A zuhanóbombázó-támadás talánya

1942. június 4-én, szerdán, délelőtt 10 óra 22 perckor az Akagi, a Kaga és a Soryu a japánok első osztályú anyahajói, büszkén mentek a csatába, amelynek meg kellett volna semmisítenie az Egyesült Államok flottáját. 10.28-ra mindhárom égő roncs volt. Ez három amerikai zuhanóbombázó-század műve volt – kettő az Enterprise-ról, egy a Yorktownról. Mindegyik más anyahajót támadott, de mindmáig tart a vita arról, hogy ki, melyik hajót találta el.

Ha valóságnak fogadjuk el a századok harcjelentéseit, mindegyik az Akagit vagy a Kagát támadta. A Soryut egyik sem említi – az valószínűleg visszatért Japánba. Ám, ha a támadás három parancsnokának külön visszaemlékezéseit fogadjuk el, senki sem találta el az Akagit. Mindegyik meg van győződve róla, hogy céljának fedélzeti felépítménye a menetirány szerinti jobb oldalon volt, de az Akagi felépítménye a bal oldalon volt.

A pillanatnyi benyomások és tapasztalatok nagy hasonlósága az, amely a dolgot annyira érthetetlenné teszi. Majdnem derékszögben közeledve (az Enterprise gépei délnyugat, a Yorktown gépei délkelet felől) a japán anyahajókat mindkét csoport 10 óra után néhány perccel pillantotta meg. Az ellenséges anyahajók mindkét esetben még érintetlennek látszottak. Mindkét csoport azt választotta céljául, amely az alakzat legnagyobb anyahajójának látszott. Amikor eltávoztak, mindkét parancsnok ugyanazt tapasztalta: mindegyik azt látta, hogy a másik támadott először.

A kérdést az is bonyolítja, hogy általában helytelen elképzelések voltak a japán anyahajók külsejéről. A pilóták azonosító kártyái képtelenül elavultak, amelyre jó példa az Enterprise egyik repülőszázada, amely feltehetően használta ezeket a kártyákat. Az Akagi képe 1936-ból származott, mielőtt még repülőfedélzettel meghosszabbították, a Soryuról pedig árnykép egyáltalán nem állt rendelkezésre. A sors iróniája, hogy a szerző, a Yale Egyetem jogi karán Jane Fighting Ships című műve révén tájékozottabb volt, mint a pilóták, akik ezen a reggelen ezekre az árnyképekre hagyatkoztak.

A Soryu is sokkal nagyobb volt, mint gondolták. Még ma is az az általános vélemény, hogy 10.000 tonna körül lehetett, és több pilóta méltatlankodva tiltakozott: „Nem mondhatja, hogy a kicsit találtam el.” Valójában 18.000 tonnás lehetett, és nagyjából az Enterprise-hoz és a Yorktownhoz hasonló.

Mindezek ellenére maradtak nyomok, amelyekből következtetni lehet arra, hogy valójában mi történt. Először is a japán csatarend a támadás idején. Miközben az anyahajók délkeleti irányban megközelítették Midwayt, négyszög alakzatban haladtak: az Akagi vezette a Kagát a délnyugati és a Hiryu a Soryut az északkeleti oldalon.

9.17-kor történt az irányváltoztatás, amikor Nagumo északkeletnek fordult, hogy szembeszálljon az amerikai anyahajók részéről fenyegető új veszéllyel. Miután a japánok az irányváltoztatást végrehajtották, nem fordultak alakzatban, mint azt gyakran feltételezik; inkább az egyes hajók saját nyomvonalukban fordultak. Erre vonatkozóan megkérdeztük Kusaka tengernagyot, Nagumo törzsfőnökét, továbbá Sasabe fregattkapitányt, a törzs navigációs tisztjét, és mindketten határozottan állítják, hogy így történt. Ennek következtében az anyahajók továbbra is megtartották négyszög alakzatukat, s helyzetük egymáshoz viszonyítva megváltozott, de az égtájak szerint ugyanaz maradt. Vagyis, az Akagi és a Kaga továbbra is délnyugatra, a Hiryu és a Soryu pedig északkeletre esett a támadóknak.

10 óra tájban Nagumo újból módosította az irányt, még inkább északkelet felé, és ismét minden hajó külön fordult a saját nyomvonalán. De addigra az amerikai torpedóvetők támadása bonyolultabbá tette a helyzetet. A négyszögalakzat laza és a hajók közti távolság sokkal nagyobb volt. Japán szemtanúk beszámolóiból ítélve az Akagi és a Kaga még mindig meglehetősen közel volt egymáshoz, de a Soryu előrehúzott, de még inkább a Hiryu. (Ez utóbbi most már majdnem a másik három látóhatáráig távolodott el.) Az alaphelyzet azonban ugyanaz maradt: az Akagi és a Kaga délnyugatra, a Hiryu és a Soryu északkeletre volt.

