— Vállaljuk a kockázatot. – mondta Anderson ujját a ravaszra helyezve.

225

Kai Leng máris mozgásba lendült és oldalra perdült. Mielőtt Anderson újra felhúzhatta volna a pisztolyt, a férfi már ráfogott az admirális csuklójára és fájdalmas szögbe fordította azt.

Mikor Anderson tehetetlenné váló ujjai közül kicsúszott a fegyver, az admirális igyekezett visszatámadni. Megpróbált beletérdelni Kai Leng ágyékába, de a férfi elfordult csípőből, így Anderson rúgása csak a combját találta el.

Kahlee beavatkozott a csetepatéba, hátba rúgta Kai Lenget. A férfi egy bukfenccel kigurulta az ütést, de nem engedte el Anderson csuklóját. A lendület kibillentette az egyensúlyából az admirálist, és mindketten a földön landoltak.

Kai Leng hason fekve kaszált egyet a lábaival, ezzel kirúgva Kahlee lábát, aki a két férfira dőlt. A fejvadász egy időre kiiktatta Andersont egy, a férfi gyomorszájára irányuló ütéssel, és kigurult az összegubancolódott testek közül; felkapta a pisztolyt a földről, majd felállt.

Még mindig a földön fekvő ellenfeleire fogta a fegyvert. Nem sebesítette meg őket eltekintve attól, hogy Anderson még mindig levegőért kapkodott.

Elég ideig szegezte rájuk a fegyvert ahhoz, hogy mindenki számára világossá váljon: ők ketten már halottak lennének, ha Kai Leng úgy akarta volna, majd az övébe csúsztatta a pisztolyt.

— A Cerberus nem az ellenségetek. – mondta. – Az emberi faj védelmezői vagyunk. Semmi problémánk veletek.

Kahlee óvatosan felállt. Anderson még mindig levegő után kapkodott. A nő lenézett rá és a kezét nyújtotta neki. A férfi megrázta a fejét, és köhögve, zihálva ugyan, de saját erejéből küzdötte talpra magát.

— Ne etess a propagandáddal. – köpte Kahlee elutasítva a visszavonulás lehetőségét, még ha Kai Leng fizikai fölénye meg is mutatkozott. – Tudom, mik vagytok valójában. Láttam, mit tettetek Grayson lányával! Láttam, mit tettetek

226

Graysonnal!

— Néha az egyén feláldozására van szükség a nagyobb jó érdekében.

— Baromság. – szólt közbe Anderson. – Úgy magyarázod a tetteiteket, ahogy csak akarod, de akkor sem lesztek mások, mint egy csapat terrorista.

— A Kaszások olyan mértékű fenyegetést jelentenek, amilyennel az emberiség még sosem találkozott. – emlékeztette őket Kai Leng. – Talán úgy hiszitek, a Titokzatos Ember túl messzire ment, de szükség volt erre ahhoz, hogy többet tudjunk meg az ellenségünkről. A fajunk túlélése múlik ezen.

— Egy szörnyet teremtettetek és rászabadítottátok a galaxisra! – vágott vissza Anderson.

— Az legalább annyira a ti hibátok volt, mint a miénk. Azonban egymás hibáztatásával nem jutunk semmire. Együtt kell működnünk, hogy visszahozzuk Graysont.

— Nem segítek neked megölni őt. – jelentette ki Kahlee. — Szóval vagy lőj le, vagy rohadtul hagyj minket békén!

— Láttad, mivé vált Grayson. – ágált Kai Leng. – El tudod képzelni, mire lehet képes. Meg kell állítani!

— Takarítsd fel a saját rohadt mocskodat! – mondta Anderson a társa mellé állva.

— Segíthetünk rajta. – mondta Kai Leng, tudván, hogy van másik módja is annak, hogy felkeltse Kahlee figyelmét.

— Birtokunkban van a tudás és az eszközök, melyek segítségével visszafordíthatjuk a transzformációt. — hazudta. – De nemsokára már túl késő lesz. A Kaszások felzabálnak mindent, ami valaha Grayson volt.

Kahlee nem mondott semmit egy ideig, ezért Anderson ráemelte a tekintetét.

— Ez igaz? – kérdezte az admirális. – Vissza tudják fordítani?

— Talán. — mondta a nő. – Nem tudom. De ha van még 227

esélyünk megmenteni őt...

A mondata vége a levegőben lógott.

— Még ha ez azt is jelenti, hogy együtt kell működni a Cerberussal? – kérdezte halkan Anderson.

Kahlee bólintott.

— Vigyél a kibaszott hajódhoz. – morogta Anderson. — Erre. – mondta Kai Leng és az utca vége felé mutatott.

— Ugye megértitek, ha azt kérem, előttem menjetek.

Aria a szokásos helyén üldögélt a Túlvilágban, amikor az egyik asari beosztottja befutott a hírrel, hogy nem sikerült elfogniuk Graysont.

— Orgun és Sanak halottak. – mondta. – Grayson szökésben van, Keedo vezeti az üldözőket.

A Kalóz Királynő arckifejezése nyugodt maradt, elrejtve ezzel erős nemtetszését.

— Mi van Sandersszel és Andersonnal?

A hírhozó némán megrázta a fejét.

— Nem tudom. Keedo nem beszélt róluk.

— Akkor miért vagy itt? – kérdezte Aria jegesen. — Keedo erősítést kér. Azt mondja, Grayson... megváltozott. — Megváltozott? Ez hogy érted?

— Valamiféle kibernetikus implantátumot ültettek a testébe. Keedo nem részletezte a dolgot.

Aria hangtalanul átkozta magát, amiért megbízott a Cerberusban. Egy fikarcnyi kétsége sem volt afelől, hogy ők tudtak Grayson átváltozásáról; talán még ők is voltak a felelősek érte. Mégis elfelejtették figyelmeztetni. Ha tudta volna, talán több emberét küldi oda a találkozóra... és talá n újra átgondolta volna, hogy élve vagy halva fogja el.

Aria dühös volt magára. A megérzései ellenére elfogadta a Cerberus ajánlatát, csak azért, hogy minél előbb megbosszulhassa Liselle halálát. A lánya iránti érzéseit a józan

228

ítélőképessége elé helyezte. Hagyta, hogy az érzelmek az üzlet útjába álljanak. Még egyszer nem fogja ugyanezt a hibát elkövetni.

— Add meg Keedonak, amit csak kér. – felelte. — És küldj ki egy üzenetet minden emberünknek: aki látja Graysont, lője le! A civil áldozatok száma természetesen legyen minimális, de senkit nem fogok felelősségre vonni a járulékos károk miatt.

A hírnök bólintott és elrohant, hogy továbbadja a parancsokat.

Aria nézte, ahogy távolodik és az italát kortyolgatva azon gondolkodott, hogyan fog bosszút állni a Cerberuson és a Titokzatos Emberen.

Grayson csak elszörnyedve nézhette, ahogy a Kaszások őrjöngve keresztülűzték őt az Omegán. Olyan mélyre temették őt a saját agyában, hogy szinte minden kontaktust elveszített fizikai valójával. Még mindig látott és hallott, de nem érezte már a testét. Tisztában volt azzal, hogy meglőtték, de a fájdalom olyan távol volt a tudatától, hogy nem jelentett semmit.

A raktárból való menekülés csak a kezdet volt. Ahogy végigszáguldott az Omega utcáin, úgy tűnt, mintha mindenki meg akarná ölni. Minden alkalommal, ha befordult egy sarkon, egy őrjáratba vagy egy blokádba ütközött. Aria minden erejével utána nyúlt.

A Kaszások pusztító fegyverré változtatták, de hatalmuk nem volt végtelen. Az állandó nyomás visszatartotta őket attól, hogy kilökjék a testében tárolt energiát; minden egyes alkalommal, ha ehhez a fegyverhez nyúltak, egy időre meggyengültek és sebezhetővé váltak. Grayson már látta az erőfeszítéseik hatását, ahogy minden ütközet egyre nehezebbé és veszélyesebbé vált.

229

Az első csapatot, amibe beleütközött, könnyedén szétszórta egy biotikus szingularitással. A Kaszások csuklója egyetlen mozdulatával létrehoztak egy majdnem végtelen tömegű, aprócska mezőt, egyenesen a sarkon rá váró négy asari alkotta kör közepében. A gravitációs mező azonnal beszippantotta őket, még mielőtt felhasználhatták volna saját biotik képességeiket, hogy visszatámadjanak.

