Irving Stone – Michelangelo

 Regényes életrajz

„Dávid ​​csak egyedül állhat a talpazaton… Ha a véres fej nincs ott, Góliátnál nagyobb ellenségek legyőzésének diadalmas szimbóluma lehet… Az ő Dávidja nemcsak erős harcos, de az emberi szellem, a lélek és értelem gigásza is, nagyot mer az élet minden vonatkozásában…”

„Megvan hozzá az esze, akarata, belső ereje, hogy egy új világot teremtsen és betöltse azt az emberi szellem alkotásaival. Az ő Dávidja Apolló lesz, de több, mint az, Héraklész lesz és Ádám, de sokkal több azoknál – az ember legtökéletesebb megvalósulása lesz, aki egy értelemmel és emberséggel áthatott világban fejti ki a maga erőit…” – És megszületett az utolérhetetlen szépségű, erőt és értelmet sugárzó szobor, hogy Firenze és a reneszánsz szimbólumává válva, századokon át hirdesse egy izgalmas, véres küzdelmekben és hatalmas szellem: tettekben egyaránt bővelkedő kor eszményeinek s egy nagy alkotó teremtő erejének csodálatos találkozását.

Stone hatalmas felkészültséggel, nagylélegzetű, sokrétű reneszánsz korképet festve kíséri végig Michelangelo eseményekben, szenvedésekben és sikerekben gazdag életútját. Szakemberek számára is sokat mondóan, rendkívüli gondossággal követi nyomon a nagy alkotások elkészülésének minden fontos állomását, kitérve a freskófestés, a márványfaragás és a márványbányászás megannyi izgalmas technikai kérdésére.

A legnagyszerűbb azonban Stone regényében az, ahogyan a nagy alkotások szellemi mondanivalójának megszületését, Michelangelónak a rendkívüli intellektuális feszültségű szoboróriások alkotójának, a gondolatok kifejezéséért és az azoknak legmegfelelőbb formai megoldásért vívott harcát eleveníti meg.

Elsősorban ezért lesz izgalmas olvasmány Stone könyve mindenkinek, aki szereti a művészetet és szeretné egyre értőbben csodálni a nagy alkotásokat.

<

Irwin Shaw (1913-1984) ízig-vérig színpadi szerző, akinek darabjai új témákat és új színt hoztak a modern amerikai drámaírásba, nevét azonban Oroszlánkölykök című regénye nyomán ismerte meg a világ, amint a második világháborúról szóló terjedelmes, de könnyed, olvasmányos stílusban megírt mű hamarosan számos nyelven megjelent, így magyarul is, először 1958-ban, s azóta több magyar kiadást is megért.
A háborúban önkéntesként részt vett író három katona - egy német náci, egy amerikai értelmiségi és egy üldözött zsidó - párhuzamos élettörténetén keresztül mutatja be a szövetségesek nyugati hadműveleteit, az amerikai hadigépezet működését, a kaszárnyák hétköznapjait és a partraszállás drámaian izgalmas óráit.
Lebilincselő meseszövése, nagyszerű jellemábrázolása, s nem utolsó sorban saját élményei teszik hitelessé történetét és hőseit, kiknek sorsában megrázó erővel rajzolódik ki a háború lélektana. Ezért vált Shaw regénye a műfaj egyik legnépszerűbb darabjává, amely több nemzedék mindmáig felejthetetlen olvasmánya maradt.

<

A szelíd lelkű, Biblia olvasó éjszakai portás a legváratlanabb módon hatalmas összegre tesz szert. Mivel tudja, hogy a pénz nem egészen tiszta, Európába megy és ezzel elkezdődik egy őrült körforgás: kis- és nagystílű csirkefogók, csábos nők, háborodott vagy mosolyogtató figurák kavalkádja, melyben mindent a régen vágyott gazdagság mámora mozgat…<

Isaac Bashevis Singert, a Rabszolga és A sátán Gorajban című regények Nobel-díjas szerzőjét ezúttal mint novellaírót mutatjuk be az olvasóknak. Elbeszélései a korai lengyelországi élményekből, a lengyel-ukrán-zsidó folklórból, misztikából, majd a kivándorlás keserű és kalandos éveinek élményanyagából táplálkoznak. Singer 1904-ben, az akkor Oroszországhoz tartozó Radzynim városkában született. A család hamarosan Varsóba költözött. Apja, nagyapja foglalkozása után Isaacot is rabbinak szánták, ő azonban 1935-ben kivándorolt Amerikába, ahol egy jiddis hetilap cikkírója, majd rovatvezetője lett. Könyv alakban először regényei jelentek meg, novellái előbb jelentéktelenebb, majd egyre rangosabb lapokban, végül kötetbe gyűjtve láttak napvilágot. 1982-ben jelent meg elbeszéléseinek gyűjteményes kiadása.

