Disclaimer

Los vasos se fueron sucediendo, pero Fred no cayó, como podía esperarse, en un estado de embriaguez excesivo. Estaba tan acostumbrado a beber que el alcohol no podía descentrarle por completo, produciéndole tan sólo aquella especie de delicioso nirvana en el que gozaba plenamente de sus facultades. Sentado en una mesa, al fondo del local, el hombre que le había seguido le observaba atentamente. Era alto, delgado, con un tono de piel macilento y como enfermizo. Sus ojos eran negros y penetrantes y su nariz afilada y de paredes casi transparentes. Tenía los cabellos negros e iba vestido con un traje gris serio, como el de cualquier empleado de tipo medio, sin las estridencias que podía permitir el calor de aquel verano en Washington. Habla pedido un vaso de leche, con esa naturalidad de un hombre que ha superado la fase en que se avergüenza de no beber, como todo el mundo, bebidas alcohólicas. No fumaba, pero sacó una boquilla gastada y se entretuvo en mordisquearla sin despegar los ojos de Fred.<

El sobre que había en la bandeja no era del formato y color de los que Helen solía utilizar. Tampoco parecía ser igual al que recibió unas semanas antes con una estúpida amenaza, seguramente nacida del cerebro alterado de un loco.Treinta astronaves modernas, potentes, de las que la mitad estaban destinadas exclusivamente a pasajeros, surcaban sin cesar el espacio, con llegada a media docena de los más importantes espaciódromos de la Tierra. Billones de dólares andaban siempre en juego y no era nada extraño que el director y presidente de una compañía como «Tierra-Marte» hubiese envejecido un tanto prematuramente.El papel que contenía el sobre era de lo más vulgar y corriente, pero no así el contenido que tuvo la facultad de cortar en seco la sonrisa optimista que llevaba Frank al entrar en el despacho.<

1854-ben, három angol és három orosz tudósból álló bizottság érkezik Londonból Dél-Afrikába, hogy méréseket végezzenek egy adott hosszúsági körön.
A számítások eredményeit, a méter egységes meghatározásához akarják felhasználni. A feladat végrehajtása érdekében azonban sokkal több, - előre nem látható - problémát kell megoldaniuk, mint gondolnánk. A kezdetben barátkozó tudósok között mély ellentétek merülnek fel, mikor országaik hadat üzennek egymásnak. A kettészakadt csoport munkáját még ezernyi veszély is fenyegeti a természet, az állatok és a bennszülöttek részéről, de rá kell eszmélniük, hogy a bajokon, csak egymás segítségével kerekedhetnek felül. A sikeres küldetés végén, örök barátságok köttetnek az expedíció tagjai között, függetlenül származásuktól és országaik politikai szembenállásától.

DOCE cámaras de televisión estaban dispuestas para enviar a las cinco partes del mundo, la emisión en color-relieve más importante del año. En los estudios de la «Pan América Televisión» y por los canales de la «International American Voice», más de doscientos técnicos disponían los filtros especiales, pendientes de los aparatos que iban a encadenar la formidable emisión. En el estudio central de la I. A. V., miembros del gobierno y representantes de la Confederación Europea ocupaban los asientos de la tribuna, con las miradas fijas en la estrada-escenario donde, al lado de algunas personalidades relevantes de la ciencia y del locutor Milker, se encontraba el personaje del día: el joven profesor Karl Hembert.<

John Hatteras azzal akarja szolgálni hazája dicsőségét, hogy felfedezi az eladdig megközelíthetetlen Északi-sarkot. Saját költségére hajót építtet, és expedíciót szervez a feltáratlan északi jégvilágba. Az erkölcsi sikerére féltékeny, elfogult hazafi egy jégbucka alól félig megfagyott ismeretlen férfi szabadít ki, akiről utóbb kiderül, hogy amerikai, s hasonló céllal vágott neki a sarki jégmezőknek. Hatteras kapitány válságos lelkiállapotba jut, mert semmiképpen nem tud belenyugodni, hogy az Északi-sark felfedezésének dicsőségében egy amerikaival osztozzék. Eljut a Sarkra, kitűzi az angol lobogót, de agya elborul, s élete hátralévő részét elmegyógyintézetben kell leélnie, beteges rögeszmének és nemzeti elfogultságának áldozataként.
Verne a mese keretét felhasználva elbeszéli az amerikai szárazföldtől északra vezető híres Északnyugati átjáró felfedezésének kalandos történetét, és élményszerű képet fest a sarki felfedezőutak szinte emberfeletti megpróbáltatásairól.
A regény György Ferenc fordításában, Csergezán Pál illusztrációival jelent meg.