Ellenfelei következő csoportja – egy batariaiakból és emberekből álló csapat – brutális fizikai támadásnak esett áldozatul. Grayson egyenesen közéjük rontott, kezei és lábai élő fegyverekké váltak, melyek darabokra csépelték, törték és tépték az ellenséget. Az összecsapás után a Kaszások megálltak annyi időre, hogy összeszedhesse elhullott ellenségei fegyvereit, majd tovább űzték Graysont, aki immár mindkét kezében egy-egy puskát tartott.

A puskák lehetővé tették a Kaszások számára, hogy taktikát váltsanak. Ahelyett, hogy felülmúlják ellenfeleiket a biotikus technikákban, vagy közelharcban, hagyatkozhattak a fegyverekre. Aria embereivel ellentétben Grayson nem viselt harci ruházatot, ezért a Kaszások sosem bocsátkoztak egy az egy elleni harcba, ha belefutottak egy őrjáratba. Inkább leadtak egy gyors sorozatot, majd lebuktak és befordultak az Omega számtalan sikátora és mellékutcája közül az egyikbe. Gyorsaságukat kihasználva kerekedtek

felül az ellenfeleik kinetikus pajzsain és túlerején. Egyesével szedték le őket, míg az út meg nem tisztult előttük.

Normális körülmények között ez a stratégia nem működhetett volna. A technológiai fejlesztések ugya n csökkentették a fegyverek visszarúgását, de a csövekből távozó lövedékek puszta mennyisége miatt mindkét kezére szüksége lett volna a fegyverek stabilizálásához. Még egy krogan sem olyan erős, hogy hatékonyan lőjön egy kézzel egy ilyen fegyverrel, de Grayson olyan könnyeden használta őket, mintha csak pisztolyok lettek volna.

230

A puskák nem a pontosságukról voltak híresek. Még a beléjük épített automata célzórendszerrel sem volt túl sok esély arra, hogy többször is eltaláljanak velük egy mozgó célpontot. Azonban a Graysonba ültetett szintetikus implantátumok segítségével a Kaszások, mindkét fegyverrel precízen tudtak célozni. A kinetikus pajzsok nem álltak meg egy ilyen koncentrált össztűz előtt, s abban a pillanatban, hogy a célpont sebezhetővé vált, egy-egy jól irányzott fej lövés vetett véget a harcnak.

Aria emberei minden tőlük telhetőt megtettek, hogy visszaverjék a támadásokat, de egyetlen szerves létforma sem tudta felvenni a versenyt egy közel tökéletes gyilkológéppel. Húsz körül hagyta abba a Kaszások által meggyilkoltak számolását, de tudta, hogy Ariának bőven van még embere, akiket rájuk uszíthat.

Felismerve a hiábavalóságát annak, hogy megpróbáljanak legyőzni egy teljes hadsereget, a Kaszások elkezdtek kijáratot keresni az állomásról. Az Omega zavaros, tervszerűtlenül kialakított labirintus képét mutatta. Tele volt zsákutcákkal és sehová sem vezető utakkal. Azonban az alatt a két év alatt, amíg Ariának dolgozott, Grayson igen jól megismerte ezeket az utcákat.

A Kaszások most az ő tudására támaszkodtak. Semmit sem tehetett, hogy megállítsa őket; hátraszorították őt egy olyan helyre, ahonnan csak akkor jöhetett ki, ha szólították. Még mindig Aria emberei ellen küzdve a legközelebbi dokkoló állomás felé vették az irányt az Omega kacskaringós utcáin. Aria egyetlen kikötője sem volt erősen védve – a legtöbben okosabbak voltak annál, mintsem hogy az Omega Kalóz Királynőjétől loptak volna. Ez sem volt más, mint a többi, csak egy maréknyi őr próbálta megállítani Graysont. A meglepett bandatagok gyorsan ugyanarra a sorsra jutottak, mint a társaik, bár az egyiküknek még halála előtt sikerült beindítania a riasztót.

231

Grayson tudta, hogy a harsogó sziréna azt jelenti, az erősítés két percen belül megérkezik, de mikor ez a gondolat átcikázott az agyán, rádöbbent, hogy ezzel a Kaszások is tisztában vannak.

Odairányították egy kicsi, egyfős siklóhoz, mely az egyik dokkban parkolt. A dokkoló rámpa fel volt húzva, az ajtó zárva. A Kaszások kinyújtották Grayson kezét és a biztonsági panelre helyezték. Kék szikrák lövelltek ki az ujjai közül, mikor sikerült kapcsolatot létesítenie. Kódok sorozata villant át Grayson tudatán, mikor a Kaszások rákapcsolódtak a biztonsági rendszerre. Egy pillanattal később az ajtó lágyan kattanva kinyílt.

A Kaszások nem várták meg, hogy a dokkoló rámpa leereszkedjen. A puskákat eldobva ráakaszkodtak Graysonnal az ajtó aljára és behúzták rajta magukat. Amint bent volt, bezárta az ajtót és beült a pilótaülésbe.

Egy batariai osztag abban a pillanatban érkezett meg, mikor a motor zúgva életre kelt. Tüzet nyitottak a siklóra, de a fegyvereik képtelenek voltak átütni a hajótestet.

A sikló felemelkedett a dokkból, zökkenőmentesen áthaladt a csillámló, mikron vékonyságú energiamezőn, mely a hőszabályzott atmoszférát a dokkokban tartotta, hogy ne szabaduljon ki az ür vákuumába.

A Fellegvárral ellentétben az Omegának nem volt külső védelme. Se járőröző flották, se védelmi ütegek, se tömeggyorsító ágyúk. Mivel már nem támadhattak rájuk se járőrök, se katonák, a Kaszásoknak sikerült elmenekülniük az Omegáról.

Ahogy távolodtak az állomástól, újra átfésülték Grayson elméjét és emlékeit. A férfi gyorsan rájött, hogy mindent elő fognak ásni, amit a Felemelkedés Projektről tud: neveket, helyeket, biztonsági eljárásokat.

Már nem is próbált meg ellenállni nekik; semmi értelme nem volt. A Kaszások megtörték. Egyetlen vigasza az volt,

232

hogy még ha minden gondolatához hozzáférnek is, sosem találnak rá Gillianre. A lánya biztonságban volt... de ugyanez nem volt elmondható a korábbi osztálytársairól.

A Kaszások nem táplálták be célként a Grissom Akadémiát azonnal. Először megnyitották a hajó komm csatornáját és csatlakoztak az extranethez. Billió terrabájtnyi információhoz férhettek hozzá gyakorlatilag a galaxis bármely pontjáról, így nem tartott nekik sokáig, míg megtalálták, amit kerestek.

A szükséges információval felfegyverkezve a Kaszások kódsorok írásába kezdtek. A Cerberusnál kiképezték Graysont a számítógéphekkelés alapjaiból. Látott már ilyesmit korábban is; egyértelmű volt, hogy a Kaszások egyfajta vírust írtak.

Gazdái mesterséges intelligenciája által irányítva ujjai újra és újra átsuhantak a hajó digitális interfésze felett. Grayson megpróbálta követni a történteket, de az adatok összetettsége és mennyisége túl sok volt az ő szerves agyának, képtelen volt feldolgozni őket.

Közel tizenöt percnyi erőfeszítésükbe került, mire elégedettek lettek a programmal. Aztán újra bejelentkeztek az extranetbe és átküldték egy üzenetet a Grissom Akadémiára. Az iskolának voltak tűzfalai és többszintű vírus- védelme, de Grayson tudta, hogy a biztonsági eljárásaik nem vehetik fel a versenyt a Kaszások teremtményével, bármilyen program is legyen az.

Mikor a Kaszások betáplálták az Akadémia adatait a hajó navigációs rendszerébe, Grayson érezte, hogy szinte teljesen kimerültek. Az Omegáról való kétségbeesett menekülés a kimerülésbe hajszolta az avatárjukat. Fel kellett töltődniük.

A hajó a legközelebbi tömegrelé felé tartva fénysebességre gyorsult, hogy megkezdje azon ugrások sorozatát, melyek végül eljuttatják majd a Kaszásokat a céljukhoz. Mikor ez megtörtént, kikapcsolták Graysont, mély, álomtalan alvásba taszítva őt.

233

HUSZONEGY

Kahlee és Anderson Kai Leng előtt haladtak az Omega egyik lakónegyedének irányába. Szükség esetén a férfi határozott hangon utasította őket, hogy melyik irányba kell folytatniuk az utat.

-A saroknál balra. Három háztömböt előre. Itt jobbra. Még egyszer balra.

Ahogy keresztülvágtak a kanyargós utcákon, Kahlee agya túlhajszolt tempóban dolgozott.

