak kezében a lapátot.

- Nincs különösebb személyes bajom magával, Horn, de az utamban áll.

Derricote?

- Hogy jutott át a kapun? Nem létezik, hogy átfért rajta.

A lapát megállt a magasban.

- Van némi pénzem elrejtve. Meg aztán azok az őrök, akik megveszik a sörömet, meg is vesztegethetők. Megtudtam a zár kódját.

Ez táplálja a hiúságát. De most ideje továbbmenni.

- Nagyon okos, tábornok.

- És túl okos ahhoz, hogy hagyjam magát felkelni. Isten vele...

A lapát lesújtott. Corran oldalt hempergett, így csak a vállát találta el. Újabb ütést várt, de Derricote csak felnyögött, és a lapát a földre esett. Corran hallotta, amint a murva megcsikordul valakinek a lába alatt. Felpillantott, de Derricote még állt.

Kezét kinyújtva megfogta a lapát nyelét, és fémrészével felfelé fordította, majd meglódította. A birodalmi tábornok lábát találta el. Derricote a földre zuhant, a murva szertefröccsent a nyomában. Corran gyorsan a hasára sújtott a lapáttal, majd amikor a tábornok védekezésül odakapta a kezét, a fejére csapott.

Derricote elájult.

- Meghalt?

Corran a hang irányába fordult.

- Jan?

- Igen.

- Hogyan?

Az öreg közelebb lépett, s Corran hallhatta vizes tunikájának surrogását.

- Észrevettem, hogy Derricote eltűnt... túl nagydarab ember, feltűnő a hiánya. Urlor mondta, hogy elindultál. Gondoltam, rájött, mire készülsz, ezért utána jöttem. Amikor megláttam, hogy föléd magasodik, akcióba léptem.

Corran kinyújtotta a kezét, hogy megtapogassa Derricote nyakán a verőeret, de ott azt a szalagot érezte ujjai között, amivel Jan a haját szokta a tarkóján összekötni. Visszaadta Jannak, majd kitapogatta Derricote pulzusát.

- Alig tapintható. Biztosan betört a koponyája.

- Hagyd a fenébe! Azt fogják hinni, elesett szökés közben. Menjünk vissza, mielőtt észrevesznek minket!

Corran a fejét rázta.

- Nem lehet. Ha megtalálják, rájönnek, hogy ismerjük a Lusankya titkát. És akkor soha nem jutunk ki innen. - Megragadta Derricote-ot a hónaljánál fogva. - Segítsen! Elvonszoljuk innen, és elrejtjük valahol. Csak azután találják meg, hogy mi már elmentünk.

Az öregember könnyedén felnevetett.

- Ó, az én távozásomat mindennél előbb észreveszik. Ez az, amiért én nem mehetek.

- És mert akkor megölik a többieket.

- Igen.

- Tudja, hogy visszajövök magukért. Mihelyt kijutok, ráveszem Wedge-et, hogy az osztaggal eljöjjön a foglyokért.

- Tudom, fiam. És számítok is rá. - Jan megveregette Corran vállát. - Igaz, nem ismertem a nagyapádat, de biztos vagyok benne, hogy büszke volna rád. Én is az vagyok. Az Erő legyen veled!

- Önnel is, uram.

- Én eltüntetem a nyomokat. Elvonszoljuk innen Derricote-ot, azután várok egy kicsit, és jelentem, hogy eltűnt. Keresni fogják, de nem ott, ahová rejtjük. Mindent elkövetek, hogy fedezzelek, fiam, de huszonnégy óránál tovább nem fog menni.

- Értem, Jan. - Corran megragadta Derricote karját, és vonszolni kezdte a szállítószalag felé. Jan megfogta a másik kezét, és segített. Együtt felvonszolták a pallón. Corran megtapogatta a nyakát. - Semmi. Meghalt.

- Egyszer talán eljön a nap, amikor már senkinek nem kell meghalnia a Birodalom szolgálatában.

- Egyetértek. - Együttes erővel lelökték Derricote testét. Bár nem látták, hová esett, a huppanást jól hallották.

- Még egyszer, Corran, az Erő legyen veled.

- Kösz. A viszontlátásig - Corran megrázta Jan kezét, majd átmászott a korláton, és lassan leereszkedett a sötétbe. Rálépett Derricote testére, majd lassan elindult felfelé a szállítószalagon. Lent, a szalag alatt ott tátongott a hajtómű üregének sötét lyukja. Egy hete, amikor murvát lapátolt belé, alaposan megnézte magának. Tudta, hogy ott a kiút.

Csak Derricote átférjen rajta. Átpréselte a kövér testet az alig hatvancentis nyíláson. Megvárta, amíg odalent huppan, azután utána ereszkedett. Ennek működnie kell.

Corran korábban megfigyelte, hogy a gépháznak nincs bejárata. Ha a motor meghibásodik, valamilyen más útvonalon kell hogy megközelítsék. Leérve Corran egy rácsos járóhídon találta magát. Tapogatva körbejárt. Végül egy zsilipféle mellett talált a falon egy kapcsolót, és elfordította. Halvány fény gyúlt a kamrában. Gyorsan odavonszolta Derricote tetemét az ajtóhoz, majd lekapcsolta a világítást.

Hallgatózott, de nem hallott semmit. A szája kiszáradt, az orra megtelt finom porral. Lenyomta a zsilipajtó kilincsét, s úgy találta, hogy az könnyen enged. Kinyitotta az ajtót Halkan csikordult és recsegett, ettől Corrannak a birodalmi kínzókamrák zajai jutottak eszébe. Mintha attól tartana, az apró zaj a nyakára hozza a bolygó valamennyi katonáját, nagyon lassan kitárta az ajtót.

A túloldalon a négyszögletes helyiség teljesen üres volt. Corran kiengedte a levegőt a tüdejéből - addig észre sem vette, hogy visszatartja. Csak miután megbizonyosodott róla, hogy biztonságban van, ragadta meg Derricote tetemét, és húzta át az ajtón. Egész jó kisfiúként viselkedik.

Derricote rongyként zuhant a helyiség padlójára. Corran utána lépett a zsilipen át. Becsukta maga mögött, és kilépett a zsilip másik ajtaján. Egy hengeres alagútban találta magát, ami úgy három méter átmérőjű keresztmetszetű volt. Corran feje magasságában piros mozaiklapból spirális csík indult a folyosó falán, ami enyhe csavarral a mennyezeten végződött, mintegy tizenöt méterre attól, ahol állt. Dekoráció! Még hogy a birodalmiak sötét alakok!

Corran elindult a folyosón, de egyszer csak bal felé megtántorodott. Mindezek tetejébe Derricote teste is arrafelé csúszott. Szédelegve igyekezett továbbjutni. Végül elveszítette az egyensúlyát, és elvágódott, éppen a vörös csíkra esett.

Érdekes módon attól kezdve jobban érezte magát, pedig láthatóan az alagút falán feküdt. Megrázta a fejét, hogy összeálljon a kép, azután minden megvilágosodott. Hát persze! Ez a tranzíciós folyosó. A gravitáció a vörös sávot követi. Annak mentén fordul át a mező.

Corran felállt, és maga után vonszolta Derricote tetemét. A válla fájt az erőlködéstől, de nem volt szándékában hátrahagyni a hullát. Keresnie kell egy helyet, ahol biztonságban elrejtheti, vagy ahonnan hagyhatja, hogy lezuhanjon, mert csak így vonhatja el a katonák figyelmét a saját szökéséről. Amíg a kövér embert keresik, nem keresnek engem.

A folyosó végében Corran felállt. A helyiség, ahová jutott, gyér fénnyel volt megvilágítva. Látszólag közműkamra volt. Műszereket látott, amelyek valószínűleg a klímaszabályzó és az elektromos energia ellenőrzésére szolgáltak. A panelek sokféleségéből arra következtetett, hogy az intézmény meglehetősen nagy lehet. Az egyik ajtóra tapasztva a fülét hallgatózott, de semmit nem hallott.

Nagyot lélegzett, kinyitotta az ajtót, majd visszahúzódott a sötétbe. Az ajtón túl pazar előcsarnokot talált, ami roppant mód emlékeztette őt a Császári Palota belső terére. Óriási. Megszököm a börtönből, hogy egy birodalmi moff palotájában találjam magam. Mindenesetre jobb, mint az a lyuk, ahonnan jövök. De innen kijutni sem lesz túl könnyű.

Vállat vont. Egyébiránt a szökés sosem könnyű dolog. De én megcsinálom!

HARMINCKETTŐ

Nawara Ven megkapirgálta egyik körmével a kerek foltot, amit lominsörös korsója hagyott az asztalon. Nem kellene itt lennem. Ez kész őrület! Belekortyolt a keserű, fűszeres sörbe. Ez észbontó!

Neki most inkább valamelyik kávézóban volna a helye, nem ebben a füstös, Hutt Haven nevű kocsmában.

A vád halogatja a pert, és emiatt Nawara komoly bajba került. Noha a bizonyítékok, amiket prezentált, többnyire közvetettek voltak, de rengeteg volt belőlük. Hiába kerített neves tanúkat, azok sem tudták megcáfolni az ügyész állításait, így semmit nem ért velük.

Hát ezért vagyok itt. Két órával ezelőtt üzenetet kapott, hogy valaki találkozni szeretne vele. Nem vett volna tudomást róla, ha az üzenetet nem Hes Glillto néven írták volna alá. Ezt a nevet használta Lai Nootka a Coruscanton. Füttyös Iellától hallotta a nevet, ezért továbbította Nawarának. Füttyös azt is elmondta, hogy nem lehet visszakeresni a feladót, mert nyilvános vonalon továbbította az üzenetet.

Nem jó, ha egy ügyvéd találkozókra jár, hogy így szerezzen támogatókat az ügyhöz. Ha a személy, akivel találkozni fog, tényleg Lai Nootka, akkor a Tycho elleni vád gyorsabban omlik össze, mint egy java által megjavított droid. Nootka bebizonyíthatja, hogy ő találkozott Kiran Loorral azon a napon, amikor Corran szerint Tycho beszélt vele. És akkor bebizonyosodik, hogy Tychónak nem kellett félnie Corrantól, s nem volt oka, hogy megölje.

Persze, semmi okom feltételezni, hogy Nootka fog eljönni. Nyilván csak valami csillámzabáló lesz, aki egy pletyka fejében némi alamizsnát remél. Nawara felemelte a poharát, hogy kiigya a maradékot, de nem tette, mert a pohara mögül megpillantott egy magas, karcsú alakot, aki épp akkor lépett be az ivóba. Corran leírása alapján Nootka pontosan így nézhet ki. A fickó átfurakodott a tömegen, és leült a bokszba, Nawarával szemben.

- Nawara Ven - nyújtotta a kezét.

Hosszú ujjú emberi kéz bújt elő a köpeny alól, és támaszkodott meg az asztal lapján.

- Tudom, ki maga.

- De maga Nem Lai Nootka - vonta össze Nawara a szemöldökét. - Hozzá akar kísérni?

- Nem. Bocsánatot kérhetnék a csalásért, de nem teszem. Lai Nootka nem fog eljönni. Meghalt.

- Micsoda? Be tudja ezt bizonyítani?

- Meghalt, és nem tudom bizonyítani. - A férfi halkan, mégis érthetően beszélt a csuklya alól. - Azt viszont be tudom bizonyítani, hogy a védence nem Kirtan Loorral találkozott azon a napon.

Nawara lekkuja kétkedőn rezgett, hangja is hitetlenségről árulkodott.

- Becsapott, és mégis azt várja, hogy higgyek magának? Hogyan tudná bizonyítani?

A fickó hátratolta a fején a csuklyát, s a látványtól Nawarának elakadt a lélegzete. Pont úgy néz ki, mint Tarkin nagymoff szelleme.

- Be tudom bizonyítani, Nawara Ven, mert én vagyok Kirtan Loor, és még csak Tycho Celchu közelében sem jártam azon az estén. Valójában soha nem is találkoztam vele.

- És elárulná, hol volt abban az időben?

- Igen. És elegendő bizonyítékom is van rá, elégedett lesz vele. - Loor lassan elmosolyodott. - És annyi bizonyítékot szolgáltatok az Új Köztársaság valamennyi kémjéről, hogy Cracken meg lesz vele elégedve.

Micsoda! Ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen! Ilyesmi nem történik meg. Nawara hirtelen ráförmedt.

- Hazudik. Maga nem lehet az, akinek mondja magát.

- De lehetek, és az is vagyok. És tanúskodom magának a védence mellett, ha az új Köztársaság garantálja a mentességet a Birodalom javára elkövetett tetteim miatt. Egymillió kreditet kérek, új személyazonosságot, és azt, hogy elvigyenek Coruscantról. Cserébe mindent elmondok, amit tudok, sőt még többet is. Minden coruscanti birodalmi ügynök nevét átadom. Ilyen egyszerű.

- De... - Nawara gondolatai szédítő módon kavarogtak. Kirtan Loor ígéretei igen csábítóak. - Hogyan bizonyosodhatnék meg afelől...?

Loor megragadta Nawara kezét, és egyik karmát a tenyerébe mélyesztette. Vércsepp buggyant ki a sebből, s Nawara szövet reccsenését hallotta. Loor a köpenyéből letépett csíkkal felitatta a vért, majd a szövetdarabot Nawara elé hajította. Letépett egy újabb csíkot, és bekötötte vele a sebet.

- Vigye el a vérmintát Ettyk parancsnoknak. Vesse össze a birodalmi aktámmal, és hasonlítsa össze a DNS mintámmal. Ha megbizonyosodott felőle, hogy én vagyok én, értesítsen. Kell vagy nem kell, ilyen egyszerű az ajánlatom. Alku nincs. Ha elfogadja a feltételemet, hívjon össze egy sajtókonferenciát, melynek során bármikor, amikor csak tetszik, határozottan ki kell jelentenie, hogy „egészen biztosan, igen határozottan tudom, hogy győzni fogunk". Nem hiszem, hogy ilyesmit mostanában volt alkalma kijelenteni, úgyhogy ez lesz a jel.

- Nem, én sem hiszem, hogy mostanáig ilyesmit kijelentettem volna. Ugyanis tudtam, hogy ez nem igaz.

- Ha kimondta a jelet, ismét üzenni fogok. Akkor maga és Iella Wessiri megkapnak engem. Mást nem akarok a közelben látni, csak magukat ketten. Magában bíznom kell, őt ismerem annyira, hogy bízom benne. Maga nem tud elárulni engem, ő meg nem fog. Bárki mást meglátok, bármilyen trükköt észreveszek, az alku ejtve. Megértett?

Nawara lassan bólintott.

- Megértettem.

- Rendben. Öt órája van.

- Öt óra! Az nem sok idő, különösen, ha éjfélkor kezdődik! - Nawara a homlokát ráncolta. Majdnem hozzátette, hogy egy konferenciát hajnali két-három óra előtt képtelenség összehívni, de azután eszébe jutott, hogy amilyen feszült időket élnek, ha éjfélre, a Kesselre hívná össze a konferenciát, oda is elmennének. - Ennél több időre van szükségem.

- Nem kap többet. - Loor bólintott egyet, s a csuklya a homlokába hullott. - Nekem sincs több. Ilyen az időbeosztásom. És ha nem sikerül, ha probléma adódik, akkor azt sok ember fogja bánni. Én szabadságot adok a kliensének, az új Köztársaságnak meg a Coruscantot, és cserébe oly keveset kérek. Ebből induljon ki!

HARMINCHÁROM

Corran visszahúzódott a könyvtárkabinet sarkába és várt. Azért döntött így, mert nem volt kronométere, máskülönben folyton azt nézegette volna. Úgy tűnt, már évek óta ott lapul, pedig tudta, nem lehet több, mint tizenöt perce, hogy megszökött. Remélem, néhány általam üldözött bűnöző is így érzett, ahogyan én most, miközben a rohamosztagosok felbukkanásától félek.

Az építmény eddigi látványából két következtetést szűrt le. Először is az ablakok teljes hiánya azt sugallja, hogy mindez a föld alatt van. A tágas terek és a birodalmi architektúra szinte biztossá teszi, hogy a bolygó külső látványa nem lehet valami szívderítő. Ebből következik, hogy odakint nem közlekedhet arra alkalmas felszerelés nélkül.

Másrészt kell lennie egy titkos kijáratnak. A börtönbe visszavezető alagúttól eltekintve csak egyetlen, távozásra való alkalmatosságot látott: egy liftet, mellette billentyűzettel, amiből egyenesen következik, hogy kódjelre működik. Mivel a kódot a moff nyilván saját használatra őrizgeti, nem valószínű, hogy van neki még egy privát vacka ezen kívül. Sajnálatos módon a gyors terepszemle során azt nem tudta megállapítani, valójában melyik részén is lehet a palotának.

Viszont talált egy szemétledobó aknát. Gyorsan odavonszolta Derricote tetemét, és beledobta. Lentről cuppanós csobbanást hallott, majd megcsapta az orrát a felfelé áramló bűz, mire gyorsan becsukta az ajtót. Csak akkor döbbent rá, hogy a saját szaga sem sokkal különb annál, s ha minden kötél szakad, bizony a szemétledobón át kell távoznia.

A birodalmi belső architektúra nagyon hasonlít az X-szárnyúak elrendezésére. Egy központi folyosó mentén helyezkednek el az egyes egységek, a lift, a szemétledobó, a közművek meg a többi. Az egészet maga a folyosó osztja ketté, amely magas mennyezetű, és a hatalmas ajtók úgy hétméterenként sorakoznak a két oldalán.

Az épület belső felmérése folyamán a tapasztalt pompa iránti csodálata nem csökkent. Az egész belső teret aranybarna, faragott faburkolattal fedték. Corran nem sokat forgolódott a gazdagok otthonaiban, ezért nem ismerte fel, milyen fafajtát alkalmaztak, de a levegőben terjengő rózsaillatról tudta, hogy az abból árad. Elhatározta, hogy egyszer majd megkérdezi Erisit, ő biztosan meg tudja mondani.

A faburkolatnál is lenyűgözőbbek voltak a xenoképek, amelyek egyes szobákban teljes falfelületeket uraltak. Volt, amelyik víz alatti világot ábrázolt, benne tarka halakkal. Másutt fagyott jégvilág vagy éppen párás mocsár hátterében suhantak el a szeme előtt kísérteties árnyak. Mindegyik helyiségnek megvolt a maga sajátos xenovilága, és bár a lények többsége ártalmatlannak tűnt, volt köztük néhány igencsak halálos külsejű is.

Bár néha igazán megrettent, amikor a falról valamilyen addig ismeretlen szörnyeteg meredt rá, Corran valójában örült a xenoképek jelenlétének. Egyes példányok olyan nagyok voltak, hogy szinte érezte, ő is része a képnek. Végighaladva a helyiségek során valóságos bújócskát játszott a fel-felbukkanó különös lényekkel.

Egy percre el is feledkezett arról, hogy a rohamosztagosok meglephetik. Miközben ő a képekben bolyongott, egy nyolcfős egység feljött a turbóliften, és megszállta a szintet. Ketten a liftnél maradtak, a többiek két csoportra váltak, és szobáról szobára elkezdték átfésülni az épület két szárnyát. Amikor eggyel végeztek, becsukták az ajtót, és az adattáblájuk segítségével le is zárták.

Ha van ideje, elszökik előlük, de a rohamosztagosok gyorsan mozogtak. Végül egy akvatikus xenoképpel berendezett helyiségbe terelték, ami egy igen szemrevaló könyvtár volt. A helyiség három falát padlótól a mennyezetig futó polcokon adatlemezek dobozai takarták el. Az asztalok mindegyikébe beépítették az adattáblát és a holografikus projektort. A székek is kényelmesnek látszottak, és Corran a lenyűgöző birodalmi méretek hiánya miatt meghittnek találta.

Persze, díszítések itt is voltak. A padló közepén például kerek faberakást talált. Ugyanolyan fának látszott, mint a faburkolat, de mezítelen talpán érezte, hogy mesterséges anyaggal van dolga. Amint rálépett, a mennyezetről holografikus projekció zúdult alá. Corran ijedten lépett hátra, és kapta maga elé a kezét.

Tízméteres magasságában maga a Császár pillantott le rá. Az alak méltóságteljes és fenséges látványt nyújtott, mintha nem is az a gonosz, elvetemült személy volna, aki eltaposta a Régi Köztársaságot, és létrehozta a Birodalmat. A csuklyás, köpenyes alak lassan a mennyezet felé emelte a kezét. Azután lassan maga mellé engedte, s a köpeny redői között el is tűnt. Az alak lassan emberi mértékűre zsugorodott, majd eltűnt.

A látványtól Corran annyira megrémült, hogy rejtekhely után nézett. A xenokép alatt egy sor szekrényt pillantott meg. Kinyitotta az egyiknek az ajtaját, de nem talált benne semmit. Áporodott volt a levegője, amitől Corrannak az a rejtekhely jutott eszébe, amit Tycho talált a Zsiványkommandó számára, amikor nekiláttak Coruscant meghódításának. Szívesen kutatott volna tovább, de a csizmák kopogása a tudomására hozta, nincs már sok ideje.

Átlépett néhány kisebb dobozon, behúzódott a sarokba, és behúzta maga után az ajtót. A kamra kisebb szekciókra vált szét, ő egy alig méterszer méteres kockában gubbasztott. Itt futottak a vaskos fémcsövek, amik a feje fölé tornyosuló xenoképet és a benne Tévő vizet tartották. Fiberplasztik falai rendkívül masszívnak tetszettek, már amennyire a fenekével és az oldalával ezt érezni tudta. A kamra vagy kétméternyire nyúlt befelé az ajtótól. Corran átmászott a csöveken, és beljebb húzódott. Gyorsan barikádot épített a dobozokból és kannákból, de tudta, az alapos szemlélő úgyis megtalálja őt.

Remélem, a sírhelyem kényelmesebb lesz ennél. Felböfögte a gyomorsavat, az marta a torkát, de kénytelen volt visszanyelni. Nem bánnám, ha pontosan céloznának a kábítójukkal. Magában felidézte a kapott lövések okozta fájdalmakat - a Talaseán, a bányában átélt megpróbáltatásokat -, de azok csak halvány emlékképek maradtak ahhoz képest, ami most vár rá.

Fojtott hangokat hallott a kabinet ajtaja mögül. Csoszogás, léptek koppanása társult hozzá. Miről diskurálhatnak? Sajgó gerince, égő gyomra ellenére Corran elmosolyodott. Lehet, hogy át akarják kutatni a kabineteket. Ostobaság, hiszen Derricote nem is férne el bennük.

Csupasz talpán érezte, hogy a kabinet megremeg. Ha átkutatják a kabineteket, az azt jelenti, hogy az embereim lebuktak, tehát én is elvesztem. Újabb kabinetajtó csapódott be, a remegésből és a hangból ítélve ez már közelebb volt. Most már a nyitással járó remegést is észlelte, amit záráskor valóságos rengés követett.

Ez az. Össze vannak zavarodva. Nincs senki a szekrényekben. Nem lehet odabent senki. Nagyon kis hely van bennük ahhoz, hogy bárki is elbújjon ott. Corran felhúzta a lábát, és átölelve a melléhez szorította. Már a szomszédos kabinet ajtaját nyitják. Egy komlink kattan. Úgy vélte, hallja a szót: „Értettem."