El hombre uniformado, se acercó al rincón de la sala donde Donald Callowan, el jefe de la SIP, siglas de la famosa Spacial International Police, llevaba pacientemente más de una hora, fumando cigarrillo tras cigarrillo,-Señor Callowan…Donald levantó la cabeza y una sonrisa entreabrió sus labios.-¿Ha llegado mi turno?-Sí, señor. Pero debe perdonar. Ya sabe lo pesados que son estos debates del Consejo Mundial. El señor Barton estará seguramente desolado de haberle hecho esperar tanto tiempo.Siguió al uniformado personaje, atravesando la amplia sala y penetrando por una puertecilla que daba a un pasillo, a cuyo fondo se hallaba la entrada del despacho particular de William Barton.<

Haza, Franciaországba A regény egy küzdelmes, kemény, de emberi érzelmekkel gazdagon átfont katona karriertörténete. A főhős Natalis, egy parasztgyerek, aki árvaságra jutva, a hadseregben keres menedéket. Előrejutását azonban hátráltatja írástudatlansága. Több évi szolgálat után, szabadsága idejére Poroszországba utazik testvérhúgához, aki egy francia származású családnál szolgál. Nagy örömmel fogadják az ifjú katonát, és a pihenés hetei alatt megtanítják írni-olvasni. A fiú szeretné ha a húga vele együtt hazatérne. Poroszország egy napon hadat üzen Franciaországnak, ezért mindannyiuknak menekülniük kell. A hazafelé vezető út veszélyes és kalandos, melynek végén mégis beteljesülnek az álmok, a hajdani közlegény végül művelt tisztként vonul nyugállományba. Gil Braltár Egy tébolyult agyú spanyol úr elhatározza, hogy majmok segítségével elűzi az ellenséges gyarmatósítókat. Az angol helyőrség parancsnoka azonban kihasználva saját csúfságát, visszavonulásra utasítja a támadó állatokat. A humorral finoman átszőtt novella tanulsága szerint, a történet nyomán okulva, az angol kormány mindig a legcsúnyább tábornokát vezényli Gibraltárra.

'Desde hacía bastantes años, las leyes mundiales habían abandonado sus anticuados procedimientos de castigo a la última pena. Inglaterra fue la primera en no ahorcar a nadie, Alemania dejó enmohecer las hachas de los verdugos, Francia arrinconó las inservibles guillotinas y España retiró para siempre el garrote vil. Incluso, los Estados Unidos, desde la firma del tratado internacional, que aunaba todos los esfuerzos policíacos bajo el mando de la SIP, destrozó la vieja silla eléctrica y la cámara de gas, adaptando el procedimiento internacional de la «cámara electrónica».La «cámara electrónica» estaba basada en el funcionamiento del corazón [...] los hombres de ciencia inventaron un procedimiento que [...] producía una muerte instantánea, por parada del corazón, anemia cerebral y todo lo demás. Sólo era necesario, sin que el reo lo supiese, colocarle una camisola que llevaba en su parte posterior y en el lado izquierdo, una urdimbre metálica que atraía la radiación electrónica que la cámara producía.'<

A Hódító Robur a korabeli technikai fantázia szerint utópisztikus témával, a repüléssel foglalkozik – akárcsak a vele tematikájában szorosan összefüggő másik Verne-regény, A világ ura (legutóbb: Világ ura címmel, 9619133). ; A mű cselekményének kezdetén egy klub tagjai arról vitatkoznak: a léghajó orrába vagy farába érdemes-e a légcsavart szerelni, hogy a repülőszerkezet hatásosabb legyen. Vitájukat egy váratlanul felbukkanó férfi szakítja félbe, aki azzal a képtelen ötlettel áll elő, hogy a „levegőnél nehezebb” alkalmatosságok jobbak a léghajónál. Robur, hogy igazát bizonyítsa, elrabolja a klub elnökét és titkárát; Albatrosz nevű gépével izgalmas föld körüli útra viszi őket. A foglyok végül megszöknek és egy maguk építette léghajóval harcba akarnak szállni Robur Albatroszával, ő azonban győztesen kerül ki a harcból, sikerrel hódítván meg a levegőeget. ; A merész fantáziaképekkel élő regényben minden együtt van, ami hatásossá, izgalmassá teheti a történetet: sci-fi, krimi, s a téma olyan beállítása, melynek „fantasztikumát” időközben túlszárnyalta az idő és a technikai haladás.

