Azonban Grayson metamorfózisa sokkal finomabb és összetettebb volt. Ő nem vált agyatlan szolgává. Eszközzé vált, a Kaszások avatárjává, mint Saren. Saren pedig nagyon-nagyon erős volt, mielőtt meghalt.

— Az ereje gyorsan nő. – jegyezte meg a Titokzatos Ember 116

Dr. Nurinak. – Már nem sokáig leszünk képesek fogva tartani. — Gondosan nyomon követjük a fejlődését. – nyugtatta meg

a kutató. – Még legalább egy hét van addig, míg valóban a szökése veszélye fenyeget majd minket.

— Megbízik az adataiban?

— Az életemet tenném rá.

— Már feltette. – emlékeztette a Titokzatos Ember. – És az enyémet is.

Kínos csend állt be.

— Kap még három napot, hogy tanulmányozza. Ennél többet nem akarok kockáztatni. Világosan fejeztem ki magam?

— Három nap. – ígérte Dr. Nuri és bólintott. – Aztán kiiktatjuk az alanyt.

— Hagyják rá Kai Lengre. – mondta a Titokzatos Ember. – Ezért van itt.

117

TÍZ

— Véleményem szerint, a beszámoló első oldalán feltüntetett hat helyszínen kell támadást indítanunk.

Kahlee az idők folyamán sok prezentációt tartott, gyakran fontos és hatalmas embereknek; de mint mindig, most is érezte a torkában lüktető, fojtogató gombócot, mivel mélyen legbelül mindig is kutató maradt, nem szóvivő.

— A helyszínek alatt felsorolt nevek mind bizonyítottan Cerberus ügynökök nevei, akik vélhetően többlet információkkal rendelkeznek a helyszínek pontos terveiről és védelméről.

Az sem tette könnyebbé számára ezt az előadást, hogy Andersonon kívül mindenki, akihez szólt, turián tiszt volt. Úgy meredtek rá, ahogy a sas szokott a földön rohanó egérre: nyolc pár hideg, merev tekintet.

— Annak érdekében, hogy a Cerberus ne értesüljön idő előtt az akcióról, a csapásmérő egységeknek már az előtt útra kell kelniük, mielőtt az F-Sec megkezdi az ügynökök letartóztatását.

— Még abban az esetben is, ha valakinek sikerülne figyelmeztetni őket az érkezésünkről, ezek a bázisok távoli klaszterekben helyezkednek el, amelyek még nem lettek csatlakoztatva a galaktikus kommunikációs hálózatba. Épp ezért bele fog telni egy kis időbe, amíg bármilyen üzenetet eljut hozzájuk.

118

— Mennyi idő fog eltelni a letartóztatások és a rajtaütések között? – kérdezte az egyik turián.

Egyenruháját lehúzták a mellére aggatott kitüntetések. A konferenciaterembe érkezéskor bemutatták neki az

összegyűlteket, elsorolták neki nevüket és rangjukat egy gyorstüzelő sebességével, miközben megkerülték az asztalt. Még csak meg sem próbálta megjegyezni őket.

— Négy óra. – szólt közbe Anderson. – így elég ideje lesz az F-Secnek, hogy kihallgassa az ügynököket és továbbítsa az információkat a csapatokhoz.

— Az új információkat alapul véve minden csapatvezetőnek meg lesz a joga, hogy helyben megváltoztassa a támadá si tervet. – tette hozzá Orinia.

— És ezek az információk megbízhatóak? – kérdezte egy turián nőstény.

Egy vékony fehér heg futott keresztül az állán, ami kiviláglott az arcát borító vörös tetoválások közül, amelyek azt a kolóniát jelölték, ahol született. Oriniát leszámítva ő volt az egyetlen nőnemű turián a szobában, és ezáltal annyira kiviláglott a tömegből, hogy Kahlee még a nevére is vissza tudott emlékezni: Dinara.

Kahlee hosszas fejtegetésbe kezdhetett volna a statisztikai analízisről, hibahatárokról és valószínűség mátrixokról, amiket hiányos, becsült és feltételezett adatokból következtettek ki, de végül csak ennyit mondott:

— Igen, megbízhatóak...

— Ezen célpontok legtöbbje a Szövetségi Űrön belül van. – jegyezte meg Plecsni, az először szóló turián.

— Néhány pillanattal az előtt, hogy Orinia kiadja a parancsot a támadó csapatoknak, engedélyezni fogok egy többfajú katonai akciót a Szövetségi Űrön belül. – magyarázta Anderson. – Minden, amit tesznek, teljes összhangban lesz a jelenlegi Tanácsi törvényekkel és szerződésekkel.

— Ez egy olyan dolog, amiért jó eséllyel elbocsájtják a 119

jelenlegi pozíciójából. – tette hozzá egy harmadik turián. — Ez majdnem teljesen biztos. – értett egyet Anderson. — A megjelölt pontok közül kettő a Terminus

Rendszerben van. – tette szóvá Dinara. – Addig a maga hatásköre sem terjed.

— Azok a legfontosabbak. – szólt közbe Kahlee. – A Cerberusnak azért vannak létesítményei a Tanács igazságszolgáltatásnak hatáskörén kívül, hogy szabadon hajthassanak végre illegális és etikátlan kísérleteket anélkül, hogy tartaniuk kelljen a megtorlástól.

— Egy Terminus Rendszerbéli létesítmény megtámadása Tanácsi felülvizsgálatot jelent. – vágott vissza Plecsni. – Ami kitűnő táptalaja lehet egy elbocsátásnak a katonaságtól.

Helyeslő mormogás hangjai kéltek az asztal körül, és Kahlee attól tartott, hogy a turiánok ellenük fordulnak.

— Ez valóban megtörténhet. – mondta Anderson, túlharsogva a morajlást. – Azonban a Cerberus nem a szabályok szerint játszik. Épp ezért mi sem játszhatunk azok szerint, ha el akarjuk kapni őket.

— Ha ez bármelyiküknek problémát jelent, – tette hozzá komolyan, – az most távozhat.

Egy hosszú pillanatig csend telepedett a teremre, de az összes turián ülve maradt.

— A terminusi létesítmények lakatlan területeken találhatóak orbitális pályán keringve. – folytatta Oriana ott, ahol Anderson abbahagyta. – Ha a támadó csapatok elvégzik a feladatukat, nem lesznek tanúk, akik jelentést tehetnének a történtekről.

— Értettem. – válaszolta Plecsni egy kurta biccentéssel kísérve. – Túlélők nélkül.

— Leszámítva, ha foglyokat találnak. – tette hozzá Kahlee gyorsan. – Ha a Cerberus bárkit fogva tart akarata ellenére, ki kell szabadítaniuk.

— Ez most egy mentőakció? – kérdezte Dinara 120

bizonyosságot keresve.

Anderson és Oriana egy gyors pillantást vetettek egymásra, mielőtt a turián nagykövet magához ragadta a szót.

— Nem tudjuk lesznek-e foglyok a bázisokon. Ha találnak rabokat, próbáljanak segíteni nekik, ha van rá lehetőségük, de ne kockáztassák a küldetés sikerét – se turián életeket — feleslegesen.

Kahlee tudta, hogy nem tiltakozhat, ezért kínjában az ajkába harapott. Anderson előre figyelmeztette, hogy nehéz lesz rávenni a turjánokat az együttműködésre. Valami olyat kellett ajánlaniuk, ami fontos volt a számukra: a Cerberus elpusztítását. Ha erőszakoskodott volna a foglyokat illetően, Oriana még a végén úgy döntött volna, hogy kivonja az embereit.

— És mi van a Titokzatos Emberrel? – kérdezősködött tovább Plecsni.

— Az ő elfogása lenne az ideális végkifejlet. – ismerte be Oriana – Azonban bármiféle kép hiányában nem tudjuk megmondani, hogyan néz ki. Csak egy felületes leírásunk van róla. Ha látnak bárkit, akire illik ez a leírás, próbálják meg élve visszahozni.

Kahlee nem tudta pontosan, mi fog most történni. Azt hitte, hogy talán szavaznak egyet, vagy parázs vitába kezdenek a küldetés mikéntjéről. De legalább annyit várt, hogy mások is felemelik a hangjukat és megosztják a többiekkel az ellenvetéseiket és aggodalmaikat. Igaz, hogy a turián egy katonai kultúra volt, épp ezért hozzá voltak szokva a feletteseik parancsainak elfogadásához és végrehajtásához; de ez egy szokatlan helyzetnek számított, ráadásul hivatalosan Oriana már nem volt tagja a parancsnoki láncnak.

Azonban akármilyen ellenérzéseik is voltak a küldetéssel kapcsolatban, úgy tűnik, elszálltak.

— A támadó csapatok négy óra múlva indulnak, – jelentette ki a nagykövet, miközben felállt a székéből.

121

A példáját követve a többi turián is felkelt az ülőhelyéről és elhagyta a szobát, egyedül hagyva Orianát a két emberrel.

— Bárcsak velük mehetnénk. – motyogta Kahlee. — Minden egyes parancsnok saját kezűleg állította ösz-

sze a csapatát és tökéletes harci gépezetté alakította több ezer órányi gyakorlatoztatással. – emlékeztette Oriana. – Csak útban lenne.

— Mindent megtesznek majd, hogy segítsenek Graysonon, ha rátalálnak. – biztosította Anderson Kahlee-t, mintha csak a gondolataiban olvasott volna.