Azután az ajtó becsapódott.

Corran a sarokba lapult. Nincs itt senki. Semmi érdekes nincs benne. Senki nem bújhat el ezekben a szekrényekben. Mind üres.

Az ajtó kinyílt.

Nincs itt senki. Ez a szekrény üres.

Fénycsóva villant. A hátsó falon kezdte a pásztázást.

Üres, üres, üres. Semmi sincs.

A fénykör feléje kúszott.

Csak időpocsékolás ezzel a kabinettel foglalkozni. Üres. Nincs itt senki.

A fény kialudt, mielőtt az arcára kúszott volna. A rohamosztagos sisakja olyan csúf volt, mint egy hutt szelleme.

- Üres. Nincs itt senki.

Corran még szorosabban ölelte a térdét, nehogy a szívverése kihallatsszon a melléből.

- Biztos?

Corran megrettent. Ugyan miféle idióta bújna el egy ilyen kamrában?

Az ajtó becsapódott, és kissé visszapattant, amint a mágneszár elengedte. A résen át Corran hallotta a rohamosztagosok perlekedését. Az első mondatot ugyan nem hallotta, de a válasz tisztán, érthetően érkezett a fülébe.

- Ha annyira ostoba, hogy megszökik, akkor annyira ostoba is lehet, hogy ide bújik el. Fejezzétek be az utolsó két kamrát, azután lezárjuk az egészet! Ez a szint kész, mehetünk feljebb.

Hallotta a másik két ajtó csapódását is, és bár nem mert lazítani, ijedtében mégis alaposan beverte a fejét, amikor az egyik rohamosztagos még egyszer becsapta rejtekének kinyílt ajtaját. A tüdeje már égett, s az sem volt kellemesebb a torkát maró keserű íznél. Végül lassan kiengedte a levegőt, és mélyet lélegzett. A legszívesebben kirontott volna a kamrából, de nem volt benne biztos, hogy a rohamosztagosok elmentek-e már.

Tovább várt. Tudta, hogy szerencséje volt, de azt is, hogy megmenekülését nem csupán a szerencsének köszönhette. A CorSecnél eltöltött ideje alatt számtalan kutatásban vett részt. Tudja, hogy van egy pont, amikor az ember a lelke mélyén feladja, amikor már nem érdekli, megtalálja-e a gyanúsítottat. A rohamosztagos megjegyzéséből annyit megtudott, hogy a könyvtár volt az utolsó helyiség, amit átvizsgáltak ezen a szinten, s hogy a rohamosztagos mostanra már unta a keresést.

És mért unta, felületesen csinálta. Corran elmosolyodott, és normálisan kezdett lélegezni. Még jó, hogy rajta volt a sisak, különben megérezte volna a szagomat.

Még egy darabig várt, mígnem a végén már majd kibújt a bőréből. Megpróbálta leküzdeni az elhatalmasodó pánikot. Ha pánikba esem, végem. Nyugi! Higgadj le! Voltál már ennél nehezebb helyzetben is. Csak nyugi! Szabályos légzésére koncentrált, és amikor úgy érezte, a pulzusa visszaállt a normális ritmusra, előmászott.

Egyedül volt a könyvtárban. A xenoképből sugárzó gyér fény elég volt a tájékozódáshoz, a baj csak az volt, hogy nem tudta, mit keres. Azt tudta, hogy a dobozokban rejlő adatlemezekből nem tudja meg, hogyan juthat ki innen. Mégis vaktában keresgélni kezdett a polcokon, hátha valamelyik doboz mögött ott lapul a titkos ajtó gombja.

Ez aztán különös egy helyzet - az ember ilyesmit céltudatosan nem vállal. A keresést többféleképpen kezdheti. Az adatlemezek bősége elkápráztatta. Legalább lefoglalom magam, amíg itt vagyok. Mivel időm bőven van, akár áttanulmányozhatom a galaxist, különös tekintettel a még sosem hallott világokra, mint amilyen a Corvis Minor

Leemelte a karcsú dobozt, melyen ez a felirat állt: A Corvis Minor történelme. Csalódást érzett, amikor egyetlen rejtekajtó sem nyílt ki. Már éppen visszatette a polcra, amikor észrevette, hogy a doboz súlyosabb a szokásosnál. Kinyitotta, és egy kompakt kábítópisztolyt talált benne. Ha ez a pisztoly a Corvis Minor történelmét jelképezi, akkor az nem holmi kirándulóhely lehet. Visszatette a dobozt, és ellenőrizte a pisztoly energiatelepét. Alig volt benne fél tucat lövés. Ezzel aligha lövöm át egy rohamosztagos páncélját, de fedezőtűznek megfelel.

Kezében a pisztollyal tovább folytatta a kutakodást a könyvtárban, de újabb meglepetés nem várta, és azt a reményt is feladta, hogy esetleg a Corvis Manor történelme tartogat számára valami komolyabb fegyvert. Például egy X-szárnyút.

Miután a kutatás nem járt sikerrel, az adattáblák felé fordította a figyelmét. Abban ugyan nem hitt, hogy több mindent talál bennük, mint a polcokon, de talán akad néhány alapvető információ, ami segítheti a szabadulását. Az igényesebb adattáblák mindig tartalmaznak a közvetlen környezetükre vonatkozó információkat is. Például tűz esetére a kiürítési útvonalat.

Feltéve ha be tudok lépni a rendszerbe. Ha Füttyös itt volna, neki ez nem jelentene akadályt. Bár ő maga is értett a kódfeltöréshez, Füttyös szakértelmében sokkal jobban megbízott. Ha kódszó kell a belépéshez, máris meg vagyok lőve.

Az egyik kisebb asztalnál bekapcsolta a holopadot. Kihúzta a fiókokat, kereste a lemezt, ami esetleg tartalmazza a dekódolásra vonatkozó információkat. Hirtelen egy szó villant fel a holopadon:

[KÉRDÉS]:

Corran szélesen elvigyorodott. Akárki is használt utoljára a holopadot, munkája végeztével egyszerűen kikapcsolta a készüléket, de nem naplózta ki magát. Igaz, egy ilyen titkos birodalmi búvóhelyen vajmi kevés a valószínűsége annak, hogy a Szövetség egyik ügynöke hozzáférjen ehhez a terminálhoz. És mert a hozzáférés meglehetősen nehézkes művelet, célszerű csak kikapcsolni a gépet, mint kilépni belőle. Mindegy, miért van így, az engem nem érdekel.

Corran lekérte a rendszerkatalógust, és ráállt a Lusankya adatbázisára. Több száz név futott el a szeme előtt olvashatatlan gyorsasággal, mígnem a kurzor megállapodott a saját nevénél. Meglepően részletes és naprakész anyagot talált magáról, kezdve attól, hogy a Zsiványkommandóhoz csatlakozott. Ez kétségtelenül Tycho műve. Kijelölte a Lusankya feliratú sort, és rákattintott. Itt megtalálta a Lusankyán eltöltött idejének történetét. Az első bejegyzés dátumából, és a holopad felső részén látható dátumból könnyen kiszámíthatta, hogy éppen hat hete van itt. Ez több, mint amennyire emlékezett, de a kihallgatás során bizonyára kitörölték néhány emlékét.

Újabb sorokat jelölt ki. A „Status" sorban talált egy kódot: „E1". Corran rákattintott, mire megjelent a szöveg:

E1: Ellenállás az első fázisban.

Megjegyzés: Az adatokból nem vonható le pozitív következtetés, mivel a szimuláció szándékoltan volt ellenséges beállítottságú. A teszt második fázisában az ellenállás korábban jelentkezett nála, mint az első körben. Az alany alkalmatlan a konverzióra.

Corran az előtte izzó zöld betűkre meredt. Most jött rá, hogy a kezdeti, szimulált repülési tesztek is a vallatás részét képezték. Technikailag hagyták repülni, így elégedettséget értek el nála. Ha minden rendben ment volna, neki hálásnak kell lennie Isardnak. És ő hálából elmondja nekik, amit tudni akarnak. Corran elképzelte, hogy a módszer hány embernél válhatott már be - úgy adtak ki információt, hogy nem is tudtak róla.

De Isard ővele nyilván nem ilyesmit szándékolt tenni. Belőlem szörnyeteget akart faragni, ahogyan Tychóval is tette. Eszközt akart faragni belőle, hogy felhasználhasson a Szövetség ellen. Megborzongott, és a legszívesebben feltépte volna a koponyáját, hogy kihajigálhassa belőle a kellemetlen emlékeket.

Összevonta a szemöldökét. Nos, az átképzés nem sikerült. Nem lettem az eszközöd. Az ellenséged vagyok, és ha kijutok innen, megfizetek neked.

Tovább keresgélt, ezúttal Tycho aktáját nyitotta ki. Végre, megvan a bizonyíték! Corran arra számított, hogy Tycho Lusankya-aktája is a „Status" kóddal kezdődik. E1. Kétségtelen. Az én kódom is az volt. Lehívta az anyagot, majd hátradőlt, és máris megdöbbent.

El: Ellenállás az első fázisban.

Megjegyzés: Noha az alany kezdeti reakciói a Birodalom jelképeivel szemben pozitívnak mondható, ez lehet az egyéves Birodalmi Akadémia következménye is. Az alany agresszíven támadta a Birodalom jelképeit. Amikor a jelképeket társítottuk a jelentéstartalommal, katatonikus ellentmondásokba keveredett. Az alany alkalmatlan a konverzióra.

Ez nem lehet! Tycho kém! Tudtam! Corran agyát megbénította a düh. Szerette volna azt hinni, hogy ezt az információt Isard szándékosan csempészte ide, de ugyan honnan sejthette volna, hogy ő egyszer ide jut.

Tycho kém volt, de Isardnak fogalma sem lehetett arról, hogy ő ezt tudja. Meg aztán Isardnak ebből semmi haszna nem származhat. Ha Tychót megöli a Köztársaság, és Corran kiszabadulva bebizonyítja, hogy ártatlan volt, annak volna némi értelme, de ennél nem több. Megérte ennyit vesződni vele, csak hogy hagyják megszökni?

Corran felállt, és járkálni kezdett a helyiségben. Isard beléje táplálta a hitet, hogy Tycho kém, és gyűlöletet szított ellene. Ennek semmi értelme. Az aktájából Isard tudhatja, hogy a legnagyobb szenvedést azzal okozhatja neki, ha bebizonyítja, hogy tévedett, és ezzel ő okozta Tycho vesztét. Teljesen felőrölte volna a gondolat, hogy az ő hibája miatt valakit árulónak tartanak.

Gondolataiba mélyedve rálépett a terem közepén lévő kerek foltra. A Császár ott termett előtte, s ettől Corran visszahőkölt. A képmásra mordult, és átsétált rajta.

- Jó nagy szemétdombot csináltál a Birodalomból, tudod-e?

Corran rájött, hogy Isard vele szembeni akciójának azért nem látja értelmét, mert a nő birodalmi etikai mérce szerint cselekedett - és ez megrémítette Corrant. Gyűlölete átgondolatlan volt, és Isard nem is akarta, hogy gondolkozzon felőle. Ha tud hatni az érzelmeimre, kedve szerint tud irányítani. A probléma csak az, hogy a Zsiványkommandó tagjai iránt érzett tiszteletem nagyobb, mint a Tycho iránti gyűlöletem. És valahol a lelkem legmélyén nem is kételkedtem Tycho becsületességében.

Mindazonáltal bizonyíték van arra, hogy a Zsiványkommandóban kém ügyködik. Visszament az adattáblához, és sorban lehívta az osztagban szolgáló pilóták nevét. Egyiknek sem volt aktája. Ettől zavarba jött, majd visszatért Tycho anyagához, és belenézett a Lusankyán eltöltött idejéről szóló részbe. Többnyire ugyanazt találta, amit Tychótól is hallott: hogy nem emlékszik az itt történtekre, azután meg az Akrit tarra vitték. Az aktát a távozása után is vezették még egy ideig, de a Zsiványkommandóba történt belépése óta adatot nem írtak hozzá.

Corran megint járkálni kezdett, és magában igyekezett összerendezni a dolgokat. Ha Tycho nem birodalmi kém, akkor nem találkozhatott Kirtan Loorral. Amennyire Corran emlékezett, azon az estén igenis Loort látta. Lehetséges, hogy mivel pár nappal korábban a Császári Palotában belébotlott, és megdöbbent a találkozástól, a Főhadiszállásban könnyen Loornak képzelt egy csuklyás durost.

A dolgok lassan a helyükre kerültek. Egyszerű, kizárásos alapon le tudta szűkíteni a lehetséges kémek listáját. Egy név rendkívül gyorsan a lista élére kívánkozott. Kétségtelen - de akkor miért hittem annak Tychót? Ki kell jutnom innen, hogy egy-két dolgot tisztázzak. Ezúttal nem tévedhetek.

Felpillantott, s a Császár megint ott tornyosult fölötte. Corran hátralépett.

- Tudod, már a puszta ötlet, hogy magadat helyezed ennek a palotának a középpontjába, meglehetősen ostoba. Ez csak arra jó, hogy foglald vele a helyet. - Ez is csak a Birodalom megszokott magamutogatásának megnyilvánulása volt a szemében. Azután arra gondolt, hogy miként a xenokép alatti kabinetek, ez a hologram is csak egy dolog.

Arra jó, hogy az embereket távol tartsa ettől a körtől.

Corran előrelépett, és abba az irányba nézett, amerre a Császár holoképe. Mivel bent állt a holoképben, homályosan látta a környezetet, de a szeme sarkából megpillantott egy vörös lézerfényt. Néhányszor feléje villant, majd a Császár holoképe összeomlott. Ugyanakkor a kör süllyedni kezdett alatta. A hengeres akna lassan fölébe magasodott. Végül megállt, és egy emberi mértékű nyílás támadt előtte. Megpillantott egy luxuskivitelű alagútsiklót. A Korélián ilyennel viszik a gyanúsítottakat a bírósági tárgyalásra. Csak ez sokkal elegánsabb.

A panel bezárult, a platform emelkedni kezdett, s Corran visszajutott a könyvtárba. Elmosolyodott. Odament az adattáblához, és lezárta. Felvette a kábító pisztolyt, és visszament a koronghoz. Lent kiszállt, és belépett a siklóba.

Az elülső fülkében megtalálta a billentyűzetet meg az irányítóberendezést, de fogalma sem volt arról, hogyan kell beírni az úti célt. Az egyik gombon vörös felirat villogott: „VISSZA".

Megnyomta. Nem tudom, hová visz, és meddig tart az út, de mindenütt jobb, mint itt. Hátradőlt a széke, és élvezte az utazást.

HARMINCNÉGY

Megvan hát. Loor elmosolyodott, és lekapcsolta a Nawara Ven sajtótájékoztatójának közvetítéséről a hangot. A twi'lek megadta a jelet. Loor új otthona az Új Köztársaság. Ha Corran Horn élne, most egy oldalon állnánk. Könnyebb volna megölni.

Loor felvett egy hordozható adattáblát, és a zsebébe süllyesztette. Most elhagyja az irodáját, és egy nyilvános terminálról felhívja Nawarát, hogy közölje vele a találkozó helyét. Innen könnyebben elérhetné, de fennáll a lehetősége, hogy az üzenete Isard kezébe kerül. Amint azt is elrendezte, hogy mire Isard rájön a hiányára, ő már a Szövetség valamelyik bolygóján rejtőzik, úgy igyekezett eltűnésének felfedezését is késleltetni.

Az adattáblájáról néhány fájlt kimásolt lemezre.

- Halvan, gyere be!

Az egyik embere belépett az irodába.

- Uram.

Loor feléje nyújtotta az adatlemezt.

- Ma bejelentést teszek a Tycho-féle perrel kapcsolatban. Remélem, megbolydul tőle a város. Azt akarom kihasználni. Ezen itt a Szövetség pillanatnyilag legnagyobb bactaraktára elleni támadás terve van.

- Azé, amit Vorru milicistái őriznek?

- Gondot jelent?

- Nem, uram, azt sem őrzik jobban, mint a Lázadók bármelyik másik raktárát. Csak mostanáig nem volt szabad megtámadni olyan létesítményt, amit ők őriznek...

- Valóban - vont vállat Loor. - Nos, én megszegem a tilalmat. Vorru eddig abban a hitben volt, hogy mi nem bántjuk őt. Most megtudja, hogy tévedett.

A fickó megpróbált elvigyorodni, de csak egy torz grimasz lett belőle.

- Mikor támadhatunk, uram?

- A tárgyalás kora reggel kezdődik. Körülbelül akkorra időzítsétek, amikor az első tanút hallgatják ki. Tehát mintegy öt órátok van.

- Rendben, uram.

- Jól van, Helvan. Büszke vagyok rátok.

- Köszönöm, uram.

A fickó megfordult, és valósággal kirohant az irodából. Loor a legszívesebben felnevetett volna, de félt kimutatni igazi érzelmeit. A támadás legalább harminc különleges ügynököt fog lekötni. Azért bactaraktárat választott célpontul, hogy elaltassa Isard vele kapcsolatos gyanúját. És azért Vorru raktárát választotta, hogy részben letörje a tábornok büszkeségét, részben bosszút álljon rajta, amiért miatta el kellett adnia magát a lázadóknak. Olyan ez, mintha belévágnám a vibroszablyát, és fokoznám az oszcillációját.

Loor már elkészítette Isardnak a rajtaütésekről szóló üzeneteket, most még hozzátette, hogy ő akarja felügyelni az akciókat, azután elküldte őket. Lezárta az adattáblát, majd még egy utolsó pillantást vetett szentélyéből az alant elterülő, mesterséges csillagokból álló galaxisra. Másutt is vannak hasonlóan magasba törő tornyok és hasonlóan pazar fények.

Gyorsan sarkon fordult, és végleg elhagyta az irodáját, hogy nekilásson élete legnagyobb kalandja végrehajtásának.

Iella Wessiri álmosan a szemét dörzsölgetve lépett be Halla Ettyk irodájába.

- Pontosan úgy nézel ki, ahogy én érzem magam.

Halla felpillantott véreres szemeivel.

- A felét sem tudod annak, ami történt. Nawara Ven felhívott az éjszaka közepén. Két órát tárgyaltam vele meg néhány tanácstaggal. Kész őrület.

- És engem miért vonsz bele?

Halla elmosolyodott.

- Mert te vagy az, aki a legkevesebb kétséget támasztja Tycho bűnösségével szemben. Szereztünk egy tanút, aki bizonyítja az ártatlanságát. Be kell idéznünk, neked pedig segítened kell Nawarának.

Iella sűrűn pislogni kezdett.

- Egy tanút? Lai Nootka előkerült?

- Nem. - Halla hátradőlt a székén, és szemében különös fény vibrált. - Valaki, aki a te jelenlétedet követeli. Azt mondja, egyedül csak benned bízik meg.

Ki lehet az? Iella elgondolkodott.

- Mondd a nevét!

- Nem lehet. Ez az iroda nem elég biztonságos. - Halla az ablakra mutatott, ami el volt függönyözve. - Régóta és jól ismered az illetőt.

Iella rosszat sejtett. Függöny? Elsötétítés? Leesett az álla. Kirtan Loor!

- Lehetetlen!

- Nem az. A fedőneve Behemót.

- Úgy van. Ő minden idők legnagyobb hírszerzője, akivel összeakadtam. - Mi a sztori?

- Sajnálom - mondta Halla ásítva. - Nawarának sajtótájékoztatót kellett tartania, hogy közölje vele, áll az alku. Nawara ide fog jönni, és itt várja meg, amíg Behemót elküldi az üzenetet, hogy hol találkoztok. Szereztem neked egy felfegyverzett légi siklót. Biztonságos helyre viszed Behemótot, ahonnan majd a bíróságra kíséred. Gyorsan túl akarunk lenni rajta. Óvatosnak kell lennünk, mert éppen eleget tud a birodalmi kémekről ahhoz, hogy sokan kívánják a halálát.

Iella bólintott.

- Nem félsz, hogy megölöm?

- Nem, amíg nem tisztázza Tychót a vádak alól, addig nem félek ettől. Cracken nyilván magának követeli a tárgyalás után, de engem csak az érdekel, amit ott mond. - Halla vállat vont, majd elfújta a szeméből a belelógó hajtincset. - Már mondtam, hogy megegyeztünk vele, és engem csak az érdekel, hogy Tychót kihúzza a bajból. Tudod, hogy mennek az ilyen egyezségek.

- Igen, bűzlenek, mint a hutt húsa, de valamit adni kell, hogy az ember kapjon is valamit. - Iella felsóhajtott. - Ne aggódj, épségben idehozom!

- Sosem voltak kétségeim felőle.

Iella a holofonra mutatott.

- Beszélnem kell Dirickel.

- Nem tartom jó ötletnek - ráncolta a homlokát Halla.

- Ha nem szólok neki, virrasztani fog. Mindig azt teszi, csakhogy már nem olyan erős a szervezete.

- Semmi részlet, rendben?

- Rendben.

- Rajta. - Halla felállt, és elsimította ruhája ráncait. - Én addig lemegyek a hallba, és iszom valami erőset, forrót és feketét. Hozzak neked is?

- Légy szíves. - Iella leült a kanapéra, és feltárcsázta az otthoni számát. Amikor meglátta Diric arcát, ösztönösen elmosolyodott. - Én vagyok.

- És persze mosolyogsz - mondta Diric ásítva. - Bocsáss meg. Hogy vagy? Szükséged van valamire? Átugorhatok vele.

- Nem, ne, igazán jól vagyok - felelte Iella, és még jobban mosolygott. - Azért hívtalak, hogy megmondjam, ma reggel nem megyek haza.

- Valami baj van? - A nyugtalanság nyomban eltűnt Diric arcáról. - Nem, nem lehet baj, ha mosolyogsz. Talán valami jó hír?

- Munka, mégpedig olyan, amiről nem beszélhetek. Tetszeni fog, ha majd végül elmondhatom.

- Nem bírom kivárni. Mintha nagy napnak néznél elébe. - Oldalvást pillantott, majd megint a kamerába. - Van itt egy kevés gyümölcs, készítek melléje valamit, és akkor hazaugorhatsz enni, ha lesz egy szabad perced. Jó lesz így?

- Tökéletes, drágám. - Iella megérintette a holofon képernyőjét, mintegy megsimogatta férje arcát. - Igazából holnap lesz a nagy esemény. Akkor megtudod, miért nem beszélhettem.

- Értem. Köszönöm, hogy megnyugtattál, biztonságban vagy. Most megpróbálok visszaaludni.

- Tégy úgy, Diric. Aludj csak, amennyit tudsz... aludj helyettem is!

- Mindent elkövetek - mosolygott Diric. - Vigyázz magadra! Szeretlek.

- Én is szeretlek. - Iella megnyomott egy gombot, és megszakította a vonalat. Hátradőlt, és mélyet sóhajtott. Milyen különös szituáció: biztonsági őrizetet kell adnom egy halálos ellenségem mellé, aki tisztázni fogja a gyilkosság vádja alól az egyik legjobb barátomat. Nem hinném, hogy Corran méltányolná a helyzet iróniáját, de azt tudom, ő sem akarná, hogy egy ártatlan ember jusson börtönbe olyan bűn miatt, amit el sem követett. Remélem, ha ennek vége, én is megtalálom a lelki békémet. Csak legyen már vége.

