Disclaimer

A Star Wars saga újabb történetében a szétzilált Szövetségből felemelkedő Új köztársaság egy minden eddiginél könyörtelenebb ellenséggel kerül szembe. Chewbacca, miután hírét vesz, hogy Han a kegyetlen yevethák fogságába került, mentőakcióra indul. A Szenátus felszólítja Leiát, hogy ha kell, Han élete árán is vonja vissza a yevetháknak szóló hadüzenetet. Miközben Lando, a volt császári kormányzó tovább folytatja küzdelmét a menekülő Quella hajóban, Luke is keresi az anyját, és eközben egyre közelebb kerül Nil Spaar halálos fenyegetést jelentő flottájához. amikor bezárul az ostromgyűrű az Új Köztársaság körül, Luke kétségbeesett hazárdjátékba kezd egy láthatatlan fegyverrel...<

Kipling válogatott elbeszélése India varázslatos világát mutatják be.<

Gileádi Roland és csapata lankadatlanul keresi a Setét Tornyot, minden világok mozgatóját. az élet működtetőjét. Útjuk során egy kis településre, Calla Bryn Sturgisbe vetődnek. A mezővároska mindennapjai békésen telnek, lakóinak többsége földművelésből és állattartásból él; s közöttük lett otthonra Callahan atya, aki korábbi életében megjárta a földi pokol számos bugyrát. Ám ezt a békét huszonhárom évenként feldúlja az ún. Mennykőcsapásból támadó Farkasok hordája, amely elrabolja az arrafelé oly gyakori ikergyermekek egyikét. Igaz később ezek a gyermekek visszatérnek, ám lényük leglényegét a Farkasok elvették tőlük. Felnőnek ugyan, de csak szellemileg visszamaradott, melák igavonókként tengődnek korai halálukig. A lakók úgy döntenek, elég: ezúttal szembeszállnak a Farkasokkal, s ehhez segítségül hívják Rolandot és harcostársait. Megkezdődik a felkészülés. De vajon kik vagy mik ezek a Farkasok? Farkasbőrbe bújt emberek, netán álcázott robotok? Milyen célra kellenek nekik az ikrek, s miért pont ők? Felvirrad a támadás napja. Kétséges az összecsapás kimenetele; bár a maroknyi harcosnak akad néhány segítője a falusiak között, helyzetüket súlyosbítja, hogy a hasadt személyiségű Susannah-t annak idején megejtették a homárszörnyek, s rövidesen várható a vajúdás... A ciklus ötödik kötetében Roland - és vele ön is, Kedves Olvasó - közelebb kerül a titokzatos Setét toronyhoz<

Stephen King, a thriller koronázatlan királya ezúttal a fantasy birodalmában kalandozik. E regényfolyam egyes darabjai önállóan is megállják helyüket, ám termesztésen a kötetek együtt alkotnak kerek egészt. A harcos főhőse Roland vitéz, ez az eleinte múlt és jövő nélküli férfi, saját világának-civilizációjának utolsó képviselője. Végtelen sivatagokon, lepusztult településeken át, elkorcsosult emberekkel, mutánsokkal megküzdve követi-üldözi ellenségét, a feketébe öltözött embert. Útjukat vér és pusztulás jelzi. Miért ez a megszállottság, hogy eljusson a Setét Toronyba? Talán ott megleli minden rejtélyek kulcsát? Es ki a feketébe öltözött ember, ez a titkok ismerője, alakját váltogató varázsló? Netán maga a Sátán? E kérdésekre választ talál. Kedves Olvasó, ha végigizgulja Roland megpróbáltatásait, szerelmeit, kalandjait az összes köteten át, hogy végül a Setét Toronyban fény derüljön minden rejtélyre, s tán a Jó és a Gonosz örök párharca is eldől.<

Furcsa, túlvilági köd ereszkedik egy amerikai kisvárosra. David Drayton, és kisfia, Billy a kisváros vegyesboltjában rekednek sok más lakóval együtt. David veszi észre elsőként, hogy valami mozog a ködben: halálosan rémisztő, nem evilági lények. A túlélés a csapat összetartásán múlik, de ismerve az emberi természetet, lehetséges ez? Ahogy kezd elharapódzni a félelem és a pánik, Davidben megfogalmazódik a végső kérdés. A ködben feltűnő idegen faj az ijesztőbb, vagy azok az emberi szörnyek, amelyekké a boltban rekedt emberek váltak; azok, akik egészen idáig szomszédok és barátok voltak?<

