A történet a második világháború alatt egy amerikai hadihajón játszódik. Főhőse Willie Keith, a jó családból való amerikai úrifiú, miután sikeresen elvégzi a tengerésztiszti tanfolyamot, megkapja beosztását a Csendes-óceánon állomásozó flotta egyik hajójára. Willie, akit részint romantikus hajlama, részint befolyásos mamájának a "túlságosan veszélyes" szárazföldi hadseregtől való irtózása vitt a tengerészethez, és úszó erődökről, repülőgépanyahajókről ábrándozik, egy csúf, rozzant, első világháborús kis aknakeresőn, a Caine-en köt ki. A hajón meglehetősen zűzravaros állapotok uralkodnak, Willie azonban nem igyekszik mindenáron elmenekülni beosztásából, hanem elhatározza, hogy megállja a helyét.
A Caine - a csendes-óceáni hajóhaddal együtt - a japánok elleni harcokban veszik ki a részét a második világháborúból. Az események viharzásában Willie-nek valóban alkalma nyílik arra, hogy megállja helyét - de egészen másképpen és más módon, mint ahogy azt elképzelte. Mire a háború befejeződik, a régi, felületes és komolytalan fiú eltűnik, és helyét egy érett, kiábrándult férfi foglalja el.
Az író Willie Keith történetét csak keretül használja fel mondanivalójának kifejtéséhez. Willie csupán az egyik szereplő, akit megérlel és átalakít a háború, de rajta kívül a hajó valamennyi tengerészének is vizsgáznia kell. Az események csúcspontját a zendülés alkotja, amikor a hajó tisztikara, élén egy becsületes és naiv tiszttel, szembefordul a tehetetlen parancsnokkal. Tetteikért hadbíróság elé állítják őket.
A rendkívül színes, sok szálból összefont regény - amely egy szép szerelem történetével is megismertet - valójában emberi sorsok és jellemek tűzpróbáját ábrázolja a katonaélet törvényein belül, a háború idején.

A könyv főszereplője egy jómódú családból származó, ámbár tapasztalatlan fiatalember, Willie Seward „Willie” Keith, aki az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetéhez jelentkezik tengerészkadétnak, hogy megmenekülhessen a hadseregbe történő besorozástól a második világháború idején. A könyv első része bemutatja a (princetoni végzettsége dacára bárzongoristaként tevékenykedő) Willie-t, May Wynn bárénekesnő iránt feltámadt szerelmét, és ebből fakadó konfliktusait (a lány olasz származása, társadalmi helyzete miatt nem képzelhető el, hogy feleségül vegye). Willie-t magas azonossági száma jó ideig megmenti a besorozástól, de amikor már ezt nem kerülheti el, inkább tengerésztiszti tanfolyamra jelentkezik, mert ezt a beosztást veszélytelenebbnek véli. A kadétiskola elvégzése után (ahol igen jó elméleti eredményeket ér el, de szerelmi konfliktusa miatt a maximális rossz pontot gyűjti össze), az USS Caine nevű, öreg, első világháborús rombolóból átalakított aknakereső-rombolóra vezénylik. Meghal Willie édesapja, aki már tengerész szolgálatot teljesítő fiának küldött levelében megfogalmazta "végrendeletét": azt kéri, hogy fia az életben ne a könnyebbségeket keresse, hanem férfiasan keresse és vállalja azokat a feladatokat, amelyek - most a tengerészet kötelékében - rá várnak. Tulajdonképpen a könyv további részeiben Willie sorsfordító döntéseit apjának ez a levele határozza meg. Willie megérkezik öreg, nyomorúságos hajójára, és elképed az ott uralkodó állapotokat látva: a legénység ápolatlan, rongyos, koszos egyenruhát visel (azt sem szabályszerűen), a felállított őr éjjel büntetlenül elalhat, stb. Mindezekért a hajó parancsonokát, William De Vriess korvettkapitányt tartja felelősnek, aki szerinte nem tart kellő fegyelmet, és fölényes parancsnoki modorát is megalázónak tartja. Érdekes módon azonban az aknakereső rajban mégis ez a hajó nyújtja a legjobb szakmai teljesítményt, a legénység szereti a parancsnokot, mindezt Willie nem tudja mivel magyarázni. Willie, mint híradó szolgálatos tiszt, elveszít egy, a hajónak szóló táviratot, és számára úgy tűnik, ezzel végképp leszerepelt a kapitány előtt; ezen a hajón nem futhat be szolgálati karriert. Azt tervezi, hogy megkéri a tengernagyot, akit egy estélyen zongorajátékával lenyűgözött, és aki korábban célzott rá, hogy törzsének állandó tagjává helyeztetné át, hogy tegye ezt. Ekkor megérkezik apja utolsó levele, melyben figyelmezteti, hogy ne térjen ki a hajóján rá váró feladatok elől - és Willie