Graysonra gondolt, és arra, amit Kai Leng ígért. Hogy a Cerberus meg tudja menteni őt. Szeretett volna hinni neki, de tudta, hogy egy olyan fickó, aki a Titokzatos Embernek dolgozik, az együttműködés reményében a csillagokat is lehazudná az égből.

Kahlee pusztán csak a memóriájára támaszkodva megpróbált feleleveníteni mindent, amit az alatt a rövid idő alatt, amíg a laborban tartózkodhatott, a jelentésekből sikerült kiderítenie a Graysonon végzett kísérletről. A nagyja csak elméleti szinten létezett vagy spekuláció volt; még a kísérletvezető kutató sem tudta, hogy mire számíthatnak.

Mindent megtett az ügy érdekében, de nem talált olyan bizonyítékot, aminek segítségével megerősíthette vagy megcáfolhatta volna Kai Leng állítását. Nem volt elég ideje az adatok tanulmányozására; Aria emberei még azelőtt lecsaptak a létesítményre, hogy mindent teljesen feldolgozhatott volna.

234

De nagy vonalakban már tisztában volt azzal, mit is csináltak itt. A kutatás elsősorban a mérhető és számszerűsíthető adatokra fókuszált: a fizikai változásoktól és átalakulásoktól az agyhullámokig bezárólag. Nem vesztegették az időt pszichológiai tesztekre; nem vesztegették az idejüket arra sem, hogy megpróbáljanak rájönni, mi célja ennek a szörnyű átalakulásnak. A Kaszások miért fejlesztették ki ezt a technológiát? A Gyűjtők miért raboltak el embereket, akiket aztán átalakítottak? Mire vágynak a Kaszások? Mit akarnak igazából?

Kahlee tudta, hogy ha megtalálná a választ ezekre a kérdésekre, azt is megtudhatná, hova megy most Grayson. Hogy megosztja-e majd az információt Kai Lenggel, az még a jövő zenéje lesz.

Anderson látta, hogy a mellette sétáló Kahlee mélyen a gondolataiba merült. Azt is ki tudta találni, min gondolkodik a nő: még mindig nem akarta feladni, hogy megmentse Graysont.

Anderson sem állt még készen arra, hogy feladja. Vasárnap óta a Cerberus ügynökei ezerféleképpen rúgták szét a seggét, de akkor sem volt ínyére, hogy egy olyan fickó utasításait kövesse, aki a Titokzatos Embernek tartozott számadással.

Kai Leng izmos volt, de nem volt nagydarab. Anderson vagy tíz kilóval nehezebb volt nála; ha kis helyre lettek volna beszorítva – mint egy sikló pilótakabinja – ezt akár még az előnyére is fordíthatta volna, ha az ügynök nem lett volna olyan embertelenül gyors.

— Ezen a sarkon jobbra. – mondta Kai Leng. Befordultak jobbra és egy hosszú, keskeny sikátorban

találták magukat. Az utcácska túloldalán egy hatalmas ajtó állt a sikátort lezáró tűzfalban, mely elválasztotta azt a kerületet, amiben épp voltak a tőle szomszédostól. Előtte egy 235

megerősített, derékmagas barikád állt, mely a válaszfalbó l indult, elfordult kilencven fokot és a sikátorban folytatódott, majd visszatért a válaszfalhoz; ily módon alkotott egy aprócska bunkert. A sorompó mögött öt fegyveres turián állt.

Első pillantásra, mintha unatkoztak volna: megszokott mozdulattal támaszkodtak neki a védendő falnak, a tetején ücsörögtek, tétlenül várták, hogy elmúljon a nap. De az embereket meglátva egyszerre defenzív pozíciót vettek fel a barikád túloldalán.

— Ezek meg kik? – kérdezte Kahlee.

— A Talonok. – felelte Kai Leng. – Ők irányítják a barikád mögötti kerületet.

Az alatt az idő alatt, amit diplomataként töltött, Anderson rendszeresen kapott jelentéseket a Szövetségtől a galaxis minden pontjáról. Ezek nagy része a Tanácsi Űrön kívüli területekkel foglalkozott, de volt köztük néhány, melyek a Terminus Rendszer kulcsfontosságú helyszíneivel foglalkoztak, az Omega pedig ezek közé tartozott.

Anderson ezekből a jelentésekből tudta, hogy a Talonok az Omega legnagyobb független csoportja.

Mint a bandák legtöbbje, a Talonok is drogfutárkodással, fegyvercsempészettel, zsarolással és rabszolga kereskedelemmel foglalkoznak. Ezen kívül az Omegán elszórt Talonok által irányított kerületekben magas áron kínáltak dokkokat azon hajóknak, akik szerették volna elkerülni az Ariával való egyezkedést.

Üzleti modelljük nyereségesnek bizonyult és lassacskán, a kisebb bandák bekebelezésével terjeszkedni kezdtek az állomáson. Emellett Anderson azt is tudta, hogy a Talonok sikerének egyik titka a Kalóz Királynővel való együttműködésre iránti hajlamuk volt, mint hogy leplezetlenül szembeszálljanak vele.

— Meglehet, hogy Aria az állomás minden bandájának kiküldte a személyleírásokat, – figyelmeztette a többieket

236

Anderson. – Ha jutalmat ígér, akkor a Talonok akár át is adhatnak minket neki a pénzért cserébe.

— Jelen pillanatban nincs minden rendben a Talonok és Aria között. – nyugtatta meg Kai Leng. – Még ha tudnák is, hogy az asari minket keres, nem akarnának segíteni neki.

A turián őrök szemmel kísérték a közeledőket. Ketten rájuk emelték a fegyvereiket, a harmadik átmászott a barikádon és az emberek elé állt. Anderson meglepetten vette észre, hogy a pisztoly mellett még egy kis hatótávú kábító is oda volt csatolva az övére. Biztosra vette, hogy a Talonok utasításai szerint előbb kell lőni és csak aztán kérdezni. De nyilvánvalóan voltak olyan esetek is, mikor csak harc- képtelenné tették a támadót ahelyett, hogy megölték volna.

Visszatekintve ennek volt értelme. A dokkokat bérlőkből álló ügyfélkörüket nem a legbecsületesebb állampolgárok alkották; elkerülhetetlenek voltak az árak feletti viták, és a vevők lelövése nem tett jót az üzletnek. Megrázni őket olyan erős elektromos árammal, ami bőven elég volt ahhoz, hogy kiüsse őket, sem a legjobb megoldás volt, de felülmúlta a másik lehetőséget.

— Állj, – utasította őket a turián. – Mi járatban? — A 6358-as dokkot bérlem. – mondta Kai Leng. — Személyazonossági vizsgálat céljából lépjen előre, –

felelte az őr.

Kai Leng tenyerét előretartva odalépett, így a turián leszkennelhette azt az omni-tooljával.

— Személyazonosság megerősítve, – mondta az őr. – A hét végéig minden előre kifizetve.

— Kicsit korábban megyek el. – mondta Kai Leng. — Ez a maga dolga. – felelte a turián. – De nincs

visszatérítés.

Mondandója nyomatékosításaként kezét az övén lógó kábítóra helyezte.

— Nem is kértem volna. – nyugtatta meg Kai Leng, az őr 237

megnyugodott és a társai felé biccentett.

Meggyőződve arról, hogy az embereknek valós okuk volt ott lenni és nem csak a bajt keresték, a többiek is leengedték fegyvereiket. Az őr, aki kijött eléjük, visszamászott a barikád mögé és megütött egy panelt a falon. A mögöttük lévő ajtó kinyílt és egy az előzőhöz sokban hasonlító egyenes sikátor látképe tárult fel előttük.

— Ti mentek előre. – mondta Kai Leng egy biccentés kíséretében.

Anderson egyik kezét a barikádra helyezte és átugrott felette. Visszafordult és Kahlee-re pillantott. Mikor tekintete a nő sínbe tett ujjaira tévedt, egy terv hirtelenformát öltött elméjében.

— Segítségre lesz szüksége. – mondta fejével a nő sérült keze felé bökve.

Kai Lengre nézett, aki valamiféle csapdát gyanítva megrázta a fejét. – Anderson pontosan erre a reakcióra számított.

— Nem segítene? – kérdezte Anderson a kábítós turián felé fordulva.

Egy rövid pillanatnyi hezitálás után a turián odalépett, hogy segítsen.

— De gyorsan! – morogta.

