Representaciones del intelectual
Con su proverbial capacidad para reflexionar de forma creativa y comprometida sobre la realidad actual, Edward W. Said previene contra aquellos intelectuales que optan por el silencio oportunista, por la cautela y el patrioterismo. El intelectual debe ser un francotirador, un crítico y un desmitificador, condenado a la soledad y al exilio interior. Siempre alerta a la manipulación del poder, la obligación del intelectual, según Said, es guardar celosamente el don más preciado: su independencia.
A budapesti bérházak málló vakolatú lakásaiban, baljós pincéinek mélyén különleges emberek élnek, a kihalt aluljárókban, romos gyárterületeken elképesztő dolgok esnek meg, a környező pilisi rengeteg pedig félelmetes szertartásoknak szemtanúja – ez egy másik, egy ismeretlen város, ahol néha még a fizika törvényei sem érvényesek.
Amikor e novellák írója beköltözik hetedik kerületi albérletébe, sorsa gyökeres fordulatot vesz: felfedez egy ijesztő, mágikus birodalmat. Napról napra új alakokat ismer meg – jósokat, mágusokat, tündéreket és magát a Halált is –, és alámerül e valószínűtlenül valóságos világ életébe.
Húszezer fényévnyire a Földtől David Whist és fia az első telepesek magányos életét éli egy paradicsomi bolygón. Annak idején többen érkeztek ide, ám a törékeny idill egyszer csak megbomlott. Volt, aki hazatért, David felesége pedig hirtelen, megmagyarázhatatlan módon életét vesztette. Halálának okára azóta sem derült fény, pedig most már sürget az idő, mert tizennégyezer újabb telepes közeledik, akiknek biztonsága, sőt élete múlik azon, hogy megfejtik-e a bolygó titkait. Vajon a primitív őslakóké valóban csak egy egyszerű természeti nép? És mi rejtőzhet a beavatás szertartása mögött? Az egyre feszültebb helyzetben félő, hogy előbb-utóbb előkerülnek a fegyverek, és e távoli gyarmaton megismétli magát a cseppet sem dicső földi történelem.
A háromszoros Zsoldos Péter-díjas szerző, 2007 legjobb európai SF-írója érzelmekkel teli, drámai mesét sző két, éles ellentétben álló világ találkozásáról, és a közöttük rekedt mindennapi emberekről.
"Vajk komoran jött, leszegett fejjel, mint valami bika. Csak a tekintete járt előtte, az azonban úgy, mintha tüzet lövellt volna. Kijön érezte, hogy a hátán szétnyílik a seb, itt Köndre bízta az összevarrást, és a fiú nem volt annyira ügyes. Vér bukott elő, és rögtön a bőréhez tapasztotta az ing fehér szövetét. A sámán azonban ezzel sem törődött. Ennyi vére még elfolyhat. Vajk megállt előtte, és hasonlóképp kihúzta magát, mint Kijön. Másfél fejjel magasodott a vadász a sámán fölé, de nem csupán termete tette félelmessé. Arca, szeme villanása, ökölbe szoruló keze lelkének mérhetetlen feldúltságáról árulkodott. S a nyugalom, amit magára erőltetett... A nyugalom volt félelmetes. - Kijön sámán! - szólt Vajk mennydörgő hangon. Lélekúr mondabeli hangját idézte hangja. - Hozzád jöttem, mint nemzetséged feje. A vérünkből vagy, s így válaszolsz most nekem, értetted? - Igen, Vajk - válaszolta komoran Kijön. A sámán képtelen volt megállni, hogy hangjába ne keveredjen némi kihívó él. Vajk mélyen beszívta a levegőt. Megkapta Kijön üzenetét. A sámán válaszol, de nem fogja elismerni őt és ítéletét mindenek felett állónak. - Valld meg igaz szívvel: nembélidnek életére törtél tegnap? A gyermek Bara vádolt meg ezzel, ki sebeiben fekszik a fapalotám mélyén. - Kijön megnézte magának az emberek sorfalát. Csend uralkodott közöttük. Nem volt értelme a hazugságnak, s nem akart odáig lealacsonyodni. - Igen. - Hálátlan és hazug tett volt, sámán! - mennydörögte Vajk. - Az emberi élet a legdrágább e világon, drágább, mint a te tudományod, drágább, mint összes tudásod, s nincs, mi igazolja tetted. És különösképp kegyetlen, hogy hatalmad egy gyermek ellen fordítottad. - Bara nem gyermek! - süvítette váratlanul Kijön. Szavai a hátul állóknak szóltak. - Bara egy ismeretlen hatalmasság, akinek jelenléte romlásba dönti falutokat!" - (részlet)
Ezerévnyi történelmet ölel fel Az oligarcha vérvonala kötetben olvasható két kisregény és hat novella: szabadságharcosok, kalandorok, magánnyomozók és bérgyilkosok küzdenek az igazságért vagy csak a túlélésükért. Alex Glover írásában két fegyverrendszert tesztelnek egymás mellett, és kiderül, mi várható, ha az ütegek mögött álló mesterséges intelligenciák elkezdenek beszélgetni egymással. Patrick J. Morrison és Mickey Long a lerombolt Budapest házai közé vezetnek el bennünket egy különleges küldetés erejéig, ami miatt át kell vágniuk a harcoló muszlim csapatokon. A kötet címadó írásában pedig a Novus Ordo Seclorum egy oligarchájának végzetét kísérhetjük végig.
Eva Fulrice egy 1592-ből származó kézirat utáni hajsza történetét osztja meg velünk, míg Andrew Fiddler kisregénye egy kislány megmentéséről szól, főhőse egy emlékek nélküli magánnyomozó és zeneszerszáma. Dwayne Hudson egy szabadságharc kellős közepébe kalauzol el minket, ahol nem lehet tudni, kik a jó fiúk és kik a rosszak. Csak egy biztos: az összecsapásuk után a világ már nem lesz ugyanolyan. Az utolsó előtti novellából kiderül, hogy átverhető-e egy bérgyilkos, az utolsóból pedig megtudhatjuk: sárkány volt-e Lao-ce. És aki erre fényt derít, Anthony Sheenard szerint nem más, mint a kissé részeg időutazó: York Ketchikan.