Negyedik jelenet

ÉLISE, CLÉANTE , HARPAGON

HARPAGON Hát igen, jó nagy gondot vesz a nyakába az ember, ha ekkora summát tart a háznál, okosabb dolog jól befektetni a pénzt és csak annyit megtartani, amennyi a kiadásokra kell. Nem könnyű feladat valami jó rejtekhelyet találni a házban, mert a pénzesládákban én egy csöppet se bízok, de mennyire hogy nem, szerintem, úgy vonzzák a rablókat, mint a mágnes, mindig a pénzesláda a legelső célpont.

De abban sem vagyok biztos, hogy jól tettem, hogy elástam a kertben tízezer tallért, amit tegnap kaptam vissza. Tízezer aranytallér az már szép kis... (CLÉANTE és ÉLISE halkan beszélgetve be) Szent Isten! Csak nem árultam el saját magamat! Amilyen izgatott vagyok, azt hiszem, hangosan beszéltem magamban... Na, mi van?

CLÉANTE Semmi, apám.

HARPAGON Régóta itt vannak?

ÉLISE Most jöttünk.

HARPAGON Hallották, hogy...?

CLÉANTE Mit, apám?

HARPAGON Na?!

ÉLISE De micsodát?

HARPAGON Amit mondtam.

CLÉANTE Nem.

HARPAGON Dehogyisnem.

ÉLISE Már megbocsásson...

HARPAGON Látom én, hogy hallottátok az utolsó szavakat. Azon tűnődtem itt magamban, hogy milyen nehéz manapság pénzt találni, és hogy milyen boldog lehet, akinek tízezer tallérja van a háznál.

CLÉANTE Láttuk, hogy nagyon töpreng valamin, és nem akartuk megzavarni.

HARPAGON Csak azért mondom, nehogy félreértsétek a dolgot, és még azt higgyék, hogy nekem van tízezer tallérom.

CLÉANTE Soha nem foglalkoztunk a pénzügyeivel, apám.

HARPAGON Bárcsak volna tízezer tallérom!

CLÉANTE Nem hinném, hogy...

HARPAGON De szép is volna!

ÉLISE Az efféle dolgok...

HARPAGON Tudnám, hogy mit csináljak vele.

CLÉANTE Úgy vélem...

HARPAGON Jó helyen volna nálam.

ÉLISE De hát...

HARPAGON Akkor nem kellene panaszkodnom, hogy milyen rossz idők járnak.

CLÉANTE Ugyan már, apám! Igazán nincs oka panaszra, tudjuk, hogy nem kell szűkölködnie.

HARPAGON Mi? Még, hogy nem kell szűkölködnöm? Akik ezt mondják, azok hazudnak. Szemenszedett hazugság, és mindenki aljas csirkefogó, aki ezt terjeszti.

ÉLISE Ne lovallja bele magát, apám!

HARPAGON Borzasztó, hogy a saját gyerekeim árulnak el, és ők a legádázabb ellenségeim!

CLÉANTE Miért volnék ellensége azzal, hogy azt mondom nem kell szűkölködnie?

HARPAGON Azért, mert az efféle beszéd meg a maga hivalkodó pazarlása miatt az lesz a vége, hogy idejön valaki és elvágja a torkomat, mert azt hiszi, hogy nekem a bőröm alatt is pénz van.

CLÉANTE Még hogy én pazarlom a pénzt!

HARPAGON De még mennyire! Egyenesen botrányos, hogy maga milyen fényűzően kicicomázva sétafikál a városban. Tegnap már megmondtam a magamét a nővérének, de maga még nála is rosszabb. Ez már tényleg égbekiáltó amit uraságod magára aggat, abból egész kis vagyon kitelne. Ezerszer megmondtam magának, hogy egy csöppet sem tetszik, ahogy viselkedik, úgy kicsiccsenti magát, mint valami márki. És hogy engedheti ezt meg magának? hát nyilván úgy, hogy engem kifosztott.

CLÉANTE Már hogy fosztottam volna ki?

HARPAGON Mit tudom én? De különben honnan vette volna a pénzt erre a cifra gúnyára?

CLÉANTE Én, apám? Hát onnan, hogy játszom, és mivel szerencsés kezem van, amit nyerek, abból ruhát vásárolok.

HARPAGON Nagyon rosszul teszi. Ha szerencséje van a játékban, ki kellene használni a dolgot, és jó kamatra kiadni a nyereményt, hadd fiadzzon. Nagyon kíváncsi volnék - most az egyebekről nem beszélve -, hogy minek ez a rengeteg masni, amivel tetőtől talpig fel van lobogózva, és mért nem elég egy fél tucat kapocs, hogy megtartsa a bugyogóját. Minek parókára pénzt kiadni, ha egyszer ott az embernek a saját természetadta haja, ami ingyen van? Bármibe fogadok, hogy legalább húsz arany ára szalag meg paróka van magán, márpedig húsz arany nyolc és fél százalékos kamatra kiadva, az évi tizennyolc frank - hat garas - nyolc fillért hoz a konyhára.

CLÉANTE Úgy van.

HARPAGON Na jó, hagyjuk ezt, beszéljünk másról!... Hohó! Mit mutogatnak ezek egymásnak, csak nem azt, hogy el kéne lopni az erszényemet?... Mi ez a mutogatás?

ÉLISE Azon tanakodunk, a fivérem meg én, hogy melyikünk beszéljen elsőnek. Merthogy mindkettőnknek van valami mondanivalónk.