Kahlee a barikádhoz lépett és jobb térdét olyan magasra emelte, hogy lábát a fal tetejére tehesse. Másik lába teljesen kinyújtva pihent a földön, így nem volt annyi lendülete, hogy felhúzza magát a barikád tetejére. Ehelyett inkább ügyetlenül előredőlt, hogy Anderson és a turián megragadhassák a csuklójánál és a könyökénél fogva mindkét karját.

— Háromra. — mondta Anderson. – Egy... kettő... három! Anderson érezte, ahogy Kahlee megfeszíti a térdét és

áthelyezi súlypontját, hogy megpróbáljon elég lendületet nyerni ahhoz, hogy a másik kettő átemelhesse őt. Azonban miközben a nőt emelték, Anderson csípőből elfordult, ezzel 238

kibillentette Kahlee-t az egyensúlyából. A nő a turián őrre zuhant a barikád túloldalán. Anderson továbbra is a nő alatt tartotta a kezét, hagyta, hogy Kahlee súlya lerántsa, így mind a hárman esetlenül a földre estek.

Kai Leng szinte azonnal reagált, úgy perdülve át a fal felett, hogy szinte hozzá sem ért. A turián őrök pontosan úgy reagáltak, ahogy Anderson számította: a fegyvereik után kaptak, hogy megvédhessék magukat az ellenséges akciótól.

Amíg Kai Lengnek az örökkel kellett foglalkoznia, Anderson megkapta azt a néhány értékes másodpercet. amire szüksége volt. Kikapta a kábítót a turián övéből, a hátára fordult és a célpontra lőtt.

A kábító lövedék a lapockái között találta el Kai Lenget, aki eszméletlenül terült el a földön. Addigra két turián már a földön feküdt sérülten, de nem holtan. A másik kettő még mindig a fegyverével matatott, de hogy Kai Leng vagy Anderson ellen akarták-e használni, az nem volt teljesen egyértelmű.

— Minden rendben! Minden rendben! – kiabálta Anderson félredobva a kábítót és kezét a megadás jeleként felemelve.

A még álló turiánok odarohantak hozzájuk és felállították őket, míg mérges kapitányuk maga tápászkodott fel. Az embereket a válaszfalhoz állították, puskájuk csövét a mellkasuknak szegezték.

Anderson nem mondott semmit, mikor a puska csöve fájdalmasan nekinyomódott a szegycsontjának. Tudta, hogy mindenkinek meg kell nyugodnia, mielőtt elkezd beszélni. Látta, hogy Kahlee arca fájdalmasan vonaglik, de nem tudta megmondani, hogy amiatt van-e, mert durván átrántotta a falon, vagy a dulakodásban ütötték meg a sérült ujjait.

A kapitány az emberekre bámult majd elment a földre került turjánokhoz. Mindketten fájdalmasan nyögtek, de – Anderson megkönnyebbülésére – a kapitány segítségével sikerült lábra állniuk. Ha Kai Leng megölt volna közülük akár

239

csak egyet is, sokkal nehezebb dolguk lenne most, mikor meg akarják győzni őket arról, hogy elengedjék őket.

— Mindent meg tudok magyarázni. – mondta Anderson úgy ítélve, hogy az érzelmek lecsendesedtek már annyira, hogy előjöhessen a maga bajával. – Az a fickó, aki ott fekszik fogva tartott minket.

— Fizetett a dokkért. – vicsorgott a kapitány. – Ő az ügyfelünk. Te nem.

— Attól még megkapjátok a pénzeteket. – emlékeztette őket Anderson, – még ha el is engedtek minket.

— Talán itt kéne tartanunk titeket és megvárhatnánk, amíg a barátotok felébred. – vágott vissza a kapitány. — Valószínűleg szép kis summát kapnánk, amiért nem hagytunk elszökni titeket.

— A Cerberusnak dolgozik. — kapcsolódott be Kahlee a társalgásba.

— Igaz ez? – kérdezte a kapitány Andersont olyan közel hajolva hozzá, hogy arcaik között alig pár centi távolság maradt.

— Igaz. – jelentette ki Anderson egyenesen a turián szemébe nézve.

A kapitány tett egy lépést hátra, de nem mondott semmit. Az őrök zavartan pillogtak az irányába arra várva, hogy mit fog mondani. Anderson visszatartotta a lélegzetét.

A Cerberus galaxis-szerte jól ismert volt az idegengyűlöletéről, ezt még az Omegán is tudták. Természetes volt, hogy az idegenek hasonló érzelmekkel viseltettek a Titokzatos Ember és követői iránt. A kérdés csak az volt, hogy elég lesz-e ennyi a Talon zsoldosok kapzsiságának felülmúlásához.

— Mehettek – mondta végül a kapitány. – Vigyétek a hajóját, ha akarjátok.

Erre az örök leeresztették a fegyvereiket.

— Vele mi lesz? – kérdezte Kahlee Kai Leng eszméletlen 240

teste felé biccentve.

— Majd kitalálunk neki valami különlegeset. – felelte a kapitány, mire a többi turián gonosz nevetésben tört ki.

— A Cerberusnak rosszabb lenne, ha hagynátok, hogy magunkkal vigyük. – magyarázta Kahlee. – Egy Szövetségi csoporttal érkeztünk. Ki akarjuk iktatni a szervezetüket. Olyan információi vannak, melyek a javunkra fordíthatók.

— Nem akartok belekeveredni egy háborúba a Titokzatos Emberrel. – tette hozzá Anderson. – Megkaptátok a pénzeteket. Csak fogjátok és hagyjatok minket békén.

A kapitány egy pillanatig gondolkodott, majd megvonta a vállát.

— Persze. Vigyétek. Takarodjatok a picsába. Mit érdekel minket?!

Andersonnak nem kellett kétszer mondani. Lehajolt és felemelte az eszméletlen Kai Lenget. Hörögve a vállára dobta.

— Milyen messze van a dokk? – kérdezte.

— Nem messze. Forduljatok jobbra a sikátor végén. Az oldalukon van a számozás. A 6358-as az, amelyik nektek kell.

Kahlee ment elöl, Anderson a teher alatt roskadozva követte. A hátuk mögött hagyták a turiánokat.

— Sajnálom, hogy nem figyelmeztettelek. – mondta az admirális, mikor halltávolságon kívülre értek. – Megsérültél?

— Jól vagyok. – nyugtatta meg a férfit. – Gyors gondolkodásra vall, amit tettél.

— Miért akartad magunkkal hozni? – kérdezte Anderson a vállán cipelt eszméletlen férfiról.

— Arra gondoltam, átadhatjuk a Szövetségnek kihallgatásra. – magyarázta Kahlee.

A válasz megnyugtatta Andersont. Mostanáig attól tartott, Kahlee még mindig abba a gondolatba kapaszkodik, hogy Kai Leng és a Cerberus valahogy vissza tudják fordítani Grayson átalakulását.

Kahlee nem mondott többet, Andersonnak pedig fontosabb 241

volt, hogy helyesen gazdálkodjon a levegővételekkel, mint hogy folytassa a beszélgetést. Öt perccel később elérték az űrkikötőt. Anderson örömmel vette észre, hogy a 6358-as a második legközelebbi dokk.

— Jobb, ha sietünk. – figyelmeztette Kahlee-t, mikor odaértek Kai Leng hajójához. – Nem tudom, mennyi ideig lesz még kiütve.

Belekerült pár percbe, míg Kahlee-nek sikerült meg- hekkelnie a biztonsági rendszert és felszállhattak a hajóra. Anderson felhurcolta Kai Lenget a hajóba, majd nekiállt valami olyan után kutatni, amivel megkötözheti őt.

Talált egy standard elsősegélydobozt, élelmiszereket, palackozott vizet, egy elektromos lámpát és légmelegítőt, tartalék elemeket, egy kis összecsukható sátrat, tizenöt méter nejlonkötelet, és egy katonai stílusú gyakorlókést.

Gyors mozdulatokkal két méteres darabokra vágta a kötelet és a még mindig eszméletlen Kai Lenget ezen darabok segítségével a másodpilóta székébe kötözte.

— El tudod vezetni ezt az izét? – kérdezte Kahlee. — Szokásos Szövetségi mintára épült. – biztosította a nőt,

miközben beindította a motort.

Az után, hogy leellenőrizte, hogy minden rendszer megfelelően működik-e, felemelte a hajót a dokkból és maguk mögött hagyta az Omegát.

Remélte, hogy soha többé nem kell visszajönnie erre az isten háta mögötti állomásra.

242

HUSZONKETT Ő

Épp átléptek a Fellegvár felé vezető első tömegrelén, mikor Kahlee felkelt a hajó végében lévő székéből és előresétált, hogy ránézzen Andersonra.