HARMINCÖT

Amióta titokban Ysanne Isardnak dolgozik, még sosem kapott tőle olyan üzenetet, amelyből ennyire kiérződik Jégszív pánikhangulata. Az eddigi, a Zsiványkommandó megmaradt tagjaira és likvidálásuk szükségességére vonatkozó üzeneteit gondosan és bizalmasan kezelte. Még a Coruscant elfoglalása és a szökése után is gondosan ügyelt arra, hogy az Új Köztársaság megsemmisítésével kapcsolatos üzenetei nem kerülhessenek illetéktelen kezekbe.

Az igazat megvallva nem sokat tévedett Jégszív tevékenységének metélésében. A Krytos-vírus elterjesztésével oly mértékű igény keletkezett a bactára, hogy a minimális igények kielégítése is valóságos csődnek számított az Új Köztársaság számára. Kétségbeesésükben alkudozni voltak kénytelenek twi'lekekkel a ryllre, amivel megkockáztatták a bacta forrásának elapasztását, merthogy a Thyferrán nem néztek jó szemmel az alkut.

A bactakrízis kikezdte a kormány iránti bizalmat. Zsinj hadúr barbár rajtaütése a konvojon a kormány ellen hangolta a tömegeket, amiből csak úgy mászhattak ki, ha Han Solo parancsnoksága alatt egy különítményt küldenek Zsinj leverésére. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kormánynak a legnagyobb presztízsveszteséget maga a kormány okozta a Tycho Celchu-perrel. Celchut kezdetben úgy festették le, mint akinek a lelkét akaratán kívül átjárta a gonosz. De Nawara Ven okos érveléssel el tudta hitetni, hogy a Celchu ellen felhozott vádak közvetettek és mesterkéltek. A Zsiványkommandó dédelgetett hőseinek a tárgyalással szemben kifejezett neheztelése tovább ásta alá a kormány tekintélyét.

Nem tudta, de nem is érdekelte, hogy Celchu ártatlan vagy sem. Isard profi módon tudta elhitetni az árulóról, hogy nem az, és vice versa. Tisztában volt vele, a tárgyalás kikényszerítésével a kormányt akarta lejáratni, és ez nagyszerűen sikerült is neki. Éppen emiatt lepte meg az üzenet hangvétele.

Azon túl, hogy a találkozóhelyre rendelte, az üzenet az embereire vonatkozó diszpozíciót is tartalmazott, konkrétan meghatározva, milyen fegyverzettel, hol kell megjelenniük, és név szerint kiket kell szemmel tartaniuk. A helyszínek egy része az adott időpontban egyszerűen megközelíthetetlen: a Császári Palota negyvenharmadik szintje, a Galaktikus Múzeum használaton kívüli szárnya, a régi Birodalmi Szenátus albizottságának tanácsterme. Mindazonáltal meglepte, hogy egyetlen helyre nem akart embereket küldeni, mégpedig a Birodalmi Bíróság épületébe. Mivel Isard úgy rendelkezett, hogy az emberek a tárgyalás megkezdése előtt foglalják el posztjaikat, s mert a célszemély nyilván olyan információk birtokában van, amelyeket Isard nem szeretne kiszivárogtatni, úgy gondolta, a bíróságot Jégszív személyesen tartja szemmel.

Fliry Vorru elgondolkozott. Nyilván Loort is utasította, hogy embereivel szállja meg a kijelölt helyeket. Az adattábláján lehívta a jelentéseket, amiket a Loor megfigyelésével megbízott emberei készítettek. Az elmúlt órában, vagyis azóta, hogy elhagyta a tornyot, Loorról nem jött jelentés. Loor az utóbbi néhány hétben profi módon mozog, az emberei folyton elveszítik a nyomát, de később viszonylag könnyedén újra fel tudják venni a nyomát.

Másrészt a Loor tevékenységeiről szóló jelentések néhány részlete felhívta magára Vorru figyelmét. Három csapatot, mintegy harminc emberét az egyik raktárához rendelte, amiben a nehéz fegyvereket tartotta. Ez arra utal, hogy valamilyen nagyobb akcióra készül. Nekem viszont nem jelentette, hogy ilyesmit tervez.

Vorru rájött, hogy az ő egyik raktára lehet az akció célpontja. Mivel Isard parancsára az embereit szét kell szórnia, az akció ellen semmit nem tehet. Biztosan a bactaraktár ellen készül, lévén az a legértékesebb objektum, amit Isard őrzésre érdemesnek tartott. Meg akarja semmisíttetni, hogy megnehezítse a Köztársaság dolgát. Más raktár megtámadása ezzel szemben értelmetlennek tűnne. Tehát a célja az, hogy nekem is veszteséget okozzon, miáltal távolabb kerülök a lehetőségtől, hogy társuljak vele.

Azzal, hogy egy konkrét időpontban találkozóra rendeli, Isardnak az lehet a célja, hogy megóvja a bactaraktárnál esetleg rá váró végzetes balesettől. Ha pedig csak az a célja ezzel, hogy elvonja a figyelmét a raktártól, akkor visszautasíthatja Isard meghívását, és inkább a bacta megvédésével foglalkozhat, ami busás hasznot jelent a számára, ha a többi csempészáruval együtt piacra dobja.

Bár Isard célja a találkozóval az, hogy megóvja az életét, Vorru ennek nem túlságosan örült. Mert ha a dolgok a megszokott módon folytatódnak, akkor Isard holoképe előbb-utóbb megjelenik az irodájában, és lehordja valamiért. Azután megfenyegeti, hogy elárulja a Lázadóknak, amitől persze ő berezel, és hűséges szolgája lesz. Akkor Isard elégedett lesz vele, s attól fogva az ellenőrzése alatt tartja. Az üzenetből sugárzó nyugtalansága alapján Vorrunak erre minden reménye megvan.

Amire eddig még nem jött rá, amit nem képes felfogni, az az, hogy én nem félek tőle. A Császár engem a riválisának tartott. Isard még csak össze sem hasonlítható a Császárral. Pusztán azért dolgozom neki, mert az érdekeink közösek. Bármikor kijátszhatnám a Lázadók ellen, és csak én húznék hasznot belőle.

Fliry Vorru elmosolyodott. Utasította a milíciáját, hogy foglalják el az Isard által megadott helyeket, de a tizenkét helyszínből csak háromra rendelte ki őket. A többit a bactaraktárhoz küldte azzal az utasítással, hogy az ott tárolt bactát és csempészárut a Császári Központ területén fenntartott egyéb raktáraiba szállítsák át.

Ha megkérdezi, miért ürítettem ki a raktáramat, majd azt mondom neki, hogy hírét vettem a Lázadók tervezett támadásának. És hogy ezt igaznak tüntessem fel...

Vorru bekapcsolta a komján a titkos frekvenciát, és beütött egy kódot. A vonal túlsó végén lévő személynek adott annyi időt, hogy teljesen felébredjen, és képes legyen megérteni az alapnyelvet, azután így szólt:

- Bocsásson meg, amiért ilyen időpontban hívom, Fey'lya kancellár, de nincs kihez fordulnom. Megtudtam, hogy a PEF támadást tervez egy bactaraktár ellen. Ha idejében cselekszünk, nagy tragédiát előzhetünk meg.

Wedge a félhomályban Emtriből csak két villogó szemet látott.

- Mi a baj, Emtri?

- Bocsásson meg a zavarásért, parancsnok, de sürgés üzenet jött Ackbar admirálistól! Terroristákról van szó, akiket meg kell állítani.

Wedge megrázta a fejét, hogy kitisztuljon az agya. - Terroristák, itt, a mi területünkön?

- Nem, uram. A bactaraktár ellen készülnek. Önöknek kell fedezniük a kirendelt csapatokat.

Wedge felült az ágyban, és a fejlapnak támasztotta a hátát.

- Riaszd az osztagot!

- Megtörtént, uram. Már elindultak, kivéve Ven gazdát. Ő nem válaszolt a hívásra.

- Próbáld tovább! Ha elérted, beszélni akarok vele. Szólj Zraiinek, hogy készítse fel az X-szárnyúakat! És ezúttal nem akarok késedelmet a tankolás miatt.

- Már elintéztem, uram - mutatott Emtri a Wedge asztalán heverő adattáblára. - Az eligazítás anyagát már átküldtem.

Wedge elmosolyodott.

- Szerezz kávét, rengeteget! Nekem is, a többieknek is. Az a gyanúm, ez nem lesz sima ügy.

HARMINCHAT

Corran egy hangra riadt fel. Borzasztóan megijedt, amikor nem ismerte fel a környezetet. Tudta, már nem a Lusankyán van, legalábbis remélte, hogy ez a helyzet, mégis befészkelte magát az agyába az ötlet, ez az egész csak Isard szemfényvesztése, így akarja megtömi őt.

Feltápászkodott a kényelmes, banthabőrrel bevont díványról. Nem volt szándékában elszunyókálni, de az alagútsikló duruzsolása és kényelme pihenésre csábított, főleg azok után, amiket a Lusankyán átélt. Ez pompásabb volt, mint a Hotel Imperial. A siklóban mosdóhelyiség is volt, így Corran elfogatása óta először végre lezuhanyozhatott. A Lusankya diétájának köszönhetően nem túl sok protein jutott a szervezetébe, így a haja, a szakálla és a körme nem nőtt sokat a fogság alatt, mindenesetre megborotválkozott. Ez a tunika... ebben nem mutatkozhatom. Felnevetett. Ha már ennyire kényelmes ez a sikló, igazán lehetne benne egy szekrény tele ruhával.

Kezében a kábítóval odament az átjáró zsilipjéhez, és kinyitotta. Egy magánlift várt rá a túloldalon. A fülkét sötét faburkolattal látták el, egyébként jellegtelen volt. Corrant egyvalami nyugtalanította; nem lévén benne kapcsolótábla, csak egy, meghatározott helyre lehet vele eljutni. Nem tudom, oda akarok-e menni, de remélem, ott jobb lesz, mint most itt. Belépett a liftbe, mire az ajtó becsukódott mögötte.

A fülke gyorsan és hangtalanul emelkedni kezdett. Corran kidörzsölte a szeméből az álmosságot. A sarokba húzódott, el az ajtónyílástól. Kezében a kábítóval felkészült, hogy ha kell, félreugorhasson és tüzeljen.

A lift lelassult, majd megállt.

Az ajtó halkan kinyílt.

Áporodott, nehéz levegő áramlott a fülkébe. Tunikája nyakát az orra elé húzta, de nyomban el is engedte, mert rájött, hogy annak rosszabb a szaga, mint a levegőnek. Gyorsan kidugta a fejét, és körülnézett a pókhálóval beszőtt szürke helyiségben. Sötét alakokat pillantott meg, és gyorsan visszahúzta a fejét.

Nem mozognak. Leszámítva a pókokat, nincs élőlény a helyiségben.

Kezével félrehajtotta a pókhálót, és belépett a négyszögletes szobába. Talpára por tapadt, és lépte nyomán apró porfelhők kavarogtak. A mennyezetről poros pókhálók lógtak alá, mint folyondárok az őserdőben. Némelyik a földön álló alakokhoz tapadt, mintha azok tartanák állva a kísérteties alakokat.

Corrannak fogalma sem volt, hogy hol van, de a hely elvadultsága fenyegetőnek tűnt a számára. Ez egyébként meglepte, mert nem volt itt semmi aktív veszélyforrás, ami közvetlen fenyegetést jelenthetne. Az érzés ismerős volt: akkor tapasztalta utoljára, amikor corseces korában belépett egy különösen kegyetlen mészárlás helyszínére, amit a feldühített hutt, Durga művelt az ellenfeleivel. Az pusztítás volt, de nem féktelen pusztításé - csak megfontolt és kiszámított akció eredménye.

Az alakok bábuk voltak, felöltöztetett szobrok. Amint megközelítette az egyiket, apró fényvillant, és egy holografikus fej kelt életre Corran előtt. Egy hang szólalt meg:

- Avan Post, jedimester a Chandriláról, a Klónok Háborújában szolgáltam.

Corran a szobor fejére pillantott, hogy azonosítsa a hologrammal, de a márványfej meg volt sérülve. Pontosabban a fül vonaláig megolvadt, és az anyaga ráfolyt a torzóra. Semmi olyasmi nem maradt épen rajta, amiből Corran megállapíthatta, hogy tényleg Post szobra előtt áll-e? De vajon miért ez a hologram kapcsolódna a szoborhoz, ha nem Post szobra ez?

Corran elgondolkodott. És vajon miért torzították el az arcát?

Corran beljebb ment a helyiségbe. A padló burkolatából gyér fény áradt, s Corran az egyik hosszanti falon megpillantott két ajtót, de semmi késztetést nem érzett arra, hogy valamelyiken is benyisson, és megnézze, mi van mögötte. Nem tudta megmagyarázni, miért, de olyan érzése támadt, hogy ebben a helyiségben van valami fontos, amit meg kell találnia. Noha a józan ész azt diktálná, hogy minél gyorsabban menjen tovább, eszébe jutott apja intelme, hogy mindig hallgasson a megérzéseire. Eddig is ennek köszönhettem az életemet. Miért pont most változtatnék a szokásaimon?

Ahogy beljebb haladt, egyre nyilvánvalóbbá vált előtte, hogy a szobrok, a bábuk valamiféle múzeumban lehetnek. Egy jedi múzeumban. Minden, ami itt van, valamiképpen kapcsolódik a jedi lovagokhoz és mesterekhez, azok közül is többnyire a Klónok Háborújában szolgált személyekhez. Alig negyven éve ezek még mind éltek.

Attól függetlenül, hogy márványszobor vagy felöltöztetett bábu volt-e a kiállítási darab, kivétel nélkül mindegyik sérült volt. Egyes példányok összetörve hevertek a padlón, másoknak hiányzott valamelyik végtagja, vagy az egész torzója. Nem tudta megállapítani a pusztítás okát, de azt látta, hogy minden alaknak az arcvonásait semmisítették meg. Vagyis mindez egyetlen ember műve.

Corran levetette a tunikáját, és az egyik báburól kölcsönvett ruhába bújt. A durva szövésű nadrág és a pulóverszerű felsőrész anyaga irritálta a bőrét, majd megőrült a viszketéstől. Amennyire tudom, a jedik szándékosan hordtak ilyen ruhákat, hogy kényszerítsék magukat a kellemetlenségek és fizikai fájdalmak elviselésére. Az öltözetük is része volt a jeditréningnek. Nem emlékezett rá, kitől hallotta mindezt - biztosan a nagyapjától vagy az apjától. Amikor Corran megszületett, a jedik már nem léteztek, és ha az emberel akarta kerülni a birodalmiak zaklatását, nem kérdezősködött a rég múlt idők jedi lovagjai felől.

Corran a nyakához nyúlt, hogy megérintse a medált, amit apjától örökölt - de az most Füttyös belsejében lapul, ahová a coruscanti bevetés előtt helyezte. Mirax Terrik mondta, hogy a medál egy Jedi Kredit, amit korlátozott példányban akkor szoktak ajándékozni a barátoknak, ismerősöknek, amikor valaki lovagból mesterré vált. Azt hiszem, a medál segítette apámat a Birodalom elleni harcában.

Corran belebújt egy barna jediköpenybe, és megkötötte a nyakán. Amikor a vállára terítette, felverte a port a közelben álló egyik tárlóról. Valami aranyszínű tárgy megcsillant az üveg alatt. Corran közelebb lépett, és a kezével lesöpörte a port a tárlóról.

Hirtelen kiszáradt a szája. Ez a medál pontosan olyan, amilyet én viseltem, és ami annyiszor megvédte az életemet. Kié lehetett? Nyugtalan lett, mert attól félt, hogy a hologram nem fog működni. Megérintette a kazettát. Felvillant a projektor, és egy húszcentis alak jelent meg a szekrény felett. Egy hang előbb lassan és mélyen, majd felgyorsulva és szopránba váltva kísérte a jelenést.

- Neeja Halcyon jedi mester a Koréliáról, a Klónok Háborújában haltam meg.

A hologram állóképpé merevedett. Halcyon mellett most egy fiú állt. A kísérő szöveg a kép alatt futott: Nejaa Halcyon és tanítványa. Azután a kép elsötétült, de Corrannak ennyi elég volt.

Az a fiú. Azaz apám volt... Látott már hologramot Hal Horn gyermekkorából, akkor pontosan úgy nézett ki, mint ezen a képen. Még egy kissé rám is hasonlít. De ez nem lehet igaz!

Corran igencsak törte a fejét. Mirax azt mondta, hogy a medált barátoknak, rokonoknak szokták ajándékozni. Ha az apám a tanítványa volt, akkor megvan a magyarázat, hogyan került hozzá a medál. De nekem nem mondott semmit arról, hogy ismert egy jedit, vagy hogy a tanítványa volt. A nagyapám igen, de ő nem említette ezt a Halcyont. Ez a hologram nem jó, vagy nem jól értelmezem.

Megint megérintette a dobozt. De a projekció nem ismétlődött meg. Újra próbálkozott, de megint csak eredmény nélkül. Járkált egy sort, majd megint visszatért a dobozhoz. Megrázta, de csak annyi történt, hogy a medál rácsúszott az állóképre. Fényre van szükségem, hogy lássam, kit ábrázol a kép.

Bal kezét levetett tunikájába csavarta, és az üveglapra sújtott vele. Az üveg ezernyi apró szilánkra fröccsent. Corran idegesen körbepillantott, várta, hogy megszólaljon a riasztó. Kezéről letekerte a bandázst, és félrehajította. Óvatosan kézbe vette a medaliont, majd a zsebébe rejtette. A kis hololemezt is melléje tette, és már éppen indulni akart, amikor Neeja Halcyon harmadik emléktárgya magára vonta a figyelmét.

A fegyvert a bal kezébe tette át, és óvatosan benyúlva a tárlóba kivett egy harminc centi hosszú ezüstösen csillogó hengert. Az egyik vége tölcsérszerűen volt kiképezve, a másik kissé kiszélesedett, mint a kardmarkolat gombja. Egy süllyesztékben kapcsológomb nyugodott pontosan azon a helyen, ahová Corran hüvelykujja esett.

Corran eltartotta magától a hengervégét, és megnyomta a gombot.

Mintegy méternyi hosszú, ezüst fénysugár szökkent ki belőle zizzenve. Halkan, komoran duruzsolt, fénye kísérteties külsőt kölcsönzött a jedi szellemeknek. Corran csuklóból megforgatta a szablyát. A zizegő hang vibrálása felgyorsult, s amikor füstölögve kettészelt egy-egy pókhálót, sercegéssé erősödött.

Corran megfordult, hogy a bábuk valamelyikén próbálja ki a fényszablyát, de meggondolta magát. Már éppen elég megaláztatást szenvedtek el. Nem tetézem még én is. Tudta, hogy helyesen cselekedett, amikor úgy döntött, nem gyalázza meg a szobrokat. Mindamellett a helyiség elég baljóslatú volt ahhoz, hogy bátorítsa és szentesítse a rombolást.

Corran azonban ellenállt a kísértésnek.

Megnyomta a gombot, hogy hüvelyébe parancsolja a fénypengét. Az nem engedelmeskedett. Corran egy percig eltűnődött, majd gyors egymásutánban kétszer megnyomta a gombot, mire a kard engedelmeskedett. A kettős impulzus óvja meg a lovagot attól, hogy harc közben véletlenül megnyomva a gombot bajba kerüljön.

A helyiség ismét sötétbe borult, s Corran megborzongott. A kísérlet, hogy logikai kapcsolatot találjon a jedi emlékszoba és a Lusankya között, meddő próbálkozásnak bizonyult. Ha tudnám, hol vagyok, könnyebben kitalálnám, hogy mit keres itt ez a múzeum. Jó, hogy ruhát meg fegyvert találtam itt, de nem hinném, hogy jedinek öltözve könnyebbé válna a szökésem. Márpedig most ez a legfontosabb - eltűnni innen.

Corran elmosolyodott, és megforgatta a kezében a fényszablyát.

- Fogadok, ezzel minden ajtót ki tudok nyitni.

Hirtelen rövid, éles koppanás hallatszott valamelyik távolabbi helyiség felől. A tőle jobbra eső ajtó mögül kiinduló rengéshullám felverte a szobában a port. Mintha valaki az ajtónyitás egyéni módjával kísérletezne. Ez a helyiség túl nyitott, nincs hová rejtőzni.

Az ajtón át három, fekete ruhás alak lépett a szobába. Megálltak, és kábító karabélyukra erősített lámpájukkal végigpásztázták a terepet.

Más választása nem lévén, Corran jéggé dermedt. A fény átsuhant rajta, de csak annyit időzött az arcán, amennyit a többi alakén.

- Nincs itt semmi.

A legmagasabb közülük bólintott.

- Akkor várunk - mondta, de elharapta a mondat végét. - Hé, van ott valami érdekes.

Lámpája fényét megint Corranra irányította, s mozdulatát a társai is követték.

- Ja, nekem van arcom, és meg is akarom tartani - mondta Corran, és bekapcsolta a fényszablyát. - Remélem, ez nem okoz nektek problémát?

HARMINCHÉT

Wedge az eligazító közepén álló piedesztálra szerelt kerek holopadhoz lépett.

- Csak annyi időnk van, hogy egyszer elmondjam, úgyhogy figyeljetek! - Megnyomott néhány gombot a terminálon, mire életre kelt a Palota és közvetlen környezetének holotérképe. Az egész imázs elfordult 90 fokkal, hogy a pilóták több szemszögből is láthassák a kerület jellemző tornyait, épületeit, átjáróit és szintjeit. A térkép alsó felén egy vörös négyszög villogott.

- Tudomásunkra jutott, hogy a Palpatine Ellenlázadási Front támadást tervez az Invisecben lévő egyik bactaraktár ellen. Mi fedezzük a kommandósokat, akik ott kerülnek bevetésre. A gond az, hogy a PEF emberei igen elszántak és rafináltak, így valószínű, hogy a támadásunk után azonnal szétszóródnak. Számíthatunk siklóbringák és kisebb csősiklók gyors távozására a körzetből. Mivel korábbi támadásuk alkalmával légi siklóba szerelt bombával operáltak, feltételezhetjük, hogy a felbukkanó hasonló járművek mozgó bombák. Tehát ki kell lőni őket.

Wedge a Pash Cracken melletti üres székre mutatott.

- Nawara azért nincs itt, mert a támadás pillanatában ő éppen az újságírókkal fog viaskodni. Arra számítanak, hogy ha Nawara nem jelenik meg ott, a dolog katasztrofális fordulatot vehet. Ooryl, te leszel Pash wingmanje. A többiek felállása változatlan.

Pash Wedge-re pillantott.

- Ha X-szárnyúakkal kell járőröznünk az utcákon, sokan megléphetnek előlünk. Alkalmasabb volna, ha terepsiklót használnánk.

- Az apád folyamatosan informál titeket a lenti mozgásokról az egyik ballonról. Annak lehetősége, hogy néhányan lelépnek, persze fennáll.

Erisi emelte magasba a kezét.

- Nagy arrafelé a civil forgalom. Mennyire veszélyesek ezek a fickók? Mennyi járulékos veszteséggel számolhatunk?

Wedge arca megrezzent.