— Tudom. – válaszolta a nő, de balsejtelem gyötörte.

Kai Leng izmai megfeszültek, mikor utoljára felhúzta magát a rúdon. Majd a földre huppant és lenyomott még egy ötvenes sorozat fekvőtámaszt.

Mikor végzett, egy törülközőt dobva a vállára a fit- ness terem gravitáció paneljéhez lépett és visszaállította kétszáz százalékról sima egy G-re.

Letörölte az izzadságot meztelen felsőtestéről, majd visszaterítette a törülközőt a vállára és az öltöző felé indult, de azonnal irányt változtatott, amikor megszólaltak a riasztók.

A falnál lévő konzolhoz rohant és beütötte a biztonsági azonosítóját, hogy felvilágosítást kapjon a helyzetről. A képernyő akár azt is kiírhatta volna: ELSZABADULT A POKOL.

Három azonosítatlan hajó közelített az orbitális pályán keringő állomás felé. Elég kicsik voltak ahhoz, hogy a hosszú távú érzékelők ne szúrják ki őket; de ez azt is jelentette, hogy nem voltak felszerelve olyan fegyverzettel, amivel át tudták volna ütni az állomás kinetikus védőpajzsait és megerősített fedélzetét. Ehelyett minél gyorsabban akartak elég közel kerülni ahhoz, hogy megkezdhessék a landolási procedúrát, még mielőtt az állomást védelmező biztonsági rendszer

122

hamuvá égeti a hajójuk páncélzatát.

Az adatbázis szerint a hajók energia jelei megegyeztek a turiánok könnyű fregattjaival, melyek mindegyike tizenkét személyes legénységet volt képes szállítani. Az állomás személyzete megközelítőleg negyven fő volt, de nagy részük kutató, csak egy maréknyinak volt valódi katonai tapasztalata. Nem volt nehéz kisilabizálni: a turiánok meg fogják nyerni ezt a csatát.

Kai Leng az öltözőbe rohant, de nem foglalkozott a ruháival. Inkább a kését és a pisztolyát – egy személyre szabott Kassa Fabrications Razert – vette magához. Majd, bal kezével a Razert, jobbal pedig a harminc centis pengét szorítva kiviharzott a fitness teremből.

Az állomás megremegett, mikor az első támadóhajó dokkológyűrűje belekapaszkodott a külső burkolatba, kis- híján ledöntve Kai Lenget a lábáról. A hajó még kétszer megrázkódott, ahogy a másik két fregatt is megérkezett néhány másodperccel később.

A támadók minden bizonnyal nagy intenzitású lézervágót használnak majd, hogy lyukat üssenek az állomás páncélzatába, aztán irányított robbantással szélesítik ki maguk számára az utat. Ismerve a turiánok katonai hatékonyságát, úgy becsülte kevesebb, mint egy percük van, mielőtt a folyosókat elárasztják az ellenséges katonák.

Az állomás főhangárjában több felkészített hajó állt, de az a létesítmény túlsó végén volt. Ostobaság lett volna oda menni: ha a turjánoknak volt egy kis eszük, ott kezdik meg a támadást, hogy elvágják az elsődleges menekülési útvonalat. Szerencsére több kisebb menekülő kapszulával is fel volt szerelve a bázis ... persze bőven nem elég ahhoz, hogy a teljes személyzetet kijuttathassák élve.

Kai Leng nem sajnálta rá az időt, és az összes kapszula helyét memorizálja: tudta, hogy a legközelebbit könnyedén elérheti. Azonban volt még egy fontos elintéznivalója.

123

A Titokzatos Ember épp aludt az ágyában, amikor megszólaltak a riasztók. A hirtelen ébredés után szüksége volt néhány pillanatra, hogy magához térjen. Amint összeszedte magát, bekapcsolta a kabinjában lévő terminált.

Analizálta a képernyőn lévő adatokat, hogy kiszámítsa az esélyeiket a győzelemre. Mikor látta, hogy három ellenséges fregatt vette őket ostrom alá, ráeszmélt, hogy nincs értelme maradni és harcolni. Azonban kis szerencsével – és megfelelő gyorsasággal – még pont elég ideje lehetett arra, hogy kiiktassa Graysont és elérje az egyik mentőkapszulát.

Már több mint harminc éve, hogy katonai szolgálatban állt: tudta, hogy a képességei berozsdásodtak a régi szép időkhöz képest. El kellett kerülnie az ellenséget, ha sikerrel akart járni, de ettől még nem akart felkészületlenül kirontani a kabinjából. Magára öltötte Liberator harci öltözékét, az éjjeliszekrénye fiókjából pedig előhúzta Harpy típusú pisztolyát, mielőtt kinyitotta az ajtót és kilépett a folyosóra.

Amint kiért, megrohanták az üvöltő hanghullámok: sikító riasztók, a félelem és pánik kiáltásai, bakancsok csattogása, amint az állomás személyzete fel-alá rohangált a fedélzeten. Egy kutató futott el mellette, kezében egy Gorgon típusú gépfegyvert szorongatva, az állomáson található legnagyobb tűzerejű fegyvert. A tény, hogy valakinek volt érkezése kinyitni a fegyvertárat bíztatónak tűnt, de az, hogy egy képzetlen tudós vitte magával az egyik legerősebb fegyvert, már korántsem.

Az állomás elsősorban kutatóközpontnak készült; nem volt eléggé felszerelve ahhoz, hogy megvédje magát egy közvetlen támadástól. Egy érdektelen, lakatlan bolygó körül keringett a Terminus Rendszerben, ezért védelem terén a jelentéktelenségükre hagyatkoztak.

A fedélzet megremegett a lába alatt és egy robbanás távoli visszhangja ütötte meg a Titokzatos Ember fülét. Rögtön tudta, hogy a turiánok a fedélzetre léptek. Egy pár másodperccel

124

később egy T-elágazáshoz érkezett. Baloldalról sikolyok és lövések hangját hallotta; ezért az ellenkező irányba indult, felismerve, hogy a hosszabb utat kell választania, ha el akarja érni Grayson celláját és el akarja kerülni a turiánokat.

Miközben lefelé rohant a folyosón, az elméje megpróbálta összerakni a képet arról, hogy mi is történhetett. Szerette azt a látszatot kelteni, hogy a Cerberus mindent tudó és teljhatalmú, de az igazság sajnos nem ez volt. Galaktikus mércével mérve apró szervezet voltak, kevés emberrel és véges erőforrásokkal.

Habár a Titokzatos Embernek különös tehetsége volt ezen erőforrások legoptimálisabb felhasználásához, és az ellenségei illetve barátai következő lépésének kiszámításához, mégis voltak rések a szervezetén, ami sebezhetővé tette őket. A turiánok valahogy találtak egyet. A Fellegvárban lévő ügynökeik közül egyik sem figyelmeztette őt egy lehetséges támadásról, ami azt jelentette, hogy a turiánok egyedül léptek akcióba.

A férfi látta Dr. Nurit közeledni mindkét oldalán egy-egy nehézharci páncélzatot viselő, Gorgonokkal felfegyverzett biztonsági emberrel.

— Jöjjön velem. – utasította. – A laborba.

Nuri megrázta a fejét.

— Nem jutnánk el addig. A turiánok az egész szárnyat lerohanták. A mentőkapszulákhoz kell eljutnunk.

Nuri értékes alkalmazott volt a Cerberus számára, de csak a legalapvetőbb harci kiképzést kapta meg. Látva, hogy még harci ruházatot sem viselt, nem látta értelmét magával rángatni.

— Menjen a mentőkapszulához. — mondta a nőnek. — Védje, amíg oda nem érünk. Maguk pedig velem jönnek.

Nem ellenkeztek; képzett katonák voltak, okosabbak annál, mintsem hogy ellentmondjanak egy közvetlen parancsnak. Nuri biccentett és elsietett a másik irányba.

Miközben kis csapatát vezette, a Titokzatos Ember azon 125

morfondírozott, hogy a turiánok vajon hogyan találtak rájuk. Tudta, hogy Graysonnak voltak információi a Cerberusról, és habár úgy gondolta, hogy nem ismerte ennek az állomásnak a hollétét, lehetséges volt, hogy valahogy mégis tudomást szerzett róla az alatt a két év alatt, amíg szökésben volt. Azonban, ha Grayson volt az információk forrása, vajon hogyan kerültek a turiánok kezére...?

A morfondírozása félbeszakadt, amikor befordultak a következő sarkon, és szemtől szembe kerültek egy hat fős turián osztaggal, akik körülbelül öt méterre álltak tőlük. Mindkét oldal azonnal tüzet nyitott, a turiánok térdre ereszkedtek, hogy kisebb célpontot nyújtsanak, a Titokzatos Ember és társai pedig visszahátráltak a sarok mögé fedezéket keresve.

Az első, rövid összetűzés nem tartott elég ideig ahhoz, hogy a fegyverek tüze átüsse a kinetikus védőpajzsokat. de a turiánok jobban felszereltek voltak, ráadásul a számbeli fölény is az ő oldalukon állt; egy újabb összecsapás egyenlő lett volna az öngyilkossággal.

— Vissza – kiáltotta a Titokzatos Ember.

Fegyvereiket a sarokra irányozva, arra az esetre, ha a turiánok felbukkannának, az őrök csoszogva hátráltak visszafelé a folyosón.