Vetett egy pillantást a foglyukra; a másodpilóta székébe kötözött férfi még mindig nem tért magához. Mivel nem volt több hely, ahova Kahlee leülhetett volna, odaguggolt Anderson széke mellé, aki az irányítóberendezésekkel volt elfoglalva.

— Rájöttem, hogy még nem mondtam köszönetét, amiért kihoztál engem az Omegáról. – mondta a nő.

— Úgy döntöttem, eljövök, szóval gondoltam magammal hozlak. – viccelődött a férfi.

Kahlee elmosolyodott és sérült kezét óvatosan Anderson kezére fektette.

— Ami Ariánál történt... – kezdte.

Anderson megrázta a fejét.

— Ne akkor beszéljük ezt meg, amikor a barátunk hallgatózik.

Kahlee hátrafordult, hogy ránézzen Kai Lengre. Első pillantásra úgy tűnt, a férfi szeme csukva van, de ahogy figyelmesebben szemügyre vette, észrevette, hogy szemhéja résnyire nyitva volt, épp csak annyira, hogy pont mindent láthasson.

— Legalább húsz perce ébren van már. – mondta Anderson. Felismerve, hogy a csel nem járt sikerrel, Kai Leng tágra

243

nyitotta a szemét.

— Hova visztek? – kérdezte.

— A Fellegvárba. – felelte Anderson. – Van pár barátom a Szövetségben, akik szeretnének elbeszélgetni veled.

— Hibát követtek el. – figyelmeztette őket Kai Leng. — Grayson nyomába kéne erednetek. Egyre erősebb lesz. Meg kell állítani.

— Talán igazad van. – felelte Anderson. – Azonban, amíg nem tudjuk, hol találjuk, az eredeti tervhez tartjuk magunkat.

— Nem tudom, hol van. – ismerte be a fejvadász. – Abban bíztam, hogy ti tudjátok.

Kahlee őszinte megdöbbenést hallott a férfi hangjában. — Honnan tudnánk, hová ment? – gondolkodott hangosan a

nő.

— A Titokzatos Ember azt mondta, te vagy a kulcs, hogy megtaláljuk Graysont. – mondta neki Kai Leng. – Úgy gondolja, valamiféle különleges kapcsolat van köztetek.

— Ő nem az a Grayson, akit én ismertem. – mondta hidegen Kahlee. – Erről a tieid tehetnek.

— De láttad a fájlokat. – folytatta Kai Leng. – Tudod, mi történik vele. Azt hittem, össze tudod rakni a kirakóst, hogy kitaláld a következő lépését.

— Ne hallgass rá. – figyelmeztette Anderson. – Be akar férkőzni az agyadba.

— Nem. – mondta Kahlee gyengéden. – Már korábban is gondolkodtam ezen. Úgy érzem, valami hiányzik, valami, amire szükségem lenne.

— Láttad, mit tett Aria őreivel. – emlékeztette Anderson. – Még ha tudnánk is, hol találjuk, mit tehetnénk?

— Ez a gyávák kifogása. – makacskodott Kai Leng. Anderson nem fáradt a válasszal.

Érezvén, hogy a vita folytatása csak növelné a feszültséget, Kahlee visszament a hajó hátuljába. Helyet foglalt és újra elkezdett a problémán töprengeni. Az a valami, amit a

244

raktárban látott, nem Grayson volt. Az ő teste volt — legalábbis részben de a Kaszások manipulálták és irányították őt.

Ha rá tudna jönni, mit akarnak a Kaszások, s hogy Grayson hogy illik bele a tervükbe – mondta önmagának – megtalálhatná a választ.

Visszagondolt a kísérletből származó adatokra. Megpróbált összeszedni mindent, amit a Kaszásokról tudott. Érdekelték őket az emberek; ennyi bizonyos volt. Olyan messzire mentek, hogy rávették a Gyűjtőket arra, hogy embereket raboljanak. Hogy ők maguk is elvégezhessék a Cerberus-féle kísérletet.

Ha csak annyit akartak volna, hogy Grayson is elkezdjen embereket összefogdosni, akkor egyszerűen elküldték volna őt a Terminus Rendszer távoli kolóniáira. Annak az esélye, hogy megtalálják, szinte egyenlő volt a nullával.

Idegességében a szék párnázott karfájára csapott. A fájdalom éles hulláma vert végig sínbe tett ujjain. Azonban alig vette észre, mert túlságosan el volt foglalva a probléma megoldásával.

Kai Leng azt állította, ő a kulcs. A Titokzatos Ember úgy érezte, speciális kapcsolat van közte és Grayson között. Gillianre gondolt? Lehetséges, hogy a Kaszások Grayson lánya után erednek annak különleges biotikus képességei miatt?

Tudta, hogy a megoldás itt van az orra előtt, de azt is tudta, hogy a közelében sem jár még. A Cerberus által összegyűjtött adatok alapján feltételezhető volt, hogy a Kaszások képesek információkat kiemelni Grayson elméjéből. Azonban még ha tudomást is szereznek Gillianrő l, nem volt módja annak, hogy megtalálják a lányt. Csak annyit tehetnének, hogy betekintenek a Felemelkedés Projekt alatt készült fájljaiba.

A válasz olyan erővel ütötte mellbe Kahlee-t, hogy majdnem felsikított. Felpattant és az elülső kabinba rohant.

— Küldj egy üzenetet a Grissom Akadémiára. – mondta. 245

Olyan gyorsan beszélt, hogy a szavai szint e egymásba gabalyodtak. Figyelmeztesd őket, hogy Grayson feléjük tart!

Anderson becsületére vált, hogy nem tiltakozott és nem kérdezett. Az utasításoknak megfelelően lelassított fény- sebesség alá, és kiküldött egy jelet, hogy a legközelebbi kommunikációs bójához csatlakozzanak.

— Van jel, – mondta pár másodperccel később, – de valami nincs rendben. Nem tudok kapcsolódni az Akadémiához.

— Próbáld a vészfrekvenciákat! – ajánlotta Kahlee. — Mindet kipróbáltam. – felelte a férfi. – Nincs válasz.

Mintha az összes kommunikációs rendszerüket lekapcsolták volna.

— A Kaszások. – jelentette ki Kai Leng. – Megtalálták a módját, hogy blokkolják az adatátvitelt, így senki sem tudja figyelmeztetni az Akadémiát.

— Milyen messze vagyunk tőlük? – tudakolta Kahlee. — Két relé-ugrásnyira. – világosította fel Anderson. – Három

óra alatt ott lehetünk.

— Igyekezzünk. – mondta Kahlee.

Grayson hajója alig párezer kilométernyire volt a Grisso m Akadémiától, amikor fénysebesség alá lassított. Ilyen távolságból nem volt szükség a kommunikációs bóják használatára ahhoz, hogy üzenetet küldjön; közvetlenül is el tudta érni őket.

Grayson tudta, hogy Kahlee nem mondta el róla az igazságot senkinek az Akadémián. Mivel a nő meggyőződött arról, hogy tényleg otthagyta a Cerberust és megpróbált változtatni az életén, nem látta okát annak, hogy lerombolja a jó hírét. Még el is hívta magához, hogy látogassa meg, bár erre sosem került sor.

A Kaszások ezt még az Omegán megtudták, mikor Kahlee-vel kapcsolatos információk után kutattak Grayson elméjében.

246

Most pedig arra készültek, hogy ezt felhasználva fognak hozzáférni a Felemelkedés Projekt fájljaihoz.

— Grissom Akadémia! Itt Paul Grayson. Veszik az adást? — Vettem, Grayson. — felelte egy hang az intercom másik

végéről. – Rég nem láttuk.

Grayson nem ismerte fel az ör hangját, ami azt jelentette, hogy a Kaszások sem tudták, ki az. Azonban nem volt szokatlan, hogy valaki emlékezzen rá, még ha két év is telt el azóta, hogy Gillian kilépett a Felemelkedés Projektből. Amíg a Cerberusnak dolgozott, Grayson egy gazdag szülő szerepét játszotta, aki bőkezű jótevője volt az Akadémiának, Gillian pedig az iskola egyik legkülönlegesebb tanulója. Az apa minden látogatása nagy valószínűséggel beleivódott a személyzet emlékezetébe.

— Próbáltam ideszólni, hogy jövök, de az üzenet nem ment át. – hazudták a Kaszások.

— Az összes hálózati kapcsolatunk leállt. – jött a válasz. – Az elmúlt négy órában nem sikerült rácsatlakoznunk a hálózatra. Kettes típusú zárlat alatt állunk, míg a technikusok meg nem oldják a dolgot.