- Ha bármelyikük is átjut, a robbanások következtében ezrek, de lehet, hogy százezrek halhatnak meg. Az akció idején valamennyi helyi biztonsági szervezet riadókészültségben lesz. Aki nem hallgat a felhívásukra, az komoly hibát követ el. Nem akarunk civil áldozatokat, de ha valamelyik célponton rajta a célzár, ne hagyjátok ki! Tudom, nem ildomos a városban lövöldözni, de ha egy PEF-tag átjut, még komolyabb lesz a baj.

Erisi bólintott.

- Mi van, ha a PEF emberei elvegyülnek a civilek között?

- Akkor nem fognak robbantani - mosolyodott el Wedge. - Mi pedig megkeressük, és a legközelebbi emberünkkel kilövetjük őket.

- Ooryl azt hiszi, most muszáj győznünk.

Ebben bizony igazad van. Megbolygattuk a patkányfészket, és most el kell kapnunk őket, mielőtt bajt csinálnak. A járulékos veszteségek aránya nagy lesz, és amíg általában a koréliai harcosok nem használják ki az előnyüket, most azt kívánom, bárcsak ne is lenne nekik.

- Nem tagadhatom, akciónk eredményeképpen a civil lakosság és az épületek körében is nagy lesz a veszteség. Tehát körültekintőnek kell lennünk. Azt nem mondom, hogy akkor is lőjetek, ha a tűzvonalban gyerekek is vannak. Bízom benne viszont, hogy nem is kerül sor ilyen szituációra. - Sóhajtott. - Az asztrogációs droidokba betápláltuk a Palota-kerület és az Invisec térképét. A raktárt őrzik, tehát figyelmeztető jelzést kell leadnotok, ha megközelítitek. Ha véletlenül kerültök a zónába, húzzatok onnan, mert lőni fognak rátok! Kérdés?

Körbenézett az emberein, de senkinek nem volt észrevétele.

- Jól van. Támadjátok meg a hangárt, és készüljetek fel! Nem egy Halálcsillag ellen megyünk, de ennek a bevetésnek nagy a tétje. Az Erő legyen veletek. Lelépni.

A pilóták lassan elszállingóztak. Wedge észrevette, hogy Asyr megcsókolja Gavint, majd megveregeti a vállát. Látta, hogy mond valamit a kölyöknek, de nem hallotta, mit. Azután Asyr feléje fordult, és felemelte a kezét.

- Parancsnok, ha volna egy perce.

- Egy pillanat, Asyr.

A lány bólintott Gavinnak, mire a fiú elment. Asyr odalépett Wedge-hez, nyakán a szőr ütemesen hullámzott.

- Emlékszel még a hat héttel ezelőtti beszélgetésünkre? Arról, hogy döntenem kell?

Wedge bólintott.

- Azt mondtam, hogy eljön az idő, amikor döntened kell, melyiket választod, az osztagot vagy a Bothai Katonai Akadémiát.

- És azt is mondtad, hogy bízol bennem, és továbbra is bízni akarsz.

- Úgy van. És még azt is mondtam, hogy ha elmész tőlünk, tiszteletben tartom a döntésedet. - Wedge megrázta a fejét. - Persze, ha e pillanatban hoztad meg a döntést, akkor nem méltányolom az időzítésedet.

Asyr violaszínű szeme egy pillanatra megvillant.

- Azt akarom, hogy továbbra is bízz bennem és az időzítésemben! És továbbra is bízz bennem! - Belenyúlt overallja zsebébe, és kihúzott egy adatlemezt. - Parancsot kaptam, hogy készítsek jelentést az Alderaan melletti bactamészárlásról. Úgy gondolják, a késedelmes érkezésünk szándékos emberi mulasztás eredménye volt. Ez a lemez a jelentés egyetlen kópiája. Ha bármi történik velem, szeretném, ha a megfelelő kezekbe jutna.

Wedge bólintott.

- És ha visszajössz, mi lesz a jelentés sorsa?

- Én a Zsiványkommandó tagja vagyok, parancsnok, és csak a feletteseimtől fogadok el parancsot. - Asyr elmosolyodott. - A jelentéssel pedig azt teszem, amit mondasz, parancsnok.

- Most nagy lépést tettél annak érdekében, hogy eltávolodj a népedtől.

- Tudom, és azt is tudom, hogy nem lesz könnyű dolgom, de nekem most már a Zsiványkommandó az otthonom. Bármikor utasítást adhatsz, hogy felszálljak, én felszállok, és ha kell, meghalok. Ezt megteszem mindenkiért, akiben megbízom. Akik arra utasítottak, hogy eláruljam a barátaimat, azt hitték, nem vagyok megbízható, pedig ők nem azok. Ez a tény nem könnyítette meg ugyan a döntésemet, de elkerülhetetlenné tette.

Wedge a zsebébe dugta az adatlemezt, majd megveregette Asyr vállát.

- Örülök, hogy a mi oldalunkon állsz, és az én wingmanem vagy. Mindig szerettem olyanokkal repülni, akikben meg tudok bízni.

HARMINCNYOLC

Bár Iella szeme égett a fáradtságtól, az adrenalinszintje maximális éberséget biztosított neki. Könnyedén átvezette a légi siklót Coruscant kanyonjain, sikátorain, és megközelítette a Birodalmi Bíróság épületét. Nawara Ven és Kirtan Loor a hátsó ülésen foglalt helyet. Nawara folyamatosan kérdéseket tett fel Loornak, amire az gőgös megvetéssel válaszolgatott.

Iellát egészen megviselte a Loorral való találkozás. Azonnal felismerte, de nem minden nehézség nélkül. Mindig is magas és sápadt volt, de most mintha szürkébb volna, és a bőr is jobban ráfeszülne a pofacsontjára. Határozottnak igyekezett mutatni magát, de kapkodó válaszai, ingerült megjegyzései elárulták, hogy fél. Iella tisztában volt vele, hogyha most Corran is itt volna, Loor úgy lapulna ott hátul, mint egy riadt ryhscate. Corran mindig jó érzékkel tapintott rá az emberek gyengéire. Nyomban feltérképezte volna a szituációt, és fokról fokra nyomást gyakorolt volna az áldozatra, hogy feltétlen megadást csikarjon ki belőle.

Loor megtagadta a teljes tanúvallomást. Átadott egy adatlemezt, amin elmondása szerint összegyűjtötte a Birodalom valamennyi beépített ügynökének aktáját. Megígérte azt is, hogy a tanúk padján elmondja, ki az áruló a Zsiványkommandóban. És miután megegyeznek a megadás részleteiben, elárulja az adatlemez hozzáférési kódját.

- Nagyszerű - mondta Iella. - És Corran gyilkosát meg tudja nevezni?

Loor hűvösen elmosolyodott.

- Corrant elárulták, és én az áruló nevét megmondom. Corrant mindazonáltal Ysanne Isard ölte meg. Őt azonban nektek kell megkeresnetek.

És meg fogom keresni, abban biztos lehetsz. Iella a légi sikló műszerfalára pillantott. A szkennerfolyamatosan jelezte a várható közlekedési akadályokat. Egyben azt is jelezte volna, ha követik őket, ennek azonban semmi nyoma nem volt. Nagyszerű. Mostanáig tiszták vagyunk.

- Most felmegyünk a parkolóba. Onnan a biztonsági szektoron át lemegyünk a bíróság épületébe. - Még hozzá akarta tenni, hogy az elkövetkező néhány perc, a bedokkolás az út legveszélyesebb szakasza. Egyetlen protontorpedó egy szemvillanás alatt elintézheti Őket. Egy időzített és irányított rakétát bárhonnan el tudnak indítani.

A légi sikló becsusszant a nyíláson, és lelassított. A műszertalon zöld betűk jelentek meg különféle nyelven. "A parkoló megtelt", hirdette a felirat alapnyelven, majd megismétlődött mindenféle különös írásjelekkel. A parkoló bejárata fölött zöld lámpa jelezte, hogy a bejárat le van zárva.

Iella beütötte a biztonsági kódot. Ahelyett hogy különleges belépési kódot adott volna nekik - amit bármelyik birodalmi ügynök fel tud törni -, Halla Ettyk egyszerűen komputerhibát imitálva mindenkit kizárt a parkolóból.

A kapu felemelkedett.

- Bent vagyunk.

Loor megmozdult a hátsó ülésen.

- Nem zavar, hogy ennyire kell vigyázni rám, Iella?

- Nem jobban, mint akkor, amikor ezt először kérdezted meg tőlem, Loor.

Iella előrevitte a siklót a parkoló félhomályosabb felébe, és félúton a kijárat és a lift között leparkolt.

- Nem zavar, hogy ennyire ki vagy szolgáltatva nekem?

Loor megrázta a fejét.

- Egyáltalán nem, drágám. Te hiszel a lojalitás intézményében, és teljesíteni fogod a küldetésedet... még velem szemben sem kockáztatnád meg elkötelezettséged megtagadását. Neked az a dolgod, hogy a bíróságra vigyél, s azután végignézd, ahogy távozom, miután levedlettem a bűneimet, ahogy egy trandoshai levedli a bőrét.

- Erről eszembe jut, hogy elengedted a trandoshait, aki megölte Corran apját, és ettől rossz érzés tölt el, amiért segítek neked.

- Nem, ez nem így van - sóhajtott Loor közömbösen. - Bíznom kell abban, hogy te jobban akarod Corran gyilkosát, mint az én halálomat. Így van?

- Valahogy így. - Iella kinyitotta az ajtót, kidugta a fejét és körülnézett, Amikor nem látott semmit, kiszállt, és a sikló tetejére csapott. - Kifelé. Tiszta a levegő.

Amint mindketten kiszálltak, Iella elővette a kábítóját, és ellenőrizte a töltést. Tele van. Nagyszerű.

- Menjünk! Beszállunk a liftbe, én beütöm a kódot, és lemegyünk az ügyész irodájába. Simán, gyorsan, és akkor senkinek nem esik baja.

Loor a fejére húzta a csuklyát.

- Csak ön után.

Iella feléje mordult, majd a lifthez ment. A társaság jobb oldalán maradt, a kábítót két kézzel fogta az arca magasságában, csövével a mennyezet felé. Útközben folyamatosan figyelt minden irányban, kereste a rendellenességeket. A másik oldalon - fegyvertelenül - Nawara hasonlóképpen szemmel tartotta a terepet.

Közöttük a köpenybe burkolt alak határozottan lépkedett. Alakját csak sejteni lehetett, de termete elárulta, honnan kapta a fedőnevét. Noha Iella nem látta az arcát, a mozgásából megállapíthatta, hogy jól szórakozik a kíséretnek ezen a módján. Az ígért mentességtől sebezhetetlennek érzi magát.

Iella érezte, hogy egy pókháló az arcához tapad. Jobb kezével lesöpörte, és Nawarára pillantva látta, hogy egyik lekkujával ő is hasonló mozdulatot tesz.

A lift ajtaja alig tíz méterre tőlük halk szisszenéssel kinyílt.

Amint a liftajtó kitárult, Loor érezte, hogy a pulzusa felgyorsul. Az idő viszont lelassult, a nanoszekundumok óráknak tűntek. Érzékei megfeszültek, félelme győzelemérzettel párosult. Ugyanakkor feléledt a félelme is, a félelem attól, hogy a liftben orgyilkos vár rá. Meghalhatok, még mielőtt az az ajtó becsukódik mögöttem.

Félelmét át- meg átszőtte a győzedelmes gondolat, hogy Ysanne Isard annyira veszélyesnek tartja őt, hogy megöleti. Mostanáig csak kihasználta, utasítgatta, fenyegette, és mellőzte őt. Most megtanulta, mennyire veszélyes. A gondolat azonban, hogy le tudna számolni Isarddal, élete megóvására késztette.

Loor elmosolyodott. És ezt a csatát én nyerem meg!

Iella a kivilágítatlan lift felé fordult, és egy fekete alakot pillantott meg kilépni belőle. A félhomályban kibontakozott egy emberi alak, amint két kézzel tartott kábítóval kiront a liftből.

- Meghalsz, Derricote, meghalsz! - üvöltötte az alak.

Vörös energiasugár szökkent a trió felé. Az egyik lövés a csípőjén találta el Nawarát, aki a lökéstől a levegőbe repült. Még mielőtt a földre zuhant volna, két lövés a mellén találta el Loort. Az egyik a nyaka alatt, ez meg emelte, így a másik a gyomrába talált, ettől elrepült, és félig a légi siklónak dőlve Nawara mellé roskadt.

A hosszú évek gyakorlata megtanította Iellával, hogy ilyenkor nincs idő gondolkodni. Az első energiasugár láttán már rá is lőtt a fekete alakra, aki két lépést hátrált a lift felé. A lövés a hasán találta el. Térdre roskadt, majd arcra bukott, mindeközben kábítója ontotta a lövedékeket. A fegyver a betonon koppant. Akkor elengedte, és kezét a sebre tapasztotta.

Iella a fegyvert az alakra fogva odaszaladt, és elrúgta mellőle a kábítót. Letérdelt melléje, és a hátára fordította. Még mielőtt megpillantotta volna az arcát, vállának tapintásából tudta, kicsoda. A józan esze egy pillanatra felülkerekedett az érzelmein, bizonyíték után kutatva, hogy valóban ő az. Azután utat engedett a fájdalomnak és a mindent elborító kétségbeesésnek.

Az ölébe fektette a fejét, és elsimította az arcából a hajtincseket.

- Miért, Diric, miért?

- A Lusankyáért.

- Nem, ez nem lehet - akadt el Iella lélegzete.

- Jégszív megtört engem is. Az eszközévé alakított. Derricote laboratóriumába helyezett, hogy figyeljem őt. - Diric teste megrándult, majd egy percig merev maradt. - Azután megparancsolta, hogy öljem meg, mielőtt elárulná őt. Nem volt más választásom. De ez nem Derricote.

Iella megrázta a fejét.

- Nem. Ez Kirtan Loor.

Diric megengedett magának egy halvány mosolyt.

- Akkor jó. Sosem kedveltem. - Kezét Iella arca felé emelte, de sosem ért el odáig. - Meghalok.

- Nem - Iella kihalászta a komot a zsebéből. - Máris hívom a droidokat.

- Ne, Iella, ne tedd! Isard azt tette velem, amivel Tychót vádolják. Őt nem tudta beszervezni. Tycho megfigyelését is rám bízta. Attól, amit velem tett, senki nem tudott volna megóvni. - Nyelvével megnedvesítette az ajkát. - Én nem tudok így élni, más bábujaként, a gyanúval a fejem felett. Unalmas volna az életem.

- Ne mondd ezt, Diric, tudunk rajtad segíteni!

- Vége. Szeretlek. Isard azt is akarta, hogy téged megöljelek. És nem biztos, hogy ellenkezni tudnék vele. - Elmosolyodott. - Mindamellett megtettem... a lift nyitó kódjának be kellett volna indítania egy bombát. De közbeléptem. És most állíts meg, nehogy eláruljam magam azzal, hogy téged megöllek! - Fájdalom torzította el a vonásait. - Köszönöm, hogy visszaadtad a szabadságomat.

Iella a kezével elsimította Diric arcáról a fájdalom nyomait. Akkor vette észre, hogy már elment. A torka kiszáradt, a szeme megtelt könnyel. Visszaengedte Diric fejét a betonra, és még egyszer, utoljára megcsókolta.

Kirtan Loor a ferrobetonon feküdt, és nem érzett semmit. Tudta, hogy ez nem jelent semmi jót. Azt a következtetést vonta le, hogy haldoklik, és ez feldühítette. Megpróbálta lecsillapítani a dühét, de nem volt rá képes. A haragja, a gyűlölete mindazonáltal magától elmúlt. És vitte magával Kirtan Loor életének utolsó szikráit.

A szívét ellepő sötétség legmélyén még ott pislákolt az egyetlen igaz dolog, ami meghatározta egész életét. Gil Bastra tudta, mi az. Corran Horn és Iella Wessiri is tudta. Ysanne Isard is látta. Loor mindent elkövetett, hogy leküzdje, de ez születési hibája volt, és nem szabadulhatott tőle. Elbizakodott voltam. Olyannyira, hogy sosem néztem a dolgok mögé. Ez okozta a vesztemet.

Felpillantott a mennyezetre, és annak rafinált mintáiból olvasta ki az egyetemes igazságot. Isard nem küldött rám orgyilkost Derricote ellen küldte. Derricote helyett halok meg, az ő bűneiért. Mi lehet ennél rosszabb?

Valamilyen okból Corran Horn képe villant eléje. Horn egyszer azt mondta, hogy nincs rosszabb, mint egyedül meghalni. Tagadta ennek az igazát, de ahogyan elhatalmasodott rajta a fáradtság, és a sötétség a szeme sarkából egyre láthatóbban terjeszkedett, tudta, hogy most az egyszer Corrannak igaza volt.

HARMINCKILENC

Kimerültsége ellenére Wedge nem emlékezett rá, mikor érezte magát ilyen jól. Beszíjazva az X-szárnyú pilótafülkéjébe, Minokkal a háta mögött, Asyrral a jobb oldalán úgy érezte, az egész galaxis újjáéledt körülötte. A feladat egyszerű: biztosítani kell a csapatokat, akik egy birodalmi terroristasejtet számolnak fel. Nem tudta, hogy a PEF maradványával van dolguk, vagy csak az egyik csoportjukkal, de abban biztos volt, hogy megsemmisítik őket.

Egy időre megszabadulhat a rá erőszakolt kétértelműségektől. Tycho tárgyalása politikai ügy. A rylothi kiküldetés, a konvoj kísérete politikai ügy volt. Még Zsinj űrállomásának lerohanása is politikai ügy volt. Mialatt az egész Lázadás lényegében politika maradt, neki mindebben katonai szerepe maradt. A célpontok, amik ellen mentünk, katonai célpontok voltak, azért szemelték ki őket, mert stratégiailag jelentősek voltak, és az akciók kivitelezése is katonai felszerelést követelt.

Wedge bekapcsolta a komot.

- Egyes Vadász, itt Zsivány Vezér. Felkészülni.

- Vettem, Zsivány Vezér. Álljon készen a taktikai utasítások fogadására!

- Ahogy parancsolja. - Wedge a pásztázóra pillantott. Az osztag öt párra vált szét. Négy pár a célterület négy sarkán helyezkedett el, míg Erisi Dlarit és Rhyasati Ynr magasan fent, a ballonok felett adott fedezetet. A lentiek feladata az volt, hogy támogassák a kommandósokat, és segítsenek a kimenekítésükben, a fenti párosé pedig, hogy megakadályozza a PEF bejutását a célkörzetbe.

- Zsivány Vezér, itt Egyes Vadász. A nyugati oldalon heves tűzpárbaj folyik. Segítségre van szükség.

- Vettem. Indulok. - A komot átállította a taktikai hullámhosszra, és bekapcsolta. - Zsivány kettes, hallottad?

- Vettem, Vezér. - Asyr hangja elárulta nyugtalanságát. - Csak ön után.

- Ötös, a következő kör a tied a Tízessel, azután a Hetes, majd a Tizenkettes párosa következik.

- Ahogy parancsolja.

Wedge átfordította az X-szárnyút a bal szárnyvégen, majd a bal pedált lenyomva a gép orrát a föld felé buktatta. Hagyta, hogy a gravitáció tegye a dolgát, azután siklórepülésre váltva a célpont felé fordult. Amikor a bíróság épülete elsuhant mellette, Wedge visszahúzta a gyorsító karját, és egyenesbe hozta a gépét. Célpont öt kilométerre, és közeledik.

Ilyen messziről is jól látta az épület nyugati oldalán becsapódó lövedékek tűzgömbjét. Közelebb érve észrevette, hogy egy füstölgő siklókomp sodródik a föld felé. Wedge aktivizálta a quadlézert, és a szálkeresztet a célpontra illesztette, majd a pedálokkal rajta tartotta a gépet a célvonalon.

Az X-szárnyú négy lézere megsorozta az épület középső fertályát. A sugarak némelyike simán bejutott az épületbe, a robbanások nyomán egyre több alak bújt elő a rejtekéből. Az egyik lövés darabokra tépett egy E-Web nehéz ismétlő löveget, amit a bejárat mellett állítottak fel. A személyzet is elpusztult.

Asyr X-szárnyúja szorosan Wedge mögött maradva megismételte a sorozatot. Wedge megvárta, amíg Asyr kiér a célzónából, azután megfordította a gépét. Kikapcsolta a hajtást, és átállt repulzorra, Asyr elhúzott mellette, és hurokfordulóba kezdett. Wedge lassan előrelopakodott, és az épület bejárata elé siklott.

- Menekülnek! - kiáltotta, és megnyomta a ravaszt, lövedékekkel árasztotta el a raktárépület bejáratát. A nyílásban éppen felbukkanó légi sikló nem jutott tovább, három darabra szakadva szétszóródott, majd a szemközti épület falán megpattanva a mélybe hullott.

A többi lövés csak végigpásztázta a nyílást, lévén a célpontok aprók, és gyorsan mozogtak. Oldalkocsis és szóló terepsiklók özönlöttek ki a nyíláson, hogy elkerüljék a pusztulást. Az egyik sikló épphogy kivitorlázott a kapun, azután szabadesésben tehetetlenül zuhanni kezdett, eltűnt Wedge szeme elől, mielőtt még megcélozhatta volna. Mások szélsebesen igyekeztek eltűnni a helyszínről, s a komcsatorna tanúsága szerint mindenki a maga útján menekült.

Ronda zöld fény töltötte meg a raktárépületet. Wedge közelebb libbent, és megpillantott két szögletes szerkezetet, amit két lábon lépkedve barangolnak az épületben. Beleborzongott a gerince, és gyorsan beleszólt a komba.

- Lépegető felderítők. Hárman vannak, ketté előttem. Elkapom őket.

Wedge átkapcsolt protontorpedóra. Célzóberendezésének szálkeresztje sárgáról vörösre váltott, amikor a célzár bekattant. Minokk megadta a jelet, Wedge pedig megnyomta a ravaszt. A protontorpedó sziszegve szökkent ki a vetőcsőből, és egy szempillantás alatt megtette az épületig tartó ötven métert.

A torpedó a jobb oldali AT-ST külső lábát találta el, és tőből lemetszette. Az ütéstől a lépegető megbillent, nekizuhant a társának, majd a földre roskadt. A torpedó tíz méterrel beljebb robbant fel, de előbb beindította a lépegető tárában lévé valamennyi gránátot.

A második lépegető éppen visszanyerte az egyensúlyát, de a gránátok robbanásától ismét megingott. Földön heverő társának kapálózó lábában is folyton elakadt Az épület belsejében felrobbant valami, annak fényében Wedge látta, amint a lépegető szétveti a lábát, hogy végre meg tudjon állni a talpán. A kísérletét már majdnem siker koronázta, de akkor a bal lába átszakította a padlót, s ettől végre orra bukott.

A harmadik AT-ST ikerlövege folyamatosan ontotta tovább a tüzet a raktár belseje felé. Mire lő? Mire megfogalmazta magában a kérdést, Wedge már tudta is rá a választ. Nem, az lehetetlen!

Előretolva a kart kissé felgyorsított, és közelebb ment. Éppen látta, amint az AT-ST egyik lövedéke kitátja a távolabbi fal rését. Egy légi sikló húzott lassan a nyílás felé. Lomha mozgásából ítélve komoly rakomány lehetett rajta. A lépegető tehát a megrakott légi siklót fedezi.