Körülbelül tíz métert tehettek meg, mikor két turián kidugta fejét a fal mögül és egy gyors sorozatot küldött feléjük. A Titokzatos Ember a falhoz lapult; egy olyan fémborda mögött keresve fedezéket, amely az állomás fedélzetének megerősítése érdekében lett felszerelve. A folyosó túloldalán az örök ugyanígy tettek, mind a ketten ugyanazon gerenda mögé tömörülve.

Az első két turián még mindig tűz alatt tartotta a folyosót, hogy fedezékük mögött tartsák az ellenfeleiket és megakadályozzák, hogy visszalőjenek rájuk. Ezalatt a másik négy társuk kilépett a sarok takarásából, és a szembefal bordái

126

mögé húzódtak.

A Titokzatos Ember kipillantott a fedezéke mögül és jelzés értékű lövést adott le az irányukba, de a válaszul érkező pergőtűz visszakényszerítette a borda takarásába. A folyosó túloldalán összezsúfolódó katonáknak is hasonló ötletük támadt, de ők jobban fel voltak fegyverezve. Együtt mozogva kibukkantak a takarásból és – egyikük magasan, másikuk alacsonyan – tüzet nyitottak feléjük.

Az egyik turián nem lapult elég szorosan a falhoz: a bal oldalának egy része kilátszott. Mindkét őr erre a pontra célzott, egyesített tűzerejűk letépte róla a kinetikus védőpajzsát és megsemmisítette a harci ruházatát kevesebb, mint egy másodperc alatt.

A turián felsikoltott, mikor a nagysebességű lövedékek szétszaggatták a karját és vállát. Társai azonnal viszonozták a tüzet. A Cerberus katonái ismét a falhoz lapultak

Mivel a turián össztűz az őrökre irányult, a Titokzatos Ember kihasználta a helyzetet és a fedezékéből kilépve megeresztett egy sorozatot a földön fekvő, sérült turián felé, mielőtt kinetikus pajzsai újra töltődtek volna. A turián teste ugrált és rángatózott, miközben a Harpy fél tucat golyót vágott az idegen tehetetlen torzójába, majd nem mozdult többé. Még mielőtt a turiánok megbosszulhatták volna társuk halálát a Titokzatos Ember visszahúzódott a fedezékébe.

A szeme sarkából megpillantott valamit, ami elszáguldott a rejtekhelye mellett. Mivel a mozgás odavonzotta a tekintetét, látta, hogy egy ököl nagyságú fekete korong tapad a falra a Cerberus katonák mellett.

A Titokzatos Ember a földre vetette magát és összegömbölyödött, kezeivel a fejét védte, miközben a gránát felrobbant. A megsemmisítő erejű robbanás rongybabaként dobálta az őröket. Testük a falhoz csapódott, majd visszazuhant a folyosó közepére. A turián lövedékek azonnal szétszaggatták őket.

127

A Titokzatos Ember tudta, hogy a pisztolya tűzereje nem lesz elég ahhoz, hogy a helyükön tartsa a turiánokat. Azonban nem állt szándékában hagyni, hogy élve fogják el. Kigördült a fedezékből, a legközelebbi, földön heverő fegyver felé nyúlt.

Ujjait a gépfegyver köré fonta és felkészítette magát arra, hogy az ellenség tüze mindjárt végigvág a kinetikus védőpajzsán. Félig térdre emelkedett és a vállához emelte a fegyvert, de nem sütötte el.

Az elé táruló látvány a mesterien brutális mészárlás mintapéldája volt.

Az őrök által lelőtt turián mellett már másik két támadó is holtan feküdt a földön. Az egyik torkát elvágták, olyan mélyen, hogy majdnem le is fejezték. A másikkal egy tarkójához szorított pisztoly végzett. A lövés közelsége miatt a kinetikus pajzs képtelen volt elnyelni a becsapódás erejét.

A maradék három turián épp közelharcot kényszerült vívni Kai Lenggel. Dacára annak, hogy nem viselt harci ruházatot – sőt még pólót sem – a Cerberus egyes számú gyilkológépe fasírtot csinált a nehézpáncélzatot viselő turjánokból.

Közelharcban az idegenek nehézfegyverzete hátránynak bizonyult: túl lassúak és nehézkesek voltak ahhoz, hogy célba vegyenek vele egy ilyen mozgékony és mobilis ellenfelet, mint amilyen a rájuk támadó hentes volt. Kai Lengnek nem volt ilyen problémája.

Késével felfelé szúrt, a legközelebbi ellenfele fejének irányába. A meredek szögben emelkedő penge besiklott a turián védő vizorja alá, alulról átdöfve az állát. A penge húson és csonton áthatolva egészen az agyáig szaladt, azonnal végezve az áldozatával.

A fegyver beleszorult a holttestbe, ezért Kai Leng elengedte a markolatát. Ezalatt az egyik turián odahagyta haszontalan fegyverét, mindkét kezével megragadta a férfi csuklóját, hogy eltörje a karját, vagy legalábbis, hogy kicsavarja belőle a pisztolyt. Azonban a nehéz harci ruha miatt a mozdulatai

128

ügyetlenné és sutává váltak, a vastag kesztyűk miatt pedig nem tudott rendesen fogást találni ellenfelén.

Kai Leng kibújt a szorításból és a földre huppant, lábával kisöpörte az előtte álló turián lábait, miközben az idegen társa megeresztett egy sorozatot a gépfegyverével arra a helyre, aho l az imént még az ember állt.

Kai Leng a földön guggolva az álló idegen térdének hátuljához szorította a pisztolya csövét. A harci ruházat az ízületeknél kevésbé volt ellenálló, hogy hordozója kevesebbet veszítsen mozgékonyságából. A vékony szövet ellenállás nélkül engedte át a lövedéket, mikor meghúzta a ravaszt. Egy sikoly kíséretétben a turián a földre zuhant, kezéből pedig kihullott a sorozatlövő.

Mindez kevesebb, mint egy másodperc alatt játszódott le. Mikor a Titokzatos Ember feldolgozta a történteket, elengedte a Gorgont és visszavette a kezébe a pisztolyát; Kai Leng pedig megmarkolta a sérüli turián sisakját. Egyik kezével benyúlt az álla alá, másikat pedig a feje csúcsához szorította. A tetovált, kötött izomzatú test mellkasa megvonaglott és egy rövidet mordult miközben természetellenes irányba csavarta a turián fejét, ezzel eltörve a nyakát és elszakítva a gerincvelőt.

Miközben az utolsó idegen megpróbált talpra vergődni, a Titokzatos Ember beleeresztett egy sorozatot a hátába. Az automata Harpy első öt lövedéke lepattant a kinetikus védőpajzsról. A második öt elakadt a harci ruházata vastag páncélzatában. Az utolsó öt viszont feltépte a húsát és több létfontosságú szervét is szétzúzta.

A turián térdre hullott, majd arcra zuhant. Kai Leng még egyszer tarkón lőtte, mielőtt felállt, csak a biztonság kedvéért.

— Tiszta az út arra amerről jött? – kérdezte a Titokzatos Ember miközben a férfi felállt.

Kai Leng megrázta a fejét.

— Az egyetlen reményünk, hogy elérünk egy menekülőkapszulát a hármas szektorban.

129

A Titokzatos Ember biccentett.

— Dr. Nuri ott vár minket.

Együtt siettek végig a pusztulásra ítélt űrállomás folyosóin, annak biztos tudatában, hogy bármelyik sarkon belefuthatnak egy újabb turián csapatba. Az egyetlen oka annak, hogy túlélték az előző találkozást az volt, hogy Kai Leng mögéjük tudott lopózni, amíg ők a Titokzatos Emberrel és a két őrrel voltak elfoglalva. Ha belefutottak volna egy másik csapatba, egészen más lett volna a végkimenetel.

Szerencsére nem találkoztak ellenséges csapatokkal, de kevesebb, mint ötven méterre a mentőkapszulától borzalmas bizonyítékát találták annak, hogy a turián csapatok már jártak erre. Dr. Nuri teste kiterítve feküdt a földön, élettelen szemei a plafont nézték, mellkasában shotgun ütötte lyuk tátongott.

Egyikük sem kommentálta a látottakat, miközben átléptek a test felett és folytatták az útjukat. Néhány másodperccel később már a mentőkapszulában voltak. Négy férőhellyel rendelkezett, de egyikük sem gondolt arra, hogy be kéne várni a lehetséges túlélőket.

Kai Leng magukra zárta az ajtót; amint végzett, a Titokzatos Ember öklével az indítógombra vágott. Ahogy kilőttek, az idősebb férfi a párnázott székekre zuhant, erősen zihálva próbálta visszanyerni a lélegzetét.

Régóta nem vett részt valódi akcióban: a teste nem volt hozzászokva az erős fizikai igénybevételhez. Miközben levegőért kapkodott észrevette, hogy Kai Leng még csak nem is vette gyorsabban a levegőt.

Egy pár pillanat múlva már magához tért annyira, hogy beszélni tudjon.

— Gondolom Graysonnal is végzett, igaz. – kérdezte. Kai Leng megrázta a fejét.

— Nem volt rá elég idő. Vagy őt ölöm meg vagy magát mentem. Magát választottam.

A Titokzatos Ember majdnem rávágta: rosszul választott. 130

De inkább a nyelvébe harapott, mert tudta, hogy ezt a kérdést ugyanúgy feltehette volna az állomáson, ahol még tehettek volna valamit az ügy érdekében.