Philip K. Dick kultikus alkotása, az *Álmodnak-e az androidok elektro­nikus bárányokkal?* immáron három magyar fordításban is létezik. A szöveg első átültetése, Gálvölgyi Judit nem túl precíz fordítása ( *Elektronikus bárány* ) a nemrégiben újraindult Interpress Magazinban jelent meg két részlet­ben, még anno az „átkosban”; majd ezt követte a Valhalla Páholy ki­adásában Szántai Zsolt – az előbbinél sokkal megbízhatóbb – munkája ( *Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokról?* ), mely kiadvány fedőlapján és gerincén a regény címénél jóval nagyobb betűkkel, kie­melve a *Szárnyas fejvadász* felirat – a Marvel Comicsból átemelt logó – szerepelt. Bár a magazinbeli változatot is a Ridley Scott-filmből vett képek illusztrálták, az utóbbi esetben a kiadói szándék még nyilvánva­lóbb volt: a *Blade Runner* sikere feltehetően pozitívan hat vissza a regény olvasottságára, ily módon növelni lehet a példányszámot. A szöveg har­madik fordítása, Pék Zoltán szakavatott teljesítménye – az Agavé köz­readásában – pontosság és leleményesség tekintetében különbözik mind­két eddigi kísérlettől. A Pék Zoltán által pontosan visszaadott nevek és állandó jel­zőik a Gálvölgyi Judit-féle – egyébként happy enddé torzított – verzió­ban még egészen máshogy néztek ki. Kedvenc példáim közé tartozik, hogy a magazinban közzétett szövegben a „szovjet zsaru” (Polokov android) – következetesen – ázsiai, majd később – következetlenül – euró­pai illetőségű alakként említődik, ráadásul francia hangzású nevet visel (Polieux). A képlet világos: az akkori kultúrideológia feltehetően nem tűrhette, hogy a szovjet rendőrség olyan kétes erkölcsű, laza irányítású intéz­ményként tűnjön föl, amelybe könnyedén beszivárognak az androidok. A cenzúra itt még egy sci-fi-regény esetében is működött, hiszen Dick alkotása – sok más művéhez hasonlóan – a megírásához képesti közeljö­vőben játszódik. A szocialista érában viszont holmi posztapokaliptikus víziónak a történelem belátható horizontján természetesen nem szaba­dott feltűnnie. Az *Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?* egy globá­lis katasztrófa (Végső Világháború) utáni Földön játszódik. Az emberi­ség nagy része emigrált más planétákra, az anyabolygón igen magas a nukleáris szennyezettség, az állatfajok többsége kihalt, mindent elborít, sőt önálló életre kel a szemét. Olyan multinacionális nagyvállalatok és kiszolgálóegységeik uralják a világpiacot, melyek az állatok helyébe lépő másolatok és az emberekhez mindinkább hasonlító androidok gyártá­sára rendezkednek be (utóbbiakat elsősorban a kolóniákra exportálják). A szökött replikánsokat fejvadászok üldözik, míg a földi népesség lel­kéért egy multimediális show-műsor (Buster) és egy kétes eredetű kol­lektív hit (Mercer) verseng. Ha [...] az *Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?* című klasszikusban nemcsak a párhuzamok, szerepcserék, tükröztetések stb. játékára figyelünk föl (bár ezek nagyon izgalmasak), hanem a [...] rejtettebb dimenziók mellett sem siklunk el, akkor Dick alko­tása olyan műként lesz olvasható, melynek jövőképénél és az emberi tényezőhöz való viszonyánál érdemes lesz újra és újra elidőznünk. Egy­általán nem csodálkoznék azon, ha ezt a szöveget majdan poszthumán biofilozófiai regényként tartaná számon az irodalomtörténet. *H. Nagy Péter: Descartes és az evolúció*<