A többi sikló csak szemfényvesztés volt. Ez a bomba! Wedge a légi sikló után iramodott, és utánaküldött egy protontorpedót. A lövedék megpattant a padlón, és felfelé tartott. Ahelyett hogy elhúzott volna a lépegető lába között, telibe kapta a fülkéjét. A robbanás tűzzel töltötte meg az épületet. A nyílásokon, repedéseken át sárga lángnyelvek nyúltak ki, a levegő megtelt repkedő törmelékdarabokkal.

A repedéseken fekete füst szivárgott, akadályozva a látást, de Wedge tudta, merre keresse a légi siklót. Úgy fordult, hogy gépe a lépegető által kiszakított nyílással egy vonalba kerüljön. Lassan átlibbent az épületen, és kibukkant a túloldalon. Kikapcsolta a repulzort, és ereszkedni kezdett.

- Itt Zsivány Vezér. A raktár tiszta. A túloldalon vagyok.

Egyes Vadász hangjából meglepetés érződött.

- Ezen az oldalon vártunk, Vezér.

- Igen, de most éppen egy bombát üldözök. - Valamivel lejjebb megpillantotta a légi siklót, amint éppen irányba áll, és elindul az Invisec felé. - Szóljatok a raktárnak, hogy elindultam! Egyikünk biztosan odaér.

NEGYVEN

- Ez nem a kövér fickó - mondta az egyik fekete alak.

- Nem számít. Akkor is kinyírjuk.

Corran meglendítette a kezét, és a fényszablyával a trió felé sújtott. A fénypenge hangosan zizegve széles ívet írt le a levegőben. A két szélső fickó riadtan keresett menedéket, de a középső a helyén maradt, és tágra nyílt szemmel meredt a penge hideg fényére. Kétszer is rálőtt, de mind a kétszer elvétette.

A fényszablya középen metszette ketté. Két darabban zuhant a padlóra. Két véres húskupac fogta fel a kábító koppanását. A csőre erősített lámpa fénye elmerült a tócsában.

Corran bal felé ugrott, a padlóra vetette magát, megperdült, és guggolva maradt. Mindeközben a fényszablyát előretartotta, de nem hallott sikolyt, ami jelezte volna, hogy célt talált. Mindazonáltal jobb felől felugatott a fegyver, s ez újabb bukfencre kényszerítette. Miközben az egyik szobor mögött keresett menedéket, a két alak kikapcsolta a keresőlámpát, így a teremben csupán a talapzatokból áradó gyér fény maradt.

Két dolgot máris megállapíthatok. Az egyik: komlink kapcsolatban vannak, és összehangolják a támadást. Másodszor: csak fedeznek, nem támadnak, ami az jelenti, hogy kivárásra játszanak. Vagyis minél előbb ki kell jutnom innen, az pedig csak egyféleképpen lehetséges: arra, amerről jöttem. Az ajtóra pillantott, amit a fényszablya fénye valamelyest megvilágított. Közre akarnak fogni, tehát azonnal kell cselekednem.

Corran kétszer a levegőbe csapott a szablyával, hogy lássa, hol helyezkedik el a két alak. Közöttük tiszta volt az út. A zsebébe nyúlt, és megtapogatta a jedi lovag képét a medálon. Nem te szoktál segíteni nekem, de remélem, ugyanolyan hatékony vagy.

Kitört a rejtekéből, és a szablyával hol az egyik szoborra, hol egy tárolóra csapva futni kezdett. Ettől apró hologramok keltek életre, amik magukra vonták a két alak figyelmét. Mire észbe kaptak, Corran már nem volt a közelükben. Utána lőttek, s bár az első lövedékek megpörkölték a köpenyét, többnyire a falat szántották végig. A tűzerőből ítélve a lövedék lyukat üthetett volna a mellében, és hamuvá égette volna a tüdejét.

Erre minden esélye meg is volt, mert jediköpenye elakadt az egyik tároló sarkában. Corran a földre bukott, a köpeny zsinórja ráfeszült a nyakára, de csak a lendületét tudta megtömi, a lendület tovább vitte, de lábbal előre repült át az ajtónyíláson. Viszont megmenekült, mert mindezt az esés következtében a tűzvonal alatt pár centivel tette. A szoba közepén ért földet, alaposan beütve a térdét. Jobb kezében még ott fénylett a szablya. Lekapcsolta, és az ajtó felé igyekezett, amin éppen átrepült. Remélte, hogy megtalálja a harmadik alak kábítóját, de amikor a falhoz lapulva kilesett az ajtó mögül, látta, hogy az pont a másik oldalon hever. Reménytelen. Mindenesetre ki kell jutnom innen. És bár a futás látszott az egyetlen megoldásnak, a térdében és a csípőjében nyilalló fájdalom figyelmeztette, hogy az sem fog simán menni. Nem lesz annyi energiám. Halott vagyok.

Akkor valami keményen koppant a fal túloldalán. Még mielőtt kattant volna a komlink kapcsolója, Corran fél térdre támaszkodva megperdült, és fénykardját a fal felé fordítva bekapcsolta. A fény zizzenve égette át magát a falon. Corran lefelé sújtott, s a falon támadt résből vér fröccsent, de nyomban el is párolgott.

A fal túloldalán a kettészelt fickó a társához hasonlóan a földre rogyott. A harmadik viszont megjelent az ajtóban, és már tüzelt is. Az első lövései a zuhanó testet érték, csak azután emelte az ívet a fényszablya felé. Egy lövés lepörkölte Corran kézfejéről a szórt, de a többi messze elvétette a célt. Corran a karddal kétszer a fickó felé csapott, és talált. Amaz hátratántorodott, nekizuhant az egyik tárlónak, majd különös testtartással a padlóra rogyott. A közeli talapzatból áradó fényben Corran látta, hogy a levágott kéz még szorongatja a fegyvert. Néhány lövés még eldördült, azután az élettelen ujjak elernyedtek. A fickó is mozdulatlan maradt.

Corran kikapcsolta a szablyát, és a helyére akasztotta, majd megfordította az övet, hogy a fegyver a bal oldalára kerüljön, s ne verdesse sérült csípőjét. Odament az első áldozatához, lecsatolta a fejéről a sisakot, és kivette belőle a csíptetővel rögzített komot. Belehallgatott, hogy a rohamosztagosok közelednek-e már, de nem hallott semmit.

Felvette a második áldozat fegyverét, bekapcsolta a keresőlámpát, és körbejártatta a helyiségben. A három alak fekete uniformisa nem arról árulkodott, hogy rohamosztagosok volnának, erre egyébként elügyetlenkedett akciójukból is rájött. Még sosem láttam rohamosztagost sisak nélkül, de biztosan nem így néznek ki. Az uniformis paramilitáris jellegéből arra következtetett, hogy viselőik valamilyen helyi rendfenntartó erő tagjai voltak. Akár szövetségeseknek is nézhettelek volna titeket. A CorSecnél nem volt divat, hogy rálőttünk valakire, csak mert nem az volt, akit kerestünk.

Corran a komlinkre irányította a lámpa fényét, és átállította a frekvenciát. Lássuk, hol vagyunk? Noha régóta gyűlöli a Birodalmat, azt el kellett ismernie, hogy némely tekintetben igen hatékony tudott lenni. Az egyik ilyen dolog a standard mértékek bevezetése volt. Minden világon voltak állomások, amelyek összehangoltan sugározták az egzakt időmérési impulzusokat, mind a helyi időét, mind a coruscanti standard időt. Corrannak tehát elég volt a megfelelő frekvenciára hangolni, hogy megtudja, hol van és mikor. Már túl régóta nincs kapcsolatom a külvilággal.

A füléhez emelte a készüléket, és lassan átlépve a három tetemet elindult.

- Valami elmaradott világ lehet, ha csak három katonát küldtek egy szökött fegyenc elfogására... még ha Derricote-ról van is szó. Kíváncsi vagyok, hogyan lehet innen kijutni?

A komban megszólalt egy mechanikus hang.

- Nyolc óra negyvenöt perc, koordinált galaktikus idő szerint.

- Nagyszerű. Tehát egy olyan világon vagyok, amely a Coruscanthoz igazítja az időszámítását, mindegy, mi a helyi adottság.

Felvette a kábítót, ellenőrizte a telepeit, majd a keresőlámpa fényét a falon tátongó lyukon át a szomszéd helyiségbe irányította. Nem úgy, mint ez a helyiség, a túloldali tiszta volt és rendezett. És mi több, ajtó van a falban.

Már éppen átlépett volna a nyíláson, amikor két gondolat is az eszébe ötlött. Az már nyilvánvaló, hogy egy olyan raktárépületben van, ahol jedi emlékeket tárolnak. A palota, ahonnan ide jutott, valószínűleg egy birodalmi moff kastélya. De vajon melyik moff merészelne jedi relikviákat rejtegetni a házában? Ilyesmit csak nagy hatalmú moffok engedhetnek meg maguknak, azok pedig nem laknak elmaradott bolygókon.

Valójában nem is létezik olyan moff, aki ilyen gyűjteménnyel szentségtelenítené meg a Császár és Vader emlékét... - Corrannak leesett az álla. És a kom is a coruscanti időt mondta be.

Corran a falnak támaszkodott. Ez nem lehet. Ez nem lehet a Coruscanton. Ennek semmi értelme. Emlékszem, hogy hajón utaztam. Tehát megint megtévesztettek... Lehet, hogy ez a Coruscant, csak Isard el akarta velem hitetni, hogy nem ott vagyok. Felnevetett. Most már tudom, miért nem bukkantak a Lusankya nyomára. Mindvégig itt volt - ami azt jelenti, hogy ő is itt van.

A három fekete alakra pillantott. És még elég hatalma van ahhoz, hogy a helyi hatóságokkal vadásszon Derricote-ra. Hiába szöktem el a karmai közül, még nem vagyok szabad. A komra pillantva arra gondolt, hogy ráhangolódik a Zsiványkommandó frekvenciájára, de két okból nem tette. Nem tudom a pontos helyzetemet, és az árvalóval is számolnom kell.

Megrázta a fejét. Kell valaki, akiben megbízom. Ez az egyetlen lehetőségem. Beállította a frekvenciát, és beszélni kezdett.

- Itt Corran Horn. Nem haltam meg, csak éppen úgy érzem magam. Kis segítségre volna szükségem, hogy visszatérhessek az élők világába.

NEGYVENEGY

Wedge hátrahúzta a gyorsítót, és a légi sikló mögött és felett úgy háromszáz méterre elfoglalta a helyét. Visszavette a sebességet, mert ha túl közel merészkedik, a sikló felgyorsul. Most jó hasznát vette az endori gyakorlatnak, amikor terepsiklóval száguldozott az erdő fái között, de mindez most eszébe sem jutott. Azt a bombát meg kell állítani.

- Minokk, ellenőrizd még egyszer a célpontot!

Az asztromechanikai droid hosszú csipogással erősítette meg a korábbi információt. Wedge látta, hogy az adatok némiképp módosulnak. Átfordult a jobb szárnyvégen, és ereszkedni kezdett. Besorolt a sikló mögé, amely éppen ráfordult a széles sugárútra, ami egyenesen az Invisecbe vezetett. Ha el tudnám téríteni...

- Minokk, mutasd az összes lehetséges útvonalat a célig!

A droid éppúgy süvöltözött, ahogy a szél szokott a szárnyak között.

Wedge az alváros sikátoraiban, szűk átjáróiban, alagútjaiban folytatta az útját. A folytonos manőverezés alaposan próbára tette jártasságát. Noha a hajnali fény nem hatolt le ilyen mélyre, annyi világosságot azért adott, hogy mellette tájékozódni tudjon.

Hirtelen megborzongott. Corran meg a többiek éjszaka repültek ki innen, amikor elfoglaltuk Coruscantot. Most látom csak, mit tettek.

Minokk tutulni kezdett. Wedge a monitorra pillantott, amelyen néhány új nyomvonal jelent meg.

- Lassabban, Minokk, közben repülnöm is kell!

Wedge magában felvázolta a saját útvonalát, s azt összevetette a térképekkel. Amint a légi sikló vele egy vonalba került, valami eszébe jutott. Ez az. Most elkapom.

- Mutasd a legmélyebben fekvő lehetséges útvonalat, Minokk!

Wedge jobbra húzott, és kissé visszavette a sebességet, majd bekapcsolta a repulzort. Igyekezett a Minokk által kijelölt útvonal szélén maradni. Onnan tartotta szemmel a siklót, úgy követte.

Elmosolyodott. Kapott néhány ütést a raktárépületben, és még a falat is át kellett ütnie. És túl nagy terhet cipel, ezért lassú. A siklókomp, amit láttam, nyilván segített neki az indulásban. Adott neki némi induló sebességet, de most kénytelen lesz lejjebb ereszkedni, mert nem maradt energiája, hogy kint maradjon.

Átkapcsolt lézerre, és rövidre zárta a négy ágyút. A sikló éppen egy kereszteződéshez ért. Wedge felgyorsított, és mögéje repült. A siklóban valaki észrevette, és kábítóval lőni kezdett rá, de a lövedékek lepattantak az elülső pajzsról. A pilóta igyekezett manőverezni, de minden irányváltoztatással csak lejjebb sodródott.

Egyenesen Wedge tűzvonalába.

Megnyomta a ravaszt, és a négy vörös lézer a nehézkes sikló felé szökkent. Lesöpörte a fülke tetejét, és tűzbe borította a fülkét. A sikló most gyorsabban kezdett süllyedni, és a fara is lefelé bukott. Az elején valami felrobbant, ettől a sikló hátraszaltóba kezdett. Az X-szárnyú újabb lézerlövései füstfelhőbe burkolták a gépet.

A hirtelen kitáguló párafelhő - nyilván a kiszivárgó folyékony robbanóanyag - meggyulladt, és egy pillanatra elvakította Wedge-et. Minokk sivalkodott hátul. Wedge biztos kézzel fogta a kormányt, és gyorsan kiröppent a rengéshullámból. A pajzsok megóvták a hajóját a sérüléstől. Amint visszanyerte a látását, körülnézett, de sehol nem látta a siklót. Elmosolyodott.

- Láttad ezt, Minokk? Nem volt nehéz célpont.

A droid elbődült, amit Wedge diadalordításnak értelmezett.

- Itt Zsivány Vezér. A bombának vége. Jelentést.

- Itt a Hármas. Itt vagyunk a Manarai-hegység körzetében. Délkelet felől anomáliát jeleznek a műszerek. TIE-gépek közelednek, legalább egy osztag.

- Vettem, Hármas. Indulok.

Wedge hátrahúzta a kormányt, ugyanakkor előretolta a gyorsítót. Az X-szárnyú felfelé húzott.

- Ismételd meg, Hármas, harminchat TIE-gép közeledik?

- Megerősítve. Harminchat skubi és sanda. Errefelé közelednek, de mögöttük még valami van. - Rhysati hangja nyugtalanságot tükrözött. - A szenzorjaim nem tudják értelmezni.

- Maradj rajta, Hármas. - Wedge átkapcsolta a kom frekvenciáját. - Itt Antilles. Mi történik délkeleten?

- Itt a Palota kerület, Zsivány Vezér. Nem tudjuk biztosan. A civilek földrengést és komoly károkat jelentettek. Éppen most fordítjuk arrafelé a szatellitet. Ha megérkeznek az adatok, továbbítom őket.

- Vettem, irányítás. - Wedge a monitorjait figyelte, és egyre inkább értetlenül állt a látvány előtt. Minokk csipogása megerősítette rossz előérzetét. - Ez nem lehet. Egyszerűen nem lehet.

- Te is látod, amit mi, Zsivány Vezér?

Wedge átkapcsolta a komot az egység taktikai frekvenciájára.

- Hármas, Négyes, gyertek vissza! Most.

- Mi van ott, Vezér?

Wedge megborzongott.

- Valami, aminek nem kéne ott lennie, Hármas. Egy Szuper Csillagromboló. A neve Lusankya.

NEGYVENKETTŐ

Ackbar admirális helyet foglalt a pulpitus legmagasabb székében, Madine és Saim tábornok pedig kissé lejjebb, kétoldalt foglalta el a helyét. Ackbar megvárta, amíg az ügyész és a védő is leül, azután végignézett a gyér hallgatóságon.

- A mai ülésünk igen rövid lesz. Még a leghosszabb hajóútnak is véget vethet egy hatalmas hullám, ami olykor titáni erővel zúdul a hajósra.

Tycho Celchure és a védelem két droidjára pillantott.

- Celchu kapitány, az ön védője nem lehet jelen, mert alig egy órája támadás érte az épület parkolójában, és komoly sérülést szenvedett Az orgyilkost megölték, mindazonáltal az épületet biztonsági okokból lezártuk. Nawara Ven akkor sebesült meg, amikor a bíróságra kísért egy tanút, aki minden kétséget kizáróan bizonyíthatta volna az ön ártatlanságát. A tanúvallomásáért cserébe új személyazonosságot és áttelepítést kért. Átadott egy adatlemezt, amely az ön ártatlanságára és a Coruscanton tevékenykedő kémekre vonatkozó adatokat tartalmaz. Sajnálatos módon azonban az orgyilkos, aki megsebesítette Ven kancellárt, megölte a tanút. - Ackbar a védelem oldalán helyet foglaló Airen Crackenre pillantott. - Ackbar admirális ráállította az embereit, de mostanáig nincs hír afelől, hogy fel tudták volna törni a kódot.

Tycho a szemöldökét ráncolta.

- Mi köze van mindennek én hozzám?

Halla Ettyk felállt.

- Admirális, a vád hajlandó elállni a tárgyalás folytatásától, amíg Ven kancellár felépül.

- Köszönöm.

- Ha nincs más észrevétel, a tárgyalást Ven kancellár felépüléséig elnapolom.

Tycho feltartotta a kezét.

- Elnézést kérek, de én nem tehetnék valamit? Ven kancellár távollétében elláthatnám a saját védelmemet.

- Ehhez joga van, Celchu kapitány. Halla Tychóra pillantott.

- Az admirálisnak igaza van, de pillanatnyilag nem sok mindent tehet a saját érdekében.

- Tudok tanút állítani.

Az ügyész a fejét rázta, és az adattáblájára mutatott.

- Nem igazán. Előttem a lista a tanúkról, akiket Ven kancellár be akart idézni. A Zsiványkommandó egyetlen tagja sem érhető el e pillanatban. A duros Lai Nootka nincs itt, és sajnos azt kell feltételeznünk, hogy meghalt. Önnek nincs tanúja.

Füttyös tülkölni kezdett. Emtri feje körbefordult.

- Füttyös azt mondja, van egy tanúnk.

Halla a szemöldökét ráncolta.

- Kicsoda?

Tycho felállt.

- Én. Tanúvallomást tehetek magam mellett.

- Nagy hiba volna, Celchu kapitány. Szétszedném a keresztkérdéseimmel.

Az R2-es egység vadul hangoskodva tiltakozott.

Celchu a fejére csapott.

- Igazad van.

Emtri oldalt billentette a fejét.

- Ah, uram, Füttyös egyetért Ettyk parancsnokkal.

- Önnek nincs tanúja. Az ön vallomása nem oldaná meg az ügyet.

Halla a fejét rázta.

- Az egyetlen szóba jöhető tanú halott.

Füttyös vadul tülkölt, s néhányszor körbeforgatta a fejét. Egyre izgatottabbnak tűnt, és a hangja már-már elviselhetetlen visítássá erősödött.

Ackbar lesújtott a kalapáccsal, hogy magára vonja Emtri figyelmét.

- Mondd meg Füttyösnek, hogy csillapodjon, mert kikapcsoltatom!

A kis droid most elhallgatott, és morgásba fogott.

- Most mit mondott, Emtri?

Füttyös tovább morgott. Emtri egy ideig hallgatta, majd vadul rátülkölt.

- Értelmesebben, Füttyös! Rád várnak.

Füttyös megismételte az előbbi hangsort.

A 3P0 egység széttárta a karját, és Ackbarra pillantott. - Sajnálom, uram, de ennek semmi értelme. A stressz következtében az áramkörei polarizálódhattak. Nem tudja, mit beszél.

Ackbar felsóhajtott.

- Válaszoljon a kérdésemre. Mit mondott, ki az a tanú?

Mielőtt Emtri válaszolhatott volna, a tárgyalóterem ajtajában megszólalt egy hang.

- Megbocsásson, admirális, szerintem Füttyös engem akart tanúként bejelenteni.

Ackbar szájbojtja vadul rángatózni kezdett. A sötét mélységekből mindenféle szörnyek bújnak elő. - Ez lehetetlen.

- Hát nem volt könnyű - mondta Corran Horn mosolyogva. - De ami a lehetetlent illeti, már tudhatná, egy Zsivány legjobban a lehetetlen megvalósításához ért.

NEGYVENHÁROM

Wedge balra döntötte a gépét, és a kormányt egészen a melléhez szorította. Az X-szárnyú zuhanni kezdett, majd egy nyújtott vízszintes orsóval megfordult, és pontosan a két skubi mögé került. Wedge nem sokat tétovázott, ráillesztette a szálkeresztet az egyik TIE-ra, és már lőtt is. A pilótafülke felrobbant, a gép pedig becsapódott az egyik betontoronyba.

A TIE wingmanje megpróbálta megbosszulni a társát, de Wedge nem adott neki rá alkalmat. A bal pedálra taposott, ettől a gépe fara jobbra sodródott. Ettől a mozdulattól kikerült a TIE tűzvonalából. A TIE-pilóta megpróbálta utánozni a manővert, csakhogy az ő gépének a szárnyai függőlegesen álltak, s így nem a számított irányba sodródott. Kint a világűr vákuumában működött volna a dolog, de itt, az atmoszférában ettől csak pörögni kezdett a gépe.

Wedge megfordult az X-szárnyúval, és lecsapott a TIE-ra. Annak pilótája éppen visszanyerte uralmát a gépe fölött, amikor Wedge tüzelt. A quadlézer lövése levitte a bal szolárpanelt. A TIE-gép irányíthatatlanná vált, és pörögve, forogva zuhanni kezdett a föld felé, de mielőtt elérte volna, nekicsapódott egy átjárónak, és felrobbant.

Wedge visszahúzta a kormányrudat, és gépét az égbolt felé irányította. Lelkifurdalást szeretett volna érezni a pilóta iránt, akit éppen most ölt meg, de rájött, sokkal inkább szorulnának sajnálatra azok az ártatlanok, akiket az égből pottyant vadászgép sebesített meg. Szerette volna, ha más érzelmek foglalják le, de a koncentráció ezt lehetetlenné tette. A normális emberi gondolatoknak nincs helye egy ilyen őrült világban.

Körülötte mindenfelé TIE-vadászok és X-szárnyúak cikáztak forogtak, manővereztek. A levegőt zöld és vörös lézercsíkok szabdalták, amint a két fél igyekezett megsemmisíteni egymást. Rendszeres időközökben felrobbant egy-egy TIE-gép, és olvadt fémtörmelékkel szórta be a környéket, míg pusztulásának helyén olajosfekete füstfelhővel állított mulandó emlékművet a pilótának.