A turiánokkal való találkozás felzaklatta. Biztos volt benne, hogy meg fog halni. Miután szembenézett saját halandóságával, úgy döntött, hogy nem kérdezi Kai Lenget Graysonról, mert nem akarta tudni a válaszokat. Akkor biztos nem, ha az életébe kerülhet. Hazafi volt, de mélyen belül nem állt még készen rá, hogy mártírrá váljon.

És azzal a ténnyel is meg kellett birkóznia, hogy ez az ő hibája volt. Semmi szükség nem volt rá, hogy ide utazzon és személyesen felügyelje a kísérletet. Maradhatott volna a biztonságos állomásán, s mint mindig, kapta volna a folyamatos jelentéseket. De látni akarta, ahogy Grayson szenved. Hagyta, hogy a bosszúvágya felülkerekedjen a józan eszén, és ez majdnem az életébe került.

Az igazság nem volt túl kellemes, de a Titokzatos Embernek már nagy rutinja volt a kellemetlen tények elfogadásában. Többször nem állt szándékában elkövetni ezt a hibát, és nem állt szándékában megbüntetni a legjobb ügynökét valami olyasmiért, amibe hallgatólagosan beleegyezett.

— A támadás túl jól ki volt tervelve ahhoz, hogy magányos akciónak gondolhatnánk. – közölte Kai Lenggel. — Nyissa meg a biztonságos vonalakat. Derítse ki, kiket támadtak még meg.

A kárelhárítás volt az elsődleges célja. Fel kellett mérnie a helyzetet és számba venni a megmaradt erőforrásait. Csak mindezek után fordíthatta figyelmét ismét Grayson felé.

Nem hagyhatta életben, és ez már nem a bosszúról szólt. Egy szörnyeteget csináltak belőle, egy aberrációt. A Kaszások az avatárjává változtatták és most elszabadult. A felkutatása és elpusztítása volt az egyetlen módja az emberiség megmentésének.

131

TIZENEGY

Grayson a riasztó hangjára ébredt. Pontosabban, arra, hogy kibernetikus úton megnövelt érzékelésével távoli szirénák visszhangját hallotta valahonnan a celláján kívülről. A testét kontrolláló Kaszások arra utasították, hogy üljön fel és nyissa ki a szemét.

Ismét csapdába esett a saját testében. Mindent tökéletesen látott és hallott, érzékei az agya szürkeállományát átszövő szintetikus szinapszisok hálózatán továbbították az információt. Érezte a levegő hőmérsékletét, a hideget a bőrén. Teste bűze – hetek óta nem mosakodott – betöltötte orrlyukait. Még az ízlelése is természetfölötti magasságokba emelkedett: a tegnap este felfalt adag étel fűszeres szószát még mindig érezte a nyelvén.

Azonban annak ellenére, hogy teljesen tisztában volt a környezetével, mintha az egész kissé eltávolodott volna tőle, mintha az adatokat feldolgozás előtt megszűrték volna. Ez nem a vörös homok okozta kellemes köd volt, bár érezte, hogy a Cerberus által legutóbb beadott dózis még nem tisztult ki teljesen a szervezetéből. Ez valami más. Majdnem olyan, mintha a tudatát eltávolították volna az egyenletből, a szellemi és fizikai való közti megmagyarázhatatlan kapcsolat megszakadt.

A Kaszások egyre erősebbek lettek: ez volt az egyetlen magyarázat. Ennek a gondolatnak a hatására adrenalin

132

szabadult fel a szervezetében és a szíve gyorsabb iramú pumpálásba kezdett. Az ösztönös harcolj-vagy-menekülj válasz reményt adott Graysonnak. A félelem váltotta ki ezt a reakciót; ha érzelmi állapota még mindig befolyással tudott lenni a testére, akkor talán még nem veszett el minden.

Megpróbálta újra átvenni az irányítást. Ideiglenesen figyelmen kívül hagyta a távoli csata hangjait. Mikor nekifeszült a Kaszások akaratának, érezte, hogy azok is összpontosítanak. Tudták, hogy ott van és mit csinál, ahogy ő is tisztában volt a Kaszások jelenlétével, csak sokkal bizalmasabb, mélyebb szinten, mint korábban.

Grayson — rettegve öntudata utolsó morzsáinak elvesztésétől – erős érzelmeket zúdított az agyára, így próbálta megszakítani a kapcsolatot: félelem, gyűlölet, kétségbeesés. Remélte, hogy a primitív, állatias gondolatok valamilyen módon megzavarják vagy undorítják az őt a galaxis túloldaláról irányító gépeket, de szinte azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy nem ez a helyzet. Rá kellett jönnie, hogy tehetetlen; ebben a harcban nem volt hatásos fegyver a kezében, amit ellenük fordíthatott volna.

Ugyanez azonban nem volt elmondható a Kaszásokról. Az elméje kínok közt vergődve sikított fel, mert úgy érezte, mintha ezernyi izzó tűt szúrnának a koponyájába. A fájdalo m olyan brutálisan intenzív volt, hogy azonnal feladta a teste feletti uralom visszaszerzésére tett kísérletet.

Azonban ellensége győzelme nem volt teljes. Szenvedése közben Grayson porhüvelye egy alig hallható nyögéssel válaszolt... újabb bizonyítéka annak, hogy még nem állt teljesen az irányításuk alatt. Az égető fájdalom emléke túlságosan friss volt még ahhoz, hogy újra megpróbáljon ellenszegülni nekik, legalábbis egy ideig. Helyette inkább visszahúzta a tudatát, és ellenállás nélkül hagyta, hogy a gépek vegyék át az irányítást. Egyelőre.

A külső szemlélő szemszögéből látta, ahogy a Kaszások 133

olyan közel vitték a testét a cellaajtóhoz, hogy a füle már nekinyomódott. Érezte, ahogy az idegen technológia a fülére fókuszálja energiáit, és hallása hirtelen olyan hihetetlen módon kiélesedett, hogy a szirénák folyamatos sikítása mellett más hangok felismerésére is képessé vált. Tűzharc hangjait és kiabálást hallott közelről és távolról is, amelyeket robbanások és sikolyok harsogtak túl. A Kaszások mindent felszívtak, kétségbeesetten gyűjtötték az információkat, a hallás útján megszerzett nyomokat használva próbálták meg kitalálni, mi történhetett odakint.

Grayson sem tudta, mi történik. Volt pár ötlete, de nem merte végiggondolni őket. Nem hitte, hogy a Kaszások tudnának olvasni a gondolataiban – még nem de nem akart kockáztatni.

Néhány percig mozdulatlanok maradtak, nem vettek tudomást a kényelmetlen testhelyzet miatt Grayson nyakában és vállában kialakuló görcsről, hiszen a férfinak folyamatosan az ajtóhoz tapasztva kellett tartania a fülét. Végül a férfi – keservesen átkozva a helyzet iróniáját, miszerint még ha nem is tudja irányítani a testét, ő szenved, ha az sérül – megérezte az izomgörcsöt.

Néhány perccel később a lövöldözés elcsitult, majd teljesen elhalt. Nem sokkal később lépéseket hallott, egy kisebb csoport közelített a cellájához. Egy másodperccel később az ajtó túloldalán lévő elektromos zárszerkezeten matattak.

Grayson úgy sejtette, a Kaszások abban a pillanatban, hog y az ajtó kinyílik, kétségbeesetten kitörnek majd a szabadság félé. Lábizmai megremegtek, ahogy a lehetőség átcikázott az agyán, de gyorsan el is vetették. Helyette a teste hátrált pár lépést, hogy kevésbé legyen fenyegető arra nézve, aki bejön az ajtón.

Grayson szándékosan fókuszált mindenre, amit ellenségei tettek; mindenre, amit vele megtetettek. Ellenfelének alapos tanulmányozásában látta az egyedüli lehetőséget arra, hogy

134

megtalálja a lehetséges gyenge pontjukat. A hátrálás egyszerű mozdulata arra engedett következtetni, hogy a gépek ritkán cselekednek ösztönösen. Minden helyzetre hideg, kikezdhetetlen logikával reagálnak, kielemzik és megtalálják a lehető legoptimálisabb forgatókönyvet.

Néhány pillanattal később az ajtó félrecsusszant, és háro m erősen fel fegyverzett turiánt láttak meg a túloldalon. Felfedezvén Graysont a cellában, mind tettek egy lépést hátra és az extrém külsejű férfira emelték fegyverük csövét.

A haja kinőtt, eltakarta koponyáját, gondozatlan, borzas szakállától pedig alig látszott az arca; de tudta, hogy nem ez ijesztette meg őket. Teljesen meztelen volt, így a bőre alatt futó kibernetikus háló jól látszódott és nem tűnt túl emberinek.

— Ki vagy te? – kérdezte az egyik turián.

A nő koponyáját és arcát védő csontos páncél sötétvörös színezete mellett egy, még a rohamsisak vizorján keresztül is látható hosszú, fehér heg futott végig az álián.

— Fogoly vagyok. – felelték a Kaszások. – Megkínoztak. Kísérleteztek rajtam.

Grayson hangja üresen kongott a fejében, mintha egy saját magáról készült felvételt hallana.

— Mi a neve? – kérdezte a turián még mindig rászegezve a fegyver csövét.