Egy másik nyom, amelyet szem előtt kell tartani, a három anyahajó akkori helyzete, amikor végleg elsüllyedtek. A bombázás után alig mozdultak el helyükből. Az Akagi gépei szeszélyesen időnként működtek, de a Kaga és a Soryu mozdulatlanná vált, és estefelé néhány perccel egymás után mindkettő elsüllyedt. Elsüllyedéskori viszonylagos helyzetükből joggal következtethetünk arra, hogy milyen helyzetben voltak egymáshoz viszonyítva, amikor találat érte őket: a Kaga délnyugatra, a Soryu északkeletre volt.

A harmadik nyomravezető a hajók helyzete, ahogy a közeledő amerikai zuhanóbombázók látták őket. Mind az Enterprise, mind a Yorktown pilótái megegyeznek abban, hogy a három anyahajó hozzávetőlegesen egy vonalban volt, amely délnyugatról északkelet felé húzódott, vagy ahogy a 3. bombázószázad parancsnoka látta, inkább nyugatról kelet felé. Mindkét esetben az Enterprise századai a két nyugati anyahajót választották, a Yorktown százada pedig a keletit.

A támadás részleteit elemezve újabb hiteles adatokra bukkantunk. Az Enterprise két támadó egysége közül Dick Best és a 6. bombázószázad 1. szakasza bizonyára Wade McClusky vegyes csoportja után csapott le. Ez akkor történt, amikor McClusky arra az anyahajóra támadott, amelyet Best szemelt ki magának. Best gyorsan átváltott a sorban következőre, de közben elkerülhetetlenül vesztett néhány percet.

Ez akkor válik fontossá, ha az eseményeket abból a szemszögből vizsgáljuk, hogy mi történt lenn. A japán források erre a támadásra vonatkozóan sokban eltérnek egymástól, de határozottan megegyeznek abban, hogy először a Kagát érte találat. Hét tanú hat különböző hajóról biztos ebben. Ha elfogadjuk, hogy ez így van, ez azt jelenti, hogy Dick Best semmiképpen sem találhatta el a Kagát.

Akkor hát mi történt? Meggondolatlan ember az, aki elhatározza, hogy végső döntőbíró lesz ama bizonyos hat fantasztikus perc kérdésében, de az ismert tényekre és más homályos nyomokra támaszkodva, íme a valószínűségek:

1. Dick Best és a 6. bombázószázad 1. szakasza az AKAGIT támadta.

Délnyugat felől közeledett, és ez az a hely, ahol az Akagi tartózkodott. A Soryu viszont észak felé volt. Best öt géppel támadott, ami közel áll ahhoz a japán becsléshez, hogy az Akagit három gép bombázta. Bizonyos, hogy ezt nehéz összetéveszteni McClusky 25 vagy Max Leslie 13 Yorktown gépével. (Leslie-nek 17 gépe volt, de négy más hajóra csapott le.) Viszont Best öt gépe nem lehet azonos azzal a 12-13 bombázóval, amely a japánok állítása szerint a Soryut támadta.

Egyéb meggondolások: Best észrevette, hogy egy Zero szállt fel, miközben ő zuhanásban volt, és az Akagi indított egyet, mielőtt az első találat érte. Best távoztában látott egy érkező TBD csoportot, és az Akagi ugyanabban az időben torpedóvetőket jelentett. Best emberei visszaemlékeznek rá, hogy a pusztítás a repülőfedélzeten hátul parkoló gépekre koncentrálódott – oda, ahol az Akagi a legsúlyosabb találatot kapta. Viszont a Soryut az elején érte a találat.

Az idő szintén egyezik. Best visszaemlékezik egy harmadik anyahajóra (McCluskyn kívül), amely ellen távolabb kelet felé éppen akkor intéztek támadást, amikor ő zuhanásba vitte gépét. Ez azt jelenti, hogy az ő anyahajója volt az utolsó, amelyet találat ért. Japán források szerint az Akagit 10.26-kor bombázták – vagyis a három közül utoljára.

Mindennek van két nagy buktatója. Best és csoportjának legalább egy pilótája biztos benne, hogy bombája talált, ezzel szemben a japán források többsége azt mondja, hogy az Akagira ledobott első bomba nem talált, a második a parancsnoki hídon túl robbant. Ámde a japán bizonyíték nem meggyőző: a közelben robbant bombát olyan gyorsan követte a találat, hogy nehéz volt őket egymástól megkülönböztetni. Tehát az egyik, Bestét követő gép pilótája Best előtt oldotta ki bombáját – ez lehetett az, amelyik a cél közelében robbant.