Miközben a közelharc valósággal elmérgesedett küzdelemmé vált az egész kerületben, Wedge higgadt maradt, jóllehet sokkolta a látvány. A közelben egy fehér tű fúródott a Coruscant ege felé. A Lusankya - a nyolc kilométer hosszú Szuper Csillagromboló éveken át volt eltemetve betonbörtönében, ahonnan most zöld turbólézereivel átfúrva magát a városon, igyekezett kiszabadulni.

Wedge tudta, hogy a Szuper Csillagrombolókat a Yavinnál állították először csatarendbe, ami azt jelenti, hogy a Lusankyát még az Endori Csata előtt rejthették el a Coruscanton. Hacsak a konstrukciós droidok azóta nem építették és építenek továbbra is hasonló hajókat. Az ötlet, hogy száz négyzetkilométernyi területet lerombolnak és újra felépítenek csak azért, hogy elrejtsenek egy Csillagrombolót, elképesztőnek tűnt, különösen mert senki nem tudott arról, hogy a lába alatt ilyesmi rejtőzik. Vagy a Császárnak volt annyi hatalma, hogy emberek százezreivel, millióival hitette el, hogy nem látták, amint a Lusankyát a szemük előtt temetik el.

Az ötlet igen merész volt, de Wedge remélte, hogy így igaz. Mert a másik verzió - miszerint a Császár lemészároltatta a tanúkat -, sokkal borzalmasabb ennél.

- Vezér, egy sanda repül rád alulról.

- Kösz, Ötös. - Wedge jobbra húzott, és egy hurokkal kikerült az elfogó vadász lővonalából. Hagyta, hogy a gépe tovább süllyedjen a város felső szintjei felé. A ballonok telemetrikus kontrolljai segítségével szemmel tarthatta a sanda nyomvonalát. Megkerülte az egyik égbe nyúló tornyot, és szinte függőlegesen felfelé vágott.

Kissé kisodródott ugyan, de némi pedálmozdulattal a célkeresztben tudta tartani az ellenfelet. A quadlézer két sugara elsuhant a fülke mellett, de a másik kettő telibe találta, a jobb oldali szolárpanelt átfúrva behatolt a fülkébe. A TIE-gép forogni kezdett, majd spirálba váltott, és nekirohant egy csúf, szögletes épületnek.

Keleten a Lusankya fara is kiszabadult már a Coruscant fogságából. A Szuper Csillagromboló külsőre hasonlított Vader Executor nevű hajójára, amivel a Hoth és az Endor ellen ment, de a Lusankya hasán hatszögletű elemekből álló masszív platform volt, ami megkönnyítette a hajó alatti fegyverek kezelését, és a TIE-gépek kirajzását.

Wedge a szemöldökét ráncolta. Mi ez? Olyan, mint egy hutt repulzív hintója, csakhogy a Lusankya csatahajó, nem pedig egy lebegő bandavezér. A Lusankya arra való, hogy harcoljon, nem hogy utat törjön magának egy bolygó felszínéből. Ez valami liftakna lehet, amit ilyen kinyújthatóra terveztek.

A Lusankya orrát az égfelé nyújtva begyújtotta a hajtóműveit. A fara alatt plazmává olvadt a város egy része. A romboló elindult, és fekete füstoszlopot hagyott hátra születése emlékeként. Ez a hajó legalább negyedmilliós személyzettel rendelkezik, és tízszer annyi embert pusztít el egyetlen felszállása alkalmával.

A masszív hajó egy ballonház felé húzott, s hogy még több turbólézere irányulhasson az épületre, kissé módosított az irányán. Egy ilyen Szuper Csillagromboló elég tűzerővel rendelkezett ahhoz, hogy akár orbitális pályáról romhalmazzá változtasson egy várost. A fegyvertelen, magányosan lebegő ballonház mindenesetre könnyű prédának látszott.

Amint a ballon tűzvonalba került, a lézerek tüzelni kezdtek rá, s ahogy a csatahajó tovább húzott, újabb lőállások vették át a tüzelés feladatát. A zöldes lézersugarak olyan sűrűn cikáztak, hogy szinte összefüggő függönyt képeztek. Mintha a Lusankya a teljes energiakészletét egyetlen hullámban zúdította volna a ballonra. Ami egykor büszke korong volt, a közepén hatalmas ithoriai esőerdővel, az most másodpercek alatt olvadt félholddá zsugorodott, és hatalmas fáklyaként lángoló fákkal szórta meg Coruscant magashegyi kerületeit.

Ahogy a Lusankya felgyorsult, a tüzérek a felsőbb atmoszféra felé irányították fegyvereik tüzét. A lövések színes tűzijátékot produkáltak az alsó pajzsról visszaverődve. Ám a pajzs amilyen jól védett a külső támadás ellen, ugyanolyan jól állt ellen a belülről jövő támadásnak is. Legalább húsz másodpercbe került, mire a Lusankya lyukat tudott ütni a pajzson.

A Zsiványkommandóval harcoló TIE-gépek most a Szuper Csillagromboló után vetették magukat. Mivel maguktól nem képesek kiugrani a hiperűrbe, ha nem érik el időben az anyahajót, itt ragadnak a légkörben. És akit nem lőnek le közülük, az börtönbe kerül. És ha az én hajóm okozna ekkora pusztítást felszállás közben, bizony én sem úsznám meg ép bőrrel, ha az ellenség kezébe kerülnék.

- Minokk, add meg a Lusankya távolságát!

A droid Wedge képernyőjére varázsolta a Lusankyát, és a távolságmérő máris kivetítette az értéket: a csatahajó 25 kilométerre van. És mégis milyen hatalmasnak látszik. Wedge beleborzongott a látványba.

- Zsiványok, felfejlődni mögém! Három percünk van, hogy utolérjük a Lusankyát. Közben levadásszuk a maradék TIE-okat, mielőtt elérnék az anyahajót. - Wedge várt pár pillanatot, amíg a hangszóróban elhaltak a diadalordítások. - Ne feledjétek, annak a lélekvesztőnek ionágyúi, turbólézerei, robbanó lövedékei, rakétavetői és vonósugarai vannak! Ha jelzek, a támadást befejezzük, világos?

Wedge rátöltötte az energiát a pajzsokra, és felgyorsult. Látta, amint Asyr felzárkózik a jobb oldalán.

- Csak semmi hősködés, Se’lar repülőtiszt. Vissza akarom adni azt az adatkártyát.

- Ahogy parancsolod, parancsnok.

Wedge a monitorra pillantott, majd a TIE-ra, amihez egyre közelebb kerültek.

- A tied, Asyr, én fedezlek.

- Kösz, Parancsnok. - Asyr X-szárnyúja előrelendült, majd bal felé elhúzott. A TIE alatt és mögött maradt, amíg 250 méterre meg nem közelítette, azután egyenesen ráfordult a TIE farára. A lézerei párosával tüzeltek. Az első pár a bal oldali szolárpanel belsejét találta el. A második pár a hajtóművet. A TIE-gép megremegett, majd megtorpant, és szabályosan szétesett.

A roncs egy zuhanó hutt kecsességével tűnt el a szem elől.

- Ez szép volt, Kettes.

- Kösz, Vezér.

Wedge a kronográf kijelzőjére pillantott.

- Kettő egész öt tized perc a célpontig. Minokk, harminc másodpercnél jelezz.

A Lusankya tovább lőtte a bolygó pajzsát, míg a földről rázúduló lövések hatástalanul leperegtek az ő pajzsáról. A középső és a tatoldali ágyúk az alsó pajzs rését tartották nyitva, míg az orr felőli ütegek a felső pajzsot kezdték ostromolni. Az első lövedékek még lepattantak a felső pajzs belső felületéről. Hamarosan azonban foszladozni kezdett annak a szövete is, végül megadta magát.

Wedge jobbra húzta a kart, hogy Asyr nyomában maradhasson, aki üldözőbe vett egy TIE-párost.

- Enyém a vezérgép, parancsnok.

- Vettem. Én elkapom a wingmant. - Megnövelte a kettejük közti távolságot, majd balra kivágott, amikor Asyr hosszú hurokba kezdett, hogy az elülső TIE mögé kerülhessen. Nyomban lőtt is, és letépte a TIE jobb oldali szolárpanelének a harmadát.

- Húzz balra, Kettes!

Asyr abban a pillanatban mozdult el, amikor a TIE tüzelt. Az első lövései lepattantak az X-szárnyú pajzsáról, de Asyrnak sikerült elhúznia. A TIE utána iramodott, de eközben Wedge tűzvonalába keveredett. Egyetlen lövés, és a skubi tűzfelhővé változott.

Minokk jelezte a harminc másodpercet.

- Zsiványok, abbahagyni! A többi hadd fusson. - Látszólag fél tucat TIE élte túl a csatát. Mint fedező csapat, megtették a magukét, elvonták a támadók figyelmét, amíg a Lusankya felszállt. Abban reménykedtem, hogy amíg az atmoszférában van, nem tudja felállítani a pajzsait. Akkor egy protontorpedóval könnyen átszakíthattuk volna a burkolatát, és szétlőhettük volna a hídját.

Wedge a szenzor kijelzőire pillantott.

- Négyes, itt Zsivány Vezér. Hagyd abba az üldözést!

- Csak még néhány másodpercet adj!

- Négyes, hagyd abba, most!

- Már majdnem elkaptam, Vezér.

- Túl közel vagyunk, Négyes. Abbahagyni!

Erisi X-szárnyúja még kiköpte lézersugarát. Az eltalálta a TIE jobb oldali szolárpanelét és a fülke jobb oldalát. A hajó elejében valami felrobbant, s vitte magával az egész elfogó vadászt. Hatalmas aranyvörös tűzlabda jelent meg Erisi előtt, majd változott fekete füstgomollyá. Erisi kénytelen volt átrepülni rajta.

- Négyes, jelentést.

- Elkaptam, Vezér.

- És megpörkölődtél. Gyere vissza!

Erisi hangjából ijedtség érződött ki.

- Bal vezérsík megsérült, a botkormány akadozik.

- Erisi, túl közel vagy a Lusankyához. Gyere onnan! - Wedge balra húzott a gépével, és orbitális hurokba kezdett. - Minokk, kérd le az R5-ösének az adatait! - Wedge bekapcsolta a komot. - Erisi fordulj és ereszkedj! Bízd magad a gravitációra!

- Ahogy parancsolod. Nem, várj! - Rémült kiáltása még Minokk visítását is túlszárnyalta. - Vonósugárra vettek. Teljes tolóerőn vagyok, de nem tudok elszabadulni. Segíts! Segíts!

Wedge hátrahúzta a gyorsító karját, és gépe orrát a Lusankya felé fordította. A hatalmas csatahajó most olyan volt, mint a reggeli égboltba fúródott hatalmas jégcsap. Látta, hogy Erisi gépe milyen apró a hatalmas hajótesthez képest, de e pillanatban egy lézerlövés vakító fénye takarta el előle a lány hajóját.

A botkormányt a melléhez rántva megfordult, és a bolygó felé iramodott.

- Zsiványok, utánam. Hazamegyünk.

- De Vezér, nem hagyhatjuk itt...

- Elég, Gavin. Ez egy Szuper Csillagromboló. Ezt nem lehet megállítani, ha nem akar megállni.

- De lehet...

- Tudom, Zsiványok, tudom. - Wedge a monitorra pillantott, és hagyta, hogy a gerincén végigfutó borzongás megremegtesse a hangját. - A Zsiványkommandó a lehetetlent is megvalósítja, de pillanatnyilag túl nagy árat fizetnénk. Csak mert képesek vagyunk a lehetetlenre, nem jelenti azt, hogy mindig győzhetünk is.

NEGYVENNÉGY

Corran Horn mosollyal nyugtázta Ackbar admirális kétkedő pillantását.

- Ha bárki úgy gondolja, hogy megidéz tanúnak, akkor én úgy vélem, szólnom kell a Celchu kapitány ellen felhozott vádakról.

A kalamári többször egymás után becsukta a száját, majd újra kinyitotta, végül az ügyész felé bólintott.

- Ettyk parancsnok, a vád netán folytatni kívánja a tárgyalást?

A sötét hajú ügyész bólintott.

- Köszönöm, uram. Szólítom Corran Hornt.

Corran elindult a bírósági emelvény felé. A fegyverét az ügyész asztalára fektette, majd odalépett a tanúk padjához. Leguggolt Füttyös mellé, és letörölte a port a droid egyik optikai lencséjéről.

- Kösz, hogy idevezettél, Füttyös. Nélküled eltévedtem volna.

A droid halkan búgott, majd kinyitotta kis rekeszét. Corran belenyúlt, és kivette a medaliont meg az aranyláncot, amin függött. A nyakába akasztotta, majd elővette a zsebéből a medál viharvert párját, és beletette a rekeszbe.

- Tudom, nem fair csere, de ezt neked adom, barátom.

Felállva Tychóra pillantott. Feléje bólintott, és halkan azt mondta:

- Bocsánatkéréssel tartozom neked, barátom, borzalmasan nagy bocsánatkéréssel. Mindez azén hibám, és nagyon sajnálom, hogy ilyesmibe kevertelek. Nem tudom, hogy fizessem vissza az adósságomat.

- Tévedsz, Corran - rázta meg Tycho a fejét. - Téged a Birodalom manipulált. Ahogyan engem és itt mindenkit. Megbocsátok neked, és nem tartozol semmivel.

- Azért én visszafizetem, legalábbis törlesztek belőle.

Tycho elmosolyodott.

- Ha törlik a gyilkosság vádját, az már jó kezdet.

- Annál többet is el tudok intézni. Csak figyelj! - Corran egyik kezét Emtri vállára tette. Lehajolt a droid hangérzékelőjéhez, és belesúgta: - Emtri nem szól semmit. Hallgat. Hallgat. Hallgat.

A droid méltatlankodva forgatta a fejét.

- Uram, elsőre is megértettem. A négyszeres redundancia az én esetemben felesleges.

Tehát beléd piszkáltak, Emtri, erről van szó? Ezzel helyére került az utolsó mozaik is. Corran felállt, és gyorsan Cracken tábornok felé bólintott. Majd a bírósági emelvény felé fordult, és meghajolt.

- A bíróság bocsánatát kérem, de bizonyos dolgokat el kellett intéznem.

- Megértjük - mondta Ackbar.

Salm tábornok a homlokát ráncolta.

- Horn hadnagy, meg kell kérdeznem, hogyan kerüli ide?

- Ma reggel indultam a Múzeum ajtajától. Hatalmas páncélozott ajtók választják el az alagutat, de - megsimogatta a fényszablyát - el sem hinné, ez a szerszám mennyire alkalmas ajtók kinyitására. Az ön biztonsági emberei ott vannak minden fordulónál, így onnan már egyszerű volt az utam.

Salm megint összevonta a szemöldökét.

- Méltányolom a biztonsági szolgálatunkat ért dicséretet, de én ennél sokkal általánosabb értelemben tettem fel a kérdést. Elvégre ön... hm, halott.

Corran a tanúk padja felé lépett.

- Gondolom, meg akar esketni, mielőtt erre a kérdésre válaszolok. Attól ugyan nem lesz igazabb a válaszom, de a lelkiismeretét megnyugtathatja.

Egy törvényszolga megeskette Corrant, majd Halfa Ettyk lépett oda hozzá olyan óvatosan, mintha radioaktív volna.

- Nem is tudom, hol kezdjem. Talán elmondhatná a bíróságnak, hogy mi történt önnel azóta, hogy jelentették a halálát.

- Természetesen. - Corran mély lélegzetet vett, majd elkezdte. - Biztos vagyok benne, hogy Cracken tábornok nem fog nekem hinni, különösen mert mondandóm egy része nem hangozhat el nyílt tárgyaláson, de megpróbálok meggyőző maradni, és összefüggően elmondani az eseményeket.

Ackbar feléje bólintott.

- Méltányoljuk a diszkrécióját.

- Igen, uram - Corran az ügyészre pillantott. - A kérdésére válaszolva, parancsnok, engem elkapott a birodalmi hírszerzés, és a Lusankyára vitt. Ysanne Isard ugyanazt próbálta megtenni velem, amivel Tycho Celchu esetében is próbálkozott. Ügynököt akart faragni belőlem, aki adott pillanatban vakon engedelmeskedik a parancsának.

Halla közbeszólt.

- Azt mondja, azt akarta tenni önnel, „amivel Tycho esetében is próbálkozott. Nem úgy értette, hogy önnel is azt tette, amit Celchu kapitánnyal tett?

Corran elvörösödött.

- Nagyon sokáig hittem abban, hogy Celchu kapitányt Isard átprogramozta, és hogy a Lusankyával kapcsolatos amnéziája a tények elkendőzését szolgálja. Az mindenesetre tény, hogy az emlékezetkihagyás gyakori tünet azok esetében, akik megjárták Isard börtönét Lusankyán mindenesetre vannak rabok, akik emlékeznek Tychóra, és alvónak ismerték... így nevezik azokat, akiknél Isard terápiája sokkos állapotot idézett elő. Később alkalmam nyílt betekinteni a Lusankya komputerének adattárába. Megnéztem a saját fájlomat, majd Celchu kapitányét is. Az övét azért, hogy bizonyítani tudjam, valóban Isard bábja. Csakhogy ugyanolyan minősítést kapott, amilyet én. Eszerint alkalmatlan az átnevelésre. Isard sajátvéleménye szerint ugyanolyan megtörhetetlen, mint a durabeton.

- Azt a fájlt át is lehet írni, és hozzáférhetővé lehet tenni, hogy ön megtalálhassa.

- Valóban, két okból azonban mégsem ez történt. - Corran feltartotta két ujját. - Először is az adattábla, amit használtam, olyan helyen volt, ahová csak robbantással lehet bejutni... ugyanazzal az eszközzel, amivel kiszabadultam onnan. Az Isard által bevezetett biztonsági rendszabályok olyanok, hogy abba a helyiségbe más rabok biztosan nem juthatnak be. Másodszor, miközben én odabent voltam, Isardnak még nem volt tudomása arról, hogy megszöktem. Ő egy másik rabot üldözött, az én szökésemről nem tudott.

Halla tétovázott, a szemén látszott, hogy elveszti a fonalat.

- Ettől függetlenül megfontolás tárgyává kell tennünk a feltételezést, hogy önök mindketten azért kerültek ilyen helyzetbe, hogy a jövőben a bizalmunkat élvezzék.

- Ez igaz, de ha valaha is a gyanú árnyéka telepedett Tychóra, akkor én azt el tudom oszlatni. Ugyanis nem ő az áruló az osztagban. És ha róla elterelődik a gyanú, máris megvan a logikus jelölt az áruló posztjára.

Mielőtt Corran felfedhette volna az áruló kilétét, egy katona rontott be a tárgyalóterembe, és egyenesen Cracken tábornokhoz ment. Gyorsan mondott valamit neki, majd a Szövetséges Hírszerzés vezetőjéhez fordult. Cracken talpra ugrott, és Corranra mutatott.

- Horn hadnagy, utasítom, hogy ne mondjon többet! Ackbar admirális, kérem, menjünk át a szomszéd helyiségbe, most!

Corran tétovázott, majd a szemöldökét ráncolta.

- Nem állt szándékomban titkokat kifecsegni, tábornok.

- Horn, fogja be a száját! Ez parancs! - Cracken a tárgyalóterem túloldalán lévő ajtóhoz ment. Kinyitotta, s közben káromkodott. - Ez nem lehet igaz!

Corran kiugrott a tanúk padjából, és Cracken nyomában átment egy nagy, négyszögletes terembe. Annak egyik fala teljes egészében üvegacélból volt, s egy kis ajtó vezetett át rajta a balkonra. Cracken megnyomott néhány gombot, mire az üveg átlátszóvá vált. Corran kilátott rajta kelet felé, és elakadt a lélegzete.

Hatalmas fehér késpenge hasított Coruscant egébe. Az útjában álló kolosszális toronyépület megremegett, majd füstölgő vázként roskadt a földre. A hajó - Corran a méretéből tudta, hogy ez egy Szuper Csillagromboló - lassan emelkedett felfelé, s lőni kezdte az alsó pajzsot.

Corran az admirálissal és a bíróság többi tagjával együtt kilépett a balkonra. Fent az égen TIE-vadászok és X-szárnyúak járták halálos táncukat, amit lézerfények villogása és robbanások tűzgömbjei kísértek. Corran nem tudta megszámolni, hányan lehetnek az X szárnyúak, de azt sem látta, hogy valamelyiket eltalálnák. Ezek biztosan a Zsiványok odafent...

A csillagromboló most átfúrta magát az alsó pajzson. A TIE-gépek feléje iramodtak, hogy bedokkolhassanak, az X-szárnyúak pedig az üldözésükre siettek. A TIE-gépek további pusztulását látva Corran elmosolyodott, de sovány vigasz volt ez ahhoz a pusztításhoz mérve, amit a hajó felszállása okozott.

- Honnan jött ez a hajó? - kérdezte Corran elgondolkodva.

Füttyös kidugta apró radarernyőjét, és néhányszor körbeforgatta, mielőtt csipogni kezdett. Emtri Füttyös felé fordította a fejét, majd Corranra nézett.

- Uram, azt mondja, ez a hajó a Lusankya.

Corran álla leesett. Azok az ajtók ott lent a bányában, nem egy hajóból lettek kiszerelve, azok egy hajó részei voltak! A turbólift is a hajó része volt. Az egésze bánya ennek a hajónak egy kis zuga volt csak, amiből közvetlen kijárat nyílt a környező sziklába. A bánya oda kint volt, de a börtön a birodalmi Szuper Csillagromboló gyomrában volt.

Cracken a füléhez emelte a komot.

- Úgy látszik, a hajó a Manarai-hegységtől keletre elterülő kerületek alatt volt eltemetve. Felszállásakor több mint száz négyzetkilométernyi területet tarolt le. A halottak száma elérheti a milliót.

Corran a hajótest hatszögletű platformjaira mutatott. - Mik azok, netán valami újfajta fegyver?

Füttyös válaszképpen csipogott egy sort, amit Emtri azonnal fordított.

- Füttyös szerint azok a repulzorliftek, amelyek kiemelték Coruscant alól.

- Ó, hát erre kellett nekik! - mondta Cracken. - Jóval az Endori Csata előtt felfedeztük, hogy borzalmas mennyiségű, repulzív lebegtetőhöz való alkatrészt halmoznak fel. Akkor egy új támadófegyverre gyanakodtunk, de hajóra nem is gondoltunk. Most már tudjuk, mire kellett nekik.

- Meg tudjuk állítani? - nézett Ackbarra.

- A flotta nagyobbik része most... máshol állomásozik, Zsinj ellen készül. Az ő Szuper Csillagrombolójára vadásznak. A flotta többi része a rendelkezésére áll. Iderendeljem őket?

Cracken a fejét rázta.

- A Borleias mellől? Arra nincs idő.

- A Golai Állomásoknak nincs elég tűzereje, de némi kárt azért tehetnek benne.

Emtri szeme hunyorogni kezdett.

- Védtelenek vagyunk.

Crix Madine tábornok megrázta a fejét.

- A Lusankya a pajzs belső oldaláról indult. A támadók elsődleges célpontja a pajzs. A tényből, hogy a hajó kifelé tart, egyenesen következik, hogy menekül, nem támad.

