Disclaimer

El primer domingo de mayo de 1842 la ciudad de Londres despertó con una trágica noticia, la muerte de la popular duquesa de Nolford. Los primeros indicios señalan como causa de la desgracia un incendio accidental y así lo decreta Derek Wayne, detective de Scotland Yard y encargado del caso. Pero, cuando todo parecía sumamente claro, aparece en escena la señorita Eleanor Grant y echa por tierra su teoría aportando pruebas que apuntan a que su amiga ha sido asesinada.

Eleanor no necesita buscar un culpable pues sabe muy bien quién es el responsable de esta atrocidad y se esforzará por demostrarle a todo Londres quién está detrás de la muerte de Harmony. Ahora deberá convencer al testarudo detective de que ella es la única que puede ayudarlo en el caso. Eleanor intentará hacer justicia al mismo tiempo que procura esconder su mayor secreto. Así, Derek se verá arrastrado a una vorágine que lo llevará a enfrentarse al mayor misterio de su carrera, mientras lidia con esa testaruda mujercita que insiste en inmiscuirse en la investigación y meterse en su corazón.

Harmony Brunet tenía la vida perfecta: amor, dinero y popularidad. Derek y Eleanor arañarán su pasado y juntos descubrirán quién era realmente la duquesa y qué escondía. Las pistas señalan al duque como culpable de su asesinato. Pero ¿será realmente su verdugo? ¿O tal vez otra víctima?

<

"Ami az állatszelídítő a fenevadak ketrecében, ami a hindu kígyóbűvölő a csúszómászói között, ami a lóidomár a fék nem szokta szilaj ménnel szemben: az a lélekidomár a lelkes állatok világában. Új szó, rossz szó, de nincs más."
Ez a csodatévő férfi, Lándory Bertalan, Jókai képzeletének terméke, de jellemének megalkotásához számos minta szolgálhatott. A regény hátterében máig emlékezetes történelmi események zajlanak. Az egyik a híres szegedi rémper, amelynek során Ráday Gedeon és Laucsik Máté - Jókai regényében Lándory - gyakorlatilag teljesen fölszámolták a dél-alföldi betyárvilágot. A rémper szálai azonban messzire vezettek, egyrészt olyan fontos személyiségek voltak a bűntettek közvetett irányítói, akik végül is elérték, hogy abbamaradjon a vizsgálat, másrészt arra is fény derült, hogy a betyárok nemzetközi bűnszövetkezetekkel is kapcsolatba kerültek. Jókai az utóbbi szálon indult el, s így Lándory egy bécsi bankár kínos ügyleteibe pillanthat be, aztán pedig egy francia arisztokrata család messze ágazó örökösödési háborújába csöppen bele. S miközben kinyomozza az igazságot, akaratlanul is szemtanúja az egész világot lázba hozó eseménynek: a párizsi kommünnek.
E két "szenzáció" a történelmi háttere Jókai nagyívű, fordulatos és izgalmas megoldásokban bővelkedő regényének.

<

"Azt beszélik - közelít Jókai regényének hősnőjéhez - hogy ez a nő elárulta nemzetét. Az első és egyetlen nőalak a magyar történelemben, aki nemzetáruló volt. És ugyanez a Ghéczy Juliánna később, mint önfeláldozó vértanúja a magyar szabadság ügyének, tűnik le a láthatáron. Jön, mint egy üstökös, leszáll, mint egy csillag... Hol a megoldás, ez ég-pokol különbségű ellentmondás egy nő jellemében? Két lelke volt-e ez asszonynak? ...A múltnak árnyait csak a költőnek van joga felidézni: mit tettek, miért tették? A lőcsei asszony majd megfelel arra."
Megfelel-e valójában? S az igazsághoz híven?

<

<

<

Krisztus születése után ötszáznegyvenötödik évben egy addig ismeretlen része a világnak kezdé a historikusok figyelmét magára vonni. Egy mesés világrész Ázsia belsejében, köröskörül kétezer mérföldnyi távolban minden tengerparttól, melynek magas hegyeiről a világ mind a négy részeiben lakók azt tarták, hogy ott a világ vége.
E hegyek fehér ormai messze belátszanak China, Persia, India és Szibéria határaiba, szétágazva hosszú lánczolatban.
A rómaiak nevezik Imaus-nak, a csinek Altai-nak, a persák Kafhegynek. Ezek ama mesés "aranyhegyek", - a földnek öve, melyek a pars mythologiában az istenség által érző idegekkel vannak ellátva; itt beszél Isten a földdel, midőn azt akarja, hogy az megrázkódjék az emberi bűnök terhe alatt, s tövisekkel, szárazsággal, viharokkal árassza el a népeket, vagy midőn azt akarja, hogy édes éltető melegség terjedjen szét fűbe, fába, s bőség és öröm tenyészszen az egész mosolygó világon. E hegyek talapzatában van azon roppant zafirkő, melynek viszfényéből támad az égnek azur-kék színe.
Így szól a pars mythologia.

