Hetedik jelenet

HARPAGON

HARPAGON (Tolvajt kiabálva hajadonfőtt jön a kert felől.) Fogják el! Tolvaj! Rabló! Gyilkos! Gyilkos! Igazságot nekem, igazságos ég!

Elvesztem, meggyilkoltak, elvágták a torkomat, elrabolták a pénzem.

Ki volt az? Hova lett? Hol van? Hol bujkál? Hol keressem? Merre fussak? Merre ne fussak? Nincs ott? Hát amott? Hé, hé! Megállj, gazember! Vissza a pénzemet! (Megragadja a saját karját.) Ááá! Nem, ez én vagyok. Megháborodtam, nem tudom, hol vagyok, mit csinálok. Jaj, édes pénzem, édes pénzem, drága barátom, megfosztottak tőled, és hogy te nem vagy nekem, oda a támaszom, a vigaszom, oda a boldogságom végem van, nincs mit keresnem ezen a földön, én nem tudok élni nélküled. Kész, nem bírom tovább meghalok, meghaltam, eltemettek. Nem akar valaki feltámasztani? Csak adja vissza az én kedves pénzecskémet, vagy mondja meg, hogy ki vitte el. Tessék? Mondott valamit? Senki!...

Bárki követte is el a gaztettet, jól kileste az alkalmat pont azt az időt választotta ki, amikor azzal a gazember fiammal beszéltem.

Megyek hívom a rendőrséget, kínvallatás alá fogatom az egész házat

a cselédeket, inasokat, fiamat, lányomat, saját magamat. Mennyi sok ember körös-körül! És bárkire nézek mindenki gyanús, és mindenről azt hiszem, hogy a tolvajom. Hé! Maguk ott! Miről beszélnek? Csak nem a tolvajról? Mi az a zaj odafönt? Nem a tolvajom van ott? Könyörgök

ha tud valaki valamit a tolvajról, szóljon nekem, jó? Nem maguk közt rejtőzködik? Csak bámulnak rám és kinevetnek. Ki fog derülni, hogy ők is benne voltak a rablásban. Rajta, gyorsan! Rendbiztost, poroszlókat, bírókat ide! Kínzóeszközöket, bitófát, hóhérokat! Azt akarom, hogy mindenkit akasszanak fel, és ha nem találom meg a pénzem, a végén én magam fogom felakasztani magamat.