Egy quarren hivatalnok fúrta át magát a tömegen, és egy komot nyújtott át Ackbarnak. Amaz bekapcsolta és beleszólt:

- Itt Ackbar.

- Itt pedig Antilles, admirális. Abbahagyjuk a TIE-gépek üldözését, és visszatérünk a támaszpontra. De készen állunk újabb bevetésre.

Wedge hangját meghallva Corran megborzongott. Elmosolyodott, és Tycho arcán ugyanazt a kifejezést látta visszatükröződni.

- Arra gondolsz, amire én?

Tycho bólintott.

- Ha az én nyomomban volna a Zsiványkommandó, én is menekülnék, még ha Szuper Csillagromboló van is a fenekem alatt.

- Egyetértek a tervével, parancsnok, de most ne részletezze.

- Igen, uram, tudom. - Wedge hangja egy árnyalattal hűvösebbé vált. - Nem is azért hívtam, hanem hogy nyugodtan elengedheti Tychót. Nem ő az áruló. Most már tudom, ki az, és bizonyítani is tudom.

- Hogyan? - Ackbar eltátotta a száját. - Kicsoda?

Corran elmosolyodott.

- Erisi Dlarit.

- Én Antilles parancsnokot kérdeztem.

- Ki mondta ezt? - hallatszott Wedge hangja a komból. - Ki tud még róla?

Cracken gyorsan a kezébe vette a saját komját. - Parancsnok, itt Cracken tábornok. - Ne mondjon ki több nevet, nem biztonságos!

Ackbar a fejét rázta.

- Honnan tudja, ki az áruló?

Corran önmagára mutatott.

- Ezt tőlem kérdezi?

- Nem. Antilles parancsnok, kérem, válaszoljon!

- Egyszenű. Horn halála miatt lefuttattam egy szubnatint az egység asztromechanikus droidján, hogy hozzáférjek a diagnosztikai adatokhoz. Erisi hibát jelentett a kom készülékén, amit az R5-ös nem regisztrált. Azt jelentette, hogy a Lusankya vonósugarat vetett ki rá, azért nem tud visszatérni az egységhez. Egyszerűen arról van szó, hogy dezertált.

Corran bólintott.

- Így van. És a Birodalmat is alkalma volt értesíteni Bror Jace thyferrai útjáról. Amikor elfoglaltuk a Coruscantot, említettem neki, hogy közöttünk keresem az árulót. Segített nekem átvizsgálni a Fejvadászt, így tudta a kódot ugyanúgy, ahogy Celchu is tudta. Egyszerűen komon jelentette Isardnak. Így kaphatott el.

Salm megrázta a fejét.

- Miért tett volna ilyet? Miért dolgozna ellenünk?

A magyarázattal Wedge szolgált.

- A bactakartellek a Birodalom idejében jöttek létre. Most úgy gondolják, hogy az új Köztársaság eljövetelével vége a monopóliumuknak.

Tycho az ég felé mutatott.

- Már túljutott a második pajzson is.

A messzi magasban a Lusankya már a Golai Állomásokkal váltott tüzet. Zöld energianyalábok cikáztak a két fél között. Az állomás tűzereje megsértette a hajó pajzsát, amely mögött az mostanáig biztonságban volt. Sorozatos robbanások villantak a hajótest felszínén, s azok fényében Corran jól látta, amint a hajó egyre távolodik.

A Golai Állomások tovább tüzeltek a Lusankya pajzsára, de csak annyit értek el, hogy a kettejük közt egy összefüggő energiafal képződött. Corrannak jó időbe telt, mire megértette, mi megy végbe.

- Kitolták az egyik teherliftet. Feláldozzák, hogy elmenekülhessenek.

Cracken bólintott.

- Semmit nem veszítenek vele. A Lusankya többé úgysem lesz többé a Coruscant foglya.

- De csapdába még eshet - vágta rá Corran. Eszébe jutott Jannak tett ígérete, hogy visszamegy, és kiszabadítja őket. Füttyösre pillantott. - Fel tudod becsülni a Lusyankát ért kárt?

Füttyös tagadólag tülkölt, majd visszahúzta szenzorját.

Corran pislantott egyet, de már nem látta a Szuper Csillagrombolót.

- Fénysebességre kapcsolt. Nem szeretnék ott lenni, ahol a hajó kibukkan.

- Ott is elég volt lenni, ahonnan elindult. - Cracken összeborzadt. - Isard mindvégig itt volt, és most elment.

Halla Ettyk karba fonta a kezét a mellén.

- Azt kell feltételeznem, hogy a Celchu kapitány elleni vád többnyire az ő koholmánya.

- Erre bizton fogadhat - bólintott rá Corran. – Ha Celchu kapitányt bűnösnek tartják, és elítélik, akkor felfedi az igazságot, és ezzel az új Köztársaságot a Birodalomnál is rosszabb színben tünteti fel. Nyilván nem ez volt a legnagyobb dobása, de nem is kellett hozzá túl nagy erőfeszítés.

Airen Cracken felé fordult.

- Végül is, a tábornok végig tudta, hogy Tycho ártatlan.

Halla szeme elkerekedett.

- Már megbocsásson, mit mondott?

Cracken lassan elmosolyodott.

- Nem rossz ez olyasvalakitől, aki az elmúlt másfél hónapot börtönben töltötte.

Salm tábornok a Hírszerzés fejére bámult.

- Ön tudta, hogy Tycho Celchu nem birodalmi ügynök, és mégis hagyta, hogy mindezeket elszenvedje?

Cracken a fejét rázta.

- Hornnak abban igaza van, hogy tudtam, Celchu nem árulta el a Zsiványokat, de azt nem tudtam, hogy nem birodalmi ügynök.

- Cracken tábornok megtette az óvintézkedéseket egy feltételezhető Lusankya-ügynök ellen. - Corran megveregette Emtri fejét. - Emtrit azért küldte a Zsiványkommandóhoz, hogy általa szemmel tarthassa Tycho Celchut. Emtri rendelkezik néhány olyan áramkörrel és programmal, ami megakadályozza, hogy kémtevékenységre használják fel. Ha Tycho ilyen célra próbálta volna felhasználni, Cracken azonnal tudomást szerez róla. Ennél kevesebb óvintézkedés felelőtlenség lett volna Cracken részéről. Emtri jóvoltából Cracken tábornok tudta, hogy Celchu kapitány nem Kirtan Loorral találkozott a Főhadiszállásban. Szerintem azért terelték Celchure a gyanút, hogy fedezzék az igazi kémet.

- És magát Isardot - mosolyodott el Cracken. - Ő mindig is kedvelte az ilyen kisded játékokat.

Halla Crackenre pillantott.

- De ön Celchuból számkivetettet csinált. Az emberek egy napon emlegették Xizor herceggel és Darth Vaderrel. Amit tett vele, azt nehéz elfelejteni.

- Nem, én pontosan azt tettem vele, amit kellett. - Cracken Tychóra pillantott. - Fel kellett használjam önt annak kiderítéséhez, hogy ki az igazi kém az osztagban. Egyébként ebből is csak haszna is származott. A tény, hogy Isard ilyen helyzetbe hozta, azt bizonyítja, hogy maga nem volt igazán értékes a számára. Ha igazi Lusankya-ügynökké tudta volna formálni, biztosan felelősségteljesebb feladattal bízza meg. Komolyabb kiképzést kapott volna, így viszont csak egy feláldozható ügynök vált magából.

Halla Ettyk felé fordult.

- Ami Celchu kapitány presztízsét illet, azt könnyű lesz visszaállítani.

- Nem - rázta a fejét Salm. - Az már lehetetlen.

- Noha nem vagyok a Zsiványkommandó tagja, én lehetségesnek tartom - tárta szét a kezét Cracken. - Nyilvános fórumon könnyen helyrehozhatjuk a dolgot Kijelentjük, hogy Celchu kapitány mindvégig tisztában volt vele, hogy koholt vádak alapján állították bíróság elé...

Tycho elmosolyodott.

- A tények viszont sokkal inkább ellenem szólnak.

- ... és akkor a rehabilitációja teljes lesz. - Cracken a háta mögött összekulcsolta a kezét. - Kezdettől fogva ez volt az elképzelésem. Horn hadnagy váratlan felbukkanása csak megerősíti Celchu kapitány ártatlanságát.

Halla Ackbar admirálisra pillantott.

- Uram, az Új Köztársaság Fegyveres Erői nevében visszavonok minden, Celchu kapitány ellen emelt vádat.

A kalamári mosolyra tátotta halszáját.

- Örömömre szolgál, Celchu kapitány, hogy kijelenthetem, a vádat elejtjük. Ön szabadon távozhat.

NEGYVENÖT

Wedge Antilles szenvtelen arccal nézte, amint Mon Mothma az emelvény előtt álló pulpitushoz lép. A Lusankya szökése óta eltelt tíz nap igen fárasztó volt. A magára maradt Palpatine Ellenlázadási Front mindenütt és mindenre lecsapott. A Zsiványkommandó - most már Corrannal és Tychóval megerősödve - számos ellenakciót hajtott végre a PEF ellen.

Cracken erőfeszítése, hogy feltörje Loor adatkártyáját, sikertelen maradt mindaddig, amíg a dolog Corran tudomására nem jutott. Akkor Corran elmondta, hogy Loor birodalmi összekötő korában a CorSecnél megtanulta a Birodalmi Tarifa Katalógus egyik oldalán szereplő tételek nevét és árát, és azokat használta hozzáférési kódként. Corran Füttyös segítségével kikereste a szóban forgó oldalt, aminek a segítségével végre feltörték a kódot. A kártyán megtalálták a PEF valamennyi telephelyének és raktárának pontos címét, amiket azután a Zsiványkommandó pillanatok alatt felszámolt.

Diric Wessiri temetése jobban megviselte Wedge-et, mint bármelyik bevetés. Azon kapta magát, hogy felidézi a Dirickel folytatott beszélgetéseit, és kétségbeesetten keresi a nyomokat, melyekből észrevehette volna, hogy Diric a Birodalom ügynöke. Wedge nem tudta kiverni a fejéből Diric tárgyalás után mondott kedves szavait. Ily mérvű együttérzése okán különb véget is várhatott volna rá.

Iella nagyon nehezen tudta összeszedni magát, és Wedge szerint csak Corran visszatérése tartotta benne a lelket. Egyszer már meggyászolta a férjét, s most, visszatérése után meg kellett ölnie őt. Corran, mivelhogy mindkettejüket ismerte, fel tudta idézni magában a régi Diricet. A kellemes emlékek valamelyest enyhíteni tudták a tragédia okozta sokkot.

Reflektorok fénye villant, amint egy tucatnyi holokamera venni kezdte az új Köztársaság főkancellárját.

- Új Köztársaság polgárai, nagy megtiszteltetés, és végtelen örömömre szolgál, hogy Coruscantról szólhatok hozzátok: arról a Coruscantról, amely végre kiszabadult a Birodalom karmaiból. Itt állok most, a Zsiványkommandó támaszpontján. Mindenki hallott már e legendás egységről, melynek pilótái mindig ott voltak a Birodalom ellen folytatott harc sűrűjében. A Zsiványkommandó tette lehetővé a számunkra, hogy megszabadítsuk Coruscantot a Birodalomtól, s a korábbi elnyomókkal szembeni harc védőbástyájává tegyük... Erőfeszítéseiket és az új Köztársaság védelmében játszott szerepüket elismerve az Ideiglenes Tanács megalapította az eddigi legmagasabb kitüntetést, ami katonai személyeknek adományozható, a Coruscant Hőse Csillagrendet. Az adományozó oklevélen ez áll: az új Köztársaság polgáraitól elvárható szint felett tanúsított szolgálatukért és bátorságukért, önzetlen odaadásukért, mellyel saját jólétükről lemondva a közérdeket képviselték, az Ideiglenes Tanács egyhangúlag és örömmel adományozza a Zsiványkommandónak és minden tagjának a Coruscant Hőse Csillagrendet.

Amint Mon Mothma feléje fordult, Wedge előrelépett, és átvette az acélüveg lapot, amire a szöveget vésték. A szöveg mellett a lemez tartalmazta a Csillagrend hologramját, továbbá a Zsiványkommandó tagjainak képmását

Mon Mothma megrázta Corran kezét.

- Gratulálok, parancsnok. Ön és az emberei a legnagyobb mértékben kiérdemelték ezt a kitüntetést. - Mothma hátralépett, és Wedge-et a pulpitus felé tessékelte.

Wedge tétovázott, majd a mikrofon elé lépett. Figyelmeztették, hogy mondania kell pár szót, és tanácsokkal is ellátták arra vonatkozóan, hogy mit mondjon, és ő úgy döntött, Ackbar admirális tanácsát fogadja meg. Legyen rövid, és emlékezzen azokra, akikre emlékeznünk kell.

- Az oklevél ajánlása nem csupán azoknak szól, akik most itt sorakoznak mögöttem, hanem azoknak is, akik eddig a Zsiványkommandóban szolgáltak. Egyikük sem tagadta volna meg az áldozatot, amit mi meghoztunk. Mi mindannyian, a Zsiványkommandón és a Szövetségen belül mindenki, meghozzuk a lehető legnagyobb áldozatot egy olyan kormányért, amely örömet hoz a bánat és a terror helyébe. A Csillagrend birtokában és Coruscant új uraiként tudjuk, hogy ezzel még nem ért véget a küldetésünk, csupán megtettük az első lépést az egész galaxis felszabadításának útján.

Az előkelőségek és vendégek tapsa közepette Wedge visszament az egységéhez, és beállt közéjük a sorba. Mon Mothma, amint ellépett mellette, kezével megérintette Wedge karját, és rámosolygott. Azért nem voltam olyan rossz.

Mothma visszalépett a pódiumra, és folytatta.

- Az elmúlt esztendő eseményeiről szóló híreket számos pletyka és nagyon kevés tényjellemezte. A pletykákat kronológiai sorrendben haladva az események maguk cáfolták meg. Az eseményeket a következő generáció számára talán már nyilvánosságra hozhatjuk. Mivel a Birodalom megdöntéséért küzdöttünk, szükségünk volt a titoktartásra. Ezáltal maradhattunk életben, és vívhattuk meg a harcunkat. A titkos hadműveletek segítségével nyerhettük meg egymás után a csatáinkat. - Mon Mothma a tőle jobbra álló holokamera felé intett. - Minden joggal hihetnék, hogy most, amikor a Coruscant már a kezünkben van, felhagyhatunk ezzel a titkolózással. De ez nem így van. A Birodalom még nem halt meg, s a kis haduracskák még ma is árgus szemmel lesik a gyenge pontjainkat. Szándékuk, hogy visszaállítsák a Birodalmat, és megszerezzék Palpatine trónját. Ezért továbbra is titokban kell tartanunk tetteinket... Némelyekről azonban már beszélhetünk. Ezek a titkok nem annyira létfontosságúak, s míg fenntartásuk arroganciát szülhetne, felfedésük közmegelégedést okozhat. Ugyanakkor fényt deríthet egy nagy tévedésünkre, és megóvhat bennünket a jövőbeli hasonló tragédiáktól.

Tycho felé fordulva folytatta.

- Ez az ember Tycho Celchu kapitány, az új Köztársaság valaha élt leglojálisabb gyermeke. Önként lemondott személyes szabadságáról, csak hogy segítségünkre legyen a Birodalom megdöntésében. Felmerült a gyanú, hogy a Birodalom az ügynökévé tette át, s úgy éreztük, többé nem bízhatunk meg benne. Ő mégis hagyta, hogy gyanúsítsuk, mert így még jobban szolgálhatta Coruscant felszabadítását. Számos alkalommal kockára tette az életét, és fegyvertelenül repült be a harci zónába, hogy kimentse onnan a bajtársait... A közelmúltban bíróság előtt állt árulás és zsiványkommandóbeli társa meggyilkolása vádjával. Ennek a visszataszító tárgyalásnak nagy szerepet szántunk egy olyan akcióban, amelyben a birodalmi ügynökök leleplezése volt a célunk. Celchu kapitány szó nélkül tűrte a megaláztatást, és alávetette magát a tárgyalásnak, tudván, hogy amíg a figyelem az ó személye felé irányul, a Birodalom ügynökei szabadabban tevékenykedhetnek. És tették is: készségesen tálalták a Celchu kapitány elleni bizonyítékokat, ezzel felfedve magukat.

Mon Mothma széttárta a karját.

- Ne legyen az Új Köztársaságban olyan állampolgár, aki mostantól gyanút táplál Tycho Celchuvel szemben! Az ő Új Köztársasággal szembeni elkötelezettsége nem képezi vita tárgyát. Visszatérése a Zsiványkommandó kötelékébe számunkra örömteli esemény, de félelemmel tölti el azok lelkét, akik a Köztársaságra akarnak támadni. - Tapsolni kezdett, mire mindenki csatlakozott hozzá, köztük Wedge is, de előbb a hóna alá dugta a holografikus oklevelet.

Tycho meghajolt Mon Mothma felé, de elhárította az invitálást, mely a szószékre hívta. Mon Mothma bólintással nyugtázta, majd visszalépett a pódiumra.

- A Zsiványkommandóról azt tartják, hogy a lehetetlent tudják a legjobban megvalósítani. De van közöttük valaki, aki ezt közülük is a legmagasabb fokon teszi. Van olyasvalaki az Új Köztársaságban, aki ne ismerné Corran Horn nevét? Ő volt az a pilóta, aki berepült Coruscant történelmének legnagyobb viharába, hogy kiolthassa a pajzsot, s eközben egyik bajtársa árulása folytán fogságba esett. Azt hittük, meghalt. Meggyászoltuk, különös tekintettet arra, hogy felesleges halálát a Birodalom már a hanyatló szakaszában okozta... Tudjuk, hogy Tycho Celchu kapitány ártatlan, s erre a legfőbb bizonyítékunk az, hogy Corran Horn visszatért a sírból. Nem halt meg a Birodalom elestének estéjén. Csak fogságba esett. Amikor Ysanne Isard nem tudta megtörni és bábjává alakítani, börtönbe vetette, ahol szándéka szerint élete végéig kellett volna maradnia. És bár figyelmeztették, hogy a szökési kísérletért halálbüntetés jár, Corran Horn nekivágott a szabadság felé vezető útnak. Neki egyedül sikerült megszöknie Lusankyáról, és Ysanne Isard feltételezhetően emiatt távozott Coruscantról.

Mon Mothma intett Corrannak, de az Tycho példáját követve mosolyogva visszautasította a hívást, és Wedgere kacsintva felállva köszönte meg a méltatást. Wedge bólintott, és elégedetten nyugtázta, hogy fiai megelégednek ennyi nyilvános szerepléssel, s inkább a bajtársaik között maradnak, mintsem a pódiumon pózolnak.

- Ysanne Isard távozása és jövőbeli tettei valószínűleg újabb pletykákat fognak szülni. Igaz, hogy a rendelkezésére álló erőkkel a Thyferrára menekült, ahol forradalmat szítva a Xucphra frakciót igyekszik a bactakartellek fejévé tenni. Pillanatnyilag ő van ott hatalmon, és teljes egészében ő ellenőrzi a bactakereskedelmet. Tekintettel arra, hogy ő terjesztette el a Coruscanton a Krytos-vírust, és ő intézett támadásokat a bactaraktáraink ellen, mostani pozíciójában igen nagy hatalom birtokában van. Szó szerint milliók élete és halála függ tőle.

Mon Mothma hangja még komolyabbra váltott.

- Tette komoly válsághelyzetet idézhet elő, mindössze két vonatkozásban nem az övé az irányítás. Az egyik az, hogy sürgeti az idő, minél előbb akcióba kell lépnie ellenünk. Amikor utasítást adott a Krytos kitenyésztésére, olyan vírust akart, amelyik gyors mutációja folytán minden faj ellen bevethető. A tudósok az ő utasításai szerint dolgoztak, de elfelejtették számításba venni, hogy mi lesz akkor, ha a vírus terjedését megakadályozzuk. A Krytos halálos vírus, túlságosan is halálos ahhoz, hogy Isard terve sikerüljön. A fertőzött személyek gyorsan meghalnak: olyan gyorsan, hogy nem marad idejük terjeszteni a kórt. A gyorsan ölő betegség magában a gazdatestben merül ki. Akadtak ugyan olyanok, akik terjeszteni tudták a betegséget, de ez csak úgy volt lehetséges, hogy a vírus mutációja, mely bennük kialakult, kevésbé volt virulens. Lassabban ölte meg a vírusgazdát, és egyre veszített halálos erejéből... A nagyszámú mutáció ily módon legyengítette a vírus védelmét. A vírus elemzése egy vratix származású verachen számára lehetővé tette, hogy a bacta alazhikomponensének segítségével, ryll-gazdag környezetben kitenyéssze az ellenvírust. A kifejlesztett új terméket, a rylcát most az Új Köztársaság területén állítjuk elő. A Krytos megszüntetéséhez elegendő mennyiség fog rendelkezésünkre állni, mielőtt még a bactakészletünk elfogy.

Mon Mothma most Wedge-re pillantott, akinek ajka körül mosoly bujkált.

- Bár a Zsiványkommandó nem vesz részt a rylca előállításában, az ő közbenjárásuk nélkül nem állna rendelkezésünkre a kellő mennyiségű ryll és bacta. A rylcát egy vratix verachen, Qlaern Hirf fejlesztette ki. Köszönet jár annak az asszonynak is, aki életét kockáztatva elhozta nekünk mind a rylca komponenseit, mind a vratixot. Mint bizonyára hallották, Mirax Terrik meghalt az Alderaan mellett, ahol csapdát állítottak nekik. De mert hosszú ideje együttműködik a Zsiványkommandóval, reméljük, ő is képessé vált a lehetetlenre, és Corranhoz hasonlóan visszatért közénk, hogy segítsen a Krytos végleges felszámolásában.

Az Új Köztársaság főkancellárja hagyott időt a jelenlévőknek, hogy tapssal köszöntsék mind Qlaernt, mind Miraxot. Qlaernt egészen elvarázsolta a demonstráció, de Mirax csak elvörösödött. Wedge-re pillantott, s a parancsnok tapasztalatból tudta, mit jelent ez a pillantás.

Igaza van, az én hibám, hogy a nyilvánosság középpontjába került, de legalább együtt örülhetünk neki, hogy van alkalma elvörösödni. Ahogyan Cracken és hírszerzői rájöttek, Erisi elárulta a bactakonvojt a Birodalomnak. Ezt két okból tette. Egyrészt, hogy megsemmisíthessen nagy mennyiségű bactát, s ezzel romba döntse a reményeket, és felverje a bacta árát. Másrészt, hogy megölhesse Miraxot, akinek Pulsar Skate nevű hajója a konvoj tagja volt. Mirax jól emlékezett rá, hogy Erisi megfenyegette őt, ha folytatja Corrannal való viszonyát. Mivel a merénylet idején Corrant mindenki halottnak tudta, ezzel csak alantas, bosszúálló természetét mutatta meg.

