A város az égbe nyúló, megmászhatatlanul sima fal és a feneketlen Szakadék közé szorítva éli mindennapinak igazán nem mondható mindennapjait. Lakói – németek, amerikaiak, oroszok, japánok, kínaiak, svédek és még ki tudja, hogy hányféle náció fiai-lányai – sokat vitatkoznak arról, vajon a Földön vagy egy másik bolygón, esetleg egy másik galaxisban vannak-e. Csak azt tudják, hogy valamennyien önként vállalták (ki az életét mentve, ki lelkesedésből, esetleg puszta kíváncsiságból), hogy részt vegyenek a Kísérletben. Csakhogy a Kísérletről nem tudnak, nem is tudhatnak semmit, hiszen ha tudnák, miről van szó, az befolyásolhatná viselkedésüket, cselekedeteiket… Így viszont lassan megszokják a legképtelenebb dolgokat, a Várost váratlanul elárasztó majmokat, a helyet önkényesen változtató Vörös Épületet, az abszurdnál abszurdabb rendelkezéseket is, hiszen ki tudja… A Kísérlet az Kísérlet.

A tudományos-fantasztikus irodalom klasszikusnak számító Sztrugackij fivérek nevét a műfaj magyar rajongói is jól ismerik. A kárhozott város című regényük nagyon sokáig nem jelenhetett meg, a szovjet rendszer talán nem szerette volna, ha az olvasó megtudja, miről is szól a Kísérlet…

A Hiusz űrhajó-prototípus forradalmasíthatja az űrrepülést, korábban nem is álmodott lehetőségeket nyitva meg az emberiség előtt. Veszélyes első útjára olyan legénység kerestetik, amely minden nehézséggel bátran szembenéz. És összeáll a csapat: Jurkovszkij, Dauge, Krutyikov és Bikov - egyszer majd legendává válnak mindahányan. A feladat: a fotonhajtóművek bejáratása, valamint a Vénusz bolygó felderítése. Több korábbi expedíció már odaveszett, de az egyik csapat geológusa, Tahmaszib Mehdi még jelentette egy mesésen gazdag nehézfém-lelőhely, az Urán Golkonda felfedezését. A tét tehát nem kicsi: végtelen jólét és maguk a csillagok hullhatnak az emberiség ölébe, amennyiben a Hiusz sikerrel jár. Ha azonban nem a társadalmi és technikai fejlődés megfeneklik, és a Föld sosem válik galaktikus birodalom központjává.

A Hiusz űrhajó-prototípus forradalmasíthatja az űrrepülést, korábban nem is álmodott lehetőségeket nyitva meg az emberiség előtt. Veszélyes első útjára olyan legénység kerestetik, amely minden nehézséggel bátran szembenéz. És összeáll a csapat: Jurkovszkij, Dauge, Krutyikov és Bikov – egyszer majd legendává válnak mindahányan.
A feladat: a fotonhajtóművek bejáratása, valamint a Vénusz bolygó felderítése. Több korábbi expedíció már odaveszett, de az egyik csapat geológusa, Tahmaszib Mehdi még jelentette egy mesésen gazdag nehézfém-lelőhely, az Urán Golkonda felfedezését. A tét tehát nem kicsi: végtelen jólét és maguk a csillagok hullhatnak az emberiség ölébe, amennyiben a Hiusz sikerrel jár. Ha azonban nem… a társadalmi és technikai fejlődés megfeneklik, és a Föld sosem válik galaktikus birodalom központjává.

A Csukló Erdő sötét titkokkal volt tele... Állt az erdőben egy öreg, földbe süppedt faház is. Ide érkezett meg egyik éjjel don Rumata, a kétkardos lovag. Különös műveletekbe kezdett. Széthányta a limlomot, a tárcsán beállította a számkombinációt, és felemelte a páncélszekrény tetejét. A kis méretű "Midas" tábori szintetizátor még a fehér villanyfényben is furcsán festett a széttúrt szemét között. Rumata néhány lapát fűrészport dobott a bevezető tölcsérbe. A szintetizátor halkan zümmögött, és a rozsdás bádogvödör fenekére csörögve hullottak a király arcélével ékesített aranypénzek... Kétkardos lovag és villanyfény? Fűrészporból szintetizált aranyérmek? Mese és tudományos fantasztikum? Összemérhetetlen távolságok kerülnek egymás mellé a Sztrugackij fivérek két új regényében, felcsigázva még a tudományos-fantasztikus irodalom meglepetéseihez hozzászokott olvasó kíváncsiságát is. Egyik regényben a középkor ütközik össze a jövő szupertudományos világának emberével, a másikban a mese és a misztikum a már-már mesés tudománnyal.

A Csukló Erdő sötét titkokkal volt tele... Állt az erdőben egy öreg, földbe süppedt faház is. Ide érkezett meg egyik éjjel don Rumata, a kétkardos lovag. Különös műveletekbe kezdett. Széthányta a limlomot, a tárcsán beállította a számkombinációt, és felemelte a páncélszekrény tetejét. A kis méretű "Midas" tábori szintetizátor még a fehér villanyfényben is furcsán festett a széttúrt szemét között. Rumata néhány lapát fűrészport dobott a bevezető tölcsérbe. A szintetizátor halkan zümmögött, és a rozsdás bádogvödör fenekére csörögve hullottak a király arcélével ékesített aranypénzek... Kétkardos lovag és villanyfény? Fűrészporból szintetizált aranyérmek? Mese és tudományos fantasztikum? Összemérhetetlen távolságok kerülnek egymás mellé a Sztrugackij fivérek két új regényében, felcsigázva még a tudományos-fantasztikus irodalom meglepetéseihez hozzászokott olvasó kíváncsiságát is. Egyik regényben a középkor ütközik össze a jövő szupertudományos világának emberével, a másikban a mese és a misztikum a már-már mesés tudománnyal.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.A varázslók és boszorkányok a régi időkben jobban jártak, ha nem verték nagydobra, milyen mesterséget gyakorolnak, amennyiben nem akarták egy füstölgő máglya hegyiben találni magukat. Ma már természetesen felvilágosultabb korban élünk, senkit nem égetnek meg többé – ezt a feladatot mindenki saját maga végzi el a vállalkozások és adók világában. Sőt a mágia akadémikus kereteket kapott, megalakult a BOVATKI: a Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutatóintézete. Itt konferenciákat tartanak, disszertációkat és jelentéseket írnak, az intézmény folyosóin az ember ősi istenekbe botolhat, a munkavédelmi oktatás részét képezik a babonaságok, és nehezebb napokon még a pokol kapuja is megnyílhat.
Szása Privalov, a fiatal programozó mit sem sejtve lép munkába ezen az igen különös helyen, de hamarosan már azon sem csodálkozik, ha egy beszélő kandúr kerül az útjába vagy személyesen Merlin jelenik meg kénszagú villámlás közepette a laborban.