meghozza sorsfordító döntést: nem kéri a tengernagytól az áthelyezését. Új parancsnok érkezik a hajóra, akit Willie első látásra megszeret. Queeg korvettkapitány rendcsináláshoz lát a hajón: szabályozza a szolgálati rendet, érvényt szerez az egyenruha viselés szabályainak, úgy tűnik, a hajón minden jóra fordul. Csak egy probléma van: az új kapitányban nyoma sincs elődje fölényes hajóvezetési tudásának, össze-vissza adott parancsai nyomán a hajó már első útján megfeneklik. Máskor, célvontatás közben, miközben egy, az egyenruháját hanyagul viselő matrózt leckéztet, nem figyel hajójának útvonalára, és kört leírva, elvágja saját vontatókötelét. Ezekért, és minden hasonló hibájáért tisztjeit és a legénységet teszi felelőssé, aránytalanul súlyos fegyelmi büntetéseket szab ki rájuk. Willie és a többi tiszt fokozatosan meggyűlöli az új parancsnokot, aki ráadásul gyáva is: nem meri a kapott feladatnak megfelelően a rohamcsónakokat az ellenséges parthoz megfelelő közel vezetni, hanem sárga festékjelzést vet ki, és idő előtt visszafordul (a tisztek ezentúl "vén sárgafolt"-nak nevezik), amikor a parti tüzérség a vele tevékenykedő másik hajót tűz alá veszi, nem siet a segítségére, hanem a tenger felé elmenekül. Amikor a tiszti étkezőben megmaradt néhány szem földieper eltűnik a kamrából (noha ez tilos, de szokás szerint a felszolgálók ették meg), a parancsnok meg akarja ismételni fiatal kori bravúrját, amikor egy elfogott egy matrózt, aki álkulccsal dézsmálta a hajó raktárát; meg van győződve arról, hogy most is ez történt, és az egész hajó rendjét felborítja azzal, hogy a legénységtől minden kulcsot begyűjt, és ellenőrzésként a matrózokat meztelenre vetkőzve megmotoztatja. Máskor, mert dühös az egyik tiszt elvezénylése miatt, az egyenlítői forróságban két napra elzáratja a vizet a hajón, hogy víztakarékosságra szoktassa a legénységet és a tiszteket. Ténykedésével mélységesen felháborítja tisztjeit és legénységét. Az első tiszt, Maryk főhadnagy titkos naplót vezet a parancsnok balfogásairól és kitolásairól, mert a művelt, regényíró Keefer főhadnagy elültette a fülébe, hogy a parancsnok paranoiás elmebeteg. A flotta támadásra indul, útvonalukat egy tájfun keresztezi. A Caine is végveszélybe kerül, a szél ismételten keresztbe fordítja, a kormány- és géphatások nem érvényesülnek. Queeg kapitány képtelen a helyzetet kezelni, görcsösen ragaszkodik ahhoz, hogy a flotta eredeti útvonalán haladjanak. Maryk főhadnagy (aki civilben is hajózott, és nagyon jó tengerész) úgy gondolja, hogy csak az mentheti meg a hajót az elsüllyedéstől, ha a széllel szembe fordulnak, és elárasztják vízzel az üres üzemanyagtartályokat is, hogy a hajónak nagyobb legyen a merülése, és így jobban kormányozhatóvá váljon. Amikor Queeg ezt megtiltja, Maryk a szolgálati szabályzat megfelelő pontjára hivatkozva (elme)beteggé nyilvánítja, és leváltja a parancsnokot. A továbbiakban az ő elgondolásai szerint hajóznak, a Caine megmenekül, sőt, egy elsüllyedt másik romboló legénységének néhány tagját is kimentik. Willie, mint őrtiszt, támogatta Maryket, amikor az a kapitányt leváltotta. Partot érve, a leváltott kapitányt az orvosi vizsgálat szolgálatképesnek találja, és így Maryket, aki megfelelő jogalap és felhatalmazás nélkül váltotta le a parancsnokát, zendülés miatt hadbíróság elé állítják. A vádat később "a rend és fegyelem ellen elkövetett vétség"-re enyhítik, de ha őt elitélik, az őt támogató Willie is hadbíróság elé kerül. A hadbírósági tárgyaláson Maryk védője, Greenwald hadnagy, aki civilben sikeres ügyvéd, eléri azt, hogy - noha az orvosi szakvélemény szerint Queeg nem elmebeteg, és így Maryk "orvosi naplója" semmit sem ér - a bíróság megvizsgálja Queeg parancsnoki működését, és a flotta büszkeségét fenntartva megállapítsa, hogy, mivel gyáva tiszt nem emelkedhet az USA egy hadihajójának parancsnokává, viselkedését csak elmebetegség magyarázhatja. Maryket felmentik. Willie idővel a Caine első tisztje, majd - már a japán fegyverletétel után, csak a hajó utolsó útjára - a kapitánya lesz. A hajdani lógós bárzongorista érett, tapasztalt, bátorságáért kitüntetett férfiként szerel le. Hajdani szerelme, May Winn, aki után egész tengerész élete folyamán epekedett, azonban már megházasodott.

