Disclaimer

Unknown<

El gueto en el que han sido confinados los judíos va a ser liquidado por los nazis y sus habitantes deportados a los campos de concentración. Conocedora del destino que les espera, la madre de Hugo, un niño de once años, sólo piensa en cómo salvar a su hijo. Finalmente encuentra a Mariana, una joven que trabaja en un burdel, quien acepta ocultarlo en la recámara de su habitación.Mariana es una chica infeliz que noche tras noche recibe en su habitación a soldados y oficiales nazis y odia lo que ha hecho con su vida forzada por las circunstancias. Sentado en la oscuridad de su escondrijo, Hugo escucha los ruidos y las conversaciones y va tomando conciencia de las masacres que se perpetúan y de la sexualidad que despierta.A la vez que mantiene al lector en vilo sobre el destino de los dos protagonistas, la novela se conviete en un maravilloso canto a la amistad primero y al amor después en un mundo en plena destrucción.A medida que la novela se acerca a su desgarrador final Aharon Appelfeld, con una profunda comprensión de lo que significa ser humano, describe con creciente maestría el renacer de la vida después de la tragedia.<

«Nuestra memoria es escurridiza y selectiva, conserva lo que tiene a bien conservar. Al igual que el sueño, toma de la densa corriente de acontecimientos ciertos detalles y, a veces, pequeñas cosas sin importancia; los atesora para, en un momento dado, hacerlos resurgir».A pesar de que para Aharon Appelfeld, tal y como le confiesa a Philip Roth, ninguna de sus obras son «la historia de mi vida», sino «capítulos de mi más personal experiencia», este libro, es justamente una confrontación con el recuerdo y la memoria para contar, más o menos imprecisamente, la propia vida.Este doloroso ejercicio de rememoración conduce al autor a una infancia marcada por el horror de la deportación a un campo de concentración nazi y por la pérdida absoluta de cualquier vínculo afectivo tras la desaparición de su familia, dos hechos que pusieron punto y final a la inocencia y a la niñez. A lo largo del propio relato, sin embargo, Appelfeld va desafiando el dolor que le supone el encuentro con sus recuerdos y desentierra aquellos que, para poder continuar viviendo, tuvo que ocultar en los pliegues más profundos de la memoria.<

Appelfeld recrea de nuevo en Katerina ese momento histórico que se ha convertido en su particular territorio literario: los años de entreguerras, la génesis del odio antisemita que se extendió por los pueblos permitiendo que sucediera el Holocausto mientras los vecinos miraban para otra parte. A través de la historia de Katerina, una campesina ucrania que entra como criada en una casa judía, Appelfeld retrata al europeo medio de entonces: inculto, hondamente prejuicioso y necesitado de encontrar a un culpable genérico para su situación de pobreza y temor. Y nos narra el nacimiento de una tragedia al tiempo que la historia de una redención, la que viene del respeto, el conocimiento y el amor.<

En este cuento conmovedor y tierno sobre una chica joven que vive a la sombra del Holocausto, Aharon Appelfeld teje la historia única de un individuo: Tzili.Tzili es el miembro más joven y menos favorecido de una familia judía. Su educación ha sido un fracaso, lo único que conserva de su instrucción religiosa es una oración. Simple y humilde, pasa más tiempo con los animales en el campo que en casa con su propia familia. Así que cuando sus padres y hermanos huyen de los ejércitos invasores de Hitler, dejan atrás a la niña, y Tzili, que se ve forzada a vivir sola en el bosque, se refugia con los campesinos, encuentra el amor y sobrevive.Aharon Appelfeld impregna su historia con una belleza desgarradora que es emblemática del destino de todo un pueblo<