"Amerikai Egyesült Államok polgárai! Robur a nevem. Méltó vagyok e névre. Noha harmincnál nem látszom többnek, negyvenéves vagyok, a szervezetem vasból van, egészségem rendíthetetlen, roppant erős vagyok. Nem félek senkitől és semmitől. Ha kitűztem magam elé egy célt, hiába fog össze egész Amerika vagy az egész világ, hogy utamat állja!"
Ilyen magabiztosan mutatkozik be az amerikai léghajós klub tagjainak a levegőnél nehezebb repülő szerkezet feltalálója, aki zseniális találmányával a fél világot bámulatban és rettegésben tartja. Verne, századunk technikájának megálmodója erről a nagy magányosról, a rejtélyes Nemo kapitány méltó párjáról írja két népszerű regényét, melynek sorozatunkban most egy kötetben látnak napvilágot.

Todas las llamadas de urgencia debían hacerse, obligatoriamente, a través de un visófono, de modo a que la policía pudiese conocer el rostro del demandante que, sin que él lo supiese, era fotografiado mientras duraba la comunicación.El rostro de una mujer se dibujó claramente en la pantalla.No era muy joven, pero poseía aún el encanto de una belleza pasada. De todos modos, sus rasgos estaban ajados por el reciente llanto y tenía los ojos ligeramente hinchados.<

A nagy francia álmodó hazánkban meglehetősen ismeretlen művei közé tartozó regénye a jellegzetes Verne-témakörök közül kettőt egyesít: a fiatalok tengeri utazásának témáját és a tengeri bűnözés, azaz a kalózkodás motívumait. Ikertársai tehát e tekintetben A tizenötéves kapitány (legutóbb: 9614116), illetve a Világítótorony a világ végén (901396), csakhogy alakjainak kidolgozottsága elmarad az ismert ifjúsági regény rokonszenves szereplőitől, a bűnügyi szál pedig kevésbé eredeti, mint a Világítótoronyé volt. ; A lassú áradású cselekmény Londonban veszi kezdetét: a karibi szigetvilágból származó gazdag diákok előkelő iskolája, az Antilian School kilenc legjobb tanulója az évzárón ösztöndíjat nyer, tengeri utazást szülőföldjükre, az Antillák szigetvilágába, valamint személyenként 700 fontot. A boldog fiúk és kísérőjük - a folyton latin idézeteket citáló Mr. Patterson - Írországba utaznak, hogy Queenstown kikötőjében behajózzanak a rájuk váró "Alert" nevű háromárbocos vitorlásra, mely a kirándulás heteiben az otthonuk lesz. Időközben a kikötőváros börtönéből megszökik kilenc fegyenc, akiket az angol haditengerészet a Csendes-óceánon fogott el kalózkodás miatt. Az akasztófa elől megszököttek lemészárolják az "Alert" legénységét és birtokukba veszik a hajót. Csakhogy a szélcsend miatt nem tudnak elindulni; türelmetlen várakozásuk közben viszont megérkezik a kissé habókos Mr. Patterson és a jókedvtől kicsattanó fiúcsapat. A becsületes tengerészeket fogcsikorgatva mímelő kalózok hamar megtudják, hogy a tanulók csak a szülőföldjükön jutnak hozzá tekintélyes ösztöndíjukhoz, úgy döntenek tehát, elviszik a kirándulókat úticéljukhoz, s csak azután mészárolják le őket, amikor a kabinokban lesznek a kitömött erszények. Ennek az utazásnak aprólékos krónikája a regény cselekménye. A tengeren töltött hetek alatt alig történik valami; a mit sem sejtő fiatalok vidáman élvezik a tengeri utat és az egzotikus szigetek szépségét, a becsületes matróz szerepét elég nehezen játszó gonosztevők pedig izgatottan várják a rablógyilkosság alkalmát. Mindeközben Verne részletesen bemutatja a karibi szigetvilág természeti viszonyait, vulkánjait, erdőségeit, cukornád- és dohányültetvényeit, kikötőit és lakosait, illetve gyarmatosítása történelmét. A lassú cselekmény végén a kalózok elnyerik méltó büntetésüket, bennégnek a gondatlanságukból fölgyúlt hajóban, a fiúk pedig csónakon menekülnek a távolban föltűnő gőzhajó felé. ; Az Antillák világa a rutinos írót mutatja, aki régebbi motívumait és bevált fogásait fogalmazza újra: romantikusan szélsőséges jellemeket mutat be, gazdag ismeretterjesztő anyagot mozgósít, a hosszú hajóút egyhangúságát epizódokkal tarkítja, és érvényesül az erkölcsi igazságszolgáltatás is. Az 1905. évi Franklin-kiadás hasonmását - az eredeti hangulatú Benett metszetekkel együtt - az idősebb és a fiatalabb Verne-rajongók fogják keresni, mint hosszú idő óta hozzáférhetetlen ritkaságot.