A történet a második világháború alatt egy amerikai hadihajón játszódik. Főhőse Willie Keith, a jó családból való amerikai úrifiú, miután sikeresen elvégzi a tengerésztiszti tanfolyamot, megkapja beosztását a Csendes-óceánon állomásozó flotta egyik hajójára. Willie, akit részint romantikus hajlama, részint befolyásos mamájának a "túlságosan veszélyes" szárazföldi hadseregtől való irtózása vitt a tengerészethez, és úszó erődökről, repülőgépanyahajókről ábrándozik, egy csúf, rozzant, első világháborús kis aknakeresőn, a Caine-en köt ki. A hajón meglehetősen zűzravaros állapotok uralkodnak, Willie azonban nem igyekszik mindenáron elmenekülni beosztásából, hanem elhatározza, hogy megállja a helyét.
A Caine - a csendes-óceáni hajóhaddal együtt - a japánok elleni harcokban veszik ki a részét a második világháborúból. Az események viharzásában Willie-nek valóban alkalma nyílik arra, hogy megállja helyét - de egészen másképpen és más módon, mint ahogy azt elképzelte. Mire a háború befejeződik, a régi, felületes és komolytalan fiú eltűnik, és helyét egy érett, kiábrándult férfi foglalja el.
Az író Willie Keith történetét csak keretül használja fel mondanivalójának kifejtéséhez. Willie csupán az egyik szereplő, akit megérlel és átalakít a háború, de rajta kívül a hajó valamennyi tengerészének is vizsgáznia kell. Az események csúcspontját a zendülés alkotja, amikor a hajó tisztikara, élén egy becsületes és naiv tiszttel, szembefordul a tehetetlen parancsnokkal. Tetteikért hadbíróság elé állítják őket.
A rendkívül színes, sok szálból összefont regény - amely egy szép szerelem történetével is megismertet - valójában emberi sorsok és jellemek tűzpróbáját ábrázolja a katonaélet törvényein belül, a háború idején.

A történet a második világháború alatt egy amerikai hadihajón játszódik. Főhőse Willie Keith, a jó családból való amerikai úrifiú, miután sikeresen elvégzi a tengerésztiszti tanfolyamot, megkapja beosztását a Csendes-óceánon állomásozó flotta egyik hajójára. Willie, akit részint romantikus hajlama, részint befolyásos mamájának a "túlságosan veszélyes" szárazföldi hadseregtől való irtózása vitt a tengerészethez, és úszó erődökről, repülőgépanyahajókről ábrándozik, egy csúf, rozzant, első világháborús kis aknakeresőn, a Caine-en köt ki. A hajón meglehetősen zűzravaros állapotok uralkodnak, Willie azonban nem igyekszik mindenáron elmenekülni beosztásából, hanem elhatározza, hogy megállja a helyét.
A Caine - a csendes-óceáni hajóhaddal együtt - a japánok elleni harcokban veszik ki a részét a második világháborúból. Az események viharzásában Willie-nek valóban alkalma nyílik arra, hogy megállja helyét - de egészen másképpen és más módon, mint ahogy azt elképzelte. Mire a háború befejeződik, a régi, felületes és komolytalan fiú eltűnik, és helyét egy érett, kiábrándult férfi foglalja el.
Az író Willie Keith történetét csak keretül használja fel mondanivalójának kifejtéséhez. Willie csupán az egyik szereplő, akit megérlel és átalakít a háború, de rajta kívül a hajó valamennyi tengerészének is vizsgáznia kell. Az események csúcspontját a zendülés alkotja, amikor a hajó tisztikara, élén egy becsületes és naiv tiszttel, szembefordul a tehetetlen parancsnokkal. Tetteikért hadbíróság elé állítják őket.
A rendkívül színes, sok szálból összefont regény - amely egy szép szerelem történetével is megismertet - valójában emberi sorsok és jellemek tűzpróbáját ábrázolja a katonaélet törvényein belül, a háború idején.