Año tras año, y en un recorrido siempre igual, que le lleva de Italia a Austria, el anticuario Erwin Siegelbaum rastrea por sótanos y desvanes manuscritos valiosos, libros y objetos de culto judíos. Siempre se detiene en los mismos lugares -ciertas aldeas de los Alpes austríacos-, contempla desde trenes similares los invariables paisajes -verdes en el estío; grises, blancos y negros en el invierno-, se encuentra asiduamente con las mismas personas.Pero su viaje anual esconde un segundo motivo, al margen de su negocio de antigüedades. Cuarenta años atrás, él y sus padres fueron detenidos y conducidos a un campo de concentración, del que sólo él pudo escapar. Sus padres fueron asesinados por un esbirro de las SS llamado Nachtigal. Siegelbaum lo ha estado buscando también todo ’ ese tiempo. Ahora que acaba de cumplir 55 años cuenta con indicios no dudosos de que lo ha encontrado.¿Acabará aquí el obsesivo peregrinar de Siegelbaum? ¿Habrá colmado su vida la venganza? ¿Se puede concertar el destino con un pasado del que es imposible apearse?La exploración de la vida de un superviviente del Holocausto que Aharon Appelfeld lleva a cabo en esta novela presenta ecos, como ha señalado Philip Roth, de dos escritores anteriores también judíos: Bruno Schulz y Franz Kafka: la pintura de la íntima calidez del primero, y el mapa del mundo absurdo, del segundo. La profundidad que alcanza Appelfeld en esa exploración es, sin embargo, sólo suya, y por eso se le ha aclamado internacionalmente como uno de los mejores escritores del mundo.Esta obra le valió el National Jewish Book Award, el premio nacional de literatura israelí, en 1999.<

Es octubre de 1903. Sherlock Holmes está a punto de retirarse, Watson ha contraído matrimonio por enésima vez, y el detective de Baker Street cuenta ahora con la ayuda de un antiguo ex presidiario, Otis Mercer, para realizar las labores cotidianas del oficio. Cuando Bernard Baker, masón y también detective privado, solicita la ayuda del Maestro para localizar al comprador de un extraño "elixir rejuvenecedor", Sherlock Holmes decide viajar a la ciudad universitaria de Camford, donde se topará con una abominable, mefítica y aterradora amenaza, así como con una serie de enigmas que desafiarán a la mente deductiva del Gran Detective: ¿Qué secreto oculta la piedra mágica del joven millonario recién llegado de Sudamérica? ¿Quién es el hombre de la mano de metal? ¿Cuáles son las verdaderas intenciones del extravagante señor Pride? ¿Qué prodigios se guardan en los lóbregos sótanos de la universidad? Y lo que es más, ¿podrá Sherlock Holmes resolver todos estos misterios, trabajar con unos nuevos y monstruosos aliados, y evitar que el mundo acabe invadido por una plaga de muertos vivientes?<

De regreso de Vietnam, el doctor Ken Philbin se reintegra a su puesto de residente de cirugía en el Washington Memorial Hospital. Mientras trabaja en la sala de Urgencias, colabora con la policía atendiendo a víctimas de accidentes y agresiones. Así debe acudir al escenario de varios asesinatos que tienen una característica en común: en cada escena del crimen el asesino ha recreado, de forma macabra, un cuadro famoso de la historia de la pintura. Ante la inoperancia de la policía, Ken se involucra cada vez más en la investigación de los crímenes mientras dos mujeres se disputan sus atenciones: Eloïse, la enfermera que trabaja a sus órdenes, y Gladys, una exuberante portorriqueña, modelo de fotografías pornográficas.Esa turbulenta primavera de 1968 la humanidad asistirá a muchos acontecimientos: los asesinatos de Martin Luther King y Robert Kennedy, las revueltas estudiantiles del mayo francés, la Primavera de Praga. Pero ninguno de ellos marcará tanto la vida del doctor Philbin como las terribles muertes firmadas por El Anatomista y su obsesión por atraparlo… antes de ser atrapado.<

Első regénye, a 4447 kirobbanó siker volt. A nagy érdeklődést bizonyára nemcsak az keltette, hogy bátran nyúl egy meglehetősen elhanyagolt témához, hanem az is, hogy érdekfeszítő cselekmény keretében tudja ábrázolni - ráadásul társadalmi és lélektani vonatkozásokban is hitelesen - egy zárt, pusztulásra ítélt világ alakjait, és meggyőzően tudja sugallni, az igaz emberség egyik alaptörvényét: közönyben nem lehet élni, ablakot kell nyitni a világ felé, az új felé.
A Tartozik és követel még nagyobb könyvsiker volt. Két ellentétes jellem, két magatartástípus tragikomikus konfliktushelyzeteit és létküzdelmét ábrázolja ebben a művében, s közben nemcsak e két jellem együttélésének lehetetlenségét, összebékíthetetlenségét mutatja meg, hanem társadalmunk ismert meghatározottságainak szembeszökő jegyeit is lemeztelenítve tárja az olvasó elé.
A Mindhalálig hőse író; két mű születése közti keserves, kényszerű alkotói szünetben, a belső üresség kínzó állapotában vizsgálja hősének életét. Az író élete csupa kérdés: törvényszerű-e az alkotó magányossága, a csömör, a társak irigysége? Ki és mi az oka magányosságának? Joga van-e az alkotás érdekében megnyomorítani szűkebb környezetét? Az író már-már föladja önmagával, írói sorsával, a feleségével, a társadalommal vívott küzdelmét, aztán mégis folytatja - mindhalálig.