Singer zsidó író. Egyfelől azonosítja magát írásainak világával, másfelől föléje is emelkedik, látja gazdagságát, de szűkösségét is, szereti, de bírálja is. Életművét nem lehet irányzathoz vagy programhoz kapcsolni. Különös, kortalan író, aki zárt és egynemű világát végtelen színigazsággal írja meg. Életművének a mese éppoly szerves része, mint realista elemekből épülő mai történetei, az allegória éppúgy természetes műfaja, mint az abszurd novella, írásaiban szellemek, kísértetek éppolyan kedves közvetlenséggel fecsegnek, sűrgölődnek, mint a hús-vér emberek. Kötetünk szemléltető képet ad erről a hosszú, változatos és gazdag írói pályáról.

<

Az író a múlt század végi Lengyelországba kalauzolja az olvasót. Hőse, Jasa Mazur, vagy ahogy szülővárosán kívül emlegetik, a lublini mágus, foglalkozására nézve cirkuszi mutatványos. Zsidó létére életvidám, bohém, nőbolond ember, hűséges felesége, Eszter mellett számos szeretőt tart, köztük Magdát, cirkuszi partnerét, Zeftelt, a víg özvegyet,s van egy nagy szerelme is, Emilia, egy varsói professzor özvegye, akit szeretne feleségül venni, hogy aztán vele és lányával Olaszországba költözzön. A hitehagyott zsidó mutatványos a regény indulásakor az élet királyaként jelenik meg, tisztes körülmények között él, gavallérkodik, élheti világát. Ez a világ azonban hamarosan befelhősödik: zűrzavaros, többfelé folytatott élete reménytelenül összekuszálódik. Magda, a barátnője féltékenységében öngyilkos lesz. Az Emiliával kötendő házasság kedvéért megkísérelt betörése kudarcot vall…

<

Aki olvasta Singer előzőleg megjelent regényét, A rabszolgá-t, az ismerős világgal találkozik. A színhely egy lengyelországi zsidó település a tizenhetedik században. De a történet főszereplője ezúttal nem egy ember, hanem egy egész közösség. A rítusok és babonák, hitek és hiedelmek homályában botorkáló, megnyomorított és megtizedelt goraji zsidók között egy eretnek szekta támad, amely azt hirdeti, hogy a Messiás még abban az évben, vagyis 1665-ben elröpíti őket az Ígéret Földjére. Goraj népe vándor kabbalisták és próféták játékszerévé válik, és amikor az ígért csoda elmarad, értelmét veszti minden kötöttség, minden erkölcs – Gorajban szodomai állapotok uralkodnak el.

A szerző szikár, tényközlő modorban, etnográfiai pontossággal és lélektani, pszichopatológiai hitelességgel beszéli el az eseményeket – de a történet, éppen szűkszavúsága révén, messze túlnő önmagán: prózai költemény az esendő emberiség szomorú meghibbanásairól, az üdvözülés utáni vágy kanyargós útjairól.

<

„A jiddis-amerikai író eredetileg 1969-ben írt, majd 1982-ben angol változatban is autorizált, remekbe szabott kisregényét tartalmazza a kötet. Az isteni segítséggel életre keltett prágai Gólem históriája, az európai legendárium sokszor feldolgozott témája Singer tollán valami bölcs humorral és filozofikummal átitatott történetté kerekedik. A II. Rudolf uralkodása alatti Prága zsidó lakóinak életét nagy vész fenyegeti: egy züllöttségében mindenre kész nemesúr vérvádeljárást kezdeményez ellenük a Peszach-ünnep környékén. Egy titokzatos szent, igaz ember segít rajtuk, megbízva Leibl rabbit, hogy agyagból készítse el a Gólemet, ezt az együgyű, parancsra cselekvő bábot. A József nevű óriás – megtalálva és a bíróság elé állítva az eltűntnek vélt kislányt – meg is menti a per vádlottját. Singert azonban nemcsak a történetnek ez a része foglalkoztatja, hanem az is: miként varázsolhatja vissza ezután megint anyaggá a mind több emberi galibát okozó Józsefet. A bekövetkező üdvös csoda és a köznapi élet folyását megzavaró különös teremtmény eltüntetésének folyamata adja a modem hangszerelésű, egyfajta többértelmű Hasszid-történet variációjának tekinthető mű szerkezetének vázát – a humánum természetét firtató bölcsesség sugárzását nyújtva. A prágai zsidó kisemberek zavara: mindnyájunk rácsodálkozása a megszelídíthetetlen „csodákra”. – A Singer-könyvek olvasói örömmel kölcsönzik majd ezt a könyvet is.”