<

Mert hát a pénz mindenütt isten.
Afrika kaffereinél és a Jeges-tenger csukcsijainál; ha nincs is császárkép nyomatva rá. Egyik helyen a kaurikagyló, másikon a tengeri-kutya-fog a pénz: abban számítanak. Ahány nép, annyi neve az istennek. Talán Buddha, Brahma, Szjadei Hahe, Viclipucli, Jehova? Dehogy! Lak-rúpia, Tael, Millereis, font sterling, tallér, líra, frank, lej, márka, korona, piaszter, rubel, duros, dollár: ez az isten.
A bálványhoz, a láthatatlan istenhez csak azért imádkoznak, hogy segítsen nekik ehhez a másik istenhez, az igazihoz kegybe jutni.
Délelőtt predikál nekik valaki a mennybéli istenről, azon elalusznak, délután predikál nekik más valaki a földi istenről, a pénzről, arra fölébrednek.

<

A regény Jókai munkásságának ahhoz a Fekete gyémántokkal megkezdett irányzatához kapcsolódik, melyben a modern "nagyvilági" életet kívánta ábrázolni. A mű szerkezetileg két lazán összefüggő részre tagolódik. Az első, A "tegnap" 1848-49-ben játszódik. Főhőse Illavai Ferenc, igazi Jókai alak: csúnya, de rettenthetetlenül bátor, művelt, szerény, okos és jóságos. Gyámfiát és egyben unokaöccsét, Opatovszky Kornélt többször kimenti különféle halálos veszedelmekből, noha méltatlan rá, hogy örököséül megtartsa. Nagy szolgálatot tesz a gróf Tarnaváry családnak, életüket és vagyonukat is megmenti... A második rész, A "ma": az 1860-as évek eleje, a Schmerling-korszak. Mind az Opatovszky-, mind a Tarnaváry-birtok tönkrement az oktalan spekulációban és az egymással vívott harcban... A regény bővelkedik az izgalmas fordulatokban, ezért szerkezeti és jellemzési gyengéi ellenére kitűnő olvasmány.

A regény Jókai munkásságának ahhoz a Fekete gyémántokkal megkezdett irányzatához kapcsolódik, melyben a modern „nagyvilági” életet kívánta ábrázolni. A mű szerkezetileg két lazán összefüggő részre tagolódik. Az első, A „tegnap” 1848-49-ben játszódik. Főhőse Illavai Ferenc, igazi Jókai alak: csúnya, de rettenthetetlenül bátor, művelt, szerény, okos és jóságos. Gyámfiát és egyben unokaöccsét, Opatovszky Kornélt többször kimenti különféle halálos veszedelmekből, noha méltatlan rá, hogy örököséül megtartsa. Nagy szolgálatot tesz a gróf Tarnaváry családnak, életüket és vagyonukat is megmenti…. A második rész, A „ma”: az 1860-as évek eleje, a Schmerling-korszak. Mind az Opatovszky-, mind a Tarnaváry-birtok tönkrement az oktalan spekulációban és az egymással vívott harcban… A regény bővelkedik az izgalmas fordulatokban, ezért szerkezeti és jellemzési gyengéi ellenére kitűnő olvasmány.<

"Megvesztegetőbb író nálánál talán a világirodalomban sincs... Előadása, modora, hangja... a legfőbb erőssége, mellyel nemzetét meghódította, s beláthatatlan időkig minden más írót túlszárnyal. Divatba hozta az elbeszélés könnyed folyamatosságát, mintha csak oda volna lehelve, amit ír, a természetes fordulatokat, melyek egymásból látszanak kinőni, mint a fák gallyazata... Mestere a stílusnak, szinte teremtője egy olyan nyelvnek, mely a népiesből fakadva és megtisztulva, éppen olyan tökéletes a hortobágyi gulyások ajkán, mint a budai minisztertanácsokban..."

<

Folyóiratban 1857-ben, könyv alakban 1858-ban jelent meg először Az elátkozott család. A regény a 18. században játszódik, a komáromi protestánsok, és katolikusok küzdelméről szól. Az 1756. évi földrengés rövid időre egymáshoz közelíti a vetélkedő felekezeteket: a katolikus Malárdy Ferenc alispán engedélyt ad rögtönzött protestáns fatemplom építésére, de a katasztrófa elmúltával tüstént le akarja bontatni a templomot, sőt fejszével ő maga vág bele. Malárdy alispánná választásának évfordulóján egy ünnepségen megjelenik egy jóképű fiatalember, aki Kadarkuthy Viktor néven mutatkozik be: megszeretteti magát a családdal, és feleségül veszi Herminát, a szülők szemefényét. Az ifjú férj azonban álnevet viselt; valójában református családból való, apja, Gutai Thádé fölismeri, és magával viszi. Romantikus kalandok, intrikák, és félreértések után a szerelmesek visszatalálnak egymáshoz, az ellenségeskedő apák összebékülnek. Történetük A bártfalvi lévita című regényben folytatódik (Pesti Napló: 1897, könyv alakban: 1899). A valódi, idősebb Kadarkuthy bosszút akar állni a névbitorló Guthay Lőrincen (a később született regényben dzsentris névformát használ az író), aki a Bükkben, Barátfalván él lévitaként – református lelkésztanítóként –, inkognitóban. Keresi, és megtalálja. Amikor már-már élethalál harcra kerülne közöttük a sor, Kadarkuthyt farkasok támadják meg, Lőrinc pedig megmenti, és kibékülnek. Van olyan nézet, hogy Barátfalva mintája Tardona, ahol Jókai rejtőzött a szabadságharc leverése után. – A cselekményben dús, detektívregény típusú regénykettős nem tartozik az életmű fő vonulatába, de izgalmas olvasmány, és stiláris értékei is figyelemre méltók. – Mindenkinek ajánlható.<