A szerző kiemelkedő képviselője a jellegzetes amerikai műfajnak, a pszichohorrornak. A holtsáv hőse John Smith rövid élete során kétszer szenved súlyos fejsérülést. Először alig hatesztendős korában jégpályán esik el, akkor úgy tűnik, egy nagyméretű dudorral megússza. Alig figyel rá, hogy ettől kezdve halovány megérzései vannak: például meg tudja mondani egy-egy elveszett tárgy rejtekhelyét. Ilyenfajta képességeit egy vásár mutatványos bódéiban kamatoztatja igazán. Fiatal tanárként, szerelmével Sarahval betéved egy szerencsekerékhez és ott több mint ötszáz dollárt nyer. A szépen induló este balesettel végződik, Jonny egy taxiban ülve karambolozik és olyan súlyos fejsérülést szenved, hogy öt évig kómában fekszik egy kórházban. Csodaszámba menően felépül, és ettől kezdve furábbnál furább dolgok történnek körülötte. Megfogja ápolónője kezét és közli vele, hogy lakása kigyulladt, egy hitetlenkedő riporter medalionját megfogva beszámol hőn szeretett nővére tragikus sorsáról. A rendőrség is segítségét kéri egy többszörös gyilkos fojtogató kilétének a felderítésére. Legfontosabb akcióját azonban saját jószántából kezdi el. Rájön, hogy egy pojácaszerű politikus a világtörténelem új Hitlere lehet, hacsak nem állítja meg valaki...<

A Susannah dala ott ér véget, hogy közeleg a szülés ideje... és a Dixie Malacban zajló küzdelem során Callahan atya halálos sebet kap. Időközben szörnyű kínok közepette megszületik Roland és Susannah/Mia fia, Mordred, a pókká átváltozni képes rettenetes mutáns. Őrületes tempóban növekszik-fejlődik, folyton éhes, és ezt az éhet csillapítani kell: elsőként szülőanyját, Miát falja fel. Majd nekiindul, hogy a Bíbor Király parancsára elpusztítsa Rolandot is. A megfogyatkozott ka-tet rendíthetetlenül folytatja útját a Setét Torony felé. Bármennyire szereti is Roland a harcostársait, a Torony megismerésének vágya mindennél erősebb benne - bárkit és bármit képes feláldozni célja eléréséért. Véres harcok és számtalan nehézség, nélkülözés árán - miközben az író, Stephen King életét is megmentik- Roland végre ott áll a világokat mozgató Setét Torony tövében: elérkezett a végső összecsapás ideje. Le kell számolni a Bíbor Királlyal, és ezzel megmenteni a világot.<

AZT A JELENETET, amelyben Roland legyőzi öreg tanítóját, Cortot, és elmegy, hogy Gileád kevésbé előkelő negyedében ünnepelje sikerét, 1970 tavaszán írtam. Azt, amelyben Roland apja másnap reggel fölbukkan, 1996 nyarán. [...] Ez a könyv túlságosan sokáig váratott magára - jó néhány olvasóm, akik élvezték Roland kalandjait, üvöltöttek kínjukban -, amiért elnézést kérek. Az okát legjobban Susannah gondolata foglalja össze, amikor nekikészül, hogy föltegye Blaine-nek a verseny első találós kérdését: Nehéz elkezdeni. Semmi sincs ezeken a lapokon, amivel jobban egyet tudnék érteni. Mindezt csupán azért említem, mert magába sűríti Setét Torony-élményem alapvető furcsaságát. Elég regényt és novellát írtam, hogy megtöltsem vele a képzelet valamely naprendszerét, de Roland története az én Jupiterem: olyan bolygó, amely mellett minden eltörpül (legalábbis az én szemszögemből), egy hely, ahol idegen a légkör, eszelősek a tájak, iszonyú a gravitáció vonzása. Azt mondtam, a többiek eltörpülnek mellette? Azt hiszem, még ennél is többről van szó. Kezdem megérteni, hogy Roland világa (vagy világai) összes más munkámat tartalmazzák.[...] Stephen King Lovell, Maine, 1996. október 27.<

Az Ősök háborúja trilógia 2. kötete Archemonde vezetésével démoni harcosok hordája vonul végig Kalimdoron, és nyomukban csak élettelen pusztaság marad. A rombolás közepén ott található a Végtelen Forrás – egykoron az éjtündék varázshatalmának alapja, ám mostanra romlott és gonosz energiák fészke. Azshara királynőt és az előkelőket már semmi sem állíthatja meg; új istenük, a Légió ura, Sargeras eljövetelét várják. Az éjelfek kétségbeesett küzdelmet vívnak világukért Malfurion, a druida és két idegen mágus segítségével. Amikor már minden elveszni látszik, ősi hatalom ébred és siet a védők segítségére – a sárkányok egyként kelnek fel a Lángoló Légió ellen. A Föld őrzője, Neltharion vezetésével hihetetlen hatalommal rendelkező fegyvert kovácsolnak: a Sárkánylelket, mely örökre elűzheti a démoni hordát. Ám az eszköz használatáért nagyobb árat kell fizetniük, mint bárki sejthette volna…<