HARPAGON És nekem is van hozzátok mondanivalóm.

CLÉANTE Házasságról kívánunk beszélni magával, apám.

HARPAGON És én is házasságról akarok beszélni magukkal.

ÉLISE Jaj istenem!

HARPAGON Mi ez a jaj istenem? A szótól rémült így meg vagy magától a dologtól?

CLÉANTE Mindkettőnk számára ijesztő lehet a házasság, olyan módon, ahogy hihetőleg maga elképzeli, és félünk, hogy érzelmeink és apánk választása nem férnek össze.

HARPAGON Türelem! Nem kell rögtön riadót fújni. Tudom én, mi válik mindkettejük javára, és egyiküknek se lesz oka panaszra amiatt, amit elhatároztam. Na de ne szaladjunk előre! Először is mondják meg, hogy ismernek-e egy Mariane nevezetű fiatal hölgyet, aki itt lakik a közelünkben.

CLÉANTE Én ismerem.

HARPAGON És maga?

ÉLISE Én csak hallottam róla.

HARPAGON Milyennek találja azt a lányt, fiam?

CLÉANTE Bűbájos teremtés.

HARPAGON A külleme?

ÉLISE Elragadó.

HARPAGON A viselkedése?

CLÉANTE Józan és illedelmes.

HARPAGON Nem gondolja, hogy egy ilyen lány megérdemli, hogy komolyan foglalkozzon vele az ember?

CLÉANTE De igen, apám.

HARPAGON Feleségnek való?

CLÉANTE Nagyon is.

HARPAGON Ugye, hogy minden jel szerint jó gazdasszony lesz belőle?

CLÉANTE Kiváló.

HARPAGON És hogy boldoggá teszi majd a férjét?

CLÉANTE Ez kétségtelen.

HARPAGON Hanem van azért egy kis baj félek nincs akkora hozománya, amekkora kívánatos lenne.

CLÉANTE Ó, mit számít a hozomány, ha ilyen csodálatos a mennyasszony!

HARPAGON Nana, nana! Én inkább úgy mondanám, hogy lehet, hogy nem olyan nagy a hozomány, amilyennek lennie kéne, de ami elvész a réven, megtérülhet a vámon.

CLÉANTE De mennyire.

HARPAGON Örülök fiam, hogy egyetért velem, merthogy, egy szó, mint száz, illedelmes viselkedése és kedvessége meghódította a szívemet, és úgy döntöttem, hogy ha nem egészen nincstelen, én bizony elveszem feleségül.

CLÉANTE Micsoda?

HARPAGON Mi az, hogy micsoda?

CLÉANTE Hogy maga... őt...

HARPAGON Elveszem feleségül.

CLÉANTE Maga?

HARPAGON Igen, én. Én hát. Mi baja van?

CLÉANTE Hirtelen elszédültem. Azt hiszem, jobb, ha távozom.

HARPAGON Á, semmiség. Menjen gyorsan, igyon egy pohár friss vizet a konyhában. Ilyenek ezek az anyámasszony katonái, annyi erő sincs bennük, mint egy kiscsirkében... Nos tehát, lányom, így döntöttem a magam dolga felől. Ami a fivéredet illeti, őneki egy bizonyos özvegyasszonyt szánok, akit ma reggel ajánlottak a figyelmembe, magát pedig ANSELME úrhoz adom feleségül.

ÉLISE ANSELME úrhoz?

HARPAGON Igen. Érett, megfontolt, bölcs férfiú, legfeljebb ötvenéves, és azt mondják vagyonos ember.

ÉLISE (bókol) Már megbocsát, de nem kívánok férjhez menni, apám.

HARPAGON (utánozza a bókot) Én pedig kislányom, kis barátnőm, már bocsánat, de azt kívánom, hogy férjhez menj.

ÉLISE Engedelmet, apám.

HARPAGON Engedelmet, leányom.

ÉLISE Alázatos szolgája vagyok ANSELME úrnak, de ha nem haragszik, nem megyek nőül hozzá.

HARPAGON Alázatos szolgája a hölgynek, de ha nem haragszik, igenis hozzá megy nőül, mégpedig ma este.

ÉLISE Ma este?

HARPAGON Igen, ma este.

ÉLISE Nem lesz esküvő, apám.

HARPAGON De lesz, lányom.

ÉLISE Nem lesz.

HARPAGON De lesz.

ÉLISE Nem, ha mondom.

HARPAGON De, ha mondom.

ÉLISE Ebben az egy dologban nem fogja rám kényszeríteni az akaratát.

HARPAGON De rád fogom.

ÉLISE Inkább megölöm magam, de nem leszek a felesége.

HARPAGON Nem ölöd meg magad, és a felesége leszel. És különben is mi ez a hang? Hogy beszélhet így egy lány a saját apjával?

ÉLISE És hogy adhatja így férjhez a saját lányát egy apa?

HARPAGON Ebben a házasságban nincs semmi kivetnivaló, és fogadok, hogy mindenki jónak fogja találni választásomat.

ÉLISE Én pedig fogadok, hogy nincs az az épeszű ember, aki jónak tartaná.

HARPAGON Itt jön Valere; elfogadod, hogy döntőbíró legyen?

ÉLISE Elfogadom.

HARPAGON Belenyugszol az ítéletébe?

ÉLISE Igen, legyen úgy, ahogy ő mondja.

HARPAGON Megegyeztünk.