A Kaszások átfésülték Grayson emlékeit, mikor Gillian még az Akadémia diákja volt. A kettes típusú zárlat egy relatíve alacsonyabb szintű biztonsági óvintézkedés volt. Normális esetben a szülők bármikor meglátogathatták gyermekeiket az Akadémián, de kettes típusú zárlat esetén szükség volt a személyzet egyik tagjának jóváhagyására is.

— Kahlee Sanders mondta, hogy itt találkozzak vele. – magyarázták a Kaszások, történetté formálva a gazdatest emlékeiből kinyert darabkákat. – Körülbelül egy óra múlva fog megérkezni. Gondolom, nem kapták meg az üzenetét.

— Megerősítve. Ahogy mondtam, az utóbbi négy órában semmi nem ment át a kommunikációs hálózaton.

— Tudom, hogy ez nem szabályszerű, – mondták a Kaszások, – de van arra bármi esély arra. hogy bedokkoljam a

247

hajómat és az állomáson várjam meg, míg megérkezik? Szívesen kiszállnék és kinyújtóztatnám a lábaimat. Kezd cseppet nyomasztóvá válni idebent.

A választ rövid csend előzte meg, az őr valószínűleg az egyik felettesére nézett kérdőn. Grayson azért imádkozott, hogy elutasítsák a kérést.

— Természetesen. – szólalt meg az őr egy pár pillanattal később és Grayson tudta, hogy a gyanútlan fiatalember most írta alá a halálos ítéletét. – Tegye a hármas dokkba. Amíg Miss Sanders megérkezik, a biztonsági területen kell várakoznia.

— Vettem. Nagyra értékelem.

Grayson ujjai könnyedén siklottak végig a pilóta interfészén, ahogy a Kaszások szinkronba hozták a hajót az állomás egyik kiálló platformjával, ahonnan a dokk nyílt. Egy apró zökkenés volt csak, mikor földet ért a hajó. Az Omegával ellentétben itt nem volt tömeghatás-mező, mely elkülönítette volna a Grissom Akadémiát az ürtöl. Az ide érkezőknek, annak érdekében, hogy bejuthassanak az állomásra meg kellett várniuk, amíg egy fedett dokkoló platformhoz csatolhatják a hajó zsilipjét.

Amíg a dokkoló platformra vártak, a Kaszások felállították Graysont a pilótaülésből, és előásták a szék alatti elsősegélydobozt. Észrevette, hogy annak ellenére, hogy minden friss sérülése begyógyult, sokkal lassabban mozgott most. Már több óra is eltelt, mióta a Kaszások eszeveszet t tempóban elmenekültek az Omegáról; egyértelmű volt, hogy ennyi idő nem volt elég nekik a teljes felépülésre.

Az elsősegélydobozban volt egy hosszú, nehéz pengéjű kés. A Kaszások az övébe dugták, mielőtt a hajó végébe sétáltatták volna.

Érezte, ahogy az állomás biztonsági intézkedései után kutatva átfésülik az agyát. Technikailag a Grissom Akadémia egy iskola volt, nem pedig egy katonai bázis. Ennek ellenére mégis elég nagy számú biztonsági személyzet volt a helyszínen

248

– nem is említve a Felemelkedés Projekt biotik instruktorait -, hogy valóban fenyegetést jelentsenek a Kaszásokra nézve, különösen ebben a legyengült, sebezhető formájukban. Mivel az ellenséget nem tudták legyőzni felfoghatatlan biotikus megnyilatkozásaikkal, sem hihetetlen fizikai erőnlétükkel vagy harci képességeikkel, ravaszságukra kellett hagyatkozniuk és rejtve kellett maradniuk, ha el akarták érni céljaikat.

Nem tudta volna megmondani, hogy a Kaszások számítottak-e erre a lehetőségre és kifejezetten emiatt választották-e ezt a hajót az Omegán, de tudta, hogy erre volt esély. Direkt vagy véletlenül, mindenesetre egy egyszerű személyszállítót választottak. A Cerberus laborjában elkötött turián hajó miatt Grayson azon töprengett, vajon a Kaszások kedvelik-e azt a fajt.

A hajó hátuljában volt egy alvókabin egy pár ruhával a szekrényben. A Kaszások feltúrták a szekrényt valami olyasmi után kutatva, ami hathatósan elfedheti Grayson természetellenes kinézetét és elrejtheti a kést az őrök szeme elöl.

A ruhák szabása és stílusa alapján világossá vált, hogy a hajó tulajdonosa turián volt, ami nem okozott meglepetést azok után, hogy a hajó maga is turián munka volt. Egyik ruha sem állt úgy Graysonon, hogy azzal elrejthette volna, mivé lett. A plafonba rejtett intercom halkan megszólalt, mely azt jelentette, hogy a dokkoló platform csatlakozott a hajó zsilipjéhez. Felfogva, hogy az álcájuk csak a dokkok biztonsági kapuin való átjutásra volt elegendő, a Kaszások lerántották a takarót az ágyról. Mint egy kendőt, Grayson fejére, vállára és hátra terítették. A takarót az álla alatt fogták össze, így az alaktalan anyagmasszából csak az arca látszott ki. Miközben a Kaszások beléptek a hajó zsilipjébe és lassan végigsétáltak a fedett dokkoló platformon, Grayson azon töprengett, vajon mit történne a testével, ha kitennék a könyörtelen űrbe? Szüksége van egyáltalán a Kaszásoknak az

249

ő szerves testére ahhoz, hogy tovább működjenek? Elegendő bizonyítékát látta már annak, hogy hihetetlen gyorsasággal képesek meggyógyítani a sérült szerves szövetet, de ebben a pillanatban úgy érezte, a kibernetikus eszközök oly mélyen gyökereztek a testében, hogy már inkább volt gép, mint ember. Mint az ő avatárjuk, vajon túlélheti oxigén nélkül a dokkoló platformon kívüli jéghideg űrben?

Tudta, hogy messze nem volt elpusztíthatatlan. Azonban ha szíve és tüdeje leállnának, míg a szintetikus hálózattal teleszőtt agya sértetlen marad, vajon a Kaszások képesek lennének továbbmozgatni a testét? Vagy van egy pont, ahol az életet adó test már olyan szinten károsodott, hogy végleg el kell hagyniuk a burkukat?

Ha a Kaszások tudatában is voltak a fejtegetéseinek, nem adták jelét. Meglehet, hogy egyszerűen csak nem érdekelte őket. Teljes hatalommal bírtak fizikai teste felett, és semmi mással nem foglalkoztak, mint hogy az idomtalan takaróba csavarva, lassan végigmenjenek a rámpán.

A dokkoló rámpa egy újabb zsiliphez vezette, majd egy rövid folyosóra ért, mely pár méternyi emelkedő után elfordult és a biztonsági átvilágító területre érkezett.

Nagy, nyitott teremben állt. A háta mögötti falon egy félig felfelé néző ablakon keresztül a dokkokra lehetett látni. A közepén egy biztonsági szkennerrel felszerelt, nyitott ajtó állt. Minden ide érkezőnek át kellett haladnia az ajtón a biztonsági vizsgálat érdekében.

E mögött egy másik szoba volt, egy apró biztonsági fülkével, melynek túloldali ajtaja az Akadémia belsejébe vezetett. A biztonsági fülke egy emelvényen állt, így minden ott lévő jó rálátással bírt a dokkokra az üvegfalon és a hatalmas külső ablakon keresztül.

Az egyik őr – talán pont az a fiatalember, akivel rádión beszélt – elé jött, hogy üdvözölje. Az üvegfal túloldalán állt, pont a biztonsági szkenner mögött. Grayson látta a másik őr

250

fejét és vállait. Egy fiatal nő volt, aki a biztonsági fülkéből figyelte őket.

A Kaszások gyorsan felmérték közelebbi ellenfelüket. Fittnek tűnt és azoknak a magabiztosságával mozgott, akik részt vettek valamilyen alapvető kiképzésben. Pisztoly lógott az oldalán, de harci ruházat helyett a Grissom Akadémia egyenruháját – fekete nadrágot és az iskola emblémájával ellátott kék inget – viselt.

Még az eddiginél is lassabban mozogva a Kaszások megközelítették a biztonsági szkennert. Egy pár lépéssel előtte megálltak, mintha csak arra várnának, hogy az őr bemutatkozzon, mielőtt átlépnek az ajtón.

— Ó... Mr. Grayson, jól van? – kérdezte az őr a szkenner túloldaláról, meghökkenve a vendég furcsa viselkedésén.