Grayson abban reménykedett, hogy a turián nő lelövi. Nyilvánvaló volt, hogy undorodik attól a szintetikus hibridtől, amivé a férfi vált. Talán még az idegen jelenlétet is érezte benne. Talán finoman hangolt önfenntartási ösztöne arra sarkallja majd, hogy egyszerűen meghúzza a ravaszt, és véget vessen ennek az egésznek.

A Kaszások megrázták Grayson fejét.

— Nem tudom a nevem. Bedrogoztak.

— Dinara, nézd a szemét. – szólalt meg az egyik turián. – Csupa por.

— Kérem, segítsenek rajtam. – könyörögtek a Kaszások. 135

Ne, ne! – sikította hangtalanul Grayson.

Sebhelyes vezetőjük jelére a turiánok leeresztették fegyvereiket. Graysont lelombozta, hogy bevált a csel, de a tény, hogy a Kaszások nem tudják a nevét, megerősítette a gyanúját, hogy a gondolatai csak az övéi... de, hogy még meddig lesz ez így, nem tudta megmondani.

— Kövessen minket! – mondta Dinara.

A turián kivezette őt a cellából, és most először megláthatta helyet, ahol fogva tartották. A cellaajtó mögött egy kis folyosó volt, amelynek a túlsó végén egy lépcső vezetett felfelé. A lépcső tetején lévő szobában gyorsan rájött, hogy ez az ő megfigyelésére szolgált, hiszen egy hatalmas, a cellába néző egyirányú ablak volt benne.

A megfigyelő szobán túl egy labornak tűnő terem kapott helyet. Egy több számítógép-állomást magába foglaló konzol állt a helyiség közepén. A labor most üres volt, de Graysonnak nem jelentett nagy kihívást, hogy odaképzelje a Cerberusnak dolgozó kínzóit a különböző terminálok elé, ahogy figyelemmel kísérik szörnyeteggé alakulását.

— Nézd meg a kabinokat, hátha találsz neki valamit, amit felvehet. – adta ki Dinara a parancsot.

Az egyik turián eltűnt a szoba túloldalán lévő ajtó mögött, egyre mélyebbre hatolva az épületben annak érdekében, hogy valami öltözéket találjon Grayson számára. Pár perc múlva egy maréknyi ruhadarabot szorongatva tért vissza.

Átadta őket Graysonnak, akit a Kaszások rávettek a lassú felöltözésre. A nadrág és a felső túl nagyok voltak. A csizma egy számmal kisebb volt a kelleténél és szorította a lábát. A Kaszások nem panaszkodtak.

Dinara a sisakjához nyúlt és egy finom mozdulattal aktiválta az oldalán lévő beépített adóvevőt.

— Helyzetjelentést! – mondta Dinara.

Kiélezett érzékeivel Grayson tökéletesen hallotta a párbeszéd mindkét résztvevőjét.

136

— Helyszín biztosítva. – felelt a hang a túloldalról. – Az ellenség harminchat harcosát nyilvánítottuk halottnak. Foglyok nincsenek.

— Kapcsold ki a riasztót. – utasította a parancsnok, és néhány másodperccel később a szirénák hirtelen elhallgattak.

— Tizenegy főt vesztettünk, – folytatta komorabban a komm-link túloldaláról a hang. – Hetet a második osztagból, az első és harmadik osztagból kettőt-kettőt. Két mentőkapszula hiányzik.

— Volt valaki, aki megfelelt a Titokzatos Ember leírásának? — Negatív. Ha itt volt. kicsúszott a markunkból. — Az egyes és hármas osztag itt marad és őrzi az

objektumot. – mondta Dinara. – Kettes osztag a siklómban találkozik velünk. Kiszabadítottunk egy foglyot, akit el kell szállítani.

— Vettem.

A nő leeresztette a kezét és az adóvevő kikapcsolt. — Gyere velünk. – mondta a férfinak. — Elviszünk egy

biztonságos helyre.

Graysonnak gyorsan feltűnt, hogy a folyosók, amelyeken a három turián keresztülvezette, egy űrállomáshoz tartoztak. Nem ismerte fel, melyik űrállomás, de a Cerberusra jellemző haszonelvű kialakítás itt is jelen volt.

Észrevette, hogy menet közben a Kaszások a fejét és szemét körbe-körbe forgatták, hogy annyit tudjon meg környezetéről, amennyi csak lehetséges. A gépek az összegyűjtött adatokat végtelen memóriabankjukba gyűjtötték.

A turiánok nem tették szóvá a férfi szokatlan viselkedését. Vagy nem ismerték elég jól az embereket ahhoz, hogy felfedezzék, furcsán viselkedik, vagy a vörös homok hatásának hitték a dolgot. Grayson úgy sejtette, a turiánok a rakodóállásokhoz vezetik őt. Ehelyett egy sarkon befordulva egy, az állomás oldalán tátongó hatalmas lyuk előtt találták magukat. Egy-két méter hosszú, négyzet alakú fémdarab

137

hevert a padlón, a szélei meg voltak perzselve, ahol a sugárvágó részlegesen utat nyitott, a fém pedig megcsavarodott az ezt követő robbanástól.

A lyuk túloldalán a turián sikló volt látható, amely egy teljesen zárt platformmal kapcsolódott a hajó zsilipjéhez. Három turián — a második osztag túlélői — léptek ki a zsilipből, hogy üdvözöljék őket.

— Mi történt a többiekkel? – követelt Dinara jelentést az osztag túlélőitől.

— Ledius, Erastian és én elszakadtunk a többiektől, hogy nagyobb területet tudjunk ellenőrzésünk alá vonni. — válaszolta az egyikük. – A többiek fegyveres ellenségbe futottak. Mire odaértünk, már halottak voltak.

— Mind a hatan? – kérdezte a vezetőjük hitetlenkedéssel a hangjában.

— A legtöbbjüket közelharcban ölték meg. Úgy tűnt, hátulról támadt rájuk három vagy talán négy fegyveres.

— A testüket visszajuttatjuk a Palavenre, – nyugtatta meg őket Dinara, – a lelkűket pedig a légiónak ajánljuk.

Mind a hat turián lehajtotta a fejét és egy percig csendben maradt. Aztán Dinara bekapcsolta a sisakjában lévő adóvevőt.

— Készen állunk az indulásra. Zárják le a szektort. — Igenis, parancsnok.

Röviddel ezután egy sziréna három hosszú búgást hallatott, majd a folyosón mindkét irányból hangos dübörgéssel csúsztak helyükre ajtók. Lezárták a sérült területet annak érdekében, hogy az űrállomás ne dekompresszálódjon abban a pillanatban, amikor a hajó leválik róla.

A turiánok elégedetten szálltak fel. A Kaszások arra kényszerítették Graysont, hogy szorosan a nyomukban maradjon. A sikló nem volt nagy, de tízen elfértek benne, nem számítva a pilóta és másodpilóta számára fenntartott helyeket. Mindkét oldalon öt-öt szék kapott helyet a fal mellett.

Két turián előre ment, hogy irányítsa a hajót. Hárman az 138

egyik oldalon ültek le, míg Grayson és a parancsnok a másik oldalon foglalt helyet.

— Nincs se ételünk, se italunk, amit felajánlhatnánk. — szabadkozott Dinara, mialatt a székbe segítette a férfit. A szék messze állt attól, hogy kényelmes legyen; a turiánok testalkatához mérten alakították ki. – Csak turián élelmeink vannak, ezek pedig mérgezőek lehetnek az ön fajára.

A Kaszások biccentettek Grayson nevében. — Vigyetek vissza minket a Fellegvárba, – kiáltott oda az

elöl ülőknek, – és küldjetek egy üzenetet, hogy kiszabadítottunk egy foglyot. Úgy tűnik, orvosi ellátásra lesz szüksége.

— És kérünk egy retinaszkennt is, – tette hozzá. – Annyi por van benne, hogy a saját nevére sem emlékszik.

A motorok fel zúgtak és a tömeghatás-meghajtó bekapcsolt. A pilóta betáplálta a koordinátákat, Graysont pedig ismerős érzés kerítette hatalmába, amikor a hajó átlépett a fénysebesség határán és útjára indult a legközelebbi tömegrelé felé.

Míg fénysebességnél gyorsabban utaztak, a hajó teljesen el volt zárva a külvilágtól, észrevehetetlen volt minden letapogató vagy követő berendezés számára, emellett képtelen volt üzenetek küldésére és fogadására – egy belső ellenség számára a tökéletes idő a támadásra.

Grayson érezte, hogy a Kaszások összegyűjtik az erejüket és minden lehetséges módon megpróbált ellenállni nekik. Nem kedvelte különösebben a turiánokat, de nem szerette volna, ha a megmentőinek baja esik... különösen akkor nem, ha őt fogják felelősségre vonni a dologért.

A hajón mindenkinek volt fegyvere rajta kívül. Talán el tud intézni kettőt vagy esetleg hármat a turiánok közül, de a többiek gyorsan végeznek majd vele. A siklón belül lövöldözésbe kezdeni veszélyes lenne; valószínűleg inkább késsel támadnak majd, vagy egyszerűen szétverik a fejét puskatussal. Undorító, erőszakos és mocskos lesz. Nem akarta

139

így végezni.

A Kaszások túlságosan is a turiánok elleni támadásra összpontosítottak, ezért nem taszították Graysont a mentális kín óceánjába; ennek ellenére a férfi minden, a testét megszállók megállítására irányuló erőfeszítésével csak annyit ért el, hogy az arca groteszk maszkká torzult.

