Disclaimer

A Szellemek már több mint két éve vannak távol a frontvonaltól, amikor új lehetőséget kapnak, hogy ismét bizonyíthassák rátermettségüket. Képességeikhez illő feladattal bízzák meg őket: Jussanak el a távoli Megváltás titokzatos erődvilágára, ahol olyan titkokat őriznek, amik megfordíthatják a háború menetét. 
A múlt árnyaival és az elenség erőivel versenyt futva lassan kezd úgy tűnni, ez lesz a Szellemek legdicsőbb órája – vagy a legutolsó.

A Sabbat világok felszabadításáért indítot hadjárat 23. évében Gaunt komisszár-ezredes a Jago romos erődvilágára vezeti a Tainthi Első és Egyetlent. A véres összecsapások során azonban Gauntnak és embereinek nem csak a jelen borzalmaival, hanem a múlt szellemeivel is szembe kell nézniük...

Verghast háborúdúlta világán Gaunt és a Szellemek egy régi és kegyetlen viszály közepén találják magukat. Vervunhive hatalmas bolyvárosát ostrom alá veszi az ősi rivális, Ferrozoica káoszfertőzött hadserege. A város felmentésére érkező birodalmi erőket az uralkodó klán nagymesterének árulása a vereség peremére sodorja, ezért Ibram Gaunt komisszár-ezredesnek új szövetségeseket kell találnia, hogy megvédhesse Vervunhive-ot az univerzum leghalálosabb fenyegetésétől: a Káosz rettegett légióitól….

- Első és Egyetlen! - üvöltötte Corbec, és belekaszált a tömegbe.
Veddekin megtorpant, és oldalra lépett - valami tönkremehetett a fegyverében -, s helyet adott a háta mögül előrelépő Rervalnak.
A fejük felett egy gránát repült el az ellenség irányába, majd egy vakító villanás következett és még egy. Robbanások rázták meg az egész járatot.
- Szuronyt szegezz! Előre! - próbálta Corbec túlüvölteni a robajt.
Tudta, hogy nincs más választásuk. Ahogy berontottak ide, azonnal észrevette, hogy egy másik járat is csatlakozik ahhoz, amelyikben a shadkiak voltak, s ha már azt is elfoglalta az ellenség...
Az Aexe Cardinal véráztatta harcmezőin a Birodalmi Gárdát halálos harapófogóba zárják a Káosz seregei. Gaunt komisszár-ezredest és katonáit egyenest az első vonal lövészárkaiba vezénylik. Az egyetlen esélyük az életben maradásra, ha önként jelentkeznek egy olyan feladatra, amit senki más nem mert elvállalni...

Már jó két órája haladtak a voltemandi erdő fekete törzsű fái között. A talajból bűzös nedvesség szivárgott, a gépek bömbölése megrekedt az összefüggő mennyezetet alkotó lombok alatt. Ekkor történt, hogy Ortiz ezredes megpillantotta a halált.
A halál vörös volt, és az ösvény jobb oldalán, a fák között várakozott, mozdulatlanul nézte az elhaladó Baziliszkusz-oszlopot. Ortizt éppen ez a mozdulatlanság döbbentette meg. Kétszer is rá kellett néznie az alakra, hogy felfogja, mit is lát.
Körülbelül kétszer olyan magas volt, mint egy átlagos ember, rémisztően széles. Páncéljának színe akár az alvadt véré, a fején rázagancsot viselt. Az arca akár egy sírból kihantolt hulláé.
Démon volt. A Káosz harcosa. Világzabáló.
A Warhammer 40 rémálomba illő, jövőbeli világában az emberiséget a pusztulás fenyegeti. A Birodalmi Gárda alkotja az első védelmi vonalat, amely elválasztja fajunkat a könyörtelen ellenségtől. A tanithi Első és Egyetlen ezred tagjait, és félelmet nem ismerő komisszár-ezredesüket, Ibram Gauntot ebben a háborúban nem csupán az életüktől foszthatják meg: a lelküket is elveszíthetik.

Az Isteni színjáték (Divina Commedia), melyhez az utókor illesztette az isteni jelzőt, enciklopedikus jellegű remekmű. A száz énekből álló alkotásban Dante Vergilius társaságában végigjárja és megismeri a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot, s végül üdvözül örök szerelme, Beatrice révén. Útja során, akikkel találkozik – az utókor nagyjaitól kortársaiig –, azokról véleményt formál, ítélkezik, mégpedig a keresztény erkölcstan alapján! Az „emberélet útjának felén” eltévedt költő az utazások közben egyértelmű szigorúsággal ítélkezik. Ez Dante és a katolicizmus szemlélete. A mű monumentalitása egy szemlélet teljes kibontásán és megmutatásán túl a művészi megformálás erejében és szépségében rejlik.

Soljer ujjai már tárcsáztak is, közben azt morogta: Gonosztevõk, buzik, hazárdjátékosok, mondják a zsaruk, most meg ez itt azt mondja, hogy Waldo van a házban.
Bart Hardin kettesével vette a lépcsõket rohant felfelé. A harmadik emeleten a félhomályos folyosón a 312-es ajtó elõtt megállt, hallgatózott. Semmit sem észlelt. Megfordította a kulcsot a zárban és kinyitotta az ajtót. Pops Taylor ott feküdt a vékonyka szõnyegen, öreg arcán halálos rémület tükrözõdött. Egy kísérteties, fehérbe öltözött alak hajolt fölé, lefogta, hátraszorította a fejét, és egy hosszú, vékony tût szegezett a torkának.

– Komolytalan könyv vagy, mert a történelemből csak jelentéktelen kalandokat mutatsz. Néptömegek és kimagasló személyiségek helyett néhány kisember furfangoskodik végig. Pedig nagyobb tiszteletet érdemel a történelem. Ő az élet tanítómestere. – No hiszen, sok szépet tanultunk tőle! Csak nézz körül! – Illetlen tréfákat faragsz olyan helyzetekben, amelyek nem tűrik a humort. – Mindig szükség van a vidámságra. Igazi koldus az, akinek se nótája, se tréfája. Nemcsak észből és tudákosságból áll az ember, hanem szívből is meg jókedvből.
Szinte így vitázik ebben a könyvben a józan értelem és a komor háttér előtt játszódó vidám történet. A napóleoni háborúk szántotta Európa földjén magyarok keresik a szabadságot, hazájukat, a munkát és a szerelem boldogságát. A mese izgalmassága és a nyelv játékos szépsége teszi élvezetessé az író könyvét, amely csupa história és csupa kópéság.