— Elkaptam valami influenzát. – felelték a Kaszások a takaró alól. – Folyton reszketek.

Az őr láthatóan megelégedett a magyarázattal, majd megjegyezte.

— Érdekes hajót vezet. Turián, ugye?

Amíg a Cerberusnak dolgozott, Grayson a Cord-Hislop Aerospace magas rangú alkalmazottjának álcázta magát. Ez a cég űrsiklók gyártásával foglalkozott, és egyike volt a Titokzatos Ember számtalan fedővállalkozásának. Tudván ezt, a Kaszások elő tudtak állni egy érthető magyarázattal.

— Azt fontolgatjuk, hogy egyesülünk az egyik turián vetélytársunkkal. – tájékoztatta az őrt. – Kipróbálom a termékeiket, mielőtt véglegesítjük az üzletet.

Az őr biccentett, újra bevette a hazugságot, kicsit talán túl könnyedén is, gondolta Grayson. Azon töprengett, hogy a Kaszások nem manipulálták-e valahogy a fiatalembert, tudatalatti hatásokkal bombázva gondolatait és érzelmeit, melyeknek segítségével a fiú hajlamosabbá vált elhinni a hazugságot.

— Nem vagyok túl jól. – mondták a Kaszások és arra 251

kényszerítették Graysont, hogy bizonytalanul álljon a lábán. Előre botlott és a falnak ütközött. Az ör aggódva tett egy fél

lépést a szkenneren keresztül, hogy lássa, a férfi jól van-e. A Kaszások lassan hátradőltek. Az őr előrelendült és egy nyögés kíséretében elkapta Graysont.

— Hé! – kiáltott a biztonsági fülkében ülő partnerének. — Azt hiszem, nagyon beteg! Hozd az elsősegélykészletet!

A fiatal nő mozgásba lendült, megragadta az elsősegélydobozt és odarohant segíteni.

A Kaszások szorosan Grayson testén tartották a takarót, míg a fiatalember óvatosan a földre fektette őt. A nő odafutott és a másik oldalára guggolt, az egészségügyi dobozt letette maga mellé a földre.

A nő a doboz félé fordította a fejét, hogy kinyissa, eközben a Grayson kezében lévő kés átdöfte a takarót és a beteg fölé hajoló férfi mellkasában állt meg. A fiú meglepetten felnyögött, majd hosszan, halkan kiengedte a levegőt, mikor a penge távozott a testéből.

A fiatal nő meglepetten kapta oda a tekintetét, szemei szörnyülködve tágra nyíltak, mikor megértette, mi történt. A Kaszások félretaszították a haldokló férfit és felültek, kaszáló mozdulattal próbálták meg kibelezni a nőt.

Az a természetfeletti sebesség, amit az Omegán birtokoltak, tovaszállt, és a nőnek sikerült még időben hátrahőkölnie. A penge hosszan felnyitotta az egyenruhát a nő hasán, de nem érintette a bőrét.

Feltápászkodott és a biztonsági szkenner mellett a falba ágyazott vészcsengőhöz futott. A Kaszások talpra rántották Graysont és előrelendítették a karját. A kés a levegőben pörögve kirepült a kezéből majd az őr lapockái közé fúródott.

A nő megremegett, kezét elkeseredetten nyújtotta a kapcsoló felé, amelyet már sosem fog elérni, majd ernyedten a földre zuhant.

A két őr holttestét figyelmen kívül hagyva a Kaszások 252

átmentek a szkenneren és gyorsan berontottak a biztonsági fülkébe. Kevesebb, mint két percükbe került, hogy kiiktassák a központi rendszert, majd letiltsák az intercomot és a vészjelzőrendszert az egész állomáson.

Ezután megnyitották az Akadémia alaprajzát és letöltötték a memóriájukba. Visszamentek a biztonsági átvilágítási területre, kihúzták a halott lány hátból a kést és magukhoz vették mindkét őr pisztolyát.

Végül felvették a takarót a földről és újra Grayson köré csavarták, hogy eltakarják vele a vérfoltokat. Közelről nézve a kés által vágott nagy lyuk észrevehető volt, de Grayson úgy sejtette, bárki, aki elég közel ér ahhoz, hogy megláthassa azt, már halott lesz.

A Kaszások hosszú, könnyed léptekkel maguk mögött hagyták a biztonsági átvilágítási területet és átmentek az Akadémia belsejébe vezető ajtón, majd a Felemelkedés Projektnek otthont adó szárny felé fordultak.

253

HUSZONHÁROM

— Grissom Akadémia, itt David Anderson admirális a Szövetségtől. Veszik az adást?

Anderson tudta: az hogy nem kap választ, rossz előjel. Elég közel voltak a Grissom Akadémiához, hogy közvetlen rádiókapcsolatot nyissanak, ezzel megkerülve azt – akármi is legyen – ami blokkolta a komm hálózatot. A csend a vonal másik végén azt jelentette, hogy valami baj történt odabent.

— Próbáld újra. – mondta Kahlee makacsul. Nem akarta elfogadni az igazságot.

Anderson tudta, hogy felesleges lett volna az újabb kísérlet, ezért lezárta a komm csatornát. Azóta próbálkoztak felvenni velük a kapcsolatot, hogy fénysebesség alá lassítottak. És annak már legalább öt perce.

— Nincs értelme. – mondta Kahlee-nek, és remélte, hogy a keményen arcába vágott igazság segít majd neki felkészülni a borzalmakra, amik – valószínűleg – az állomáson várják. – Két perc múlva odaérünk. – tette hozzá, hogy enyhítsen kicsit az előző kijelentés súlyán.

— Egyedül nem tudjátok megállítani Graysont. – figyelmeztette őket Kai Leng. — Oldozzatok el és hagyjátok, hogy segítsek.

Se Anderson se Kahlee nem méltatta válaszra. A hajó vid képernyője az érzékelők által felvett képeket

vetítette ki a külső dokkoló állomásokról. Három közülük üres 254

volt, a negyedikben pedig egy apró személyszállító hajó állt. — Turián. – motyogta Anderson, de a hajón tartózkodók

mind tudták ki vezette ide az a siklót.

Lassan tette le gépet. Mivel semmilyen jel nem érkezett az állomásról, kézi vezérléssel kellett bedokkolnia a hajót, az ezernyi apró kijelző adatai alapján, amik a vezérlőpanelen világítottak. Még ideális körülmények között is nehéz manővernek számított, de úgy hogy Kahlee a széke mögött állva áthajolt a válla felett és az előtte lévő vid képernyőt vizslatta, még nehezebbnek tűnt. A nő nem mondott ugyan semmit, de érezte, hogy ideges a folyamat lassúsága miatt. Csupán a jelenlétével is sürgette. Anderson minden elővigyázatossága ellenére, mikor végre sikerült letennie a gépet, a sikló egy erős puffanással ért földet.

Vártak néhány másodpercig, hátha megérkezik a dokkoló rámpa az állomásról, de nem jött.

— Senki sem kezeli a dokkokat. – motyogta Anderson. – Kelleni fog egy enviro-ruha.

— Van egy a hajó hátuljában. – ajánlotta Kai Leng. – Meg egy shotgun is.

Kahlee meglepetten pillantott le rá.

— Ugyanannyira meg akarom állítani Graysont mint ti. – biztosította őket az orgyilkos. – Még akkor is, ha itt hagytok a székhez kötözve, mindent meg fogok tenni, hogy segítsek nektek.

— Tartsd szemmel. – mondta Anderson a nőnek, mikor felállt a székből és a hajó hátulja felé indult.

Az enviro-ruha pont ott volt, ahol Kai Leng mondta. A rugalmas, vastag anyag könnyedén simult Anderson ruháira, és amikor felvette a sisakot és bekapcsolta, a maradék levegőt is kiszívta maga alól. Ezután már tökéletesen illeszkedett rá.

Megérintette a sisak oldalát és bekapcsolta az adóvevőt. — Kahlee, hallasz engem? Vége.

— Hallak. – válaszolta a nő a pilótafülkéből. 255

— Mindig tartsd bekapcsolva a rádiót! Vége. — Rendben. Vége.

Anderson felvette a shotgunt, kicsit nehezebb volt ez a Sokolov típusú fegyver, mint a Hahne-Kedar modell, amit még a szolgálata alatt használt az Első Kapcsolat háborúban. Aztán a hajó légzsilipje felé vette az irányt. Belépett és bezárta maga mögött a belső ajtót. A levegő hangos süvítéssel hagyta el a kamrát. Bár a ruhája jól szigetelt, mégis érezte, ahogy lehűl körülötte a szoba, de nem annyira, hogy kényelmetlenül érezze magát.