Mikor a turián parancsnok rápillantott, a szeme riadtan tágra nyílt.

— Jól van? Mi a baj?

Válaszul Grayson ökle az arcába csapódott, széttörte a sisak vizorját és az arcát védő kemény páncélt. A nőstény azonnal meghalt. Grayson elméje hangtalanul ordított fel a kéztőcsontjai eltörése felett érzett fájdalomtól.

Kínjait figyelmen kívül hagyva a Kaszások útjára engedtek egy erős biotikus csapást a túloldalon ülő három turián felé, mielőtt azok reagálni tudtak volna felettesük kegyetlen meggyilkolására. A lökés kiemelte az üléseikből és a sikló oldalához csapta őket. A becsapódáskor az összes levegő kiszökött a tüdejükből; amikor a földre zuhantak, levegőért kapkodva agonizáltak a hajó padlóján.

Grayson sértetlen kezét használva a Kaszások megszerezték a halott parancsnok pisztolyát, majd három lövéssel kivégezték a földön fekvő tehetetlen turiánokat.

Mivel a két elölülő turiánt teljesen felkészületlenül érte a támadás, csak most keltek fel ülésükből, hogy testvéreik segítségére siessenek. Grayson eldobta a pisztolyt és olyan gyorsan indult feléjük, hogy a tér elmosódott körülötte.

Az ép keze a közelebbi turián csuklójára fogott és olyan erővel hajította őt a hajó hátuljába, hogy amaz nagy puffanással landolt a többiek holttestén.

Ennyi idő éppen elég volt a másik turiánnak ahhoz, hogy felemelje a puskáját, de mikor meghúzta a ravaszt, Grayson rácsapott a fegyver csövére. Golyópermet terítette be a padlót, a lövedékek vadul pattogtak a kabin megerősített falai közt.

140

Közülük több is Grayson húsába mart: az egyik a sérült karjának vállát ütötte át, egy másik az ellentétes oldalán lévő térdét, kettő a combját. Fájdalmas kiáltás har- sant, mikor a hajó végében fekvő turiánt is eltalálták a megvadult golyók.

Grayson a használható kezével olyan könnyedén rántotta ki a puskát ellenfele markából, ahogy egy feldühödött szülő marja el szófogadatlan gyermekétől annak játékát. Aztán megfordította a fegyvert és botként használva, a tussal betörte a turián rohamsisakját. Tompa morgás hallatszott és az eszméletlen test elernyedt.

A testébe fúródott lövedékek okozta fájdalmat figyelmen kívül hagyva a Kaszások megperdítették Graysont és a levegőbe emelték, hogy a hajó végében éppen feltápászkodó turiánon landoljon, ellenfelét ezzel ismét a földre kényszerítve. Ezek után a Kaszások felemelték Grayson egyik lábát és újra meg újra lesújtottak vele a turián hátára. Áldozata csigolyái megrepedtek, gerince eltört. Habos, indigókék köpet spriccelt a földre, mivel belső sérülései miatt sötétkék vére a tüdejébe szivárgott.

Mikor a csizmatalp alatt a turián élettelen, kocsonyás tömeggé vált, a Kaszások leálltak. Céltudatosan, de nem sietve felhalmozták a testeket – az eszméletlen turiánét is, akit fejen ütöttek – a zsilipbe.

Ha Grayson uralta volna a testét, valószínűleg elhányja magát a brutális támadás láttán. De a Kaszások nem engedtek a számára semmiféle fizikai reakciót.

A legszörnyűbb az egészben az a hideg, számító mód volt, ahogy a tervet kieszelték és végrehajtották. Grayson nem érzékelt a Kaszások felől sem haragot, sem dühöt, míg eszközként használták őt a mészárláshoz. A vérfürdőt nem gyűlölet, sem a szerves élet kiirtása iránti szadista vágy motiválta. A Kaszások analizálták a szituációt, elhatározták, mit fognak tenni és mindenféle érzelem nélkül tartották magukat a tervhez.

141

Ez mindennél jobban megrémítette emberi gazdatestüket. Szinte szimbolizálta azt, ami a Kaszásokban megkérdőjelezhetetlen volt: hogy semmi sem állíthatta meg őket; könyörtelenül, érzelemmentesen törtek céljuk felé.

Mikor az összes testet a zsilipbe zárták, a Kaszások a pilótaülésbe ültették Graysont. Jó kezét használva egy sor parancsot írtak be, mellyel először blokkolták a hajó transzponderét, majd fénysebesség alá lassítottak.

Grayson tapasztalt pilóta volt, de sosem vezetett még turián hajót. Egyedül valószínűleg nem tudta volna vezetni a siklót, de a Kaszások pontosan és biztosan mozgatták őt. Bőséges információt birtokoltak a turián technológiáról, és Grayson csak egyetlen ésszerű magyarázatot tudott elképzelni. A Kaszások gondosan összegyűjtöttek minden vele és a környezetével kapcsolatos információt, rögzítettek mindent, amivel kapcsolatba kerültek. Nem tudta, hány idegen van a fejében; egyszer úgy tűnt, egyetlen személy, máskor mintha milliárdnyian lettek volna. De bármelyik eset is állt fenn, ésszerű volt azt feltételezni, hogy az általuk összegyűjtött információkat megosztják a fajtájukkal. Ezen gondolatmenetet követve, ha a Kaszások a múltban hosszú ideig megszállás alatt tartottak egy turiánt, akkor mindent megtudhattak, amit csak tudni lehetett erről a fajról. És most arra használták Graysont, hogy megtudjanak mindent az emberekről.

A Kaszások megnyomták a zsilipkioldó gombot, s a testek az űr hideg vákuumába hullottak. Aztán új pályát tápláltak a gépbe – túl gyorsan ahhoz, hogy Grayson kivehette volna az úti célt – és ismét fénysebességre ugrottak. Végül, az akaratuk elleni heroikus küzdelme ellenére, a Kaszások lecsukták a szemét és alvásra kényszerítették.

142

TIZENKETT Ő

A futópadon Kahlee a technikájára fókuszált. Nem hitt abban, hogy egyszerűen csak egyik lábát a másik elé pakolja, míg ki nem fogy a levegőből és nem úszik az izzadtságban. A futásnak művészete volt: funkcionális módszer. Optimális lépéshosszt tartott, kontrolláltan lélegzett, és odafigyelt arra, hogy mindkét kezét ritmikusan előre-hátra mozgassa. Sosem változtatott a tempón, a kilométerek — és a percek — pedig elsuhantak.

A turián rohamcsapat úgy tizenkét órája indult el. Négy órával később az F-Sec lecsapott a Cerberus legfontosabb ügynökeire és letartóztatta őket, köztük magas rangú Szövetségi tisztekre is. Mikor a letartóztatások véget értek, Orinia elment, hogy felügyelje a kihallgatásokat. Már vissza kellett volna érnie. Anderson sem volt már ott, elnyelte őt egy – a politikai katasztrófát megelőzendő — a Szövetség és a Turián Hierarchia képviselői között összehozott tárgyalás vihara. így hát Kahlee egyedül maradt a turián nagykövetségen és semmi dolga nem volt azon kívül, hogy visszavárja őket. Nem szeretett várni.

A türelem sosem tartozott az erősségei közé. Egyszerre mindig több feladattal foglalkozott. Ahányszor unatkozott vagy nyugtalan volt, a munkájába vetette magát és az agyát bonyolult, komplex feladatokkal kötötte le.

Ebben a szellemben még egyszer utoljára átnézte a 143

Cerberusról szóló aktákat, de ennek tényleg semmi értelme nem volt, most, hogy a turián csapatok már elindultak. Kahlee sokféle módszert alkalmazott, hogy lefoglalja magát – szörfölt az extraneten, felülvizsgálta a Felemelkedés Projektben részvevő gyerekek adatait, még egy romantikus komédiát is megnézett – de egyik sem segített. Tudva, hogy a Cerberus megsemmisítésének terve már nem csak terv, hanem jelen idejű valóság, gyakorlatilag lehetetlen volt másra koncentrálnia.

Végül könyörtelen, de hatásos terápiával vezette le frusztrációját: fizikai megterheléssel. A turiánok voltak olyan kegyesek és belépést biztosítottak neki a nagykövetség fitnesztermeibe, így az utóbbi három órában – míg a rohamcsapatok visszajelzését várta – elmerült önmaga sanyargatásában a kardió edzés keretein belül.

A bal térdében égő fájdalmat érzett, ezért vonakodva bár, de gyalogtempóra csökkentette a futószalag gyorsaságát. Mint klasszikus „A” típusú személyiségnek, megvolt az a szokása, hogy túlzásba vigye a dolgokat. Miután fiatal korában gyakran szenvedett ismétlődő terheléses sérülést, végre megtanulta, hogy odafigyeljen a teste által küldött figyelmeztető jelekre.

A lassabb tempó viszont megengedte az agyának, hogy visszakalandozzon azokhoz a dolgokhoz, amik elő l idemenekült. A turiánok tényleg el tudnak bánni a Cerberussal? Lehetséges, hogy magát a Titokzatos Embert is elfogják? Vajon megtalálják Graysont valaha? És, ha igen, még életben lesz?

Kérdések záporoztak rá, így arra kényszerült, hogy újra gyorsítson a tempón. De most, hogy ezek a gondolatok bebetonozták magukat az elméjébe, még a futás sem tudta őt visszavezetni a tudatalattijához. Újabb húsz perc után leállította a futópadot.