<

A rabszolga Singer egyik legcsodálatosabb, arányaiban is tökéletes remekmûve, egy lélegzetelállítóan szép szerelem története. A rabszolgaság fogalma nem pusztán a fõhõs egyéni sorsát példázza. "Isten rabszolgái vagyunk mindannyian" - állapítja meg Jákob. Isten kegyelmében, gondviselésében hinni kell, cselekedeteinek igazságoságát kétségbe vonni, kétkedni, vizsgálódni, okokat keresni nem más, mint lázadás. A társadalmi elnyomás, a faji megkülönböztetés, az állami és egyházi törvények kegyetlen szigora is rabszolgaságban tartja az embereket. A lengyel-zsidó rezervátumfalvak ábrázolásán túl az író a korabeli Lengyelország társadalmi ellentéteire is utal (a parasztság kizsákmányoltsága; az ország sorsán kesergõ, tehetetlen és züllött arisztokrácia). Mélységesen együtt érez a zsidóság megpróbáltatásaival, de ez nem akakdályozza abban, hogy elfogultságtól mentesen, tárgyilagosan rá ne mutasson: Isten szolgálatát jó néhány helytelenül értelmezik, szemforgató módon, a vallás külsõ formáit, elõírásait követik. Pedig a hit lényege - és ezt csak egyházából történt kiközösítése után érti meg Jákob - egészen más: "az ember kapcsolata embertársaival".

<

Salinger, aki 1951-ben megjelent első, és azóta is egyetlen regényével, a Zabhegyező-vel vált kultikus íróvá a hatvanas években, később egy sor novellával bizonyította kimagasló írói kvalitásait. Az író Kilenc történet című novelláskötetének egyik darabjában. Ilyenkor harap a banánhal, kezdett bele az excentrikus Glass család történetébe; életműve további részében ennek kibontására vállalkozott. A Franny és Zooey két hosszabb történet egy testvérpárról. Franny, a végzős kollégista egy hétvégén barátjával találkozik, és az összeomlás határára kerül, annyira elégedetlen a fiúval, önmagával és általában az élettel. Bátyja, Zooey, a tévében szereplő színész ez után a katasztrofális hétvége után a maga érzékeny módján megpróbálja megvigasztalni, s ennek történetét bátyjuk, Buddy (Salinger alteregója) írja meg. A kötet a nagy virtuális Salinger-regény, a soha el nem készült Glass-krónika egyik mozaikja, amely utoljára több mint tíz éve jelent meg magyarul.

<

– Tessék csak jól kinyitni a szemét, nem lát-e banánhalat. Ilyenkor harap igazán a banánhal. – Egyet se látok – mondta Sybil. – Teljesen érthető. Nagyon különleges szokásaik vannak. – Tolta a gumipárnát. A víz még nem ért e melléig. – Igen tragikus az életük – mondta. – Tudod, mit csinálnak, Sybill? Sybill a fejét rázta. – Hát az van, hogy beúsznak egy lyukba, ahol egy csomó banán van. Amikor beúsznak, mintha közönséges halak volnának. De amint benn vannak a lyukban, akár a disznók. Ismertem például olyan banánhalakat, akik beúsztak egy banánlyukba, és legalább hetvennyolc banánt befaltak. – A párnát és utasát egy lábnyival közelebb tolta a látóhatárhoz. – Ezután természetesen annyira meghíznak, hogy nem tudnak kijönni a lyukból. Nem férnek ki az ajtón. – Ne annyira be – mondta Sybill. – Mi történik velük? – Mi történik? Kikkel? – A banánhalakkal. – Ó, azokra gondolsz, akik annyi banánt faltak fel, hogy ki se férnek a banánlyukon? – Igen – mondta Sybill. – Tudod, Sybill, rühellek erről beszélni. Meghalnak. – Miért? – kérdezte Sybill. – Merthogy megkapják a banánvészt. Rettentő betegség.

<

Fun books

Choose a genre