Jókai Anna új regénye, A feladat - többek között - a mai nők pszichikai és társadalmi lehetőségeiről és korlátairól beszél, a bonyolult, sokszor ellentmondásos helyzetet mérlegeli.
"Az ember, így a nőnek született ember önmegvalósítása is attól függ, milyen mélységben képes a személyiség megismerni önmagát, s hogy képes-e valóságos értékei alalpján megválasztani egyre súlyosbodó feladatát a világban - mondja az író. - Nem hiszek a csodanőkben, a látványos nyilatkozatokban. A küzdelemben, a küzdelem értelmében hiszek, s általánosított tapasztalataim a terhek és célok rangsorolására intenek. Minden asszonynak szabadon és tudatosan kell döntenie életének fő műdödési területéről, s reális képességei birtokában vállalnia életprogramját - egyúttal tudomásul vennie, hogy ami az egyik oldalon feltűnő többlet, az a másik oldalon hiányként jelentkezhet; ez a hiány természetes, s kinek-kinek alkata, szerencséje, ereje szerint csökkenthető. Szüntelen egyensúlyteremtési kísérlet között telik el az élet, tévedések és zsákutcák között telik el az élet, tévedések és zsákutcák között keresik hősnőim a testükre szabott igazukat, viszonylagos nyugalmukat. A csaták a szerelmi szenvedély, a családi kötöttség, az elhivatottság, a munkasiker vagy éppen a nemi kiszolgáltattság színterén folynak. S közben - velük szenved, keres a férfi is. Mert a világban együtt élünk, s a megodatlan gondok, lelki rejtvények közösen nyomorítanak nőt és férfit: együtt kikínlódott kincs lehet csak az egyéni szabadság, mint ahogy együtt csináltunk a védelmező fészekből szárnytépő kalitkát.

A labda főhőse vidékre menekül - a nagyváros értelmetlen hajszájából, a reménytelennek látszó előrejutás útvesztőiből, a válás zaklatott bánatából. Itt is csalódik? Igen. Mert ismét és ismét bele kell, hogy törődjön, hogy minden másképpen alakul, mint ahogyan elképzeljük. A kötet az írói tanári megfigyeléseiből is átnyújt egy kis ciklusra való írást a mai fiatalokról. Néhány felvillanó képben a családi élet indulatos perceit idézi. A jelenben is kísértő társadalmi hierarchiát ábrázolja keserű gúnnyal (Piramis), vagy a "szöveg" és valóság közötti , nehezen áthidalható szakadékról beszél (Téli esték).

Első regénye, a 4447 kirobbanó siker volt. A nagy érdeklődést bizonyára nemcsak az keltette, hogy bátran nyúl egy meglehetősen elhanyagolt témához, hanem az is, hogy érdekfeszítő cselekmény keretében tudja ábrázolni - ráadásul társadalmi és lélektani vonatkozásokban is hitelesen - egy zárt, pusztulásra ítélt világ alakjait, és meggyőzően tudja sugallni, az igaz emberség egyik alaptörvényét: közönyben nem lehet élni, ablakot kell nyitni a világ felé, az új felé.
A Tartozik és követel még nagyobb könyvsiker volt. Két ellentétes jellem, két magatartástípus tragikomikus konfliktushelyzeteit és létküzdelmét ábrázolja ebben a művében, s közben nemcsak e két jellem együttélésének lehetetlenségét, összebékíthetetlenségét mutatja meg, hanem társadalmunk ismert meghatározottságainak szembeszökő jegyeit is lemeztelenítve tárja az olvasó elé.
A Mindhalálig hőse író; két mű születése közti keserves, kényszerű alkotói szünetben, a belső üresség kínzó állapotában vizsgálja hősének életét. Az író élete csupa kérdés: törvényszerű-e az alkotó magányossága, a csömör, a társak irigysége? Ki és mi az oka magányosságának? Joga van-e az alkotás érdekében megnyomorítani szűkebb környezetét? Az író már-már föladja önmagával, írói sorsával, a feleségével, a társadalommal vívott küzdelmét, aztán mégis folytatja - mindhalálig.