Ígéretet tett arra, hogy félreáll az útból, míg az akciók véget nem érnek, de most fordulóponthoz érkezett. Itt volt az idő.

144

hogy bemenjen a turián nagykövet irodájába és válaszokat követeljen!

Most, hogy így felhergelte magát, a zuhanynak még a gondolata is időpocsékolásnak tűnt a szemében. Homlokát és nyakát végigdörzsölte egy törölközővel, az ajtóhoz masírozott, feltépte azt és egyenesen Andersonba és Oriniába botlott a túloldalon.

— Hü, Kahlee. – kiáltott fel Anderson. Ösztönösen a nő felkarjára fogott, hogy megakadályozza őt abban, hogy egyenesen nekimenjen.

Szorítása erős volt, de nem túl erős. Kahlee-nek eszébe jutott, hogy a testét izzadtság borítja, ezért tett egy gyors lépést hátra, hogy kiszabaduljon a férfi karjai közül.

— Pont Önt keressük. – mondta Orinia. – Az összes rohamegység visszajelzett.

Mivel a turián idegenszerű vonásaiból nem tudott kiolvasni semmit, Andersonra pillantott, hátha az ő arckifejezéséből rájöhet, hogyan is alakultak a dolgok. Azon kapta a férfit, hogy a kezét a csípőjéhez dörzsöli, így próbál megszabadulni a Kahlee karjáról a tenyerére tapadt izzadtságtól. A nő elpirult zavarában, remélte, hogy a férfi a pírt az előző fizikai megpróbáltatás számlájára írja majd.

— Udina dühös volt. – magyarázta Anderson. Amennyire Kahlee meg tudta ítélni, a férfi is zavarban volt, akárcsak ő. – Azt mondta, politikai vihart kavartam, amit hónapokba telik majd elcsendesíteni.

Kerülte a küldetés részletezését, és amennyire Kahlee az arckifejezéséből meg tudta ítélni, a dolgok nem éppen tervszerűen történtek.

— Mondd el, mi történt.

— A Cerberus minden bázisát megsemmisítettük. – informálta őt Orinia. – Sajnálatos módon a turián áldozatok majdnem húsz százalékra rúgnak – ez majdnem a kétszerese az előzetes számításoknak. És nem sikerült elfognunk a

145

Titokzatos Embert.

— Mi van Graysonnal? – kérdezte Kahlee és attól tartott, már tudja a választ.

— Dinara csapata megtalálta őt egy Terminus Rendszerbeli űrállomáson. – mondta Orinia.

— Még életben volt. – szúrta közbe gyorsan Anderson. — Küldtek nekünk egy retinaszkennt, hogy megerősítsék a személyazonosságát.

Megkönnyebbülést kellett volna éreznie a férfi szavai hallatán, de abban, ahogy mondta, volt valami, ami miatt habozott.

— Miért egy retinaszkennt? Miért nem mondta meg nekik egyszerűen, hogy ki ö? Valami balul sült el, nemde?

— Dinara és a csapata a hajójukra vitték őt és elküldtek egy üzenetet, miszerint visszatérnek a Fellegvárba. Ez három órája történt. Azóta nem hallottunk róluk.

— Legalább három tömegrelét kell használniuk, hogy visszaérjenek a Fellegvárba. – ellenkezett Kahlee, aki nem volt hajlandó lemondani Graysonról. – Az tovább is tarthat, mint három óra.

— Minden alkalommal, amikor átlépnek egy relén, fénysebesség alá kell lassítaniuk. – magyarázta Orinia.

— A turián katonai eljárás kötelezővé tenné számukra, hogy minden alkalommal átküldjék a becsült érkezési időt és repülési tervet. Az első üzenet óta nincs kapcsolat.

— Mit gondol, mi történt? – kérdezte a nő. míg elméje azért küzdött, hogy felfogja az imént hallottak következményeit.

— Nem tudjuk. – ismerte be Anderson. – Lehetséges, hogy egyszerűen csak kommunikációs problémáik vannak.

Kahlee tudta, hogy az űrhajókba pont ilyen helyzetek elkerülésére sok felesleges biztonsági rendszert építettek. Az a mechanikai hiba, ami miatt még egy vészjelzést sem tudnak leadni, katasztrofális lehet. Ha technikai problémáról volt szó, annak az esélye, hogy még életben vannak, szinte egyenlő volt

146

a nullával.

— Lehetnek más lehetőségek is. – emlékeztette Orinia. – A Terminus Rendszer a rabszolga kereskedők és kalózok menedéke.

— Bármelyikük is lehet annyira ostoba, hogy megtámadjon egy turián hadihajót? – tudakolta Kahlee.

— Valószínűleg nem. – ismerte el Anderson. – Figyelembe kell vennünk azonban azt a lehetőséget is, hogy az eltűnésüknek valamilyen módon köze van a Cerberushoz. Lehet a támadások egyfajta megtorlása.

— Nem találtunk semmiféle olyan hajókra vagy erőforrásokra utaló jelet, amivel ilyen gyorsan visszaüthettek volna, – tiltakozott Kahlee. – még ha a Titokzatos Ember odakint is van valahol.

— Hacsak az a bizonyos valami nem volt rajta magán a hajón. – mondta Orinia sötéten.

Kahlee-nek kellett egy másodperc, mire felfogta, mire gondolt a parancsnok. Hevesen megrázta a fejét.

— Nem! Az nem lehetséges! Grayson nem áruló! — Ez egy lehetséges mód, amit nem hagyhatunk figyelmen

kívül. – kötötte az ebet a karóhoz Orinia. – Nincs más értelmes magyarázat.

— Grayson az oka annak, hogy a birtokunkba kerültek ezek az információk. — erősködött Kahlee. – Miért segített volna nekünk a Cerberus lebuktatásában, ha még mindig nekik dolgozott?

— Esetleg megpróbálta letaszítani a Titokzatos Embert a trónjáról. – vélekedett Orinia. – Mesteri húzás lett volna tőle, ha a turiánokkal végezteti el a piszkos munkát.

— Ismerem Graysont. – esküdözött Kahlee. — Bízom benne. Nem tenne ilyet.

Andersonhoz fordult támogatásért.

— Te hiszel nekem, ugye?

— Kahlee. – kérdezte a férfi mély hangon. – Grayson 147

drogfüggő?

A nő egyáltalán nem értette a kérdés lényegét. — Miért?

— A személyazonossága megerősítésére Dinara által küldött retinaszkenn elszíneződött. Rózsaszín. Mintha be lenne lőve vörös homokkal.

— Azok a szemetek. – köpte Kahlee dühtől eltorzult arccal. – Két éve tiszta volt! Két éve! Biztos bedrogozták, amíg fogva tartották. A szadista kurva anyjukat!

— Hogy veheted biztosra, mi történt? – erősködött Anderson. – A függők nem tartoznak a leglojálisabb emberek közé. Talán újra rászokott. A Cerberusnak mindössze annyit kellett tennie, hogy kivárja, amíg jelentkeznek rajta az elvonási tünetek, aztán az információkért cserébe felajánlja neki a folyamatos anyagutánpótlást.

— Ö már nem olyan! – vágott vissza Kahlee. Anderson nem mondott semmit, de a nő érezte, hogy

kételkedik.

— Nekem nincsenek kétségeim. – mondta a férfinak. – Szóval neked miért olyan nehéz ezt elfogadnod?

— Néha rosszul ítéled meg az embereket. — felelte a szavait gondosa megválogatva Anderson. — Az is hosszú időbe telt, míg meggyőzted magad arról, hogy Dr. Qian munkája elég veszélyt rejt magában ahhoz, hogy jelentsd a Szövetségnek.

— Az tizenkét évvel ezelőtt volt. Fiatal voltam és naiv. – magyarázta.

— És mi van Jiro Toshowaval?

Kahlee nem gondolta volna, hogy Anderson tud a fickóról, akivel a Felemelkedés Projekten dolgoztak együtt, bár nem volt meglepő, hogy a róla készült jelentések az ő asztalán is jártak. Amellett, hogy Jiroval szeretők voltak, a fiúról kiderült, hogy a Cerberus beépített ügynöke.

— Ez nem olyan. – motyogta fintorogva. – Grayson már nem tartozik a Cerberushoz. A lánya érdekében fordult

148

ellenük. Sosem menne vissza hozzájuk.

— Önként talán nem, – mondta Orinia, – de orvosi kísérletekre utaló bizonyítékokat találtunk a létesítményben, ahol fogva tartották. Az adatok titkosítva voltak, de úgy gondoljuk, a Cerberus valamiféle mentális uralom vagy kontroll után kutatott.

— Ez őrület! – kiáltott fel Kahlee. – Grayson az áldozat, nem az ellenség!

— Orinia csak aggódik az övéiért. – mondta Anderson, próbálva megnyugtatni a nőt. – Nem akar több katonát elveszíteni, és túl sok kérdés merült fel, de nincsenek válaszaink.

— Akkor hadd segítsek megtalálni a válaszokat. – mondta Kahlee a lehetőségre vetve magát. – Küldjetek oda a Cerberus épületébe. Hadd nézzem meg azokat a vizsgálati eredményeket, és kiderítem, mit tettek Graysonnal.

— A saját kutatóinkat küldjük az állomásra. – mondta Orinia elutasítva az ajánlatot.