Az Ősök Háborúja trilógia 1. kötete Az epikus trilógia első részében három hős eltéved az időben és örökre megváltoztatja a jövőt, azáltal, hogy szerepet vállalnak az ősök háborújában. Az egyikük Krasus, a sárkánymágus, kinek évszázados emlékezete és hatalma megmagyarázhatatlan módon meggyengül. Vele együtt érkezik a múltba az ember Rhonin, egy tehetséges varázshasználó, ki hazavágyik a családjához, ám közben egyre csábítja hirtelen megnövekedett hatalmának forrása. Az ork Broxigar is melléjük keveredik, a veterán, kinek egyetlen kívánsága az élettől nem más, mint a dicső halál. Szinte érkezésükkel egy időben a dimenziók közötti káosz-valóság ura, a Sötét Titán, Sargeras hatalmat nyer Azshara királynő és az Előkelők felett, s nagyra törő terveiket felhasználva démonokat küld a világra, hogy előkészítsék személyes átlépését. A három hős kelletlen szövetsége együttes erővel veszi fel a küzdelmet a Lángoló Légió démonaival…<

Clay Riddell grafikus Bostonba utazik, hogy tárgyaljon az általa tervezett képregény ügyében. A kiadóba menet a parkban beáll a fagylaltoskocsi előtt kígyózó sorba, mert a melegben bizony jólesne egy hűsítő nyalánkság. Az előtte állok némelyikének megcsörren a mobiltelefonja, s mikor beleszólnak, leírhatatlan dolgok történnek. A telefonálok megvadulnak, egymásnak esnek vagy önmaguk ellen fordulnak, s pillanatok alatt őrjöngő-vérengző emberek töltik meg az utcákat. Claynek - micsoda szerencse! - nincs mobilja, s hamar rájön, hogy az örületet csakis a telefon által közvetített impulzus okozhatja. Néhány hozzá hasonló, mobilmentes emberrel elindul, hogy olyan területet keressenek, ahol nincs telefonos lefedettség. És hajtja az aggodalom is, vajon mi történhetett otthon a feleségével és a kisfiával, akik mindketten mobilhasználók... A káoszban nem könnyű az utazás. A megfertőzött telefonembereket mintha egy ijesztő kollektív tudat irányítaná, a kevés megmaradt "normi" pedig kétségbeesetten küzd, hogy megmentse önmagát s a világból azt, ami még megmenthető... Stephen King, a thriller kimeríthetetlen fantáziájú mestere, mindenből ihletet merít. Ezúttal is lebilincselő történetet mesél el, de biztos, ami biztos, míg a regényt olvassa, kapcsolja ki a mobiltelefonját, Kedves Olvasó!<

AZT A JELENETET, amelyben Roland legyőzi öreg tanítóját, Cortot, és elmegy, hogy Gileád kevésbé előkelő negyedében ünnepelje sikerét, 1970 tavaszán írtam. Azt, amelyben Roland apja másnap reggel fölbukkan, 1996 nyarán. [...] Ez a könyv túlságosan sokáig váratott magára - jó néhány olvasóm, akik élvezték Roland kalandjait, üvöltöttek kínjukban -, amiért elnézést kérek. Az okát legjobban Susannah gondolata foglalja össze, amikor nekikészül, hogy föltegye Blaine-nek a verseny első találós kérdését: Nehéz elkezdeni. Semmi sincs ezeken a lapokon, amivel jobban egyet tudnék érteni. Mindezt csupán azért említem, mert magába sűríti Setét Torony-élményem alapvető furcsaságát. Elég regényt és novellát írtam, hogy megtöltsem vele a képzelet valamely naprendszerét, de Roland története az én Jupiterem: olyan bolygó, amely mellett minden eltörpül (legalábbis az én szemszögemből), egy hely, ahol idegen a légkör, eszelősek a tájak, iszonyú a gravitáció vonzása. Azt mondtam, a többiek eltörpülnek mellette? Azt hiszem, még ennél is többről van szó. Kezdem megérteni, hogy Roland világa (vagy világai) összes más munkámat tartalmazzák.[...] Stephen King Lovell, Maine, 1996. október 27.<