Al penetrar en el vetusto salón familiar, que las modernas tendencias no habían logrado cambiar y que seguía poseyendo el sabor rancio de otros tiempos— de otro siglo, exactamente—. Dan apretó la mano de su joven esposa con un poco más de fuerza, como si desease infundirle el ánimo que para él mismo deseaba. Durante todo el viaje en el supereactor que los había traído de Tokio, había hecho lo imposible por volver a explicar, por enésima vez, a su esposa, las características de aquella familia que era la suya; pero, en realidad, ¡era tan difícil explicar quiénes eran los Nichols! Porque… ¿quiénes eran? Para Dan, antes que nada, eran una familia que había logrado, con el complejo negocio de las exportaciones de algodón y fibras industriales que lo habían sustituido en gran parte, una fortuna colosal. Pero, además, los Nichols eran gente extraña, atadas al pasado por raíces que se hundían profundamente en el tiempo.<

A sigmaringeni verseny.
1876 augusztus 5-én, szombaton este lármás tömeg tartotta megszállva a „Halászok találkájá"-hoz címzett vendéglőt. Ének, kiabálás, pohárcsengés, taps és felkiáltások zűrzavaros lármává olvadtak össze, melyet csaknem szabályos időközökben zajos „hoch"-kiáltások harsogtak tul, amelyekkel a németek kifejezést szoktak adni kitörő örömüknek.
A vendéglő ablakai egyenesen a Dunára nyíltak Sigmaringennek, e csinos városkának szélén, mely fővárosa a nagy középeurópai folyam forrásvidékén elterülő Hohenzollern porosz tartománynak.
A kapu feletti cimtáblán szép góthikus betűkben olvasható meghívásnak engedve, itt gyűltek össze a „Dunai Ligá"-nak, a partmenti különböző nemzetiségekhez tartozó halászok szövetségének tagjai. Vidám összejövetel poharazás nélkül elképzelhetetlen s ép ezért itt is telt korsókból és telt poharakból itták a jó müncheni sört és Magyarország tüzes borát. Persze egyúttal mindenki dohányzott is és a nagy terem egészen elhomályosult a zamatos illatú füsttől, mely szakadatlanul ömlött a hosszúszárú pipákból. És ha a bajtársak nem is láthatták, de annál jobban hallhatták egymást, hacsak nagyot nem hallottak.
Amily csendesek és szófukarok a horoghalászok hivatásuk gyakorlása közben, ép oly lármásak, sőt a világ leglármásabb emberei, mihelyt félretették szerszámjukat. Viselt dolgaik elbeszélésben rendszerint versenyeznek a vadászokkal, ez pedig nem jelent keveset.
Ép befejezték az erőteljes reggelit, mely mintegy száz résztvevőt gyűjtött a vendéglő asztala köré, valamennyien lovagjai a horogvesszőnek, éber figyelői a kávának, fanatikus hivei a horognak. Délelőtti foglalkozásuk, a félreállított számtalan palackból ítélve, kétségtelenül kiszárította torkukat. Most a sokfajta likőrön volt a sor, melyet a találékony emberiség jóvoltából kávé után szokás kihörpinteni.

El agente nocturno dejaba oír sus pasos sobre la acera de la calle desierta. Su silueta, al juego de las pocas luces que allí había, se agrandaba o achicaba, tomando extensiones desproporcionadas, gigantescas, para después reducirse, como si la sombra correspondiese a la de un pigmeo. Hacía frío. Un viento helado llegaba del río, disfrazado de bruma, densificando la atmósfera y dejando un trazo de humedad por donde pasaba. Robert Cone estaba acostumbrado a aquellas rondas nocturnas; pero, a pesar del hábito, experimentaba la desagradable sensación de tener toda la noche por delante, en absoluta soledad, sólo con sus ideas y sin poder echarse a coleto un buen vaso de «whisky». Sólo una vez cada hora, cuando llegaba al extremo de la avenida, solía encontrar a Pryor, el agente del otro sector que, en realidad, le esperaba para fumar un cigarrillo juntos y permanecer, en animada charla, el corto tiempo que les era permitido estar juntos: tres minutos.<

En una de las mesas, al fondo, mordiéndose impacientemente las uñas, se encontraba Alex, el hermano de la muchacha, de la linda muchacha que, en aquellos momentos, estaba finalizando una de las melodías del gusto del público y que iba a cosechar, en cuanto acabase, una estruendosa ovación. Pero Alex Flagg no esperaría... Había intentado dominar sus nervios, fumando mucho, pero bebiendo poco, como le habían aconsejado. Sus diecinueve años contaban mucho en aquel nerviosismo, en aquella impaciencia angustiosa que le ponía fuera de sí. Entornó los ojos, pensando en Ben Box y Davis Morris, sus dos compañeros que le esperaban dos manzanas más arriba, en el «Tampico», junto a la calle Veinticinco. Sus dos compañeros...<