Kahlee beharapta az ajkát, nehogy válaszként valami olyasmit ordítson a turiánnak, ami többet ártott volna, mint használt. Szerette volna elmondani, hogy húszévnyi tapasztalata van a fejlett tudományos kísérletek elemzése terén, mesterséges intelligencia kutatására irányuló kísérlettől a zoológiáig. Szerette volna emlékeztetni Oriniát, hogy széles körben úgy ismerték őt, mint a Szövetség egyik legjobb és legelismertebb komplex-statisztika kutatóját. Szerette volna megemlíteni, hogy az elmúlt évtizedben azt tanulmányozta, milyen hatással vannak a szintetikus biotik implantátumok az emberi agyra és idegrendszerre. Fel akarta hívni a figyelmet arra, hogy annak az esélye, hogy rátalálnak egy élőlényre az ő tudása, tapasztalata és tehetsége nélkül, szinte egyenlő a nullával. És üvölteni akarta, hogy egy óra alatt többet segíthetne, mint amennyit turiánok úgynevezett szakértői egy teljes hét alatt képesek lesznek elérni.

149

Azonban leordítani a nagykövet fejét nem vált volna az előnyére. így inkább megpróbált racionális érveléssel hatni rá.

— Rendelkezem némi tapasztalattal ezen a téren. — Mi is. – vágott közbe Orinia.

Kahlee vett egy mély levegőt, hogy lecsillapítsa magát, majd folytatta.

— A Cerberus tudósai emberek. Valószínűleg úgy gondolkodnak, mint az emberek, olyan módszereket és eljárásokat használnak, ami a mi kultúránkban jól ismert, de nagy valószínűséggel nagyban eltér attól, ami az ön kutatócsapata számára ismerős.

— A biológia és a társadalom együttesen alkotnak meg ismert és könnyen felismerhető mintákat egy-egy faj egyedeinek fejében. Az adatok titkosításának módja – még ha rendszerezett és kategorizált is az a mód – sokkal könnyebben megfejthető lesz számomra, mint egy turián számára, mindegy, mennyire briliáns elme az illető.

Orinia nem felelt azonnal. Minden kétséget kizáróan azt mérlegelte, hogy ha elengedi Kahlee-t az adatokat elemezni, akkor szerves részévé tesz egy embert annak az ügynek, ami technikailag még mindig turián akció volt.

— Fia van bármi esély is arra, hogy Dinarát és csapatát még életben találjuk, akkor gyorsan kell lépnünk. – mondta Anderson, remélve, hogy a hűséges harcostársak megemlítésével sikerül megmozdítania valamit a nagykövetben.

— Végül valószínűleg az ön emberei is rájönnének a kódra, de sokkal gyorsabban lesz eredménye a kutakodásnak, ha Kahlee is ott van.

Orinia bólintott, és Kahlee ebben a pillanatban szinte meg tudta volna bocsájtani Andersonnak, hogy kételkedett benne Graysonnal kapcsolatban.

— A sikló egy óra múlva indul. Mennyi időre van szüksége, hogy összeszedje magát?

150

— Csak mondja meg, hová menjek, és én ott leszek. – biztosította Kahlee.

— Ahogy én is. – tette hozzá Anderson.

— Azt hittem, itt kell maradnod, hogy segíts elsimítani a dolgokat a Szövetséggel. – mondta Kahlee enyhén meglepetten.

— Igazából, lemondtam. – mondta Anderson. – Udina azzal fenyegetett, hogy nagy volumenű belső vizsgálatot indít a köztem és a turiánok között lévő „nem megfelelő diplomáciai kapcsolatok” után.

— A Szövetség vezérkara ezután adminisztratív pályára akart küldeni, szóval megmondtam Udinának, hogy dugja fel a seggébe a vizsgálatát, és kiléptem.

— David, – mondta Kahlee és a férfi vállára tette a kezét, – annyira sajnálom.

— Ne tedd! – mondta a férfi egy vállrándítással. – Elegem van abból, hogy politikus vagyok. Régen büszke voltam arra, amit tettem; úgy éreztem, valódi változásokat hoztam a galaxisba. Aztán irodista lettem és mindent, amit megpróbáltam elérni, eltemetett egy halom politikai lószar.

— Talán ez az egyetlen esélyem, hogy tegyek valamit, ami valóban számít, mielőtt felszedem a sátorfám.

— Szólok az űrsikló parancsnokának, hogy számítson mindkettőjükre. – mondta Orinia.

— Ne késsenek! – figyelmeztette őket, mialatt kiléptek az ajtón. – Mi, turiánok nagyon pontosak vagyunk.

151

TIZENHÁROM

A Titokzatos Ember a sötét irodájában ült, az ablakot uraló haldokló napot bámulta. Hagyta, hogy a gondolatai rendeződjenek. Most, hogy visszaért a megszokott és biztonságos környezetbe, magabiztossága és önuralma kezdett visszatérni. Bár a turiánok minden irányból rátámadtak a Cerberusra, szerencsére nem sikerült megtalálniuk a szervezet valódi magját. A Titokzatos Ember óvatos volt az ügynökeit és ügyleteit illetően, de ezt a helyet egyenesen paranoiásan védte. Kai Lenget is beleértve, aki jelen pillanatban is itt volt, összesen hat Cerberus ügynök tette a lábát valaha is ennek az űrállomásnak a fedélzetére a legénységet leszámítva. Minden egyes látogatás után, amint a vendég távozott, azonnal utasította a személyzetet, hogy helyezzék át az állomást egy másik rendszerbe.

A mobilitás ugyanolyan fontos volt a titkok megőrzése szempontjából, mint a szigorú személyi ellenőrzés a fedélzet i személyzet kiválogatásakor. A két tucat Cerberus ügynök, akik az ő saját szentélyeként szolgáló névtelen űrállomás személyzetét alkották, a leghűségesebb és legodaadóbb követői voltak. Ezek voltak a fanatikusok, a zelóták.

Egy sor pszichológiai teszt után válogatták ki őket a Cerberus legénységi állományából, és a képzésükben részt kapott egy alattomos, de hatékony propaganda program, mely tüzes hitet gyújtott bennük a cél és a vezető iránt.

152

Az itt dolgozók nem csak tisztelték őt; megbecsülték. Rajongtak érte. Mindegyikük hezitálás nélkül adta volna az életét, ha arra utasítja.

Voltak idők, mikor a Titokzatos Ember eltűnődött, nem lépte-e át a határt. Az, hogy olyanná tette magát, mint egy virtuális isten, szükséges biztonsági intézkedés volt vagy csak a saját egóját akarta kielégíteni?

Az elmúlt huszonnégy óra eseményei kétséget kizáróan megválaszolták ezt a kérdést. A turiánok kíméletlen csapást mértek a Cerberusra. Sok, a Szövetségben szolgáló kulcsfontosságú ügynökük fogságba. Lesznek olyanok, akik nem fognak beszélni még akkor sem, ha a Tanács elárulásáért járó halálos ítélettel fenyegetik őket. Mások azonban készségesen kipakolnak majd, hogy mentsék a bőrüket. A még le nem leplezett ügynökök egy része – a legszigorúbb büntetés elkerülése érdekében – önként adja majd fel magát; esetleg személyazonosságukat lecserélve menekülőre fogják, amikor a dominók elkezdik ledönteni egymást.

A Cerberust támogató, hatalmas pénzügyi hálózat kiszolgáltatottá válik és össze fog omlani. A Titokzatos Ember magánvagyona még így is szinte kimeríthetetlen forrásokat jelent majd, de egy, a Cerberushoz hasonló szervezet működtetése csillagászati összegekbe kerül, s míg újra nem építi a pénzügyi támogatást nyújtó hálózatát, a Cerberus tehetetlenségre lesz kárhoztatva.

Azonban a financiális veszteségeknél és a Szövetségbeli források elvesztésénél sokkal aggasztóbb volt a sok stratégiailag fontos üzemi létesítmény megsemmisülése. A turiánok lekapcsoltak két katonai kiképzőbázist és négy nagy kutatólaboratóriumot. Azon információk alapján, amit sikerült összegyűjtenie, még ha pár embert élve is hurcoltak el, dollár milliárdokat érő felszerelés, fegyverek és vagyontárgyak, valamint az ügyük iránt elkötelezett legragyogóbb elmék többsége is elveszett.

153

A hatalmas károk ellenére a Cerberus mégis életben maradt. A Titokzatos Ember követőinek hálózata sokkal nagyobb volt annál, amit a Szövetség el tudott volna képzelni. Maradtak még kiképzőbázisok és kutatólaboratóriumok a Tanácsi Űrön kívül és belül is. A galaxisban szétszórva dolgozó ügynökök hálózata még mindig érintetlen volt.

Az által, hogy ezt a támadhatatlan űrállomást csak a legmegbízhatóbb kevesek ismerték, a Titokzatos Ember továbbra is képes volt a követői irányítására úgy, hogy holléte titokban maradt mind ellenségei, mind az övéi számára. A Cerberus pedig lassacskán visszaszerzi majd mindazt, amit elvettek tőle. Forrásokat fog szerezni és újraépíti az őt támogató politikai és gazdasági árnyékbirodalmat. Újabb követőkre tesz majd szert és épületeket húz fel azok helyett, melyeket leromboltak. A Titokzatos Ember már életbe is léptette a készenléti tervet, hogy új embereket helyezzen a legfontosabb Szövetségi pozíciókba.