Az is lehetséges, hogy Isard elárulta Erisinek, hogy Corran életben van, s őt ajánlotta fel jutalmul, ha Erisi továbbra is lojális marad hozzá. Wedge megborzongott a gondolatra. Mirax szerencséjére a Pulsar Skate nem tartott a többiekkel az utolsó ugrás alkalmával. Mirax ahelyett a Borleiasra ment, ahol az Alderaani Biotikai Intézetben azonnal hozzáláttak a rylca finomításához. Az eredeti terv szerint úgy tüntették volna fel a dolgot, hogy Mirax egy szállítmányt eltulajdonítva a Coruscantra ment - melyik csempész tudna ellenállni ekkora kísértésnek? Addig rejtve kellett volna maradnia, amíg nem összpontosul az új Köztársaság kezében annyi rylca, amennyinek a birtokában nyugodtan szembeszállhat a thyferrai kartellekkel. A konvoj megsemmisítése azonban még jobb alibit biztosított neki, így Mirax halott maradt mindaddig, amíg a körülmények meg nem engedték, hogy feltámadjon.

Mon Mothma még egyszer a holokamerák felé fordult.

- Új Köztársaság polgárai, a Birodalom utolsó gyökere is kiszakadt Coruscant talajából. Ami egykor a Birodalom volt, az most megkeseredett emberek gyülekezete, akik minden erejüket arra fordítják, hogy elhatárolódjanak azoktól, akik áldozatot hoztak a változásért. Csak azt nem veszik észre, mert félrevezették őket, hogy a galaxisban rejlő erőt, hatalmat arra kell fordítani, hogy vele másokat megsegítsünk. Humánok és nem humánok, fiatalok és öregek, életerősek és gyengék, mi csak adhatunk hatalmat, de nem vehetjük azt el. A lopott hatalom szétfoszlik, és az arra épült birodalmak összeomlanak, és soha többé nem emelkednek fel.

NEGYVENHAT

Wedge kissé zavarban érezte magát, amiért könnyedén ellen tudott állni a fogadás fesztiválhangulatának. Különféle vendégek keveredtek a nagyteremben, körbeállták a Zsiványokat, és illegették magukat a holokamerák előtt. A közvetítést szerte az Új Köztársaságban látni lehetett, így a jelen lévő hírességek és politikusok jóvoltából az egység hírneve is megnövekedett.

Noha Wedge az ilyen megalkuvó procedúrákat kritikus szemmel nézte, teljességgel nem tudta elutasítani. A Lázadók győztek. Száz és száz világ gyűlik az új Köztársaság zászlaja alá. Az új Köztársaság flottája oly erőkkel vonul Zsinj hadúr ellen, hogy attól a többi kis haduracska elveszíti a bátorságát. Még Ysanne Isard is tudja, hogy napjai meg vannak számlálva, mert a Szövetség nem fogja sokáig eltűrni, hogy ő rendelkezzen a bacta felett. Amióta Fliry Vorru Thyferra kereskedelmi minisztere, a bacta ára máris elviselhetetlen magasságokba szökött.

Az ünnepélyes hangulat Wedge-et nem ragadta magával, Iella Wessiri viszont egészen más okból nem jött el. Wedge meg tudta érteni a döntését. Diricet senki nem tekintette másnak, mint Jégszív egyik áldozatának, de Iella lelkifurdalást érzett, amiért nem vette észre idejekorán, hogy Diric Jégszív ügynöke. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy ha szemfülesebb, sosem kerül sor arra, hogy Diricet lelőjék, és akkor élete végéig ezzel a teherrel kellene élnie.

Wedge ünnepséggel szembeni tartózkodó viselkedése egy múltbeli eseményre volt visszavezethető. Még jól emlékezett arra az ünnepségre, amit az első Halálcsillag megsemmisítése után a Yavin 4-en tartottak. Örömünk átmeneti volt, ha felhőtlen is. Az ünnepség után evakuáltuk a támaszpontot, és menekültünk a Birodalom e1ő1. Tudom, hogy ostobaság ezt az ünnepséget azzal összehasonlítani, de...

Borsk Fey'lya tört utat magának a tömegen keresztül, hogy Wedge közelébe jusson.

- Gratulálni szeretnék önnek, parancsnok, szépen hazardírozott.

- Megbocsát, ezt hogy érti?

A bothai karmaival erősen szorongatta a lominsörös korsóját.

- Ott az a jelentés a Zsiványkommandó Alderaan rendszerbeli akciójáról. Most már tudom, miért kapta a „szigorúan titkos" jelzést.

- Valóban az volt. - Wedge nem hagyta, hogy a mosoly szétterüljön az arcán. - Úgy találtam, hogy az Alderaan mellett történtekről szóló jelentés kompromittálhatja a mi rylcaprojektünket. Ezért mondtam, hogy hasznos volna a jelentést szigorúan bizalmasnak minősíteni.

- Hasznos igen, az ön számára - mondta Fey'lya, és a tarkóján felborzolódott a szőr.

- Nem, kancellár, az ön számára. - Wedge halkabbra fogta a szót. - A saját szempontjából tekintve több mint kielégítőnek tarthatta azt a jelentést, mert annak alapján rávethette magát az egyik emberemre. Szerintem az egész problémát a titkosítás okozta.

- Ha politikát akar játszani, szívesen látom az én csatamezőmön, Antilles.

- Köszönöm, de nem kedvelem az ilyesfajta játékokat. - Wedge az egység többi tagjára mutatva széttárta a karját. - Az én dolgom biztosítani, hogy az embereim végezhessék a dolgukat, és életben maradjanak. Azén feladatom nem a hatalomszerzéssel, hanem az emberekkel kapcsolatos: az enyémekkel és azokkal, akik még most is a Birodalommal tartanak.

- Nyilvánvaló, hogy maga a politikát valamiféle piszkos intézménynek tartja.

- Meg tudna győzni az ellenkezőjéről? - ráncolta a homlokát Wedge.

- Maga elég intelligens ahhoz, Antilles parancsnok, hogy tudja, itt minden a politikáról szól. Tudja például, hogy mindaz, amit a lázadókért tett, egyfajta hatalommal ruházta fel: olyan hatalommal, aminek a birtokában megvalósíthatja saját terveit, vágyait. De ehhez mások támogatására is szüksége van, és azok megnyerése már politika.

Wedge a homlokát ráncolta. Reméltem, hogy a Vratixot bejuttathatom az új Köztársaság tagjai közé, és most, hogy Ysanne Isard a Thyferrára menekült, erre még több esélyt láttam. Ez a Borsk Fey'lya most azt sugallja nekem, hogy nem lesz könnyű dolgom, ha nem az ő szabályai szerint játszom.

Harag gyűlt benne, és már éppen kifejezésre akarta juttatni, amikor egy kéz nehezedett a vállára. Haragja egyszeriben elpárolgott, amint megfordult a bothaitól.

- A galaxis minden csillagára! Nem hittem volna, hogy eljössz, Luke!

A szőke hajú jedi lovag megszorította Wedge kezét, majd megragadva a vállát, félrevonta.

- A Bespin valamennyi tibannájáért sem hagytam volna ki. Bár bevallom, egy kissé elkéstem, mert lekötött a jedi kiállítás, amit az embered megtalált a Galaktikus Múzeumban. Már nagyon régóta keresem a régi jedi lovagok nyomait, s most ott találom meg, ahol a kutatást annak idején elkezdtem. Igaz, nagyon kevés adatot találtam a tréningre vonatkozóan, de a tárgyi emlékek máris segítettek helyretenni néhány mozaikot.

- Corran említette, hogy megtalálta a kincset. De azt is mondta, hogy rossz állapotban van.

Luke Skywalker ünnepélyesen bólintott, és egy lépést hátralépett.

- Miután a Császár lezáratta a helyiséget, a saját kis játékszobájának tekintette. Valahányszor megölt egy lovagot, bement, és megbecstelenítette az emlékét is. Nagy pusztítást rendezett odabent is, de azt hiszem, gyorsan helyrehozható.

Borsk Fey'lya bukkant fel Wedge balján.

- A Tanács már tárgyalja a múzeum helyreállításának a költségeit. - A bothai a kezét nyújtotta Luke felé. - Borsk Fey'lya kancellár, a szolgálatára.

Inkább a saját hasznodra. Wedge elkapta Luke szemének pajkos villanását, amiből tudta, hogy Luke tisztában van vele, mi jár a fejében.

- Örülök, hogy megismerhettem, kancellár. Az ön népe sokat segített az első Halálcsillag megsemmisítésében és a Coruscant meghódításában. Ez nemeslelkűségre vall.

- Ön nagyon kedves, Jedi Skywalker.

Wedge elnevette magát.

- Csak szerencséje van, kancellár, hogy maga nem buckapatkány a Tatuin kanyonjaiban.

- Azért nem téveszteném össze, Wedge.

- Hm, nagyon köszönöm. - Fey'lya lesimította a szőrt a tarkóján. - Jedi Skywalker, nem gondolt arra, hogy feltámasztja a jedi lovagrendet?

- Megfordult a fejemben a gondolat, és annál többet is szeretnék. - Luke alig észrevehetően megvonta a vállát. - A haladást nem lehet nagy léptekkel mérni, hacsak nem ismerjük a buktatókat.

- Ugyanez a helyzet a nemzetépítéssel is.

- El tudom képzelni - bólintott Luke, majd a közeledő pár férfi tagja felé fordult. - Tycho, de jó látni téged, hogy már nem lebeg feletted a gyanú árnyéka. Tycho kezet rázott vele.

- Kösz. Luke. Azt hiszem, Wintert ismered.

A jedi lovag bólintott, és kezet nyújtott Winternek.

- A nővérem barátját és bizalmasát? Jól ismerjük egymást. Valójában többet beszélgetek vele, mint Leiával, aki most is a Hapesen van. Hogy mennek a dolgok, Winter?

- Most, hogy Tycho szabad, sokkal jobban. - Winter elhúzta a kezét, és megfogta Tychóét. - Megértem, hogy elidőztél a múzeumban.

- Igen. Sok értékes anyag van ott - Luke Wedge-re pillantott. - Remélem, bemutatod nekem azt a Corran Hornt

- Boldogan. - Wedge körülnézett, s amint elkapta Corran pillantását, odaintette. Corran Miraxszal a karján elindult feléjük, Qlaern árnyékként követte őket. - Luke Skywalker, megtiszteltetés a számomra, hogy bemutathatom Corran Hornt, Mirax Terriket és Qlaern Hirfet. Ő pedig Luke Skywalker jedi lovag, a Zsiványkommandó megalapítója.

Corran elmosolyodott, és megrázta Luke kezét.

- Nagyon örülök, hogy megismerhetem, uram. Antilles parancsnok mindig azt mondta, hogy sosem érhetünk az ön nyomába. Ezzel elég magasra tette a mércét.

- Én nem tenném, de nincs ellene kifogásom, ha a nevemet ösztönzőként használjátok - mosolygott Luke, majd Mirax felé fordult. - Amit ön és Qlaern tettek Coruscantért, azt soha nem fogom tudni megköszönni.

Mirax vállat vont.

- Én csak fuvaroztam, a munkát Qlaern végezte el.

Luke megint Wedge-re pillantott.

- Egy koréliai csempész, aki nem pózol?

- Több esze van, mint a legtöbb csempésznek - mosolygott Wedge.

- A profitot a munka hozza, nem a bájolgás - nevetett Mirax.

Luke kinyújtotta a kezét, és megsimogatta a vratix felkarját, viszonzásul Qlaern megtapogatta Luke arcát. - Köszönet neked a rylcáért! - Verachen vagyok. Nekünk örömet jelent a siker.

- És a sikered számos ember örömét is jelenti.

Luke visszahúzta a kezét, hogy sorban üdvözölhesse az egység köréjük gyülekező tagjait. Azután fekete köpenye zsebébe süllyesztette a kezét, és egy ezüstös hengert húzott elő. Corran felé nyújtotta. - Azt hiszem, ez a tiéd.

- Nem, uram, én visszatettem a múzeumba a jedi kredittel együtt - felelte Corran, és megtapogatta a mellén a medált. - Csak kölcsönvettem a meneküléshez, de miután rendeződtek a dolgok, visszavittem őket.

- Tudom, Horn hadnagy - mondta Luke, és kezét továbbra is kinyújtva tartotta, tenyerén a fényszablyával. - Én azt akartam mondani, hogy az a fényszablya a tiéd. Ezt családon belül örökölni szokták.

Corran értetlenül nézett.

- Azt hiszem, ezúttal téved, uram. Ez a fényszablya Neeja Halcyoné. Az ő családjáé.

- Így igaz - mondta Luke, és feléje nyújtotta. - Neeja Halcyon a nagyapád volt.

Micsoda? Luke halk, határozott kijelentése Wedge-et éppannyira meglepte, mint Corrant.

- Corran, sose mondtad, hogy a nagyapád jedi lovag volt.

- Nem volt az. A nagyapámat Rostek Hornnak hívták, és a CorSecnél dolgozott. Nem volt jedi. Egy ízben ugyan együttműködött egy jedivel a Korélián, de ez volt minden. - Corran kigombolta a zubbonyát, és leakasztotta nyakából a medált, s a lánccal együtt a tenyerére fektette. - A medálon látható jedi a barátja lehetett, de nem a nagyapám.

Luke hangja nyugodt maradt.

- Az apádat Hal Hornnak hívták?

- Igen.

- De valójában Valin Horn volt a neve?

- Igen, de mindenki Halnak hívta. - Corran felkapta a fejét. - Csak nem arra gondol, hogy a Hal név a Halcyon rövidített alakja?

- Én csak arra gondolok, Corran, hogy Neeja Halcyon a Klónok Háborújában halt meg, és a tragédia után a barátja, Rostek Horn támogatta az özvegyet és a fiát. Rostek összeházasodott a nagyapáddal, és adoptálta az apádat. - Luke egy pillanatig elgondolkodott. - Amikor a Császár hajtóvadászatot indított a jedi lovagok ellen, Rostek Horn, aki a CorSecnél dolgozott, megváltoztatta a Neeja családról szóló feljegyzéseket, hogy elkerüljék a birodalmiak érdeklődését. Neked is az a sors jutott, ami nekem: te is egy jedi hagyományokat ápoló családhoz kerültél, és csak később szereztél tudomást az örökségedről.

Luke kinyújtotta kezét, és megfogta Corranét. Belenyomta a fényszablyát, és rácsukta Corran ujjait.

- A szablya megtalálását tekintheted a szerencsédnek vagy a véletlennek. Ilyesmi azonban nem létezik. Elárulom, hogy a múzeum termeiben több tucat fényszablya pihent, de közülük csak három lép működésbe feltöltés nélkül, ez pedig mindegyiknél régebb óta hever ott.

- Azt akarod mondani, hogy a nagyapám nem a nagyapám volt?

- Ó, dehogynem, nagyon is a nagyapád volt. Vállalta annak a felelősségét, hogy apádat és téged egy olyan útra tereljen, ami dicsőséget hozott Neeja Halcyonnak, és elszigetelt téged az Erő sötét oldalától. Nehéz és bátor tett volt ez a részéről, de jó! csinálta. - Luke elmosolyodott. - Tényleg jól csinálta. Nos hát, volna egy ajánlatom a számodra. A jedi lovagok harminc generáció óta védelmezik a galaxist, és csak Palpatine volt képes megsemmisíteni a rendet. Én arra szenteltem az életemet, hogy helyreállítsam a Jedi Lovagrendet. Csatlakozz hozzám! Gyere velem! Tanulj velem! Légy jedi lovag!

Wedge hirtelen úgy érezte, üresség támad a bensőjében, magában kétségbeesett aggodalmat kezdett érezni a többi Zsivány iránt. De nyomban felismerte az érzést: Féltékeny vagyok! Ez először meglepte, azután rájött, honnan fakad az érzés. Luke mindig is a legjobb barátai közé tartozott, de azóta, hogy a nyakába szakadt a jediörökség, megnőtt a távolság közöttük. Még mindig barátok voltak, jól érezték magukat egymás társaságában, de mert Wedge nem tudta, mi fán terem ez az egész jediség, feszélyezve érezte magát. Most meg itt van valaki, aki nem is ismerte, nem is tudott semmiről, és máris felajánlja neki, hogy szegődjön melléje. Nekem ezt sosem ajánlotta volna fel.

Corran az arca elé emelte a fényszablyát.

- Azt akarja, hogy jedi lovag legyen belőlem?

- Igen. Mi ketten el tudjuk érni, hogy a galaxisban soha többé ne támadjon fel egyetlen császár sem. Mindazt, amit mostanáig a CorSecen belül véghezvittél, az egész Köztársaság javára kamatoztathatod. A Birodalom a Sötét Oldalnak csak egyik megnyilvánulása volt. A mi feladatunk, hogy felvegyük a harcot a Sötét Oldallal, és megvédjük vele szemben a jó embereket.

Mirax meghúzta Corran zubbonyának ujját.

- Jedi lovag. Ez ám a megtiszteltetés.

De Corran megrázta a fejét.

- Nem.

Wedge feléje bólintott.

- Ez valóban nagy megtiszteltetés, Corran. Irigyellek érte.

- Nem figyeltétek, amit mondtam - emelte fel a fejét Corran. - Tudom, hogy nagy megtiszteltetés tanulni és jedi lovaggá válni. Ennek ellenére a válaszom: nem.

Még Borsk Fey'lya álla is leesett.

- Nem?

- Nem - vonta össze a szemöldökét Corran. - Még van egy kis dolgom. Meg kell büntetnem Erisit és Jégszívet.

Luke szorosabbra fogta a köpenyét, és az arca elkomorult.

- Óvatosan a bosszúval, Corran. Az ilyen gondolatok nyitják meg az utat az Erő Sötét Oldala felé.

- Most nem bosszúról van szó. - Corran megrázta a fejét, és arcára fájdalmas arckifejezés ült ki. - Ez kötelességem az emberekkel szemben. Tartozom az embereknek, akikkel együtt voltam a Lusankyán. Megértem nekik, hogy visszamegyek értük. Most már tudjuk, hol vannak: a Thyferrán. Ideje értük mennünk.

Wedge bólintott.

- Valóban nem hagyhatjuk, hogy Ysanne Isard és Fliry Vorru kezében összpontosuljon a galaxis bactakészlete. Igaz, most rylcát állítunk elő, és később talán némi bactát is be tudunk szerezni, de ez nem lesz elég a végtelenségig. Le kell csapnunk Jégszívre, és minél előbb, annál jobb.

Borsk Fey’lya szőre felmeredt.

- Csakhogy erre sosem fog sor kerülni, Antilles parancsnok.

- Miért nem?

A bothai összekulcsolta a kezét.

- Mert az Ideiglenes Tanács sosem fogja áldását adni egy Thyferra elleni támadásra. Már kiadtuk önnek a parancsot, hogy csatlakozzon a Mon Remondához, és induljon Zsinj ellen.

- Ezt a parancsot még azelőtt adták ki, hogy Jégszív elszökött Erisivel és Vorruval. Még azelőtt, hogy elfoglalta a Thyferrát. Már nem érvényes az a parancs. - Wedge csodálkozón pillantott a bothai kancellárra. - Nincs értelme.

- Ó, teljesen igaza van, parancsnok. De jusson eszébe, hogy a Thyferra népe elkergette a kormányát, és Ysanne Isardot tette meg vezetőjükké. Ettől a forradalom belső politikai manőverré egyszerűsödött.

Wedge gerincén végigfutott a hideg.

- És az Ideiglenes Tanács nem kíván beleszólni egyetlen világ belügyeibe sem, mert attól tart, hogy ezt látva más világok nem csatlakoznak az Új Köztársasághoz.

- Sőt még másokat is meggyőzhet az esemény, hogy lépjenek ki. - Borsk Fey'lya Corranra pillantott. - Nyugodtan elmehet jedinek, fiam, a Zsiványkommandó nem mostanában fog a Thyferrára menni. Nekik más kötelességük van.

Corran felvonta egyik szemöldökét. - Oké, akkor kilépek.

A szőr Fey'lya nyakán egyszeriben felmeredt.

- Nem teheti. Antilles, beszéljen vele értelmesen.

Wedge felhorkant.

- Értelmes volt, amit mondott. - Fey'lya szavainak hangsúlyából Wedge előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a vratixok ügye nem kerülhet a Tanács elé. A vratixok képezik most az Ashem, a thyferrai függetlenségi mozgalom gerincét, ők most Isard egyetlen ellenzéke. A kérés, hogy a Tanács támogassa a vratixok függetlenségét, most ugyanúgy a belügyekbe való beavatkozásnak számítana. Megígértem Qlaernnek, hogy mindent megteszek a népéért, de az Új Köztársaság nem hagyja, hogy beváltsam az ígéretemet.

Wedge megvakarta az állát.

- Én azért csatlakoztam a Zsiványkommandóhoz, hogy a Császár zsarnoksága ellen küzdjek. Csak mert a Coruscant most már a miénk, ez nem jelenti azt, hogy a harcnak vége. Lehet, hogy az új Köztársaság nem csaphat le a Thyferrára, de vannak még Lázadók, akik ezt megtehetik. - Elmosolyodott. - Én is kilépek. Borsk Fey'lya rezignáltan bal felé fordult.

- Celchu kapitány, mostantól ön a Zsiványkommandó parancsnoka.

- Nem hiszem - rázta a fejét Celchu. - Nagyon régen volt az, amikor én civil voltam. Én is kilépek.

Corran gand wingmanje társa vállára tette a kezét.

- Ooryl lemond.

- Nawara meg én kilépünk - közölte Rhysati Ynr.

- Én is - vigyorodott el Gavin.

Aril Nunb, Inyri Forge és Riv Shiel egyszerre bólintottak.

- Kilépünk.

Asyr Seilar Gavin karja alá bújt.

- Lemondok.

Borsk Fey'lya első ízben mutatott érzelmet. - Maga bothai. Nem teheti meg.

- Zsivány vagyok. És megtehetem.

A bothai kancellár felhorkant.

- Nem tehetik meg. Nincs is hajójuk.

- Már megbocsát, kancellár, de sosem írattam át a hajómat a Lázadók nevére. Van hajóm.

- A maga részéről rendben van a dolog, Horn hadnagy. De a többiek maradnak. - Borsk Fey'lya ametiszt szeme valósággal tüzelt. - A többieknek nincs hajójuk. Egy X-szárnyúval meg egy lerobbant teherhajóval akarnak egy Szuper Csillagromboló ellen menni?

Mirax dühös pillantást vetett feléje.

- A Skate nem egy lerobbant hajó. És ha hajóra lesz szükségük, én megszerzem nekik.

- És mivel fizet érte?

Tycho elmosolyodott.

- Ha jól emlékszem, az Új Köztársaság nagy palávert csapott bizonyos bankszámlák körül, amelyeken nagyobb összegek találhatók az én nevemre.

- Azt a pénzt Isard íratta a maga nevére, hogy befeketítse.

- Éppen ezért volna szép dolog ellene felhasználni, nem gondolja?

- Ez őrültség! Ezt nem tehetik. - Fey'lya egyre sűrűbben simítgatta a szőrét. - Jedi Skywalker, beszéljen már a fejükkel! Rajta fognak veszteni, ha megpróbálják.

- A mesterem azt szokta mondani: olyan, hogy megpróbálom, nincs; vagy meg tudom tenni, vagy nem. - Luke ünnepélyesen Wedge-re pillantott. - Úgy látom, Wedge, a döntés terád vár.

- Nincs itt mit eldönteni, Luke. - Wedge szélesen elvigyorodott. - Mi vagyunk... ah, mi voltunk a Zsiványkommandó. Megtesszük.

Folytatása következik!