A másik bökkenő az Akagi felépítményének elhelyezésével kapcsolatos. Best mindig úgy érezte, hogy céljának a felépítménye a menetirány szerinti jobb oldalon van, ezzel szemben az Akagié a bal oldalon volt. Viszont Best egyik pilótája, Bill Roberts biztos benne, hogy a cél felépítménye valóban a bal oldalon volt; azt mondja, ő külön megjegyezte, mivel ellenkezett az amerikai gyakorlattal. Ha így van, akkor a célnak az Akaginak kellett lennie, mivel mind a Kagán, mind a Soryun a szokás szerint a jobb oldalon volt a felépítmény.

2. Wade McClusky és az ENTERPRISE többi gépe a KAGÁT támadta.

Mint a délnyugatra levő másik anyahajó, a Kaga elsődleges célja volt az abból az irányból közeledő Enterprise gépeknek. Ismét elmondjuk, hogy a Soryu északkeletre volt – a megközelítés vonalán az esett a legmesszebbre. McClusky 25 géppel hajtott végre zuhanótámadást, és ez összhangban van a Kagára zúduló égszakadással. A Kaga repülőfőnöke azt mondja, hogy hajóját 30 repülőgép támadta; Nagumo légvédelmi jelentései 18 gépet említenek, harcjelentése pedig kilencet; de mindegyik megegyezik abban, hogy a hajót legalább négy találat érte, öt bomba pedig a közelében robbant. Leslie gépei a Yorktownról szintén képesek voltak effajta megtorlásra, de azok délkelet felől közeledtek, viszont a Kaga volt legnyugatabbra a három anyahajó közül.

McClusky csoportjának sorozata szintén egybevág a Kagán tapasztaltakkal. Az első három ledobott bomba a cél közelében csapódott be. Ez történt a Kagára ledobott első háromnál is. A negyedik bomba, a 6. felderítőszázad jelentése szerint a repülőfedélzet közepét találta el, mintegy 200 lábnyira a tattól. Ez nagyjából megfelel a Kagára vonatkozó hiteles adatoknak. A későbbi bombák a hajó elejét találták el. A Kagára ez is áll. Van olyan bizonyíték is, bár nem meggyőző, amely szerint McClusky céljának a repülőfedélzetén csak néhány gép tartózkodott. Ez összhangban van a Kaga egyetlen életben maradt tanújának az elbeszélésével, aki visszaemlékezik az eseményekre.

Az idő szintén egyezik. Az Enterprise-on lehallgatott rádióforgalmazás arra utal, hogy McClusky 10.21 és 10.23 között vitte zuhanásba gépét. Nagumo harcjelentése azt mondja, hogy a Kaga ellen 10.22-kor intéztek zuhanótámadást.

3. Max Leslie és a 3. bombázószázad a SORYUT támadta.

Ez több mint a kizárásos módszer kérdése. Pozitív tanúbizonyságon alapul. Északnyugati irányban közeledve Leslie az első anyahajót választotta, amelyet elért – a három közül azt támadta, amelyik a legtávolabb volt kelet vagy északkelet félé. A Soryu az Akagitól és a Kagától északkeletre volt.

Azonkívül Leslie céljának a repülőfedélzetén sok gép volt; ugyanez áll a Soryura is. Leslie 13 géppel hajtott végre zuhanótámadást; mintegy 12-13 támadta a Soryut. Leslie utolsó négy gépe más közeli célokra tért át; az Isokazét, a Soryu kísérő rombolóját ebben az időben érte támadás. A többi repülőszázad közül egyik sem támadta a kísérő hajókat, és az egyetlen romboló, amelyet bombáztak, a Soryu fedezetéhez tartozott.

A találatok megoszlása szintén a Soryura utal, bár itt semmi meggyőző adat sincs. Dave Shumway, a századparancsnok harcjelentése azt tartalmazza, hogy az első bomba a repülőfedélzeten levő gépek kellős közepén csapódott be, de a legtöbb beszámoló, köztük Shumwaynek egy, a flotta számára adott későbbi tájékoztatója azt mondja, hogy a bomba előbbre, a hajó közepén robbant. A legtöbb japán forrás szerint is a Soryun ezt a részt érte először találat. Mindenesetre a 3. bombázószázad visszaemlékezései hajlanak arra, hogy kizárják a Kagát. Hangsúlyozottan megegyeznek abban, hogy a század első bombája talált, viszont japán források szerint a Kagára ledobott első három bomba a cél közelében robbant.

Végül a 3. bombázószázad támadásának ideje legjobban a Soryura illik. Leslie harcjelentése szerint a Yorktown gépei 10.25 körül mentek át zuhanásba. Leslie arra is emlékszik, hogy amikor gépét kivette a zuhanásból, műszerfalának órájára pillantott, és a mutató 10.25 és 10.26 között állt. Nagumo harcjelentése szerint a Soryut 10.25-kor érte az első találat.