Kinyitotta a külső ajtót és óvatosan a dokkoló állomás padlójára lépett. Az enviro-ruha fel volt szerelve mágneses bakancsokkal az űrséták megkönnyítéséhez, de itt nem volt rájuk szükség, mivel az akadémia tömeghatás mezeje mesterséges gravitációt generált az állomás területén.

Célpontok után kutatva a legközelebbi légzsilip felé vette az irányt. A legrövidebb, befelé vezető utat kereste. Szerencsére a kapu nem volt blokkolva ezért néhány percen belül már egy apró folyosó friss, meleg levegőjét szívhatta.

— Bent vagyok. – mondta Kahlee-nek, miközben felcsapta vizorját.

Tovább ment az enyhén emelkedő folyosón, hogy eljusson az Akadémia biztonsági átvilágítási területére. Itt vizsgálták át az összes beérkező utast és gépet. Két test hevert a földön, bizonyosságul arra, amit már eddig is sejtettek.

— Holttestek. – mondta halkan Anderson, tudva, hogy az átvivő úgyis felhangosítja szavait Kahlee számára. — Kettő. Őröknek tűnnek.

Kezében a shotgunjával tovább óvakodott a biztonságiak fülkéje felé. A falhoz lapult, amikor elért a tárva nyitva tátongó ajtó mellé. Aztán óvatosan kidugta a fejét és bepillantott a helységbe.

— A terület tiszta, – jelentette a rádión, miközben érezte, hogy az izmait feszítő adrenalin egy része távozik a testéből.

256

A kontrol panelhez lépett és kézi vezérléssel aktiválta az egyik dokkoló rámpát. A vezérlő ablakán keresztül nézte végig, ahogy a rámpa a helyére siklik és szorosan a hajó zsilipkamrájának külső ajtajához tapad.

— A dokkoló rámpa a helyén van. – közölte Kahlee-vel. — Most már a fedélzetre léphetsz.

— Mi lesz Kai Lenggel? – kérdezte Kahlee. – Szerinted itt hagyhatjuk a hajón egyedül?

— Nem igazán látok más lehetőséget. — válaszolta Anderson. – De a biztonság kedvéért hozd magaddal a kést az elsősegély ládából.

— Vettem, úton vagyok.

Andersonnak átfutott az agyán, hogy leveszi magáról az enviro-ruhát, de elvetette az ötletet. Ugyan erősen izzadt már a légmentesen záródó anyag alatt, de a ruha fel volt szerelve kinetikus védőpajzzsal. Ha tűzharcba keveredik szüksége lesz a védelemre.

Lesietett a lépcsőn, a fülkéből vissza az átvilágítási területre, oda, ahova Kahlee érkezni fog. A nő valószínűleg ismerte a két halott őrt; ezért ott akart lenni támogatásul, amikor meglátja a testeket.

Csak néhány másodperccel Kahlee előtt ért oda. Nem mondott semmit, ahogy a nő szemei a holttestekre tévedtek. Hagyta, hogy csendben gyászolja meg elvesztésüket.

A nő lassan odasétált az első tetemhez – a fiatal férfihoz, akit mellbeszúrtak – és letérdelt mellé. Annak ellenére, hogy a férfi üveges szemekkel meredt a semmibe, Kahlee a nyakához nyúlt, hogy kitapintsa a pulzusát. Amikor nem talált semmit finoman feljebb csúsztatta a kezét, és lecsukta a szemeit.

Felegyenesedett és átsétált a másik testhez, ahol végre hajtotta ugyan ezt a mozdulatsort, és csak utána lépett oda Andersonhoz.

— Erin és Jorgen. – mondta a férfinak. – Jó emberek voltak. — Grayson tette ezt velük. – mondta Anderson, tudva, hogy

257

a nő nem akarja ezt hallani. – Ha nem állítjuk meg mások is meg fognak halni.

Kahlee egyetértően bólintott.

— Nem kell miattam aggódnod. – biztosította a férfit. — Ha el kell pusztítanunk, nem fogok hezitálni.

Andersonnak nem tetszett az a „ha”, de tudta, hogy ennél többet nem várhat a nőtől. Még mindig nem tudta elfogadni, hogy a férfit már nem lehet megmenteni.

— A testek még melegek. – jegyezte meg Kahlee. – A vér még nem alvadt meg. Szerintem Grayson kevesebb, mint tíz perce járt itt.

— Bekapcsoljuk a riasztót? – kérdezte Anderson. Kahlee megrázta a fejét.

— Este van. A diákok és a személyzet legnagyobb része most a szobájában tartózkodik. Ez valószínűleg a legbiztonságosabb hely a számukra. Ha bekapcsoljuk a riasztót, mindenki kiözönlik majd a folyosókra, hogy megnézzék mi történt.

— És a biztonsági személyzet?

— Őket tudjuk értesíteni biztonsági fülkéből. – mondta Kahlee.

Felsiettek az apró terembe, ami a dokkokra nézett. Kahlee felpattintott néhány kapcsolót, majd idegesen a konzolra vágott az öklével.

— Az egész rendszer kiégett.

— Vannak még a közelben biztonsági állomások? A nő megrázta a fejét.

— Szét vannak szórva az állomás teljes területén. Egy örökkévalóságig tartana mindet külön felkeresni.

— Van róla bármi fogalmad hova mehetett Grayson? – kérdezte Anderson.

Kahlee néhány pillanatig gondolkodott, mielőtt válaszolt. — Ha a Kaszások csak információt akarnak gyűjteni, akkor

az archívum felé megy. De ha még több áldozatot keresnek, 258

akkor a háló kabinokhoz indult. Akármelyik legyen is, az biztos, hogy a Felemelkedés szárny felé indult.

— Gyerünk. – tette hozzá a nő, és már indult is volna futva. Anderson azonban megragadta az alkarját és megállította. — Grayson elvette az örök pisztolyait. Tudjuk, hogy

fegyvere van. Nem mehetsz utána fegyvertelenül. — Van egy késem. — emlékeztette a nő, és rámutatott a

csizmájába rejtett pengére.

— Lőfegyverre van szükséged.

— Ez egy iskola, nem egy katonai bázis. – magyarázta Kahlee. – Az állomáson csak az őröknél találsz fegyvereket.

— És mind emellett. – mondta a nő miközben felemelte szétroncsolt ujjait. – Nem igazán tudnám meghúzni a ravaszt.

— Hol van a legközelebbi őrszoba? – kérdezte Anderson. — Le a folyosón, aztán balra. – válaszolta Kahlee. – De a

Felemelkedés szárny pont a másik irányban van. — Akkor szétválunk, – jelentette ki Anderson, felöltve

megszokott szerepét, a parancsokat osztogató tisztét. – Te mész és értesíted az őröket. Vedd rá őket, hogy segítsenek átkutatni a hálótermeket. Ha nem futtok bele Graysonba, fogjátok a gyerekeket és vigyétek őket biztonságba. – tette hozzá, tudva, hogy Kahlee elsősorban a gyerekekért aggódik.

Megkönnyebbült, mikor a nő egyetértően bólintott. — Fordulj balra, mikor eléred az aulát. – mondta Kahlee.

— Ha végigmész az onnan nyíló folyosón, eljutsz a Felemelkedés szárnyba.

— Ha odaérsz, keress egy falra festett térképet a szárnyról. A fő archívum a fő kutató laboratóriumban van. A térképen az lesz a legnagyobb terem, amin a Lezárt terület felirat van.

Egy pillanatnyi kínos csend telepedett rájuk. Anderson nem tudta, hogy most megcsókolja, megölelje vagy csak „Sok szerencsét” kívánjon. Kahlee megkönnyítette a dolgát, mikor előrehajolt és egy gyors csókot lehelt az ajkára. Majd megpördült és kiviharzott az ajtón.

259

Anderson rámarkolt a kezében tartott shotgunra és lecsapta a vizorját, majd kifutott a teremből a másik irányba. Mindeközben a hajón Kai leng azon dolgozott, hogy kiszabadítsa magát. Csuklója és alkarja a másodpilóta székéhez volt kötözve, lábszára és lábikrája pedig a szék alapzatához, de ez nem kárhoztatta teljes

mozgásképtelenségre.

Ha megfeszítette a karját, pont eléggé meg tudta lazítani a köteléket ahhoz, hogy ide-oda tudjon csúszkálni a székben. Minden alkalommal, amikor a kötél megfeszült, belevágott a húsába... de ugyanakkor a szék karfájának fém aljához is hozzá dörzsölődött.